EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2015.11.18.
COM(2015) 572 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE
Az energiaunió helyzete, 2015
{SWD(2015) 208}
{SWD(2015) 209}
{SWD(2015) 217 à 243}
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52015DC0572
COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE COUNCIL, THE EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE, THE COMMITTEE OF THE REGIONS AND THE EUROPEAN INVESTMENT BANK State of the Energy Union 2015
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ES SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK, A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ÉS AZ EURÓPAI BERUHÁZÁSI BANKNAK Az energiaunió helyzete, 2015
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ES SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK, A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ÉS AZ EURÓPAI BERUHÁZÁSI BANKNAK Az energiaunió helyzete, 2015
COM/2015/0572 final
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2015.11.18.
COM(2015) 572 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE
Az energiaunió helyzete, 2015
{SWD(2015) 208}
{SWD(2015) 209}
{SWD(2015) 217 à 243}
1. Bevezetés
Az Európai Bizottság által kialakított, „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” 1 című dokumentum új lendületet adott a karbonszegény, biztonságos és versenyképes gazdaságra való átállás megvalósításának. A lendület fenntartása érdekében az energiaunió helyzetéről szóló első jelentés 2 az utóbbi kilenc hónapban elért eredményeket tekinti át, és azokat a kulcskérdéseket tárja fel, amelyek különleges politikai figyelmet igényelnek 2016-ban, amely kulcsfontosságú évnek számít az energiaunió megvalósítása szempontjából. 3
A világ vezetői néhány napon belül összegyűlnek Párizsban, hogy egyeztessenek az emberiség egyik legnagyobb kihívása, az éghajlatváltozás kezeléséről. Az energiaunióról szóló helyzetjelentés kiemeli Európa hozzájárulását a párizsi tárgyalásokhoz, és a nyomon követésre összpontosít. A karbonszegény gazdaságra való átállás terén kialakult európai vezető szerepnek fenn kell maradnia Párizs után is, mind a 2030-ig terjedő éghajlat- és energia-célkitűzések végrehajtása, mind pedig a koherens energia- és éghajlat-politikai diplomácia révén, biztosítva azt, hogy minden ország nyomon követhesse kötelezettségvállalásait.
Az átállás szükségességét meggyőző üzleti szempontok is alátámasztják. A vezető európai vállalatok üzleti modelljei változóban vannak. A megújuló energia és az energiahatékonyság új készségeket és beruházásokat igénylő munkahelyeket teremt Európában. Az átállással kapcsolatos számos változás a városokhoz és a településekhez kapcsolódik; amint városaink intelligensebbek lesznek, az Európai Unió fenntartható energiapolitikáinak kulcsfontosságú megvalósítójává válnak.
A villamosenergia- és gázpiacok még nem az elvárásoknak megfelelően működnek. Annak érdekében, hogy a karbonszegény gazdaságra és társadalomra való átállás sikeres és társadalmi szempontból tisztességes legyen, a polgároknak jobban magukénak kell érezniük az átállást, közüzemi számláik csökkentése érdekében saját hasznukra kell fordítaniuk az új technológiákat és az erőteljesebb versenyt, továbbá aktívabban kell részt venniük a piaci folyamatokban.
A közvetlen közelünkben 2015-ben bekövetkezett geopolitikai események folyamatosan napirenden tartották az energia kérdését. A kihívások kezelése szempontjából az energiabiztonság, a hatékonyság, az infrastruktúra fejlesztése, a belső energiapiac kiépítése és a fenntarthatóság komoly kapcsolatban áll egymással. A közös érdekű projektek második listája olyan infrastrukturális projekteket határoz meg, amelyekre sürgősen szükség volt energiapolitikai céljaink és célkitűzéseink megvalósításához.
Az energiaunió helyzete a kiszámíthatóbb, átláthatóbb és stabilabb szakpolitikai környezethez vezető mechanizmus végrehajtásának legfontosabb építőelemeit mutatja be. Az integrált nemzeti energetikai és éghajlati tervekre vonatkozó iránymutatás szolgáltatja az alapot a tagállamok számára ahhoz, hogy megkezdjék a 2021 és 2030 közötti időszakra vonatkozó integrált nemzeti energetikai és éghajlati terveik kidolgozását. A fő mutatókra vonatkozóan javasolt módszerek jelentik az első lépést az energiaunió megvalósításának mérése és ellenőrzése felé.
Az utóbbi hónapokban a Bizottság számos tagállamot keresett fel, hogy különféle érdekelt felekkel vitassa meg az energiauniót. Ezenkívül technikai megbeszélésekre is sor került valamennyi tagállammal. Ezek a kapcsolatok lehetővé tették a Bizottság számára, hogy minden tagállam számára értékelést készítsen az energiaunió tekintetében, és az energiaunió mind az öt dimenziója szempontjából szakpolitikai következtetéseket állapítson meg.
2. A gazdaság dekarbonizációja
Az eddigi eredmények
Az Európai Unió gazdasága jelenleg a legmeghatározóbb karbonhatékony gazdaság a világon. Különösen a gazdaság növekedésének az üvegházhatásúgáz-kibocsátástól való függetlenítése terén sikeres. 1990 és 2014 között az Európai Unió együttes bruttó hazai terméke (GDP) 46%-kal nőtt, ugyanakkor a teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátás 23%-kal csökkent. Az Európai Unió azon három meghatározó gazdaság egyike 4 , amelyek a villamos energia több mint felét üvegházhatású gázok termelése nélkül állítják elő. 5
Az energiaunió-építési stratégia egyik célkitűzése a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló gazdaságtól való további eltávolodás. 2015-ben három olyan területen történt előrehaladás, amelyek az átállás középpontjában vannak. Ezek a következők: a kibocsátáskereskedelem, a megújuló energiaforrások, valamint a karbonszegény technológiák és az energiahatékonyság terén végrehajtott beruházások.
A 2019-ben megvalósítandó piaci stabilizációs tartalék bevezetéséről szóló megállapodás erősíteni fogja az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerét. A Bizottság 2015 júliusában mutatta be az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének felülvizsgálatára vonatozó javaslatát. Ez az utolsó lépés ahhoz, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere – fő európai eszközként – teljes mértékben alkalmas legyen a 2030-ig tartó üvegházhatásúgáz-kibocsátási cél elérésére. A Bizottság arra ösztönzi az Európai Parlamentet és a Bizottságot, hogy elsőbbség biztosításával mozdítsa elő a javaslatot.
A megújuló energiaforrások terén az első hely elérésére való törekvést támogatva a Bizottság 2015 júliusában konzultatív közleményt terjesztett elő az új európai villamosenergia-piac kialakítására, amelynek központi célkitűzése a piac alkalmassá tétele a megújuló energiaforrások növekvő részesedésére. A megújuló energiaforrások fontos energiaforrássá válnak. Már 78 millió európai polgár szükségleteiről gondoskodnak, és az Európai Unió megfelelő úton halad azon célkitűzés elérése felé, hogy 2020-ra végső energiafogyasztásának 20%-át megújuló energiaforrásokból fedezze.
A karbonszegény gazdaságra való átállás jelenős beruházásokat igényel, elsősorban az energiahálózatok, a termelés, az energiahatékonyság és az innováció területén 6 . Az uniós költségvetés az éghajlatügyi célkitűzéseknek a releváns szakpolitikai kezdeményezésekbe történő beillesztésével járul hozzá ehhez a váltáshoz, biztosítva azt, hogy az Európai Unió 2014-2020 évekre szóló költségvetésének legalább 20%-a az éghajlatügyet érintse. Ez mintegy 180 milliárd eurót jelent 2014 és 2020 között. Több mint 110 milliárd eurót bocsátanak rendelkezésre az európai strukturális és beruházási alapokon (ESIF) keresztül. Ezen kívül a fenntartható energiát érintő projektek az első olyan projektek között vannak, amelyeket az Európai Stratégiai Beruházási Alap (EFSI) garanciája keretében hagytak jóvá, különösen Dániában, Finnországban, Franciaországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban.
Az Európai Unió 2015 márciusában terjesztette be a hazai gazdaságokra vonatkozó, kötelező érvényű kibocsátáscsökkentési célkitűzését, amely legalább 40%-os csökkentést irányzott elő 2030-ig az 1990-es évi szintekhez képest, a 2030-ig terjedő éghajlat- és energiapolitikai keret alapján. Az Európai Unió 2015 szeptemberében egyeztette a párizsi éghajlat-változási konferencián képviselendő álláspontját (COP21) 7 . Ez megerősítette az Európai Unió készségét arra, hogy olyan ambiciózus, kötelező érvényű és átlátható globális éghajlat-politikai megállapodásról tárgyaljon, amely egyértelmű utat jelöl ki a globális átlaghőmérséklet-növekedés 2 °C alá csökkentése érdekében. Az energiaunió helyzetét bemutató jelentés elfogadásának időpontjában a jelenlegi globális kibocsátás több mint 90%-át képviselő, több mint 160 ország nyújtotta be saját tervezett nemzeti hozzájárulását. E hozzájárulások mértéke példátlan, és a kibocsátások jelentős csökkenéséhez fognak vezetni az egész világon, a Kiotói Jegyzőkönyvben említett „néhányak fellépése” helyett „mindenki fellépése” révén.
E célok elérése további határozott intézkedések megtételét igényli majd helyi szinten. Ezt a célt szem előtt tartva a Bizottság 2015. október 15-ére összehívta a kis- és nagyvárosok képviselőit az új Polgármesterek Szövetségének létrehozása céljából, amely az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodási kezdeményezésekkel foglalkozik. A Polgármesterek Globális Szövetségének megalapításával ösztönzi majd a Bizottság a helyi hatóságok intézkedéseit szerte a világon, ideértve azokat a régiókat, amelyek mindeddig nem kapcsolódtak be a kezdeményezésbe.
A COP21 idejére több mint 4000 vállalat vállal kötelezettséget. E kötelezettségvállalások teljesítése jelentős üzleti lehetőségeket kínál az innovatív uniós vállalkozások számára, munkahelyeket és növekedést teremtve az Európai Unióban.
Előretekintés
Közvetlenül a párizsi éghajlat-változási konferencia után minden országnak konkrét szakpolitikai intézkedésekre kell váltania kötelezettségvállalásait. Ezért 2016 első felében a Bizottság javaslatokat szándékozik tenni a kibocsátáskereskedelmi rendszer körébe nem tartozó, a 2005. évi szinthez viszonyított 30%-os kibocsátás-csökkentési cél megvalósítására, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó nemzeti célok meghatározásával, valamint a földhasználat, a földhasználat-megváltoztatás és az erdőgazdálkodás (LULUCF) ágazatának integrálásával.
Mivel a kibocsátáskereskedelmi rendszer körébe nem tartozó ágazatokban bekövetkező üvegházhatásúgáz-kibocsátás több mint egyharmada a közlekedésből származik, a Bizottság közleményt tervez az összes közlekedési mód dekarbonizációjához szükséges intézkedésekről. Ezt a nehézgépjárművek ellenőrzését, a tisztességes és hatékony árképzést és a közúti közlekedésre vonatkozó piacra jutási szabályokat érintő javaslatoknak kell követniük, ideértve a személyautókra és a könnyű tehergépjárművekre alkalmazandó szén-dioxid-kibocsátási előírásokra vonatkozó javaslatokat is.
A szabályozási normák hatékony érvényesítése a közúti közlekedés révén létrejövő kibocsátás csökkentésének fontos eleme. A vizsgálati rendszerek komoly mértékben alábecsülték az üvegházhatású gázok és bizonyos légszennyező anyagok kibocsátását. A Bizottság ezzel összefüggésben javaslatot készít a könnyűgépjárművekre vonatkozó, világszinten harmonizált vizsgálati eljárás (WLTP) Európai Unióban történő alkalmazására. 8 2017-ben történő hatálybalépésekor a vizsgálati eljárás pontosabb információkat fog szolgáltatni a szén-dioxid-kibocsátásról és az üzemanyag-fogyasztásról. Ezen túlmenően a dízelmotoros gépkocsik légszennyezőanyag-kibocsátásának mérésére szolgáló valós, menet közbeni kibocsátási vizsgálatok 2017-től kezdődően kötelezővé válnak a nitrogén-oxidok (NOx) kibocsátásának hatékony csökkentése érdekében. 9 . Ezenkívül a Bizottság javaslatokat készít járművizsgálatok függetlenségének, valamint a típus-jóváhagyási és a piacfelügyeleti rendszernek a megerősítésére.
A megújuló energiáról szól új irányelvnek és a 2016-ban előterjesztendő, a 2030-ig tartó időszakot érintő, a bioenergia fenntarthatóságára vonatkozó szakpolitikának megfelelő keretet kell biztosítania a kötelező érvényű, legalább 27%-os uniós szintű megújuló energia-felhasználási célkitűzés eléréséhez 2030-ig. Azokat az uniós politikákat és intézkedéseket fogja meghatározni, amelyek – a nemzeti energetikai és éghajlati tervekben leírt tagállami hozzájárulásokkal együtt – gondoskodnak a célok eléréséről. A megfelelő dekarbonizációs kezdeményezések bevezetése érdekében ösztönözni fogjuk a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának kivezetését.
Szakpolitikai következtetések tagállami, regionális és uniós szinten:
Az Európai Unió jó úton halad az EU 2020 üvegházhatásúgáz-kibocsátási célkitűzéseik teljesítése felé (azaz az 1990. évi szinthez képest -20% 2020-ig). 2014-ben az EU kibocsátási értékei 23%-kal voltak az 1990-es szint alatt, és a tagállamok által benyújtott legfrissebb előrejelzések szerint a várható kibocsátási értékek 24%-kal lesznek alacsonyabbak 2020-ban, mint 1990-ben voltak.
