This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52012DC0318
Recommendation for a COUNCIL RECOMMENDATION on Italy’s 2012 national reform programme and delivering a Council opinion on Italy’s stability programme for 2012-2015
Ajánlás A TANÁCS AJÁNLÁSA Olaszország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról és az Olaszország 2012–2015 közötti időszakra vonatkozó stabilitási programjáról szóló tanácsi véleményről
Ajánlás A TANÁCS AJÁNLÁSA Olaszország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról és az Olaszország 2012–2015 közötti időszakra vonatkozó stabilitási programjáról szóló tanácsi véleményről
/* <EMPTY>/2012/0XXX draft - 2012/ () */
Ajánlás A TANÁCS AJÁNLÁSA Olaszország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról és az Olaszország 2012–2015 közötti időszakra vonatkozó stabilitási programjáról szóló tanácsi véleményről /*
Ajánlás A TANÁCS AJÁNLÁSA Olaszország 2012. évi nemzeti
reformprogramjáról
és az Olaszország 2012–2015 közötti időszakra vonatkozó stabilitási
programjáról szóló tanácsi véleményről AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2)
bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére, tekintettel a költségvetési egyenleg
felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák
felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi
rendeletre[1]
és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésére, tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiányok
megelőzéséréről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU
európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2]
és különösen annak 6. cikke (1) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság ajánlására[3], tekintettel az Európai Parlament
állásfoglalásaira[4], tekintettel az Európai Tanács
következtetéseire, tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság
véleményére, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott
konzultációt követően, mivel: (1)
Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta az
Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és
növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a
gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú
területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében,
hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén
rejlő lehetőségeit. (2)
A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok
és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló
ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok
foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot[5], melyek együtt alkotják az
„integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti
gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált
iránymutatásokat. (3)
A Tanács 2011. július 12-én ajánlást fogadott el
Olaszország 2011. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményt
nyilvánított Olaszország 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó,
aktualizált stabilitási programjáról. (4)
A Bizottság 2011. november 23-án elfogadta a
második éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve elindítja
az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció második európai
szemeszterét. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2012. február 14-én
elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést[6], amelyben Olaszországot azon
tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes felülvizsgálatra
kerül sor. (5)
Az Európai Tanács 2012. március 2-án jóváhagyta a
pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést
ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta,
hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési
konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak
történő hitelnyújtás normál feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a
versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi
következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást. (6)
Az Európai Tanács 2012. március 2-án arra is
felkérte az Euró Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy
vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási
vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba
beépíthessék. (7)
Olaszország 2012. április 30-án benyújtotta a 2012–2015
közötti időszakra vonatkozó stabilitási programját és 2012. évi nemzeti
reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két
program értékelésére egyidejűleg került sor. A Bizottság emellett az 1176/2011/EU
rendelet 5. cikke szerinti részletes felülvizsgálat keretében megvizsgálta,
hogy Olaszországban fennáll-e makrogazdasági egyensúlyhiány. A Bizottság a
részletes felülvizsgálatban[7]
megállapította, hogy Olaszországban egyensúlyhiány áll fenn, azonban az nem
túlzott mértékű. Míg az államadósság a Stabilitási és Növekedési Paktum
keretében szigorú ellenőrzés alatt áll, az exportteljesítmény
makrogazdasági fejleményei is figyelmet érdemelnek a gazdaság működését
érő kedvezőtlen hatások kockázatának csökkentése érdekében. (8)
A stabilitási programnak az 1466/97/EK tanácsi
rendelet 5. cikkének (1) bekezdése szerinti értékelése alapján a Tanács
véleménye szerint a programot alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv
megalapozott, feltéve, hogy a pénzügyi piaci feltételek nem romlanak tovább. A
Bizottság 2012. tavaszi előrejelzésével összhangban a program szerint a
reál-GDP idén jelentős mértékben csökken, majd 2013-ban fokozatos
fellendülésnek indul. A túlzott hiány esetén követendő eljárással
összhangban a programban vázolt költségvetési stratégia célja az
államháztartási hiánynak a GDP 3 %-ában megállapított referenciaérték alá
való csökkentése 2012-ben, további kiadási korlátok és kiegészítő
bevételek révén. A program a túlzott hiány megszüntetését követően
megerősíti a strukturális értelemben vett kiegyensúlyozott költségvetési
egyenlegre vonatkozó középtávú költségvetési cél megvalósítását; a cél
megfelelően tükrözi a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeit. Ennek
elérését a program 2013-ra vetíti előre, azaz az előző
stabilitási programban tervezettnél egy évvel korábbra. Az (újraszámított)
strukturális hiány[8]
alapján a 2010–2012-es időszakra tervezett átlagos éves költségvetési
erőfeszítés jóval meghaladja a Tanács által a túlzott hiány esetén
követendő eljárás keretében ajánlott, a GDP 0,5 %-át kitevő
értéket. A strukturális értelemben vett kiigazítás tervezett üteme 2013-ban
lehetővé teszi a középtávú költségvetési cél ugyanezen évben való
teljesítését, és az államháztartási kiadások növekedésének tervezett mértéke –
figyelembe véve a diszkrecionális bevételi intézkedéseket – megfelel a
Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott kiadási szintnek. A program
szerint az államadósság aránya 2012-ben lesz a legmagasabb, majd ezt követően
az elsődleges többlet növekedésének megfelelően, növekvő iramban
kezd el csökkenni. Olaszország számára 2013–2014 átmeneti időszak lesz, és
költségvetési tervei megfelelő előrehaladást biztosítanak majd az
adósságcsökkentési célszám felé, amit a Bizottság 2012. tavaszi
előrejelzése is megerősít. A tervek szerint az adósságcsökkentési
célszámot az átmeneti időszak végén (2015) sikerül majd elérni. Ahhoz,
hogy a tényleges hiány és adósság mértéke elérje a fenti szintet, a 2010–2011-ben
elfogadott kiigazító intézkedések szigorú és teljes körű költségvetési
végrehajtására van szükség. Végül, az államháztartás fenntarthatóságát tekintve
Olaszország hosszú távon közepes kockázattal szembesül. (9)
A költségvetési keretrendszert illetően az
olasz parlament törvényt hozott az olasz alkotmánynak egy, a kiegyensúlyozott
költségvetésre vonatkozó szabállyal való kiegészítéséről. A szabály
kulcselemeinek meghatározásához végrehajtási jogszabályra lesz szükség, amely
rögzíti alkalmazásának módozatait, a megfelelő korrekciós mechanizmusokat
és mentesítési záradékokat, valamint a különböző közigazgatási szintek
között szükséges koordinációt. A kormány vállalta, hogy az egyes közigazgatási
szinteken a kiadásokra vonatkozóan végzett részletes felülvizsgálatokon
keresztül tartósan javítja az államháztartási kiadások hatékonyságát és
minőségét. A felülvizsgálatok elvben azt is lehetővé teszik, hogy a
növekedést elősegítő kiadási tételek elsőbbséget élvezzenek. Hasonló
a célja a strukturális alapok felhasználására vonatkozó, folyamatban lévő,
a 2011. márciusban hozott intézkedéseken, valamint a strukturális források
felhasználásának felgyorsítására irányuló, 2011. novemberi kohéziós cselekvési
terven keresztüli irányváltásnak is. Az adminisztratív kapacitás komoly
hiányosságai azonban továbbra is hátráltatják a felhasználást és ezáltal a terv
végrehajtását, főként a konvergenciarégiókban. (10)
Az adórendszer szerkezete, valamint az adóelkerülés
és a be nem jelentett munkavégzés magas szintje kedvezőtlen hatással volt
az ország gazdasági teljesítményére. Az adózási morált és az adóügyi
kormányzást a széles skálájú adókiadások, illetőleg az összetett és
nehézkes közigazgatási eljárások is befolyásolják. Az adótehernek a termelési
tényezőkről a fogyasztás és az ingatlan irányába való részleges, már
elrendelt elmozdulása fontos első lépés a növekedést fokozottan támogató
adóstruktúra létrehozásához, azonban további elmozdulásra is szükség van az
elosztási hatások további figyelembevétele mellett. (11)
A szociális partnereknek a bértárgyalási keretrendszer
reformjára vonatkozó 2011. júniusi megállapodását jogszabály rögzíti. A
megállapodás révén lehetőség nyílik a vállalati szintű
szerződések kiterjedtebb használatára, nagyobb mértékben véve figyelembe
az egyes termelési tevékenységek szükségleteit. Annak érdekében azonban, hogy
teljes körűen rendezni lehessen a kereskedelmi partnerekénél dinamikusabb
nominális fajlagos munkaerőköltségek problémáját (amely fontos
tényező Olaszország versenyképességének gyengülése szempontjából), elengedhetetlen
a bértárgyalási rendszer további reformja, rugalmas munkafeltételeket
biztosítva az ágazatban országos szinten is. 2012. áprilisban a kormány
ambiciózus munkaerő-piaci reformra tett javaslatot, amely az olasz
munkaerőpiac régi keletű problémáinak (köztük a szegmentációnak) a
kezelésére irányul. A reformot haladéktalanul el kell fogadni,
biztosítva, hogy annak célkitűzése és ambíciószintje arányban álljon az
olasz munkaerőpiacon jelentkező kihívásokkal. A foglalkoztatási
szolgálatok liberalizációjának mértékét és hatékonyságát szigorúan nyomon kell
követni. (12)
A nők foglalkoztathatóságának – főként
célzott adópolitikai ösztönzők révén történő – fokozására irányuló
erőfeszítések ellenére az olasz nők foglalkoztatási aránya (2011-ben 46,5 %)
jóval alacsonyabb az EU 27 országában mért átlagnál (2011-ben 58,5 %). További
intézkedésekre van szükség a gyermek- és idősgondozási létesítmények
terén. A magánszektor idősebb női munkavállalói számára komoly
kihívást jelent az a tény, hogy a nőkre vonatkozó nyugdíjkorhatár 2012 és 2018
között 5 évvel emelkedni fog. (13)
Az olasz fiatalok munkanélküliségének szintje 2011-ben
átlagosan 29,1 % volt, majd 2012 első hónapjaiban tovább emelkedett. Magas
a munkanélküliség a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében, és
szaktudás tekintetében eltérés mutatkozik a munkaerőpiacon a kereslet és a
kínálat között. Üdvözlendő a gyakorlati képzésnek a munkaerőpiacra
való belépés fő eszközeként történő ösztönzése, azonban a kapcsolódó
elemek – köztük a szakmai és képzési követelményeket átfogó új rendszer, a
szakismeret igazolására szolgáló programok – további megerősítésre várnak.
A Bizottság akciócsoportot hozott létre a kohéziós alapoknak a fiatalok
foglalkoztatását és a kkv-k fejlődését támogató intézkedések felé
történő újraprogramozására. (14)
A korai iskolaelhagyás, amelynek mértéke országos
szinten 18,8 % és területenként jelentős eltéréseket mutat,
kedvezőtlen hatással van a fiatalok munkanélküliségére. Célzottabb és
összefogottabb fellépésre van szükség a korai iskolaelhagyás problematikájának
kezeléséhez, egyesítve a megelőzési, beavatkozási és kompenzációs
intézkedéseket. Kezelni szükséges a felsőfokú oktatási rendszer
alulteljesítését többek között a 2010. évi egyetemi reform teljes körű
végrehajtása, valamint az egyetemek teljesítménye és az állami finanszírozás
nyújtása közötti kapcsolat erősítése révén. (15)
Olaszország fontos intézkedéseket hozott a
szolgáltatások (különösen a szakmai szolgáltatások) liberalizációja és a
hálózatos iparágakban folyó verseny fokozása terén. Ennek ellenére továbbra is
számos problémával küzd az energia- és közlekedési ágazat (különösen a vasutak
és a kikötők), ahol változatlanul jelentősek az infrastrukturális és
piaci akadályok. (16)
Noha születtek intézkedések az igazgatás
egyszerűsítésére, Olaszországban még mindig összetett az üzleti környezet.
Az igazságszolgáltatási rendszer több hiányossággal is küzd az erőforrások
felhasználását, az eljárásokat és az intézményi felépítést illetően, ami
egyértelműen tükröződik az olasz polgári igazságszolgáltatás alacsony
teljesítményében, főként pedig az ügykezelés túlzottan hosszú
időtartamában és az elhúzódó ügyek számában. (17)
A kkv-k finanszírozáshoz jutása nehézkes, a
kockázati tőke intenzitása pedig alacsony. 2011 decemberében bevezetésre
került egy, a társasági tőkére vonatkozó engedmény, amely lehetővé
teszi a vállalkozások számára, hogy az adóköteles jövedelembe ne számítsák bele
az új sajáttőke-injekciók spekulatív hozamát. Ez várhatóan elősegíti
a kkv-k méretének növekedését, és ösztönzi az innováció területén megvalósuló
beruházásokat. Noha születtek intézkedések a magánszféra K+F tevékenységének
előmozdítására, ilyen például a kutatás területén megvalósuló üzleti
beruházások adókedvezményének refinanszírozása, az intenzitás továbbra is
alacsony, és az innovatív jellegű projektek végrehajtása nem
megfelelő. (18)
Olaszország számos kötelezettségvállalást tett az
Euró Plusz Paktum keretében. Ezek a kötelezettségvállalások és a múlt évben
ismertetett vállalások végrehajtása a foglalkoztatás ösztönzéséhez, a
versenyképesség javításához, az államháztartás fenntarthatóságának javításához,
valamint a pénzügyi stabilitás megerősítéséhez kapcsolódnak. A Bizottság
értékelte az Euró Plusz Paktum keretében tett vállalások végrehajtását. Az
ajánlás figyelembe veszi ennek az értékelésnek az eredményeit. (19)
Az európai szemeszter keretében a Bizottság
elvégezte Olaszország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és értékelte a
stabilitási programot, valamint a nemzeti reformprogramot, továbbá részletes
felülvizsgálatot végzett. Figyelembe vette nemcsak a programok Olaszország
fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából
mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós
szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti
döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az Európai
Unió átfogó gazdasági kormányzását. A Bizottság európai szemeszter keretében
megfogalmazott ajánlásait az alábbi, 1–7. ajánlások tükrözik. (20)
A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta
Olaszország stabilitási programját. Véleményét[9]
mindenekelőtt az 1. ajánlásban foglaltak tükrözik, (21)
A Bizottság részletes felülvizsgálata és említett
értékelése eredményének fényében a Tanács megvizsgálta Olaszország 2012. évi
nemzeti reformprogramját és Olaszország stabilitási programját. Az 1176/2011/EU
rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi, 1–7. ajánlások tükrözik, AJÁNLJA, HOGY Olaszország 2012–2013-ban
tegyen intézkedéseket a következőknek megfelelően: 1.
A tervek szerint hajtsa végre a költségvetési
stratégiát, és biztosítsa a túlzott hiány 2012-ben történő megszüntetését.
Biztosítsa a tervezett strukturális elsődleges többletet, azért, hogy 2013-ig
a GDP-arányos adósságrátát csökkenő pályára állíthassa. Biztosítson
megfelelő előrehaladást a középtávú költségvetési cél elérése felé,
betartva a kiadási szintet és kellő mértékű előrelépést téve az
adósságcsökkentési célszámnak való megfelelés irányába. 2.
Gondoskodjon arról, hogy a kiegyensúlyozott
költségvetésre vonatkozó alkotmányos szabály kulcselemeinek meghatározása, beleértve
a különböző közigazgatási szintek közötti megfelelő koordinációt,
összhangban legyen az európai uniós keretrendszerrel. Törekedjen az
államháztartási kiadások hatékonyságának és minőségének tartós javítására
a tervezett kiadási felülvizsgálatokon, valamint az uniós források
felhasználásának gyorsítására és igazgatásuk javítására irányuló 2011-es
kohéziós cselekvési terven keresztül, különös tekintettel Dél-Olaszországra. 3.
Hozzon további intézkedéseket a fiatalok
munkanélküliségének kezelésére, többek között az oktatás munkaerő-piaci
jelentőségének javítása és az iskolából a munkába való átmenet
megkönnyítése, valamint az induló vállalkozások számára és a munkavállalók
foglalkoztatásához nyújtott ösztönzők révén. A munkavállalók mobilitásának
előmozdítása érdekében tegye kötelezővé a szakismeret és képesítés
országos szintű elismerését. Hozzon intézkedéseket a felsőfokú
oktatást elhagyók arányának csökkentésére, és vegye fel a küzdelmet a korai
iskolaelhagyással szemben. 4.
Elsőbbséggel fogadja el a munkaerő-piaci
reformot a munkaerőpiac szegmentációjának kezelése érdekében, és hozzon
létre egy integrált munkanélküli-ellátási rendszert. Hozzon további
intézkedéseket a nők munkaerő-piaci részvételének ösztönzésére,
különösen a gyermek- és idősgondozás biztosítása révén. A költségek
versenyképességének fokozása céljából erősítse meg az ágazati szinten
megállapított bérek és a termelékenység közötti kapcsolatot a bérmegállapítási
keretrendszernek a szociális partnerekkel folytatott konzultáció során és a
nemzeti gyakorlattal összhangban történő további javítása révén. 5.
Vegye fel a harcot az adóelkerüléssel szemben. Törekedjen
a szürkegazdaság és a be nem jelentett munkavégzés megszüntetésére, például az
ellenőrzések és vizsgálatok megerősítése által. Hozzon intézkedéseket
az adómentességek, az adókedvezmények és a kedvezményes HÉA-kulcsok körének
csökkentésére, és egyszerűsítse az adótörvényt. Tegyen további lépéseket
az adótehernek a tőkéről és a munkaerőről az ingatlan, a
fogyasztás és a környezet irányába való elmozdítása érdekében. 6.
Hajtsa végre a szolgáltatási ágazatban az
elfogadott liberalizációs és egyszerűsítési intézkedéseket. Tegyen további
lépéseket a hálózatos iparágakban a piaci hozzáférés, az infrastrukturális
kapacitás és az összekapcsolások javítása érdekében. 7.
Folytassa a vállalkozásokra vonatkozó jogszabályi
keret egyszerűsítését és fokozza az adminisztratív kapacitást. Javítsa a
pénzügyi eszközökhöz (különösen a tőkéhez) való hozzáférést a növekvő
vállalkozások és az innováció finanszírozása érdekében. Hajtsa végre a polgári
igazságszolgáltatás tervezett reorganizációját, és mozdítsa elő az
alternatív vitarendezési mechanizmusok használatát. Kelt Brüsszelben, a
Tanács részéről az elnök [1] HL L 209., 1997.8.2., 1. o. [2] HL L 306., 2011.11.23., 25. o. [3] COM(2012) 318 final. [4] P7_TA(2012)0048 és P7_TA(2012)0047. [5] A Tanács 2012. április 26-i 2012/238/EU határozata. [6] COM(2012) 68 final. [7] SWD(2012) 156 final. [8] A
Bizottság szolgálatai által a programban megadott információk alapján a közös
módszertannak megfelelően újraszámított, egyszeri és ideiglenes
intézkedésektől mentes, ciklikusan kiigazított egyenleg. [9] Az 1466/97/EK tanácsi rendelet 5. cikkének (2) bekezdése
szerint.