23.7.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 242/34

1.1.

Az EGSZB arra biztatja a török kormányt és közigazgatást, hogy ismerjék el a civil társadalmi szervezeteket a társadalom fontos részeként, valamint Törökország uniós értékekhez és joganyaghoz való közeledési folyamatának kulcsszereplőjeként. Egy olyan társadalom létrehozását kell célul kitűzni, amelyben valamennyi társadalmi csoport jelentős szerepet vállalhat. Törökországnak egy közös erőfeszítés részeként tevékenykedve kell megteremtenie a kölcsönös elismerés és eszmecsere pluralisztikus, részvételen alapuló kultúrájának intézményi és jogalkotási keretfeltételeit.

1.2.

A civil társadalmi szervezetek tevékenységének elengedhetetlen előfeltétele, hogy a jogállamiság jegyében minden területen fenn kell tartani a hatalmi ágak szétválasztását. Az aránytalan állami beavatkozások, amelyek indokolatlanul akadályozzák működésüket, amint az a speciális auditok keretében is történt, ezzel nem összeegyeztethetők. Biztosítani kell a jogorvoslathoz való hozzáférésüket is. A korrupció ellen határozottan küzdeni kell.

1.3.

Az EU–Törökország párbeszéd során különös figyelmet kell szentelni az alapvető jogok és szabadságjogok tényleges megvalósításának, köztük az alábbiaknak:

1.4.

A hatalmi ágak szétválasztása (jogalkotó, igazságszolgáltató és végrehajtó hatalom), különösen a kormányzati és a törvényeknek megfelelő közigazgatási tevékenységek közötti egyértelmű különbség és különbségtétel alapfeltételt jelent ahhoz, hogy a civil társadalmi szervezetek működni tudjanak. Különösen a független igazságszolgáltatás képezi a jogállamiság alapját.

1.5.

Az EGSZB arra kéri az EU Tanácsát, hogy törekedjen Törökország uniós csatlakozási tárgyalásainak 23. fejezete (Igazságszolgáltatás és alapvető jogok) és 24. fejezete (A jog érvényesülése, szabadság és biztonság) megnyitására a folyamat további támogatása érdekében Törökországban.

1.6.

Ugyanakkor a vertikális hatalommegosztás – pl. a helyi önkormányzás – elvét is be kell tartani.

1.7.

Hasznos lenne, ha a törökországi civil társadalmi szervezetek részére hozzáférést biztosítanának a kormányzati (döntéshozatali) folyamatokkal kapcsolatos információkhoz. Ehhez rendszeres időközönként és átlátható szabályozások alapján meghallgatásokat és konzultációkat kell tartani, hogy a politikai és adminisztratív döntésekben tükröződjenek a civil társadalmi szervezetek tevékenysége révén nyert ismeretek és az általuk képviselt társadalmi csoportok érdekei. Arra biztatjuk a török kormányt és közigazgatást, hogy vonja be a civil társadalmat (gazdasági és szociális tanács) a formális vitafolyamatba, és ezt az alkotmányreform révén rögzítse az alkotmányban.

1.8.

Egyes foglalkozáscsoportokra és különösen a szabadfoglalkozásúakra, különösen fontos szerep hárul az EGSZB szerint a szabad, jogállamiságon alapuló társadalmi rend megvalósításában. A joghoz vagy az orvosi ellátáshoz való hozzáférést csak független, szakképzettséggel rendelkező szakemberek biztosíthatják, akikben a polgárok egy külső behatásoktól és erőszaktól védett bizalmi viszony alapján meg tudnak bízni. Az ilyen, például ügyvédek, orvosok, adótanácsadók és hasonlók által nyújtott bizalmi szolgáltatások terén a szakmai titoktartás teljes körű biztosítására van szükség.

1.9.

Ennek megfelelően az ilyen szakmákban tényleges önigazgatásra van szükség, pl. a szakmai kamarák révén, amelyek biztosítják, hogy politikai behatásoktól mentesen töltik be a társadalommal és az egyénekkel szembeni különleges felelősségüket. Az EGSZB tényfeltáró látogatása viszont ezen elv megsértését állapította meg.

1.10.

Törökországban nemzeti, ágazati és vállalati szintű szociális párbeszéd kívánatos ahhoz, hogy a munkavállalók és a munkaadók egyenrangú partnerekké válhassanak. Célként kell kitűzni a munkakörülmények, valamint a munkavédelem és a munkahelyi biztonság javítását is, amelyeknek a munkavállalók általános jogaiban kell kifejezésre jutniuk (1).

2.1.

Az EGSZB 2013. szeptember 9–10-i, isztambuli és ankarai látogatása feltárta, hogy a törökországi civil társadalmi szervezetek munkakörülményei gyakran érezhető módon korlátozottak. Egyes esetekben az ilyen szervezetek képviselői és munkatársai komoly személyi korlátozásokat, sőt akár testi erőszakot is kénytelenek voltak elszenvedni az állami intézmények részéről.

2.2.

A 2014. július 1–3-i, Ankarába és Diyarbakırba tett nyomon követő látogatás célja a törökországi civil társadalmi munka keretfeltételeivel kapcsolatos fejlemények és aktuális helyzet feltérképezése volt. A török civil társadalom képviselőivel folytatott beszélgetések során megvizsgálták, hogy a civil társadalmi szervezetek 2013. szeptember óta tapasztaltak-e változásokat munkakörülményeikben.

2.3.

Ezekre a látogatásokra a Törökország EU-csatlakozásának folyamatát nyomon követő EU–Törökország konzultatív vegyes bizottság rendszeres ülései mellett került sor. Az EGSZB tagjai olyan civil társadalmi képviselőkkel is beszélhettek, akiket nem ajánlottak az EU–Törökország konzultatív vegyes bizottság vitapartnereiként.

2.4.

A különböző civil társadalmi szervezetek, valamint a kormány képviselőivel, köztük a helyi önkormányzati képviselőkkel folytatott megbeszélések révén világossá váltak a törökországi civil társadalmi szervezetek munkakörülményei, valamint az ezen a téren esetlegesen bekövetkezett változások. Az egyes civil társadalmi szereplők egyéni tapasztalatai és értelmezései révén egy olyan általános képet szerettünk volna kapni, amely nem annyira a törvények szerinti, hanem a megtapasztalt tényleges – a civil társadalmi szervezetekben való személyes részvétel szempontjából döntő jelentőségű – keretfeltételekről tanúskodik.

2.5.

Feltehetően még optimális körülmények esetén sem lehet elérni, hogy valamennyi civil társadalmi szereplő teljes mértékben elégedett legyen munkakörülményeivel. Ehelyett a civil társadalmi szerepvállalás környezetének a különböző érdekek egyensúlyozása révén való állandó optimalizálását kell célul kitűzni a demokratikus, pluralista társadalom fokozatos fejlesztése érdekében, amely az uniós tagállamokban aktív folyamat révén alakult ki.

2.6.

Az EGSZB felszólítja Törökországot és az Európai Uniót is, hogy tekintsék a civil társadalmi párbeszédet elengedhetetlen előfeltételnek a társadalmaik közötti közeledéshez, és tegyenek meg minden tőlük telhetőt ennek támogatásához. Ez csak akkor járhat sikerrel, ha folyamatos, nyitott párbeszéddel járó kölcsönös tanulási folyamatról van szó.

3.1.

Törökország határozott fejlődést ért el a hatalommegosztás és a független önkormányzás alapelveivel kapcsolatban, bár jelentős további erőfeszítésekre van szükség ezen elvek alkalmazása terén. A civil társadalmi szervezeteknek megbízható jogi keretfeltételekre kell tudniuk alapozni munkájukat. Ehhez hozzátartozik többek között az is, hogy a hatályos jog megfelelő mozgásteret biztosítson tevékenységük számára, és ezt a jogot az állam és a közigazgatás is megfelelően figyelembe vegye és alkalmazza. Ezt a civil társadalmi szervezetek és munkatársaik munkakörülményeire vonatkozó jogbiztonságot átláthatóvá kell tenni és garantálni kell.

3.2.

A kritika tárgyát leginkább az alkotmányos valóság képezte, abban az értelemben, hogy mennyiben lehet bízni az egyéni jogoknak az állami hatóságok általi figyelembevételében. Függetlenül attól, hogy egyes esetekben technikailag jogszerű volt-e az adminisztratív fellépés vagy esetleg a jogszabályok megsértéséről volt szó, a kormányzati intézkedések alapjának, illetve indoklásának megalapozottsága és átláthatósága nem tűnt biztosítottnak. Ezáltal az állami intézkedések önkényesnek tűntek.

3.3.

Egy adott intézkedés jogalapja, a végrehajtásáért felelős fél, valamint egy döntés vagy intézkedés indoka olyan elem, amelyet mindig érthető módon kell ismertetni az érintettekkel. Ennek során a jogorvoslathoz való azonnali hozzáférést is ténylegesen biztosítani és megfelelően dokumentálni kell.

4.1.

A civil társadalmi szervezetek munkatársai, mint minden más polgár, felelősek cselekedeteikért. Társadalmi szerepvállalásuk alapján nem szabad indokolatlan személyes hátrányokkal vagy korlátozásokkal sújtani őket. Különösen saját és családjuk magánéletét kell teljes körű védelemben részesíteni.

4.2.

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy a civil társadalmi szervezetek képviselőit több esetben verbálisan és az igazságügyi eljárásokkal összefüggésben is fenyegették, részben személyesen is, valamint civil társadalmi munkájuk terén is indokolatlan korlátozásokat tapasztaltak. E korlátozások közül többre a 2013. májusban és júniusban a Gezi parkban zajló tiltakozásokkal, valamint az ezekkel az eseményekkel kapcsolatban álló jogi eljárásokkal összefüggésben került sor.

4.3.

Az EGSZB-delegáció mély megdöbbenéssel értesült arról, hogy a Gezi parkban történt tiltakozásokat követően az orvosoknak megtiltották a sérültek ellátását, valamint hogy a betegek aktáit nyomozási célokra kérték ki. Néhány orvos ellen állítólag eljárásokat is indítottak olyan bűnök miatt, mint a kormányzati rendelkezések be nem tartása, mivel nem tettek eleget az állami szervek utasításainak. A politikai eseményektől független és a személyre való tekintet nélküli, bizalmon alapuló, független orvosi ellátás emberi jog, melyet a hippokratészi eskünek megfelelően biztosítani kell. Az orvosi ellátás kapcsán éppúgy, mint jogi képviselet esetében, a szakmai titoktartás minden oldal általi tiszteletben tartása lényeges alapja a bizalom jellemezte munkának, és a jogállamiság egyik ismertetőjele. Az ezen alapelvek minden hivatalos személy általi tiszteletben tartása az egyes eseteken túlmutató jelentőséggel rendelkezik a jogállamiság és a demokrácia általános működése és a lakosságnak a jogaik megvédésébe vetett bizalma számára.

4.4.

Az EGSZB azt tanácsolja, hogy a török hatóságok próbálják meg visszanyerni a civil társadalmi szervezetek elvesztett bizalmát, annak biztosítása révén, hogy a meghozott döntések minden kormányzati szinten átláthatóak és megfelelnek a jogállamiságnak, valamint hogy a jogalkotó, igazságszolgáltatási és végrehajtási szervek döntései teljes mértékben függetlenek.

4.5.

A civil társadalomnak a demokratikus döntéshozatali folyamatba való bevonását az uniós csatlakozási folyamat keretében támogatni lehetne a 23. fejezet (Igazságszolgáltatás és alapvető jogok) és 24. fejezet (A jog érvényesülése, szabadság és biztonság) megnyitásával, valamint az azokban szereplő alapvető jogok és szabadságok proaktív megvalósítása révén.

4.6.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatás és annak keretében a bírók függetlensége a demokráciában alapvető eleme a szabad civil társadalomnak. Különösen az elengedhetetlen, hogy a bírók függetlenül, más szervek közvetlen utasításától, az egyéni nyomásgyakorlástól vagy a személyes hátrányokkal való fenyegetéstől mentesen, a jogszabályoknak megfelelően ítélkezhessenek.

5.1.

Az EGSZB üdvözölné, ha Törökországban a kormány és a közigazgatás nagyobb mértékben használná fel a civil társadalmi szervezetekben rejlő lehetőségeket a politikai döntéshozatal alakítására és közvetítésére, oly módon, hogy a döntéseket megelőzően rendszeresen meghallgatják a civil szervezeteket, és a párbeszéd érdekében tájékoztatási célú hozzáférést biztosítanak számukra az állami döntéshozatali folyamatokhoz. Számos török civil társadalmi szervezet elpanaszolta, hogy nincs lehetőségük hozzáférni az állami döntéshozatali folyamatokhoz. Az uniós tagállamokban a civil társadalmi szervezetek képviselőivel rendszeresen konzultálnak a döntéshozatal előtt, hogy az e szervezetek tagságának valamennyi érdekét és álláspontját figyelembe vehessék a döntéshozatal során, és hogy növekedjen a döntések minősége és társadalmi megvalósíthatósága. A részt vevő vagy érintett társadalmi csoportok meghallgatása révén, amely az eljárások szilárd elemét képezi a törvények és rendeletek meghozatala során, az állami szervek egyrészt előre megállapíthatják a javítási lehetőségeket, másrészt felhasználhatják az adott szervezeteket arra, hogy megismertessék a döntést azok érdekszférájával.

5.2.

Arra biztatjuk a török kormányt és közigazgatást, hogy a civil társadalmat és vele együtt a kisebbségeket egy gazdasági és szociális tanács létrehozásával formálisan is vonja be egy strukturált politikai véleményalkotási folyamatba, és ezt az alkotmányreform révén rögzítse az alkotmányban.

5.3.

A civil társadalmi szervezetek képviselői a tényfeltáró látogatás idején erősen korlátozottnak érezték a tagokkal és a nyilvánossággal való kommunikációjukat. A sajtóhoz való hozzáférést, részben a média oligopolisztikus struktúrái, gyakran pedig az alapvetően egyoldalúan elfogult szerkesztőségek miatt, nehéznek, sőt gyakorlatilag lehetetlennek tartották, valamint erős gazdasági függőségről és a média közvetlen befolyásolásáról számoltak be. Elmondták azt is, hogy a civil társadalmi szervezetek munkájáról való tudósítás ezért éppolyan korlátozott, mint a politikai témákról való olyan szabad viták lehetősége, amelyekben kormánykritikus álláspontokat is lehet képviselni.

5.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy további lépések szükségesek a szabad, sokrétű médiapaletta megvalósulásához. Az újságírókkal szembeni, kritikus riportjaik miatti elnyomást, ide értve a letartóztatásokat, haladéktalanul meg kell szüntetni.

5.5.

Az EGSZB bírálja a Twitter mikroblog-szolgáltatás időszakos blokkolását. A közösségi médiákban is megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadságot a török kormánynak támogatnia kellene, és a demokráciában megvalósuló élénk véleménycsere részeként engedélyeznie kellene azt.

6.1.

A kisebbségek védelmének megvalósulását mint a demokrácia működésének próbakövét igen komolyan kellene venni. Az állami szervek általi diszkriminációt szisztematikusan meg kell szüntetni, a harmadik felek részéről tapasztalt diszkriminációt pedig jogi úton kell rendezni, és a társadalom felvilágosítása révén meg kell akadályozni. A civil társadalomnak a demokratikus döntéshozatali folyamatokba való bevonását az uniós csatlakozási folyamat keretében támogatni lehetne a 23. fejezet (Igazságszolgáltatás és alapvető jogok) és 24. fejezet (A jog érvényesülése, szabadság és biztonság) megnyitásával, valamint az azokban szereplő alapvető jogok és szabadságok haladéktalan megvalósítása révén.

6.2.

Bár a nőket természetesen nem lehet kisebbségnek nevezni, az EGSZB arra kéri Törökországot, hogy a kisebbségek védelmére szolgáló eszközöket a nemek közötti egyenlőség érdekében is használják fel. Ehhez Törökországnak végre kell hajtania a nők jogairól szóló ENSZ-egyezményt. A nők és a lányok valamennyi társadalmi területen – főként a munkaerő-piaci hozzáférés terén, többek között a közszolgálatban – való támogatását Törökországnak politikai célként kell kitűznie, és aktívan kell törekednie elérésére. A török államnak független szaktanácsadás biztosítása révén kell segítséget nyújtania a nehéz élethelyzetben lévő anyák számára, és csökkentenie kell az illegális abortuszok számát. A női jogi szervezetek és a török állam közötti együttműködés bevált gyakorlatát tovább kell fejleszteni és meg kell erősíteni.

6.3.

Törökországnak továbbra is dolgoznia kell a kurd kisebbség török társadalomba való integrációján, és támogatnia kell a kurd kultúrát és nyelvet.

6.4.

Az EGSZB arra kéri Törökországot, hogy védje meg a hátrányos megkülönböztetéstől az eltérő szexuális irányultságú vagy különleges nemi identitással rendelkező embereket, és integrálja őket a társadalomba.

6.5.

Az EGSZB-t arról tájékoztatták, hogy a Törökország alkotmányában szereplő szekuláris állam elvét bizonyos esetekben megsértik, különösen azzal, hogy a hivatalos személyazonosító okmányokon kötelezően fel kell tüntetni a vallással kapcsolatos adatokat. A vallási kisebbségekhez tartozók, köztük az alaviták, úgy tűnik, hogy hátrányt szenvednek a társadalmi életben és egyéni szakmai lehetőségeiket illetően. Törökországnak további erőfeszítéseket kell tennie a vallási kisebbségeknek a társadalomba való diszkriminációmentes beilleszkedése érdekében.

7.1.

Az EGSZB hiányosságokat állapított meg a munkavállalók releváns döntésekbe való szisztematikus bevonásának megvalósítása terén. A szakszervezetek az egyesülési és gyülekezési szabadság – amelyek alapvető feltételei a szakszervezeti tagságnak – korlátozásairól számolnak be. Ezenkívül az EGSZB arról értesült, hogy egyénileg is nyomást gyakorolnak a szakszervezeti tagokra, különösen az üzemi tanácsok tagjaira, ami sérti az egyesülés szabadságának alapvető jogát.

7.2.

Az EGSZB döbbenten értesült a munkavédelmi intézkedések kidolgozása és megvalósítása terén tapasztalható hiányosságokról, amelyek még a tényfeltáró küldöttség látogatását megelőzően is balesetekhez vezettek, mint például a 2014. májusi somai bányabalesethez. Az EGSZB felszólítja a török kormányt és közigazgatást, hogy a munkavállalókkal együtt törekedjenek megelőző intézkedések kidolgozására a munkavállalók életének és biztonságának védelme érdekében, valamint gondoskodjanak az ilyen intézkedések általános megvalósításáról.

8.1.

Törökországban a helyi önkormányzatiság elve bizonyos helyeken még mindig egy olyan kölcsönös tanulási folyamatot jelent, amelyben a különböző hatóságok szerepét és hatásköreit fokozatosan kell meghatározni és tartalommal megtölteni. Az EGSZB megjegyzi, hogy a vertikális hatalommegosztást Törökországban eszközként is felhasználják az állam és a társadalmi csoportok közötti kapcsolati háló fejlesztéséhez, valamint hogy a demokratikus folyamatokat erősebben be kell ágyazni regionális és helyi szinten. Ez újabb alkalmat jelenthet a közvetlenül helyi vonatkozású civil társadalmi szervezeteknek a politikai döntéshozatali folyamatokba való bevonására, például tájékozott polgárok és független tanácsadók képében.

9.1.

Az államnak és a médiának többet kellene tennie azért, hogy a lakosság megértse a társadalmi csoportok különbözőségét, valamint a civil társadalmi szervezetek és az érdekkifejezés szükségességét, hogy a kisebbségeket a török társadalom legitim és értékes részének ismerjék el.

9.2.

A civil társadalmi szervezetek létrejöttéhez és szakmai munkájához ténylegesen pluralisztikus, részvételen alapuló társadalmi szerkezetre van szükség. Ehhez nemcsak az kell, hogy a civil társadalmi szervezeteknek intézményi mechanizmusok révén jogi lehetőségük legyen a működésükre, hanem szükség van a civil társadalmi szerepvállalás tényleges keretfeltételeinek meglétére is. Az önkéntes munka az elérni kívánt érdekek és értékek melletti egyéni elkötelezettségen kívül attól az elismeréstől is függ, amelyet az egyén kap szerepvállalásáért.

9.3.

A civil társadalmi szereplőkkel folytatott egyes beszélgetésekből az derült ki, hogy az érdekelt felek a tevékenységüket inkább a hatóságokkal szembeni egyenlőtlen küzdelemnek érzik, mintsem érdekeik legitim képviseletének. Aggasztó, hogy ehhez gyakran az ellenségesség, bizalmatlanság és a társadalmi vagy kormányzati erőkkel szembeni ellenállás kifejezéseit használták. Ez a magatartás nem kedvez a kölcsönös megértésnek és a közös változtatások révén történő tartalmi előrelépéseknek, és a törökországi társadalmi csoportok közötti szakadék kialakulásának veszélyét hordozza magában.

9.4.

A bizalmatlanság és a félelem légkörének megszüntetése érdekében a hatóságoknak és a civil társadalmi szervezeteknek párbeszédet kell indítaniuk egymással, valamint harmadik félként európai partnerszervezeteikkel is a kölcsönös tisztelet és bizalom elősegítése érdekében.