20.11.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 414/13

---

Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

2014/C 414/09

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról  (2)

„PÖLLAUER HIRSCHBIRNE”

EK-szám: AT-PDO-0005-01190-16.12.2013.

OFJ ( ) OEM ( X )

1.   Elnevezés

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Ausztria

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1.   A termék típusa

1.6. osztály: Gyümölcs, zöldségfélék és gabonafélék, frissen vagy feldolgozva

3.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A „Pöllauer Hirschbirne” elnevezés alatt kizárólag a Hirschbirne nevű ősi, regionális mustkörtefajtából nyert feldolgozatlan gyümölcs, valamint az ebből készített aszalt gyümölcs és erjesztetlen gyümölcslé értendő.

A „Pöllauer Hirschbirne” nagyon későn érő mustkörte, amelyet csak nagyon ritkán fogyasztanak frissen. A termőhelyen a körtét a fogyasztási érettség állapotában szüretelik, majd közvetlenül ezután megaszalják, vagy gyümölcslevet készítenek belőle, mivel a fogyasztási érettség állapotában a körte szinte egyáltalán nem tárolható.

A „Pöllauer Hirschbirne” körtét gyümölcs formájában – a természetes eltérések figyelembevételével – a következő tulajdonságok jellemzik:

—	Forma: bergamotthoz hasonló, szélessége általában nagyobb, mint a hosszúsága (átlagos hosszúság/szélesség indexe 0,94), keresztmetszete kerek.

—	Méret: kis-közepes méretű, hossza 35–68 mm, átlagos hossza 50,4 mm, szélessége 38–78 mm, átlagos szélessége 53,9 mm.

—	Tömeg: 26–203 g, átlagos tömege 80,5 g.

—	Sárgászöld alapszínű héj, a napsütötte oldalon piros fedőszín (gyakran nem alakul ki); teljesen érett állapotban sárga; a héjon számos közepes méretű, világosbarna paraszemölcs, amelyek udvara a napsütötte oldalon gyakran halványpiros.

—	Krémszínű, kemény, nem omlós (kötött), lédús gyümölcshús.

—	A magház kehelyszerű (középállású), tengelye nyitott; a magok jól fejlettek, nagyok, fekete színűek.

—	A magház körüli kősejtkoszorú durva szemcsés, formája a gömb és a rövid orsóforma között van; a koszorún kívül szinte egyáltalán nincsenek kősejtek.

—	A gyümölcsön található csészelevelek nemezesen szőrösek.

—	Gyümölcsérés ősszel, a tengerszint feletti magasság függvényében szeptember utolsó hetétől október harmadik hetéig.

—	Íz: a fogyasztási érettség állapotában mustkörtéhez képest kevéssé összehúzó (adsztringens) hatású, harmonikus.

—	Illat: fahéjas (nem minden egyes gyümölcsnél érezhető).

Az aszalt „Pöllauer Hirschbirne” jellegzetes tulajdonságai:

—	Forma: körte formájú, ám a felülete erősen ráncos, az aszalási folyamat következtében szabálytalanul deformálódott.

—	Méret: hossza kb. 23–47 mm, átlagos hossza 36,4 mm, szélessége kb. 24–44 mm, átlagos szélessége 32,5 mm.

—	Tömeg: 7–27 g, átlagos tömege kb. 13 g.

—	Héja sötétbarna színű, jellegzetes világos kékesszürke barázdákkal.

—	Gyümölcshús: kívül feszes, száraz és kemény, belül nyúlós, puha és ragacsos, színe közép- és sötétbarna között van.

—	Magház: jellegzetesen bemélyedő.

—	Illat: fajtára jellemző, enyhén fűszeres, finom aszaltgyümölcs-illat idegen illat nélkül.

—	Íz: karamellás, édeskés aszaltgyümölcs-íz.

A „Pöllauer Hirschbirne” körtéből készült gyümölcslé jellegzetességei:

—	Szín: világos aranysárgától intenzív aranysárgáig, néha szinte bronzszínű.

—	Átláthatóság: az előállítási eljárás függvényében az átlátszótól a természetesen zavarosig.

