52013DC0592

TARTALOMJEGYZÉK

A BIZOTTSÁG MUNKADOKUMENTUMA Útmutató – A „jogszerűen forgalmazott termék” fogalma a kölcsönös elismerésről szóló 764/2008/EK rendeletben        2

1........... Bevezetés....................................................................................................................... 2

2........... A kölcsönös elismerés elve............................................................................................. 2

3........... A kölcsönös elismerésről szóló 764/2008/EK rendelet.................................................... 4

4........... A „jogszerűen forgalmazott termék” fogalma.................................................................... 4

5........... A kölcsönös elismerésről szóló rendeletből fakadó kötelezettségek.................................. 5

6........... Bizonyítási eszközök....................................................................................................... 6

6.1........ Jogok és kötelezettségek................................................................................................ 6

6.2........ A gazdasági szereplő értesítésének elmulasztása.............................................................. 7

7........... A termékinformációs kapcsolattartó pontok szerepe........................................................ 7

8........... Következtetések............................................................................................................. 9

A BIZOTTSÁG MUNKADOKUMENTUMA

Útmutató – A „jogszerűen forgalmazott termék” fogalma a kölcsönös elismerésről szóló 764/2008/EK rendeletben[1]

(EGT-vonatkozású szöveg)

1.           Bevezetés

A Bizottság 2012. június 15-én elfogadta első jelentését a 764/2008/EK rendelet (a továbbiakban: a kölcsönös elismerésről szóló rendelet)[2] alkalmazásáról, melyben javasolta, hogy a kölcsönös elismeréssel foglalkozó tanácsadó bizottság szorosan kövesse nyomon egyebek mellett azt, hogy milyen nehézségei merülnek fel a gazdasági szereplőknek annak bizonyítása során, hogy egy termék egy másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termék.

Ezért ez a dokumentum felhasználóbarát iránymutatást kíván adni a kölcsönös elismerésről szóló rendeletben szereplő „jogszerűen forgalmazott termék” fogalmának értelmezéséhez. A dokumentum a tagállamoktól, hatóságoktól és vállalkozásoktól származó tapasztalatok és információk figyelembevételével rendszeresen frissítve lesz.

2.           A kölcsönös elismerés elve

Az áruk szabad mozgása az európai projekt sikertörténeteinek egyike. Igen fontos szerepet játszott a belső piac kialakításában, aminek előnyeit európai polgárok és üzleti vállalkozások élvezik, és amely az uniós politikák velejét képezi.

Egyes tagállamok illetékes hatóságai jogszerűtlenül akadályokat gördíthetnek az áruk szabad mozgása elé, amikor harmonizált uniós jogszabályok hiányában olyan műszaki szabályokat alkalmaznak, amelyek a más tagállamokban jogszerűen forgalmazott termékek által teljesítendő követelményeket állapítanak meg. Az ilyen szabályok más tagállamokban jogszerűen forgalmazott termékekre való alkalmazása akkor is ellentétes lehet az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 34. és 36. cikkével, ha a szabályok megkülönböztetés nélkül minden termékre vonatkoznak.

A kölcsönös elismerés elve, amely az Európai Unió Bíróságának esetjogából[3] vezethető le, fontos szerepet játszik a belső piac működésében, és harmonizált uniós jogszabályok hiányában is biztosítja az áruk szabad mozgását.

Ez a dokumentum egyértelművé teszi, hogy a kölcsönös elismerésről szóló rendelet értelmében a termék[4] rendeltetési helye szerinti tagállam köteles engedélyezni egy másik tagállamban vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban (EGT-megállapodás) szerződő fél EFTA-államban[5] jogszerűen forgalmazott termék forgalomba hozatalát a saját piacán; kivéve azokban az esetekben, amikor teljesülnek a kölcsönös elismerés megtagadásának az említett rendeletben meghatározott eljárási követelményei.

