22.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 316/246

—

tekintettel az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 30. éves jelentésre (2012) (COM(2013)0726),

—

tekintettel az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 31. éves jelentésre (2013) COM(2014)0612),

—

tekintettel „Az EU Pilot értékelő jelentése” című bizottsági dokumentumra (COM(2010)0070),

—

tekintettel „Az EU Pilot második értékelő jelentése” című bizottsági dokumentumra (COM(2011)0930),

—

tekintettel „A panaszossal való kapcsolattartás a közösségi jog megsértése tekintetében” című, 2002. március 20-i bizottsági közleményre (COM(2002)0141),

—

tekintettel „Az uniós jog alkalmazása tárgyában a panaszosokkal való kapcsolattartás korszerűsítése” című, 2012. április 2-i bizottsági közleményre (COM(2012)0154),

—

tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra (1),

—

tekintettel az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 29. éves jelentésről (2011) szóló, 2014. február 4-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel „A válság hatása az alapvető jogokra az EU tagállamaiban – összehasonlító elemzés” című tanulmányra (3),

—

tekintettel a Bizottság által 2015. május 19-én elfogadott, a szabályozás javításával kapcsolatos csomagra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményeire (A8-0242/2015),

A.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 17. cikkében foglalt meghatározás szerint a Bizottság alapvető szerepe, hogy „a Szerződések őreként” járjon el;

B.

mivel az EUSZ 6. cikkének (1) bekezdése értelmében az Európai Unió Alapjogi Chartája (a Charta) ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések, és az Unió intézményeire, szerveire, hivatalaira és ügynökségeire, valamint tagállamaira vonatkozik, amennyiben azok uniós jogot hajtanak végre (a Charta 51. cikkének (1) bekezdése);

C.

mivel az EUMSZ 258. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében Bizottság indokolással ellátott véleményt küld annak a tagállamnak, amely a Bizottság megítélése szerint nem teljesítette a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét, és ha az érintett tagállam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, akkor a Bizottság a Bírósághoz fordulhat;

D.

mivel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás előírja az információk megosztását a felszólító levél alapján indított valamennyi kötelezettségszegési eljárásra vonatkozóan, de ez nem terjed ki az informális EU Pilot eljárásra, amelynek lefolytatására a hivatalos kötelezettségszegési eljárásokat megelőzően kerül sor;

E.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében foglalt meghatározás szerint a megfelelő ügyintézéshez való jog azt jelenti, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 298. cikkében foglaltak értelmében feladataik ellátása során az Unió intézményei, szervei és ügynökségei a nyitott, hatékony és független európai igazgatásra támaszkodnak;

F.

mivel a Charta 51. cikke a Chartának történő megfelelés tekintetében a tagállamokat terhelő kötelezettséget azokra a helyzetekre korlátozza, amelyekben a tagállamok az uniós jogot alkalmazzák, de a Chartából fakadó kötelezettségek ilyen korlátozását nem tartalmazza az EU intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei esetében;

G.

mivel a közelmúltban bekövetkezett pénzügyi válsággal összefüggésben egyes tagállamok kénytelenek voltak olyan intézkedéseket hozni, amelyek veszélyeztetik az uniós elsődleges jog, nevezetesen a szociális és gazdasági jogok védelmére vonatkozó rendelkezések érvényesülését;

1.

megállapítja, hogy a Bizottság a magyarázó dokumentumokról szóló 2011. október 27-i európai parlamenti, tanácsi és bizottsági együttes politikai nyilatkozattal összhangban jelentést készített a két társjogalkotó számára a nyilatkozat végrehajtásáról;

2.

üdvözli a Bizottságnak az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 30. és 31. éves jelentését, és megjegyzi, hogy e jelentések szerint 2012-ben főleg négy területen – a közlekedés, az egészségvédelem, a fogyasztóvédelem, a természetvédelem, valamint a belső piaccal és szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdések terén – került sor a késedelmes átültetés miatt kötelezettségszegési eljárásra, 2013-ban pedig a környezetvédelem, az egészségvédelem, a fogyasztóvédelem, a belső piac és szolgáltatások és a közlekedés voltak a legtöbb problémát okozó területek; ismételten emlékeztet azonban arra, hogy ezen utólagos értékelés nem helyettesítheti a Bizottság azon feladatát, hogy hatékonyan és időben ellenőrizze az uniós jog alkalmazását, és megjegyzi, hogy a Parlament a Bizottság ellenőrzése révén segítséget nyújthatna a jogszabályok végrehajtásának felülvizsgálatában;