A meglévő szakpolitikákkal és intézkedésekkel várhatóan 24 tagállam teljesíti saját EU 2020-as nemzeti célkitűzését a kibocsátáskereskedelmi rendszer körébe nem tartozó kibocsátás területén. Négy tagállamnak (Írország, Luxemburg, Belgium és Ausztria) további erőfeszítéseket kell tennie, hogy hazai szinten teljesítsék 2020-as célkitűzéseiket a kibocsátáskereskedelmi rendszer körébe nem tartozó ágazatok tekintetében, vagy az erőfeszítés-megosztási határozatban 10 előirányzott, meglévő rugalmassági lehetőségeket kell kihasználniuk.
A megújuló energiával kapcsolatban az Európai Unió jó úton halad a 2020-as célkitűzés teljesítése felé. Három tagállam (Luxemburg, Hollandia és az Egyesült Királyság) kivételével minden tagállam teljesíti a 2013/2014 évi időközi célkitűzését a 2013-as adatok alapján. 11 Más tagállamoknak – ilyen többek között Franciaország, Luxemburg, Málta, Hollandia és az Egyesült Királyság, valamint kisebb mértékben Belgium és Spanyolország – fel kell mérniük, hogy szakpolitikáik és eszközeik elégségesek és célravezetők-e a megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzések teljesítéséhez. A 2020-ra kitűzött, a megújuló energiaforrásokra vonatkozó célértékek elérése Magyarország és Lengyelország esetében is bizonytalan. A többi tizenkilenc tagállam – egyesek akár jelentős mértékben is – túllépheti a 2020-ra kitűzött, megújuló energiaforrásokra vonatkozó célértékeiket. A megújuló energia növekvő részaránya segíti Európa energiabiztonságának növelését.
Ezenkívül további erőfeszítésekre van szükség a tagállamok túlnyomó többségében annak biztosítása érdekében, hogy a megújuló energia jobban beépüljön a piacba, és biztosított legyen az összhang a támogatási rendszerek és különösen a villamosenergia-piacok működése között. Minden tagállamnak biztosítania kell azt, hogy figyelembe vegyék a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló új iránymutatást, ideértve azt az alapvető követelményt is, hogy segítséget kell nyújtani az ajánlattételi versenyeljárásban, egyértelmű, átlátható és megkülönböztetés-mentes kritériumok alapján, és közelebb kell hozni a piachoz a megújuló energiaforrásokat.
Eddig Svédország az egyetlen olyan tagállam, amely bekapcsolódott a megújuló energiaforrások terén alkalmazott együttműködési mechanizmusba egy másik országgal (Norvégiával). Biztató az olyan regionális fórumok, mint a balti energiapiacok összekapcsolási terve (BEMIP) hatókörének továbbfejlesztése a megújuló energiaforrások terén kialakított tagállami együttműködés alkalmazása céljából. Sokkal több ilyen regionális kezdeményezésre van szükség, például az északi-tengeri és a földközi-tengeri térség vonatkozásában.
3. Az energiaszükséglet csökkentésének egyik eszköze: az energiahatékonyság
Az eddigi eredmények
Az energiahatékonyság ambiciózus szintjének 2030-ig történő elérése érdekében a Bizottság olyan eszközöket kezdett alkalmazni, amelyek önálló forrásként kezelik az energiahatékonyságot. A Bizottság első lépésként 2015 júliusában javasolta az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv 12 felülvizsgálatát. A javaslat hatékonyabbá teszi az energiafogyasztás címkézésével kapcsolatos meglévő uniós vívmányokat, és megerősíti a jogérvényesítést. 2015-ben számos, a környezettudatos tervezést és az energiafogyasztás címkézését érintő intézkedés lépett hatályba, melyek következtében lehetővé vált a háztartások energiafogyasztásának és ezáltal az energiaszámlák további csökkentése. A Bizottság még ebben az évben szándékozik egy új, környezettudatos tervezést érintő munkatervet előterjeszteni, amely – az energiahatékonyság javításán kívül – a körforgásos gazdaságot is támogatja majd.
Az energiahatékonyság fontos szerepet játszik az Európai Stratégiai Beruházási Alapban. Az alap már most is támogatja a stratégiai energiahatékonysági projekteket, például Franciaországban és Olaszországban. Sok más projekt már a jóváhagyási folyamatban van. Mindez az európai strukturális és beruházási alapokból származó beruházásokat egészíti majd ki.
A 2020-ig terjedő, a 20%-os energiahatékonysági célkitűzés megvalósítása terén elért haladásról szóló jelentés 13 , amely ezt a közleményt kíséri, azt mutatja, hogy az elért komoly haladás ellenére a tagállamok együttes erőfeszítései csak 17,6%-os elsődleges energiamegtakarításnak felelnek meg a 2020-ra szóló előrejelzésekhez képest. 14 A Bizottság azonban továbbra is optimista abban a tekintetben, hogy a 20%-os cél elérhető, ha a meglévő uniós jogszabályokat helyesen és maradéktalanul végrehajtják. A tagállamoknak növelniük kell vállalásuk mértékét, és javítaniuk kell a beruházási feltételeket azért, hogy az energiahatékonyság tovább javuljon Európában.
Előretekintés
Számos akadálya van még valamennyi energiahatékonysági lehetőség kihasználásának, mint például a tájékoztatási hiányosságok és a célzott pénzügyi eszközök hiánya. Mindez az energiahatékonyságot érintő lehetőségek, termékek és technológiák korlátozott igénybevételéhez vezet.
2016-ban a Bizottság jogalkotási javaslatokat terjeszt elő, hogy az energiahatékonysági irányelvet a 2030-ig terjedő, legalább 27%-os indikatív uniós szintű célhoz igazítsa (a 30%-os uniós szint szem előtt tartásával 2020-ig felülvizsgálandó). Hasonlóképpen fontos a figyelem olyan épületekre történő összpontosítása, amelyek energiafelhasználása a teljes végső uniós energiafogyasztás mintegy 40%-át és a kibocsátáskereskedelmi rendszer körébe nem tartozó ágazatokban bekövetkező üvegházhatásúgáz-kibocsátás mintegy negyedét képviseli. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvnek – az irányelv felülvizsgálatát szem előtt tartó – részletes értékelése most zajlik.
A szükséges legfontosabb energiahatékonysági beruházások finanszírozása komoly kihívás marad. Az energiahatékonysági beruházások mértékét ötszörösére kell növelni 2030-ig 15 . A Bizottság kiemelten együttműködik majd partnereivel 2016-ban olyan rendszerek kialakítása céljából, amelyek a kisebb energiahatékonysági projekteket fogják össze. Ezeknek a rendszereknek jobb beruházási lehetőségeket kell biztosítaniuk a beruházók számára az energiahatékonyság terén, és hozzáférhetőbbé kell tenniük a tőkét a nemzeti, a regionális vagy a helyi energiahatékonysági platformok és programok számára, különösen azokban a tagállamokban, amelyekben erre a legnagyobb szükség van. A rendszerek erősíteni fogják a technikai és projektfejlesztési segítségnyújtást a Bizottság és az Európai Beruházási Bank által létrehozott Európai Beruházási Tanácsadó Platformmal (EIAH) összefüggésben, hogy segítsék a kezdeményezőket projektjeik kialakításában, és általános feltételek segítségével előmozdítsák a rendszerek finanszírozását, különösen az építkezések területén. A Bizottság 2016 elején indítja el a Beruházási Projektek Európai Portálját (EIPP). A portál célja, hogy a beruházókat a megfelelő európai beruházási projektekhez vonzza. Arra biztatjuk az energetikában érdekelt feleket, hogy küldjék el projektjeiket az indításra váró projektek kritikus tömegének létrehozása céljából.
A fűtés és a hűtés képviseli a legnagyobb mértékű energiafelhasználást az Európai Unióban. Célzott fűtési és hűtési stratégia kialakítását tervezzük 2016 elejére, amelynek célja az ágazat intelligens átalakítása. A stratégiának többek között megoldásokat és intézkedéseket kell körvonalaznia a fűtési és hűtési igények csökkentésére a lakóépületekben, a harmadlagos és az ipari ágazatokban, legalább a szolgáltatások és a kényelem minőségének figyelemmel kísérésével, továbbá csökkentenie kell a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget.
Szakpolitikai következtetések tagállami, regionális és uniós szinten:
A legtöbb tagállamnak meg kell tennie a kiegészítő intézkedéseket vállalásaik és erőfeszítéseik mértékének növelése érdekében, hogy elérhessék a 2020. évre vonatkozó nemzeti energiahatékonysági céljaikat.
Számos tagállam (Ausztria, Bulgária, Horvátország, Ciprus, Franciaország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Málta, Spanyolország és Svédország) még ambiciózusabb nemzeti célokat jelentett be a 2020. évre vonatkozóan elsődleges és végső energiafogyasztásuk terén, ami biztató. Ugyanakkor öt tagállam a két célkitűzés közül egy esetében csökkentette vállalása mértékét. Általánosságban azok az indikatív nemzeti célok, amelyeket pl. Horvátország, Finnország, Görögország és Románia – valamint a végső energiafogyasztás tekintetében Ciprus, Olaszország és Portugália – tűzött ki a 2020. évre vonatkozóan, nem eléggé ambiciózusak az elvárt gazdasági növekedést illetően.
Ahhoz, hogy 2020-ig elérhessék indikatív elsődleges energiafogyasztási céljaikat, Belgiumnak, Észtországnak, Franciaországnak, Németországnak, Hollandiának, Lengyelországnak és Svédországnak egyaránt nagyobb mértékben kell csökkentenie az elsődleges energiafogyasztását 2014-2020-ban, mint a 2005-2013 közötti időszakban. Ausztria, Belgium, Észtország, Franciaország, Németország, Litvánia, Málta és Szlovákia saját maguk tűztek ki végső energiafogyasztási célokat 2020-ra, amelyek a 2005-2013 időszakhoz képest nagyobb végső energiafogyasztás-csökkentési arányokat írnak elő a 2014-2020 időszaktól kezdődően.
A tagállamok energiaintenzitása tekintetében jelentős különbség van a legnagyobb (Bulgária) és a legkisebb (Dánia és Írország) ipari energiaintenzitás között. Ez nagymértékben a tagállamok közötti strukturális eltéréseknek tulajdonítható. Ugyanakkor Görögország, Magyarország, Írország és Lettország kivételével valamennyi tagállam csökkentette energiaintenzitását az iparban és az építőipari ágazatban.
A villamosenergia-termelő ágazat esetében az elemzett teljesítményjelzők alapján a legtöbb országban romlott a tendencia. Különösen a nagy hatékonyságú kapcsolt energiatermelésből előállított hő arányát és a nagy hatékonyságú távfűtés és -hűtési igényeket kell tovább támogatniuk a tagállamoknak.
4. Teljesen integrált belső energiapiac
Az eddigi eredmények
Villamosenergia-vezetékek és gázcsővezetékek képezik az integrált energiapiac gerincét. Az energiaunióra irányuló keretstratégia bevezetése óta több változás is történt. 2015 áprilisában az Olaszország és Málta közötti villamosenergia-vezeték átadása véget vetett a máltai villamosenergia-hálózat energiaelszigeteltségének. A Finnország és Észtország közötti Eastlink, valamint a Litvánia és Svédország közötti Nordbalt lehetővé tette a balti államok számára, hogy részt vegyenek idén a NordPool villamosenergia-piacon. Egy másik példa a jó együttműködésre a Litvánia és Lengyelország közötti LitPolLink összekapcsolási kezdeményezés, amelyet 2015 decemberében fognak átadni. Szintén 2015-ben lett átadva az új francia-spanyol villamosenergia-rendszerösszekötő, amely megkétszerezte a két ország közötti átviteli kapacitást. A gáz terén a klaipedai (Litvánia) új LNG-terminál (cseppfolyósítottföldgáz-terminál) tette először sokoldalúvá az ellátást a balti gázpiacon, míg a Lengyelország és Litvánia közötti gázösszekötőről szóló mostani megállapodás véget fog vetni a balti államok belső gázpiactól való elszigeteltségének. A Magyarország és Szlovákia közötti rendszerösszekötő szintén fontos mérföldkövet jelent, ugyanakkor fontos kétirányú berendezés kezdte meg működését az Unión belül, illetve az unió ukrán határánál, ami megkönnyíti a kétirányú kereskedelmet. Emellett a balti államok azt a közös stratégiai célt tűzték ki, hogy energiarendszerüket szinkronizálják a kontinentális európai hálózattal.
2015-ben a tagállamokkal szorosan együttműködve a Bizottság magas szintű munkacsoportokat hozott létre az Ibériai-félsziget és a közép- és délkelet-európai földgáz-összeköttetés (CESEC) gáz- és villamosenergia-hálózatainak összekapcsolásához, illetve a Balti-térség magas szintű munkacsoportjának (BEMIP) reformjához. A tagállamok regionális csoportosulásokban erősítették meg az együttműködést, ami mostanra meghozta első eredményeit. A közép- és délkelet-európai földgáz-összeköttetésekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport például összeállította azon kiemelt fontosságú projektek listáját 16 , amelyek megvalósítása lehetővé teszi a térség országai számára, hogy legalább három gázforrást érjenek el.
A Bizottság által létrehozott Energetikai Infrastruktúra Fóruma, amely november 9-10-én Koppenhágában tartotta alakuló ülését, olyan kérdésekben fog kidolgozni bevált gyakorlatokat, mint a szabályozási korlátok, az infrastruktúra fejlesztése, a nyilvánosság általi elfogadás és a finanszírozás.
A Bizottság a tagállamokkal szorosan együttműködve távolítja el a határon átnyúló villamosenergia- és földgáz-kereskedelemben meglévő szabályozási akadályokat. A tagállamokkal szorosan együttműködve, a harmadik energiacsomag teljes megvalósításával oldott meg problémákat különböző tagállamokban. A Bizottság piacszerkezeti kezdeményezésének célja 17 , hogy az európai szabályozási keret tovább tudjon közelíteni az egyre jobban integrált európai energiapiacok valóságához. A Bizottság emellett továbbra is szigorúan érvényesíti a Szerződés versenyjogi szabályait.
