23.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 482/152

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre, az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára és az indiai alkotmányra,

—

tekintettel az ENSZ emberi jogokról, szexuális irányultságról és nemi identitásról szóló, 2011. június 17-i A/HRC/17/19 határozatára,

—

tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának tagjai, másrészről az Európai Unió és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodás (Cotonoui Megállapodás) második felülvizsgálatára, és a benne foglalt emberi jogi záradékokra, különösen a 8. cikk (4) bekezdésére és a 9. cikkre,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére és 21. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 10. cikkére, amelyben az Európai Unió, illetve annak tagállamai kötelezettséget vállalnak az egyetemes emberi jogok és alapvető szabadságok védelmére és előmozdítására, valamint az egyének védelmére a tágabb világban fenntartott kapcsolataik keretében.

—

tekintettel a Tanács által elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó, 2013. június 24-i iránymutatásra,

—

tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2013. december 20-i, a homoszexualitás ellen irányuló ugandai törvénytervezet elfogadásáról szóló nyilatkozatára,

—

tekintettel Catherine Ashton 2014. január 15-i nyilatkozatára, amelyben hangot ad a Nigériában az azonos neműek házasságát tiltó törvénytervezet törvénnyé válásával kapcsolatos aggodalmának

—

tekintettel „a leszbikus nőkkel szembeni erőszakról és a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek jogairól Afrikában” című, 2012. július 5-i álláspontjára (1), az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok, másrészről az Európai Közösség 2013. június 13-án és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt és 2005. június 25-én Luxembourgban első alkalommal módosított partnerségi megállapodást második alkalommal módosító megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről szóló állásfoglalására (2), és „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2011. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2013. december 11-én elfogadott állásfoglalására (3),

—

tekintettel a homoszexualitás ellen irányuló ugandai törvénytervezetről szóló 2009. december 17-i állásfoglalására (4), az ugandai úgynevezett „Bahati-törvénytervezet” és az LMBT személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetésről szóló 2010. december 16-i állásfoglalására (5), és a David Kato ugandai meggyilkolásáról szóló, 2011. február 17-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a nigériai helyzetről szóló 2012. március 15-i (7) és 2013. július 4-i (8) állásfoglalásaira,

—

tekintettel az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalások jelenlegi helyzetéről szóló, 2011. május 11-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel eljárási szabályzata 122 cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel minden ember szabadnak és egyenlőnek születik méltóság és jogok tekintetében; mivel valamennyi állam kötelessége megelőzni az egyedi jellemzőkön, köztük a szexuális irányultságon, a nemi identitáson és annak kifejezésén alapuló erőszakot, gyűlöletkeltést és megkülönböztetést;

B.

mivel 78 ország továbbra is bűncselekménynek tekint bizonyos, azonos nemű felnőttek közötti, beleegyezésen alapuló tevékenységeket, és ezek közül 7 országban halálbüntetés jár az ilyen jellegű „bűncselekményekért” (Irán, Mauritánia, Nigéria bizonyos részei, Szaúd-Arábia, Szudán és Jemen); mivel ezek a jogi korlátozások elavultak a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek jogai utóbbi években történt érvényesítésének fényében, és mivel a számos országban végbement pozitív fejlemények az LMBTI-személyek kérdésével kapcsolatos globális helyzet javulását elősegítő példaként szolgálhatnak;

C.

mivel az azonos neműek közötti, kölcsönös beleegyezésen alapuló aktusokat már eddig is Ugandában 14 év, Nigériában pedig 7 év börtönbüntetéssel, vagy – a saría jogot követő 12 államban –halálbüntetéssel sújtották, ugyanakkor Indiában a delhi legfelsőbb bíróság egy 2009-es ítéletében megszüntette ezen tevékenység büntethetőségét;

D.

mivel 2013. december 20-án az ugandai parlament jóváhagyta a homoszexualitás elleni törvénytervezetet, amely az LMBTI-személyek jogainak támogatását hétéves, az LMBTI-személyek feljelentésének megtagadását hároméves, míg a „visszaeső bűnelkövetőket” vagy a HIV-pozitív jogsértőket életfogytig tartó börtönbüntetéssel sújtja; és mivel az azonos neműek közötti, kölcsönös beleegyezésen alapuló kapcsolatot az ugandai büntető törvénykönyv 145. szakasza bűncselekményként kezeli;

E.

mivel a nigériai szenátus 2013. december 17-én elfogadta az „azonos neműek házasságát tiltó törvénytervezetet”, amely 14 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtja az azonos neműek közötti kapcsolatot, és 10 évig terjedő szabadságvesztéssel az azonos neműek közötti házasságok tanúit, illetve az LMBTI-bárokat működtető, és az LMBTI-szervezeteket vagy -gyűléseket irányító személyeket; mivel a törvénytervezetet Goodluck Jonathan elnök 2014 januárjában hatályba léptette;

F.

mivel 2013. december 11-én az indiai legfelsőbb bíróság megsemmisítette a delhi legfelsőbb bíróság 2009-es ítéletét, amely kimondta, hogy az indiai büntető törvénykönyv 377. szakasza – a gyarmati időkből származó, a homoszexualitást büntető jogszabály – sérti az indiai alkotmányban szereplő egyenlőség elvét; és mivel ezáltal a bíróság ismételten bűncselekményként kezeli a homoszexualitást, amelyért akár életfogytig tartó börtönbüntetés is kiszabható;

G.

mivel 2013 júniusában az orosz állami duma az ún. „homoszexuális propagandát” tiltó törvényt fogadott el, amely súlyos mértékben korlátozza az LMBTI-szervezetek véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságát, és mivel Vlagyimir Putyin elnök hatályba léptette a törvényt;

H.

mivel ezen országokban a média, a lakosság, valamint a politikai és vallási vezetők egyre inkább meg kívánják félemlíteni az LMBTI-személyeket, korlátozva a jogaikat, és törvényesítve az ellenük elkövetette erőszakot;

I.

mivel számos állam- és kormányfő, ENSZ-vezető, kormányzati és parlamenti képviselő, az EU (beleértve a Tanácsot, a Parlamentet, a Bizottságot és a főképviselőt), valamint sok, világszerte ismert személyiség határozottan elítélte az LMBTI-személyek büntethetőségét szentesítő törvényeket;

1.

határozottan elítéli az olyan univerzális jogok elleni súlyos fenyegetést, mint az élethez való jog, a kínzás és a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma, a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési szabadság, továbbá elítéli az LMBTI-személyekkel szembeni megkülönböztetés minden formáját és az ellenük, illetve az ő emberi jogaikat védő személyek ellen bevezetett jogi korlátozásokat; hangsúlyozza, hogy az LMBTI-személyek egyenlősége az alapvető emberi jogok megkérdőjelezhetetlen eleme;

2.

határozottan elítéli az LMBTI-személyek elleni, egyre elnyomóbb törvények bevezetését; ismételten hangsúlyozza, hogy a szexuális orientáció és a nemi identitás az egyének magánélethez való jogához tartozik, amelyet nemzetközi törvények és nemzeti alkotmányok garantálnak; felhívja a fent említett 78 országot, hogy vessenek véget az azonos neműek közötti, kölcsönös beleegyezésen alapuló aktusok bűncselekményként való kezelésének;

3.

kéri Uganda elnökét, hogy ne írja alá a homoszexualitás elleni törvénytervezetet, megakadályozva ezzel annak törvénnyé válását, és helyezze hatályon kívül az ugandai büntető törvénykönyv 145. szakaszát; emlékezteti az ugandai kormányt a nemzetközi jog és az emberi jogok tiszteletben tartására felszólító Cotonoui Megállapodás értelmében rá háruló kötelezettségekre;

4.

határozottan elítéli, hogy Nigériában elfogadták és hatályba léptették az azonos neműek házasságát tiltó törvénytervezetet; felhívja Nigéria elnökét, hogy helyezze hatályon kívül ezt a törvényt, valamint a nigériai büntető törvénykönyv 214. és 217. szakaszát;

5.

kiemeli, hogy az azonos nemű felnőttek közötti, kölcsönös beleegyezésen alapuló aktusok Burkina Fasóban, Beninben, Csádban, a Közép-Afrikai Köztársaságban, Kongóban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Egyenlítői-Guineában, Gabonban, Bissau-Guineában, Elefántcsontparton, Madagaszkáron, Maliban, Nigerben, Ruandában és Dél-Afrikában jogszerűek, és hogy a dél-afrikai alkotmány tiltja a nemi irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést, bizonyítva, hogy a kérdést többféleképpen közelítik meg Afrikában;

6.

kéri a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy fejezzék ki leghatározottabb tiltakozásukat a három kérdéses törvénnyel kapcsolatban, és tegyék világossá, hogy ezek jelentősen befolyásolják az érintett országok kétoldalú kapcsolatait az Unióval és tagállamaival;

7.

üdvözli az indiai kormány arra irányuló kezdeményezését, hogy a legfelsőbb bíróság vizsgálja felül ítéletét, mivel az sérti az egyenlőség alkotmányos elvét; kéri az indiai parlamentet, hogy amennyiben a legfelsőbb bíróság nem vizsgálja felül az ítéletét, semmisítse meg az indiai büntető törvénykönyv 377. szakaszát;

8.

mély aggodalmát fejezi ki a „nem hagyományos szexuális kapcsolatok” népszerűsítését tiltó oroszországi törvény negatív következményei miatt, mivel az fokozza a hátrányos megkülönböztetést és az LMBTI-személyekkel szembeni erőszakot; felhívja az oroszországi hatóságokat, hogy helyezzék hatályon kívül ezt a törvényt, és szorgalmazza a kérdés folyamatos nemzetközi nyomon követését;

9.

emlékeztet arra, hogy az azonos nemű felnőttek közötti, beleegyezésen alapuló tevékenységeket és az LMBTI-személyek emberi jogainak védelmét büntethetővé tevő jogszabályok nagy mértékben akadályozzák a HIV/AIDS elleni küzdelmet, rendszerszerűen fokozzák a HIV és a nemi úton terjedő betegségek terjedését – mivel a veszélyeztetett csoportok félnek egészségügyi szakemberekhez fordulni –, és hozzájárulnak a szélsőséges homofóbia és diszkrimináció légkörének kialakulásához; rámutat arra, hogy egyebek mellett ezek a jogszabályok magas előfordulási gyakoriságú országokban teszik még nehezebbé a HIV/AIDS megelőzését;

10.

hangsúlyozza, hogy az azonos nemű felnőttek közötti, beleegyezésen alapuló tevékenységek további kriminalizálása még nehezebbé teszi mind a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását – különösen a nemek közötti egyenlőség és a betegségek elleni harc vonatkozásában –, mind pedig bármiféle siker elérését a 2015 utáni fejlesztési keret tekintetében;

11.

felszólítja a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy minden meglévő csatornát – a két- és többoldalú fórumokat, valamint a szabadkereskedelmi megállapodásról Indiával zajló tárgyalásokat is beleértve – használjanak fel arra, hogy hangot adjanak az LMBTI-személyek kriminalizálása elleni tiltakozásuknak;

12.

felszólítja a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy az LMBTI-személyek emberi jogaival kapcsolatos tanácsi iránymutatások, a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze és egyéb programok felhasználásával adjanak meg minden segítséget a nem kormányzati szervezeteknek és az emberijog-védőknek;

13.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Parlament többszöri kérésének megfelelően a Cotonoui Megállapodás soron következő felülvizsgálata során illesszenek be a nemi irányultságon alapuló megkülönbözetetésmentességre vonatkozó kifejezett utalást;

14.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamoknak, Uganda, Nigéria, India és Oroszország kormányának és parlamentjének, valamint Uganda, Nigéria és Oroszország elnökének.