52013DC0517

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Konzultációs célú közlemény a fenntartható foszforhasználatról

(EGT-vonatkozású szöveg)

1.           Bevezetés

A foszfor az élet alapvető építőeleme. Pótolhatatlan részét képezi a modern mezőgazdaságnak, mivel a takarmányokban és a műtrágyában semmivel sem helyettesíthető a használata. Jelenleg a foszfor életciklusának minden szakasza hulladékot termel és pazarló, ami súlyosbítja a jövőbeli készletekkel, valamint a víz- és talajszennyezéssel kapcsolatos aggodalmakat mind az EU-ban, mind világszerte. Hatékony előállítással és használattal, valamint újrahasznosítással és a veszteség minimalizálásával komoly lépéseket lehetne tenni a fenntartható foszforhasználat felé, az erőforrás-hatékonyság irányába terelve ezzel a világot, és biztosítva, hogy a jövő nemzedékek számára is rendelkezésre álljanak készletek.

Ennek a konzultációs célú közleménynek az a célja, hogy felhívja a figyelmet a foszfor fenntartható használatára, valamint vitát kezdeményezzen a helyzet jelenlegi állásáról és azokról a fellépésekről, amelyeket fontolóra kell venni. A közlemény nem egy konkrét, foszforról szóló jogszabály terve kapcsán jött létre, hanem az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve[1] alapján született, és része mindazon erőfeszítéseknek, amelyek az erőforrás-hatékonyság javítására irányulnak az EU-ban és az egész világon.

Globálisan viszonylag bőségesek a foszfor forrásai, és jelentős készletek állnak rendelkezésre. Számos olyan tényező van azonban, amelyek együttesen azt jelentik, hogy az EU-nak figyelemmel kell kísérnie az ellátás biztonságát érintő kérdéseket. Először is, az EU-n belül csak kis mennyiségben találhatók foszfáttartalmú kőzetek. Másodszor, az utóbbi időben ingadoznak az árak – 2008-ban a foszfátérc ára 700 %-kal emelkedett alig több mint egy év alatt, ami hozzájárult a műtrágyaárak növekedéséhez. Harmadszor, a foszfor kevésbé fontos felhasználási módjai terén a más nyersanyagra való átállás nem hozna jelentős változást, mivel a takarmányokban és műtrágyákban való felhasználás a teljes bányászott források körülbelül 90 %-át teszi ki. Az újrahasznosított foszfor használatának az Unióban és világszerte történő növelése segítene megvédeni ennek az alapvető nyersanyagnak a kínálatát, és ösztönözné a foszfor egyenlőbb elosztását mind regionális, mind globális szinten. Gazdasági szempontból a foszfortól függő uniós vállalkozások foszfátforrásainak diverzifikálása növelné az ellenálló képességüket az árak jövőbeli instabilitásával és az egyéb olyan tendenciákkal szemben, amelyek súlyosbíthatják az importfüggőségüket.

A hatékonyságnövelés és a veszteségek csökkentése emellett jelentős környezeti és erőforrás-használati előnyökkel is járna. A foszfor jelenlegi használata az életciklus sok szakaszában nem hatékony, ez pedig problémát jelentő vízszennyezést és sokféle kapcsolódó erőforrás pazarlását okozza. A nyersanyagban előforduló szennyező anyagok, például a kadmium és az urán, szintén okozhatnak egészségügyi és környezeti problémákat. A rendelkezésre álló bányászott foszfát teljes mennyiségétől és az ellátásbiztonsági szempontoktól függetlenül már önmagukban ezek az előnyök is indokolnák, hogy lépéseket tegyünk a foszfor hatékonyabb használata és hatékonyabb újrahasznosítása érdekében. Az e célok érdekében hozott intézkedések sok egyéb haszonnal is járnának – a talaj megfelelőbb kezelése például előnyös lenne az éghajlat és a biológiai sokféleség szempontjából.

E problémák megoldására nincs egyértelmű módszer. Az Unió azon régióiban, ahol szántóföldi növénytermesztéssel foglalkoznak, egyre inkább stabilizálódik a talaj foszforszintje, de az ásványi foszfátműtrágyák használatára ezek a régiók is változatlanul rá vannak utalva. Az intenzív állattenyésztés a kikötők, a nagyobb települések és a rendelkezésre álló munkaerő és szakértelem köré összpontosul. Ez a koncentráció azt eredményezte, hogy ezekbe a régiókba túl sok trágya jutott, így fokozatosan növekedett a talajok foszfáttartalma, és megnőtt a vízszennyezés kockázata. Hasonlóképpen, a nagyobb városok növekedése miatt a foszfortartalmú szennyvíz és élelmiszer-hulladék egyre távolabb kerül a szántóföldi gazdálkodást folytató gazdaságoktól, ahol megfelelő kezelést követően felhasználásra kerülhetne.

Mindezek ellenére a helyzet nagymértékben javítható. A felhasználható foszfor főként a talaj eróziója és kilúgozódása, valamint a trágya, a biológiailag lebontható hulladék és a szennyvíz nem hatékony felhasználása miatt vész kárba. Franciaországi anyagáramlás-elemzések szerint például ott a felhasznált teljes foszformennyiség 50 %-a megy veszendőbe – körülbelül 20 % szennyvízként, ugyanannyi az erózió és kilúgozódás miatt, 10 % pedig élelmiszer-hulladék vagy más biohulladék formájában[2]. A fenntartható foszforhasználatot illetően már kiterjedt kutatások folynak. Az Egyesült Királyság Környezetvédelmi, Élelmiszerügyi és Vidékügyi Minisztériumának megbízásából végzett kutatásban megállapították, hogy a foszfor olyan jövőbeli, a mezőgazdaság szempontjából jelentős erőforrás-kockázatot képvisel, amely terén a tagállamok külön-külön nem sokat tehetnek a kockázat kezelése érdekében[3]. Számos tudományos publikáció taglalta a jelenlegi megközelítésünk veszélyeit és költségeit.

Nemzeti, uniós és nemzetközi szinten is születtek már intézkedések, elsősorban a foszfor miatti vízszennyezési problémák kezelése és az olyan foszfortartalmú anyagok pazarlásának csökkentése érdekében, mint amilyenek az élelmiszerek és az egyéb biológiailag lebontható hulladékok. E fellépéseket azonban a vízszennyezés megelőzését vagy más szakpolitikai célkitűzéseket szem előtt tartva hajtották végre, nem a foszfor újrahasznosítása és a foszfor takarékos felhasználása volt a cél. Továbbra is kevés olyan kezdeményezés van, amely közvetlenül a foszforhatékonyságra és a foszfor visszanyerésére összpontosít, és ezeket ritkán veszik figyelembe a szakpolitikák kialakítása során. Az egyik kivétel Svédország, ahol egy nemzeti szintű, időközi célkitűzést határoztak meg: „2015-re a szennyvízben jelen lévő foszforvegyületek legalább 60 %-a kerül visszanyerésre a termőföldeken való felhasználás céljából. Ennek a mennyiségnek legalább a felét vissza kell juttatni a szántóföldekre.” Hollandia megállapodást vezetett be a foszfát értékláncára vonatkozóan, melyben egy sor érdekelt fél vállalt kötelezettséget különféle célkitűzések elérésére, például arra, hogy a gyártási eljárásuk során adott százaléknyi újrahasznosított foszfort használnak fel[4]. Németország is dolgozik olyan jogszabályokon, amelyek a tervek szerint mérséklik majd a foszforveszteséget. A fenntartható foszforról szóló első európai konferenciát követően az érdekelt felek létrehozták az Európai Foszforplatformot annak érdekében, hogy létrejöjjön az újrahasznosított foszfor európai piaca, és fenntarthatóbb módon használják fel a foszfort[5].

Az, hogy az EU-ban bányászott foszfátot teljes mértékben felváltsa az újrahasznosított foszfor, belátható időn belül nem megvalósítható, és nem is szükséges. Azonban ha nagyobb mértékű lenne az újrahasznosítás, és szükség esetén szerves foszfort használnának, az stabilizálhatná a bányászott foszfát szükséges mennyiségét, és enyhíthetné a talajszennyezéssel és vízszennyezéssel kapcsolatos problémákat. Ezzel pedig jó úton haladnánk afelé, hogy hosszú távon – amikor egyre fontosabbá válnak majd az erőforrás fizikai korlátai – lezárjuk a foszfor ciklusát.

