This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52014DC0337
REPORT FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT AND THE COUNCIL on the application of the derogation provided in Article 8(6a) of Regulation (EC) N° 561/2006 of the European Parliament and of the Council (12-day rule)
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK az 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikkének (6a) bekezdése szerinti eltérés (az ún. 12 napos szabály) alkalmazásáról
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK az 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikkének (6a) bekezdése szerinti eltérés (az ún. 12 napos szabály) alkalmazásáról
/* COM/2014/0337 final */
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK az 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikkének (6a) bekezdése szerinti eltérés (az ún. 12 napos szabály) alkalmazásáról /* COM/2014/0337 final */
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI
PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK az 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi
rendelet 8. cikkének (6a) bekezdése szerinti eltérés (az ún. 12 napos szabály)
alkalmazásáról
1.
Bevezetés
Az Európai Unió
keretrendszert hozott létre a közúti áru- és személyszállítást érintő
szociális szabályokra vonatkozóan, melynek célja a verseny torzulásának
kiküszöbölése, a közúti közlekedésbiztonság javítása, valamint a megfelelő
egészségügyi és biztonsági feltételek biztosítása a közúti szállításban dolgozó
utazó munkavállalók számára. A közúti szállításra vonatkozó egyes szociális
jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet
módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül
helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és
tanácsi rendelet[1]
(a továbbiakban: 561/2006/EK rendelet) közös uniós minimumkövetelményeket ír
elő többek között a vezetési időre, a szünetekre és a
pihenőidőre. Ezek a szabályok minden olyan hivatásos
járművezetőre érvényesek, aki (akár alkalmazottként, akár önálló
vállalkozóként) utas- vagy áruszállítási műveletekben vesz részt; e
szabályokra megállapíthatók egyedi kivételek és nemzeti eltérések. Az 561/2006/EK
rendelet 8. cikke általános szabályként előírja, hogy a
gépjárművezetőknek a heti pihenőidőt legkésőbb az
előző, heti pihenőidő végétől számított hat, 24 órás
időszak végéig meg kell kezdeniük. Az autóbusszal végzett személyszállítás
nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályairól és az 561/2006/EK
rendelet módosításáról szóló, 2009. október 21-i 1073/2009/EK európai
parlamenti és tanácsi rendelet (átdolgozás)[2]
bevezeti a heti pihenőidőt érintő fenti rendelkezéstől való
eltérés lehetőségét. A 8. cikk új (6a) bekezdése lehetővé teszi a
nemzetközi alkalmi utasszállítással foglalkozó gépjárművezetők
számára, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén heti pihenőidejüket
az azt megelőző rendes heti pihenőidőt követően
legfeljebb 12 egymást követő 24 órás időszakkal elhalasszák (a
továbbiakban: 12 napos szabály). Az elfogadásakor
felmerült bizonyos aggályokra válaszként az 561/2006/EK rendelet 8. cikkének
(6a) bekezdése előírja, hogy a Bizottságnak részletesen figyelemmel kell
kísérnie ezen eltérés igénybevételét, és jelentést kell készítenie az eltérés
közúti közlekedésbiztonsággal kapcsolatos következményeiről, valamint
szociális szempontjairól. Amennyiben helyénvalónak ítéli, a Bizottság e
tekintetben módosításokat javasolhat az említett rendelethez. E jelentés a
fenti nyomonkövetési kötelezettség nyomán született, és arról nyújt
áttekintést, hogy a tagállamokban miként alkalmazzák a 12 napos szabályt,
illetve hogy az eltérés milyen hatásokkal jár a szóban forgó rendelet főbb
célkitűzéseinek tekintetében.
2.
Előzmények
A 12 napos
szabályt először a közúti fuvarozásra vonatkozó egyes
szociális jogszabályok összehangolásáról szóló 3820/85/EGK tanácsi rendelet[3]
vezette be. Az említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdése előírta, hogy: (...) „A
gépjárművezető legfeljebb hat napi vezetési időt követően a
8. cikk (3) bekezdése szerinti heti pihenőidőt köteles beiktatni. A
heti pihenőidőt a hatodik nap végéig el lehet halasztani, feltéve,
hogy a hat nap alatt a teljes vezetési idő nem haladja meg a hat napi
vezetési időnek megfelelő maximális időtartamot. Nem
menetrend szerinti nemzetközi személyfuvarozás esetében a második és harmadik
albekezdésben a „hat” és „hatodik” szavakat „tizenkettő” és
„tizenkettedik” szavakkal kell helyettesíteni. A
tagállamok saját területükön az előző albekezdés alkalmazását
kiterjeszthetik a nem menetrend szerinti, belföldi személyszállítási
szolgáltatásokra.” A fenti
rendeletet hatályon kívül helyező 561/2006/EK rendelet nem tartalmazott
hasonló rendelkezést. Ezért 2007. április 11-től, azaz az 561/2006/EK
rendelet hatályba lépésétől a 12 napos szabály többé nem volt
alkalmazandó. Ez a módosítás széles körű vitát váltott ki a különböző
érintett felek között. Az európai autóbusz-turizmus ágazatának szereplői
negatív fejleményként értékelték, és következetesen törekedtek arra, hogy a
szociális partnerek között megállapodás jöjjön létre a 12 napos szabály
visszaállítására. A kihívás abban rejlett, hogy a közúti közlekedés
biztonságának és a gépjárművezetők jóllétének biztosítása mellett
megfelelő megoldást kellett találni azokra az aggályokra, amelyek az
autóbuszos turistautak eredményes és költséghatékony szervezésével kapcsolatban
merültek fel az ágazaton belül. Akkoriban két
tanulmányt készítettek a probléma és a kapcsolódó érvek részletes feltárására.
Az Európai Parlament által megrendelt The New Regulation on Driving and Rest
Times: The Impact of the Abolition of the “12 Days Exception” for Buses[4] (A
vezetési és a pihenőidőről szóló új rendelet: a 12 napos eltérés
eltörlésének hatásai) című tanulmány azokat a hatásokat értékelte,
amelyeket a 12 napos szabály eltörlése váltott ki a nemzetközi közúti
személyszállítás terén, különös tekintettel a gazdasági, szociális és
biztonsági hatásokra. A tanulmány összességében arra a megállapításra jutott,
hogy a 12 napos szabály eltörlése erőteljes negatív gazdasági hatásokkal
járt, jelentős biztonsági és szociális előnyök nélkül. A megvizsgált
politikai lehetőségek közül a tanulmány az eltérés lehetőségének
újbóli bevezetését javasolja, kiegészítve bizonyos, az utak biztonságára és a
gépjárművezetők munkakörülményeire vonatkozó kísérő
intézkedésekkel. A javasolt kísérő intézkedések többek között a digitális
tachográfkészülék használatának hatékony végrehajtását, a nemzetközi utazásokat
lebonyolító vállalatok gépjárművezetői körében a túlzott
munkaterhelés elkerülésére alkalmazott rotációs rendszer megvalósítását, az
egyes közúti árufuvarozást vagy személyszállítást végző járművek
vezetőinek alapképzéséről és továbbképzéséről szóló 2003/59/EK
irányelv[5]
végrehajtását, valamint a 12 napos szabálynak a bizonyos minőségi
elvárásoknak megfelelő szállítási vállalatok esetében, kizárólag a
digitális tachográfkészülékkel felszerelt járművek tekintetében
történő részleges bevezetését érintik. E tanulmány nyomán az Európai
Parlament szavazás útján úgy döntött, saját kezdeményezésű jelentést
készít a 12 napos eltérés újbóli bevezetésére vonatkozóan. A fent említett
tanulmány kritikai felülvizsgálatát a Bizottság által ezután megrendelt Study
of passenger transport by coach[6]
(Tanulmány a turista-autóbuszokkal végzett személyszállításról) című
dokumentum tartalmazza. A felülvizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy az
eredeti európai parlamenti tanulmány vélhetően jelentősen túlbecsülte
a 12 napos szabály eltörlésének gazdasági hatását, és valószínűleg
alulbecsülte a szociális hatásokat. Megállapította továbbá, hogy a 12 napos
szabály visszavonása csekély szociális és környezeti hatásokkal jár, és
kérdéses, hogy a hatások egyenlege összességében pozitív vagy negatív. A két
tanulmány megegyezik abban, hogy bár nehéz számszerűsíteni, a közúti
közlekedésbiztonságra gyakorolt hatás meglehetősen kicsi, mivel a
turista-autóbuszok eleve aránylag biztonságos szállítási formát képviselnek. A témakörrel
kapcsolatos megbeszélések és viták összességében azt eredményezték, hogy a 12
napos szabály bizonyos kiegészítő követelmények mellett újból érvénybe
lépett. Az 1073/2009/EK rendelet 29. cikke a következőt írja elő: „Az
561/2006/EK rendelet 8. cikke a következő bekezdéssel egészül ki: »(6a)
A (6) bekezdéstől eltérve az autóbusszal végzett személyszállítás
nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályairól szóló, 2009. október
21-i 1073/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott
nemzetközi alkalmi utasszállítással foglalkozó gépjárművezetők heti
pihenőidejüket az azt megelőző rendes heti pihenőidőt
követően legfeljebb 12 egymást követő 24 órás időszakkal
elhalaszthatják, feltéve, hogy: a)
a szolgáltatás legalább 24 egymást követő órán keresztül olyan tagállamban
vagy harmadik országban zajlik, amelyben ez a rendelet alkalmazandó, és amely
nem a szolgáltatás kiindulópontja; b)
az eltérés kihasználását követően a gépjárművezető: i.
két rendes heti pihenőidőt; vagy ii.
egy rendes heti pihenőidőt és egy legalább 24 órás csökkentett heti
pihenőidőt tart. A csökkentést azonban kompenzálni kell egy, az
eltérési időszak végét követő harmadik hét vége előtt egészben
megtartott, a csökkentésnek megfelelő pihenőidővel; c)
2014. január 1-jét követően a jármű fel van szerelve a 3821/85/EGK
rendelet IB. mellékletében foglalt követelményeknek megfelelő menetíró
készülékkel; továbbá d)
2014. január 1-jét követően, ha a vezetés a 22.00 és 6.00 óra közötti
időszakban történik, a járműben végig több gépjárművezető
tartózkodik, vagy a 7. cikkben említett vezetési időtartamot három órára
csökkentik. A
Bizottságnak a közúti közlekedésbiztonság nagyon szigorú feltételek melletti
fenntartásának biztosítása érdekében részletesen figyelemmel kell kísérnie ezen
eltérés igénybevételét, különösen annak ellenőrzése révén, hogy az
összesített vezetési idő az eltérés időszakában ne legyen túlzott
mértékű. 2012. december 4-ig a Bizottság jelentést készít az eltérés
közúti közlekedésbiztonsággal kapcsolatos következményeiről, valamint
szociális szempontjairól. Amennyiben helyénvalónak ítéli, a Bizottság e
tekintetben módosításokat javasolhat e rendelethez.«” A 12 napos
szabály jelenlegi formájában 2010. június 4-től vált alkalmazandóvá. Azóta
sor került néhány eszmecserére a fenti rendelkezés alkalmazásához
teljesítendő követelmények kapcsán, különös tekintettel a nemzetközi
szállítási műveletbe bevonandó gépjárművezetőkre vonatkozó
követelményre. A 3821/85/EGK rendelet[7]
közelmúltbeli felülvizsgálata során az Európai Parlament javasolta, hogy a
szabály belföldi utakra is alkalmazható legyen, mondván, hogy a közúti
közlekedésbiztonságra gyakorolt hatás független a szállítási művelet
nemzetközi jellegétől. A jogszabály-alkotási folyamat során a tagállamok
nem találták helyénvalónak e módosítás bevezetését, így a 8. cikk (6a)
bekezdésében szereplő rendelkezés változatlan maradt. E tekintetben –
csatlakozási tárgyalásai során – Izland is kérelmezett eltérést a szóban forgó
rendelkezéstől annak érdekében, hogy a szabály a belföldi szállításra is
engedélyezhető legyen. A kérelmet az ország földrajzi helyzetével, azaz az
európai szárazföldtől való nagy távolsággal, a kivételesen ritka
népsűrűséggel, valamint a turisztikai ágazat izlandi gazdaságban
betöltött szerepének jelentőségével indokolták. A tárgyalások során a
Bizottság visszautasította a kérelmet, mondván, hogy az ilyen eltérés nem
alkalmazható a többi tagállamra, és hogy a földrajzi jellegzetességek ellenére
az izlandi belföldi szállítás szervezhető az általános rendelkezés
betartása mellett is, azaz a pihenőidőnek hat 24 órás vezetési
időt követő beiktatásával. Ezenfelül az izlandi turizmust nem
befolyásolja a szóban forgó rendelkezés, mivel a nemzetközi versenynek való
kitettsége csupán érintőleges.
3.
Adatgyűjtés
Az e jelentéshez
szükséges információk összegyűjtése érdekében a Bizottság 2012 júliusában
kérdéssort intézett a tagállamokhoz. A kérdőívet elküldték a közúti
szállításban részt vevő szociális partnerek uniós szintű
képviselőinek is, nevezetesen a Közúti Fuvarozók Nemzetközi Szövetségének
(International Road Union – IRU) mint munkáltatói szervezetnek, valamint az
ágazat munkavállalói oldalát képviselő Európai Közlekedési és Szállítási
Dolgozók Szövetségének (European Transport Workers' Federation – ETF). A kérdőív
számos témakört lefedett annak érdekében, hogy felmérje az eltérés lehetséges
hatásait az 561/2006/EK rendeletben említett területeken. A kérdéseket úgy
fogalmazták meg, hogy számszerűsíthető és leíró jellegű válaszok
is adhatók legyenek rájuk, és hogy a tagállamoknak/szociális partnereknek
lehetőségük nyíljon dönteni a válaszadás módjáról. Az első két
kérdés annak felmérésére szolgált, hogy a tagállamok nyomon követik-e az
eltérés alkalmazását statisztikai adatok megőrzése vagy más források
révén. A harmadik kérdés a közúti közlekedésbiztonságra és az eltérés arra
gyakorolt hatásaira vonatkozott. A negyedik kérdés a turizmus ösztönzésének
kérdéskörét célozta, valamint a környezetbarát szállítási eszközök használatát,
míg az ötödik kérdés az eltérésnek a közúti szállítási ágazatban a tisztességes
versenyre gyakorolt hatására összpontosított. A gépjárművezetők
jóllétét a hatodik kérdésre adott válaszban kellett értékelni. A két utolsó kérdés
lehetővé teszi, hogy a tagállamok/szociális partnerek leírják a szóban
forgó rendelkezésről alkotott általános benyomásukat, valamint további
megjegyzéseket vagy javaslatokat tegyenek. 2013 végére a
Bizottságnak 23 tagállam, valamint a fent említett munkaadói és munkavállalói
szervezetek küldték el válaszukat. Ezt követően – az emlékeztető
üzenetek ellenére – nem érkezett további információ. A válaszok összesített
táblázatát a jelentés II. melléklete tartalmazza. Romániából mind a Romániai
Közúti Közlekedési Hatóság (ARR), mind pedig a Közúti Közlekedésfelügyelet
(ISCTR) részéről érkezett válasz. A szabály alkalmazása óta mindkét
intézmény látott el ellenőrzési feladatkört (az ARR 2011. december 4-ig,
az ISCTR pedig azt követően).
4.
Az adatok elemzése
A kérdőívre
válaszoló 23 tagállamból nyolc nem küldött számadatokat a 2–7. kérdésre, mivel
nem állt rendelkezésükre olyan adat, amely alapján számszerűsíthető
válasz lett volna adható. A (15 esetben) kapott, számszerűsíthető
adatok korlátozott száma nem teszi lehetővé alapos statisztikai elemzés
lefolytatását. Ugyanakkor az adott válaszok alapján, a kérdőív leíró
részeivel összefüggésben értelmezve többféle konklúzió vonható le. Az alábbi
elemzés követi a kérdőív szerkezetét, valamint az egyes kérdések által
vizsgált elemeket.
4.1.
Az adatok hozzáférhetősége – az eltérés
alkalmazásának gyakorisága
A kérdőívre
válaszoló tagállamok egyike sem őrzött meg statisztikai adatokat a 12
napos szabály alkalmazásáról, sem arról, hogy betartották-e az eltérés tárgyát
képező időszak alatti vezetési időkre vonatkozó korlátozásokat.
A hatályban lévő jogszabályok nem kötelezik erre a tagállamokat, és az
illetékes nemzeti hatóságoknak nyomonkövetési tevékenység hiányában nem lehet
teljes körű rálátásuk a jelenlegi helyzetre e területen. Bár nem
kötelező az eltérés alkalmazásának következetes nyomonkövetése, egyes
tagállamok megadták a vonatkozó számadatokat, melyek tanúsága szerint a legtöbb
esetben az elérést nem alkalmazzák jelentős mértékben. Öt tagállamban (EE,
LT, LV, LU, SE) az alkalmazás gyakoriságát mérsékeltként határozták meg (a
0-tól 5-ig terjedő skálán 3), míg a többi esetben a beküldött adatok a
rendelkezés ennél ritkább alkalmazását mutatják. A szabály mérsékelt
alkalmazását a rendelkezés korlátozó jellegével (nemzetközi egyszeri út, melyet
kiterjesztett pihenőidő követ), valamint az
üzemeltetőknek/gépjárművezetőknek a rendelkezéssel kapcsolatos
hiányos tájékozottságával indokolták.
4.2.
A közúti közlekedésbiztonságra gyakorolt hatás
Azon tagállamok
többsége, amelyek számszerűsíthető válaszokat adtak erre a kérdésre,
azt állították, hogy a rendelkezés nem jár negatív hatással a közúti
közlekedésbiztonságra. Másrészről két tagállam (BE, LT) jelezte
erőteljes negatív hatás fennállását (a 0-tól 5-ig terjedő skálán 4),
amely azonban nem baleseti statisztikákon alapul, hanem azon a feltételezésen,
hogy a 12 napos folyamatos vezetés közvetlen hatást gyakorolhat a
gépjárművezető fáradtsági szintjére, ami következésképpen
veszélyezteti a közúti közlekedésbiztonságot. Válaszában az ETF ugyanezt a
megközelítést követi, még a fentinél is erőteljesebb negatív hatást
jelezve a gépjárművezetők feltételezett fáradtsági szintje alapján. A
többi beérkezett válasz minimális negatív hatásról számolt be, és minden
esetben hasonló feltételezésen, nem pedig tényleges baleseti adatokon alapult.
Az IRU visszajelzése szerint a rendelkezés semmilyen hatást nem gyakorolt a
közúti közlekedésbiztonságra, véleményét azzal támasztva alá, hogy az ilyen
utak során a valós napi vezetési idő meglehetősen rövid.
4.3.
A turizmus ösztönzésére gyakorolt hatás és
környezetbarát szállítóeszközök használata
Míg egyes
tagállamok (AT, BE, DK, NL, PL, ES) és az ETF nem érzékelnek turizmusra és
környezetre gyakorolt hatást, az erre a kérdésre számszerűsíthető
választ adó többi tagállam pozitív hatást jelzett. Három tagállam (LU, RO, SE)
kifejezetten erőteljes pozitív hatásról számolt be (4, illetve 5 a 0-tól
5-ig terjedő skálán), mondván, hogy a szabály alkalmazása csökkenti az
utasok költségeit, javítja az utazások szervezettségét és az ilyen
műveletekben használt turista-autóbuszok minőségét. Hasonló okokból
másik négy tagállam (GB, EE, LV, SI) jelentős pozitív hatást jelzett (3 a
0-tól 5-ig terjedő skálán). Az IRU szerint csekély pozitív hatás
érzékelhető az eltérés korlátozó jellege miatt, amely csökkenti vonzerejét
a szállítási vállalkozások szemében.
4.4.
A versenyre gyakorolt hatás
A tagállamok
többsége és az IRU semleges e tekintetben. Ugyanakkor az egyik tagállam (BG)
meglehetősen negatívnak értékelte a verseny torzulása tekintetében
kifejtett hatást, arra alapozva meglátását, hogy az eltérés csak az
alkalomszerű nemzetközi műveletekre alkalmazandó, a rendszeres
műveletekre nem, ami ez utóbbi negatív megkülönböztetését eredményezi. Öt
másik tagállam (HU, LT, LV, LU, SE) sokkal pozitívabb véleménnyel volt,
mondván, hogy az eltérés által biztosított rugalmasság révén a vállalkozásoknak
több lehetőségük nyílik a szabályok megszegése nélküli működésre, és
a kisvállalatok is ugyanúgy részesednek előnyeiből.
4.5.
A gépjárművezetők jóllétére gyakorolt
hatás
Ebben a
kérdésben a munkavállalói oldal erőteljes negatív álláspontot képviselt,
azzal érvelve, hogy a hosszú utakat lehetővé tévő eltérés –
főként a felhalmozott fáradtság miatt – közvetlenül befolyásolja a
gépjárművezetők egészségét. Hasonló érvekre alapuló, de sokkal
kevésbé erőteljes negatív álláspontot képviselt három tagállam (AT, BE, RO[8]). Egyes
tagállamok (EE, LU, RO[9],
SE) ezzel szemben a kérdést egy másik irányból közelítették meg, mondván, hogy
a rendelkezés a gépjárművezetők számára hosszabb, megszakítás nélküli
pihenőidőt biztosít, melyet általában otthon, a családjuk körében
tölthetnek. A munkaadók – egy másik megközelítés alapján – úgy gondolják, hogy
az eltérés alkalmazása után igénybe vett hosszú kompenzációs pihenőidő
– elsősorban rövid turistaszezon esetében – bevételkiesést jelent a
gépjárművezetők számára, ezért az eltérés előző formáját
preferálják.
4.6.
Általános benyomások a rendelkezésről
A kérdőív
egyéni vonatkozásainál megadott válaszokkal összhangban az e kérdésre számszerűsíthető
adatokat megadó tagállamok többségének pozitív – és egyes esetekben
erőteljesen pozitív – általános véleménye volt a rendelkezésről (HU,
LU, SE, LV, EE). Az IRU kevésbé kedvező álláspontra helyezkedett, mondván,
hogy az eltérés jelenlegi változata túlzott korlátozó jellege miatt kevésbé
vonzó az előzőnél. A szabályról negatív véleményt formáló tagállamok
többnyire azok, amelyek aggályokat fogalmaztak meg a közúti
közlekedésbiztonsággal kapcsolatban (AT, BE, LT). Az ETF úgy véli, hogy az
eltérés nem képvisel hozzáadott értéket, és alkalmazását a negatív hatások
kiküszöbölése érdekében korlátozni kellene, valamint nem lenne helyénvaló
további rugalmasságot engedélyezni.
4.7.
További megjegyzések/javaslatok
A
kérdőívnek ebben a részében a tagállamok szabadon leírhatták
megjegyzéseiket és javaslataikat a szóban forgó eltéréssel kapcsolatban. A
válaszadók azonban csak kis mértékben éltek ezzel a lehetőséggel. Egyes
tagállamok (BG, DE, LU, UK) – noha célkitűzéseik nem feltétlenül azonosak
–, késznek mutatkoznak rugalmasabb kritériumok mérlegelésére, valamint az
eltérésnek a belföldi műveletekre vagy a rendszeres nemzetközi
szolgáltatásokra történő bizonyos mértékű kiterjesztésére. Az egyik
tagállam (ES) azt állította, hogy az eltérést alkalmazhatóvá kellene tenni az
áruszállításra, ami növelné a vállalatok hatékonyságát, mivel járművük
sokkal előbb visszatérne a bázisra, és ez javítaná a munkakörülményeket,
hiszen a gépjárművezetők heti pihenőidejüket otthonukban
tölthetnék. Más tagállamok vagy ellenzik a fenti megközelítést (AT), vagy úgy
tartják, hogy a rendelkezést az áruszállítással összhangban kellene módosítani
(LT). Más felmerült kérdések a közúti közlekedésbiztonsággal (BE) és az uniós
szociális szabályoknak, valamint a nemzetközi közúti fuvarozást végző
járművek személyzetének munkájáról szóló európai megállapodás (AETR)
szabályainak (FI) való megfeleléssel kapcsolatos gyakorlati problémák. Az ETF
erőteljesen ellenzi a személyszállítás tekintetében külön szociális
rendelkezések létrehozását, mivel szerinte az még összetettebb rendszereket és
komoly végrehajtási problémákat hozna magával, valamint veszélyeztetné a
vezetési és a pihenőidőre vonatkozó szabályok általános
célkitűzéseit. Másrészről az IRU azzal érvel, hogy az ágazatban sürgősen
szükség van gyakorlatiasabb szabályozásra és nagyobb rugalmasságra a nemzeti és
nemzetközi szolgáltatások valamennyi típusa tekintetében; erőteljesen
támogatja ezenfelül az eltérés hatályának a belföldi műveletekre való
kiterjesztését.
5.
Következtetések
A
tárgyi adatok hiánya ellenére a fent ismertetett elemzés nyomán levonhatók
bizonyos következtetések az eltérés alkalmazásának a közúti
közlekedésbiztonságra és az e területen fennálló munkakörülményekre gyakorolt
hatásai tekintetében. A
tagállamok többségének és a munkáltatók képviselőinek véleménye szerint az
eltérés nem gyakorol a közúti közlekedésbiztonságra tényleges negatív hatást. A
munkavállalók azon véleményüknek adtak hangot, hogy a 12 egymást követő
napi vezetési idő a gépjárművezetők felhalmozott és aránytalan
mértékű fáradtságához vezet. Ugyanakkor nem nyújtottak be olyan
tényszerű bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy a közúti
közlekedésbiztonság romlott az eltérés alkalmazása következtében.
Másrészről a munkavállalók azon a véleményen vannak, hogy az ilyen típusú
műveleteknél a napi vezetési idő általában rövidebb, mint a
jogszabály által meghatározott maximális határok. Az eltérés bevezetésének
hátterében elsősorban a nemzetközi autóbuszutak speciális jellege állt. A
többi megvizsgált terület, azaz a turizmus, a környezetvédelem, a
torzulásmentes verseny és a gépjárművezetők jólléte tekintetében a
beérkező válaszok pozitív és negatív értékeléseket is tartalmaztak; a
mérleg nyelve – a gépjárművezetők életminőségét illető kérdést
kivéve – a pozitív irányba billent. Az utóbbi tekintetében mindkét fél negatív
következményeket jelzett, de azokat eltérő és a gépjárművezetők
jóllétének különböző vonatkozásait érintő okokkal indokolta. Míg a
munkavállalók képviselői negatív hatásként a gépjárművezetőknél
a heti pihenő idő eltolódása miatt kialakuló nagyobb mértékű
fáradtságot említették, a munkáltatók arra mutattak rá, hogy a
gépjárművezetők az eltérés alkalmazását követő kötelező
hosszú kompenzációs heti pihenő idő miatt elesnek a magasabb
bevételek lehetőségétől. Az eltérés pozitív vonatkozásai az
alábbiakat foglalták magukban: a turisták költségeinek csökkenése, jobb
járművek használata a szóban forgó hosszú nemzetközi utakon, szélesebb
körű lehetőségek a vállalkozások számára (beleértve a kisebb vállalkozásokat
is), a gépjárművezetők pihenőidejének jobb szervezése, valamint
az otthon töltött idő mennyiségi növekedésének lehetősége. Számos
kritika érte a 12 napos szabály korlátozó jellegét, ugyanakkor elismerték, hogy
az eltérés koncepciója hordoz magában értéket. Meg
kell jegyezni, hogy a válaszoknak a legtöbb kérdés esetében tapasztalt
ellentmondó jellege azt mutatja, hogy különbségek mutatkoznak az intézkedés
megítélésének módjában. Az egyik legjobb példa erre a fent említett két
szociális partner véleménye. Míg a munkáltatók képviselői a megfelelő
végrehajtás fő akadályát az eltérés kiegészítő követelményeinek
betartásában látják, a gépjárművezetők képviselői
elfogadhatatlannak tartják a rendelkezések enyhítésének vagy hatályuk
kiterjesztésének bármely formáját. A
tagállamok és a szociális partnerek véleményének elemzését követően és a
piac bizonyos szükségleteinek (pl. a szabályok egyszerűsítése és a
költséghatékony végrehajtás) szem előtt tartása mellett a Bizottság nem
tekinti helyénvalónak, hogy javaslatot tegyen a vonatkozó jogi szabályozás
módosítására. A jelenlegi rendszer hosszú megbeszélések eredményeként jött
létre, a jelek szerint jelentősebb problémák nélkül működik, és
teljes körűen ismert az érintettek körében. A Bizottság a tagállamokkal
együttműködésben továbbra is erőfeszítéseket fog tenni arra, hogy a
meglévő szabályok végrehajtását – elsősorban az eltérések
megfelelő alkalmazása tekintetében – még jobban megszilárdítsa. A Bizottság
felhívja a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy folytassák a 12 napos
szabály végrehajtásának, valamint a közúti közlekedésbiztonságra és a szociális
vonatkozásokra gyakorolt hatásainak nyomon követését. Szükség esetén a
Bizottság újból napirendre veszi a kérdést. [1] HL L 102., 2006.4.11., 1. o. [2] HL L 300., 2009.11.14., 88. o. [3] HL L 370., 1985.12.31., 1. o. [4] http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/etudes/join/2008/405378/IPOL-TRAN_ET(2008)405378_EN.pdf [5] HL L 226., 2003.9.10., 4. o. [6] http://ec.europa.eu/transport/modes/road/studies/doc/2009_06_passenger_transport_by_coach.pdf [7] A rendeletet a 2014. február 4-i 165/2014/EU európai
parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 60., 2014.2.28., 1. o.)
hatályon kívül helyezte. [8] Állami Közúti Közlekedésfelügyelet (Inspectoratul de
Stat pentru Controlul în Transportul Rutier – ISCTR). [9] Romániai Közúti Közlekedési Hatóság (Autoritatea
Rutieră Română – ARR).