3.

rámutat, hogy a jogállamiságon, a jogbiztonságon és a jog kiszámíthatóságán alapuló Európai Unióban az európai polgárok számára jogot kell biztosítani arra, hogy egyértelmű, elérhető, átlátható módon és megfelelő időben (az interneten és más módon) értesüljenek arról, hogy az uniós jog átültetése céljából elfogadtak-e nemzeti jogszabályokat, és ha igen, melyeket, valamint hogy ezek megfelelő végrehajtásának biztosításáért mely nemzeti hatóságok viselik a felelősséget;

4.

megjegyzi, hogy a polgárok és a vállalkozások elvárják, hogy a szabályozási keret egyszerű, kiszámítható és megbízható legyen;

5.

sürgeti a Bizottságot, hogy a jogszabályok kidolgozása és értékelése során jobban vegye figyelembe, hogy ezek milyen terheket róhatnak a kkv-kra;

6.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy már a jogalkotási folyamat egy korábbi szakaszában hangolják össze az erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a végeredményt hatékonyabban végre lehessen hajtani;

7.

megjegyzi, hogy az uniós jog késedelmes átültetése, nem megfelelő átültetése és helytelen alkalmazása a tagállamok közötti különbségtételt eredményezhet és torzíthatja az egyenlő versenyfeltételeket az EU egész területén;

8.

felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi tagállamot részesítsen egyenlő elbánásban, méretüktől vagy az Unióhoz való csatlakozásuk időpontjától függetlenül;

9.

megjegyzi, hogy az uniós jog végrehajtása és átültetése nem egységesen valósul meg a tagállamokban; megjegyzi, hogy azok a polgárok, akik más tagállamban szeretnének élni, dolgozni vagy vállalkozni, nap mint nap szembesülnek az uniós jognak a tagállami jogrendszerekben való nem egységes végrehajtásából eredő nehézségekkel;

10.

emlékeztet arra, hogy az EUSZ 17. cikkének értelmében a Bizottság felelős az uniós jog alkalmazásának biztosításáért, többek között az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásának biztosításáért is (az EUSZ 6. cikkének (1) bekezdése), amely Charta rendelkezéseinek címzettjei az Unió intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei, valamint az Unió tagállamai, amennyiben uniós jogot hajtanak végre (a Charta 51. cikkének (1) bekezdése); ismételten emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak az uniós jog tiszteletben tartásának biztosítása érdekében jogában áll megindítania az EUMSZ 258–260. cikkeiben említett kötelezettségszegési eljárásokat; felhívja a Bizottságot, hogy könnyítse meg a Parlament számára társjogalkotói szerepének gyakorlását, megadva a Parlament számára a megfelelő tájékoztatásokat, és továbbra is a Parlament rendelkezésére állva az elszámoltathatóság tekintetében;

11.

megjegyzi, hogy összesen 731 kötelezettségszegési ügyet zártak le amiatt, mert a tagállamok igazolták az uniós jognak való megfelelésüket; rámutat arra, hogy a Bíróság 2013-ban 52 ítéletet hozott az EUMSZ 258. cikke alapján, amelyek közül 31 esetben (59,6 %) marasztalta el a tagállamokat; emlékeztet arra – e statisztikai adatok megfelelő összefüggésrendszerbe ágyazása céljával –, hogy kötelezettségszegési ügyekben a Bíróság a mai napig 3 274 esetben (azaz az esetek 87,3 %-ában) hozott ítéletet a Bizottság javára; kéri a Bizottságot, hogy fordítson kiemelt figyelmet az említett ítéletek tényleges végrehajtására;

12.

