This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52012PC0650
Proposal for a REGULATION OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL amending Regulation (EC) No 539/2001 listing the third countries whose nationals must be in possession of visas when crossing the external borders of Member States and those whose nationals are exempt from that requirement
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról
/* COM/2012/0650 final - 2012/0309 (COD) */
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról /* COM/2012/0650 final - 2012/0309 (COD) */
INDOKOLÁS 1. Háttér-információk és a javaslat indokolása Az Európai Közösséget létrehozó szerződés
62. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontjával összhangban a Tanács
elfogadta az 539/2001/EK tanácsi rendeletet[1],
amely felsorolja azon harmadik országokat, amelyek állampolgárai a külső
határok átlépésekor vízumkötelezettség alá esnek (az ún. negatív lista, I.
melléklet), valamint azon harmadik országokat, amelyek állampolgárai
mentesülnek e kötelezettség alól (az ún. pozitív lista, II. melléklet). Az
EK-Szerződés 61. cikke szerint e listák meghatározása azokhoz a
kísérő intézkedésekhez tartozik, amelyek közvetlenül összefüggnek a
személyek szabad mozgásával a szabadságon, a biztonságon és a jog
érvényesülésén alapuló térségben. A kapcsolódó jogalap az Európai Unió
működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 77. cikke (2)
bekezdésének a) pontja. Számos kritérium – különösen az illegális
bevándorlás, a közérdek és a közbiztonság, továbbá az Európai Uniónak harmadik
országokkal fenntartott külkapcsolatai – átgondolt, eseti alapon történő
mérlegelésével, valamint a regionális összefüggések és a viszonosság figyelembe
vételével határozzák meg azon harmadik országokat, amelyek állampolgárait
vízumkötelezettség terheli, és azon harmadik országokat, amelyek állampolgárai
mentesek e kötelezettség alól. Tekintettel a közrend és az illegális
bevándorlás szempontjaira, különös figyelmet kell fordítani az érintett
harmadik országok által kibocsátott úti okmányok biztonságára. Mivel az 539/2001/EK rendeletben foglalt
kritériumok egyes harmadik országok vonatkozásában idővel változhatnak, a
negatív és a pozitív lista összetételét rendszeresen felül kell vizsgálni. A 2009
decemberében elfogadott Stockholmi Programban az Európai Tanács kimondottan
arra kérte fel a Bizottságot, hogy az Unió bel- és külpolitikai
célkitűzéseit szem előtt tartó, például az illegális bevándorlással,
a közrenddel és a közbiztonsággal kapcsolatos megfelelő kritériumokkal
összhangban rendszeresen vizsgálja felül azon harmadik országok jegyzékét,
amelyek állampolgárai vízumkötelezettség hatálya alá tartoznak, illetve nem
tartoznak. Így tehát az 539/2001/EK rendeletet elfogadása
óta nyolc alkalommal módosították[2],
legutoljára 2010-ben Tajvan pozitív listára történő átsorolása, valamint a
vízumliberalizációs párbeszédek kimeneteleként Albánia és Bosznia-Hercegovina
pozitív listára történő átsorolása tekintetében. Az Európai Parlament és a Tanács az 539/2001/EK
rendelet Bizottság által javasolt[3]
több módosításáról is tárgyal: Például: egy, a pozitív listán szereplő
harmadik ország vízummentességét ideiglenesen felfüggesztő
vízumbiztosíték-záradék bevezetése vészhelyzet esetén; a jogbiztonság
megerősítése a rendeletben fel nem ölelt bizonyos helyzetekre vonatkozó
szabályok biztosításával; valamint a rendelkezések kiigazítása a Lisszaboni
Szerződésből és a másodlagos joganyagból, például a
vízumkódexből (810/2009/EK tanácsi rendelet)[4] fakadó legutóbbi változások
fényében Az 539/2001/EK rendelethez melléklet listákat
általánosságban is rendszeresen felül kell vizsgálni az említett rendeletben
meghatározott megfelelő, fent említett kritériumok fényében. A rendelethez mellékelt listák felülvizsgálata
tehát azt kívánja biztosítani, hogy ·
a harmadik országok listáinak összeállítása
megfeleljen a rendelet (5) preambulumbekezdésében meghatározott kritériumoknak,
különösen az illegális bevándorlásra és a közrendre, valamint adott esetben
egyes országok egyik mellékletből a másikba történő átsorolására
vonatkozó kritériumoknak; ·
az EUMSZ 77. cikke (2) bekezdése a) pontjának
megfelelően a rendelet kimerítő jelleggel meghatározza, hogy a
harmadik ország állampolgára vízumköteles-e vagy mentesül e kötelezettség alól. 2. A javaslat elemei 2.1 Harmadik országok átsorolása a negatív
listáról (I. melléklet) a pozitív listára (II. melléklet) Az 539/2001/EK rendelet korábbi módosításaival
kapcsolatban elfogadott megközelítéssel összhangban, az időszakos
felülvizsgálat céljából a Bizottság kikérte a tagállamok véleményét arról, hogy
a rendelet mellékletei jelenlegi formájukban továbbra is megfelelnek-e a
rendeletben foglalt kritériumoknak. A tagállamok nem tettek javaslatot harmadik
országok pozitív listáról negatív listára történő átsorolására. Ugyanakkor
a Bizottság kapott néhány javaslatot a negatív listán szereplő egyes harmadik
országok pozitív listára történő átsorolásával kapcsolatban. Egyes
harmadik országok közvetlenül kérelmezték a Bizottságtól a pozitív listára
történő átsorolásukat. A tagállamok által továbbított információkat (a
Bizottság 20 választ kapott) elemzés alá vetettük az egyéb forrásból származó
információkkal együtt, ideértve az érintett harmadik országokért felelős
EU-küldöttségeket, valamint a bevándorlási hullámokkal, a menedékjogi és az
illegális migrációval szemben hozott végrehajtási intézkedésekkel kapcsolatban
az Eurostat által szolgáltatott statisztikákat is[5]. Az elemzés alapján a Bizottság
megállapította, hogy ebben a fázisban az alábbi alszakaszokban szereplő
országokat és brit állampolgárokat kell átsorolni a pozitív listára. 2.1.1 Karib-tengeri szigetországok A Bizottság
elemezte a rendelkezésére álló információkat, ideértve statisztikákat is,
tagállamok által javasolt összes harmadik országgal és területtel kapcsolatban.
Különös figyelmet fordított az alábbiakra: az ország gazdasági-társadalmi fejlettségének
szintje, az Európai Unióba irányuló illegális bevándorlás veszélye,
külkapcsolati kérdések és regionális koherencia. A Bizottság arra a
megállapításra jutott, hogy többé nem indokolt vízumkötelezettség alá vetni
Dominika, Grenada, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadin-szigetek, valamint
Trinidad és Tobago állampolgárait. A tagállamok jelentős száma javasolta,
hogy ezen országokat sorolják át a negatív listáról a pozitív listára. Ezen öt
ország – a rendelet (5) preambulumbekezdésében megállapított kritériumokkal
összhangban – semmiféle veszélyt nem jelent az illegális bevándorlás
tekintetében vagy az Unió tagállamainak közrendjére és biztonságára nézve.
Továbbá, e harmadik országok jól működő demokráciák. Jó az
életszínvonaluk, gazdaságuk pedig szilárd lábakon áll és növekszik.
Bebizonyították, hogy szembe tudnak nézni a jelenlegi globális gazdasági
válsággal, és képesek arra, hogy továbbfejlesszék az Unióval és a nemzetközi
pénzügyi intézményekkel kialakított eddig is jó kapcsolataikat. Az 539/2001/EK
rendelet 2006-os felülvizsgálata[6]
már átsorolta ugyanezen régió négy országát a pozitív listára, és e négy ország
állampolgárai esetében a vízummentesség nem volt negatív hatással az illegális
migrációra vagy a biztonságra. Ennek megfelelően javasoljuk Dominika,
Grenada, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, valamint Trinidad
és Tobago átsorolását a negatív listáról a pozitív listára. Érdemes
megemlítenünk továbbá, hogy négy tagállam (Franciaország, Németország,
Hollandia és Spanyolország) képviselteti magát Trinidad és Tobagóban. Mindössze
egy tagállamnak (Franciaország) van konzulátusa a népszerű turistacélnak
számító Saint Luciában. Mivel egyetlen tagállam sem képviselteti magát
Grenadában, Dominikán vagy a Saint Vincent és a Grenadine-szigeteken, ezen
országok állampolgárainak külföldön kell schengeni vízumot igényelniük, ami
jelentős költségekkel jár. Grenada és Saint Lucia csupán egyetlen
képviselettel rendelkezik a schengeni tagállamokban, valamint egy főbiztossal
az Egyesült Királyságban. Trinidad és
Tobagóban jelenleg az összes uniós polgár mentesül a vízumkötelezettség alól,
noha eltérő feltételek mellett és különböző tartózkodási
időtartamokra (Szlovákia, Szlovénia, a Cseh Köztársaság, Lengyelország,
Bulgária, Románia, Magyarország, Litvánia, Lettország és Észtország
állampolgárai csupán egy hónapig). A Karib-térség másik négy országában az
összes uniós tagállam állampolgárai vízummentességet élveznek a 180 napot meg
nem haladó tartózkodások esetében. Tekintettel a
közrend és az illegális bevándorlás szempontjaira, különös figyelmet kell
fordítani az érintett harmadik országok által kibocsátott úti okmányok
biztonságára. A rendelet legutóbbi módosításakor a Bizottság bejelentette, hogy
a pozitív listára történő jövőbeni átsorolásokra attól függően
lesz lehetőség, ha teljesülnek az úti okmányok biztonságával kapcsolatos
konkrét feltételek. Ennek eredményeként a nyugat-balkáni országok negatívról a
pozitív listára történő átsorolását a biometrikus útlevelek kiállításához
kötötték, az érintett régió korábbi útlevél-rendszerének hiányosságai, valamint
az abból fakadó problémák miatt. Figyelembe véve azonban az e módosítás által
érintett országok karibi közösségi (CARICOM) úti okmányainak magas szintű
biztonságát, valamint a regionális koherenciát az 539/2001/EK rendelet
közelmúltbeli módosításával (1932/2006/EK rendelet) ugyanezen térség pozitív
listára átsorolt néhány másik országával, Dominika, Grenada, Saint Lucia, Saint
Vincent és a Grenadine-szigetek, valamint Trinidad és Tobago átsorolásához nem
kell feltételként szabni a biometrikus útlevelek kibocsátását. E harmadik
országok magas biztonsági szintű géppel leolvasható CARICOM útlevéllel
rendelkeznek, és terveik között szerepel, hogy a közeljövőben biometrikus
útlevelekre cserélik le útleveleiket. Ahhoz, hogy
következetességet biztosítsunk az ugyanezen karibi térség országainak nyújtott
korábbi vízummentességekkel, és tekintettel arra, hogy e vízummentességek nem
vontak maguk után negatív következményeket, és ahhoz, hogy a hat hónapos
időszakon belüli három hónapos rövidtávú vízummentes tartózkodások esetében
a jövőben az említett országokkal teljes fokú viszonosságot garantáljunk
(ami jelenleg nem teljesen valósult meg, konkrétan Trinidad és Tobago
esetében), az említett országok állampolgárainak vízummentessége addig nem
alkalmazandó, míg az Európai Unió és az érintett országok nem kötnek
vízummentességi megállapodást és az nem lép hatályba. 2.1.2. A csendes-óceáni szigetországok Az illegális bevándorlással, a közrenddel és
biztonsággal, valamint az Unió külkapcsolataival kapcsolatos kritériumok
megvizsgálása után a Bizottság úgy véli, hogy Kiribatit, a Marshall-szigeteket,
Mikronéziát, Naurut, Palaut, Szamoát, a Salamon-szigeteket, Kelet-Timort, Tongát,
Tuvalut és Vanuatut át kell sorolni az 539/2001/EK rendelet pozitív listájára. A nemrégiben készült statisztikák szerint ezen
országok egyike sem származási ország az EU-ba irányuló illegális bevándorlás
tekintetében. Az ezen országokban kibocsátott útlevelek
géppel leolvashatók[7],
és kellő számban tartalmaznak biztonsági jellemzőket. Ahogyan azt már
fent a karib-tengeri szigetországok esetében ismertettük, a biometrikus
útlevelek kiállítása nem lehet előfeltétele annak, hogy az érintett
országok állampolgárai vízummentességet kapjanak. Mindössze két tagállam rendelkezik
képviselettel ezen országok valamelyikében. Kelet-Timorban Portugália,
Vanuatuban pedig Franciaország. A tagállamok korlátozott régióbeli jelenléte
jelentős költségeket vonhat maga után azok számára, akik schengeni vízumot
kívánnak kérelmezni. Fidzsi is ehhez a térséghez tartozik, de az
országban jelenleg uralkodó politikai helyzet fényében, valamint tekintettel
arra, hogy nincs előrehaladás a cotonoui megállapodás alapvető
elemeinek teljesítése terén, jelenleg nem tekintjük helyénvalónak az ország
pozitív listára történő átsorolását. Pápua Új-Guinea ugyancsak a térségben
található, de népességének és területének nagyságát tekintve nagyon
különböző. Továbbá jelenleg nehéz politikai körülmények uralkodnak az
országban, aminek következtében ebben a szakaszban nem kerülhet fel a
vízummentes listára. A csendes-óceáni
szigetországok többsége a tagállamok többségének állampolgárait mentesíti a
vízumkötelezettség alól. Ugyanakkor ahhoz, hogy e csendes-óceáni
szigetországokkal a jövőben teljes mértékű viszonosságot biztosítsunk
a hat hónapos időszakon belül három hónapos rövid távú tartózkodásokra
vonatkozóan, valamint következetesek legyünk a korábbi vízummentességekkel,
ezen országok állampolgárainak vízummentessége csak akkortól alkalmazandó,
amikor az Európai Unió és az érintett országok vízummentességi megállapodást
kötöttek, és e megállapodás hatályba lépett. 2.1.3. A brit állampolgárok konkrét kategóriái Az 539/2001/EK rendelet 2006-os
felülvizsgálata[8]
az uniós jog alkalmazásában megpróbálta egyértelművé tenni azon brit
állampolgárok helyzetét, akik Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült
Királyságának állampolgárai. Néhányukat (a tengerentúli brit polgárok
csoportját) a II. melléklet új szakaszába sorolták be, míg a többit (a brit
tengerentúli területek azon polgárait, akik nem rendelkeznek tartózkodási
jogcímmel az Egyesült Királyságban, a Brit Nemzetközösség azon tagjait, akik
nem rendelkeznek tartózkodási jogcímmel az Egyesült Királyságban, valamint az
Egyesült Királyság védelmét élvező személyeket) az I. melléklet új
szakaszába sorolták. E megkülönböztetésre akkoriban többek között azért volt
szükség, mert fennállt az illegális bevándorlás veszélye. A belépés határokon történő
elutasításával és az illegális bevándorlók letartóztatásával kapcsolatos utóbbi
három évi statisztikák azonban azt mutatják, hogy a vízumkötelezettség alá
tartozó brit polgárok nem jelentenek veszélyt a schengeni térségben irányuló
illegális bevándorlás tekintetében, mivel a számok elenyészőek. Némelyikük
tartózkodási jogcímmel rendelkezik az Egyesült Királyságban. Sőt,
többségük olyan karib-tengeri szigeteken (Bermuda, Turks és Caicos-szigetek,
Montserrat, stb.) tartózkodik, amelyek nagyon hasonlítanak a régió azon más
országaihoz, amelyeket fokozatosan átsorolnak a II. mellékletbe (ld. fent a 2.1.1.
pontot). A regionális koherencia így azt követelné meg, hogy e személyek
hasonló bánásmódban részesüljenek. A brit állampolgárok I. mellékletben
jelenleg szereplő négy csoportjába tartózó személyek száma a becslések
szerint nem éri el a 300 000-et. A brit állampolgárok úti okmányai
biztonságosak, mivel ezen okmányok az Egyesült Királyságban készülnek szigorú
technikai előírások szerint. Gépileg leolvashatóak, és számos biztonsági
jellemzővel vannak ellátva. 2.2. A negatív lista (I. melléklet) frissítése: Dél-Szudán felvétele 2011. július 9-én Dél-Szudán hivatalosan is
függetlenné nyilvánította magát a negatív listán szereplő Szudántól. 2011.
július 14-én az ENSZ tagja lett. Az I. mellékletet ezért ki kell egészíteni
Dél-Szudánnal. 3. A konzultációba bevont főbb
szervezetek/szakértők A tagállamokkal konzultáltak. 4. Hatásvizsgálat Nem szükséges. 5. Jogalap Az 539/201/EK rendelet eredeti jogalapja az
Európai Közösséget létrehozó szerződés 62. cikke (2) bekezdése b)
pontjának i. alpontja. Most azonban, az Európai Unió működéséről
szóló szerződés (EUMSZ) fényében e javaslat az EUMSZ 77. cikke (2)
bekezdése a) pontjának megfelelően a közös vízumpolitika
továbbfejlesztését jelenti. 6. Az arányosság és a szubszidiaritás elve: Az 539/2001/EK rendelet felsorolja azokat a
harmadik országokat, amelyek állampolgárai a külső határok átlépésekor
vízumkötelezettség alá esnek (negatív lista), illetve amelyek állampolgárai
mentesek e kötelezettség alól (pozitív lista). Az e listák módosításáról, valamint az egyes
országoknak a negatív listáról a pozitív listára vagy fordítva történő
áthelyezéséről hozott valamennyi határozat az Európai Unió kizárólagos
hatáskörébe tartozik az EUMSZ 77. cikke (2) bekezdése a) pontjának
megfelelően. 7. A jogi aktus típusának megválasztása Az 539/2001/EK rendeletet rendelettel kell
módosítani. 8. Költségvetési vonzatok A javasolt módosításnak nincsenek az Unió
költségvetését érintő vonzatai. 2012/0309 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
RENDELETE a külső határok átlépésekor
vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes
harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK
rendelet módosításáról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke
(2) bekezdésének a) pontjára, tekintettel a Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti
parlamentek számára való megküldését követően, rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1) A 2001. március 15-i 539/2001/EK
rendelet[9]
I. és II. mellékletében szereplő harmadik országokról készített listát
összetételének összhangban kell lennie és maradnia az (5) preambulumbekezdésben
felsorolt kritériumokkal. Néhány olyan harmadik országot, amelyek esetében e
kritériumok terén megváltozott a helyzet, át kell sorolni az egyik
mellékletből a másikba. (2) Dominika, Grenada, Kiribati,
Marshall-szigetek, Mikronézia, Nauru, Palau, Saint Lucia, Saint Vincent és
Grenadine-szigetek, Szamoa, Salamon-szigetek, Kelet-Timor, Tonga, Trinidad és
Tobago, Tuvalu és Vanuatu állampolgárai esetében a vízumkötelezettség többé nem
indokolt. Ezen országok esetében – az 539/2001/EK rendelet (5)
preambulumbekezdésében foglalt kritériumokkal összhangban – nem áll fenn az
illegális bevándorlás veszélye, és nem jelentenek fenyegetést az Unió
közérdekére. Következésképpen ezen országok állampolgárait mentesíteni kell a
vízumkötelezettség alól az összességében három hónapot meg nem haladó
tartózkodások esetében, és ezen országokat át kell sorolni a II. mellékletbe. (3) A teljes viszonosság
biztosítása érdekében Dominika, Grenada, Kiribati, Marshall-szigetek,
Mikronézia, Nauru, Palau, Saint Lucia, Saint Vincent és Grenadine-szigetek, Szamoa,
Salamon-szigetek, Kelet-Timor, Tonga, Trinidad és Tobago, Tuvalu és Vanuatu
állampolgárainak vízumkötelezettség alóli mentessége csak akkor léphet
hatályba, amikor az Unió és az érintett országok bilaterális vízummentességi
megállapodásokat kötöttek. (4) A statisztikai adatok azt
mutatják, hogy a jelenleg az I. melléklet 3. pontjában felsorolt brit
állampolgárok nem jelentenek veszélyt a schengeni térségbe történő
illegális migráció tekintetében, és hogy többségük a Karib-térség szigetein él,
amely szigetek szoros kötelékekkel kapcsolódnak és hasonlóak a vízummentességet
élvező szomszédos országokhoz. Ezért a brit állampolgárok e csoportjait
mentesíteni kell a vízumkötelezettség alól az összességében három hónapot meg
nem haladó tartózkodások esetében, és e csoportokat át kell helyezni a II.
mellékletbe. (5) Az 539/2001/EK rendelet
mellékleteiben tükrözni kell azon nemzetközi jogi fejleményeket, amelyek
következtében megváltozott bizonyos államok vagy entitások jogállása vagy
megjelölése. A fenti rendelet I. mellékletét ki kell egészíteni Dél-Szudán
megemlítésével, mivel az ország 2011. július 9-én kikiáltotta függetlenségét,
és 2011. július 14-én az ENSZ tagja lett. (6) Izland és Norvégia
tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi
Köztársaság és a Norvég Királyság között, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok
végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás[10] értelmében a schengeni
vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyek a
megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK
tanácsi határozat[11]
1. cikke B. pontjában említett területhez tartoznak. (7) Svájc tekintetében a rendelet
az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség által aláírt, a
Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és
fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás[12] értelmében a schengeni
vívmányok azon rendelkezéseit fejleszti tovább, amelyek az 1999/437/EK tanácsi
határozat 1. cikkének B. és C. pontjában említett területhez tartoznak,
összefüggésben a 2008/146/EK tanácsi határozat[13]
3. cikkével. (8) Liechtenstein tekintetében e
rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a
Liechtensteini Hercegség között a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió,
az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci
Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és
fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról
szóló jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek
továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat 1. cikkének
B. és C. pontjában említett terület alá tartoznak, összefüggésben a 2008/261/EK
tanácsi határozat[14]
3. cikkével. (9) Ez a rendelet a schengeni
vívmányok azon rendelkezéseit fejleszti tovább, amelyeknek alkalmazásában az
Egyesült Királyság a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a
schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére
vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi
határozatnak[15]
megfelelően nem vesz részt. Az Egyesült Királyság ezért nem vesz részt a
határozat elfogadásában, és az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. (10) Ez a rendelet a schengeni
vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyekben Írország
az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való
részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK
tanácsi határozattal[16]
összhangban nem vesz részt. Írország ezért nem vesz részt a határozat
elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. (11) Ciprus tekintetében ez a
rendelet a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a
schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi
aktus. (12) Ez a rendelet a 2005-ös
csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a schengeni
vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus, ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET: 1. cikk Az 539/2001/EK rendelet a következőképpen
módosul: (1)
Az I. melléklet az alábbiak szerint módosul: a) az 1. pontból el kell hagyni az
alábbiakat: Dominika, Grenada, Kiribati, Marshall-szigetek, Mikronézia, Nauru,
Palau, Saint Lucia, Saint Vincent és Grenadine-szigetek, Szamoa,
Salamon-szigetek, Kelet-Timor, Tonga, Trinidad és Tobago, Tuvalu és Vanuatu,
valamint ki kell egészíteni Dél-Szudánnal; b) A 3. pont szövegét el kell hagyni; (2)
A II. melléklet a következőképpen módosul: a) Az 1. pont a következő pontokkal
egészül ki: „Dominika*”, „Grenada*”, „Kiribati*” „Marshall-szigetek*”, „Mikronézia*”, „Nauru*”, „Palau*”, „Saint Lucia*”, „Saint Vincent és Grenadine-szigetek*”, „Szamoa*”, „Salamon-szigetek*”, „Kelet-Timor*”, „Tonga*”, „Trinidad és Tobago*” „Tuvalu*” és „Vanuatu*”. _________________ * „A vízumkötelezettség alóli mentességet az
Európai Unióval kötendő vízummentességi megállapodás hatálybalépésének
időpontjától kell alkalmazni.” b) a 3. pont helyébe a következő szöveg
lép: „3. Olyan brit polgárok, akik Nagy-Britannia és
Észak-Írország Egyesült Királyságának az uniós jog értelmében nem
állampolgárai: a (tengerentúli) brit állampolgárok a tengerentúli brit polgárok a tengerentúli brit polgárok az Egyesült Királyság védelmét
élvező személyek a Brit Nemzetközösség tagjai” 2.
cikk Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos
Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Ez a rendelet a Szerződéseknek
megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a
tagállamokban. Kelt Brüsszelben, -án/-én. a Tanács részéről Az
Európai Parlament részéről az elnök az
elnök [1] HL L 81., 2001.3.21., 1. o. [2] A 2001. december 7-i 2414/2001/EK tanácsi rendelet (HL L
327., 2001.12.12., 1. o.), a 2003. március 6-i 453/2003/EK tanácsi rendelet (HL
L 69., 2003.3.13, 10. o.), a 2005. június 2-i 851/2005/EK tanácsi rendelet (HL
L 141., 2005.6.4., 3. o.), a 2006. november 20-i 1791/2006/EK tanácsi rendelet
(HL L 363., 2006.12.20., 1. o.), a 2006. december 21-i 1932/2006/EK tanácsi
rendelet (HL L 405., 2006.12.30., 23. o.), a 2009. november 30-i 1244/2009/EK
tanácsi rendelet (HL L 336., 2009.12.18., 1. o.), a 2010. november 24-i
1091/2010/EU tanácsi rendelet (HL L 329., 2010.12.14., 1. o.), valamint a 2010.
december 15-i 1211/2010/EU tanácsi rendelet (HL L 339., 2010.12.22., 9. o.). [3] COM(2011) 290 végleges. [4] HL L 243., 2009.9.15., 1. o. [5] A 2007. július 11-i 862/2007/EK európai parlamenti és
tanácsi rendelettel (HL L 199., 2007.7.31., 23. o.) összhangban. [6] A 2006. december 21-i 1932/2006/EK rendelet (HL L 405.,
2006.12.30., 23.o.). [7] Kiribati jelenleg fejleszti útleveleit géppel
leolvashatóvá, az Ausztrál Bevándorlásügyi Minisztérium segítségével. [8] A 2006. december 21-i 1932/2006/EK rendelet (HL L 405.,
2006.12.30., 23.o.). [9] HL L 81., 2001.3.21., 1. o. [10] HL L 176., 1999.7.10., 36. o. [11] HL L 176., 1999.7.10., 31. o. [12] HL L 53., 2008.2.27., 52. o. [13] HL L 53., 2008.2.27., 1. o. [14] HL L 83., 2008.3.26., 3. o. [15] HL L 131., 2000.6.1., 43. o. [16] HL L 64., 2002.3.7., 20. o.