17.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 139/59

—

megismétli, hogy mindenképpen szükség van európai fellépésre az Európai Unióban élő leginkább rászoruló személyek támogatására, hogy elérjük azt az Európai Unió által az Európa 2020 stratégiában kitűzött célt, hogy 2020-ig legalább 20 millió ember kerüljön ki a szegénységből és a társadalmi kirekesztettségből,

—

elismeri annak helyénvalóságát, hogy a program jogalapja (EUMSZ 174. cikk) módosuljon. Azt javasolja azonban, hogy 2014-től kettős jogalapot állapítsanak meg, támaszkodva az EUMSZ 39. cikkére is, biztosítandó a folyamatosságot és a kapcsolódást a közös agrárpolitika céljaihoz,

—

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy meghaladja a leginkább rászoruló személyeknek szóló jelenlegi uniós élelmiszer-osztási program alapcélkitűzését, úgy véli, hogy a leginkább rászoruló személyeket célzó élelmiszersegélyezés összekapcsolása a gyermekszegénység és a hajléktalanság mérséklésére irányuló intézkedésekkel, az ESZA-val összehangolva lehetőséget kínál sokrétű tevékenységek végzésére és arra, hogy foglalkozni lehessen a különféle alapvető szükségletekkel kapcsolatos hiányosságok okaival,

—

üdvözli, hogy az Európai Bizottság javaslata értelmében a helyi és regionális önkormányzatok aktív szerepet játszhatnak a nélkülözőknek szóló segélyek elosztásában,

—

elveti a tagállamok önkéntes részvételének elvét, mivel egy ilyen elv – az európai és nemzeti szintű résztvevő és demokratikus egyeztetés bármely mechanizmusának híján, valamint a szegénység és a kirekesztés ellen szubnacionális szinten folytatott küzdelem tétjeinek figyelembe vétele nélkül – megfoszthatná a területi önkormányzatokat az alaphoz való hozzáféréstől,

—

úgy véli, hogy a gazdasági válság által sújtott régiók és a kohéziós régiók esetében a programot teljes mértékben uniós alapokból kellene finanszírozni, mivel ez az európai polgárok, régiók és népek közötti kohézió jegyében indokolható,

—

hangsúlyozza, hogy a javasolt finanszírozási szint túlságosan alacsony, ugyanis az előirányzatok jelenlegi szintjét lényegesen csökkentették (az európai bizottsági javaslat szerint 30 %-kal, a tanácsi javaslat szerint pedig 40 %-kal); és legalább az előirányzatok jelenlegi szintjének megtartását kéri.

Előadó

Ossi MARTIKAINEN (FI/ALDE), Lapinlahti városi tanácsának elnöke

Referenciaszöveg

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapról

COM(2012) 617 final

1.

megismétli, hogy mindenképpen szükség van európai fellépésre az Európai Unióban élő leginkább rászoruló személyek támogatására, hogy elérjük azt az Európai Unió által az Európa 2020 stratégiában kitűzött célt, hogy 2020-ig legalább 20 millió ember kerüljön ki a szegénységből és a társadalmi kirekesztettségből. Ez a célkitűzés még nagyobb jelentőséget kap, ha figyelembe vesszük azt, hogy 2011-ben 119,6 millió személy volt kitéve az elszegényedés vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának. Ez 2009-hez képest 6 millió fős növekedést jelent. Az, hogy ilyen mértékben távolodunk az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésétől, még inkább érthetetlenné teszi a 2013. február 7-8-i Európai Tanács javaslatát, hogy egymilliárd euróval csökkentsék a leginkább rászoruló személyeknek nyújtandó európai támogatás keretét;

2.

elismeri annak helyénvalóságát, hogy a program jogalapja (EUMSZ 174. cikk) módosuljon. Azt javasolja azonban, hogy 2014-től kettős jogalapot állapítsanak meg, támaszkodva az EUMSZ 39. cikkére is, biztosítandó a folyamatosságot és a kapcsolódást a közös agrárpolitika céljaihoz;

3.

hangsúlyozza a szubszidiaritási elv jelentőségét a leginkább rászoruló személyek támogatására irányuló hatékony stratégia megalkotásában;

4.

helyteleníti, hogy az Európai Bizottság javaslata nincsen összhangban az Európa 2020 stratégiával, hiszen a javaslat nem utal a szegénységi küszöb alatt élők számának mutatójára, amely pedig az egyike annak a három mutatónak, amit az Európa 2020 stratégia a társadalmi befogadás és a szegénység visszaszorítása terén az európai célok értékelésére használ;

5.

fontosnak és érthetőnek tekinti, hogy az Európai Bizottság 1) olyan új jogalapot javasolt, amely megszünteti az Európai Bíróság által megállapított ellentmondást az élelmiszersegélyek piaci beszerzésének terén, és 2) szélesebb körű funkciókkal felruházott új programot terjesztett elő, mely keretet hoz létre a segélyezési intézkedések folytatására, ugyanakkor hatékonyabbá és fenntarthatóbbá teszi ezeknek az intézkedéseknek a hatásait;

6.

úgy véli, hogy a leginkább rászoruló személyeket célzó élelmiszersegélyezés összekapcsolása a gyermekszegénység és a hajléktalanság mérséklésére irányuló intézkedésekkel, az ESZA-val összehangolva lehetőséget kínál sokrétű tevékenységek végzésére és arra, hogy foglalkozni lehessen a különféle alapvető szükségletekkel kapcsolatos hiányosságok okaival;

7.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy meghaladja a leginkább rászoruló személyeknek szóló jelenlegi uniós élelmiszer-osztási program alapcélkitűzését, azonban erősen tart attól, hogy ha bővítik az új alap által kezelendő szegénységi tényezők listáját, az csak gyengítené a végső hatást, annál is inkább, hiszen a forrásokat várhatóan közel 30 %-kal csökkentik majd az Európai Tanács álláspontja alapján (2007–2013 között 3,5 milliárd euró, 2014–2020 között pedig csupán 2,5 milliárd euró az élelmiszer-osztási program számára);

8.

rámutat arra, hogy az ESZA adminisztratív eljárásai gyakran nehézkesek az érintettek számára, ezért szorgalmazza, hogy a leginkább rászorulók alapvető igényeinek kielégítését célzó új eszközzel kapcsolatban tekintsenek el a szükségtelenül részletes szabályozástól;

9.

célszerűnek tartaná, hogy tekintettel a gazdasági válság elhúzódó jellegére, a leginkább rászorulók segélyezését célzó eszköz ne vonjon el forrásokat az ESZA-tól, hanem saját hosszú távú finanszírozást kapjon, melyhez a többéves pénzügyi keret 2. fejezetéből lehetne biztosítani a szükséges előirányzatokat;

10.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság javaslata értelmében a helyi és regionális önkormányzatok aktív szerepet játszhatnak a nélkülözőknek szóló segélyek elosztásában, és úgy véli, hogy ez az aktív szerep mind nemzeti, mind uniós szinten mérsékelheti az adminisztratív terheket és eljárásokat, mivel saját tevékenységeik során a helyi és regionális önkormányzatok nemzeti és uniós jogszabályokon alapuló, gondosan kidolgozott eljárásokat és ellenőrzési szabályokat alkalmaznak;

11.

emlékeztet a WHO „Egészség 21 – Egészség mindenkinek a 21. században” elnevezésű stratégiájára, amely hangsúlyozza, hogy mindenképpen csökkenteni kell a szociális és gazdasági egyenlőtlenségeket az egész népesség egészségének javítása céljából. A WHO ezzel párhuzamosan azt is kéri, hogy egyesítsék a különösen segítségre szoruló és betegségek által sújtott emberekre vonatkozó intézkedéseket, szüntessék meg az ellátás szűk keresztmetszeteit, valamint foglalkozzanak az egészségügyi és szociális hátrányokkal (a WHO 51. közgyűlése „Egészség 21” című nyilatkozata előzetes megjegyzéseinek II. pontja);

12.

megjegyzi, hogy bár a leginkább rászorulóknak szóló élelmiszer-segélyezési programot új formájában egyéb társadalmi integrációs és szolidaritási eszközökkel ötvözték, eredeti formája és a KAP részeként e program keretében végzett korábbi tevékenységek teljes mértékben indokoltak voltak, mivel a KAP lényege éppen az, hogy elegendő, megfizethető élelmiszer biztosítására törekszik az uniós polgárok részére (39. cikk (1) bekezdés e) pont) és biztosítani igyekszik az ellátás hozzáférhetőségét (39. cikk (1) bekezdés d) pont);

13.

ezért úgy véli, hogy meg kellene őrizni annak lehetőségét, hogy az új programok is igénybe vehessék az esetleges mezőgazdasági termelési többletet (intervenciós készleteket). A leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap pénzügyi keretét azonban nem szabadna csökkenteni az így felhasznált termelési többletek értékével;

14.

fontosnak tartja, hogy a javasolt jogi aktus világos szabályokat tartalmazzon az Európai Bizottság, a nemzeti hatóságok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok számára, és tegye lehetővé, hogy bármilyen észlelt hiányossággal foglalkozhassanak, ugyanis a közvélemény bizalmának és az EU legitimitásának szempontjából rendkívül kényes tevékenységi területről van szó. Az egyes tagállamok és régióik különbözőképpen vélekednek e tevékenységi terület szükségességéről, működéséről és eredményeiről;

15.

elveti a tagállamok önkéntes részvételének elvét, mivel egy ilyen elv – az európai és nemzeti szintű résztvevő és demokratikus egyeztetés bármely mechanizmusának híján, valamint a szegénység és a kirekesztés ellen szubnacionális szinten folytatott küzdelem tétjeinek figyelembe vétele nélkül – megfoszthatná a területi önkormányzatokat az alaphoz való hozzáféréstől;

16.

úgy véli, hogy a gazdasági válság által sújtott régiók és a kohéziós régiók esetében a programot teljes mértékben uniós alapokból kellene finanszírozni;

17.

kéri, hogy az uniós intézmények vegyék azt figyelembe, hogy a társfinanszírozás kötelezettsége oda vezethet, hogy a szóban forgó eszköz nem kerül bevezetésre, márpedig számos régió gazdasági és társadalmi helyzete szükségessé teszi ezt;

18.

korábbi véleményével összhangban arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa annak értékelését, hogy az erre az intézkedésre kiutalt előirányzatok elégségesek-e, és rámutat, hogy már az előző finanszírozási szintet (évi 500 millió euró) sem tartotta megfelelőnek, márpedig különféle okok miatt ez az igény folyamatosan nőtt, ami azt jelenti, hogy a javasolt finanszírozási szint túlságosan alacsony, ugyanis az előirányzatok jelenlegi szintjét lényegesen csökkentették (az európai bizottsági javaslat szerint 30 %-kal, a tanácsi javaslat szerint pedig 40 %-kal). Az RB legalább az előirányzatok jelenlegi szintjének megtartását kéri;

19.

megállapítja, hogy a mennyiségileg megfelelő, változatos és egészséges étrend olyan alapjog, amelyről számos nemzetközi emberjogi megállapodás és nyilatkozat rendelkezik, és rámutat arra, hogy ezt a jogot az EU összes polgára és lakosa számára minden szinten biztosítani kellene;

20.

rámutat, hogy a hiányos táplálkozás a leginkább rászorulók körében számos különböző, egymással összefüggő jelenségnek tulajdonítható. Ilyenek például a következők:

21.

úgy véli, hogy e széles körű és sokrétű problémák megoldásához hatékony uniós szakpolitikákra és finanszírozásra van szükség;

22.

úgy véli, hogy a KAP egyik alapvető feladata továbbra is az kell, hogy legyen, hogy megfelelő, változatos étrendet biztosít az uniós polgárok részére. Az RB olyan agrárpolitikai reformot sürget, amelynek nyomán az élelmiszerek piaci árának megállapítása átláthatóvá válik, az elsődleges agrártermelés pedig az összes uniós régióban nyereséges marad;

23.

úgy véli, hogy bár a piaci tendenciák, a termésátlagok elmúlt évekbeli alakulása és a fogyasztási minták változásai csökkentették a mezőgazdasági termelési többletet, a jövőben felhalmozódhat ilyen többlet, és az EU legitimitásához fontos lenne, hogy ezt a nélkülözők segélyezésére fordítsák;

24.

hangsúlyozza, hogy e dokumentum 12. pontja azzal támasztható alá, hogy a KAP kezdettől fogva az uniós szakpolitikák egyik legfontosabb területe, és az is marad. Ha az új eszköz jogalapja ezt magában foglalná (kettős jogalap), az hosszú távon biztosítaná a leginkább rászorulók segélyezésének folytatását, még ha az EU egyéb szakpolitikáira – például a társadalmi kohézióra irányuló politikára – hosszú távú terhet rónak is a jelenlegi kihívások;

25.

rámutat, hogy az európai régiók társadalmi-gazdasági helyzete az egyes tagállamokon belül is eltérő, és úgy véli, szükség van a javasolt programra az európai kohézió és szolidaritás érdekeit szolgáló, az egyes tagállamok és azok helyi és regionális önkormányzatai által hozott intézkedések kiegészítése céljából. Ebben az értelemben a javasolt program feltétlenül az EU közös értékeiben és az európai integráció alapgondolatában gyökerezik;

26.

fontosnak tartja, hogy a szegénység és a kirekesztés okainak kiküszöbölése végett a számos célkitűzést ötvözzék az új alap keretén belül, mert a hajléktalanság, a hiányos táplálkozás és a gyermekes családok szociális nélkülözése kihat egymásra. Az RB azonban kiemeli, hogy az új eszközt megelőző programok középpontjában a táplálkozás állt, és a hiányos táplálkozás számos régióban egyértelműen újra valódi hosszú távú problémát jelent. Ezért az RB arra kéri a tagállamokat és a régiókat, hogy a programok megvalósítása során helyezzenek nagy hangsúlyt az élelmiszersegélyekre, és ilyen módon segítsék elő, hogy a polgárok számára olyan programok is rendelkezésre álljanak, amelyek mérséklik a hajléktalanságot és a társadalmi kirekesztést;

27.

rámutat, hogy a fenti 16–18. pont azon alapul, hogy: