21.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/40

1.

hangsúlyozza, hogy az intézményekkel és általában a politikával szembeni bizalmatlanság, illetve a 2014. május 22–25. között rendezett európai választások alkalmával az EU-ellenes szavazatok számának növekedése és a távolmaradók példátlanul magas aránya újabb figyelmeztetést jelent, amelyből mielőbb le kell vonni a konzekvenciákat;

2.

kiemeli, hogy az, hogy a polgárokat ismét az európai uniós projekt mellé állítsuk, és erősítsük az európai projekt iránti elkötelezettségüket, olyan, a politikai és a demokratikus működés, továbbá a kommunikáció szintjén jelentkező kihívást jelent, amelyet az uniós irányítás és a területi kormányzás különböző szintjeinek közösen kell megoldaniuk;

3.

hangsúlyozza, hogy az európai uniós intézmények közös feladata, hogy olyan, új kommunikációs irányvonalat javasoljanak az európai projekthez, amely elősegíti a polgárok szorosabb kötődését az EU-hoz. E decentralizált és kreatív folyamat során az intézményeknek meg kell állapodniuk egy közös kommunikációs koncepcióban, amely pozitívan mutatja be az Európai Uniót, elismerve annak identitását, létjogosultságát, értékeit és politikáinak konkrét eredményeit. A kommunikációs koncepciónak választ kell adnia a hétköznapi emberek aggodalmaira;

4.

megjegyzi, hogy a régióknak és a városoknak kipróbált hagyományaik és ismereteik vannak a polgárokkal folytatott konzultáció és párbeszéd terén. Ez főként a részvételi mechanizmusokon alapul, amelyek az EU hivatalos kommunikációs tevékenységének fő erősségét képezik;

5.

ismételten leszögezi, hogy ahhoz, hogy az Európai Uniót közelebb hozzuk a polgáraihoz, meg kell teremtenünk a megfelelő feltételeket a döntéshozatali folyamat javításához és ahhoz, hogy a polgárok és a helyi, regionális, országos és európai szintű intézmények közti párbeszéd demokratikusabbá és átláthatóbbá váljon;

6.

üdvözli a civil és demokratikus részvétel feltételeinek javítását célzó uniós szintű kezdeményezéseket, például az európai polgári kezdeményezést, és sajnálja, hogy az új többéves pénzügyi kereten belül csökkentették az „Európa a polgárokért” program költségvetését;

7.

ahogyan azt az RB már az intézmény fennállásának 20. évfordulójára elfogadott állásfoglalásában és az európai többszintű kormányzás általa kidolgozott chartájában is jelezte, az uniós szintű fellépéseknek mindenképp szorosabb kapcsolatban kell lenniük a polgárokat foglalkoztató kérdésekkel, és valódi hozzáadott értéket kell jelenteniük, miközben megfelelnek a szubszidiaritás és az arányosság elvének is;

8.

meg van győződve arról, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak mint az Európa és a polgárai között hidat építeni kívánó kommunikáció fontos partnereinek több lehetőséget kell kapniuk ezen a területen. Az RB-tagoknak a regionális és helyi politikai képviselőkkel együtt saját választókerületeikben az európai integráció fontos népszerűsítőiként, az európai uniós intézmények felé pedig saját területük helyi közvéleményének közvetítőiként kell működniük. Másrészt a regionális és helyi önkormányzatokra, ezen belül is a választott testületekre az a szerep hárul, hogy széles körű tájékoztató kampányok révén megismertessék polgáraikat a területükön megvalósuló uniós projektekkel, ahogy azt a strukturális alapokról szóló kommunikáció szabályai eleve előírják. Ahhoz, hogy ezeknek a kölcsönösen érvényes kötelezettségeknek teljesen eleget tegyenek, az is kívánatos, hogy részt vegyenek helyi és európai rendezvényeken;

9.

úgy véli, hogy fontos lenne elkerülni a kommunikációs csatornák, prioritások, források és stílusok szétforgácsolódását és szaporodását, hogy jobban össze lehessen hangolni az Európai Unió intézményeinek és szerveinek stratégiáit és kommunikációs tevékenységeit;

10.

megjegyzi továbbá, hogy közelíteni kell egymáshoz az egyes uniós intézmények sajátos megközelítéseit, hogy a polgárok jobban át tudják tekinteni az európai projekt egészét, továbbá hogy az uniós szaknyelvet és terminológiát „le kell fordítani” a polgárok számára, és áttekinthető információs anyagokkal kell hozzájárulni az EU intézményi struktúráinak jobb megértéséhez;

11.