üdvözli, hogy a Bizottság egyre gyakrabban alkalmaz a tagállamoknak címzett végrehajtási terveket az új uniós jogszabályokra vonatkozóan, mivel ez növeli a kellő időben történő és helyes végrehajtás valószínűségét és megelőzi az átültetési és alkalmazási problémákat, tehát hatással van az ezzel kapcsolatban benyújtott petíciók számára is;

13.

megismétli, hogy a Bizottságnak a hatékony problémamegoldásra, a hatékony irányításra és a megelőző intézkedésekre kell összpontosítania, de javasolja, hogy a Bizottság egyúttal találjon új, a hivatalos kötelezettségszegési eljáráson kívüli módokat is az uniós jog átültetésének és érvényesítésének javítására;

14.

fenntartja, hogy az uniós jogszabályokat megfelelően és azonnal át kell ültetni valamennyi tagállam jogrendjébe; nyomatékosan felszólítja a tagállamok hatóságait, hogy tartózkodjanak a túlszabályozás gyakorlatától, mivel az a tagállami szintű végrehajtási folyamatban feltűnő eltéréseket eredményez, ami csorbítja az uniós jogba vetett bizalmat, mivel a polgárok tudomást szereznek az Unión belüli jelentős eltérésekről; rámutat, hogy az Európai Parlament képviselői, illetve a nemzeti és regionális parlamentek európai ügyekkel foglalkozó bizottságainak tagjai között tovább kell fokozni az együttműködést; örömmel üdvözli a Lisszaboni Szerződés azon újítását, amelynek értelmében a Bíróság a Bizottság kérelme alapján büntetéseket szabhat ki a tagállamokra az átültetés késedelmei miatt, és ehhez nem szükséges második ítéletet kivárni; nyomatékosan kéri az uniós intézményeket (a Tanácsot, a Bizottságot és az EKB-t), hogy a másodlagos jog normáinak kidolgozásakor vagy az emberi jogokat és a közjót érintő gazdasági és szociális kérdésekre vonatkozó politikák elfogadásakor tartsák tiszteletben az elsődleges uniós jogot (a szerződéseket és az Alapjogi Chartát);

15.

megjegyzi, hogy a Bizottság a „túlszabályozás” kifejezést használja, amely az uniós követelmények körén kívül álló kötelezettségekre – azaz nemzeti, regionális és helyi szinteken felesleges mennyiségben összegyűlt előírásokra, iránymutatásokra és eljárásokra – vonatkozik, amelyek zavarják a kívánt politikai célok elérését; felhívja a Bizottságot, hogy határozza meg világosan ezt a fogalmat; hangsúlyozza, hogy a meghatározásnak egyértelművé kell tennie a tagállamok azon jogát, hogy szükség esetén szigorúbb szabályokat fogadhassanak el, figyelembe véve, hogy az uniós környezetvédelmi jog végrehajtásának jobb harmonizációja fontos a belső piac működése szempontjából;

16.

megjegyzi, hogy a késedelmes átültetés alapján indított kötelezettségszegési eljárások száma főleg abból az okból csökkent 2012-ben a megelőző évhez viszonyítva, hogy 2012-ben a megelőző évekhez képest kisebb volt az átültetendő irányelvek száma; elismeri ugyanakkor, hogy a 2013-ra vonatkozó statisztikák tényleges csökkenést mutatnak a késedelmes átültetés alapján indított kötelezettségszegési eljárások száma tekintetében, amely 2013 végén öt évre visszamenőleg a legalacsonyabb volt, és ez talán annak az eredménye, hogy az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése bevezette az átültetés elmulasztása esetében kirótt büntetések gyorsított eljárását;

17.

megjegyzi, hogy a kötelezettségszegési eljárások 2013-ban, 2012-ben és az elmúlt öt évben tapasztalt csökkenése az EU Pilot és egyéb mechanizmusok (köztük a SOLVIT 2) igénybevételével és azzal magyarázható, hogy az EUSZ 260. cikkének (3) bekezdése gyorsított eljárást vezetett be az átültetés elmulasztása esetében kirótt büntetések tekintetében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az irányelvek időben történő átültetése változatlanul a bizottsági szakpolitika legfontosabb prioritásainak egyike maradjon, és hogy szigorúan érvényesítsék az átültetési határidőket;

18.

rámutat, hogy a környezetvédelemhez, az adóztatáshoz, az igazságszolgáltatáshoz és a vámokhoz kapcsolódó új EU Pilot akták számának a vizsgált időszak folyamán tapasztalható növekedése, valamint a nyitva álló kötelezettségszegési ügyek számának csökkenése azt mutatja, hogy a tagállamokban pozitív tendencia alakult ki az uniós jogszabályok végrehajtása tekintetében, rávilágítva, hogy az EU Pilot eljárás hatékony eszköznek bizonyult a lehetséges kötelezettségszegések korai szakaszban történő sikeres megoldása érdekében; úgy véli mindazonáltal, hogy nagyobb erőfeszítéseket kellene tenni az uniós jog alkalmazása terén az átláthatóság megerősítése érdekében, fokozva annak áttekinthetőségét a panaszosok és az érdekelt felek számára is, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament ismételt kérései ellenére továbbra sem rendelkezik megfelelő hozzáféréssel az EU Pilot eljárásra és a függő esetekre vonatkozó információkhoz; megjegyzi, hogy meg kell erősíteni az EU Pilot jogis státuszát és legitimitását, és úgy véli, hogy ez az átláthatóság növelése, valamint a panaszosok és az Európai Parlament bevonásának fokozása révén érhető el;

19.

ezért ismét felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az EUMSZ 298. cikkén alapuló rendelet formájában elfogadandó jogilag kötelező erejű szabályokra, hogy ezáltal biztosítsa az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke szerint a polgárokat megillető megfelelő ügyintézéshez való jog teljes körű tiszteletben tartását;

20.

elismeri, hogy az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtása és alkalmazása tekintetében az elsődleges felelősséget a tagállamok viselik, és hangsúlyozza az uniós intézmények azon kötelezettségét, hogy tiszteletben tartják az uniós elsődleges jogot, amikor az uniós másodlagos jogba tartozó szabályokat alkotnak, vagy amikor szociális, gazdasági vagy más politikákat határoznak meg, hajtanak végre vagy tesznek kötelezővé a tagállamok számára, továbbá felhívja a figyelmet az uniós intézmények azon kötelezettségére is, hogy megszorítások és gazdasági korlátozások idején minden rendelkezésre álló eszközzel segítik a tagállamokat a demokratikus és szociális értékek tiszteletben tartásában és az uniós jogszabályok átültetésében, emlékeztet továbbá arra, hogy az intézményeket köti szubszidiaritás elve és tiszteletben kell tartaniuk a tagállamok előjogait;

21.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a vizsgálat tárgyát képező két éves jelentés által lefedett időszakban a túlzottan eladósodott uniós tagállamokra kényszerített, és később – a hazai nemzeti jogba való átültetést megelőzően – az uniós másodlagos jogba beépített szigorú megszorító intézkedések, különösen a közkiadások drasztikus megnyirbálása azt a hatást váltották ki, hogy a tagállamok igazgatási és igazságszolgáltatási szervei jóval kevésbé képesek eleget tenni az uniós jog megfelelő alkalmazása tekintetében rájuk háruló kötelezettségeknek;

22.

úgy véli, hogy a gazdasági kiigazítási programok alatt álló tagállamoknak továbbra is képesnek kell maradniuk arra, hogy tiszteletben tartsák a szociális és gazdasági jogokat;

23.

emlékeztet arra, hogy a Szerződések és az Európai Unió Alapjogi Chartája az uniós intézmények számára kötelező jogi erővel bírnak még abban az esetben is, ha nemzetközi hitelezők csoportjainak („trojka”) tagjaként lépnek fel;

24.

hangsúlyozza annak alapvető jelentőségét, hogy az uniós intézmények tiszteletben tartsák a Szerződéseket; megjegyzi, hogy a Bizottságnak az EU támogatottságának fokozása, valamint au EU legitimitásába vetett bizalom megerősítése érdekében segítséget kell nyújtania a tagállamok számára az uniós jogszabályok megfelelő alkalmazásában; bátorítja a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra a tagállamok által az alkalmazási szakaszban felvetett aggályokat; hangsúlyozza, hogy az uniós jog alkalmazásának javításában alapvető fontosságú a nemzeti parlamentek támogatása a jogszabályok átültetése során, és ezért kéri a nemzeti parlamentekkel folytatott párbeszéd fokozását, beleértve azt is, amikor a szubszidiaritással kapcsolatos aggályokat fogalmaznak meg; hangsúlyozza a rendszeres utólagos értékelések kulcsfontosságú szerepét, valamint annak jelentőségét, hogy kikérjék a nemzeti parlamentek véleményét a jogszabályokkal kapcsolatos, esetlegesen előre nem látható aggályok vagy azok összetettségének kezelése tekintetében;

25.

megjegyzi, hogy a Parlamenthez intézett petícióhoz való jog az uniós polgárság egyik alapvető pillére, az EUMSZ 227. cikkében foglaltak szerint; rámutat, hogy ez a jog szükséges, de mégsem elégséges eszközöket biztosít ahhoz, hogy a nyilvánosság nagyobb mértékben részt vegyen az EU döntéshozatali folyamatában, és fontos szerepet játszik az uniós jog tagállamok általi végrehajtásában mutatkozó lehetséges joghézagok és jogsértések azonosításában és értékelésében, valamint az uniós intézmények ezzel kapcsolatos tájékoztatásában; a fentiek fényében hangsúlyozza a Petíciós Bizottság alapvető szerepét az uniós polgárok, a Parlament, a Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti hatékony összeköttetés terén;

26.

örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság elismeri a panaszt benyújtók fontos hozzájárulását az uniós jog megsértésének észleléséhez;

27.

emlékeztet arra, hogy az uniós intézményeknek és különösen a Bizottságnak és a Tanácsnak teljes körűen alkalmazniuk kell az átláthatóság és a dokumentumokhoz való hozzáférés területére vonatkozó uniós jogszabályokat és ítélkezési gyakorlatot, és meg kell felelniük annak; ennek kapcsán felszólít az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés tekintetében az 1049/2001/EK rendelet (4), valamint az Európai Unió Bírósága kapcsolódó ítéleteinek tényleges alkalmazására;

28.

hangsúlyozza, hogy az EU a jogállamiságon és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló unió (az EUSZ 2. cikke), ismételten kijelenti, hogy a tagállami és az uniós intézmények tetteinek és mulasztásainak gondos átvilágítása rendkívüli fontossággal bír, kiemeli továbbá, hogy a Bizottság által állítólagosan már megoldott problémák tárgyában a Parlamenthez intézett petíciók és a Bizottsághoz benyújtott panaszok magas száma azt mutatja, hogy a polgárok egyre nagyobb figyelmet fordítanak az uniós jogszabályok jobb alkalmazásának szükségességére; felhívja a Bizottságot, hogy válaszoljon gyorsabban és világosan a polgárok által az uniós jogszabályok megsértése tárgyában felvetett észrevételekre;

29.

megjegyzi, hogy 2013-ban a kötelezettségszegési ügyek nagy részét már azelőtt lezárták, hogy a Bíróság elé kerültek volna, így az összes ügy mindössze mintegy 6,6 %-a zárult bírósági ítélettel; elengedhetetlennek tartja ezért a tagállami intézkedések gondos nyomon követésének folytatását, figyelemmel arra, hogy egyes petíciók továbbra is olyan problémákra utalnak, amelyek az ügy lezárást követően is fennállnak;

30.

üdvözli, hogy a Bizottság egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a petícióknak mint olyan információk forrásának, amelyek mind a polgárok közigazgatási szervekkel, köztük az Európai Unióval kapcsolatos panaszaira, mind pedig az uniós jog tényleges végrehajtása során megvalósuló esetleges kötelezettségszegésekre vonatkoznak, amit az is tanúsít, hogy a két éves jelentés különleges figyelmet fordított a petíciókra; megjegyzi, hogy ezzel párhuzamosan növekedett a Petíciós Bizottság által a Bizottságnak tájékoztatáskérés céljából továbbított petíciók száma; sajnálja azonban, hogy a Bizottság számos petíció esetében késedelmesen ad választ, amikor véleményadásra kérik fel;

31.

megjegyzi azt is, hogy építő párbeszédre van szükség a tagállamokkal a Petíciós Bizottság keretében, és kéri a vonatkozó petíciók kapcsán érintett tagállamokat, hogy küldjenek képviselőket, hogy felszólalhassanak a bizottság ülésein;

32.

rámutat arra, hogy az uniós polgárok, illetve a tagállamok lakosai által benyújtott petíciók az uniós jog megsértésének eseteiről számolnak be, különösen az alapjogok, a belügyek, az igazságszolgáltatás, a belső piac, az egészségügy, a fogyasztóvédelem, a közlekedés, az adózás, a mezőgazdaság és vidékfejlesztés, valamint a környezetvédelem területén; úgy véli, a petíciók azt mutatják, hogy még mindig gyakori és széles körben elterjedt az uniós jog hiányos átültetése vagy megfelelő érvényesítésének hiánya, ami gyakorlatilag az uniós jog helytelen alkalmazáshoz vezet; hangsúlyozza, hogy ez a helyzet a tagállamok részéről fokozott erőfeszítéseket és a Bizottság részéről folyamatos ellenőrzést tesz szükségessé; különösen kiemeli, hogy nagy számban nyújtottak be a fogyatékossággal élőkkel szemben alkalmazott diszkriminációval és akadályokkal kapcsolatos petíciókat;

33.

rámutat, hogy egyes országokkal és régiókkal – amelyek vonakodnak megadni a kért dokumentumokat vagy tájékoztatást – továbbra is nehéz a párbeszéd;

34.

