12.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 55/65

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 26., 110–115. és 120. cikkére,

—

tekintettel a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0727),

—

tekintettel a pénzügyi tranzakciós adó területén folytatott megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2012)0631),

—

tekintettel a közös konszolidált társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre vonatkozó bizottsági javaslatra (COM(2011)0121),

—

tekintettel az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatról (COM(2011)0169),

—

tekintettel a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjfizetések közös adózási rendszeréről (a társasági adózásról) szóló, 2012. szeptember 11-i álláspontjára (átdolgozás) (1),

—

tekintettel az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítését célzó, többek között harmadik országok viszonylatában hozandó konkrét intézkedésekről szóló 2012. június 27-i bizottsági közleményre (COM(2012)0351),

—

tekintettel a „Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére” című, 2012. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2012)0722),

—

tekintettel az agresszív adótervezésről szóló 2012. december 6-i bizottsági ajánlásra (C(2012)8806),

—

tekintettel a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekről szóló 2012. december 6-i bizottsági ajánlásra (C(2012)8805),

—

tekintettel „A belső piac megerősítése a személygépkocsikra vonatkozó, határokon átnyúló adózási akadályok eltávolítása útján” című, 2012. december 14-i bizottsági közleményre (COM(2012)0756),

—

tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra szóló, európai uniós adóügyi cselekvési program (Fiscalis 2020) létrehozásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2012)0465),

—

tekintettel az „Államháztartások a Gazdasági és Monetáris Unióban” című bizottsági jelentésre (European Economy, 2012/4.),

—

tekintettel az „Államháztartás a GMU-ban – 2011 és 2012” című közleményről szóló, 2013. január 16-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az „Adóreformok az EU tagállamaiban” című bizottsági jelentésre (European Economy, 2012/6.),

—

tekintettel az OECD 2012. évi aktuális adóprogramjára (3),

—

tekintettel az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezeléséről szóló OECD-jelentésre (4),

—

tekintettel a Deutsche Banknak az adórendszerek által a gazdasági növekedésre Európában kifejtett hatásról szóló, 2012. október 5-i dokumentumára (5),

—

tekintettel az Európa 2020 stratégiára (COM(2010)2020),

—

tekintettel az ECOFIN-Tanács 2012. július 10-i következtetéseire (6),

—

tekintettel a Bizottság 2013. évi éves növekedési jelentésére (COM(2012)0750),

—

tekintettel a Tanács 2013. február 12-i ülésének a riasztási mechanizmus keretében készült 2013. évi jelentésről szóló következtetéseire (7),

—

tekintettel az Európai Tanács 2012. június 29-i, október 19-iés december 14-i következtetéseire,

—

tekintettel a G20-ak pénzügyminisztereinek és központi banki kormányzóinak 2013. február 15–16-i, moszkvai ülésén elhangzott záró nyilatkozatára (8),

—

tekintettel a Tanács ír elnökségének munkaprogramjára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0154/2013),

A.

mivel az EU gazdaságainak – számos esetben annak köszönhetően, hogy a politikák jelenlegi kombinációja kevéssé összpontosít a beruházásokra, a versenyképességre, a foglalkoztatásra, illetve a tisztességes és hatékony adókivetésre – a gazdasági növekedés és a foglalkoztatási ráta tekintetében szerény, illetve negatív kilátásai vannak; mivel az euróövezet egésze kettős mélypontú recessziót él át;

B.

mivel a legutóbbi adósságválság kitörése óta az adóbevételek szerkezete számos tagállamban igen jelentősen átalakult, valamint az e módosításhoz kapcsolódó strukturális és ciklikus hatásokat nehéz elkülöníteni; mivel az adópolitika kidolgozása során a szubszidiaritás és a többszintű kormányzás alapelveit teljes mértékben figyelembe kellene venni a tagállamok vonatkozó jogszabályaival összhangban;

C.

mivel e válság miatt – amely feltárta néhány uniós gazdaság szerkezeti gyengeségeit, és amely tovább károsítja az EU-n belül a gazdasági növekedési potenciált – a tagállamoknak azzal a nehéz feladattal kell szembenézniük, hogy a költségvetési egyensúly megőrzése mellett a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést is ösztönözniük kell;

D.

mivel az ezredforduló óta fokozottan növekedés központú adórendszerek kidolgozására irányuló uniós tendencia figyelhető meg;

E.

mivel az Unión belüli adórendszereket vállalkozásbarát módon kell kialakítani annak érdekében, hogy a vállalkozások növekedési és munkahely-teremtési lehetőségei javuljanak;

F.

mivel a lassú növekedés és a recesszió jellemezte környezetben a befizetett adóelőlegek kései visszatérítése a társaságok számára további likviditási gondokat okoz;

G.

mivel a válság hatása enyhíteni kell olyan adópolitikával, amely összhangban áll az Európa 2020 stratéga céljaival, és ezt kiemelt kérdésként kell kezelni;

H.

mivel a költségvetési politikák hitelessége visszanyerésének célja, illetve a tagállamok államadósságának csökkentése szükségessé teszi a költségvetési kiadások módosítását, a növekedésnek kedvező strukturális reformok gyors végrehajtását, az adóbehajtási módszerek javítását és néhány adónem módosítását, annak biztosítása érdekében, hogy – adott esetben – elsőbbséget kapjanak azok az adók, amelyeket inkább a tőkére, a környezetileg káros tevékenységekre és a fogyasztás bizonyos típusaira, nem pedig a munkaerőre vetnek ki;

I.

mivel a környezetvédelmi adózási politika intelligens és aktív alakítása döntő fontosságú tényező a „szennyező fizet” elv megvalósítása, a növekedés fokozása és a növekedési kilátások fenntarthatóvá tétele szempontjából;

1.

megjegyzi, hogy az adópolitika továbbra is tagállami hatáskörben marad, illetve, hogy a tagállamok különféle adórendszereit tiszteletben kell tartani; megjegyzi, hogy az adók területére vonatkozó hatáskörök tagállami szintről uniós szintre való áthelyezése, a Szerződés módosítását követeli meg, amihez pedig a tagállamok egyhangú beleegyezésére van szükség; azonban azt is megállapítja, hogy ez nem zárja ki az adóügyi intézkedések uniós szintű hatékony összehangolását; hangsúlyozza, hogy az adópolitika kidolgozása során a szubszidiaritás és a többszintű kormányzás alapelveit teljes mértékben figyelembe kellene venni a tagállamok vonatkozó jogszabályaival összhangban;

2.

megjegyzi, hogy az adórendszerek optimális kialakítása számos tényezőtől függ, és ezért országonként eltérő; kiemeli, hogy elengedhetetlen a rövid, közép- és hosszú távú adópolitikák megfelelő tervezése és kiigazítása;

3.

kiemeli az adópolitikák összehangolása terén elért eredményeket, de rámutat arra, hogy a határokon átnyúló tevékenységekben részt vevő uniós polgároknak és vállalkozásoknak továbbra is jelentős költségekkel, igazgatási terhekkel és joghézagokkal kell számolniuk, amelyeket az egységes piac valamennyi előnyének kihasználhatóvá tétele érdekében mihamarabb fel kell számolni;

4.

megjegyzi, hogy az egységes piacon jelen levő különféle adórendszerek közötti tisztességes és egészséges versenyt, mivel ez élénkítő hatást fejt ki az európai gazdaságokra; kiemeli viszont, hogy a káros adóverseny súlyos gazdasági hatással bír; tekintettel az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezeléséről szóló OECD-jelentésre, kiemeli, hogy e tekintetben a megfelelő és tisztességes jogi és igazgatási kereten alapuló működőképes intézmények létfontosságúak;

5.

megjegyzi, hogy a fenntartható adópolitikáknak való megfelelés biztosítása mellett a gazdasági egyensúly elérése érdekében növekedésserkentő intézkedéseket – például az adócsalás és adókikerülés elleni fellépést, a növekedésnek kedvezőbb területek adóztatására való áttérést, ésszerű adóösztönzőket – kell életbe léptetni mind az önfoglalkoztatók, mind a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára, különösen az innovációs és kutatási-fejlesztési tevékenységek elősegítése céljából;

6.

hangsúlyozza, hogy az egységes piacon belüli világos, kiszámítható, stabil és átlátható adózási környezet a vállalkozások és a polgárok érdeke, mivel az adószabályok átláthatóságának hiánya akadályozza az Unión belüli, határokon átnyúló tevékenységeket és hazai és külföldi beruházásokat; javasolja, hogy az egyes tagállamok adózási szabályaira, előírásaira és szabályozására vonatkozóan biztosítsanak bővebb és jobb tájékoztatást a magánszemélyek és a vállalkozások számára;

7.

ajánlja, hogy a tagállamok körültekintően járjanak el a meglévő adók módosításakor, biztosítsák, hogy ez növekedésbarát módon történjék, illetve hogy a polgároknak és az üzleti életnek legyen elég ideje és megfelelő módja az új adózási intézkedések hatálybalépése előtt a felkészülésre;

8.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a fogyasztást terhelő adók kiterjedtebb alkalmazására való, számos tagállamban tapasztalható áttérés hatással lehet a társadalmi egyenlőtlenségekre; felszólítja a tagállamokat, hogy legyenek figyelemmel e potenciális problémára és alaposan tanulmányozzák az adórendszer egésze progresszivitásának felszámolásával járó negatív következményeket; meggyőződése, hogy a héa-rendszereknek bizonyos mértékig rugalmasnak kell lenniük, hogy – a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló irányelvben meghatározott, kellően indokolt esetekben, például a kultúra vagy alapvető szükségletek vonatkozásában – bizonyos termékkategóriákat az általános héa-szintnél alacsonyabb mértékben lehessen adóztatni;

9.

értelmezése szerint ahhoz, hogy az uniós költségvetés a növekedés bővítésének hasznos eszközévé váljon, saját források szükségesek annak érdekében, hogy a Bizottság javaslataiban nagyobb önállóságot kapjon;

10.

megjegyzi, hogy a gazdasági fejlődés olyan tényezőktől függ, mint a munkaerő, a tőke, a technológiai haladás, az erőforrás-hatékonyság és a termelékenység, illetve, hogy az adópolitikának ezeket a tényezőket maradéktalanul figyelembe kell vennie rövid, közép- és hosszú távon; ezért hangsúlyozza, hogy e célból összehangolt döntéshozatalra van szükség;

11.

megjegyzi, hogy az adópolitikát úgy kell kialakítani, hogy a gazdaság erősítésére irányuljon, többek között az összesített keresletet hosszú távon serkentő, az exportorientált tevékenységeket megkönnyítő, a munkahelyteremtést ösztönző és a fenntartható fejlődést elősegítő adószerkezet kialakítása révén;

12.

feltételezi, hogy bizonyos területeken – például a jövedéki adó esetében – az adóemelés kedvező hatást fejthet ki a többlet erőforrások hatékony irányítása révén, miáltal a lakosság és a reálgazdaság számára is hasznot hajthat;

13.

hangsúlyozza, hogy a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó adóösztönzők nyújtása hosszú távon feltehetőleg előnyökkel – például a tudásalapú gazdaságokban növekedéssel és munkahelyteremtéssel – jár, különösen, ha egy kiegyensúlyozott, átfogó adóstratégia részét képezi; úgy ítéli meg, hogy mindezt európai és nemzeti szinten is figyelembe kell venni;

14.

elismeri, hogy az adókulcsok növelése vagy új adónemek bevezetése helyett inkább a meglévő adóalapok kiszélesítése generálhat többletbevételt a tagállamok számára;

15.

emlékeztet arra, hogy az adócsökkentéseket alaposan és felelősségteljesen megtervezett adópolitikára kell alapozni – az államháztartás fenntarthatóságát semmilyen módon sem veszélyeztetve –, és azokat a versenyképesség, a növekedés és a foglalkoztatottság növelését célzó intézkedéseknek kell kísérniük;

16.

