52012DC0626

TARTALOMJEGYZÉK

1........... Összefoglalás.................................................................................................................. 3

2........... Az eddigi eredmények (1990-2010)............................................................................... 6

2.1........ Az ÜHG-kibocsátás tendenciái a tagállamokban.............................................................. 6

2.2........ Az ÜHG-kibocsátás intenzitása és az egy főre jutó kibocsátás 2010-ben......................... 7

2.3........ Az ÜHG-kibocsátás 2010-ben, 2009 viszonylatában...................................................... 9

2.4........ Az ÜHG-kibocsátás alakulása a főbb ágazatokban.......................................................... 9

3........... Várható előrelépés a kitűzött kiotói célok elérése irányában........................................... 10

3.1........ A üvegházhatást okozó gázkibocsátások előrejelzése..................................................... 10

3.1.1..... EU-27.......................................................................................................................... 10

3.1.2..... EU-15.......................................................................................................................... 10

3.1.3..... EU-12.......................................................................................................................... 11

3.2........ Az uniós éghajlat-változási politika végrehajtásának helyzete.......................................... 12

3.3........ Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (EU ETS) alkalmazása............................. 16

3.3.1..... A második kereskedési időszak (2008–2012)............................................................... 16

3.3.2..... Az együttes végrehajtás és a tiszta fejlesztési mechanizmus igénybevétele az üzemeltetők részéről          16

3.4........ A kiotói mechanizmusok tervezett használata az uniós kormányok részéről..................... 17

3.5........ Szén-dioxid-nyelők tervezett alkalmazása...................................................................... 17

4........... A 2020-ra kitűzött célok teljesítése............................................................................... 18

4.1........ Az EU 2020-ig teljesítendő ÜHG-kibocsátáscsökkentési célkitűzései............................ 18

4.2........ A célok elérését segítő politikák.................................................................................... 18

4.3........ A célok teljesítéséhez vezető út..................................................................................... 18

5........... Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz........................................................................... 21

6........... A kibocsátás helyzete az uniós tagjelölt országokban..................................................... 21

1.           Összefoglalás

Jó úton halad a 2008–2012-es időszakra meghatározott kiotói célkitűzések megvalósítása

Az EU-27-ben az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) összes kibocsátása – a földhasználatból, földhasználat-megváltoztatásból és erdőgazdálkodásból (LULUCF) eredő kibocsátásokat és abszorpciót figyelmen kívül hagyva – 2010-ben1 15%-kal maradt az 1990-es szintek alatt. 2009-hez képest 2,4%-kal nőtt a kibocsátás. Ez részben ellentételezi azt a jelentős ÜHG-kibocsátáscsökkenést (–7,3%), amely 2009-ben a gazdasági recesszió hatására következett be. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezt a 2009-es rendkívüli csökkenést, megállapíthatjuk, hogy a 2010-es érték a 2004-ben indult általános csökkenési tendenciát követi.

A 2011. évi előzetes adatok2 szerint emellett az EU-15 és az EU-27 ÜHG-kibocsátása 2011-ben 3,6%-kal, illetőleg 2,5%-kal csökkent 2010-hez képest. Ezen becslések arra engednek következtetni, hogy az EU-15 kibocsátása 14%-kal a bázisévi szint alatt marad. Az EU-27-ben a 2011. évi kibocsátás az 1990-es szintnél mintegy 18%-kal alacsonyabb. Mindeközben a GDP-változás mértéke 1990 és 2011 között az EU-15-ben 43%, az EU-27-ben pedig 48%, illetve 2010 és 2011 között körülbelül 1,5% volt. A jelentős mértékű gazdasági növekedés ellenére mind az EU-27-en, mind az EU-15-ön belül folyamatosan mérséklődött az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, ami azt jelzi, hogy az ÜHG-kibocsátás és a gazdasági növekedés 1990 óta töretlenül függetlenedik egymástól.

A Kiotói Jegyzőkönyv értelmében az EU-15 vállalta, hogy 2008 és 2012 között a bázisév szintjeihez képest 8 %-kal csökkenti az üvegházhatásúgáz-kibocsátást. A rendelkezésre álló legutolsó, 2010-es nyilvántartási adatok1 alapján elmondható, hogy az EU-15-ben a kibocsátott üvegházhatást okozó gázok összes mennyisége – a földhasználattal, földhasználat-megváltoztatással és erdőgazdálkodással (LULUCF) összefüggő mennyiséget nem számítva – a tárgyévben 11%-kal volt alacsonyabb, mint a bázisévben. Összességében az ÜHG-kibocsátás teljes mennyiségének az 1. ábrán szemléltetett előrejelzése3 azt mutatja, hogy az EU-15 jó úton halad kiotói célkitűzéseinek teljesítéséhez. Becslések szerint az érintett tagállamok vélhetően túl is teljesítik a célokat.

1. ábra: Az EU-15 tényleges és várható kibocsátása (millió tonna CO2-egyenértékben)

Megjegyzés: A nyilak által jelzett értékek a 2008–2012-es időszak átlagait veszik alapul, tehát nem felelnek meg pontosan a 2010. évre előre jelzett kibocsátásértékeknek. Forrás: Európai Bizottság, EGT

A 2011-ben benyújtott és 2012-ben aktualizált ÜHG-előrejelzések szerint hat EU-15 tagállam (az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, Németország és Svédország) kibocsátása a tervezettnek megfelelően alakul (lásd az 5. ábrát), és így saját területükön belül teljesíteni tudják egyedi ÜHG-kibocsátáscsökkentési céljaikat. A Kiotói Jegyzőkönyv rugalmas mechanizmusainak tervezett alkalmazásával, az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében (EU ETS) az új belépők számára fenntartott tartalékból származó fel nem használt kibocsátási egységekkel, a szén-dioxid-nyelőkkel, valamint a szakpolitikai intézkedésekkel is számolva csak egyetlen tagállam (Olaszország) szembesülhet nehézségekkel a vállalások teljesítését illetően.

Az Európai Unióhoz 2004 után csatlakozott tizenkét tagállam többségében az előrejelzések szerint 2009 és 2012 között némileg nő a kibocsátás; közülük kilenc, a kiotói célkitűzések teljesítését vállaló tagállam a várakozások szerint kizárólag a jelenlegi politikák és intézkedések alkalmazásával azonban már eléri vagy akár túl is teljesíti a célokat. Szlovénia jelezte, hogy célkitűzéseit abban az esetben tudja teljesíteni, ha valamennyi meglévő és tervezett intézkedés, a kiotói kibocsátási jogok megvételét is beleértve, meghozza a várt eredményeket.

