52013PC0147

INDOKOLÁS

Ez az indokolás a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatot mutatja be.

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

1.1.        A javaslat célkitűzései

A rendeletjavaslat célkitűzései a következők: a nagy sebességű elektronikus hírközlési infrastruktúra kiépítési költségeinek csökkentése és hatékonyságának javítása az Unió-szerte meglévő bevált módszerek összehangolásával, ezáltal javítva a belső piac létrehozásának és működésének feltételeit egy olyan területen, amely gyakorlatilag minden gazdasági ágazat fejlődését támogatja.

Tulajdonképpen széles körben elfogadott tény, hogy a hálózatkiépítés összköltségének túlnyomó részét – az alkalmazott technológiától függetlenül – a közművesítési munkák jelentik[1]: becslések szerint egyes technológiák esetében akár a költségek 80 %-át is kiteszik.

Az infrastruktúra-kiépítés különböző szakaszaiban közvetlenül alkalmazandó számos jog és kötelezettség biztosítása jelentős költségcsökkentést eredményezhet. A beruházás és a piacra lépés előtti akadályok a meglévő fizikai infrastruktúrák intenzívebb használatának lehetővé tételével, a tervezett építési munkák terén folytatott együttműködés javításával, az engedélyezési eljárások egyszerűsítésével, valamint a nagy sebességű technológia fogadására alkalmas, épületen belüli infrastruktúrát gátló akadályok felszámolásával mérsékelhetők.

Ez a kezdeményezés ezért a következő négy fontosabb problématerülettel foglalkozik: (1) a meglévő passzív infrastruktúra (például alépítmények, kábelcsatornák, ellenőrzőaknák, szekrények, oszlopok, tartóoszlopok, antennák, tornyok és egyéb támasztószerkezetek) használata tekintetében felmerülő hatékonysághiány vagy szűk keresztmetszetek, (2) a közös kiépítéssel kapcsolatos szűk keresztmetszetek, (3) az adminisztratív engedélyezés tekintetében felmerülő szűk keresztmetszetek, valamint (4) az épületen belüli kiépítés tekintetében felmerülő szűk keresztmetszetek.

Mivel az egyes problématerületek a kiépítési folyamat konkrét szakaszához kapcsolódnak, e problématerületek együttes kezelése következetes és egymást erősítő intézkedéssorozatot tesz szükségessé. Egy tanulmány becslései szerint abban az esetben, ha a meghatározott problématerületeken intézkedések történnének, az üzemeltetők az összes beruházási költség 20–30 %-át,[2] azaz 2020-ig akár 63 milliárd EUR-t is meg tudnának takarítani.[3]

Az ágazatközi szinergiák maximalizálása érdekében a rendelet nemcsak az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatóihoz, hanem bármely, elektronikus hírközlő hálózati elem fogadására alkalmas fizikai infrastruktúra tulajdonosához, például a villamosenergia-, a gáz-, a víz-, a szennyvízelvezetési, a fűtési és a közlekedési szolgáltatókhoz is szól.

1.2.        Háttér-információk

Az egységes piacról szóló 2010. évi jelentés[4] szerint az uniós távközlési szolgáltatások és infrastruktúrák továbbra is erősen fragmentáltak a nemzeti határok mentén. A távközlési ágazatban az európai egység hiányából fakadó költségekről szóló közelmúltbeli jelentés[5] rámutatott arra, hogy az egységes piac kiaknázatlan potenciálja a GDP 0,9 %-ának, évente 110 000 milliárd eurónak felel meg.

A nagy sebességű széles sávú infrastruktúra a digitális egységes piac gerince, és – például az elektronikus kereskedelem területén előfeltétele a globális versenyképességnek. A második egységes piaci intézkedéscsomagról szóló közleményben[6] foglaltaknak megfelelően a széles sávú hozzáférés elterjedtségének 10 %-os bővülése 1–1,5 %-os éves GDP-növekedést eredményezhet és a munka termelékenysége 1,5 %-kal javulhat,[7] a széles sáv eredményezte vállalati innováció pedig 2 millió új munkahelyet teremthet.[8]

E kiaknázatlan potenciál jelentős hányada a hálózati infrastruktúrák szintjén található: a hálózatkiépítés különböző szabályozási megközelítései növelik a nemzeti piacokhoz való hozzáférés költségét, akadályozzák a méretgazdaságosság kiaknázását a szolgáltatások és a berendezések szintjén, továbbá gátolják azoknak az innovatív szolgáltatásoknak a fejlődését, amelyek a határokon átnyúló, zavartalanul működő nagy sávszélességű hálózatokon jelenhetnek meg. Bár a hozzáférési hálózatok kiépítése gyakran helyi szinten igazgatott rendelkezéseket és eljárásokat von maga után, ezek az intézkedések – többek között helyi szintű másodlagos jogszabályok – közvetett módon érinthetik a szolgáltatásnyújtás szabadságát és indokolhatják az Unió fellépését.[9] Ezenkívül az Unió az EUMSZ 114. cikke alapján korábban jogszabályt alkotott a helyi hálózati infrastruktúrának a helyi hurok átengedésével történő támogatása érdekében.[10]

Az Unió nem teheti meg, hogy a polgárokat és a vállalkozásokat ezen infrastruktúrák lábnyomán kívül hagyja, és elkötelezte magát az európai digitális menetrend következő ambiciózus széles sávú célkitűzései mellett: 2013-ig minden európai polgár alapszintű széles sávú internetkapcsolattal rendelkezzen, továbbá 2020-ig i. minden európai polgár legalább 30 Mb/s sebességű internet-hozzáféréssel, és ii. az európai háztartások legalább 50 %-a 100 Mb/s-os sávszélességet meghaladó internetkapcsolattal rendelkezzen. Ezek a célok csak akkor valósulnak meg, ha az infrastruktúra-kiépítési költségek az Unió egész területén csökkennek.

1.3.        Szakpolitikai háttér

Az európai digitális menetrend az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezése, és az a célja, hogy a nagy sebességű és szupergyors internetre és interoperábilis alkalmazásokra épülő egységes digitális piac révén fenntartható gazdasági és társadalmi hasznot teremtsen.

Az európai digitális menetrend különösen azt állapította meg, hogy az Unió egész területén csökkenteni kell a széles sávú hálózatok kiépítésének költségeit, többek között megfelelő tervezéssel és koordinációval, illetve az adminisztratív terhek mérséklésével.[11]

Az Európai Tanács 2012. március 1–2-i következtetéseiben uniós szintű fellépésre szólított fel a jobb széles sávú lefedettség többek között a nagy sebességű széles sávú infrastruktúra költségének csökkentésével történő biztosítására.[12]

„A második egységes piaci intézkedéscsomag – Együtt egy újfajta növekedésért” című közlemény a kezdeményezést az egységes piacon belüli növekedést, foglalkoztatást serkentő és bizalmat erősítő, valamint kézzelfogható, valós hatást kifejtő 12 kulcsintézkedés egyikeként határozta meg[13]. A második egységes piaci intézkedéscsomag 2013 első negyedévére bizottsági javaslat előterjesztését irányozza elő. Az Európai Tanács 2012. december 13–14-i ülése felszólította a Bizottságot arra, hogy 2013 tavaszáig minden kiemelt javaslatot terjesszen elő.[14]

2.           AZ ÉRDEKELTEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓ EREDMÉNYEI, HATÁSVIZSGÁLAT

2.1.        Nyilvános konzultáció az érdekeltekkel

A Bizottság szolgálatai 2012. április 27. és július 20. között nyilvános konzultációt tartottak, amelynek során felkérték az érdekelteket, hogy ismertessék álláspontjukat a hálózatkiépítés teljes folyamatára (a tervezési szakasztól a végfelhasználók csatlakoztatásáig) kiterjedő öt kérdéskörről.[15]

26 uniós és EFTA-tagállam különböző típusú érdekeltjei több mint száz választ küldtek be. A legnagyobb válaszadói csoportok a következők voltak: elektronikus hírközlési szolgáltatók (27) és szakmai szövetségeik (14), valamint közigazgatási szervek, ezen belül központi hatóságok (22, melyek között 6 nemzeti szabályozó hatóság is volt) és helyi hatóságok (9). Más közüzemi vállalkozások (7) leginkább szakmai szövetségeken keresztül juttatták el véleményüket. Berendezésgyártók (5), valamint mérnöki és ikt-szakmai szövetségek (6) is válaszoltak.

A válaszadók általában helyeselték, hogy a Bizottság a széles sávú hálózatok egységes piacon belüli kiépítésének közművesítési költségeivel foglalkozó kezdeményezést kíván előterjeszteni. A válaszadók többsége megerősítette a fennálló hatékonyság hiányát, a szűk keresztmetszeteket, valamint a költségcsökkentési potenciált. Az érdekeltek egyértelműen elismerték, hogy léteznek problémák és szükség van fellépésre. Számos megoldást javasoltak, melyek között egyaránt voltak nagyon és kevésbé ambiciózusak is.

A nyilvános konzultáción túl a Bizottság szolgálatai közösségi ötletbörzére szolgáló internetes vitafórumot hoztak létre az érdekelt felek számára.[16]

A Bizottság szolgálatai rendszeres kapcsolatot tartottak fenn az érintett ágazatok magán- és állami szektorbeli főbb érdekeltjeivel.

2.2.        Tanulmányok és egyéb információforrások

A Bizottság szolgálatai két tanulmányt rendeltek meg, az egyiket a Deloitte társaságtól a széles sávú passzív infrastruktúra kiépítésére vonatkozó költségcsökkentési gyakorlatok tárgyában[17], a másikat pedig az Analysys Mason társaságtól az e javaslatot kísérő hatásvizsgálat támogatása érdekében[18].

A Bizottság szolgálatai további információforrásokat, tanulmányokat és nemzeti bevált gyakorlatokat is igénybe vettek (többek között németországi, spanyolországi, franciaországi, olaszországi, litvániai, hollandiai, lengyelországi, portugáliai, szlovéniai, svédországi és egyesült királysági bevált gyakorlatokat)[19]. Az illetékes bizottsági szolgálatok részletes információkat szereztek be a nemzeti szabályozó hatóságok közreműködésével is.

2.3.        A rendeletjavaslat hatásának vizsgálata

A Bizottság szolgálatai hatásvizsgálatot készítettek.[20] Az alábbi négy szakpolitikai lehetőséget választották ki további vizsgálatra:

1. szakpolitikai lehetőség – Szabályozás nélküli forgatókönyv: a jelenlegi nyomonkövetési, végrehajtási és útmutatási megközelítés fenntartása.

2. szakpolitikai lehetőség – A hatékonyságnövekedés előmozdítása a távközlési ágazatban: az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályozási keret nemzeti szabályozó hatóságok általi következetesebb és összehangoltabb alkalmazását célzó intézkedések ajánlása.

3. szakpolitikai lehetőség – Ágazatközi hatékonyságnövekedés lehetővé tétele: az ágazatközi együttműködésben rejlő lehetőségek kiaknázását célzó rendeletjavaslat (két allehetőség, a 3a. allehetőség csak rendeletet irányoz elő, a 3b. allehetőség pedig egy rendelet és egy ajánlás kombinációját irányozza elő).

4. szakpolitikai lehetőség – Hatékonyságnövelésre vonatkozó felhatalmazás: a jelenlegi szabályozási keretet kiegészítő jogszabályra irányuló javaslat a 3. szakpolitikai lehetőségen túlmutató intézkedésekre vonatkozó felhatalmazás érdekében, például infrastruktúraatlaszok, infrastruktúrákhoz való költségorientált hozzáférés, felhatalmazáson alapuló együttműködés a közművesítési munkák terén még abban az esetben is, ha azokat nem közpénzből finanszírozzák, valamint a nagy sebességű technológia fogadására kész infrastruktúra telepítése a régi épületekben is.

A szakpolitikai lehetőségek vizsgálata különösen a közvetlen érdekeltek költségeire és hasznára, a hálózati beruházásokra és a széles sávú hálózatok kiépítésére várhatóan kifejtett hatásokra, valamint a fogyasztói jólétre, a növekedésre, a versenyképességre és az egységes piacra gyakorolt hatások szélesebb körű makrogazdasági elemzésére összpontosít.