2.           A kereslet és a kínálat alakulása 2050-ig és azután

A legelső foszfortartalmú trágyák szerves forrásból származtak – főként vegyes gazdaságokból származó trágyából, majd csontlisztből és guanóból, amelyek az első jelentős, trágya jellegű kereskedelmi cikket jelentették. Később kialakultak a bányászat és a foszfátércből való műtrágyagyártás hatékony technikái, ez volt az egyik előfeltétele a mezőgazdaság termelékenységében az 1940-es évektől kezdődően bekövetkezett „zöld forradalomnak”. Bár a trágyázás terén továbbra is elengedhetetlen része a foszforellátásnak az állati trágya (az EU-ban kulcsfontosságú forrás, évente 4,7 millió tonna ilyen tárgyát használnak fel[6]), globálisan az ásványi foszfátműtrágya lett a fő foszforforrás a növénytermesztés terén, és ez egyben a ciklusba bekerülő összes új foszfor eredeti forrása is.

1. ábra: A foszfortartalmú trágyák történelmi globális forrásai[7]

2.1.        Foszforellátás

A foszfátérc kitermelése jelenleg néhány országra összpontosul. Egyik sem az EU-ban található, kivéve Finnországot, ahol kis mennyiségben, de folyik termelés. 2011-ben az Unió importfüggőségének aránya körülbelül 92 % volt[8]. A Nemzetközi Műtrágya-fejlesztési Központ (International Fertilizer Development Center, IFDC) e téren végzett legújabb kutatásában[9] azonosított jelenlegi foszfátérc-készletek kétharmada Marokkóban/Nyugat-Szaharában, Kínában és az Egyesült Államokban található, bár sok ország rendelkezik kisebb készletekkel. Az említett jelentésben a Marokkóban/Nyugat-Szaharában feltárt jelentős új készletekről megjegyzik, hogy óvatosan kell kezelni őket.

Ebből következően nehéz pontosan megjósolni a foszfátérckészletek mennyiségét és azt, hogy ezek a készletek hosszú távon ki tudják-e elégíteni a keresletet. A rendelkezésre álló legpontosabb adatok azonban arra utalnak, hogy sok nemzedék számára elegendő készlet áll rendelkezésre, és rendszeresen találnak új forrásokat. Egyértelmű tendencia, hogy a jövőben bővülni fog a termelés földrajzi területe. Egyszer elérkezünk majd arra a pontra, amikor csökkenni kezdenek a készletek, de ez nem a közeljövőben fog megtörténni.

Bár a FAO gyűjt bizonyos statisztikai adatokat a világ trágyahasználatáról, ez nem terjed ki a foszfátérc forrásaira és készleteire. A vállalatok birtokában lévő foszfátérc-készleteket kereskedelmi szempontból széles körben lefedi az ausztráliai JORC[10] szabályzata vagy az azzal egyenértékű dokumentumok. Ez az iparági szabvány a készletek leírásának osztályozására és harmonizálására vonatkozik, de nem célja a nemzeti vagy nemzetközi készletek összegyűjtése. Az ilyen információk referenciaforrása mindig is az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata (United States Geological Survey, USGS) volt, de 1990 és 2010 között az USGS statisztikáit nem frissítették teljes körűen a nem kormányzati forrásokból származó információkkal. A fent említettek szerint 2010-ben a Nemzetközi Műtrágya-fejlesztési Központ (IFDC) ágazati információk alapján új, sokkal magasabb becslésekről számolt be a készletekre vonatkozóan, és 2011-ben az USGS ennek megfelelően frissítette a forrásokra vonatkozó becsléseit[11]. Ebben a dokumentumban lehetőség szerint mindig ezeket a számadatokat, valamint az USGS forrásra és készletre vonatkozó meghatározásait használtuk. A 2. ábra a készletekre vonatkozó becslések változását mutatja be.

2. ábra: A foszfátérc-készletek felülvizsgálatának hatása milliárd tonna P2O5-ben kifejezve[12]

Már számos tudományos publikációban felmerült az a kérdés, hogy szükséges-e létrehozni hivatalos jelentéstételi rendszert és statisztikai nyomon követést. Egy ilyen rendszernek lehetővé kellene tennie az információk olyan módon való összegyűjtését, hogy ne sérüljön az üzleti titok, de ugyanakkor a hivatalos szervek és más érdekelt felek biztosak lehessenek abban, hogy pontos információkkal rendelkeznek. Elengedhetetlen lenne a már létező nemzeti geológiai szolgálatok integrációja.

A foszfor szerves forrásai gyakran súlyos és nagy térfogatú anyagok, például trágya vagy szennyvíziszap, amelyeket nem egyszerű nagy távolságra szállítani. A készleteket azonban jobban is el lehetne osztani regionális szinten, és mind mennyiségi, mind minőségi szempontból lehetne javítani az anyagok elérhetőségét. Ezt a kérdést a 4. szakasz tárgyalja részletesebben.

2.2.        Egyre több trágya szükséges az emberiség élelemmel való ellátásához

A FAO globális trágyakeresletre vonatkozó előrejelzései alapján a világon tovább növekszik majd a trágyafelhasználás. Az előrejelzések szerint a műtrágyában tápanyagként használt foszfát mennyisége 2015-re akár az évi 43,8 millió tonnát, 2030-ra pedig az évi 52,9 millió tonnát is elérheti[13]. Ezek az adatok azon a feltételezésen alapulnak, hogy továbbra is fennmarad az a kedvezőtlen helyzet, hogy egyes fejlődő országokban – elsősorban Szubszaharai-Afrikában – nagyon kevés trágyát használnak. Ami a foszfort illeti, a jelenlegi világszintű fogyasztás körülbelül 20 millió tonnát tesz ki évente. Az előrejelzések szerint az állattenyésztés nagymértékű növekedése miatt a takarmányban felhasznált foszfor iránti kereslet is növekedni fog[14].

Ami a hosszabb távú kilátásokat illeti, több tényező is arra utal, hogy a kereslet valószínűleg továbbra is növekedni fog. 2050-re várhatóan több mint kilencmilliárd főre nő majd a Föld lakossága. A táplálkozási szokások változásával együttesen ez arra indította a FAO-t, hogy 2050-re 70 %-kal[15] nagyobb élelmiszer-keresletet jelezzen előre, ha folytatódnak a jelenlegi nem fenntartható tendenciák. Ez egyben valószínűleg azt is jelenti, hogy több földterületet vonnak majd mezőgazdasági termelésbe, és/vagy még intenzívebbé válik a jelenlegi termőföldeken folytatott termelés. Emiatt megnő majd a műtrágya iránti kereslet.

Ezt a keresletnövekedést ösztönözni fogja a bioüzemanyagok globális előállításának bővülése is. [16] Már 2007–08-ban is évi 870 000 tonna foszfátra becsülték a bioüzemanyagok előállításához kapcsolódó műtrágyahasználatot[17].

2.2.1.     A foszforhasználat globális egyenlőtlenségei

3. ábra: A mezőgazdaságban használt foszfor egyenlőtlen eloszlásának globális térképe (2000)[18]

A 3. ábra egy olyan tanulmány eredménye, amelynek célja a világszerte érvényesülő foszforegyensúly kiszámítása. Azt mutatja, hogy számos fejlődő országban jelentős foszforhiány tapasztalható[19]. Ezek a szintek alatta maradnak annak, ami a talaj hosszú távú termőképességének megőrzéséhez és a később szükségessé váló növekvő terméshozamokhoz lenen szükséges. Ezt a többletszükségletet részben fedezhetné a helyi szerves források megfelelőbb felhasználása, de valószínű, hogy e kereslet nagy részét foszfátércből kell majd kielégíteni. Mivel az emberi népesség várhatóan leginkább a fejlődő világban fog növekedni, azokon a területeken lesz a legnagyobb szükség több foszfátműtrágyára, ahol jelenleg a legalacsonyabb a talaj foszfáttartalma.