szükségesnek tartja, hogy az EU intézményei további erőfeszítéseket tegyenek kommunikációs és részvételi politikáik professzionálisabbá tétele és optimalizálása érdekében. A kommunikációnak összhangban kell lennie a polgárok érdekeivel és nem szabad csak az intézményi kampányokra és az európai választások előtti utolsó pillanatokra korlátozódnia. Például az Európai Parlament által a politikai pártok segítségével az európai választások kampánya során elvégzett munka mintaként kellene, hogy szolgáljon az EU mindennapi kommunikációjához;

12.

kéri az uniós intézményeket, hogy a következő európai választások előkészületeként közösen álljanak a 2015–2019 közötti időszakra szóló kommunikációs terv: az Európa és polgárai közötti kapcsolat újraépítése mögé oly módon, hogy összehangolt és decentralizált fő stratégiai irányvonalak és kommunikációs kezdeményezések köré épülő számszerűsített és mérhető célokat határoznak meg az emberek mozgósítására és a közvélemény európai projekt iránti figyelmének felkeltésére nézve;

13.

kiemeli, hogy a tervnek el kell szakadnia az Európát magyarázni és „eladni” kívánó, felülről lefelé irányuló hagyományos megközelítéstől. Ha párbeszéd alakul ki a polgárokkal és a polgárok között, az lehetővé teszi majd a kétirányú kommunikációt, és azt, hogy visszajelzések érkezzenek a helyi szintről;

14.

javasolja, hogy 2019 májusáig érjük el, hogy a „Standard” Eurobarométer közvélemény-kutatás keretében megkérdezett polgárok többsége úgy érezze, hogy számít a véleménye az Európai Unióban, ismerje az EU fő döntéshozatali folyamatait és politikáit, tájékozott legyen az európai kérdésekről, és arról számoljon be, hogy pozitív képe van az EU-ról (1);

15.

úgy véli, hogy az EU kommunikációs tartalmait hozzá kell igazítani a helyi kulturális, társadalmi és gazdasági keretfeltételekhez, és azoknak figyelembe kell venniük a nemzeti jelentőségű kérdéseket; úgy gondolja emellett, hogy célszerűbb és praktikusabb volna a meglévő helyi, regionális és nemzeti szférákat „európaizálni”, mint egy egységes európai nyilvános szférát teremteni;

16.

azt ajánlja, hogy a kommunikáció a polgárok, így elsősorban a fiatalok, a növekvő lélekszámú idős népesség, valamint a vidéki és városkörnyéki területek lakóinak igényeihez és érdeklődéséhez igazodjon;

17.

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy egy minden régióban ugyanolyan fontos célcsoport a fiatalok csoportja. Azok a fiatalok, akik aktívan részt vehettek az EU mobilitási programjaiban, a diákcserékben, külföldi szemesztereken vagy nemzetközi ifjúsági mozgalmakban, valamint testvériskolai tevékenységekben, az Európai Unió leendő nagykövetei; az RB ezért azt követeli, hogy minél több fiatal előtt nyíljon meg az európai programokban és partnerségekben való részvétel lehetősége, pl. az Erasmus+ program révén, amelyet a régiókban még ismertebbé kell tenni;

18.

úgy véli, hogy a 2015–2019 közötti időszakra szóló kommunikációs terv sikeréhez mindenképpen olyan reklámeszközökre van szükség, amelyek az európainak lenni és európainak érezni magunkat emocionális elem aktív népszerűsítését és erősítését szolgálják. Sok helyi és regionális önkormányzat rendelkezik olyan internetes/közösségi platformokkal, amelyek nagyon hasznosak lehetnek ahhoz, hogy megszólítsuk a polgárokat és sikeresen megnyerjük őket az európai projektnek;

19.

megismétli, hogy jobban figyelembe kell venni az arra vonatkozó konkrét adatokat, hogy milyen jelentőségük és hatásuk van az uniós politikáknak az emberek mindennapi élete szempontjából;

20.

emlékeztet a többnyelvűség fontosságára; kéri ezért, hogy az információk az EU valamennyi hivatalos nyelvén hozzáférhetőek legyenek;

21.

arra ösztönzi az uniós intézményeket, hogy megfelelő tájékoztatással lépjenek fel az Európa hiteltelenítésére irányuló, a tényeket eltorzító híresztelésekkel és hamis információkkal szemben; minden szint politikai képviselőit arra kéri, hogy közvetlenül szálljanak szembe a megalapozatlan „Brüsszel-szapulással”, különösen akkor, ha azt a tagállami kormányok és politikai pártok belpolitikai okokból gyakorolják; szeretné, ha jobban kiemelnék az Európát a mindennapokban formáló férfiak és nők szerepét, és az európai ügyek megvitatását objektív és pontos információkra kívánja alapozni;

22.

támogatja, hogy ösztönözzék egy Európa-értelmezés kialakítását, amelynek keretében párbeszéd és gondolkodási folyamat indulhat el az európai közönség körében az európai integráció történelmi, kulturális, filozófiai és szociológiai alapjairól, ahogy az európai egység hiányából fakadó költségekről is, anélkül azonban, hogy ez egy felülről erőltetett folyamat lenne, vagy tendenciózusan az uniós politikák utólagos legitimálásának irányába vezetne;

23.

hangsúlyozza ezzel kapcsolatban annak fontosságát, hogy az európai narratíva alátámasztása érdekében helyi, regionális, nemzeti és európai szinten használják fel a sporthoz hasonló innovatív, európaivá lett, még alábecsült és nem kihasznált ágazatokat, a közös narratívára és a pedagógiai megközelítésre támaszkodva;

24.

azt ajánlja, hogy ezt az európai narratívát különféle kommunikációs eszközökkel (videoklipek, hordozható készülékre fejlesztett alkalmazások, képregények stb.) is támasszák alá, hogy a jelentős európai eseményekhez egy személyesebb „családtörténet” is kapcsolódhasson, illetve hogy az eurózóna bankjegyein jelenítsék meg az EU értékeit megtestesítő személyeket; azt javasolja továbbá, hogy az ehhez az új európai narratívához hozzájáruló kulturális szakemberek és értelmiségiek számára hozzanak létre olyan platformokat és keretfeltételeket, amelyek támogatják hálózatba szerveződésüket és cserekapcsolataikat;

25.

kéri, hogy az Intézményközi Tájékoztatási Csoport az Európai Parlament, a Miniszterek Tanácsa és az Európai Bizottság közös elnökletével negyedévente üljön össze, azzal a világosan meghatározott feladattal, hogy meghatározza, végrehajtsa és értékelje a közös stratégiai prioritásokat, és hogy a kommunikációt jobban hozzáigazítsa az egyes intézmények igényeihez; ajánlja emellett, hogy ösztönözzék a Tanács információs munkacsoportját, hogy valamennyi tagállamban hozzon létre olyan mechanizmusokat, amelyek biztosítják az EU-ról folyó kommunikációért nemzeti és szubnacionális szinten felelős személyek közötti koordinációt;

26.

úgy véli, hogy a 2014. évi európai választások alkalmával az Európai Parlament bebizonyította a központosított tájékoztatási kampány – amelyből a Régiók Bizottsága jelentős részt vállalt – hasznosságát, megjegyzi azonban, hogy az egész európai földrészt átfogó kommunikációs műveletekhez decentralizált együttműködést kell kialakítani a régiókkal és a településekkel, a civil társadalommal és a sajtóval; ezzel kapcsolatban utal az Európai Bizottság kommunikációs politikájának átalakítására, amely várhatóan elősegíti ennek az együttműködésnek a megvalósulását;

27.

azt javasolja, hogy az uniós intézmények öt év alatt szervezzenek 500 „párbeszédet a polgárokkal”, ügyelve arra, hogy ez Európa teljes területére kiterjedjen, elkerülve, hogy az üléseket kizárólag nagyvárosokban tartsák; hangsúlyozza, hogy ezekbe a polgárokkal szervezett találkozókba módszeresen be kell vonni az Európai Parlament tájékoztatási irodáit, az Európai Bizottság képviseleteit, a Régiók Bizottságát, valamint a helyi és területi önkormányzatokat, amelyek rendelkeznek a szükséges forrásokkal és tapasztalatokkal, és ismerik a helyi sajátosságokat; ezeket a párbeszédeket szimbolikus helyeken kellene lebonyolítani, és egy uniós ágazati politikát és egy népességcsoport vagy régió számára nagyon fontos témaköröket kellene megvitatni. A regionális és helyi felelősök, mindenekelőtt az RB tagjai és az európai parlamenti képviselők, felkérést kapnának a párbeszédek moderálására és egy konkrét nyomon követés biztosítására; hasznos lenne, ha ezt a kezdeményezést a Europe Direct információs központjainak Európai Bizottság által beindított hálózata koordinálná, amely minden tagállamban jelen van, és amelynek már vannak tapasztalatai az európai projekt helyi és regionális szintű népszerűsítésében;

28.

szeretné, ha egy európai biztos minden évben ellátogatna mind a 277 európai régióba, hogy meghallgassa polgártársainkat és népszerűsítse az uniós intézkedéseket;

29.

hasznos lenne, ha az Európai Bizottság tisztviselőihez hasonlóan az európai parlamenti képviselők és a Régiók Bizottsága tagjai is minden évben részt vennének a „Back to school” elnevezésű kezdeményezésben;

30.

örömmel fogadja az Európai Bizottság által 2014 második félévében elindított, hat tagállamra kiterjedő „kísérleti” kommunikációs kampányokat, amelyek – helyi kampányokként, amelyek bizonyítják az uniós szakpolitikák és jogszabályok konkrét hatásait – az EU 2015–2019. évi kommunikációs tervének egy másik pillérét alkothatják; azt javasolja, hogy terjesszék ki ezt a pillért a többi tagállamra, vonják be a régiókat és a városokat, és bővítsék egy interaktív elemmel;

31.

kéri, hogy a tagállamokban működő, uniós intézményekhez tartozó kommunikációs szolgálatok (az Európai Bizottság képviseletei, az Európai Parlament tájékoztatási irodái, a „Europe Direct” információs központjai, az európai alapok általános kezeléséért felelős irányító hatóságok) aktívabban működjenek együtt a helyi és regionális önkormányzatokkal és ezek nemzeti szövetségeivel, valamint rendelkezzenek megfelelő információkkal a Régiók Bizottsága uniós jogalkotással kapcsolatos döntéshozatal során végzett munkájáról annak érdekében, hogy kiemeljék az uniós szakpolitikák helyi szintű jelentőségét és hatásait, ösztönözzék a polgárok aggodalmait és problémáit figyelembe vevő kezdeményezéseket, és tegyék lehetővé, hogy a polgárok kifejezésre juttathassák problémáikat;

32.

arra kéri ezeket a tagállamokban levő kommunikációs szerveket, hogy készítsenek leltárt a polgári részvétellel kapcsolatos állami és magánkezdeményezésekről, hogy egyrészt ezeken keresztül lehessen eljuttatni az üzeneteket, amelyek így interaktívvá válhatnak, másrészt pedig, hogy nagyobb hatást lehessen elérni helyi szinten. Ennek érdekében hasznos lenne hálózatokat létrehozni és azokat alapvető tájékoztatási eszközként beépíteni a kommunikációs tervbe;

33.

megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok gyakran saját médiával rendelkeznek, amely széles körben hozzáférhető, és alkalmas a helyi körülményekhez igazított európai információkra vonatkozó tájékoztatásra és az ezekkel kapcsolatos viták kibontakoztatására. Az EU azonnal felhasználható és zsargonmentes kommunikációs eszközöket (cikkeket a tájékoztató magazinoknak, sémákat, videoklipeket stb.) bocsáthatna ennek a mintegy 1 00  000 helyi önkormányzatnak a rendelkezésére. A nemzeti területi szövetségek és az RB nemzeti küldöttségei kiválóan alkalmasak arra, hogy kapcsolatot létesítsenek ezzel a szubnacionális hatóságokból álló célcsoporttal;

34.

emlékeztet arra, hogy az európai jogszabályok igen jelentős részének végrehajtásáért a helyi és regionális önkormányzatok felelősek. Igen fontos tehát, hogy minél jobb részvételi lehetőségeket biztosítsunk számukra az európai jogalkotási folyamatban. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament nemrégiben kiadott közös javaslata azonban, amely szerint a helyi önkormányzatoknak és szövetségeiknek kötelezően fel kellene vétetniük magukat a lobbisták jegyzékébe, jelentősen korlátozza ezeket a részvételi lehetőségeket. A Régiók Bizottsága ezért kéri, hogy vizsgálják felül a javaslatnak ezt a részét, és a helyi önkormányzatokat és szövetségeiket a régiókhoz hasonlóan mentesítsék a regisztrációs kötelezettség alól.

35.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szigorítsa meg az európai önkormányzatok uniós támogatások odaítéléséhez kapcsolódó kommunikációs kötelezettségeit (a táblák mérete, elhelyezése, uniós logók a kommunikációs eszközökön stb.). Az utca embere számára érthetetlen betűszavak – amilyen például az ERFA, az EMVA és az ESZA – helyére az „Európai uniós társfinanszírozással” megjelölésnek kellene kerülnie; úgy véli, hogy modellként szolgálhatnának bizonyos régiók arra irányuló erőfeszítései, hogy vonják össze az európai strukturális és beruházási alapok egyes programjainak kommunikációs költségvetési kereteit, és fordítsák őket hatékonyabb kampányokra; szinergiák felkutatását is javasolja (az „europa.eu” portál révén) az Európai Bizottság, a tagállamok, a Parlament és az RB különféle online projektjei (2) között, amelyek mind az EU által helyi szinten támogatott projekteket bemutató interaktív térképekre támaszkodnak;

36.

a 2015–2019. évi kommunikációs terv fő eszközeiként az online kommunikációs eszközök és a közösségi médiák fokozottabb igénybevételét javasolja. Örömmel fogadja azokat a kezdeményezéseket, amelyek több tagállam polgárainak online részvételére és a tőlük származó észrevételek összegyűjtésére vonatkozó innovatív módszerek kialakítását célozzák, és hangsúlyozza, hogy a közösségi hálózatokon kifejtett hatásuk miatt milyen óriási ösztönző hatásuk lehet a helyi és regionális politikai vezetőknek;

37.

ellenzi, hogy csökkentsék azokat a forrásokat, amelyekkel az uniós intézmények a 2014–2020-as időszakra vonatkozó kommunikációs tevékenységükhöz rendelkeznek;

38.

azt javasolja, hogy az uniós kommunikációs költségvetés 20 %-át nemzeti és helyi szinten decentralizálják, többek között az „Europe direct” – Európa Ház tájékoztató központoknak juttatva ezt –, annak érdekében, hogy megerősítsék ezeket a szerveket, strukturális együttműködést alakítsanak ki a helyi és regionális partnerekkel, és szélesebb közönséget érhessenek el;

39.

az EU intézkedéseinek népszerűsítését és döntési mechanizmusainak jobb megértetését célzó reklámkampányok kibővítését ajánlja; partnerségi megállapodások kötését javasolja 500 helyi sajtótermékkel, televízióval és rádióval a viták megszervezése és azok megszólaltatása céljából, akik a mindennapokban megélik és építik Európát; hangsúlyozza, hogy ezeknek a partnerségi megállapodásoknak teljes körű szerkesztői függetlenséget kell biztosítaniuk a szerkesztők és a műsorszórók számára; úgy véli, hogy az uniós intézményeknek támogatniuk kellene a Régiók Bizottsága arra irányuló erőfeszítéseit, hogy tájékoztassa a helyi és regionális újságírókat, rendszeres közös tevékenységek szervezése révén;

40.

az uniós kommunikációs stratégiák társfinanszírozására új modellek kidolgozását javasolja a 2013-ban leállított irányítási partnerségi program helyett. Hangsúlyozza, hogy a kidolgozandó struktúra várhatóan közvetlen partnerségek kialakítását is lehetővé teszi a tagállamok helyi és regionális önkormányzataival. Megjegyzi, hogy az európai bizottsági képviseletek és a regionális önkormányzatok között a közelmúltban kialakított, a stratégiai partnerségre vonatkozó kísérleti projekteket modellnek lehetne tekinteni és szélesebb körben lehetne alkalmazni őket, feltéve, hogy kölcsönös pénzügyi kötelezettségvállalásokat tartalmaznak;

41.

500 stratégiai partnerség kialakítását javasolja, melyek költségvetését az Európai Bizottság képviseletei, tovább a helyi és regionális önkormányzatok fedeznék „a 2015–2019 közötti időszakra szóló kommunikációs terv: az Európa és polgárai közötti kapcsolat újraépítése” keretében;

42.

rámutat, milyen hasznosak az olyan strukturált hálózatok, mint az RB EuroPCom nevű éves konferenciája, amelyen Brüsszelben minden évben az uniós intézmények több mint 700 kommunikációs szakembere vesz részt, továbbá a helyi, regionális és nemzeti hatóságok kommunikációs kapacitásainak erősítésére irányuló támogató intézkedések. Azt javasolja, hogy 2019-ig tömörítsenek legalább 5  000 települést, várost és régiót az „Európa barátai” hálózatba annak érdekében, hogy mozgósítsák, képezzék ki, és támogassák a kommunikációs felelősöket a tagállamokban;

43.

arra ösztönzi az Európai Bizottság és a Parlament tagállamokban működő intézményi képviseleteit, hogy szervezzenek regionális szinten, Brüsszelben és Strasbourgban találkozókat a helyi és regionális közigazgatási szervek kommunikációs szakembereivel és egyéb munkatársaival;

44.

azt javasolja, hogy értékeljék ki az EU 2015–2019. évi kommunikációs tervének hatását, végezzenek több helyi és regionális szinten lebonyolított regionális Eurobarométer-felmérést, és dolgozzanak ki közös módszertant a kommunikációs tevékenységek EU-ra gyakorolt helyi hatásának mérése céljából, felhasználva a decentralizált hatóságok szakértelmét és azt, hogy e hatóságok jól ismerik a lakosság nézeteit.