A hatásvizsgálati jelentés azt állapítja meg, hogy a meghatározott célkitűzések megvalósítása szempontjából vett eredményesség, a költség-haszon elemzés, az uniós szakpolitika általános célkitűzéseiben rejlő költségcsökkentési potenciál kiaknázása tekintetében vett hatékonysága és következetessége miatt – az arányosság és a szubszidiaritás elvének megfelelően – a 3a. lehetőség a rendelkezésre álló legjobb lehetőség.

A javasolt jogi aktus típusának megválasztása tekintetében lásd az alábbi 3.4. szakaszt.

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

3.1.        Jogalap

A javaslat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikkén alapul. Ezt a javaslat célkitűzései indokolják, amelyek a belső piac létrehozási és működési feltételeinek javítására törekszenek.

Ezen túlmenően, ahogyan az ítélkezési gyakorlat is megerősíti, az említett cikk a kívánt eredmény elérése céljából – a harmonizálandó terület általános összefüggései és sajátos körülményei függvényében – mérlegelési jogkört biztosít az uniós jogalkotó számára a közelítés legmegfelelőbb módját illetően, különösen azokban a tárgykörökben, amelyeket összetett műszaki sajátosságok jellemeznek.[21]

3.2.        Szubszidiaritás

A nagy sebességű elektronikus hírközlési infrastruktúra kiépítési költségének csökkentését célzó javasolt uniós beavatkozást a szubszidiaritás elve indokolja.

A szubszidiaritás elve két célt követ. Egyrészt lehetővé teszi az Unió fellépését abban az esetben, ha egy adott problémát a tagállamok saját hatáskörükben eljárva nem tudnak megfelelően megoldani. Másrészt arra törekszik, hogy fenntartsa a tagállamok hatáskörét azokon a területeken, amelyeket uniós fellépéssel nem lehet eredményesebben kezelni. A kitűzött cél az, hogy az Unión belüli döntéshozatal a polgárokhoz lehető legközelebbi szintre kerüljön.

A rendeletjavaslat a fizikaiinfrastruktúra-kiépítés, valamint az építési munkák megtervezése és kivitelezése érdekében közvetlenül alkalmazandó egyedi jogok és kötelezettségek meghatározására összpontosít, és többek között olyan kísérő rendelkezéseket tartalmaz, amelyek biztosítják a vonatkozó információk átláthatóságát és az adminisztratív eljárások összehangolását. Ezen túlmenően az új épületek és a jelentősen felújított épületek esetében épületen belüli fizikai infrastruktúrára vonatkozó követelményekről is rendelkezik.

A tervezett intézkedések több tagállam meglévő, bevált módszerein alapulnak, ilyenek például a meglévő fizikai infrastruktúrák újrafelhasználására vonatkozó litvániai és portugáliai bevált módszerek, a meglévő infrastruktúra átláthatóságára vonatkozó belgiumi és németországi bevált módszerek, a közös kiépítésre vonatkozó finnországi és svédországi bevált módszerek, a szolgalmi jogok és az adminisztratív eljárások egyszerűsítésére vonatkozó hollandiai és lengyelországi bevált módszerek, valamint az új épületeken belül kiépített nagy sebességű széles sávú infrastruktúrára vonatkozó spanyolországi és franciaországi bevált módszerek.[22] Egyes tagállamok olyan intézkedéseket vezettek be, amelyek még a javasoltakon is túllépnek, mint a görögországi egyablakos ügyintézés. A rendeletjavaslat nem sérti ezeket a részletesebb nemzeti jogszabályi rendelkezéseket.

A rendeletjavaslat egyetlen egyedi szabályozási intézkedést sem sért, ideértve a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozások számára a nemzeti szabályozó hatóságok által az elektronikus hírközlésre vonatkozó uniós szabályozási keret alapján előírt korrekciós intézkedéseket is.

A javasolt intézkedések meghozatalára uniós szinten van szükség a belső piac létrehozási és működési feltételeinek javítása céljából, a következők érdekében:

– az egységes piac működésében a nemzeti és a nemzeti szint alatti szabályrendszer és közigazgatási gyakorlatok széttöredezettsége miatt kialakult akadályok felszámolása; ez a széttöredezettség gátolja az európai vállalatok fejlődését és növekedését, negatív hatást gyakorol Európa versenyképességére, továbbá akadályokat gördít a határokon átnyúló beruházás és működés elé, miáltal gátolja az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásának és az elektronikus hírközlő hálózatok működtetésének a hatályos uniós jogszabályokban garantált szabadságát; A hálózatkiépítés szórványos és nem átlátható megközelítései például növelik az egyes nemzeti piacokra jutás költségét. Ez a széttöredezettség akadályt jelent azon multinacionális és a nemzeti vállalatok számára is, amelyek az egyre inkább kiéleződő globális versennyel szemben méretgazdaságosságot kívánnak elérni európai szinten. A széttöredezettség gátolja azoknak az innovatív szolgáltatásoknak a fejlődését is, amelyek a határokon átnyúló, zavartalanul működő nagy sávszélességű hálózatokon jelenhetnek meg.

– A teljes széles sávú lefedettség ösztönzése, amely a digitális egységes piac előfeltételeként hozzájárul az egységes piac kiteljesítése előtti egyik jelentős akadály felszámolásához, miközben a területi kohéziót is segíti. Ezek a célok csak akkor valósulnak meg, ha az infrastruktúra-kiépítési költségek az Unió egész területén csökkennek.

– A jelentős költségcsökkentési potenciál megvalósítása és a széles sávú hálózatok kiépítésének elősegítése, többek között az Unió-szerte meglévő bevált módszerek összehangolásával.

– A hatékony tervezési és beruházási folyamatok nagy léptékű ésszerűsítése, elősegítve a páneurópai szereplők fejlődését.

– A vállalkozásokra és a befektetőkre alkalmazott egyenlő bánásmód biztosítása, az uniós jogszabályokban már előírt több jogszabály tárgyához szorosan kötődő célokkal és feladatokkal[23] összhangban, különösen az elektronikus hírközlési ágazat tekintetében,[24] de más ágazatok tekintetében is (például a fizikai infrastruktúrájuk, illetve az intelligens hálózatok telepítése területén jelentkező szinergiák hasznosítására törekvő közüzemi vállalatok).

E javaslathoz számos olyan intézkedésre került sor, amely a szubszidiaritás elvének teljesítésére irányult.

– Először is a tagállamok fenntarthatnak vagy elfogadhatnak rendeletjavaslatban előírt kötelezettségeket tovább pontosító vagy kiegészítő részletesebb rendelkezéseket, például a meglévő infrastruktúrákhoz való hozzáférésre, az építési munkákra és a közös kiépítésre vonatkozóan.

– Ezenkívül, míg a rendeletjavaslatban létrehozott feladatokat az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabályozási keret szerint alapértelmezetten a nemzeti szabályozó hatóság látja el, e hatóság szakértelmére és függetlenségére tekintettel a tagállamok a hatáskör-és jogkörelosztás hazai alkotmányos rendszerével összhangban kijelölhetnek különböző, hatáskörrel rendelkező szerveket[25] olyan, optimális aggregációs szinten, ahol értékes hatásfok biztosítható a kiosztott feladatokhoz. Ez érvényes a rendeletben előirányzott feladatok mindegyikére: az engedélyezés területén létrehozandó információs pontra, az átláthatóságra és a vitarendezésre egyaránt.

– Másodszor: ami a meglévő fizikai infrastruktúra átláthatóságát illeti, több tagállam indított ugyan különböző feltérképezési kezdeményezéseket olyan GIS-alkalmazások (GIS: Geographic Information System – földrajzi információs rendszer) formájában, amelyek egyes tagállamokban nemcsak az elektronikus hírközlési infrastruktúrát, hanem más közüzemi vállalkozások fizikai infrastruktúráit is tartalmazzák, ez a javaslat azonban nem ír elő ilyen feltérképezési kötelezettséget a tagállamok számára. A javaslat azt sem írja elő, hogy az adatokat egyablakos ügyintézési ponton kell összesíteni vagy tárolni. A tagállamok számára előírt kötelezettség az, hogy ezeket az adatokat egyablakos információs ponton rendelkezésre kell bocsátaniuk, ami más helyszínekre utaló hiperhivatkozások megadásával is történhet. Hasonlóképpen, ez a javaslat nem ír elő olyan általános kötelezettséget sem, hogy a tervezett építési munkákat előzetesen be kellene jelenteni. Ehelyett lehetővé teszi az elektronikus hírközlési szolgáltatók számára, hogy ezeket az információkat – nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésére tekintettel – a hálózatszolgáltatóktól igényeljék.

– Harmadszor: ami az engedélyezést illeti, ez a javaslat nem érinti a tagállamok saját hatáskörmegosztásra vonatkozó eljárási autonómiáját. Míg a különböző engedélyezési eljárásokra vonatkozó információkat hozzáférhetővé kell tenni az ügyintézési ponton, és a kérelmeket is ott kell benyújtani, az ügyintézési pont szerepe a különböző engedélyek elintézésére és az engedélyezési folyamat koordinálására korlátozódik. Ezen túlmenően a különböző határidők összehangolása csak alapértelmezésben történik meg, ezzel szemben a tagállamok megtarthatják egyedi határidőiket vagy bevezethetnek egyedi határidőket, amennyiben tiszteletben tartják a nemzeti, illetőleg az európai uniós jogban az alkalmazandó eljárás helyes lefolytatására vonatkozóan megállapított konkrét határidőket és kötelezettségeket.

– Végezetül ami az épületen belüli infrastruktúrát illeti, a rendeletjavaslat lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a rendeletben előírt kötelezettségeket a nemzeti és helyi sajátosságokhoz igazítsák, hatálya alól mentesítve egyes épületkategóriákat – például egylakásos épületeket vagy felújított épületeket –, a szubszidiaritás és az arányosság elvének maradéktalan betartása mellett.

3.3.        Arányosság

A javasolt intézkedések az arányosság elve alapján is indokoltak.

A javasolt költségcsökkentési intézkedések a koordináció és az átláthatóság fokozására, valamint a minimális eszközök összehangolására összpontosítanak, és a megfelelő érdekeltek számára lehetővé teszik a szinergiák kiaknázását és a kiépítési hatékonyság hiányának csökkentését. Hasonlóképpen, míg a javasolt intézkedések a fizikai infrastruktúrához való hozzáférés akadályainak mérséklését célozzák, indokolatlanul nem veszélyeztetik a tulajdonjogokat, és továbbra is a kereskedelmi tárgyalást tekintik elsődlegesnek.

A javasolt intézkedések nem írnak elő konkrét üzleti modelleket. A tagállamok számára a részletesebb rendelkezések elfogadásának lehetőségét is nyitva hagyják, és így inkább kiegészítik, mint befolyásolják a folyamatban lévő nemzeti kezdeményezéseket. Ezek az intézkedések ugyanakkor lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy hatályos intézkedéseikre hagyatkozzanak és kiválasszák bármely meglévő vagy új intézkedésnek a sajátosságaikhoz leginkább igazodó megszervezését, további költségek szükségtelen felszámítása nélkül.

Míg a rendeletjavaslat bizonyos mértékig érinti a tulajdonjogokat, ezt az arányosság elvének tiszteletben tartásával teszi.

A javaslat a fizikai infrastruktúrához való hozzáférés esetében lehetővé teszi a kereskedelmi tárgyalásokat, és nem előre meghatározott vagy költségorientált feltételek mellett biztosít hozzáférési felhatalmazást. A javaslat rendelkezik olyan esetekre utaló indokokról, amikor a hozzáférés megtagadása ésszerűnek ítélhető, ilyen az elektronikus hírközlő hálózatok bármely elemének fogadása érdekében hozzáférési kérelem tárgyát képező fizikai infrastruktúra műszaki alkalmassága, az elemek fogadására való hely hiánya, vagy a hálózat integritása és biztonsága.

Bár a javaslat a hozzáférés ésszerűtlen megtagadása esetére vitarendezésről rendelkezik, a hozzáférés több árképzési paraméterét figyelembe veszi, például a kérelmezett hozzáférés által a hálózatüzemeltető beruházásait alátámasztó üzleti tervre kifejtett hatást, különösen a nagy sebességű elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására használt, nemrég kiépített fizikai infrastruktúrák esetében.

