This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52013SC0264
COMMISSION STAFF WORKING DOCUMENT EXECUTIVE SUMMARY OF THE IMPACT ASSESSMENT PROPOSAL FOR A DIRECTIVE OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL on package travel and assisted travel arrangements, amending Regulation (EC) No 2006/2004 of the European Parliament and the Council and Directive 2011/83/EU and repealing Council Directive 90/314/EEC
BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM A HATÁSVIZSGÁLAT ÖSSZEFOGLALÁSA JAVASLAT AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE az utazási csomagokról és az igény szerint összeállított utazási formákról, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 2011/83/EU irányelv módosításról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről
BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM A HATÁSVIZSGÁLAT ÖSSZEFOGLALÁSA JAVASLAT AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE az utazási csomagokról és az igény szerint összeállított utazási formákról, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 2011/83/EU irányelv módosításról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről
/* SWD/2013/0264 final */
BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM A HATÁSVIZSGÁLAT ÖSSZEFOGLALÁSA JAVASLAT AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE az utazási csomagokról és az igény szerint összeállított utazási formákról, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és a 2011/83/EU irányelv módosításról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről /* SWD/2013/0264 final */
BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM A HATÁSVIZSGÁLAT ÖSSZEFOGLALÁSA JAVASLAT AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A
TANÁCS IRÁNYELVE az utazási csomagokról és az igény
szerint összeállított utazási formákról, valamint a 2006/2004/EK európai
parlamenti és tanácsi rendelet és a 2011/83/EU irányelv módosításról, továbbá a
90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről 1. BEVEZETÉS 1.1. Szakpolitikai háttér Az utazási piac központi szerepet tölt be a
jelenlegi uniós gazdaságban. Az Európai Uniónak az az egyik legfontosabb
feladata, hogy olyan szabályozási keretet hozzon létre, amely megfelelő
védelmet biztosít a fogyasztóknak, hogy azok bárhol az Unióban bizalommal
megvásárolhassák üdülésüket. Ugyanakkor, a piaci verseny fokozása érdekében
biztosítani kell az utazási vállalkozások egyenlő versenyfeltételeit. A szervezett utazási formákról szóló irányelv
1990-es elfogadása jelentős hozzájárulást jelentett az egységes piac
kialakításához az utazási piac egy fontos szelete számára, továbbá fontos
jogokkal ruházta fel az európai utazókat. Mindazonáltal az internet
fejlődésével, valamint a fogyasztói üdülésvásárlás új, népszerű
módjainak megjelenésével bizonytalanná vált, hogy alkalmazható-e az irányelv
ezekre az új utazási termékekre. Az iparág és a fogyasztói szervezetek
ismételten kérték a szervezett utazási formákról szóló irányelv
korszerűsítését. Az európai fogyasztóvédelmi menetrend szintén
kifejezetten előirányozza a szervezett utazási formákról szóló irányelv
felülvizsgálatát, és a második egységes piaci intézkedéscsomag is említést tesz
erről. 1.2. Fogalommeghatározások ·
Független utazási formák – olyan utazási szolgáltatások, például repülőút, szállásadás
vagy gépjárműkölcsönzés, amelyeket önálló termékként, vagyis külön, nem
pedig más idegenforgalmi szolgáltatásokkal együtt vásárolták meg, még abban az
esetben is, ha az utas több utazási szolgáltatást használ fel ugyanazon utazás
vagy üdülés céljából. ·
Előre összeállított csomagok – egy adott szervező által előre összeállított, utazási
szolgáltatásokból álló kombináció, amely az alábbi szolgáltatások közül
legalább kettőt tartalmaz: (1) utasszállítás, (2) szállásadás, valamint
(3) egyéb olyan idegenforgalmi szolgáltatások, amelyek nem járulékos
jellegűek a személyszállítás vagy szállásadás mellett, továbbá amelyek a
csomag jelentős hányadát alkotják (pl. gépjárműbérlés). ·
Igény szerint összeállított utazási formák[1] –
utazási szolgáltatások olyan kombinációi, amelyekben legalább kettő
szerepel az említett szolgáltatások közül (mint például a repülőutak,
szállodai tartózkodások vagy a gépjárműkölcsönzés), és amelyeket egyetlen
utazás vagy üdülés céljára vásároltak ugyanattól a kereskedőtől vagy
kapcsolt foglalási folyamatokat alkalmazó kereskedőktől, továbbá a
vásárló a saját preferenciái szerint állíthatja össze a megfelelő utazási
szolgáltatásokat (testreszabás). Az igény szerint összeállított utazási formák
az előre összeállított csomagokkal szemben dinamikus jellegűek, és az
alábbi két alkategóriára oszthatók: –
„Egyetlen kereskedő” által kínált csomagok: A fogyasztók egy weboldalon vagy az utazási irodánál igény szerint
testre szabhatják az utazás vagy üdülés tartalmát, miközben a foglalási
folyamat során mindvégi szabadon megválaszthatják a különálló utazási elemeket.
Ezeket az utazási formákat egy kereskedő állítja össze (akár az utazó
kérésére) és csomagokra jellemző módon kínálják vagy értékesítik azokat,
pl.: –
inkluzív ár fejében kerülnek kiajánlásra vagy
kiszámlázására, –
az értékesítés ugyanazon foglalási folyamat
keretében történik, –
egyetlen szerződés hatálya alá tartoznak,
illetve –
„csomag” vagy más hasonló kifejezés használata
mellett kerülnek meghirdetésre vagy értékesítésre, –
„Több kereskedő” által kínált utazási
formák: ·
„Több kereskedő” által kínált csomagok: a
„több kereskedő” és az „egyetlen kereskedő” által kínált csomagok
között az a különbség, hogy a „több kereskedő” által kínált csomagokat
több kereskedő állítja össze / és az utazási forma a csomagok szokásos
jellemzőinek legalább egyikével rendelkezik az „egyetlen
kereskedő” által kínált csomagokról szóló részben megjelöltek közül,
ideértve azt, amikor a foglalási ügylet lezárásához szükséges utasnév vagy
egyéb adat legkésőbb az elsőként foglalt szolgáltatás
visszaigazolásának időpontjában továbbításra kerül a kereskedők
között; ·
A „több kereskedő” által kínált, igény szerint
összeállított utazási formák utazási szolgáltatások olyan kombinációi, amelyek
esetében az egyik kereskedő az értékesítési hely egyetlen alkalommal
történő felkeresése során vagy kapcsolt online foglalási folyamatok révén
célzottan elősegíti utazási szolgáltatások beszerzését egy másik
kereskedőtől. Ilyen esetekben a fogyasztók külön szerződéseket
kötnek az érintett szolgáltatókkal, és a csomagok szokásos jellemzőinek
(lásd fent) egyike sem valósul meg. 1.3. Konzultáció és szakvélemények A Bizottság két nyilvános konzultációt
(2008-ban és 2009-ben) és több, érdekelteknek szóló munkaértekezletet
(2009-ben, 2010-ben és 2012-ben) tartott. A Jogérvényesülési Főigazgatóság
szintén kapcsolatot tartott az érintett szolgálatokkal a hatásvizsgálati
irányítócsoport keretében, amelyet első alkalommal 2009 júniusában hívtak
össze, és háromszor ülésezett. 1.4. Az utazási csomagok sajátos
jellemzői és a hatályos jogi keret Bár néhány horizontális fogyasztóvédelmi
szabály az utazási csomagokra vonatkozó szerződésekre is alkalmazandó,
ezek nem szabályozzák az említett csomagokkal kapcsolatosan felmerülő
olyan sajátos kérdéseket, mint például az útvonalra vonatkozó tájékoztatási
kötelezettségek, a felelősség meghatározása a csomag teljesítésével kapcsolatos
problémák esetén, valamint a fizetőképtelenséggel szembeni kötelező
védelemre vonatkozó követelmények. Az utasok jogairól szóló rendeletek konkrét
jogosultságokat határoznak meg az utasok számára, ezek azonban csupán a
szállítási szolgáltatásokkal kapcsolatosak, és nem terjednek ki a
különböző idegenforgalmi szolgáltatásokból álló szervezett utazásokra. 2. PROBLÉMA-MEGHATÁROZÁS A szervezett utazási formákról szóló irányelv
jól működött, és az évek során megteremtette a saját piacát. Mindazonáltal
az online utazásvásárlás egyre erőteljesebbé váló tendenciája miatt
homályossá és elavulttá vált az alkalmazási területe. Ennek következtében a
belső piacon működő vállalkozások már nem egyenlő
feltételekkel versenyeznek és akadályokkal kerülnek szembe, amikor a határon
túlra terjesztik ki a tevékenységüket. A jogszabály elavult alkalmazási
területe a fogyasztókat érő komoly károk forrása, az utóbbiak ugyanis
gyakran nem védett utazásokat vásárolnak abban a téves
meggyőződésben, hogy védelem alatt állnak. A hatályos irányelv egyéb
elavult és homályos rendelkezései szükségtelen költségeket okoznak a
fogyasztóknak és a vállalkozásoknak. 2.1. A probléma-meghatározás
háttere – az utazási piac változásai 2011-ben az uniós háztartások 73 %-a
rendelkezett internetkapcsolattal. Az uniós polgárok közel kétharmada hetente
legalább egyszer használja az internetet. Az internethasználók több mint fele
olyan „rendszeres használó”, aki naponta vagy majdnem minden nap lapozgat a
világhálón. Az utazási szolgáltatások az online értékesítés legnépszerűbb
kategóriájába tartoznak. Az internet megváltoztatta a fogyasztók
üdülés-szervezésének módját. Az igény szerint összeállított utazási formák
egyre elterjedtebbé válnak: az adatok azt mutatják, hogy az uniós polgárok
23 %-a vásárolt ilyen terméket, de ezek az értékek lényegesen magasabbak
Írország (46 %), Svédország (44 %), Olaszország (36 %) és
Szlovénia (42 %) esetében. 2.2. A vállalkozókat érintő
legfontosabb problémák 2.2.1. Az egyenlő
versenyfeltételek hiánya A piaci változások következtében olyan helyzet
állt elő, hogy azok a piaci szereplők, akik jelenleg nyilvánvalóan a
szervezett utazási formákról szóló irányelv szabályozása alá tartoznak,
eltérő szabályokkal és költségekkel szembesülnek azokhoz képest, akik nem
tartoznak az irányelv hatálya alá, vagy úgy tekintik, hogy nem terjed ki rájuk
annak hatálya, jóllehet ugyanazokért a fogyasztókért folytatnak versenyt. A
vállalkozások becsült megfelelési költsége csomagonként 10,5–12,5 EUR. 2.2.2. Szükségtelen/ indokolatlan
megfelelési költségek Az irányelv egyes rendelkezései elavulttá
váltak vagy szükségtelen terhet rónak a vállalkozásokra. Ez vonatkozik
elsősorban az elavult tájékoztatási követelményekre (pl. a tájékoztató
füzetekre és a „last-minute” utak foglalására vonatkozó sajátos követelményekre),
a szervező felelősségével kapcsolatos korlátozás hiányára, amikor vis
major események miatt nem biztosítható a menetrend szerinti hazautazás,
valamint az utazásszervező vállalatok által szervezett üzleti utak
költségeinek megkettőződésére (amennyiben ezek a vállalatok az
irányelv alapján biztosítotthoz hasonló szintű védelmet nyújtanak). 2.2.3. A tagállamok közötti jogi
különbségek akadályokat idéznek elő a több országra kiterjedő
kereskedelemben A hatályos irányelv a minimális
összehangolásra épül, és így jogi különbségeket idézett elő a tagállamok
között. Ez a széttagoltság további megfelelési költségeket okoz azoknak a
vállalkozásoknak, akik több országban kívánnak kereskedni (csomagonként 2
EUR-t, ami azt jelent hogy a vállalkozások végül 12,5–14,5 EUR-t fizetnek
csomagonként). E költségek a különböző tájékoztatási
követelményekből, a védelem alkalmazási körére vonatkozó eltérő
szabályokból, a fizetésképtelenséggel szembeni védelemre vonatkozó
szabályozások különbségeiből, valamint a kölcsönös elismerés hiányából,
továbbá a különböző felek felelősségére vonatkozó, eltérő
nemzeti szabályokból erednek. 2.3. A fogyasztók legfontosabb
problémái 2.3.1. Az igény szerint
összeállított utazási formák felhasználóit érő fogyasztói károk A fogyasztói kárról szóló felmérés becslése
szerint az igény szerint összeállított utazási formák felhasználóit évente több
mint nettó (vagyis a kártérítést követően) 1 milliárd EUR értékű
fogyasztói kár éri az EU 27 tagállamában. Ez annak köszönhető, hogy az
igény szerint összeállított utazási formákkal kapcsolatos problémák gyakoribbak
és átlagosan több sérelmet okoznak, mint azok, amelyek az előre
összeállított csomagokkal függenek össze. Egy szervező vagy szolgáltató
fizetésképtelensége különösen súlyos kárt okozhat a fogyasztóknak. A fogyasztók
számára gyakran nehézségeket okoz annak megértése, hogy a kereskedő
segítségével vásárolt, igény szerint összeállított utazási formák védettek-e
vagy sem. Ugyanis azoknak a fogyasztóknak a 67 %-a, akik közvetítő segítségével
vásároltak igény szerint összeállított, és különböző vállalatok által
számlázott utazási formákat, abban a téves meggyőződésben volt, hogy
e vállalkozások egyikének csődje esetén visszatérítik a befizetett
összeget. Az ezzel kapcsolatos zavar számottevő kárt okozhat, különösen
amennyiben a fogyasztók csak akkor ébrednek annak tudatára, hogy nem
részesülnek védelemben, amikor az utazási vállalat csődbe ment és
külföldön hagyta őket, illetve nem képes visszafizetni a pénzüket. 2.3.2. A homályos és elavult
szabályokból eredő fogyasztói kár Azok is elszenvednek bizonyos mértékű
kárt, akik előre összeállított „védett” csomagokat vásárolnak. Ez annak
köszönhető, hogy az irányelv egyes rendelkezései nem egyértelműek,
elavultak vagy nem felelnek meg a jelenlegi fogyasztók ésszerű
elvárásainak. Ez különösen az alábbiakra vonatkozik: egyes felelősségi
szabályok, az árakkal kapcsolatos bizonytalanság, az elálláshoz való jog
hiánya, és az igazságszolgáltatás nehézkes igénybevétele. 2.4. Státus quo – Alaphelyzeti
forgatókönyv További állami beavatkozás nélkül a feltárt
problémák megmaradnának, és hosszabb távon valószínűleg fokozódnának is,
tekintve az internet és az igény szerint összeállított utazási formák egyre
növekvő népszerűségét. 2.5. Joga van-e az Uniónak arra,
hogy eljárjon? Az uniós fellépés jogalapja a Szerződés
114. cikke, amely úgy rendelkezik, hogy „Az Európai Parlament és a Tanács […]
elfogadja azokat a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási
rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a
belső piac megteremtése és működése.” Továbbá a 114. cikk (3)
bekezdése kimondja, hogy „A Bizottság az (1) bekezdésben előirányzott, az
egészségügyre, a biztonságra, a környezetvédelemre és a fogyasztóvédelemre
vonatkozó javaslataiban a védelem magas szintjét veszi alapul, különös
figyelemmel a tudományos tényeken alapuló új fejleményekre.” A fogyasztóvédelem fokozására, és
egyidejűleg a jogi széttagoltság és a belső piaci verseny
torzulásainak megszüntetésére irányuló célkitűzést a tagállamok nem tudják
megfelelően elérni. 3. SZAKPOLITIKAI
CÉLKITŰZÉSEK Az általános célkitűzések a
következők: hozzájárulás a belső piac működésének javításához az
utazási csomagok ágazatában, valamint magas szintű fogyasztóvédelem
megvalósítása ebben a szektorban. 4. SZAKPOLITIKAI
LEHETŐSÉGEK 4.1. Meghatározott szakpolitikai
lehetőségek ·
1. választási lehetőség – A státus quo
fenntartása – alapforgatókönyv ·
2. választási lehetőség – Iránymutatás ·
3. választási lehetőség – Utazási csomag
címke (A. alopció) és/vagy az igény szerint összeállított utazási formákat
értékesítő kereskedők kötelezése annak kinyilvánítására, hogy a
kérdéses szolgáltatások nem minősülnek csomagnak – „Ez nem csomag”
elnevezésű, úgynevezett felelősséget kizáró nyilatkozat (B. alopció). ·
4. választási lehetőség – Az irányelv
hatályon kívül helyezése és önszabályozás ·
5. választási lehetőség – Az irányelv
korszerűsítése és az „egyetlen kereskedő” által kínált csomagok
szabályozása Az 5. opció kiterjed a szervezett utazási
formákról szóló hatályos irányelv felülvizsgálatára oly módon, hogy az
„egyetlen kereskedő” által kínált csomagok beemelésével pontosítják annak
hatályát, továbbá frissítenek és javítanak több rendelkezést. ·
6. választási lehetőség – Fokozatos
megközelítés – az irányelv korszerűsítése, valamint az „egyetlen
kereskedő” és a „több kereskedő” által kínált csomagok beemelése,
ugyanakkor enyhébb szabályozást alkalmazva a „több kereskedő” által
kínált, támogatott utazások tekintetében. Ez az opció magába foglalja az 5. választási
lehetőséget (az összes javasolt szakpolitikai intézkedést) kiegészítve
azzal, hogy fokozatos megközelítést alkalmazva kiterjesztik az irányelv
hatályát az alábbiakra: – a „több kereskedő” által kínált
csomagok, vagyis valamennyi „új csomag” ugyanazon szabályozás hatálya alá
tartozna, mint az előre összeállított csomagok (beleértve a csomag
teljesítéséért való teljes körű felelősséget, valamint a
fizetőképtelenséggel szembeni védelem biztosítására vonatkozó
kötelezettséget), – a „több kereskedő” által kínált, igény
szerint összeállított utazási formák enyhébb szabályozás alá tartoznának, ami a
fizetőképtelenséggel szembeni védelemre és arra a kötelezettségre
korlátozódna, hogy világos és egyértelmű formában ki kell jelenteni, hogy
az egyes szolgáltatók egyedül felelnek a szolgáltatások hibátlan teljesítéséért
(3B. szakpolitikai lehetőség), ·
7. választási lehetőség – Az irányelv
korszerűsítése, valamint az „egyetlen kereskedő” és a „több
kereskedő” által kínált, szervezett utazási formák szabályozása Ez az opció magába foglalja az 5. és 6.
választási lehetőséget, ugyanakkor a szervezett utazási formákról szóló
irányelv valamennyi követelményét alkalmazza a „több kereskedő” által
kínált, igény szerint összeállított utazási formákra. Vagyis valamennyi
kötelezettség és felelősség vonatkozna a „több kereskedő” által
kínált, igény szerint összeállított utazási formákra is. ·
8. választási lehetőség – „Utazási
irányelv” Ez a lehetőség felöleli a 7. választási
lehetőséget azzal kiegészítve, hogy a hatályt kiterjeszti a független utazási
formákra. Ez az opció elvben azonos szabályokat alkalmazna az összes utazási
szolgáltatásra, függetlenül attól, hogy csomagban vagy önállóan
kínálják/értékesítik a terméket. 4.2. Elvetett szakpolitikai
lehetőségek Javasoljuk a 8. választási lehetőség
elvetését, mivel a független utazási formákkal kapcsolatos legtöbb gyakori
fogyasztói probléma sikeresen kezelhető a meglévő horizontális
jogszabályok keretében, amennyiben megfelelő tagállami szintű
jogérvényesítés valósul meg. 5. A HATÁSOK VIZSGÁLATA 5.1. A 2. választási
lehetőség vizsgálata – Iránymutatás Ez a választási lehetőség azzal jár, hogy
a szervezett utazási formákról szóló irányelvet megtartják a jelenlegi
formájában, és iránymutatást készítenek. Ez bizonyos mértékig javíthatná a
szabályozás egyértelműségét a vállalkozások és a fogyasztók számára. Az
alaphelyzethez képest ez az opció rendkívül csekély mértékben csökkenthetné a
fogyasztók sérelmét annak révén, hogy a vállalkozások jobban hajtják végre, a
tagállamok pedig szigorúbban érvényesítik a szervezett utazási formákról szóló
irányelvet. Mivel azonban az iránymutatás meghatározásánál fogva jogilag nem
kötelező erejű, ezek az előnyök bizonytalanak. 5.2. A 3. választási
lehetőség vizsgálata – Utazási csomag címke (A. alopció) és/vagy „Ez nem
csomag” elnevezésű, felelősséget kizáró nyilatkozat (B. alopció), a
többi szakpolitikai lehetőséggel való kiegészítés lehetősége Mivel a fogyasztók egyre nagyobb mértékben
felismernék, hogy az egész EU-ban ugyanaz a címke alkalmazandó, a 3. választási
lehetőség A. alopciója valószínűleg tisztességesebb
versenyfeltételeket eredményezne a különböző piaci szereplők között,
és így hozzájárulhatna a belső piac működésének erősítéséhez. A
címke csökkenthetné a fogyasztókat érő sérelmet, mivel a fogyasztók tájékozottan
tudnának döntéseket hozni. A várakozások szerint a felelősséget kizáró
nyilatkozat hatékonyabb az utazási csomag címkénél, mivel a negatív
tájékoztatás figyelmezteti a fogyasztókat, akik egyébként esetleg megvásárolnák
a védelem nélküli utazási formákat annak a téves benyomásnak az alapján, hogy
védelemben részesülnek. E választási lehetőség alapján a vállalkozások
megfelelési költsége egy vállalkozásonként átlagosan 500 EUR-ra becsült
egyszeri költségre korlátozódna. 5.3. A 4. választási
lehetőség vizsgálata – Az irányelv hatályon kívül helyezése Az irányelv hatályon kívül helyezése
csökkenthetné a vállalkozások csomagonként 10,5–12,5 EUR-s megfelelési és
igazgatási költségeit, ami elvileg alacsonyabb fogyasztói árakhoz vezethetne.
Ezek az előnyök azonban attól függenek, hogy a tagállamok készek-e arra,
hogy hatályon kívül helyezzék a nemzeti jogszabályokat. A legtöbb tagállam
azonban valószínűleg fenntartaná a fogyasztóvédelmet az utazási csomagok
terén. Ezért ez az opció így még nagyobb széttagoltságot eredményezhetne a
belső piacon. 5.4. Az 5. választási
lehetőség vizsgálata – Az irányelv korszerűsítése és az „egyetlen
kereskedő” által kínált csomagok szabályozása Az 5. választási lehetőség hozzájárul a
belső piac jobb működéséhez a szervezett utazási ágazatban,
megszünteti a jogi széttagoltságot és egyenlő versenyfeltételeket teremt a
piaci szereplők számára. Megszüntet egyes indokolatlan megfelelési
költségeket, például azokat, amelyek a tájékoztató füzetekre vonatkozó
szabályokkal kapcsolatosak. Mindazonáltal növekednének az új, „egyetlen
kereskedő” által kínált csomagok megfelelési költségei, amelyeket
bevonnának a szervezett utazási formákról szóló irányelv hatálya alá. Azt
feltételezve, hogy az „egyetlen kereskedő” által kínált csomagok
50 %-a már jelenleg is a hatályos irányelv szabályozása alá tartozik, a
további megfelelési költségek 335–424 millió EUR-t tennének ki (a csomagonkénti
megfelelési költség az alacsony becslés szerint 7,5 EUR, a magas szerint 9,5
EUR volna). Az iparág további megfelelési költségeit az alábbiak ellensúlyoznák
(legalább részben): –
az igazgatási költségek csökkentése (395 millió
EUR) –
az utazásszervező vállalatok által szervezett
üzleti utaknak az irányelv hatálya alóli kizárásából eredő
költség-megtakarítás 60 és 76 millió EUR között lenne (a csomagonkénti
megfelelési költség az alacsony becslés szerint 7,5 EUR, a magas szerint 9,5
EUR); –
a fizetésképtelenséggel szembeni védelem kölcsönös
elismerése; –
(napokban számolt) határidő bevezetése annak
érdekében, hogy hosszan tartó vis major esemény bekövetkezésekor alternatív
utazási formát biztosítsanak. Mivel az „egyetlen kereskedő” által
kínált csomagokat bevonnák az irányelv hatálya alá (ez az opció az üdülések
mintegy 40%-át fedné le) és egyes szabályokat pontosítanának, a fogyasztókat
érő kár 348 millió EUR-val csökkenne, ha az „egyetlen kereskedő”
által kínált csomagok 50%-át újonnan vonnák be az irányelv hatálya alá. 5.5. A 6. választási
lehetőség vizsgálata – Fokozatos megközelítés – Az irányelv
korszerűsítése, valamint az „egyetlen kereskedő” és a „több
kereskedő” által kínált csomagok beemelése, ugyanakkor enyhébb
szabályozást alkalmazva a „több kereskedő” által kínált, igény szerint
összeállított utazási formák tekintetében Ez a választási lehetőség az 5. választási
lehetőséghez képest erőteljesebben járulna hozzá a belső piacnak
a szervezett utazási ágazatban való jobb működéséhez, a jogi széttagoltság
megszüntetéséhez, valamint a piaci szereplők egyenlő
versenyfeltételeinek létrehozásához. A kiegészítő megfelelési költség
teljes összege becslések szerint évi 528–654 millió EUR között alakulhatna (a
csomagonkénti megfelelési költség az alacsony becslés szerint 7,5 EUR, a magas
szerint 9,5 EUR). Azáltal, hogy a „több kereskedő” által
kínált, igény szerint összeállított utazási formákra kizárólag az a
kötelezettség vonatkozna, hogy nyilatkozni kell arról, miszerint ezek nem
minősülnek csomagnak, valamint biztosítani kell a fizetésképtelenséggel
szembeni védelmet, növekedne az átláthatóság a fogyasztók számára, és biztosítva
lenne a tisztességes verseny, miközben elkerülnék a csomagokra vonatkozó összes
kötelezettséggel együtt járó szükségtelen költséget. Az enyhébb szabályozás különösen előnyös
volna azoknak a kkv-knak, amelyek jelenleg „több kereskedő” és „egyetlen kereskedő”
által kínált csomagokat értékesítenek, ugyanis nehézséget okozhatna számukra,
hogy fedezniük kell a felelősséget a különböző kereskedők által
kínált valamennyi szolgáltatás teljesítéséért. Ezek a vállalatok képesek
volnának arra, hogy kiigazítsák üzleti tevékenységüket, amennyiben csupán az
irányelv néhány követelményét (a fizetésképtelenséggel szembeni védelmet, és
azt a kötelezettséget, hogy fel kell tüntetniük az „Ez nem csomag”
elnevezésű, felelősséget kizáró nyilatkozatot) kellene teljesíteniük.
Nem lehet pontosan számszerűsíteni, hogy hány vállalkozás tenné meg ezt.
Ugyanakkor azt feltételezve, hogy az „egyetlen kereskedő” által kínált
csomagok 25 %-át és a „több kereskedő” által kínált csomagok 50 %-át
a jövőben igény szerint összeállított utazási formában értékesítik, a 6.
választási lehetőség összes kiegészítő megfelelési költsége becslések
szerint évente 386–444 millió EUR között alakulhatna (a csomagonkénti
megfelelési költség az alacsony becslés szerint 7,5 EUR, a magas szerint 9,5
EUR). Ami a fogyasztókat illeti, mivel több csomagot
emelnének be a szervezett utazási formákról szóló irányelv hatálya alá,
ésszerű becslés szerint a fogyasztók kára évi 508 millió EUR-ra
csökkenhetne. Mindazonáltal a fentivel azonos feltételezésből kiindulva,
amely szerint néhány kereskedő módosíthatná üzleti modelljét és többé nem
értékesítene csomagokat, az éves fogyasztói kár teljes csökkenése becslések
szerint 430 millió EUR-t tehetne ki. Ezenfelül az „Ez nem csomag”
elnevezésű, felelősséget kizáró nyilatkozat lehetővé tenné, hogy
a fogyasztók tájékozott döntéseket hozzanak. 5.6. 7. választási lehetőség
– Az irányelv korszerűsítése, valamint az „egyetlen kereskedő” és a
„több kereskedő” által kínált, igény szerint összeállított utazási formák
szabályozása A 6. választási lehetőséghez hasonlóan ez
a választási lehetőség is hozzájárulna a belső piac jobb
működéséhez a szervezett utazási ágazatban. Mindazonáltal annak révén,
hogy valamennyi „több kereskedő” által kínált, igény szerint összeállított
utazási formára kiterjesztenék a hatályt, és az irányelv szerinti összes
kötelezettséget alkalmaznák azokra, ez a választási lehetőség aránytalan
és tisztességtelen költségeket okozna a pusztán közvetítőként eljáró
vállalkozásoknak, ugyanis azok esetleg nem lennének képesek garantálni az igény
szerint összeállított utazási formába foglalt valamennyi szolgáltatás
teljesítését. A becsült kiegészítő megfelelési költségek elérhetnék az évi
610–773 millió EUR-t (a csomagonkénti megfelelési költség az alacsony becslés
szerint 7,5 EUR, a magas szerint 9,5 EUR). Ez az opció tovább növelné a
szervezett utazási formákról szóló irányelv által védett fogyasztók számát, és
593 EUR-val csökkentené a fogyasztók éves kárát. 6. A VÁLASZTÁSI
LEHETŐSÉGEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A 6. választási lehetőség szerinti
„fokozatos megközelítésnek” (a 3B. alopciót is beleértve) számos előnye
van a többi lehetőséghez képest. Ugyanis teljesíti a kinyilvánított
politikai célkitűzéseket, mivel egyenlő versenyfeltételeket teremt,
és ugyanakkor azt is biztosítja, hogy a megfelelési költségek ésszerűek
legyenek a felülvizsgált hatály alá tartozó új szereplők számára. Ez a
választási lehetőség továbbá a kkv-k és a mikrovállalkozások számára
különösen előnyös, enyhébb szabályozást határoz meg. Előfordulhat
ugyanis, hogy ezek a vállalkozások nincsenek megfelelő helyzetben ahhoz,
hogy felelősséget vállaljanak az igény szerint összeállított utazásba
foglalt különböző szolgáltatások teljesítéséért. A fogyasztók számára a 6.
választási lehetőség a fogyasztói kár komoly csökkenésével járna a
kiterjesztett hatályának köszönhetően, amely biztosítaná az alábbiakat:
fizetésképtelenséggel szembeni védelem az igény szerint összeállított utazási
formák valamennyi típusa esetében, a jelenlegi irányelv egyes elavult és homályos
szabályainak tisztázása, valamint a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatás nagyobb
átláthatósága. A választási lehetőség tisztességes egyensúlyt termet a
vállalkozások és a fogyasztók érdekei között annak révén, hogy csak azokat a
helyzeteket kezeli, amikor a konkrét elemek azt jelzik a fogyasztó számára,
hogy csomagot vásárol, míg a kizárólag az irányelv néhány követelményével
kapcsolatos „enyhébb szabályozás” olyan helyzetekre vonatkozna, amikor a kínált
szolgáltatások közötti kapcsolat kevésbé nyilvánvaló. 7. NYOMON KÖVETÉS ÉS ÉRTÉKELÉS A nyomonkövetési és értékelési folyamatnak a
probléma-meghatározásban megállapított célkitűzésekre kell fókuszálnia.
Legkésőbb az átültetési határidő után öt évvel jelentést kell
benyújtani az irányelv alkalmazásáról az Európai Parlament és a Tanács számára.
[1] Az igény szerint összeállított utazási formákat az
iparágban gyakran dinamikus csomagokként említik. Ennélfogva az igény szerint
összeállított utazási formák kifejezés a dinamikus csomagok szinonimája, és az
egész dokumentumban egymással helyettesíthető értelemben használjuk,
különösen amikor a „Consumer Detriment Study in the area of Dynamic Packages”
(A dinamikus utazási csomagok terén a fogyasztókat érő kárról szóló
felmérés) eredményeiről teszünk említést.