A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem 2011. évi éves jelentés

ÖSSZEFOGLALÓ

A Bizottság a tagállamokkal együttműködésben és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikkének megfelelően az alábbiakban előterjeszti az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2011-es éves jelentést.

E jelentés azt kívánja bemutatni, hogy a csaláson vagy egyéb tényezőkön alapuló szabálytalanságokból eredő helytelen felhasználás milyen mértékben veszélyezteti az uniós forrásokat, illetve az uniós költségvetés bevételeit, és milyen erőfeszítések történnek e probléma kezelése érdekében.

Az EU pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló friss intézkedések

2011 folyamán a Bizottság számos intézkedést hozott az EU pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló jogi és igazgatási keretek fejlesztése céljából. Ezek közé tartoznak a következők:

– az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) reformjáról szóló módosított javaslat;

– a Bizottság csalás elleni stratégiája, amely felöleli az EU keleti határán zajló csempészet elleni küzdelemre vonatkozó cselekvési tervet is;

– az Európai Unió pénzügyi érdekeinek a büntetőjog és igazgatási vizsgálatok által biztosított védelméről szóló közlemény;

– az EU-n belüli korrupció elleni küzdelemről szóló közlemény;

– a közbeszerzési szabályok korszerűsítésére irányuló javaslat; valamint

– a héa jövőjéről szóló közlemény.

Az uniós költségvetést érintő csalárd és egyéb szabálytalanságok csökkenése

2011-ben az összes ágazatban együttvéve 1 230 csalárd szabálytalanságot jelentettek be, ami 35 %-os visszaesés 2010-hez képest. A csalárdként bejelentett szabálytalanságok becsült pénzügyi hatása 2010-zel összehasonítva körülbelül 37 %-kal, 404 millió EUR-ra csökkent. Ezenfelül az egyéb szabálytalanságok száma és pénzügyi hatása (körülbelül 17, illetve 6 %-kal) szintén csökkent.

A bejelentett csalási esetek és az érintett összegek csökkenése várható volt azután, hogy 2010-ben meredek emelkedés következett be. Az ugrásszerű növekedés oka a kohéziós politika 2000 és 2006 közötti programozási időszakának lezárása által keltett ciklikus hatás, valamint a jelentéstételnek a szabálytalanságkezelő rendszer (IMS) bevezetését követő felgyorsulása volt. Mindkét említett hatás gyengült.

Bár az általános kép nem ad okot aggodalomra, és igazolja többek között a szabálytalanságok kezelése érdekében létrehozott bizottsági eljárások hatásosságát, valamint a tagállamok igazgatási és kontrollrendszereinek általános javulását, továbbra is jelentősen eltérnek a tagállamok által elfogadott megközelítések a csaláson és az egyéb tényezőkön alapuló szabálytalanságok bejelentése tekintetében. Egyes tagállamok továbbra is rendkívül alacsony csalási arányról számolnak be. Ezek az arányok megkérdőjelezik a nemzeti jelentéstételi rendszereik megfelelőségét. Ezért az érintett tagállamoknak be kell számolniuk arról, hogy hogyan igazítják hozzá kontrollrendszereiket azon célterületekhez, amelyeken magas a csalások és szabálytalanságok kockázata.

A csalás veszélyének elemzése azt is világossá teszi, hogy a bűncselekménynek minősülő csalás elleni küzdelem – különösen gazdasági visszaesés idején – továbbra is messzemenően szükséges, és változatlanul kiemelt helyen szerepel a Bizottság napirendjében.

A csalás elleni rendszerek javítása a kohéziós politika területén

Az idei speciális témakör – a kohéziós politika kiemelt kockázatú területén tett intézkedések és bejelentett szabálytalanságok – a pénzügyi kontroll- és kockázatkezelési rendszer javulását mutatja. A javulás kiterjed a jogi rendelkezésekre és iránymutatásokra, a nemzeti vagy regionális stratégiákra, a kockázati mutatók alkalmazására, az igazgatási eljárásokra, valamint a nemzeti hatóságok közötti együttműködésre.

Ellenben további előrelépés szükséges a tagállamok csalás elleni közigazgatási és bűnügyi vizsgálatainak nyomon követése terén – beleértve a kohéziós politika végső kedvezményezettjei által elnyert összegek visszafizettetését is.

Ahhoz, hogy a Bizottság és a tagállamok a komolyabb kockázatokat hordozó területekre összpontosíthassák erőfeszítéseiket, továbbá kell javítani a csalásra vonatkozó statisztikákat.

A visszafizettetési eljárások fejlesztése

A visszafizettetési eljárások különösen az előcsatlakozási alapok és a közvetlen kifizetések esetében javultak. A Bizottság felkéri az alacsony visszafizettetési rátát mutató tagállamokat és csatlakozás előtt álló országokat, hogy gyorsítsák fel az eljárást, aknázzák ki a szabálytalanságok felfedése esetére rendelkezésre álló jogi eszközöket és garanciákat, és amennyiben az adósok nem teljesítik kötelezettségeiket, foglalják le azok eszközeit.

1.           Bevezetés

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikkének (5) bekezdése alapján a Bizottság a tagállamokkal együttműködve évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az említett cikk végrehajtása érdekében – vagyis az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások és más jogellenes tevékenységek elleni küzdelem terén – megtett intézkedésekről.

A Szerződés kimondja, hogy az Unió és a tagállamok egyaránt felelősek az Unió pénzügyi érdekeinek védelméért és a csalás elleni küzdelemért. A nemzeti hatóságok kezelik az uniós kiadások négyötödét, és ők szedik be a tradicionális saját forrásokat is[1]. E két területen a Bizottság általános felügyeletet gyakorol, normákat állapít meg, és ellenőrzi azok betartását. A Bizottság és a tagállamok közötti szoros együttműködés alapvetően fontos Unió pénzügyi érdekeinek hatékony védelméhez. Ezért e jelentés egyik legfontosabb célkitűzése, hogy – amennyiben a rendelkezésre álló adatokból kiolvasható – értékelje, hogy mennyire működőképes ez az együttműködés, és hogyan lehetne azt tovább javítani.

E jelentés ismerteti a csalás elleni küzdelemben uniós szinten meghozott intézkedéseket. Emellett a kohéziós politika területén megvalósuló kontrollokra fókuszáló idei kérdőívre kapott válaszok segítségével összefoglalja és értékeli az ezen a konkrét területen tett tagállami intézkedéseket. A jelentés ezt követően bemutatja a tagállamok által bejelentett, csaláson és egyéb tényezőkön alapuló szabálytalanságokra vonatkozó legfrissebb információkat, valamint a pénzösszegek visszafizettetésének állását.

A jelentéshez négy bizottsági szolgálati munkadokumentum kapcsolódik[2].

2.           A bejelentett csalárd és egyéb szabálytalanságok

Az uniós jogszabályok arra kötelezik a tagállamokat, hogy negyedévente tegyenek jelentést a Bizottságnak a megosztott igazgatás, az előcsatlakozási támogatás és a tradicionális saját források terén általuk feltárt szabálytalanságokról.

A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot, hogy a bejelentett szabálytalanságok felvetik-e a csalás gyanúját (ha nemzeti szintű közigazgatási és/vagy bírósági eljárás megindítása követi azokat, annak megállapítása céljából, hogy szándékos magatartás – pl.: csalás – valósult-e meg[3]), továbbá frissíteniük kell a tájékoztatást, amint a büntetés kiszabására irányuló, érintett eljárások befejeződnek.

E jelentésben az alábbi két nagy kategóriára bontottuk a szabálytalanságokat:

„Csalárdként bejelentett szabálytalanságok”: olyan szabálytalanságok, amelyeknél fennáll vagy bebizonyosodott a csalás gyanúja, beleértve a tagállamok által nem csalárdként bejelentett azon szabálytalanságokat, ahol az információk elemzése alapján kikövetkeztethetők a csalárd magatartás elemei[4].

„Nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok”: a bejelentett szabálytalanságok egyéb típusai, amelyeknél nem erősíthető meg a csalás szándéka.

Általában véve javult a szabálytalanságok bejelentésének minősége (azaz hiánytalansága és időszerűsége). Fennmaradtak még egyes hiányosságok és következetlenségek, ezek azonban kevés ügyet érintenek, ezért nem befolyásolják lényegesen a mostani elemzés pontosságát. Előfordulhat, hogy a csalárdként, valamint a nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok közötti különbségtétel nem teljesen feleltethető meg egymásnak a különböző tagállamokban, mivel e megkülönböztetést a nemzeti gyakorlatok és szabályok is befolyásolhatják.

Az Európai Parlament kéréseire és a vele folytatott megbeszélésekre válaszul a Bizottság mostantól nagyobb hangsúlyt helyez elemzéseiben a csalárdként bejelentett szabálytalanságokra.

2.1.        A tagállamok által 2011-ben csalárdként bejelentett szabálytalanságok elemzése

A 2007 és 2011 közötti időszakban 2010-ig nagyjából stabil maradt az ágazatokban összességében bejelentett csalárd szabálytalanságok száma (lásd az 1. ábrát). 2011-ben 1 230 csalárd (gyanított és bebizonyosodott csalás) szabálytalanságról számoltak be, és ez – amint az 1. táblázatból kiderül – 35 %-os visszaesés 2010-hez képest. A csalárdként bejelentett szabálytalanságok becsült pénzügyi hatása 2010-zel összehasonítva körülbelül 37 %-kal, 404 millió EUR-ra csökkent.

1. ábra: VALAMENNYI ÁGAZAT: A csalárdként bejelentett szabálytalanságok és az érintett összegek — 2007-2011

A 2009-es és 2010-es növekedést követően némiképp számítani lehetett a csalárdként bejelentett szabálytalanságok és az általuk érintett összegek csökkenésére. E csökkenés fő okai a következők: megszűnt a jelentéstétel ideiglenes gyorsulása, amire a szabálytalanságkezelő rendszer (IMS) 2008-as bevezetése után került sor; az igazgatási és kontrollrendszerek területén általános javulás következett be; ami pedig kifejezetten a kohéziós politikát illeti, e programok ciklikus jellege miatt a 2000-2006-os programozási időszak lezárásához közeledve[5] – vagyis a 2009-es és 2010-es jelentéstételi években – több szabálytalanságról számoltak be; és ezt követően visszaesés következett be, mivel a 2007 és 2013 közötti programozási ciklust fokozatosan hajtják végre[6].

1. táblázat: A csalárdként bejelentett szabálytalanságok – 2011

Terület || Csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma || A csalárdként bejelentett szabálytalanságok becsült pénzügyi hatása

2010 || 2011 || 2010 || 2011

(millió EUR) || a költségvetési juttatások %-ában || (millió EUR) || a költségvetési juttatások %-ában

Mezőgazdaság || 414 || 139 || 69 || körülbelül 0,12 % || 77 || körülbelül 0,14 %

Halászat || 0 || 2 || 0 || 0 % || 0.03 || körülbelül 0,005 %

Kohéziós politika || 464 || 276 || 364 || körülbelül 0,74 % || 204 || körülbelül 0,40 %

Előcsatlakozási alapok || 101 || 56 || 41 || körülbelül 2,53 % || 12 || körülbelül 0,67 %

Közvetlen kiadások || 21 || 34 || 3.6 || körülbelül 0,02 % || 1.5 || körülbelül 0,002 %

Teljes kiadás || 1000 || 507 || 478 || körülbelül 0,34 % || 295 || körülbelül 0,21 %

Összes bevétel[7] (Tradicionális saját források) || 883 || 723 || 165 || A 2010-ben beszedett tradicionális saját források bruttó összegének körülbelül 0,79 %-a || 109 || A 2011-ben beszedett tradicionális saját források bruttó összegének körülbelül 0,49 %-a

Ami a kiadásokat illeti, változatlanul a kohéziós politika az a szektor, ahol a legnagyobb számú (az összes 54 %-a) és pénzügyi hatású (az összes 69 %-a) csalárd szabálytalanságról számolnak be.

2.1.1.     Bevétel (tradicionális saját források)

2011-ben a tradicionális saját források terén mind az OWNRES útján bejelentett szabálytalansági esetek száma, mind az azok által érintett összegek elmaradtak a 2010-estől.

2. ábra: Tradicionális saját források: A csalárdként bejelentett szabálytalanságok és az érintett összegek — 2007-2011

A tradicionális saját forrásokkal összefüggésben bejelentett csalások száma jelentős eltérést mutat a tagállamok között. Amint már említettük, ez annak az eredménye, hogy a tagállamok eltérően értelmezik a rendelkezéseket és különböző gyakorlatokat alakítottak ki.

Pénzügyi szempontból az egyik évről a másikra bekövetkező eltérések a bejelentett nagyszabású egyedi csalási eseteknek köszönhetők, amelyek komoly hatást gyakorolnak az éves adatokra, különösen azokban a tagállamokban, ahol alacsonyabb összegű tradicionális saját forrást szednek be. Több tényező is befolyásolhatja a feltárt csalárd és egyéb tényezőkön alapuló esetek számát, pl.: a forgalom és a kereskedelem típusa, a gazdasági szereplők jogkövető magatartásának szintje és a tagállam földrajzi helyzete. A tagállami vámellenőrzési stratégia kialakításának módja szintén kihat ezekre a számadatokra. Ugyanis e stratégia célja a kockázatos importok kiszűrése és a tradicionális saját forrásokkal kapcsolatos csalások és szabálytalanságok felderítése.

A Bizottság szorosan nyomon követi a tagállamok válaszintézkedéseit, amelyeket a bizottsági ellenőrzések során tett észrevételek nyomán hoznak[8].

2.1.2.     Kiadások – A megosztott igazgatás és az előcsatlakozási támogatás

2.1.2.1.  Természeti erőforrások (mezőgazdaság és Európai Halászati Alap)

A mezőgazdaság területén a tagállamok között és a tagállamokon belül egyaránt jelentős eltérések mutatkoznak a csalárdként bejelentett szabálytalanságok számát és a kapcsolódó összegeknek az elköltött teljes összeghez viszonyított arányát illetően.

A tagállamok 139 szabálytalanságot jelentettek be csalárdként a 2011-ben feltárt összesen 2395 eset közül. A csalárdként megjelölt esetek száma csökkent a 2010-es jelentési évhez képest, pénzügyi hatásuk viszont a 2010-es 69 millió EUR-ról 2011-ben 77 millió EUR-ra növekedett (lásd a 2. ábrát). Ez a növekedés két bejelentett, nagyszabású esettel magyarázató, amelyek egyike 39 millió, a másik pedig 26 millió EUR értékű.

3. ábra: Mezőgazdaság: A csalárdként bejelentett szabálytalanságok és az érintett összegek — 2007-2011

2011-ben Bulgária számolt be a legtöbb csalárd szabálytanságról ezen a területen (37 eset), majd Románia következett 25 üggyel. A jelentős összegű kiadásokat kezelő tagállamok némelyike, például Franciaország, Németország, Spanyolország és az Egyesült Királyság továbbra is nagyon kevés csalárd szabálytalansági esetet jelent. Ez felveti azt a kérdést, hogy a kisszámú csalárd eset bejelentése arra vezethető-e vissza, hogy nem tartják be a jelentéstételi elveket, többek között a „csalás gyanúja” és a „megállapított csalás” fogalmának értelmezését, vagy arra, hogy az e tagállamokban kiépített kontrollrendszerek nem képesek kellőképpen a csalások felderítésére.

2010-ről szóló jelentésében a Bizottság felszólította Franciaországot, Németországot, Spanyolországot és az Egyesült Királyságot, hogy adjanak magyarázatot a csalárdként bejelentett szabálytalanságok alacsony számára, és számoljanak be arról, hogy milyen módon igazítják kontrollrendszereiket a magasabb kockázatot jelentő területekhez. A Bizottság mostanáig nem kapott magyarázatot.

Finnország, Hollandia és Lengyelország felkérést kapott, hogy javítsa a jelentéstétel következetességét, főleg a szabálytalanságot és csalást elkövető egyének személyes adatai tekintetében (csalárd vagy nem csalárd). Hollandia és Lengyelország körülbelül 83 %-osra javította megfelelési arányát, Finnország pedig közel 75 %-ot ért el, ami komoly előrelépést jelent, de további javulásra van szükség. A 27 tagállamból álló EU teljes megfelelőségi aránya 93 %-os, ami emelkedést jelent 2010-hez képest (90 %).

A Bizottság támogatja a tagállamokat, folyamatos minőségellenőrzéseket végez az IMS jelentéstételi rendszerében, és visszajelzést ad a tagállamoknak a jelentéstétel minőségéről és a hiányzó adatokról.

Az Európai Halászati Alap esetében két – összesen körülbelül 30 000 EUR értékű – csalárd szabálytalanságról számoltak be.

2.1.2.2.  Kohéziós politika

A kohéziós politika területén csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma és az érintett összegek 2011-ben egyaránt jelentősen – 46, illetve 63 %-kal (lásd a 3. ábrát) – csökkentek az előző évhez képest.

Az egyéb szabálytalanságokhoz hasonlóan ezen a téren is komoly csökkenésre lehetett számítani azt követően, hogy megszűntek a 2010-ben tapasztalt meredek emelkedést kiváltó okok[9].

4. ábra: Kohéziós politika: A csalárdként bejelentett szabálytalanságok és az érintett összegek — 2007-2011

Az előző években kibontakozó tendenciák folytatódtak: Lengyelország. Németország és Olaszország számolt be a legtöbb esetről (276-ből 149), Németország pedig változatlanul a legsikeresebb tagállam a csalás megállapítására és szankciók kiszabására irányuló büntetőeljárások lezárása tekintetében.

2011-ben az alábbi hat tagállam nem számolt be semmilyen csalárd szabálytalanságról a kohéziós politika terén: Belgium, Ciprus, Dánia, Franciaország, Málta és Hollandia. Továbbra sem világos, hogy a nagyobb tagállamokban, így Franciaországban, ez hogyan fordulhatott elő.

A csalárdként bejelentett szabálytalanságokat leggyakrabban olyan hamis vagy meghamisított dokumentumokat (igazoló dokumentumok, nyilatkozatok, tanúsítványok) felhasználva követik el, és a szabálytalanságok többnyire ahhoz kapcsolódnak, hogy nem elszámolható (a projektköltségeket megnövelő) kiadásokat tüntetnek fel, vagy a kedvezményezett nem lenne jogosult arra, hogy pénzügyi támogatásban részesüljön. Három ügyben merült fel korrupció, ezek becsült pénzügyi hatása 750 000 EUR-t tett ki.

A mezőgazdaság és a kohéziós politika terén a tagállamok felkérést kapnak annak kifejtésére, hogy miért számoltak be kisszámú csalásgyanús esetről, és annak bejelentésére, hogy miként irányítják kontrollrendszereiket a magas kockázatú területekre, a csalás megelőzésének és felderítésének javítása céljából.

2.1.2.3.  Előcsatlakozási támogatás

Az előcsatlakozási támogatás terén 2011-ben folyatódott a csalárdként bejelentett szabálytalanságok számának és az érintett összegeknek a jelentős csökkenése, így hangsúlyosabbá vált a 2010-ben kibontakozó tendencia.

Ez annak a nyilvánvaló következménye, hogy fokozatosan megszüntették az EU-10 és az EU-2 országainak a 2000 és 2006 közötti időszak előcsatlakozási támogatási programjainak keretében nyújtott finanszírozást.

5. ábra: Előcsatlakozási támogatás: A csalárdként bejelentett szabálytalanságok és az érintett összegek — 2007-2011

A korábbi évekhez hasonlóan a (2000 és 2006 közötti programozási időszakban nyújtott) előcsatlakozási támogatásra vonatkozó ügyek többsége a SAPARD-ot (Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program) érintette. Lengyelország – másodikként pedig Románia – jelentett be a legnagyobb számban ilyen eseteket.

Az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz esetében (a 2007 és 2013 közötti programozási időszak) a kilenc csalárdként bejelentett szabálytalanság az öt különböző alkotóelem[10] között oszlott meg. Törökország mind az öt alkotóelemhez tartozó szabálytalanságról beszámolt, Olaszországban viszont egyetlen ügyet göngyölítettek fel, amely az Adriai-tenger térségére vonatkozó határokon átnyúló együttműködési program részeként a „határokon átnyúló együttműködés” alkotóelemhez tartozott. E téren csupán Törökország használja az IMS-t a szabálytalanságokra vonatkozó jelentéstételre, Horvátország még mindig nem teszi meg ezt, noha képzést és támogatást kapott.

A Bizottság felkéri Horvátországot, hogy fejezze be az IMS végrehajtását és javítsa a jelentéstétel minőségét; a Bizottság felkéri továbbá Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot a rendszer végrehajtására.

2.2.        A tagállamok által 2011-ben nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok elemzése

2011-ben összességében csökkent a nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma (lásd a 6. ábrát), a csökkenés különösen gyors volt a kohéziós politika és az előcsatlakozás terén.

6. ábra: A valamennyi ágazatban nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok és az érintett összegek — 2007-2011

A bevételi oldalon a nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok pénzügyi hatása némi emelkedést mutat 2010-hez képest (lásd a 2. táblázatot).

2. táblázat: A nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok – 2011

Terület || Nem, csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma || A nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok becsült pénzügyi hatása

2010 || 2011 || 2010 || 2011

(millió EUR) || a költségvetési juttatások %-ában || (millió EUR) || a költségvetési juttatások %-ában

Mezőgazdaság || 1427 || 2256 || 62 || körülbelül 0,11 % || 101 || körülbelül 0,18 %

Halászat || 1 || 46 || 0.01 || 0 % || 1.6 || körülbelül 0,24 %

Kohéziós politika || 6598 || 3604 || 1186 || körülbelül 2,41 % || 1015 || körülbelül 2,00 %

Előcsatlakozási alapok || 323 || 207 || 42 || körülbelül 2,59 % || 48 || körülbelül 2,63 %

Közvetlen kiadások || 1000 || 888 || 39.5 || körülbelül 0,27 % || 49.9 || körülbelül 0,78 %

Teljes kiadás || 9349 || 7001 || 1325.51 || körülbelül 0,94 % || 1215.5 || körülbelül 0,86 %

Összes bevétel[11] (Tradicionális saját források) || 3861 || 3973 || 253 || A 2010-ben beszedett tradicionális saját források bruttó összegének körülbelül 1,21 %-a || 278 || A 2011-ben beszedett tradicionális saját források bruttó összegének körülbelül 1,24 %-a

A tradicionális saját források terén 2011-ben 3973 nem csalárd szabálytalanságról számoltak be, ami a szabálytalanságok száma és az érintett összegek tekintetében egyaránt növekedést jelent 2010-hez képest.

A tagállamok vámellenőrzési stratégiáinak még intenzívebben kell összpontosítaniuk a magas kockázatot jelentő importra, ezzel is tovább javítva a szabálytalanságok és a csalásgyanús esetek feltárásának arányát a tradicionális saját források terén.

A mezőgazdaság terén 2256 szabálytalanság következett be 2011-ben, ami a szabálytalanságok száma és az érintett összegek tekintetében egyaránt növekedést jelent 2010-hez képest. Az esetek számának gyarapodása a kiadások növekedését tükrözi, és különösen azt, hogy a tagállamok és a Bizottság további erőfeszítéseket tettek a szabálytalanságok bejelentésére vonatkozó eljárás javítására[12].

Szintén növekedett, a 2010. évi 62 millió EUR-ról a 2011-es 101 millió EUR-ra, a mezőgazdaság terén nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok pénzügyi hatása. Kitüntetett figyelmet kapnak a 2004–2006-os pénzügyi évek, amelyek már lezártnak tekinthetők, mivel az ellenőrzési terveket végrehajtották, a visszafizettetési eljárásokat megkezdték, és a szabálytalanságokat bejelentették.

A kohéziós politika és az előcsatlakozási támogatás terén a csalárdként bejelentett szabálytalanságok tekintetében hangsúlyozott következtetések arra is alkalmasak, hogy érvényes magyarázatot adjanak a nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok számának emelkedésére (a programok ciklikus jellege, az IMS bevezetése után a jelentéstétel terén bekövetkezett gyorsulás befejeződése, valamint a kohéziós politika igazgatási és kontrollrendszereinek javulása, továbbá az előcsatlakozási politika több kedvezményezett országa számára történő támogatásnyújtás fokozatos megszüntetése).

A kohéziós politika terén nem csalárdként bejelentett szabálytalanságok teszik ki még mindig a legnagyobb részét azoknak a szabálytalanságoknak, amelyek az uniós költségvetés keretébe illeszkedő különféle kiadási területeket érintik, noha e szektor túlsúlya csökkenőben van a korábbi évhez képest (a 2011-ben bejelentett összes ügy megközelítőleg 50 %-a, a 2010-es 70 %-hoz képest).

Az említett szabálytalanságok többségénél a közbeszerzésekre és a kiadások elszámolhatóságára vonatkozó szabályok megsértéséről van szó. Ez azt mutatja, hogy ezen a területen tovább javíthatók az igazgatási és kontrollrendszerek.

Arra ösztönözzük a tagállamokat, hogy folytassák igazgatási és kontrollrendszereik hatékonyságának és eredményességének javítását a kohéziós politika területén.

Folyamatosan javul a jelentéstétel általános minősége annak köszönhetően, hogy mindegyik tagállamban bevezették és sikeresen végrehajtották az IMS-t. Franciaország kezdte meg az utolsóként a rendszer alkalmazását (2011 utolsó negyedévében). Ezért még további javulást lehetne elérni, különösen, ha 2012-ben befejeződik a PRESAGE nemzeti IT-rendszer és az IMS közötti kapcsolat kiépítése.

A kohéziós politika terén a Bizottság felkéri Franciaországot, hogy 2012 végéig fejezze be az IMS rendszer kiépítését.

2.3.        A Bizottság közvetlen igazgatásában lévő kiadásokkal kapcsolatos 2011. évi csalárd és egyéb szabálytalanságok elemzése

Ez a szakasz a Bizottság szervezeti egységei által, a közvetlen centralizált igazgatással kezelt kiadások[13] tekintetében kiadott visszafizetési felszólításokat[14] tárgyalja.

A Bizottság eredményszemléletű elszámolási rendszere (ABAC) szerint a 2011-es pénzügyi évben összesen 3 389 visszafizetési felszólítást adtak ki 225 millió EUR összértékben. Az említett visszafizetési felszólítások közül 922 szabálytalanságot jelöltek meg nem csalárdként, 24-et pedig csalárdként; az elemzés azonban azt mutatja, hogy további 10 visszafizetési ügy tekinthető csalárdnak. Az említett 34 csalárd szabálytalanság pénzügyi hatása 1,5 millió EUR-t tesz ki. Ez a csalási és szabálytalansági arány rendkívül alacsony az ugyanazon pénzügyi évben a közvetlen centralizált igazgatás keretében lekötött teljes költségvetéshez képest.

3.           Visszafizettetés

Az e szakaszban bemutatásra kerülő visszafizettetési adatok a költségvetési kiadási ágazatok tekintetében az Európai Unió éves beszámolójában[15] közzétett adatokra épülnek. Ezért az adatok köre és tartalma eltér a korábbi években bemutatott adatokétól[16].

3. táblázat. Ágazatonkénti visszafizetési ráta — 2010–2011

KÖLTSÉGVETÉSI ÁGAZAT || HÁTTÉRINFORMÁCIÓK || VISSZAFIZETÉSI ARÁNY

2010 || 2011

TRADICIONÁLIS SAJÁT FORRÁSOK || Az összes évre (1989-2011) vonatkozó visszafizetési ráta 50 %. || 46 % || 52 %

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés[17] || Az e sorban feltüntetett számadatok a Bizottság által elhatározott pénzügyi korrekciók végrehajtási arányára utalnak[18]. || 85 % || 77 %

Kohéziós politika || Az e sorban feltüntetett számadatok a Bizottság által annak érdekében elhatározott pénzügyi korrekciók végrehajtási arányára utalnak, hogy kizárják az uniós finanszírozásból az alkalmazandó szabályoknak és szabályozásoknak nem megfelelő kiadásokat. Pénzügyi korrekció alkalmazására a tagállamok igazgatási és kontrollrendszereiben talált súlyos hiányosságok feltárását követően is sor kerülhet. A jogtalanul kifizetett összegek visszafizetésére vonatkozó felszólítások kiadása csupán a Bizottság rendelkezésére álló egyik eszköz a pénzügyi korrekciók végrehajtása területén. || 69 % || 93 %

Egyéb igazgatás típusok[19] || Ez a sor a Bizottság, a tagállamok, az Európai Számvevőszék, illetve az OLAF által feltárt hibák vagy szabálytalanságok miatt jogtalanul kifizetett összegek visszafizettetését tartalmazza a költségvetés azon részére nézve, amelyet nem megosztott igazgatással hajtanak végre. || 92 % || 92 %

3.1.        Bevételek (tradicionális saját források)

A tradicionális saját források esetében a tagállamok kötelesek beszedni a jogosulatlanul be nem szedett összegeket, és regisztrálni azokat az OWNRES adatbázisban. A 2011-ben felderített szabálytalanságok következtében beszedendő összeg 321 millió EUR (a 2011-ben beszedett tradicionális saját források megközelítőleg 1,43%-a). A tagállamok már beszedtek 166 millió EUR-t a 2011-ben feltárt esetek vonatkozásában, tehát a 2011. évi beszedési arány 52%-os. Emellett a tagállamok folytatták beszedési tevékenységüket a korábbi évekből eredő ügyekben. 2011-ben a 27 tagállam együttvéve összesen 305 millió EUR-t szedett be 1989 és 2011 között feltárt esetek kapacsán.

A tagállamok tradicionális saját források beszedésére irányuló tevékenységét helyszíni ellenőrzések segítségével követik nyomon, valamint azon eljárás révén, amely kötelezővé teszi az 50 000 EUR-t meghaladó, és a tagállamok által végül behajthatatlannak nyilvánított összegek bejelentését a Bizottság számára. A tagállamok pénzügyi felelősséget viselnek a tradicionális saját források beszedésének elmulasztásáért azokban az esetekben, amikor beszedési tevékenységeik hiányosságát állapítják meg.

A megállapított tradicionális saját források teljes összegének több mint 98 %-át különösebb probléma nélkül sikerült beszedni.

3.2.        A tagállamok által igazgatott kiadások

3.2.1.     Természeti erőforrások (mezőgazdaság és Európai Halászati Alap)

A mezőgazdaság területén a szabályszerűségi záróelszámolási eljárások keretében ellenőrzési látogatásokat tettek, amelyek eredményeként a Bizottság az elhatározott összesen 1068 millió EUR összegű pénzügyi korrekcióból összesen 822 millió EUR-t (77 %) hajtott végre.

Emellett az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) tekintetében a tagállamok a 2011-es pénzügyi év folyamán 173 millió EUR-t fizettettek vissza a kedvezményezettekkel. Ennek eredményeként a 2011-es pénzügyi év végéig a tagállamok máris visszafizettették az EMGA-t érintő 2007-től folyamatosan felhalmozódó tartozások 44 %-át[20]. Az 1290/2005/EK rendeletben bevezetett elszámolási mechanizmus (a „fele-fele” szabály)[21] erőteljesen ösztönzi a tagállamokat arra, hogy a kedvezményezettektől minél gyorsabban behajtsák a jogtalanul kifizetett összegeket.

Ugyanakkor a 2011-es pénzügyi év végén összesen 1,2 milliárd EUR-t tett ki az EMGA-ból hiányzó összesített összeg, amelyet a nemzeti hatóságok még nem fizettettek vissza a kedvezményezettekkel. Az EU költségvetéséből hiányzó összeg azonban alacsonyabb, mivel tagállamok 2006 óta a fele-fele szabály alkalmazásával már jelentős be nem hajtott összegeket (0,45 milliárd EUR-t) fizettek be az uniós költségvetésbe.

2008 és 2011 között a Bizottság auditálta az új elszámolási mechanizmust. Ehhez 18 kifizető ügynökségért felelős nemzeti hatóságra vonatkozóan végzett helyszíni ellenőrzéseket 13 tagállamban, és a vizsgálat a 2011-es pénzügyi év végén fennálló összes tartozás 90 %-ára kiterjedt.

3.2.2.     Kohéziós politika

2011-ben a kohéziós politika terén a Bizottság az elhatározott 673 millió EUR pénzügyi korrekcióból 624 millió EUR összegű korrekciót már végrehajtott (93 %).

A pénzügyi korrekciók összesített aránya (beleérve valamennyi évet 2011-ig) 72 %-ra emelkedett, és 2,5 milliárd EUR vár még behajtásra.

Elsősorban a tagállamok felelnek azért, hogy a jogtalanul kifizetett összeget, és adott esetben a késedelmes fizetés miatti kamatokat, behajtsák a kedvezményezettektől. A tagállamok által visszafizettetett összegek nem szerepelnek ebben a jelentésben, amely csupán a Bizottság által meghatározott pénzügyi korrekciókat mutatja be.

A 2007–2013-as időszakra vonatkozóan a tagállamok kötelesek adatokat szolgáltatni a Bizottságnak a tagállami szinten a társfinanszírozásból a tagállami visszafizettetési eljárás lezárulása előtt visszavont összegekről, és a kedvezményezettekkel eredményesen visszafizettetett összegekről. Ezeket az adatokat (részben a visszafizetések és a pénzügyi korrekciók által érintett teljes összegek tekintetében) „A 2011-ben bejelentett szabálytalanságok statisztikai vizsgálata” című bizottsági szolgálati munkadokumentum ismerteti.

3.2.3.     Egyéb igazgatási típusok

Az uniós költségvetés közvetlen igazgatással végrehajtott részét illetően az alkalmazandó szabályoknak és rendeleteknek nem megfelelő kiadások vagy a Bizottság által megállapított visszafizetési felszólítás tárgyát képezik, vagy ezeket a későbbi költségelszámolásból levonják[22].

A költségvetés nem megosztott igazgatás keretében végrehajtott részére vonatkozó, megerősített visszafizetési felszólítások 377 millió EUR-t érintettek, amelyből 346 millió EUR-t hajtottak be (92 %).

3.2.3.1.  Előcsatlakozási támogatás

Az előcsatlakozási támogatás esetében elsősorban a kedvezményezett országok felelnek azért, hogy a jogtalanul kifizetett összeget, és adott esetben a késedelmes fizetés miatti kamatokat, behajtsák a kedvezményezettektől. Az e jelentésben szolgáltatott információk a kedvezményezett országok által bejelentett csalásgyanús esetekre és szabálytalanságokra épülnek.

A 2011-ben bejelentett esetek tekintetében a visszafizetési arány jelentős mértékben javult a korábbi évekhez képest, összesen közel 26 millió EUR-t hajtottak be (46 %).

Az összesített teljes visszafizetés (az előző években bejelentett valamennyi összeggel együtt) szintén javult; több mint 100 millió EUR-t hajtottak be, és a visszafizetési ráta meghaladta a 60 %-ot.

Az említett kedvező eredmények közvetlenül összefüggenek az előcsatlakozási támogatási programok lezárásával.

3.2.3.2.  A Bizottság által igazgatott kiadások

A csalárdként, illetve nem csalárdként megjelölt szabálytalanságok miatt tekintetében 2011-ben kiadott visszafizetési felszólítások közül majdnem mind a 922 szabálytalanság esetében teljes vagy részleges visszafizetést vettek nyilvántartásba. A csalárdként bejelentett szabálytalanságnak minősített estekben a visszafizetési arány 50 %-os, az egyéb szabálytalanságoknál pedig 64 %-os.

4.           Uniós szinű csalás elleni politikák

4.1.        A Bizottság által 2011-ben kezdeményezett csalás elleni intézkedések

4.1.1.     Az OLAF-reformjavaslat

Jelenleg zajlik az OLAF fő feladatát és igazgatási vizsgálatainak végzése során a Hivatalt megillető hatáskört meghatározó alaprendelet[23] felülvizsgálata. A 2010-ben lezajlott eszmecserére építve a Bizottság 2011. márciusban az OLAF munkáját meghatározó jogszabályi keret javításáról szóló módosított javaslatot terjesztett elő a társjogalkotóknak, vagyis Európai Parlamentnek és az Európai Unió Tanácsának.

A módosított javaslat célja az OLAF-vizsgálatok hatékonyságának növelése, ugyanakkor pedig az érintett személyek eljárási jogainak tisztázása.

A Tanács munkacsoporti szinten elemezte, majd az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2012 júniusában háromoldalú informális egyeztetésen vizsgálta meg a javaslatot.

4.1.2.     A Bizottság csalás elleni stratégiája

Az uniós szintű csalás megelőzésének és felderítésének javítása céljából 2011 júniusában a Bizottság közleményt fogadott el saját csalás elleni stratégiájáról[24]. A stratégia elsősorban a Bizottság azon szervezeti egységeinek szólt, amelyek uniós pénzeszközöket igazgatnak, és a stratégia az alábbi prioritásokat állapítja meg:

· megfelelő csalás elleni rendelkezések belefoglalása a többéves pénzügyi keretbe illeszkedő finanszírozási programokról szóló bizottsági javaslatokba;

· a Bizottság szervezeti egységeinek szintjére vonatkozó csalás elleni stratégiák kidolgozása és végrehajtása az OLAF segítségével;

· a közbeszerzési irányelvek felülvizsgálata a követelmények egyszerűsítése és a tagállamokban előforduló közbeszerzési csalások veszélyének csökkentése érdekében.

2011-ben és 2012 elején az alábbiak révén történt előrehaladás: csalás elleni rendelkezések beillesztése a finanszírozási programokba, csalás-megelőzési hálózat kialakítása, valamint a Bizottság valamennyi szervezeti egysége számára hozzáférhető, szakosított csalás megelőzési weboldal létrehozása. A stratégia végrehajtását 2014-ig kell befejezni.

4.1.3.     Az EU keleti határa mentén zajló cigaretta- és alkoholcsempészet elleni küzdelemre vonatkozó bizottsági cselekvési terv

A magas adótartalmú termékek – főként a cigaretta és az alkohol – csempészete komoly bevételkiesést okoz az EU és a tagállamok költségvetése számára. A cigarettacsempészet eredményeként az EU-ban keletkező közvetlen vámbevétel-kiesés becsült összege meghaladja az évi 10 milliárd EUR-t. E probléma leküzdésének elősegítése érdekében 2011 júniusában a Bizottság cselekvési tervet indított az EU keleti határa mentén zajló cigaretta- és alkoholcsempészet elleni küzdelem fokozása céljából[25].

A cselekvési terv elemzi a meglévő kezdeményezéseket és problémákat, valamint 2014-ig végrehajtandó célzott fellépést javasol a tagállamok, Oroszország és a keleti partnerség országainak (Örményország, Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova és Ukrajna) közreműködésével. E fellépés az alábbiakra terjed ki: a bűnüldözési képesség fejlesztésének támogatása, valamint technikai segítség és képzés nyújtása; a visszatartó eszközök erősítése és a tudatosság fokozása; továbbá a régióbeli illetékes szolgálatok közötti operatív együttműködés erősítése, beleértve a hírszerzési információk megosztását, valamint a szorosabb nemzetközi együttműködést. Az említett intézkedések némelyikét időközben meghozták.. Erre példák a következők: a Romániában, 2011. június végén tartott, célzott regionális operatív konferencia a dohánycsempészetről; OLAF összekötő tisztviselő kirendelése az Unió kijevi küldöttségéhez az illetékes ukrajnai bűnüldöző szolgálatokkal való együttműködés szorosabbra fűzése érdekében; valamint közös vámegyüttműködési műveletek, amelyek első alkalommal a dohánytermékeknek és a szintetikus kábítószer prekurzoroknak az EU keleti határán zajló vasúti csempészetére (lásd e jelentés 4.2.5.3. szakaszát) irányulnak.

A cselekvési terv célkitűzéseinek megvalósítása jelentette a 2011-es év egyik legfontosabb prioritását, és 2012-ben is alapvető célkitűzés marad.

4.1.4.     Az EU pénzügyi érdekeinek a büntetőjog és igazgatási vizsgálatok révén történő védelmére vonatkozó bizottsági intézkedések

Az uniós költségvetés védelme során a tagállamok nemzeti szabályokat alkalmaznak. Ennek megfelelően az Unió területén tagállamonként jelentősen eltérő – 14 %-tól 80 %-ig terjedő – az elítélések aránya az EU költségvetésének sérelmére elkövetett bűncselekményeket érintő ügyekben. Ugyanakkor a tagállamok büntetőjogi rendszereit csupán korlátozott mértékben hangolták össze[26], az igazságügyi együttműködés nem kellően eredményes, továbbá olyan tendencia alakult ki, hogy belföldi ügyekre – az európai dimenzió figyelmen kívül hagyásával – korlátozzák a büntetőeljárások lefolytatását.

Összességében véve nincs elegendő elrettentő eszköz az uniós költségvetés bűnös felhasználásával szemben. Ezért a Bizottság közölte azt a szándékát, hogy számos területen[27] – köztük az alábbiakon – megerősíti az EU pénzügyi érdekeinek védelmére szolgáló jogi keretet:

· az EU pénzügyi érdekeit érintő súlyos bűncselekmények (így a csalás) és egyéb érintett bűncselekmények (így a sikkasztás) fogalmának meghatározása;

· az eljárási keret, amennyiben intézkedésre van szükség az összes illetékes hatóság közötti együttműködés és információcsere javítása céljából;

· az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények elkövetőire vonatkozó nyomozás, büntetőeljárás és bíróság elé állítás intézményi kerete. Mindez kiterjed a meglévő szervek – az Eurojust és az OLAF – megerősítésére, valamint a szakosított Európai Ügyészség létrehozására.

Az első pontot illetően a Bizottság 2012. július 11-én jogalkotási javaslatot terjesztett elő[28]. A többi terület vonatkozásában a Bizottság most mérlegeli a különböző javaslati lehetőségeket.

Emellett a Bizottság szerint a bizottsági munkaprogramnak megfelelő büntetőjogi szankciókkal kell megerősíteni az euro bankjegyek és -érmék védelmét. Ennek keretében lehetővé tennék, hogy a tagállamokat ugyanazon nyomozati technikákat alkalmazzák és minimális szankciókat állapítanának meg. A Bizottság dolgozik az e tárgyra vonatkozó jogalkotási javaslaton.

4.1.5.     A 2014–2020-as többéves pénzügyi keret – A Hercule III. és a Periklész 2020 programok

A csalás elleni küzdelem és a megelőzés megerősítése céljából a Bizottság 2011 decemberében két program – a Hercule III.[29] és a Periklész 2020[30] – finanszírozására vonatkozó javaslatokat fogadott el. Mindkét javaslatot a 2014–2020-as új többéves pénzügyi keret részeként fogalmazták meg, és a javaslatok azokat a most zajló programokat fogják felváltani, amelyek 2013 végén járnak le. A Hercule III. olyan finanszírozási program, amely kifejezetten az EU pénzügyi érdekeit érintő csalás, korrupció és egyéb jogellenes tevékenységekkel szembeni küzdelemre összpontosít. A program rendelkezik a nemzeti bűnüldöző szervek által használandó különleges felszerelés és adatbázisok beszerzéséről, valamint a csalás elleni szakértők képzéséről. A hétéves időszakra javasolt teljes költségvetés 110 millió EUR.

A Hercule III. programban javasolt új elemek arra irányulnak, hogy a jelenlegi programhoz képest ésszerűsítsék a célkitűzéseket és egyszerűsítsék a végrehajtást. A tagállamok technikai segítségnyújtási támogatása érdekében a javaslat arra is kiterjed, hogy lényeges számú érdekelt kérésére 50-ről 80 %-ra emeljék a társfinanszírozási arányt, hogy a korlátozottabb társfinanszírozási kapacitással rendelkező tagállamok is támogatáshoz juthassanak ezekből a programokból.

A Periklész program képzést és támogatást nyújt az euro-bankjegyek csalással és hamisítással szembeni védelméhez. A program támogatja a multidiszciplináris és transznacionális munkaértekezleteket, üléseket és szemináriumokat, a nemzeti hatóságok munkatársai számára szervezett, az EU-ba és a világ többi részére irányuló kiküldetési és csereprogramokat, továbbá technikai, tudományos és műveleti támogatást is biztosít.

A Periklész 2020 programra irányuló javaslat új elemeket is tartalmaz, így például a szükséges felszerelés megvásárlásának lehetőségét és a társfinanszírozási arány növelését (kivételes esetekben 90 %-ig). A hétéves időszakra javasolt teljes költségvetés 7,7 millió EUR.

2012-ben mindkét javaslatot meg kell vitatnia az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

4.1.6.     Az OLAF új szervezete és vizsgálati eljárásai

2011 márciusában az OLAF belső felülvizsgálatot indított, amely elsősorban az OLAF szervezeti felépítésének és vizsgálati eljárásainak javítására összpontosított.

A felülvizsgálat alapján az OLAF új szervezeti felépítése 2012. február 1-jén lépett hatályba. Az új szervezet csökkentette a működési költségeket és az adminisztratív terhet, 30 %-kal növelte a vizsgálati feladatkörrel megbízott személyzet létszámát, és megszilárdította az OLAF szerepét a Bizottság átfogó csalás elleni politikával megbízott szervezeti egységeként. Egyszerűsítették a vizsgálati eljárásokat, valamint új prioritásokat határoztak meg a vizsgálati politika számára.

4.2.        A Bizottság által 2011-ben meghozott egyéb, a csalás elleni küzdelem szempontjából releváns szakpolitikai intézkedések

4.2.1.     Az EU-n belüli korrupció elleni küzdelemről szóló bizottsági közlemény

A csalás elleni jogi keret végrehajtása az uniós tagállamokban továbbra is egyenetlen, és összességében nem kielégítő. Következtetésképpen a Bizottság bemutatta az elkövetkező néhány évre vonatkozó, átfogó uniós korrupció elleni politikát[31]. A Bizottság a korrupció fokozott figyelembevételét sürgette egy sor szakpolitikai területen, és kiemelt számos intézkedést, többek között a szorosabb együttműködést, a bűncselekményből származó vagyoni eszközök elkobzására vonatkozó, korszerűsített uniós szabályokat, a felülvizsgált közbeszerzési jogszabályt, a bűnügyi statisztikák javítását, valamint a feltételhez kötöttség fokozott alkalmazását az együttműködési és fejlesztési szakpolitikákban.

A Bizottság 2013-tól kétévente uniós antikorrupciós jelentést készít. A jelentés célja a korrupcióellenes intézkedések intenzitásának fokozása és a tagállamok közötti kölcsönös bizalom megszilárdítása, ugyanakkor megállapítja az uniós tendenciákat is, elősegíti a legjobb módszerek cseréjét, valamint előkészíti a terepet a jövőbeni uniós intézkedések számára.

4.2.2.     A közbeszerzési szabályok korszerűsítése

Egy nyilvános konzultáció alapján a Bizottság 2011. december 20-án elfogadta a közbeszerzési irányelvek korszerűsítésére irányuló javaslatokat[32]. E javaslatok célja annak biztosítására, hogy a tagállamok eredményes mechanizmusokat hozzanak létre a nem körültekintő üzleti módszerek megelőzésére és az átláthatóság javítására. A Bizottság szerint az ilyen intézkedések célja nem csupán a pályázatok közötti tisztességes verseny, hanem annak biztosítása is, hogy a hatóságok hatékonyan használják fel az adófizetők pénzét.

Ezzel egyidejűleg a Bizottság javaslatot tett a koncessziók odaítélésére vonatkozó alapvető átláthatósági intéződésekkel és eljárási követelményekkel kapcsolatos rendelkezésekre[33], a korrupció, pénzmosás és csalás miatt elítélt jelöltek kizárása, valamint az összeférhetetlenség megelőzésére szolgáló intézkedések céljából.

4.2.3.     Kohéziós politika

A 2013 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politika tekintetében a Bizottság úgy véli, hogy erősíteni kell a csalás elleni küzdelem szempontjait az alábbi intézkedések révén: nemzeti akkreditációs rendszer bevezetése; vezetői megbízhatósági nyilatkozat; valamint éves záróelszámolás a megbízhatóság erősítése érdekében. Ami a programok pénzügyi irányítását és ellenőrzését illeti, a Bizottság azt javasolta, hogy az irányító hatóság eredményes és arányos csalásellenes intézkedéseket alkalmazzon figyelembe véve az azonosított kockázatokat[34].

4.2.4.     Közvetlen kiadások

A közvetlen kiadásokkal és külső segéllyel kapcsolatos csalás megelőzése, felderítése és kivizsgálása tekintetében a Bizottság az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egységes rendelkezés[35] bevezetését javasolta a 2014–2020-as időszakra vonatkozó, új többéves pénzügyi keretekre irányuló javaslatokban, a kiadási programok egységesebbé tétele céljából.

4.2.5.     Vámok

4.2.5.1.  Csalás elleni árutovábbítási információs rendszer

A vámmal kapcsolatos csalás elleni küzdelem fokozása érdekében fontos, hogy valamennyi érintett hatóság folyamatosan értesüljön a továbbított áruk EU-n belüli mozgásáról. Ebből a célból a Bizottság (OLAF) kialakított és létrehozott egy ilyen információkat tartalmazó központi adatbázist, Csalás elleni árutovábbítási információs rendszer (rövidítve ATIS) néven. 2011. szeptember 1-jétől a Bizottság, a tagállamok és az EFTA-országok[36] valós idejű hozzáféréssel rendelkeznek az ATIS-hoz.

4.2.5.2.  A harmadik országokkal való kölcsönös közigazgatási segítségnyújtás és a kapcsolódó csalás elleni rendelkezések

A vámjogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében, a különféle megállapodások, így a preferenciális kereskedelmi és/vagy együttműködési megállapodások, a nem preferenciális megállapodások és a vámügyi megállapodások kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásra, valamint a vámjogszabályok megsértésének megelőzésére, kivizsgálására és az ellene való küzdelemre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak.

2011 végén összesen 58 országra kiterjedő 43 megállapodás volt hatályban; ugyanakkor preferenciális kereskedelemre vonatkozó megbeszéléseket folytattak Indiával, Kanadával, Szingapúrral, a Mercosur régióval, Grúziával, Moldovával, és a gazdasági partnerségi megállapodáshoz (GPM) tartozó hat régióval.

4.2.5.3.  Közös vámegyüttműködési műveletek

Az uniós tagállamok, valamint néhány harmadik ország vámhatóságai az OLAF-al együttműködve rendszeresen végeznek korlátozott időtartamú közös műveleteket, amelyek egyes érzékeny áruk csempészete, valamint egyes kockázatos területeken és/vagy meghatározott kereskedelmi útvonalakon elkövetett csalások elleni küzdelemre irányulnak. A Bizottság (OLAF) kezdeményezi ezeket a közös vámegyüttműködési műveleteket, és/vagy biztosítja a szükséges támogatást.

20111 áprilisában Magyarország és a Bizottság (OLAF) az Europollal együttműködve megszervezte a „Fireblade” fedőnevű közös vámegyüttműködési műveletet. Minden uniós tagállamot, továbbá Horvátországot, Ukrajnát és Moldovát is felkértek a részvételre. A művelet eredményeként több mint 28 000 darab/pár hamisított textilárut és kiegészítőt foglaltak le, amelyeket a keleti határon keresztül közúton kíséreltek meg bejuttatni az EU területére. Az említett lefoglalások pénzügyi hatása az alábbi tényezőkből adódott össze: a lefoglalt hamisított áruk piaci értéke legalább 1 millió EUR, és további legalább 1,5 millió EUR-t tesz ki a be nem fizetett vám és a csempészett cigaretta jövedéki adója.

2011 októberében a lengyel vámhatóság az OLAF-al szorosan együttműködve megindította a „Barrel” fedőnevű közös vámegyüttműködési műveletet Ebben huszonnégy uniós tagállam és Horvátország, Törökország, Norvégia, valamint Svájc vett részt. Ez volt az első olyan közös vámegyüttműködési művelet, amely a vasúti közlekedésre irányult, és a az EU keleti határa mentén zajló dohánytermék- és szintetikus kábítószer-prekurzor csempészetet vette célba. A művelet eredményeként körülbelül 1,2 millió cigarettát találtak és foglaltak le a fát és vasat szállító tehervonatokon. A lefoglalt csempészáru legalább 205 000 EUR vám- és jövedékiadó-kiesést okozott volna.

4.2.6.     Hozzáadottérték-adó

Egy nyilvános konzultáció eredményei alapján[37], továbbá a tagállamokkal folytatott megbeszélésekre, és az európai intézmények által kifejtett véleményekre is építve a Bizottság 2011 decemberében elfogadta „A héa jövőjéről – Úton egy egyszerűbb, stabilabb és hatékonyabb, az egységes piacra szabott héa-rendszer felé”[38] című közleményt.

Ki fogjuk aknázni a csalás elleni küzdelem javításának új lehetőségeit, így a harmadik országokkal való igazgatási együttműködés javítását, az új csalási esetek kezelésére szolgáló gyorsreagálási mechanizmust, valamint az új adóbeszedési rendszerekre vonatkozó felméréseket.

A Bizottság emellett technikai és kapacitásépítési támogatást is nyújt annak elősegítése érdekében, hogy a tagállamok eredményesebbé, hatékonyabbé és a csalásbiztosabbá tegyék az adóigazgatásukat. Ezenfelül a Bizottság olyan állandó uniós fórumot hoz létre, amelyen az adóhatóságok, az üzleti világ képviselői és a Bizottság megvitatják a héa-rendszer igazgatásával kapcsolatos csalás elleni kérdéseket.

4.2.7.     Nemzetközi egyezmények, okmányok, és igazgatási együttműködési megállapodások

A globalizált világban egyre gyakrabban követnek el olyan csalásokat, amelyek túlmutatnak az EU külső határain. Ezért fontos, hogy világszerte erősítsük az együttműködést azokkal az országokkal és nemzetközi szervezetekkel, amelyek az uniós pénzeszközök kedvezményezettjei és/vagy az Európai Unióhoz hasonló donorok.

Szilárd jogi keretre, és a partner országok részéről világos kötelezettségvállalásra van szükség ahhoz, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek megfelelően kezeljék az Uniótól kapott pénzeszközöket, és együttműködjenek az EU-val a csalás és a korrupció elleni küzdelemben. E keret létrehozása érdekében az Európai Bizottság ellenőrzési és csalás elleni rendelkezések beillesztését javasolja az új vagy újratárgyalt kétoldalú megállapodásokba.

2011-ben ilyen rendelkezéseket[39] javasoltak az olyan kedvezményezett országokkal, mint például Afganisztánnal és Kazahsztánnal megkötendő megállapodás-tervezetekben, valamint a keleti partnerségi három országával – Örményországgal, Azerbajdzsánnal és Grúziával – megkötendő társulási megállapodások tervezetében. A vezető donor országok – így Ausztrália – tekintetében egyszerűbb, az információcserére összpontosító rendelkezéseket is javasoltak. Az Európai Külügyi Szolgálat és az Európai Bizottság a 2012 folyamán zajló tárgyalások során sürgeti majd, hogy ilyen rendelkezéseket foglaljanak bele az említett országokkal megkötendő új megállapodásokba.

2011 folyamán a Bizottság (OLAF) nagyszabású kampányt indított nemzetközi szervezetekkel (pl.: a Világbank integritásért felelős alelnökségével) való együttműködés, és kiváltképpen a csalás elleni küzdelemre vonatkozó információcsere fokozása érdekében.

4.2.8.     A dohánytermékek nemzetközi szintű illegális kereskedelme elleni küzdelem

Az Egészségügyi Világszervezet dohányzás-ellenőrzési keretegyezménye szerinti, a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvre vonatkozó tárgyalásokon a Bizottság koordinálta az uniós álláspontot, és a tanácsi elnökséggel együtt képviselte az Uniót.

A kormányközi egyeztető testület öt találkozót tartott, amelyek közül az utolsóra 2012. március 28-tól április 4-ig Genfben került sor. Az ötödik kormányközi egyeztető testületi találkozón folytatott intenzív tárgyalásokat követően elfogadták a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyv tervezetét.

A jegyzőkönyv-tervezetet a Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezmény feleinek 2012. novemberi szöuli (Dél-Korea) konferenciája elé terjesztik majd megvitatás és elfogadás céljából.

4.3.        A csalás elleni programok végrehajtása

4.3.1.     Hercule II. program

2011-ben a Hercule II. program továbbra is arra összpontosított, hogy javítsa a tagállamok és a Bizottság közötti transznacionális és multidiszciplináris együttműködést az EU pénzügyi érdekeinek sérelmére elkövetett csalás megelőzése és leküzdése terén.

Az alábbiak voltak a hangsúlyos területek: az illegális vagy hamis termékek – köztük a cigaretta és dohány (5,1 millió EUR) – jogellenes behozatalának felderítése és megelőzése; konferenciák, szemináriumok és képzés (4,8 millió EUR); külső adatbázisok nyomozati célú használatáért eszközölt kifizetések (megközelítőleg 2,9 millió EUR); valamint egyetemi kutatás (0,7 millió EUR).

4.3.2.     Periklész program

A Periklész program képzést és technikai segítséget nyújt az euro bankjegyek és érmék csalás és hamisítás elleni védelméért felelős nemzeti hatóságoknak. 2011-ben a Bizottság (OLAF) a Periklész program 15 tevékenységében – köztük a tagállamok és/vagy a Bizottság által szervezett konferenciákon, szemináriumokon, és a munkatársak cserelátogatásaiban – vett részt. A Periklész program stratégiája az uniós tagállamokat állítja középpontba, és a kritikus területeken zajló regionális együttműködés erősítésére irányul. 2011-ben 1 millió EUR-t tett ki a Periklész program keretében elkülönített költségvetés, amelynek 100 %-át lekötötték.

4.3.3.     A Csalás Elleni Információs Rendszer (AFIS)

A Csalás Elleni Információs Rendszert (AFIS) egy sor olyan csalás elleni alkalmazás alkotja, amelyek célja, hogy a felelős nemzeti és uniós adminisztrációk időben és biztonságosan kicserélhessék a csalással kapcsolatos információkat. Az AFIS-t a Bizottság (OLAF) üzemelteti, és a rendszer az alábbi két fő területet öleli fel: kölcsönös vámügyi segítségnyújtás (közös vámegyüttműködési műveletek, biztonságos e-mail, csalás elleni árutovábbítási információs rendszer, stb.) valamint a tagállamok és a kedvezményezett országok szabálytalanságokra vonatkozó bejelentéseinek kezelése.

Az AFIS felhasználóinak száma folyamatosan emelkedik, és megközelíti a 10 000-et a tagállamok és a partner harmadik országok több mint 1200 illetékes hatóságánál, a nemzetközi szervezeteknél, a Bizottság szervezeti egységeinél és egyéb uniós intézményeknél.

2011-ben az AFIS-t 6 millió eurós működési költségvetésből finanszírozták, amelynek legnagyobb részét karbantartásra, fejlesztésre és gyártási szolgáltatásokra (4,8 millió EUR), a fennmaradó részt pedig technikai segítségnyújtásra, képzésre és hardverre (1,2 millió EUR) fordították. Az AFIS 2011-es költségvetését teljes mértékben, 99 %-os forráslekötési aránnyal – végrehajtották.

4.4.        Az Európai Parlament 2011. április 6-i állásfoglalása a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2009

Az Európai Parlament 2011. április 6-án fogadta el a Bizottság 2009-es jelentésével kapcsolatos állásfoglalását[40]. Az állásfoglalás konkrét kéréseket, észrevételeket és javaslatokat fogalmaz meg a költségvetés valamennyi ágazata tekintetében. Címzettjei a Bizottság és a tagállamok, és a témák széles skálájával foglalkozik, így az uniós pénzeszközök kedvezményezettjeinek közzétételével, a nemzeti irányítási nyilatkozatokkal és a közbeszerzéssel. A dokumentum kritikát fogalmaz meg az uniós pénzeszközök valamennyi területen történő behajtása tekintetében, továbbá azzal kapcsolatosan, hogy egyes tagállamok kisszámú szabálytalanságot jelentettek be bizonyos ágazatokban.

Az Európai Parlament üdvözölte a szabálytalanságkezelő rendszer bevezetését, és elismerte, hogy egyes területeken előrelépést értek el, így például a mezőgazdaság terén javult a tagállamok által tanúsított általános jelentéstételi fegyelem. Emellett említést tett az Európai Bizottság által, az OLAF segítségével koordinált „Diabolo II” fedőnevű közös vámművelet sikeres kimeneteléről.

A Bizottság nyomon követési jelentést nyújtott be a Parlamentnek, amelyben jelezte, hogy milyen gyakorlati fellépést kíván tenni az állásfoglalásra válaszul. A Bizottság először is rámutatott, hogy a tagállamok munkaterhének megkönnyítése céljából számos egyszerűsítést fogadott el a megosztott igazgatás alá tartozó területek mindegyikén. Ennek ellentételezéseként a tagállamok várhatóan javítani fogják rendszeres jelentéseik minőségét, frissességét és teljeskörűséget.

4.5.        A csalások megelőzésének koordinációjával foglalkozó tanácsadó bizottság (COCOLAF)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikke szerint a tagállamok Bizottsággal együtt megszervezik a megfelelő hatáskörrel rendelkező hatóságaik közötti szoros és rendszeres együttműködést. Erre a csalások megelőzésének koordinációjával foglalkozó tanácsadó bizottság[41] keretében kerül sor.

A bizottság 2011-ben kétszer ülésezett[42]. A testületet folyamatosan tájékoztatták a Bizottság csalás elleni programjának végrehajtása során elért előrehaladásról, és előterjesztette saját javaslatait. A bizottság többek között az alábbi kérdéseket vitatta meg: a csalás megelőzésére vonatkozó uniós jogszabályok hatékony végrehajtása, és azok nemzeti szintű alkalmazása, a tagállamok és a Bizottság közötti éves jelentéstétel és információcsere, különös tekintettel a gyanított és megállapított csalási esetekre és szabálytalanságokra; valamint a kockázatelemzés.

A bizottság mindenekelőtt felmérte a tagállami csalás elleni intézkedések megszigorításának módozatait, különösen a strukturális intézkedésekkel foglalkozó, szakosított COCOLAF-alcsoport felállítása révén. A tagállamok hangsúlyozták e találkozók hozzáadott értékét, amelyet kiváltképpen a bevált módszerek cseréje jelentett.

5.           A tagállamok által hozott intézkedések az EU pénzügyi érdekeit érintő csalás és más jogellenes tevékenységekkel szemben

5.1.        A kohéziós politika terén az EU pénzügyi érdekeit sértő szabálytalanságok és csalások elleni küzdelemre szolgáló kontrollokra vonatkozó kérdőív eredményei

A Bizottság és a tagállamok minden évben kiválasztanak egy különös érdeklődésre számot tartó aktuális témát (például a kockázati területeket), amelyet a következő évi csalás elleni jelentésben bővebben is kifejtenek a Bizottság által a tagállamokhoz eljuttatott kérdőívre adott válaszok alapján. E fókusz elősegíti az információk és bevált módszerek tagállamok közötti cseréjét, valamint a csalás ellen intézkedések monitoringját.

Idén a kohéziós politika terén az EU pénzügyi érdekeit sértő szabálytalanságok és csalások elleni küzdelemre szolgáló kontrollok jelentik[43] a reflektorfénybe kerülő különleges témát, amely az alábbiakkal kapcsolatos információkat fedi le: csalás elleni vizsgálatok, a meglévő jogalkotási és közigazgatási intézkedések és stratégiák, csalásmutatók alkalmazása, a csalás elleni vizsgálatokkal összefüggésben visszafizettetett összegek, valamint a csalás elleni vizsgálatokkal megbízott és azokban résztvevő személyzetre vonatkozó adatok.

Mindegyik tagállam beszámolt olyan jogalkotási vagy közigazgatási intézkedésekről, amelyeket a 2007–2011-es időszakban tett meg. A tagállamok véleménye szerint ezek jelentősen hozzájárultak a kohéziós politika terén előforduló csalások hatékonyabb megelőzéséhez és/vagy a kockázatkezelési rendszer javulásához.

Az említett intézkedések többek között az alábbiakat érintették: elszámolhatósági szabályok, helyszíni ellenőrzések és kontrollok, a csalás és az általános szabálytalanságok bejelentése és kezelése, visszafizettetési eljárások, a projektek kettős finanszírozásának felderítésére és megszüntetésére szolgáló keresztellenőrzések, közbeszerzési eljárások, szankciók bevezetése, a csalás és a korrupció elleni fellépés, az EU pénzügyi érdekeit érintő csalás elleni küzdelemre szolgáló koordinációs szervek létrehozása, az alkalmazottak képzéseken és szemináriumokon történő részvétele, valamint a csalás- és korrupciógyanús esetek részeseinek és haszonélvezőinek büntetőeljárás alá vonása.

Az eredményesség és hatékonyság tekintetében majdnem az összes tagállam[44] határozott és proaktív megközelítésről számolt be, így a meghozott megelőző intézkedések eredményeként több szabálytalanságot derítettek fel a kifizetést megelőzően, és ennek következtében végső soron kevesebb bejelentett szabálytalanságra került sor. Néhány tagállam[45] kiemelte a feltárt csalásgyanús esetek számának hirtelen csökkenését, a pályázati hibák megritkulását, és az egész folyamat átláthatóságának fokozódását. A pénzügyi beszámolás megbízhatósága vonatkozásában a legtöbb tagállam[46] azt jelentette, hogy az elszámolható összegeket nagyobb arányban fogadták el.

Ami a szabályok betartását illeti, néhány tagállam[47] említést tett az alábbiak preventív hatásáról: a Bizottság közbeszerzési iránymutatása[48], a csalásmutatókra vonatkozó bizottsági tájékoztató[49], a közbeszerzésre vonatkozó nemzeti rendelkezések, a szabálytalanságok bejelentésére vonatkozó kézikönyv és iránymutatás, az 1828/2006/EK rendelet 27–36. cikkének (Szabálytalanságok) rendelkezései.

A tagállamok túlnyomó többsége[50] arról számolt be, hogy nemzeti vagy regionális stratégiákat vagy művelet-típusokat alkalmaz[51], így például olyan intézkedéseket vagy terveket hoznak létre, amelyek arra irányulnak, hogy a kohéziós alapok elköltése során hatékonyabban megelőzzék és felderítsék a csalási eseteket. A fennmaradó tagállamok[52] elégedettek voltak a fennálló helyzettel, és a felmért időszakban nem hoztak létre új stratégiákat a csalás kockázatának csökkentése céljából, illetve nem tervezték ilyenek létrehozását.

A legtöbb tagállam[53] azt válaszolta, hogy olyan általános mutatókat alkalmaz ellenőrzéseinek átirányításához, amelyek hozzájárulnak a csalás felderítéséhez és a csalás elleni ellenőrzési tevékenységek eredményeinek javításához.

Valamennyi tagállam említést tett lefolytatott csalás elleni vizsgálatokról és lezárt büntetőeljárásokról a 2000–2006-os és a 2007–2013-as programozási időszakok keretében finanszírozott kohéziós politikával kapcsolatos projektek tekintetében. Néhány tagállam az uniós rendeletek által előírt kötelező helyszíni ellenőrzéseket is beillesztette csalás elleni közigazgatási vizsgálataiba. Más országok helyszíni ellenőrzések lefolytatásával, a kifizetési igények ellenőrzésével, a beszerzések előzetes ellenőrzésével, valamint a rendszerellenőrzések és a tapasztalatok mintáinak ellenőrzésével törekszenek az esetleges csalások felkutatására. Ha gyanú merül fel, további ellenőrzéseket végeznek, és szükség esetén feljelentést tesznek a bűnüldöző szerveknél.

Mindegyik tagállam úgy ítéli meg, hogy pénzügyi kontrollrendszere kellően célzott a csalás felderítéséhez.

Néhány nagy tagállam[54] rendkívül kevés folyamatban lévő bűnügyi nyomozásról számolt be. Egyes tagállamok[55] értékes adatokat szolgáltattak a lefolytatott csalás elleni vizsgálatokról és a lezárt büntetőeljárásokról, mások[56] viszont nem adtak információt lezárt büntetőeljárásokról és bírósági határozatokról. Végezetül a 2000–2006-os és a 2007–2013-as programozási időszakot lefedő csalás elleni vizsgálatok keretében behajtott összegekkel kapcsolatban a tagállamok által szolgáltatott információk azt jelzik, hogy a visszafizetési eljárásra vonatkozó jelentéstétel legalábbis félrevezetőnek tekinthető, és a javításra szorul. Ugyanis nem állapítható meg semmiféle összefüggés a szabálytalanságkezelő rendszerben, valamint az említett információszolgáltatás keretében bejelentett adatok között. Két tagállam[57] jelentős összegeket jelentett be, és csupán az országok egyharmada[58] számolt be arról, hogy egy csalás elleni vizsgálatot követően 1 millió EUR-nál kisebb összeget hajtottak be. További egyharmaduk[59] jelentett be alacsony értéket, egyes tagállamok[60] pedig egyáltalán nem számoltak be semmilyen összegről, vagy a „nem alkalmazandó” választ jelölték meg.

A tagállamoknak a kérdőívre adott válaszai jelzik a pénzügyi kontroll és kockázatkezelési rendszerek javításait, amelyek célja a kohéziós politika terén előforduló csalások megelőzése. E javítások felölelik a jogi rendelkezéseket és iránymutatásokat, a nemzeti vagy regionális stratégiákat, a kockázatmutatók alkalmazását, a közigazgatási eljárásokat és a nemzeti hatóságok közötti együttműködést.

Ellenben további előrelépésre van szükség a csalás elleni közigazgatási és bűnügyi vizsgálatok eredményeinek – köztük az érintett összegek visszafizetésének[61] – nyomon követése tekintetében.

Egyértelmű továbbá, hogy jobb csalási statisztikák kellenek ahhoz, hogy a Bizottság és a tagállamok a komolyabb kockázatot jelentő területekre összpontosíthassák erőfeszítéseiket. E tekintetben a Bizottság még nagyobb hangsúlyt kíván fektetni az e területre vonatkozó jelentéstételre.

Felkérjük a tagállamokat, hogy kövessék nyomon a bűnügyi nyomozások eredményeit, és javítsák csalási statisztikáikat.

5.2.        A 2010-es ajánlások végrehajtása

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2010. évi jelentésben a Bizottság több ajánlást fogalmazott meg a tagállamok számára, elsősorban a bejelentett csalásokról és egyéb szabálytalanságokról, a szabálytalan összegek visszafizetéséről, valamint a költségvetési rendelet 95. cikke szerinti kizárt pályázók adatbázisáról.

A Bizottság a 2011-es jelentéstételi feladatkör részeként figyelemmel kísérte az említett ajánlásoknak a tagállamok általi végrehajtását. Néhány kisebb javulást állapított meg, kiváltképpen a szabálytalanságkezelő rendszer végrehajtása tekintetében. Csupán egy tagállam[62] nem fejezte még be a rendszer végrehajtását. A mezőgazdasággal kapcsolatos jelentésételi kötelezettségek vonatkozásában[63] az érintett tagállamok némi előrehaladást értek el, különösen a (csalárd vagy egyéb) szabálytalanságokat elkövetett egyének személyes adatai és a megfelelőségi arányok tekintetében, viszont a nagy tagállamok által bejelentett csalásgyanús esetek alacsony arányából ítélve még van lehetőség javításra.

A bevételek tekintetében a legtöbb tagállam megerősítette, hogy meglévő nemzeti stratégiáik folyamatosan értékelik a kockázatokat a vámbevételek teljes vertikumában, továbbá meghozzák a potenciális csalások elleni küzdelem érdekében a szükséges proaktív és megelőző intézkedéseket.

Ami a kizárt pályázók központi adatbázisának[64] felállítására vonatkozó ajánlást illeti, kevés tagállam[65] használta az adatbázist és nyújtott be eredményjelentést; más tagállamok előzetes intézkedéseket tettek kapcsolattartó pontjuk kijelölésével, vagy fontolóra veszik az adatbázis alkalmazását a következő programciklus tekintetében[66]. Ezzel kapcsolatban mostanáig egyetlen esetet sem jelentettek be a Bizottságnak.

6.           Következtetések

E jelentés azt igazolja, hogy 2011-ben előrehaladás következett be azáltal, hogy a Bizottság és a tagállamok olyan szakpolitikai intézkedéseket fogadtak el, amelyek határozottabb védelmet biztosítanak az EU pénzügyi érdekei számára. Az említett intézkedések teljes körű végrehajtása szoros együttműködést tesz szükségessé az uniós intézmények és a tagállamok között. Az együttműködést a Bizottság folyamatosan figyelemmel fogja kísérni.

A 2011-es szabálytalanságok elemzése azt mutatja, hogy összességében csökkent a bejelentett szabálytalanságok száma, és a jogtalanul kifizetett uniós források behajtásának eredményessége terén is javulás következett be. Az említett csökkenésre számítani lehetett, miután az előző években bekövetkezett gyorsulás maga is a kontrollok és eszközök javulásának eredménye volt.

Az elemzés azt is kimutatja, hogy a költségvetés körébe tatozó valamennyi ágazatban további javulás szükséges a fejlődés fenntartásához, valamint a jelenlegi pénzügyi válság potenciális káros hatásainak kezeléséhez. E hatások ugyanis az uniós költségvetés sérelmére elkövetett csalárd cselekmények számának emelkedésében mutatkozhatnak meg. Következtetésképpen a Bizottság azt ajánlja a tagállamoknak, hogy alakítsanak ki csalás elleni intézkedéseket a megelőzés és a felderítés céljából, különösen azokon a területeken, amelyeken a jelek szerint hiányoznak vagy nem elégségesek az említett eredmények.

A beérkezett adatokból az is egyértelmű, hogy további előrelépést kell elérni, kiváltképpen a visszafizetés terén, ahol az eljárások még mindig viszonylag hosszadalmasak.

[1]           Elsősorban vámok, mezőgazdasági vámok, dömpingellenes vámok és cukorilletékek.

[2]               i. a 325. cikk 2011. évi tagállami végrehajtása; ii. a saját források, természeti erőforrások, kohéziós politika és előcsatlakozási támogatás tekintetében bejelentett 2011-es szabálytalanságok statisztikai értékelése; iii. az EU pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről szóló 2010-es bizottsági jelentés nyomon követésére vonatkozó ajánlások; iv. a 2011-re vonatkozóan bejelentett szabálytalanságok statisztikai értékelésének módszertana.

[3]               Például a közös agrárpolitika finanszírozása keretében történt szabálytalanságokról és tévesen kifizetett összegek behajtásáról, továbbá egy információs rendszer e téren történő létrehozásáról szóló, 2006. december 14-i 1848/2006/EK bizottsági irányelv (HL L 355., 2006.12.15., 56-62. o.) alapján.

[4]               Például, ha hamis vagy meghamisított dokumentumokat használtak vagy amennyiben bűnügyi nyomozás, illetve büntetőeljárás van folyamatban; ezért az ilyen szabálytalanságok azokat is felölelik, amelyeket a Bizottság (így az OLAF) tárt fel. A tradicionális saját forrásokról szóló jelentésekben nem használják a csalás gyanújának fogalmát.

[5]               Mivel a végrehajtás utolsó éveiben fokozták az ellenőrzési tevékenységet.

[6]               Jelenleg a teljes végrehajtási arány a rendelkezésre álló források 40%-a alatt marad. Ennek következtében a korábbi programozási időszak utolsó éveihez képest kevesebb projektet kell ellenőrizni, és emiatt általában véve kevesebb szabálytalanságra derül fény, és az ellenőrzések erősebb visszatartó hatást érnek el.

[7]               Az összehasonlíthatóság érdekében a 2010-es adatok az arra az évre vonatkozó jelentéshez használt adatokra épülnek. Az adatok tartalmazzák a csalárdként bejelentett szabálytalanságokhoz kapcsolódó, becsült és megállapított összegeket.

[8]               A tagállamok vámellenőrzési stratégiájáról szóló jelentést a saját forrásokkal foglalkozó tanácsadó bizottság 2011. július 7-i ülésén mutatták be. A jelentés a 2009-ben és 2010-ben valamennyi tagállamban végrehajtott ellenőrzések eredményeit foglalta össze.

[9]               Vagyis a 2000 és 2006 közötti programozási időszak lezárása, valamint a szabálytalanságok bejelentésének felgyorsulása az IMS bevezetését követően.

[10]             Határokon átnyúló együttműködés, humánerőforrás, vidékfejlesztés, regionális fejlesztés és technikai segítségnyújtás.

[11]             Lásd a 7. lábjegyzetet.

[12]                    Képzések és dokumentumok – így tájékoztatók, kérdéseket és válaszokat tartalmazó füzetek – az 1848. sz. IMS modul felhasználóinak tájékoztatása és eligazítása céljából.

[13]             Közvetlen centralizált igazgatás alá tartozik minden, az uniós intézmények által kezelt pénzeszközökből fedezett uniós kiadás (pl. az intézmények igazgatási kiadásai, a Leonardo vagy az Erasmus program, a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram kiadásai stb.). A költségvetési rendelet 53. cikke értelmében a költségvetés e része végrehajtható centralizált alapon a bizottsági szervezeti egységek irányításával, vagy pedig a végrehajtási feladatok harmadik országokra ruházásával (decentralizált igazgatás), illetve nemzetközi szervezetekre ruházásával (közös igazgatás) is.

[14]             A költségvetési rendelet (1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet) 72. cikke értelmében a beszedés engedélyezése során a felhatalmazás vagy az átruházott felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő – beszedési utalvány kiállításával – utasítja a számvitelért felelős tisztviselőt, hogy az szedjen be egy általa megállapított követelést.

[15]             Konkrétan a pénzügyi korrekciókról és visszafizetésekről szóló 6. sz. megjegyzésben feltüntetett adatok. A visszafizetési arányt az adott pénzügyi évben elhatározott pénzügyi korrekciók vagy visszafizetési felszólítások, és a ténylegesen végrehajtott intézkedések hányadosaként számítottuk ki.

[16]             A korábbi években bemutatott adatok többnyire a tagállamok által bejelentett szabálytalanságokra épültek. Ezeket az adatokat „A 2011-ben bejelentett szabálytalanságok statisztikai értékelése ”című bizottsági szolgálati munkadokumentum mutatja be. A 3. táblázatban újra kiszámoltuk a 2010-es visszafizetési rátát az egyes ágazatok tekintetében, hogy lehetővé tegyük az előző évi eredményekkel való összevetést az egyes érintett szakpolitikai területeken.

[17]             Ebbe a kategóriába foglaltak bele néhány olyan vidékfejlesztési eszköz, amely az előcsatlakozási támogatás keretébe tartozik.

[18]             Mindenesetre az ugyanazon évben nem visszafizetett összegeket a következő évben fizették vissza.

[19]             Az „Egyéb irányítási típusok” kategóriája kiterjed az EU költségvetésének közvetlen irányítás keretében kezelt részére. E kategóriába tartozik az előcsatlakozási támogatás (a vidékfejlesztés kivételével), amellyel kapcsolatban bejelentett szabálytalanságokat a 2.1.2.3. pontban elemezzük, valamint a 2.2. pontban elemzett, a Bizottság által kiadott visszafizetési felszólítások.

[20]             Ez a százalékos arány csupán a visszafizettetésekre vonatkozik.

[21]             Amennyiben egy tagállam az első közigazgatási vagy bírósági ténymegállapítás időpontját követő négy (vagy nemzeti bíróság előtti eljárás esetén nyolc) éven belül nem szerzi vissza a kedvezményezettől a jogtalanul kifizetett összeget, a vissza nem fizetett összeg 50 %-át automatikusan a szóban forgó tagállam költségvetése viseli, az EMGA és az EMVA éves pénzügyi elszámolásának keretében.

[22]             Amennyiben a levonást közvetlenül a kedvezményezett teszi meg a költségelszámolásban, az információ nem rögzíthető a Bizottság számviteli rendszerében.

[23]             Az 1073/1999/EK rendelet.

[24]             COM(2011) 376 végleges

[25]             SEC(2011) 791.

[26]          Az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény végrehajtásáról szóló második jelentés (COM(2008)77).

[27]                    A Bizottság közleménye: Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek a büntetőjog és igazgatási vizsgálatok által biztosított védelméről – Integrált politika az adófizetők pénzének megóvására (COM(2011) 293., 2011. május 26., valamint a közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum, SEC(2011) 621.

[28]             COM(2012) 363 final.

[29]             COM(2011) 914 végleges.

[30]             COM(2011) 913 végleges.

[31]             A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az Európai Unión belüli korrupció elleni harcról (2011. június 6.), COM(2011) 308 végleges.

[32]             A közbeszerzésről szóló irányelvjavaslat, COM(2011) 896 végleges — 2011/438 (COD), valamint a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről szóló irányelvjavaslat, COM(2011)895 végleges 2011/439 (COD): http://ec.europa.eu/internal_market/publicprocurement/modernising_rules/reform_proposals_en.htm.

[33]             Javaslat: az Európai Parlament és a Tanács irányelve a koncessziós szerződések odaítéléséről COM(2011) 897 végleges - 2011/0437 (COD).

[34]             Különösen a javaslat 114. cikke (4) bekezdésének c) pontja, COM(2011) 615.

[35]             Lásd például: Javaslat: az Európai Parlament és a Tanács rendelete a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó fogyasztóvédelmi programról, COM(2011) 707 végleges, 2011.11.9., valamint Javaslat: az Európai Parlament és a Tanács rendelete a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról, COM(2011) 809 végleges, 2011.11.30.

[36]             Svájc kivételével.

[37]             COM (2010) 695. A nyilvános konzultáció 2011. május 31-én zárult le.

[38]             COM (2011) 851.

[39]             E rendelkezések eltérnek a 4.2.5.2. szakaszban említettektől, mivel az előbbiek az uniós finanszírozást, az utóbbiak pedig a vámokat (bevételeket) érintik.

[40]          http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2011-0142+0+DOC+XML+V0//HU.

[41]             A COCOLAF-ot 1994-ben hozták létre az 1994. február 23-i 94/140/EK bizottsági határozattal, amelyet azt követően a 2005. február 25-bizottsági határozat (HL L 71., 2005.3.17., 67–68. o.) módosított.

[42]             Egy további ad hoc ülésre is sor kerül az év folyamán, és egyszer összeül kockázatelemzési munkacsoport.

[43]             A nemzeti gyakorlatok alaposabb elemzése a megfelelő bizottsági szolgálati munkadokumentumban található meg.

[44]             Görögországot és Franciaországot kivéve.

[45]             BG, CZ, EL, EE, valamint UK.

[46]             DE, ES, IE, IT, CY, LV, LT, LU, HU, NL, PL, PT, RO, FI, valamint UK.

[47]             BG, DE, EE, EL, ES, LT, LU, HU, MT, NL, AT, RO, SI, SK, SE, valamint UK.

[48]             A strukturális alapokból vagy a Kohéziós Alapból társfinanszírozott kiadások a közbeszerzési szabályoknak való nem-megfelelőség miatti pénzügyi korrekcióinak meghatározásáról szóló iránymutatás: COCOF 07/0037/03-EN.

[49]             Tájékoztató az ERFA-val, az ESZA-val és a Kohéziós Alappal kapcsolatos csalásmutatókról (COCOF 09/0003/00-EN).

[50]             BG, CZ, EE, ES, FR, IT, CY, LT, LU, HU, MT, NL, AT, PT, RO, SI, SK, valamint FI.

[51]             DE, EL és LV:

[52]             NL és UK.

[53]             BG, CZ, DE, EE, EL, ES, IE, HU, MT, PL, RO, SI, SK, valamint UK.

[54]             DE, FR, valamint ES.

[55]             BG, CZ, EE, HU, PL, PT, SK, valamint SE.

[56]             DE, EL, ES, FR, IT, LT, LU, HU, AT, valamint RO.

[57]             IT és PT.

[58]             BG, EE, ES, IT, LV, LT, PT, SK, FI, valamint UK.

[59]             BE, CZ, IE és RO.

[60]             DE, EL, FR, HU, MT, AT, SE és SI.

[61]             Lásd az e jelentést kísérő, vonatkozó bizottsági szolgálati munkadokumentum 1. és 2. táblázatát (9–11. o.) amelyek összefoglalják a tagállamok által bejelentett adatokat.

[62]             FR.

[63]             A tagállamoknak az ajánlásokra adott teljes válaszát belefoglaltuk az e jelentést kísérő harmadik szolgálati munkadokumentumba.

[64]             A költségvetési rendelet 95. cikke szerint az ugyanazon rendeletben említett kizárási helyzetek egyike alá tartozó pályázókról és ajánlattevőkről.

[65]             BG, CZ, MT, AT, valamint PL.

[66]             Lásd az e jelentést kísérő, vonatkozó bizottsági szolgálati munkadokumentumot (6. o.), amely összefoglalja a helyzetet a tagállamok vonatkozásában.