Ami a meglévő fizikai infrastruktúra átláthatóságát illeti, a javaslat az általában vett fizikai infrastruktúra helyett a nagy sebességű hálózatok kiépítésére alkalmas infrastruktúrára vonatkozik. Azt is lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az erre műszakilag alkalmatlan infrastruktúra tekintetében általános mentességekről rendelkezzenek. A javaslat továbbá arra törekszik, hogy az információk rendelkezésre bocsátása a legalacsonyabb költség mellett történjen. Ezért fokozatos kötelezettségeket tartalmaz, ezáltal lehetővé teszi a már rendelkezésre álló információkhoz való hozzáférés megszervezését, valamint azt, hogy vizsgálatokra csak akkor kerüljön sor, ha ezek az információk nem állnak könnyen rendelkezésre a közigazgatási szerveknél vagy az elektronikus hírközlési szolgáltatóknál.

Ami a közművesítési munkák összehangolását illeti, a javaslat nem korlátozza a vállalkozások gazdasági szabadságát, és különösen nem kötelez arra, hogy olyan felek végezzenek közös kiépítést, amelyek nem ezt a kereskedelmi modellt választották, hacsak nem közfinanszírozásból végrehajtott projektről van szó. Épp ellenkezőleg, a közös kiépítésre irányuló kereskedelmi megállapodások elősegítésére törekszik, lehetővé téve a jövőbeni közművesítési munkákra vonatkozó információk eredményesebb terjesztését.

Ami az épületen belüli fizikai infrastruktúrát illeti, az épületek nagy sebességű technológia fogadására kész fizikai infrastruktúrával való felszerelésére vonatkozó kötelezettség az új és a jelentősen felújított épületekre korlátozódik. Ennek oka, hogy ezekben az esetekben a költség többletköltség, szemben a meglévő, ilyen infrastruktúra nélküli épületek passzív infrastruktúrával való utólagos felszerelésének magas költségével, és e többletköltséget valószínűleg ellensúlyozza az eszköz magasabb értéke. A javaslat ezenkívül e kötelezettség hatályát még tovább korlátozza az építési engedélyt igénylő jelentős felújításokra. A javaslat az arányosság érdekében a tagállamok által biztosítható általános mentességeket is előirányoz.

3.4.      Alapvető jogok

A javasolt intézkedések alapvető jogokra gyakorolt hatása is vizsgálat tárgyát képezte.

Míg a hálózatüzemeltetők azon kötelezettsége, hogy eleget kell tenniük a fizikai infrastruktúrájukhoz való hozzáférésre irányuló ésszerű kérelmeknek, korlátozhatja a vállalkozáshoz való jogukat és a tulajdonjogukat is, ennek a kedvezőtlen hatását enyhíti az a rendelkezés, hogy a hozzáférést tisztességes feltételek – többek között méltányos árak – mellett kell megadni. Ez a korlátozás továbbá a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségének csökkentésére irányuló cél szempontjából azért nem tekintendő indokoltnak és arányosnak, mert csökkentené a hálózatkiépítés költségének csaknem 80 %-át kitevő közművesítési munkák elvégzésének szükségességét. Ami a hálózatüzemeltetők azon kötelezettségét illeti, hogy szolgáltassanak minimális információkat a meglévő infrastruktúrákról, a javaslat a magánélet tiszteletben tartásához való jogot és az üzleti titkok védelmét érintő biztosítékokról rendelkezik a működési és az üzleti titkokhoz kapcsolódó mentességek előírásával.

A részben vagy teljes egészében közpénzből finanszírozott építési munkákat végző vállalkozások azon kötelezettsége, hogy nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítésére tekintettel minden ésszerű hozzáférési kérelemnek eleget kell tenniük, korlátozhatja a vállalkozáshoz való jogukat és a tulajdonjogukat is. Ez a kötelezettség azonban csak akkor lenne alkalmazandó, ha nem lenne többletköltsége az eredetileg tervezett építési munkák szempontjából, és ha az összehangolási kérelmet mielőbb, de minden esetben legkésőbb a végleges projektnek az illetékes hatóságokhoz engedélyezésre való benyújtása előtt egy hónappal beadják. Ez a korlátozás továbbá a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségének csökkentésére irányuló cél szempontjából azért tekintendő indokoltnak és arányosnak, mert lehetővé tenné, hogy az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetői a közművesítési munkák költségének csak egy részét fedezzék.

Az összes új építésű épület nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrával való felszerelésére vonatkozó kötelezettség hatással lehet az érintett ingatlan tulajdonosainak tulajdonjogára. Ez a korlátozás a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségének csökkentésére irányuló cél szempontjából indokoltnak és arányosnak tekintendő, ugyanis kizárná az épületek fizikai infrastruktúrával való utólagos felszerelésének szükségességét.

A nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatójának azon joga, hogy – nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrához való hozzáférésre tekintettel – hálózatának végpontját a koncentrációs ponton helyezze el, hatással lehet az érintett magántulajdon tulajdonosainak tulajdonjogára. Ezeknek a korlátozásoknak azonban határt szab az a kötelezettség, hogy a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatóinak minimálisra kell csökkenteniük a magántulajdonra kifejtett hatást, és fedezniük kell bármely felmerülő költséget. Ez a korlátozás továbbá a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségének csökkentésére irányuló cél szempontjából azért tekintendő indokoltnak és arányosnak, mert az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetői a hálózatuk kiépítése során méretgazdaságosságot érhetnének el.

A nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatóinak azon joga, hogy hozzáférjenek a nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli, bármely meglévő fizikai infrastruktúrához, érintheti az épületen belüli fizikai infrastruktúra használatára jogosult személy tulajdonjogait. Ez a korlátozás azonban nem számottevő, ugyanis a hozzáférést ésszerű feltételek mellett kellene megadni, és csak olyan esetekben lenne alkalmazandó, amikor a kétszerezés műszakilag nem lehetséges vagy gazdaságilag nem hatékony.

A fent vázolt korlátozások által érintett felek számára a hatékony jogorvoslathoz való jogot az a lehetőség garantálja, hogy illetékes nemzeti vitarendezési testülethez lehet fordulni, ami nem sértheti egyik fél azon jogát sem, hogy az ügyet bíróság elé utalja.

3.5.        A jogi aktus típusának megválasztása

A Bizottság rendeletre irányuló javaslatot tesz, mivel a rendelet egy átfogó, közvetlenül alkalmazandó megoldás, többek között a hálózatok kiépítéséhez szükséges engedélyek esetében. A rendelet biztosítja a költségcsökkentési eszközök gyors rendelkezésre állását, megtartva az európai digitális menetrend 2020-ig teljesítendő céljainak lendületét.

Az irányelvvel ellentétben, amely azt jelentené, hogy még időt kellene biztosítani a tagállamok általi átültetésre, a rendelet gyorsan bevezeti az egységes piac egészében a hálózatkiépítésre vonatkozó alapvető jogokat és kötelezettségeket. Az irányelv ráadásul – jellegéből adódóan – jelentős mértékű eltéréseket tenne lehetővé e jogok és kötelezettségek végrehajtásában, ezzel állandósítaná a kialakulófélben lévő széttöredezettséget. Ezzel szemben egy közvetlenül alkalmazandó jogi aktus csökkenti és megakadályozza a további széttöredezettséget – azáltal, hogy az elektronikus hírközlő hálózatok egységes piaca kialakulását gátló, kiválasztott számú akadály felszámolására összpontosít, a bevált módszerekre építve, de a szervezési kérdéseket sokkal inkább a tagállamok mérlegelési jogkörére bízva. A szolgáltatóknak a hálózatok valamennyi tervezési és kiépítési szakaszával kapcsolatban közvetlenül alkalmazandó jogokat kell biztosítani, amelyekre nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak, nemcsak tagállamokkal szemben, hanem más magánfelekkel – például infrastruktúra-tulajdonosokkal – szemben is.

Figyelemmel arra, hogy a javaslat központi elemét olyan jogok és kötelezettségek alkotják, amelyek a belső piac teljes egészében alkalmazandók lesznek, a jogi aktust rendeletként célszerű elfogadni, nem irányelvként, hiszen a rendelet egyértelműen előnyös módja a hatékonyság és az eredményesség, illetve a polgárok és a vállalkozások közötti egyenlő bánásmód biztosításának, miközben a magánjogi jogérvényesítésnek is nagyobb teret enged.[26] Ennek megfelelően az irányelvvel szemben, amely nemzeti jogi átültetést igényel, a közvetlenül alkalmazandó rendelet alkalmasabb arra, hogy rövid távon elősegítse a digitális menetrendben a széles sávú hozzáférés rendelkezésre állására vonatkozóan 2020-ra kitűzött célok teljesülését.

A költségcsökkentési intézkedések jelentős előnyei – a gazdasági haszon és a társadalmi előnyök tekintetében egyaránt – minden adminisztratív terhet felülmúlnak.

3.6.        A javaslat felépítése, valamint a főbb jogok és kötelezettségek

1. cikk – Tárgy és hatály

– Az 1. cikk a rendelet tárgyát és hatályát határozza meg.

2. cikk – Fogalommeghatározások

– Ez a cikk az elektronikus hírközlésre vonatkozó uniós szabályozási keretet kiegészítő fogalommeghatározásokat tartalmaz.

3. cikk – A meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférés

– A 3. cikk bevezeti a hálózatüzemeltetők számára a fizikai infrastruktúrájukhoz való hozzáférésre vonatkozó általános jogot, valamint azt a kötelezettséget, hogy eleget kell tenniük a fizikai infrastruktúrájukhoz való hozzáférésre irányuló – nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítésére tekintettel benyújtott – ésszerű kérelmeknek.

– A 3. cikk vitarendezési testületet irányoz elő a hozzáférés bármely megtagadásának vagy a feltételekkel kapcsolatos jogvitának a felülvizsgálatára; ezzel a feladattal alapértelmezetten a nemzeti szabályozó hatóságot ruházná fel.

4. cikk – A fizikai infrastruktúra átláthatósága

– A 4. cikk hozzáférési jogot ír elő a meglévő fizikai infrastruktúrá(k)ra, valamint a tervezett építési munkákra vonatkozó minimális információkhoz.

– Ehhez kapcsolódik a hálózatüzemeltetők azon kötelezettsége, hogy eleget kell tenniük a fizikai infrastruktúrájuk konkrét elemeire irányuló helyszíni vizsgálat iránti ésszerű kérelmeknek.

– A 4. cikk a helyszíni vizsgálatokra vagy az információkhoz való hozzáférésre vonatkozó vitarendezést egy vitarendezési testületre, alapértelmezetten a nemzeti szabályozó hatóságra bízná.

5. cikk – Az építési munkák összehangolása

– Ez a cikk az építési munkák összehangolásának tárgyalására vonatkozó jogot tartalmaz.

– A közpénzből finanszírozott építési munkákat végző vállalatok számára továbbá előírja azt a kötelezettséget, hogy átlátható és megkülönböztetésmentes feltételek mellett tegyenek eleget az építési munkák összehangolására irányuló megállapodások iránti ésszerű kérelmeknek.

6. cikk – Engedélyezés

– Ebben a cikkben konkrét építési munkákra alkalmazandó feltételekre és eljárásokra vonatkozó bármely információhoz elektronikus úton és egyablakos információs ponton keresztüli hozzáférési jog, valamint az engedélykérelmek e ponton keresztüli benyújtására vonatkozó jog szerepel. Az információs pont elősegíti és összehangolja az engedélyezési folyamatot, és nyomon követi a határidők betartását.

– Ez a cikk továbbá általános maximális határidőt állapít meg arra az esetre, ha a nemzeti vagy az uniós jogszabályok nem írnak elő határidőt, és megállapítja az engedélykérelmekkel kapcsolatos határozat kellő időben történő kézhezvételéhez való jogot.

7–8. cikk – Épületen belüli berendezések

– A 7. cikk bevezeti azt a kötelezettséget, hogy az új épületeket és a jelentős felújítás alatt álló épületeket fel kell szerelni nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrával, továbbá azt a kötelezettséget, hogy az új, többlakásos épületeket és a jelentős felújítás alatt álló régi épületeket fel kell szerelni épületen belül vagy kívül található koncentrációs ponttal.

– A 8. cikk az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatói számára létrehozza azt a jogot, hogy hálózati berendezéseiket az épületek koncentrációs pontjáig vigyék, továbbá azt, hogy tárgyalhassanak a nagy sebességű technológia fogadására kész épületen belüli meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférésről, nagy sebességű technológia fogadására kész házon belüli infrastruktúra hiányában pedig arról, hogy hálózati berendezéseiket – saját költségükre – az előfizető magánterületéig kiépítsék, feltéve hogy minimális szinten tartják a magántulajdonra kifejtett hatást.

9–11. cikk

– Ezek a cikkek a záró rendelkezéseket tartalmazzák, többek között a hatáskörrel rendelkező szervek kijelölését, valamint a rendelet hatálybalépését követő három éven belül annak felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettséget.

4.           KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javasolt rendeletnek nincsenek az Unió költségvetését érintő vonzatai.

2013/0080 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[27],

tekintettel a Régiók Bizottsága véleményére[28],

a rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)       A digitális gazdaság alapjaiban változtatja meg az egységes piacot. Innovatív volta, sebessége és több országra kiterjedő jellege révén lehetővé teszi az egységes piaci integráció új szintjének elérését. Az Unió célja egy olyan, modern online szolgáltatásokon és gyors internetkapcsolaton alapuló digitális gazdaság létrehozása, amely tartós gazdasági és társadalmi előnyöket nyújt. A kiváló minőségű digitális infrastruktúra a modern és innovatív gazdaságnak gyakorlatilag minden ágazatát támogatja, a társadalmi és a területi kohézió szempontjából pedig stratégiai jelentőségű. Ezért minden polgárnak és vállalkozásnak lehetőséget kell kapnia arra, hogy a digitális gazdaságnak része legyen.

(2)       A tagállamok a nagy sebességű széles sávú hálózatok kiépítése jelentőségének elismerése mellett jóváhagyták „Az európai digitális menetrend – európai növekedés digitális alapokon” című, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett bizottsági közleményben[29] (a továbbiakban: digitális menetrend) a széles sávú infrastruktúra területén meghatározott ambiciózus célokat: 2013-ig 100 %-os széles sávú lefedettséget kell elérni és minden háztartás esetében 30 MB/s-ra kell növekednie a hozzáférési sebességnek, 2020-ig pedig a háztartások legalább 50 %-ának 100 MB/s-nál gyorsabb internetkapcsolatot kell biztosítani.

(3)       A digitális menetrend azt is megállapította, hogy a szakpolitikáknak csökkenteniük kell a széles sávú technológiák rendszerbe állításának költségeit az Unió egész területén, ideértve a megfelelő tervezést és koordinációt, illetve az adminisztratív terhek mérséklését is.

(4)       Tekintettel arra, hogy a jobb széles sávú lefedettség biztosítása érdekében uniós szintű fellépésre van szükség, többek között a nagy sebességű széles sávú infrastruktúra költségének csökkentésével[30], a második egységes piaci intézkedéscsomag[31] hangsúlyozza, hogy – egyebek mellett a nagy sebességű hálózatra irányuló beruházások jelentette kihívás kezelésével – további erőfeszítések szükségesek az európai digitális menetrendben meghatározott célkitűzések mielőbbi teljesítéséhez.

(5)       A nagy sebességű vezetékes és vezeték nélküli elektronikus hírközlő hálózatok Unión belüli kiépítése jelentős beruházásokat igényel, amelyek jelentős hányadát az építés költségei teszik ki.

(6)       E költségek túlnyomó része a meglévő passzív infrastruktúra (például alépítmények, kábelcsatornák, ellenőrzőaknák, szekrények, oszlopok, antennatornyok, antennaszerkezetek, más tornyok és egyéb alátámasztó szerkezetek) nem eléggé hatékony kihasználásának, az építések összehangolásával kapcsolatos szűk keresztmetszeteknek, az adminisztratív szempontból megterhelő engedélyezési eljárásoknak, valamint az épületeken belüli hálózatkiépítéssel kapcsolatos akadályoknak tulajdonítható.

(7)       A meglévő infrastruktúra hatékonyabb használatát, valamint az új infrastruktúra kiépítése során felmerülő költségek és akadályok csökkentését célzó intézkedéseknek érdemben kell hozzájárulniuk a nagy sebességű hírközlő hálózatok mielőbbi széles körű kiépítésének biztosításához.

(8)       Egyes tagállamok a széles sávú hálózatok kiépítési költségeinek csökkentését célzó intézkedéseket fogadtak el. E bevált módszerek Unión belüli összehangolása érdemben hozzájárulhat a digitális egységes piac létrehozásához. Ezek a módszerek azonban továbbra is ritkák és szórványosak. Ezen túlmenően a szabályozási követelmények eltérései időnként akadályozzák a közüzemi vállalkozások közötti együttműködést, és akadályokat gördíthetnek az új hálózatüzemeltetők és új üzleti lehetőségek elé, gátolva a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok esetében a fizikai infrastruktúrák használata és kiépítése egységes piacának kialakulását. Végezetül a tagállami szintű intézkedések nem mindig tűnnek átfogónak, holott a kiépítési folyamat során és az egyes ágazatokban a fellépés alapvető fontosságú a következetes és jelentős hatás eléréséhez.

(9)       E rendeletnek az a célja, hogy az Unió egész területén alkalmazandó minimális jogokat és kötelezettségeket biztosítson a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésének és az ágazatközi koordinációnak az elősegítése érdekében. Az egyenlő versenyfeltételek minimális szintjének biztosítása mellett ez – a szubszidiaritás elvével összhangban – nem sértheti a részletesebb rendelkezéseket és feltételeket eredményező, nemzeti és helyi szinten létező bevált módszereket és elfogadott intézkedéseket, valamint az említett jogokat és kötelezettségeket kiegészítő intézkedéseket sem.

(10)     A lex specialis elv fényében amennyiben az uniós jognak megfelelően több egyedi szabályozási intézkedés alkalmazandó, ezeknek elsőbbséget kell élvezniük az e rendeletben foglalt minimális jogokkal és kötelezettségekkel szemben. Ennélfogva ez a rendelet nem sértheti az uniós jogot és különösen az egyedi szabályozási intézkedéseket, ideértve az elektronikus hírközlésre vonatkozó uniós szabályozási keretnek (az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek [„Keretirányelv”][32], az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7-i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek [„Engedélyezési irányelv”][33], az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról 2002. március 7-i 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek [„Hozzáférési irányelv”][34], az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek [„Egyetemes szolgáltatási irányelv”][35], valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások piacain belüli versenyről szóló, 2002. szeptember 16-i 2002/77/EK bizottsági irányelvnek[36]) megfelelően a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozások számára előírt bármely különleges korrekciós intézkedést.

(11)     Az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetői, különösen az új belépők számára jóval hatékonyabb lehet a meglévő fizikai infrastruktúrák – többek között más közüzemi vállalkozások infrastruktúrái – elektronikus hírközlő hálózatok kiépítéséhez történő újrafelhasználása, különösen az olyan területeken, ahol nem áll rendelkezésre megfelelő elektronikus hírközlő hálózat, vagy ahol egy új fizikai infrastruktúra kiépítése esetleg gazdaságilag megvalósíthatatlan. Ezen túlmenően az ágazatközi szinergiák az elektronikus hírközlő hálózatok miatt jelentősen csökkenthetik az építési munkák szükségességét, és ennélfogva az azokhoz kapcsolódó társadalmi és környezeti költségeket, például a szennyezés, az ártalmak és a forgalomtorlódás költségeit. Ezt a rendeletet ezért nemcsak az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatóira, hanem az elektronikus hírközlő hálózati elemek – például a villamosenergia-, a gáz-, a víz-, a szennyvízelvezetési, a fűtési és a közlekedési szolgáltatások nyújtására szolgáló fizikai hálózatok – fogadására alkalmas, széles körben elterjedt és mindenütt megtalálható fizikai infrastruktúrák tulajdonosaira vagy azok használatára jogosult személyekre is.

(12)     Alacsony fokú differenciáltságuk miatt a szóban forgó hálózatok fizikai létesítményei – a technológiasemlegesség elvével összhangban, a fő szolgáltatás befolyásolása nélkül és minimális alkalmazkodási költségek mellett – gyakran igen sokféle elektronikus hírközlő hálózati elemet fogadhatnak, többek között a legalább 30 MB/s sebességű széles sávú szolgáltatásra alkalmas elemeket. Ezért az a fizikai infrastruktúra, amelyet kizárólag valamely hálózat más elemeinek fogadására szántak, de amely maga nem válik hálózati elemmé, tényleges használatától, illetve tulajdonosától függetlenül elvileg elektronikus hírközlési kábelek, berendezések vagy elektronikus hírközlő hálózatok bármely más elemének fogadására használható. A fő szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó konkrét általános érdek érvényesítésének sérelme nélkül ösztönözni kell a hálózatüzemeltetők közötti szinergiákat annak érdekében, hogy ezzel egyidejűleg hozzá lehessen járulni a digitális menetrend céljainak teljesítéséhez.

(13)     Bár ez a rendelet nem sértheti a hálózatok biztonságának és integritásának garantálásához, valamint a hálózatüzemeltető által nyújtott fő szolgáltatás integritásának biztosításához szükséges egyedi biztosítékokat, a nemzeti jogszabályok azon általános szabályai, amelyek a hálózatüzemeltetők számára megtiltják az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatóinak a fizikai infrastruktúrához való hozzáférést, megakadályozhatják e hozzáférés piacának létrehozását, ezért azokat hatályon kívül kell helyezni. Az ebben a rendeletben foglalt intézkedések ugyanakkor nem sérthetik a tagállamok azon lehetőségét, hogy az infrastruktúrák közüzemi vállalkozások általi működtetését vonzóbbá tegyék azzal, hogy – az alkalmazandó uniós jogszabályoknak megfelelően – a fő tevékenységükre vagy tevékenységeikre vonatkozó végfelhasználói díjszabás kiszámítási alapja esetében az e szolgáltatásból származó bevételeket figyelmen kívül hagyják.

(14)     A hálózatüzemeltető konkrét fizikai infrastruktúrákhoz való hozzáférést objektív okok miatt megtagadhatja. Előfordulhat különösen az, hogy egy fizikai infrastruktúra – a hozzáférési kérelem tárgyát képező infrastruktúrákra vonatkozó egyedi körülmények miatt – műszakilag alkalmatlan, ideértendő a helyhiány is. Hasonlóképpen, egyedi körülmények között az infrastruktúra megosztása veszélyeztetheti a hálózat integritását vagy biztonságát, illetve az ugyanazon infrastruktúrán elsődlegesen biztosított szolgáltatások nyújtását. Ezenkívül, ha a hálózatüzemeltető már biztosít olyan nagykereskedelmi fizikai hálózathoz való hozzáférést, amely megfelelne a hozzáférés igénylője szükségleteinek, a mögöttes fizikai infrastruktúrához való hozzáférés kedvezőtlen gazdasági hatást gyakorolhat üzleti modelljére és beruházási ösztönzőire, ugyanakkor a hálózati elemek hatékonyságcsökkentő párhuzamosságával járhat. A fizikai infrastruktúrához való hozzáférés tekintetében az elektronikus hírközlésre vonatkozó uniós szabályozási keret alapján előírt – például a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásokat terhelő – kötelezettségek esetében erre már olyan egyedi szabályozási kötelezettségek vonatkoznának, amelyeket ez a rendelet már nem érinthet.

(15)     Amikor az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatói meghatározott területen hozzáférést kérnek, a hálózatüzemeltetőknek ajánlatot kell rendelkezésre bocsátaniuk létesítményeik tisztességes feltételek – többek között méltányos árak – melletti megosztott használatáról, kivéve ha objektív okok alapján a hozzáférést megtagadják. A hozzáférés megadásának feltételeit a körülményektől függően több tényező befolyásolhatja, például a következők: bármely karbantartási és alkalmazkodási költség; a hálózat biztonságára és integritására kifejtett kedvezőtlen hatások korlátozása érdekében elfogadandó bármely megelőző célú biztosíték; káresetekre kialakított bármely egyedi felelősségvállalási megállapodás; az infrastruktúra kiépítésére nyújtott bármely állami támogatás igénybevétele, ideértve a támogatáshoz kapcsolódó, illetve az uniós jogszabályoknak megfelelően a nemzeti jogszabályok alapján biztosított feltételeket is; a környezet, a közegészség, a közbiztonság védelmét célzó, illetve város- vagy vidéktervezési célkitűzések teljesítését célzó nemzeti rendelkezésekből fakadó bármely korlátozás.