A határokon átnyúló kereskedelmet gátló nemzeti intézkedések indokául a tagállamok által felhozható érvekről (az EUMSZ 36. cikkében felsorolt kivételekről) átfogó áttekintést ad a Szerződésnek az áruk szabad mozgását szabályozó rendelkezéseinek alkalmazásához kiadott bizottsági útmutató.[6]

3.           A kölcsönös elismerésről szóló 764/2008/EK rendelet

A 2008 óta hatályban lévő, a kölcsönös elismerésről szóló rendelet célja érvényt szerezni a kölcsönös elismerés elvének. A rendelet kizárólag azokra a termékekre vagy különleges termékjellemzőkre vonatkozik, amelyek nem tartoznak uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá, és meghatározza a nemzeti hatóságok, illetve a valamely tagállamban már jogszerűen forgalmazott terméket értékesíteni kívánó vállalkozások jogait és kötelezettségeit arra az esetre, ha az illetékes hatóságok a termék tekintetében a nemzeti műszaki szabályokkal összhangban korlátozó intézkedéseket szándékoznának hozni. A kölcsönös elismerésről szóló rendelet kiemelt hangsúlyt helyez a bizonyítás terhére, meghatározva a kölcsönös elismerés megtagadásának eljárási követelményeit.

A kölcsönös elismerésről szóló rendelet a tagállamokban és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodásban szerződő fél EFTA-államokban alkalmazandó. Noha a kölcsönös elismerés elve az EU és Törökország közötti kapcsolatokban is érvényesül[7], a kölcsönös elismerésről szóló rendelet alkalmazása nem kötelező.[8]

A kölcsönös elismerésről szóló rendelet megállapítja azokat a szabályokat és eljárásokat, amelyeket a tagállamok illetékes hatóságainak akkor kell követniük, ha a tagállami műszaki szabályok alapján olyan határozatot hoznak vagy szándékoznak hozni, amely hátrányosan érintené egy valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott és az EUMSZ 34. cikkének hatálya alá tartozó termék szabad mozgását.

4.           A „jogszerűen forgalmazott termék” fogalma

Maga a kölcsönös elismerésről szóló rendelet nem határozza meg a „jogszerűen forgalmazott termék” fogalmát a hatálya alá eső – azaz uniós harmonizációs jogalkotás alá nem tartozó – termékek vonatkozásában. Ráadásul a Bíróságnak sincsen a fogalommal kapcsolatos ítélkezési gyakorlata.

Ugyanakkor a 765/2008/EK rendelet[9] meghatározza a „forgalmazás” és a „forgalomba hozatal” fogalmát. E meghatározások szerint a „forgalmazás” az uniós piacon valamely terméknek gazdasági tevékenység keretében értékesítés, fogyasztás vagy használat céljára, akár ingyenesen, akár ellenérték fejében történő rendelkezésre bocsátását[10], a „forgalomba hozatal” pedig a terméknek az uniós piacon első alkalommal történő forgalmazását[11] jelenti.

A kölcsönös elismerésről szóló rendelet hatálya alá tartozó termékek esetében a Bizottság értelmezésében tehát a „forgalmazás” fogalma alatt a más tagállamban vagy az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-államokban valamely terméknek gazdasági tevékenység keretében értékesítés, fogyasztás vagy használat céljára, akár ingyenesen, akár ellenérték fejében történő rendelkezésre bocsátása értendő.

Ennek megfelelően a Bizottság álláspontja szerint a „jogszerű forgalmazás” azt jelenti, hogy az előző bekezdésben leírt rendelkezésre bocsátásra:

– egy másik tagállamban, az alkalmazandó nemzeti jogszabályoknak megfelelően; vagy

– az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-tagállamban, az alkalmazandó nemzeti jogszabályoknak megfelelően kerül sor.

– A fogyasztóknak szánt (vagy esetlegesen fogyasztók által felhasznált) termékek esetében az EU piacán forgalomba hozott termékek emellett az általános termékbiztonságról szóló irányelvben lefektetett előírások és biztonsági kritériumok hatálya alá esnek.[12]

– Ami a harmadik országokból importált termékeket illeti, ezek abban az esetben tartoznak a kölcsönös elismerés hatálya alá, ha valamely, az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-államban jogszerűen forgalmazzák őket.

Egy gazdasági szereplő harmadik országból importál termékeket egy EU-tagállamba vagy az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-államba. Amint ezeket a termékeket szabad forgalomba[13] bocsátják, uniós árunak minősülnek. Ettől a pillanattól fogva a termékek a kölcsönös elismerésről szóló rendeletben foglalt feltételek mellett forgalmazhatók bármely más tagállamban vagy az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-államban.