úgy véli, hogy alapos elemzés alapján szükség van egy uniós szintű, adókkal kapcsolatos információs rendszer létrehozására, amely a különféle nemzeti adórendszerek összehangolása helyett azok folyamatos és átlátható koordinálását teszi lehetővé az egyes struktúrákban végrehajtott adócsökkentések és -emelések nyomon követése révén;

17.

megjegyzi, hogy egy ilyen rendszer számára megfelelő alapul szolgálhatna az európai szemeszter kerete, mivel – egyéb egyedi makrogazdasági intézkedésekkel együtt – jól nyomon tudná követni a tagállamok eltérő adópolitikáját, miközben teljes mértékben figyelembe veszi az érintett tagállam általános gazdasági előrejelzéseit, illetve a rá vonatkozó alapadatokat és jövőbeli kilátásokat, valamint a közös európai célkitűzéseket; ennek fényében arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy építsenek be egy, az adórés csökkentésére irányuló stratégiát az európai szemeszterbe;

18.

tudomásul veszi a pénzügyi tranzakciós adóval kapcsolatos megerősített együttműködést, amelyet 11, az Unió GDP-jének összesen 2/3-át kitevő tagállamban folytatnak majd;

19.

hangsúlyozza, hogy azokban az országokban, ahol a termelékenységhez viszonyítva magasak a munkaerőköltségek, és ahol ebből következően akadályba ütközik a munkahelyteremtés, a termelékenység növelését célzó határozott erőfeszítések mellett meg lehetne vizsgálni az említett költségek csökkentésére és/vagy a termelékenység növelésére irányuló adóügyi intézkedések lehetőségét; hangsúlyozza, hogy az adóreformoknak elő kell segíteniük a munkaerő-piaci részvételt a munkaerő-kínálat növelése és az integráció előmozdítása érdekében; ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a munkavállalók jogait és a szociális partnerek szerepét mindenkor maradéktalanul tiszteletben kell tartani;

20.

üdvözli a társasági adók kiszámítása egységes útmutatójának kidolgozására irányuló bizottsági kezdeményezést; felhívja a tagállamokat, hogy állapodjanak meg a közös konszolidált társasági adóalapról, és kezdjék el annak alkalmazását (KKTA); kiemeli, hogy a Parlament álláspontját e tekintetben elsődleges referenciapontként kellene használni;

21.

hangsúlyozza, hogy jelentős növekedési potenciál rejlik abban, ha az egységes piacon mérséklik, illetve felszámolják a határokon átnyúló tevékenységek adózással kapcsolatos akadályait; hangsúlyozza, hogy a héa-irányelv felülvizsgálata, a közös konszolidált társasági adóalappal kapcsolatos munka és az adóügyi igazgatási együttműködés kialakítása döntő fontosságú tényezők e potenciál maradéktalan kihasználása szempontjából;

22.

felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen lépéseket a cégnyilvántartások és a tröszt- és alapítványbejegyzések átláthatóságának és szabályozásának erősítése tekintetében;

23.

felhívja a tagállamokat arra, hogy a koordináció és együttműködés további javítása érdekében – a nemzeti adóhatóságokkal együttműködve – teljes mértékben támogassák a Bizottság kezdeményezését, amelynek célja a határokon átnyúló tevékenységekkel kapcsolatos fiskális akadályok elhárítása; ösztönzi a tagállamokat a Fiscalis program és a vámügyi programban rejlő lehetőségek maradéktalan kihasználására; felhívja a Bizottságot, hogy jelölje meg azokat a további területeket, amelyeken az uniós jogszabályok és a tagállamok közötti igazgatási együttműködést javítani lehetne az adócsalás és az agresszív adótervezés mérséklése érdekében;

24.

felhívja a tagállamokat, hogy a lassú növekedés vagy a recesszió jellemezte környezetben nagyon körültekintően járjanak el és kerüljék a befizetett adóelőlegek kései visszatérítését, mivel ez további likviditási gondokat okozna, főleg a kkv-k számára;

25.

felhívja a tagállamokat, hogy jelentősen növeljék adófelügyeleti, -ellenőrzési és -behajtási kapacitásaikat, ami által többlet erőforrásokat teremtenek az Európa 2020 stratégiában meghatározott növekedés és munkahelyteremtés elősegítéséhez; kiemeli, hogy az adóigazgatás hatékonyabbá tételére irányuló legjobb nemzeti gyakorlatokat átlátható módon össze kell gyűjteni – lehetőleg az adókkal kapcsolatos információk uniós rendszerén belül megvalósuló legjobb gyakorlatok európai kódexében – és a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venni aggodalommal szemléli azt a több tagállamban is tapasztalható tendenciát, hogy csökkentik az adóhatóságok és hasonló testületek személyzetét és egyéb erőforrásait; hangsúlyozza, hogy ez csökkentheti a vállalkozásoknak és a magánszemélyeknek nyújtott szolgáltatás megfelelő és hatékony ellátására, valamint az adócsalás és adókikerülés elleni fellépésre vonatkozó képességeket; ennek fényében sürgeti a tagállamokat, hogy nemzeti adóhatóságaik és adóellenőreik számára biztosítsanak megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokat;

26.

felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák egymás között a közvetlen adózás területére vonatkozó igazgatási együttműködést;

27.