A teljesen integrált belső energiapiacnak mindenekelőtt kézzelfogható előnyöket kell nyújtania a fogyasztók számára. Ezt az elvet tökéletesen tükrözi a 2015. júliusi, Az új irányvonal a fogyasztók számára című közlemény. 18 A közlemény elismeri, hogy a fogyasztók még mindig nem tudnak teljes szerepet játszani az energiarendszer átállásában. Fogyasztói szempontból a villamosenergia- és gázpiacok továbbra sem úgy teljesítenek, ahogyan kellene, amint azt az energiafogyasztói tendenciákat bemutató, az energiaunió helyzetéről szóló jelentéssel együtt benyújtandó dokumentum is szemlélteti. 19
Előretekintés
2016-ban az összes résztvevőnek fokoznia kell az infrastruktúraprojektekre irányuló erőfeszítéseket. Különösen a közös érdekű projektek esetében szükséges a további politikai lendület. Annak ellenére, hogy a közös érdekű projektek első listájából 13 projekt lesz befejezve 2015 végéig, és alig valamivel több mint 100 közös érdekű projekt van engedélyezési fázisban, ezeknek több mint negyede 20 főként engedélyezési és/vagy finanszírozási problémák miatt késésben van. Az eljárások egyszerűen túl sokáig tartanak ahhoz, hogy hatékonyak legyenek. A sikeres lebonyolítás érdekében a tagállamoknak teljeskörűen meg kell valósítaniuk a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról szóló rendelet rendelkezéseit, különösen azokat, amelyek az engedélyezésre vonatkoznak.
A közös érdekű projekteknek az e közleménnyel együtt 21 elfogadott második listája azokat a projekteket határozza meg, amelyekre energiapolitikai céljaink eléréséhez sürgősen szükség van. A kísérő szolgálati munkadokumentum 22 bemutatja az integrált európai energiapiac infrastruktúragerincének kiépítéséhez szükséges fejlesztéseket. Az Európai Stratégiai Beruházási Alap keretében kialakított eszközök infrastruktúrafejlesztéseinek első előnyei várhatóan 2016-ban lesznek érezhetőek. A Bizottság mindenekelőtt a villamos energia területén tervez közleményt azokról az intézkedésekről, amelyek a 2030-ra kitűzött, a villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó 15%-os cél eléréséhez szükségesek. Emellett a Bizottság vizsgálni fogja, hogy az Unió és az Energiaközösség határain miként tudja a projektek mindkét oldalát finanszírozni.
A tagállamok és az érintettek nagy érdeklődést tanúsítottak az északi-tengeri térségben létrejövő együttműködés iránt. Az összes közös érdekű villamosenergia-projekt tőkekiadásának csaknem felét az északi-tengeri térségben fogják beruházni. Ezért a Bizottság magas szintű munkacsoportot kíván létrehozni az északi-tengeri regionális együttműködéshez annak érdekében, hogy megoldja a projektek megvalósítását akadályozó szabályozási, pénzügyi és területhasználat-tervezési problémákat.
A regionális korlátok elkerülése érdekében szükség lesz a beruházás folytatására a nemzeti hálózati infrastruktúrában is. Különösen azok a torzulások adnak aggodalomra okot, amelyeket a hiányos nemzeti infrastruktúra okoz ott, ahol nagy, különálló ajánlattételi övezetek vannak. A villamosenergia-piaci átvitelirendszer-üzemeltetők európai hálózata (ENTSO-E) által végzett, az ajánlattételi övezetekre irányuló vizsgálati folyamatnak azonosítania kell a kritikus hálózati korlátokat, illetve adott esetben a különálló ajánlattételi övezeteket a korlátozott területekre vonatkozóan. Ezek az ajánlattételi övezetek segíthetnek a nagyobb hálózati beruházás szükségességének kiemelésében is.
Emellett biztosítani kell a meglevő gáz- és villamosenergia-infrastruktúra teljes kihasználását is a piaci integráció érdekében. A versenyjogi szabályok folyamatos szigorú érvényesítése főként azt célozza, hogy a piacokat a meglevő kapacitás mesterséges korlátozása ne ossza fel.
Az új piacszervezet megvalósítására vonatkozó jogalkotási javaslatok előterjesztését 2016-ra tervezik. A jogalkotás elsődleges céljai közé tartoznak a jobban összekapcsolódó nagykereskedelmi és kiskereskedelmi piacok; megerősített regionális együttműködés és fokozott, határon átnyúló kereskedelem; valamint rövid és hosszú távú piacok kialakítása, amelyek megfelelő beruházási jelzéseket adnak a modern technológiákra vonatkozóan a villamosenergia-termelők és -fogyasztók számára egyaránt. Az EU felülvizsgált kibocsátáskereskedelmi rendszerének egyúttal jobb hosszú távú beruházási jelzéseket kell adnia a karbonszegény gazdaságba történő beruházások vonatkozásában. A Bizottság biztosítja, hogy ahol a tagállamok intenzívebb beruházást támogatnak az energiapiacaikon állami támogatások útján, a támogatási irányelvek a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatások követelményeivel összhangban legyenek megtervezve 23 , hogy elkerülhetők legyenek a piac potenciális torzulásai. Emellett a villamosenergia-kapacitásmechanizmusok állami támogatás keretében végzett ágazatvizsgálata 24 azt méri fel, hogy milyen mértékben akadályozhatják a meglevő és tervezett kapacitásmechanizmusok a belső piac hatékonyságát.
Ezeknek a jogalkotási javaslatoknak az elkészítésekor a Bizottság külön hangsúlyt fog helyezni a keresletoldali reagálási mechanizmusokban való részvétel ösztönzésére azzal a céllal, hogy növelje az energiahálózatok hatékonyságát és rugalmasságát. Meg kell szüntetni a költségekre és fogyasztásra vonatkozó információk hiányát, a szolgáltatóváltás nehézségeit és a tevékeny részvétel jutalmazásának hiányát.
Mind a lakossági, mind az ipari fogyasztók átláthatóbb energiaárakat és -költségeket akarnak. Ezért a Bizottság 2016-ban közzétételre kerülő új jelentést készít az energiaárakról és -költségekről, hogy áttekintést adjon az energiaköltségről, adókról, illetékekről, valamint a támogatásokról. Ez elősegítheti a tagállamokban tapasztalható különböző árszintekről, az energiaárak különböző összetevőiről, azoknak az európai ipar versenyképességére és az európai beruházásra kifejtett hatásáról, illetve a fogyasztói viselkedés befolyásolásának képességéről folytatott, több információn alapuló párbeszédet. Első lépésben a Bizottság ma javaslatot mutatott be a gáz- és villamosenergia-árak európai statisztikai adatainak javítására. 25
A legfontosabb jogszabályok 2016-os felülvizsgálata során a Bizottság külön figyelmet fordít majd a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók védelmére, például az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálatában, ahol a tagállamok és a piaci szereplők kötelezettségeit jobban kell részletezni a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók tekintetében. A Bizottság biztosítani kívánja, hogy az energiahatékonysági finanszírozási programok hozzáférhetők legyenek a szegény és kiszolgáltatott helyzetben lévő energiafogyasztók számára, és igyekszik javítani az energiaszegénységre vonatkozó adatgyűjtést.
Szakpolitikai következtetések tagállami, regionális és uniós szinten:
Több tagállam komoly előrelépést tett, amikor megnyitotta nagykereskedelmi piacait a verseny számára, és ennek jelentős előnyei voltak. Ugyanakkor nagy eltérések vannak a tagállamok között, és több tagállam nem valósította meg teljes mértékben azokat a szabályokat, amelyek a versenyképes és likvid piacok kialakításához szükségesek.
A villamosenergia-infrastruktúra tekintetében 22 tagállam lassan eléri vagy már el is érte a 2020-ra kitűzött, a villamosenergia-hálózat összekapcsolására irányuló, 10%-os célt. A 2020-ra kitűzött összekapcsolási céltól jelenleg elmaradó nyolc tagállam: Ciprus, Írország, Olaszország, Lengyelország, Portugália, Románia, Spanyolország és az Egyesült Királyság.
Még mindig szükség van összekapcsolásokra a belső villamosenergia-piac további elmélyítéséhez (pl. Délnyugat-Európában), illetve több észak- és kelet-európai tagállam (pl. Németország, Lengyelország és a Cseh Köztársaság) között, vagy egyes tagállamoknak (Írország és az Egyesült Királyság) a többi északnyugat-európai országgal történő összekapcsolásához.
Az Európai Bíróság közelmúltbeli ítélkezési gyakorlata alapján a kiskereskedelmi árak szabályozását időben és kivételes esetekre kell korlátozni 26 . Bár újabb tagállamok hagytak fel sikeresen mostanában a végfelhasználói árszabályozással (Írország, Lettország), a tagállamok mintegy felében eltérő mértékben továbbra is szabályozottak a lakossági árak, ez pedig akadályt jelenthet a keresletoldali részvételben és a kiskereskedelmi versenyben.
Valamennyi tagállamnak jobban kell tájékoztatnia a fogyasztókat az energiahatékonysági lehetőségekről, és tovább kell javítania a magánfogyasztók beruházási feltételeit. Emellett a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók esetében koncentráltabb intézkedések szükségesek az energia- és fűtőanyag-szegénység hatékony leküzdéséhez.
A fogyasztók lehetőségei az intelligens fogyasztásmérők bevezetésével csak néhány tagállamban (elsősorban Finnországban, Olaszországban és Svédországban), illetve kisebb mértékben még néhány tagállamban (így Dániában, Észtországban és Hollandiában) bővültek hatékonyan. Néhány tagállamban adminisztratív terhek akadályozzák a fogyasztókat abban, hogy új szolgáltatókra és jobb szerződési feltételekre váltsanak át.
2015 közepéig a legtöbb uniós nagykereskedelmi villamosenergia-piac regionális szinten kapcsolódik egy vagy több szomszédjához, az árkonvergencia jeleit mutatva. Ez a helyzet a gáz esetében kevésbé egyértelmű. A főbb európai gázelosztó központok kismértékű árkonvergenciája ellenére jelentős árkülönbségek és hiányos piaci integráció jellemzők továbbra is az egész Unióra, részben a hosszú távú szerződések és a hiányzó összekapcsolódások hatásai miatt. A villamos energia és a gáz kiskereskedelmi piacai továbbra is nemzetiek (vagy szubnacionálisak). Valamennyi tagállam részéről további erőfeszítések szükségesek a regionális piaci integráció elmélyítése érdekében.
5. Energiabiztonság, szolidaritás és bizalom
Az eddigi eredmények
Az Unió és a tagállamok úgy döntöttek, hogy egy olyan koherensebb uniós kül- és energiapolitikát támogatnak, amely figyelembe veszi a geopolitikai fejleményeket. 2015 júliusában a Tanács következtetéseket fogadott el az energiadiplomácia területén, és intézkedési tervet is készített. 27 Ezek rámutatnak arra, hogy megerősített két- és többoldalú párbeszédekre, a diverzifikációt megerősítő külpolitikai eszközök fokozott használatára, illetve szabályokon alapuló, átlátható és fenntartható energiapiacok támogatására van szükség.
A versenyképes, karbonszegény gazdaságra való átállás az energia iránti kereslet mérséklése, valamint a megújuló és egyéb hazai energiaforrások kiaknázása révén csökkenteni fogja az importált fosszilis tüzelőanyagok használatának mértékét. A rugalmas infrastruktúra területén végzett beruházásnak figyelembe kell vennie ezt a változó környezetet annak érdekében, hogy elkerülhetőek legyenek az elavult eszközök.
2015 az Oroszország és Ukrajna közötti állandósult feszültséggel, az energiapiacokat az egész világon befolyásoló tartósan alacsony olajárakkal, oroszországi földgázellátó kiegészítő infrastruktúrára irányuló új kezdeményezésekkel, az Iránnal megkötött nukleáris megállapodással megnyíló új lehetőségekkel, valamint a fosszilis tüzelőanyagok belső termelésének folyamatos hanyatlásával jellemezhető.
A nehéz politikai helyzet ellenére 2014/15 telén Ukrajna az orosz gáz megbízható tranzitpartnerének bizonyult. Az Unió úgy véli, hogy valamennyi fél érdekében az áll, ha Ukrajna továbbra is fontos tranzitország marad. Az Unió tevékenyen támogatja az ukrán kormány és a Naftogaz arra irányuló erőfeszítéseit, hogy ez így is maradjon, főként a mély strukturális reformok révén, amelyeket Ukrajna vállal jelenleg a gázágazatban. Alapvető fontosságú, hogy ez a reformfolyamat folytatódjon. 2015-ben a Bizottság mindvégig tevékenyen segítette a tárgyalásokat Ukrajna és Oroszország között annak érdekében, hogy Ukrajna gázellátása biztosítva legyen a tél folyamán. Ennek eredményeként írtak alá egy kötelező érvényű jegyzőkönyvet 2015. szeptember 25-én, illetve valósították meg azt 2015. október 9-én. Az Unióból, főleg Szlovákiából Ukrajnába visszairányuló szállítás kapacitása szintén jelentősen nőtt 2015-ben, ami lehetővé tette Ukrajna számára, hogy az Unión keresztül importáljon gázt, és így csökkentse Oroszországgal szembeni közvetlen függőségét.