—	Illat: aszalt gyümölcsös, esetleg enyhe acetaldehides és fűszeres (majoránna) jegyekkel.

—	Íz: aromás, aszalt körtés, jellegzetes gyümölcsíz zöldkörte-jegyekkel; a cukor, a sav és a cseranyag aránya harmonikus és kiegyensúlyozott; savas utóíz.

—	Egyéb: cseranyagok kiválása szemcseszerű seprő formájában előfordulhat.

3.3.   Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

A „Pöllauer Hirschbirne” előállításához kizárólag Hirschbirne fajtájú mustkörte használható. A Hirschbirne mustkörtét a „Pöllauer Hirschbirne” gyümölcsre jellemző, a 3.2. pontban leírt tulajdonságok jellemzik.

A növényanyagnak – vadkörtefák gyümölcse (vackor), illetve megfelelő (kis méretű gyümölcsöt hozó) mustkörtefák gyümölcsének magvai, nemes oltóvessző, illetve oltóanyag, valamint kiültetésre alkalmas fák – a meghatározott földrajzi területről kell származnia.

A „Pöllauer Hirschbirne” körtét kizárólag magoncokból, félmagas és magas törzsű faként nemesítik, hogy jellegzetesen nagy koronájú, erős növésű faforma alakuljon ki. Nem szabad gyenge növésű magoncból, orsó koronaformával nevelni, mert ez a termesztési forma a fajtatulajdonságok – különösen a fajtára jellemző íz – megváltozásához vezet.

Kizárólag a teljesen érett gyümölcsöket szabad feldolgozni, mivel a „Pöllauer Hirschbirne” csak teljesen érett állapotában nyeri el jellegzetesen harmonikus ízét, amely elengedhetetlen a feldolgozással előállított termékek 3.2. pontban leírt tulajdonságainak kialakulásához.

3.4.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében)

—

3.5.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

A termékek jó minőségének biztosítása érdekében a növényanyag létrehozásától kezdve a gyümölcslé-előállítás és a gyümölcsaszalás műveletéig minden előállítási műveletet a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni. A „Pöllauer Hirschbirne” szüretelése a fogyasztási érettség (teljes érettség) állapotában történik, ezért a gyümölcs csak rövid ideig tárolható, és mechanikai behatásokra (például a szállítás során) különösen érzékeny. Ezért elengedhetetlen, hogy a feldolgozási folyamat a meghatározott földrajzi területen történjen mindaddig a lépésig, amíg mechanikai behatásokra már nem érzékeny termék áll rendelkezésre.

3.6.   A szeletelésre, az aprításra, a csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok

—

3.7.   A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok

A termékleírásnak megfelelően előállított körte, aszalt körte és körtelé címkéjén fel kell tüntetni a „Pöllauer Hirschbirne g.U.” megjelölést és az uniós jelölést. Ezenkívül a csomagoláson zárjegyet kell elhelyezni, amelyen szerepel a „Pöllauer Hirschbirne g.U.” megjelölés, az uniós jelölés és egy egyedi, folytonos számozású azonosító szám. A zárjegy kötelező használata kizárólag a tanúsított termékek nyomon követhetőségét szolgálja.

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása

A Pöllauer Tal (természetvédelmi terület) a „Pöllauer Hirschbirne” körtét adó gyümölcsfák nevelésének és a körte termesztésének, feldolgozásának hagyományos központja. Az előállítás területe Stájerország és Alsó-Ausztria tartományok következő közigazgatási körzeteire terjed ki:

—   Stájerország tartomány: Südoststeiermark (csak az egykori Feldbach körzet területe), Hartberg-Fürstenfeld, Graz, Graz-Umgebung, Hartberg, Weiz körzetek

—   Alsó-Ausztria tartomány: Neunkirchen, Wiener Neustadt-Land körzetek

A nyersanyagok származási területe megegyezik az előállítási területtel.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel

5.1.   A földrajzi terület sajátosságai

A meghatározott földrajzi terület a Stájer Peremhegység és az Elő-Alpok éghajlati övezeteit, valamint Alsó-Ausztria ezekhez hasonló éghajlati övezeteit foglalja magában. A földrajzi területen uralkodó enyhe éghajlatnak köszönhetően a „Pöllauer Hirschbirne” növekedése, virágzása és termésfejlődése optimális, ami lehetővé teszi a körte minőségi jellemzőinek és jegyeinek lehető legteljesebb kialakulását.

Az éghajlat szempontjából döntő fontosságú a fagyos napok alacsony száma (kb. 80–110 nap) az előállítási terület körtetermesztés szempontjából előnyös részein, valamint a tenyészidő időtartama (kb. 185–245 nap). Mivel a Hirschbirne körtefajta virágja érzékeny a kései fagyokra, az előállítási terület körtetermesztésre legalkalmasabb részei azok a megközelítőleg 300 és 800 méter tengerszint feletti magasságban fekvő hegyoldalak és hegyhátak, amelyek kívül esnek a völgyek és medencék inverziós rétegein és hidegpárnáin. A Hirschbirne körtefajta 800 méter tengerszint feletti magasság fölött (1 000 méter tengerszint feletti magasságig) csak kifejezetten kedvező fekvés esetén érik be.

A „Pöllauer Hirschbirne” növekedése szempontjából a meghatározott földrajzi terület nem túl nehéz, friss, túlnyomórészt mészben szegény talajai ideálisak, feltéve, hogy nincsenek bennük vízzáró rétegek. E tekintetben a földrajzi terület vázgazdag és kevéssé humuszos vagy vályogos talajai jönnek szóba. A „Pöllauer Hirschbirne” a talaj tápanyagtartalma szempontjából igénytelennek számít, azonban sikeres termesztéséhez szükséges a talaj alapvető tápanyag-ellátottsága; ez az előfeltétel a meghatározott földrajzi területen kellő mértékben meg is valósul.

Az előállítás szempontjából döntő tényező a termelők szakértelme, amely a „Pöllauer Hirschbirne” termesztésével és feldolgozásával kapcsolatos ismereteken alapul a meghatározott földrajzi területen, ahol a szükséges szakismereteket évszázadokon át tökéletesítették és adták tovább nemzedékről nemzedékre (ami a 19. századig visszamenően dokumentálható; a földrajzi terület körtetermesztői már az 1888. évi birodalmi gyümölcskiállításon bemutatták a „Pöllauer Hirschbirne” körtét). Ezek a szakismeretek magukban foglalják a termesztésre (hagyományosan kizárólag a régióban nevelt magoncok használata és az ehhez szükséges magok kinyerésének módja), a Hirschbirne körtefák nemesítésére, valamint a tengerszint feletti magasság, éghajlat (hőmérséklet, fagyveszély, tenyészidő időtartama) és talaj szempontjából legmegfelelőbb termőhelyek kiválasztására vonatkozó szaktudást és tapasztalatot. A „Pöllauer Hirschbirne” feldolgozásának sikeressége ezenkívül szorosan összefügg a gyümölcs érési fázisainak ismeretével, így a szüret időpontjának megfelelő megválasztásával, amikor a gyümölcsöt meg lehet aszalni vagy abból gyümölcslevet lehet készíteni.

5.2.   A termék sajátosságai

Az ősszel utolsó körtefajtaként beérő – erre a tulajdonságára nevével utaló (a „Hirschbirne” jelentése „Herbstbirne”, azaz „őszi körte”; a „Herbst”, azaz „ősz” jelentésű „Hi(a)rscht” nyelvjárási szóból) – Hirschbirne nevű ősi, regionális fajtából előállított „Pöllauer Hirschbirne” fajtaspecifikus tulajdonságai közé tartozik jellegzetes (karamellás aszalt körtére emlékeztető, édeskés) íze, valamint a körte, a körtelé és az aszalt körte fajtaspecifikus aromája. A „Pöllauer Hirschbirne” csak a földrajzi terület kedvező termőhelyein és a helyi termelőknek a szüret helyes időpontjára vonatkozó szakértelmének köszönhetően éri el a szükséges édességi fokot és a cukor, a sav és a cseranyag jellegzetes arányát. A szüret és a feldolgozás idején a gyümölcsben még jelentős arányban van jelen cseranyag (polifenolok), ami elengedhetetlen a gyümölcslé kitisztulása szempontjából. A szüret helyes időpontjának megválasztásával azonban a cseranyag-tartalom ekkor már olyan alacsony, hogy a gyümölcslé íze a cukor, a sav és a cseranyag kiegyensúlyozott arányának köszönhetően kellemes és harmonikus, ami jelentős különbség más körtelevekhez képest, az aszalt körtének pedig jól felismerhető karamellás ízt, valamint nyúlós, puha és ragacsos állagot ad. A szüret ideális időpontját (amikor a cukor, a sav és a cseranyag aránya harmonikus) hagyományosan érzékszervi úton állapítják meg. A „Pöllauer Hirschbirne” sajátosságai közé tartozik magas polifenoltartalma (érettségi foktól függően 0,83–2,2 %), magas ballasztanyag-tartalma (7,9–10,5 g/100 g), amely a teljes kiőrlésű búzaliszt ballasztanyag-tartalmának (10 g/100 g) tartományában található, és megközelítőleg ötször magasabb az étkezési körték ballasztanyag-tartalmánál. A „Pöllauer Hirschbirne” feldolgozására vonatkozó hagyományos ismereteknek tehát elengedhetetlen része a termelők által a gyümölcsök szemrevételezéssel és ízleléssel történő megítélése terén szerzett tapasztalat.

5.3.   A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői közötti vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti ok-okozati kapcsolat

A „Pöllauer Hirschbirne” – amely a földrajzi terület stájer részén véletlen folytán honosodott meg, és amelyet kizárólag a Hirschbirne nevű ősi, regionális fajta magoncaiból félmagas és magas törzsű faként nemesített fákon termett gyümölcsből állítanak elő – különleges jellege szavatolja, hogy e fajta különösen alkalmas a meghatározott földrajzi területen történő termesztésre. A nagy koronájú, erős növésű fák olyan fajtatulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek a földrajzi területen évszázadok során lezajlott természetes és ember által végzett szelekció következtében alakultak ki, és garantálják a „Pöllauer Hirschbirne” fajtaspecifikus ízét és aromáját.

A földrajzi terület éghajlati és talajviszonyai teszik lehetővé a „Pöllauer Hirschbirne” termesztését, amely az utolsóként beérő körtefajta, ezért minőségi fajtatulajdonságai kialakulásához szüksége van a földrajzi területen adott, hosszú tenyészidőre. A „Pöllauer Hirschbirne” csak a kedvező adottságú termőhelyeken éri el a szükséges édességi fokot és a cukor, a sav és a cseranyag kiegyensúlyozott arányát.

Az éghajlati és talajviszonyok, továbbá a helyi termelőknek a termőhely megválasztására (tengerszint feletti magasság, éghajlat, talaj), a termesztésre, a gondozásra, a szüret módjára és időpontjára (kizárólag a fogyasztási érettség állapotában lévő körték leszedése, az érettségi szint érzékszervi megítélése), illetve a tárolás technikájára vonatkozó hagyományos ismeretei, valamint az előállítással és hagyományos feldolgozással kapcsolatos tapasztalatai mind döntő tényezők a „Pöllauer Hirschbirne” minősége szempontjából, és hozzájárultak a Hirschbirne nevű ősi, regionális körtefajta fennmaradásához, amelynek minősége képezi a termék jó hírnevének alapját.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(510/2006/EK rendelet (3) 5. cikk (7) bekezdés)

A termékleírás teljes szó szerinti szövege elérhető a http://www.patentamt.at/Media/Poellauer_Hirschbirne_Antrag.pdf címen vagy az Osztrák Szabadalmi Hivatal (www.patentamt.at) honlapjának „Markenschutz/Schutzrechte/Herkunftsangabe” elérési útvonalán. Ott az oltalommal védeni kívánt termék elnevezése alatt található a termékleírás.

---

(1)  HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

(2)  HL L 93., 2006.3.31., 12. o. A rendeletet felváltotta az 1151/2012/EU rendelet.

(3)  Lásd a 2. lábjegyzetet.

---