5.           A kölcsönös elismerésről szóló rendeletből fakadó kötelezettségek

Az uniós jog alapvető elvei közé tartozik, hogy a kölcsönös elismerésről szóló rendelet hatálya alá tartozó termékek részesülnek az áruk szabad mozgásának az EUMSZ által garantált alapvető jogából, hacsak a rendeltetési hely szerinti tagállam nem hozott arányos műszaki szabályokon alapuló, indokolt elutasító határozatot.[14]

Az áruk szabad mozgásának alapvető joga nem abszolút jog: a kölcsönös elismerés a rendeltetési hely szerinti tagállam azon jogától függ, hogy a kölcsönös elismerésről szóló rendeletben foglalt feltételek mellett értékelje esetleges műszaki szabályok alkalmazásának szükségességét.

A kölcsönös elismerésről szóló rendelet ezért lehetőséget ad a gazdasági szereplőknek, hogy információkat szolgáltassanak a fogadó tagállam illetékes hatóságai részére az érintett terméknek egy másik tagállamban vagy az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-államban történő jogszerű forgalmazásáról.

Amennyiben a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága előírja, hogy értékelni kell a másik tagállamban vagy az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-államban jogszerűen forgalmazott terméknek a tagállam saját műszaki szabályainak való megfelelését, ezt az értékelést a kölcsönös elismerésről szóló rendelet feltételei szerint kell elvégezni. A rendelet a termékre vonatkoztató tájékoztatás kérdéséről 4. cikkében rendelkezik. Az említett cikk szerint a tagállami hatóság az arányosság elvének kellő figyelembevételével lényeges információkat kérhet a gazdasági szereplőtől a kérdéses termék tulajdonságairól és/vagy lényeges és azonnal rendelkezésre álló információkat a termék valamely más tagállamban való jogszerű forgalmazásáról.

6.           Bizonyítási eszközök

A kölcsönös elismerésről szóló rendelet nem pontosítja, milyen bizonyítási eszközöket használhatnak fel a gazdasági szereplők annak kimutatására, hogy a termék egy másik tagállamban vagy az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-államban jogszerűen forgalmazott termék. A rendelet tehát nem ró újabb adminisztratív terheket a gazdasági szereplőkre, és semmilyen módon nem korlátozza, hogy a 4. cikk b) alpontjában említett tájékoztatás keretében milyen bizonyítékokat mutathatnak be a rendeltetési hely szerinti tagállamnak.

Szükséges megjegyezni továbbá, hogy a tagállamok meglehetősen eltérő rendszereket követnek a termék forgalomba hozatala tekintetében, illetve abban, hogy e tevékenységet előzetesen (előzetes engedélyezési eljárások) vagy utólagosan (piacfelügyelet) ellenőrzik-e. Az esetek többségében azonban a termék előzetes jóváhagyás nélkül is jogszerűen forgalmazható.

Ily módon bármely bizonyíték – például a termékről szóló számla, termékcímke, dátummal ellátott katalógus, értékesítési vagy adóügyi nyilvántartás, regisztráció, engedélyek, hatóságnak küldött vagy hatóságtól kapott értesítések, tanúsítványok, állami nyilvántartási bejegyzések stb. – megfelelőnek minősül annak bizonyításához, hogy egy terméket egy másik tagállamban vagy az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-államban ténylegesen forgalmaznak.

6.1.        Jogok és kötelezettségek

A kölcsönös elismerésről szóló rendelet 4. cikkének b) pontja értelmében a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága lényeges információkat kérhet az érintett gazdasági szereplőtől a terméknek a másik tagállamban vagy az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-államban történő jogszerű forgalmazásáról.

Konkrétabban:

– Amennyiben a gazdasági szereplő bizonyítani tudja, hogy a termék megfelel az azt ténylegesen forgalmazó másik tagállamban vagy az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-államban hatályos nemzeti jogszabályoknak (például írásos igazolást kapott róla a származási hely szerinti tagállam illetékes hatóságától[15]), a Bizottság szerint hasznosnak bizonyulhat, ha átadja a kérdéses bizonyítékot a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságának.

– Szintén hasznos lehet, ha a gazdasági szereplő tájékoztatja az illetékes hatóságot a másik tagállamban vagy az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-államban hatályos jogszabályi rendelkezésekről. Ha erre nincs lehetősége, a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága közvetlenül az érintett államtól is beszerezheti ezt az információt a termékinformációs kapcsolattartó pontok révén (lásd a 7. pontot).

A rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága szükség esetén bekérheti a gazdasági szereplő által benyújtott dokumentumok fordítását. Ugyanakkor – rendkívüli körülményektől eltekintve – túlzott előírás, ha egy tagállam konzuli vagy közigazgatási szerv által tanúsított vagy hitelesített fordítást követel meg[16], vagy túlságosan rövid határidőt ír elő a fordítás elkészíttetésére. A Bizottság álláspontja szerint a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságának meg kell jelölnie azt is, hogy az előírt dokumentumok mely részeit kell lefordítani. A hatóság nem kérheti a dokumentumok fordítás, ha azok más, a hatóság által ismert nyelveken is rendelkezésre állnak.

6.2.        A gazdasági szereplő értesítésének elmulasztása

A Bizottság álláspontja szerint a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága által kért tájékoztatás (és/vagy a terméknek az illetékes hatóság általi bevizsgálása) nem adhat okot arra, hogy az illetékes hatóság indokolással ellátott határozatának meghozataláig meghatározatlan időre vagy hosszabb időszakra felfüggesszék a termék forgalmazását a rendeltetési hely szerinti tagállamban[17], a 2001/95/EK irányelv[18] vagy a 178/2002/EK rendelet szerinti figyelmeztetés nyomán elfogadott sürgősségi intézkedésektől eltekintve.[19] Tehát, ahogy a kölcsönös elismerésről szóló rendelet 6. cikkének (4) bekezdése kimondja:

„Amennyiben az illetékes hatóság az e cikk (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül elmulasztja értesíteni a gazdasági szereplőt a 2. cikk (1) bekezdésében említett határozatról, a terméket – a rá vonatkozó, (1) bekezdésben említett műszaki szabály alkalmazását illetően – jogszerűen forgalmazottnak kell tekinteni az adott tagállamban”.

7.           A termékinformációs kapcsolattartó pontok szerepe

A termékinformációs kapcsolattartó pontok fő feladata, hogy tájékoztatást adjanak a termékekre vonatkozó műszaki szabályokról a gazdasági szereplők, illetve a többi tagállam vagy az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-állam hatóságai részére, valamint átadják az utóbbiaknak a szükséges elérhetőségi adatokat. A kölcsönös elismerésről szóló rendelet így hidalja át a nemzeti közigazgatási szervek között a nem harmonizált területeken folytatott párbeszéd során felmerülő nehézségeket. A termékinformációs kapcsolattartó pontok kialakítása nagyban egyszerűsítette a kapcsolattartást a nemzeti hatóságok között a nem harmonizált területhez tartozó termékek tekintetében az EU-n belül.

A nemzeti hatóságoknak gyakran kapcsolatba kell lépniük egymással azért, hogy több információval rendelkezzenek a termékről és a másik tagállamban vagy az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-államban hatályos műszaki szabályokról, ideértve magát a jogszerű forgalmazás tényét is. A termékinformációs kapcsolattartó pontok tájékoztatási tevékenysége ily módon könnyíteni tud mind a gazdasági szereplők, mind a nemzeti hatóságok terhein.

A kölcsönös elismerésről szóló rendelet számos feladatot jelöl ki a termékinformációs kapcsolattartó pontok számára a gazdasági szereplők, illetve a többi tagállam vagy az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-államok hatóságainak megkeresésére nyújtandó tájékoztatás tekintetében. A rendelet 10. cikkének (3) bekezdése így rendelkezik:

„Azon tagállam termékinformációs kapcsolattartó pontja, amelyben az érintett gazdasági szereplő jogszerűen forgalmazta a kérdéses terméket, a 6. cikkben említettek szerint bármely szükséges információt vagy észrevételt a gazdasági szereplő vagy az illetékes hatóság rendelkezésére bocsáthat.”

Ezáltal a kölcsönös elismerésről szóló rendelet – anélkül, hogy bármilyen kötelezettséget róna a termékinformációs kapcsolattartó pontokra – lehetőséget ad nekik, hogy segítsék a gazdasági szereplőket és a többi tagállam vagy az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-államok hatóságait azzal, hogy adott esetben lényeges információkat nyújtanak nekik a termék jogszerű forgalmazásával kapcsolatban.

1. esettanulmány: Igazgatási együttműködés

Egy gazdasági szereplő forgalomba hozott egy terméket egy másik tagállam vagy az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-állam piacán, ahol nincsen a termék forgalmazására vonatkozó különleges kötelezettség, és most szeretné egy újabb tagállamban is bevezetni a szóban forgó terméket. A rendeltetési hely szerinti tagállam hatóságai szeretnének megbizonyosodni arról, hogy sor került-e bármilyen jogi eljárásra vagy piacfelügyeleti tevékenységre a termék nem biztonságos voltával kapcsolatban abban a tagállamban, ahol azt már forgalmazták.

Az érintett tagállam vagy az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-állam illetékes hatósága, ahol a gazdasági szereplő be kívánja vezetni a termékét, kapcsolatba léphet a származási hely szerinti tagállam termékinformációs kapcsolattartó pontjával, akár közvetlenül, akár saját kapcsolattartó pontján keresztül. A termékinformációs kapcsolattartó pont átadja a számára az illetékes hatóságok elérhetőségi adatait és/vagy továbbítja hozzájuk a kérést.

Az igazgatási együttműködés lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy kapcsolatba léphessenek más tagállambeli kollégáikkal, és így könnyen információkat kérhessenek más tagállamok illetékes hatóságaitól, és párbeszédet kezdhessenek velük.

2. esettanulmány: Aránytalan előírások

A más tagállamokban „jogszerűen forgalmazott” termékek bizonyos típusainak elismeréséhez „A” tagállam hatóságai kizárólag a származási hely szerinti tagállam hatóságai által kiállított hivatalos tanúsítványokat fogadnak el. Semmilyen egyéb típusú dokumentumot nem vesznek figyelembe, „hamisíthatóságuk” miatt elutasítva azokat.

Az olyan tagállamokban forgalmazott termékek esetében, ahol léteznek ilyen tanúsítványok, ez az előírás nem okoz problémát, hiszen a szóban forgó tanúsítványok azonnal megerősítik, hogy a termékeket ott „jogszerűen forgalmazzák”. Ezzel szemben az olyan tagállamokban forgalmazott termékek esetében, amelyek nem állítanak ki ilyen tanúsítványokat (például mert kizárólag a piacfelügyeleti mechanizmusokra támaszkodnak), ez a feltétel áthidalhatatlan akadályt jelent.

Következésképpen ez az előírás aránytalan és a mennyiségi korlátozásokkal egyenértékű hatású intézkedést jelent, ezért az EUMSZ 34. cikkébe ütközik.

3. esettanulmány: Előzetes engedélyezési eljárások

Egyes gazdasági szereplők azt vélelmezik, hogy miután egy terméket jogszerűen forgalmaztak egy tagállamban, a rendeltetési hely szerinti tagállamban nincs szükség engedélyezésre. Ez nincs feltétlenül így.

Valójában továbbra is érvényben lehetnek ilyen nemzeti szintű eljárások a rendeltetési hely szerinti tagállamban, és noha ez utóbbiak az áruk szabad mozgása korlátozásának minősülnek, abban az esetben indokoltak lehetnek, ha az uniós jog által elismert közérdekű célt szolgálnak, és ha megfelelnek az arányosság elvének.

8.           Következtetések

A kölcsönös elismerésről szóló rendelet célja a kölcsönös elismerés elvének érvényesítése a belső piacon belül és az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-államokban, elsősorban a párbeszédfolyamat megindítása révén a piaci hozzáférés akadályoztatása esetén.

A „jogszerűen forgalmazott termék” fogalmának értelmezése során a legtöbb probléma a gazdasági szereplőknek azokból a nehézségeiből ered, melyekkel vagy a párbeszéd kezdetén szembesülnek a megfelelő bizonyítási eszközök kérdésében, vagy a párbeszéd megindulása után akkor, amikor bizonyos dokumentumok benyújtását követően a hatóságok további követelményeket állítanak eléjük. A megfelelő bizonyítási eszközök tekintetében a megoldás elsősorban tájékoztatás kérdése, mivel a gazdasági szereplők nem minden esetben vannak tudatában annak, hogy szinte bármilyen – a másik tagállamban vagy az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-államban folytatott kereskedelmi tevékenységük során keletkező – kereskedelmi dokumentumra támaszkodhatnak annak bizonyítása során, hogy terméküket jogszerűen forgalmazták ott.