A Bizottság figyelembe veszi a kereskedelmi társaságok terveit arra vonatkozóan, hogy Oroszországot és Németországot összekötő további csővezetékeket építsenek a Balti-tengeren keresztül. Megépítése esetén a 3. és 4. Északi Áramlat nem adna hozzáférést új szállítási forráshoz, és tovább növelné Oroszország átviteli kapacitását az Unió felé, miközben az jelenleg is csak 50%-os arányban van kihasználva. Ezeknek a csővezetékeknek teljes mértékben meg kell felelniük az uniós jogi szabályozásnak. A Bizottság saját jellemzők alapján fogja felmérni ezeket a projekteket az európai szabályozási kereten belül.
Az Unió csak olyan infrastruktúraprojekteket fog támogatni, amelyek összhangban vannak az energiaunió alapvető elveivel, beleértve az európai energiabiztonsági stratégiát 28 . Az energiaforrások, szolgáltatók és útvonalak diverzifikációja alapvetően fontos ahhoz, hogy az európai polgárok és társaságok biztonságos és rugalmas ellátásban részesüljenek. Az Unió energiabiztonsága szorosan összefügg a szomszédos államok energiabiztonságával is. 29 Az energiaközösség központi szerepet játszik ebben a tekintetben az elsőbbséget élvező összekapcsolási projektek támogatásában és annak biztosításában is, hogy a térség az Unió szabályaival összhangban álló szabályok szerint működjön. Ezzel kapcsolatban a bécsi nyugat-balkáni csúcstalálkozón a régió országai úgy döntöttek, hogy regionális villamosenergia-piacot hoznak létre. A közép- és délkelet-európai földgáz-összeköttetésekkel foglalkozó magas szintű munkacsoportban hat energiaközösségi ország csatlakozott az egyetértési megállapodáshoz, és kilenc uniós országgal együtt fogadták el az intézkedési tervet, ami nagyszerűen példázza annak tényét, hogy az energiaunió az Unió határain átnyúlik, és a határokon túl is előnyökkel jár. 2015 folyamán a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy támogassa az energiaközösségen belül zajló reformfolyamatot. A Nemzetközi Energia Chartát az Európai Bizottság is aláírta a 2015. május 20-21-én tartott hágai konferencián.
A földközi-tengeri térség keleti részén a közelmúltban felfedezett földgázforrások növelik annak a lehetőségét, hogy a térség hozzájáruljon Európa energiabiztonságához. Ezért három Euro-Med platform létrehozásával megerősítették az együttműködést a gáz- és a regionális villamosenergia-piac, illetve a megújuló energia és az energiahatékonyság támogatása terén. Újraindultak a tárgyalások a Kaszpi-tengeri csővezetékről, és 2015-ben folytatódtak a munkák a Déli Gázfolyosón.
Az elmúlt hónapokban erősen a villamos energiára összpontosult a figyelem. Egyes tagállamokban a villamos energia túlkínálata csökkent az elmúlt évtizedben, és a részletes elsötétítések fenyegetése folyamatosan nő. Annak érdekében, hogy fel lehessen mérni, hol vannak a valós problémák a villamosenergia-rendszerben és hogyan lehet ezeket megoldani, több kezdeményezésre került sor, amelyek biztosítják, hogy a villamosenergia-termelés megfelelősége tekintetében elemzés készüljön regionális alapon, közös módszertan alkalmazásával. 30
Előretekintés
A geopolitikai kihívások nem fognak megszűnni 2016-ban. Az Uniónak hatékonyan kell új energiadiplomáciáját folytatnia, és a harmadik országokkal szemben egységes álláspontot kell képviselnie. Emellett ki kell dolgoznia a megfelelő energiadiplomáciai intézkedési terveket, hogy külpolitikai eszközökkel is megerősítse a diverzifikációt.
A gázellátás biztonságáról szóló rendelet 2016-ra tervezett felülvizsgálatának célja, hogy növelje az Unió rugalmasságát az ellátási zavarokkal szemben. Különösen fontos lesz a tagállamok közötti regionális együttműködés megerősítése, hogy megelőzhetőek és mérsékelhetőek legyenek a kínálati sokkok, illetve, hogy a szolidaritás biztosítható legyen vészhelyzetben. Ezzel egyidejűleg a Bizottság a cseppfolyósított földgáz (LNG) és gáz tárolására vonatkozó stratégiát kíván előterjeszteni annak érdekében, hogy az Európai Unió teljes mértékben kihasználhassa a cseppfolyósított földgáz kínálta diverzifikációs lehetőséget. A Bizottság ezzel párhuzamban továbbra is hangsúlyozza általánosan az energia, illetve különösen a cseppfolyósított földgáz fontosságát a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) folyó tárgyalásokon.
Annak érdekében, hogy növelje az átláthatóságot és biztosítsa, hogy az energiaügy területén megkötött kormányközi megállapodások megfeleljenek a vonatkozó uniós jogszabályoknak és irányelveknek, a Bizottság javaslatot készít elő a kormányközi megállapodásokról szóló jelenlegi határozat módosítására.
2016 végéig a Bizottság új jogi eszközzel kíván fellépni a villamosenergia-ellátás biztonságával kapcsolatban azzal a céllal, hogy növelje az átláthatóságot, közös megközelítést biztosítson, és jobb, határokon átnyúló megoldásokat találjon a villamosenergia-ellátás biztonságára vonatkozóan. Ez az eszköz vélhetően teljes mértékben a villamosenergia-piac áttervezésével összevontan fog megvalósulni.
Nukleáris téren egy új nukleáris indikatív program (PINC) 2016. évi közzététele áttekintést fog adni a tagállamok által 2050-ig előirányzott beruházásokról a nukleáris ciklus valamennyi szakaszára vonatkozóan. Mivel az Unió tagállamainak fele jelezte szándékát arra vonatkozóan, hogy továbbra is ezzel az energiaforrással termelje meg villamos energiájának egy részét, ez a kezdeményezés egyértelműbbé tenné a hosszú távú nukleáris beruházási igényeket és a nukleáris felelősségek irányítását.
Szakpolitikai következtetések tagállami, regionális és uniós szinten:
Az Unió előrelépéseket tesz az energiaforrások, -útvonalak és -szolgáltatók diverzifikációjában. Ugyanakkor 2013-ban az Unió gázimportjának mintegy 40%-a Oroszországból érkezett, és számos tagállam még mindig teljes vagy meghatározó mértékben függ az oroszországi ellátástól, főként Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Finnország, Magyarország, Lettország, Litvánia és Szlovákia.
Három tagállamnak (Bulgária, Litvánia és Portugália) még teljesítenie kell a gázellátás biztonságáról szóló rendelet infrastruktúrára vonatkozó előírását.
További összekapcsolásokra van szükség főleg a balti államokban és Finnországban a közép-európai gázpiachoz, hogy a tagállamok jobban kapcsolódjanak egymáshoz (pl. Magyarország, Románia, Bulgária és Görögország, Portugália és Spanyolország Franciaországgal), illetve biztosítható legyen, hogy valamennyi tagállam hozzáférjen a cseppfolyós gázelosztó központokhoz, és ki tudja használni azt a cseppfolyósítottföldgáz-kapacitást, amelyet az országok kialakítottak vagy ki tudnak alakítani.
Regionális szinten a 2014-ben elvégzett stressztesztek egyértelműen mutatják a regionális együttműködés előnyeit a gázválság megelőzésében és mérséklésében. A Bizottság már hatékonyan támogatja ezt az együttműködést pl. a közép- és délkelet-európai földgáz-összeköttetés magas szintű munkacsoportja (CESEC) révén. Ennek a munkának folytatódnia kell.
A tagállamoknak a villamosenergia-ellátás biztonsága és a termelés megfelelősége tekintetében is meg kell erősítenie a (regionális) együttműködést.
6. Energiaunió a kutatásért, az innovációért és a versenyképességért
Az eddigi eredmények
A kutatás, innováció (K+I) és a versenyképesség alapvetően fontos az Unió energetikai átállásának felgyorsításában és az előnyeinek kihasználásában a munkahelyek és a növekedés tekintetében, amelyeket az energiaunió kínálni tud. 2015 szeptemberében a Bizottság bemutatta az „integrált európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv)” című közleményt. 31 Ez új lendületet ad a karbonszegény technológiák fejlesztésének és bevezetésének azáltal, hogy jobban koordinálja és megfelelőbben előnyben részesíti a kutatási és innovációs erőfeszítéseket Európa-szerte.
A finanszírozás elsődlegesen fontos az innováció piacra juttatásában. Ezért a Bizottság és az Európai Beruházási Bank saját erőfeszítéseket dolgoz ki az európai beruházási terv és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (EFSI) keretében. Ebben az értelemben az InnovFin energetikai demonstrációs projektek kölcsönök, tőke és garanciák formájában biztosítanak kockázatfinanszírozást, túllépve a hagyományos támogatási módszereken. Ez várhatóan növelni fogja az innovatív energiatechnológiai cégek versenyképességét.
Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere szintén biztosít finanszírozási lehetőségeket az innovációs beruházásokhoz. 2014-ben a tagállamok az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének keretében a kibocsátási egységek árveréséből származó összes bevétel átlagosan kb. 87%-át használták fel vagy tervezték felhasználni éghajlati és energetikai célokra, ami 3,2 milliárd eurót tett ki. A NER 300 program keretében 2,1 milliárd euró összegű kumulált finanszírozás, amely várhatóan további 2,7 milliárd euró értékben fog magánberuházásokat ösztönözni, 20 tagállamban fog a tervek szerint innovatív projekteket finanszírozni.
A kibocsátáskereskedelmi rendszerről szóló irányelv felülvizsgálatára vonatkozóan 2015 júliusában bemutatott javaslatokban a Bizottság új innovációs alapot és új modernizációs alapot javasolt. Az innovációs alap a NER 300 programra épül, miközben hatáskörét kiterjeszti az ipari ágazatok karbonszegény innovációira. A karbonszegény innovációk és demonstrációk támogatásával az innovációs alap a stratégiai energiatechnológiai terv alapvető intézkedéseinek megvalósításához is hozzá fog járulni. Az új modernizációs alap azokat a tagállamokat támogatja, ahol az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) az uniós átlag 60%-a alatt van, és az energiarendszer korszerűsítését és az energiahatékonyság javítását fogja megcélozni. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszeréről szóló módosított irányelv egyúttal célzottabb kibocsátás-áthelyezési szabályokat javasol azoknak az ágazatoknak a nemzetközi versenyképességének védelmére, ahol a termelés Unión kívüli áthelyezésének a legnagyobb a veszélye.
Emellett a Horizont 2020 keretprogram alapvetően fontos az energiaunió kutatási és innovációs céljainak támogatásához. A 2014-2015 időszakban pénzügyi hozzájárulása több mint 9 milliárd eurót ért el az energiakutatás (így a nukleáris energia), tiszta közlekedés, éghajlat-politika és erőforrás-hatékonyság, biogazdaság és kulcsfontosságú alaptechnológiák támogatásában. Ráadásul az energia- és karbonszegény kutatás és innováció jelenti a legáltalánosabban kiválasztott intelligens szakosodási területeket – több mint 100 uniós régió esetében –, ami azt jelzi, hogy az európai strukturális és beruházási alapokból jelentős összegek lesznek majd erre fordítva. A Bizottság által 2015-ben elindított intelligens energiaügyi szakosodási platformnak 32 ezt a munkát kell támogatnia.
Előretekintés
Az energiaunió 2016-os helyzetéről szóló csomag részeként a Bizottság az energiaunióra vonatkozó integrált stratégiát kíván bemutatni a kutatás, innováció és versenyképesség terén. Ennek az integrált stratégiának tükröznie kell annak a konzultációnak a megállapításait, amelyet a Bizottság kezdeményez a tagállamokkal és az érintettekkel három összekapcsolódó szálon: energiatechnológiák, közlekedés és globális versenyképesség. Ennek részét képezi az állami és magánberuházások növelése a kutatás és innováció terén, az innovációval szembeni visszatartó tényezők megszüntetése és a magánberuházásokat akadályozó korlátok felszámolása. A fellendülésben lévő innovációs ökoszisztéma fő jellemzőjeként az alulról felfelé szerveződő kutatást kell jobban támogatni.
2016-ban nagyobb figyelmet fog kapni a hatékonyabb együttműködés az energiaunió, a digitális egységes piac és a körforgásos gazdaság között. Ez többek között az energia- és közlekedési ágazatok progresszív digitalizálását érinti.
Az energetikai átállás változásokat fog hozni több ágazatban, és ezért a szociális partnerek szorosabb bevonását teszi szükségessé. Ennek részét képezheti annak biztosítása, hogy a készségek és a képzési rendszerek megfeleljenek az új szakmák igényeinek, az új ágazatok munkakörülményeinek vizsgálata vagy a szociálisan igazságos átállás megkönnyítése azokban az ágazatokban vagy térségekben, ahol munkahelyek fognak megszűnni. A Bizottság megkezdte az együttműködést a szociális partnerekkel európai szinten, és 2016-ban folytatni fogja ezt a párbeszédet. Arra ösztönzi a tagállamokat, hogy egyforma mértékben tárgyalják meg a szociális partnerekkel az energetikai átállás következményeit és azt, hogy miként lehet azokat a legjobban előre jelezni és kezelni. 33
Szakpolitikai következtetések tagállami, regionális és uniós szinten:
Az európai ipar, a kutatóintézetek és a tudományok innovatív szereplői összességében jól helyezkednek el a globális energetikai térképen. Számos olyan tagállam van (köztük Ausztria, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság), amely jelentős erőfeszítéseket tett az innovációs és üzleti lehetőségek támogatására az energiahatékonysági és karbonszegény technológiák területén. Ez az egyik oka annak, hogy a gazdasági és pénzügyi válság ellenére a foglalkoztatottság növekedni tudott a megújuló energiák ágazatában, ahol csaknem félmillió új munkahely jött létre az Unióban az elmúlt öt év alatt.