újfent felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb költségvetési forrásokat és személyzetet a DG TAXUD számára annak érdekében, hogy segítse ezt a főigazgatóságot az adóztatás kettős elmaradásával, az adókijátszással és az adócsalással kapcsolatos uniós politikák és javaslatok kidolgozásában;

28.

üdvözli a Bizottság „Cselekvési terv az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére” című közleményét, valamint „a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó minimumkövetelmények harmadik országok általi teljesítésének ösztönzésére irányuló intézkedésekről” és az „agresszív adótervezésről” szóló ajánlásait;

29.

felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottság közleményével és ajánlásaival összhangban tegyenek tényleges erőfeszítéseket, és hajtsanak végre koordinált és határozott uniós szintű fellépést az adócsalás, az adókijátszás, az adókikerülés, az agresszív adótervezés és az adóparadicsomok ellen, ezáltal garantálva a költségvetési erőfeszítések tisztességesebb elosztását és az adóbevételek növelését; sürgeti a tagállamokat, hogy – az ebben az összefüggésben hozandó számos konkrét intézkedés keretében – mielőbb hajtsák végre a visszaélés elleni általános szabály bevezetésére irányuló bizottsági javaslatokat az agresszív adótervezési gyakorlatok megakadályozása, illetve az adóztatás kettős elmaradását megakadályozó záradéknak a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeikbe való beépítése érdekében;

30.

megjegyzi, hogy adókijátszás és adókikerülés révén a becslések szerint évente egybillió eurónyi állami bevétel marad el; felhívja a tagállamokat, hogy hozzák meg azokat az intézkedéseket, amelyek az adórés 2020-ig történő megfelezéséhez szükségesek;

31.

hangsúlyozza, hogy az adócsalás és az adókikerülés szintjének csökkenése növelné a gazdaság növekedési potenciálját azáltal, hogy az államháztartást egészségesebbé tenné – ami növelné a beruházások fokozására és az európai szociális piacgazdaság fellendítésére rendelkezésre álló állami pénzeszközöket –, és a vállalkozásokat becsületes és egyenlő versenyfeltételek mellett folytatott versengésre késztetné;

32.

sürgeti a tagállamokat, hogy kezdjenek komoly tárgyalásokat és fejezzék be az adócsalással, az adókijátszással, az adókikerüléssel, az agresszív adótervezéssel és az adóparadicsomokkal kapcsolatos valamennyi függőben lévő jogalkotási javaslatra vonatkozó eljárást; felhívja a tagállamokat többek között arra, hogy zárják le a megtakarítási adóról szóló irányelv felülvizsgálati és hatálykibővítési eljárását, valamint az Európai Parlament jelentését követően haladéktalanul fogadják el és hajtsák végre a héacsalás elleni gyorsreagálási mechanizmusra vonatkozó bizottsági javaslatot;

33.

üdvözli, hogy a vállalati adózás területén fokozzák az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezelését célzó nemzetközi munkálatokat; úgy véli, hogy az e kérdést tárgyaló OECD-jelentés alapvetően fontos véleményt hordoz, és várakozással tekint az e nyáron közzéteendő aktualizált cselekvési terv elé; abbéli reményének ad hangot, hogy a G20-ak pénzügyminiszterei a jelentés legutóbbi, moszkvai ülésen való támogatása nyomán a cselekvési terv alapján bátor és összehangolt lépést tesznek;

34.

a Bizottság szilárd megállapításaival összhangban hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi adók relatív értelemben a leginkább növekedésbarát adók közé tartoznak; hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi adókat – amellett, hogy bevételt generálnak – következetesen és dinamikusan a gazdasági fejlődés fenntartható pályán tartására kell felhasználni; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogó értékelést a meglévő internalizációs hiányosságokra vonatkozóan, és azt kísérje megfelelő jogalkotási javaslat;

35.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.