Ami a termékek vizsgálata és értékelése – nevezetesen a másik tagállamban történő jogszerű forgalmazás ellenőrzése – során támasztott kiegészítő követelményeket illeti, a hatóságoknak tudatában kell lenniük annak, hogy a rendelet 5. cikke és az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata alapján a tagállam vagy az EGT-megállapodásban szerződő fél EFTA-állam köteles bizonyítani, hogy az intézkedés (vagy az előírás) szükséges, továbbá adott esetben azt is, hogy a kérdéses termék forgalmazása kockázatot jelenthet, és hogy az intézkedés (vagy előírás) megfelel az arányosság elvének. Összefoglalva az illetékes államra hárul a bizonyítás terhe abban a tekintetben, hogy az intézkedés vagy előírás kifejezett célja nem valósítható meg egyéb, a kereskedelmet kevésbé korlátozó eszközökkel.

[1]               Ez a dokumentum jogilag nem kötelező érvényű. Sem az Európai Bizottság, sem más, a Bizottság nevében eljáró személy nem felel az ebben a kiadványban található információk felhasználásáért vagy a gondos előkészítés és ellenőrzés ellenére esetleg előforduló hibákért. Az uniós jogszabályok értelmezésével kapcsolatos végső felelősség az Európai Unió Bíróságáé.

[2]               Az Európai Parlament és a Tanács 764/2008/EK rendelete (2008. július 9.) az egyes nemzeti műszaki szabályoknak a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékekre történő alkalmazására vonatkozó eljárások megállapításáról és a 3052/95/EK határozat hatályon kívül helyezéséről, HL L 218., 2008.8.13., 21–29.o.

[3]               Az elv a Bíróságnak a Cassis de Dijon (Rewe-Zentral AG kontra Bundesmonopolverwaltung für Branntwein) ügyben 1979. február 20-án hozott ítéletéből ered (120/78 sz. ügy, EBHT 1979, 649. o). 1980-tól fogva a Bizottság számos iránymutatást dolgozott ki a bírósági esetjogból eredő kölcsönös elismerés elvének alkalmazására vonatkozóan, nevezetesen a Bíróság 120/78. sz. Cassis de Dijon ügyben hozott 1979. február 20-i ítéletének következményeiről szóló bizottsági közleményben (HL C 256., 1980.10.3.).

[4]               E dokumentum alkalmazásában a termék olyan mozgatható áru, amely – mint ilyen termék – alkalmas arra, hogy kereskedelmi ügyletek tárgyát képezze: A Bíróságnak a C-97/98 sz., Peter Jägerskiöld kontra Torolf Gustafsson ügyben 1999. október 21-én hozott ítélete, EBHT 1999., I-7319. o. A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján azok az áruk, amelyeket kereskedelmi ügyletek céljából egy államhatáron átvittek, az ügyletek jellegétől függetlenül az EUMSZ 34. cikkének hatálya alá esnek: lásd elsősorban a Bíróság C-324/93 sz., The Queen kontra Secretary of State for Home Department, ex parte Evans Medical és Macfarlan Smith Ltd ügyben 1995. március 28-án hozott ítéletének 20. pontját , EBHT 1995, I-563. o.

[5]               E dokumentum megszövegezésének időpontjában az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban szerződő fél EFTA-államok a következők: Izland, Liechtenstein és Norvégia. Az Európai Gazdasági Térség (EGT) tehát az EU tagállamait, valamint a felsorolt három országot foglalja magában. A kölcsönös elismerésről szóló rendelet az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás II. mellékletének (Műszaki előírások, szabványok, vizsgálatok és tanúsítás) módosításáról szóló, 2012. július 13-i 126/2012 EGT-vegyesbizottsági határozat (HL L 309., 2012.11.8., 4–5. o.) értelmében az EGT-megállapodás részét képezi. Néhány egyedi rendelkezést azonban figyelembe kell venni: a rendelet csak az EGT-megállapodás 8. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartozó termékekre vonatkozik; továbbá az EGT-megállapodás I. melléklete, II. mellékletének XII. és XXVII. fejezete, valamint 47. jegyzőkönyve hatálya alá tartozó termékek vonatkozásában azokban az esetekben Liechtensteinre nem alkalmazható, amikor az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között a mezőgazdasági termékek kereskedelméről létrejött megállapodás Liechtensteinre is kiterjed. A szóban forgó határozat csak 2013. április 1-jén lépett hatályba, miután Norvégia és Izland késlekedett az „alkotmányos követelmények” teljesítéséről szóló értesítéssel. E dokumentumban következésképpen minden, a „tagállamokra” történő utalás úgy értendő, hogy magában foglalja az említett három országot is.