Egyes tagállamok (így Franciaország, Hollandia és Portugália) közelmúltbeli pozitív kezdeményezései környezetbarátabb és növekedésbarát adórendszerhez vezettek. Ennek ellenére számos tagállamban további lehetőségek mutatkoznak az adórendszer olyan módosítására, amely ösztönzi a foglalkoztatást és a versenyképességet, ugyanakkor hozzájárul az energiaunió céljaihoz 34 . Az adópolitika ilyen jellegű változtatását vállaló tagállamoknak ugyanakkor biztosítaniuk kell az energia megfizethetőségére kifejtett aránytalan hatások elkerülését. Alapvető előfeltételek szükségesek a piacok innovációjához. A környezetvédelmi és gazdasági költségek jobb átgondolásával pl. a közlekedés és mobilitás területén végrehajtott adóreformok támogathatják ezt az átállást.
7. Az energiaunió megvalósítása
Az eddigi eredmények
Az energiauniónak jogszabályokhoz kötött, megbízható és átlátható irányítási folyamatra van szüksége, hogy az európai, regionális, nemzeti, illetve helyi szintű energiapolitikai intézkedések mindegyike hozzájáruljon az energiaunió célkitűzéseihez.
Politikai szinten Šefčovič alelnök az elmúlt néhány hónapban energiauniós körúton vett részt. Párbeszédet folytatott a nemzeti kormányokkal és parlamentekkel, valamint az Európai Parlamenttel, az érintettekkel és a polgárokkal. Ezek a látogatások, valamint több más európai biztos, főleg Arias Cañete biztos tájékoztatási tevékenységei hozzájárulnak az energiaunióra vonatkozó ismeretek bővítéséhez, továbbá az energiaunióra, illetve az Unió és a tagállamok számára az energiaunió által jelentett lehetőségekre vonatkozó párbeszédhez..
A tagállamokkal folytatott technikai párbeszédnek köszönhetően ez a folyamat sokkal tisztább képet tudott adni az energiaunió tagállami szintű lehetőségeiről, erősségeiről, veszélyeiről és gyengeségeiről, ahogyan az megállapítható a kísérő ismertetőkből, amelyeket a tagállamok kétoldalú tárgyalásokat követően érvényesítettek. 35 Ennek eredménye volt a javasolt módszertan is az energiaunió állapotáról szóló jelentéshez csatolt kulcsfontosságú mutatókkal kapcsolatban. 36 Ez a szolgálati munkadokumentum – ezeknek az első, kulcsfontosságú mutatóknak a felhasználásával – az egész Unióra kiterjedő összehasonlító helyzetelemzést ad az energiaunió öt dimenziójára vonatkozóan. A jövőben az energiaunió teljesítményének mérésére és figyelésére kulcsfontosságú mutatók kerülnek alkalmazásra.
Ez az energetikai átállás stratégiai tervezést igényel. Jelenleg a tagállamoknak csak mintegy harmada rendelkezik 2020-on túlnyúló átfogó energetikai és klímastratégiával, beleértve az üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra, a megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságra vonatkozó nemzeti indikatív célokat. Ez egy komoly probléma, ha figyelembe vesszük, hogy kiszámítható keretet kell létrehozni a beruházásokhoz azokon a területeken, ahol gyakran hosszú távú tervezés szükséges.
Előretekintés
A stratégiailag megalapozottabb tervezéshez az energiaunió mind az öt dimenziójával foglalkozó, integrált, nemzeti energetikai és klímatervek a szükséges eszközök, melyek elengedhetetlenek lesznek a 2030-ra vonatkozó célok eléréséhez. Az energiaunió helyzetéről szóló jelentéséhez csatolt útmutató dokumentum meghatározza azt az alapot a tagállamok számára, amely segítségével megkezdhetik terveik kidolgozását a 2030-ra vonatkozó keret által lefedett időszakra vonatkozóan.
Az előkészítő munkának haladéktalanul meg kell kezdődnie, hogy a projekttervezők és -beruházók számára biztosítható legyen a biztonságos és kiszámítható környezet. Ezért a tagállamoknak 2017-ben a további tárgyalások alapjaként be kell nyújtaniuk nemzeti tervük tervezetét annak érdekében, hogy e nemzeti tervek 2018-ban véglegesítésre kerüljenek, és jóval 2021 előtt működni kezdjenek.
A nemzeti terveknek tükrözniük kell a regionális konzultációk eredményét is azokon a területeken, amelyek a szomszédos tagállamokkal való fokozott együttműködést kihasználhatják. 2016-ban a Bizottság iránymutatást kíván adni arra vonatkozóan, hogyan lehet megerősíteni a regionális együttműködést tágabb értelemben, és hogyan tudja a Bizottság segíteni a regionális megközelítéseket.
A folyamat nyomon követése érdekében átlátható ellenőrzési rendszert kell alkalmazni a kulcsfontosságú mutatók, valamint a tagállamoknak a nemzeti tervük előrehaladásáról készült kétévenkénti jelentései alapján. A Bizottság az energiaunió helyzetéről szóló éves jelentésében kívánja felmérni az uniós szinten elért együttes haladást, és szükség esetén szakpolitikai intézkedéseket javasol az energiaunió céljainak elérése érdekében.
Többek között a jelenlegi jelentéstételi kötelezettségek alkalmassági ellenőrzése 37 és a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és az érintettekkel jelenleg folytatott tárgyalások alapján a Bizottság 2016-ban javaslatot tervez azzal a céllal, hogy egyszerűsítsék a tagállamok klíma- és energetikai intézkedéseivel kapcsolatos tervezési és jelentéstételi követelményeket, és a Bizottság a jobb szabályozási stratégiával összhangban minél előbb csökkenthesse a szükségtelen adminisztratív terheket, illetve az energiaunió keretstratégiájához tudja igazítani a tervezési és jelentéstételi követelményeket.
8. Következtetések és előretekintés
Alapvetően fontos az energiaunió keretstratégiájának 2015. februári elindításával létrehozott ambíció, egyensúly és lendület fenntartása. 2016 fontos év lesz, a teljesítés éve, amikor az energiaunió stratégiájában lefektetett stratégiai jövőkép olyan uniós szintű jogszabályozási kezdeményezésekben fog megfogalmazódni, amelyek egységesebbek a külső partereinkkel szembeni szerepünkben, illetve az energiaunió továbbfejlesztésében és megvalósításában.
COM(2015)80.
A Bizottság jelentéstételi kötelezettségei egyszerűsítésének irányába tett első lépésként jelentések és szolgálati munkadokumentumok kísérik.
A Bizottság munkaprogramja (COM(2015)610). Minden javaslat kidolgozása a szubszidiaritás, az arányosság és a szabályozás javításának elvével összhangban történik. Néhány javaslat REFIT- kezdeményezés lesz.
A másik két gazdaság Brazília és Kanada.
A villamos energia 27%-át megújuló energiaforrásokból, további 27%-át pedig nukleáris energiából állították elő.
COM(2014)15 és a hatásvizsgálata.
A Környezetvédelmi Tanács 2015. szeptember 18-ai következtetései.
A könnyűgépjárművekre vonatkozó, világszinten harmonizált vizsgálati eljárást (WLTP) az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (EGB) keretében fogadták el 2014-ben a régi „új európai menetciklus” (NEDC) elnevezésű vizsgálati ciklus helyett.
Ez a vizsgálati eljárás biztosítja a járművek valós élettartama alatti kibocsátás szabályozói határértékeknek való tényleges megfelelést, a vizsgálati eljárás és a mérőműszerek bizonytalanságai miatti tűréshatárok alapján, amelyek fokozatosan csökkennek az idő folyamán.
Lásd az éghajlat-politikai eredményjelentést (COM(2015)576 + SWD(2015)246).
Mivel az időközi célkitűzések két év átlagaként vannak meghatározva, az új, 2014-es Eurostat adatok módosíthatják ezt az értékelést.
COM(2015)341.
COM (2015)574 és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD (2015) 245).
COM(2014)520.
Az Energiahatékonysági Pénzintézeti Csoportok (EEFIG) jelentése ( www.eefig.eu ).
COM(2015)340.
COM(2015)339; a megújuló energia saját felhasználásával kapcsolatos bevált gyakorlatokról szóló szolgálati munkadokumentum, SWD(2015)114.
SWD(2015)249.
31% villamos energia és 25% gáz a közös érdekű projektek megvalósításáról szóló ACER ellenőrzési jelentés szerint.
C(2015)8052
SWD(2015)247.
HL C 200/1, 2014. június 28.
C(2015)2814.
COM(2015)496.
C36/14, Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság.
A Tanács következtetései az energia- és klímadiplomáciáról (10995/15 és 11029/15).
COM(2014)330.
JOIN(2015)50, melyet az SWD(2015)500 kísér.
Lásd például Németország és az azzal szomszédos országok nyilatkozatát a villamos energia biztonságáról, http://www.benelux.int/files/4414/3375/5898/Jointdeclaration.pdf .
C(2015)6317.
A készségekre vonatkozó új, az Unió egészére kiterjedő stratégiának, amelyet most készít elő a Bizottság, intézkedéseket kell kidolgoznia arra vonatkozóan, hogyan lehet jobban előre jelezni a készségigényeket és javítani a képesítések átláthatóságát és elismerését.
Adóreformokról szóló jelentés az Unió tagállamaiban, 2015. (november) – 58 sz. adózási könyv; http://ec.europa.eu/taxation_customs/resources/documents/taxation/gen_info/economic_analysis/tax_papers/taxation_paper_58.pdf .
A tagállamok ismertetői az SWD(2015)208-209, 217-242 alatt találhatók meg.
SWD(2015)243.
A REFIT kezdeményezések 10.pontja, a bizottsági munkaprogram (COM(2015)610) II. melléklete.
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 18.11.2015
COM(2015) 572 final
MELLÉKLET
Az energiaunió frissített ütemterve
amely a következő dokumentumot kíséri
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak
Az energiaunió helyzete
{SWD(2015) 208}
{SWD(2015) 209}
{SWD(2015) 217 à 243}
Az energiaunió frissített ütemterve –
2015. november
Jelmagyarázat: EEB: az energiaellátás biztonsága / BEP: belső energiapiac / EH: energiahatékonyság / ÜHG: üvegházhatású gázok / K+I: kutatás és innováció
Ez az ütemterv megegyezik „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című, 2015. február 25-én elfogadott bizottsági közlemény mellékletében foglalt ütemtervvel. Egyedül a táblázat utolsó oszlopa tartalmaz új információkat, amelyek a már elfogadott kezdeményezésekre vagy az azok ütemtervében bekövetkezett változásokra vonatkoznak. Nem tartalmaz az eredetileg 2016-ra vagy későbbre tervezett intézkedésekre vonatkozóan új információt.
Intézkedések |
Felelős fél |
Menetrend (a COM(2015)80 melléklete szerint) |
EEB |
BEP |
EH |
ÜHG |
K+I |
Megjegyzések / Új információ |
Infrastruktúra |
||||||||
A villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó 10%-os cél hatékony megvalósítása |
Bizottság Tagállamok Nemzeti szabályozó hatóságok Átvitelirendszer-irányítók |
2015–20 |
X |
X |
X |
Elfogadva 2015. február 15-én (COM(2015)82) |
||
A közös érdekű projektek második listája – majd ez alapján felhatalmazáson alapuló bizottsági jogi aktus |
Bizottság Tagállamok |
2015 |
X |
X |
X |
2015. november 18-án elfogadták a felhatalmazáson alapuló jogi aktust (C(2015)8052) |
||
Közlemény a legfontosabb energetikai infrastruktúrák listájának elkészítése terén elért eredményekről és a 2030-ra vonatkozó 15%-os villamosenergia-összekapcsolási célkitűzés eléréséhez szükséges intézkedésekről |
Bizottság |
2016 |
X |
X |
||||
Az Energetikai Infrastruktúra Fórumának létrehozása |
Bizottság Tagállamok |
2015 |
X |
X |
Az Energetikai Infrastruktúra Fóruma 2015. november 9. és 10. között Koppenhágában megtartotta első ülését |
|||
Villamos energia |
||||||||
A piac szerkezetére és a regionális villamosenergia-piacokra vonatkozó kezdeményezés, valamint az ellátásbiztonsági kapacitások összehangolása, a határokon átnyúló kereskedelem fellendítése és a megújuló energia integrálásának megkönnyítése |
Bizottság |
2015–2016 |
X |
X |
X |
X |
2015. július 15-én elfogadott konzultatív közlemény (COM(2015)340), amelyet 2016-ban jogalkotási javaslatok követnek |
|
A villamosenergia-ellátás biztonságát célzó intézkedésekről szóló irányelv felülvizsgálata |
Bizottság |
2016 |
X |
X |
X |
|||
Lakosság |
||||||||
Új megállapodás az energiafogyasztói érdekekért: a fogyasztók lehetőségeinek bővítése, keresletoldali reagálási mechanizmusok elindítása; intelligens technológiák használata; a kis- és nagykereskedelmi piacok összekapcsolása; a szabályozott árak kivezetése; a kiszolgáltatott fogyasztók védelmében hozott kísérő intézkedések |
Bizottság Tagállamok |
2015–2016 |
X |
X |
X |
X |
2015. július 15-én elfogadott konzultatív közlemény (COM(2015)339), amelyet 2016-ban jogalkotási javaslatok követnek |
|
Földgáz |
||||||||
A földgázellátás biztonságának megőrzéséről szóló rendelet felülvizsgálata |
Bizottság |
2015–2016 |
X |
X |
2016-ra várható |
|||
A cseppfolyósított földgázra (LNG) és annak tárolására vonatkozó stratégia |
Bizottság |
2015–2016 |
X |
2016-ra várható |
||||
Szabályozási keretrendszer |
||||||||
Az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) és az energetikai szabályozási keret felülvizsgálata |
Bizottság |
2015–16 |
X |
X |
X |
A 2015. július 15-én elfogadott konzultatív közlemény (COM(2015)340) rendelkezik róla, amelyet 2016-ban jogalkotási javaslatok követnek |
||
Megújuló energiák |
||||||||
A megújuló energiaforrásokra vonatkozó csomag: ezen belül új, 2030-ra vonatkozó irányelv a megújuló energiákról; a megújuló energia saját felhasználására vonatkozó bevált gyakorlatok és támogatási programok; a bioenergia fenntarthatóságára vonatkozó politika |
Bizottság |
2015–2017 |
X |
X |
X |
2015. július 15-én elfogadták a megújuló energia saját felhasználására vonatkozó bevált gyakorlatokról szóló iránymutatást (SWD(2015)141) A megújuló energiaforrásokra vonatkozó csomag 2016-ra várható |
||
Közlemény a hulladék energetikai hasznosításáról |
Bizottság |
2016 |
X |
X |
||||
Éghajlat-politika |
||||||||
Jogalkotási javaslat az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálatáról, 2021–2030 |
Bizottság |
2015 |
X |
X |
X |
A javaslatot 2015. július 15-én elfogadták (COM(2015)337) |
||
Jogalkotási javaslatok a vállaláselosztási határozatról és a földhasználatnak, a földhasználat-megváltoztatásnak és az erdőgazdálkodásnak (LULUCF) a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beépítéséről |
Bizottság |
2016 |
X |
|||||
Közlekedési intézkedések |
||||||||
Tisztességes és hatékony árképzés a fenntartható közlekedés érdekében – az euromatrica-irányelv felülvizsgálata és az európai elektronikus útdíjrendszer előmozdítását célzó keret |
Bizottság |
2016 |
X |
X |
||||
A közúti közlekedésre vonatkozó piacra jutási szabályok felülvizsgálata az energiahatékonyság javítása érdekében |
Bizottság |
2016 |
X |
X |
||||
A kooperatív intelligens közlekedési rendszerek elindításának főterve |
Bizottság Tagállamok Iparág |
2016 |
X |
X |
X |
|||
A személy- és könnyű tehergépjárművekre 2020 után alkalmazandó kibocsátási követelmények megállapításáról szóló rendeletek felülvizsgálata |
Bizottság |
2016–2017 |
X |
X |
X |
|||
A nehézgépjárművekre (nehéz tehergépkocsikra és autóbuszokra) vonatkozó ellenőrzési és jelentéstételi rendszer létrehozása a vevők jobb tájékoztatása érdekében |
Bizottság |
2016–2017 |
X |
X |
X |
|||
A tiszta és energiahatékony közúti járművek használatának előmozdításáról szóló irányelv felülvizsgálata |
Bizottság |
2017 |
X |
X |
||||
Közlemény a közlekedési ágazat dekarbonizációjáról, beleértve a második és harmadik generációs bioüzemanyagokra és egyéb alternatív fenntartható üzemanyagokra vonatkozó cselekvési tervet |
Bizottság |
2017 |
X |
X |
X |
2016-ra várható |
||
Energiahatékonyság |
||||||||
Az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálata |
Bizottság |
2016 |
X |
X |
X |
X |
||
Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálata, beleértve az „Intelligens finanszírozás – intelligens épületek” kezdeményezést |
Bizottság |
2016 |
X |
X |
X |
X |
||
A termékek energiahatékonyságáról szóló jogi keret (az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv és a környezetbarát tervezésről szóló irányelvek) felülvizsgálata |
Bizottság |
2015 |
X |
X |
X |
X |
Az energiahatékonyságot jelölő címkézésről szóló javaslatot 2015. július 15-én elfogadták (COM(2015)341) A körforgásos gazdaságra vonatkozó 2015. decemberi csomaghoz kapcsolódó környezettudatos tervezési munkaterv |
|
A pénzügyi eszközök célzott használatának megerősítése az energiahatékonyságra irányuló beruházások támogatása érdekében |
Bizottság |
2015– |
X |
X |
||||
Fűtés és hűtés |
||||||||
Uniós fűtési és hűtési stratégia – a fűtés és a hűtés szerepe az uniós energetikai és éghajlat-politikai célok megvalósításában |
Bizottság |
2015 |
X |
X |
X |
X |
X |
2016-ra várható |
Külső energia- és éghajlat-politika |
||||||||
Uniós energia- és éghajlat-politikai diplomácia |
Bizottság Főképviselő/alelnök Tagállamok |
2015 |
X |
X |
X |
X |
A Külügyek Tanácsa 2015. július 20-án elfogadta a klímadiplomáciára vonatkozó tanácsi következtetéseket (11029/15) A Külügyek Tanácsa 2015. július 20-án elfogadta az energiadiplomáciára vonatkozó tanácsi következtetéseket (10995/15) |
|
A tagállamok és harmadik országok között kötött kormányközi energiaügyi megállapodásokra vonatkozó információcsere-mechanizmusról szóló határozat felülvizsgálata |
Bizottság Főképviselő/alelnök |
2016 |
X |
X |
||||
Új és megerősített energetikai párbeszédek az uniós energiapolitika szempontjából fontos országokkal |
Bizottság Főképviselő/alelnök |
2015– |
X |
X |
X |
X |
X |
|
Egyetértési megállapodás az Ukrajnával kötött stratégiai partnerség megerősítéséről |
Bizottság Főképviselő/alelnök Európai Parlament Tanács |
2015 |
X |
X |
2016-ra várható |
|||
Háromoldalú egyetértési megállapodás Azerbajdzsánnal és Türkmenisztánnal a Kaszpi-tengeri csővezetékekről |
Bizottság Főképviselő/alelnök Európai Parlament Tanács |
2015 |
X |
X |
2016-ra várható |
|||
Az Energiaközösség megerősítésére irányuló kezdeményezés |
Bizottság Az Energiaközösség szerződő felei Főképviselő/alelnök |
2015 |
X |
X |
Az Energiaközösség miniszteri tanácsának 2015. októberi ülésén kulcsfontosságú határozatokat hoztak A közeljövőben elfogadásra kerül az ellátásbiztonságról szóló közös jogi aktus |
|||
A földgázra, a villamos energiára, az energiahatékonyságra és a megújuló energiákra vonatkozó euromediterrán együttműködés megerősítése |
Bizottság Főképviselő/alelnök |
2015–2016 |
X |
X |
A földgázplatform 2015 júniusában megkezdte működését A regionális villamosenergia-piaci platform 2015 októberében megkezdte működését A megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságra vonatkozó platform várhatóan 2016-ban kezdi meg működését |
|||
Az új Nemzetközi Energia Charta elfogadása és aláírása az EU és az EURATOM részéről |
Bizottság Főképviselő/alelnök |
2015 |
X |
X |
Az Európai Bizottság aláírta a Nemzetközi Energia Chartát a 2015. május 20. és 21. között Hágában megrendezett konferencián. |
|||
Ipari versenyképesség |
||||||||
Új európai energetikai K+I megközelítés az energetikai rendszer átalakításának felgyorsítására, részei: – integrált európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) – stratégiai közlekedési K+I menetrend |
Bizottság |
2015–2017 |
X |
2015. szeptember 15-én elfogadták az integrált európai stratégiai energiatechnológiai tervről (SET-terv) szóló közleményt (C(2015)6317) Az intelligens energetikai szakosodási platform 2015-ben megkezdte működését A kutatási, innovációs és versenyképességi integrált energiaunió-építési stratégia 2016-ra várható |
||||
Az energiaárak és energiaköltségek elemzése (az adókra és a támogatásokra is kiterjedően) |
Bizottság |
2016, majd kétévente |
X |
|||||
Az EU energetikával és éghajlat-politikával kapcsolatos globális technológiai és innovációs vezető szerepére irányuló kezdeményezés, amelynek célja a foglalkoztatás és a növekedés fellendítése |
Bizottság |
2015-2016 |
X |
X |
X |
A kutatási, innovációs és versenyképességi integrált energiaunió-építési stratégiához kapcsolódóan |
||
Megerősített kereskedelempolitika az uniós technológiák exportjának elősegítésére |
Bizottság |
2015-2019 |
X |
X |
X |
|||
Átfogó intézkedések |
||||||||
A környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás felülvizsgálata |
Bizottság |
2017-2019 |
X |
X |
X |
X |
X |
|
Jelentés az európai energiabiztonsági stratégiáról; ezen belül az euromediterrán együttműködésre, az LNG-stratégiákra, az energiatárolásra és a Déli Gázfolyosóra vonatkozó platform és ütemterv |
Bizottság |
2015–2016 |
X |
X |
X |
X |
X |
2015. november 18-án elfogadták a jelentést (szolgálati munkadokumentumot) (SWD(2015)404) Az LNG- re és a gáztárolásra vonatkozó stratégia 2016-ra várható |
Adatok, elemzések és információk az Európai Unió számára: a vonatkozó bizottsági és tagállami ismeretek összegyűjtésére és könnyű hozzáférhetővé tételére irányuló kezdeményezés |
Bizottság |
2016 |
X |
X |
X |
X |
X |
|
Nukleáris energia |
||||||||
Tanácsi rendelet az Euratom-szerződés 41. cikkében foglalt tájékoztatási követelményeknek az európai energiabiztonsági stratégia fényében történő frissítéséről |
Bizottság |
2015 |
X |
X |
2016-ra várható |
|||
Közlemény az Euratom-szerződés szerinti nukleáris indikatív programról (PINC) |
Bizottság |
2015 |
X |
X |
2016-ra várható |
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 18.11.2015
COM(2015) 572 final
MELLÉKLET
IRÁNYMUTATÁS A TAGÁLLAMOKNAK A NEMZETI ENERGIA- ÉS ÉGHAJLATÜGYI TERVEKRŐL AZ ENERGIAUNIÓ IRÁNYÍTÁSA RÉSZEKÉNT
amely a következő dokumentumot kíséri
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak
Az energiaunió helyzete
{SWD(2015) 208}
{SWD(2015) 209}
{SWD(2015) 217 à 243}
IRÁNYMUTATÁS A TAGÁLLAMOKNAK A NEMZETI ENERGIA- ÉS ÉGHAJLATÜGYI TERVEKRŐL AZ ENERGIAUNIÓ IRÁNYÍTÁSA RÉSZEKÉNT
1.Bevezetés
A Bizottság által az energiaunió keretstratégiájáról 2015. február 25-én elfogadott közlemény kifejti, hogy az energiaunió tekintetében integrált irányítási és ellenőrzési folyamatnak kell életbe lépnie annak biztosítására, hogy az európai, regionális, nemzeti, illetve helyi szintű energiapolitikai intézkedések mindegyike hozzájáruljon az energiaunió célkitűzéseihez.
2014 októberében – amikor megállapodás született a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről – az Európai Tanács megbízható és átlátható, minden szükségtelen adminisztratív tehertől mentes irányítási rendszer kialakítását szorgalmazta annak érdekében, hogy az EU elérje energiapolitikai céljait, és 2015. március 19-én kijelentette, hogy megbízható és átlátható irányítási rendszert kell kidolgozni. Az irányítási rendszer középpontjában egyszerűsített és integrált nemzeti energia- és éghajlatügyi tervek fognak állni. Az irányítási rendszer a meglévő építőkockákból fog építkezni, így például a nemzeti éghajlatügyi programokból és a megújuló energiával és energiahatékonysággal kapcsolatos nemzeti tervekből.
A Bizottság szorosan együtt fog működni a tagállamokkal e közös célok elérése érdekében, hogy együttes erővel biztosítani tudják az energiaunió sikeres megvalósítását, csökkentsék az adminisztratív terheket és javítsák az átláthatóságot a tagállamok számára, valamint biztosítsák a beruházói bizalmat 2030-ig és azon túl is.
E dokumentum célja, hogy iránymutatást adjon a tagállamoknak saját integrált nemzeti energia- és éghajlatügyi terveik kidolgozása és azok főbb elemei tekintetében.
A dokumentum elindítja és elmagyarázza a mostantól a nemzeti tervek 2018-ban történő véglegesítéséig tartó folyamat főbb lépéseit, ideértve a tagállamok és a Bizottság által betöltött legfontosabb szerep- és feladatköröket is. 2016-ban a Bizottság jogalkotási kezdeményezést fog előterjeszteni a tervezési és jelentéstételi követelmények egyszerűsítésére, és a nemzeti energia- és éghajlatügyi tervek felépítését szemléltető mintadokumentumot mutat be, kiegészítve és pontosítva ezt az iránymutatást.
1.Általános alapelvek és a nemzeti tervek tartalma
A nemzeti tervnek holisztikus megközelítést kell alkalmaznia, és az energiaunió öt dimenzióját integrált módon kell kezelnie, figyelembe véve a különböző dimenziók közötti kölcsönhatásokat. A tervezési folyamatok célterületétől és időszakosságától függően a meglévő tervek egyes konkrét elemeit meg lehet tartani. A nemzeti tervnek a 2021-től 2030-ig tartó időszakot kell felölelnie, és az egyes tagállamok 2020-ig tartó időszakra vonatkozó szakpolitikáik tekintetében tett vállalásaira kell épülnie, kitekintve a 2050-ig terjedő időszakra is.
Miközben a tagállamoknak jogukban áll a nemzeti körülményeikhez igazodó szakpolitikákat kidolgozni, a nemzeti tervekben úgy kell kijelölni az energiával és éghajlatváltozással kapcsolatos nemzeti célok és szakpolitikák irányát, hogy az összhangban álljon az energiaunió közösen megállapított célkitűzéseinek elérésével, különösen az Európai Tanács által 2014 októberében megállapított, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó célokkal (az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, megújuló energia, energiahatékonyság és a villamosenergia-hálózatok összekapcsolása). Miközben a kibocsátáskereskedelmi-rendszer hatálya alá nem tartozó ágazatokban végrehajtott kibocsátáscsökkentések tekintetében a vállaláselosztási határozatban alkalmazott megközelítés 2030-ig nem változik, a megújuló energiával és az energiahatékonysággal kapcsolatos uniós szintű célkitűzéseket a tagállamok együttes erőfeszítéseivel és uniós szintű politikákkal és intézkedésekkel kell megvalósítani.
Nagyon fontos, hogy a nemzeti tervek hosszú távú kiszámíthatóságot és biztonságot nyújtsanak a beruházásokhoz, valamint jobb együttműködést és nagyobb összhangot biztosítsanak a tagállamok éghajlat- és energiapolitikai megközelítései között.
2.A nemzeti tervek tartalma
A nemzeti terveknek a 2021-től 2030-ig tartó időszakot kell felölelniük, és tartalmazniuk kell a 2050-ig tartó időszakra vonatkozó távlati tervet is, hogy biztosítani lehessen az összhangot a hosszú távú uniós és nemzeti szakpolitikai célkitűzésekkel.
A nemzeti terveknek az alábbi elemekből kell állniuk:
a) Az aktuális helyzet
A nemzeti terv nemzeti energiarendszer és -politika által meghatározott hátterének áttekintése az energiaunió öt dimenziójában (ideértve a makrogazdasági helyzetet, az üvegházhatású gázok kibocsátását, az energiaszerkezetet és az energiarendszer egyes alágazataiban fennálló helyzetet).
Helyzetelemzés az aktuális energia- és éghajlatügyi szakpolitikák és intézkedések vonatkozásában, ideértve a megújuló energiával és az energiahatékonysággal kapcsolatos támogatási és adórendszereket, építve a 2020-ig tartó időszakra kitűzött energia- és éghajlatügyi célok elérésével kapcsolatos tapasztalatokra.
A határokon átnyúló vetülettel rendelkező fontos kérdések áttekintése, ideértve a további regionális együttműködéssel és integrációval kapcsolatos lehetőségeket és kihívásokat.
A nemzeti energia- és éghajlatügyi politikák végrehajtásának adminisztratív rendszere, ideértve a fő igazgatási szervek feladatait és interakcióit.
Az ezen iránymutatással való összhang megőrzése mellett a nemzeti tervek épülhetnek a tagállamoknak a 2020-ig és 2030-ig tartó, valamint az azt követő időszakokra vonatkozó meglévő nemzeti energia- és éghajlatügyi stratégiáira.
b) Az öt dimenzióra vonatkozó célkitűzések, szakpolitikák és intézkedések
A nemzeti tervekben az energiaunió mind az öt dimenziójára vonatkozóan meg kell határozni célkitűzéseket. A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó energiaügyi célkitűzéseket illetően a terveknek meg kell határozniuk a tagállamoknak az uniós szintű célkitűzések eléréséhez szükséges nemzeti hozzájárulását. A kibocsátáskereskedelmi-rendszer hatálya alá nem tartozó ágazatokban jelentkező üvegházhatásúgáz-kibocsátást illetően a terveknek ismertetniük kell azokat a szakpolitikákat és intézkedéseket, amelyekkel teljesíteni lehet a felülvizsgált vállaláselosztási határozatban meghatározott éves kötelező nemzeti határértékeket.
Be kell mutatni a különböző dimenziók közötti kölcsönhatásokat (pl. a megújuló energiák és az energiahatékonyság hozzájárulását az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez, a megújuló energiák nagyobb arányban történő használatából eredő infrastrukturális igényeket stb.).
A tervben minden célkitűzés tekintetében ismertetni kell, hogy milyen szakpolitikákkal és intézkedésekkel tervezik azokat teljesíteni. Ezen belül a koherencia biztosítása és az egymást átfedő szabályozások elkerülése érdekében értékelni kell, hogy ezek a szakpolitikák milyen kölcsönhatásban állnak egymással.
Energiabiztonság, szolidaritás és bizalom
Az ellátás biztonságával kapcsolatos közép- és hosszú távú célkitűzések és normák, tekintettel az energiaforrások és az energiaszállító országok diverzifikálására, az infrastruktúrára, a tárolásra, a keresletoldali reagálási mechanizmusokra, egy adott energiaforrás korlátozott vagy megszakított ellátásának kezelésére, valamint az alternatív hazai források használatára. A célkitűzések között szerepelnie kell a regionális együttműködésnek, és a célkitűzések eléréséhez szükséges szakpolitikai intézkedéseket regionális szinten össze kell hangolni. Ebben az összefüggésben a nemzeti terveknek a földgázellátás biztonságáról szóló rendelet szerint kidolgozott konkrét ellátásbiztonsági tervekre kell épülniük (kockázatértékelési tervek, megelőzési cselekvési tervek és vészhelyzeti tervek).
A tágabb értelemben vett energiabiztonsággal kapcsolatos szakpolitikai stratégiák, ideértve egyéb releváns szakpolitikai lehetőségeket is, például az energiamegtakarításhoz és az energiaszerkezethez kapcsolódóan.
Be kell mutatni a külső energiaellátás biztonságát célzó általános szakpolitikai megközelítést, többek között az infrastruktúrán keresztül, valamint adott esetben a harmadik országokkal kötött nemzetközi kormányzati megállapodásokhoz való tervezett hozzáállást.
Teljesen integrált belső energiapiac
A villamosenergia-rendszerek összekapcsolásának kiépítése 2021 és 2030 között (a határokon átnyúló átviteli kapacitás és a telepített termelési kapacitás között fennálló arány), szem előtt tartva a 2030-ra kitűzött 15%-os célt és figyelembe véve a tagállamokra jellemző egyedi tényezőket, mint például a költségeket és a potenciális kereskedelmi forgalmat. Ennek keretében meg kell említeni azokat a főbb projekteket, amelyek célja a szükséges összekapcsoltság elérése 2030-ig.
Annak ismertetése, hogy az energiaügyi infrastruktúra vonatkozásában hogyan fogják megvalósítani a tervezett nemzeti infrastrukturális projekteket, valamint a tagállamra vonatkozó közérdekű projekteket, ütemtervvel együtt. Ebben az összefüggésben a nemzeti terveknek a transzeurópai energiainfrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról szóló rendeletre kell épülniük.
A piaci versenyre, a piaci integrációra és a piac-összekapcsolásra, valamint az energiaszektor rugalmasságának kialakítására vonatkozó célok, ideértve a rövid távú piacok fejlesztését, az energiapiacok keresletoldali reagálási mechanizmusok biztosította versenyképességét, valamint az intelligens technológiák és hálózatok bevezetését.
A tervezett infrastrukturális beruházásoknak és az energia-előállításban megvalósított fejlesztéseknek a nagy- és kiskereskedelmi árakra, valamint a más tagállamokkal megvalósított piaci integrációra gyakorolt hatásainak felmérése.
A kereslet csökkentését elősegítő energiahatékonyság
Az uniós szinten megállapított legalább 27%-os energiahatékonysági cél (melyet 2020-ig felül kell vizsgálni, és lehetőleg 30%-ra emelni) elérésének támogatására tervezett nemzeti szakpolitikák és intézkedések, figyelembe véve az e szakpolitikákból és intézkedésekből, valamint a meglévő uniós jogszabályok végrehajtásából származó várható energiamegtakarításokat.
Meg kell adni az energiamegtakarítások számszerűsített alakulását az elsődleges és a végső energiafogyasztás alapján 2030-ig, mint a tagállamoknak az uniós célok eléréséhez nyújtott hozzájárulását.
Az építőipar energiahatékonyságának javítását célzó nemzeti szakpolitikák és intézkedések. Ez magában foglalja a nemzeti épületfelújítási stratégiákat és a nemzeti energiahatékonysági beruházási programokat.
A gazdaság dekarbonizációja
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó tervezett szakpolitikák és intézkedések, ideértve minden fontos kibocsátó ágazatot, többek között a közlekedést és a mezőgazdaságot, hogy teljesíteni lehessen a kibocsátáskereskedelmi-rendszer hatálya alá nem tartozó ágazatok tekintetében a vállaláselosztási határozatban 2030-ig meghatározott éves kötelező nemzeti határértékeket, tekintettel a karbonszegény gazdaság létrehozására vonatkozó hosszú távú elképzelésre és célra (2050).
A megújuló energia legalább 27%-os részarányát kitűző, uniós szinten megállapított kötelező cél elérésének támogatására tervezett nemzeti szakpolitikák és intézkedések, figyelembe véve a meglévő uniós jogszabályok végrehajtását és a 2050-ig tartó időszakra vonatkozó távlati tervet.
A megújuló energia bruttó végleges energiafogyasztásban képviselt részesedésének alakulása 2030-ig, ideértve a vonatkozó technológiák és a villamos energia iránti kereslet alakulását (telepített kapacitás és előállított energia) mint a tagállam hozzájárulása az uniós cél együttes teljesítéséhez.
Az energiarendszer rugalmasságának növelése érdekében végrehajtandó intézkedések a megújuló energia előállítására való tekintettel. A villamosenergia-piacok összekapcsolására és integrálására vonatkozó helyzet és tervek, az egyensúly és a tartalékok megteremtése érdekében tett regionális intézkedések és a rendszer megfelelőségének felmérése a megújuló energia tekintetében. Olyan nemzeti szakpolitikák és intézkedések, melyek feladata egyéb karbonszegény technológiák támogatása.
Olyan nemzeti szakpolitikák és intézkedések, melyek feladata a közlekedés dekarbonizációjának támogatása.
Amennyiben a tagállamok támogatni kívánják konkrét technológiák kifejlesztését, a tervben le kell írni, hogy azok milyen hatást fognak gyakorolni az energiaárakra, energiaszolgáltatókra és a más tagállamokkal megvalósuló piaci integrációra.
Kutatás, innováció és versenyképesség
Nemzeti szinten meghatározott célok, szakpolitikák és intézkedések, melyek biztosítják a megfelelő hozzájárulást az új európai energiaügyi kutatási és innovációs megközelítéshez az energiarendszer átalakításának gyorsítása érdekében, és különösen az integrált stratégiai energiatechnológiai terv (SET) intézkedéseihez.
A megújuló energia, az energiahatékonyság és egyéb karbonszegény technológiák, ideértve a közlekedési ágazatot is, valamint a piaci térnyerésük területén megvalósuló kutatáshoz és innovációhoz szükséges nemzeti szakpolitikai stratégiák és finanszírozási programok, ideértve a kutatási és technológiai intézeteket támogató stratégiákat is.
Ipari szakpolitikai stratégiák a karbonszegény technológiai ágazat versenyképességével és a szélesebb értelemben vett versenyképességgel kapcsolatban, ideértve a támogatásokat, a növekedésre, munkahelyekre és szaktudásra gyakorolt hatást az alágazatokban, a finanszírozást és az erőforrásokat.
A helyzetnek megfelelően az energiarendszer versenyképességére vonatkozó célok, valamint az energiarendszer gazdasági versenyképességhez, az uniós energiatechnológiák és berendezések nemzetközi kereskedelméhez és a harmadik országok piacaihoz történő hozzáféréshez történő hozzájárulása.
c) Integrált előrejelzések és mutatószámok
A nemzeti tervekben külön fejezetet kell szentelni a terv elemzési alapját képező előrejelzéseknek, ideértve a javasolt szakpolitikák és intézkedések fontos hatásait felmérő referencia- és szakpolitikai forgatókönyveket. A nemzeti tervek végrehajtásáról kétévente készített eredményjelentésekben alkalmazni kell azokat a legfontosabb mutatószámokat, amelyeket a Bizottság a tagállamokkal együttműködésben dolgozott ki, valamint az aktualizált előrejelzéseket, szakpolitikákat és intézkedéseket.
Az energiaunió öt dimenziójának egymással összefonódó jellege miatt a szakpolitikai célokat és eszközöket integrált módszertani eszközökkel kell értékelni és ellenőrizni. Ezért a nemzeti terveknek tartalmazniuk kell a 2030-ig tartó és az azt követő időszakra vonatkozó előrejelzéseket az energiarendszer és az üvegházhatású gázok kibocsátását illetően 1 , ideértve a 2050-ig tartó időszakra vonatkozó távlati tervet is. Az előrejelzéseknek számba kell venniük például a makrogazdasági helyzetet (így a GDP és a népességnövekedés várható értékét), a gazdaság azon szerkezeti változásait, amelyek valószínűleg befolyásolják az energiarendszert és az üvegházhatású gázok kibocsátását, a globális energiatrendeket (például a fosszilis üzemanyagok árának alakulását nemzetközi szinten), valamint a szén árát, a határokon átnyúló rendszer-összeköttetéseket, valamint a technológiai költségeket. A Bizottság technikai ajánlásokkal fog szolgálni ezekben a kérdésekben, a tagállamok pedig pontosítják, hogy hol térnek el ezektől, például a mintakövetelmények miatt.
A nemzeti tervben legalább két forgatókönyvet kell felvázolni: i. egy referencia-forgatókönyvet az uniós és nemzeti szintű aktuális tendenciák, valamint meglévő szakpolitikák és intézkedések alapján; és ii. legalább egy szakpolitikai forgatókönyvet, amely tükrözi a nemzeti célkitűzéseknek az energiaunió öt dimenziója tekintetében meghatározott további szakpolitikák és intézkedések segítségével történő végrehajtását, ideértve különösen a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó célkitűzéseket, melyeket a nemzeti terv vázol fel. Ki kell emelni a politikák és az intézkedések közötti potenciális szinergiákat és az esetleges kompromisszumokat.
A Bizottság adatok és elemzések átadásával tudja támogatni a tagállamokat. Fontos segítséget jelent majd az új uniós energiaügyi, közlekedési és az üvegházhatású gázok kibocsátásáról szóló referencia-forgatókönyv, melyet a tagállamokkal szoros együttműködésben készítettek, és 2016 első felében fogják kiadni. Szakpolitikai és érzékenységi forgatókönyveket is biztosítani kell a tagállamoknak a stratégiai tervezés támogatása, a közös kihívások azonosítása és annak felmérése érdekében, hogy az egyes tagállamok által választott szakpolitikák milyen hatást gyakorolnak az energiaunió közös célkitűzéseire. Az EU referencia-forgatókönyve szintén alapul szolgál majd a tagállamoknak az energiaunió célkitűzéseihez nyújtott együttes hozzájárulásának felmérésére.
A nemzeti előrejelzéseket időben be kell nyújtani, hogy uniós szinten összesíteni, majd értékelni lehessen az energiarendszer átfogó helyzetét és az elért előrehaladást. Ezért világosan és átláthatóan kell bemutatni a megfogalmazott feltételezéseket és az energiarendszert jellemző fő modellezései eredményekben megfigyelhető tendenciákat.
A nemzeti tervek végrehajtására vonatkozó eredményjelentésekben a tagállamoknak fel kell használniuk a legfontosabb mutatószámokat. A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretben javasolt, valamint az országokra vonatkozó adatlapokon már szereplő mutatószámok alapján a Bizottság egy szolgálati munkadokumentumban 2 mutatja be az energiaunió célkitűzéseinek irányában elért előrehaladás ellenőrzésére szolgáló mutatókra vonatkozó elképzelését és ezek első elemzését. Mutatószámokat javasol az energiaunió öt dimenziója tekintetében, például az energiaárakra, a versenyképességre, az energiaimport diverzifikálására, a dekarbonizációra, a kutatásra és innovációra vagy az energiapiac működésére vonatkozóan.
3.Regionális együttműködés a nemzeti tervek kidolgozásában
Az energiaunió akkor működőképes, ha a tagállamok összehangoltan és egymással együttműködésben dolgozzák ki energiapolitikájukat. A nemzeti terveknek tehát már a kezdetektől fogva regionális egyeztetéseken kell alapulniuk.
A tagállamoknak meg kell határozniuk a közös vagy összehangolt tervezésre alkalmas területeket a régiójukon belül, és regionális egyeztetéseket kell folytatniuk már az előkészítési folyamat korai szakaszában. Az egyes régiók különböző nemzeti terveinek ki kell egészíteniük és lehetőleg meg kell erősíteniük egymást, kihasználva a nemzeti erősségeket a régió előtt álló kihívások legbiztonságosabb és legköltséghatékonyabb módon történő kezelése érdekében. Kiemelt figyelmet kell fordítani az összehangolt megközelítésre az új energiaforrások és infrastruktúrák kifejlesztése tekintetében.
A közös megközelítés és a közös célok növelhetik a hosszú távú kiszámíthatóságot és a beruházási biztonságot. A nemzeti politikák összehangolásával meg kell előzni a kedvezőtlen ösztönzőket, és enyhíteni kell a nemzeti szakpolitikák más tagállamokra gyakorolt esetleges kedvezőtlen hatásait. A terveknek ezért magukban kell foglalniuk annak értékelését, hogy a tervekben meghatározott célok és politikák hogyan befolyásolják majd a régió más tagállamait, és hogyan lehetne megerősíteni a regionális együttműködést a szakpolitikák területén és az alágazatokban.
Erre a célra felhasználhatók a regionális együttműködési kerethez létrehozott fórumok, ideértve a makroregionális stratégiákat. A Bizottság aktívan részt fog venni a folyamatban, és támogatja megfelelő új fórumok létrehozását. A régiókat mindenképpen egyensúlyba kell hozni, lehetővé téve az együttműködést az energiaunió számos dimenziójában.
A Bizottság az energiaunió céljainak végrehajtásával összefüggésben 2016-ban részletesebb útmutatást fog adni a tagállamoknak a regionális együttműködés tekintetében.
4.A tervek végrehajtásáról szóló jelentések és azok frissítése
A tagállamoknak kétévente eredményjelentést kell készíteniük a nemzeti tervek végrehajtásáról, 2020-tól kezdődően. Ezek a végrehajtási jelentések minden tagállam számára fontos eszközül szolgálnak annak felméréséhez, hogy hogyan áll az energiaunió célkitűzéseinek megvalósítása.
Az előrehaladásról a Bizottság az energiaunió helyzetéről készített éves jelentésében fog beszámolni.
A nemzeti tervek frissítésére a 2021 és 2030 közötti időszakban várhatóan egy alkalommal kerül majd sor, hogy számba vegyék a változó körülményeket és módosításokat az energiaunió közösen megállapított célkitűzéseinek teljesítése érdekében, különös tekintettel a 2030-as, éghajlatváltozással és energiával kapcsolatos célkitűzésekre. A nemzeti tervekben foglalt konkrét szakpolitikai intézkedéseket illetően szükség esetén további módosításokat kell végrehajtani.
5.A tervek elkészítésének folyamata és ütemterve
A nemzeti tervek dinamikus folyamat keretében készülnek el. Habár a legfontosabb vonatkozó uniós jogszabályok kidolgozására irányuló, közeljövőben kezdődő jogalkotási folyamat kimenetele bizonyára befolyással lesz a nemzeti szakpolitikák kialakítására és megvalósítására, utóbbiak kidolgozásának már 2016-ban meg kell kezdődnie ahhoz, hogy a vonatkozó uniós jogszabályok figyelembevételével jóval 2020 előtt véglegesíteni lehessen őket.
Azoknak a szakpolitikai területeknek az esetében, amelyeken már meghatároztak 2020-as célkitűzéseket, a jelenlegi tervezési és jelentéstételi kötelezettségek változatlanul érvényben maradnak 2020-ig. A jelentéseket össze kell hangolni a nemzeti energia- és éghajlatügyi tervekhez kapcsolódó új folyamattal. A Bizottság 2016-ban a tervezési és jelentéstételi követelmények észszerűsítésére irányuló jogalkotási kezdeményezést terjeszt elő a 2020 utáni időszakra vonatkozóan az adminisztratív terhek csökkentése, valamint az összhang, az egyszerűség és a következetesség biztosítása érdekében a különböző tervezési és jelentéstételi folyamatok tekintetében, úgy, hogy a jelentésekben szolgáltatott információk és adatok minősége se szenvedjen hátrányt. A Bizottságnak és a tagállamoknak bizonyos mértékig már 2020 előtt össze kell vonniuk és észszerűsíteniük kell a jelentéstételt azokon a területeken, ahol az nem igényel jogszabály-módosítást, és nem hat ki az alapvető kötelezettségekre. A Biztosság e téren már most is példát mutat azzal, hogy az időszakos jelentéseket az energiaunió helyzetéről szóló első jelentésben egyesíti.
A nemzeti energia- és éghajlatügyi tervek kidolgozásához kapcsolódó tagállami és bizottsági feladatokat bemutató ütemtervet az e fejezet végén található táblázat ismerteti.
A tagállamokat felkérték, hogy 2016 őszére mutassák be a referencia-forgatókönyv alapján megállapított integrált előrejelzésekre vonatkozó első eredményeiket. Regionális egyeztetéseket kell kezdeményezni a többi tagállammal. A Biztosság még ugyanabban az évben elkészíti a 2016-os uniós referencia-forgatókönyv végleges változatát, mintadokumentumot biztosít a nemzeti tervek elkészítéséhez, és a regionális együttműködésre vonatkozóan útmutatást tesz közzé. A felülvizsgált vállaláselosztási határozatra, a megújuló energiára, az energiahatékonyságra, a piac szerkezetére, valamint a tervezési és jelentéstételi kötelezettségek észszerűsítésére vonatkozó jogszabály-alkotási javaslatokat 2016 folyamán terjesztik elő.
2017-ben a tervek tekintetében nemzeti szakpolitikai folyamatot kell kezdeményezni, amellyel biztosítható a tervek széles körű szakpolitikai elfogadottsága nemzeti szinten, továbbá le kell zárni a regionális és az érintett felekkel folytatott egyeztetéseket. 2017 márciusára be kell nyújtani a Bizottságnak a referencia- és a szakpolitikai forgatókönyvekre vonatkozó integrált előrejelzéseket. 3 Ezek az előrejelzések képezik majd a tagállamok nemzeti terveinek egyik alapkövét. A nemzeti tervek tervezetét 2017-ben kell benyújtani a Bizottságnak, amit a többi tagállammal és a Bizottsággal folytatott egyeztetés követ, azzal az elsődleges céllal, hogy együttesen elérhetők legyenek az uniós szintű energiapolitikai célok és célkitűzések. Ezt követően a Bizottság ajánlásokat fogalmaz meg a nemzeti tervek tervezetére vonatkozóan, amelyeket az energiaunió helyzetéről szóló következő jelentésben mutat be.
A végleges terveket a többi tagállammal folytatott egyeztetések, a Bizottság ajánlásai, valamint a vonatkozó uniós jogszabályok figyelembevételével 2018-ban kell benyújtani a Bizottságnak. A Bizottság ezután közzéteszi az energiaunió helyzetéről szóló jelentést, amely tartalmazza a nemzeti energia- és éghajlatügyi tervek első összefoglaló értékelését.
A Bizottság a megújuló energiára és az energiahatékonyságra vonatkozóan uniós szinten megállapított 2030-as célkitűzés tekintetében értékeli a tagállamok e célok elérése érdekében tett és a nemzeti terveikben bemutatott közös erőfeszítéseit. A célok elérését szolgáló, tagállami törekvéseket kiegészítő uniós szintű szakpolitikákat és intézkedéseket többek között a megújuló energiaforrásokról szóló új irányelv és a felülvizsgált energiahatékonysági irányelv ismerteti, amelyeket a Bizottság a tervek szerint 2016-ban terjeszt elő. Néhány intézkedés konkrét alkalmazásáról később születik döntés a tagállamok nemzeti tervekben bemutatott együttes erőfeszítései, valamint az energiaunió célkitűzéseinek teljesítésére vonatkozó eredményjelentések alapján.
A folyamat során a Bizottság rendszeres megbeszéléseket szervez és párbeszédet folytat a tagállamokkal annak érdekében, hogy szakmai segítséget nyújtson, figyelemmel kövesse a tervek elkészítésének előrehaladását és egyeztesse a soron következő lépéseket.
Gondoskodni kell az összes érdekelt európai uniós intézmény, így a Tanács és az Európai Parlament megfelelő részvételéről az irányítási folyamatban.
Táblázat: A nemzeti energia- és éghajlatügyi tervek kidolgozásának ütemterve
Tagállamok |
Európai Bizottság |
|
2016 |
A nemzeti energia- és éghajlatügyi tervekben foglalt átfogó stratégia, fő célok és szakpolitikai áttekintés kidolgozásának megkezdése A nemzeti tervek elemzési alapját adó referencia- és a szakpolitikai forgatókönyvek elkészítéséhez használt integrált módszertani eszközök kidolgozása és a referencia-forgatókönyvre vonatkozó első eredmények bemutatása Egyeztetések megkezdése az érintett felekkel a nemzeti tervekről Regionális egyeztetések megkezdése a többi tagállammal a nemzeti tervek kidolgozásáról |
A 2016-os uniós referencia-forgatókönyv végleges változatának elkészítése a tagállamokkal együttműködésben Mintadokumentum biztosítása a nemzeti tervek elkészítéséhez, mely meghatározza az integrált nemzeti előrejelzésekhez felhasználandó főbb változókat és paramétereket Útmutatás a regionális együttműködés tekintetében A felülvizsgált vállaláselosztási határozatra, a megújuló energiára, az energiahatékonyságra (köztük az építőipari energiahatékonyságra), a piac szerkezetére, valamint a tervezési és jelentéstételi kötelezettségek észszerűsítésére vonatkozó jogszabály-alkotási javaslatok előterjesztése Szakmai megbeszélések folytatása a tagállamokkal, pl. a módszertani eszközökről és a főbb mutatókról Az energiaunió helyzetéről szóló második jelentés kiadása |
2017 |
A nemzeti tervekről az érintett felekkel és regionális szinten folytatott egyeztetések lezárása Nemzeti szakpolitikai folyamat kezdeményezése a nemzeti tervekről A referencia- és a szakpolitikai forgatókönyvekre vonatkozó integrált előrejelzések benyújtása a Bizottságnak A nemzeti tervek bizottsági útmutatás és a mintadokumentum alapján elkészített tervezetének benyújtása a Bizottságnak |
Szakmai segítségnyújtás a tagállamoknak a nemzeti tervek elkészítésében A tagállamok közötti, nemzeti tervekről folytatott regionális egyeztetések elősegítése és támogatása többek között megfelelő fórumok kialakításával Egyeztetés szervezése a tagállamokkal a nemzeti tervek tervezetéről és ajánlások megfogalmazása a nemzeti tervekről Az energiaunió helyzetéről szóló harmadik jelentés kiadása |
2018 |
A nemzeti tervek véglegesítése azok tagállamok általi kölcsönös véleményezése és a Bizottság ajánlásai alapján A nemzeti energia- és éghajlatügyi tervek végleges változatának benyújtása |
Segítségnyújtás a tagállamoknak a nemzeti tervek véglegesítésében Az energiaunió helyzetéről szóló negyedik jelentés kiadása, amely tartalmazza a nemzeti energia- és éghajlatügyi tervek Tanácsnak és Parlamentnek beterjesztendő első összefoglaló értékelését |
Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről szóló rendeletben az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos előrejelzések tekintetében meghatározott jelentéstételi követelményeket be kell tartani.
SWD(2015)243
A határidőt az egyszerűség kedvéért úgy tűzték ki, hogy ezek az előrejelzések felhasználhatók legyenek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről szóló rendeletben meghatározott, ÜHG-előrejelzésekre vonatkozó jelentéstételi követelmények teljesítéséhez.