üdvözli a Bizottság szervezeti egységeinek kötelezettségvállalását a Petíciós Bizottsággal való információcsere megerősítése iránt, és ismételten hangot ad az alábbiakra vonatkozó kéréseinek:

35.

fájlalja, hogy a Parlament, az európai polgárokat közvetlenül képviselő, immár teljes körű társjogalkotó, amely a panasztételi eljárásokban egyre közvetlenebb módon – különösen a parlamenti kérdések és a Petíciós Bizottság tevékenysége révén – vesz részt, az uniós jogszabályok végrehajtásáról nem kap automatikusan átlátható és időszerű tájékoztatást, annak ellenére, hogy ezen információk alapvetően fontosak nem csupán a hozzáférhetőség és a jogbiztonság európai polgárokat szolgáló fokozásának módjaként, hanem az e jogszabályok jobbítását célzó módosítások elfogadása szempontjából is; úgy véli, hogy az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti kommunikáció javítása hathatós lépést jelenthet e tekintetben; hatékonyabb és eredményesebb együttműködést szorgalmaz az uniós intézmények között, és elvárja, hogy a Bizottság jóhiszeműen alkalmazza a Parlamenttel fenntartott kapcsolatokról szóló felülvizsgált keretmegállapodás azon záradékát, amelyben vállalja, hogy „a felszólító levéltől kezdődően összefoglaló információt bocsát a Parlament rendelkezésére valamennyi jogsértési eljárásra vonatkozóan, beleértve esetenként a Parlament kérésére a jogsértési eljáráshoz kapcsolódó kérdéseket”;

36.

kéri, hogy a Parlament illetékes főigazgatóságain (IPOL, EXPO és Kutatási Főigazgatóság) belül hozzanak létre a Parlament által együttdöntéssel, illetve a rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott főbb európai jogszabályok utólagos hatásainak vizsgálatával foglalkozó, a nemzeti parlamentekkel való együttműködést is magában foglaló önálló rendszert;

37.

megjegyzi, hogy a Bíróság hangsúlyozta, hogy „a nemzeti intézmények által okozott kár […] kizárólag az említett intézmények felelősségét vonja maga után, és kizárólag a nemzeti bíróságok rendelkeznek joghatósággal e kár megtérítésének elrendelésére” (5); hangsúlyozza ezért, hogy fontos megerősíteni a nemzeti szinten rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket, ami lehetővé tenné a panaszosok számára, hogy közvetlenebbül és személyesebben érvényesítsék jogaikat;

38.

megjegyzi, hogy az igazságügy területén a legtöbb állampolgári panasz a mozgás szabadságával és a személyes adatok védelmével kapcsolatos; hangsúlyozza, hogy a mozgás szabadsága az Európai Unió működéséről szóló szerződésben rögzített négy uniós alapjog egyike, és minden európai polgárt megillet; megismétli, hogy az Európai Unió egyik alapjogaként biztosítani és védelmezni kell az uniós polgárok azon jogát, hogy más tagállamokban szabadon mozogjanak, letelepedjenek és munkát vállaljanak;

39.

hangsúlyozza, hogy a közös európai menekültügyi rendszer nemzeti jogba való teljes körű átültetése és tényleges végrehajtása abszolút prioritást élvez; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést az új menekültügyi csomag helyes, időszerű és teljes körű átültetése érdekében;

40.

megjegyzi, hogy a belügyek területén 2012-ben 22, 2013-ban pedig 44 kötelezettségszegési eljárás volt folyamatban; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2013-ban a késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegési ügyek többsége az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről szóló 2011/36/EU irányelv késedelmes átültetése miatt indult; megjegyzi, hogy a menekültügy továbbra is olyan terület, amellyel kapcsolatban nagyszámú panasz érkezik;

41.

megjegyzi, hogy az igazságügy területén 2012-ben 61, 2013-ban pedig 67 kötelezettségszegési eljárás volt folyamatban; rámutat arra, hogy az ügyek többsége az állampolgársággal és a személyek szabad mozgásával volt kapcsolatos; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a késedelmes átültetés miatti kötelezettségszegési eljárások többsége a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló 2010/64/EU irányelv késedelmes átültetése miatt indult; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy 2013-ban jelentősen megnövekedett az igazságügy területére vonatkozó panaszok száma;

42.

üdvözli, hogy az elmúlt években jelentős előrelépés történt a gyanúsítottak vagy vádlottak védelemhez való jogának megerősítése terén az Unióban; hangsúlyozza a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítését célzó tanácsi ütemtervben rögzített intézkedések időszerű, teljes körű és helyes átültetésének kritikus jelentőségét; rámutat arra, hogy ezek az intézkedések döntő fontosságúak a büntetőügyekben folytatott uniós igazságügyi együttműködés megfelelő működése szempontjából;

43.

hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem súlyos bűncselekmény, és az emberi jogok és az emberi méltóság olyan súlyos megsértését jelenti, amelyet az Unió nem tűrhet el; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Unióba becsempészett, illetve onnan kicsempészett emberek száma növekszik; rámutat arra, hogy bár a jogi keretrendszer megfelelő, annak a tagállamok általi tényleges végrehajtása még mindig nem kielégítő; hangsúlyozza, hogy a Földközi-tenger térségében kialakult helyzet fokozza az emberkereskedelem kockázatát, és felhívja a tagállamokat, hogy lépjenek fel rendkívül szigorúan e bűncselekmények elkövetőivel szemben és a lehető leghatékonyabban védjék meg az áldozatokat;

44.

emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés 36. jegyzőkönyvében előírt átmeneti időszak 2014. december 1-jén lejárt; hangsúlyozza, hogy az átmeneti időszak lejártát követően részletesen értékelni kell a korábbi harmadik pillérhez tartozó intézkedéseket és azoknak a tagállamok nemzeti joga általi végrehajtását; rámutat arra, hogy 2015 áprilisáig a Parlamentet nem tájékoztatták az igazságügyi és rendőrségi együttműködés területére vonatkozó Lisszabon előtti jogi eszközök jelenlegi helyzetéről az egyes tagállamok tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa be a lojális együttműködés elvét és a lehető leghamarabb bocsássa ezeket az információkat a Parlament rendelkezésére;

45.

emlékeztet arra, hogy az Európai Tanács 2014. júniusi következtetéseiben a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében az elkövetkező öt év legfontosabb prioritásaként határozta meg a hatályos jogi eszközök és szakpolitikai intézkedések következetes átültetését, tényleges végrehajtását és egységes szerkezetbe foglalását; kéri a Bizottságot, hogy helyezzen nagyobb hangsúlyt az uniós jog tagállamok általi konkrét végrehajtásának felügyeletére és biztosítására; véleménye szerint ezt politikai prioritásként kell kezelni, tekintettel az uniós szinten elfogadott politikák és az azok nemzeti szintű végrehajtása közötti, gyakorta megfigyelhető jelentős eltérésre; arra buzdítja a nemzeti parlamenteket, hogy vállaljanak nagyobb szerepet az európai vitákban és az uniós jog alkalmazásának ellenőrzésében, különösen a belügyek területén;

46.

hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament a kihalás fenyegette európai nyelvekről és az Európai Unión belüli nyelvi sokféleségről szóló 2013. szeptember 11-i állásfoglalásában (6) a Bizottság figyelmébe ajánlotta, hogy egyes tagállamok és régiók politikáikkal veszélyeztetik bizonyos nyelvek túlélését határaikon belül (jóllehet e nyelvek európai szinten nincsenek veszélyben), és felhívta a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a veszélyeztetett nyelveket célzó projekteket hátráltató, az érintett nyelvi közösségek kis méretéből fakadó adminisztratív és jogalkotási akadályokat; felhívja ennek kapcsán a Bizottságot, hogy az uniós jog alkalmazásának értékelése során alaposan tanulmányozza a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak érvényesülését;

47.

hangsúlyozza, hogy nemcsak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatban, hanem más szakpolitikai területeken is javítani kell a polgárok hozzáférését az uniós jog alkalmazásával kapcsolatos információkhoz és dokumentumokhoz; kéri a Bizottságot, hogy határozza meg az ennek megvalósítására szolgáló legmegfelelőbb módokat, az átláthatóság növelése érdekében használja ki a meglévő kommunikációs eszközöket, valamint gondoskodjon az uniós jog alkalmazására vonatkozó információk és dokumentumok megfelelő hozzáférhetőségéről; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon jogilag kötelező eszközt a polgárok panaszainak kezelésére vonatkozó adminisztratív eljárás tekintetében;

48.

emlékeztet arra, hogy a tagállamok eltérő jogrendszereinek és hagyományainak tiszteletben tartására alapozott valódi európai igazságügyi térség zökkenőmentes működése alapvető fontosságú az EU számára, és hogy az uniós jogszabályok teljes körű, helyes és időben történő végrehajtása e cél elérésének előfeltétele;

49.

hangsúlyozza, hogy a végrehajtás javítása a hetedik környezetvédelmi cselekvési program egyik prioritása;

50.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós környezetvédelmi és egészségügyi jogszabályokat a tagállamok továbbra is számos esetben késedelmesen vagy helytelenül ültetik át, illetve nem megfelelően alkalmazzák; megjegyzi, hogy a Bizottságnak az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 31. éves jelentése azt mutatja, hogy 2013-ban a kötelezettségszegési eljárások legnagyobb csoportja a környezetvédelemmel volt kapcsolatos; emlékeztet arra, hogy a környezetvédelmi politika végrehajtásának elmaradásával kapcsolatos költségek – többek között a kötelezettségszegési eljárások költségei – magasak, a becslések szerint évente mintegy 50 milliárd eurót tesznek ki (COWI és mások, 2011.); hangsúlyozza továbbá, hogy a környezetvédelmi politika végrehajtása számos olyan társadalmi és gazdasági előnnyel járna, amelyeket a költség-haszon elemzések nem minden esetben tartalmaznak;

51.

felhívja a Bizottságot, hogy legyen szigorúbb az uniós környezetvédelmi jogszabályok alkalmazásával kapcsolatban, valamint gyorsabban és hatékonyan vizsgálja ki a környezetszennyezéssel kapcsolatos kötelezettségszegéseket;

52.

felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel határozottabban a környezetvédelmi irányelvek késedelmes átültetésével szemben, és éljen gyakrabban a kényszerítő bírság eszközével;

53.

felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be új javaslatot az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről a környezetvédelmi kérdésekben, illetve egy környezetvédelmi ellenőrzésekről szóló javaslatot, lehetőség szerint a bürokrácia és az adminisztratív költségek növelése nélkül;

54.

hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a környezetvédelem magas szintjét, és óva int attól, hogy a kötelezettségszegések magas számából az következzen, hogy csökkenteni kell a környezetvédelmi jogszabályok ambíciójának szintjét;

55.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a célravezető és hatásos szabályozás programra (REFIT) vonatkozó bizottsági kommunikációs politika eltúlozza a környezetvédelmi és egészségügyi jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos nehézségeket; hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági és egészségügyi normákat a REFIT program keretében nem szabad aláásni; elismeri a szabályozás javításának szükségességét, és úgy véli, hogy a szabályozás egyszerűsítésének többek között a végrehajtás során tapasztalt problémákat kell kezelnie; úgy véli, hogy a REFIT-nek a lehető legkevésbé megterhelő módon kell eredményeket biztosítania a polgárok és a vállalkozások számára;

56.

üdvözli azt az új gyakorlatot, amelynek értelmében a Bizottság indokolt esetben arra kérheti a tagállamokat, hogy a részére az átültetést célzó intézkedésekről küldött értesítéshez magyarázó dokumentumokat csatoljanak; megismétli ugyanakkor azon kérését, hogy az irányelvek átültetésére vonatkozóan alkalmazzák a kötelező megfelelési táblázatokat, amelyeket valamennyi uniós nyelven nyilvánosan elérhetővé kell tenni, és fájlalja, hogy a REFIT a Bizottság egyoldalú határozatának eredményeként, a valódi szociális és parlamenti párbeszédet nélkülözve jött létre;

57.

rámutat, hogy a REFIT kapcsán a Bizottságnak meg kell könnyítenie a célravezető szabályozásról az állampolgárokkal, tagállamokkal, vállalkozásokkal és általában a civil társadalommal folytatott párbeszédet annak biztosítása érdekében, hogy megőrizzék az uniós jog minőségét és szociális szempontjait, és hogy az egyik elgondolás követése ne a másik kárára történjen;

58.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.