A világszintű kereslet növekedését részben lelassítja majd a foszforhasználat visszaesése az intenzív állattartó területek körül, ahol a talajok a túlzott trágyakijuttatásnak köszönhetően a növénytermesztéshez szükségesnél már több foszfort tartalmaznak (az EU, az Egyesült Államok és Kína egyes részei). Az ilyen visszaesések bekövetkezhetnek gazdasági tényezők miatt, mivel a telítődött földre juttatott további foszfor nem előnyös a termés számára, vagy kiválthatják azokat a vízszennyezés kezelését célzó környezetvédelmi szabályok is. Meg kell azonban jegyezni, hogy ha ezeken a területeken nem csökkentik az állattenyésztés mértékét, akkor a takarmányhoz kapcsolódó foszforkereslet változatlan marad.

2.3.        A kínálat és a kereslet egyensúlya

Amióta megkezdődött az ipari műtrágyagyártás, a műtrágya iránti kereslet folyamatos növekedését következetesen követte a kibányászott foszfátérc mennyiségének növekedése. Nagyobb geopolitikai események alkalmanként megtörték a folyamatot, például amikor az 1990-es években a Szovjetunió összeomlása miatt átmenetileg csökkent a globális műtrágyakereslet, de egyébiránt folyamatos volt a növekedés.

2.3.1.     A 2008. évi árcsúcs

2007–2008-tól egy tizennégy hónapos időszak során több mint 700 %-kal emelkedett a foszfátérc ára. 2008-ban Kína 110–120 %-os kiviteli vámot vezetett be a foszfátércre, ezt később több lépésben 35 %-ra csökkentették, és ma is ezt a mértéket alkalmazzák. A foszforsavhoz kapcsolódó globális működési kapacitás a lehetséges maximumhoz közel tetőzött. A magas ár felkeltette a sajtó és az érdekelt felek figyelmét is. Az árcsúcsot a globális recesszió során bekövetkező visszaesés követte, bár 2011 eleje óta ismét növekedésnek indultak az árak. A foszfátérc árának emelkedése alapvetően a kínálattól és a kereslettől függ, és az egyik befolyásoló tényező a bioüzemanyag-előállításhoz használt növények miatt megnövekedett kereslet. A foszfátércárak összefüggnek az élelmiszerárakkal is, és kismértékben hozzájárulhatnak azok emelkedéséhez, bár e tekintetben sokkal kevésbé jelentősek, mint az olajárak.

2.3.2.     A „foszforcsúcsról” szóló vita és az ellátás biztonsága

Az USGS statisztikái – az akkor rendelkezésre álló egyetlen nyilvános forrás – alapján több tudományos életbeli és más elemző azt jelezte előre, hogy a „foszforcsúcs”, vagyis az az időpont, amikor a foszfátérc globális kitermelése eléri a csúcsát és hanyatlani kezd, középtávon érkezhet el[20], vagy akár már be is következhetett[21]. Azóta az USGS frissítette a készletekre vonatkozó becsléseit, így ezek a számítások már nem relevánsak. Ezenkívül több tudományos szakember azt állította, hogy a foszfor esetében alapvetően nem megfelelő a készletek Hubbert-görbe[22] használatával történő vizsgálata, elsősorban azért nem, mert a foszfor újrahasznosítható. Azt is megemlítik, hogy az árak emelkedésével új forrásokat találnak majd, még ha egyes ilyen források esetében nehezebb is a bányászat vagy magasabb a szennyezőanyag-tartalom.

Nem tűnik ugyan valószínűnek, hogy a következő nemzedékeknek szembe kell nézniük a foszfátérckészletek kimerülése miatti foszforcsúcs problémájával, az ellátásbiztonságnak az említett vita során felvetődött kérdései továbbra is relevánsak. Bár új bányákat és új technológiákat alakítanak ki – elsősorban a tengerfenéki forrásokhoz kapcsolódóan –, és új készletekről érkeznek jelentések, más források eltűnőben vannak. A jelenlegi technológiai és környezeti feltételek mellett az Egyesült Államokban lévő bányák élettartama lehetséges, hogy nem sokkal haladja meg a körülbelül ötven évet. Az, hogy Kína belső termelése meddig tart ki, nem egyértelmű, de a jelentős belső szükségletekre tekintettel kevéssé tűnik valószínűnek, hogy ez a forrás a jövőben jelentős mennyiségben álljon rendelkezésre kivitelre.

2.3.3.     A nyersanyag-politikai kezdeményezés

2010-ben egy európai bizottsági munkacsoport 41 nyersanyagot értékelt abból a célból, hogy meghatározza, mely nyersanyagok kritikus fontosságúak az EU számára. Miután a munkacsoport értékelte az egyes nyersanyagok gazdasági fontosságát, ellátásának kockázatait és környezeti hatását, a Bizottság elfogadta az általa kritikusnak tekintett 14 nyersanyag jegyzékét. Ezt az értékelést 2013-ban megismétlik, és ezúttal a foszfátérc is tárgyát képezi majd.

2.3.4.     A foszfátérckészletek minősége

A készletek mennyisége és elhelyezkedése helyett inkább a fennmaradó készletek nehézfém-tartalma adhat okot aggodalomra. A foszfátérc valamilyen mértékben általában szennyezett kadmiummal, amely egy mérgező elem. A Finnországban, Oroszországban és Dél-Afrikában bányászott foszfátérc vulkáni eredetű, és nagyon alacsony a kadmiumtartalma (egyes esetekben 10 mg kadmium/kg P2O5 alatti). Ezzel szemben az Észak- és Nyugat-Afrikában, valamint a Közel-Keleten található készletek üledékesek, és általában sokkal magasabb a kadmiumszintjük, a legrosszabb esetekben meghaladja a 60 mg kadmium/kg P2O5 értéket. Az, hogy ellenőrizni kell a talaj műtrágyákból származó kadmiummal való szennyezettségét (3.3. szakasz), azt jelenti, hogy ha kimerülnek a tisztább források, valószínűleg emelkedni fog a talajvédelmi előírásoknak megfelelő műtrágyák előállítási költsége, vagy az EU szigorúbb előírásai azt eredményezik majd, hogy a magasabb kadmiumtartalmú anyagokat máshol értékesítik. A tiszta források nem hatékony felhasználása miatt gyorsabban érkezik majd el ez a pont, kivéve, ha gazdaságilag életképessé válnak a kadmiummentesítési[23] technológiák.

1. kérdés – Ön szerint adnak okot aggodalomra az EU ellátásának biztonságával kapcsolatos, a foszfátérc eloszlásához kapcsolódó problémák? Ha igen, mit kellene tenni, hogy e problémák kezelése érdekében együttműködjünk az előállító országokkal?

2. kérdés – Pontos képet mutat ez a dokumentum a keresletről és a kínálatról? Mit tehetne az EU annak érdekében, hogy ösztönözze az ellátási kockázatok enyhítését, például a fenntartható bányászat vagy új bányászati technológiák használatának népszerűsítésével?

3. kérdés – Ön szerint elegendő mennyiségben állnak rendelkezésre, valamint átláthatók és megbízhatók a foszfátérc és a műtrágya világszintű keresletére és kínálatára vonatkozó információk? Ha nem, akkor mi lenne a legjobb módja annak, hogy uniós és globális szinten átláthatóbb és megbízhatóbb információkhoz jussunk?

3.           A foszforciklus során jelentkező környezeti hatások

A fenntartható foszforhasználat az adott elemhez kapcsolódó problémáknál szélesebb körben fejt ki hatásokat. Ha pazarlóan bánnak a foszforral, az a termelési ciklusában szerepet játszó energia, víz és más erőforrások tekintetében is veszteséget jelent. A végül a víztestekben kikötő foszfor emellett önmagában is környezeti problémákat okoz, elsősorban eutrofizáció formájában. A 4. ábra bemutatja, mennyire kevéssé hatékony a láncolat.

4. ábra: Veszteségek a foszforláncolatban [24]

3.1.        Bányászat, feldolgozás és átalakítás műtrágyává vagy takarmánnyá

A modern foszfátbányászatot leginkább külszíni bányákban végzik. Az ilyen típusú bányászat nagy földterületeket[25] igényel. A kibányászott föld mellett területek szükségesek a meddőhányókhoz és az agyagülepítő tavakhoz is. A termelt szilárd hulladék összmennyisége magas lehet, de létesítményenként jelentősen változik – egy tanulmány olyan megállapításokról számol be, amelyek szerint egy tonna előállított foszforsavhoz 9,5 tonna foszfátérc szükséges, és 21,8 tonna különféle hulladék és 6,5 tonna meddő keletkezik[26].

A foszforsav-termelő létesítmények nagy mennyiségben állítanak elő egy foszforgipsz nevű mellékterméket is. A foszforgipszet egyes országokban nagy halmokban tárolják a radioaktivitási szintek szabályozása miatt vagy azért, mert az alternatív termékek (természetes gipsz és füstgázgipsz) versenyképesebbek. Egyes országokban, például és Brazíliában és Kínában viszont egyre nagyobb mértékben használják ezt az anyagot az építőiparban és a mezőgazdaságban[27].

A foszfátérc bányászata és feldolgozása során nagy mennyiségű víz is felhasználásra kerül. Bár a modern bányákban akár a felhasznált víz 95 %-át is újrahasznosíthatják, ez a hatékonysági szint egyáltalán nem általános. Fennállhat továbbá annak veszélye is, hogy a rendkívül savas ipari víz kiömlik vagy szivárog – elsősorban a foszforgipszhalmokon keletkező tócsákból –, ami szennyezheti a vízi ökoszisztémákat. Mivel a foszfátérckészletek gyakran vízhiányos régiókban találhatók, a foszfátbányászat fejlődése terén jelentős korlátozó tényező lehet a vízellátás.

A bányászat folyamata energiaigényes is. Az ágazat energiafelhasználására vonatkozó átfogó felmérések már meglehetősen elavultak, de az azokban szereplő számok szerint a végtermék tonnájaként 2,4 GJ primer energia szükséges – ez a mennyiség a duplája lenne, ha az Európába való szállítást is figyelembe vennék[28]. A foszfátbányákban az utóbbi időben bekövetkezett hatékonyságnövekedés valószínűleg javított ezen a helyzeten, amely egyébként bányánként is eltérő. A világon minden évben többmillió tonna ércet és műtrágyát szállítanak, az ezzel együtt járó környezeti szállítási költségek mellett.

3.2.        A mezőgazdaságból és a szennyvízből eredő vízszennyezés

A főként az intenzív mezőgazdaságból és kertészetből származó foszforfelesleg a tavak és folyók eutrofizációjának egyik legfőbb oka. Az emberi ürülékből és egyéb háztartási felhasználásokból eredő, ellenőrizetlen vagy elégtelenül ellenőrzött szennyvíz, valamint az ipari szennyezés szintén jelentős mértékben járul hozzá ezekhez a problémákhoz. Az ásványi műtrágya ritkábban oka az említett problémákra jellemző regionális egyenlőtlenségeknek, de egyes régiókban közreható tényező lehet.

Talajerózió útján jelentős mennyiségű talajhoz kötött foszfor juthat be a felszíni vizekbe. A nemrég a JRC által a víz által előidézett talajerózióról készített modell az EU 27 tagállamában 1,3 millió km²-re becsülte az érintett felszínt[29]. Ennek az érintett területnek majdnem 20 %-áról több mint 10 tonna talaj tűnik el hektáronként minden évben. A nemrég kihelyezett műtrágya vagy trágya túlfolyása tovább súlyosbíthatja a vízszennyezést. Ha nagyon nagy mennyiségű foszfáttal töltik fel a talajokat, az általában nem hátrányos a termények növekedése szempontjából, de befolyásolhatja a növények biológiai sokféleségét a természetes ökoszisztémákban, ha pedig több foszfát kerül be a közeli víztestekbe, az felborítja a biológiai egyensúlyt. A közvetett veszteségek mellett a világ egyes részein a trágyát továbbra is közvetlenül a vízfolyásokba vagy a szennyvízrendszerbe vezetik, ami fokozza a települési szennyvíz általi szennyezést. Míg a homokos talajú területeken, illetve a vegetáció nélküli lejtőkön a foszfát főként talajerózió útján jut be a vízbe, a telített területeken a felszíni vizekbe való bemosódás is jelentős tényező lehet.

A 2010. évi SOER-jelentés[30] szerint a foszfor édesvízbe történő mezőgazdasági kibocsátása Európa nagy részén meghaladja a hektáronkénti évi 0,1 kg foszfort, de a legproblémásabb helyeken 1,0 kg P/ha/év szintet meghaladó mértéket is elérhet. Ennek következtében az EU-ban sok tengeri és parti vízterület esetében magas vagy nagyon magas a foszforkoncentráció. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervek[31] értékelésének előzetes eredményei azt mutatják, hogy a vízgyűjtők 82 %-ában a mezőgazdaság jelentős foszfornyomás alá helyezi a vízfolyásokat. Egyes tanulmányok[32] szerint az édesvizek foszforszennyezését tekintve már meghaladtuk bolygónk tűrőképességének határait.

Az ilyen úton bekövetkező, valamint a szennyvízszennyezés miatti foszfor- és más tápanyagveszteség intenzívebbé teheti a növények és algák növekedését. Ennek eredményeképpen eutrofizáció jelentkezik, amely kibillentheti az egyensúlyából a növények/algák termelődésének és fogyasztásának folyamatát, ez pedig hátrányos hatással van a fajok sokféleségére és a víz emberi felhasználásra való alkalmasságára. Kiválthat nagyon súlyos algavirágzást is, az algák egyes káros fajai pedig halak és más tengeri állatok pusztulását okozzák, és miután lebomlottak, a kénhidrogén-kibocsátás miatt megmérgezhetik az embereket és az állatokat. Egy ilyen esemény helyrehozatala évekig tart akkor is, ha megszüntették a szennyezés forrását, mivel a foszfor részévé válik az üledéknek, amelyet gyakran felkavarnak, és emiatt újra és újra megismétlődik az eutrofizáció folyamata.

3.3.        Talajszennyezés

A foszfátműtrágyákban jelen lévő szennyezőanyagok közül jelenleg a legtöbb aggodalomra a kadmium ad okot (kivéve, ha kadmiummentesítési technológiák segítségével eltávolítják), bár lehetséges, hogy egyéb nehézfémeket is figyelemmel kell kísérni. Ha egyszer megjelenik a talajban, akkor a kadmiumot nem egyszerű eltávolítani, viszont vándorolhat, és felhalmozódhat a növényekben. Bizonyos növényekben (napraforgó, repce, dohány stb.) jellemzően nagyobb mennyiségű kadmium halmozódik fel.

A Bizottság 2002-ben kikérte a toxicitási, ökotoxicitási és környezetvédelmi tudományos bizottság (SCTEE) véleményét[33] arról, hogy mennyire valószínű, hogy a foszfátműtrágyák használatának következtében felhalmozódik a talajban a kadmium. A nyolc uniós tagállam (és Norvégia) által végzett kockázatértékelések és további elemzések alapján az SCTEE úgy becsülte, hogy a 60 mg kadmium/kg P2O5 vagy ennél magasabb kadmiumtartalmú foszfátműtrágyák az Európai Unió területén lévő legtöbb talajban kadmiumfelhalmozódást eredményeznek, míg a 20 mg kadmium/kg P2O5 vagy ennél alacsonyabb kadmiumtartalmú foszfátműtrágyák használata várhatóan 100 év alatt sem eredményez kadmiumfelhalmozódást, ha más kadmiumbeviteli forrásokkal nem számolnak. Bizonyos talajokban természetes módon magas a kadmiumszint, így ezeken a területeken óvatosabb megközelítés szükséges.

Az egészségügyi hatásokat illetően 2007 decemberében jelent meg a kadmiumra és kadmium-oxidra vonatkozó uniós kockázatértékelési jelentés[34]. A jelentés azt állapította meg, hogy a kadmium által hordozott legfőbb kockázat az élelmiszer-fogyasztás és a dohányzás miatti vesekárosodás. A kadmiumra és kadmium-oxidra vonatkozó kockázatcsökkentési stratégia intézkedéseket javasolt az élelmiszerek, dohánykeverékek és foszfátműtrágyák kadmiumtartalmának csökkentésére, figyelembe véve az Unió-szerte érvényes nagyon eltérő feltételeket[35]. Ezt megerősítette az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által az élelmiszerekben található kadmiumra vonatkozóan 2009-ben[36] és 2011-ben[37] végzett kockázatértékelés, valamint az élelmiszer-adalékanyagokkal foglalkozó közös FAO/WHO szakértői bizottság (JECFA) 2010. évi következtetései[38] is. A legtöbb ilyen intézkedés esetében még nem fejeződött be az előkészítő munka, de a takarmányra és élelmiszerre vonatkozó maradékanyag-határértékek alapján már hoztak kockázatkezelési döntéseket.

A talaj és a felszín alatti víz uránnal való – főként természetes háttér-előfordulásból eredő, de lehetséges, hogy az urán foszfátműtrágyákban való előfordulása miatt súlyosabb[39] – szennyezéséről számoltak be németországi, homokos talajú területekről, ami egyes esetekben az ivóvíz-feldolgozásra is hatással volt. Az ivóvíz és a mezőgazdasági termelés terén ez a szennyezés különleges óvintézkedéseket és költségeket eredményezhet.

4. kérdés – Hogyan kellene kezelnünk a foszforhasználathoz kapcsolódó talajszennyezési kockázatot az EU-ban?

4.           A hatékonyabb foszforhasználat lehetőségei és akadályai

Az elvégzett anyagáramlás-elemzések és kutatások azt mutatják, hogy több olyan kulcsfontosságú pont is van a foszforhasználat ciklusában, ahol jelenleg jelentős mennyiségű foszfor megy veszendőbe. Vannak azonban olyan technikák, amelyek segítségével visszanyerhető a foszfor, vagy javulhat a használatának hatékonysága[40]. Amikor 2008-ban tetőzött a foszfátérc és az abból származó termékek ára, az újrahasznosított foszfor több új alternatív forrása keltett gazdasági érdeklődést. Azóta az árak úgy tűnik, a tonnánkénti 200 dolláros szinten stagnálnak. A foszfor-újrahasznosítás költséghatékonyságára vonatkozó korábbi elemzések nagy része a foszfátérc árának emelkedése előttről származik, így mára már elavult. Ezenkívül ahogy egyre fejlődnek az újrahasznosított foszfor legígéretesebb forrásainak feldolgozásához kapcsolódó technológiák, és érvényesülni kezd a mérethatékonyság, egyre csökkennek a költségek is. Az árak kérdésétől eltekintve az újrahasznosított foszfor használatának legfőbb gazdasági előnye az ellenálló képességben rejlik – állandó anyagáram jellemzi, helyi forrásokból származik, és a foszfátérc áringadozásai nem érvényesek rá.

Az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatban végzett modellezés arra utal, hogy az elsődleges forrásokból származó foszfortartalmú műtrágyák használatának globális növekedését 2050-re 11 %-ra lehetne csökkenteni – ha nem történik változás, akkor 40 % lenne a növekedés[41]. Az egyesült államokbeli helyzet gazdasági modellezése azt mutatja, hogy ha megemelkednek az ásványi műtrágyák árai, és módosítják az adóterheket, hogy lefedjék a túlzott foszforhasználat externáliáinak akár csak egy kis részét is, a szántóföldek nagy területein kezdenék használni az újrafelhasznált forrásokból származó foszfort[42]. Az NPK-műtrágyákkal kapcsolatos előrejelzésekhez kapcsolódó JRC-projekten végzett munka is hozzájárult a valószínű fejleményekre vonatozó ismeretek bővüléséhez[43].

Az 5. ábra a globális szintű anyagáramlások és veszteségek egy elemzését mutatja be – az Unióról kirajzolódó kép bizonyos tekintetben jelentősen eltér ettől, különösen ami a terményekhez kapcsolódó és a betakarítás utáni veszteségeket illeti. Más globális, nemzeti és regionális elemzések is nagyon eltérő képet mutathatnak, és egyes bejelentett veszteségek vitatottak. Jelenleg is folyik a tudományos munka ennek a globális képnek a javítása érdekében.

5. ábra: Globális foszforáramlások a mezőgazdasági, élelmiszer- és szennyvízrendszerekben (kerekített számok) [44]

5. kérdés – Mely technológiák rendelkeznek a legjelentősebb általános potenciállal a fenntartható foszforhasználat fejlesztése terén? Milyen költségekkel és előnyökkel járnak ezek?

6. kérdés – A fenntartható foszforhasználat további kutatása és az e téren történő innováció kapcsán mit kellene támogatnia az EU-nak?

4.1.        Hatékonyabb kinyerés, feldolgozás és ipari használat

A foszfátbányászat hatékonyságának korábbi tudományos elemzése azt mutatta, hogy az összes érc akár egyharmada is kárba veszhet a bányászati, feldolgozási és dúsítási műveletek során[45], és további 10 % a szállítás és kezelés alatt[46]. Az áremelkedéseket követő közelmúltbeli beruházások azonban jelentősen javuló hatékonyságot eredményeztek egyes bányákban. Számos olyan technológiai újítást alkalmaznak vagy fejlesztenek ki, amelyekkel elkerülhető a termékek vagy melléktermékek pazarlása, tisztább termék állítható elő, illetve energiát, vizet vagy vegyszereket lehet megtakarítani. Ezeket a fejlesztéseket valószínű, hogy leginkább a magasabb ár és az optimális készletek kimerülése ösztönzi, de az uniós fogyasztási követelmények (különösen ami a szennyezésmentesítést illeti) is szerepet játszhatnak bennük. Tovább folyik a munka a műtrágyák biztonságának és minőségének javítása, valamint a műtrágyák összetevőinek címkézés útján történő átláthatóbbá tétele érdekében, elsősorban a műtrágyákról szóló rendelet felülvizsgálatának keretében. A tisztítószerekről szóló rendelet nemrég elfogadott módosítása, amely korlátozza a foszfátok és más foszforvegyületek használatát a fogyasztói mosószerekben és az automata mosogatógépekhez való mosogatószerekben, szintén segít majd csökkenteni a nem elengedhetetlen használatot, és korlátozni a tisztítószer-használatból eredő foszforkibocsátást.

4.2.        Hatékonyabb használat és megőrzés a mezőgazdaságban

A hatékony növénytermesztés azt jelenti, hogy elegendő, a növények számára elérhető foszfor található a talajban (a kritikus szint) ahhoz, hogy a növény fejlődése során mindvégig kielégítse annak szükségleteit, de annál nem több[47]. Az EU-ban számos kezdeményezés már hatékonyabb foszforhasználatot eredményezett, és csökkentette a foszforveszteséget a mezőgazdaságban. Ezek közé tartoznak a nitrátokról szóló irányelv[48] szerinti gyakorlati szabályzatok és cselekvési programok, valamint a vidékfejlesztési szakpolitika keretébe tartozó agrár-környezetvédelmi programok. A talajvédelem iránti megnövekedett érdeklődés, amelyet a tematikus talajvédelmi stratégia is támogatott, valamint a jó mezőgazdasági és környezeti állapot (GAEC)[49] talajhoz kapcsolódó része, amely a közös mezőgazdasági politika szerinti kölcsönös megfeleltetési rendszer részét képezi, egyaránt hozzájárulnak a javuló talajkezeléshez és ahhoz, hogy csökken a szerves anyagok fogyásának és eróziójának mértéke – mindkét jelenség szerepet játszik a foszforveszteségben. Továbbra is jelentős mozgástér maradt azonban a foszforhasználat és a hatékonyság mezőgazdasági üzemek szintjén történő javítására[50]. Idetartoznak például a „precíziós gazdálkodási” technikák, mint amilyen a trágya befecskendezése és a szervetlen műtrágya beépítése, de a földek foszforszintjének és trágyatartalmának vizsgálata is fontos annak biztosításához, hogy a megfelelő mennyiségű műtrágyát használják, jó helyen és jó időben, a kritikus szintre emelve így a foszfor mennyiségét. A szél és víz által okozott erózió csökkentésére irányuló nagyobb erőfeszítések, valamint a vetésforgó fokozottabb alkalmazása általában véve segítenének csökkenteni a talajveszteséget és a talajban lévő foszfor kárba veszését. A műtrágyák kertészet terén történő használatát is lehetne javítani, különösen zárt rendszerek alkalmazásával.

Egyes – vagy már piacon lévő, vagy hamarosan a piacra kerülő – új technológiák növelhetik a műtrágyák hatékonyságát, elsősorban enzimalapú technikákkal. Ilyenek például a gyökérfejlődést javító újdonságok és a mikrobiális oltóanyagok – ezek mindegyike a növény foszforfelvételének javítását célozza.

Elterjedtebbé váltak a foszforhatékonyság állattenyésztés terén történő javítására irányuló technikák is. Elsősorban az étrendek foszfortartalmát igazították hozzá az állatok különböző életszakaszokra jellemző szükségleteihez („többfázisú takarmányozás”), és fitáz enzimmel egészítették ki az együregű gyomrú állatoknak szánt takarmányokat. Ezek a módszerek hozzájárulnak az állati takarmányok foszforszintjének csökkentéséhez, mivel az állatok szervezete hatékonyabban dolgozza fel a foszfort. Egyelőre azonban még nem használják ki teljes mértékben ezeket a megoldásokat. Egyre több új fitáz enzimet engedélyeznek takarmány-adalékanyagként az EU-ban.

Az e technológiák szélesebb körű használata előtt álló legjelentősebb akadályokat a költségek és a praktikusság képezik. Bár a fitáz enzim használata már széles körben elfogadott, más technológiák esetében alapos vizsgálatok – köztük célzott üzemi kísérletek – lesznek szükségesek ahhoz, hogy általánossá váljanak.

Ezzel kapcsolatban a 2014–2020-as kutatási keretprogram és a közeljövőbeli, a mezőgazdasági termelékenység és fenntarthatóság témájára vonatkozó európai innovációs partnerség fontos szerepet játszhatnak a foszfor mezőgazdaságban történő hatékonyabb használatára és megőrzésére vonatkozó új megoldások kidolgozásában.

7. kérdés – Ön szerint elegendő információ áll rendelkezésre a foszforhasználat hatékonyságáról és az újrahasznosított foszfor használatáról a mezőgazdaság terén? Ha nem, akkor milyen további statisztikai információkra lehet még szükség?

8. kérdés – Hogyan segíthetné elő a mezőgazdasági termelékenység és fenntarthatóság témájára vonatkozó európai innovációs partnerség a fenntartható foszforhasználatot?

4.2.1.     Hatékonyabb trágyahasználat

Az elmúlt évtizedben a nitrátokról szóló irányelv végrehajtása ösztönözte a trágya sokkal hatékonyabb kezelését. Megnövekedett az érdeklődés a trágyafeldolgozás, valamint a feldolgozott trágya foszforban gazdag szilárd részének olyan termékké való átalakítása iránt, amelyet az előállítási helytől (ahol a földek gyakran már telítettek tápanyagokkal) távolabb lehet értékesíteni. Bár a kiinduláskor a hígtrágya víztartalma körülbelül 95 %, a feldolgozás az eredeti hígtrágya nagyjából 30 %-ára tudja csökkenteni a szilárd rész térfogatát, azonban továbbra is több akadály áll a feldolgozott trágya exportálásának útjába, például a költségek (szállítás és energia). Változatlanul gondot jelent a fogadó gazdaságok általi elfogadhatóság is.

22-ből[51] 15 tagállam esetében a termőföldekre szánt foszfor fő forrása már most is a trágyában található újrahasznosított foszfor. A többi tagállamban és sok uniós régióban azonban még nem használják ki teljes mértékben a trágya nagyobb mértékű feldolgozásának és ásványi műtrágyák helyett történő használatának lehetőségeit.

9. kérdés – Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a trágyával bőségesen ellátott területeken jobban kezeljék és nagyobb mértékben dolgozzák fel a trágyát, illetve annak ösztönzése érdekében, hogy e területeken kívül is nagyobb arányban használjanak feldolgozott trágyát?

4.3.        Az élelmiszer-hulladék keletkezésének megelőzéséhez és a hasznosításához kapcsolódó lehetséges előnyök

Ha az előállítási és fogyasztási szakaszban bármilyen mértékben is sikerül csökkenteni az élelmiszer-hulladék mennyiségét, akkor kevesebb új, az érckészletből származó foszfort kell bevinni a rendszerbe. Az élelmiszer-hulladékkal kapcsolatos helyzetet már alaposan tanulmányozták. Minden uniós polgár átlagosan 180 kg élelmiszert pazarol el évente[52]. Az, hogy hogyan állítjuk elő és hogyan fogyasztjuk el az ételt, hogy milyen típusú és mennyiségű ételt eszünk, és hogy az élelmiszerek mekkora része vész kárba, nagyban befolyásolja a fenntartható foszforhasználatot, és ezért ezen a területen még jelentős fejlődést lehet elérni. Ezt a témakört részletesebben a fenntartható élelmiszerekről szóló közlemény fejti majd ki, amely a tervek szerint 2013-ban kerül elfogadásra. Ezt az erőforrás-hatékonyság ütemterve jelentette be, amely célul tűzte ki, hogy 2020-ra a felére csökkenjen a fogyasztásra alkalmas élelmiszer-maradékból származó hulladék mennyisége az EU-ban.

Amellett, hogy megelőzzük az élelmiszer hulladékká válását, jobban is hasznosíthatnánk a keletkező élelmiszer-hulladékot. Jelenleg nagy mennyiségű élelmiszer-hulladékot – és általában véve biológiailag lebontható hulladékot – égetnek el, és a hamuban található foszfort gyakran nem hasznosítják újra. Sok foszfor vész kárba a hulladéklerakókban is. A hulladéklerakókról szóló irányelv[53] előírja a tagállamok számára, hogy az ilyen lerakókba kerülő, biológiailag lebontható települési hulladék mennyiségét 2016-ig fokozatosan csökkentsék az 1995-ben keletkezett összes ilyen hulladék teljes mennyiségének 35 %-ára. Az irányelvnek köszönhetően nagyon jelentős mértékben fokozódott a biohulladékoknak a biogáz-előállítást, illetve talajjavító vagy mezőgazdasági célú tápanyagok előállítását célzó újrafeldolgozása, de az irányelv nem mindig a legnagyobb értékű felhasználás felé tereli az erőforrást.

A biológiailag lebontható hulladék komposzt, kirothasztott anyag, illetve zöld- vagy konyhai hulladékok hamuja formájában történő felhasználása egyéb tápanyagok mellett jelentős mennyiségű foszfort is újrahasznosítana. Ennek a hulladékáramnak a hasznosítását jelenleg hátráltatja, hogy az EU-ban rendkívül sokféle megközelítés létezik a biológiailag lebontható hulladék megfelelő használatát és minőségi előírásait illetően. A hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok, amelyek meghatározzák, hogy a biológiailag lebontható hulladék mikortól nem tartozik már a hulladék fogalmának körébe, jelenleg állnak kidolgozás alatt közösségi szinten. Mindez hozzá fog járulni a jogi akadályok elhárításához. A műtrágyákról szóló rendelet 2013-ban elfogadandó felülvizsgálata szintén jelentős esemény lesz. Ebben az összefüggésben megvizsgálják majd, van-e lehetőség a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumokat teljesítő biológiailag lebomló hulladékok uniós piacra való bejutásának további harmonizálására, mivel az ilyen hulladékok később felhasználhatók szerves trágyák alapanyagaként és talajjavítóként, ezek kapcsán pedig javasolni fogják a műtrágyákról szóló jövőbeli rendelet hatályának kiterjesztését.

Emellett több olyan, a mezőgazdaságból és az élelmiszer-előállítás melléktermékeiből származó hulladékáram létezik, amelynek kapcsán megfelelő kezeléssel jelentős mennyiségű foszfort lehetne újrahasznosítani. Egyes ilyen erőforrások esetében a közegészségügyi problémák és az azok kezeléséhez szükséges intézkedések az elmúlt években csökkentették e folyamat hatékonyságát. Egy említésre méltó példa a hús- és csontliszt, valamint a feldolgozott állati fehérje, mivel a foszfor főként a csontrendszerben koncentrálódik. Bár a hús- és csontliszt egy részét elégetik, a hamut pedig felhasználják vagy trágyaként, közvetlenül talajjavításra, vagy a foszfortermelés terén[54], a foszfor nagy része egyszerűen kárba vész. A feldolgozott állati fehérje használata engedélyezett a takarmányokban és a szerves trágyákban, és ez az anyag jelentős mennyiségben érhető el a piacon. Amennyiben egyéb biztonságos felhasználási módokat azonosítanak, elképzelhető lehet az ennek az anyagnak a használatát szabályozó jogi keret[55] finomítása.

10. kérdés – Mit lehetne tenni az élelmiszer-hulladékban és más biológiailag lebontható hulladékokban található foszfor hasznosításának fejlesztése érdekében?

4.4.        A szennyvíz kezelése

Az emberi fogyasztást követő veszteség elkerülhetetlen, de több olyan technológia is létezik, amely lehetővé teszi a foszfor szennyvíztisztító telepekről való visszanyerését. Ezek a technikák az elmúlt években jelentős fejlődésen mentek keresztül, számos kísérleti projekt indult, és ma már kereskedelmi léptékű műveletek is folynak Nyugat- és Észak-Európában.

Bár a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv[56] 5. cikke előírja a foszfor eltávolítását a szennyvízből, az elem felhasználható formában való kinyerése nem előírás. Az irányelv egyik jellegzetessége, hogy megengedi a foszfor vas használatával történő flokkulációját, melynek eredménye egy olyan erősen kötött vegyület, amelyből nem egyszerű kereskedelmi célra visszanyerni a foszfort, és amely lehetséges, hogy nem teljes mértékben hasznosítható a növények számára.

Léteznek a foszfor kinyerésére szolgáló olyan alternatív technikák, amelyek esetében nem jelentkezik ez a probléma. Ezek közé tartozik a szennyvízben található foszfor struvit formájában történő eltávolítása, a szennyvíziszap elégetése és a hamu felhasználása, valamint a szennyvíziszap közvetlen kijuttatása a földekre megfelelő kezelést követően. A termék agronómiai minősége minden esetben kulcsfontosságú annak biztosításához, hogy a foszfor valóban elérhető és hasznosítható legyen a növények számára. A szennyvízben található foszfornak jelenleg körülbelül 25 %-át használják fel újra, a legelterjedtebb módszer a szennyvíziszap közvetlen kijuttatása a földekre. A teljes visszanyerési potenciál meglehetősen magas, körülbelül évi 300 000 tonna foszfor az EU-ban[57]; a különböző uniós tagállamok közötti, az – akár közvetlenül, akár hamu formájában – felhasznált szennyvíziszap mennyiségében mutatkozó jelentős eltérések pedig azt mutatják, hogy a bevált módszerek terén van még lehetőség a harmonizációra.

A legtöbb ilyen módszer kereskedelmi és környezeti életképessége attól függ, hogy az erőforrás milyen mértékben hígított. A víztelenítés és a nagy térfogatú folyadékok szállítása energiaigényes és költséges folyamat. Alapvető fontosságú kérdés a szennyezőanyag-mentesség is, mivel ahhoz szigorú követelmények és alapos ellenőrzési eljárások szükségesek, és a szennyvíziszap-égetés esetében azt jelenti, hogy az égetési folyamat során a szennyvíziszap nem keveredhet más hulladékokkal.

Bár a szennyvíziszapról szóló irányelv[58] meghatározta az iszap mezőgazdasági területeken való biztonságos használatának feltételeit, az irányelvet ma már elavultnak tekintik, különösen a kadmiumra és más szennyező anyagokra vonatkozó határértékeket tartják túl magasnak. Tizenhat tagállam fogadott el az irányelvben meghatározottaknál szigorúbb előírásokat. A szigorúbb minőségi követelmények harmonizációja növelné a gazdálkodói és fogyasztói bizalmat az iszap Unióban való biztonságos használatához kapcsolódóan. A jövőbeli hatékonyabb erőforrás-használat ösztönzése érdekében foglalkozni kell ezekkel a kérdésekkel, hogy a szennyvíziszapra vonatkozó termékelőírások bizalmat ébresszenek a végfelhasználók – vagyis a mezőgazdasági termelők, a kiskereskedők és végül a fogyasztók – teljes láncolatában. A szennyvíziszapot komposztálni is lehet, és a jelenleg kidolgozás alatt álló, a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok figyelembe veszik, hogy ez az iszapkomposzt képes-e teljesíteni azokat a szigorú előírásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a mezőgazdasági termelők a komposztálást követően biztonságosan használhassák az anyagot.

11. kérdés – Ön szerint kötelezővé kell tenni vagy ösztönözni kell a foszfor szennyvízkezelés során történő visszanyerésének valamilyen formáját? Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a szennyvíziszap és a biológiailag lebontható hulladék elérhetőbb és elfogadottabb legyen a földművelés terén?

4.5.        Szerves trágyák használata

A szerves melléktermékekből és hulladékokból származó foszfát hatékonyabb használatának egyik előnye az, hogy nem növeli az európai ökoszisztémában jelen lévő kadmium összmennyiségét, amennyiben ezek a melléktermékek és hulladékok Európában előállított élelmiszerekből és takarmányokból származnak, amelyek európai talajokból felszívott kadmiumot tartalmaznak. Egyes szerves trágyák esetében azonban a réz- és cinkszennyezés is problémát jelenthet.

Bár a foszfor (trágyából, szennyvízből és biológiailag lebontható hulladékból való) visszanyerését szolgáló ipari technológiák közül sokat már használnak változó mértékben, nem létezik közös stratégia az ilyen megújuló erőforrások mezőgazdasági termelők általi használatának népszerűsítésére. Az újrahasznosított foszfort tartalmazó trágyák ára általában magasabb, mint az ásványi foszfátműtrágyáké. Sokkal többet lehetne tenni az újrahasznosított foszfor piacainak feltárása, a nagyobb mértékű használat útjában álló akadályok felderítése, valamint a már rendelkezésre álló új technológiák alkalmazása terén.

5.           A következő lépések

Ez a konzultációs célú közlemény elsőként határozza meg uniós szinten a foszforhasználat fenntarthatóságával kapcsolatos problémákat. A célja, hogy vitát indítson a helyzet jelenlegi állásáról és azokról a fellépésekről, amelyeket fontolóra kell venni.

A konzultációs célú közleményben foglalt kérdésekkel kapcsolatban, illetve bármely egyéb, a fenntartható foszforhasználattal kapcsolatos, fontosnak tartott kérdésben minden európai intézmény és érdekelt fél – legyen az szervezet vagy magánszemély – kifejezésre juttathatja véleményét.

Valamennyi érdekelt felet felkérjük, hogy legkésőbb 2013. december 1-ig juttassa el észrevételeit e-mailben a következő címre: env-use-of-phosphorus@ec.europa.eu .

Fontos, hogy a konzultáció résztvevői elolvassák az adatvédelmi nyilatkozatot, amely tájékoztatást nyújt a személyes adatok és a válaszok kezelésének módjáról. A szakmai szervezeteket ezúton felkérjük, hogy regisztrálják magukat a Bizottság érdekképviseleti nyilvántartásában (http://:ec.europa.eu/transparency/regrin). Ez a nyilvántartás az európai átláthatósági kezdeményezés részeként jött létre. A Bizottság közzéteszi az érdekelt felektől érkezett észrevételeket az interneten, kivéve, ha ön kifejezetten kéri ennek mellőzését.

A nyilvános konzultáció eredményei segítenek a további bizottsági munka irányának meghatározásában a fenntartható foszforhasználattal kapcsolatos uniós szerepvállalás terén.

[1]               COM(2011) 0571 végleges.

[2]               http://www.bordeaux-aquitaine.inra.fr/tcem_eng/seminaires_et_colloques/colloques/designing_phosphorus_cycle_at_country_scale

[3]               Review of the future resource risks faced by UK Business and an assessment of future viability (Az egyesült királyságbeli vállalkozások előtt álló erőforrás-kockázatok áttekintése, valamint a jövőbeli életképesség értékelése), AEA, 2010.

[4]               http://www.nutrientplatform.org/?p=306

[5]               http://www.phosphorusplatform.org/

[6]               Phosphorous imports, exports, fluxes and sinks in Europe (A foszfor importja, exportja, özöne és süllyesztői Európában) Richards és Dawson, 2008.

[7]               The Story of phosphorus: Global food security and food for thought (A foszfor története: globális élelmiszer-biztonság és elgondolkodtató adalékok), Cordell et al., 2009.

[8]               Az importfüggőség a nettó import / (nettó import + uniós termelés) módszerrel került kiszámításra – ez a módszer „Az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézés” című, COM(2011) 25 számú dokumentumban szerepel.

[9]               World Phosphate rock reserves and resources (A világ foszfátérckészletei és -forrásai), IFDC, 2010.

[10]             Joint Ore Reserves Committee (Közös Érckészlet-bizottság) – további információkért lásd: www.jorc.org.

[11]             http://minerals.usgs.gov/minerals/pubs/commodity/phosphate_rock/mcs-2011-phosp.pdf

[12]             Blanco 2011-es előadása alapján.

[13]             Forecasting Long-term Global Fertiliser Demand (A hosszú távú globális műtrágyakereslet előrejelzése), FAO, 2008.

[14]             Rosegrant et al., 2009, az állatok számában bekövetkező növekedésre vonatkozó előrejelzések tekintetében.

[15]             Az újabb értékelések 60 %-hoz közelebbi értékeket tartalmaznak – lásd a JRC 2012. évi, az NPK-műtrágyákra vonatkozó előrejelzésekkel kapcsolatos tanulmányát.

[16]             The Impact of First-Generation Biofuels on the Depletion of the Global Phosphorus Reserve (Az elsőgenerációs bioüzemanyagok hatása a globális foszforkészlet csökkenésére), Hein és Leemans, 2012.

[17]             Medium Term Outlook for Global Fertilizer Demand, Supply and Trade 2008-2012 (Középtávú kitekintés a műtrágyák globális keresletére, kínálatára és kereskedelmére 2008–2012), Heffer és Prud'homme, 2008.

[18]             Agronomic P imbalances across the world's croplands (A mezőgazdaságban használt foszfor egyenlőtlen eloszlása a világ szántóföldjein), Macdonald et al., 2011.

[19]             Lásd még: http://www.africafertilizer.org/

[20]             A rock and a hard place – peak phosphorus and the threat to our food security (Egy kőzet és egy kemény helyzet – a foszforcsúcs, valamint az élelmiszerbiztonságot fenyegető veszélyek), Soil Association, 2010.

[21]             'Peak P' what it means for farmers (A foszforcsúcs, és amit a gazdálkodók számára jelent), Déry és Anderson, 2007.

[22]             A Hubbert-görbe annak becslése, hogy hogyan alakul az időben egy adott forrás kitermelt mennyisége. Először az olajcsúcs előrejelzésére használták, azóta pedig más források kimerülésének becslésére is alkalmazzák (a Wikipedia meghatározása).

[23]             A kadmium eltávolítása a feldolgozott termékből.

[24]             Sustainable use of phosphorus (A foszfor fenntartható használata), Cordell et al., 2010 – a megjelenéskor aktuális számadatok.

[25]             A floridai foszfátbányászat körülbelül évi 5 000–6 000 holdnyi területet bolygat meg, és holdanként 9 000 rövid tonna (8165 tonna) földet bányásznak ki.

[26]             Global phosphorus flows in the industrial economy from a production perspective (Globális foszforáramok az ipari gazdaságban termelési szempontból), Villalba et al., 2008.

[27]             Megjegyzendő, hogy a foszfátérc természetes radioaktivitásának szintje a bánya geológiai jellemzőitől függően nagy változatosságot mutathat.

[28]             Materials flow and energy required for the production of selected mineral commodities (Egyes ásványi cikkek előállításához szükséges anyagáram és energia), Kippenberger, 2001 (de maguk az energiára vonatkozó számadatok 1994-ből származnak).

[29]             A talajvédelemről szóló tematikus stratégia végrehajtása és a folyamatban lévő tevékenységek, COM(2012) 46 final.

[30]             Európa környezete – helyzetkép és kilátások 2010-ben: http://www.eea.europa.eu/soer

[31]             38 vízgyűjtő-gazdálkodási terv alapján.

[32]             Reconsideration of the planetary boundaries for phosphorus (A bolygó foszforhoz kapcsolódó tűrőképességének újraértékelése), Carpenter és Bennett, 2011.

[33]             http://ec.europa.eu/health/ph_risk/committees/sct/documents/out162_en.pdf.

[34]             http://esis.jrc.ec.europa.eu/doc/risk_assessment/REPORT/cdmetalreport303.pdf

[35]             HL C 149., 2008.06.14., 6. o.

[36]             EFSA Journal (2009) 980, 1–139.; http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/980.htm

[37]             EFSA Journal (2011); 9(2):1975; http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/1975.htm

[38]             WHO Food Additives Series 64 (a WHO élelmiszer-adalékanyagokkal foglalkozó sorozatának 64. száma), az élelmiszer-adalékanyagokkal foglalkozó közös FAO/WHO szakértői bizottság (JECFA) 73. ülése, Egészségügyi Világszervezet, Genf, 2011.

[39]             Rock phosphates and P fertilizers as sources of U contamination in agricultural soils (Foszfátérc és foszfátműtrágya mint a mezőgazdasági talajok uránszennyezésének forrása), Kratz és Schnug, 2006.

[40]             Számos ilyen technikát sorol fel a következő weboldal:http://www.phosphorus-recovery.tu-darmstadt.de.

[41]             EU Resource Efficiency Perspectives in a Global Context (Uniós erőforrás-hatékonysági kilátások globális összefüggésben), PBL, 2011.

[42]             Shakhramanyan et al., munkadokumentum, 2012.

[43]             http://eusoils.jrc.ec.europa.eu/ESDB_Archive/eusoils_docs/other/EUR25327.pdf

[44]             Global phosphorus flows through the agricultural, food and sewage systems (Globális foszforáramlások a mezőgazdasági, élelmiszer- és szennyvízrendszerekben), Van Vuuren et al. (2010).

[45]             Kippenberger 2001.

[46]             Phosphate rock (Foszfátérc), Lauriente 2003.

[47]             Efficiency of soil and fertilizer phosphorus use (A talajhoz és a műtrágyákhoz kapcsolódó foszforhasználat hatékonysága), Syers et al., 2008.

[48]             A Tanács 91/676/EGK irányelve a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről.

[49]             A GAEC (jó mezőgazdasági és környezeti állapot) olyan szabványok jegyzéke, melyek célja annak biztosítása, hogy az összes mezőgazdasági területet jó mezőgazdasági és környezeti állapotban tartsák. A GAEC részét képezi a kölcsönös megfeleltetési rendszernek.

[50]             Improved phosphorus use efficiency in agriculture: A key requirement for its sustainable use (Hatékonyabb foszforhasználat a mezőgazdaságban: a fenntartható foszforhasználat előfeltétele), Schroder et al., 2011.

[51]             Ciprusra, Luxemburgra, Bulgáriára, Romániára és Máltára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok.

[52]             EU Preparatory Study on food waste in EU 27 (Uniós előkészítő tanulmány az élelmiszer-hulladékról az Unió 27 tagállamában); BIO IS, 2010. október.

[53]             A Tanács 1999/31/EK irányelve a hulladéklerakókról.

[54]             Thermochemical processing of meat and bone meal, a review (A hús- és csontliszt termokémiai feldolgozása, áttekintés), Cascarosa et al., 2011.

[55]             Az állati melléktermékekre vonatkozó szabályozás és a TSE-re (fertőző szivacsos agyvelőbántalom) vonatkozó szabályozás.

[56]             A Tanács 91/271/EGK irányelve a települési szennyvíz kezeléséről.

[57]             Az EUREAU állásfoglalása a foszfor újrafelhasználásáról, 2006.

[58]             A Tanács 86/278/EGK irányelve a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről.