This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52013SC0006
COMMISSION STAFF WORKING DOCUMENT EXECUTIVE SUMMARY OF THE IMPACT ASSESSMENT Accompanying the document Proposal for a Directive on the deployment of alternative fuels infrastructure
BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM HATÁSVIZSGÁLAT ÖSSZEFOGLALÁSA amely a következő dokumentumot kíséri: Irányelvjavaslat az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának bevezetéséről
BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM HATÁSVIZSGÁLAT ÖSSZEFOGLALÁSA amely a következő dokumentumot kíséri: Irányelvjavaslat az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának bevezetéséről
/* SWD/2013/06 final */
BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM HATÁSVIZSGÁLAT ÖSSZEFOGLALÁSA amely a következő dokumentumot kíséri: Irányelvjavaslat az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának bevezetéséről /* SWD/2013/06 final */
BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM HATÁSVIZSGÁLAT ÖSSZEFOGLALÁSA amely a következő dokumentumot kíséri: Irányelvjavaslat az alternatív üzemanyagok
infrastruktúrájának bevezetéséről 1. Háttér-információk 1. Az „Útiterv az egységes
európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és
erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyv[1] megállapította, hogy az
alternatív üzemanyagok széles körű alkalmazása nélkül nem
teljesíthetők az Európa 2020 stratégia céljai és a 2050-re
kitűzött éghajlati célok. Ennélfogva kijelenti, hogy a Bizottság „[a]
fenntartható alternatív üzemanyagokra, és ezen belül az alkalmazásukhoz
szükséges infrastruktúrára vonatkozó stratégi[át]” fog kidolgozni (24. sz.
kezdeményezés), és gondoskodik „[a] töltőállomás-infrastruktúrára
vonatkozó iránymutatások és szabványok” biztosításáról (26. sz.
kezdeményezés). 2. Az érdekeltekkel folytatott
konzultációk, valamint az összegyűjtött szakmai ismeretek alapján a
Bizottság meghatározta azokat az alternatív üzemanyagokat, amelyek
bizonyítottan alkalmasak a kőolaj hosszú távon történő kiváltására. 3. Az alternatív üzemanyagok
bevezetését (1) a járművek magas ára, (2) az elégtelen fogyasztói
elfogadottság és (3) a különféle piaci hiányosságok nyomán a feltöltésre/töltésre
szolgáló infrastruktúra hiánya akadályozza. 4. A korábbi kezdeményezések
kitértek az üzemanyaggyártásra, a járműtechnológiára és a forgalmazásra,
ugyanakkor elhanyagolták a szükséges infrastruktúra kiépítését. 5. A projektek és szakpolitikai
intézkedések utólagos ellenőrzései arra mutattak rá, hogy alapvető
korlátot jelent a feltöltésre/töltésre szolgáló infrastruktúra hiánya, valamint
az, hogy a piaci erők nem képesek orvosolni ezt a hiányosságot. Ha ezt az
akadályt nem sikerül felszámolni, fennáll annak a veszélye, hogy az
erőfeszítések nem hoznak eredményt. 6. A helyzet különösen három
alternatív közlekedési üzemanyagot érint: a villamos energiát, a hidrogént és a
földgázt (cseppfolyósított földgáz (LNG), sűrített földgáz (CNG)). A
kőolaj alternatíváinak másik fő csoportja – a bioüzemanyagok és a
cseppfolyósított propán-bután gáz (LPG) – kevésbé érintett. 2. Problémameghatározás 7. A
hatásvizsgálat megállapítása szerint az előre jelzett piaci
fejleményekből kiindulva az elektromos járművek, valamint a
hidrogénnel és a földgázzal (LNG és CNG) hajtott járművek infrastruktúrája
valószínűleg továbbra is elégtelen az átfogó piaci bevezetés
szempontjából. Ezt a „minimális” hálózatot az alábbiakban határozzuk meg. Elektromos járművek 8. Az elektromos járművek
minimális hálózatának a következőket kell biztosítania: · a méretgazdaságosság eléréséhez szükséges kritikus gyártási tömeg; · az elektromos járművek olyan mértékű tervezett bevezetése,
amely 2020-ig a járműeladások hozzávetőleg 6–8 %-ának felel meg.
9. A fenti kritériumok alapján 2020-ra
4 millió elektromos jármű közlekedne az Unió útjain, és ez a
referenciaszám kevesebb mint fele a bejelentett tagállami célok összegének. 10. Az elektromos járművek
többségét városi területeken használnák, ezért az Unión belüli eloszlásuk a
tagállamokat jellemző urbanizáció mértékétől függ majd. Piaci
vizsgálatok azt mutatták, hogy minden elektromos járműnek két
feltöltőállomásra van szüksége (egyre otthon és egyre a munkahelyen), és
ezek körülbelül 10 %-ának nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lennie a
hatótávval kapcsolatos aggályok kiküszöbölése érdekében. Hidrogénüzemű gépjárművek 11. A hidrogén esetében a
piacnyitás érdekében megteendő első lépésként a meglévő és
tervezett töltőállomások összekapcsolására lenne szükség. LNG-vel hajtott hajók, valamint CNG-vel és
LNG-vel hajtott járművek 12. A hajózás területén
elsősorban a TEN-T törzshálózat 83 tengeri kikötőjében használnának
LNG-t. Emellett a belvízi és a közúti közlekedési folyosók
LNG-töltőállomásokkal való felszerelése, valamint a közúti járműveket
kiszolgáló, kellő számú CNG-töltőállomás biztosítása az említett
közlekedési módok esetében is megfelelő lefedettséget biztosítana. 3. Kiváltó okok 13. A Bizottság két fő
kiváltó okot állapított meg: · A meglévő feltöltő-/töltőberendezések nem kapcsolhatók
össze, és nem minden kapcsolódó, alternatív üzemanyaggal hajtott
hajó/jármű esetében kölcsönösen átjárhatók. A
hálózat kiépítéséhez szükséges technológia kellően fejlett. A szabványok
azonban jelenleg nem egységesek az Unió területén, ami visszatartó
erőként hat a lehetséges infrastrukturális befektetők, autógyártók és
fogyasztók számára. Ez a belső piac széttagolódásához vezet. · A bizonytalan befektetési helyzet hátráltatja a feltöltésre/töltésre
szolgáló villamosenergia-, hidrogén- és LNG/CNG-infrastruktúra
bevezetését. Az alternatívüzemanyag-infrastruktúrák üzemeltetőire
vonatkozó üzleti esettanulmány még nem készült el. A gépjárműgyártók,
infrastruktúraüzemeltetők, nemzeti hatóságok és végfelhasználók közötti
koordináció hiányát orvosolni kell. Ezt a patthelyzetet a jelek szerint csak a
kifejezetten az infrastruktúra támogatására irányuló kezdeményezésekkel lehet
feloldani. 4. A szubszidiaritás elemzése 14. A közlekedés területén az
uniós fellépés jogalapja az EUMSZ VI. címének 90–91. cikke. 15. Ezen a területen uniós
kezdeményezésre lenne szükség, mivel a tagállamok nem rendelkeznek olyan
eszközökkel, amelyekkel páneurópai szinten összehangolhatnák az
infrastruktúrára vonatkozó műszaki előírásokat és a beruházások
időzítését. 16. A
jármű- és berendezésgyártóknak egy egységes uniós piac számára és nagy
volumenben kell termékeket előállítaniuk, és fontos, hogy valamennyi
tagállamban egységes fejlesztésekre támaszkodhassanak. Hasonlóképpen, a
fogyasztók és a közlekedést igénybe vevők is érdekeltek az egész Európára
kiterjedő mobilitásban. 17. A javasolt jogszabály csak két
olyan (a közúti és a vízi) közlekedési móddal foglalkozik, amelyek minimálisan
szükséges hálózatának kiépítése uniós támogatás nélkül nem lehetséges. Az
árufuvarozásban és utasszállításban érintett közlekedési módok több mint 80 %-át
ezek az ágazatok képviselik. Ezekben az ágazatokban az alternatív üzemanyagok
felhasználásával mérsékelhető a kőolajfüggőség, valamint
csökkenthetők az üvegházhatású gázkibocsátások és a szennyező kibocsátások.
5. Az uniós kezdeményezés céljai 18. Az
Unió kötelező célokat fogadott el a megújuló energiák közlekedési
üzemanyagokban használt arányára (2020-ig 10 %) és a közlekedési
üzemanyagok CO2-intenzitásának csökkentésére (2020-ig -6 %)
vonatkozóan. A 2011. évi fehér könyv 2050-ig a szén-dioxid-kibocsátások 60 %-os
csökkentését irányozta elő, amelyhez szintén szükséges az alternatív
üzemanyagok széles körű elterjedése. 19. Ennek a kezdeményezésnek az
általános célja az, hogy a jelenlegi gazdasági hangulatban biztosítsa a
megfelelő infrastruktúrahálózat létrehozását, és ezáltal elősegítse
az alternatív üzemanyaggal hajtott járműveknek és hajóknak a fehér
könyvben bejelentett mértékű piaci bevezetését. 20. Ez az általános
célkitűzés további konkrét célkitűzésekre bontható (1. táblázat). 1. táblázat:
Ágrajz – a problémák és a célkitűzések feltérképezése Probléma A tervezett tagállami beruházások alapján a villamosenergia-, hidrogén- és LNG/CNG-infrastruktúra valószínűleg továbbra sem képes biztosítani az alternatív üzemanyagok elterjedését. || Általános célkitűzés Ennek a kezdeményezés az általános célja az, hogy a jelenlegi gazdasági hangulatban biztosítsa az alternatív üzemanyagok megfelelő infrastruktúrahálózatának létrehozását, és ezáltal elősegítse az alternatív üzemanyaggal hajtott járműveknek és hajóknak a fehér könyvben bejelentett mértékű piaci bevezetését. 1. kiváltó tényező A meglévő feltöltő-/töltőberendezések nem kapcsolhatók össze, és kölcsönösen nem átjárhatók. || 1. konkrét célkitűzés A meglévő feltöltő-/töltőberendezések összekapcsolhatóságának és kölcsönös átjárhatóságának a biztosítása 2. kiváltó tényező A bizonytalan befektetési helyzet hátráltatja a feltöltésre/töltésre szolgáló villamosenergia-, hidrogén- és LNG/CNG-infrastruktúra bevezetését. || 2. konkrét célkitűzés A befektetési bizonytalanság olyan mértékűre való csökkentése, amely változtat a piaci szereplők jelenlegi, „kiváráson” alapuló hozzáállásán. 21. A következő operatív
célkitűzések meghatározására került sor: (1)
Az elektromos járművek valamennyi
feltöltőállomása, a közúti járművek hidrogén- és
LNG/CNG-töltőállomásai, valamint a vízen közlekedő hajók
LNG-töltőlétesítményei összekapcsolhatók és kölcsönösen átjárhatók. (2)
Az elektromos járművek
feltöltőállomásainak száma eléri az 1. táblázatban szereplő
értékeket, és legalább 10 %-uk nyilvánosan hozzáférhető. 2. táblázat:
Az elektromos járművek feltöltőállomásainak tagállamonkénti minimális
száma (ezer) Tagállam || Feltöltőállomások száma || Nyilvánosan hozzáférhető feltöltőállomások száma BE || 207 || 21 BG || 69 || 7 CZ || 129 || 13 DK || 54 || 5 DE || 1503 || 150 EE || 12 || 1 IE || 22 || 2 EL || 128 || 13 ES || 824 || 82 FR || 969 || 97 IT || 1255 || 125 CY || 20 || 2 LV || 17 || 2 LT || 41 || 4 LU || 14 || 1 HU || 68 || 7 MT || 10 || 1 NL || 321 || 32 AT || 116 || 12 PL || 460 || 46 PT || 123 || 12 RO || 101 || 10 SI || 26 || 3 SK || 36 || 4 FI || 71 || 7 SE || 145 || 14 UK || 1221 || 122 HR || 38 || 4 (3)
A meglévő hidrogéntöltő állomásokat a
TEN-T törzshálózat keretében 2020-ra összekapcsolják, olyan módon, hogy az
egyes állomások egymástól legfeljebb 300 km távolságra legyenek. (4)
2020-ra a TEN-T törzshálózat valamennyi tengeri
kikötőjében rendelkezésre áll a vízen közlekedő hajók által igénybe
vehető LNG-töltőlétesítmény. (5)
2020-ra a TEN-T törzshálózat valamennyi belvízi
kikötőjében rendelkezésre áll a vízen közlekedő hajók által igénybe vehető
LNG-töltőlétesítmény. (6)
2020-ra a TEN-T törzshálózat egészében – egymástól
legfeljebb 400 km távolságra – rendelkezésre állnak a közúti szállítást
végző járművek által igénybe vehető LNG-töltőállomások. (7)
Nyilvánosan hozzáférhető, egymástól legfeljebb
150 km távolságra lévő CNG-töltőállomások állnak rendelkezésre,
amelyeknek köszönhetően a CNG-vel hajtott járművek 2020-ra az Unió
egész területén közlekedhetnek. 6. Szakpolitikai lehetőségek 22. A Bizottság a különböző
szakpolitikai lehetőségekről széles körű konzultációt folytatott
az érdekeltekkel. Az alábbi kritériumok alapján elvégezte a számításba
vehető lehetőségek előzetes szűrését: az általános, konkrét
és operatív célkitűzésekkel való összhang, technológiai semlegesség és
megvalósíthatóság. 23. A Bizottság a „változatlan
szakpolitika” alapforgatókönyvén túl három szakpolitikai lehetőséget
határozott meg, és ezeket részletesen vizsgálta. 6.1. 1. szakpolitikai
lehetőség 24. Az 1. szakpolitikai
lehetőség értelmében a jövőben nem kerül sor a jelenlegi tendencia
megváltoztatására irányuló további szakpolitikai intézkedésre („változatlan
szakpolitika” forgatókönyv). Ez a lehetőség valamennyi hatályos
jogalkotási és szakpolitikai kezdeményezést, az infrastruktúra bevezetésére
irányuló tagállami bejelentéseket, valamint a korábbi uniós és tagállami
programok és ösztönzők folyamatos alkalmazását is figyelembe veszi. 6.2. 2. szakpolitikai
lehetőség 25. Az Unió ajánlásokat tesz közzé
az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájára vonatkozó előírások
alkalmazásáról. Ajánlásokat tesz, amelyekben a villamosenergia-, hidrogén- és
LNG/CNG-infrastruktúrára vonatkozó alapvető kritériumokat és indikatív
célokat határoz meg. 6.3. 3. szakpolitikai
lehetőség 26. Az Unió az
alternatívüzemanyag-infrastruktúrára vonatkozó követelményeket ír elő a
tagállamok számára. Ezenfelül az infrastruktúra minimális lefedettségére
vonatkozó kritériumokat, valamint a legfejlettebb alternatív
üzemanyag-technológiákra (villamos energia, a vízi közlekedésben használt LNG)
vonatkozó kötelező célokat határoz meg. A hidrogént és a közúti
közlekedésben használt földgázt (LNG és CNG) illetően a célok tájékoztató
jellegűek lesznek. 6.4. 4. szakpolitikai
lehetőség 27. Az Unió az
alternatívüzemanyag-infrastruktúrára vonatkozó követelményeket ír elő a
tagállamok számára. Ezzel egyidejűleg megállapítja az infrastruktúra
minimális lefedettségére vonatkozó alapkövetelményeket, valamint kötelező
célokat határoz meg a villamos energia, a hidrogén, a közúti és vízi
közlekedésben használt LNG és CNG, valamint a vízi közlekedésben használt LNG
tekintetében. 28. Uniós jogszabály egyik
szakpolitikai lehetőség esetében sem határozna meg a minimális számokon és
a műszaki előírásokon túlmutató követelményeket. A szabályozási
keretről, a területhez kötöttségről és más végrehajtási
intézkedésekről tehát a tagállamok határoznának. 7. A hatások értékelése Gazdasági hatások 29. E
szakpolitikai lehetőségek célja, hogy megteremtsék az alternatív
üzemanyaggal hajtott járművek és hajók piaci bevezetésének alapvető
feltételeit, ezt azonban csak az átfogó stratégia részét képező többi
kezdeményezéssel párhuzamosan tudják biztosítani. 30. Az értékelés a szakpolitikai
javaslat „közvetlen” vagy „önálló” előnyeit számszerűsítő