(16)     Amennyiben a műszaki és kereskedelmi feltételekre irányuló kereskedelmi tárgyalás során nem jön létre megállapodás, indokolatlan elutasítás vagy ésszerűtlen feltételek előírásának elkerülése érdekében a felek számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy számukra megoldást előíró nemzeti vitarendezési testülethez fordulhassanak. A hozzáférés megadásához kapcsolódó árak meghatározásakor a vitarendezési testületnek figyelembe kell vennie a fizikai infrastruktúrán végrehajtott beruházásokat. Az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetőinek fizikai infrastruktúrájához való hozzáférés egyedi esetében az infrastruktúrán végrehajtott beruházások közvetlenül hozzájárulhatnak az európai digitális menetrend célkitűzéseihez, a szolgáltatási lánc alacsonyabb szintjein folyó (downstream) versenyt pedig a „potyázás” befolyásolhatja. Ennélfogva a hozzáférési kötelezettségnek a beruházás megtérülésére vonatkozó bármely időbeli ütemezés, a hozzáférés downstream versenyre gyakorolt bármely hatása, a hozzáférés kérelmezésekor a hálózati eszközök bármely értékcsökkenése, a különösen a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózati szolgáltatások nyújtásához használt, nem sokkal korábban kiépített fizikai infrastruktúrán végrehajtott beruházást alátámasztó bármely üzleti eset, valamint a hozzáférés igénylője számára biztosított bármely közös kiépítési lehetőség alapján figyelembe kell vennie e beruházások gazdasági életképességét.

(17)     A nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésének eredményes megtervezése és az elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésére alkalmas meglévő infrastruktúrák leghatékonyabb kihasználása érdekében az elektronikus hírközlő hálózatok működtetésére jogosult vállalkozásoknak hozzá kell férniük a kiépítés területén rendelkezésre álló fizikai infrastruktúrákra vonatkozó minimális információkhoz. E minimális információknak lehetővé kell tenniük a meglévő infrastruktúra adott területen való használhatóságának értékelését, valamint bármely meglévő fizikai infrastruktúrában keletkező károk csökkentését. Az érintett érdekeltek száma miatt és az említett információkhoz való – többek között ágazatközi és nemzetközi – hozzáférés megkönnyítése érdekében ezeket a minimális információkat egyablakos információs ponton keresztül kell rendelkezésre bocsátani. Ennek az információs pontnak – a hálózat biztonsága és integritása, illetve a jogszerű működés és az üzleti titkok védelme érdekében – korlátozások mellett lehetővé kell tennie az elektronikus formában már rendelkezésre álló minimális információkhoz való hozzáférést.

(18)     Bár ez a rendelet nem ír elő új feltérképezési kötelezettséget a tagállamok számára, rendelkezik arról, hogy a közigazgatási szervek által már összegyűjtött és a nemzeti kezdeményezések alapján, valamint az uniós jogszabályok (például az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra [INSPIRE] kialakításáról szóló, 2007. március 14-i 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[37]) értelmében elektronikus formában rendelkezésre álló minimális információkat például hiperhivatkozás segítségével az egyablakos információs pont rendelkezésére kell bocsátani ahhoz, hogy az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatói összehangolt módon hozzáférhessenek a fizikai infrastruktúrára vonatkozó információkhoz, és egyúttal biztosított legyen az érintett információk biztonságos kezelése és integritása. Ez az információszolgáltatás nem sértheti a közszféra információinak további felhasználásáról szóló, 2003. november 17-i 2003/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[38] szerint a közszféra információinak további felhasználására már alkalmazandó átláthatósági követelményeket. Amennyiben a közszféra nem biztosít megfelelő ismereteket egy adott területen található vagy bizonyos típusú, meglévő fizikai infrastruktúrákról, a hálózatüzemeltetők – kérésre – kötelesek az információkat az egyablakos információs pont rendelkezésére bocsátani.

(19)     Az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetői számára akkor is biztosítani kell, hogy az érintett területen működő bármely hálózatüzemeltetőtől közvetlenül kérhessenek ilyen egyedi információt, ha egyablakos információs ponton keresztül nem állnak rendelkezésre minimális információk. Ezenkívül, amennyiben a kérelem ésszerű, különösen abban az esetben, ha a meglévő fizikai infrastruktúrák megoszthatósága vagy az építési munkák összehangolhatósága miatt szükséges, az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetői számára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy – átlátható, arányos és megkülönböztetésmentes feltételek mellett, illetve a hálózat biztonságának és integritásának biztosítása érdekében elfogadott biztosítékok sérelme nélkül, továbbá a működés és az üzleti titkok védelme mellett – helyszíni vizsgálatokat végezhessenek és információt kérhessenek a tervezett építési munkákról. Ösztönözni kell a hálózatüzemeltetők saját tervezett építési munkáinak fokozott átláthatóságát, illetve azt, hogy a proaktív egyablakos információs pontok jogosultak legyenek ilyen információk kérésére, különösen az erre leginkább rászoruló területek esetében, az engedéllyel rendelkező üzemeltetők ilyen információkhoz irányításával, amennyiben azok rendelkezésre állnak.

(20)     A nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítése miatt a fizikai infrastruktúrákra vonatkozó információkhoz való hozzáféréssel kapcsolatos jogviták felmerülése esetén az egyablakos információs pontnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az ilyen jogvitákat kötelező erejű határozattal rendezze, nem sértve a felek lehetőségét arra, hogy az ügyet bíróság elé utalják.

(21)     A fizikai infrastruktúrákon végzett építési munkák összehangolása jelentős megtakarításokat eredményezhet és minimálisra csökkentheti az új elektronikus hírközlő hálózatok kiépítése által érintett területnek okozott kellemetlenséget. Ezért tilosak az olyan szabályozási korlátozások, amelyek általában megakadályozzák a hálózatüzemeltetők között az ilyen munkák összehangolására irányuló, szintén nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítése érdekében folytatott tárgyalást. A nem közpénzből finanszírozott építési munkák esetében ez azonban nem sértheti az érdekeltek jogát arra, hogy saját beruházási és üzleti tervüknek és előnyben részesített ütemezésüknek megfelelően köthessenek építési munkák összehangolására irányuló megállapodásokat.

(22)     A részben vagy teljes egészében közpénzből finanszírozott építési munkáknak a pozitív összeredmény maximalizálására kell irányulniuk, e munkák pozitív externáliáinak az egyes ágazatokon belüli kiaknázásával, valamint – az elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésére tekintettel – esélyegyenlőséget biztosítva a rendelkezésre álló és a tervezett fizikai infrastruktúra megosztásához. Bár ez nem befolyásolhatja negatívan a közpénzből finanszírozott építési munkák elsődleges célját, a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózati elemek – például a további költségek fedezését és az eredeti tervek minimális változtatásait biztosító – kiépítésére vonatkozó, időben benyújtott és ésszerű kérelmek nyomán az érintett építési munkákat kivitelező vállalkozásnak arányos, megkülönböztetésmentes és átlátható feltételek mellett, az alkalmazandó állami támogatási szabályok sérelme nélkül kell kiviteleznie. Az említett koordinációs megállapodások arányos, megkülönböztetésmentes és átlátható feltételek melletti tárgyalására vonatkozó jogviták mielőbbi rendezése érdekében egyedi vitarendezési eljárásoknak kell rendelkezésre állniuk. Ezek a rendelkezések nem sérthetik a tagállamok azon jogát, hogy a fizikai infrastruktúra iránti jövőbeli igényekre való tekintettel még egyedi kérelmek hiánya esetén is kapacitást tartsanak fenn az elektronikus hírközlő hálózatok céljára, és ily módon maximalizálják az építési munkák értékét, vagy hogy olyan intézkedéseket fogadjanak el, amelyek hasonló építéskoordinációs jogokat ruháznak más típusú hálózatok, például a gáz- vagy a villamosenergia-hálózatok üzemeltetőire.

(23)     Az általános nemzeti és uniós érdekek védelme érdekében szükség lehet számos különböző, az elektronikus hírközlő hálózatok vagy hálózati elemek kiépítésére vonatkozó engedélyre, többek között építési, várostervezési környezetvédelmi és egyéb engedélyekre. Az elektronikus hírközlő hálózatok különböző típusainak kiépítéséhez szükséges engedélyek száma és a kiépítés helyi jellege változatos eljárások és feltételek alkalmazásával járhat. Az egyes illetékes hatóságok ugyan a továbbiakban is jogosultak arra, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban részt vegyenek a döntéshozatalban és fenntartsák döntéshozatali előjogaikat, az építési munkákra alkalmazandó eljárásokra és általános feltételekre vonatkozó információkat szolgáltató egyablakos információs pont létrehozása egyszerűsítheti az eljárásokat, emellett fokozhatja a hatékonyságot és az átláthatóságot, különösen az új belépők és az adott területen tevékenységet nem folytató kisebb gazdasági szereplők számára. Ezenfelül az elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésével foglalkozó vállalkozásoknak jogosultaknak kell lenniük arra, hogy engedély iránti kérelmüket olyan egyablakos ügyintézési ponton keresztül nyújtsák be, amely a különböző eljárások összehangolásáért, valamint annak nyomon követéséért felel, hogy a határozatok elfogadása a jogszabályban foglalt határidőn belül történjen. Ennek az ügyintézési pontnak egyablakos ügyintézési helyként kell működnie, és nem feltétlenül kell döntéshozatali jogkört gyakorolnia, amennyiben a nemzeti jogszabályok ezzel a jogkörrel nem ruházták fel.

(24)     Annak érdekében, hogy az engedélyezési eljárások ne akadályozzák a beruházásokat, és ne gyakoroljanak kedvezőtlen hatást az egységes piacra, minden esetben legkésőbb hat hónapon belül határozatot kell hozni az engedély iránti kérelmekről, tiszteletben tartva ugyanakkor a nemzeti, illetőleg az európai uniós jogban az engedélyezési eljárás helyes lefolytatására vonatkozóan megállapított konkrét határidőket és kötelezettségeket. Ez a határozat jellegét tekintve lehet hallgatólagos vagy kifejezett, függően az alkalmazandó jogszabályi rendelkezésektől. Ezenfelül az engedélyezési határozatok meghozatala tekintetében felmerülő bármely késedelemnek a kérdéses engedélyeket kérelmező vállalkozások kártalanításhoz való jogát kell maga után vonnia, ha e vállalkozások bizonyítani tudják, hogy a késedelem miatt szenvedtek kárt. Ezt a jogot a nemzeti jogszabályokban előírt eljárási és érdemi biztosítékoknak megfelelően kell gyakorolni.

(25)     Annak érdekében, hogy ezek az engedélyezési eljárások ésszerű határidőn belül lezáruljanak, a tagállamok több biztosítékot hozhatnak létre, például rendelkezhetnek hallgatólagos jóváhagyásról, vagy az engedélyezési eljárások egyszerűsítésére irányuló intézkedéseket hozhatnak, csökkentve többek között az elektronikus hírközlő hálózatok kiépítéséhez szükséges engedélyek számát vagy mentesítve bizonyos kisebb vagy szabványosított építési munkák kategóriáit az engedélyezés alól. A nemzeti, a regionális, illetve a helyi szintű hatóságok a szóban forgó engedélyek megadásának megtagadását saját hatáskörükben, átlátható, megkülönböztetésmentes, objektív és arányos kritériumok és feltételek mellett kötelesek megindokolni. Ez nem sértheti a tagállamok által azzal a céllal elfogadott intézkedéseket, hogy az elektronikus hírközlő hálózatok bizonyos – akár aktív, akár passzív – elemeit mentesítsék az engedélyezés alól.

(26)     A digitális menetrend céljainak teljesítése szükségessé teszi, hogy az infrastruktúra kiépítése a végfelhasználókhoz helyileg közel történjen, ugyanakkor az érvényesített általános érdek miatti bármely tulajdonjog-korlátozás tekintetében maradéktalanul tiszteletben tartsa az arányosság elvét. Elő kell segíteni, hogy a végfelhasználó szintjéig létezzenek nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok, ugyanakkor – különösen a nagy sebességű technológia fogadására alkalmas, épületen belüli fizikai infrastruktúrával – biztosítani kell a technológiasemlegességet. Tekintettel arra, hogy az épület felépítése során a mini-alépítmények biztosításának csak elenyésző többletköltsége van, míg az épületek nagy sebességű infrastruktúrával való utólagos felszerelése a nagy sebességű hálózat kiépítési költségének jelentős részét kiteheti, valamennyi új vagy jelentősen felújított épületet fel kell szerelni olyan fizikai infrastruktúrával, amely lehetővé teszi a végfelhasználók nagy sebességű hálózatokra csatlakoztatását. A nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítése érdekében ezenfelül a többlakásos új épületeket, valamint a jelentősen felújított többlakásos épületeket fel kell szerelni olyan hozzáférési vagy koncentrációs ponttal, amelyen keresztül a szolgáltató hozzáférhet az épületen belüli hálózathoz. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy az épületfejlesztőknek elő kellene irányozniuk, hogy minden lakásból biztosítsanak üres alépítményeket az épületen belül vagy azon kívül elhelyezett koncentrációs pontig. Egyes esetekben, például elszigetelt területeken kivitelezendő egylakásos új épületek vagy jelentős felújítások esetében a nagy sebességű összeköttetés lehetősége objektív indokok alapján túlságosan távoli lehet ahhoz, hogy igazolja a nagy sebességű technológia fogadására kész, házon belüli fizikai infrastruktúra kiépítésének és/vagy a koncentrációs pontnak a többletköltségét.

(27)     Ha a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatói valamely adott területen nagy sebességű hálózatokat építenek ki, jelentős méretgazdaságosság valósul meg azzal, ha hálózatuk végpontját el tudják vinni az épület koncentrációs pontjáig, függetlenül attól, hogy a tulajdonosok, a társasház vagy a lakók kifejezett érdeklődést nyilvánítottak-e az adott időpontban a szolgáltatás iránt, ennek azonban az a feltétele, hogy a magántulajdonra gyakorolt hatás minimális legyen, a meglévő fizikai infrastruktúra igénybevétele és az érintett terület helyreállítása mellett. Azt követően, hogy a hálózat végpontja eljutott a koncentrációs pontig, a további előfizetők csatlakoztatása jóval alacsonyabb költséggel valósítható meg, különösen a nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli vertikális szegmenshez való hozzáféréssel, ha ez már létezik.

(28)     A digitális társadalmi befogadásból fakadó társadalmi előnyöket és a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésének gazdaságtanát figyelembe véve ha nincs olyan meglévő, a nagy sebességű technológia fogadására kész passzív vagy aktív infrastruktúra, amely a végfelhasználói helyiséget kiszolgálná, és nincsenek olyan alternatívák sem, amelyekkel nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatokat lehetne biztosítani a végfelhasználók számára, a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatóinak jogosultnak kell lenniük arra, hogy hálózatuk végpontját saját költségükön eljuttassák a magántulajdonú helyiségig, amennyiben megszerezték az előfizető beleegyezését, és feltéve, hogy minimálisra korlátozzák a magántulajdonra gyakorolt hatást, lehetőség szerint például azáltal, hogy az épületben rendelkezésre álló meglévő fizikai infrastruktúrát veszik igénybe, vagy biztosítják az érintett területek teljes helyreállítását.

(29)     Az elektronikus hírközlés uniós keretszabályozása értelmében a nemzeti szabályozó hatóságok számára kijelölt feladatok sérelme nélkül az illetékes szerv tagállam általi külön kijelölése hiányában a következetes vitarendezés biztosítása érdekében az e rendeletben előírt ilyen feladatköröket – a rendelkezésre álló szaktudás, valamint a függetlenség és a pártatlanság garanciájának figyelembevétele mellett – a 2002/21/EK irányelv 20. cikkében előírt feladatokat ellátó hatóságok hatáskörébe indokolt utalni. A szubszidiaritás elvével összhangban azonban ez a rendelet nem sértheti a tagállamok lehetőségét arra, hogy – a hatás- és jogkörök megosztásának nemzeti alkotmányos rendszerével és az e rendeletben foglalt követelményekkel összhangban – az e rendeletben előírt szabályozási feladatokat az ellátásukra alkalmasabb hatóságokhoz utalják.

(30)     A tagállam által vitarendezésre kijelölt szervnek pártatlanságot és függetlenséget kell biztosítania az érintett felekkel szemben. A kijelölt hatóságoknak megfelelő erőforrásokkal és az elfogadott határozatok végrehajtásának elmulasztása esetére megfelelő szankcionálási hatáskörökkel kell rendelkezniük.

(31)     Az e rendelet szerinti információs pontok hatékonyságának biztosítása érdekében azok a tagállamok, amelyek a 2002/21/EK irányelv 20. cikkében előírt feladatokat ellátó nemzeti szabályozó hatóságoktól eltérő testületek kijelölése mellett döntenek, kötelesek megfelelő erőforrásokat biztosítani, továbbá gondoskodni arról, hogy ezeken az információs pontokon egy adott területre vonatkozóan a releváns információk optimális aggregációs szinten álljanak rendelkezésre, oly módon, hogy az ugyanott végzett más feladatokkal (például kataszteri nyilvántartás) fennálló szinergiák hatékonyan kihasználhatók legyenek. E tekintetben a tagállamok – a meglévő struktúrák kihasználása és a végfelhasználói előnyök maximalizálása érdekében – mérlegelhetik a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK irányelv (a szolgáltatási irányelv) 6. cikke szerinti egyablakos ügyintézési pontokkal kialakítható szinergiákat és az ebből adódó méretgazdaságossági előnyöket.

(32)     Mivel a tervezett intézkedés célkitűzését: a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatokhoz alkalmas fizikai infrastruktúrának az Unió egész területén történő kiépítése elősegítését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani és ezért az intézkedés terjedelme és hatásai miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, az Unió a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(33)     Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, nevezetesen a magánélet tiszteletben tartásához és az üzleti titkok védelméhez való jogot, a vállalkozás szabadságát, a tulajdonhoz való jogot és a hatékony jogorvoslathoz való jogot. Ezt a rendeletet a tagállamoknak e jogokkal és elvekkel összhangban kell alkalmazniuk,

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

1. cikk Tárgy és hatály

(1) E rendelet célja a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésének elősegítése és ösztönzése, ennek érdekében pedig a meglévő infrastruktúra közös használatának előmozdítása és az új fizikai infrastruktúra hatékonyabb kiépítéséhez szükséges feltételek megteremtése oly módon, hogy a szóban forgó hálózatok kiterjesztése kisebb költségek mellett legyen megvalósítható.

(2) Ezt a rendeletet a 2. cikkben található fogalommeghatározásoknak megfelelően valamennyi építési munkára és fizikai infrastruktúrára alkalmazni kell.

(3) Ez a rendelet nem sérti a tagállamok jogát arra, hogy az uniós joggal összhangban olyan intézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyek az e rendeletben foglaltaknál részletesebb rendelkezéseket tartalmaznak.

(4) Ez a rendelet nem sérti a 2002/21/EK irányelvet, a 2002/20/EK irányelvet, a 2002/19/EK irányelvet, a 2002/22/EK irányelvet és a 2002/77/EK irányelvet.

2. cikk Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a 2002/21/EK irányelvben, a 2002/20/EK irányelvben, a 2002/19/EK irányelvben, a 2002/22/EK irányelvben és a 2002/77/EK irányelvben megállapított fogalommeghatározásokat kell alkalmazni.

E rendelet alkalmazásában továbbá:

1. „hálózatüzemeltető” elektronikus hírközlő hálózat szolgáltatója, valamint a következő szolgáltatások nyújtására szánt fizikai infrastruktúrát biztosító vállalkozás: gáz, villamos energia (ezen belül közvilágítás), fűtés, víz előállítása, szállítása vagy elosztása (ideértve a szennyvízelvezetést vagy -tisztítást is); közlekedési szolgáltatások (ezen belül vasúti, közúti, kikötői és repülőtéri szolgáltatások is);

2. „fizikai infrastruktúra”: egy hálózat bármely nem aktív eleme, például csővezetékek, tartóoszlopok, alépítmények, ellenőrzőkamrák, ellenőrzőaknák, szekrények, épületek vagy épületek bejáratai, antennaszerkezetek, tornyok és oszlopok, valamint az azokhoz kapcsolódó létesítmények;

3. „nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózat”: legalább 30 Mb/s sebességű széles sávú hozzáférési szolgáltatások nyújtására képes elektronikus hírközlő hálózat;

4. „építési munkák”: építési, illetve közművesítési munkák bármely olyan összesített eredménye, amely önmagában elegendő gazdasági vagy műszaki feladat ellátására, és amely egy fizikai infrastruktúra legalább egy elemét érinti;

5. „közigazgatási szerv”: az állam, területi vagy települési önkormányzat, közjogi intézmény, illetve legalább egy ilyen önkormányzat vagy legalább egy ilyen közjogi intézmény szövetsége;

6. „közjogi intézmény”: bármely olyan intézmény,

a) amely kifejezetten olyan közérdekű célra jött létre, amely nem ipari vagy kereskedelmi jellegű;

b) amely jogi személyiséggel rendelkezik;

c) amelyet teljes egészében vagy többségi részben az állam, vagy a területi vagy a települési önkormányzat, vagy egyéb közjogi intézmény finanszíroz; vagy amelynek irányítása ezen intézmények felügyelete alatt áll; vagy amelynek olyan ügyvezető, döntéshozó vagy felügyelő testülete van, amely tagjainak többségét az állam, a területi vagy a települési önkormányzat, vagy egyéb közjogi intézmény nevezi ki;

7. „épületen belüli fizikai infrastruktúra”: a végfelhasználói helyen található fizikai infrastruktúra, ideértve a vezetékes, illetve a vezeték nélküli hozzáférési hálózatok fogadására szánt, közös tulajdonban lévő elemeket is, amennyiben ezek a hozzáférési hálózatok alkalmasak elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására és az épület koncentrációs pontjának a hálózat végpontjával való összekapcsolására;

8. „nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli infrastruktúra”: elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek fogadására szánt, épületen belüli fizikai infrastruktúra;

9. „jelentős felújítási munkák”: a végfelhasználói helyen végzett olyan építési vagy közművesítési munkák, amelyek magukban foglalják az épületen belüli fizikai infrastruktúra szerkezeti változtatásait, és építési engedélyt igényelnek;

10. „engedély”: valamely illetékes hatóság olyan eljárást követően hozott hivatalos vagy hallgatólagos határozata, amelynek értelmében egy adott személy köteles lépéseket tenni az építkezési vagy közművesítési munkák jogszerű végrehajtása érdekében.

3. cikk A meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférés

(1) Minden hálózatüzemeltető jogosult arra, hogy nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózati elemek kiépítésére való tekintettel hozzáférést biztosítson fizikai infrastruktúrájához.

(2) Az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatására jogosult vállalkozás kifejezett írásbeli kérésére bármely hálózatüzemeltető köteles a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítése érdekében tisztességes feltételek – többek között méltányos árak – mellett teljesíteni a fizikai infrastruktúrájához való hozzáférésre vonatkozó ésszerű kérelmeket.

(3) A hozzáférés megtagadásának minden esetben objektív kritériumokon kell alapulnia, amelyek különösen a következőkhöz kapcsolódhatnak:

a) azon fizikai infrastruktúra műszaki alkalmassága, amelyhez a (2) bekezdésben említett elektronikus hírközlő hálózatok bármely elemének fogadása érdekében hozzáférést kérelmeztek;

b) az a) pontban említett elemek fogadására rendelkezésre álló hely;

c) bármely, már kiépített hálózat integritása és biztonsága;

d) a tervezett elektronikus hírközlési szolgáltatások súlyos interferenciájának kockázata az ugyanazon fizikai infrastruktúrán nyújtott egyéb szolgáltatásokkal;

e) a nagykereskedelmi fizikai hálózati infrastruktúrához a hálózatüzemeltető által biztosított, nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatására alkalmas alternatív eszközök rendelkezésre állása.

A hálózatüzemeltető a megtagadás indokait az írásbeli hozzáférési kérelemtől számított egy hónapon belül köteles közölni.

(4) Amennyiben a hozzáférést megtagadták vagy az írásbeli hozzáférési kérelemtől számított két hónapon belül nem jött létre megállapodás az egyedi feltételek – többek között az ár – vonatkozásában, bármelyik fél jogosult az ügyet az illetékes nemzeti vitarendezési testület elé utalni.

(5) A (4) bekezdésben említett nemzeti vitarendezési testület az arányosság elvének maradéktalan figyelembevétele mellett a lehető legrövidebb határidőn belül, de minden esetben négy hónapon belül a (4) bekezdés alapján kezdeményezett vitarendezésről – többek között a tisztességes feltételek, illetve adott esetben a méltányos árak meghatározásáról – szóló, kötelező erejű határozatot ad ki, nem sértve egyik fél azon lehetőségét sem, hogy az ügyet bíróság elé utalja. A vitarendezési testület által megállapított árnak figyelembe kell vennie a kérelmezett hozzáférésnek azon hálózatüzemeltető beruházásait alátámasztó üzleti tervére gyakorolt hatását, amelyhez a hozzáférési kérelmet intézik, különösen a nagy sebességű elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására használt, közelmúltban kiépített fizikai infrastruktúra esetében.

4. cikk A fizikai infrastruktúrával kapcsolatos átláthatóság

(1) A fizikai infrastruktúrához való hozzáférés 3. cikk szerinti kérelmezése érdekében az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező összes vállalkozás – kérelemre – jogosult egyablakos információs ponton keresztül hozzáférni bármely hálózatüzemeltető meglévő fizikai infrastruktúrájára vonatkozó, alábbi minimális információkhoz:

a) földrajzi elhelyezkedés, útvonal és georeferencia-koordináták;

b) az infrastruktúra mérete, típusa és aktuális felhasználása;

c) a fizikai infrastruktúra tulajdonosának vagy a használatára jogosultsággal rendelkező személynek, valamint egy ügyintézési pontnak a neve.

A hozzáférést kérelmező vállalkozásnak pontosan meg kell határoznia azt a területet, amelyet a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítése érint.

A meghatározott területre vonatkozó minimális információkhoz való hozzáférést arányos, megkülönböztetésmentes és átlátható feltételek mellett, elektronikus formában haladéktalanul meg kell adni. A minimális információkhoz való hozzáférést az egyablakos információs pont kizárólag akkor korlátozhatja, ha az a hálózatok biztonságára és integritására, illetve működési és üzleti titkokra tekintettel szükségesnek minősül.

Az egyablakos információs pont gondoskodik arról, hogy a minimális információkhoz való, e bekezdés szerinti hozzáférés legkésőbb [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a pontos dátumot: e rendelet hatálybalépése + 12 hónap]-ig hozzáférhető legyen.

(2) Valamely hálózatüzemeltető fizikai infrastruktúrájára vonatkozóan az (1) bekezdésben említett minimális információkat – a feladatai miatt – elektronikus formában tároló közigazgatási szerveknek azokat [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a pontos dátumot: e rendelet hatálybalépése + 6 hónap]-ig elektronikus úton az egyablakos információs pont rendelkezésére kell bocsátania. Ezen információknak a közigazgatási szervhez beérkezett bármely frissítését és a közigazgatási szervhez beérkezett, az (1) bekezdésben említett bármely új minimális információt a beérkezéstől számított egy hónapon belül az egyablakos információs pont rendelkezésére kell bocsátani.

(3) Amennyiben a közigazgatási szervek az (1) bekezdésben említett minimális információkat nem a (2) bekezdéssel összhangban tárolják, az egyablakos információs pont kifejezett kérelmére a hálózatüzemeltetők a kérelemtől számított egy hónapon belül elektronikus formában rendelkezésre bocsátják a fizikai infrastruktúrájukra vonatkozó, (1) bekezdésben említett minimális információkat. A hálózatüzemeltető a fizikai hálózat minimális információkat megváltoztató aktuális módosításától számított egy hónapon belül a benyújtott minimális információk bármely frissítését az egyablakos információs pont rendelkezésére bocsátja.

(4) Amennyiben az (1) bekezdésben említett minimális információk az egyablakos információs ponton keresztül nem állnak rendelkezésre, a hálózatüzemeltetők az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozás kifejezett írásbeli kérelmére hozzáférést biztosítanak az említett információkhoz. A kérelemben pontosan meg kell határozni azt a területet, amelyet a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítése érint. Az információkhoz való hozzáférést az írásbeli kérelemtől számított egy hónapon belül arányos, megkülönböztetésmentes és átlátható feltételek mellett, és az (1) bekezdés szerinti korlátozások sérelme nélkül kell megadni.

(5) Az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozás kifejezett írásbeli kérelmére a hálózatüzemeltetők eleget tesznek a fizikai infrastruktúrájuk konkrét elemeire irányuló helyszíni vizsgálat iránti ésszerű kérelmeknek. A kérelemben pontosan meg kell határozni a hálózat azon elemeit, amelyeket a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítése érint. A meghatározott hálózati elemek helyszíni vizsgálatát arányos, megkülönböztetésmentes és átlátható feltételek mellett, és az (1) bekezdés szerinti korlátozások sérelme nélkül kell elvégezni.

(6) Az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozás kifejezett írásbeli kérelmére bármely hálózatüzemeltető rendelkezésre bocsátja az azon fizikai infrastruktúra kapcsán folyamatban lévő vagy tervezett építési munkákra vonatkozó alábbi minimális információkat, amelyekkel kapcsolatban engedély kiadására került sor, engedélyezési eljárás van folyamatban vagy tervezik, hogy az elkövetkezendő hat hónapban első alkalommal nyújtanak be engedély iránti kérelmet az illetékes hatóságokhoz:

a) a munkák földrajzi helye és típusa;

b) az érintett hálózati elemek;

c) a munkák megkezdésének tervezett időpontja, valamint azok időtartama;

d) ügyintézési pont.

Az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozás kérelmében pontosan meg kell határozni azt a területet, amelyet a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítése érint. Az írásbeli kérelemtől számított két héten belül a hálózatüzemeltetők arányos, megkülönböztetésmentes és átlátható feltételek mellett, és az (1) bekezdés szerinti korlátozások sérelme nélkül átadják a kérelmezett információkat.

(7) A hálózatüzemeltető a (6) bekezdés értelmében elutasíthatja a kérelmet, ha:

– a kérelmezett információkat elektronikus formában nyilvánosan hozzáférhetővé tette, vagy

– az említett információkhoz való hozzáférés egyablakos információs ponton keresztül biztosított.

(8) Külön kérelemre minden hálózatüzemeltető egyablakos információs pont rendelkezésére bocsátja a (6) bekezdésben említett minimális információkat.

(9) A (4)–(7) bekezdésben foglalt jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban felmerülő jogvita esetén bármelyik fél jogosult azt nemzeti vitarendezési testület elé utalni. A vitarendezésért felelős testület az arányosság elvének maradéktalan figyelembevétele mellett – a jogvita lehető legrövidebb határidőn belüli, de minden esetben két hónapon belüli rendezése érdekében – kötelező erejű határozatot ad ki, nem sértve egyik fél azon lehetőségét sem, hogy az ügyet bíróság elé utalja.

(10) A nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésére műszakilag alkalmatlannak minősülő meglévő fizikai infrastruktúrák esetében a tagállamok rendelkezhetnek az (1)–(5) bekezdésben foglalt kötelezettségek alóli mentességekről. Ezeket az intézkedéseket kötelesek kellően megindokolni ebben a tekintetben. Az érdekelt felek számára lehetőséget kell biztosítani az intézkedéstervezetekkel kapcsolatos észrevételek ésszerű időn belüli megtételére. Bármely ilyen intézkedésről értesíteni kell a Bizottságot.

5. cikk Az építési munkák összehangolása

(1) Minden hálózatüzemeltető jogosult arra, hogy – nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítésére tekintettel – elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozásokkal építési munkák összehangolására irányuló megállapodásokról tárgyaljon.

(2) A részben vagy teljes egészében közpénzből finanszírozott építési munkákat végző vállalkozások kötelesek teljesíteni az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások bármely olyan ésszerű kérelmét, amely nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítésére tekintettel, átlátható és megkülönböztetésmentes feltételek mellett kötendő, építési munkák összehangolására irányuló megállapodásra vonatkozik, feltéve hogy ez nem jár többletköltséggel az eredetileg tervezett építési munkák szempontjából, és hogy az összehangolás iránti kérelem mielőbb, de minden esetben legkésőbb a végleges projekt illetékes hatóságokhoz engedélyezésre történő benyújtása előtt legalább egy hónappal iktatásra kerüljön.

(3) Amennyiben az építési munkák (2) bekezdés szerinti összehangolásáról a hivatalos tárgyalási kérelemtől számított egy hónapon belül nem jön létre megállapodás, bármelyik fél jogosult az ügyet az illetékes nemzeti vitarendezési testülethez utalni.

(4) A (3) bekezdésben említett nemzeti vitarendezési testület – az arányosság elvének maradéktalan figyelembevétele mellett – a (3) bekezdés értelmében kezdeményezett jogvita lehető legrövidebb határidőn belüli, de minden esetben két hónapon belüli rendezése érdekében kötelező erejű határozatot ad ki, többek között a tisztességes és megkülönböztetésmentes feltételek és – adott esetben – díjak meghatározásáról, nem sértve egyik fél azon lehetőségét sem, hogy az ügyet bíróság elé utalja.

(5) A tagállamok a csekély értékű építési munkák esetében rendelkezhetnek az e cikkben foglalt kötelezettségek alóli mentességekről. Ezeket az intézkedéseket kötelesek kellően megindokolni ebben a tekintetben. Az érdekelt felek számára lehetőséget kell biztosítani az intézkedéstervezetekkel kapcsolatos észrevételek ésszerű időn belüli megtételére. Bármely ilyen intézkedésről értesíteni kell a Bizottságot.

6. cikk Engedélyezés

(1) Az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások jogosultak arra, hogy elektronikus úton, egyablakos információs ponton keresztül – kérelemre – hozzáférjenek a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítéséhez szükséges építési munkákra vonatkozó engedélyek megadására alkalmazandó feltételekkel és eljárásokkal kapcsolatos bármely információhoz, ideértve a nemzeti jog értelmében előírt egyes engedélyek vagy minden engedély tekintetében ezekre az elemekre alkalmazandó mentességeket is.

(2) Az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező vállalkozások jogosultak arra, hogy elektronikus úton, egyablakos információs ponton keresztül hozzáférjenek a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítéséhez szükséges építési munkákra vonatkozó engedélyek iránti kérelmekhez. Az egyablakos információs pont elősegíti és összehangolja az engedélyezési folyamatot. Biztosítja többek között azt, hogy a kérelmek eljussanak a szóban forgó építési munkák engedélyezésében érintett bármely illetékes hatósághoz, továbbá nyomon követi a (3) bekezdésnek megfelelően alkalmazandó határidők betartását.

(3) A nemzeti jogban és az Unió jogában az engedélyezési eljárás helyes lefolytatására vonatkozóan megállapított más konkrét határidők és kötelezettségek sérelme nélkül az illetékes hatóságok a kérelmek beérkezésétől számított hat hónapon belül adják meg az engedélyeket vagy tagadják meg azok megadását. Az elutasítást objektív, átlátható, megkülönböztetésmentes és arányos kritériumok alapján, kellően meg kell indokolni.

(4) Az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatására engedéllyel rendelkező olyan vállalkozások, amelyeket a (3) bekezdés szerint alkalmazandó határidők betartásának elmulasztása miatt kár ért, jogosultak arra, hogy az elszenvedett kárért az illetékes hatóságtól kártalanításban részesüljenek a nemzeti joggal összhangban.

7. cikk Épületen belüli berendezések

(1) A végfelhasználói helyen található új építésű épületek mindegyikét, ideértve a közös tulajdonban lévő elemeket is, amelyekre vonatkozóan [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be e rendelet hatálybalépésének pontos dátumát] után építési engedély iránti kérelmet nyújtottak be, nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrával kell ellátni, egészen a hálózati végpontokig. Ugyanez a kötelezettség érvényes azon jelentős felújítási munkák esetében, amelyekre [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be e rendelet hatálybalépésének pontos dátumát] után építési engedély iránti kérelmet nyújtottak be.

(2) Mindazokat az újonnan épített többlakásos épületeket, amelyekre vonatkozóan [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be e rendelet hatálybalépésének pontos dátumát] után építési engedély iránti kérelmet nyújtottak be, épületen belül vagy kívül elhelyezett, az elektronikus hírközlő hálózatok szolgáltatói számára hozzáférhető koncentrációs ponttal kell felszerelni, amellyel elérhetővé teszik a nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli infrastruktúrával való összeköttetést. Ugyanez a kötelezettség érvényes azon többlakásos épületek jelentős felújítási munkái esetében, amelyekre [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be e rendelet hatálybalépésének pontos dátumát] után építési engedély iránti kérelmet nyújtottak be.

(3) A tagállamok egyes épületkategóriák, különösen egylakásos épületek vagy jelentős felújítási munkák tekintetében rendelkezhetnek az (1) és (2) bekezdésben előírt kötelezettségek alóli mentességről, amennyiben e kötelezettségek teljesítésének költsége aránytalan. Ezeket az intézkedéseket kellően meg kell indokolni. Az érdekelt felek számára lehetőséget kell biztosítani az intézkedéstervezetekkel kapcsolatos észrevételek ésszerű időn belüli megtételére. Bármely ilyen intézkedésről értesíteni kell a Bizottságot.

8. cikk

Hozzáférés az épületen belüli berendezésekhez

(1) A nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatói jogosultak arra, hogy – nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúrához való hozzáférésre tekintettel – hálózatuk végpontját, saját költségükre, a koncentrációs pontig vigyék, feltéve hogy minimálisra korlátozzák a magántulajdonra kifejtett hatást.

(2) A nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatói jogosultak arra, hogy ésszerű feltételek mellett hozzáférjenek nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli meglévő fizikai infrastruktúrához, amennyiben a kétszerezés műszakilag nem lehetséges vagy gazdaságilag nem hatékony. Az épületen belüli fizikai infrastruktúra használatára jogosult személy megkülönböztetésmentes feltételek mellett biztosít hozzáférést.

(3) Amennyiben az (1) és (2) bekezdés szerinti hozzáférésre irányuló megállapodás a hivatalos hozzáférési kérelemtől számított két hónapon belül nem jön létre, a felek jogosultak arra, hogy az ügyet az illetékes nemzeti vitarendezési testület elé utalják, hogy az értékelje az említett bekezdésekben foglalt követelmények betartását. Ez a nemzeti vitarendezési testület az arányosság elvének maradéktalan figyelembevétele mellett – a jogvita lehető legrövidebb határidőn belüli, de minden esetben két hónapon belüli rendezése érdekében – kötelező erejű határozatot ad ki, nem sértve egyik fél azon lehetőségét sem, hogy az ügyet bíróság elé utalja.

(4) Nagy sebességű technológia fogadására kész épületen belüli infrastruktúra hiányában a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatói jogosultak arra, hogy hálózati berendezéseiket – saját költségükre – egy nagy sebességű elektronikus hírközlési szolgáltatás előfizetői helyén zárják le, az előfizető beleegyezésére is figyelemmel, feltéve hogy minimálisra korlátozzák a magántulajdonra kifejtett hatást.

9. cikk Hatáskörrel rendelkező szervek

(1) A 3. cikk (4) bekezdésében, a 4. cikk (9) bekezdésében, az 5. cikk (4) bekezdésében és a 8. cikk (3) bekezdésében említett nemzeti vitarendezési testület feladatát a 2002/21/EK irányelv 20. cikkében foglalt feladatokat ellátó nemzeti szabályozó hatóság látja el, amennyiben a tagállam nem jelöl ki más hatáskörrel rendelkező szervet.

(2) Bármely egyéb, a tagállamok által az (1) bekezdés szerint kijelölt nemzeti vitarendezési testület jogilag elkülönül és feladatait tekintve független valamennyi hálózatüzemeltetőtől. Hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a jogvita eldöntésekor elfogadott határozatokból fakadó kötelezettségek megszegése esetén megfelelő, célravezető, arányos és visszatartó erejű szankciókat alkalmazzon.

(3) A 4. és 6. cikkben említett egyablakos információs pont feladatát a 2002/21/EK irányelv 20. cikkében foglalt feladatokat ellátó nemzeti szabályozó hatóság látja el, amennyiben a tagállam nem jelöl ki más hatáskörrel rendelkező szervet.

(4) Bármely egyéb, a tagállamok által a (3) bekezdés szerint kijelölt egyablakos információs pont hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a 4. cikk (3) és (8) bekezdéséből fakadó kötelezettségek megszegése esetén megfelelő, célravezető, arányos és visszatartó erejű szankciókat alkalmazzon a hálózatüzemeltetőkkel szemben.

(5) A tagállamok első alkalommal [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be e rendelet hatálybalépésének pontos dátumát]-ig, és minden esetben legkésőbb a szóban forgó kijelölések, illetve változások hatálybalépésének napjáig értesítik a Bizottságot azokról a hatáskörrel rendelkező szervekről, amelyeket ezzel a cikkel összhangban kijelöltek az e rendeletben előírt feladatok ellátására, valamint az ezekben az adatokban bekövetkező változásokról.

(6) Az e cikkben említett, hatáskörrel rendelkező szervek határozatai elleni fellebbezés a nemzeti joggal összhangban történik.

10. cikk Felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb [Kiadóhivatal: kérjük, illesszék be a pontos dátumot: e rendelet hatálybalépése + 3 év]-ig jelentést terjeszt e rendelet végrehajtásáról az Európai Parlament és a Tanács elé. A jelentésnek tartalmaznia kell az e rendeletben foglalt intézkedések hatásának összefoglalását, valamint a célkitűzései tekintetében elért eredményeket.

11. cikk Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

az Európai Parlament részéről                      a Tanács részéről

az elnök                                                          az elnök

[1]               Analysys Mason, 2008, Analysys Mason 2012, WIK, 2008.

[2]               Analysys Mason, 2012. A becslés a következő feltevéseken alapul: a kiépítési munkák 25 %-ára a meglévő alépítményekben kerül sor, ez a rész a tőkekiadások 75 %-os megtakarítását jelenti, a kiépítési munkák 10 %-a új építésű lakásokhoz csatlakoztatja a hálózatot, a más üzemeltetőkkel/közüzemi vállalkozásokkal végzett közös kiépítés 15–60 % közötti megtakarítást eredményez, a kiépítési munkák 5 %-a pedig előre vezetékezett többlakásos társasházakhoz csatlakoztatja a hálózatot, 20–60 %-os megtakarítást eredményezve. Ezen túlmenően társadalmi, környezeti és gazdasági haszon is várható.

[3]               A becslés az Analysys Mason és a Tech4i2 által „The socio-economic impact of bandwidth” („A sávszélesség társadalmi-gazdasági hatásai”) címmel 2013-ban elvégzett széles körű elemzésben felvázolt beruházási forgatókönyvön alapul. Az elemzés azzal számol, hogy az európai digitális menetrendben a széles sávú hozzáférésre vonatkozóan kitűzött célok csak akkor teljesíthetők, ha az ágazatban nagy (nevezetesen a kormányzati szektoron kívül 211 milliárd EUR) összegű beruházásokat eszközölnek. A várható megtakarításokat a jelzett százalékokat erre az összegre alkalmazva határoztuk meg.

[4]               „Az egységes piac új stratégiája” – Mario Monti jelentése az Európai Bizottság elnökének, 2010. május 9.

[5]               Steps towards a truly Internal Market for e-communications in the run-up to 2020 (Lépések az elektronikus hírközlés igazi belső piaca felé a 2020-ig tartó időszakban), Ecorys, TU Delft and TNO, közzététel időpontja: 2012. február.

[6]               COM(2012) 573.

[7]               Booz and Company, Maximising the impact of Digitalisation (A digitalizálás hatásának maximalizálása), 2012.

[8]               A Bizottság becslései tagállami tanulmányokon alapulnak (Liebenau, J., Atkinson, R., Karrberg, P., Castro, D. és Ezell, S., 2009., The UK Digital Road to Recovery [A gazdasági élénkülés digitális útja az Egyesült Királyságban]; Katz R.L. et al, 2009., The Impact of Broadband on Jobs and the German Economy [A széles sáv hatása a munkahelyekre és a német gazdaságra]).

[9]               A Bíróság a C-17/00. sz., De Costner ügyben hozott ítéletének (EBHT 2001., I-9445. o.) 37. pontjában emlékeztetett arra, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságát érintő bármely helyi szintű másodlagos jogszabálynak meg kell felelnie az arányosság elvének. A műholdvevő antennák ugyanezen esetében az áruk és szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó elveknek – a 28. és a 49. cikknek – a műholdvevő antennákra való általános alkalmazásáról szóló közleményében (COM(2001) 351 végleges) a Bizottság hangsúlyozta, hogy bár minden tagállam felelős a műholdvevő antennák telepítésére és használatára vonatkozó belső jogrendszerében teljesítendő feltételek megállapításáért, ennek ellenére egyes nemzeti szabályozások befolyásolhatják azt, hogy mi fogható a műholdvevő antennákkal. Ilyen módon befolyásolják a – jellegükből adódóan határokon átnyúló – műholdon közvetített szolgáltatások, például televízió- és rádióműsorok, valamint interaktív szolgáltatások („információs társadalmi szolgáltatások”) széles körének elosztását. E nemzeti intézkedéseknek ezért meg kell felelniük a Szerződésben foglalt alapelveknek, például az áruk egységes piacon belüli szabad mozgásának és az egységes piacon belüli szolgáltatásnyújtás szabadságának.

[10]             Az Európai Parlament és a Tanács 2887/2000/EK rendelete (2000. december 18.) a helyi hurok átengedéséről (HL L 336., 2000.12.30., 4. o.).

[11]             Az európai digitális menetrend, a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, COM(2010) 245, 2010. május 19., különösen a 2.4.1. szakasz.

[12]             Az Európai Tanács 2012. március 1–2-i következtetései, EUCO 4/2/12, http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/12/st00/st00004-re02.hu12.pdf, 15. következtetés.

[13]             A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, COM(2012) 573, 2012. október 3., 9. kulcsintézkedés.

[14]             Az Európai Tanács 2012. december 13–14-i következtetései, EUCO 205/12, http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/HU/ec/134368.pdf, 17. következtetés.

[15]             A nyilvános konzultáció eredményéről szóló jelentés a javaslatot kísérő hatásvizsgálati jelentésben található (a jelentés I. melléklete).

[16]             Lásd: http://daa.ec.europa.eu/content/special/crowdsourcing.

[17]             A Deloitte által készített tanulmányra épülő jelentés egyéb forrásokkal alaposabban összevetett változata az e javaslatot kísérő hatásvizsgálati jelentésben található (a jelentés II. melléklete).

[18]             Ez a jelentés az e javaslatot kísérő hatásvizsgálati jelentésben található (a jelentés III. melléklete).

[19]             E források kimerítő jegyzéke a hatásvizsgálati jelentés bibliográfiájában található.

[20]             A hatásvizsgálati jelentés e javaslat kísérődokumentuma.

[21]             Lásd a C-66/04. sz. ügyben hozott ítélet 45. pontját és a C-2017/04. sz. ügyben hozott ítélet 43. pontját.

[22]             Lásd az Analysys Mason által a Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatóság megbízásából készített zárójelentést: European Commission Support for the preparation of an impact assessment to accompany an EU initiative on reducing the costs of high-speed broadband infrastructure deployment (Az Európai Bizottság által a nagy sebességű széles sávú infrastruktúra kiépítési költségeinek csökkentésére vonatkozó uniós kezdeményezést kísérő hatásvizsgálat előkészítéséhez nyújtott támogatás) (SMART 2012/2013).

[23]             Lásd a C-2017/04. sz. ügyben hozott ítélet 47. pontját.

[24]             Lásd például a 2009/140/EK irányelv (a jobb szabályozásról szóló irányelv) (8) preambulumbekezdését, a keretirányelv (22) preambulumbekezdését, valamint a 2887/2000/EK rendelet (1) és (4) preambulumbekezdését.

[25]             Lásd a 272/83. sz. ügyben hozott ítélet 25. és 27. pontját.

[26]             Az Európai Parlament „Az egységes piaci intézkedéscsomagról: a növekedés érdekében teendő következő lépések” címmel 2012. június 14-én elfogadott állásfoglalása, 2012/2663(RSP), 10. pont.

[27]             HL C […]., […]., […]. o.

[28]             HL C […]., […]., […]. o.

[29]             COM(2010) 245; lásd még a digitális menetrend felülvizsgálatát: COM(2012) 784 final.

[30]             Az Európai Tanács 2012. december 13–14-i következtetései, EUCO 205/12., 17. pont.

[31]             COM(2012) 573 final.

[32]             HL L 108., 2002.4.24., 33. o.

[33]             HL L 108., 2002.4.24., 21. o.

[34]             HL L 108., 2002.4.24., 7. o.

[35]             HL L 108., 2002.4.24., 51. o.

[36]             HL L 249., 2002.9.17., 21. o.

[37]             HL L 108., 2007.4.25., 1. o.

[38]             HL L 345., 2003.12.31., 90. o.