52012PC0044

INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

A heringcápa (Lamna nasus) elterjedési területe magában foglalja az Atlanti-óceán északi részét és egy széles Föld körüli sávot a déli féltekén. A Lamna nasus mozgékony, melegvérű, viszonylag lassú növésű, későn érő, hosszú életű faj, amely csak kevés utódot hoz világra. A heringcápa a sérülékeny vízi fajok közül a FAO besorolása szerinti legalacsonyabb produktivitási kategóriába tartozik. Az atlanti-óceáni állományok elemzése azt mutatja, hogy állapotuk történelmi időtávon és a közelmúltban is többször észrevehetően romlott. Az állományoknak a déli félteke óceánjain folytatott halászata javarészt szabályozatlan és vélhetően nem fenntartható. A faj különösen érzékeny a túlhalászásra, és alacsony produktivitása miatt rendkívül károsan befolyásolja a halászati terhelés. Egyedszáma az utóbbi évtizedek során az Atlanti-óceán északi, különösen pedig északkeleti részén jelentősen lecsökkent, ami arra késztette az EU-t, hogy betiltsa a faj halászatát. Ez a tilalom az uniós hajókra és az uniós vizeken tevékenységet folytató, harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajókra vonatkozik. Az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) döntése nyomán a heringcápa halászata az Atlanti-óceán északkeleti részén általában is tilos. A fajra azonban továbbra halásznak az Atlanti-óceán északnyugati részén és a déli féltekén. A NEAFC kivételével más regionális halászati gazdálkodási szervezetek nem, vagy csak igen kevés intézkedést hoztak a heringcápa kezelésére és védelmére, továbbá csupán korlátozott információ áll rendelkezésre a faj elterjedési területén lévő államokban hatályos, a tárgyhoz kapcsolódó jogszabályokról. Egyes vélekedések szerint a heringcápafogások jelentős részét nem jelentik be.

Ilyen körülmények között az EU 2007-ben és 2010-ben javasolta, hogy a heringcápát vegyék fel a CITES egyezmény II. függelékébe. A CITES szerződő feleinek többsége támogatta ezeket a javaslatokat, de nem sikerült elérni az elfogadásukhoz szükséges 2/3-os küszöböt. Az EU azt is javasolta, hogy az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) szabályozási területén 2009-ben és 2010-ben tiltsa be a heringcápa halászatát, a javaslatot azonban elvetették.

A heringcápa nemzetközi kereskedelmének kiterjedtségéről és a kereskedelemnek a faj védettségi állapotára gyakorolt hatásáról alig vannak adatok. A heringcápa egyedeire vonatkozóan jelenleg tulajdonképpen nincsenek olyan nemzetközileg elfogadott adatok, amelyek alapján számszerűsíteni lehetne a velük folytatott nemzetközi kereskedelem mennyiségét. Vannak azonban arra utaló egyértelmű jelek, hogy a heringcápa részeivel vagy származékaival nemzetközileg kereskednek, valamint hogy a faj húsának és úszóinak jelentős nemzetközi piaca van. A vélekedések szerint az EU a heringcápa egyedeinek egyik fő felvevőpiaca, ezért az EU-nak felelőssége biztosítani, hogy a szóban forgó kereskedelem fenntartható legyen.

A heringcápa nemzetközi kereskedelmére vonatkozóan adatokra van szükség annak értékeléséhez, hogy a faj egyedeivel folytatott nemzetközi kereskedelem milyen hatást gyakorol a heringcápa védettségi állapotára. A nemzetközi kereskedelemre vonatkozó adatok gyűjtéséhez nemzetközi együttműködés szükséges. Az ilyen együttműködés elérésének az a legjobb módja, hogy az EU-tagállamok indítványozzák a fajnak a CITES egyezmény III. függelékébe való felvételét. Ez összhangban van az Európai Közösség cápákra vonatkozó cselekvési tervével, amelyet a Bizottság 2009-ben fogadott el.

Az egyezmény XVI. cikke szerint bármely szerződő fél bármikor jegyzéket juttathat el a Titkárságnak a III. függelékbe való felvételre javasolt fajokról. A III. függelék módosítása automatikusan hatályba lép 90 nappal azt követően, hogy a Titkárság az indítvány benyújtásáról tájékoztatja a szerződő feleket.

Egy adott faj III. függelékbe való felvételének az a következménye, hogy a heringcápa EU-ból való kivitele a fogás jogszerűségét tanúsító kiviteli engedélyhez lenne kötve, a kereskedelem más formáinak (EU-ba irányuló kivitel vagy a nem uniós felek közötti kereskedelem) lebonyolításához pedig nélkülözhetetlen lenne az exportáló ország által kiállított származási bizonyítvány bemutatása.

A szóban forgó fajnak a III. mellékletbe való felvétele (minimumként) adatokat biztosítana a CITES szerződő feleinek a kereskedelem tárgyát képező egyedek származásáról és mennyiségéről, ami bővítené ismereteinket a heringcápa védelmét befolyásoló tényezőkről, ez pedig elősegítené, hogy az államok vagy a nemzetközi szervezetek a jövőben meghozhassák a szükséges állományvédelmi és/vagy kereskedelmi intézkedéseket.

A III. mellékletbe való felvétel azt is biztosítaná, hogy a CITES szerződő felei külön figyelemmel kísérjék a heringcápaegyedek halászatának és kereskedelmének körülményeit, továbbá ott, ahol ilyen intézkedéseket még nem hoztak, a fenntartható hasznosítás érdekében elősegítené az állományvédelmi intézkedések elfogadását.

2.           AZ ÉRDEKELTEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI; HATÁSVIZSGÁLAT

A heringcápának a CITES egyezmény III. függelékébe való felvételéről az uniós tagállamok már számos alkalommal – 2010. június 11-én, 2010. szeptember 15-én, 2010. december 6-án, 2011. március 22-én és 2011. július 26-án – megbeszéléseket folytattak a vadon élő fajok kereskedelmével foglalkozó EU-bizottság keretében. A bizottság ülésein részt vevők széles körben támogatták a heringcápának a CITES egyezmény III. függelékébe való felvételét.

Ezenkívül a CITES egyezmény szerződő felei egy 2011. május 27-én kelt levél útján tájékoztatást kaptak az EU azon esetleges szándékáról, hogy indítványozza a heringcápának a CITES egyezmény III. függelékébe való felvételét. Japáné és Kínáé kivételével (amelyek vitatják, hogy a CITES egyezmény keretében tengeri fajokkal kellene foglalkozni) az Európai Bizottsághoz eljuttatott észrevételek általában pozitívak voltak (különösen az USA, Új-Zéland, Törökország, Horvátország és Montenegró esetében, míg Ausztrália jelezte, hogy a felvételi javaslat veszélyeztetheti egy esetleges jövőbeli, a II. függelékbe való felvételre irányuló javaslat sikerét).

A felvétel következményei a társadalmi-gazdasági és adminisztratív költségek tekintetében korlátozottak lennének: a heringcápát exportáló uniós tagállamoknak a halászat jogszerűségét igazoló kiviteli engedélyt kellene kiállítaniuk. Tekintettel arra, hogy a heringcápa halászata az uniós vizek túlnyomó részén tilos, a kiállítandó engedélyek száma vélhetően csekély lenne. A heringcápával kereskedő más országoknak pedig származási bizonyítványt kellene kiállítaniuk.

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A CITES egyezményt az EU-ban a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EK tanácsi rendelet[1] hajtja végre. A heringcápának a CITES egyezmény III. függelékébe való felvétele következtében a fajt fel kell majd venni a 338/97/EK tanácsi rendelet C. mellékletébe, amely módosításnak akkortól fogva kell alkalmazandónak lennie, amikor hatályba lép a heringcápának az egyezmény III. függelékébe való felvétele. Mivel ez a kérdés az uniós környezetvédelmi politikát és kereskedelempolitikát egyaránt érinti, a meghozandó tanácsi határozatot anyagi jogi szempontból az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének (1) bekezdésére és 207. cikkére kell alapozni. Eljárási szempontból a jogalapnak a 218. cikk (9) bekezdésének kell lennie, mivel a szóban forgó határozat a CITES egyezmény mellékletének joghatással bíró módosítására vonatkozó uniós álláspont kialakítására vonatkozik.

2012/0020 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

egy, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény III. függelékének módosítására vonatkozó európai uniós indítvány benyújtásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 218. cikke (9) bekezdésével összefüggésben értelmezett 192. cikke (1) bekezdésére és 207. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1) A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményt az Európai Unióban (a továbbiakban: EU) az 1996. december 9-i 338/97/EK tanácsi rendelet[2] hajtja végre.

(2) A Lamna nasus faj alacsony produktivitása miatt rendkívül sérülékeny a halászati terheléssel szemben. Egyedszáma az utóbbi évtizedek során az Atlanti-óceán északi, különösen pedig északkeleti részén jelentősen lecsökkent, ami arra késztette az EU-t, hogy betiltsa a faj halászatát. Ez a tilalom az uniós hajókra és az uniós vizeken tevékenységet folytató, harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajókra vonatkozik. Az állományoknak a déli félteke más óceánjain folytatott halászata javarészt szabályozatlan és vélhetően nem fenntartható.

(3) Mivel az Unió úgy vélte, hogy a fajt világszerte a kihalás fenyegetheti, amennyiben a vele folytatott nemzetközi kereskedelmet nem szabályozzák szigorú szabályokkal az olyan felhasználási minták elkerülésére, amelyek csökkentik a faj fennmaradásának esélyeit, az EU a CITES egyezmény szerződő feleinek 2007. évi 14. és 2010. évi 15. konferenciáján javaslatot tett a fajnak a CITES egyezmény II. függelékébe való felvételére. A javaslatok nem kapták meg a felek 2/3-ának támogatását, ami a CITES egyezmény értelmében szükséges lett volna elfogadásukhoz. Mivel nincs arra utaló adat, hogy javulna a heringcápa-állományok állapota, továbbá a faj kezelését és védelmét az elterjedési terület egészén biztosító rendszer hiányában az Uniónak a faj védelme érdekében további lépéseket kell tennie.

(4) A feltételezések szerint a heringcápa túlhalászásának egyik fő kiváltó tényezője a nemzetközi kereskedelem. A heringcápával folytatott kereskedelemről jelenleg nem állnak rendelkezésre nemzetközileg elfogadott adatok, így az ilyen adatok gyűjtése elengedhetetlen annak értékeléséhez, hogy a nemzetközi kereskedelem milyen hatást gyakorol a faj védettségi helyzetére. A Lamna nasus faj egyedeivel folytatott kereskedelem szabályozására irányuló nemzetközi együttműködés előmozdítása és a faj fokozottabb védelme érdekében valamennyi tagállamnak indítványoznia kell, hogy a fajt felvegyék a CITES egyezmény III. függelékébe.

(5) A CITES egyezmény XVI. cikke szerint a III. függelék módosítása automatikusan hatályba lép 90 nappal azt követően, hogy a Titkárság az indítvány benyújtásáról tájékoztatja a szerződő feleket. Az egyezmény függelékeinek szóban forgó módosítása hatással lesz az uniós jogszabályokra, mivel a heringcápa EU-ból való kivitele a fogás jogszerűségét tanúsító kiviteli engedélyhez lenne kötve. A kereskedelem más formáinak (az Unióba irányuló kivitel vagy a nem uniós felek közötti kereskedelem) lebonyolításához nélkülözhetetlen lenne az exportáló ország által kiállított származási bizonyítvány bemutatása.

(6) A CITES egyezmény úgynevezett gaboronei módosítása még nem lépett hatályba, ezért az Európai Unió még nem szerződő fele az egyezménynek.

(7) Ilyen körülmények között a Lamna nasus fajnak a CITES egyezmény III. függelékébe való felvételét – összhangban az Unió külső képviseletének egységére vonatkozó követelménnyel – az Unió érdekében közösen fellépő tagállamoknak kell indítványozniuk.

(8) A Lamna nasus fajnak a CITES egyezmény III. függelékébe való felvételére vonatkozó közös indítványt ezért az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő, a többi tagállamot képviselő tagállamnak kell megküldenie a CITES Titkárságának,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A tagállamok közösen – az Európai Unió érdekében eljárva – indítványt nyújtanak be a CITES Titkársága részére a Lamna nasus fajnak a CITES egyezmény III. függelékébe való felvételére vonatkozóan. A közös indítványt az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállam küldi meg a CITES Titkárságának az e határozat mellékletében meghatározottak szerint.

2. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben,

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

MELLÉKLET

Az EU tagállamai nevében [az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállam] által a Lamna nasus fajnak a CITES egyezmény III. függelékébe való felvételére vonatkozóan a CITES Titkárságának benyújtott indítvány

Az egyezmény XVI. cikke (1) bekezdésének megfelelően és az egyezmény más érintett szerződő feleivel folytatott konzultációt követően [az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállam] benyújtja az alábbi, a Lamna nasus fajnak az egyezmény III. függelékébe való felvételére vonatkozó indítványt.

A CITES Titkárságát felkérjük arra, hogy az Európai Unió 27 tagállamának (Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Észtország, Írország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság) indítványára az egyezmény III. függelékébe vegye fel a következő fajt:

ÁLLATOK

     Chondrichthyes (alosztály: Elasmobranchii)

     Lamniformes

     Lamnidae

     Lamna nasus (Bonnaterre, 1788)

1. ábra: Heringcápa (Lamna nasus)

(Forrás: a fajok azonosítására szolgáló FAO-adatlap)

1. mellékletként megküldjük az Európai Unió által a Conf. 9.25 (Rev. CoP15) határozatban szereplő ajánlások végrehajtása keretében hozott intézkedések áttekintését.

Tisztelettel:

1. melléklet

Az Európai Unió által a Conf. 9.25 (Rev. CoP15) határozatban szereplő ajánlások végrehajtása keretében hozott intézkedések

– A heringcápa kezelésére, védelmére és kereskedelmére vonatkozó uniós rendeletek

A heringcápa halászatának megakadályozására vagy korlátozására, valamint a szóban forgó faj védelme céljából a heringcápa kereskedelmének szabályozására vonatkozóan elfogadott uniós rendeletek a következők:

· A 2011. január 18-i 57/2011/EU tanácsi rendelet[3] betiltja a heringcápa halászatát. A tilalom az uniós hajókra és az uniós vizeken tevékenységet folytató, harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajókra vonatkozik.

· A 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendelet[4] megállapítja az uniós közös halászati politika szabályainak megszegése esetén alkalmazandó ellenőrzési és végrehajtási intézkedéseket és szankciókat. A rendelet vonatkozik a heringcápára csakúgy, mint minden más, az EU közös halászati politikájának hatálya alá tartozó fajra.

· A 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendelet[5] megállapítja a halászati termékek EU-ba való behozatalára alkalmazandó szabályokat.

Mindezeken túlmenően a 2010 novemberében tartott éves ülésén az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) úgy határozott, hogy szabályozási területén 2011-re betiltja a heringcápa célzott halászatát.

Az Európai Unió rendeletei teljes egészében kötelezők és közvetlenül alkalmazandók az Európai Unió valamennyi tagállamában.

[1]               HL L 61., 1997.3.3., 1. o.

[2]               HL L 61., 1997.3.3., 1. o.

[3]               A rendelet a következő internetcímen érhető el: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2011:024:0001:0125:HU:PDF A heringcápára az IA. melléklettel (29. oldal) összefüggésben értelmezett 5. cikk (1) bekezdése, valamint a 8. cikk (1) bekezdésének e) pontja vonatkozik.

[4]               A rendelet a következő internetcímen érhető el: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2009:343:0001:0050:HU:PDF.

[5]               A rendelet a következő internetcímen érhető el: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:286:0001:0050:HU:PDF.