52012DC0068

1. BEVEZETÉS

Új fejezet a gazdasági és monetáris unió keretében folyó gazdasági kormányzás szélesítése és mélyítése terén

Az elmúlt évtizedben jelentős és tartós makrogazdasági egyensúlytalanságok halmozódtak fel, amelyek nagy és tartós külső hiányban, illetve többletben, a versenyképesség folyamatos romlásában, az eladósodottság növekedésében és ingatlanpiaci buborékok kialakulásában nyilvánultak meg, és részben kiváltói voltak a jelenlegi gazdasági válságnak. Az említett tényezők nemcsak makrogazdasági nehézséget jelentettek az érintett tagállamok számára, hanem komoly továbbgyűrűző hatásokat is eredményeztek, amelyek hozzájárulnak az euróövezetet fenyegető kockázatokhoz.

A riasztási mechanizmus keretében készült jelentés (Alert Mechanism Report – AMR) a makrogazdasági egyensúlyhiány megelőzését és megszüntetését célzó új felügyeleti eljárás (a továbbiakban: a makrogazdasági egyensúlyhiányok esetén követendő eljárás – Macroeconomic Imbalance Procedure [MIP]) végrehajtásának első lépését jelenti. A jelentés a mutatókat tartalmazó eredménytáblát is tartalmazza annak végleges formájában (a 2. szakasz 1. táblázata). A makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzését és megszüntetését célzó, a MIP keretében gyakorolt felügyelet az uniós gazdasági kormányzás megerősített keretének új eszköze. Az ún. hatos jogszabálycsomag részeként került elfogadásra, ami többek között a költségvetési politikák felügyeletének jelentős megerősítését is előírja. A makrogazdasági egyensúlytalanságok MIP keretében folyó felügyelete az európai szemeszter része, amely integrált módon és előretekintő jelleggel vizsgálja az Unióban jelentkező gazdaságpolitikai kihívásokat a költségvetés fenntarthatósága, a versenyképesség, a pénzügyi piacok stabilitása és a gazdasági növekedés szempontjából.

A riasztási mechanizmus keretében készült jelentés szerepe és hatálya

Az AMR szerepe, hogy segítségével a felügyelet első lépéseként a Bizottság feltárja, mely tagállamok esetében van szükség további vizsgálatra annak megállapításához, hogy fennáll-e egyensúlytalanság[1] vagy kialakulóban van-e ennek a kockázata. Hangsúlyozni kell, hogy a feltárt folyamatok mögött húzódó indokok elemzésére az ezt követő részletes vizsgálatokban kerül sor, az egyensúlytalanságok jellegének meghatározása céljából. A Bizottság csak e részletes elemzések alapján és szükség esetén javasol szakpolitikai ajánlásokat az eljárás preventív vagy korrekciós ága keretében. A részletes vizsgálatok és az ajánlásokra irányuló javaslatok az európai szemeszter részét képezik.

A további elemzés szükségessége a Bizottság által a Tanáccsal, az Európai Parlamenttel és az Európai Rendszerkockázati Testülettel folytatott konzultáció után kialakított eredménytábla értékelésén alapul (lásd a 2. szakasz 1. és 2. táblázatát)[2]. Hangsúlyozni kell, hogy az eredménytábla mutatóinak értelmezése nem mechanikus. Az országokat a mutatók időbeli alakulásának, valamint a legújabb fejleményeknek és kilátásoknak a figyelembevételével értékelik. Emellett az értékelés további releváns adatok figyelembevételével történik. A Bizottság külön figyelmet szentel azon mutatók tágabb csoportjának is (lásd a 2. szakasz 3. táblázatát), amelyeket a Tanács és az Európai Parlament kiemelt jelentőségűnek talált az eredménytábla közgazdasági elemzése szempontjából.

A 2. szakasz a riasztási mechanizmushoz tartozó eredménytábla kialakítását ismerteti. A 3. szakaszban található a helyzet horizontális és tematikus elemzése az eredménytábla értelmezése alapján. A 4. szakaszban olvasható az eredménytábla egyes országokra vonatkozó elemzése. Az 5. szakasz a fő megállapításokat és következtetéseket tartalmazza.

1. táblázat: Az eredménytábla mutatói és indikatív küszöbértékek (*) |

Külső egyensúlytalanságok és versenyképesség | Belső egyensúlytalanságok |

2010. év |A folyó fizetési mérleg egyenlegének háromévi átlaga a GDP %-ában | Nettó nemzetközi befektetési pozíció a GDP %-ában |Az effektív reálárfolyam %-os változása, HICP-deflátorokkal(3 év) |Az exportpiaci részesedés %-os változása (5 év) |A nominális fajlagos munkaerőköltség %-os változása (3 év) |A deflált ingatlanárak %-os változása az előző évhez képest | Magánszektorbeli hiteláramlások a GDP %-ában |A magánszektor adósságállománya a GDP %-ában |Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya |A munkanélküliség háromévi átlaga | | Küszöbértékek | -4/+6% |-35% |±5% & ±11% |-6% |+9% & +12% |+6% |15% |160% |60% |10% | | BE |-0,6 |77,8 |1,3 |-15,4 |8,5 |0,4 |13,1 |233 |96 |7,7 | |BG |-11,1 |-97,7 |10,4 |15,8 |27,8 |-11,1 |-0,2 |169 |16 |7,5 | |CZ |-2,5 |-49,0 |12,7 |12,3 |5,1 |-3,4 |1,7 |77 |38 |6,1 | |DK |3,9 |10,3 |0,9 |-15,3 |11,0 |0,5 |5,8 |244 |43 |5,6 | |DE |5,9 |38,4 |-2,9 |-8,3 |6,6 |-1,0 |3,1 |128 |83 |7,5 | |EE |-0,8 |-72,8 |5,9 |-0,9 |9,3 |-2,1 |-8,6 |176 |7 |12,0 | |IE |-2,7 |-90,9 |-5,0 |-12,8 |-2,3 |-10,5 |-4,5 |341 |93 |10,6 | |EL |-12,1 |-92,5 |3,9 |-20,0 |12,8 |-6,8 |-0,7 |124 |145 |9,9 | |ES |-6,5 |-89,5 |0,6 |-11,6 |3,3 |-3,8 |1,4 |227 |61 |16,5 | |FR |-1,7 |-10,0 |-1,4 |-19,4 |7,2 |5,1 |2,4 |160 |82 |9,0 | |IT |-2,8 |-23,9 |-1,0 |-19,0 |7,8 |-1,4 |3,6 |126 |118 |7,6 | |CY |-12,1 |-43,4 |0,8 |-19,4 |7,2 |-6,6 |30,5 |289 |62 |5,1 | |LV |-0,5 |-80,2 |8,5 |14,0 |-0,1 |-3,9 |-8,8 |141 |45 |14,3 | |LT |-2,3 |-55,9 |9,1 |13,9 |0,8 |-8,7 |-5,3 |81 |38 |12,5 | |LU |6,4 |96,5 |1,9 |3,2 |17,3 |3,0 |-41,8 |254 |19 |4,9 | |HU |-2,1 |-112,5 |-0,5 |1,4 |3,9 |-6,7 |-18,7 |155 |81 |9,7 | |MT |-5,4 |9,2 |-0,6 |6,9 |7,7 |-1,6 |6,9 |212 |69 |6,6 | |NL |5,0 |28,0 |-1,0 |-8,1 |7,4 |-3,0 |-0,7 |223 |63 |3,8 | |AT |3,5 |-9,8 |-1,3 |-14,8 |8,9 |-1,5 |6,4 |166 |72 |4,3 | |PL |-5,0 |-64,0 |-0,5 |20,1 |12,3 |-6,1 |3,8 |74 |55 |8,3 | |PT |-11,2 |-107,5 |-2,4 |-8,6 |5,1 |0,1 |3,3 |249 |93 |10,4 | |RO |-6,6 |-64,2 |-10,4 |21,4 |22,1 |-12,1 |1,7 |78 |31 |6,6 | |SI |-3,0 |-35,7 |2,3 |-5,9 |15,7 |0,7 |1,8 |129 |39 |5,9 | |SK |-4,1 |-66,2 |12,1 |32,6 |10,1 |-4,9 |3,3 |69 |41 |12,0 | |FI |2,1 |9,9 |0,3 |-18,7 |12,3 |6,8 |6,8 |178 |48 |7,7 | |SE |7,5 |-6,7 |-2,5 |-11,1 |6,0 |6,3 |2,6 |237 |40 |7,6 | |UK |-2,1 |-23,8 |-19,7 |-24,3 |11,3 |3,4 |3,3 |212 |80 |7,0 | |Megjegyzés: (1) Záró idõpont: 2012. január 30.; * Támogatási programban részt vevõ országok (Írország, Görögország, Portugália, Románia). Lettországban 2012. január 19-én lezárult a fizetésimérleg-támogatási program, de az ország a programot követõ felügyelet alatt marad.

3. táblázat: A MIP-eredménytábla közgazdasági elemzéséhez használt további mutatók, 2010

2010. év |A reál GDP növekedése az előző évhez képest (%) | Bruttó állóeszköz-felhalmozás a GDP %-ában |A K+F-re fordított bruttó hazai kiadások a GDP %-ában |A folyó fizetési mérleg egyenlege a GDP %-ában, fizetésimérleg-adatok |A külfölddel szembeni nettó finanszírozási képesség/finanszírozási igény a GDP %-ában, fizetésimérleg-adatok | Nettó külső adósság a GDP %-ában | Közvetlen külföldi befektetések beáramlása a GDP %-ában |Energiatermékek nettó kereskedelmi mérlege a GDP %-ában |Az effektív reálárfolyam %-os változása (3 év) az euróövezettel szemben (17 tagállam) |Az export piaci részesedés (volumen) %-os változása az előző évhez képest |A munkaerő termelékenységének növekedése az előző évhez képest (%) |A foglalkoztatás növekedése az előző évhez képest (%) |A nominális fajlagos munkaerőköltség %-os változása (10 év) |Az effektív reálárfolyam %-os változása (10 év) az euróövezettel szemben (17 tagállam) |A nominális ingatlanárak %-os változása (3 év) | Lakóingatlan-építés a GDP %-ában |A magánszektor adósságállománya a GDP %-ában, összevont adatok |A pü. ágazat pénzügyi kötelezettségeinek növekedése az előző évhez képest (nem összevont) | |BE |2,3 |20,2 |2,0 |1,5 |1,3 |-121,8 |5,7 |na |1,9 |-5,6 |1,4 |0,8 |22,5 |4,0 |6,3 |na |130,6 |-2,1 | |BG |0,2 |23,5 |0,6 |-1,3 |-0,5 |43,6 |4,9 |-5,9 |: |3,9 |6,4 |-5,9 |72,9 |: |-11,8 |4,3 |151,2 |-2,2 | |CZ |2,7 |24,4 |1,6 |-3,1 |-2,2 |0,5 |3,4 |-3,5 |: |3,0 |4,5 |-0,9 |27,1 |: |4,0 |4,4 |71,6 |2,5 | |DK |1,3 |17,2 |3,1 |5,5 |5,6 |25,4 |-2,4 |1,1 |: |-10,4 |3,6 |-2,0 |34,5 |: |-14,1 |4,2 |244,1 |7,8 | |DE |3,7 |17,5 |2,8 |5,7 |5,7 |-5,8 |1,4 |-2,9 |-1,4 |-0,7 |3,2 |0,5 |4,3 |-16,7 |3,6 |5,3 |111,8 |0,0 | |EE |2,3 |18,8 |1,6 |3,6 |7,2 |24,1 |8,1 |-1,5 |8,0 |7,7 |7,4 |-4,1 |73,8 |42,4 |-44,5 |3,3 |na |-10,1 | |IE |-0,4 |11,5 |1,8 |0,5 |0,1 |-295,9 |12,7 |na |-5,2 |-12,4 |4,0 |-4,2 |28,7 |9,4 |-33,8 |3,0 |292,8 |5,9 | |EL |-3,5 |16,6 |na |-10,1 |-9,2 |97,4 |0,1 |-4,2 |5,1 |-11,7 |-1,7 |-1,9 |36,6 |13,7 |2,8 |4,8 |124,1 |8,5 | |ES |-0,1 |22,9 |1,4 |-4,6 |-4,0 |91,7 |1,8 |-3,0 |1,0 |-6,8 |2,6 |-2,3 |29,2 |8,5 |-9,9 |7,5 |213,9 |-1,8 | |FR |1,5 |19,3 |2,3 |-1,7 |-1,7 |23,5 |1,3 |-2,4 |-0,1 |-6,0 |1,4 |0,2 |22,6 |3,7 |0,0 |6,1 |137,4 |2,9 | |IT |1,5 |19,7 |1,3 |-3,5 |-3,5 |51,3 |0,4 |-3,4 |0,8 |-4,7 |2,3 |-0,7 |30,5 |11,5 |2,3 |5,3 |125,4 |1,4 | |CY |1,1 |18,6 |0,5 |-9,9 |-9,7 |18,4 |3,3 |na |0,6 |-5,8 |1,1 |0,0 |32,8 |9,2 |-6,5 |6,0 |289,0 |-7,6 | |LV |-0,3 |19,5 |0,6 |3,0 |4,9 |53,5 |1,6 |-4,8 |: |2,9 |4,7 |-3,7 |86,0 |: |-46,8 |2,0 |135,8 |-0,1 | |LT |1,4 |16,3 |0,8 |1,5 |4,2 |39,4 |2,1 |-7,2 |: |2,5 |6,9 |-5,2 |28,6 |: |-32,9 |1,9 |76,7 |0,0 | |LU |2,7 |18,4 |1,6 |7,7 |7,1 |-3312,0 |386,0 |na |1,8 |-18,8 |0,8 |1,7 |37,5 |16,6 |5,0 |3,4 |201,6 |10,0 | |HU |1,3 |18,0 |1,2 |1,1 |2,9 |60,3 |1,4 |-5,0 |: |-2,9 |0,9 |0,0 |53,7 |: |1,4 |2,5 |134,8 |3,2 | |MT |2,9 |17,7 |0,6 |-3,9 |-2,2 |-176,2 |12,8 |na |3,6 |-2,0 |0,6 |2,2 |32,9 |11,2 |7,4 |2,8 |164,7 |18,5 | |NL |1,7 |18,2 |1,8 |6,6 |5,8 |30,7 |-1,7 |-2,9 |-0,9 |-4,6 |2,2 |-0,3 |24,2 |6,8 |-3,8 |5,0 |222,0 |7,0 | |AT |2,3 |20,5 |2,8 |3,0 |3,1 |30,2 |1,0 |-3,0 |0,2 |-1,2 |1,7 |0,9 |13,2 |-2,8 |5,6 |4,2 |149,7 |-1,5 | |PL |3,9 |19,9 |0,7 |-4,6 |-2,8 |33,5 |1,9 |na |: |-3,8 |3,5 |0,6 |12,8 |: |na |2,6 |71,1 |13,5 | |PT |1,4 |19,8 |1,6 |-10,0 |-8,9 |84,4 |0,6 |na |-2,1 |-8,8 |3,0 |-1,5 |24,9 |4,8 |6,3 |3,8 |224,4 |10,2 | |RO |-1,6 |24,0 |0,5 |-4,0 |-3,7 |38,3 |1,8 |-2,2 |: |2,4 |0,2 |-1,8 |225,5 |: |na |na |76,7 |4,5 | |SI |1,4 |21,6 |2,1 |-0,8 |-0,8 |31,7 |0,8 |-5,1 |3,3 |-2,3 |4,0 |-1,7 |52,2 |30,4 |-2,6 |3,2 |118,4 |-3,4 | |SK |4,2 |22,2 |0,6 |-3,5 |-1,9 |23,9 |0,6 |na |12,8 |2,4 |5,7 |-2,0 |33,9 |15,7 |-1,2 |2,7 |69,0 |1,6 | |FI |3,6 |18,8 |3,9 |1,8 |1,9 |28,5 |2,9 |-2,9 |2,1 |-8,0 |5,1 |-1,5 |21,8 |3,2 |8,9 |6,5 |155,0 |19,0 | |SE |5,6 |17,8 |3,4 |6,7 |6,5 |62,3 |-0,3 |-1,7 |: |-0,7 |4,4 |1,1 |15,6 |: |13,3 |3,2 |221,0 |2,1 | |UK |2,1 |14,9 |1,8 |-3,3 |-3,1 |46,3 |2,2 |na |: |-5,7 |1,9 |0,3 |30,0 |: |-2,1 |3,1 |na |8,0 | |Megjegyzés: (1) „na.” azokra az adatokra utal, amelyek pillanatnyilag nem állnak rendelkezésre. (2) Záró idõpont: 2012. január 30.; * Támogatási programban részt vevõ országok (Írország, Görögország, Portugália, Románia). Lettországban 2012. január 19-én lezárult a fizetésimérleg-támogatási program, de az ország a programot követõ felügyelet alá tartozik.

2. AZ EREDMÉNYTÁBLA KIALAKÍTÁSA

Az eredménytáblát a Bizottság dolgozta ki a rendelet[3] 4. cikkével összhangban, az Európai Parlament[4], a Tanács[5] álláspontjának, valamint az Európai Rendszerkockázati Testület[6] pénzügypiaci stabilitáshoz kapcsolódó véleményének figyelembevételével[7]. Az eredménytábla mutatói (lásd az 1. táblázatot) nyilvánosan hozzáférhetők[8].

Ezen első eredménytáblába kerülő mutatók és küszöbértékek kiválasztásakor a Bizottság a jogszabály által előírt alapelveket követte. Az eredménytábla releváns, a gyakorlati céloknak megfelelő, egyszerű, mérhető és hozzáférhető mutatók szűk csoportját tartalmazza. A Bizottság – amennyiben rendelkezésre állnak – az EUROSTAT adatait használja, illetve a legjobb minőségű alternatív adatforrásokat választotta ki (például az EKB-t). Olyan mutatók kiválasztására került sor, amelyek lehetővé teszik mind a rövid távú egyensúlytalanságok, mind a strukturális és hosszú távú trendek révén kialakuló egyensúlytalanságok korai észlelését. Ezért a kiválasztott mutatók a makrogazdasági egyensúlytalanságok és versenyképesség-csökkenés legfontosabb dimenzióira összpontosítanak, különös tekintettel az euróövezet zavartalan működésére. Hangsúlyozni kell, hogy az államadósság felügyelete csak a makrogazdasági egyensúlytalansághoz való hozzájárulása mértékéig történik, mivel az államháztartás fenntarthatósága már a Stabilitási és Növekedési Paktum tárgya[9].

Az indikatív küszöbértékek megállapítása prudens módon történt a „téves riasztások” számának korlátozása érdekében, de annyira azért nem megengedőek, hogy csak akkor jeleznék a problémákat, amikor azok már állandósultak. A 2. táblázat tartalmazza az eredménytábla mutatóinak értékeit. A mutatók 2010-ig összegyűjtött adatokon alapulnak, ez ugyanis az utolsó teljes év, amelyre vonatkozóan adatok jelenleg rendelkezésre állnak. A szürke rovatok azt jelzik, hogy a mutató értéke meghaladja a megállapított indikatív küszöbértéket. A küszöbértékek valamennyi ország esetében egyformák (az effektív reálárfolyamokra és a fajlagos munkaerőköltségre vonatkozóak kivételével, ezek az euróövezeti és az euróövezeten kívüli országok szerint eltérőek). Emellett az értékelés figyelembe veszi a legújabb adatokat, valamint a Bizottság 2011. november 10-én közzétett őszi előrejelzésében szereplő gazdasági kilátásokat is. A korábbi évekre és a legújabb időszakra vonatkozó mutatók értékei a jelentést kísérő statisztikai mellékletben találhatók[10].

Az egyensúlytalanságok értékelése nem az eredménytábla-mutatók és a kapcsolódó küszöbértékek mechanikus leolvasásával történik, hanem az eredménytábla közgazdasági elemzése alapján, amit az országspecifikus körülményeket és intézményeket kellő mértékben figyelembe vevő további információk és mutatók egészítenek ki. Az Európai Parlament állásfoglalásában[11] átfogó, a termelékenység mozgatórugóit és a munkanélküliségi trendeket tükröző megközelítés elfogadásának szükségességét hangsúlyozta. Az Európai Parlament azt is javasolta, hogy az eredménytábla elemzése során szenteljenek kellő figyelmet a továbbgyűrűző hatásoknak. Ezért, és a rendelettel összhangban az értékelés során további mutatók is bekerültek, amelyek a 3. táblázatban találhatók. Ide tartoznak többek között további, az általános makrogazdasági helyzethez kapcsolódó szempontok (ideértve a növekedés feltételeit és a beruházásokat), a nominális és reálkonvergencia az euróövezeten belül és azon kívül, beleértve a kereskedelem teljesítményének további aspektusait, valamint a felzárkózó gazdaságok sajátosságai (többek között a közvetlen külföldi befektetésekre és a nettó külső adósságra vonatkozó mutatók). Ezek a mutatók tükrözik az egyensúlytalanságok kialakulásának lehetőségét is, valamint egy adott gazdaság alkalmazkodóképességét, például a termelékenységet. A Tanács, az Európai Parlament és az Európai Rendszerkockázati Testület által az eredménytábláról szóló bizottsági javaslatra vonatkozóan tett észrevételeknek megfelelően a tábla magában foglalja a jelenlegi válságban fontos szerepet játszó pénzügyi piacokra vonatkozó adatokat is[12]. A kiegészítő mutatóknak ez a csoportja szerves részét képezi az eredménytábla közgazdasági elemzésének és azon tagállamok ez alapján történő kiválasztásának, amelyek esetében részletes felülvizsgálatok formáját öltő további elemzésre lesz szükség.

3. AZ EREDMÉNYTÁBLA TEMATIKUS ELEMZÉSE

A folyó fizetési mérlegek közötti eltérések szűkültek, de nem tűntek el a válság során…

A gazdasági tevékenység válság idején bekövetkezett számottevő visszaesése a külső egyensúlytalanságok jelentős csökkenését eredményezte. Azokban a tagállamokban, amelyek nagy folyófizetésimérleg-hiánnyal kerültek recesszióba, jelentősebb korrekcióra került sor a magánszektorbeli kereslet erősebb visszaesése és az import ennek megfelelő szűkülése miatt. Ugyanakkor számos olyan tagállamban, amelynek folyó fizetési mérlege jelentős többletet mutatott, újabban viszonylag rugalmas, bár nem túl dinamikus magánszektorbeli kereslet és/vagy az exportnak a világpiaci kereslet zuhanása miatti visszaesése jellemző, ami hozzájárult a folyó fizetési mérleg többletének némi csökkenéséhez.

Mindazonáltal a folyó fizetési mérlegek magas hiánya vagy többlete nem szűnt meg. Az eredménytáblának a folyó fizetési mérleg egyenlegére vonatkozó mutatója (a folyó fizetési mérleg egyenlegének háromévi átlaga a GDP %-ában) Bulgária, Spanyolország, Ciprus, Málta, Lengyelország és Szlovákia esetében még mindig a 4 %-os indikatív küszöbértéket meghaladó hiányt jelez, bár néhány tagállamban az utóbbi időben folytatódott a folyó fizetési mérleg hiányának csökkenése.

A külső hiányokból eredő potenciális sebezhetőség csökkenthető, ha a hiány finanszírozása viszonylag biztonságos módon, például külföldi közvetlen tőkebefektetés vagy tőketranszfer révén történik. A válság előtt a külföldi működőtőke beáramlása sok felzárkózó tagállamban magas volt: az elmúlt öt évben például közvetlen külföldi befektetések fedezték a folyó fizetési mérleg hiányának több mint felét Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Észtországban, Máltán és Szlovákiában. A külföldről származó tőketranszfereket nyilvántartó tőkemérleg pozitív egyenlege ugyancsak nem elhanyagolható a felzárkózó tagállamok többségében[13].

Másrészt néhány tagállamban továbbra is fennáll a folyó fizetési mérleg tartós többlete. Luxemburg és Svédország túllépte a 6 %-os indikatív küszöbértéket, míg Németország és Hollandia esetében a mutató épp alatta marad.

A Bizottság 2011. őszi előrejelzése jelzi, hogy a következő két évben folyófizetésimérleg-pozíciók várhatóan némileg még közelebb kerülnek egymáshoz, bár a hiány csökkenése valószínűleg a legtöbb esetben csekély lesz, míg például Hollandiában várhatóan növekszik a többlet (lásd az 1. grafikont).

A jövő szempontjából lényeges kérdés, hogy a folyó fizetési mérleg egyensúlytalansága mérsékelt marad-e, vagy újra növekedni kezd, amint a piaci feltételek javulnak. Néhány tagállamban a múltbeli egyensúlytalanságok egy része a jövőbeli jövedelemnövekedéssel összefüggő túl optimista várakozások által táplált túlzott keresletből eredt. Amennyiben a legújabb korrekciók inkább e várakozások átértékelését tükrözik, és nem csupán a teljesítmény ciklikus esését, fenntarthatónak is bizonyulhatnak. Másrészt a relatív árak kiigazításai a legtöbb esetben korlátozottak voltak, ami megválaszolatlanul hagyja az e korrekciók strukturális jellegére, és ezzel együtt fenntarthatóságára vonatkozó kérdést.

1. grafikon: Folyó fizetési mérlegek egyenlege a GDP %-ában

[pic]

Forrás: Európai Bizottság.

…és sok esetben a nettó külső kötelezettségállomány továbbra is tetemes

Sok folyófizetésimérleg-hiánnyal rendelkező országban a GDP-arányos nettó nemzetközi befektetési pozíciók[14] erősen negatívak voltak. Ez a fizetési mérlegek tartós, bár alacsonyabb hiányával, valamint a gyenge növekedési dinamikával magyarázható. Jelenleg a nettó nemzetközi befektetési pozíciók számos tagállamban meghaladják a -35 %-os indikatív küszöbértéket, ezek: Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Spanyolország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Szlovákia, Lengyelország és kismértékben Szlovénia. Minél alacsonyabb azon kötelezettségek aránya, amelyek tőketörlesztést vagy kamatfizetést igényelnek, például kölcsönök vagy portfólióhitelek, annál kisebb a sebezhetőség mértéke. A nettó külső adósság[15] mutatója (lásd a 3. táblázatot) jelzi, hogy az említett kötelezettségek aránya főként a közvetlen külföldi befektetések nagy állománya következtében sok felzárkózó tagállamban viszonylag alacsony, Spanyolországban, Magyarországon, Litvániában és Lettországban viszont meglehetősen magas.

A külső pozíciók válság előtti alakulása megfelelt az áralapú versenyképesség eltéréseinek…

Azokban a tagállamokban, amelyek nagy és tartós folyófizetésimérleg-hiánnyal küzdöttek, a válságot megelőző években jelentősen romlott az ár- és költségalapú versenyképesség. Jellemző volt, hogy a bérek emelkedése sok uniós tagállamban meghaladta a termelékenység javulását, ami a fajlagos munkaerőköltségek növekedésével járt. Ugyanígy növekvő eltérésekre utal az effektív reálárfolyam alakulása, ami a fő kereskedelmi partnerekkel szembeni áralapú versenyképességet mutatja. Ez jelezheti a gazdaság túlhevülését, a termék- és munkaerőpiacok strukturális merevségét és/vagy a bérek nem megfelelő alakulását az országspecifikus sokkok hatására, de egyes tagállamokban a felzárkózási folyamatot is tükrözheti. Számos, nagy külső hiánnyal rendelkező tagállamban a munkaerőköltségek növekedése – bár nem kizárólag – a nem exportképes ágazatokra összpontosult. Ez viszont az erőforrások említett ágazatokba történő átcsoportosítását vonta maga után, ami további nyomást gyakorolt a külső pozícióra.

A válság megszakította ezeket a fejleményeket és korrekció kezdődött[16]. Az eredménytábla mutatója (a fajlagos munkaerőköltség indexének háromévi változása) azonban azt jelzi, hogy számos tagállam 2008–2010-ben még meghaladta az indikatív küszöbértéket (amely az euróövezeti tagállamok esetében 9 %, az euróövezeten kívüliek esetében pedig 12 %)[17], ezek: Bulgária, Luxemburg, Lengyelország, Szlovénia, Szlovákia és Finnország. Az effektív reálárfolyam alakulására vonatkozó (HICP-deflátorokon alapuló és háromévi időszak %-os változását jelző) mutató szintén arra utal, hogy a válság előtti trend megszakadt vagy megfordult. Az indikatív küszöbértéket meghaladó tagállamokban a fejleményeket nagyrészt a nominális árfolyamok változásai irányították. Ez volt a helyzet Szlovákia esetében (az euróövezethez történő csatlakozása előtt), és a Cseh Köztársaságban, mely országok valutája erősen felértékelődött. Az Egyesült Királyság valutája viszont jelentősen leértékelődött. Ezzel szemben Észtországban az effektív reálárfolyam felértékelődése nagyrészt annak a következménye volt, hogy az országban a kereskedelmi partnerekhez képest jóval nagyobb volt az infláció, ami jelentős mértékben azzal magyarázható, hogy a hazai infláció erőteljesebben reagált a globális nyersanyagárak növekedésére, valamint a szabályozott árak nagyobb mértékben növekedtek. Attól függetlenül, hogy a trendek gyakran jelentős mértékben megfordultak, az áralapú versenyképesség hosszú távú romlását a legtöbb tagállamban nem igazították ki teljes mértékben. A relatív árak további kiigazítása és a versenyképesség javulása megkönnyítené a szükséges ágazati átcsoportosítást és hozzájárulna a külső korrekció fenntarthatóságához.

…miközben az Unió összességében veszített globális exportpiaci részesedéséből, egyes tagállamokban nagyobb volt a visszaesés

A termék- és szolgáltatásexport világpiaci részesedésének alakulása (ötévi %-os változás) rámutat arra, hogy számos tagállamban valószínűleg számottevő strukturális romlás következett be a világgazdasági versenyképesség terén. Belgium, Dánia, Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Ciprus, Hollandia, Ausztria, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság esetében a piaci részesedés visszaesése tartósan meghaladja a 6 %-os indikatív küszöbértéket. A felsorolt országok közül több esetében az exportpiaci részesedés csökkenése még szembetűnőbb, ha hosszabb időszakot vizsgálunk (lásd a 2. grafikont). Az ár-/költségalapú versenyképesség romlása mellett ez a nem áralapú versenyképesség lassú javulását, az új értékesítési lehetőségek kihasználásának csekély képességét vagy az erőforrásoknak a belföldi fogyasztás fellendülésének időszakában a nem exportképes ágazatokba történő átkerülését is tükrözheti. Sok esetben a globális exportpiaci részesedésben bekövetkezett visszaesés nagyrészt annak a következménye, hogy e tagállamok exportja lassúbb ütemben növekedett, mint a világkereskedelem – az Unió exportrészesedése összességében csökkent. Azonban Belgium, Dánia, Franciaország, Olaszország, Ciprus, Ausztria, Finnország és az Egyesült Királyság exportteljesítménye más uniós országokéhoz képest is kevésbé dinamikus volt, ahogy az összes uniós tagállam teljes exportjából való exportrészesedésük csökkenése mutatja (lásd a 2. grafikont)[18].

2. grafikon: Az exportpiaci részesedések százalékos változása

[pic]

Forrás: Európai Bizottság.

Az eladósodottság megterheli a háztartásokat és a vállalkozásokat

A válságot megelőző, hosszú időszakon át tartó hitelexpanzió következtében sok tagállamban a gazdasági szereplők jelentős adósságállományt halmoztak fel (lásd a 3. grafikont). Ez a folyamat egyrészt a pénzügyi piacok erősödő integrációját és elmélyülését, másrészt a nominális kamatlábak konvergenciáját tükrözte. Emellett a gyors hitelbővülést más tényezők is táplálták, például az eszközárak eltolódása, amit a kedvező vagyonadózás és a hitelnyújtásra vonatkozó előnyös szabályozás is felerősített. Ezt az is bizonyítja, hogy a válságot megelőző években általánosságban megnőtt az ingatlanhitelek aránya a teljes hitelállományon belül. A magánszektor általános eladósodottsága több mint egy tucat tagállamban meghaladja a 160 %-os indikatív küszöbértéket, ezek: Belgium, Bulgária, Dánia, Észtország, Spanyolország, Ciprus, Luxemburg, Málta, Hollandia, Ausztria, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság. A magas szintű adósságállomány következtében nő a magánszektornak az üzleti ciklus, az infláció és a kamatlábak változásának való kitettsége. Emellett a túlzott tőkeáttételes pozíciók felszámolása veszélyezteti a növekedést és a pénzügyi stabilitást. Az adósság szerkezetét vizsgálva megállapítható, hogy Belgiumban, Spanyolországban, Cipruson, Szlovéniában és Svédországban elsősorban a nem pénzügyi vállalatok álltak az adósság felhalmozódása mögött. Bár a vállalkozások hiteltörlesztési képessége (az adósság mértéke a GDP-hez vagy a hozzáadott értékhez képest) kiindulási pont lehet a vállalati eladósodottság elemzéséhez, a hitelből finanszírozott eszközök arányának és a hitelek lejárati struktúrájának közelebbi vizsgálata árnyaltabb képet ad a hitelállomány-leépítés tényleges igényéről és annak sebességéről. Emellett Dániában, Hollandiában és az Egyesült Királyságban, ahol a háztartások adósságának szintje meghaladja a GDP szintjét, a tőkeáttétel növekedése nagyrészt a gazdaságnak ehhez a szektorához köthető. Ezek a fejlemények együtt jártak az ingatlanáraknak az elmúlt ciklusban megfigyelt, 150 %-ot meghaladó növekedésével (ilyen mértékű áremelkedés csak Spanyolországban és Írországban következett be).

Az ingatlanpiacokon soha nem tapasztalt mértéket öltött az áremelkedés

A háztartások eladósodása szorosan összekapcsolódik az ingatlanpiac alakulásával: a válságot megelőző évtizedben a háztartások hitelállományának növekedése együtt járt az ingatlanárak emelkedésével. Az ingatlanár-ciklus különösen hangsúlyos volt az EU-ban, ahol az árak átlagos kumulált növekedése meghaladta a 40 %-ot. Például a fellendülés időszakában a tagállamok felében több mint duplájára emelkedtek az ingatlanárak. Emellett a tagállamok mintegy kétharmadában a reál ingatlanárak átlagos éves emelkedése meghaladta a 6 %-ot, sőt néhány esetben az éves átlagos növekedési ráta 20–35 % között volt. Bár az expanzió időtartama és gyorsasága jelentősen eltér az egyes országokban, a tagállamok többségében az ingatlanárak 2007–2008-ban elérték a csúcsot. Az ingatlanárak további emelkedésével kapcsolatos várakozások hozzájárultak az építőipar bővüléséhez is. Sok tagállamban, így Dániában, Spanyolországban, Litvániában, Máltán, Svédországban és az Egyesült Királyságban a lakóingatlan-beruházások magas szintje ténylegesen együtt járt az ingatlanárak növekedésével.

…de a kiigazítás már folyik, bár mértéke és időtartama nem egyértelmű

Jelenleg kiigazítás zajlik: 2010-ben az ingatlanárak reálnövekedése Finnország és Svédország kivételével valamennyi tagállamban a 6 %-os indikatív küszöbérték alatt volt. A legutóbbi korrekció számottevő volt és – bár nem minden esetben – azokban az országokban volt a legmarkánsabb, amelyekben a válság előtt a legnagyobb és a leggyorsabb volt az áremelkedés, ami jelzi a válság előtti túlértékeltséget. Például Bulgáriában, Dániában, Észtországban, Spanyolországban, Litvániában, Lettországban és Szlovákiában a nagymértékű kumulált ingatlanár-növekedést követően jelentős korrekció zajlott le. Ezektől a korrekcióktól függetlenül, még számos olyan országban sor kerülhet további csökkenésre, ahol szintén nagymértékű és gyors ingatlanár-emelkedés zajlott le, például Belgiumban, Franciaországban, Luxemburgban, Máltán, Szlovéniában, Svédországban és az Egyesült Királyságban. Ez azzal magyarázható, hogy általában közvetlen kapcsolat van a korrekciós szakasz intenzitása és az ingatlanár-ciklus fellendülési szakaszának erőssége között. Emellett a hitelfeltételek romlása és a gyenge GDP-növekedés a közeljövőben valószínűleg hatást gyakorol az ingatlanárak alakulására. A kínálati feltételek szintén fontos tényezőnek bizonyulnak majd.

Megkezdődött a hitelállomány leépülése…

Általánosságban elmondható, hogy a magánszektor hitelezése néhány tagállamban drasztikusan visszaesett és megkezdődött a hitelállomány leépítése. A magánhitelek áramlására vonatkozó adatok jelzik, hogy a 2008-as élénk hitelbővülés után 2009-ben korrekció kezdődött. 2010-ben a hitelnövekedés csak Cipruson haladta meg a 15 %-os indikatív küszöbértéket. A lassú hitelbővülés a nagyobb nettó megtakarításokkal együtt a belső kereslet zsugorodásán keresztül negatív hatást gyakorolhat a GDP-növekedésre. A tapasztalatok azt jelzik, hogy a magánszektor mérlegének a válság által vezérelt kiigazítása átlagosan több mint öt évig tart, a nem pénzügyi vállalati szektorban pedig ennél is tovább. Ezzel összefüggésben a nettó export és a termelékenység alakulása fontos, mivel ezek a gazdasági növekedés lényeges mozgatórugói.

..ezáltal az uniós gazdaságok sebezhetőbbé váltak

A pénzügyi válság során egyértelművé vált, hogy egy adott tagállam általános eladósodottságának nagy jelentősége van, és a magánszektor és az államháztartás adósságállománya szorosan összekapcsolódik[19]. Ezért a magánszektor adósságállományát az államháztartás eladósodottságával együtt kell figyelembe venni, mert a hitelállomány magánszektorbeli leépítésének hatását erősítheti a jelenleg zajló államadósság-válság, ami nyomást gyakorol a nagymértékben eladósodott állami szektorra. Ez különösen jellemző lehet azon tagállamok esetében, amelyekben az állami és a magánszektor nagyon eladósodott, például Belgiumban[20] vagy az Egyesült Királyságban (lásd a 3. grafikont). Bár Olaszországban nem túlságosan nagy a magánszektor eladósodottsága, a jelentős állami adósság és az államháztartás konszolidációjának szükségessége nyomást gyakorolhat a magánszektor mérlegére. A nemzetközi pénzügyi piacokon uralkodó nagy bizonytalanság ismeretében további aggodalomra adhat okot a külföldi jogalanyokkal szembeni adósságok magas szintje, mivel növeli az ország kiszolgáltatottságát a tőkebeáramlás hiányosságaival vagy hirtelen leállásával szemben. Ami a külső eladósodottságot illeti, különösen Spanyolországra és Magyarországra jellemző a magas magán- és nettó külső adósság kombinációja. Emellett a külföldi devizában denominált adósság tovább növelheti az árfolyam-ingadozás miatti sebezhetőséggel kapcsolatos aggályokat.

3. grafikon: A kumulált adósság szintje ágazatonként a GDP %-ában (2010)

[pic]

Megjegyzés: A magánszektor adósságára vonatkozó információ nem összevont adatokon alapul.

Forrás: Európai Bizottság.

Folyik a reálgazdaság kiigazítása

A külső egyensúlytalanságok kiigazítása és a háztartások, valamint a vállalatok mérlegének helyreállítása meglehetősen fájdalmas folyamat, különösen azokban a tagállamokban, amelyekre a válság előtt nagy egyensúlytalanság volt jellemző. A kiigazítást nagyrészt a belföldi kereslet alakulása irányítja és gyakran összekapcsolódik a munkanélküliség jelentős emelkedésével. Ez jelezheti a korlátozott ár-/bérkorrekciót, ugyanakkor az ágazati átcsoportosítás jelenleg zajló folyamatát is. A makrogazdasági egyensúlytalansághoz kapcsolódó kiigazítás gyakran szükségessé teszi a munkaerő és a tőke átcsoportosítását a gazdaság különböző szektorai között, különösen a mesterségesen inflált ingatlanszektorból az exportképes ágazatokba. Ez a folyamat általában fokozatos (tekintettel az érintett ágazatok képzettségre vonatkozó eltérő követelményeire) és még eltart egy ideig.

A munkanélküliség az elmúlt években magas volt és az eredménytábla mutatója (a munkanélküliségi ráta háromévi átlaga) Észtország, Spanyolország, Lettország, Litvánia és Szlovákia esetében a 10 %-os indikatív küszöbérték fölött van. Ez a mutató számos más tagállamban is magas, és általában emelkedő tendenciájú munkanélküliséget jelez. A legutóbbi recesszió jelentősen befolyásolta a strukturális munkanélküliségi rátát. A legtöbb tagállamban lassan zajlik a munkaerő gazdasági ágazatok közötti átáramlása, és a munkanélküliség ebből eredő magas szintje a humán tőke, valamint az általános hatékonyság potenciálisan jelentős veszteségét vonhatja maga után. Emellett a munkanélküliséggel kapcsolatos kilátásokat valószínűleg befolyásolja a jelenlegi bizonytalanság és a növekedés megtörő lendülete, a gazdaságban zajló ágazati átcsoportosítás és a hitelállomány sok tagállamban jellemző leépítése.

A korrekció még több kihívást jelent egy olyan környezetben, ahol alacsony a termelékenységnövekedés. A termelékenység csökkenő trendje a válság előtti időszakban számos tagállamban hozzájárult a makrogazdasági egyensúlytalanságok felhalmozódásához. Ugyanakkor a munkaerőköltségek és a relatív árak szükséges korrekciójának megvalósítása könnyebb, ha a termelékenység tartós ütemben növekszik, mivel ez csökkenti a nominális bérek és árak változására gyakorolt nyomást.

4. AZ EREDMÉNYTÁBLA ELEMZÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ ORSZÁGSPECIFIKUS MEGJEGYZÉSEK

Az alábbi megállapítások nem térnek ki azokra a tagállamokra, amelyek felügyelete támogatási program keretében folyik. Ez a helyzet az euróövezethez tartozó Görögország, Írország és Portugália, valamint az euróövezeten kívüli Románia esetében.

Belgium : az exportpiaci részesedés változására, a magánszektor bruttó adósságállományára és az államadósságra vonatkozó mutató értéke az indikatív küszöbérték felett van. Ami a külső versenyképességet illeti, az exportpiaci részesedés jelentősen visszaesett, emellett romlott a fizetési mérleg egyenlege, bár a szintje az indikatív küszöbérték alatt marad, és az áruforgalom romló egyenlegét részben ellensúlyozza a szolgáltatások kereskedelmének kedvező egyenlege. Ezek a trendek a költségalapú versenyképesség csökkenésével magyarázhatók, ami többek között az euróövezetinél magasabb fajlagos munkaerőköltségek növekedésének a következménye, de a költségeken túlmenően más versenyképességi probléma is hozzájárul. A belső oldalon a magánszektorbeli adósságra vonatkozó mutató jóval a küszöbérték felett van. Figyelembe kell venni néhány minőségi szempontot, például a társaságok közötti hitelnyújtás hatását a nem pénzügyi vállalatok adósságállományára, valamint azt, hogy a háztartások adósságai nagyrészt jelzáloghitelek, ugyanakkor továbbra is magas megtakarítási ráta jellemző. Ettől függetlenül a magánszektorbeli bruttó adósság szintjét a jelentős államadóssággal együtt kell vizsgálni.

Bulgária: a válságot megelőzően Bulgária folyó fizetési mérlegének hiánya jelentős volt, ami a (főként külföldi közvetlen befektetések formájában megvalósuló) tőkebeáramlás és a magánszektor hitelnövekedése által irányított, negatív nettó nemzetközi befektetési pozícióhoz vezetett. A válság nyomán a folyó fizetési mérleg hirtelen korrekciója következett be, a mostani előrejelzések szerint a mérleg 2011-ben és a következő években csekély többletbe fordul át. A javulás nem pusztán az import visszaesésének, hanem a felzárkózással összefüggő erős exportteljesítménynek is betudható. Bulgáriában a fajlagos munkaerőköltség növekedése az egyik legnagyobb az Unióban, bár a bérek – rendkívül alacsony szintről induló – növekedése a jelenleg zajló konvergenciafolyamat része, de közép- és hosszabb távon lelassíthatja a felzárkózást. A magánszektor eladósodása gyorsan növekedett a küszöbértéket meghaladó szintre, amit nagyrészt a vállalati adósságok emelkedése magyaráz, miközben a háztartások, valamint az állami szektor adósságállománya korlátozott maradt.

Cseh Köztársaság: az elmúlt évtizedben a folyó fizetési mérleg hiánya volt jellemző, bár a küszöbérték alatt maradt, az utóbbi években azonban csekély mértékű csökkenés figyelhető meg, amit nagyrészt a külkereskedelmi mérleg javulása eredményezett. Ennek következtében a nettó nemzetközi befektetési pozíció meghaladta az indikatív küszöbértéket, bár figyelembe kell venni az eszköz- és kötelezettségállományok legutóbbi kedvezőtlen értékelési hatásait. A közvetlen külföldi befektetések nagy aránya és a viszonylag visszafogott magánszektorbeli és állami adósságállomány miatt a nettó külső adósság nulla közelében maradt. Annak ellenére, hogy az effektív reálárfolyam felértékelődése és a fajlagos munkaerőköltségek emelkedése miatt az áralapú versenyképesség romlott, az exportpiaci részesedés növekedett.

Dánia: nagyrészt az erős szolgáltatásexport, az olaj- és földgázexportból származó bevételek és a külföldi befektetések jövedelme miatt a folyó fizetési mérleg folyamatosan többletet mutat. Az elmúlt években azonban visszaesett az exportteljesítmény, amit az is bizonyít, hogy az exportpiaci részesedésre vonatkozó mutató a küszöbérték fölött van. Emellett Dániában némileg romlott az áralapú versenyképesség, mivel a gazdaság túlhevülésének időszakában és a termelékenység gyenge növekedése mellett magas nominálbéreket eredményező megállapodások jöttek létre. A dán ingatlanpiaci fellendülés gyors hitelbővüléssel és a magánszektor, különösen a háztartások adósságállományának megugrásával járt, aminek a korrekciója 2007-ben kezdődött. Miközben a hitelkamatok és az ingatlanárak az elmúlt években részben kiigazításra kerültek, a magánszektor adósságállománya továbbra is nagyon magas és az indikatív küszöbérték fölött van, bár ez a háztartások szempontjából részben a magánnyugdíj-takarékossági programokhoz való megnövekedett hozzájárulást és a nagyvonalú szociális biztonsági hálót tükrözi.

Németország: az elmúlt évtizedben a folyó fizetési mérleg tartós többlete volt jellemző. Ez egyrészt az áralapú versenyképesség helyreállásával összekapcsolódó erős exportteljesítményt, másrészt a visszafogott belföldi beruházásokat és a háztartások viszonylag magas megtakarítási rátáit is tükrözi. Azonban a belföldi kereslet az utóbbi években lassan erősödik, ez segíti a folyó fizetési mérleg többletének fokozatos csökkenését és hozzájárul az egyensúly helyreállításához. Emellett a termékpiacokon az exportpiaci részesedés visszaesése figyelhető meg, bár ez a fejlemény kevésbé markáns az euróövezeti átlaghoz képest. A belső oldalon a magánszektor eladósodottsága viszonylag visszafogott, miközben az államadósság meghaladja az indikatív küszöbértéket, de az előrejelzések szerint 2011-ben csökken és az alkotmányos adósságfék fokozatos bevezetése várhatóan alátámasztja a csökkenő trendet.

Észtország: az elmúlt évtizedben Észtországban a folyó fizetési mérleg hiánya volt jellemző, míg a válság idején markáns korrekció következett be; ugyanebben az időszakban az (alacsony árszínvonalról induló) áralapú versenyképességben bekövetkezett veszteségek ellenére jelentősen nőtt az exportpiaci részesedés. Az elmúlt években a bérek és költségek kiigazítására került sor. Emellett összességében fokozatosan negatív nettó külföldi befektetési pozíció halmozódott fel, ami tartósan az indikatív küszöbérték felett van: ez azonban nagymértékben közvetlen külföldi befektetést jelent, ami a nettó külső adósság jelentős csökkenését vonja maga után. A magánszektor eladósodottsága az indikatív küszöbérték felett van, bár a hitelállomány szűkülése számottevő. A magas nominális GDP-növekedéssel együtt a magánszektor adósságaránya várhatóan csökken. A munkanélküliség magas, de a munkaerőpiac nagy rugalmasságának köszönhetően gyorsan csökken.

Spanyolország: a gazdaság jelenleg kiigazítási időszakban van, miután a válságot megelőző években meglendült az ingatlan- és a hitelpiac, és nagy külső, valamint belső egyensúlytalanság halmozódott fel. A folyó fizetési mérlegben jelentős hiány keletkezett, amely a súlyos gazdasági visszaesés miatt és a javuló exportteljesítmény hatására az utóbbi időben csökkenni kezdett, de továbbra is az indikatív küszöbérték felett van. 2008 óta az árak és a költségek versenyképességének romlása részben megfordult. Bár zajlik az egyensúlytalanságok kiigazítása, időre van szükség ahhoz, hogy a nagy belső és külső adósságállomány megszüntetése és az építőiparban felszabaduló erőforrások átcsoportosítása révén újra kiegyensúlyozottabb feltételek alakuljanak ki. A foglalkoztatásnak az építőipar visszaesésével és a gazdaság recessziójával együtt járó szűkülését a bérek lassú kiigazítása felerősítette, így a munkanélküliség nőtt.

Franciaország: az eredménytábla közgazdasági elemzése mind a külső, mind a belső oldalon problémákat jelez. A francia export világpiaci részesedésének visszaesése az indikatív küszöbérték felett van, és az Unióban az egyik legjelentősebb. A kereskedelmi mérleg fokozatosan romlik, aminek következtében a folyó fizetési mérleg egyenlege egyre rosszabb, bár szintje a küszöbérték alatt marad. A francia gazdaság külső pozíciójával kapcsolatos aggályokhoz hozzájárul az áralapú és az általános versenyképesség visszaesése is. Ezzel összefüggésben a francia vállalatok csökkenő nyereségessége és a beruházásokra gyakorolt hatás olyan lényeges tényezők, amelyek további elemzést igényelnek. A magánszektor eladósodásának szintje fokozatosan emelkedve elérte a küszöbértéket, miközben az állami szektor adóssága is egyre nagyobb mértékű.

Olaszország: az eredménytábla értékei a versenyképesség és az államadósság tekintetében az indikatív küszöbérték felett vannak. Olaszországban a 90-es évek közepe óta jelentősen romlik a versenyképesség, ami a piaci részesedések tartós csökkenésében is megnyilvánul. Ez a veszteség csak részben tükröződik Olaszország külső pozíciójának folyamatos romlásában, mivel a belföldi kereslet növekedése viszonylag visszafogott. Ennek fő magyarázata a gyenge termelékenység. Bár a magánszektor eladósodottsága Olaszországban nagyrészt a háztartások pénzügyi helyzetének köszönhetően viszonylag alacsony, az államadósság szintje aggodalomra ad okot, különösen a gyenge növekedési teljesítmény és a strukturális problémák ismeretében. Ez pedig megterhelheti a magánszektor mérlegét.

Ciprus: mivel számos mutató értéke az indikatív küszöbérték felett van, az eredménytábla közgazdasági elemzése átfogó problémákra világít rá mind a külső, mind a belső oldalon. A ciprusi gazdaságot az elmúlt évtizedben a folyó fizetési mérleg tartós hiánya jellemezte, főleg az élénk belföldi kereslet miatt. A termékek és a szolgáltatások kereskedelme szempontjából a folyó fizetési mérleg alakulása nagy különbségeket mutat, jelezve, hogy a gazdaság a szolgáltatási szektor felé tolódik el. Az áruforgalom negatív egyenlegét csak részben ellensúlyozza a szolgáltatások kereskedelme terén elért többlet. A válság előtti években Cipruson az áralapú versenyképesség romlása volt jellemző, de ez a trend az utóbbi években visszafogottabbá vált. A jelentősen eladósodott magánszektor folytatta nagymértékű, jóllehet jelentős vagyonfedezettel biztosított adósságának rendezését. A gazdasági kilátások és a költségvetési helyzet romlása, valamint a banki ágazat Görögországnak való kitettségéből következő hatások erősítik a gazdaság más ágazataiban fennálló egyensúlytalanság kiigazításával összefüggő problémák megoldásával kapcsolatos aggályokat.

Lettország: 2008-ig Lettországra a folyó fizetési mérleg nagy és tartós hiánya volt jellemző, ami összekapcsolódott a negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció gyors növekedésével, bár a nettó külső adósság – a közvetlen külföldi befektetéseket figyelembe véve – alacsony. A válság nagy megrázkódtatással, a folyó fizetési mérleg azonnali és jelentős korrekciójával járt, ami komoly kiigazítási programot tett szükségessé, amihez a 2012 januárjában záruló fizetésimérleg-támogatás is segítséget nyújtott. Az áralapú versenyképesség folyamatos csökkenésének korábbi trendjét ellensúlyozta a bérek és a foglalkoztatás visszafogását magában foglaló belső kiigazítás. A fellendülés éveit az erős hitelnövekedés, az ingatlanárak megugrása és az építőipari tevékenység élénkülése is jellemezte. Ez a magánszektor adósságállományának gyors felhalmozódásával járt, ami a visszaesés időszakában a hitelállomány szűküléséhez és az ingatlanárak jelentős kiigazításához vezetett. Bár a munkanélküliség még mindig magas, a 2009. végi csúcsról gyorsan esett.

Litvánia: 2008-ig Litvániában nagy volt a folyó fizetési mérleg hiánya, és az áralapú versenyképesség csökkent, ami a belföldi fellendülést tükrözte. A válság éveiben megvalósult markáns és jelentős kiigazítási folyamat eredményeként a folyó fizetési mérleg most egyensúlyközeli szinten van. Az effektív reálárfolyam leértékelődött, ami nagyrészt a nominális bérek csökkenésére vezethető vissza. 2008 előtt Litvánia alacsony szintről növelni tudta exportpiaci részesedését. Bár a nettó nemzetközi befektetési pozíció továbbra is negatív és jóval az indikatív küszöbérték fölött van, a nettó külső adósság – a közvetlen külföldi befektetések révén történő finanszírozás figyelembevételével – jóval alacsonyabb. A pénzügyi válság véget vetett a banki ágazat bővülésének és a bérek masszív emelkedésének, a magánszektorban megkezdődött a hitelállomány leépítése, a GDP-arányos hiteláramlás negatívvá vált és az ingatlanárak jelentős korrekciójára került sor. Bár a munkanélküliség még mindig magas, a 2010-es csúcsról gyorsan esik.

Luxemburg: az eredménytábla folyó fizetési mérlegre vonatkozó mutatójának értéke a küszöbérték felett van, amit az ország pénzügyi szolgáltatásokra való szakosodásából eredő külkereskedelmi többlete okoz. Ez azonban nem a belföldi kereslet visszafogottságára, hanem inkább a gazdasági tevékenységek és a munkahelyek koncentrációjára vezethető vissza. Luxemburg a bérek jelentős emelkedése és az alacsony termelékenységnövekedés következtében veszített áralapú versenyképességéből, ugyanakkor fokozta részesedését a szolgáltatások exportpiacán. A magánszektor eladósodottsága az indikatív küszöbérték felett van, ami nagy és ingadozó hiteláramlással kapcsolódik össze. Ez inkább főként a pénzügyi ágazaton kívül tevékenykedő nemzetközi vállalatok hitelnyújtási és -felvételi műveleteivel magyarázható, nem pedig a magánszektor túlzott eladósodásával. A háztartások adósságállománya viszonylag mérsékelt. A reál ingatlanárakra az elmúlt évtizedben jelentős kumulált növekedés volt jellemző és a kiigazítás eddig korlátozott maradt.

Magyarország: az eredménytábla állami adósságarányra és a nettó nemzetközi befektetési pozícióra vonatkozó mutatóinak értéke jóval meghaladja az indikatív küszöbértékeket. Az utóbbi a folyó fizetési mérlegnek a válságot megelőző folyamatos hiányára vezethető vissza. A válság időszakában jelentős kiigazításra került sor, mivel a hazai kereslet összeomlott, de a nettó nemzetközi befektetési pozíció hiánya továbbra is nagy, jóllehet jelentős részét a közvetlen külföldi befektetések finanszírozzák. A válságot megelőző időszakra a rendkívül erős hitelbővülés is jellemző volt, amelynek finanszírozása, különösen a háztartások esetében, nagymértékben külföldi devizában történt. A magánszektor külső pénzügyi kitettségének felhalmozódására a magas és növekvő állami adósságállomány mellett került sor, amelyet szintén külföldi devizában finanszíroztak. A kormány 2011 novemberében hivatalosan elővigyázatossági pénzügyi támogatást kért az EU-tól és az IMF-től[21].

Málta: az elmúlt évtizedben a gazdaságra a folyó fizetési mérleg tartós hiánya volt jellemző, de ez az utóbbi években enyhült, és Málta nettó nemzetközi befektetési pozíciója pozitív. Az még nem egyértelmű, hogy a külső hiány csökkenése strukturális jellegű-e. Az exportpiaci részesedés korábbi visszaesése a hagyományos gyártótevékenységek visszaszorulását tükrözte, de ezt a szolgáltatási szektor most ellensúlyozza. A belföldi oldalon az ingatlanárak lényegesen emelkedtek, de úgy tűnik, hogy most csökkenő pályára kerültek.

Hollandia: a válságot megelőző években Hollandiában tartósan nagy volt a folyó fizetési mérleg többlete, ami főként a kereskedelmi egyenleg, többek között a pozitív nettó gázexportból származó hatás eredménye. A többlet azonban jelenleg a küszöbérték alatt van, bár a Bizottság előrejelzése szerint a következő években növekedni fog. Annak ellenére, hogy a nominális fajlagos munkaerőköltségek némileg emelkedtek, az exportpiaci részesedés szűkülése visszafogott volt. A többlet a vállalati szektor jelentős megtakarításait, ugyanakkor a beruházások visszafogottságát is jelzi. A holland gazdaság belülről fakadó kockázatai főként a magánszektor viszonylag magas eladósodottságához és az ingatlanpiacokhoz kapcsolódnak. A válságot megelőző években a háztartásoknak a rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyított adóssága és az ingatlanárak emelkedtek, ami részben abból adódott, hogy a háztartások fiskális ösztönzést kaptak nagy jelzáloghitelek felvételére. Ugyanakkor nettó pénzügyieszköz-egyenlegük pozitív.

Ausztria: ami a külső teljesítményt illeti, a folyó fizetési mérleg többlete tartósan magas. Ugyanakkor az exportpiaci részesedés mutatója visszaesésre utal, bár a fajlagos munkaerőköltségek növekedése visszafogott. A magánszektorbeli adósság szintje fokozatosan emelkedik és jelenleg valamivel az indikatív küszöbérték felett van, ahogy az állami szektor adóssága is. Ausztriában azonban a 2000-es évek végén relatív értelemben nem volt jellemző a belföldi ingatlanpiac, az eszközpiac vagy a hitelpiac fenntarthatatlan fellendülése és az eladósodottság növekedése elsősorban a vállalatok felől indult ki. A 2011-es év legújabb fejleményei alapján valószínű, hogy a magánszektor eladósodásának növekedése megáll, és a magánszektor, többek között a nem pénzügyi vállalatok nettó hitelnyújtó pozícióban lesznek.

Lengyelország: bár az eredménytábla folyó fizetési mérlegre és a nettó nemzetközi befektetési pozícióra vonatkozó mutatóinak értéke az indikatív küszöbérték fölött van, ezt a felzárkózási folyamat keretében kell vizsgálni, és a finanszírozás nagyrészt viszonylag stabil közvetlen külföldi befektetések és uniós alapok révén történt. 2006 és 2008 között a nominális árfolyam felértékelődése miatt az áralapú versenyképesség korlátozott mértékben romlott, de 2009 után megfordult a trend. A romlás ellenére Lengyelország exportpiaci részesedése jelentősen nőtt, a nominális fajlagos munkaerőköltségek pedig némileg emelkedtek. A hitelbővülés és a magánszektor adósságának felhalmozódása – bár alacsony szintről indult – viszonylag erős volt, és a finanszírozás részben külföldi devizában történt.

Szlovénia: 2010-ben az eredménytábla két mutatója haladta meg a küszöbértéket. A válságot megelőző években Szlovéniára erőteljes növekedés és belföldi kereslet volt jellemző, ami az áralapú versenyképesség csekély csökkenésével és a folyó fizetési mérleg hiányának fokozatos növekedésével kapcsolódott össze. Vannak jelei a gazdaság túlhevülésének, különösen ami a magánszektor hitelbővülését, az építőipar által termelt hozzáadott értéket és az ingatlanárakat illeti. A szlovén gazdaságot erősen sújtotta a globális válság. Ez némi – talán átmeneti – kiigazítást eredményezett a külső egyenlegben, ami azonban még korai szakaszban van. A nem pénzügyi vállalatok, beleértve az építőipari ágazatot is, túlzott eladósodása tükröződik a vállalati csődök számában, a hitelek saját tőkéhez viszonyított arányában és a hitelhátralékokban.

Szlovákia: az elmúlt évtizedben a folyó fizetési mérleg hiánya Szlovákiában nagy és tartós volt, amelyet részben külföldi tőketranszferek révén finanszíroztak. A folyó fizetési mérlegre vonatkozó mutató értéke azonban továbbra is az indikatív küszöbérték fölött van, bár az eltérés csekély. A nagyrészt a produktív, exportorientált ágazatokba irányuló külföldi közvetlen befektetések jelentős részét képezték a fokozatosan romló nettó nemzetközi befektetési pozíciónak. Az áralapú versenyképesség csökkenése az effektív reálárfolyamra vonatkozó mutató értékében tükröződött, amely az indikatív küszöbérték fölött van, és főként az erős nominális felértékelés következménye, és együtt járt a termelékenység, az export és a világkereskedelemben való részesedés növekedésével. Összességében az állam- és a magánszektorbeli eladósodottság szintje alacsony maradt.

Finnország: az eredménytábla külső pozícióra vonatkozó több mutatója, így például az exportpiaci részesedés csökkenése, az indikatív küszöbérték fölött van. A folyó fizetési mérleg – ugyan csökkenő – többletet mutat az elmúlt évtizedben, ami nemcsak a globális visszaesést, hanem az exportágazatok strukturális változásait is tükrözi. Emellett, bár az áralapú versenyképesség csökkenése az elmúlt évtized legnagyobb részében viszonylag visszafogott volt, az utóbbi években a romlás markánsabbá vált a béreknek a csökkenő termelékenységgel összefüggő lassúbb kiigazítása miatt. Az eredménytábla rávilágít arra is, hogy a magánszektor eladósodottsága az elmúlt évtizedben állandóan nőtt és jelenleg meghaladja az indikatív küszöbértéket, ami nagymértékben a jelzáloghitelek bővülésének a következménye. Az ingatlanárak az elmúlt évtizedben emelkedtek – bár 2008–2009-ben csekély korrekció zajlott le. 2010-ben az árak újra megugrottak és az indikatív küszöbértéket meghaladó ütemben nőttek, bár 2011 második felében már mérséklődés volt jellemző.

Svédország: a folyó fizetési mérleg többlete tartósan nagy, az indikatív küszöbérték fölött van. Ez egyrészt a magán- és az állami szektor pozitív megtakarítási pozícióit, de bizonyos mértékig a – különösen az építőiparban – visszafogott belföldi beruházásokat is tükrözi. A költségek alakulását jelző mutatók, így a fajlagos munkaerőköltségek és az effektív reálárfolyam nem utalnak az áralapú versenyképesség csökkenésére. A belső oldalon a magánszektor adósságállománya igen magas, jóval az indikatív küszöbérték felett van. A háztartások eladósodottsága számottevő, és az utóbbi időre jellemző lassúbb hitelnövekedés ellenére most igen magas szinten van. Ez az elmúlt 15 év igen erőteljes ingatlanár-emelkedését jelzi, ami csak az utóbbi időben kezdett stabilizálódni.

Egyesült Királyság: az exportpiaci részesedés az elmúlt évtizedben jelentősen visszaesett, a mutató a küszöbérték felett van, bár az utóbbi években némi stabilizálódás figyelhető meg. A piaci részesedés csökkenése az elmúlt években az effektív reálárfolyam jelentős leértékelődése mellett történt. Ugyanakkor a folyó fizetési mérlegre hiány volt jellemző, bár annak mértéke a küszöbérték alatt maradt. A magánszektorbeli adósság magas szintje is aggodalomra ad okot az államháztartás gyenge helyzete és a magas, növekvő államadósság mellett. A háztartások adósságállománya mögött nagyrészt jelzáloghitelek állnak, ami az ingatlanárak jelentős kumulált növekedésével kapcsolódik össze. Bár mind a háztartások adósságállománya, mind a reál ingatlanárak csökkentek, szintjük még mindig magas, ami azt jelzi, hogy tovább kell folytatni az említett egyensúlytalanságok felszámolását és a korrekció üteme fontos tényező.

5. Fő MEGÁLLAPÍTÁSOK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK

A makrogazdasági egyensúlytalanságok esetén követendő eljárás ezen első alkalmazására az államadósság-válság által beárnyékolt időszakban, kedvezőtlen gazdasági környezetben kerül sor. Valamennyi tagállam alkalmazkodik a válság hatásaihoz, bár egyéni problémáik mind terjedelem, mind súlyosság tekintetében eltérnek. Ahogy a Bizottság legújabb éves növekedési jelentésében[22] megállapítja, az elmúlt években képződött jelentős egyensúlytalanságok megszüntetése mellett az Uniónak és a tagállamoknak az olyan egymással összefüggő kihívásokat is kezelniük kell, mint a visszafogott növekedés és a jelentős munkanélküliség, az államháztartás fenntarthatóságának biztosítása és a pénzügyi rendszer stabilitásának helyreállítása. Az egyensúlytalanságok csökkentésének célkitűzését a G20-tárgyalások során is elismerték, és létrejött a globális növekedési feltételek megfelelő helyreállításának előmozdítását szolgáló felügyeleti folyamat.

Sok tagállamban – különösen azokban, amelyekben nagy, illetve nagy volt a külső hiány és a háztartások és/vagy vállalkozások, valamint az állami szektor mérlege is egyensúlyát vesztette – a makrogazdasági egyensúlytalanságok kiigazítása zajlik. Ez a folyamat még tart és a kiigazítás számos tagállamban a munkanélküliség jelentős emelkedéséhez és rövid távon a gazdasági tevékenység visszaeséséhez vezet. Ahogy az éves növekedési jelentés kiemelte, a termelékenység növekedését előmozdító reformoknak a potenciális kibocsátásra és az alkalmazkodóképességre gyakorolt pozitív hatásuk miatt kiemelt jelentőségük lesz a makrogazdasági egyensúlytalansággal küzdő tagállamokban[23]. A jelenlegi környezetben általánosságban alacsony az új, kereslet irányította egyensúlytalanságok kialakulásának veszélye, bár az eszközpiacokra nehezedő nyomás a növekedés visszatértével erősödhet.

Tekintettel arra, hogy a támogatási programban részt vevő országok gazdasági helyzete és gazdaságpolitikája már megerősített gazdasági felügyelet tárgyát képezi, ezeket az országokat a MIP keretében nem értékelik[24]. Ez a helyzet Görögország, Írország, Portugália és Románia esetében. Lettországban 2012. január 19-én lezárult a fizetésimérleg-támogatási program, így az ország a programot követő felügyelet alá tartozik, ezért e vizsgálatban szerepel.

Az eredménytábla közgazdasági értelmezése alapján a Bizottság úgy véli, hogy további részletes elemzés indokolt olyan kérdések közelebbi vizsgálatához, amelyek számos tagállamot érintenek. Az átfogó megközelítés azt a tényt tükrözi, hogy a szóban forgó eljárás keretében folyó felügyelet először kerül alkalmazásra és ezért biztosítania kell a korábban felhalmozódott egyensúlytalanságok kiigazítását is. Az érintett tagállamok: Belgium, Bulgária, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Ciprus, Magyarország, Szlovénia, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság.

Az említett tagállamok különböző kihívásokkal néznek szembe, eltérőek a rájuk ható lehetséges kockázatok, ideértve a továbbgyűrűző hatásokat is. Egyes tagállamoknak kumulált belső és külső egyensúlytalanságokat kell megszüntetniük. Csökkenteniük kell a nagyfokú eladósodottságot és vissza kell nyerniük versenyképességüket, növekedési kilátásaik és exportteljesítményük javítása céljából. A részletes elemzés hozzájárul annak értékeléséhez, melyek a termelékenység, a versenyképesség és a kereskedelem alakulásának mozgatórugói, valamint az eladósodottság felhalmozódásának hatásai és a kapcsolódó egyensúlytalanságok mértéke az egyes tagállamokban. Egyes tagállamokban gyors kiigazítás folyik, részben a felzárkózási hatások miatt és ezek a fejlemények közelebbi vizsgálatot tehetnek szükségessé. Az általánosságban jó makrogazdasági teljesítmény ellenére néhány országban további értékelést indokol az eszközpiacok – különösen az ingatlanpiac – alakulása, valamint a magánszektor eladósodásának folyamatos növekedése.

Végül, az eredménytábla mutatóinak közgazdasági elemzése rámutat arra, hogy – különösen néhány euróövezeti tagállamban – a folyó fizetési mérleg nagy és tartós többleteinek mozgatórugói és szakpolitikai hatásai vonatkozásában további horizontális elemzésre van szükség. A következő hónapokban a Bizottság tovább elemzi a gazdasági teljesítmény tagállamok közötti eltéréseit, többek között tanulmányozza a hiánnyal és többlettel rendelkező országok közötti kereskedelmi és pénzügyi kapcsolódásokat, valamint megvizsgálja a további egyensúlyjavító intézkedések lehetséges módjait az euróövezet szintjén és globális keretek között. Értékelni fogja a strukturális tényezők szerepét is, többek között a szolgáltatások piacának működését, a belföldi fogyasztásra és beruházásra, mint a tartós többletek mozgatórugóira gyakorolt hatásuk révén, és ebből kiindulva megfogalmazza a szükséges szakpolitikai ajánlásokat. Ezzel összefüggésben a Bizottság tovább vizsgálja a felzárkózási hatások szerepét is.

A többoldalú felügyelettel összefüggésben és a rendelet 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Bizottság felkéri a Tanácsot és az eurócsoportot, hogy vitassa meg e jelentést. A Bizottság várja az Európai Parlament és más érdekelt felek visszajelzéseit is. A Bizottság ezen eszmecserék figyelembevételével megkezdi az érintett tagállamok részletes felülvizsgálatának előkészítését.

[1] Az egyensúlytalanság meghatározása a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló rendelet 2. cikkében található.

[2] Az ECOFIN Tanács 2011. november 7-i következtetései keretében hagyta jóvá az eredménytáblát. Az Európai Parlament 2011. december 15-én állásfoglalást fogadott el. Az Európai Rendszerkockázati Testület 2011. december 9-én kelt levelében fejtette ki észrevételeit.

[3] A makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló 1176/2011/EU rendelet.

[4] Az Európai Parlament 2011. december 15-én elfogadott állásfoglalása:http://ec.europa.eu/dgs/economy_finance/index_en.htm.

[5] Az ECOFIN Tanács 2011. november 8-i ülésének következtetései;http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/HU/ecofin/126303.pdf.

[6] Az Európai Rendszerkockázati Testület véleménye a tervezett eredménytáblának a pénzügyi piacok stabilitása szempontjából releváns mutatóiról: http://ec.europa.eu/dgs/economy_finance/index_en.htm.

[7] A konzultáció tárgyát képező tervezett eredménytáblára vonatkozó javaslatot tartalmazó bizottsági szolgálati munkadokumentum az alábbi weboldalon található: INTERNETES LINK. Emellett a Bizottság háttérdokumentumot tesz közzé, amely a kiválasztott mutatók további indoklását és jellemzőit tartalmazza.

[8] http://ec.europa.eu/economy_finance/sgp/index_en.htm

[9] Emellett a munkanélküliségi mutató értelmezése egyéb, előretekintőbb mutatókkal együtt történik és a cél, hogy pontosabb kép alakuljon ki a makrogazdasági egyensúlytalanságok potenciális súlyosságáról az egyensúlytalanságok valószínűsíthető időtartamának és a gazdaság alkalmazkodási képességének a tükrében.

[10] http://ec.europa.eu/dgs/economy_finance/index_en.htm

[11] Lásd a 7. lábjegyzetet.

[12] Meg kell jegyezni, hogy az eredménytábla mutatóinak némelyike, elsősorban a hitelek alakulására és az ingatlanárakra vonatkozók, szintén tükrözik ezt a szempontot. A tervek szerint 2012 végéig kidolgozásra kerül egy, az eredménytáblába bekerülő, a banki/pénzügyi ágazatra vonatkozó mutató, amely a következő európai szemeszterben már alkalmazható lesz.

[13] Ezek a transzferek tartalmazzák az uniós strukturális alapokból származó tőkebeáramlást is. Szlovákia és Lengyelország esetében a tőkemérleg egyenlegének bevonása a mutató értékét az indikatív küszöbérték alá vinné. Ugyanígy Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában is jelentős volt az uniós strukturális alapokból származó tőkebeáramlás.

[14] A nettó nemzetközi befektetési pozíciókra vonatkozó statisztika egy ország nettó pénzügyi egyenlegét (az eszközökkel csökkentett kötelezettségek) mutatja meg a külfölddel szemben. Az adatok tartalmazzák a közvetlen és portfólióbefektetések, a pénzügyi derivatívák és egyéb befektetések, valamint tartalékok állományát.

[15] A nettó külső adósság egy ország nettó pozíciója a külfölddel szemben, azoknak a kötelezettségeknek a tekintetében, amelyek a jövőben egy adott időpontban tőketörlesztést és/vagy kamatfizetést igényelnek. A nettó külső adósság a nettó nemzetközi befektetési pozícióból vezethető le a nem adósságjellegű külső kötelezettségek (például tőkebefektetések) kizárásával.

[16] 2009-ben a fajlagos munkaerőköltségek növekedése felgyorsult, mivel a termelékenység a kibocsátás csökkenése és a munkaerő-tartalékolás következtében erősen visszaesett, meghaladva a gyakran jelentős bérkorrekciót. Azonban a fajlagos munkaerőköltségek átlagos növekedése 2010-ben nagymértékben lelassult és 2011-ben mérsékeltté vált.

[17] Az eredménytáblában az indikatív küszöbértékek gazdaságilag indokolható okból eltérőek lehetnek az euróövezet tagállamai és az euróövezeten kívüli tagállamok között. Ami a fajlagos munkaerőköltségeket illeti, a differenciálás indoka az, hogy az euróövezeten kívüli tagállamok többségében, pontosabban a 2004-ben és később csatlakozott tagállamokban az 1990-es évek eleje óta a kereskedelem liberalizációja zajlott le, ami egy természetes folyamatot indított el a termelési tényezők árainak konvergenciáját eredményezve és együtt járt a munkaerőköltségek viszonylag jelentősebb növekedésével.

[18] Ezek a következtetések nagyjából akkor is helytállóak, ha az exportrészesedés alakulásának vizsgálata az árukereskedelem volumene alapján történik.

[19] A kormányok nagy függő kötelezettségeket vettek át a magánszektortól, és ez, ha nincs is azonnali hatással az adósságszintekre, befolyásolhatja hitelképességük megítélését. A magánszektor is hat a kormányzati szektorra, mivel az előbbi szereplői (nem csak pénzügyi intézmények) az állam jelentős hitelezőjévé válhatnak, ezáltal kiszolgáltatottak a költségvetési nehézségeknek.

[20] Bár a magánszektor konszolidált adatokon alapuló adósságállománya Belgiumban alacsonyabb a vállalatok közötti kölcsönök nagy aránya miatt.

[21] A hivatalos tárgyalások még nem kezdődtek meg.

[22] http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0815:FIN:HU:PDF

[23] Lásd még az éves növekedési jelentés makrogazdaságról szóló mellékletét: http://ec.europa.eu/commission_2010-2014/president/news/documents/pdf/annex_2_en.pdf

[24] Ez összhangban van a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló, 2011. november 23-án előterjesztett bizottsági javaslatban ismertetett megközelítéssel is (COM(2011) 819 végleges).