EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2015.11.26.

COM(2015) 691 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANKNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK

A riasztási mechanizmus keretében készült 2016. évi jelentés

(amely a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló
1176/2011/EU rendelet 3. és 4. cikkével összhangban készült)

1.    Összefoglalás

Ezzel a jelentéssel kezdetét veszi a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás ötödik éves ciklusa 1 . Az eljárás célja a tagállami vagy az euróövezeti gazdaságok, vagy akár az egész uniós gazdaság zavartalan működését akadályozó egyensúlyhiány feltárása és a megfelelő szakpolitikai válaszok ösztönzése. Az egyéb gazdaságfelügyeleti eszközök keretében tett elemzésekkel és ajánlásokkal való összhang biztosítása érdekében a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás végrehajtása a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszterének részét képezi. Az ezzel a jelentéssel egyidejűleg elfogadott éves növekedési jelentés számba veszi az európai gazdasági és szociális helyzetet, és az elkövetkező évekre átfogó szakpolitikai prioritásokat határoz meg az Európai Unió egésze számára.

A jelentés azonosítja azokat a tagállamokat, amelyek esetében további részletes vizsgálatot kell végezni annak értékelése érdekében, hogy fennáll-e náluk szakpolitikai beavatkozást igénylő egyensúlyhiány 2 . A riasztási mechanizmus keretében készült jelentés az esetleges gazdasági egyensúlyhiányok feltárásának célját szolgáló szűrő szerepét tölti be, amelyet a gazdaságpolitikai koordináció minden egyes éves ciklusának kezdetén tesznek közzé. Mindenekelőtt az indikatív küszöbértékekkel bíró mutatókat és kiegészítő mutatókat tartalmazó eredménytábla gazdasági elemzésén alapul.

Ebben az évben három foglalkoztatási mutatóval egészül ki a fő eredménytábla, az aktivitási rátával, valamint a tartós és az ifjúsági munkanélküliséggel. Az új foglalkoztatási mutatók eredménytáblába való felvételével a Bizottság teljesíti azon kötelezettségvállalását, miszerint megerősíti a makrogazdasági egyensúlyhiányok elemzését. Ez különösen lényeges a válság szociális következményei szempontjából, valamint azért, mert a hosszan elnyúló negatív foglalkoztatási és szociális fejlemények számos tekintetben káros hatással lehetnek a potenciális GDP-növekedésre, és a felhalmozódó makrogazdasági egyensúlyhiányok súlyosbodásának kockázatát is magukban hordozzák. E mutatók felvétele nem változtat a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás fókuszán, amely továbbra is a káros makrogazdasági egyensúlyhiányok kialakulásának megelőzésére és kiigazításuk biztosítására irányul. Ha az új mutatók jeleznek, az még önmagában nem jelenti a makroszintű pénzügyi kockázatok súlyosbodását, következésképpen nem is váltanak ki lépéseket a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás során 3 .

A riasztási mechanizmus keretében készült előző jelentésekhez képest nagyobb hangsúly helyeződik az euróövezeti megfontolásokra. A „Lépések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése felé” című október 21-i bizottsági közleménnyel összhangban a riasztási mechanizmus keretében készült jelentés célja az országok egyensúlyhiánya által az egész euróövezetre gyakorolt hatások, valamint annak szisztematikusabb elemzése, hogy e hatások milyen mértékben kívánják meg a szakpolitikai válaszok összehangolását.

A riasztási mechanizmus keretében készült jelentésben bemutatott horizontális elemzés számos következtetéshez vezet:

A fennálló egyensúlyhiányok kiigazítása egy kihívásokkal teli környezetben történik. Az euróövezet folyamatban lévő mérsékelt fellendülése az előrejelzések szerint folytatódik, de továbbra is törékeny és fokozottan ki van téve külső kockázatoknak. A globális kereskedelem az elmúlt néhány hónapban jelentősen lelassult, és fokozódtak a lefelé mutató kockázatok, különösen a feltörekvő piacok kilátásait illetően 4 . A növekedés nagyobb mértékben függ a belső kereslet forrásaitól, különösen a beruházás hangsúlyosabb fellendülésétől.

Az uniós tagállamok további eredményeket érnek el egyensúlyhiányuk kiigazításában. A jelentős külső kötelezettségekkel rendelkező országokban a válság előtti időszak nagy és fenntarthatatlan folyófizetésimérleg-hiánya számottevően csökkent, az egyensúlyi vagy többlettel rendelkező külső pozíciókat pedig fenn kell tartani a sebezhetőség jelentős mértékű csökkentése érdekében. A költség-versenyképesség alakulása továbbá nagy vonalakban összhangban van a külső kiigazítási szükségletekkel, és a legtöbb országban halad előre a mérleg javítása a gazdaság különböző ágazataiban.

Mindazonáltal továbbra is aggodalomra ad okot az adósságállomány magas szintjéhez kapcsolódó sebezhetőség. Számos tagállamban továbbra is példátlanul magas szintet ér el a magán és állami, külső és belső kötelezettségek állománya. Ez nemcsak a növekedés, foglalkoztatás és pénzügyi stabilitás szempontjából jelent sebezhetőséget az EU-ban, hanem a szükséges felszámolásukhoz kapcsolódó hitelállomány-leépítési nyomás is megnehezíti a helyreállítást.

Néhány tagállamban a többlet az előrejelzés időszakában (2015–2017) nagy marad. Aggregált szinten az euróövezet a világ jelenleg egyik legnagyobb folyófizetésimérleg-többletét mutatja fel, amely ebben az évben várhatóan tovább növekszik. Noha az alacsonyabb nyersanyagárak és az euróátváltási árfolyamok leértékelődése hozzájárult a kereskedelmi egyenleg javításához, a többlet jórészt a beruházásokat meghaladó belföldi megtakarításokat tükrözi az euróövezet szintjén.

Miután évekig jelentős mértékben eltérő mintát követtek, a munkaerő-piaci feltételek közelítenek, de a társadalmi feszültségek számos országban elfogadhatatlan szintet érnek el, főként azokban, amelyeket érint a makrogazdasági egyensúlyhiány felszámolása és az adósságválság.

Amint azt az éves növekedési jelentés megállapítja, a makrogazdasági szakpolitikák terén koordinált megközelítésre van szükség az egyensúlyhiányok kezelése, és egyidejűleg a helyreállítás támogatása érdekében. Azon országokban, ahol a megnövekedett hitelállomány-leépítési nyomás vagy a strukturális növekedés szűk keresztmetszete korlátozza a növekedési kapacitást, különösen fel kell gyorsítani a szakpolitikai intézkedéseket és a reformok eredményes végrehajtását, különösen a versenyképesség, de a fizetésképtelenségi eljárások terén is. Ezzel párhuzamosan különösen a költségvetési mozgástérrel, nagy folyófizetésimérleg-többlettel vagy alacsony hitelállomány-leépítési nyomással jellemzett országokban kell élénkíteni a belső keresletet és a beruházásokat. A tagállamok összekapcsoltságának fényében a szakpolitikák ezen kombinációja hozzájárulna az egyensúly-helyreállítási folyamat stabilabb alapokra helyezéséhez azáltal, hogy szimmetrikusabbá teszi, miközben a helyreállítás önfenntartóbbá válik.

A riasztási mechanizmus keretében készült jelentés által azonosított tagállamok részletesebb és átfogó elemzését a részletes vizsgálatok keretében végzik el. Az előző ciklushoz hasonlóan a részletes vizsgálatokat az országjelentések tartalmazzák majd, és ezek foglalják magukban a Bizottság szolgálatainak más strukturális témákra vonatkozó elemzését is, amely az európai szemeszter országspecifikus ajánlásaihoz szolgáltatja a szükséges adatokat. A részletes vizsgálatok elkészítése során a Bizottság sokkal gazdagabb adatkészletre és több információra alapozza az elemzését: minden vonatkozó statisztikát, minden releváns adatot és minden lényeges tényt figyelembe vesz. A jogszabályok értelmében a Bizottság a részletes vizsgálatok alapján fogja eldönteni, hogy fennáll-e egyensúlyhiány vagy túlzott egyensúlyhiány, majd ezt követően előterjeszti az egyes tagállamokra vonatkozó szakpolitikai ajánlásait 5 .

A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás eredménytáblájának gazdasági elemzése alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a részletes vizsgálat során a következő tagállamok esetében indokolt mélyrehatóbban elemezni az egyensúlyhiányok kialakulását, illetve felszámolását, és a kapcsolódó kockázatokat 6 . 

A legtöbb ország esetében azért van szükség részletes vizsgálatra, mert a részletes vizsgálatok előző körében esetükben egyensúlyhiányt állapítottak meg 7 . A kialakult gyakorlat alapján új részletes vizsgálatra van szükség annak értékeléséhez, hogy a fennálló túlzott egyensúlyhiány vagy egyensúlyhiány felszámolásra került-e, tartósan fennmaradt-e vagy súlyosbodott-e, kellő figyelmet fordítva az e tagállamok által az egyensúlyhiány leküzdése érdekében végrehajtott szakpolitikai hozzájárulásokra. Az érintett tagállamok Belgium, Bulgária, Németország, Franciaország, Horvátország, Olaszország, Magyarország, Írország, Hollandia, Portugália, Románia, Spanyolország, Szlovénia, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság.

Észtország és Ausztria esetében első alkalommal készül részletes vizsgálat. Észtország esetében a részletes vizsgálat a keresleti nyomás újbóli kialakulásához kapcsolódó kockázatokat és sebezhető pontokat értékeli. Ausztria esetében a pénzügyi szektorhoz kapcsolódó kérdések, főként a külföldi fejleményekkel szembeni fokozott kitettség és a magánszektornak nyújtott hitelekre kifejtett hatás kerül elemzésre.

A pénzügyi támogatásban részesülő tagállamok esetében az egyensúlyhiány felügyelete és a korrekciós intézkedések nyomon követése megfelelő támogatási programjaik keretében zajlik. Ez Görögországot és Ciprust érinti. Ahogyan a korábbi eljárások során a pénzügyi támogatási programjukat várhatóan lezáró tagállamok esetében történt, Ciprus helyzetének a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében történő értékelésére is csak a folyamatban lévő pénzügyi támogatási programot követően kerül sor, amely várhatóan 2016 márciusában ér véget.

Ami a többi tagállamot illeti, a Bizottság ebben a szakaszban nem végez további elemzéseket a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében. Az eredménytábla gazdasági elemzése alapján a Bizottság úgy véli, hogy a Cseh Köztársaság, Dánia, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Lengyelország és Szlovákia esetében jelenleg nincs szükség részletes vizsgálatra, és nem indokolt a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás szerinti felügyelet folytatása. Ugyanakkor gondos felügyeletre és szakpolitikai koordinációra folyamatosan minden tagállamban szükség van a kialakuló kockázatok felismerése és olyan szakpolitikák kialakítása érdekében, amelyek hozzájárulnak a foglalkoztatáshoz és a növekedéshez.

2.    Egyensúlyhiány, kockázatok és kiigazítás: több országot érintő kérdések

A bizonytalan globális környezetben a gazdasági fellendülés egyre inkább a belső kereslettől függ. A legutóbbi gazdasági előrejelzések megerősítik, hogy az alacsony olajárak és a nagyon alkalmazkodó monetáris politika mellett mérsékelt fellendülés zajlik EU-szerte. Az Európai Unió gazdasági tevékenysége a 2014-ben jegyzett 1,4 százalékos növekedést követően 2015-ben és 2016-ban várhatóan 1,9 és 2,0 százalékos növekedést mutat majd. Az euróövezetben a reál-GDP növekedési üteme 2014-ben, 2015-ben és 2016-ban 0,9, 1,6 illetőleg 1,8 százaléknak felel meg 8 . Jóllehet a fogyasztás a közelmúltban erősödött, a belső kereslet továbbra is visszafogott, részben a több tagállamban fennálló jelentős hitelállomány-leépítési nyomás fényében. Mindez az alacsony inflációban és az euróövezeti folyófizetésimérleg-többlet növekedésében tükröződik, mely 2015-ben várhatóan tovább emelkedik, figyelembe véve a 2014 közepe óta csökkenő olajárakat, és az alacsonyabb euróárfolyamokat. Nyár óta jelentős mértékben lassul a külső kereslet, miközben a globális gazdaság lefelé mutató kockázatai a geopolitikai tényezők, valamint annak fényében növekednek, hogy Kínában és más feltörekvő országokban fennáll a vártnál erősebb lassulás lehetősége 9 . A globális lassulás mértékétől függően az uniós gazdaságok jelentősen érintettek lehetnek, ami megerősíti a versenyképességbeli javulás megszilárdításának szükségességét, és egyúttal létfontosságúvá teszi a belső keresletet a fellendülés szempontjából.

Ebben az összefüggésben a makrogazdasági egyensúlyhiány kiigazítása folytatódik, de az adósságállomány magas szintje jelentős sebezhetőséget képvisel. Az EU gazdaságai folytatják a külső és a belső egyensúlyhiány kiigazítása felé való előrehaladást. A magas és fenntarthatatlan folyófizetésimérleg-hiány csökkent, és a mérleg helyreállítása jól halad a legtöbb ország valamennyi ágazatában. Ezenfelül a költség-versenyképesség alakulása általánosságban megfelel a külső kiigazítási szükségleteknek. Mindazonáltal a kötelezettségállományhoz és a kiigazítás minőségéhez kapcsolódó komoly sebezhetőség áll fenn. Számos tagállamban továbbra is példátlanul magas szintet ér el a magán- és állami, külső és belső kötelezettségek állománya. Ez nemcsak a növekedés, foglalkoztatás és pénzügyi stabilitás szempontjából jelent sebezhetőséget az EU-ban, hanem a szükséges felszámolásukhoz kapcsolódó hitelállomány-leépítési nyomás is terhet ró a helyreállításra. Emellett a viszonylag alacsony hitelállomány-leépítési igénnyel rendelkező országokban a jelentős mértékű folyófizetésimérleg-többletek megléte a megtakarítások és beruházások nagy egyensúlyhiányával jár, utalva az erőforrások rossz elosztására, ami megnöveli az elhúzódó gazdasági gyengeség kockázatát és megnehezítheti az EU-ban a hitelállomány-leépítés folyamatát.

A jelenlegi helyzetben az euróövezet előtt álló fő kihívás a magas szintű adósság leküzdése, és egyidejűleg a fellendülés önfenntartóbbá válásának lehetővé tétele. Az euróövezet összesített szintjén a rendelkezésre álló költségvetési mozgástérnek és az alacsony hitelállomány-leépítési igénynek köszönhetően a beruházások folyamatos élénkítése szempontjából jobb helyzetben lévő országoknak kell enyhíteniük az elhúzódóan erőtlen növekedés és alacsony infláció kockázatát. Ezzel párhuzamosan – különösen a strukturális növekedés terén jelentkező szűk keresztmetszetek miatt korlátozott növekedési potenciállal rendelkező országokban – folytatni kell vagy fel kell gyorsítani a növekedési potenciál felszabadítására irányuló strukturális reformokat. Azoknak az országoknak továbbá, amelyeknek keresletélénkítési kapacitását magas hitelállomány-leépítési nyomás gátolja, növekedésösztönző reformokra is kell összpontosítaniuk, biztosítva, hogy fizetésképtelenségi keretrendszerük alkalmas legyen a nem fenntartható adósságállományok kezelésére, a gazdasági erőforrások megfelelő felszabadítására és a tőke hatékony újraelosztására. (2. háttérmagyarázat)

1. ábra: Az euróövezet folyó fizetési mérlege

Forrás: Nemzeti számlák és az Európai Bizottság 2015. őszi előrejelzése (AMECO)

A nagy folyófizetésimérleg-hiányt a legtöbb tagállamban sikerült kiegyensúlyozottabb pozícióvá vagy többletté igazítani, viszont nagy folyófizetésimérleg-többletek még mindig vannak. 2014-ben a tagállamok többsége folyófizetésimérleg-többletet jegyzett. A válság által leginkább sújtott euróövezeti országok erőteljes kiigazítást végeztek és jelenleg mérsékelt többletet (Spanyolország, Portugália, Olaszország), vagy valamivel nagyobb többletet mutatnak fel (Írország, Szlovénia). Miközben a kezdeti kiigazítás főként a csökkent belső magánkereslet eredménye volt, a jelenlegi többletek elérésében már az exportnövekedés is szerepet játszott 15 . Mindazonáltal a ciklikusan kiigazított adatok általánosságban alacsonyabbak az államháztartási egyenlegnél (Spanyolország, Olaszország, Portugália, Görögország, Ciprus), ami arra utal, hogy nem várható a folyó fizetési mérleg további növekedése amint a kibocsátás a fellendülés révén újra megközelíti potenciálját, jóllehet a válság előtti hiányokhoz való visszatérés kockázata korlátozottnak tűnik. Néhány tagállamban (Finnország, Franciaország) viszonylag alacsony volt a folyó fizetési mérleg hiánya, míg az Egyesült Királyságban és Cipruson jóval szélesebb hiány alakult ki. Összességében a hároméves átlag mutatója meghaladja a küszöbértéket négy többlettel rendelkező országban (Németország, Dánia, Hollandia és Svédország), és kettő hiánnyal rendelkező országban (Egyesült Királyság és Ciprus). Néhány ország, például Németország, Hollandia, valamint olyan nem euróövezeti tagállamok, mint Svédország és Dánia továbbra is igen magas többlettel rendelkeznek. E nagy és tartós többletek tendenciája nem utal kiigazításra. Noha az olyan, idősödő népességgel rendelkező országokban, mint Németország, várható a folyó fizetési mérleg többlete, és az olajárak, valamint az árfolyamok közelmúltbeli alakulása kedvező hatással volt a kereskedelmi mérlegre, a többlet jelenlegi értéke jóval magasabbnak tűnik annál, mint amit az alapvető gazdasági tényezők indokolnának 16 .

Németország esetében a konjunktúraciklus jelenlegi szakaszát figyelembe véve a ciklikusan kiigazított többlet meghaladja az államháztartásra vonatkozó adatot 17 .

2. ábra: Nettó nemzetközi befektetési pozíció és nettó külső adósság 2014-ben

Forrás: Eurostat (BPM6, ESA10)

Megjegyzés: A nettó külső adósságra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre Horvátország és az Egyesült Királyság esetében. Az adatok bontása nem jelenik meg teljes körűen Írország, Luxemburg és Málta esetében 18 .

A sérülékeny pontok fennmaradnak, mivel a külső pénzáramlások kiigazítása még nem eredményezett számottevő csökkenést a külső adósságállományban (2. ábra). Összességében jelentős a sebezhetőség a nettó adós országokban: 2014-ben a nettó nemzetközi befektetési pozíció eredménytáblabeli mutatója 16 tagállamban meghaladta az indikatív küszöbértéket. A folyófizetésimérleg-többletek elmúlt néhány évben való kialakulása óta a GDP százalékaként kifejezett nettó külső kötelezettségek nem javultak jelentősen olyan euróövezeti országokban mint Görögország, Spanyolország, vagy Portugália. Írország és újabban Portugália kivételével különösen a nominális GDP-növekedés hozzájárulása volt vagy kicsi (Spanyolország) vagy negatív (Görögország, és Ciprus). Ez rávilágít az alacsony inflációval jellemzett környezethez kapcsolódó kockázatokra, és arra, hogy az hogyan akadályozhatja az egyensúlyhiány kiigazítását. A negatív értékelési hatások szintén – olykor jelentős mértékben – visszafogták a nettó külső kötelezettségek javulását, főként Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában. A jelentős javulás elmaradása Horvátországban is megfigyelhető. A jelentős mértékben negatív pozíciójú gazdaságok többségében a jelenleginél magasabb folyófizetésimérleg-többletre lenne szükség ahhoz, hogy kellő időben csökkentsék nettó külső kötelezettségeiket (3. ábra). Az export-versenyképesség javulásának konszolidálása ezért alapvetően fontos, csakúgy, mint a közvetlen külföldi befektetés vonzására irányuló szakpolitikák. Írországban és számos kelet-európai országban (Magyarország, Lengyelország, Románia) a folyó fizetési mérleg jelenleg tapasztalt egyenlegét hosszabb időre fenn kellene tartani ahhoz, hogy középtávon a nettó külső kötelezettségek jelentős javulásához vezessen. Az olyan nettó hitelező országokban mint Németország és Hollandia, a nettó külföldi eszközök növekvő állományához kapcsolódó kockázatok nem mérhetők a külső fenntarthatósági kockázatokhoz. Ettől függetlenül nem hagyható figyelmen kívül a nettó hitelezői kockázatok gyors és folyamatos felhalmozódása.

3. ábra: Folyó fizetési mérleg: ciklikusan kiigazított egyenlegek és a külső kötelezettségek stabilizálásához vagy csökkentéséhez szükséges egyenlegek

Forrás: A folyó fizetési mérleg a nemzeti számlák összefüggésében kerül megjelenítésre. A Bizottság szolgálatainak számításai.

Megjegyzések: A ciklikusan kiigazított egyenlegek kiszámítása a Bizottság 2015. őszi előrejelzésének alapjául szolgáló kibocsátásirés-becslések felhasználásával történik 19 . A nettó külső kötelezettségállomány stabilizálásához vagy csökkentéséhez szükséges folyó fizetési mérleg egyenlege a következő megfontolásokon alapul: a nominális GDP-re vonatkozó előrejelzések a Bizottság őszi előrejelzéseiből származnak 2017-ig, azon túl a Bizottság T+10 módszertanának előrejelzéseiből 20 ; az előrejelzés időszakában rendszerint zéró értékelési hatásokat feltételezünk, ami az eszközárak torzítástól mentes előrejelzésének felel meg; a GDP százalékában kifejezett tőkemérleg a feltételezések szerint állandó marad, a 2014. évi mediánnak és a 2015–2017. évi előrejelzéseknek megfelelő szinten 21 .

A költség-versenyképesség alakulása nagyjából megfelelt a külső kiigazítási szükségleteknek. (4. ábra) 2014-ben a válság által különösen érintett számos euróövezeti országban a fajlagos munkaköltségek csökkenése volt tapasztalható (például Ciprus, Görögország, Spanyolország, Szlovénia, Portugália és Írország). Cipruson, Görögországban és Portugáliában főleg a bérek visszafogását tükrözi a kiigazítás, miközben Spanyolországban és Írországban a fajlagos munkaköltség csökkenésének nagy része a jelek szerint a termelékenységnövekedésre vezethető vissza. Emellett azokban az országokban, ahol erősödik a munkaerőpiac, a ledolgozott órák száma pozitívan kezdett hatni a fajlagos munkaköltség alakulására (Spanyolország, Portugália és Írország). Ezzel ellentétben Olaszországban és Franciaországban a fajlagos munkaköltség az euróövezeti átlagnál nagyobb ütemben nőtt (1,1 %), Németország és Ausztria pedig a fajlagos munkaköltség közel 2 %-os növekedését könyvelhette el, főként a bérek dinamikája miatt, míg Olaszország esetében a lanyha termelékenység is szerepet játszott. A leggyorsabb növekedés a balti államokban jelentkezett, az órabérek erőteljes emelkedése miatt. Összességében az elmúlt három év fejleményeit figyelembe véve a fajlagos munkaköltség mutatója Észtország, Lettország és Bulgária esetében meghaladja a küszöbértéket. A magasabb kiigazítási szükséglettel szembesülő tagállamokban a fajlagos munkaköltség lefelé módosulását a reál effektív árfolyam visszafogottabb, de érzékelhető relatív csökkenése követte, amely arra utal, hogy az ár-költség különbözet valamelyest reagál a gyenge gazdasági feltételekre. E viszonylag visszafogott változások eredményeként a mutató Görögországot kivéve nem jelez eltérést.

4. ábra: A 2014. évi fajlagos munkaköltség növekedésének összetétele

Forrás: AMECO és a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás eredménytáblája A Bizottság szolgálatainak számításai.

Megjegyzések: Az összetétel a fajlagos munkaköltség növekedésének az inflációra, reál-órabérre és a munkatermelékenységre való standard bontásán alapul, mely utóbbi a standard növekedés-számviteli keret felhasználásával tovább bontható a munkaórák, a teljes tényezőtermelékenység és a tőkefelhalmozás hozzájárulására.

Az eredménytábla még mindig számos tagállamban az indikatív küszöbértéket meghaladó kumulált exportpiaci részesedésvesztést mutat, de a javulás kezd láthatóvá válni. Az exportpiaci részesedés mutatójának ötéves változása 18 tagállamban a küszöbértéket meghaladó kumulált veszteséget mutat, ami arra utal, hogy az euróövezetben megfigyelt aggregált folyófizetésimérleg-többlet fő oka nem az erős exportteljesítmény (5a. ábra) 22 . Mindazonáltal úgy tűnik, az uniós gazdaságokban az exportpiaci részesedés elmúlt néhány évben tapasztalt további csökkenése megállt, és a tagállamok többségében – Finnország, Svédország és Málta kivételével – 2013-ban és 2014-ben éves szinten növekedés volt jellemző (5b. ábra). 2014-ben a növekedés egyes esetekben viszonylag visszafogott volt (Ausztria, Franciaország, Hollandia, Spanyolország, Olaszország), más esetekben jelentősebb (Belgium, Németország, Magyarország, Románia, Görögország, Írország). Ennek ellenére ez a növekedés jóval alacsonyabb mértékű, mint a 2010–2012 között tapasztalt csökkenés. Az uniós exportpiaci részesedés közelmúltbeli javulása részben annak köszönhető, hogy a globális kereskedelem 2013–2014-ben lelassult, ami automatikusan csillapította az exportpiaci részesedések romlását. E tekintetben az exportpiaci részesedés közelmúltbeli javulása nem lehet strukturális. A jövőre nézve túl korai felmérni, hogy ez a javulás állandó elmozdulást jelent, vagy csak ideiglenes.

Forrás: Eurostat, a Bizottság szolgálatainak számításai.

Megjegyzések: A bontás a hatásarány-módszeren alapul. Az árnyékolt oszlopok az egy adott piacnak való kitettség változásából eredő, a piacirészesedés-dinamikához való hozzájárulást jelenítik meg; a tömör oszlopok egy adott piacon belüli piacirészesedés-változásokból eredő, a piacirészesedés-dinamikához való hozzájárulást mérik 23 . A számítások BPM6-adatokat használnak BG, IT, FI és MT kivételével, ahol az EU-ba irányuló export adatai a nemzeti számlákból származnak; az adatok részben nem állnak rendelkezésre ES, HR és IE esetében.

Forrás: Eurostat, a Bizottság szolgálatainak számításai.

Megjegyzések: A 6a. ábrán a GDP-arányos adósságráta tetőzése a vízszintes tengelyen szerepel. A legkorábbi adat 2000. évi, kivéve IE, SI, HR (mind 2001. évi), PL (2003. évi), MT, LV, LT (mind 2004. évi). Ha nem áll rendelkezésre a 2014. évi adat, a negyedéves adatokból kerül becslésre. A 6b. ábrán LU nem szerepel, a vállalati adósságállomány okainak sajátosságai miatt. A GDP-arányos adósságráta tetőzése a vízszintes tengelyen szerepel. A legkorábbi adat 2000. évi, kivéve IE, SI, HR (mind 2001. évi), PL (2003. évi), MT, LV, LT (mind 2004. évi). Ha nem áll rendelkezésre a 2014. évi adat, a negyedéves adatokból kerül becslésre.

A magánszektor adósságállománya továbbra is magas és több tagállamban meghaladja az eredménytábla szerinti indikatív küszöbértéket. A magánszektor adósságállománya jelentős eltéréseket mutat, ami nemcsak a pénzügyi szektor fejlettségi szintjét tükrözi, hanem azt is, hogy a válság előtti könnyű hitelfelvételi feltételekhez kapcsolódóan milyen mértékben volt túlzott a hitelfelvétel. A magánszektor adósságállományának összetétele tekintetében is jelentősek a különbségek a gazdaság fő ágazataiban (6a. és 6b. ábra). Néhány országban az eladósodottság főként a háztartások adósságfelhalmozásához kapcsolódik, amelynek oka gyakran az ingatlanárak és a jelzáloghitel-állományok értékének erőteljes emelkedése. Más országokban az adósságállomány különösen a nem pénzügyi vállalatok körében magas. Néhány országban pedig a gazdaság minden ágazatát érinti a magas eladósodottság. A magas adósságállomány sebezhetőséget jelent, mivel felerősíti a káros sokkhatások makroszintű pénzügyi kihatásait. Csökkenti a gazdaságok alkalmazkodási képességét azáltal, hogy kevésbé hatékonnyá teszi a monetáris politika transzmisszióját, mivel az eladósodott vállalatok aligha tudják kihasználni az alacsony kamatokat 24 . A fennmaradó hitelállomány-leépítési szükségletek fényében a magánszektor adósságállományának lefelé módosítása visszahúzó erőként hatna a növekedésre a visszafogottabb beruházások és fogyasztási dinamika tekintetében. Ebben az összefüggésben a jól működő fizetésképtelenségi keretek hozzájárulnának a túlzott eladósodottság mértékének csökkentéséhez a fenntarthatatlan adósság szanálása révén, enyhítve ezzel a hitelállomány-leépítéshez kapcsolódó, a növekedést visszahúzó erőt.

A hitelállomány-leépítés terén vegyes volt az előrehaladás, a magánszektor adósságának csökkenése a legtöbb tagállamban főként a negatív hiteláramlás eredménye volt. Az Eurostat adatai alapján aggregált uniós szinten a háztartások és a nem pénzügyi vállalatok adósságállománya konszolidált értelemben 2014-ben az uniós GDP 64,6 %-át, illetve 77,7 %-át tette ki, míg 2009-ben 68,0 %-on, illetve 82,5 %-on állt. Az adósságszintek tetőzése óta a hitelállomány-leépítés előrehaladása vegyes volt, és gyakrabban volt megfigyelhető az adósságállomány valódi csökkenése a vállalati szektorban (6a. és 6b. ábra). A legújabb fejlemények igen egyenetlen képet mutatnak a hitelállomány-leépítésről az országok és ágazatok között (7a. és 7b. ábra). 2014 során és 2015 elején a háztartások aktív adósság-visszafizetését megkönnyítette a növekedés kedvező hozzájárulása Írországban, kisebb mértékben pedig Portugáliában, Spanyolországban és Magyarországon. Passzív hitelállomány-leépítés történt az Egyesült Királyságban és Dániában, amelyek a növekedés kedvező hozzájárulásának köszönhetően csökkentették GDP-arányos államadósságukat, miközben fenntartották a háztartásokhoz irányuló hiteláramlást. Ezzel ellentétben a háztartások adósságállománya tovább nőtt Svédországban, Finnországban, Franciaországban és Belgiumban, a pozitív hiteláramlások folyományaként. Bizonyos esetekben vállalatoknál is sor került aktív hitelállomány-leépítésre, összefüggésben a nominális növekedés kedvező hozzájárulásával. Ez áll fenn Lettország, Írország, Dánia, Szlovénia és Portugália esetében. Passzív vállalati hitelállomány-leépítésre csak korlátozott számú országban került sor (például az Egyesült Királyság és a Cseh Köztársaság). A vállalati hitelállomány-leépítés néhány országban sikertelen volt, így Cipruson és Görögországban, ahol a megnövekedett megtakarítások ellenére a nominális GDP negatív dinamikája miatt romlott a GDP-arányos adósságráta. A vállalati adósság néhány tagállamban, például Ausztriában, Franciaországban, Szlovákiában, Lengyelországban, vagy kisebb mértékben Németországban nőtt, amit a pozitív hiteláramlás segített elő 25 .

Forrás: Eurostat, a Bizottság szolgálatainak számításai.

Megjegyzések: Az ábrák a GDP-arányos adósságráta alakulásának három komponensre való bontását mutatják: hiteláramlás, nominális GDP-növekedés (nevezőhatás) és az adósságállomány egyéb változásai. A tőkeáttétel csökkentése az adósság visszafizetésének, a gazdaság növekedésének és a fennálló adósságállomány egyéb változásainak különböző kombinációjával érhető el. Az aktív hitelállomány-leépítés az adósság nettó visszafizetését foglalja magában (negatív nettó hiteláramlás), amely általában a szektor mérlegének nominális szűküléséhez vezet, és változatlan feltételek mellett hátrányosan hat a gazdasági tevékenységre és az eszközpiacokra. A passzív hitelállomány-leépítés esetében másrészről a pozitív nettó hiteláramlást ellensúlyozza a magas nominális GDP-növekedés, és ez az adósság/GDP arány fokozatos csökkenéséhez vezet. Az aktív hitelállomány-leépítés sikertelen lehet, ha a GDP-t érő deflációs hatások az adósság/GDP-arány stagnálásához, vagy akár növekedéséhez vezetnek 26 .

Számos tagállam bankszektorának sebezhetősége arra utal, hogy a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés nehézségei továbbra is szerepet játszanak az adósság dinamikájában. A bankszektor általános helyzete a tagállamok többségében javult. A tőkeszinteket feltöltötték és most biztonságosabb általános megfelelési mutatókat teljesítenek 27 . Emellett előrelépés történt a bankok helyreállítására és szanálására vonatkozó intézményi keret tekintetében, amely csökkenti a bankok és az államok közötti negatív visszacsatolás kockázatát. Mindazonáltal számos tagállamban még mindig nyilvánvaló a pénzügyi szektor sebezhetősége és a hitelállomány-leépítési nyomás, amit több esetben az eredménytábla pénzügyi kötelezettségekre vonatkozó mutatójának csökkenése is tükröz. Írországban, Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban, Cipruson, Magyarországon, Portugáliában, Bulgáriában, Romániában és Szlovéniában a bankokat még mindig sújtja a mérlegeikben a nemteljesítő hitelek magas aránya, amely néhány esetben tovább nőtt 2014 során (8. ábra). Ausztriában a külföldi fejleményeknek való magas kitettség szintén sebezhetőség forrása lehet. 2014 közepe óta a központi banki finanszírozás igénybevételének csökkenése megállt, ami a pénzügyi fragmentáció csökkenésének potenciális lassulását jelzi, vagy azt, hogy a banki finanszírozás olcsóbb hivatalos források felé fordul 28 . Emellett az alacsony növekedés és az alacsony kamattal jellemzett környezet számos tagállamban kihat a bankok nyereségességére is 29 . Ebben a környezetben, figyelembe véve a pénzügyi és nem pénzügyi szektorok hitelállomány-leépítési nyomását, a legsérülékenyebb országokban 2014-ben folytatódott a hitelezés szűkülése.

2014-ben az ingatlanárak alakulása az ingatlanciklusok EU-szerte eltérő pozícióját tükrözte. (9. ábra) Az inflációval korrigált lakásárak 2014-es éves változása a Szlovéniában és Görögországban tapasztalt 5 százalékot meghaladó visszaesés és az Írországban, illetve Észtországban bekövetkezett, a 6 %-os indikatív küszöbértéket is jóval meghaladó ugrásszerű növekedés között mozog. A nagyobb szórás az ingatlanciklusok eltérő pozícióit és eltérő kockázatait tükrözi 30 . Néhány tagállamban az árak hirtelen korrekciója következett be a válság során, amelyek így az alapvető tényezők által indokoltnál jóval alacsonyabb szintre csökkentek. Ez történt az ír ingatlanárak esetében, amelyek a múlt évben hirtelen megemelkedtek. Hasonlóképpen, Magyarországon, Észtországban, Litvániában és Szlovákiában szintén a reál-ingatlanárak jelentős emelkedése volt tapasztalható. Ezekben az országokban az ingatlanárak még mindig alulértékeltnek minősülnek, így az élénkülés üteme nem okvetlenül jelzi új kockázatok kialakulását a közeljövőben. Ezzel ellentétben azokban a tagállamokban, ahol az ingatlanárak még mindig túlértékeltnek minősülnek, mint például Svédországban, vagy az Egyesült Királyságban, az ingatlanárak igen magas értékelési szintről indultak növekedésnek, és gondos nyomon követést igényelnek 31 . 

Forrás: a 8. ábra esetében: IMF, EKB; a 9. ábra esetében: Eurostat, EKB, BIS, OECD, a Bizottság szolgálatainak számításai.

Megjegyzések: A 8. ábrán minden adat az IMF-től származik, kivéve Franciaországot, amely esetében a 2013. negyedik negyedévi IMF-adatot extrapolálták 2014-re az EKB 2014 első félévi változási adataival, valamint Finnországot, amely esetében EKB-adatokat használtak. Luxemburg esetében nem állnak rendelkezésre az IMF vagy az EKB adatai 2014-re vonatkozóan. A 9. ábrán a túlértékelési rés az ár/jövedelem, ár/bérleti díj és alapvető modellértékelési rések átlagaként kerül becslésre 32 .

Az államadósság szintje, noha még mindig magas, az eddigi költségvetési konszolidációs erőfeszítéseknek és a növekedés fellendülésének köszönhetően csökkenni kezdett. A 2007 óta gyors ütemben emelkedő államadósság várhatóan csak ebben az évben kezd csökkenni, és még mindig példátlanul magas szinten marad. Az államadósság általános szintjének csökkenése az általános államháztartási hiány folytatódó csökkenésének és a nominális növekedés fellendülésének egyaránt betudható. Tény, hogy a ciklikus hatások nélkül az euróövezeti és az uniós költségvetési irányvonal nagyjából semleges, és megfelelő ahhoz, hogy lefelé mutató adósságdinamikát tegyen lehetővé, és közben támogassa a kezdődő gazdaságélénkülést. Mindazonáltal számos országban, többek között Görögországban, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Portugáliában, a költségvetési kiigazítás a magas államadósságszintek ellenére várhatóan lassulni fog.

10. ábra: A munkanélküliségi ráta alakulása 2013 óta

Forrás: Eurostat.

Megjegyzések: A legfrissebb adat 2015. második negyedévi, kivéve EE, IT, UK (2015. első negyedév), és IE, NL, FI, SE (2015. harmadik negyedév)

Mindent egybevetve a makroszintű pénzügyi instabilitáshoz vagy rendellenes kiigazításokhoz esetlegesen hozzájáruló sebezhetőségekből vagy tendenciákból eredő kockázatok a tagállamok többségében jelen vannak. A súlyosság foka és a megfelelő szakpolitikai válaszok meghozatalának sürgőssége tagállamról tagállamra igen eltérő, a sebezhetőség vagy fenntarthatatlan tendenciák jellegétől, valamint egy vagy több gazdasági ágazathoz tartozásuktól függően:

Néhány tagállamban a sebezhetőség főként a külgazdasági szektorban van jelen, nagy negatív nettó nemzetközi befektetési pozíciók formájában. Ez áll fenn olyan felzárkózó gazdaságok esetében mint Románia, és kisebb mértékben Lengyelország, Lettország, Litvánia, Szlovákia és a Cseh Köztársaság.

Néhány országra nagy és tartós folyófizetésimérleg-többlet jellemző. Ez a helyzet Németországban és Hollandiában, melyek számottevő többlete és növekvő nettó külföldi eszközállománya a hitelezői kockázat emelkedését vonhatja maga után, és ez potenciálisan releváns az euróövezet többi országa szempontjából is.

A nagy államadósság-állomány és a potenciális növekedés vagy versenyképesség csökkenő trendjének kombinációja számos országban aggodalomra ad okot, annak ellenére, hogy nincsenek külső fenntarthatósági kockázatok, mivel növeli az instabil adósság/GDP pályák és a negatív sokkokkal szembeni sebezhetőség valószínűségét. Ez a helyzet olyan rendszerszinten jelentős országok esetében, mint Olaszország vagy Franciaország, de kisebb országok, mint Belgium esetében is.

Számos gazdaságban az esetlegesen fenntarthatatlan trendek és sebezhetőségek a gazdaság egy konkrét ágazatára korlátozódnak. Svédországban az ingatlanárak és a háztartások adósságállományának folyamatos emelkedése az aggodalmak fő forrása. Hollandiában a háztartások adósságállománya a legmagasabbak közt van az EU-ban, jóllehet jelenleg folyamatban van hitelállomány-leépítésük. Ez hozzájárul a holland folyófizetésimérleg-többlethez, más strukturális tényezők, például a visszafogott beruházások mellett. Mindkét esetben belső trendek járulnak hozzá a megnövekedett folyófizetésimérleg-többlethez, ami egyébként a gazdaság strukturális jellemzőinek, például az adórendszer vagy nagy számú multinacionális vállalat jelenlétének a tükröződése. Az Egyesült Királyságban is az ingatlanárak emelkedése tapasztalható, ami szoros nyomon követést igényel. A folyó fizetési mérleg hiánya, amely mindenekelőtt a fogyasztás folyamatosságát tükrözi, és nem tűnik az áralapú versenyképesség jelentős romlására utaló jelnek. Az osztrák pénzügyi szektorban a finanszírozási nyomás jelenthet sebezhetőséget. Észtországban a belföldi gazdaságban kialakuló keresleti nyomáshoz kapcsolódó kockázatok igényelhetnek nyomon követést. Finnország az elektronikai ágazatának szűkülését követően gazdaságának kihívásokkal teli szerkezetátalakulását éli át. Dánia is ebbe a kategóriába tartozik a háztartások megnövekedett adósságállománya fényében, jóllehet a kockázatok jelenlegi értékelése nem utal további vizsgálat szükségességére. Ez áll fenn Luxemburg és Málta esetében is, ahol a magánszektor nagymértékű adósságához kapcsolódó kockázatok visszafogottak.

Néhány tagállam sebezhetősége az ágazatok széles skáláját érintő nagy nettó kötelezettségállományok formájában jelenik meg, belföldi és külföldi viszonylatban egyaránt. Ez a helyzet olyan országok esetében, amelyek korábban nagy folyófizetésimérleg-hiánnyal rendelkeztek a hazai gazdaságban a hitelezés fellendüléséhez kapcsolódóan, egyszerre táplálva a nagy negatív nettó nemzetközi befektetési pozíciót és a magánszektor megnövekedett adósságállományát. Az ilyen országok jelenleg általában nagy hitelállomány-leépítési szükséglettel szembesülnek korlátozott költségvetési mozgástér, nagyszámú nemteljesítő hitel és a munkanélküliség elfogadhatatlan szintje mellett. Ez tipikusan olyan euróövezeti országokat érint, mint Portugália, Spanyolország, Ciprus, Görögország, Írország és Szlovénia. A kelet-európai országok, például Magyarország, Horvátország és Bulgária szintén nehézségekkel szembesül a megemelkedett külső és belső kötelezettségek fényében. Ez kihívást jelent különösen Magyarország és Bulgária számára, ahol a bankszektor még a szerkezetátalakítási folyamat előtt áll.

3.    Egyensúlyhiány, kockázatok és kiigazítás: országspecifikus megállapítások

Ez a szakasz az eredménytábla és a segédváltozók rövid közgazdasági elemzése minden tagállam vonatkozásában. Az országokon átívelő kérdéseket elemző résszel együtt elősegíti azon tagállamok azonosítását, amelyek esetében részletes vizsgálatra van szükség. Amint azt fent bemutattuk, a Bizottság e részletes vizsgálatok alapján fogja megállapítani, hogy fennáll-e egyensúlyhiány vagy túlzott ellensúlyhiány.

A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás nem alkalmazandó azon tagállamokra, amelyek a makrogazdasági kiigazítási programjukat támogató pénzügyi támogatásban részesülnek 38 ; ezek jelenleg a következők: Görögország és Ciprus. Az alábbi megállapítások mindazonáltal Ciprust is érintik. Ciprus helyzetének a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás vonatkozásában történő mérlegelésére, beleértve a részletes vizsgálat elkészítését is, a jelenlegi pénzügyi támogatás végén kerül sor.

A teljes statisztikát, amely alapján ez a közgazdasági elemzés és a teljes jelentés készült, a statisztikai melléklet tartalmazza.

Belgium: A Bizottság 2015 februárjában megállapította, hogy Belgiumban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, mindenekelőtt a versenyképesség alakulása tekintetében. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen az exportpiaci részesedés csökkenése, a magán- és az állami szektor adósságállománya, valamint a tartós és az ifjúsági munkanélküliség.

Miután az exportpiaci részesedés már második éve bővül, a mutató 2014-ben javult, fokozatosan megközelítve a küszöbértéket. Ez a javulás párhuzamos a folyó fizetési mérleg egyenlegének erősödésével és a fajlagos munkaköltségek stabil alakulásával. A várakozások szerint 2015-ben a kedvező kereskedelmi feltételek, valamint a munkaerőköltségek csekély növekedése következtében mindkét mutató tovább erősödik. Összefoglalva, az eredménytábla – bár jelez problémákat – stabil, sőt javuló külkereskedelmi teljesítményre utal. Az eladósodottság több éven át nagyjából stabil volt, bár szintje jóval meghaladja a vonatkozó küszöbértékeket. Figyelembe kell venni a jelentős vállalati adósságállományt, ami a csoporton belüli kiterjedt hitelezés hatását tükrözi. A háztartások adósságállománya továbbra is mérsékelt, a kockázatokat részben ellensúlyozza a pénzügyi eszközök felhalmozódása. Az államadósság stabil, és tovább csökkentek az állam függő kötelezettségei a pénzügyi intézmények felé. A növekvő kötelezettségek ellenére a pénzügyi szektor hitelállomány-leépítése folytatódott. A munkanélküliségi mutatók, többek között a tartós és az ifjúsági munkanélküliség megfigyelt emelkedését főként az üzleti ciklus irányította.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés a versenyképességhez kapcsolódó problémákra világít rá, ezért mélyrehatóbb vizsgálat indokolt annak megállapításához, hogy a fejlemények valóban a jó irányba vezetnek-e. A Bizottság ezért – az egyensúlyhiány februári megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállását vagy annak felszámolását.

Bulgária: 2015 februárjában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Bulgáriában túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, amely határozott szakpolitikai intézkedést és célzott nyomon követést tesz szükségessé, különös tekintettel a jelentős pénzügyi és makrogazdasági kockázatokat hordozó pénzügyi szektorbeli gyakorlat körüli aggályokra. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató, nevezetesen a nettó nemzetközi befektetési pozíció (NIIP), a magánszektor adósságállománya, a fajlagos munkaköltségek, és a munkanélküliség, valamint a tartós munkanélküliség növekedése meghaladja az indikatív küszöbértéket.

A külső kötelezettségek nagy állománya továbbra is a sebezhetőség forrása. Mindazonáltal a nettó külső pozíciók – a pozitív folyó fizetési mérlegnek és tőkemérlegnek, valamint a külföldi eszközállomány bővülésének köszönhetően – tovább javultak. Ugyanakkor az exportpiaci részesedés bővülése lassult, a fajlagos munkaköltségek pedig növekedtek. Bár úgy tűnik, a pénzügyi szektor stabilizálódott, a Corporate Commercial Bank csődjét követően nyilvánvalóvá vált intézményi és szabályozási problémák megfelelő kezelése még várat magára. Továbbra is magas a magánszektor adósságállománya, amely a nem pénzügyi vállalati szektorra összpontosul. A hitelállomány-leépítésre irányuló nyomás gátolhatja a beruházásokat és rövid távon a gazdasági növekedést, és további kockázati tényezőt jelenthet, ha nem kezelik megfelelően. Az üzleti környezet javítására irányuló korábbi intézkedések ellenére a fizetésképtelenséget megelőző és a fizetésképtelenségi keretek nem megfelelő alakulása Bulgáriában lelassítja a hitelállomány-leépítést, növeli a bizonytalanságot a piaci résztvevők körében és általánosságban csökkenti az ország vonzerejét a befektetők számára A bolgár munkaerőpiac fennálló strukturális problémái, például a tartós munkanélküliség, valamint a strukturális munkaerőhiány rontják a piac közvetítési funkcióját, és a humán tőke kihasználatlanságához, végső soron pedig magasabb gazdasági és szociális költségekhez vezet.

Összességében változatlanul jellemző a külső és belső sebezhetőség, különösen a pénzügyi szektorban. A Bizottság ezért – a túlzott egyensúlyhiány februári megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni a makrogazdasági kockázatok fennállását és nyomon követni a túlzott egyensúlyhiány felszámolása terén tett előrelépést.

Cseh Köztársaság: A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás előző fordulóiban a Cseh Köztársaság tekintetében nem állapítottak meg egyensúlyhiányt. Az aktualizált eredménytábla alapján a nettó nemzetközi befektetési pozíció meghaladja az indikatív küszöbértéket.

Az elmúlt években jelentősen javult a folyó fizetési mérleg egyenlege, és 2014-ben éves szinten többletbe fordult át. A nettó nemzetközi befektetési pozíció fokozatosan csökkent és csak kismértékben haladja meg a küszöbértéket. A külső pozícióval összefüggő kockázatok korlátozottak, mivel a külföldi kötelezettségek nagyrészt a közvetlen külföldi befektetésekhez kapcsolódnak, következésképp a nettó külső adósság állománya rendkívül alacsony. Mindazonáltal ez a pozíció olyan elsődleges jövedelemáramlást eredményez, amely tartós kereskedelmi többletet követel meg a fenntarthatóság biztosítása érdekében. A versenyképesség – a nominális fajlagos munkaköltségek visszafogott növekedése mellett – stabilnak tűnik. 2014-ben jelentősen leértékelődött a reál effektív árfolyam, ami tükrözi a Cseh Nemzeti Bank által 2013 végén az euróval szemben bevezetett árfolyamhatárt. Ezek a tényezők 2014-ben hozzájárultak az exportpiaci részesedések általános javulásához, megfordítva a korábbi évek tendenciáját. A belső egyensúlyhiánnyal összefüggő kockázatok kismértékűnek tűnnek, tekintettel a magánszektor viszonylag csekély eladósodottságára és a visszafogott magánszektorbeli hiteláramlásra. A nagyrészt külföldi tulajdonú bankszektor stabil maradt, a pénzügyi ágazat teljes kötelezettségállománya 2014-ben csak mérsékelten nőtt, és a nemteljesítő hitelek aránya összességében alacsony. Az államadósság tovább csökkent és bőven a küszöbérték alatt marad. 2014-ben csökkent a munkanélküliség, 2015 első felében gyors visszaesést regisztráltak, és a lakásárak növekedési üteme enyhén pozitívvá vált.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés javuló külső versenyképességre és csekély belső kockázatra utal. A Bizottság ezért ebben a szakaszban nem végez további részletes vizsgálatot a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében.

Dánia: A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás előző fordulóiban Dánia tekintetében nem állapítottak meg egyensúlyhiányt. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a folyó fizetési mérleg többlete, az exportpiaci részesedés romlása és a magánszektor adósságállománya, valamint az aktivitási ráta csökkenése.

A folyó fizetési mérleg egyenlege továbbra is jelentős többletet mutat, és már második éve némileg meghaladja az eredménytáblában meghatározott felső küszöbértéket. Ez arra utal, hogy Dániában továbbra is gyenge a belső kereslet élénkülése és magas a külföldi befektetésekből eredő bevétel. A nettó nemzetközi befektetési pozíció jelentős, főként a közvetlen külföldi befektetések nettó állományának növekedése miatt. A gazdasági élénkülés határozottabbá válásával a folyó fizetési mérleg többlete várhatóan csökkenni fog. 2014-ben folytatódott az exportpiaci részesedés romlása, és kumulatív értelemben továbbra is nagy a többi iparosodott országgal való összevetésben is. A kumulált veszteségek nagyrészt a válságot megelőző magas béreket és a termelékenység gyenge növekedését tükrözik és a gazdaság élénkülése szempontjából továbbra is problémát jelentenek. Mindazonáltal az árak versenyképességét jelző mutatók az elmúlt években stabilak voltak. A magánszektor adósságállománya nagyon nagy, bár a makrogazdasági kockázatok mind a reálgazdaság, mind a pénzügyi stabilitás szempontjából visszafogottak maradnak. Mindenekelőtt a fennálló specifikus jelzáloghitel-rendszerhez kapcsolódóan viszonylag magas a lakosság bruttó adósságállománya. Az ingatlanárak kiigazítására sor került és most javulóban vannak. A háztartások kezelni tudták az ingatlanárak 2007 óta jellemző kiigazítását, a magas adósságállományhoz magas eszközállomány illeszkedik. Úgy tűnik, az elmúlt években bevezetett szabályozási és felügyeleti intézkedések megszilárdították a pénzügyi szektor stabilitását. A válság után stabilizálódott a foglalkoztatás, a munkanélküliség – ideértve a tartós munkanélküliséget is – alacsony és csökkenőben van, még akkor is, ha az aktivitási ráták összefüggésben a NEET-ráták esésével a korábbi magas szintről némileg csökkentek.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés rámutat az exportteljesítményhez kapcsolódó problémákra, ugyanakkor utal a korlátozott külső kockázatokra és a magánszektor adósságállományának csekély kockázatára. A Bizottság ezért ebben a szakaszban nem végez további részletes vizsgálatot a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében.

Németország: A Bizottság 2015 februárjában megállapította, hogy Németországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, határozott intézkedést és nyomon követést tesz szükségessé, mindenekelőtt a tartósan fennálló elégtelen magán- és állami beruházásokból eredő növekvő kockázatok tekintetében, ami hátrányosan befolyásolja a növekedést és hozzájárul a rendkívül magas folyófizetésimérleg-többlethez. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a folyó fizetési mérleg többlete, az exportpiaci részesedés visszaesése és az államadósság.

A folyó fizetési mérleg többlete tovább növekedett, ehhez hozzájárultak az alacsony olajárak és a kedvező árfolyamfejlemények, és a várakozások szerint a többlet a következő években és magas marad. 2014-ben az euróövezet és a világ többi részének viszonylagos fontossága a külső többlet szempontjából nagyrészt változatlan maradt. A nettó nemzetközi befektetési pozíció rendkívül nagy és gyorsan növekszik. 2011 óta nagy vonalakban stabil maradt a bruttó állóeszköz-felhalmozás. Az exportpiaci részesedés romlását jelző mutató 2014-ben kisebb bővülésre támaszkodva újra javult, de kumulatív értelemben a küszöbérték felett marad. A fajlagos munkaköltség az euróövezeti átlag fölé emelkedett, de kumulatív értelemben fennmarad az euróövezeti partnerekkel szembeni negatív rés. A magánszektor hitelállomány-leépítése folytatódott, miközben a hiteláramlás pozitív, bár csekély mértékű volt. Miközben az elmúlt években – jelentős regionális különbségekkel – növekedtek a deflált ingatlanárak, a mutató a küszöbértéken belül marad, de szoros nyomon követésre van szükség. A német államadósság aránya a küszöbérték felett van, bár 2014-ben folytatódott a csökkenése. A rendkívül alacsony és csökkenő munkanélküliségi ráták tükrözik a német munkaerőpiac stabilitását.

Összességében a rendkívül nagy és növekvő külkereskedelmi többlet és a külső keresletre való fokozott támaszkodás növekedési kockázatokat gerjeszt és aláhúzza a hazai források felé való további kiegyensúlyozás szükségességét. A Bizottság ezért – a határozott intézkedést és nyomon követést szükségessé tevő egyensúlyhiány februári megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállásához vagy annak felszámolásához kapcsolódó kockázatokat.

Észtország: A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás előző fordulóiban Észtország tekintetében nem állapítottak meg egyensúlyhiányt Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató, nevezetesen a nettó nemzetközi befektetési pozíció (NIIP), a fajlagos munkaköltségek és az ingatlanárak meghaladják az indikatív küszöbértéket.

A negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció továbbra is a küszöbérték fölött van, de javul és a külső kötelezettségek több mint fele a külföldi közvetlen befektetésekhez kapcsolódik, így csökkenti a kockázatokat. A folyó fizetési mérleg többlete 2014 óta fennáll, ez a növekvő szolgáltatásexport eredménye. Bár az exportpiaci részesedés kumulatív értelemben jelentősen nőtt, az éves javulás 2014-ben csekély volt. A nominális fajlagos munkaköltségek jelentős növekedése a korlátozott munkaerő-kínálatot, a belső kereslet által vezérelt gazdasági növekedést, és a még mindig meglévő felzárkózási hatásokat tükrözi. A változatlanul erős béremelkedés hátrányosan befolyásolhatja a költségek versenyképességét. A 2008–2009-es hitelbuborék kipukkanását követően gyorsan emelkedő ingatlanárak jelzik a bérek közelmúltbeli erős növekedését, a kedvező hitelnyújtási feltételeket, valamint azt, hogy az ügyletek nagy részére a drágább fővárosi-városi területeken kerül sor. A magánszektor adósságállománya a küszöbérték alatt van, és folyik a hitelállomány-leépítés, amelyet alátámaszt a jelentős nominális GDP-növekedés és a magánszektor hitelállományának visszafogott bővülése, de a versenytársakkal összehasonlítva még mindig viszonylag magas. Ezzel szemben az államadósság aránya a legalacsonyabb az EU-ban. A tartós munkanélküliségi és az ifjúsági munkanélküliségi ráták, valamint a súlyos anyagi nélkülözés rátája jelentősen javult.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés rávilágít arra, hogy a belföldi gazdaságban újra nyomás van kialakulóban. A Bizottság ezért úgy véli, hogy érdemes részletes vizsgálatban tovább elemezni a kockázatokat annak megállapítása érdekében, hogy fennáll-e egyensúlyhiány.

Írország: 2015 februárjában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Írországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, amely határozott szakpolitikai intézkedést és célzott nyomon követést tesz szükségessé, különös tekintettel a pénzügyi szektor fejleményeire, a magán- és állami szektor eladósodottságára, a magas bruttó és nettó külföldi kötelezettségekre és a munkaerőpiacra. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató, nevezetesen a nettó nemzetközi befektetési pozíció (NIIP), az exportpiaci részesedés csökkenése, a magán- és az állami szektor adósságállománya, az ingatlanárak és a munkanélküliség meghaladják az indikatív küszöbértéket.

Folytatódik a folyó fizetési mérleg kiigazítása, és pillanatnyilag jelentős többletet mutat, tükrözve az erős exportnövekedést is. A nettó nemzetközi befektetési pozíció 2013-hoz képest 2014-ben erősen negatív maradt, de továbbra is javuló pályán van. A nettó pozíció mögött a külső eszközök és kötelezettségek összetételének jelentős változásai húzódnak. Írországban 2014 előtt öt éven át romlott az exportpiaci részesedés, de a 2014. évi jelentős javulás eredményeként most nagyon közel van a küszöbértékhez. Ez az erős exportnövekedést tükrözi, amelyhez hozzájárul az ár- és költség-versenyképesség előző évekbeli helyreállása; a fajlagos munkaköltségek továbbra is mérsékelten emelkednek a termelékenység növekedése mellett, a reál effektív árfolyam alakulása pozitív jellegű. A magánszektor GDP-arányos adósságállománya a GDP-növekedés, valamint a hiteláramlás szűkülése következtében 2014-ben jelentősen esett, de az arány még mindig magas, részben a multinacionális vállalatok ír leányvállalatainak mérleg szerinti adósságállománya miatt. A nemteljesítő hitelek aránya szintén csökkenőben van, bár még mindig magas.

Az ingatlanárak átlagos növekedése 2014-ben meghaladta a küszöbértéket, de ezt az elmúlt öt évben megelőzte egy erős lefelé irányuló korrekció. A jelenlegi nyomás nagyrészt a kínálati korlátokat tükrözi, főként a nagyobb városi területeken. Nyomás alakult ki a lakásbérleti piacon is. A GDP-arányos államadósság 2014-ben első alkalommal csökkent, de még mindig rendkívül magas. A 2014. évi visszaesés jelentős része technikai tényezőkkel magyarázható, de a csökkenő pálya várhatóan tartós lesz. A munkanélküliség mutatója a küszöbérték felett marad, még mindig magas a tartós és az ifjúsági munkanélküliség szintje, de emögött a munkanélküliségi ráta 2013 eleje óta bekövetkezett tartós csökkenése húzódik meg.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés a nettó nemzetközi befektetési pozícióval, a pénzügyi szektor alakulásával, a magán- és államadóssággal, valamint az ingatlanpiaccal összefüggő problémákra világít rá. A Bizottság ezért – a határozott intézkedést és célzott nyomon követést szükségessé tevő egyensúlyhiány februári megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállásához vagy annak felszámolásához kapcsolódó kockázatokat. Ezt a támogatási programot követő folyamatos felügyelet keretében fogják koordinálni.

Spanyolország: 2015 februárjában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Spanyolországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, amely határozott szakpolitikai intézkedést és célzott nyomon követést tesz szükségessé, különös tekintettel a – rendkívül magas munkanélküliséggel összekapcsolódó – jelentős magán- és állami szektorbeli, valamint külső eladósodottsághoz kapcsolódó kockázatokra.

Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a nettó nemzetközi befektetési pozíció (NIIP), az exportpiaci részesedések romlása, a magán és állami szektor adósságállománya, a munkanélküliség, valamint a tartós és az ifjúsági munkanélküliség növekedése.

A külső egyensúly helyreállása folytatódott, és a folyó fizetési mérleg egyenlege várhatóan középtávon csekély többletet mutat fel. Mindazonáltal a nettó nemzetközi befektetési pozíció még nem javult számottevően, főként a negatív értékelési hatások következtében. Az exportpiaci részesedés kumulált vesztesége a küszöbérték felett marad, de a mutató az elmúlt két évre jellemző éves javulás következtében javul. Az exportteljesítmény javulása részben a költség-versenyképesség helyreállásához köthető, ami a negatív nominális fajlagos munkaköltségekben és a reál effektív árfolyam romlásában nyilvánul meg. A magánszektor hitelállomány-leépítése a hitelezés csökkenése következtében 2014-ben folytatódott. A legfrissebb adatok ennek a lassulására utalnak, mivel újra megindult a hiteláramlás, különösen a vállalati szektorban. Ezzel szemben az államadósság tovább nőtt, ami tükrözi a jelentős, bár javuló költségvetési hiányt. Úgy tűnik, a deflált ingatlanárak valószínűleg elérték a mélypontot. Bár a munkanélküliség gyorsan csökkent, továbbra is magas, különösen a fiatalok és a tartósan munkanélküliek körében. Emellett a munkaerőpiac javulását még nem tükrözi szegénységi mutatók csökkenése, amelyek a legmagasabbak között vannak az EU-ban.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés a külső fenntarthatósággal, a magán- és államadóssággal, valamint a munkaerő-piaci kiigazítással összefüggő problémákra világít rá. A Bizottság ezért – a határozott intézkedést és célzott nyomon követést szükségessé tevő túlzott egyensúlyhiány megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni a makrogazdasági kockázatok fennállását és nyomon követni az egyensúlyhiány felszámolása terén tett előrelépést. Ezt a programot követő, folytatódó utólagos felügyelet keretében fogják koordinálni.

Franciaország: 2015 februárjában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Franciaországban túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, amely határozott szakpolitikai intézkedést és célzott nyomon követést tesz szükségessé, különös tekintettel a versenyképesség romlásához kapcsolódó kockázatokra és az állami szektor jelentős eladósodottságára. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató továbbra is meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen az exportpiaci részesedés romlása, a magán- és az állami szektor adósságállománya, a munkanélküliség, valamint a tartós munkanélküliség növekedése.

A folyó fizetési mérleg egyenlege – mérsékelt hiányt mutatva – stabil maradt, miközben a nettó nemzetközi befektetési pozíció továbbra is negatív és 2014-ben tovább romlott. Az exportpiaci részesedés kumulált romlása – a 2014-es csekély éves javulás ellenére – jóval a küszöbérték felett marad, így alapot teremt a mutató következő évekbeli javításához. A munkaerőköltségek továbbra is magasak és nyomást jelentenek a vállalatok költség-versenyképességére. A magánszektor adósságállománya a küszöbérték felett van, de a hitelállomány némileg pozitív növekedésével összefüggésben a hitelállomány-leépítési nyomás korlátozott. Az államháztartás rendkívül magas eladósodottsága 2014-ben tovább nőtt, és az államadósság dinamikája az alacsony növekedéssel és inflációval jellemzett környezetben változatlanul kockázatot jelent. A reál ingatlanárak lassan állnak helyre. A munkaerő-piaci kiigazítás problémát jelent, mivel a munkanélküliség nő és időközben meghaladja a küszöbértéket, és növekszik a tartós és az ifjúsági munkanélküliség is.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés a versenyképesség alakulásához és az alacsony növekedés és csekély infláció mellett magas szintű államadóssághoz kapcsolódó problémákra világít rá. A Bizottság ezért – a túlzott egyensúlyhiány februári megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni a makrogazdasági kockázatok fennállását és nyomon követni a túlzott egyensúlyhiány felszámolása terén tett előrelépést.

Horvátország: 2015 februárjában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Horvátországban túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, amely határozott szakpolitikai intézkedést és célzott nyomon követést tesz szükségessé, különös tekintettel arra, hogy a visszafogott növekedés és a lesújtó foglalkoztatási arányok miatt, a közszektor gyenge irányítása mellett megnövekedtek a gyenge versenyképességgel, a külső kötelezettségállomány nagyságával és a növekvő államadóssággal összefüggő kockázatok. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a nettó nemzetközi befektetési pozíció (NIIP), az exportpiaci részesedések romlása, az államadósság, a munkanélküliség, valamint a tartós és az ifjúsági munkanélküliség növekedése. 

Miután az exportvolumen növekedése az import ütemét meghaladva felgyorsult, a folyó fizetési mérleg 2013-ban többletbe fordult át. A negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció és a magas nettó külső adósságállomány nem javult és továbbra is magas szintű. Az exportpiaci részesedések utóbbi évekre jellemző éves javulása ellenére a kumulatív csökkenés továbbra is nagyarányú. A költség-versenyképesség mutatói némileg javultak, mivel a fajlagos munkaköltségek növekedése negatív, miközben a reál effektív árfolyam stabil. Bár a küszöbérték alatt van, a magánszektor adósságállománya a versenytársakéhoz hasonlítva magas. A bankok jól tőkésítettek, a hitelnövekedés a hitelállomány-leépítési nyomás, a nemteljesítő hitelek magas aránya és a gyenge makrogazdasági kilátások mellett továbbra is csekély. Az állami szektor adóssága 2008 óta állandó ütemben növekszik a magas hiány és a függő kötelezettségekre vonatkozó feltevések mellett. A gazdasági tevékenység szűkülése, összekapcsolódva a bérek korlátozott kiigazításával súlyosan érintette a foglalkoztatást, többek között a tartós és az ifjúsági munkanélküliséget. A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya továbbra is viszonylag nagy a lakosságon belül. Emellett meg kell említeni, hogy az utóbbi időben vannak pozitív gazdasági fejlemények és javulóban vannak a gazdasági kilátások.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés a külső fenntarthatósággal, az államadósság fenntarthatóságával, valamint a munkaerő-piaci kiigazítással összefüggő kockázatokra világít rá. A Bizottság ezért – a túlzott egyensúlyhiány februári megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni a makrogazdasági kockázatok fennállását és nyomon követni a túlzott egyensúlyhiány felszámolása terén tett előrelépést.

Olaszország: 2015 februárjában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Olaszországban túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, amely határozott szakpolitikai intézkedést és célzott nyomon követést tesz szükségessé, különös tekintettel a gyenge növekedés és a termelékenységi dinamika mellett megfigyelhető rendkívül nagy államadósságból, valamint a költségalapú és nem költségalapú versenyképesség gyengeségéből fakadó kockázatokra. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen az exportpiaci részesedés romlása, az államadósság, valamint a tartós és az ifjúsági munkanélküliség.

A folyó fizetési mérleg többlete – a bővülő export és a gyenge, bár 2015-ben élénkülő belföldi kereslet következtében – 2014-ben tovább növekedett, és hozzájárult a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció csökkentéséhez. Az exportpiaci részesedések romlása – a költség-versenyképességre vonatkozó mutatók visszafogott növekedése mellett – megállt. A munkatermelékenység visszaesése és az alacsony infláció azonban gátolja a versenyképesség további javulását. Bár a magánszektor GDP-arányos adósságállománya stabil maradt, az államadósság aránya 2014-ben tovább nőtt, amelyet a negatív reálnövekedés, az alacsony infláció és a folytatódó költségvetési hiány vezérelt. A gazdaság gyengeségét tükrözte a befektetések csökkenő részesedése a GDP-ben, ami részben azzal magyarázható, hogy a magánszektor hitelállománya 2014-ben valamivel tovább zsugorodott. A pénzügyi feltételeket – a 2014 közepére jellemző némi javulás után – továbbra is befolyásolta a nemteljesítő hitelek nagy állománya a bankoknál. A munkanélküliségi ráta csúcsot ért el 2014-ben, ahogy a tartós és az ifjúsági munkanélküliség is, összefüggésben a NEET-fiatalok magas arányával. A szegénységi és szociális mutatók 2014-ben nagyjából stabilak voltak, de szintjük aggasztóan magas.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés rávilágít a visszafogott termelékenységnövekedéssel összefüggő problémákra, ami rontja a növekedési kilátásokat és a versenyképesség javulását, és megnehezíti az állam eladósodottságának csökkentését. A Bizottság ezért – a túlzott egyensúlyhiány februári megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni a makrogazdasági kockázatok fennállását és nyomon követni a túlzott egyensúlyhiány felszámolása terén tett előrelépést.

Ciprus: Ciprus 2013 márciusa óta hajtja végre a pénzügyi támogatással összefüggő makrogazdasági kiigazítási programot.

Ezért az egyensúlyhiány felügyelete nem a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás, hanem a támogatási program keretében zajlik. A program keretében Ciprus a túlzott egyensúlyhiány megszüntetését célzó számos fontos intézkedést hajtott végre és a gazdaság élénkülni kezdett, a bankrendszerben pedig megindult a stabilizálódás. Az aktualizált eredménytábla alapján azonban számos mutató, nevezetesen a folyó fizetési mérleg hiánya, a nettó nemzetközi befektetési pozíció (NIIP), az exportpiaci részesedések romlása, a magán- és állami szektor adósságállománya, a munkanélküliség, valamint a tartós és az ifjúsági munkanélküliség növekedése meghaladja az indikatív küszöbértéket.

A folyó fizetési mérleg hiánya a kiigazítás ellenére továbbra is magas, és nem elegendő a jelentős nettó külső kötelezettségállomány stabilizálásához. Emellett a folyó fizetési mérleg kiigazítása nagyrészt az import csökkenése révén következett be, míg az exportpiaci részesedés kumulált romlása továbbra is jelentős, bár 2014-ben éves alapon volt némi javulás. Javult a költség-versenyképesség, és ez tükröződik a fajlagos munkaköltségek jelentős csökkenésében és a HICP-alapú reál effektív árfolyam leértékelődésében. A magánszektor adósságállománya változatlanul nagyon magas, és a hitelállomány-leépítés lassú mind a lakosság, mind a vállalkozások esetében, annak ellenére, hogy jelentős reformok segítik a túlzottan nagyarányú nemteljesítő hitelek kezelését a bankoknál. Az ingatlanárak az ingatlanpiacon zajló kiigazítás hatására tovább esnek, de a csökkenés üteme lelassult. Az államadósság nagyon magas, és kockázatok kapcsolódnak a költségvetési fenntarthatósághoz. A kedvezőtlen gazdasági fejlemények következtében jelentősen nőtt a munkanélküliségi ráta, beleértve a tartós és az ifjúsági munkanélküliséget is.

Összességében megállapítható, hogy a gazdasági kiigazítási program hozzájárult ahhoz, hogy Ciprus csökkenteni tudja túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányát és kezelje a kapcsolódó kockázatokat. Ciprus helyzetének a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében történő értékelésére a folyamatban lévő pénzügyi támogatási program végén kerül sor, és függ a programot követő egyeztetendő intézkedésektől is.

Lettország: A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás előző fordulóiban Lettország tekintetében nem állapítottak meg egyensúlyhiányt. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató, nevezetesen a nettó nemzetközi befektetési pozíció (NIIP), a fajlagos munkaköltségek, és a munkanélküliség meghaladják az indikatív küszöbértéket.

A folyó fizetési mérleg továbbra is deficites, és a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció jóval a küszöbérték fölött van, bár javul. Ugyanakkor az említett kötelezettség rendkívül nagy aránya a közvetlen külföldi befektetések állományát tükrözi és a mérsékelt nettó külső adósság tovább csökken. Az exportpiaci részesedés javul, bár csökkenő ütemben. A kereskedelmi mérleg egyenlegének javulása hozzájárul a folyó fizetési mérleg hiányának visszafogásához. Eközben az export terén a termékek és piacok tekintetében jelentős kiigazítás zajlott le az ingatag külső környezettel, valamint az Oroszországgal folytatott kereskedelem nagyarányú zavaraival összefüggésben. A fajlagos munkaköltségek a válság időszakára jellemző zuhanást követően növekedtek, és a mutató most némileg a küszöbérték fölött van. Az ingatlanárak alacsony szintről emelkedni kezdtek. A pénzügyi szektor stabil és a hitelállomány-leépítési folyamat az alacsony kamatlábak ellenére halad. Az állami és a magánszektor adóssága továbbra is jóval a küszöbérték alatt van. A munkanélküliség csökken, bár még mindig meghaladja a küszöbértéket. A tartós és az ifjúsági munkanélküliség az elmúlt két évben jelentősen visszaesett.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés a progresszív belső kiegyensúlyozással összefüggésben a külső oldalon jelentkező, bár korlátozott kockázatokra világít rá. A Bizottság ezért ebben a szakaszban nem végez további részletes vizsgálatot a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében.

Litvánia: A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás előző fordulóiban Litvánia tekintetében nem állapítottak meg egyensúlyhiányt. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató, nevezetesen a nettó nemzetközi befektetési pozíció (NIIP), a fajlagos munkaköltségek, az ingatlanárak és a munkanélküliség meghaladják az indikatív küszöbértéket.

A folyó fizetési mérleg kiigazítását követően a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció az elmúlt években folyamatosan javult. A beáramló közvetlen külföldi befektetések eredményeként a nettó külső adósság lényegesen alacsonyabb. Az exportpiaci részesedés kumulatív értelemben javult, de üteme a – főleg Oroszországba irányuló – export visszaesése következtében lényegesen lassult. Valamelyest romlott a költség-versenyképesség, miközben csekély mértékben felértékelődött a reál effektív árfolyam, és a nominális fajlagos munkaköltségek a küszöbértéket megközelítő ütemben növekedtek. Mind a magánszektor, mint az állami szektor adósságállománya viszonylag alacsony maradt, a magánszektorban folytatódott a hitelállomány-leépítés. A pénzügyi szektor kötelezettségei nőttek, és 2014-ben némileg erősödött a nem pénzügyi vállalatok felé irányuló hiteláramlás. A deflált ingatlanárak a korábbi éles kiigazítást követően stabilizálódtak. A munkanélküliség tovább csökkent a küszöbérték felé, és jelentős mértékben javult a tartós és az ifjúsági munkanélküliség.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés a külső teljesítménnyel összefüggő, bár csekély kockázatot jelentő problémákra világít rá. A Bizottság ezért ebben a szakaszban nem végez további részletes vizsgálatot a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében.

Luxemburg: A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás előző fordulóiban Luxemburg tekintetében nem állapítottak meg egyensúlyhiányt. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a magánszektor adósságállománya, a pénzügyi szektor kötelezettségeinek növekedési rátája, valamint az ifjúsági munkanélküliség.

Luxembourg jelentős folyófizetésimérleg-többlete tovább csökkent, miután erősen nőtt az elsődleges jövedelmek mérlegének hiánya, ami jóval meghaladta a kereskedelmi és szolgáltatási mérleg egyenlegének javulását. Részben a termelékenység pozitív alakulásának köszönhetően a fajlagos munkaköltségek 2014-ben csökkentek, és hozzájárultak az exportpiaci részesedés jelentős növekedéséhez. A magánszektor eladósodottsága (a konszolidált adatok alapján, de a határokon átnyúló, vállalaton belüli nagyarányú hitelezés figyelembevétele nélkül) 2014-ben jóval a küszöbérték fölött maradt. A nagymértékű eladósodottság ellenére nem került sor hitelállomány-leépítésre. Az államadósság szintje alacsony. Miközben a pénzügyi szektor kötelezettségei jelentősen nőttek, tőkeáttétele továbbra is alacsony, és az ágazat méretéből adódóan vannak ugyan kockázatok, azok korlátozottak. A reál ingatlanárak növekedése 2014-ben tovább gyorsult, és az ingatlanpiacon továbbra is fennáll a kínálat és a kereslet közötti eltérés, ami visszafogja a jelentős árkorrekció lehetőségét. Az ifjúsági munkanélküliség emelkedett, bár általánosságban a munkanélküliség alacsony.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés korlátozott kockázatot hordozó, fokozatosan javuló gazdasági környezetre utal. A Bizottság ezért ebben a szakaszban nem végez további részletes vizsgálatot a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében.

Magyarország: A Bizottság 2015 februárjában megállapította, hogy Magyarországon makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, ami határozott intézkedést és nyomon követést tesz szükségessé, mindenekelőtt a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció folytatódó kiigazítása és a viszonylag magas államadósság tekintetében. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a nettó nemzetközi befektetési pozíció, az exportpiaci részesedés visszaesése és az államadósság.

A folyó fizetési mérleg többletének 2010 óta megfigyelhető növekedése biztosította a nettó nemzetközi befektetési pozíció rendkívül gyors és tartós csökkenését, bár szintje még mindig magas. A folyó fizetési mérleg egyenlegének javulását főként a gyenge belső kereslet irányította. A fajlagos munkaköltségek növekedése viszonylag dinamikus volt, de ez alapvetően a kereskedelmi feltételek hatását tükrözte, miközben a reál effektív árfolyam romlott. Az exportpiaci részesedés éves szintű javulása 2014-ben folytatódott, és kumulatív értelemben csökkent a veszteség. A magánszektorban folytatódik a hitelállomány-leépítés, a pénzügyi szektor számára terhet jelent a nemteljesítő hitelek továbbra is magas aránya, ami negatív hiteláramlást eredményez. 2013 közepe óta a növekedés jelentős mértékben gyorsult. A hitelállomány-leépítés üteme lelassult, amire hatottak a központi bank által indított kedvezményes hitelezési programok. A reál ingatlanárak esése megállt. Az államadósság fokozatos csökkenése folytatódott, bár meglehetősen lassú ütemben. A gazdaság korlátozott növekedési potenciálja még mindig erősíti az ország sebezhetőségét. A munkanélküliségi mutató a magasabb foglalkoztatásnak köszönhetően a küszöbérték alá esett. A szegénységi mutatók szerint a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya általánosságban csökkent, de még mindig magas.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés rávilágít a –korlátozott – külső kockázatokra és arra, hogy a belső élénkülést – az alacsony növekedési potenciál mellett – gátolja a hitelállomány-leépítési nyomás. A Bizottság ezért – a határozott intézkedést szükségessé tevő egyensúlyhiány februári megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállásához vagy annak felszámolásához kapcsolódó kockázatokat.

Málta: A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás előző fordulóiban Málta tekintetében nem állapítottak meg egyensúlyhiányt. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen az exportpiaci részesedés romlása, valamint a magánszektor adóssága és az államadósság.

A folyó fizetési mérleg egyenlege és a nettó nemzetközi befektetési pozíció 2014-ben jelentősen javult. Az utóbbi javulása azt is tükrözi, hogy a gazdaság pénzügyi mérlege a piaci értékelés változásainak és az árfolyammozgásnak a hatására kedvezően alakult. Azonban az elmúlt években romlott az exportpiaci részesedés, amely tartóssá válva kockázatot jelenthet a versenyképességre nézve, még akkor is, ha a költség-versenyképesség romlása – a fajlagos munkaköltségek növekedésének lassulása és a reál effektív árfolyam változatlansága mellett – 2014-ben mérséklődött. A magánszektor adósságállománya még mindig magas, ami részben a vállalati szektorra vezethető vissza, de folyamatban van a GDP-arányos adósságráta kiigazítása, tükrözve az erős gazdasági növekedést és a hitelek visszafogott bővülését. Az államháztartás adósságállománya a költségvetési egyenleg – nagyrészt a magasabb költségvetési bevételeknek, és a kedvező makrogazdasági környezetnek köszönhető – megszilárdulásával lassan csökken. A gazdaság kiigazítási kapacitását alátámasztja a jó munkaerő-piaci teljesítmény, különösen a foglalkoztatás jelentős bővülése és az alacsony munkanélküliségi ráta, beleértve az ifjúsági munkanélküliséget is.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés a gyenge exportteljesítménnyel összefüggő kockázatokra, a korlátozott külső kockázatokra és a folyamatban lévő belső hitelállomány-leépítésre világít rá. A Bizottság ezért ebben a szakaszban nem végez további részletes vizsgálatot a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében.

Hollandia: A Bizottság 2015 februárjában megállapította, hogy Hollandiában makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, mindenekelőtt a magánszektor magas adósságállományából eredő kockázatok miatt, miközben a folyó fizetési mérleg jelentős többlete a nem hatékony tőkeallokációt jelezheti. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a folyó fizetési mérleg többlete, az exportpiaci részesedés romlása, a magán- és az állami szektor adósságállománya, valamint a tartós és az ifjúsági munkanélküliség növekedése.

A háztartások hitelállományának leépítése következtében a folyófizetésimérleg-többlet 2013-ig növekedett, és jelentősen meghaladja a küszöbértéket. A többlet részben a gazdaság strukturális jellemzőire vezethető vissza, például a strukturálisan magas reexport-egyenlegre és a multinacionális cégek tőkeáramlására. Tükrözi emellett a magas eredménytartalékokat és ezáltal a vállalati szektor jelentős megtakarításait, a viszonylag gyenge beruházási teljesítménnyel összevetve. Úgy tűnik azonban, hogy az általános befektetési tevékenység, beleértve a lakossági befektetéseket, 2015-ben megerősödött, és várhatóan tovább élénkül. Kumulatív értelemben még mindig romlik az exportpiaci részesedés, de a 2013–2014-re jellemző éves bővülés arra utal, hogy előretekintve javulással lehet számolni. A költség-versenyképesség mutatói stabilak. A magánszektor adósságállománya jelentősen a küszöbérték felett marad, de összességében stabil, még akkor is, ha a háztartások körében magas a hitelállomány-leépítési nyomás, mivel a háztartások nagy részére jellemző a negatív nettó ingatlanvagyon. Az olyan szakpolitikai intézkedések, mint a jelzáloghitel-kamatok levonhatóságának és a hitelfedezeti aránynak a csökkentése várhatóan hozzájárulnak a háztartások adósságállományának fokozatos, de lassú csökkentéséhez, és a pénzügyi szektor rugalmasságának fokozásához. Az államadósság valamivel a küszöbérték fölött van és stabil. A munkanélküliség viszonylag visszafogott. Az ifjúsági munkanélküliség alacsony szintről emelkedett, de javulóban van. A tartós munkanélküliség emelkedő tendenciát mutat, ami alapvetően az idősebb munkavállalók munkanélküliségéből ered.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés a magánszektorbeli magas adósságszintekkel, valamint a megtakarítások és a befektetések közötti tartós eltérésekből eredő magas folyófizetésimérleg-többlettel összefüggő problémákra világít rá. A Bizottság ezért – az egyensúlyhiány februári megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállását vagy annak felszámolását.

Ausztria: A makrogazdasági egyensúlyhiányok esetén követendő eljárás előző fordulójában Ausztria tekintetében nem került sor egyensúlyhiány megállapítására. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen az exportpiaci részesedés romlása, az államadósság, valamint az ifjúsági munkanélküliség növekedése.

A folyó fizetési mérleg egyenlege és a nettó nemzetközi befektetési pozíció pozitív. Az exportpiaci részesedés kumulált romlása azonban változatlanul jelentős, miközben a költség-versenyképességgel összefüggő aggályok visszafogottnak tűnnek, a fajlagos munkaköltségek mérsékelten növekednek és a reál effektív árfolyam némileg javul. 2014-ben nagymértékben nőtt az államháztartás adóssága, ami tükrözi, hogy a nehéz helyzetbe került pénzügyi intézmények szerkezetátalakítása és szanálása továbbra is erősen befolyásolja az államháztartást és jelzi, hogy még mindig jelentős a visszacsatolási spirál a pénzügyi szektor és az államháztartás között. A szóban forgó bankok elhúzódó szerkezetátalakításához a vonatkozó jogi keretek körüli bizonytalanság is kapcsolódik. Az osztrák bankok leminősítésével összefüggésben erősödött a finanszírozási költségekből eredő nyomás és kockázatok övezik a Közép-, Kelet- és Délkelet-Európába irányuló kitettségeket, különösen a legújabb oroszországi és ukrajnai geopolitikai fejlemények fényében. Az eszközök szerkezetátalakításával összefüggésben a szabályozási követelményeknek való megfelelést figyelembe véve ezek az események valószínűleg hatnak a bankok hitelnyújtási kapacitására és negatív átgyűrűzési hatást jelenthetnek a hitelnövekedésre, valamint a belső és külső gazdasági tevékenységre. A magánszektor adósságállománya – viszonylag stabilan –valamivel a küszöbérték alatt van, miközben a magánszektorba irányuló hiteláramlás mérsékelten csökken. Az ingatlanárak növekedése lassult. A munkanélküliségi ráta viszonylag alacsony szinten stabil marad, miközben az ifjúsági munkanélküliség – szintén alacsony szintről – emelkedett.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés rámutat a pénzügyi szektorhoz kapcsolódó problémákra, főként a külföldi jelenségekkel szembeni fokozott kitettségre, valamint a pénzügyi szektor és az államháztartás közötti esetleges átgyűrűzési hatásokra és a magánszektornak nyújtott hitelekre kifejtett hatásra. A Bizottság ezért úgy véli, hogy érdemes részletes vizsgálatban tovább elemezni a kockázatokat annak megállapítása érdekében, hogy fennáll-e egyensúlyhiány.

Lengyelország: A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás előző fordulóiban Lengyelország tekintetében nem állapítottak meg egyensúlyhiányt. Az aktualizált eredménytábla alapján a nettó nemzetközi befektetési pozíció meghaladja az indikatív küszöbértéket.

Több éven át sor került a folyó fizetési mérleg kiigazítására, amely most stabil, de mérsékelt hiányt mutat. Ez a javulás főként az áruexport bővülésével és a jövedelmi mérleg kisebb hiányával magyarázható. Bár az erősen negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció csak kismértékben javult, a külső instabilitás visszafogott, mivel a külföldi kötelezettségek nagy része a közvetlen külföldi befektetésekhez kapcsolódik. Kumulatív értelemben javul az exportpiaci részesedés, és éves alapon mind 2013-ban, mind 2014-ben elég jelentős volt a részesedés növekedése. A költség-versenyképességi mutatók a fajlagos munkaköltségek csökkenésével szintén kedvező képet mutatnak. A magánszektor adósságállománya jóval az indikatív küszöbérték alatti szinten nagyjából stabil maradt. Az állami szektor adóssága is a küszöbérték alatt van, és 2014-ben csökkent a második pillért alkotó magánnyugdíjalap eszközeinek az államháztartáshoz való egyszeri transzfere miatt, az 1999-ben kezdődött rendszerszintű nyugdíjreform részleges visszafordítását követően. A bankszektor továbbra is jól tőkésített, likvid és nyereséges, a külföldi devizában denominált hitelek jelentős állománya ellenére. A reál ingatlanárak ötévnyi csökkenést követően 2014-ben újra emelkedni kezdtek. Az elmúlt évivel összehasonlítva munkanélküliségi ráta az indikatív küszöbérték alá került.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés a külső pozícióhoz kapcsolódó problémákat állapít meg, amelyekből azonban visszafogott kockázatok erednek. A Bizottság ezért ebben a szakaszban nem végez további részletes vizsgálatot a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében.

Portugália: 2015 februárjában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Portugáliában túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, amely határozott szakpolitikai intézkedést és célzott nyomon követést tesz szükségessé, különös tekintettel a külső adósság, valamint a magán- és állami szektorbeli adósság magas szintjére, a hitelállomány-leépítési nyomásra és a magas munkanélküliségre. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató még mindig meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a nettó nemzetközi befektetési pozíció (NIIP), a magánszektor adósságállománya, az államadósság, a munkanélküliség, valamint az aktivitási ráta csökkenése, továbbá a tartós és az ifjúsági munkanélküliség növekedése.

A nettó nemzetközi befektetési pozíció erősen negatív, de a külső fenntarthatóság lassan javul a folyó fizetési mérleg mérsékelt többletét eredményező jelentős kiigazításának köszönhetően és a jobb növekedési feltételekkel összefüggésben. Az exportpiaci részesedés kumulált romlása csökkent és szintje a küszöbérték alá került, ami a 2013–2014-es jelentős éves javulás eredménye és hozzájárult a versenyképesség kiigazítása is. A magánszektor adósságállománya nagyon magas. Mindazonáltal a társaságok hitelállomány-leépítése 2014-ben felgyorsult és a hitelállomány nem bővült. A nemteljesítő hitelek magas szintje terhet jelent a nem pénzügyi és a pénzügyi ágazat mérlegére egyaránt. Az államadósság szintén nagyon magas, de csökkenni kezdett. A munkanélküliségi ráta nőtt és az alacsony aktivitási ráta, valamint a tartós és az ifjúsági munkanélküliség magas szintje aggodalomra ad okot. Azonban 2014 óta csökken a munkanélküliség, beleértve az ifjúsági és a tartós munkanélküliséget is.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés megállapítja, hogy problémát jelent az összes ágazatra jellemző nagyon magas eladósodottság, de a lassan javuló gazdasági feltételek közepette a hitelállomány-leépítés halad előre. A Bizottság ezért – a túlzott egyensúlyhiány februári megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni a makrogazdasági kockázatok fennállását és nyomon követni a túlzott egyensúlyhiány felszámolása terén tett előrelépést. Ezt a támogatási programot követő folyamatos felügyelet keretében fogják koordinálni.

Románia: 2015 februárjában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Romániában makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, amely szakpolitikai intézkedést és nyomon követést tesz szükségessé, különös tekintettel a viszonylag nagy negatív nettó nemzetközi befektetési pozícióból és a középtávon gyenge exportkapacitásból eredő kockázatokra, és – bár sikerült megőrizni a pénzügyi szektor stabilitását – fennmaradt a bankszektor külső és belső sebezhetősége. Az aktualizált eredménytáblában a nettó nemzetközi befektetési pozíció meghaladja az indikatív küszöbértéket.

Az erősen negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció tükrözi a folyó fizetési mérleg hiányának a válságot megelőző időszakban bekövetkezett felhalmozódását, de csökkenő pályán van. A nettó külső adósság a nettó nemzetközi befektetési pozíció körülbelül felét teszi ki. Az elmúlt két évben erősödött a nettó külföldi közvetlen befektetések beáramlása. A folyó fizetési mérleg hiánya szűkülni kezdett és 2014-ben kismértékű volt, amelyet nagyrészt az erős exportnövekedés irányított, de a jövőben ismét némileg szélesedni kezdhet. A külkereskedelmi mérleg 2014-ben pozitív maradt és az exportpiaci részesedés éves viszonylatban javult. A költség-versenyképességi mutatók 2014-ben stabilak voltak és a reál effektív árfolyam kismértékben javult. A magánszektor adósságállománya továbbra is viszonylag alacsony, és az utóbbi időben élénkült a magánhitelek növekedése. A bankszektor jól tőkésítettnek tűnik, és a nemteljesítő hitelek aránya jelentősen csökkent. 2015 júliusában a biztosítási ágazatban mérlegértékelésre és stressztesztelésre került sor, és a bankszektorban is eszközminőség-vizsgálat, valamint stressztesztelés kezdődött. Az államadósság alacsony maradt, de a nemrég elfogadott fiskális intézkedések és a közalkalmazottak egyes kategóriáira vonatkozó eseti béremelések a költségvetési politika jelentős enyhítése irányába mutatnak. 2014-ben mérsékelten javultak a tartós és az ifjúsági munkanélküliség mutatói, valamint a szegénységi mutatók.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés a külső pozícióhoz, a versenyképességhez és a költségvetési fenntarthatósághoz kapcsolódó problémákra világít rá. A Bizottság ezért – az egyensúlyhiány februári megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállását vagy annak felszámolását.

Szlovénia: A Bizottság 2015 februárjában megállapította, hogy Szlovéniában makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, ami határozott intézkedést és célzott nyomon követést tesz szükségessé, mindenekelőtt az államadósság növekedéséből, és a vállalati és bankszektorbeli szerkezetátalakítás kölcsönhatásaiból, a mögöttes nemteljesítő hitelek rendezéséből és az állami vállalatok hatékonyságából, valamint a rendkívül gyenge befektetésekből eredő kockázatokra tekintettel. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a nettó nemzetközi befektetési pozíció (NIIP), az exportpiaci részesedések romlása, az államadósság, valamint a tartós és az ifjúsági munkanélküliség növekedése.

A folyó fizetési mérlegben jelentős kiigazítás zajlott le, így 2014-ben nagymértékű többlet alakult ki, mivel az export bővült és a belső kereslet visszafogott maradt. Ennek következtében a nettó nemzetközi befektetési pozíció javult, de a küszöbérték fölött maradt, bár megközelíti azt. Az ár- és költség-versenyképesség a fajlagos munkaköltségek csökkenésével tovább javult. Ez hozzájárult ahhoz, hogy 2013–2014-ben éves szinten nőtt az exportpiaci részesedés, bár a kumulált romlás változatlanul a küszöbérték fölött van. A magánszektor adósságállománya 2014-ben csökkent, ami a vállalati szektor – nagyrészt a negatív hitelbővülésből eredő – hitelállomány-leépítésének köszönhető. Folytatódott a pénzügyi szektor hitelállomány-leépítése is, amit megkönnyített, hogy újabb nemteljesítő hiteleket transzferáltak az állami tulajdonú banki vagyonkezelő társasághoz, és mindez összekapcsolódott a bankok kormány által végrehajtott további feltőkésítésével. Ennek következtében az államháztartás teljes adósságállománya tovább nőtt és jelentősen meghaladja a küszöbértéket. A munkanélküliségi ráta – az előző évi csúcsot követően – 2014-ben csökkent. Miközben a foglalkoztatás öt éves szűkülés után 2014-ben újra növekedni kezdett, a tartós munkanélküliség aránya továbbra is nagyon magas, és csak csekély mértékben csökkent az ifjúsági munkanélküliségi ráta; mindkettő a küszöbérték fölött maradt.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés a hosszú távú költségvetési fenntarthatósággal, a magánszektor hitelállomány-leépítésével és a munkaerő-piaci kiigazítással összefüggő problémákra világít rá. A Bizottság ezért – a határozott intézkedést és célzott nyomon követést szükségessé tevő egyensúlyhiány februári megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállásához vagy annak felszámolásához kapcsolódó kockázatokat.

Szlovákia: A makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárás előző fordulóiban Szlovákia tekintetében nem került sor egyensúlyhiány megállapítására. Az aktualizált eredménytábla alapján néhány mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a nettó nemzetközi befektetési pozíció és a munkanélküliség mutatója.

A folyó fizetési mérleg egyenlege 2012 óta többletet mutat, de a nettó nemzetközi befektetési pozíció – a közvetlen külföldi befektetések nagyrészt az autóiparban jellemző folyamatos beáramlása mellett – tovább romlott. Az exportpiaci részesedés éves szinten némileg romlott, tükrözve a reál effektív árfolyam mérsékelt javulását és a nominális fajlagos munkaköltségek bizonyos mértékű – bár visszafogott – növekedését. Kumulált értelemben az exportpiaci részesedés még mindig javul. Az elmúlt években felgyorsult a magánszektorbeli hiteláramlás, ami hozzájárult ahhoz, hogy a magánszektor adósságállománya emelkedő pályára került, mindazonáltal még mindig jóval az indikatív küszöbérték alatt marad. A nagyrészt külföldi tulajdonú bankszektor jól tőkésített és a becslések szerint kötelezettségei összességében csak mérsékelten nőttek. Az államadósság 2014-ben csak kismértékben csökkent és az indikatív küszöbérték alatt marad. Bár az elmúlt években fokozatosan javult az aktivitási ráta, a strukturális munkanélküliség jelenti a legégetőbb gazdaságpolitikai problémát.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés megállapítja, hogy a fennálló külső pozíciókhoz kapcsolódó kockázat korlátozott, de a strukturális munkanélküliség továbbra is problémát jelent. A Bizottság ezért ebben a szakaszban nem végez további részletes vizsgálatot a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás keretében.

Finnország: A Bizottság 2015 februárjában megállapította, hogy Finnországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, mindenekelőtt a versenyképesség alakulása tekintetében. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató továbbra is meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen az exportpiaci részesedés romlása, a magánszektor adósságállománya, valamint az ifjúsági munkanélküliség növekedése.

A folyó fizetési mérleg egyenlege 2011 óta stabilizálódott és mérsékelt hiányt mutat fel, tükrözve, hogy az import a csökkenő exporthoz igazodott. Ugyanakkor a beruházások GDP-hez viszonyított aránya minden eddiginél alacsonyabb szintre csökkent. A nettó nemzetközi befektetési pozíció csekély többletet mutat. Az exportpiaci részesedés kumulatív értelemben – és 2008 óta éves alapon is – jelentősen romlott. 2013-ban és 2014-ben a romlás a korábbi éveknél kevésbé volt súlyos, de ezzel egyidejűleg a legtöbb uniós országban már az exportpiaci részesedés mérsékelt javulása volt jellemző. Ezek a fejlemények a korábban sikeres feldolgozóipari ágazatok, például az elektronikai ipar és az erdőgazdaság visszaesését követő gazdasági szerkezetátalakítási folyamat nehézségeit jelzik. Bár a nominális fajlagos munkaköltségek változását jelző mutató most a küszöbérték alatt van, a költség-versenyképesség kumulatív vesztesége továbbra is nagy. A magánszektor GDP-arányos adóssága változatlanul magas, főként a tartósan jelentős vállalati adósságállomány miatt, bár a magánszektorba irányuló nettó hiteláramlás 2014-ben a kedvező hitelfeltételek ellenére majdnem teljesen leállt. Ami a háztartásokat illeti, az ingatlanárak 2012–2014-ben mérsékelten csökkentek, kiigazítva a korábbi emelkedést és így korlátozva a pénzügyi stabilitási kockázatokat. A munkanélküliségi ráta a küszöbérték alatt van, de emelkedik, és jelenleg meghaladja a 2009–2010-re jellemző szintet. Az ifjúsági munkanélküliség is növekedett.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés megállapítja, hogy a szerkezetátalakítással összefüggésben problémák vannak mind az áralapú, mind a nem-áralapú versenyképesség terén. A Bizottság ezért – az egyensúlyhiány februári megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállását és annak felszámolását.

Svédország: 2015 februárjában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Svédországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, különös tekintettel a háztartások adósságállományára és ezzel párhuzamosan az ingatlanpiac hatékonysági problémáira. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a folyó fizetési mérleg többlete, az exportpiaci részesedés romlása, az ingatlanárak és a magánszektor adóssága.

A folyó fizetési mérleg többlete továbbra is valamivel a küszöbérték fölött van, ami elsődlegesen a nagyarányú magánmegtakarításokat tükrözi. A nettó nemzetközi befektetési pozíció gyorsan javul, de még mindig némi hiányt mutat. Az exportpiaci részesedés romlása jóval meghaladja a küszöbértéket, de 2013 óta lassult. A veszteségek a gyenge globális kereslethez köthetők. A fajlagos munkaköltségek növekedése visszafogott és a reál effektív árfolyam 2014-ben leértékelődött. Továbbra is figyelmet érdemel a magánszektor magas adósságállománya. A vállalati adósság – miután magas szinten stabilizálódott – újra emelkedni kezdett. 2010-ben felső határt vezettek be a jelzáloghitelek hitelfedezeti arányára, ezt követően a lakossági hitelek növekedése átmenetileg lelassult és a háztartások adósságállománya stabilizálódott. Azóta azonban a háztartások adóssága újra növekedni kezdett és 2013 közepe óta az ingatlanárak rendkívül dinamikusak, az emelkedés 2014-ben meghaladta a küszöbértéket, és esetleg kockázatot jelenthet a makrogazdasági stabilitás szempontjából. Az ingatlankínálat korlátozott és keresleti oldalon az ingatlanárakat és a háztartások eladósodottságát növeli a hitelfelvételre ösztönző adózás, a kivételesen alacsony jelzáloghitel-kamatlábak és az amortizációs előírások hiánya. A banki kockázatok mindazonáltal visszafogottak, mivel a banki eszközök minősége és a nyereségesség továbbra is magas, bár a tőketartalékok a hitelportfóliók méretéhez képest viszonylag alacsonyak.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés a külső versenyképességhez, a magánszektor magas szintű adósságához és az ingatlanszektor alakulásához kapcsolódó problémákra világít rá. A Bizottság ezért – az egyensúlyhiány februári megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállását vagy annak felszámolását.

Egyesült Királyság: 2015 februárjában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Királyságban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn, amely szakpolitikai intézkedést és nyomon követést tesz szükségessé, különös tekintettel a háztartások – részben az ingatlanpiac szerkezeti sajátosságaiból adódó – jelentős eladósodottságához kapcsolódó kockázatokra. Az aktualizált eredménytábla alapján számos mutató meghaladja az indikatív küszöbértéket, nevezetesen a folyó fizetési mérleg hiánya, az exportpiaci részesedés romlása, az ingatlanárak, valamint a magán- és az állami szektor adóssága.

A folyó fizetési mérleg hiánya 2014-ben tovább növekedett, amit az elsődleges jövedelmi mérleg hiányának szélesedése irányított, és a hároméves változásra utaló mutató most a küszöbérték fölött van. A nettó nemzetközi befektetési pozíció negatív és az elmúlt néhány évben viszonylag gyorsan romlott, de még mindig bőven a küszöbértéken belül van. Az exportpiaci részesedés kumulált romlása 2014-ben az éves javulás eredményeként csökkent, de a küszöbérték fölött maradt. Miközben a fajlagos munkaköltségek növekedése mérsékelt és stabil volt, a reál effektív árfolyam felértékelődött, különösen 2014-ben. A magánszektor adósságállományának GDP-hez viszonyított aránya fokozatosan csökken a nominális növekedésnek köszönhetően, de összességében továbbra is jelentős. Az ingatlanárak tovább emelkedtek és a növekedési ráta 2014-ben meghaladta a küszöbértéket. Mindazonáltal az elmúlt két év figyelemreméltó fejleménye az, hogy az emelkedő ingatlanárak nem tükröződtek a háztartások eladósodottságának szélesedésében. Az államadósság magas szintje továbbra is aggodalomra ad okot. A foglalkoztatás növekedése továbbra is megfelelő, az ifjúsági munkanélküliség és a NEET-fiatalok aránya pedig csökkent.

Összefoglalva, a gazdasági elemzés az ingatlanpiachoz és a külgazdasághoz kapcsolódó problémákra világít rá. A Bizottság – az egyensúlyhiány februári megállapítását is figyelembe véve – úgy véli, hogy érdemes tovább vizsgálni az egyensúlyhiány fennállását vagy annak felszámolását.

(1)  Ehhez a jelentéshez statisztikai melléklet kapcsolódik, amely az e jelentéshez felhasznált statisztikai adatokat tartalmaz.

(2)  Lásd a 1176/2011/EU rendelet 5. cikkét.

(3)  A mutatók hozzáadására az egyensúlyhiányok és a kiigazítási folyamatok foglalkoztatási és szociális dimenziójának jobb megértése érdekében került sor. Ezek a mutatók az aktivitási ráta, a tartós munkanélküliségi ráta és az ifjúsági munkanélküliségi ráta, mind háromévi változásként kifejezve. Ezek a mutatók már szerepeltek a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás kiegészítő mutatói között. A mutatók kiválasztására szolgáló kritériumok részleteiről lásd a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás eredménytáblájának a foglalkoztatási és szociális jelenségek jobb megértése érdekében foglalkoztatási mutatókkal történő kiegészítéséről szóló bizottsági szolgálati munkadokumentumot, amelyet megvitattak az ECOFIN- és az EPSCO-tanács bizottságai, valamint az Európai Parlament.

(4)  Lásd: „European Economic Forecast-Autumn 2015” (Európai Gazdasági Előrejelzés – 2015. ősz), European Economy, Institutional Paper 011, 2015. november.

(5)  1176/2011/EU rendelet (HL L 306., 2011.11.23., 25. o.).

(6)  A részletes vizsgálatra kiválasztott tagállamok számának 2012 óta megfigyelhető növekedése részben a pénzügyi támogatási programból a gazdaság javulása eredményeként kilépő országok integrálási igényét tükrözi. Ez Írországot, Portugáliát és Romániát érinti, amelyeknek a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás szerinti felügyelet alá vonását indokoltnak ítélték. Ezenkívül Horvátország, miután 2013-ban belépett az EU-ba, csatlakozott a szokásos felügyelethez. Annak, hogy bizonyos számú tagállam tartósan részletes vizsgálat alá tartozik, az az oka, hogy a tagállamok csak egy új részletes vizsgálat alapján léphetnek ki a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás szerinti felügyelet alól. Előretekintve, ha a gazdasági feltételek javulnak, vagy nem romlanak, idővel várhatóan csökken a részletes vizsgálat alá tartozó országok száma.

(7)  Lásd „2015. évi európai szemeszter: A növekedési kihívások elemzése, a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzése és kiigazítása, és az 1176/2011/EU rendelet szerinti részletes vizsgálatok eredményei” – COM(2015) 85 final, 2015.2.26., és „Macroeconomic Imbalances, Main Findings of the In-Depth Reviews 2015” (Makrogazdasági egyensúlyhiányok, a 2015. évi részletes vizsgálatok fő megállapításai), European Economy-Occasional Papers 228. A Tanács által elfogadott országspecifikus ajánlások – ideértve a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás szempontjából lényegeseket is – teljes körűen itt találhatók: HL C 272, 2015.8.18.

(8)  Lásd: „European Economic Forecast-Autumn 2015” (Európai Gazdasági Előrejelzés – 2015. ősz), European Economy, Institutional Paper 011, 2015. november. Noha a fellendülés aggregált adatai a tagállamok közötti jelentős különbségeket rejtenek, úgy tűnik, a reálkonvergencia előrehaladása magasabb növekedési rátával társul Spanyolországban, Írországban, Szlovéniában, a balti államokban, emellett Magyarországon, Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban és Romániában is, viszont Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában, Finnországban és Belgiumban 2015-ben valószínűleg elmarad az átlagtól a növekedés.

(9)  lásd: Nemzetközi Valutaalap. 2015. World Economic Outlook (Világgazdasági kilátások): Adjusting to Lower Commodity Prices (Alkalmazkodás a csökkenő nyersanyagárakhoz). Washington (október).

(10)  A hitelállomány-leépítési folyamat bizonyítható az euróövezet aggregált nettó hitelezői pozíciójának ágazatonkénti vizsgálatával. 2014-ben a GDP 3,2 %-át tette ki, amelyből a háztartások, vállalatok és a kormányzat 2,9 %-ot, 1,8 %-ot illetve –2,6 %-ot képviseltek. 2010-ben a vonatkozó számadatok 0,6 %, 2,9 %, 3,3 % és –6,2 %, 2007-ben pedig 0,3 %1,4 %, –0,6 % és –0,6 % voltak.

(11)  Lásd Bricongne J.-C. és Mordonu A. (2015), „Interlinkages between household and corporate debt in advanced economies” (A háztartási és vállalati adósság közötti kapcsolatok a fejlett gazdaságokban), European Commission Discussion Papers 17. szám (2015. október).

(12)  A referenciaérték egyszerűsített formájú regresszióból ered, amely figyelembe veszi a megtakarítások és beruházások egyenlegének fő tényezőit, többek között az alapvető tényezőket (például demográfia, erőforrások), szakpolitikai tényezőket, és globális pénzügyi körülményeket. A módszertan hasonló az IMF által a külső egyenleg értékelésére kidolgozott megközelítéshez. Lásd Phillips, S. és mások (2013): „The External Balance Assessment (EBA) Methodology” (A külső egyenleg értékelésének módszertana), IMF Working Paper, 2013/272.

(13)  Lásd D’Auria, F., Linden, S., Monteiro, D., in ‘t Veld, J. és Zeugner S., „Cross-border Spillovers in the Euro Area” (Határokon átgyűrűző hatások az euróövezetben), Quarterly Report on the Euro Area, 13. kötet, 4. szám (2014).

(14)  Vesd össze az 1176/2011/EU rendelet (17) preambulumbekezdésével: „A makrogazdasági egyensúlyhiányok értékelésekor figyelembe kell venni azok súlyosságát, valamint az olyan kedvezőtlen gazdasági és pénzügyi továbbgyűrűzésük lehetőségét, amely fokozza az Unió gazdaságának sérülékenységét, illetve veszélyt jelent a gazdasági és monetáris unió zökkenőmentes működésére. A makrogazdasági egyensúlyhiánnyal és a versenyképesség terén jelentkező különbségekkel szemben valamennyi tagállamban – de az euróövezetben különösen – fel kell lépni. Attól függően azonban, hogy mely tagállamról van szó, a szakpolitikai feladatok jellegük, fontosságuk és sürgősségük tekintetében jelentősen eltérhetnek egymástól. Figyelembe véve a sérülékeny pontokat és a szükséges kiigazítások mértékét, különösen azokban a tagállamokban van szükség sürgős szakpolitikai intézkedésekre, amelyek tartósan magas folyófizetésimérleg-hiánnyal és a versenyképesség jelentős gyengülésével küzdenek. A jelentős folyófizetésimérleg-többlettel rendelkező tagállamoknak a szakpolitikáknak továbbá a belső keresletet és a növekedési képességet elősegítő intézkedések meghatározására és végrehajtására kell törekedniük.”

(15)  Lásd: „European Economic Forecast-Spring 2015” (Európai Gazdasági Előrejelzés – 2015. tavasz), European Economy, 2015/2.

(16)  Lásd „Macroeconomic Imbalances, Main Findings of the In-Depth Reviews 2015” (Makrogazdasági egyensúlyhiányok, a 2015. évi részletes vizsgálatok fő megállapításai), European Economy-Occasional Papers 228.

(17)  A folyófizetésimérleg-hiányok mérséklődéséből adódóan a hitelező gazdaságok – különösen Németország – többletének földrajzi összetétele átalakult. A világ többi részével szembeni egyenleg nőtt, míg az euróövezettel szembeni egyenleg csökkent. Utóbbi elsősorban az euróövezet többi részébe irányuló export csökkenésének, nem pedig a németországi import bővülésének tudható be.

(18)  Ezen országok esetében a külső kötelezettségek legnagyobb része nem belföldi tőkéhez és tevékenységekhez kapcsolódik, hanem külföldi eszközökhöz. Például sok ír külső kötelezettséget kölcsönös befektetési alapok uralnak, amelyek Írországban bejegyzettek, de amelyeknek eszközei más országokból származnak. A fizetési mérleg szerinti osztályozás alapján a kölcsönös befektetési alapok mérlege tőke jellegű kötelezettségekből és a portfólióhoz tartozó hitelviszonyt megtestesítő eszközökből tevődik össze, ami igen negatív tőkepozíciót jelent, igen pozitív piacképes adósságállomány mellett.

(19)  A ciklikusan kiigazított egyenlegek becslése azon a módszeren alapul, amelyet Salto, M. és A. Turrini ismertet 2010. évi „Comparing Alternative Methodologies for Real Exchange Rate Assessment” (A reálárfolyam-értékelés alternatív módszertanainak összehasonlítása) című munkájában, European Economy-Economic Papers, 427. szám.

(20)  A T+10 módszertant lásd Havik, K., K. Mc Morrow, F. Orlandi, C. Planas, R. Raciborski, W. Röger, A. Rossi, A. Thum-Thysen, és V. Vandermeulen (2014): „The Production Function Methodology for Calculating Potential Growth Rates & Output Gaps” (A potenciális növekedési ráták és kibocsátási rések kiszámításának termelési függvényen alapuló módszertana), European Economic Papers 535.

(21)  A számítások és feltevések részletes bemutatását lásd Loublier, A., Turrini A. és Zeugner, S. (2015): „Methodologies for computing current account benchmarks” (Módszertanok a folyó fizetési mérleg küszöbértékeinek számításához), European Economy Economic Paper kiadás előtt.

(22)  Az euróövezet értékben kifejezett exportja lelassult 2013 és 2015 között, és a nem uniós országokba irányuló export jórészt lecsökkent.

(23)  Az exportpiaci részesedések elemzéséhez használt módszertan részletes bemutatását lásd: „A closer look at some drivers of trade performance at Member State level” (A kereskedelmi teljesítmény bizonyos mozgatórugóinak közelebbi vizsgálata tagállami szinten), Quarterly Report on the Euro Area, 2012/2., 29–39. o.

(24)  A magas vállalati adósság hagyatéka valószínűsíthetően továbbra is terhet ró a gazdaságra. A magánszektor magas adósságállománya általában alacsony középtávú növekedéssel társul, azonban specifikus adósságküszöbök kidolgozása analitikailag kihívást jelenthet (hivatkozásokért lásd Chen és mások (2015): „Private Sector Deleveraging and Growth Following Busts” (Magánszektorbeli hitelállomány-leépítés és növekedés összeomlást követően), Working Paper 15/35, International Monetary Fund, Washington). A feltételezések szerint az adósság a válság utáni gazdasági teljesítményre is hátrányosan hatott (lásd Bornhorst, F. és Ruiz Arranz, M. (2013): „Indebtedness and Deleveraging in the Euro Area.” (Eladósodottság és hitelállomány-leépítés az euróövezetben.) Country Report 13/232, International Monetary Fund, Washington; és Európai Központi Bank (EKB), (2012): „Corporate Indebtedness in the Euro Area” (Vállalati eladósodás az euróövezetben), Monthly Bulletin (február): 87–103. o.

(25)  Az árfolyammozgás, különösen az euró 2014 második felében történt leértékelődése valószínűleg jelentős értékelési hatást okozott, megnövelve a nem euróban denominált adósság értékét, például Írországban vagy Hollandiában.

(26)  Részletes bemutatását lásd P. Pontuch, „Private sector deleveraging: where do we stand?” (A magánszféra hitelállomány-leépítése: Hol tartunk?), Quarterly Report on the Euro Area, 2014/4., 7–19. o.

(27)  Lásd Európai Központi Bank (2015): „Financial Stability Review” (Pénzügyi stabilitási felülvizsgálat), 2015. május, és az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottsága (2015): „Joint Committee Report on Risks and Vulnerabilities in the EU Financial System” (A vegyes bizottság jelentése az uniós pénzügyi rendszer kockázatairól és sebezhető pontjairól), JC 2015 007.

(28) Múlt nyár óta a TARGET2-egyenlegek általános szűkülése láthatóan lelassult, ami főként olaszországi, görögországi és spanyolországi fejleményekkel magyarázható.

(29)  Az alacsony kamattal jellemzett környezet az életbiztosítási ágazat nyereségességére is jelentős mértékben kihat, ahol megtérülési eltérések alakulnak ki az alacsony államkötvényhozamok és az ügyfeleknek kínált garanciák között.

(30)  Az ingatlanárak alakulását az ingatlanárak eltolódásának értékelésével együtt kell értelmezni.

(31)  Egyedül Svédország és Luxemburg olyan ország, ahol az ingatlanárakat gyakorlatilag nem érintette a válság, és azok az 1990-es évek közepe óta folyamatosan emelkednek. Az Egyesült Királyságban a deflált ingatlanáraknak a 2007. harmadik negyedévi csúcsról 2012-ig mintegy 18 százalékos korrekciójára került sor, de csak 2014-ben 8 %-kal emelkedtek, majd 2015 során tovább növekedtek.

(32)  Az ingatlanárak eltolódási résének becslése három értékelési mutató átlagaként áll elő: i. a megfizethetőségi rés (az ár/jövedelem arány hosszú távú átlagától való távolság); ii. a hozamrés (az ár/bérleti díj arány hosszú távú átlagától való távolság); és iii. az ingatlanáraknak az ingatlankereslet és -kínálat alaptényezői által indokolt, az egyensúlyi értékektől való eltérésének becslése. A további részleteket lásd: Európai Bizottság: „Housing market adjustment in the European Union” (Ingatlanpiaci kiigazítás az Európai Unióban) 1.3. háttérmagyarázat, „European Economic Forecast-Spring 2014” (Európai Gazdasági Előrejelzés – 2014. tavasz), European Economy 2014/3.

(33)  Lásd Draghi, M. (2014): „Unemployment in the euro area” (Munkanélküliség az euróövezetben), a 2014. augusztus 22-én Jackson Hole-ban tartott éves központi banki szimpóziumon elhangzott beszéd, és Arpaia, A., Kiss, A. és Turrini, A. (2014): „Is unemployment structural or cyclical? Main features of job matching in the EU after the crisis” (Strukturális vagy ciklikus a munkanélküliség? Az unióbeli munkaközvetítés fő jellemzői a válság után), European Economy, Economic Papers 527, 2014. szeptember.

(34)  Lásd Duiella, M. és Turrini, A. (2014): „Poverty developments in the EU after the crisis: a look at main drivers” (A szegénység alakulása az EU-ban a válság után: a fő mozgatórugók vizsgálata), ECFIN Economic Brief, 31. szám, 2014. május.

(35)  Európai Bizottság (2015): „Labour Market and Wage Developments in Europe 2015” (A munkaerőpiac és a bérek alakulása Európában 2015), II. rész, I. fejezet: „Labour mobility and labour market adjustment in the EU” (Munkavállalói mobilitás és munkaerő-piaci kiigazítás az EU-ban).

(36)  2014-ben a más uniós országban születettek foglalkoztatási aránya 67 százalék volt, míg a tartózkodás helye szerinti országban születettek foglalkoztatási rátája 65 százalék volt. Az Unión kívül születettek foglalkoztatási rátája 57 százalékon állt (Forrás: az Eurostat munkaerő-piaci statisztikája, korosztály: 15–64 év közöttiek).

(37)  2014-ben a más uniós országban születettek munkanélküliségi rátája 13 százalék volt, míg a tartózkodás helye szerinti országban születettek munkanélküliségi rátája 10 százalék volt. Az Unión kívül születettek munkanélküliségi rátája 19 százalékon állt. A túlképzettség aránya, vagyis azon magasan képzett munkavállalók száma, akik alacsony vagy közepes képesítést igénylő munkát vállalnak, számottevően magasabb volt az Unión belüli migránsok, mint a helybeliek esetében, és még magasabb az Unión kívül születettek körében. (Forrás: az Eurostat munkaerő-piaci statisztikája).

(38)  Ezt a módszert, amely megakadályozza az eljárások és a jelentéstételi kötelezettségek átfedéseit, a 472/2013/EU rendelet hozta létre (HL L 140., 2013.5.27., 1. o.). Összhangban van a nem euróövezeti tagállamok pénzügyi támogatását biztosító eszköz létrehozására vonatkozó bizottsági javaslattal is (COM(2012) 336, 2012.6.22.).