[6]               A dokumentum internetes elérhetősége: http://ec.europa.eu/enterprise/policies/single-market-goods/files/goods/docs/art34-36/new_guide_hu.pdf. Az EUMSZ 36. cikkének értelmezését lásd a 26. oldaltól.

[7]               A kölcsönös elismerés elvének a Törökországban jogszerűen gyártott és/vagy forgalmazott termékek tekintetében való kötelező alkalmazásának alapja a vámunió végső szakaszának megvalósításáról szóló, 1995. december 22-i 1/95 EK–Törökország társulási tanácsi határozat (HL L 35., 1996.2.13., 1. o.) 5–7. cikke, amelyek az EU és Törökország között a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések megszüntetéséről rendelkeznek. Az 1/95 határozat 66. cikke értelmében az 5–7. cikket a végrehajtásuk és a vámunió hatálya alá tartozó termékekre vonatkozó alkalmazásuk tekintetében az Európai Unió Bíróságának vonatkozó határozataival összhangban kell értelmezni. A Bíróságnak az EUMSZ 34. és 36. cikkével összefüggő kérdésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatából – különösen a Cassis de Dijon-ügyben hozott ítéletből – eredő elvek ezért Törökországra is vonatkoznak.

[8]               Lásd fent. Törökország mindazonáltal nemzeti rendeletet fogadott el a kölcsönös elismerésnek a nem harmonizált területeken való érvényesüléséről, amely 2013. január 1-jén lépett hatályba

[9]               Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30–47. o.).

[10]             765/2008/EK rendelet, 2. cikk (1) bekezdés.

[11]             765/2008/EK rendelet, 2. cikk (2) bekezdés.

[12]             Az Európai Parlament és a Tanács 2001/95/EK irányelve (2001. december 3.) az általános termékbiztonságról (HL L 11, 2002.1.15, 4-17.o.).

[13]             A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EK tanácsi rendelet 79. cikke szerint „a szabad forgalomba bocsátással a nem közösségi áru elnyeri a közösségi áru vámjogi helyzetét. Ez maga után vonja a kereskedelempolitikai intézkedések alkalmazását, az áru behozatalával kapcsolatban megállapított egyéb vámalakiságok elvégzését és a jogszabály alapján fizetendő vámok megállapítását.”

[14]             Az általános termékbiztonságról szóló irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a szóban forgó irányelv 8., 11. vagy 12., illetve 18. cikke alapján gyors korlátozó intézkedéseket hozzanak a veszélyes vagy valószínűleg veszélyes árukkal szemben.

[15]             Az EGT-terméket jogszerűen forgalmazó ország illetékes hatóságától beszerzett igazolás csak egyike a számos lehetőségnek: a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága nem követelheti ennek meglétét. Lásd a C-14/02. sz. ATRAL kontra belga állam ügyben 2003. május 8-án hozott ítélet 63. pontját, amelyben a Bíróság kifejtette, hogy EGT-termékek esetében a rendeltetési hely szerinti országban előírt védelmi szinttel egyenértékű védelmet biztosító műszaki szabványokkal vagy szabályokkal való megfelelőség igazolását feltételként előírni ellentétes az EUMSZ 34.cikkével.

[16]             A kérdéssel kapcsolatban lásd a Bíróság 154/85 sz. az Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság ügyben 1987. június 17-én hozott ítéletét, EBHT 1987, 2717. o.

[17]             Abban a kivételes esetben, ha a forgalmazás előzetes engedélyezési eljáráshoz kötött, a termék kizárólag az engedély beszerzését követően forgalmazható. Hangsúlyozni kell, hogy a kölcsönös elismerésről szóló rendelet (12) preambulumbekezdése kifejti: „Egy termék forgalomba hozatalára vonatkozó előzetes engedélyezés követelménye – mint olyan – nem képez az e rendelet értelmében vett műszaki szabályt, ezért nem minősülnek az e rendelet hatálya alá tartozó határozatnak a termékek piaci forgalomból való kizárásának vagy kivonásának azon esetei, amelyek kizárólagos indoka az érvényes előzetes engedély hiánya”.

[18]             Lásd a 13. lábjegyzetet.

[19]             Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról.