This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52012PC0763
Proposal for a COUNCIL REGULATION amending Implementing Regulation (EU) No 282/2011 as regards the place of supply of services
Javaslat A TANÁCS RENDELETE a 282/2011/EU végrehajtási rendeletnek a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításáról
Javaslat A TANÁCS RENDELETE a 282/2011/EU végrehajtási rendeletnek a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításáról
/* COM/2012/0763 final - 2012/0354 (NLE) */
Javaslat A TANÁCS RENDELETE a 282/2011/EU végrehajtási rendeletnek a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításáról /* COM/2012/0763 final - 2012/0354 (NLE) */
INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE A javaslat okai és céljai A közös hozzáadottértékadó-rendszerről
szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv[1]
(a továbbiakban: héa-irányelv) 397. cikke úgy rendelkezik, hogy „a Tanács, a
Bizottság javaslata alapján egyhangúlag elfogadja az ezen irányelv
végrehajtásához szükséges intézkedéseket”. Ennek alapján a Tanács elfogadta a 282/2011/EU
tanácsi végrehajtási rendeletet[2]
(a továbbiakban: héa végrehajtási rendelet), amely megállapítja a héa-irányelv
egyes rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozó szabályokat, valamint
jogszabályba foglalja a héabizottság 1977 óta elfogadott több iránymutatását. A héa végrehajtási rendelet jelentős
részei a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozó szabályok 2008-ban
(a „héa-csomaggal”[3])
elfogadott módosításához kapcsolódnak. E módosítások egy része további
tisztázást igényel, különösen a nem adóalanyok részére nyújtott távközlési
szolgáltatásokra, műsorszolgáltatásokra és elektronikus szolgáltatásokra
vonatkozó rendelkezések. E szolgáltatásokat 2015-től abban a tagállamban
kell adóztatni, ahol a szolgáltatások igénybevevője letelepedett, vagy
ahol állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található. Az ilyen
szolgáltatásokat nyújtóknak e tagállamban kell majd megállapítaniuk és
bevallaniuk a héát. A nem az adóztatás tagállamában letelepedett
szolgáltatásnyújtókra vonatkozó különös szabályozás végrehajtása érdekében már
hoztak intézkedéseket[4].
További intézkedésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az e
szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozó szabályokat egységesen
alkalmazzák. A héa-irányelv vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozó
szabályok megállapítása érdekében elengedhetetlen a héa végrehajtási rendelet
módosítása. Ezeket az intézkedéseket a Tanácsnak a
lehető leghamarabb, 2013 végéig azonban mindenképpen el kell fogadnia,
hogy elegendő időt biztosítsunk a vállalkozásoknak és a tagállamoknak
a változásokra való felkészüléshez. E javaslat és az abban található
fogalommeghatározások nem befolyásolják az online termékekre és
szolgáltatásokra alkalmazandó, csökkentett héakulcsokról folyó viták
eredményét. Háttér-információk A távközlési szolgáltatásokat, a
műsorszolgáltatásokat és az elektronikus szolgáltatásokat főszabály
szerint ott adóztatják, ahol a szolgáltatás igénybevevője letelepedett
vagy ahol tartózkodási helye található[5].
Abban az esetben azonban, ha a szolgáltatásnyújtó az EU területén telepedett le
és a szolgáltatás igénybevevője nem adóalany, a szolgáltatásnyújtást
jelenleg a szolgáltatásnyújtó letelepedési helyén adóztatják. 2015. január 1-jétől minden távközlési
szolgáltatást, műsorszolgáltatást és elektronikus szolgáltatást ott kell
majd adóztatni, ahova az igénybevevő tartozik (kivéve, ha a tényleges
használat és igénybevétel szabálya alkalmazandó), akkor is, ha az
igénybevevő nem adóalany. A nem adóalanyok esetében az uniós és Unión
kívüli szolgáltatásnyújtóknak meg kell majd állapítaniuk, hogy az
igénybevevő hol telepedett le, illetve hol található állandó lakóhelye
vagy szokásos tartózkodási helye. A héa-azonosítószám (amelyet általában
adóalanyoknak tartanak fenn) jelentette iránymutatás nélkül a
szolgáltatásnyújtónak bizonyos mértékig az igénybevevő által szolgáltatott
információkra kell majd támaszkodnia. A jogbiztonság biztosítása, valamint a
kettős adóztatás vagy az adózás elmaradásának elkerülése érdekében azonban
a szolgáltatásnyújtóknak világos és kötelező erejű szabályokra van
szükségük arra vonatkozóan, hogy ezt hogyan tegyék. 2. AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT
KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK Konzultáció az érdekeltekkel Azon területek azonosítása érdekében, ahol
végrehajtási intézkedésekre van szükség a héa-irányelv rendelkezései egységes
alkalmazásának biztosítása érdekében, széleskörű konzultációt folytattunk
a tagállamokkal és a vállalkozásokkal egy Fiscalis-szeminárium során. Emellett
a tagállamok képviselőiből álló, ún. munkacsoportnak[6] nevezett
szakértői csoport egy ülésén is sor került véleménycserére, a
vállalkozásokkal pedig egy ad hoc szakértői megbeszélésre. Külső szakértői vélemények
összegyűjtése és felhasználása Külső szakértők bevonására nem volt
szükség. Hatásvizsgálat A szóban forgó intézkedések tisztán technikai
jellegűek, csupán a Tanács által már elfogadott rendelkezések alkalmazását
rögzítik. Hatásvizsgálatra ezért nincs szükség. 3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI A szubszidiaritás elve Mivel a javaslat nem tartozik az Európai Unió
kizárólagos hatáskörébe, a szubszidiaritás elve érvényesül. A tagállamok nem
tudják kielégítően megvalósítani a javaslat célkitűzéseit. Bár az uniós jog nemzeti jogba történő
átültetése a tagállamok feladata, alapvető fontosságú, hogy a távközlési
szolgáltatások, a műsorszolgáltatások és az elektronikus szolgáltatások
teljesítési helyére vonatkozó szabályokat egységesen alkalmazzák a kettős
adózáshoz vagy az adózás elmaradásához vezető eltérő alkalmazási
szabályok elkerülése érdekében. A fentiekben vázolt okokból csak az uniós szintű
fellépés tudja biztosítani a vállalkozások és a polgárok számára az
egyenlő elbánást az Európai Unióban. A javaslat ezért megfelel a
szubszidiaritás elvének. Az arányosság elve A jelen módosítások a 282/2011/EU tanácsi
végrehajtási rendeletnek a héa-irányelv 2015. január 1-jétől alkalmazandó
rendelkezéseihez történő hozzáigazítása érdekében szükségesek. Az új rendelkezések a 2006/112/EK irányelvnek
a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításáról
szóló 2008/8/EK irányelvhez, különösen annak 5. cikkéhez kapcsolódnak. A javaslat ezért megfelel az arányosság
elvének. 4. KIEGÉSZÍTŐ INFORMÁCIÓK A javaslat részletes magyarázata A javasolt végrehajtási intézkedések az alábbi
szolgáltatástípusokra vonatkoznak: ·
távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások
és elektronikus szolgáltatások ·
ingatlanokhoz kapcsolódó szolgáltatások ·
a kulturális, művészeti, sport-, tudományos,
oktatási, szórakoztatási, és egyéb hasonló eseményekre szóló jegyek
értékesítése. Az ezekre vonatkozó javaslatok az alábbiak. Távközlési
szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások 2015. január 1-jétől az uniós (és nem
uniós) szolgáltatásnyújtóknak a szolgáltatásaik utáni helyes adózás biztosítása
érdekében meg kell majd állapítaniuk, hogy szolgáltatásuk igénybevevője
(nem adóalany) hova tartozik. A zökkenőmentes és uniós szinten
összehangolt átmenet biztosítása érdekében a Bizottság – a vállalkozásokkal és
a tagállamokkal folytatott mélyreható és szoros konzultációt követően – az
új szabályok végrehajtására vonatkozó intézkedéseket javasol. Ezek az
intézkedések nem változtatják meg a héa-irányelvben a távközlési
szolgáltatásokra, a műsorszolgáltatásokra és az elektronikus
szolgáltatásokra vonatkozóan rögzített szabályokat, de egyértelművé
teszik, hogyan kell azokat alkalmazni a gyakorlatban. A 6a. és a 6b. cikk, a 7. cikk és a II. melléklet javasolt módosításaival együtt a
távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus
szolgáltatások természetének tisztázására irányul. E szolgáltatások mindegyikét
meg kell határozni az új szabályok határainak megállapítása érdekében. Ezért a
javaslat tartalmazza a műsorszolgáltatások meghatározását, példákkal
együtt annak szemléltetése érdekében, hogy a meghatározás mely szolgáltatásokra
terjed ki, és melyekre nem. A jogbiztonság érdekében előnyben
részesítettük a szolgáltatás pozitív módon történő meghatározását. Az
elektronikus szolgáltatások példáit tartalmazó létező felsorolást
kiigazítottuk, és hasonló felsorolásokat iktattunk be a távközlési és a
műsorszolgáltatásokra vonatkozóan is. A felsorolások nem véglegesek és nem
kimerítő jellegűek. A 9a. cikk
tisztázza a műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások kezelését
abban az esetben, amikor a szolgáltatást hírközlő hálózaton keresztül, vagy
közvetítő (vagy a teljesítésben részt vevő harmadik fél) tulajdonában
álló felületen vagy portálon, például egy alkalmazásokat összegyűjtő
piactéren keresztül nyújtják. A vélelem arra irányul, hogy e szolgáltatások
nyújtása során a közvetítő a szolgáltatásnyújtó megbízásából, de saját
nevében jár el. Eltérő rendelkezés hiányában vélelmezni kell, hogy a
közvetítő vette igénybe és nyújtotta a szolgáltatásokat. Ha a
szolgáltatást nem adóalanynak nyújtják, akkor a közvetítőnek az igénybevevő
tagállamában kell elszámolnia a héát. A 13a. cikk úgy
rendelkezik, hogy az adóalanyhoz hasonlóan a nem adóalany jogi személyt ott
kell letelepedettnek tekinteni, ahol gazdasági tevékenységének székhelye vagy
állandó telephelye található. A 18. cikk a
szolgáltatás igénybevevőjének jogállásával foglalkozik. Lehetővé
teszi a szolgáltatásnyújtó számára, hogy a héa-azonosítószámát nem közlő
igénybevevőt nem adóalanyként kezelje, de csak akkor, ha nem állnak
rendelkezésére az ellenkezőjére utaló információk. Abban az esetben, amikor
az adózás helye attól függ, hogy az igénybevevő adóalany-e vagy nem, a
kizárólag a héa-azonosítószámra való támaszkodás azzal a kockázattal jár, hogy
a szolgáltatásnyújtás nem a megfelelő helyhez kötődhet, amennyiben az
adóalany igénybevevő úgy dönt, hogy nem közli a héa-azonosítószámát. A
távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus
szolgáltatások esetében ez a kockázat nem áll fenn, mivel ezek minden esetben
az igénybevevő helyén adókötelesek. Az új (2) bekezdés
egyértelművé teszi, hogy ilyen szolgáltatások esetében a
szolgáltatásnyújtó nem adóalanynak tekinthet bármely olyan igénybevevőt,
aki nem közli a héa-azonosítószámát. Ez lehetővé fogja tenni a
szolgáltatásnyújtók számára, hogy azonnal és biztonsággal megállapíthassák, a
héa fizetése a szolgáltatásnyújtót terheli-e (ez a helyzet nem adóalany
részére, vagy azonos tagállamban adóalany részére történő
szolgáltatásnyújtás esetében), vagy az adóval az igénybevevőnek kell
elszámolnia (mert a szolgáltatásnyújtás más tagállamban, adóalany személy
részére történik). Ezt a kezdeti értékelést azonban felül kell vizsgálni és ki
kell javítani, amennyiben az igénybevevő utóbb közli a
héa-azonosítószámát. A 24. cikk azokkal
a helyzetekkel foglalkozik, amikor az igénybevevő több mint egy országban
letelepedett vagy rendelkezik tartózkodási hellyel. A cél a tagállamok közötti
joghatósági összeütközések elkerülése. Az új (3) bekezdés tisztázza, mit
kell figyelembe venni annak a helynek a megállapításához, amelyik a tényleges
igénybevétel helyén történő adóztatást leginkább biztosítja. A 3a. alszakasz
megdönthetetlen vélelmeket állít fel azokra az esetekre, amikor a
szolgáltatásnyújtó számára lehetetlen vagy szinte lehetetlen megállapítani az
igénybevevő jogállását vagy tényleges letelepedési helyét, állandó
lakóhelyét vagy szokásos tartózkodási helyét. A 24a. cikk azokkal az esetekkel
foglalkozik, amikor a távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások vagy
elektronikus szolgáltatások nyújtója e szolgáltatásokat meghatározott helyeken
nyújtja az igénybevevő részére. Az olyan esetekben, mint egy telefonfülke
vagy egy internetkávézó felkeresése, a szolgáltatásnyújtó nem fogja tudni, ki
az igénybevevő, vagy szinte lehetetlen lesz számára annak
ellenőrzése, hogy az adott igénybevevő ténylegesen hova tartozik.
Mivel a szolgáltatást igénybe vevő személy fizikai jelenléte szükséges
ahhoz, hogy a szolgáltatás nyújtható legyen számára, a vélelem arra irányul,
hogy az igénybevevő abba az országba tartozik A 24b. cikk azokkal az esetekkel
foglalkozik, amikor SIM-kártyán tárolt, előre fizetett egyenleget
használnak a szolgáltatások igénybevételére. Mivel az ilyen kártyák
értékesítésekor általában nem gyűjtenek személyes adatokat, a
szolgáltatásnyújtó – aki nem feltétlenül azonos azzal, aki a kártyát az igénybevevő
részére értékesítette – nem fogja tudni, hogy ki az igénybevevő. A SIM-kártya kibocsátásának országa
kulcsfontosságú az igénybevevő helyének megállapítása szempontjából. Mivel
a felhasználásra gyakran ebben az országban kerül sor, a vélelem arra irányul,
hogy e célra az igénybevevő szintén ebbe az országba tartozik. A 3b. alszakasz megdönthető
vélelmekről rendelkezik azokra az esetekre, amikor a szolgáltatásnyújtó
számára nehéz, de nem lehetetlen megtudni az igénybevevő tényleges
letelepedési helyét, állandó lakóhelyét vagy szokásos tartózkodási helyét.
Amennyiben a szolgáltatásnyújtónak arra utaló információk állnak
rendelkezésére, hogy az igénybevevő máshova tartozik, a vélelmek nem
érvényesülnek. A 24c. cikk
azokkal az esetekkel foglalkozik, amikor a szolgáltatásokat lakóépületbe
bekötött vezetékes vonalon keresztül nyújtják az igénybevevő részére.
Mivel ez egyúttal az a hely is, ahol a szolgáltatást használják, a vélelem arra
irányul, hogy az igénybevevő ide tartozik. A 24d. cikk azokat
az eseteket fedi le, amikor az igénybevevő előfizetéses SIM-kártyát
használ a szolgáltatások igénybevételéhez. Az előre fizetett egyenlegekhez
hasonlóan a vélelem arra irányul, hogy az igénybevevő a SIM-kártya
kibocsátásának országába tartozik. Mivel az előfizetéses SIM-kártya
használatával igénybevett szolgáltatások esetében a szolgáltatásnyújtó ismeri
az igénybevevőt, lehetőséget kell biztosítani e vélelem megdöntésére. A 24e. cikk
értelmében, amennyiben az igénybevevőnek a szolgáltatásokban részesüléshez
eszközre vagy a megtekintést lehetővé tevő kártyára van szüksége,
vélelmezhető, hogy az igénybevevő oda tartozik, ahol az eszköz
telepítve van, vagy ahova a kártyát használat céljára küldik. A vélelem nem
érvényesül azokban az esetekben, amikor az eszközt telepítés nélkül értékesítik
vagy a kártyát értékesítik, de nem küldik meg az igénybevevőnek. A 24f. cikk minden
egyéb olyan esetre kiterjed, amikor a vélelem szerint az igénybevevő a
szolgáltatásnyújtó által megfelelő bizonyíték alapján megállapított
helyhez tartozik. Ez a vélelem annyiban érvényesül, amennyiben a
szolgáltatásnyújtónak nem áll rendelkezésére az ellenkezőjét alátámasztó
bizonyíték. A 3c. alszakasz az
igénybevevő helyének megállapításához felhasznált bizonyítékokkal
foglalkozik. A 24g. cikk olyan
információkat sorol fel, amelyeket a szolgáltatásnyújtó bizonyítékként
használhat fel a nem adóalany igénybevevő hovatartozásának megállapítása
során. Mivel ebben az esetben nincs héa-azonosítószám, amely iránymutatásul
szolgálna, a szolgáltatásnyújtónak tudnia kell, hogy milyen egyéb információkra
támaszkodhat. A felsorolás nem kimerítő, ugyanakkor megjelöli, melyek azok
a leginkább releváns információk, amelyeket bizonyítékként lehet felhasználni.
Az arányosság érdekében a felhasznált bizonyítéknak elegendőnek kell lennie
ahhoz, hogy viszonylagos bizonyossággal meg lehessen állapítani az
igénybevevő hovatartozását, de a bizonyítási teher nem lehet túlzott. Ezt
a legjobban a bizonyítottság közös szintjének rögzítésével lehet elérni.
Egyetlen bizonyítékra támaszkodni nem megfelelő megoldás, mivel ez túl
nagy teret hagy az alkalmazásbeli különbségeknek. Ezért két különálló,
egybehangzó bizonyítékra van szükség. Ingatlanokkal
kapcsolatos szolgáltatások A héa-irányelv 47. cikke úgy rendelkezik, hogy
az ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a hely,
ahol az ingatlan fekszik. A javaslat e rendelkezés hatályának tisztázására
irányul, a héabizottság által elfogadott iránymutatások alapján. A 13b. cikk
meghatározza, hogy mi minősül ingatlannak. Az ingatlan fogalma a nemzeti
jogtól független, közös fogalom. E fogalmat meg kell határozni a teljesítés
helyére vonatkozó szabályok helyes alkalmazásának megkönnyítése érdekében. A
meghatározás nagyrészt az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatán alapul. A 31a. cikk úgy
rendelkezik, ahhoz, hogy egy szolgáltatás ingatlanhoz kapcsolódjon, a
kapcsolatnak kellőképpen közvetlennek kell lennie (az (1) bekezdés).
Ez kiterjed az ingatlanból eredő szolgáltatásokra, amennyiben az ingatlan
a szolgáltatás alkotóeleme és a nyújtott szolgáltatás szempontjából központi és
nélkülözhetetlen szerepet tölt be, mint például a horgászati engedélyek
megadása, valamint azon szolgáltatásokra, amelyeket az ingatlan érdekében vagy
arra irányulva nyújtanak, és céljuk az ingatlan jogi vagy fizikai
megváltoztatása, mint például az építészek vagy ingatlanügynökök
szolgáltatásai. A javaslat példákat is tartalmaz annak szemléltetésére, hogy
mely szolgáltatások kapcsolódnak ingatlanokhoz (a (2) bekezdés) és
melyek nem (a (3) bekezdés). A 31b. cikk úgy
rendelkezik, hogy az igénybevevő részére berendezések bérbeadása,
kísérő személyzettel vagy anélkül, valamely ingatlanon végzendő munka
céljára, csak akkor tekintendő ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásnak, ha
a szolgáltatásnyújtó felelősséget vállal a munka elvégzéséért. Amennyiben
a berendezést a működtetéséhez elegendő személyzettel együtt
bocsátják az igénybevevő rendelkezésére, a vélelem arra irányul, hogy a
szolgáltatásnyújtó vállalta ezt a felelősséget. Ebben az esetben a
szolgáltatást abban az országban kell adóztatni, ahol az ingatlan fekszik. A 31c. cikk
egyértelművé teszi, hogy a szállodák vagy hasonló intézmények által az
igénybevevő részére a szállásnyújtással összefüggésben nyújtott távközlési
szolgáltatásokat, műsorszolgáltatásokat vagy elektronikus szolgáltatásokat
a héa szempontjából ugyanúgy kell kezelni, mint magát a szállásnyújtást. E
szolgáltatások számlázásának módjától függően ezek vagy egy egységes
szállásnyújtási szolgáltatás részét képezik (ún. „all inclusive” árak
esetében), vagy a szállásnyújtáshoz kapcsolódó járulékos szolgáltatásnak
minősülnek. A
kulturális, művészeti, sport-, tudományos, oktatási, szórakoztatási vagy
egyéb hasonló eseményekre való belépésre jogosító jegyek értékesítése A kulturális, művészeti, sport-,
tudományos, oktatási, szórakoztatási vagy egyéb hasonló eseményekre való
belépés továbbra is ott adóköteles, ahol az esemény megrendezésére ténylegesen
sor kerül. Amennyiben az ilyen eseményre való belépést adóalany számára
biztosítják, a szolgáltatásnyújtásra a héa-irányelv 53. cikke vonatkozik. A
héa-irányelv 54. cikke szabályozza az ilyen eseményekre nem adóalany számára
biztosított belépést. A 33a. cikk megerősíti,
hogy az adóügyi megítélés nem függ attól, hogyan szervezik meg az ilyen
eseményekre szóló jegyek értékesítését. A jegyek értékesítését minden esetben
ott kell adóztatni, ahol az esemény megrendezésére sor kerül. Átmeneti intézkedések A héa-irányelv 63. cikke értelmében az
adóztatandó tényállás akkor valósul meg és az adófizetési kötelezettség abban
az időpontban keletkezik, amikor a termékértékesítés vagy a
szolgáltatásnyújtás teljesítése megtörténik. Ha azonban a héa-irányelv 65.
