52015DC0082

Energiahálózatok összekapcsolásai: az energiaunió alapvető fontosságú részei

Az elmúlt évtizedekben az Európai Unió jelentős erőfeszítéseket tett a világ legjobban integrált, legversenyképesebb és legfenntarthatóbb közös energiapiacának létrehozására.

Az EU energiapiacainak integrációja kézzel fogható eredményekkel jár: a nagykereskedelmi villamosenergia-árak egyharmaddal csökkentek[1]; a fogyasztóknak több választási lehetősége van, mivel az energiaszolgáltatók versenyeznek az alacsonyabb árak és a jobb szolgáltatások nyújtásában; és a jogi keret elősegíti a versenyt az iparágban.

Mindazonáltal még sok tennivaló van. Az importfüggőség, az elavult infrastruktúra és a beruházáshiány, a nem teljesen működő kiskereskedelmi piac, az, hogy a polgárok és a vállalkozások által fizetendő magas végső energiaárak rontják vállalataink versenyképességét, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem miatt az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé kell elmozdulni, valamint a technológiai vezető szerepünkkel szemben álló kihívások alapján csak egy következtetést lehet levonni: az Uniónak le kell küzdenie nemzeti energiapiacokra való széttagoltságát. Az Európai Uniónak meg kell változtatnia azokat a módokat, ahogy az energiát előállítja, szállítja és felhasználja. Európa energiapolitikáját helyes irányba kell terelni: az energiaunió irányába.

Az Európai Bizottság ezért fogadott el egy előremutató éghajlat-politikát támogató, stabil és alkalmazkodóképes energiaunióra vonatkozó keretstratégiát. Ez az energiahálózatok összekapcsolására vonatkozó 10%-os célkitűzésről szóló közlemény konkrét lépés ebbe az irányba.

Az európai energiahálózatok összekapcsolása kulcsfontosságú Európa energiabiztonsága, a belső piacon folyó, versenyképesebb energiaárakat eredményező élénkebb verseny, valamint az Európai Unió által felvállalt dekarbonizációs és klímapolitikai célok jobb elérése szempontjából. Az összekapcsolt hálózat segíteni fog elérni az energiaunió végső célját, a megfizethető, biztonságos és fenntartható energiát, valamint a növekedést és foglalkoztatást az egész Európai Unióban.

Több tagállam között hiányoznak az energetikai összekapcsolások. Ezen összekapcsolások megteremtéséhez minden szinten minden lehetséges erőfeszítést sürgősen meg kell tenni, hogy el lehessen érni a közös célt: a teljes mértékben működő és összekapcsolt belső energiapiacot.

Az energetikai infrastruktúra az európai energetikai program fontos eleme. Az Európai Tanács 2014 októberében hangsúlyozta, hogy „mielőbb végre kell hajtani azokat az intézkedéseket, amelyek révén megvalósítható valamennyi tagállam kiépített villamosenergia-termelési kapacitása legalább 10%-ának összekapcsolása.” Ez a közlemény[2] erre a felhívásra válaszol, és bemutat egy stratégiát az elektromos áram belső piaca teljes integrációjának a megfelelő mértékű összekapcsolás által történő biztosítására, ami az energiauniónak is szerves részét fogja képezni.

Egy összekapcsolt energiarendszer előnyei

A különálló nemzeti villamosenergia-hálózatok összekapcsolása és egy igazi európai villamosenergia-rendszer kiépítése számos fontos előnyt fog hozni az Európai Uniónak és tagállamainak.

Az energiahálózatok összekapcsolása javítani fogja az ellátás biztonságát Európában. Javítani fogják az villamosenergia-rendszer megbízhatóságát, ezáltal növelve a szolgáltatás minőségét, egyúttal csökkentve az áramkimaradások számát és a termeléskiesést a kereskedelmi és ipari ágazatban. A villamos energetikai összekapcsolások magas szintje segít csökkenteni Európa függőségét, mivel a rendszer optimalizálása az üzemanyagimport csökkenéséhez vezet; egyúttal több lehetőséget nyit Európa számára a beruházások, a növekedés és a foglalkoztatás terén. Ezen felül az energiahálózatok összekapcsolása egyszerűsíti az átvitelirendszer-üzemeltetők (TSO) közötti azonnali segítségnyújtást, elősegítve közöttük a szorosabb együttműködést és a szolidaritást.

Egy összekapcsolt hálózat a verseny élénkítése, a nagyobb hatékonyság és a rendelkezésre álló erőforrások költséghatékonyabb használata által kedvezőbb árakat tesz lehetővé a belső piacon. Az összekapcsolások az európai piac magasabb fokú integrációját jelentik, és nagyobb méretű piacot, magasabb szintű versenyt és a piac nagyobb hatékonyságát eredményezik. Az alábbi ábrán megfigyelhető, hogy az országok közötti kereskedelem jelentősen növekedett az 1990-es évek vége, vagyis a piacnyitási folyamat kezdete óta.

Magyarázat:

Az összes határokon átívelő kereskedelem alakulása 1975 óta azon országok között, amelyeknek átvitelirendszer-üzemeltetője az ENTSO-E tagja

ENTSO-E

Külső kereskedelem

Az összekapcsolás által jobban integrált piac csökkenti a termelési csúcskapacitásba és energiatárolókba való beruházások szükségességét is, mert az egyes országok erőműveire nem egy időben lenne szükség. Ez jelentős gazdasági és politikai előnyökkel járna a tagállamokban a kevesebb tőkeberuházás és azon erőművek környezeti hatása miatt, amelyeket így nem kellene megépíteni. A kiegyenlítő szabályozási szolgáltatások nagyobb fokú cseréje csökkenti a rendszer rövidtávú működési költségeit is. Az összekapcsolt energiahálózatok jelentette alacsonyabb energiatermelési költségek és/vagy energiatermelési beruházások, valamint az elkerült üzemanyagköltségek versenyképesebb villamosenergia-árak formájában jelentkeznek a vállalkozásoknál és háztartásoknál. A megfelelően összekapcsolt európai energiahálózat közelebb hozza a piac hasznát az Unió polgáraihoz: a fogyasztók évente 12–40 milliárd eurót is megtakaríthatnak 2030-ra[3].

Egy jól összekapcsolt hálózat kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés és az energiaszerkezet dekarbonizációja szempontjából, mivel lehetővé teszi az ingadozó megújuló energiaforrások biztonságosabb és költséghatékonyabb módon történő, egyre magasabb fokú bevonását. Az megújuló energiaforrások egyre nagyobb arányú igénybevétele az energiatermelés összetételében hozzájárul az éghajlatváltozásra vonatkozó uniós célok eléréséhez, mivel csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, ezenkívül növeli az energiaellátás biztonságát. A magasabb szintű összekapcsolás nélkülözhetetlen az EU azon céljának eléréséhez is, hogy a megújuló energia területén világelső legyen, ami nem csak egy felelősségteljes éghajlat-politikán múlik, de iparpolitikai szükségszerűség is. A megújuló energiával és a megújulóenergia-technológiával foglalkozó európai vállalatok komoly ipari szereplőkké váltak: 2012-ben 1,2 millió embert foglalkoztattak, stabil munkahelyeket teremtettek regionális és helyi szinten, és elősegítették a fenntartható fejlődést.

Összességében a nagyobb fokú összekapcsolás a piac jobb hatékonysága, a villamosenergia-ellátás magasabb biztonsága, megbízhatósága és minősége által hosszútávon kedvezőbb villamosenergia-árakat tesz lehetővé, amelyek nélkülözhetetlenek a társadalmi és gazdasági tevékenységekhez, egyidejűleg biztosítva a környezet magas szintű védelmét. Ezek a fejlesztések az importált üzemanyagok fogyasztásának csökkentésével segíteni fognak energiafüggőségünk csökkentésében is, valamint a villamos energia versenyképes árai és az európai ipar versenyképességének növelése révén elősegítik az új beruházásokat Európában. A több elektromos összekapcsolás a környezeti hatásokat is csökkenteni fogja a meg nem épített erőművek és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése által, és növelni fogja a megújuló energia integrációjának lehetőségét, nagyobb növekedési potenciált szabadítva fel az európai megújulóenergia-ipar számára, valamint biztosítva az európai megújulóenergia-ipar vezető helyét a világban, növelve ezáltal ezen iparág munkahelyteremtő képességét Európában, nettó munkahelyteremtést eredményezve.

Ezen okokból kifolyólag az elkövetkezendő években az Európai Uniónak minden szinten politikai prioritásként kell kezelni a villamosenergia-piacok összekapcsolását.

Az energetikai infrastruktúrára vonatkozó európai uniós politika alapos modernizációja

Ismerve az energiahálózatok összekapcsolásának előnyeit, a tagállamok az elmúlt évtizedek során bővítették összekapcsolási kapacitásukat. Tizenkét tagállam azonban – elsősorban az EU perifériáján – alatta marad a villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó 10%-os célkitűzésnek, és ezáltal el van szigetelve a villamos energia belső piacától.

A villamosenergia-hálózatok összekapcsolási szintjei 2014-ben

Tagállam || ||

10% feletti összekapcsolási szintű tagállamok

AT || || 29%

BE || || 17%

BG || || 11%

CZ || || 17%

DE || || 10%

DK || || 44%

FI || || 30%

FR || || 10%

GR || || 11%

HR || || 69%

HU || || 29%

LU || || 245%

NL || || 17%

SI || || 65%

SE || || 26%

SK || || 61%

10% alatti összekapcsolási szintű tagállamok

IE || || 9%

IT || || 7%

RO || || 7%

PT || || 7%

EE[4] || || 4%

LT4 || || 4%

LV4 || || 4%

UK || || 6%

ES || || 3%

PL || || 2%

CY || || 0%

MT || || 0%

|| Forrás: ENTSO-E, Scenario Outlook and Adequacy Forecast 2014 (Várható szcenárió és megfelelőségi előrejelzés 2014) ||

Ebben az összefüggésben az Európai Unió fokozatosan alkotta meg a megfelelő politikai eszközöket a hálózati infrastruktúrához szükséges beruházások lehetővé tételére, amely beruházások között a hálózati összekapcsolások kiemelkedő jelentőségűek.

A gazdasági válság nyomán az Európai Bizottság útjára indította az európai energiaügyi gazdaságélénkítő programot (EEGP), amely többek között az összeköttetési projekteknek az Unió egészére kiterjedő azonosításából, valamint uniós pénzügyi erőforrások mozgósításából állt. Ez a program segített több olyan, tagállamok közötti összekapcsolási projekt megvalósításában, amelyeket korábban megfelelő források hiányában nem építettek meg. Az EEGP körülbelül 650 millió eurót költött a villamosenergia-hálózatok összekapcsolására (1. melléklet).

Az EEGP által támogatott összekapcsolásek térképe

A transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2013-ban elfogadott rendelet[5] és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF)[6] együtt olyan stabil európai eszközt alkot, amelyet úgy alakították ki, hogy azonosítsa azokat a projekteket, amelyekre Európának a 12 kiemelt folyosó és terület mentén szüksége van, és biztosítsa azok kellő időben történő végrehajtását. Ezek az eszközök, többek között a közös érdekű projektek (PCI) bevezetésével, a szabályozási környezet javításával és az engedélyezési eljárások felgyorsításával együtt nagy előrelépést jelentenek.

Mint azt az Európai Tanács is hangsúlyozta, az összekapcsolási célkitűzést elsősorban a közös érdekű projektek végrehajtásával kell elérni. Az első uniós PCI lista 2013-ban került elfogadásra; 248 projektet tartalmaz, amelyekből 137 a villamos energiához kapcsolódik; beleértve a villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó 52 projektet és egy előre tervező beruházást tartalmazó projektet, amely jövőbeni összeköttetések megépítését teszi lehetővé. 37 projekt olyan tagállamokhoz kapcsolódik, amelyek jelenleg 10% alatti összeköttetési szinttel rendelkeznek.

Térkép a 10%-os összeköttetési szint alatti tagállamok villamosenergia-hálózatainak összekapcsolására vonatkozó első PCI listáról

A PCI lista egy rugalmas, kétévente frissített lista. A Bizottság által 2015 őszén elfogadandó második lista elkészítésére irányuló munka jelenleg folyik a transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet által létrehozott regionális rendszerben. Kiemelt prioritást kapnak azok a projektek, amelyek ott javítják jelentősen a jelenlegi összekapcsolási kapacitásokat, ahol ezek jóval elmaradnak a 10%-os célkitűzéstől, elsősorban ott, ahol ezt a célt különösen nehéz elérni.

A közös érdekű projekteket átvitelirendszer-üzemeltetők (TSO) és magánbefektetők tervezik és hajtják végre. A jelenlegi projektek különböző készültségi fokon állnak; néhány már építés alatt áll, de több még csak az előkészítés korai szakaszában van. Az első uniós PCI lista projektjeinek körülbelül 75%-a a tervek szerint 2020-ra befejeződik.

Az alábbiakban található néhány példa olyan EEGP-projektekre és PCI-kre, amelyek befejezésük esetén segítenek a tagállamoknak elérni a 10%-os célt; néhány már az elkövetkezendő hónapokban, mások középtávon:

· A Baixas-t (Franciaország) és Santa-Llogaiát (Spanyolország) összekötő projekt támogatást kapott az EEGP-től. 2015. februári felavatása után a Franciaország és az Ibériai-félsziget közötti elektromos összekapcsolási kapacitás a duplájára fog nőni. Az Aquitánia (Franciaország) és Baszkföld (Spanyolország) közötti PCI jelenleg uniós támogatások által finanszírozott részletes tanulmányok tárgyát képezi. Ez a projekt szintén megduplázná az összekapcsolási kapacitást. Mindent el kell követni, hogy 2020-ra befejeződjön, közelítve az összekapcsolás szintjét a 10%-os célhoz.

· Az első PCI listán azonosított új, Portugália (Vila Fria - Vila do Conde – Recarei) és Spanyolország (Beariz – Fontefría) közötti összekötő 2016-ra növelni fogja a Portugália és Spanyolország közötti jelenleg 7%-os összekapcsolási kapacitást, és Portugáliát a 10%-os cél fölé fogja juttatni.

· Noha Észtország, Lettország és Litvánia jól össze vannak kapcsolva egymással, e három tagállam összekapcsolása a villamos energia uniós piacával 2011-ben csak 4% volt. A helyzet viszont gyorsan javul. 2015-re a balti államok az EEGP által finanszírozott Estlink2 projekt jóvoltából Finnországon keresztül elérték a 10%-os összekapcsolást a villamos energia uniós piacával. A Svédország (Nybro) és Litvánia (Klaipeda) közötti – Nordbalt1 projekt néven ismert, EEGP által finanszírozott – összekapcsolás 2016 közepétől tovább fogja javítani a leendő energiapiaci integrációt a balti tagállamok és a Nord Pool Spot között.

· A Litvánia és Lengyelország közötti – LitPol Link néven ismert – PCI összekapcsolás kiépítésének befejezése 2015 végén a duplájára, 4%-ra fogja növelni Lengyelország összekapcsolási fokát. Ez ki fogja terjeszteni a balti hálózatok és a kontinentális európai hálózat szinkronizált összekapcsolását is. Egy másik azonosított PCI, a Vierraden (Németország) és Krajnik (Lengyelország) közötti összekapcsolás 2020-ra 10% fölé fogja vinni Lengyelország összekapcsolási fokát.

· Az Egyesült Királyságban található, belső vezetékekből, valamint Belgium, Franciaország, Írország és Norvégia felé biztosított összekapcsolásokból álló PCI-knek köszönhetően az Egyesült Királyság el fogja érni a 10%-os célt, és csökkenni fog összekapcsolásainak túlterheltsége.

· Több, az energetikai szektorban megvalósítandó olasz PCI – elsősorban az Olaszország és Franciaország, Svájc, valamint Ausztria közötti rendszerösszekötők, illetve a szükséges belső megerősítések – 2020-ra tervezett elkészülte után körülbelül 12%-ra fogja javítani Olaszország villamosenergia-összekapcsolási kapacitását a szomszédaival. Ezáltal Olaszországban megbízhatóbbá válik a villamosenergia-szolgáltatás, és csökken a szűk keresztmetszetek kockázata.

· Írország is jelentősen növelheti összekapcsolási kapacitását több, az első listán szereplő PCI-nek köszönhetően. 2011-ben Írország összekapcsolási szintje 3% volt; ez 2013-ban 7%-ra emelkedett egy EEGP által finanszírozott projektnek köszönhetően, amely összekapcsolta Írországot az Egyesült Királysággal, és 2020-ban még a 15%-ot is meghaladhatja, ha a tervezett PCI-k, amelyek további összekapcsolásokat teremtenek az Egyesült Királysággal (Észak-Írország és Nagy-Britannia) és esetleg Franciaországgal is, megépülnek.

· Románia összekapcsolási szintje a jelenlegi 7%-os szintről 9% fölé fog nőni a Szerbiával 2017-re tervezett összekapcsolás megvalósításával, megközelítve ezzel a célkitűzést.

· Ciprus energetikailag elszigetelt helyzetben van: erősen függ az olajtól, és magasak a villamosenergia-árak. Az első uniós PCI listán szereplő „Euroasia Interconnector” nevű tervezett összekötő jelenleg az előzetes megvalósíthatósági szakaszban van. A projekt 2000 MW kapacitással fog rendelkezni, és 2023-as befejezése után Ciprus összekapcsolási szintjét 100% fölé fogja növelni.

· Az EEGP-támogatásnak köszönhetően Málta összekapcsolási szintje a jelenlegi 0%-ról kb. 35%-ra fog nőni az Olaszország (Szicília) felé irányuló nagyfeszültségű összekapcsolás 2015 folyamán történő üzembe helyezésével.

A PCI-k megvalósítása sokkal közelebb fogja hozni Európát a tagállamok villamosenergia-hálózatainak összekapcsolására vonatkozó 10%-os célkitűzés eléréséhez, ha a tervezett projektek befejeződnek[7] 2020-ban (lásd az alábbi térképet). Összehangoltabb megközelítés és az összes rendelkezésre álló eszköz használata révén fokozni kell az ahhoz szükséges erőfeszítéseket, hogy a célkitűzés alatti tagállamok – elsősorban Spanyolország és Ciprus – 2020-ra elérjék a 10%-ot.

Térkép az összekapcsolási szintekről 2020-ban, a jelenlegi PCI-k megvalósítása után

Az európai keretszabályokat maradéktalanul végre kell hajtani és alkalmazni kell

Egy szilárd szabályozási keret előfeltétele annak, hogy az infrastruktúrához szükséges befektetések megtörténhessenek. 2013 óta az Európai Unió holisztikus megközelítést alkalmaz az infrastruktúra tervezésében és megvalósításában. A transzeurópai energiahálózatokról (TEN-E) szóló rendelet első ízben foglalkozik kifejezetten az olyan projektek ügyével, amelyek átívelnek a határokon vagy hatással vannak az országok közötti energiaáramlásra.

A transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet elismeri, hogy ezek a projektek különleges szabályozást igényelnek, és költség-haszon elemzés elvégzését indítványozza a szupranacionális előnyök világos kimutatására, valamint megteremti annak lehetőségét, hogy a tagállamok a területükön jelentkező haszon arányában megosszák a költségeket. A transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet azt is előírja a nemzeti szabályozó hatóságoknak, hogy az ilyen projektekkel kapcsolatban felmerülő kockázattal arányos szabályozási ösztönzőket biztosítsanak. Ez azt jelenti, hogy az infrastruktúrára megállapított használati díjak figyelembe veszik például a befektetések megfelelő megtérülési idejét, szem előtt tartva a megfelelő értékcsökkenési időszakot, előre tervező befektetések szükségességét stb.

A projektek túlnyomó többségének gazdái átvitelirendszer-üzemeltetők, a díjakat pedig a szabályozó szervek hagyják jóvá vagy állapítják meg. Vannak olyan projektek is – köztük néhány PCI –, úgynevezett kereskedelmi vonalak, amelyeknek gazdái magánbefektetők. Az ő költségeik általában a vezeték két vége közötti árkülönbségből térülnek meg. Ezért a kockázatok nagyon eltérő jellegűek. Ezért, noha a transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendeletnek az engedélyezési eljárásra vonatkozó rendelkezései érvényesek, ezek a vonalak gyakran mentességet kapnak a szabályozási keret bizonyos részei alól, például a harmadik fél hozzáférését és a szűk keresztmetszeti díjakat szabályozó rendelkezések alól.

A transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet szintén első ízben foglalkozik a hosszadalmas engedélyezési eljárások és a társadalmi elfogadottság kérdésével, amelyek a legnagyobb akadályokat képezik az infrastruktúra-fejlesztések, különösen a villamos szabadvezetékek esetében. A rendelet kötelező és általános jelleggel 3 és fél évben korlátozza az engedélyek megadására rendelkezésre álló időt, ami drasztikusan csökkentené a jelenlegi 10-13 éves átlagot. Az engedélyezési hatásköröket egyetlen illetékes hatóságnál kell összevonni („egyablakos rendszer”). A Bizottság szigorú jogérvényesítése következtében 2015 tavaszára ezek végre minden tagállamban érvényesülni fognak[8]. A polgároknak a tervezési folyamatba való hatékonyabb bevonása érdekében a konzultáció és az átláthatóság javítására irányuló új szabályok is bevezetésre kerülnek. A cél a folyamat hatékonyságának javítása az uniós környezetvédelem magas színvonalának megőrzése mellett[9].

A szükséges projektek megvalósításában jelentkező késések elkerülése végett kulcsfontosságú, hogy a tagállamok végrehajtsák és maradéktalanul alkalmazzák a transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet előírásait. A Bizottság biztosítani fogja a teljes végrehajtást és a szigorú jogérvényesítést.

Az összes rendelkezésre álló pénzügyi eszköz (Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, európai strukturális és beruházási alapok, Európai Stratégiai Beruházási Alap) teljes felhasználása

A Bizottság becslése szerint 2020-ig akár 200 milliárd euróra is szükség lehet az összes tagállam megfelelő összekapcsolásához szükséges infrastruktúra kiépítéséhez, ami biztosítja az energiaellátás biztonságát és javítja a fenntarthatóságot. A villamos energiához kapcsolódó projektekhez körülbelül 105 milliárd euróra van szükség, ebből 35 milliárd euróra azon összekapcsolásokhoz, amelyek közös érdekű projektnek minősülnek és szükségesek a 10%-os uniós cél eléréséhez.

Az összekapcsolt hálózat fontosságát jól tükrözi a 2014–20 időszakra vonatkozó többéves uniós költségvetés. A három ágazatot – szállítás, energia, távközlés – lefedő Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) körülbelül 30 milliárd eurós teljes költségvetésből az energia részesedése 5,35 milliárd euró[10]. Jóllehet az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz a 2020-ig megvalósítandó beruházásoknak csak mintegy 3%-át képes finanszírozni, pénzügyi eszközök (pl. a 2012–2013-as kísérleti szakaszban már kipróbált projektkötvények) felhasználása révén további forrásokat mozgósíthat. A CEF egy jelentős része ezért ilyen eszközökön keresztül kerül végrehajtásra.

Hogy a CEF-támogatások hatékonyak legyenek, néhány kritikus projektre kell őket koncentrálni, valamint a szabályozó hatóságok azon törekvésével kell párosulnia, hogy a projekteket hálózati díjakkal és más forrásokkal finanszírozzák. Bizonyos feltételek mellett a tagállamok használhatják az európai strukturális és beruházási alapokat (ESIF) is. Előzetes becslések szerint az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) várhatóan 2 milliárd eurót szánnak nagy villamosenergia- és gáz-infrastruktúrákra. Például a Cseh Köztársaság (indikatívan körülbelül 200 millió euró) és Litvánia (indikatívan 69,5 millió euró) ki akarja használni ezt a lehetőséget, és az ERFA-n keresztül tervezi a nagyfeszültségű intelligens villamosenergia-hálózatok finanszírozását.

2015. január 13-án a Bizottság javaslatot tett az Európai Stratégiai Beruházási Alap (EFSI) létrehozására, hogy jelentősen javítsa az uniós befektetési projektek hozzáférését hosszútávú forrásokhoz. Ezt az eszközt fel lehetne használni közös érdekű projektek és egyéb javasolt összekapcsolási projektek finanszírozására is, ezzel felgyorsítva és kiegészítve a közös érdekű projektek és egyéb projektek rendelkezésére álló jelenlegi támogatási struktúrákat. A kereskedelmi finanszírozás új lehetőségei nyílnak meg az EFSI által, amelyek az Európai Beruházási Bankkal (EIB) szoros együttműködésben jönnek létre. Az alap a Bizottság növekedési, munkahely-teremtési és beruházási csomagjának központi eleme. Az EFSI – az uniós költségvetés 16 milliárd és az EIB 5 milliárd eurós hozzájárulásával – Európa-szerte legalább 315 milliárd eurónyi magán- és közberuházást fog mobilizálni. Így az EFSI multiplikátorhatása legalább 15-szörösre becsülhető.

Az energia előkelő helyen szerepel az alap prioritásai között. Az alap befektetési ügyleteinek összhangban kell lenniük az uniós politikával és támogatniuk kell olyan általános célkitűzéseket, mint például az infrastruktúra fejlesztése, beleértve az energiaágazatot is, különösen pedig az energiahálózatok összekapcsolását.

Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz mellett immár az EFSI is várhatóan fontos eszközzé fog válni a PCI-k és a projektgazdák számára projektjeik végrehajtásához. A Bizottság létrehoz egy beruházási portált, amelynek célja az uniós beruházásiprojekt-portfóliók átláthatóságának növelése és az információk eljuttatása a potenciális befektetőkhöz. Az EFSI kapcsolatot teremt a projektgazdák és a befektetők között, és több támogatást biztosít a pénzügyi kockázatok kezeléséhez. Mivel a legtöbb infrastrukturális projekt megalapozott üzleti terven alapul, az EFSI, más befektetési és kereskedelmi bankokkal együtt, kulcsszerepet játszhat a szükséges források bevonásában. Az EFSI forrásaihoz való hozzáférés szempontjából kiemelkedő fontosságú a projektek gyors és időbeni előkészítése. A PCI-eljárásban részt vevő regionális csoportok fontos szerephez jutnak ebből a szempontból.

Az EBB és a Bizottság meglévő tanácsadó szolgálataira építve az Európai Beruházási Tanácsadó Platform (EBTP) tanácsadással segíti a beruházási projektek azonosítását, előkészítését és kidolgozását, és központi technikai tanácsadó platformként szolgál az Unión belüli projektfinanszírozás számára (jogi kérdésekben is). Ebbe beletartozik a projektstrukturáláshoz kapcsolódó technikai segítségnyújtás, valamint az innovatív pénzügyi eszközök és a köz-magán társulások igénybevételéhez nyújtott támogatás. Az EBTP nemcsak az EFSI-re irányul majd, hanem az infrastrukturális projektek számára már rendelkezésre álló egyéb finanszírozási lehetőségek – többek között az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és az európai strukturális és beruházási alapok – felhasználásával kapcsolatban is nyújt tanácsadást.

Szintén fontos hangsúlyozni a magánbefektetők hozzájárulását, akár az EFSI-n keresztül, akár más piaci alapú eszközökön keresztül, mint például az európai hosszútávú befektetési alapok, amelyek magánforrásokat irányíthatnak olyan hosszútávú befektetésekbe, mint az energetikai infrastruktúra.

A transzeurópai energiahálózati politika első eredményei már láthatók, de még többet kell tenni. Hogy felgyorsítsa az összekapcsolási cél elérését, a Bizottság gyorsítani szándékozik a transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet alapján létrehozott regionális csoportok munkáját, szoros figyelemmel kíséri az egyes PCI-k előrelépéseit, és ha szükséges, korai célzott korrekciós intézkedéseket javasol, különösen a 10%-os céltól legtávolabb lévő tagállamokban. A Bizottság célzott intézkedésekkel kívánja fokozni a kritikus projektek támogatását is. A Bizottság egymás után megvizsgálja a projekteket, hogy feltárjon minden akadályt és kockázatot, amelyek késleltethetik a megvalósítást, és megteszi a szükséges intézkedéseket, úgymint:

- kapcsolatot teremt a projektgazdák között a felmerülő műszaki, ütemezésbeli, tervezésbeli és végrehajtási kérdések kezelése céljából, valamint elősegíti az Európai Beruházási Bankkal és más bankokkal való kapcsolatfelvételt;

- technikai segítséget nyújt a projektek jobb kialakításához és hitelképessé tételéhez;

- együttműködik az ACER-rel és a nemzeti szabályozó szervekkel a legjobb ösztönzők megtalálásában;

- biztosítja a transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendeletnek való megfelelést és elindítja a megfelelő eljárást, ha a rendelkezéseket még nem hajtották végre, például az engedélyezési eljárások esetében;

- előmozdítja a megegyezést a tagállamok között a politikai problémák megoldásában.

Erősíteni kell a regionális együttműködést

A kritikus PCI-k és különösen a rendszerösszekötők általában nagyszabású projektek, amelyek eredendően összetettek és esetükben könnyen előfordulhatnak késedelmek. A projektgazdák az engedélyezési eljárásokat és a társadalmi elfogadottságot jelölték meg a gyors megvalósítás fő rizikófaktoraiként. Ezért ezek megvalósításának felgyorsításához az összes érintett fél – például a tagállamok, az átvitelirendszer-üzemeltetők és a projektgazdák, a szabályozó szervek és a tervezési hatóságok – összehangolt fellépése szükséges.

Minden közös érdekű projekt olyan megközelítést igényel, amely túlmutat az egyes projektek szintjén. Az transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet szerint létrehozott regionális csoportok keretében létrejött erős regionális együttműködés kulcsfontosságú a megvalósításhoz.

A villamos energiával foglalkozó négy regionális csoport (az északi-tengeri szélerőmű-hálózat, a balti energiapiacok összekapcsolási terve [BEMIP], az észak-déli irányú összekapcsolódások Nyugat-Európában és az észak-déli irányú összekapcsolódások Közép-Kelet- és Délkelet-Európában) az uniós szintű PCI-lista előkészítéseként regionális listát fogad el. Követik a PCI-k megvalósítását régiójukban és jelentik az esetleges nehézségeket, valamint korrekciós intézkedéseket javasolhatnak.

A regionális csoportok rendszere azonban nem mindig elegendő. A regionális együttműködést tovább kell szélesíteni és magasabb szintre emelni különösen a tervezés és kivitelezés projektspecifikus problémáin túlmutató, tágabb értelemben vett politikai prioritások kezeléséhez. Ezek a kérdések például az innovatív műszaki megoldások megtalálásával, a hálózattervezés és az elektromosenergia-termelés tervezése közötti kapcsolat megteremtésével, az energiaellátás biztonságát érintő kockázatok összehangolt szabályozási és infrastrukturális intézkedésekkel történő mihamarabbi kezelésével és a környezetvédelem szempontjából érzékeny régiókban a fenntartható és elfogadható megoldások megtalálása érdekében való szorosabb együttműködéssel kapcsolatosak.

A Bizottság véleménye szerint a transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet alapján létrehozott regionális csoportok munkáját a következő területeken kell javítani:

- A balti-tengeri régió esetében a BEMIP keretein belül folyó megerősített regionális együttműködés jelenlegi formája kezdi meghozni gyümölcsét, és a régió 2020-ra jól össze lesz kapcsolva nemcsak az elektromos energia, de a gáz tekintetében is. A Bizottság most az érintett tagállamokkal szorosan együttműködve felülvizsgálja a BEMIP struktúráit annak érdekében, hogy az intézkedéseket egyszerűsítse és a fennmaradó kihívásokra fókuszálja, különösen a balti államok és a kontinentális európai hálózat szinkronizált összekapcsolására, a megújuló energiaforrások integrációjára és az energiahatékonyság-növelő intézkedésekre. A felülvizsgálati folyamat tetőpontja a tervek szerint egy új egyetértési megállapodás aláírása lesz az EU lett elnöksége alatt.

- Az Európai Tanács 2014. októberi következtetéseiben egy másik régiót is kiemelt: az Ibériai-félszigetet. Az összekapcsolódásra irányuló együttműködés nemrég tovább erősödött egy, az összekapcsolások fejlesztéséről szóló közös stratégiai dokumentum spanyol, francia és portugál átvitelirendszer-üzemeltetők általi, 2015. januári aláírásával. A közös stratégiai dokumentum közös célokat és néhány lehetséges projektet sorol föl. A Bizottság aktívan támogatta ezt az együttműködést, és most új magas szintű munkacsoportot hoz létre az együttműködés konkretizálására. Hogy ezt a munkát támogassa, a Bizottság tanulmányt kezdeményezett az Ibériai-félsziget és az Európai Unió többi része további összekapcsolásának előnyeiről, költségeiről és műszaki lehetőségeiről. 2015 márciusában csúcstalálkozót tartanak a három ország állam- és kormányfőinek részvételével. A Bizottság meg van győződve arról, hogy a csúcstalálkozó új lendületet ad ennek a folyamatnak, és minden új elkötelezettségben részt kíván venni.

- Az északi tengereket körülvevő államok jelenleg nincsenek elegendően összekapcsolva a meglévő és tervezett parti illetve tengeri villamosenergia-termelési kapacitás optimális kihasználásához. Az északi tengeri területek egyedülálló lehetőséget nyújtanak jelentős mennyiségű, alacsony szén-dioxid-kibocsátású hazai energia előállítására Európa legenergiaintenzívebb régióinak közelében. Ez az energiatermelési kapacitás 2030-ra az EU villamosenergia-fogyasztásának 4–12%-át is fedezheti. Ebben a régióban a cél egy magasabb összekapcsolási szint elérése, ami elősegítené a piaci integrációt és a kereskedelmi forgalmat, valamint a nagy mennyiségű tengeri megújuló energiaforrás (vagyis szél) integrálása. A terület jó lehetőségeket nyújt innovatív technológiák – mint például szén-dioxid-leválasztási és -tárolási stratégiák, energiatárolás vagy az energia gázzá alakítása – kifejlesztésére is. A Bizottság aktívan támogatja, és továbbra is elő kívánja mozdítani e regionális csoport munkáját és egy cselekvési terv kidolgozását.

- A Bizottság megerősített együttműködést kezdeményezett Közép- és Délkelet-Európában az infrastrukturális fejlesztések prioritásaira vonatkozóan. Ebben a régióban a villamosenergia-piacnak modernizálásra és jobb összekapcsolódásra van szüksége, hogy kiaknázhassa a megújuló energiaforrásokban rejlő jelentős potenciált. Ez még fontosabb egy olyan időszakban, amikor a régiónak gáz szempontjából különösen nehéz helyzettel kell szembenéznie a Déli Áramlat feladása után. Ezért 2015 januárjában magas szintű munkacsoportot hoztak létre, melynek első ülésére Szófiában került sor február 9-én.

A Bizottság valamennyi fent említett megerősített regionális együttműködés esetében szorosan együtt fog működni az érintett tagállamokkal a legégetőbb gondok kezelésére és a szükséges intézkedések megtételére vonatkozó régióspecifikus stratégia kidolgozása érdekében. Ez a négy régió cselekvési tervet fog kidolgozni a megvalósítás konkrét mérföldköveivel, beleértve az uniós szinten megállapított 10%-os cél eléréséhez javasolt konkrét összekapcsolásokat. Azokra a különös esetekre, amikor a 10%-os célt nehezebb elérni, a Bizottság már kapott javaslatokat (például a balti államok esetében a LitPol Link új fázisa, illetve az Ibériai-félsziget és Franciaország esetében a Navarra-Bordeaux, a Sabiñanigo-Marsillon és a Monzón-Cazaril összekapcsolások). Ezekben az esetekben a Bizottság segítséget és tanácsokat fog nyújtani az érintett feleknek a megfelelő cselekvési terveikbe felveendő új projektek tekintetében.

A Bizottság szorosan nyomon fogja kísérni e cselekvési tervek végrehajtását. A lehetőségek keretein belül a Bizottság elő kívánja mozdítani a különböző regionális csoportok munkamódszereinek összhangba hozatalát.

Ezenkívül a Bizottság szorosan együtt fog működni a villamosenergia-piaci átvitelirendszer-üzemeltetők európai hálózatával (ENTSO-E) annak biztosítására, hogy a közös érdekű projektek kijelölésének egyedüli eszközét jelentő tízéves hálózatfejlesztési terv (TYNDP) kiterjessze hatályát és világosan jelöljön meg a 10%-os villamosenergia-összekapcsolási cél eléréséhez szükséges projekteket, miközben konkrét intézkedéseket javasol, beleértve szükség esetén a TYNDP kiegészítését is.

A Bizottság évente jelentést tesz az Európai Tanácsnak a PCI-k megvalósításáról és a 10% elérése felé tett előrehaladásról, ami fontos eleme lesz az energiaunióra irányuló keretstratégiában előírt éves átfogó leltárnak. A Bizottság biztosítja, hogy a regionális csoportok élvezzék az EFSI-vel való megfelelő szinergiák előnyeit, amint az létrejött. A Bizottság továbbá irányítani fogja a regionális csoportokban más sürgető kérdésekről, például a hálózatok modernizálásáról folyó vitát.

Ezen felül a Bizottság 2015 végén összehívja az első energetikai infrastruktúrával foglalkozó fórumot az Európa valamennyi régiójában felmerülő problémás kérdések – adott estben szomszédos országokkal történő – megvitatása és megoldása céljából.

Kitekintés 2030 felé

A 2014. márciusi Európai Tanács felhívására a Bizottság 2014 májusában javasolta a villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó jelenlegi 10%-os cél felemelését 15%-ra 2030-ig, figyelembe véve a költségszempontokat, illetve az érintett régiók közötti kereskedelmi potenciált is. 2014 októberében az Európai Tanács megbízta a Bizottságot azzal, hogy rendszeresen tegyen jelentést „az Európai Tanácsnak, hogy ezzel is biztosítsa az általa javasolt 15 %-os cél 2030-ig való elérését”. Ezt a célkitűzést elsősorban a közös érdekű projektek végrehajtásával kell elérni.

Az EU energiapolitikai céljait és a 2020-ra, illetve 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai célkitűzéseket nem lehet elérni egy olyan teljesen összekapcsolt európai villamosenergia-hálózat nélkül, amelyben több, határokon átnyúló összekapcsolódás, tározó és a keresletet jobban kezelő, valamint a rendszer biztonságos energiaellátásának és az ingadozó megújuló forrásokból származó energiák nagyobb arányát biztosító intelligens energiahálózat működik. Ebből a szempontból kulcsfontosságú a pán-európai villamosenergia-pályák fokozatos kiépítése. A Bizottság 2014 januárjában bejelentette azon szándékát, hogy nyomon fogja követni az intelligens energiahálózatok kiépítését és a tagállamok közötti összekapcsolások szintjét, különös figyelemmel azokra, amelyek a legtávolabb vannak a kiépített villamosenergia-termelési kapacitásuk 10%-ában meghatározott összekapcsolási cél elérésétől.

A villamos energia belső piacának kiteljesítése, különösen a villamosenergia-szigetek elszigeteltségének megszüntetése, a biztonságos energiaellátás biztosítása minden fogyasztó részére, valamint az ingadozó megújuló forrásból származó villamos energia nagyobb arányának biztosítása 10%-nál nagyobb összekapcsolási kapacitást igényel, ezért az EU és tagállamainak erőfeszítéseit annak a célnak kell vezetnie, hogy 2030-ra minden tagállam elérje a legalább 15%-ot. Ugyanakkor a tagállamok között a földrajzi hely, illetve az energiaszerkezet és -ellátás tekintetében fennálló különbségek miatt a szűk keresztmetszetek alapos vizsgálatán és a költségek figyelembevételén alapuló eseti alapú megközelítésre van szükség. A regionális együttműködési struktúrák értékes keretet fognak biztosítani a tovább vezető út megvitatására és eldöntésére. A Bizottság a megerősített regionális együttműködés ezen formáit a 15%-os célkitűzés elérése érdekében is igénybe fogja venni.

Következtetés

Az Európai Uniónak az előremutató éghajlat-politikával rendelkező stabil és alkalmazkodóképes energiaunió felé vezető úton 2020-ig 10%-os szintre kell emelnie villamosenergia-hálózatainak összekapcsolását. Egyértelmű, hogy Európának meg kell dupláznia erőfeszítéseit, hogy választ tudjon adni az energia- és klímapolitikai kihívásokra.

A nemrég létrehozott szabályozási és pénzügyi keret első eredményei már láthatók. Most a tagállamok és az összes többi szereplő politikai elhatározására van szükség a célok eléréséhez. Ez a transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet alapján létrehozott regionális csoportok munkájának intenzívebbé tételét teszi szükségessé, miközben a Bizottság kezdeményezések révén tovább mélyíti a regionális együttműködést.

Az Európai Tanács egyetértett abban, hogy egy fölösleges adminisztratív terhek nélküli megbízható és átlátható irányítási rendszer jöjjön létre annak elősegítésére, hogy az Európai Unió elérje politikai célját. Ez a jelenlegi jelentéstételi követelmények egyszerűsítését is magában foglalja.

A Bizottság a tagállamok jelentései alapján jelentést fog tenni. Ez a jelentés, amely fontos eleme lesz az energiaunióra irányuló keretstratégiában előírt éves átfogó leltárnak, magában fogja foglalni az összes közös érdekű projekt pillanatnyi helyzetének teljes leírását, és ajánlásokat fog tartalmazni a projektek felgyorsítására, valamint a PCI-lista rugalmasságának növelésére, ha a 10%-os összekapcsolási kapacitásra vonatkozó 2020-as határidő nem valósulna meg. Szükség esetén a Bizottság további intézkedéseket javasol e célok eléréséhez.

Mint azt a balti-tengeri régió és az Ibériai-félsziget esetében tapasztalt pozitív politikai elkötelezettség megmutatta, a legfelsőbb szintű támogatás elengedhetetlen ahhoz, hogy az ilyen nagy léptékű projektekkel előre lehessen lépni.

[1] Ez a 2008–2012 közötti időszakra vonatkozik; vö. COM(2014)21/2.

[2] Az Európai Tanács felhatalmazásával összhangban ez a közlemény a villamos energiára koncentrál. A földgáz tekintetében nem került meghatározásra összekapcsolási cél, mert ellátásbiztonsági okokból a tagállamoknak már most is gondoskodniuk kell arról az esetről, amikor gáz-infrastruktúrájuk legnagyobb eleme kiesik (úgynevezett N-1 szabály). vö. 994/2010/EU rendelet

[3] Tanulmány: Benefits of an Integrated European Energy Market (Az integrált európai energiapiac előnyei), 2013. július, Booz & Co.

[4] A három balti állam – Észtország, Lettország és Litvánia – még nincs szinkronizálva az európai hálózattal, ezért egy egységként kell őket kezelni. Miközben egymással teljesen integrálva vannak, a három balti államra vonatkozó 4%-os adat ezeknek az európai villamosenergia-piachoz való összekapcsolási fokát adja meg (pl. Finnországon keresztül). Ez az érték a 2014 elején fennálló állapotot tükrözi, amikor az Estlink2 összekapcsolást még nem helyezték üzembe. E projekt befejezésével a balti államok összekapcsolási foka jelentősen, 10% körüli értékre nőtt. 

[5] A transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról szóló 347/2013/EU rendelet, HL L 115., 2013.4.25.

[6] Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz létrehozásáról szóló 1316/2013/EU rendelet, HL L 348., 2013.12.20.

[7] A 2. melléklet a 10%-os összekapcsolási kapacitás alatti tagállamok projektjeiről nyújt áttekintést

[8] A transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet által meghatározott határidő 2013 ősze volt.

[9] A Bizottság szolgálatai kidolgoztak továbbá iránymutatásokat is a közös érdekű energetikai infrastruktúra-projektek környezeti hatásvizsgálataihoz kapcsolódó eljárások egyszerűsítésére.

[10] Ezek az adatok figyelembe veszik a Bizottság nemrég tett javaslatát az Európai Stratégiai Beruházási Alap (EFSI) létrehozására.

1. MELLÉKLET

Az európai energiaügyi gazdaságélénkítő program (EEGP ) által társfinanszírozott projektek

Ø Az EstLink 2 a második nagyfeszültségű egyenáramú (HVDC) összeköttetés Észtország és Finnország között, amely a két ország közötti átviteli kapacitást 1000 MW-ra növeli.

Ø A Nordbalt egy új, 700 MW átviteli kapacitású összeköttetés Svédország és Litvánia között.

Ø Az 1100 MVA kapacitású Ausztria–Magyarország összeköttetés (Bécs–Győr) az osztrák és a magyar elektromos hálózat interoperabilitását javította.

Ø A Spanyolország–Franciaország összeköttetés (Sta. Llogaia – Baixas) egy földalatti vezeték központi része 1400–1800 MW kapacitással, amely egy külön alagútban szeli át a Pireneusokat.

Ø A Málta–Olaszország összeköttetés (Pembroke – Marina di Ragusa) egy tengeralatti nagyfeszültségű váltóáramú (HVAC) vezeték 250 MVA névleges kapacitással, amely véget vet a máltai villamosenergia-hálózat Európa többi részétől való elszigeteltségének.

Ø Az Egyesült Királyság – Írország összeköttetés (Deeside–Meath) egy 500 MW kapacitású HVDC-vezeték. Ez a projekt volt az első villamosenergia-összeköttetés Írország és Nagy-Britannia között.

Ø A Tunes és Tavira (PT), Tunes és Estói (PT), Tavira (PT) és Alcoutim (ES), valamint Ourique és Estói (PT) közötti négy szabadvezetékből álló projekt hozzájárult a portugál villamosenergia-hálózat korszerűsítéséhez és bővítéséhez.

Ø A Douro régió (PT) és Aldeadávilánál a spanyol határ közötti elektromos hálózat megerősítése 2011 őszén fejeződött be.

2. MELLÉKLET

Kapacitásnövelő közös érdekű projektek a 10% alatti tagállamokban

Kiemelt folyosó || Közös érdekű projekt || A projekt üzembe helyezési dátuma és állapota[1]

Kiemelt jelentőségű folyosó: Északi-tengeri szélerőmű-hálózat (NSOG) || 1.1.1. Zeebrugge (BE) és Richborough (UK) környékének összekapcsolása || 2018 Engedélyezés

1.2. Belgium közös érdekű projekt: Zeebrugge (BE) szárazföldi alállomáshoz kapcsolt, hálózatba integrálható két tengeri elosztóközpont előre tervezett, Franciaországgal és/vagy az Egyesült Királysággal való összekapcsolást lehetővé tevő beruházásokkal[2] || 2018 Engedélyezés

1.6. Franciaország–Írország közös érdekű projekt: La Martyre (FR) és Great Island vagy Knockraha (IE) összekapcsolása || 2025 Tanulmányi fázis

1.7.1. A [jelenleg FAB-projektként ismert] Franciaország – Egyesült Királyság összekapcsolás Cotentin (FR) és Exeter (UK) környéke között || 2022 Tanulmányi fázis

1.7.2. A [jelenleg IFA2-projektként ismert] Franciaország – Egyesült Királyság összekapcsolás Tourbe (FR) és Chilling (UK) között || 2020 Tanulmányi fázis

1.7.3. A [jelenleg ElecLink-projektként ismert] Franciaország – Egyesült Királyság összekapcsolás Coquelles (FR) és Folkestone (UK) között || 2016 Építés 2015 közepén

1.9.1. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás Co. Offaly (IE), Pembroke és Pentir (UK) között || 2019 Engedélyezés

1.9.2. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás Coolkeeragh és Coleraine elosztóközpontok (IE) és Hunterston állomás, Islay, Argyll és Location C tengeri szélerőműparkok (UK) között || 2020 Tanulmányi fázis

1.9.3. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás a Northern hub, Dublin és Codling Bank (IE), illetve Trawsfynyd és Pembroke (UK) között || 2020 Tanulmányi fázis

1.9.4. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás Közép-Írország és Pembroke (UK) között || 2017–2020 Tanulmányi fázis

1.9.5. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás Közép-Írország és Alverdiscott, Devon (UK) között || 2017–2020 Tanulmányi fázis

1.9.6. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás Írország partvidéke és Pembroke (UK) között || 2017–2020 Tanulmányi fázis

1.10. Norvégia – Egyesült Királyság összekapcsolás, közös érdekű projekt || 2020 Engedélyezés

1.11.2. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás Északnyugat-Írország és Közép-Anglia (UK) között || 2017 Engedélyezés

1.11.4. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás Glinsk, Mayo (IE) és Connah’s Quai, Deeside (UK) között || 2018 Engedélyezés

Kiemelt jelentőségű folyosó: Észak-déli irányú villamosenergia-hálózati összekapcsolódások Nyugat-Európában („NSI West Electricity”) || 2.4. A [jelenleg SA.CO.I.3 projektként ismert] Franciaország–Olaszország közös érdekű projekt, Codrongianos (IT), Lucciana (Korzika, FR) és Suvereto (IT) összekapcsolása || 2022 Tanulmányi fázis

2.5.1. A Grande Ile (FR) és Piossasco (IT) közötti [jelenleg Savoie-Piemont projeként ismert] összekapcsolás || 2019 Engedélyezés FR Építés IT

2.7. Franciaország–Spanyolország közös érdekű projekt, Aquitánia (FR) és Baszkföld (ES) összekapcsolása || 2020 Tanulmányi fázis

2.13.1. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás Woodland (IE) és Turleenan (Észak-Írország, UK) között || 2017 Engedélyezés

2.13.2. Írország – Egyesült Királyság összekapcsolás Srananagh (IE) és Turleenan (Észak-Írország, UK) között || 2020–2025 Tanulmányi fázis

2.14. Olaszország–Svájc közös érdekű projekt, Thusis/Sils (CH) és Verderio Inferiore (IT) összekapcsolása || 2018 Engedélyezés

2.15.1. Airolo (CH) és Baggio (IT) összekapcsolása || 2022

2.17. Portugália–Spanyolország közös érdekű projekt, Vila Fria, Vila do Conde, Recarei (PT) és Beariz, valamint Fontefría (ES) összekapcsolása || 2016 Engedélyezés

Kiemelt jelentőségű folyosó: Észak-déli irányú villamosenergia-hálózati összekapcsolódások Közép-Kelet- és Délkelet-Európában („NSI East Electricity”) || 3.2.1. Lienz (AT) és Veneto régió (IT) összekapcsolása || 2022 Tanulmányi fázis

3.3. Ausztria–Olaszország közös érdekű projekt, Nauders (AT) és Milánó régió (IT) összekapcsolása || 2018 Tanulmányi fázis

3.4. Ausztria–Olaszország közös érdekű projekt, Wurmlach (AT) és Somplago (IT) összekapcsolása || 2017 Engedélyezés

3.10.1. Hadera (IL) és Vaszilikosz (CY) összekapcsolása || 2018 Tanulmányi fázis

 3.10.2. Vaszilikosz (CY) és Korakia, Kréta (EL) összekapcsolása || 2022 Tanulmányi fázis

3.14.1. Eisenhüttenstadt (DE) és Plewiska (PL) összekapcsolása || 2022 Tanulmányi fázis

3.15.1. Vierraden (DE) és Krajnik (PL) összekapcsolása || 2017 Engedélyezés

3.19.1. Villanova (IT) és Lastva (ME) összekapcsolása || 2017 Építés

3.20.1. Udine-Nyugat (IT) és Okroglo (SI) összekapcsolása || 2021 Tanulmányi fázis

3.21. Olaszország–Szlovénia közös érdekű projekt: Salgareda (IT) és a Divača–Bericevo régió (SI) összekapcsolása || 2022 Engedélyezés

3.22.1. Reșița (RO) és Pancevo (RS) összekapcsolása || 2017 Engedélyezés

A balti energiapiacok összekapcsolási terve („BEMIP Electricity”) || 4.2.1. Kilingi-Nõmme (EE) és Riga CHP2 alállomás (LV) összekapcsolása || 2020 Engedélyezés

4.3. Észtország/Lettország/Litvánia közös érdekű projekt, szinkron összekapcsolás a kontinentális európai hálózatokkal || 2023–2025 Tanulmányi fázis

4.5.1. Alytus (LT) és a litván–lengyel határ összekapcsolásának litván része || 2015 Építés

[1] A villamosenergia-piaci átvitelirendszer-üzemeltetők európai hálózatának 2014. évi tízéves hálózatfejlesztési terve szerint vagy a projektgazdák által 2014-ben a Bizottságnak továbbított információk alapján;

[2] A kékkel jelzett projektek olyan összekapcsolási projekteket érintenek, amelyek várhatóan elkészülnek 2017–18-ra, vagy ahol jelentős munkákat végeznek 2017-ig. Ezekhez igényelhető támogatás az EFSI keretében.