Új intézkedések Európa 2020-ra kitűzött nagyra törő céljainak teljesítéséhez

A 2009-ben elfogadott energiaügyi és éghajlat-változási csomag4 olyan integrált és nagyszabású szakpolitikákat és intézkedéseket tartalmaz, amelyek a 2020-ig tartó időszakban és azt követően is az éghajlatváltozás elleni küzdelmet szolgálják. Az intézkedéscsomag az „Európa 2020” stratégiában is központi szerepet játszik: a munkahelyteremtés és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés érdekében meghatározott öt kiemelt cél egyike. Az 1990. évi szinthez viszonyított, 2020-ig uniós szinten vállalt 20 %-os üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentésből5 2013-tól kezdődően egyaránt részt vállalnak az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá tartozó és az azon kívül eső ágazatok. Az előző szakaszban jelzett ÜHG-adatok a Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott első kötelezettségvállalási időszakra vonatkoznak, és nem használhatók fel közvetlenül az Unió által a saját területén belül 2020-ig vállalt kötelezettségek teljesítése terén történő előrehaladás mérésére, mivel ez utóbbi ágazati lefedettsége szélesebb.

Az ÜHG-kibocsátás csökkentésével kapcsolatban 2020-ig vállalt kötelezettségek teljesítését szolgáló előkészületek csaknem lezárultak. Az EU ETS vonatkozásában a 2011. októberi legutolsó jelentés óta számottevő előrelépés történt a 3. kereskedési időszak (2013-2020) előkészítésében, többek között az aukciós platformok és az egységes uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék terén, valamint a nyomon követés, jelentéstétel, hitelesítés és ellenőrzés összehangolt szabályainak elfogadása révén. A vállaláselosztási határozat tekintetében, amely az egyes tagállamokra nézve kötelező éves ÜHG-kibocsátási célkitűzések meghatározása révén szabályozza az ÜHG-kibocsátást az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerén kívüli ágazatokban, tovább folytatódik a végrehajtási intézkedések kidolgozása, különösen a tagállamok által vállalt célkitűzések abszolút értékére és a teljesítési rendszer meghatározására vonatkozóan, amelynek célja, hogy évente nyomon kövesse a tagállamok intézkedéseit, és amennyiben nem sikerül teljesíteniük vállalt kötelezettségeiket, segítséget nyújtson a szükséges korrekciós intézkedések megtételében.

A 20 %-os üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentés az Európai Tanács által 2010 júniusában elfogadott „Európa 2020” stratégiában is központi szerepet játszik: a munkahelyteremtés és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés érdekében meghatározott öt kiemelt cél egyike. A Bizottság 2011-ben közzétett éves növekedési jelentésében foglaltak szerint az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése terén bevezetett és tervezett intézkedések még nem elegendőek a 2020-ig vállalt kiemelt célok eléréséhez. Számos tagállamnak további erőfeszítéseket kell tennie a vállaláselosztási határozatban rögzített kötelezettségei teljesítéséhez.

A 2. ábra a jelenlegi erőfeszítéseknek megfelelő, 2020. évi előrejelzések és a 2020-ig teljesítendő uniós célértékek közötti jelentős különbséget szemlélteti (–20 %, illetve –30 %). 2011-ben az EU-27 kibocsátása (a nemzetközi légi közlekedésből eredő kibocsátást is beszámítva) 16%-kal az 1990-es szint alatt maradt. A jelenlegi erőfeszítéseknek megfelelő, a PRIMES/GAINS modellen alapuló előrejelzések számolnak a 2009 közepétől bevezetett uniós és nemzeti politikákkal és az éghajlat-változási és energiaügyi csomag hatókörével. Ezen előrejelzések azt mutatják, hogy a jelenlegi intézkedésekkel az ÜHG-kibocsátáscsökkenés mértéke 1990 és 2020 között várhatóan mintegy 15% lesz.

A legfrissebb rendelkezésre álló ÜHG-előrejelzések szerint, amelyek már az éghajlat-változási és energiaügyi csomag végrehajtását is figyelembe veszik, az EU együttesen teljesíteni tudná 2020-as célkitűzését (részletekért lásd a 6. ábrát). Ugyanakkor mindössze 13 tagállam tudja teljesíteni kötelezettségeit a már bevezetett politikák alkalmazásával, további 8 tagállam pedig csak akkor tudja elérni 2020-as célkitűzéseit, ha a további politikák és intézkedések meghozzák a várt eredményeket. A fennmaradó 6 tagállamnak további politikákat kell kialakítaniuk célkitűzéseik teljesítése érdekében és/vagy élniük kell az éghajlat-változási és energiaügyi csomag adta rugalmas eszközökkel.

2. ábra: Az EU-27 tényleges és várható kibocsátása (millió tonna CO2-egyenértékben)

Megjegyzés: A kibocsátással kapcsolatban a 2010–2020-as időszakra előre jelzett változások a PRIMES/GAINS modell3 előrejelzésein alapulnak.

Forrás: Európai Bizottság, EGT

2.           Az eddigi eredmények (1990-2010)

2.1.        Az ÜHG-kibocsátás tendenciái a tagállamokban

Az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának az alakulását összességében döntően a két legnagyobb – az EU-27 teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy egyharmadát adó – kibocsátó, Németország és az Egyesült Királyság kibocsátása befolyásolja. Ennek a két tagállamnak az üvegházhatást okozó gázkibocsátást az 1990-es mértékhez képest összesen 483 millió tonna CO2-egyenértékkel sikerült csökkentenie. Németországban a kedvező tendencia fő okai közé tartozott a villamosenergia- és a hőtermelő létesítmények növekvő hatásfoka, illetőleg az öt új tartomány Németország újraegyesítését követő gazdasági szerkezetváltása. Az Egyesült Királyságban az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkenése főként annak tudható be, hogy liberalizálták az energiapiacokat, a villamosenergia-termelésben pedig ennek folyományaként a kőolajról és a szénről a földgázra álltak át mint tüzelőanyagra, emellett pedig intézkedéseket vezettek be a N2O-kibocsátás csökkentésére az adipinsav előállításában.

A harmadik és a negyedik legnagyobb kibocsátó 2010-ben Franciaország és Olaszország volt: az EU-27-ben az összes üvegházhatást okozó gázkibocsátás sorrendben 11,1%-a illetve 10,6%-a írható számlájukra. Franciaországban a kibocsátás 2010-ben 6,6 %-kal mérséklődött az 1990. évihez képest. Miközben nagymértékű csökkentést értek el az adipinsav-termelésből származó N2O-kibocsátásban, addig a közúti közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátás, valamint a halogénezett szénhidrogének fogyasztásából adódó HFC-kibocsátás 1990 és 2010 között jelentős mértékben nőtt. Olaszország üvegházhatásúgáz-kibocsátása 2010-ben 3,5 %-kal volt alacsonyabb, mint az 1990. évi érték. A közúti közlekedésből, a villamosenergia- és hőtermelésből, valamint a kőolaj-finomításból eredő kibocsátás nőtt ugyan 1990 óta, de összességében véve az ország ÜHG-kibocsátása jelentős mértékben (7,2%-kal) csökkent 2008 után.

Az ötödik, illetve a hatodik legnagyobb kibocsátó az EU-27-ben Lengyelország, illetve Spanyolország: az EU-27-en belül 2010-ben az összes üvegházhatást okozó gázkibocsátás 8,5%-áért, illetve 7,5 %-áért voltak felelősek. Lengyelország 1990 és 2010 között 12,4 %-kal csökkentette üvegházhatást okozó gázkibocsátását, a bázisévtől számítva pedig 28,9 %-kal, amely Lengyelország esetében 1988. Lengyelországban – a többi új tagállamhoz hasonlóan – a kibocsátás csökkenésében legfőképpen a rossz energia-hatásfokú nehézipar hanyatlása, valamint az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején végbement átfogó gazdasági modernizáció játszott szerepet. A közlekedés (különösen a közúti közlekedés) területe jelenti azt a fő kivételt, ahol a kibocsátás nőtt. Spanyolországban a kibocsátás mértéke 1990 és 2010 között 25,8 %-kal, a bázisévhez képest pedig 22,8%-kal növekedett. Ez főként a közúti közlekedésből, a villamosenergia- és hőtermelésből, valamint a feldolgozóiparból származó kibocsátás növekedéséből adódott.

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2010-ben hat tagállamban meghaladta a bázisévi szintet (amely a legtöbb esetben az 1990. évi volt), a többi tizenkilenc tagállamban pedig az alatt maradt. Az üvegházhatást okozó gázkibocsátás mennyiségében tapasztalt változás mértéke a bázisév és 2010 között százalékban kifejezve –56%-tól (Románia) +23%-ig (Spanyolország) terjedt. Ciprus és Málta nem vállalt kötelezettséget a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti kibocsátáscsökkentésre. Ezekben a tagállamokban a kibocsátás 2010-ben az 1990-es szint fölött volt.

2.2.        Az ÜHG-kibocsátás intenzitása és az egy főre jutó kibocsátás 2010-ben

Az EU-27 és az EU-15 ÜHG-kibocsátása egyaránt mérséklődik, a gazdaság viszont jelentős növekedést mutat. A 3. ábrán látható, hogyan függetlenedik egymástól az ÜHG-kibocsátás szintje a GDP-növekedés mértékétől 1990 óta.

3. ábra: A GDP, az ÜHG-kibocsátás és a kibocsátásintenzitás (egységnyi GDP-re eső ÜHG-kibocsátás) alakulása – Index (1990 = 100)

Forrás: EGT, Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság (Ameco-adatbázis), Eurostat

1990 és 2010 között az EU-27 GDP-je 46%-kal növekedett, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás ugyanakkor 15%-kal mérséklődött, míg az EU-15-ben a GDP 41%-kal növekedett, a kibocsátás pedig 11%-kal csökkent. 2009 és 2010 között a GDP 2%-kal, a kibocsátás pedig 2,4%-kal nőtt. Ennek megfelelően a kibocsátásintenzitás is nőtt, meg kell azonban említeni, hogy még ez a 2010-es érték is jobb volt, mint a 2008-as.

1990 és 2010 között a kibocsátásintenzitás valamennyi tagállamban mérséklődött. A legnagyobb csökkenés Észtországban (–75%), Szlovákiában (–72%), Romániában (–63 %), Litvániában (–62%) és Bulgáriában (–62 %) volt tapasztalható. A legkisebb változás Portugáliában (–18%), Cipruson (–18%), Olaszországban (–21%), Spanyolországban (–22 %) és Máltán (–23 %) következett be.

Az EU-27 egy főre jutó kibocsátása 2010-ben 9,4 tonna CO2-egyenérték volt. Az egy főre jutó kibocsátások 2,4 tonna CO2-egyenértékkel csökkentek, ami 21%-os csökkenésnek felel meg az 1990. évi adatokkal összehasonlítva. Az egyes uniós tagállamokat külön-külön tekintve azonban az egy főre jutó kibocsátás mértéke 2010-ben jelentős eltéréseket mutat: a skála 5,4 tonna CO2-egyenértéktől (Lettország) egészen 24,1 tonna CO2-egyenértékig (Luxemburg) terjed. Ezt túlnyomórészt az egyes országok energiaintenzitása és energiaszerkezete határozza meg. Az egy főre jutó kibocsátás alakulását tekintve szintén jelentős mértékben különböznek egymástól az egyes tagállamok. 1990 óta a legnagyobb egy főre jutó csökkenést a közép- és kelet-európai tagállamokban, valamint Luxemburgban, az Egyesült Királyságban, Németországban, Dániában, Svédországban, Franciaországban és Belgiumban sikerült elérni. Hat tagállamban viszont emelkedett az egy főre jutó kibocsátás 1990 óta. Ezekben a tagállamokban az egy főre jutó kibocsátás mértéke ugyanakkor az uniós átlag alatt van, Görögország és Ciprus kivételével (lásd még a bizottsági szolgálati munkadokumentum 2. ábráját).

2.3.        Az ÜHG-kibocsátás 2010-ben, 2009 viszonylatában

Európában 2009-ben főleg a gazdasági recesszió hatására drasztikusan csökkent az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása (–7,3%), ezzel szemben 2010-ben, mivel a gazdaság visszaállt a növekedési pályára és a tél is hidegebb volt a szokásosnál, nőtt az ÜHG-kibocsátás (+2,4%).

Az ipari ágazatok közül a feldolgozóipar és az építőipar (és ezen belül a vas-és acélgyártás), valamint a villamosenergia-termelés és fűtési célú hőtermelési közszolgáltatás adta a legnagyobb összesített növekedést. A 2009-ben erősen beszűkült ipari tevékenységek 2010-re megélénkültek, és így a jelek szerint hirtelen megnőtt a végfelhasználói energiaigény és ezzel együtt a kibocsátás mértéke ezekben az ágazatokban. Az EU-ban 2010-ben a megnövekedett kibocsátás azonban elsősorban egy olyan ágazatnak tudható be, amelyre messze nem terjed ki az EU ETS alkalmazási köre: a „lakossági és kereskedelmi” ágazatnak. A 43 millió tonna mértékű növekedés fő oka 2010 rendkívül zord telében keresendő, mivel – különösen a háztartásokban – nőtt a fűtés iránti igény. A további ÜHG-kibocsátásnövekedésnek a megújuló energiaforrások használatában továbbra is jelentkező erőteljes növekedés, valamint a fosszilis tüzelőanyagok hatékonyabb – és erőteljesebb földgázfogyasztással segített – szén-dioxid-intenzitása szabott gátat.

A teljes uniós ÜHG-kibocsátásnövekedés mintegy 56%-a Németország (+3%), Lengyelország (+5%) és az Egyesült Királyság (+3%) számlájára írható. Százalékos arányát tekintve a kibocsátásnövekedés Észtországban (+25%), Finnországban (+13%), Svédországban (+11%) és Lettországban (+10%) volt a legnagyobb. Ezzel szemben Spanyolország, Görögország, Románia, Ciprus és Írország 2010-ben is csökkentette ÜHG-kibocsátását. A 2010. évi kibocsátásnövekedés mögött részben az áll, hogy számos ország gazdasága kilendült abból a 2009-es recesszióból, amely 2008-2009-ben éppen a jelentős mértékű csökkenést okozta az összes tagállamban. 2010-ben 3,7 %-kal nőtt a végfelhasználói energiaigény, ami felülmúlta a gazdasági teljesítménybeli 2%-os növekedést.

2.4.        Az ÜHG-kibocsátás alakulása a főbb ágazatokban

A 4. ábrán látható, hogy kibocsátás szempontjából az energiaipar (ellátás, felhasználás) és ezen belül a közlekedés minősül meghatározónak, mivel 2010-ben az Unió teljes kibocsátásának 78%-át adta. A teljes üvegházhatást okozó gázkibocsátás 10%-a a mezőgazdaságból, 7%-a ipari folyamatokból, 3%-a pedig hulladékokból származik. Az energiaipar, a mezőgazdaság, az ipari folyamatok és a hulladékgazdálkodás terén 1990 óta bekövetkezett csökkenést valamelyest ellentételezte a közlekedési ágazatban tapasztalt számottevő növekedés (további részletek a bizottsági szolgálati munkadokumentumban olvashatók). A közlekedésből származó összes kibocsátás mértéke azonban 2007 óta folyamatosan csökken.

4. ábra: Az EU-27 ÜHG-kibocsátásának alakulása ágazatonként, valamint az egyes ágazatok részaránya az ÜHG-kibocsátás teljes mennyiségében

Forrás: 2012. évi nemzeti jegyzékek

3.           Várható előrelépés a kitűzött kiotói célok elérése irányában

3.1.        A üvegházhatást okozó gázkibocsátások előrejelzése

3.1.1.     EU-27

A Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott kötelezettségvállalási időszakban az EU-27 teljes ÜHG-kibocsátása előreláthatólag körülbelül 18,2%-kal marad a bázisévi érték alatt. Ez a becslés a tagállamok előrejelzésein3 alapul, és figyelembe veszi a meglévő politikákat és intézkedéseket. Még ennél is nagyobb mértékű csökkenéssel lehet azonban számolni abban az esetben, ha tekintetbe vesszük a kiotói mechanizmusok révén az egyes kormányok által megszerzett kibocsátási jogok, a szén-dioxid-nyelők és a további intézkedések hatását (további részletek a bizottsági szolgálati munkadokumentum 7a. és 7b. táblázatában olvashatók).

3.1.2.     EU-15

Az összesített ágazati előrejelzések szerint az EU-15 teljes ÜHG-kibocsátása a Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott kötelezettségvállalási időszakban várhatóan 11,3%-kal lesz kevesebb, mint a bázisévben. Ha azzal számolunk,

(1)          hogy a kormányok élni fognak a kiotói mechanizmusok alkalmazásának lehetőségével, ami várhatóan további 1,8%-os kibocsátáscsökkentést eredményez, valamint

(2)          hogy a Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikkének (3) és (4) bekezdése szerinti tevékenységekhez kapcsolódó szén-dioxid-nyelők további 1,4%-os teljes csökkenést eredményeznek az EU-15-ben,

akkor az EU-15 az előrejelzéseket is meghaladó mértékben csökkentheti kibocsátásait. A kibocsátási egységek és kibocsátáscsökkentési egységek EU ETS szerinti kereskedelmét is figyelembe véve a Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott kötelezettségvállalási időszakban az üvegházhatásúgáz-kibocsátás teljes várható csökkenése a bázisévi szintekkel összehasonlítva akár 12,6%-os is lehet.

Az 5. ábra az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá nem tartozó ágazatok előre jelzett kibocsátása és az egyes tagállamok érintett ágazataira vonatkozó célkitűzések közötti eltéréseket szemlélteti. Ez az elemzés azt mutatja, hogy a meglévő politikák és intézkedések valószínűleg elegendőek ahhoz, hogy az EU-15 teljesítse az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá nem tartozó ágazatokra vonatkozó együttes kiotói célkitűzésekből vállalt részét. Ettől eltekintve mind a 15 tagállamnak teljesítenie kell a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti közös teljesítési megállapodás alapján rá vonatkozó egyedi kötelezettségvállalását. A fentiekben ismertetett információk arra engednek következtetni, hogy két tagállam esetében áll fenn annak kockázata, hogy nem teljesülnek a célértékek.

3.1.3.     EU-12

A 2004 után az EU-hoz csatlakozott 12 tagállam jelenlegi nemzeti politikákon és intézkedéseken alapuló összesített kibocsátása az előrejelzések szerint a 2010. évi szinthez hasonlóan alakul, és a kötelezettségvállalási időszakban mintegy 37,9%-kal marad a bázisévi értékek alatt. Az EU-12-n belül Szlovénia az egyetlen olyan tagállam, amely a kiotói mechanizmusok keretében beruházásokat tervez. Bulgária, a Cseh Köztársaság, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Románia, Szlovákia és Szlovénia a szén-dioxid-nyelők alkalmazásának beszámítását tervezi. Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Románia és Szlovákia tervei között a kibocsátható mennyiségi egységek egy részének értékesítése is szerepel, illetve már éltek is ezzel a lehetőséggel.

5. ábra: Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá nem tartozó ágazatoknak a kötelezettségvállalási időszakban várható ÜHG-kibocsátása és a 2008–2012-re meghatározott irányszámok közötti relatív eltérések az előrejelzések alapján, valamint a kiotói mechanizmusok és a szén-dioxid-nyelők alkalmazásának figyelembevételével. A negatív értékek túlteljesítést, a pozitívak alulteljesítést jeleznek (a bázisévi kibocsátáshoz képest, százalékban kifejezve)

Megjegyzés: Írország esetében az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében (EU ETS) az új belépők számára fenntartott tartalékból származó fel nem használt kibocsátási egységek használata a nem ETS ágazatok célkitűzéseinek teljesítésébe számít bele

Forrás: EGT, Európai Bizottság

3.2.        Az uniós éghajlat-változási politika végrehajtásának helyzete

Az európai éghajlat-változási program

A 27 EU-tagállam politikáinak és intézkedéseinek értékelése során a jogalkotók nyolc olyan közös és összehangolt politikát és intézkedést (CCPM) határoztak meg, amelyek az előrejelzések szerint jelentős megtakarítást fognak eredményezni az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásában. A legnagyobb mértékű megtakarítás az átdolgozott EU ETS-irányelv (2003/87/EK) és a megújuló energiaforrásokra épülő villamosenergia-termelést támogató, megújuló energiaforrásokról szóló irányelv (2009/28/EK) alkalmazása nyomán várható. A közlekedési ágazatban döntő jelentőségű a tüzelőanyagok minőségének szabályozása és a személygépkocsik által kibocsátott CO2 mennyiségének csökkenése. Az energiaigényt ezenkívül az épületek energiateljesítményéről, a környezetbarát tervezési követelményekről, az energiaadóról, valamint a kapcsolt energiatermelés támogatásáról (kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés) szóló irányelv végrehajtása is csökkenti majd. Végül a Kiotói Jegyzőkönyv rugalmas mechanizmusai várhatóan szintén lényeges megtakarítást fognak eredményezni az üvegházhatásúgáz-kibocsátásban.

E nyolc fő politika és intézkedés mellett további öt olyan közös és összehangolt politika és intézkedés került meghatározásra, amelyek végrehajtásával az előrejelzések szerint ugyancsak számottevő kibocsátáscsökkentés érhető el az EU egészében. Ez az öt szabályozási elem a következő: a hulladéklerakókról szóló irányelv (99/31/EK), az új melegvízkazánok hatásfok-követelményei, a készülékek energiacímkézéséről szóló irányelv (2010/30/EU), az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (2010/75/EU), valamint az ipari elektromos motorok hatásfokának javítására irányuló motorfejlesztési program. A 842/2006/EK rendelet alkalmazásáról, hatásairól és megfelelőségéről szóló bizottsági jelentés megállapítja, hogy a rendelet érvénybe léptetésével máris sikerült bizonyos mértékű csökkenést elérni az F-gáz-kibocsátás terén a rendelet érvénybe léptetése előtti időszakhoz viszonyítva41. E rendeletnek a gépjárművek légkondicionáló rendszereiről szóló irányelvvel (2006/40/EK) való együttes alkalmazásával fennáll a lehetősége annak, hogy jelentős mértékben sikerül csökkenteni a 2020-ig és az utána következő időszakra előre jelzett kibocsátásokat.

A közös és összehangolt politikákhoz és intézkedésekhez társított teljes várható megtakarítás 92 %-a a nyolc kiemelt politikának tulajdonítható az EU-27-en belül. Ez is azt igazolja, hogy ezek a főbb politikák kulcsszerepet játszanak abban, hogy a tagállamok teljesíteni tudják kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásaikat.

A legújabb fejlemények

Az éghajlat-változási és energiaügyi csomag elfogadását követően megkezdődött a végrehajtási intézkedések kidolgozására irányuló munka. 2012 végéig mintegy húsz új jogi aktus és dokumentum biztosítja majd a felülvizsgált EU ETS-irányelv megfelelő működését és készíti elő a terepet az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá nem tartozó ágazatok vonatkozásában meghatározott nemzeti üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célok teljesítéséhez.

Az átdolgozott EU ETS irányelv rendelkezései egyfelől uniós szintű, egységes uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben összpontosítják az EU ETS operatív folyamatait, másfelől javítanak a nyilvántartás biztonságán. Az új jegyzéket a Bizottság kezeli majd, és az az eddig a tagállamok által gondozott EU ETS jegyzékek helyébe lép. A Bizottság 2011 novemberében fogadta el az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzéket létrehozó rendeletet. Az uniós jegyzék 2012 júniusától minden tekintetben működésbe lépett: addigra a nemzeti jegyzékek összesen több mint 30 000 EU ETS tételét is sikerült átvezetni.

A Bizottság az ásványgyapot felvételével második alkalommal módosította a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok listáját, jelenleg pedig azon tagállami kiosztási tervek megfelelőségét vizsgálja, amelyek a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásáról szóló bizottsági határozatot hivatottak végrehajtani.

2012-től kezdődően a légi közlekedési ágazatból származó kibocsátásra is EU ETS szerinti kvóta alkalmazandó, mely változás önmagában mintegy 10%-kal növeli a rendszer hatálya alá tartozó kibocsátások körét. E lépés végrehajtása mögött rengeteg munka van: a megfelelés nyomon követésétől és elősegítésétől kezdve az előkészítésen és koordináláson át adott esetben a betartatásához szükséges lépésekig.

Folyamatban van az aukciós rendeletnek az árverések időkeretére vonatkozó felülvizsgálata is, amely egyrészről a piac szabályszerű működését hivatott biztosítani, másrészről pedig kezelni fogja a 3. fázisra való áttérésből fakadó keresleti-kínálati egyensúlyhiányt, amelyet tovább súlyosbított a gazdasági válság hatására többletként felgyülemlett kibocsátásiegység-mennyiség. A Bizottság ebben a kérdéskörben határozatjavaslatot is előterjesztett annak érdekében, hogy az EU ETS irányelvben egyértelművé tegye saját hatásköreit arra az esetre, ha hasonló kivételes körülmények miatt ki kellene igazítani a kibocsátási egységek aukciójának időbeli ütemezését.

Az Európai Bizottság 7 tagállam számára engedélyezte, hogy 2012 után is átmeneti ingyenes kiosztásban részesítsék villamosenergia-termelő létesítményeiket. Az engedélyekről szóló határozatokat a Bizottság az irányelv rendelkezéseinek szigorú alkalmazásával hozta meg. E rendelkezések bizonyos feltételek mellett lehetőséget nyújtanak az árverés általános szabályától való – időben korlátozott és fokozatosan megszűnő – eltérésre.

Folyamatban van az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének a hatálya alá tartozó üzemeltetők ÜHG-kibocsátásával kapcsolatos, továbbfejlesztett nyomon követési és jelentési szabályok, valamint a kibocsátási jelentések hitelesítésére, a hitelesítők akkreditálására és felügyeletére vonatkozó követelmények kidolgozása: a cél az alkalmazott szabályok összehangolásának javítása. 2012 júniusában két új rendelet került elfogadásra, és ezek még az ETS harmadik kereskedési időszakát megelőzően útmutatókkal egészülnek ki.

Folyamatban van a vállaláselosztási határozattal kapcsolatos végrehajtási intézkedések kidolgozása: a munka jelenleg a tagállami éves kibocsátási célkitűzések 2013–2020-as időszakra vonatkozó abszolút értékeinek meghatározására, valamint a tagállamok közötti éves kibocsátásiegység-kiosztás átruházását lehetővé tevő szabályok megállapítására és átláthatóságuk biztosítására összpontosul. A vonatkozó jogi aktusok szövegeinek elfogadására várhatóan 2012 végén vagy 2013 elején kerül sor.

Ezen túlmenően a Tanács és a Parlament jelenleg tárgyalja az EU ellenőrzési mechanizmusának felülvizsgálatára, valamint a földhasználatból, földhasználat-megváltoztatásból és erdőgazdálkodásból származó kibocsátás elszámolására vonatkozó javaslatot. A két javaslat legfőképpen az éghajlat-változási és energiaügyi csomag jelentéstételi és elszámolásbeli vonatkozásaira, valamint az „Európa 2020” stratégia, a Durbani Konferencián elfogadott határozatokból adódó új követelmények és az eddig szerzett tapasztalatok kapcsán felmerült kérdésekre válaszul született.

2012 júniusában az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság politikai megállapodásra jutott az energiahatékonysági irányelvet illetően. Az irányelvnek is szerepe lesz abban, hogy Európa 2020-ra teljesíteni tudja 20%-os energiahatékonysági célkitűzését.

Folyamatban van a személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátásáról szóló 443/2009/EK rendelet és a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásáról szóló 510/2011/EU rendelet végrehajtási intézkedéseinek kidolgozása. A személygépkocsikra vonatkozó intézkedések végrehajtása előrehaladottabbnak mondható, mint a könnyű haszongépjárművekre vonatkozó intézkedéseké, de ez a jövőben kiegyenlítetté válik. A Bizottság már előterjesztette, a Tanács és a Parlament pedig most fogja tárgyalni a személygépkocsik és könnyű haszongépjárművek tekintetében 2020-ra előirányzott CO2-célértékek végrehajtására vonatkozó javaslatokat.

Az éghajlat-politikai célok általános szakpolitikai érvényesítése kapcsán a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre vonatkozó bizottsági javaslatban most először helyet kapott az a célkitűzés is, hogy a teljes költségvetés legalább 20%-át éghajlat-politikával összefüggő fellépésekre kell fordítani. A kohéziós politikán belül a karbonszegény gazdaságra irányuló tematikus célkitűzés mellett önálló tematikus célkitűzésként jelenik meg az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint a fejlettebb régiók esetében 20%-ban, a kevésbé fejlettek esetében pedig 6%-ban rögzítették az energiahatékonyság növelését szolgáló intézkedések minimális arányát. Új zöldítő intézkedések az átdolgozott közös agrárpolitika és a Vidékfejlesztési Alap kapcsán született javaslatokban is megfogalmazódtak, a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramnak pedig 35%-át éghajlatkutatásra és ezzel összefüggő innovációra kell elkülöníteni. A LIFE-program új elemként – a teljes program mintegy 25%-át képező – éghajlat-politika tárgyú alprogrammal egészül ki. A Bizottság gondoskodik arról, hogy a javasolt 20%-os éghajlat-politikai ráfordítás teljesítéséhez vezető folyamat nyomon követése megtörténjen, arról jelentés készüljön.

Végezetül 2012 elején bizottsági szolgálati munkadokumentum látott napvilágot (SWD(2012) 5 final), amely felméri annak hatását, ha 2020-ra a tagállamok mindegyike 20%-ról 30%-ra tovább csökkentené kibocsátását.

A közelmúltban elfogadott jogi aktusok

Az éghajlat-változási és energiaügyi csomag végrehajtása:

(1) EU ETS árverések – korai aukciók: A Bizottság 1210/2011/EU rendelete az 1031/2010/EU rendeletnek különösen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeiből 2013 előtt árverésre bocsátandó mennyiség meghatározása céljából történő módosításáról

(2) EU ETS jegyzék – uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék: A Bizottság 1193/2011/EU rendelete az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer 2013. január 1-jén kezdődő kereskedési időszakát és azt követő kereskedési időszakait szolgáló uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozásáról

(3) Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere szerinti összehangolt kiosztási szabályok: A Bizottság 2011/278/EU határozata8 a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak meghatározásáról

(4) Az EU ETS nyomon követést, jelentéstételt, hitelesítést és akkreditációt érintő szabályai: A Bizottság 600/2012/EU rendelete (2012. június 21.) az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó adatokat tartalmazó jelentések és a tonnakilométer-adatokat tartalmazó jelentések hitelesítéséről, valamint a hitelesítők akkreditációjáról; valamint a Bizottság 601/2012/EU rendelete (2012. június 21.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a nyomon követéséről és jelentéséről

(5) A nemzetközi kreditek felhasználása az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének keretében: A Bizottság 550/2011/EU rendelete10 az iparigázprojektekből származó nemzetközi kreditek felhasználására vonatkozó egyes korlátozások meghatározásáról

Egyéb:

(6) Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének a légi közlekedéssel kapcsolatos területe: A Bizottság 394/2011/EU rendelete11 a légijármű-üzemeltetők listájáról szóló 748/2009/EK rendelet módosításáról

(7) A személygépkocsik szén-dioxid-kibocsátása: A Bizottság 63/2011/EU rendelete13 a fajlagos CO2-kibocsátási célérték alóli mentesítésre irányuló kérelemre vonatkozó részletes rendelkezések megállapításáról

(8) Könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátása: A Bizottság 2012/99/EU végrehajtási határozata a könnyű haszongépjárművekből származó szén-dioxid-kibocsátás tekintetében a többletkibocsátási díj behajtásának részletes szabályairól

3.3.        Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (EU ETS) alkalmazása

Az EU ETS második (2008–2012 közötti) kereskedési időszaka 2012 végén zárul. 2013-ban egy jelentősen átdolgozott rendszer lép majd életbe.

3.3.1.     A második kereskedési időszak (2008–2012)

Az EU egészére vonatkozó összkvóta a 2008–2012-es időszakban évi 2081 millió kibocsátási egység. 2011-ben több mint 12 000 erőmű és gyártóüzem tartozott az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá. Az európai gazdaság bővülése ellenére a létesítmények hitelesített üvegházhatásúgáz-kibocsátása 2011-ben 1904 millió tonna szén-dioxid-egyenértékre csökkent, és így több mint 2%-kal a 2010-es szint, csaknem 9%-kal pedig a kvóta alatt maradt.

A létesítmények megfelelési szintje rendkívül magas volt. Az EU ETS rendszerben részt vevő létesítményeknek csak kevesebb mint 1%-a nem tudta átadni a 2012. április 30-i határidőre a 2011. évi kibocsátását ellentételező egységeit.

3.3.2.     Az együttes végrehajtás és a tiszta fejlesztési mechanizmus igénybevétele az üzemeltetők részéről

A második nemzeti kiosztási tervek keretében minden tagállam meghatározta, hogy az üzemeltetők legfeljebb milyen mértékig használhatják ki a projektalapú jóváírásokat (együttes végrehajtás [JI] és tiszta fejlesztési mechanizmus [CDM]). A tagállamokban található ETS-létesítmények a második kereskedési időszakban évente és átlagosan összesen 278 millió igazolt kibocsátáscsökkentési egységet (CER) vagy kibocsátáscsökkentési egységet (ERU) használhatnak fel, ami ugyanezen időszakot tekintve az uniós összkvóta 13,4 %-ának felel meg. 2008 és 2011 között az üzemeltetők 555 millió CER-t és ERU-t használtak fel, és ez az összes leadott egység 7%-ának felelt meg. 2013-tól kezdődően az EU ETS irányelvben16 foglaltak szerint felül fogják vizsgálni a JI alkalmazásának és a CDM-egységek felhasználásának szabályait.

3.4.        A kiotói mechanizmusok tervezett használata az uniós kormányok részéről

Tíz EU-15-tagállam, továbbá Szlovénia is úgy döntött, hogy kiotói mechanizmusokból származó nemzetközi krediteket is igénybe vesz a kiotói célkitűzések eléréséhez. A tíz EU-15-tagállam évente összesen 76 millió tonna CO2-egyenértéket kíván szerezni, hogy teljesítse a Kiotói Jegyzőkönyv első kötelezettségvállalási időszakában vállalt csökkenést. Ez körülbelül 1,8 százalékpontos előrelépést jelent az EU-15 –8 %-os kiotói célkitűzése teljesítéséhez (lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum 12. táblázatát).

A szóban forgó 10 tagállam úgy határozott, hogy összességében 3 milliárd EUR-t ruház be, hogy együttes végrehajtás (JI), tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) vagy kibocsátható mennyiségi egységek (AAU) révén egységeket szerezzen. Ausztria, Hollandia, Spanyolország, Írország és Belgium különítette el erre a legnagyobb költségvetést (sorrendben 611 millió EUR-t, 500 millió EUR-t, 382 millió EUR-t, 290 millió EUR-t, illetve 276 millió EUR-t) az ötéves kötelezettségvállalási időszakra. Szlovéniában 80 millió EUR összegű költségvetéssel számolnak. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás terén a recesszió hatására a közelmúltban tapasztalt visszaesésnek köszönhetően azonban a tagállamoknak az első becslésekhez képest valószínűleg kevesebb nemzetközi kreditet kell szerezniük. Eddig ezt a feltételezést látszik alátámasztani az a tény, hogy a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben a tagállami számlákon jóváírt nemzetközi kreditek értéke megközelítőleg mindössze 32 millió tonna CO2-egyenértéknek felel meg.

A jegyzékekben szereplő adatok alapján a tagállamok által értékesített kibocsátható mennyiségi egységek tekintetében 68 millió tonna CO2-egyenértékű egység átadására került sor, bár a leszerződött mennyiség egy részét alkalmasint még nem könyvelték le. Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia és Szlovákia jelezte, hogy továbbra is élni kíván a kibocsátható mennyiségi egységek értékesítésének lehetőségével. Az Egyesült Királyság úgy rendelkezett, hogy lemond a kiotói célkitűzés és az Egyesült Királyság területére érvényes egyoldalú „karbonköltségvetés” között többletként fennmaradó kibocsátható mennyiségi egységekről az első kötelezettségvállalási időszak után.

3.5.        Szén-dioxid-nyelők tervezett alkalmazása

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás különböző forrásaira irányuló politikákon és intézkedéseken kívül a tagállamok szén-dioxid-nyelőket is igénybe vehetnek. Az eddigi tájékoztatás szerint a kötelezettségvállalási időszakban a teljes nettó szénmegkötés a Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott tevékenységek, az erdőtelepítés és újraerdősítés révén körülbelül 14,8 millió tonna CO2 lesz évente az EU-15-ben. A 3. cikk (4) bekezdése szerinti tevékenységek alkalmazása ezenkívül a kötelezettségvállalási időszakban várhatóan évi 30,6 millió tonna szén-dioxiddal járul hozzá a kibocsátás csökkentéséhez az EU-15-ben, ami az EU-12 csökkentésével kiegészítve évi 25,8 és 38,4 millió tonna CO2-egyenértéket tesz ki (további részletekért lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum 13. táblázatát).

A 3. cikk (3) és (4) bekezdése szerinti összes tevékenység eredményeként az EU-15 tagállamai az előrejelzések szerint a kibocsátásokat évente 57,9 millió tonna CO2-egyenértékkel fogják tudni csökkenteni a kötelezettségvállalási időszakban, ami az EU-15 által az első kötelezettségvállalási időszakban vállalt, a bázisév kibocsátásaihoz képest 8 %-os csökkentési kötelezettségvállaláson belül kicsit több mint 1 százalékpontot tesz ki.

4.           A 2020-ra kitűzött célok teljesítése

4.1.        Az EU 2020-ig teljesítendő ÜHG-kibocsátáscsökkentési célkitűzései

Az energiaügyi és éghajlat-változási csomag 2020-ig 20 %-os üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentést irányozott elő az EU-27 számára 1990-hez képest, ami a 2005-ös szinthez viszonyítva –14 %-nak felel meg. A kibocsátáscsökkentésből a következő mértékben vállalnak részt az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá tartozó és az azon kívül eső ágazatok:

a)       az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá tartozó ágazatok 2020-ig 21 %-kal csökkentik kibocsátásukat a 2005. évi szinthez képest;

b)      az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá nem tartozó ágazatok 2020-ig mintegy 10 %-kal csökkentik kibocsátásukat 2005-höz képest.

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó ezen célszámok az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló „Európa 2020” stratégiában is szerepelnek.

4.2.        A célok elérését segítő politikák

A 2013 és 2020 közötti időszakra vonatkozó kibocsátási kvótákat a vállaláselosztási határozat és az átdolgozott ETS-irányelv rögzíti. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere piaci alapon működő olyan mechanizmus, amely több mint 12 000 létesítményt foglal magában. A vállaláselosztási határozat kötelezi a tagállamokat, hogy a 2013 és 2020 közötti időszakban kötelező érvényű éves irányszámok alapján lineárisan csökkentsék kibocsátásaikat. Ezzel biztosítható, hogy az egyes ágazatok fokozatosan teljesítsék a 2020-ig vállalt célértékeket. A vállaláselosztási határozat az összes ágazat ÜHG-kibocsátását szabályozza az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá tartozó létesítmények és a légi közlekedéssel kapcsolatos tevékenységek, a földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (LULUCF), valamint a nemzetközi tengerhajózás kivételével. A vállaláselosztási határozat hatálya alá tartozó ágazatokban a kiegészítő uniós szintű politikák elősegítik, hogy a tagállamok elérjék a kitűzött célokat. Ilyenek például a megújuló energiára vonatkozó kötelező érvényű célkitűzések, a hatásfok javítását ösztönző intézkedések, az új könnyűgépjárművekre vonatkozó kibocsátási normák, a CCS-irányelv, az F-gáz-rendelet, illetve a tüzelőanyagok minőségéről szóló irányelv. Továbbá szintén jelentős mértékben hozzájárulnak ehhez a Bizottság és a tagállamok által az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését ösztönző innovatív technológiák megismertetésének és alkalmazásának megkönnyítésére tett erőfeszítések, mint például a SET-terv és a NER 300.

A vállaláselosztási határozat értelmében a tagállamok felelősek a fent említett uniós szintű politikák és intézkedések érintett ágazatokban történő végrehajtásáért, és szükség esetén további, a kibocsátásuk csökkentését ösztönző nemzeti politikák és intézkedések meghatározásáért. Szilárd felügyeleti és teljesítési rendszer lép életbe a tagállami intézkedéseinek nyomon követésére, amely a szükséges korrekciós intézkedések meghozatalában segíti a céljaikat teljesíteni nem tudó tagállamokat.

4.3.        A célok teljesítéséhez vezető út

A Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségek teljesítése irányába mutató, a 2008–2012-es előrejelzések által alátámasztott kedvező tendencia ellenére további erőfeszítések és politikák szükségesek ahhoz, hogy az Unió elérje 2020-ig kitűzött céljait. A vállaláselosztási határozat és az átdolgozott ETS-irányelv által nyújtott rugalmasság, például a nemzetközi kreditek alkalmazása, szintén elősegíti a célkitűzések teljesítését. A 6. ábra az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá nem tartozó ágazatok ÜHG-kibocsátásának 2020-ig várható alakulására vonatkozó előrejelzései és a 2020. évi célszámok közötti eltérés első becsléseit mutatja.

Az ideiglenes előrejelzések szerint az egyes tagállamoknak további erőfeszítéseket kell tenniük, hogy teljesítsék 2020. évi célkitűzéseiket az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá nem tartozó ágazatok tekintetében. A meglévő politikák és intézkedések alkalmazásával várhatóan csak 13 tagállam tudja teljesíteni kötelezettségeit. Nyolc másik tagállam a további tervezett politikák és intézkedések végrehajtásával tudja elérni célkitűzéseit. Hat tagállam valószínűleg a mostanra előirányozott további intézkedések végrehajtásával sem tudja majd teljesíteni vállalt kötelezettségeit. Az EU-27 tekintetében azonban a becslések azt mutatják, hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá nem tartozó ágazatokkal kapcsolatos általános célkitűzés teljesíthető. Ez az elemzés még nem számol a vállaláselosztási határozat által nyújtott rugalmasság, például a nemzetközi kreditek alkalmazásának lehetőségével.

A 2020. évi célkitűzés zökkenőmentes teljesítése érdekében elengedhetetlen, hogy a tagállamok ne csak meglévő politikáik és intézkedéseik révén gondoskodjanak a kibocsátáscsökkentés időben történő megvalósításáról, hanem gyorsítsák fel a további politikák és intézkedések kidolgozását és teljes körű megvalósítását, és vegyék figyelembe az egyéb lehetőségeket is, például a nemzetközi kreditek felhasználását. A Tanács 2012 júliusában – a 2012-es európai szemeszter részeként – részletesebb országspecifikus ajánlásokat adott ki.

6. ábra: Az előrejelzés szerinti eltérés a 2020. évi célszámokhoz képest az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá nem tartozó ágazatok esetében A negatív értékek túlteljesítést, a pozitívak alulteljesítést jeleznek (a 2005. évi kibocsátáshoz képest, százalékban kifejezve)

Megjegyzés: (1) A számításhoz használt adatok a tagállamok által az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá nem tartozó ágazatokra vonatkozóan 2020-ig előre jelzett kibocsátási értékeken3 alapulnak, szükség esetén a megfelelő kiegészítésekkel és kiigazításokkal együtt, valamint a tagállamokra vonatkozóan 2020-ig becsült, az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá nem tartozó ágazatok célértékein alapulnak (amelyek még bizonyos mértékben változhatnak). Több tagállam (CZ, EE, FI, LT, NL, PL) nem nyújtotta be az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének hatálya alá nem tartozó ágazatokra vonatkozó nemzeti előrejelzéseit, ezért az ezekre az ágazatokra érvényes kibocsátásoknak a becsült értéke szerepel az elemzésben. (2) Az ábrán látható értékelést a módszerek és feltevések különbözősége miatt indikatívnak kell tekinteni. Bizonyos adatok, például a görög és a litván előrejelzés adatai jelentős mértékben eltérnek az „EU energy trends to 2030 – update 2009” (Az EU 2030-ig előre jelzett energiapolitikai tendenciái, 2009. évi frissítés) című kiadványban szereplő előrejelzésektől (az Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatóságának, az Éghajlatpolitikai Főigazgatóságának és a Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóságának a közös kiadványa, ISBN 978-92-79-16191-9).

Forrás: EGT, Európai Bizottság

5.           Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz

A kibocsátás következő években történő csökkentésével még mindig megakadályozható, hogy az éghajlat kedvezőtlen változása drámai mértéket öltsön. Az éghajlat bizonyos szintű változása azonban elkerülhetetlen, és ez akkor is kedvezőtlen hatással lesz az európai polgárokra és vállalatokra, ha az egész világon 2 Celsius-fok alatti szinten marad az átlagos globális hőmérséklet-növekedés, ezért alkalmazkodniuk kell ezekhez a változásokhoz, mégpedig költséghatékony módon.

Az Európai Bizottság 2009 áprilisában elfogadta a „Fehér könyv az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról” című dokumentumot, amely meghatározza az Európa éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének javítását célzó intézkedések uniós politikai rendszerét. A fehér könyvben ismertetett 33 lépés mára a végrehajtás utolsó szakaszába lépett (lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum 15. táblázatát).

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás európai platformja (CLIMATE-ADAPT) 2012 márciusában sikeresen megkezdte működését (http://climate-adapt.eea.europa.eu/). Az adatok alapján a portált naponta közel 1000-en látogatják. A CLIMATE-ADAPT hozzájárul ahhoz, hogy jobban megértsük az alkalmazkodással kapcsolatos kutatások jelenlegi állását, megismerjük az alkalmazkodási politikákat, projekteket, programokat és kereteket. Esettanulmányokat közöl és bevált gyakorlati módszereket ad közre, valamint képet ad az alkalmazkodással kapcsolatban zajló tagállami és nemzetközi tevékenységekről.

Jelenleg kidolgozás alatt áll az Európai Unió alkalmazkodási stratégiája, melynek elfogadása 2013 tavaszára várható. Az Európai Unió alkalmazkodási stratégiája azzal az általános céllal jön létre, hogy uniós szinten feltérképezze az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képesség fokozását szolgáló, s egyben a lehető legalacsonyabb költséggel járó fellépéseket, tehát azokat, amelyek az éghajlatváltozás hatásai elleni küzdelemben növelik az EU felkészültségét és kapacitását, különösen azokra az országhatár-független kérdésekre és ágazatokra összpontosítva, amelyek közös politikák révén uniós szinten szervesen kapcsolódnak egymáshoz.

6.           A kibocsátás helyzete az uniós tagjelölt országokban

Horvátország ÜHG-kibocsátása 199017 és 2010 között 9 %-kal, a 2009. évi szinthez képest pedig 2 %-kal csökkent. Az ötödik nemzeti közleményben ismertetett ÜHG-előrejelzések alapján azonban Horvátország a jelenlegi politikák és intézkedések alkalmazásával csak nagy nehézségek árán tudná teljesíteni kiotói kötelezettségvállalását.

Izland ÜHG-kibocsátása 1990 és 2010 között 30%-kal nőtt, 2010-ben pedig 3,4%-kal volt alacsonyabb, mint 2009-ben. Figyelembe véve azonban a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek konferenciája által kibocsátott 14/CP.7. határozatot, az ötödik nemzeti közleményben ismertetett ÜHG-előrejelzések alapján Izland jó úton halad a kiotói célkitűzések teljesítése felé.

Törökország ÜHG-kibocsátása 1990 és 2010 között 115%-kal, 2009 és 2010 között pedig 8,7%-kal nőtt. Noha Törökország az 1. mellékletben szereplő fél, a Kiotói Jegyzőkönyv jelenleg érvényes első kötelezettségvállalási időszakában nem vállalt ÜHG-kibocsátásra vonatkozó kötelezettséget.

Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság nem bocsátott rendelkezésre naprakész jegyzéket üvegházhatásúgáz-kibocsátásáról. 1990 és 2005 között teljes ÜHG-kibocsátása megközelítőleg 19 %-kal csökkent.

Az uniós tagjelölt országok ÜHG-kibocsátásával kapcsolatban további információ a bizottsági szolgálati munkadokumentum 2. szakaszában található.