modellezési eredményeken, valamint az átfogóbb hatást vizsgáló tanulmányok
eredményein alapul, amelyek az adott javaslatot az alternatív üzemanyaggal
hajtott járművek népszerűsítését célzó más meglévő és tervezett
kezdeményezésekkel együtt értékelik. 31. Az
infrastruktúra bevezetésének „önálló” költségei a 3. táblázat: Az egyes szakpolitikai lehetőségek becsült
beruházási költségeiban láthatók. 3. táblázat:
Az egyes szakpolitikai lehetőségek becsült beruházási költségei[2] || További feltöltő-/töltőállomások száma || 2. szakpolitikai lehetőség || 3. szakpolitikai lehetőség || 4. szakpolitikai lehetőség || ezer || millió EUR Villamos energia (Összesen) || 8 000 || 3 984 || 7 968 || 7 968 90 %-a magánjellegű || 7 200 || 1 872 || 3 744 || 3 744 10 %-a nyilvánosan hozzáférhető || 800 || 2 112 || 4 224 || 4 224 Hidrogén || 0,143 || - || - || 230 LNG (hajók) || 0,139 || 1 140 || 2 085 || 2 085 LNG (tehergépjárművek) || 0,144 || - || - || 58 CNG (gépjárművek) || 0,654 || - || - || 164 Az infrastruktúra bevezetésének becsült beruházási költségei || || 5 124 || 10 053 || 10 505 Utólagos átalakítás becsült költségei || || - || 45–50 || 90–100 Beruházási költségek becsült összege || || 5 124 || 10 103 || 10 605 32. A
tagállamok különféle intézkedések révén (pl. építési kódexek, parkolási
engedélyekre vonatkozó feltételek, vállalkozások környezeti teljesítményének
tanúsítása, az LNG-vállalatok és a kikötői hatóságok közötti
együttműködés előmozdítása) gondoskodhatnak a végrehajtásról, akár
állami források igénybevétele nélkül. 33. A költség-haszon elemzés
megközelítése nem veszi figyelembe a mérsékelt kőolajfüggésből, a
fokozott versenyképességből és a belső piac jobb
működéséből fakadó előnyöket. Ugyanakkor, az
infrastruktúraépítés pénzügyi előnyeit a többi lehetséges politikával
összehasonlítva még a 4. szakpolitikai lehetőség esetén is több mint 1,5-es
arányt kapunk valamennyi tagállamban. 34. A
legfőbb makrogazdasági hatás a csökkent kőolaj-felhasználás és az
üzemanyagra fordított kiadások megtakarítása lenne. A fel nem használt
üzemanyag értéke a 2010–2030 közötti évtizedekben a 2. szakpolitikai
lehetőség esetében a 2020. évi hozzávetőleg 610 millió EUR/év
értékről 2030-ra hozzávetőleg 2,3 milliárd EUR/év értékre,
a 3. szakpolitikai lehetőség esetében a 2020. évi 1,7 milliárd EUR/év
értékről 2030-ra 4,6 milliárd EUR/év értékre, a 4. szakpolitikai
lehetőség esetében pedig a 2020. évi 4,2 milliárd EUR/év
értékről 2030-ra 9,3 milliárd EUR/év értékre nőne
fokozatosan. Az energiaellátás biztonságából fakadó összes becsült haszon
szintén fokozatosan nő. 35. A 2. és 3. szakpolitikai
lehetőség makrogazdasági hatásai közötti legfőbb különbség az azonos
eredmények ajánlások vagy kötelező előírások révén történő
elérésének valószínűsége. A 2. szakpolitikai lehetőség az alábbi
okok miatt jóval kevésbé eredményesnek minősül: · Számos tagállam készített ambiciózus terveket, kötelezettségeket
azonban nem vállaltak. Ez bizonytalanságot teremt a fogyasztók és
befektetők számára, és hátráltatja a piaci bevezetést; · A különböző piaci szereplők között kialakult patthelyzetet
fel kell oldani. Erre csak hiteles kötelezettségvállalás esetén van mód,
amelyet a tagállami tervek, az önkéntes ágazati megállapodások és az uniós
ajánlások nem biztosítanak. A piaci szereplők jól ismerik azokat a korábbi
ide kapcsolódó, nem kötelező erejű kezdeményezéseket, amelyek nem
hozták meg a kívánt eredményt (mint pl. a bioüzemanyagokról szóló irányelv[3]). 36. A 3. és 4. szakpolitikai
lehetőség közötti különbség abból adódik, hogy előbbi esetében kisebb
a hidrogéntöltő hálózat kiépítésének a valószínűsége. A 4. szakpolitikai
lehetőség jelentős lehetséges előnyeit a viszonylag alacsony
további beruházási költségekre figyelemmel kell értékelni. Társadalmi hatások 37. A hatásvizsgálat megállapítja,
hogy az infrastruktúra kiépítését célzó beruházásokra többnyire Európán belül
kerülne sor, ami közvetlen gazdasági előnnyel járna az
infrastruktúraépítésben érintett ágazatok számára. 38. Az építés, a gyártás, a
villamos energia, az információs és kommunikációs technológia, a fejlett
anyagok és a számítógépes alkalmazások területén megvalósuló beruházásoknak
köszönhetően a legkülönfélébb szakmai képesítéseket igénylő új
munkahelyek jönnek létre. Az autógyártó és kőolaj-finomító ágazatban az új
képesítések irányába történő elmozdulás hosszú távon is biztosítja a
foglalkoztatottságot. Környezeti hatások 39. Az alternatív üzemanyagok
bevezetése számottevő környezeti előnyökkel járhat. A 4. szakpolitikai
lehetőség esetén a cseppfolyósított földgázzal hajtott
tehergépjárművekből származó kibocsátások középtávú növekedése miatt
a 3. szakpolitikai lehetőség a 4. lehetőséghez viszonyítva
valamivel nagyobb mértékű csökkenést eredményez. 40. A 2. szakpolitikai
lehetőség keretében a nitrogén-oxidok kibocsátása 2020-ig 1,4 %-kal,
a 3. szakpolitikai lehetőség esetében 2 %-kal, a 4. szakpolitikai
lehetőség esetében pedig 2,8 %-kal csökken. A szállópor-kibocsátások
hasonlóan alakulnak. Emellett csökkennek a zajból eredő külső
költségek is. A hatások vizsgálatából származó
következtetések 41. A hatások elemzése arra utal,
hogy az alternatív üzemanyaggal hajtott járművek népszerűsítésének
leghatékonyabb módja a minimális feltöltő-/töltőállomás-hálózatok
terén történő beruházás. Bár az infrastruktúra önmagában nem bír jelentős
közvetlen hatással, a feltöltő-/töltőállomás-hálózattal kapcsolatos
intézkedés a környezetbarátabb járművek bevezetését célzó más
kezdeményezésekkel együtt jelentős mértékű kedvező hatást
fejthet ki. 42. A 4. szakpolitikai
lehetőség keretében az alacsonyabb kőolajfogyasztásból eredő
előnyök hozzávetőleg 84,9 milliárd EUR-ra tehetők, és
az enyhébb környezeti hatások körülbelül 15,4 milliárd EUR-t
jelentenek. Ennélfogva az előnyök egyértelműen meghaladják a
minimális hálózathoz szükséges körülbelül 10 milliárd EUR-t. 8. A lehetőségek összehasonlítása 43. Eredményesség:
A 4. szakpolitikai lehetőségen belül a célkitűzések a
hatásvizsgálatban figyelembe vett valamennyi alternatív üzemanyag esetében
maradéktalanul megvalósulnak. A 3. szakpolitikai lehetőség csak a
figyelembe vett üzemanyagok tekintetében különbözik. A nem megfelelő
teljesítés kockázata a 2. szakpolitikai lehetőség esetében a
legnagyobb. 44. Hatékonyság: A 2. szakpolitikai
lehetőség költségei a legalacsonyabbak, ez azonban a célkitűzések kevésbé
eredményes megvalósításának tudható be. Noha a 4. szakpolitikai
lehetőség a 3. lehetőségnél magasabb költségekkel jár, az
előnyök ellensúlyozzák ezt a különbséget. 45. Koherencia: A 2 szakpolitikai
lehetőség valószínűleg alacsonyabb mértékű beruházásokat
eredményezne. Ez különösen környezeti szempontból lenne kedvezőtlen. A 3. szakpolitikai
lehetőség a legalkalmasabb a gazdasági, társadalmi és környezeti terület
közötti kompenzációk átfogó korlátozására. A 4. szakpolitikai
lehetőség kockázatosabb, és a gazdasági vonatkozásokkal szemben a
környezeti dimenzióra helyez nagyobb hangsúlyt. 9. Következtetés 46. A 2. szakpolitikai
lehetőséget el kell vetni, mivel az mind a 3., mind a 4. szakpolitikai
lehetőségnél kedvezőtlenebb. 47. A 3. és 4. szakpolitikai
lehetőség számos közös jellemzővel bír. Az előnyben részesített
lehetőség a 3. szakpolitikai lehetőség, mivel az jobban
figyelembe veszi a jelenlegi gazdasági korlátokat. 48. A 4. szakpolitikai
lehetőséget ugyanakkor nem vetjük el, mivel annak megfelelőségét
túlnyomórészt a jelenlegi technológiai kilátások befolyásolják, és ezek gyorsan
változhatnak. Ilyen változás esetén a 4. lehetőség hatékonyabbnak
bizonyulhat. 49. Az a kényszerítő
körülmény, hogy a piacoknak egyértelmű jelzést kell adni, inkább a 4. szakpolitikai
lehetőség mellett szól. Kiválasztása esetén egy ilyen döntő uniós
szintű lépés felgyorsíthatná az alternatív üzemanyagok piacának általános
fejlődését, és biztosíthatná, hogy a beruházások erőteljesebben
befolyásolják az európai gazdasági növekedést. 50. A szükséges intézkedések gyors
végrehajtása a piac számára is elfogadható célokkal együtt az Európa 2020
stratégiának is jelentős lendületet adhat. 10. Nyomon követés és értékelés 51. A meglévő jelentéstételi
csatornákon, valamint a működő közös vállalkozások, technológiai
platformok és szakértői csoportok közreműködésével zajló további
információgyűjtésen alapuló nyomon követésre és jelentéstételre lesz
szükség. 52. A tagállamoknak
valószínűleg az alternatív üzemanyagok infrastruktúráinak kiépítésére
vonatkozó nemzeti terveket kell készíteniük. 53. A Bizottság jelentéseket
nyújtana be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv
végrehajtásáról és hatásairól. 54. A jelentések a műszaki,
gazdasági és piaci fejlemények fényében a követelményeket is felülvizsgálnák,
és adott esetben kiigazításokat javasolnának. [1] COM(2011) 144 végleges. [2] A magánjellegű intelligens feltöltőállomások
becsült egységköltsége hozzávetőleg 520 EUR, míg a nyilvánosan
hozzáférhető feltöltőállomások esetén ez az érték 5280 EUR. A
hidrogéntöltő állomások költsége 1,6 millió EUR. A
kisméretű vételező létesítmény egységköltsége 15 millió EUR,
míg az LNG-töltőállomás esetében alkalmazott becsült költség 400 000 EUR. [3] A bioüzemanyagokról szóló 2003/30/EK irányelv a bioüzemanyagok
benzin- és dízelfogyasztáson belüli arányára vonatkozóan 2005-re 2 %-os, 2010-re
pedig 5,75 %-os referenciaértéket írt elő. A tagállamok kötelesek
voltak – e referenciaérték alapul vételével – 2005-re célelőirányzatokat
megállapítani. A 2009-ben közzétett jelentések, valamint a megújuló energiákról
szóló útiterv (COM(2006) 848) rámutatott „a tagállamok által elért
előrehaladás lassúságára, és annak valószínűségére, hogy az EU egésze
nem fogja tudni teljesíteni a 2010-es célkitűzést. Az útiterv kitért
a lehetséges okokra is, többek között a nemzeti célkitűzések pusztán
indikatív jellegére és a meglévő jogi keretekből eredő
bizonytalan befektetési környezetre is.” A Bizottság ezért az
éghajlatváltozásról és a megújuló energiaforrásokról szóló csomag részeként egy
új, szigorúbb keretet és 2020-ig teljesítendő, jogilag kötelező
jellegű célokat javasolt.