cikke szerint előlegfizetésekre kerül sor, vagy ha a tagállamok éltek a
héa-irányelv 66. cikkében biztosított lehetőséggel, az adófizetési
kötelezettség keletkezhet a teljesítést megelőzően, vagy nem sokkal a
teljesítés után is. A 2015. január 1., vagyis a teljesítési helyre
vonatkozó új szabályok alkalmazandóvá válásának időpontja körül nyújtott
távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus
szolgáltatások esetében a szolgáltatásnyújtás feltételei vagy a tagállamok
között az alkalmazás terén mutatkozó különbségek kettős adóztatáshoz vagy
az adózás elmaradásához vezethetnek. Ennek megelőzése érdekében a javaslat
2. cikke egyértelművé teszi, hogy a héafizetési kötelezettség
keletkezésének időpontjától függetlenül, a teljesítés helyének meghatározása
szempontjából a döntő pillanat az, amikor a szolgáltatásnyújtásra sor
kerül, vagy folyamatos szolgáltatás esetében, ahol egymást követő
időszakonkénti elszámolásra vagy fizetésre kerül sor, amikor az egyes
szolgáltatásokat teljesítik. Ez az az időpont, amikor – bármely
tagállamban – az adóztatandó tényállás megvalósul. Ezekre az intézkedésekre a
2015. január 1-jétől alkalmazandó szabályok tekintetében a
zökkenőmentes átmenet biztosítása érdekében van szükség. 2012/0354 (NLE) Javaslat A TANÁCS RENDELETE a 282/2011/EU végrehajtási rendeletnek a
szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításáról AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre, tekintettel a közös
hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK
tanácsi irányelvre[7]
és különösen annak 397. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, mivel: (1) A 2008/8/EK irányelvvel[8]
módosított 2006/112/EK tanácsi irányelv úgy rendelkezik, hogy 2015. január
1-jétől a nem adóalanyok részére nyújtott távközlési szolgáltatásokat,
műsorszolgáltatásokat és elektronikus szolgáltatásokat abban a tagállamban
kell adóztatni, ahol a szolgáltatás igénybevevője letelepedett, állandó
lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található, függetlenül a
szolgáltatást nyújtó adóalany letelepedésének helyétől. A nem adóalanyok
részére nyújtott legtöbb egyéb szolgáltatás továbbra is abban a tagállamban
adóköteles, ahol a szolgáltatásnyújtó letelepedett. (2) Annak megállapítása
érdekében, hogy mely szolgáltatásokat kell a szolgáltatás igénybevevőjének
tagállamában adóztatni, elengedhetetlen a távközlési szolgáltatások, a
műsorszolgáltatások és az elektronikus szolgáltatások fogalmának
meghatározása. Így különösen a műsorszolgáltatások fogalmát a tagállamok audiovizuális
médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy
közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i
2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (audiovizuális
médiaszolgáltatásokról szóló irányelv)[9]
rögzített fogalommeghatározásokra támaszkodva kell egyértelművé tenni. (3) Az egyértelműség
érdekében a 282/2011/EU végrehajtási rendelet felsorolta az elektronikus
szolgáltatásként azonosított ügyleteket, ez a felsorolás azonban nem végleges
és nem kimerítő. E felsorolást aktualizálni kell, és hasonló felsorolást
kell elfogadni a távközlési szolgáltatások és a műsorszolgáltatások
tekintetében. (4) Azokban az esetekben, amikor
a műsorszolgáltatásokat és elektronikus szolgáltatásokat nem közvetlenül
az igénybevevőnek nyújtják, hanem hírközlő hálózatokon vagy más
adóalany tulajdonában álló felületen vagy portálon keresztül, meg kell
határozni, hogy ki teljesíti a szolgáltatásnyújtást az igénybevevő felé. (5) A távközlési
szolgáltatásokra, a műsorszolgáltatásokra és az elektronikus
szolgáltatásokra vonatkozó szabályok egységes alkalmazásának biztosítása
érdekében meg kell határozni, hol tekintendő letelepedettnek a nem
adóalany jogi személy. (6) Annak megállapítása
érdekében, hogy ki felelős a távközlési szolgáltatásokat, a
műsorszolgáltatásokat és az elektronikus szolgáltatásokat terhelő
hozzáadottérték-adó (a továbbiakban: héa) megfizetéséért, és figyelembe véve,
hogy az adóztatás helye azonos, tekintet nélkül arra, hogy a szolgáltatások
igénybevevője adóalany vagy nem adóalany, a szolgáltatásnyújtónak olyan
helyzetben kell lennie, hogy meg tudja állapítani az igénybevevő
jogállását pusztán annak alapján, hogy az közölte-e egyedi héa-azonosítószámát.
E jogállást az általános szabályokkal összhangban módosítani kell, ha az
igénybevevő utólag közli héa-azonosítószámát. (7) Azokban az esetekben, amikor
egy nem adóalany több mint egy országban telepedett le, vagy állandó lakóhelye
az egyik országban, szokásos tartózkodási helye viszont egy másik országban
található, annak a helynek kell elsőbbséget kell biztosítani, amelyik a
tényleges igénybevétel helyén történő adóztatást leginkább biztosítja. A
tagállamok közötti joghatósági összeütközések elkerülése érdekében meg kell
jelölni a tényleges igénybevétel helyét. (8) Szabályokat kell elfogadni a
nem adóalany részére nyújtott távközlési szolgáltatások,
műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások adóügyi megítélésének
egyértelművé tétele érdekében azokban az esetekben, amikor a nem adóalany
letelepedési helyét vagy lakóhelyét gyakorlatilag lehetetlen megállapítani,
vagy nem lehet biztonsággal megállapítani. (9) Mivel a nem adóalanynak
nyújtott távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus
szolgáltatások adóügyi megítélése attól függ, hogy az igénybevevő hol
telepedett le, illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye hol
található, tisztázni kell, hogy a szolgáltatásnyújtónak milyen bizonyítékot
kell beszereznie az igénybevevő helyének megállapítása érdekében. (10) Az ingatlanhoz kapcsolódó
szolgáltatásnyújtás egységes megítélésének biztosítása érdekében meg kell
határozni az ingatlan fogalmát. Meg kell határozni, hogy milyen közelségnek
kell fennállnia ahhoz, hogy megállapítható legyen az ingatlanhoz való
kapcsolódás, és fel kell sorolni az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásként azonosított
ügyletek példáit, anélkül azonban, hogy e felsorolás végleges vagy
kimerítő lenne. (11) Tisztázni kell továbbá azon
szolgáltatások adóügyi megítélését, amelyek keretében az ingatlanon
végzendő munka céljából berendezéseket bocsátanak az igénybevevő
rendelkezésére. (12) Gyakorlati okokból
egyértelművé kell tenni, hogy a saját nevében eljáró adóalany által a
szállodaiparban vagy hasonló funkciót betöltő ágazatban szállásnyújtási
szolgáltatással összefüggésben nyújtott távközlési szolgáltatásokat, műsorszolgáltatásokat
és elektronikus szolgáltatásokat a héa szempontjából ugyanúgy kell kezelni,
mint magát a szállásnyújtást. A két szolgáltatást átalányár esetében egységes
szolgáltatásnyújtásként kell kezelni. Az igénybevevőnek külön számlázott
távközlési szolgáltatásokat, műsorszolgáltatásokat és elektronikus
szolgáltatásokat a szállásnyújtáshoz kapcsolódó járulékos
szolgáltatásnyújtásnak kell tekinteni. (13) A 2006/112/EK irányelvvel
összhangban a kulturális, művészeti, sport-, tudományos, oktatási, szórakoztatási
vagy hasonló eseményekre történő belépést minden esetben ott kell
adóztatni, ahol az esemény megrendezésére ténylegesen sor kerül.
Egyértelművé kell tenni, hogy ez akkor is érvényes, ha a jegyeket nem
közvetlenül a szervező értékesíti, hanem közvetítő forgalmazza. (14) A 2006/112/EK irányelv
értelmében a héafizetési kötelezettség keletkezhet a termékértékesítés vagy
szolgáltatásnyújtás teljesítése előtt vagy nem sokkal azt követően. A
teljesítés helyére vonatkozó új szabályok tekintetében fennálló átmeneti
időszak során nyújtott távközlési szolgáltatásokat,
műsorszolgáltatásokat és elektronikus szolgáltatásokat illetően a
szolgáltatásnyújtásoz kapcsolódó feltételek vagy a tagállamok között az
alkalmazás terén mutatkozó különbségek kettős adózáshoz vagy az adózás
elmaradásához vezethetnek. Ennek elkerülése érdekében átmeneti rendelkezéseket
kell elfogadni. (15) E rendelet alkalmazásában
helyénvaló lehet, ha a tagállamok jogszabályokat fogadnak el a személyes adatok
feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok
szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelvben[10]
rögzített egyes jogok és kötelezettségek korlátozására az irányelv 13. cikke
(1) bekezdésének e) pontjában említett érdekek biztosítása érdekében,
amennyiben e jogszabályok az adott tagállamban az adócsalásra és az
adókikerülésre, valamint a héa helyes beszedésének e rendeletben szabályozott
szükségességére tekintettel szükségesek és arányosak. (16) A 282/2011/EU végrehajtási
rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell, ELFOGADTA EZT A RENDELETET: 1. cikk A 282/2011/EU végrehajtási rendelet a
következőképpen módosul: (1) A rendelet a következő 6a. és
6b. cikkel egészül ki: „6a. cikk 1. A 2006/112/EK irányelv 24. cikke (2)
bekezdésének értelmében vett távközlési szolgáltatások különösen az alábbiak: a) hang, adatok és videó továbbítására és
kapcsolására szolgáló vezetékes és mobiltelefon-szolgáltatások, ideértve a kép
komponenst is tartalmazó telefonos szolgáltatásokat, más néven
videofon-szolgáltatásokat is; b) az interneten keresztül nyújtott
telefonos szolgáltatások, ideértve az internetprotokollon keresztüli
hangtovábbítást (VoIP) is; c) hangposta, hívásvárakoztatás,
hívásátirányítás, hívóazonosítás, háromutas hívás és más híváskezelési
szolgáltatások; d) személyhívó szolgáltatások; e) audiotext szolgáltatások; f) fax, távirat és telex; g) telefonos ügyfélszolgálat, amely
segítséget nyújt a felhasználóknak rádió- vagy televízióhálózatukkal,
internettel vagy más hasonló elektronikus hálózattal kapcsolatos problémák
esetén; h) internethozzáférés, ideértve a
világhálóhoz való hozzáférést is; i) az ügyfél kizárólagos használatára
szolgáló távközlési összeköttetést biztosító magánhálózatok; j) hírközlő hálózaton keresztül
biztosított audio- és audiovizuális tartalom, amelyet nem médiaszolgáltató
biztosít és amelyért médiaszolgáltató nem visel szerkesztői
felelősséget; k) médiaszolgáltató audio- és audiovizuális
kimenetének hírközlő hálózaton keresztül történő továbbszolgáltatása
a médiaszolgáltatótól különböző személy által. 2. A 2006/112/EK irányelv 24. cikke (2)
bekezdésének értelmében vett távközlési szolgáltatás nem terjed ki az
alábbiakra: a) elektronikus úton nyújtott
szolgáltatások; b) műsorszolgáltatások; c) telefonos ügyfélszolgálat, az (1) bekezdés
g) pontjának hatálya alá tartozó szolgáltatások kivételével. 6b. cikk 1. A rádió- és televízióműsor-szolgáltatás (a
továbbiakban: műsorszolgáltatás) médiaszolgáltató által és
szerkesztői felelőssége mellett, hírközlő hálózaton keresztül a
közönségnek nyújtott audio- és audiovizuális tartalom, például műsorszámok
műsorrend alapján történő egyidejű meghallgatását vagy
megtekintését lehetővé tévő szolgáltatás. 2. Az (1) bekezdés kiterjed különösen az
alábbiakra: a) rádió- vagy televízióhálózaton keresztül közvetített
vagy továbbközvetített rádió- vagy televízió-műsorszámok; b) az interneten vagy hasonló elektronikus
hálózaton keresztül terjesztett (IP streaming) rádió- vagy
televízió-műsorszámok, amennyiben a műsorszolgáltatásra élőben
vagy rádió- vagy televízió-hálózaton történő közvetítéssel vagy
továbbközvetítéssel egyidejűleg kerül sor. 3. Az (1) bekezdés nem terjed ki az alábbiakra: a) távközlési szolgáltatások; b) elektronikus úton nyújtott
szolgáltatások; c) járulékos szolgáltatások, például kérésre
meghatározott műsorszámokra vonatkozó információk szolgáltatása; d) műsorszolgáltatási vagy közvetítési
jogok átruházása; e) műsorszolgáltatás nyújtására
szolgáló műszaki berendezések vagy létesítmények bérbeadása.” (2) A 7. cikk (3) bekezdése a
következőképpen módosul: a) a bevezető mondat helyébe a
következő szöveg lép: „Az (1) bekezdés hatálya nem terjed ki az
alábbiakra:” b) az a) pont helyébe a következő
szöveg lép: „a) műsorszolgáltatások;” c) az n) pont helyébe a következő
szöveg lép: „n) telefonos ügyfélszolgálat, a 6a. cikk (1)
bekezdése g) pontjának hatálya alá tartozó szolgáltatások kivételével;” d) a q), r) és s) pontot el kell
hagyni; e) a bekezdés a következő új t)
és u) ponttal egészül ki: „t) a kulturális, művészeti, sport-,
tudományos, oktatási, szórakoztatási, és hasonló eseményekre szóló jegyek
online értékesítése; u) szállodai szállás és hasonló
szolgáltatások online foglalása.” (3) „Az adóztatandó ügyletek” című
IV. fejezet a következő 9a. cikkel egészül ki: „9a. cikk Amennyiben a szolgáltató műsorszolgáltatását
vagy elektronikus szolgáltatásait hírközlő hálózaton, közvetítő vagy
a teljesítésben részt vevő harmadik fél tulajdonában álló felületen vagy
portálon, például alkalmazásokat összegyűjtő piactéren keresztül
nyújtja, a közvetítő vagy harmadik fél a 2006/112/EK irányelv 28. cikkének
alkalmazásában úgy tekintendő, mint aki saját nevében, de a szolgáltató
megbízásából jár el, kivéve, ha a végső fogyasztó viszonylatában
szolgáltatásnyújtóként egyértelműen a szolgáltató került megjelölésre.” (4) „Az adóztatandó ügyletek
teljesítési helye” című V. fejezet „Fogalmak” című 1. szakasza a
következő 13a. és 13b. cikkel egészül ki: „13a. cikk A 2006/112/EK irányelv 56. cikke (2) bekezdésének
első albekezdésében, valamint 58. és 59. cikkében említett azon hely, ahol
a nem adóalany jogi személy letelepedett, az a hely, ahol az adott nem adóalany
jogi személy gazdasági tevékenységének az e rendelet 10. cikkében meghatározott
székhelye, vagy az e rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében meghatározott állandó
telephelye található. 13b. cikk A 2006/112/EK irányelv alkalmazásában az alábbiak
tekintendők »ingatlannak«: a) a föld bármely meghatározott területe,
akár a földfelszínen vagy a földfelszín alatt, amely tulajdonjog tárgyát
képezheti és amely birtokba vehető; b) bármely épület vagy építmény, amely
tengerszint fölött vagy alatt a földhöz vagy a földbe rögzített, és amelyet nem
lehet könnyen szétszerelni vagy elmozdítani; c) az épület vagy építmény szerves részét
alkotó bármely dolog, amely nélkül az épület vagy építmény nem teljes, mint
például az ajtók, ablakok, tetők, lépcsők és liftek; d) az épületbe vagy építménybe állandó
jelleggel beépített bármely dolog, felszerelés vagy gép, amely az épület vagy
építmény elpusztítása vagy megváltoztatása nélkül nem távolítható el.” (5) A 18. cikk (2) bekezdése
a következő második albekezdéssel egészül ki: „A távközlési szolgáltatások,
műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások nyújtója azonban – az
ellenkezőjéről való tudomására tekintet nélkül – jogállását
illetően nem adóalanynak tekintheti a Közösség területén letelepedett
igénybevevőt mindaddig, amíg az érintett igénybevevő nem közölte a
szolgáltatásnyújtóval az egyedi héa-azonosítószámát.” (6) A 24. cikk az alábbi (3)
bekezdéssel egészül ki: ‘3. Azon hely megállapítása során, amely az (1) és
a (2) bekezdés értelmében a tényleges igénybevétel helyén történő
adóztatást leginkább biztosítja, különösen az alábbiakat kell figyelembe venni: a) közlekedési eszközök bérbeadása esetén, a
rövid távú bérbeadás kivételével, az a hely, ahol a közlekedési eszközt az
igénybevevő vagy a megbízásából eljáró harmadik fél rendelkezésére
bocsátják, kivéve, ha arra vonatkozó bizonyíték áll rendelkezésre, hogy a
közlekedési eszközt máshol fogják használni; b) közlekedési eszközök bérbeadásától
különböző szolgáltatás esetén a nem adóalany jogi személy gazdasági
tevékenységének székhelye, vagy természetes személy esetén az állandó
lakóhelye, kivéve, ha arra vonatkozó bizonyíték áll rendelkezésre, hogy a
szolgáltatást ténylegesen ott használják, ahol az érintett személy szokásos
tartózkodási helye található.” (7) „Az adóztatandó ügyletek
teljesítési helye” című V. fejezet „A szolgáltatásnyújtás teljesítési
helye” című 4. szakasza a következő 3a., 3b. és 3c. alszakaszokkal
egészül ki: „3a. alszakasz Az igénybevevő helyére vonatkozó megdönthetetlen
vélelmek 24a. cikk 1. Amennyiben a távközlési szolgáltatások,
műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások nyújtója
szolgáltatásait olyan helyszínen nyújtja, mint egy telefonfülke, wifi hotspot,
internetkávézó, étterem vagy egy szálloda előcsarnoka, ahol a szolgáltatás
kedvezményezettjének fizikai jelenléte szükséges ahhoz, hogy részére a
szolgáltatást nyújtani lehessen, a vélelem arra irányul, hogy a 2006/112/EK
irányelv 44., 58, és 59a. cikke alkalmazásában az igénybevevő e helyszínen
telepedett le, illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye ott
található, és a szolgáltatást ténylegesen ott használja és veszi igénybe. E
vélelem semmilyen ténybeli vagy jogi eszközzel nem dönthető meg. 2. Amennyiben az (1) bekezdésben említett helyszín
a 2006/112/EK irányelv 37. és 57. cikke értelmében vett Közösségen belüli
személyszállítást lebonyolító hajó vagy repülőgép fedélzetén vagy vonaton
található, a helyszín országa a személyszállítás indulási országa. 24b. cikk Amennyiben az igénybevevő SIM-kártyán tárolt,
előre kifizetett egyenleget használ távközlési szolgáltatások,
műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások céljára, a vélelem arra
irányul, hogy a 2006/112/EK irányelv 44., 58. és 59a. cikke alkalmazásában az
igénybevevő a SIM-kártya mobil országkódjával (MCC) azonosított országban
telepedett le, illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye ott
található, és a szolgáltatást ténylegesen ott használja és veszi igénybe. E
vélelem semmilyen ténybeli vagy jogi eszközzel nem dönthető meg. 3b. alszakasz Az igénybevevő helyére vonatkozó
megdönthető vélelmek 24c. cikk A nem adóalany részére lakossági vezetékes
telefonvonalon keresztül nyújtott távközlési szolgáltatások,
műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások esetében a vélelem arra
irányul, hogy a 2006/112/EK irányelv 58. cikke alkalmazásában az
igénybevevő a vezetékes vonal telepítési helye szerinti országban
telepedett le, illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye ott
található. E vélelem alkalmazandó, kivéve, ha a szolgáltatásnyújtónak arra
utaló információk állnak rendelkezésére, hogy az igénybevevő máshol
telepedett le, illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye máshol
található. 24d. cikk A nem adóalany igénybevevő részére
mobilhálózaton keresztül, utólagos fizetés mellett nyújtott távközlési
szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások
esetében a vélelem arra irányul, hogy a 2006/112/EK irányelv 58. cikke
alkalmazásában az igénybevevő a szolgáltatások igénybevételekor használt
SIM-kártya mobil országkódjával (MCC) azonosított országban telepedett le,
illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye ott található. E
vélelem alkalmazandó, kivéve, ha a szolgáltatásnyújtónak arra utaló információk
állnak rendelkezésére, hogy az igénybevevő máshol telepedett le, illetve
állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye máshol található. 24e. cikk A nem adóalanynak nyújtott, jelek továbbításában
álló, a használathoz eszközt vagy a megtekintést lehetővé tevő
kártyát igénylő távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és
elektronikus szolgáltatások esetében a vélelem arra irányul, hogy a 2006/112/EK
irányelv 58. cikke alkalmazásában az igénybevevő az eszköz telepítésének
helyén telepedett le, illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási
helye ott található, vagy ha ez a hely nem ismert, azon a helyen, ahova a
megtekintést lehetővé tevő kártyát az ott való használat céljából
küldték. E vélelem alkalmazandó, kivéve, ha a szolgáltatásnyújtónak arra utaló
információk állnak rendelkezésére, hogy az igénybevevő máshol telepedett
le, illetve állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye máshol
található. 24b. cikk Amennyiben nem adóalany részére az e rendelet
24a., 24b., 24c., 24d. és 24e. cikkében említettektől eltérő
körülmények között nyújtanak szolgáltatásokat, a vélelem arra irányul, hogy a
2006/112/EK irányelv 56. cikkének (2) bekezdése első albekezdésének és az
58. cikkének alkalmazásában az igénybevevő az e rendelet 24g. cikkével
összhangban meghatározott helyen telepedett le, illetve állandó lakóhelye vagy
szokásos tartózkodási helye ott található. 3c. alszakasz Az igénybevevő helyének megállapítására
vonatkozó bizonyítékok 24g. cikk 1. A 2006/112/EK irányelv 56. cikkének (2)
bekezdése első albekezdésében és 58. cikkében rögzített, a teljesítés
helyére vonatkozó szabályok alkalmazásában különösen az alábbiak
tekintendők bizonyítéknak: a) az igénybevevő adatai, például
számlázási címe; b) az igénybevevő által használt eszköz
internetprotokoll (IP)-címe, vagy bármely földrajzi helymeghatározási módszer; c) a banki adatok, például az a hely, ahol a
bankszámlát fizetésre használják, vagy az igénybevevő adott banknál
nyilvántartott számlázási címe; d) az igénybevevő által használt
előfizetői azonosító modul (SIM) kártyán tárolt nemzetközi mobil
előfizetői azonosító (IMSI) mobil országkódja (MCC); e) a lakossági vezetékes vonal helye,
amelyen keresztül a szolgáltatást az igénybevevőnek nyújtják; f) olyan igénybevevő tekintetében, aki
az interneten vagy hasonló elektronikus hálózaton keresztül termékeket
értékesít, az adott igénybevevő által értékesített termékek szállításának
vagy feladásának eredeti kiindulási helye; g) olyan igénybevevő tekintetében, aki
az interneten vagy hasonló elektronikus hálózaton keresztül termékeket vásárol,
az adott igénybevevő által vásárolt termékek szállításának vagy
feladásának végső rendeltetési helye; h) az igénybevevő által bérelt
közlekedési eszköz nyilvántartásba vételi adatai, ha e közlekedési eszközt a
használat helyén nyilvántartásba kell vetetni, vagy más hasonló információk; i) a szolgáltatásnyújtó által megszerzett
más, kereskedelmi szempontból releváns információk. 2. Azon hely azonosításához, ahol az
igénybevevő letelepedett, illetve ahol állandó lakóhelye vagy szokásos
tartózkodási helye található, két különálló bizonyíték szükséges, feltéve, hogy
a bizonyítékok egymással nem ellentétesek.” (8) „Az adóztatandó ügyletek
teljesítési helye” című V. fejezet „A szolgáltatásnyújtás teljesítési
helye” című 4. szakasza a következő 6a. alszakasszal egészül ki: „6a. alszakasz Ingatlanokhoz kapcsolódó szolgáltatásnyújtás 31a. cikk 1. A 2006/112/EK irányelv 47. cikkében említett,
ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások csak azokat a szolgáltatásokat foglalják
magukban, amelyek kellőképpen közvetlen kapcsolatban állnak az adott
ingatlannal. Valamely szolgáltatás az alábbi esetekben tekintendő az
ingatlannak kellőképpen közvetlen kapcsolatban állónak: a) a szolgáltatás az ingatlanból ered és az
ingatlan a szolgáltatás alkotóeleme, valamint a nyújtott szolgáltatás
szempontjából központi és nélkülözhetetlen szerepet tölt be; b) a szolgáltatást az ingatlan érdekében
vagy arra irányulva nyújtják, és célja az ingatlan jogi vagy fizikai
megváltoztatása. 2. Az (1) bekezdés kiterjed különösen az
alábbiakra: a) egy meghatározott telekre szánt épület
vagy épület részei terveinek elkészítése, tekintet nélkül arra, hogy az
épületet megépítik-e; b) helyszíni felügyeleti vagy biztonsági
szolgáltatások nyújtása; c) épület adott földterületen történő
megépítése, valamint épületen vagy épület részein végzett építési és bontási
munkák; d) adott földterületen állandó szerkezetek
építése, valamint állandó szerkezeteken, például gáz, víz, szennyvíz és
hasonlók továbbítására szolgáló csővezeték-rendszeren végzett építési és
bontási munkák; e) a földre vonatkozó munkák, ideértve a
mezőgazdasági szolgáltatásokat is, például a szántást, vetést, öntözést és
trágyázást; f) ingatlan kockázatainak és integritásának
felmérése és értékelése; g) ingatlan értékbecslése, ideértve azt az
esetet is, amikor a szolgáltatásra biztosítási célokból van szükség, a kölcsön
biztosítékaként szolgáló ingatlan értékének megállapítását vagy a kockázatok és
károk felmérését viták esetén; h) a (3) bekezdés c) pontjának hatálya alá
tartozó esetek kivételével ingatlan bérbe vagy haszonbérbe adása, ideértve az
áruk tárolását is, amely célra az ingatlan meghatározott részét az
igénybevevő kizárólagos használatára jelölik ki; i) szállásnyújtás a szállodaiparban vagy
hasonló funkciót betöltő ágazatban, például nyári táborhelyeken vagy
kemping céljára kialakított területeken, ideértve az időben megosztott
használati jogok és hasonlók beváltásából eredő, meghatározott helyen való
tartózkodás jogát; j) a h) és i) pontok hatálya alá tartozó
esetek kivételével ingatlan egészének vagy részeinek használatához való jogok
biztosítása és átengedése, ideértve az ingatlan részének használatára szóló
engedélyt, például halászati vagy vadászati jog, repülőterek váróiba
történő belépéshez való jog, vagy díjköteles infrastruktúra, például híd
vagy alagút használatához való jog biztosítását; k) épület vagy épület részeinek
karbantartása, felújítása vagy javítása, ideértve az olyan munkákat is, mint a
takarítás, cserepezés, kárpitozás és parkettázás; l) állandó szerkezetek, például gáz, víz,
szennyvíz és hasonlók továbbítására szolgáló csővezeték-rendszerek
karbantartása, felújítása vagy javítása; m) olyan gépek vagy berendezések beépítése
vagy összeszerelése, amelyek a beépítés vagy összeszerelés után ingatlannak
minősülnek; n) gépek vagy berendezések karbantartása és
javítása, ellenőrzése és felügyelete, amennyiben a gépek vagy berendezések
ingatlannak minősülnek; o) az ingatlan tulajdonosa által vagy
megbízásából végzett, kereskedelmi, ipari vagy lakóövezeti ingatlan
működtetésére irányuló ingatlankezelés, a (3) bekezdés h) pontjának
hatálya alá tartozó, ingatlanba történt befektetésekre vonatkozó
portfóliókezelés kivételével; p) ingatlan értékesítése, bérbe vagy
haszonbérbe adása, valamint birtokba vehető dologként kezelt, ingatlannak
kapcsolatos bizonyos jogok vagy dologi jogok tekintetében végzett közvetítés, a
(3) bekezdés d) pontjának hatálya alá tartozó közvetítés kivételével; q) ingatlanon fennálló jog átruházásához
vagy birtokba vehető dologként kezelt, ingatlannal kapcsolatos bizonyos
jogokhoz vagy dologi jogokhoz kapcsolódó jogi szolgáltatások, például
közjegyzői szolgáltatások vagy ingatlan értékesítésére vagy megszerzésére
irányuló szerződés elkészítése, abban az esetben is, ha az ingatlan jogi
megváltoztatását eredményező alapul szolgáló ügylet nem valósul meg. 3. Az (1) bekezdés nem terjed ki az alábbiakra: a) épület vagy épület részei terveinek
elkészítése, amennyiben azokat nem meghatározott telekre szánják; b) áruk ingatlanban történő tárolása,
amennyiben nem jelölik ki az ingatlan meghatározott részét az igénybevevő
kizárólagos használatára; c) hirdetési szolgáltatás nyújtása, abban az
esetben is, ha ingatlan használatával jár; d) a szállodaiparban vagy hasonló funkciót
betöltő ágazatban, például nyári táborhelyeken vagy kemping céljára
kialakított területeken történő szállásnyújtás terén végzett közvetítés,
amennyiben a közvetítő más személy nevében és megbízásából jár el; e) távközlési szolgáltatások,
műsorszolgáltatások és elektronikus szolgáltatások, a 31c. cikk hatálya
alá tartozó szolgáltatások kivételével; f) kiállítóhelyiség helyének biztosítása
vásárok vagy kiállítások helyszínén, a kiállító számára tárgyak bemutatását
lehetővé tevő egyéb kapcsolódó szolgáltatásokkal együtt, mint például
a kiállítóhelyiség megtervezése, a tárgyak szállítása és tárolása, gépek
rendelkezésre bocsátása, kábelfektetés, biztosítás és reklámozás; g) gépek vagy berendezések beépítése vagy
összeszerelése, karbantartása és javítása, ellenőrzése vagy felügyelete,
amennyiben a gép vagy berendezés nem képezi az ingatlan részét vagy nem válik
az ingatlan részévé; h) ingatlanba történt befektetésekre
vonatkozó portfóliókezelés; i) a (2) bekezdés q) pontjának hatálya alá
tartozó esetek kivételével a szerződésekhez kapcsolódó jogi
szolgáltatások, ideértve az ingatlanátruházási szerződés feltételeire, az
ilyen szerződés kikényszerítésére vagy létezésének bizonyítására vonatkozó
tanácsadást, amennyiben e szolgáltatások nem kifejezetten valamely ingatlanon
fennálló jog átruházására vonatkoznak. 31b. cikk Amennyiben az igénybevevőnek ingatlanon
végzendő munka céljára berendezéseket bocsátanak rendelkezésre, úgy ez az
ügylet csak akkor tekintendő ingatlanhoz kapcsolódó
szolgáltatásnyújtásnak, ha a szolgáltatásnyújtó felelősséget vállal a
munka kivitelezéséért. Amennyiben a szolgáltatásnyújtó a berendezést
ingatlanon végzendő munka céljára, a működtetéséhez elegendő
személyzettel együtt bocsátja az igénybevevő rendelkezésére, a vélelem
arra irányul, hogy a szolgáltatásnyújtó felelősséget vállal a munka
kivitelezéséért. E vélelem bármilyen ténybeli vagy jogi eszközzel
megdönthető annak megállapítása érdekében, hogy ki vállalja a
felelősséget a munka kivitelezéséért. 31c. cikk A saját nevében eljáró adóalany által a
szállodaiparban vagy hasonló funkciót betöltő ágazatban, például nyári
táborhelyeken vagy kemping céljára kialakított területeken való
szállásnyújtással összefüggésben nyújtott távközlési szolgáltatásokat, műsorszolgáltatásokat
és elektronikus szolgáltatásokat a szállásnyújtásra irányuló egységes
szolgáltatásnak vagy a szállásnyújtáshoz kapcsolódó járulékos szolgáltatásnak
kell tekinteni, attól függően, hogy számlázására a szállásnyújtással
együtt vagy külön kerül sor.” (9) „Az adóztatandó ügyletek
teljesítési helye” című V. fejezet „A szolgáltatásnyújtás teljesítési
helye (A 2006/112/EK irányelv 43–59. cikke)” című 4. szakaszának
„Kulturális, művészeti, sport-, tudományos, oktatási, szórakoztatási,
valamint hasonló szolgáltatások nyújtása” című 7. alszakasza a
következő 33a. cikkel egészül ki: „33a. cikk A kulturális, művészeti, sport-, tudományos,
oktatási, szórakoztatási vagy egyéb hasonló eseményekre való belépésre jogosító
jegyek értékesítése, amennyiben azt a saját nevében, de a szervező
megbízásából eljáró közvetítő vagy a szervezőn kívüli más, saját
javára eljáró adóalany végzi, a 2006/112/EK irányelv 53. cikke és 54. cikke (1)
bekezdésének hatálya alá tartozik.” (10) Az I. melléket 4. pontja („A
2006/112/EK irányelv II. mellékletének 4. pontja:”) az alábbi f) és g) ponttal
egészül ki: „f) rádió- vagy televízió-hálózaton,
interneten vagy hasonló elektronikus hálózaton keresztül terjesztett rádió-
vagy televízió-műsorszámok fogadása, ahol a médiaszolgáltató által
összeállított műsorkínálat alapján a felhasználó egyedi kérés alapján, az
általa kiválasztott időpontban hallgathatja vagy tekintheti meg a
műsorszámokat, mint például a lekérhető televíziós programok vagy
videofilmek esetében; g) az interneten vagy hasonló elektronikus
hálózaton keresztül terjesztett (IP streaming) rádió- vagy
televízió-műsorszámok fogadása, kivéve, ha a műsorszámokat
egyidejűleg hagyományos rádió- vagy televízió-hálózatokon keresztül is
közvetítik.” 2. cikk A Közösség területén letelepedett
szolgáltatásnyújtó által az ott letelepedett, ott állandó lakóhellyel vagy
szokásos tartózkodási hellyel rendelkező nem adóalany részére nyújtott
távközlési szolgáltatások, műsorszolgáltatások és elektronikus
szolgáltatások tekintetében az alábbiak alkalmazandók: a) amennyiben a szolgáltatást 2015.
január 1. előtt nyújtják vagy a szolgáltatásnyújtás 2015. január 1.
előtt fejeződik be, a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a
hely, ahol a szolgáltatásnyújtó a 2006/112/EK irányelv 45. cikkében foglaltak
szerint letelepedett, tekintet nélkül arra, hogy a héafizetési kötelezettség
mikor keletkezik; b) ha a szolgáltatásokat 2015. január
1-jén vagy azt követően nyújtják vagy a szolgáltatásnyújtás 2015. január
1-jén vagy azt követően fejeződik be, a szolgáltatásnyújtás
teljesítési helyét az a hely határozza meg, ahol az igénybevevő
letelepedett, illetve ahol állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye
található, abban az esetben is, ha a héafizetési kötelezettség ezen
időpont előtt keletkezik. 3. cikk Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos
Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Ezt a rendeletet 2015. január 1-jétől
kell alkalmazni. Ez a rendelet teljes egészében kötelező
és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, -án/-én. a
Tanács részéről az
elnök [1] HL L
347., 2006.12.11., 1. o. [2] A közös
hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási
intézkedéseinek megállapításáról szóló, 2011. március 15-i 282/2011/EU tanácsi
végrehajtási rendelet (átdolgozás) (HL L 77., 2011.3.23., 1. o.). [3] A
2006/112/EK irányelvnek a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében
történő módosításáról szóló, 2008. február 12-i 2008/8/EK tanácsi irányelv
(HL L 44., 2008.2.20., 11. o.). [4] A 282/2011/EU
végrehajtási rendeletnek a nem adóalanyok számára távközlési, rádió- és
televízióműsor-, valamint elektronikus szolgáltatásokat nyújtó, nem
letelepedett adóalanyokra vonatkozó különös szabályozás tekintetében
történő módosításáról szóló, 2012. október 9-i 967/2012/EU tanácsi
rendelet (HL L 290., 2012.10.20., 1. o.) és a 904/2010/EU tanácsi rendeletnek a
nem adóalanyok számára távközlési, rádió- és televízióműsor-, valamint
elektronikus szolgáltatásokat nyújtó nem letelepedett adóalanyokra vonatkozó különös
szabályozás tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes
szabályok megállapításáról szóló, 2012. szeptember 13-i 815/2012/EU bizottsági
végrehajtási rendelet (HL L 249., 2012.9.14., 3. o.). [5] Erre azon
helyként is hivatkozunk, ahova az igénybevevő tartozik. [6] A
napirend, a munkadokumentum és az ülésről készült jelentés elérhető a
következő címen:
http://ec.europa.eu/taxation_customs/taxation/vat/key_documents/discussions_member_states/index_en.htm. [7] HL L 347., 2006.12.11., 1. o. [8] HL L 44., 2008.2.20., 11. o. [9] HL L 95., 2010.4.15, 1. o. [10] HL L 281., 1995.11.23, 31. o.