This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52012DC0055
WHITE PAPER An Agenda for Adequate, Safe and Sustainable Pensions
FEHÉR KÖNYV A megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje
FEHÉR KÖNYV A megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje
/* COM/2012/055 final */
FEHÉR KÖNYV A megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje /* COM/2012/055 final */
FEHÉR KÖNYV A megfelelő, biztonságos és fenntartható
európai nyugdíjak menetrendje (EGT-vonatkozású szöveg)
1.
Bevezetés
Az
idősödő népesség a nyugdíjak szempontjából minden tagállamban komoly
kihívást jelent. Ha az egyre hosszabb élettartamú nők és férfiak nem
maradnak tovább a foglalkoztatásban, és nem tudnak többet félretenni nyugdíjas
korukra, nyugdíjuk megfelelőségét nem lehet biztosítani, mivel a kiadások
szükséges növekedése fenntarthatatlan lenne. A születéskor várható élettartam a
férfiak esetében 2060-ra további 7,9 évvel, a nők esetében pedig 6,5 évvel
növekedhet 2010-hez képest. A probléma már nem távlati, máris jelentkezik: a
demográfiai robbanás (baby boom) idején születettek most mennek nyugdíjba, és
Európa munkaképes korosztálya kezd beszűkülni. Erről tanúskodik az,
hogy a 60 éven felüliek száma minden évben kb. 2 millióval növekszik, ami
csaknem kétszer több, mint a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején. Ezzel
szemben az aktív munkaképes korúak (20–59 éves) száma az elkövetkező
évtizedekben minden évben csökkenni fog (1. ábra). 1. ábra: A népesség alakulása az elmúlt
évben, EU-27, 1996–2061 Forrás: Europop 2010
és demo_pjangroup. A várható élettartam kitolódása és a baby boom
idején születettek nyugdíjba vonulása együttesen komoly gazdasági és
költségvetési következményekkel fog járni az EU-ban: csökkenti a gazdasági
növekedés lehetőségét, és nyomást gyakorol az államháztartásokra. Ezeket a kilátásokat ráadásul tovább
súlyosbítja a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság. A nehézkes gazdasági
növekedés, a költségvetési hiányok és az eladósodás, a pénzügyi instabilitás és
a foglalkoztatottság alacsony szintje valamennyi rendszer számára
megnehezítette a nyugdíjígérvények megvalósítását. A csökkenő
foglalkoztatottság és az ebből adódóan csökkenő nyugdíjjárulékok
kedvezőtlenül hatnak a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerekre. A
tőkefedezeti rendszereket pedig a csökkenő eszközértékek és
megtérülések érintik. Ezért minden eddiginél sürgetőbbé vált
olyan átfogó stratégiák kidolgozása és működtetése, amelyek a
nyugdíjrendszereket a változó gazdasági és demográfiai viszonyokhoz igazítják.
A kihívások igen komolyak, de helyes szakpolitikák működtetésével
leküzdhetők. Európa növekedési kilátásainak javítása érdekében
elengedhetetlen a nyugdíjrendszerek és nyugdíjazási gyakorlatok reformja,
amelyre néhány országban az államháztartásba vetett bizalom visszaállítására
irányuló jelenlegi intézkedések részeként sürgősen szükség van. Ahogyan a tagállamok gazdaságai és társadalmai
egyre integráltabbá válnak, a tagállami nyugdíjpolitikák és -reformok sikere
vagy kudarca egyre súlyosabb következményeket von maga után a tagállamok
határain túl is, különösen a gazdasági és monetáris unióban. Mivel Európa
szociális és gazdasági sikere szempontjából a nyugdíjak kiemelkedően
fontosak, és egyre nagyobb a veszélye a tagállami nyugdíjpolitikák határokon
túli externáliáinak, a nyugdíj egyre inkább közös uniós kérdéssé válik. A
tagállamokbeli nyugdíjreformok sikere valójában nagyban meghatározza a
gazdasági és monetáris uniós zökkenőmentes működését, valamint
hatással lesz az EU képességére, hogy megvalósítson az Európa 2020 stratégia öt
célkitűzése közül kettőt: a foglalkoztatottság arányának 75 %-ra
növelését, valamint az elszegényedés szélén állók számának legalább 20 millió
fővel való csökkentését. Ez a fehér könyv ezeket a nyugdíjrendszereink
problémáival kapcsolatos közös aggályokat tárgyalja, és programot határoz meg a
hosszú távon megfelelő és fenntartható nyugdíjak érdekében, megteremtve a
feltételeket ahhoz, hogy a nők és a férfiak egész életük során nagy
számban legyenek jelen a munkaerőpiacon, valamint több lehetőséget
adva a biztonságos kiegészítő nyugdíj-megtakarítások összegyűjtésére.
Európai szintű, előremutató szakpolitikai irányvonalakat és
kezdeményezéseket javasol, amelyeken keresztül az EU támogatni tudja a
tagállami politikai döntéshozókat a reformigények kielégítésére irányuló
törekvéseikben, különösen a 2011-es és 2012-es éves növekedési jelentésekben
kiemelt, valamint a 2011. évi országspecifikus ajánlásokban meghatározott
igények tekintetében. Ez a fehér könyv A megfelelő,
fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé című zöld
könyv[1]
által elindított széles körű konzultáció eredményeit is tárgyalja. Több
száz érdekelt, valamint az Európai Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság és a Régiók Bizottsága is reagált erre a könyvre és fejezte ki
azirányú elvárását, hogy a nyugdíjügyek uniós szinten átfogóan és
összehangoltan legyenek kezelve.
2.
A jelenlegi kihívások a nyugdíjak terén
A nyugdíjrendszerek fenntarthatósága és
megfelelősége azon múlik, hogy milyen mértékben támaszkodnak a
foglalkoztatásban állóktól származó járulékokra, adókra és megtakarításokra. A
finanszírozási szabályokat, a jogosultsági és munkaerő-piaci feltételeket
úgy kell kialakítani, hogy a járulékok és jogosultságok, valamint az aktívan
foglalkoztatott járulékfizetők és a nyugdíjas kedvezményezettek száma
között egyensúly jöjjön létre.
2.1.
A nyugdíjrendszerek pénzügyi
fenntarthatóságának biztosítása
A nyugdíjak az állami kiadások igen nagy és
egyre nagyobb részét, jelenleg átlagosan a GDP több mint 10 %-át teszik
ki, amely 2060-ban az EU egész területén 12,5 %-ra emelkedhet[2]. Bár az országok hasonló
demográfiai kihívásokkal néznek szembe, mégis igen különböző helyzetben
vannak: Írország pl. a GDP 6 %-át, míg Olaszország a GDP 15 %-át
költi állami nyugdíjkiadásokra. Az utóbbi évtizedben a nyugdíjrendszerek
megreformálásában jelentős előrelépés mutatkozott. A tagállamok
többsége kiigazította nyugdíjrendszereit, hogy fenntarthatóbb alapokra helyezze
őket, és lehetővé tegye, hogy átvészeljék a közelgő demográfiai
változásokat. Ezt olyan reformok révén hajtották végre, amelyek célja, hogy a
rendszerek paraméterei összhangba kerüljenek a költségvetési
fenntarthatósággal, illetve olyan strukturális reformok révén, mint pl. az
ellátással meghatározott nyugdíjrendszerekről a befizetésekkel
meghatározott nyugdíjrendszerekre való átállás vagy kötelező
tőkefedezeti pillérek létrehozása. Sok esetben azonban további reformokra van
szükség, valamint a pénzügyi és gazdasági válság hatására nehezebben lehet
megbirkózni a demográfiai változásokkal, sőt a válság néhány
nyugdíjrendszerben újabb hiányosságokra irányította a figyelmet. Több
tagállamban tehát a kiadások oldalán elengedhetetlenek lesznek a további
kiigazítások, ezzel együtt pedig a foglalkoztatási arány és termelékenység
fellendítésére irányuló fokozottabb törekvések. A Stabilitási és Növekedési
Paktum költségvetési keretével összhangban hiteles költségvetési stratégiát
kell szigorúan végrehajtani, kellőképpen figyelembe véve a nyugdíjreform
végrehajtásának nettó költségeit. A népesség elöregedése által jelentett
kihívás tekintetében a stockholmi Európai Tanács 2001-ben három pilléren nyugvó
stratégiát határozott meg: i. az államadósság csökkentése, ii. a
termelékenység, valamint a foglalkoztatás növelése, különösen az idősebb
munkavállalók esetében, és iii. a szociális biztonsági rendszerek
megreformálása. Ez a három pilléres stratégia, amely az idősödő
népességek kihívásával kíván megbirkózni, a közelmúltban az átfogó Európa 2020
stratégia összefüggésében kiegészült, emellett a nyugdíjakról szóló 2010. évi
zöld könyv vitát indított egy olyan átfogó megközelítésről, amely
megfelelő, fenntartható és biztonságos nyugdíjjövedelmek megvalósítására
törekszik.
2.2.
A nyugellátások megfelelőségének
fenntartása
Az uniós népesség jelentős és egyre
nagyobb részét (120 millió azaz 24 %) képviselő idősebb európai
polgárok fő jövedelemforrása a nyugdíj, amely főleg az állami
rendszerekből származik. A nyugdíjrendszerek alapvető célja valójában
a megfelelő nyugdíjjövedelmek, valamint annak biztosítása, hogy az
idősödő korosztály tisztességes körülmények között és gazdasági
függetlenségben éljen, a nyugdíjak továbbá automatikus stabilizáló szerepet is
játszanak. Mindez nagyjából már megvalósult az EU-ban, de még mindig fontos
hiányosságok vannak. A 65 év felettiek az össznépesség átlagjövedelmének
csaknem 94 %-ában részesülnek[3],de
a 75 év feletti nők kb. 22 %-a mégis a szegénységi küszöb alatt él[4]. Míg a közelmúlt állami
nyugdíjreformjai a szegénység elleni védelem szintjének, javítására vagy
fenntartására törekedtek, a legtöbb ilyen reform később alacsonyabb
bérpótlási arányokat (a korábbi keresethez viszonyított nyugdíj) eredményez (2.
ábra). 2. ábra:
Előrevetített változás a kötelező és kiegészítő nyugdíjrendszerek
bérpótlási arányaiban 2008 és 2048 között (százalékban) Forrás: A szociális
védelemmel foglalkozó bizottság mutatókkal foglalkozó alcsoportjának (ISG)
vizsgálata a 2008–2048 közötti elméleti bérpótlási arányokra vonatkozóan A bérpótlási arányok várható csökkenése azonban a feltételezett
változatlan nyugdíjkorhatáron alapul. A nyugdíjkorhatár emelése segít
fenntartani, sőt akár növelni a bérpótlási arányok későbbi szintjét.
Ezt a hatást a 3. ábra mutatja be, amely összehasonlítja a jelenleg 65 éves
korban, 40 év munkaviszony után nyugdíjazott személyek bruttó bérpótlási arányait
a jövőben később (67 éves korban, 42 év munkaviszony után, a többi
elem változatlansága mellett) nyugdíjba vonuló személyek bérpótlási arányával
(3. ábra). 3. ábra: A
hosszabb munkaviszony előrevetített hatása a 2008 és 2048 közötti
bérpótlási arányokra Forrás: ISG vizsgálat
a 2008–2048-as elméleti bérpótlási arányokról A kiegészítő nyugdíj-megtakarítások
szintén segíthetik később a megfelelő bérpótlási arányok biztosítását[5]. Néhány ország intézkedéseket
vezetett be állami felosztó-kirovó nyugdíjrendszerük magán tőkefedezeti
rendszerekkel való kiegészítésére, de a kiegészítő nyugdíj-megtakarítási
lehetőségek terén sok tagállam még sokat fejlődhet. Ehhez azonban
arra lenne szükség, hogy a magán tőkefedezeti rendszerek biztonságosabbá
és költséghatékonyabbá váljanak, valamint összeegyeztethetőbbek legyenek a
rugalmas munkaerő-piacokkal és a mobilitással. Néhány országban a válság egyértelműen
bebizonyította, hogy javítani kell az előfinanszírozott nyugdíjrendszerek
kockázatenyhítő képességén és a csapásokkal szembeni ellenálló-képességén.
A recesszió és az államháztartások azt követő romlása szintén napvilágra
hozott néhány hiányosságot abban, ahogyan néhány tagállam kötelező
magánnyugdíjpénztárok kiépítésére törekedett.
2.3.
A nők és az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci
részvételének növelése
Az idősödés jelentette kihívást gyakran az
időskori demográfiai függőségi ráta (a 65 év feletti népesség a 15–64
éves népességhez képest) megkétszereződésével szemléltetik: a 2010-es
26 %-ról ez 2050-re 50 %-ra nő. Az igazi kérdés azonban a
gazdasági függőségi ráta, amelyet a munkanélküliek és a nyugdíjasok
foglalkoztatottakhoz viszonyított százalékos arányát fejezi ki. Ha Európa eléri
az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási célkitűzését, vagyis azt, hogy a 20–64
éves népesség foglalkoztatási aránya 75 %-os legyen, és a 2010–2050-ös
időszakban további előrelépések történjenek, akkor a gazdasági
függőségi arány a mostani 65 %-ról 2050-re csak 79 %-ra fog
nőni[6].
Számos ország esetében a foglalkoztatottság
arányának növelésével jelentős lehetőség adódhat a nyugdíjrendszerek
megfelelőségének és fenntarthatóságának javítására, és ez nemcsak az
idősebb korosztályra igaz, hanem az alacsonyabb foglalkoztatottságú más
csoportokra is, mint pl. a nőkre, a migránsokra és a fiatalokra. Az EU
foglalkoztatottsági célkitűzésének elérése vagy a legjobban teljesítő
országokhoz való felzárkózás kis híján semlegesíthetné azt a hatást, amelyet a
népesség elöregedése a GDP-n belül a nyugdíjak súlyára gyakorol.. A nyugdíjrendszerek befolyásolják a nyugdíjba
vonulás módozatait, ezáltal a munkaerő-kínálatot és a gazdasági
függőségi rátát is. A fő paraméter a rendes és a korai nyugdíjazásra
feljogosító korhatár. Jelenleg az emberek felnőtt életük
mintegy egy harmadát töltik nyugdíjban, és változatlan szakpolitikák mellett ez
az arány a várható élettartam növekedésével összhangban tovább nőne.
Ezenkívül a munkaerőpiacról való korai kilépés eredményeként az
idősebb munkavállalók (55–64 évesek) foglalkoztatottsági aránya az EU-ban
2010-ben 50 % alatt volt. Ez az összesített uniós számadat azonban nagy
tagállami különbségeket fed: pl. Máltában 30,2 %, míg Svédországban 70,5 %
az arány (4. ábra). Az idősebb nők foglalkoztatási aránya (38,6 %)
továbbá jóval alacsonyabb, mint a férfiaké (54,6 %). Az utóbbi időkben a korai nyugdíjazás
felé mutató tendencia azonban megfordult. Az 55–64 éves
korosztály foglalkoztatási aránya az EU-27 országaiban a 2001-es 37,7 %-ról
2010-ben 46,3 %-ra nőtt. Ezenkívül a tagállamokban már
elfogadott nyugdíjreformok, amelyeket sok esetben fokozatosan vezetnek majd be
jelentősen megnövelhetik az idősebb munkavállalók részvételi arányát.
Ennél azonban többre van szükség. A munkaerő-piaci részvétel az
éppen a nyugdíjkorhatár alatti korcsoportok körében jelenleg még mindig túl
alacsony, és a fejlődés túl korlátozott. A rögzített nyugdíjkorhatár a
munkaerő-piacról való könnyű, korai kilépési lehetőségekkel
együtt egyre jobban fel fogja borítani az egyensúlyt az aktív évek és a
nyugdíjban töltött évek között. A munkaerő-piaci részvétel növelése
érdekében a nyugdíjrendszerek megreformálása kulcsfontosságú a gazdasági
növekedés fellendítéséhez, valamint a fenntartható és megfelelő nyugdíjak
számára szilárd alap megteremtéséhez. A nyugdíjjogosultsági korhatár emelésére
irányuló reformok sikere (ideértve a korengedményes nyugdíjrendszerek fokozatos
eltörlését is) azonban azon múlik, hogy az idősebb nőknek és
férfiaknak jobb lehetőségei lesznek-e a munkaerőpiacon maradáshoz.
Ebbe beletartozik a munkahelyek és a munkaszervezés átalakítása, az egész
életen át tartó tanulás előmozdítása, a munka, a magánélet és a családi
élet összeegyeztetésére irányuló költséghatékony szakpolitikák, az egészséges
időskort támogató intézkedések, valamint a nemek közötti
egyenlőtlenségek és a kor szerinti megkülönböztetés elleni küzdelem. Az
ilyen reformok politika elfogadottsága továbbá azon múlik, hogy tisztességesnek
tartják-e őket. Ehhez figyelembe kell venni azt, hogy a munkaképesség – és
az elhelyezkedés képessége – egyénenként más és más, valamint 60 vagy 65 éves
korban a várható élettartam és egészségi állapot a már fiatalon munkába álló
fizikai munkások esetében általában rosszabb. 4. ábra: Az
idősebb (55–64 éves) munkavállalók foglalkoztatási aránya 2010-ben az EU
tagállamaiban Forrás: Eurostat
2.4.
A tagállamok és az EU szerepe a nyugdíjak
kérdésében
Saját nyugdíjrendszereik kidolgozásáért saját
körülményeiknek megfelelően elsősorban a tagállamok a felelősek.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés azonban megköveteli,
hogy az EU támogassa és egészítse ki a tagállamok szociális védelemre irányuló
tevékenységeit (153. cikk), továbbá szakpolitikáinak meghatározása és
végrehajtása során vegye figyelembe a megfelelő szociális védelmet (9.
cikk). A tagállami nyugdíjrendszereket és
szakpolitikákat számos uniós hatáskör és szakpolitikai kezdeményezés érinti. Az
EU a nyugdíjakkal kapcsolatban eddig csak egészen egyedi kérdésekkel
foglalkozott meglehetősen elaprózott módon: ilyen volt pl. a személyek
szabad mozgása előtt álló akadályok elhárítása, annak meghatározása, hogy
a magánnyugdíjpénztárak hogyan profitálhatnának a belső piacból, a nemek
közötti egyenlőség elősegítése, vagy a nemi megkülönböztetés elleni
küzdelem és a költségvetés fenntarthatóságának megfigyelése. A nyugdíjakkal
kapcsolatos makroökonómiai, szociális és foglalkoztatási kihívások
nagyságrendje és egymástól való függése miatt átfogó megközelítésre van
szükség. Annak támogatására, hogy a tagállamok
megfelelő és fenntartható nyugdíjakat nyújthassanak, a szakpolitikai
eszközök széles köre áll az EU rendelkezésére. A nyugdíjakról szóló 2010. évi
zöld könyvben a Bizottság hangsúlyozta, milyen fontos a nyugdíjjal kapcsolatos
kérdések átfogó kezelése és a szakpolitikák közötti szinergiák optimalizálása.
Az Európa 2020 stratégia és a gazdasági kormányzás európai szintű
megerősítése szilárdabb keretet nyújt a nyugdíjrendszerek kritikus
vizsgálatához. Ezzel elismerik, hogy a nyugdíj, amely létfontosságú szerepet
játszik sok uniós polgár megélhetésében, egyben az állam egyik legnagyobb
kiadási tétele, és éppen ezért a tagállamok közös ügye. A tagállamok
kormányaival folytatott szoros együttműködésen kívül (nevezetesen a
szociális védelemmel foglalkozó bizottságban, a Gazdaságpolitikai Bizottságban
és a Foglalkoztatási Bizottságban) fontos biztosítani, hogy a megfelelő,
fenntartható és biztonságos nyugdíjak elérésének mikéntjéről folytatott
megbeszéléseken más, nem kormányzati érdekelt felek is részt vehessenek. Ez a fehér könyv tiszteletben tartja a
tagállamok felelősségi körét. Célja, hogy az uniós szakpolitikai eszközök
nagyobb támogatást nyújtsanak a tagállami nyugdíjreform-törekvéseknek, és
egymást kölcsönösen megerősítő kezdeményezéseket javasol, a pénzügyi
ösztönzőkről szóló jogszabályoktól egészen a szakpolitikai
koordinációig, figyelemmel kísérve az integrált és átfogó Európa 2020 stratégia
keretén belüli közös célkitűzések eredményeit.
3.
A nyugdíjreformok szükségessége
A nyugdíjpolitikák előtt álló kihívás egy
pénzügyileg fenntartható rendszer működtetése, amely eléri a
nyugdíjrendszerek alapvető célját, vagyis megfelelő
nyugdíjjövedelmeket nyújt, valamint biztosítja, hogy az idősebb emberek
tisztességes körülmények között és gazdasági függetlenségben éljenek. A Bizottság 2011-es[7] és 2012-es éves növekedési
jelentése[8]
olyan fő irányvonalakat emelt ki a nyugdíjreformok számára, amelyek
hozzájárulnak a növekedést ösztönző költségvetési konszolidációhoz,
valamint megfelelő és fenntartható nyugdíjakat biztosítanak majd. E
célkitűzések elérése érdekében az éves növekedési jelentés hangsúlyozta a
munkával töltött évek és a nyugdíjas évek közötti jobb egyensúly
biztosításának, valamint a kiegészítő nyugdíj-megtakarítások
elősegítésének fontosságát. A Bizottság konkrétan a következőket
javasolta: a) a nyugdíjkorhatár összekötése a
várható élettartam növekedésével , b) a korkedvezményes
nyugdíjrendszerekhez való hozzáférés és a munkaerőpiacról való más korai
kilépési lehetőségek korlátozása, c) a munkában eltöltött idő
meghosszabbítása az egész életen át tartó tanuláshoz való könnyebb hozzáférés,
a munkahelyeknek a még sokfélébb munkaerő igényeihez való igazítása, az
idősebb munkavállalók számára foglalkoztatási lehetőségek
biztosítása, valamint az aktív és egészséges öregkor támogatása révén, d) a nők és férfiak
nyugdíjkorhatárának egyenlővé tétele, valamint e) a nyugdíjjövedelmek fokozása
érdekében a kiegészítő nyugdíj-megtakarítások támogatása. E célkitűzések mentén a nyugdíjreformok
sikeres végrehajtása hozzájárul ahhoz, hogy a nyugdíjrendszerek fenntarthatóbb
pályára kerüljenek, és ezáltal segíti a tagállamokat abban, hogy
állampolgáraiknak öregkorukban még sokkal kedvezőtlenebb demográfiai
körülmények között is megfelelő jövedelmet biztosíthassanak. Az éves növekedési jelentések ajánlásaival
összhangban a szociális biztonsági rendszer megreformálásában több országban
jelentős eredmények születtek (legutóbb Csehországban, Görögországban,
Észtországban és Olaszországban, a legutóbbi nyugdíjreformok tekintetében lásd
a 3. mellékletet). Mégis több szakpolitikai fellépésre van még szükség,
mégpedig haladéktalanul. A sikeres reformokhoz szükséges elemeket – az éves
növekedési jelentések elemzései szerint – az alábbiakban vázoljuk.
3.1.
A munkaviszonyban és nyugdíjban töltött
idő közötti egyensúly
3.1.1.
A nyugdíjkorhatár hozzáigazítása a várható
élettartam meghosszabbodásához
A nyugdíjakról 2011 júliusában elfogadott
országspecifikus ajánlások arra koncentrálnak, hogy az idősebb
munkavállalókat a munkapiacon kell tartani, nevezetesen a nyugdíjkorhatár
megemelésével és a várható élettartam meghosszabbodásához való igazításával. Először
is a tényleges nyugdíjkorhatár megemelése bizonyos mértékben kompenzálná az
élettartam korábbi megnövekedését, amelyet még nem számítottak bele a
nyugdíjkalkulációkba. A nyugdíjkorhatár várható élettartamhoz való kötése
elősegítené a ledolgozott és a nyugdíjban töltött évek közötti egyensúly
helyreállítását. Ez különösen fontos a későbbi fenntarthatóság
szempontjából. A Bizottság 2009. évi fenntarthatósági jelentésének szimulációi
azt mutatják, hogy a várható hosszabb élettartammal párhuzamosan a nyugdíjkorhatár
megemelése az elkövetkező 50 évben a nyugdíjkiadások tervezett
növekedésének több mint felével egyenlő költségvetési megtakarítást
eredményezne[9].
Néhány tagállam úgy próbál későbbi
nyugdíjazást elérni, hogy megemeli a teljes nyugdíj megszerzéséhez szükséges
járulékfizetési évek számát, vagy a várható élettartam növekedéséhez köti (pl.
Csehország, Görögország, Franciaország, Olaszország). Más országok a
nyugdíjellátás szintjét kötik a hosszabb várható élettartamhoz (pl.
Portugália), míg néhányan az ellátás szintjét a nyugdíjrendszer pénzügyi
egyensúlyához kötik (pl. Németország, Svédország), amelyet befolyásolnak majd a
demográfiai változások és a várható élettartam megnövekedése. A legtöbb
tagállam hosszabb munkaviszonnyal lehetőséget kínál a magasabb nyugdíjra,
amivel egy adott nyugdíjkorhatár esetén kompenzálni lehet a nyugdíjak
csökkenő értékét, és így meg lehet őrizni a nyugdíjak
megfelelőségét. A tényleges nyugdíjkorhatár megemelése nem a
fiatalok és az idősek érdekeinek ütköztetését jelenti, hanem inkább a
köztük lévő megfelelő egyensúly megtalálását. A néhány plusz életév
alatti aktivitás nem azt jelenti, hogy az idősebbeket a fiatalok javára
megfosztják a jól megérdemelt nyugdíjuktól. Nem jelenti azt sem, hogy az
idősebb munkavállalók olyan állásokat tartanak meg, amelyek egyébként a
fiatalok rendelkezésére állnának. Valójában az idősebb munkavállalók
legnagyobb foglalkoztatási arányát mutató tagállamokban a fiatalok munkanélküliségi
aránya is a legalacsonyabbak között van. Hosszabb távon a munkahelyek száma
nincs rögzítve, de a szakképzett munkavállalók számától függ, ami a gazdasági
növekedés mozgatórugója. A tapasztalt idősebb munkavállalók egyre nagyobb
elérhetősége megszilárdítja Európa növekedési potenciálját, ami több
lehetőséget és jobb életkörülményeket biztosít a fiatalok és idősek
számára egyaránt. 2012-ben az aktív idősödés és a nemzedékek közötti
szolidaritás európai évének a kulcsgondolata jobb körülmények biztosítása lesz
minden korosztály számára .
3.1.2.
A korkedvezményes nyugdíj igénybevételének
korlátozása
A munkaerő-piaci jelenlét
meghosszabbítását célzó nyugdíjreformoknak arra is figyelniük kell, hogy
megszüntessék a jogosulatlan korkedvezményes nyugdíjlehetőségeket, amelyek
minden munkavállalóra vagy egyes hivatásokra alkalmazhatók. Néhány tagállamban a törvényileg szabályozott
nyugdíjrendszer a teljes járulékfizetési időszakkal rendelkezők
számára lehetővé teszi, hogy a rendes nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjba
vonulhassanak (pl. Ausztria, Belgium és Luxemburg). A nyugdíjreformoknak tehát
nemcsak a nyugdíjkorhatár megemelésére kell összpontosítaniuk, hanem adott
esetben a járulékfizetési időszak hosszára is, amelynek szintén tükröznie
kell a hosszabb várható élettartamot. A járulékfizetési időszak
figyelembevétele (még ha a szükséges hosszúság a várható élettartammal
párhuzamosan nő is) hatására a nyugdíjrendszerek tisztességesen járnak el
azokkal szemben, akik korán kezdték pályafutásukat (általában azok a szakképzetlen
munkások, akiknek gyakran rövidebb a várható élettartamuk és rosszabb az
egészségi állapotuk). Az egyes tagállamok eltérően reformálják
meg korengedményes nyugdíjrendszereiket. Bizonyos esetekben a korengedményes
nyugdíj költségeinek egésze vagy legalábbis jelentős része a munkáltatóra
hárulhat. A különlegesen fáradságos vagy veszélyes munkát végzők a
korkedvezményes nyugdíj helyett más lehetőségekkel, pl. a munkahelyi
mobilitással is élhetnek. Néhány tagállamban a nyugdíjjogosultság
szabályai szigorúbbá válnak – pl. a nyugdíjjogosultság korhatárának emelésével.
Egyes országok csökkentik a különleges rendszerek nyújtotta ellátások szintjét
vagy meg is szüntetik az ilyen rendszereket. Amikor a korkedvezményes
nyugdíjazási lehetőségek megszűnnek, fontos biztosítani, hogy az
érintettek tudjanak tovább dolgozni, vagy ha ez nem lehetséges,
megfelelően biztonságos jövedelemmel rendelkezzenek.
3.1.3.
A hosszabb munkaviszony támogatása
A korkedvezményes nyugdíjrendszerek fokozatos
eltörlésével és a nyugdíjkorhatár emelésével párhuzamosan olyan megfelelő
egészségügyi, munkahelyi és foglalkoztatási intézkedéseket kell hozni, amelyek
lehetővé teszik, hogy az emberek tovább maradhassanak a
munkaerőpiacon. Ezek hiányában – ha ezek a nyugdíjkorhatárt célzó reformok
megnövelik a más ellátásokra (pl. munkanélküli segélyre, rokkantsági nyugdíjra,
szociális segélyekre) szorulók számát – az államháztartásokra gyakorolt hatás
sokkal kedvezőtlenebb lehet. Másik lehetőség, hogy az állami
költségvetésekből származó megtakarítások onnan erednek, hogy az
idősebb munkavállalók kevesebb nyugdíjat kapnak, ha nem tudnak
munkaviszonyban maradni a rendes nyugdíjkorhatárig. Ennek eredményeként
idős korban nagyobb lenne az elszegényedés veszélye.
A nyugdíjak megfelelősége és fenntarthatósága szempontjából különösen
fontosak a tagállamokban folytatott valós párbeszédek, amelyek a hosszabb
munkával töltött élethez új lehetőségeket teremtő szakpolitikák terén
a konszenzus kialakítása érdekében egybegyűjtik a kormányt, a szociális partnereket
és más érdekelt feleket, miközben szolidaritást tanúsítanak azokkal szemben is,
akik nem tudnak tovább munkaviszonyban maradni. Azt is fontos kifejteni, hogy
ahogyan a várható élettartam növekedik, a hosszabb munkaviszony nem jelenti
azt, hogy az emberek kevesebb nyugdíjas évet élvezhetnek.
Különösen fontos tényező a nyugdíjkorhatárhoz közel állók egészségi
állapota, ugyanis ez befolyásolja az emberek képességét és hajlandóságát a
további munkára, és végső soron a munkaerőpiacra is kihat. A
betegségek megelőzésébe, az egészséges és aktív időskor
elősegítésébe és a költséghatékonyabb egészségügyi rendszerekbe való
befektetés fontos szerepet fog játszani a sokáig munkaképes, egészséges és
termelékeny munkaerő fenntartására és maximalizálására irányuló
törekvésekben. Mindez viszont segít csökkenteni a betegség miatti korai
nyugdíjba vonulást, hozzájárul az 55 éven felettiek munkaerő-piaci
részvételének növeléséhez, és valamelyest enyhíti a nyugdíjakra nehezedő
nyomást.
További intézkedések pl. az indokolatlan kötelező nyugdíjkorhatár
felülvizsgálata, a munkahelyi egészség és biztonság elősegítése, az egész
életen át tartó tanuláshoz való hozzáférés biztosítása, a munkahelyek
hozzáigazítása az idősebb munkavállalók igényeihez, valamint a rugalmas
munkakörülmények új lehetőségeinek kialakítása , pl. a részmunkaidő
és a részleges nyugdíj kombinálása. „Második karriert” és megfelelő
„pályafutás-végi” állásokat is létre lehet hozni. Fontos továbbá a
foglalkoztatás előtt álló akadályok felszámolása, továbbá a munkával
töltött életszakasz meghosszabbítása az adókedvezmény- és a javadalmazási
rendszerekben a nők és férfiak számára egyaránt. Mivel az 55–64 éves
nők és férfiak foglalkoztatási aránya között igen nagy a különbség, minden
kezdeményezésnek hangsúlyosan figyelembe kell vennie a munkában eltöltött
idő meghosszabbodásának és az aktív időskornak a nemek közötti
egyenlőséghez kapcsolódó aspektusait, ideértve azokat az intézkedéseket
is, amelyek megkönnyítik a munka és a gondozási feladatok összeegyeztetését, és
csökkentik a nemek közti foglalkoztatási és jövedelmezési aránytalanságokat. Az
Európai Szociális Alap (ESZA) fontos szerepet játszhat abban, hogy a politikai
döntéshozók, a munkáltatók és a munkavállalók az eddiginél inkább képesek
legyenek arra, hogy elhárítsák az akadályokat a nők foglalkoztatása
elől, felszámolják az aktív élet meghosszabbítását fékező
tényezőket, és elérjék a az idősebb női és férfi munkavállalók
foglalkoztathatóságának fellendítéséhez szükséges eredményeket
3.1.4.
A nők és férfiak nyugdíja közötti különbségek
megszüntetése
2009-ben 13 tagállamban még mindig alacsonyabb
volt a nők nyugdíjkorhatára, mint a férfiaké. A jelenlegi jogszabályok
alapján azonban 2020-ra 18 tagállamban már azonos lesz a nyugdíjkorhatár. Öt
tagállamnak hosszabb távú tervei vannak a nyugdíjkorhatár kiegyenlítésére, és a
27 tagállam közül csak négynek nincsenek jogszabályai erre vonatkozóan (az
országspecifikus adatokat lásd a 3. mellékletben). A nők és férfiak
nyugdíjkorhatárának kiegyenlítése jelentősen hozzájárulhat az idősebb
munkavállalók munkaerő-piaci részvételének növeléséhez, és hozzájárulhat a
nők jövedelmének növeléséhez; ezért a kiegyenlítést minél hamarabb végre
kell hajtani. A nyugdíjkorhatárok kiegyenlítését a nemek
közötti szélesebb értelemben vett a nyugdíjbeli egyenlőtlenségek
összefüggésében kell vizsgálni, amelyek a nők és férfiak közötti
különbségekből fakadnak a foglalkoztatás, a bér, a járulékok, valamint a
munkaviszony gondozási feladatok miatti megszakítása vagy ezért végzett
részidős munka szempontjából.. A munkaerőpiacon a nemek közötti
egyenlőtlenségek tartós fennállása ahhoz vezet, hogy a nők kisebb
nyugdíjakra jogosultak. A megfelelő és fenntartható nyugdíjhoz tehát olyan
nyugdíj- és foglalkoztatási politikák elegye szükséges, amely a nemek közötti
különbségek megszüntetését célozzák a nyugdíjjövedelmek terén. Olyan
hatékonyabb megoldásokra van szükség, amelyek nem az előre kiszabott nemi
szerepek feltételezésén alapulnak – pl. a nők és férfiak számára egyaránt
elérhető lenne a gondozásra szoruló személynek nyújtott gondozásért járó
jóváírás – amelyek megőriznék a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát,
ideértve az újbóli munkába állás megkönnyítését is. A munka és a magánélet összeegyeztetésének
megkönnyítésével a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentésének hosszú
távú, közvetett pozitív hatásai is lehetnek a nyugdíjrendszerekre, ugyanis
könnyebbé válik a családalapítás, így megnő a születési arány, és hosszú
távon mérséklődik a munkaképes korú népesség hanyatlása.
3.2.
Kiegészítő magánnyugdíj-megtakarítások
kialakítása
A kiegészítő nyugdíj-megtakarításoknak
nagyobb szerepet kell játszaniuk a nyugdíjak későbbi megfelelőségének
biztosításában, ezért a tagállamoknak meg kell találniuk a módját annak, hogyan
javítsák a kiegészítő nyugdíjrendszerek költséghatékonyságát, biztonságát
és az egyenlő hozzáférést. Az adózási és más pénzügyi ösztönzők,
valamint a kollektív tárgyalások fontos szerepet játszanak ebben. Ezeket az
eszközöket az EU-ban nagyon sokféleképpen használják, tehát sokat lehet
egymástól tanulni. A nemek közötti egyenlőségi szempontok kezelése szintén
alapvető lesz a meglévő nemek közötti különbségek növelésének
elkerülése érdekében, mivel a nőknek jelenleg kevesebb lehetősége van
kiegészítő nyugdíj-megtakarítások felhalmozására, mint a férfiaknak. A válság rávilágított, hogy a tőkefedezeti
nyugdíjrendszerek mennyire érzékenyen reagálnak a pénzügyi válságokra és a
gazdasági visszaesésekre. Megmutatta azt is, hogy a magánnyugdíjak nagyobb
biztonsága érdekében felül kell vizsgálni a szabályozási keretet és a rendszer
szerkezetét. Az EU-nak ezen a területen jogalkotási hatásköre van, és már
életbe is lépett két dokumentum: a munkáltató fizetésképtelensége esetén a
munkavállalók védelméről szóló irányelv[10]
és a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről
és felügyeletéről szóló irányelv (IORP-irányelv)[11]. A zöld könyvről szóló
konzultáció megerősítette, hogy az egységes piac a megfelelő
nyugdíjak és a költségvetési fenntarthatóság támogatása szempontjából
kulcsfontosságú. A méretgazdaságosságon, a kockázatmegosztáson és innováción
keresztül még mindig vannak feltáratlan lehetőségek további
hatékonyságnövekedésre. Az EU meg tudja erősíteni szabályozási keretét
annak érdekében, hogy a tagállamok általános nyugdíjrendszerén belül támogassa
a foglalkoztatói nyugellátás szolgáltatását, és hozzájáruljon a nyugdíjak
költségeinek csökkentéséhez. Ezért kerül felülvizsgálatra az IORP-irányelv,
hogy tovább könnyítse a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények
több tagállamot érintő tevékenységeit, és korszerűsítse azok felügyeletét,
figyelembe véve a tagállamok különböző típusú foglalkoztatói nyugellátást
szolgáltató intézményeit. Emellett javítani kell a foglalkoztatáshoz nem
kötődő egyéni nyugdíj-megtakarításokhoz kapcsolódó pénzügyi termékek,
mint pl. a harmadik pillér alá tartozó rendszerek és egyéb pénzügyi termékek
minőségét is, amelyek az idősek jövedelmének kiegészítését
szolgálják. A fogyasztók tájékoztatására és a védelem javítására van szükség
ahhoz, hogy a munkavállalók és befektetők nagyobb bizalommal viseltessenek
a nyugdíj-megtakarításokkal kapcsolatos pénzügyi termékek iránt. A kiegészítő nyugdíjrendszerek nagyobb
fokú igénybevételének hatására a határok átlépésével egyesek elveszíthetik
nyugdíjjogosultságuk jelentős részét. Kötelező szociális védelmi jogosultságukat
az uniós jogszabályok garantálják (különösen a 883/2004/EK rendelet[12]), de a magánrendszerek nem
tartoznak e rendelet hatálya alá. Ezért fontos olyan intézkedéseket elfogadni,
amelyek nem engedik, hogy a kiegészítő nyugdíjrendszerek akadályozzák a
szakmai mobilitást és a munkaerő-piaci rugalmasságot, amelyek közvetlenül
is hozzájárulhatnak az EU-n belüli egyre nagyobb gazdasági növekedéshez
anélkül, hogy kedvezőtlenül befolyásolnák a kiegészítő nyugdíjak
általános ellátását. A másik tagállamban dolgozó polgároknak a
határokat átlépve nem csak felhalmozott nyugdíjjogosultságukat kell
megőrizniük. Tisztán kell látniuk azt is, hogy a kötelező és a
foglalkoztatói nyugdíjrendszerekből származóan milyen felhalmozott
jogosultságaik vannak. Mindezt az egész EU-ra vonatkozó
nyugdíj-nyomonkövető szolgáltatások kialakításán keresztül lehet elérni,
amelyek hasonlóak a néhány tagállamban már működő szolgáltatásokhoz.
A nyomon követő szolgáltatások pontos és naprakész információkkal látják el
a polgárokat nyugdíjjogosultságaikról, valamint előrevetítik a nyugdíjba
vonulásuk után a kötelező és foglalkoztatói nyugdíjrendszerekből
várható jövedelmüket. Így ki tudják mutatni a polgároknak a hosszabb munkával
töltött idő és a kiegészítő nyugdíj-megtakarítás előnyeit, hogy
nyugdíjas korukban is megfelelő jövedelmük legyen. Az alapjellegzetességek
minimális összehangolásával a tagállami követő szolgáltatásokat össze
lehetne kapcsolni, hogy létrejöjjön a követő szolgáltatások uniós
rendszere.
4.
Az uniós eszközök felhasználása
Ahogyan a tagállami nyugdíjpolitikák egyre
inkább közös üggyé válnak, az EU logikusan egyre fontosabb szerepet játszik
abban, hogy a tagállamok elérhessék a megfelelő és fenntartható nyugdíjra
irányuló célkitűzésüket. Az EU egy sor szakpolitikai eszközt tud
felhasználni a megfelelő, biztonságos és fenntartható nyugdíjak
elősegítésére, még ha a célkitűzések elérése továbbra is
egyértelműen a tagállamok felelőssége marad. Jogszabályok: A
tagállamok nyugdíjrendszerének felépítéséről szóló jogalkotás nem
tartozik az EU hatáskörébe, bár hozhat jogszabályt olyan ügyekről, amelyek
befolyásolják a belső piac működését (a személyek szabad mozgása, a
szolgáltatások nyújtásának szabadsága, fogyasztóvédelem), a
megkülönböztetésmentességet hirdetik (különösen a nem és a kor alapján), és a
munkavállalók érdekeit védik. A tagállami nyugdíjrendszerekkel kapcsolatosan
már vannak hatályban rendeletek és irányelvek. Az EU ezenkívül
elősegítheti a „puha jogi” intézkedéseket, mint pl. a helyes gyakorlatok
kódexét. Finanszírozás: Az
EU mozgósíthatja alapjait a nyugdíjakkal kapcsolatos bizonyos szakpolitikai
célkitűzések elérésére. Az Európai Szociális Alap messze a legfontosabb
európai eszköz erre a célra, amely felhasználható az idősebb munkavállalók
foglalkoztathatóságának és munkaerő-piaci lehetőségei
elősegítésére. Több kisebb finanszírozási eszköz is létezik olyan
szakpolitikai területeken, mint pl. a foglalkoztatás és szociális politika
(PROGRESS), a közegészségügy és az egész életen át tartó tanulás: ezek
felhasználhatók a tagállamok szakpolitikáinak fejlesztésére, különösen az
kölcsönös tanulás által. Politikai koordináció: az Európa 2020 stratégia az európai szemeszter összefüggésében a
nemzeti politikák erősebb koordinációját vonja magával, elsősorban az
országspecifikus ajánlások eszközének használatával. Ezt a folyamatot a
szakpolitikai bizottságok, mint pl. az EPC, az SPC és az EMCO munkája is
alátámasztja, amelyek részletesen megvizsgálják a nyugdíjak
megfelelőségével és fenntarthatóságával, valamint a hosszabb munkaviszony
elősegítésével kapcsolatos sajátos kihívásokat. Ez a fehér könyv átfogó uniós szintű
kezdeményezéseket mutat be, amelyek a tagállami nyugdíjreformokat támogatják.
Az éves növekedési jelentésben leírt reform két fő területét érintik e
kezdeményezések: a munkaviszonyban és a nyugdíjban töltött idő közötti
egyensúlyt, valamint a kiegészítő magánnyugdíj-megtakarítások
fejlesztését. A fehér könyv azt is biztosítani kívánja, hogy a zöld könyv által
elindított átfogó folyamat a koordinációs és felügyeleti eszközök javításával
fennmaradjon. Az egyedi intézkedéseket az 1. melléklet határozza meg, ilyen pl.
a hordozhatóság, az IORP-irányelv felülvizsgálata és egy sor intézkedés,
amelyek segítségével az emberek hosszabb ideig maradhatnak a munkaerőpiacon.
Ez a fehér könyv ezért fontos alap, amelyre a tagállamokkal, az Európai
Parlamenttel és a szociális partnerekkel folytatott gyümölcsöző
együttműködés épülhet.
5.
Következtetés
Az Európai Unióban számos nyugdíjrendszert
bizonyos mértékig ki kell igazítani annak biztosítására, hogy fenntartható
módon megfelelő nyugdíjakat tudjanak nyújtani. Ezt emelte ki a Bizottság
2011-es éves növekedési jelentése, és vették figyelembe a legtöbb tagállam
számára készített, nyugdíjakra vonatkozó országspecifikus ajánlások is. Az
átfogó nyugdíjreformok szükségességét – olyan munkaerő-piaci
intézkedésekkel megerősítve, amelyek lehetővé teszik a nők és
férfiak számára, hogy tovább dolgozzanak – a Bizottság 2012-es éves növekedési
jelentése ismét kihangsúlyozta. Ezen ajánlások támogatására ez a fehér könyv
megfelelő, fenntartható és biztonságos nyugdíjakra irányuló stratégiát
fogalmaz meg a következő évtizedekre . Kétségtelen, hogy a – nevezetesen a
demográfiai változásokkal és az államháztartások fenntarthatóságával kapcsolatos
– kihívások jelentősek, de jó módszerekkel kezelhetőek. A jelenlegi államadósság-válság
egyértelművé teszi, hogy mennyire fontos az egész Európai Unió számára,
hogy minden egyes tagállam sikeresen orvosolja nyugdíjrendszerből adódó
jelenlegi kihívásokat. A nyugdíjrendszereket tehát az Európa 2020 stratégia
összefüggésében szorosan figyelemmel kell kísérni. A nyugdíjrendszereket
fenyegető kihívások megválaszolásához európaibb megközelítésre van
szükség, amely összhangban áll az Európai Tanács szorosabb gazdaságpolitikai
koordinációra serkentő, egymást követő következtetéseivel. Itt az
idő: határozottan kell fellépni, és végre kell hajtani a fehér könyvben
előterjesztett intézkedéseket. A tagállamoknak, az európai intézményeknek
és a többi érdekeltnek, különösen a szociális partnereknek együttesen, de saját
szerepüket megőrizve kell válaszolniuk a népesség elöregedése jelentette
kihívásokra. A nyugdíjrendszereknek az aktív időskor elősegítésével
hozzá kell járulniuk az európai növekedéshez, miközben továbbra is az európai
szociális modell megfelelő és fenntartható eszközei maradnak az
idősebb európaiak életszínvonalának megőrzése érdekében. 1. MELLÉKLET:
Uniós kezdeményezések a tagállamok intézkedéseinek támogatására
1.
A munkában töltött idő és a nyugdíjas évek közötti egyensúly
megteremtése
A szolgálati idő és a nyugdíjban
eltöltött évek közötti egyensúly javításához ki kell igazítani a
nyugdíjrendszereket, meg kell emelni a nyugdíjkorhatárt és fokozottan
ösztönözni kell a munkában eltöltött idő meghosszabbítását. Ezekkel az
intézkedésekkel azonban csak akkor érhető el, hogy a tényleges nyugdíjba
vonulási életkor magasabb legyen, és megnőjön az idősebb
munkavállalók részvétele a munkaerőpiacon, ha léteznek olyan intézkedések
is, amelyek lehetővé teszik, hogy az idősebb munkavállalók
megmaradhassanak a munkaerőpiacon. (1)
Az Európa 2020 stratégia keretében a Bizottság,
összhangban az éves növekedési jelentésekkel és az országspecifikus
ajánlásokkal, szorosan figyelemmel kíséri és támogatja a nyugdíj- és
munkaerő-piaci reformokat a későbbi nyugdíjba vonulás
megvalósítása érdekében, többek között a nők és férfiak
nyugdíjkorhatárának kiegyenlítése által ott, ahol ez eddig még nem történt meg,
valamint a nyugdíjkorhatárnak a várható élettartamhoz való hozzáigazításával. (2)
A Bizottság támogatja a Foglalkoztatási Bizottságot
(EMCO), a Gazdaságpolitikai Bizottságot (EPC) és a szociális védelemmel
foglalkozó bizottságot (SPC) a nyugdíjreformok többoldalú felügyelete
terén végzett munkájában, valamint a PROGRESS program, és a bevezetendő
társadalmi változás és innováció program közvetítésével pénzügyi támogatást
nyújt a tagállamoknak, megkönnyítve a kölcsönös tanulást és a szakpolitikák
fejlesztését. (3)
A Bizottság fel fogja kérni az érintett
bizottságokat (például az SPC-t és a nők és férfiak
esélyegyenlőségével foglalkozó tanácsadó bizottságot), hogy térképezzék
fel és ajánlják azoknak a bevált gyakorlatoknak az alkalmazását, amelyekkel
csökkenthető a nők és férfiak nyugdíja közötti különbség (pl. az
egyenlő bér ösztönzése, a minimális nyugdíjjogosultság, a gondozásért járó
jóváírás, a nyugdíjjogosultság megosztása válás esetén). (4)
Az aktív időskor és a nemzedékek közötti
szolidaritás európai évében (2012) a Bizottság fel
fogja hívni az emberek figyelmét arra, milyen előnyökkel és
lehetőségekkel jár, ha tovább maradnak a munkaerőpiacon, és ösztönzi
a munkahelyi és munkaerő-piaci kormenedzsmenttel kapcsolatos bevált
gyakorlatok terjesztését. (5)
Az Európa 2020 stratégia keretében a Bizottság
fokozottan támogatja az idősebb munkavállalók, azon belül a nők
munkaerőpiacon maradásának meghosszabbítását lehetővé tévő és
ösztönző szakpolitikai koordinációt és közös munkát. Ennek része az
SPC és az EMCO nemekhez kapcsolódó akadályok megszüntetését célzó közös
munkájának támogatása és a minél további munkavállalás ösztönzése, a
kifejezetten a pályafutásuk végéhez közeledő munkavállalók
munkaerőpiacának kifejlesztése Unió-szerte, valamint az aktív és
egészséges időskor témájára vonatkozó európai innovációs partnerség
projektjei. (6)
Az európai szociális párbeszéd keretében a
Bizottság felszólítja szociális partnereit, hogy dolgozzák ki a munkahelyi
és munkaerő-piaci gyakorlatok átalakításának módozatait, többek között
a pályafutások orientációját és különösen a megerőltető
tevékenységeket illetően, hogy a nők és a férfiak számára egyaránt
könnyebbé váljon a munkával töltött évek meghosszabbítása. Az Európai
Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért és az Európai Munkahelyi
Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség uniós szinten biztosít majd szakértői
tanácsadást. (7)
Az Európai Szociális Alap (ESZA) 2014–2020
közötti programozási időszakára vonatkozó javaslatára építve a Bizottság
arra biztatja majd a tagállamokat, hogy az ESZA bevonásával támogassák az
aktív és egészséges időskort, beleértve a munka és a családi élet
összeegyeztetését, és szorosan figyelemmel fogja kísérni, hogy az ESZA
programok hatékonyan támogatják-e az országspecifikus ajánlásokban
szereplő, e területen feltárt reformszükségleteket. (8)
A Bizottság konzultál a szociális partnerekkel
arról, hogyan lehetne felülvizsgálni a kollektív szerződésekben és
a nemzeti jogszabályokban szereplő indokolatlan kötelező
nyugdíjkorhatárokat.
2.
A kiegészítő magán-nyugdíjmegtakarítások növelése
A nyugdíjjövedelmek növelését célzó
magán-megtakarítások szerepének növelése elsősorban a kiegészítő
nyugdíjrendszerek jobb hozzáférhetőségétől és azok
költséghatékonyságától függ. Sok tagállamban a foglalkoztatói és a harmadik
pillérhez tartozó kiegészítő nyugdíjmegtakarítási lehetőségek elégtelenek,
és költséghatékonyság és biztonságosság tekintetében sem kielégítőek.
Ezért hozzáadott értéket jelentene, ha Európa támogatná a nők és férfiak
nagyobb fokú nyugdíj-lefedettségét és a bevált gyakorlatok elterjedését, többek
között az előre finanszírozott nyugdíjrendszerek adókedvezményekkel való
segítésének optimális célzottságát. Ezeket a kormányok vagy a szociális
partnerek ösztönözhetik. Mivel a jövőben az embereknek egyre inkább a
kiegészítő nyugdíjmegtakarítási lehetőségekre kell hagyatkozniuk,
ezek biztonságosságát és teljesítményét optimalizálni kell. Az uniós rendeleti
és puha (nem kötelező hatályú) szabályozás tökéletesítése jelentősen
hozzájárulhat ehhez. Végezetül a kiegészítő nyugdíjrendszereknek
összeegyeztethetőknek kell lenniük a rugalmas munkaerőpiac és a
foglalkoztatási mobilitás követelményeivel. (9)
2012-től a Bizottság a legjobb gyakorlatok
felmérése keretében, a tagállamokkal együttműködve, értékelni és
optimalizálni kívánja a nyudíjcélú magánmegtakarításokra vonatkozó adó- és
egyéb ösztönzők hatékonyságát és költséghatékonyságát, többek között
jobban megcélozva az olyan személyek ösztönzését, akik egyébként nem
szerezhetnének megfelelő nyugdíjat. Olyan tagállamoknak és szociális
partnereknek is nyújt majd anyagi támogatást, amelyek költséghatékony
kiegészítő nyugdíjrendszereket szeretnének kidolgozni, és segít
nekik abban, hogy más országok bevált gyakorlatait és tapasztalatait ki tudják
használni. (10)
A Bizottság fel fogja kérni az SPC-t, hogy vizsgálja
felül az egyéni illetményelszámolásra vonatkozó bevált gyakorlatokat,
és arra ösztönözze a tagállamokat, hogy nyújtsanak jobb tájékoztatást a
nyugdíj-előtakarékosságról, valamint arról, hogy mennyit takarítsanak
meg a kiegészítő nyugdíjrendszerek révén. (11)
A Bizottság 2012-ben a foglalkoztatói
nyugellátást szolgáltató intézményekről szóló irányelv felülvizsgálatát
célzó jogalkotási javaslatot nyújt be. A felülvizsgálat célja a Szolvencia II.
irányelvvel azonos feltételek fenntartása és több határokon átnyúló tevékenység
elősegítése e téren, valamint a nyugellátás általános feltételeinek
javítása az Unióban. Ennek segítségével könnyebb lesz megbirkózni a
népesség elöregedéséből és az államadósságból adódó kihívásokkal. (12)
2012-ben a Bizottság kezdeményezni fogja, hogy a
2008/94/EK irányelv 8. cikke alapján a munkáltató
fizetésképtelensége esetén a munkavállalók foglalkozási
nyugdíjjogosultsága hatékonyabb védelmet kapjon, figyelembe véve az
EU egészében történő végrehajtásának horizontális értékelését és az
Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát. (13)
2013-ra a Bizottság benyújt egy olyan
kezdeményezést, amelynek célja – nők és férfiak számára egyaránt – a harmadik
pillérhez tartozó nyugdíjtermékek színvonalának emelése, valamint a fogyasztók
tájékoztatásának és a védelmi szabványok minőségének
javítása önkéntesen használható kódok segítségével, és esetleg az
ilyen termékek uniós minősítési rendszerével szükség szerint olyan
intézkedésekre építve, amelyek a „csomagolt lakossági befektetési termékekre”
vonatkozó fogyasztói tájékoztatás további javítását irányozzák elő
2012-re. (14)
A Bizottság – együttműködve az érdekeltekkel,
köztük a szociális partnerekkel, a nyugdíjágazattal, és olyan tanácsadó
testületekkel, mint a nyugdíjfórum és a nők és férfiak
esélyegyenlőségével foglalkozó tanácsadó bizottság, – kidolgozza a foglalkoztatói
nyugdíjrendszerekre vonatkozó bevált gyakorlatok szabályzatát (második
pillér), amely a munkavállalók nyugdíjjogosultságának kiterjesztésével, a
kifizetési szakasszal, a kockázatmegosztással és -mérsékléssel, a
költséghatékonyság és a piaci megrázkódtatásnak való ellenállás kérdéseivel
foglalkozik. (15)
Szorosan együttműködve a Tanáccsal és az
Európai Parlamenttel, a Bizottság 2012-ben folytatja a nyugdíjjogosultságok
hordozhatóságára vonatkozó irányelv kidolgozását, meghatározva a
kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésére és megőrzésére
vonatkozó minimumkövetelményeket. Azzal egy időben, hogy minden
foglalkozás tekintetében támogatja a nyugdíjjogosultság tagállamok közötti
mobilitását, a Bizottság folytatja a kutatók páneurópai nyugdíjalapjával kapcsolatos
munkáját is. (16)
2012-ben a Bizottság felméri annak lehetőségét,
hogy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 883/2004/EK rendelet
hatályát egyes foglalkoztatói nyugdíjrendszerekre kiterjessze. (17)
A Bizottság ösztönözni fogja az olyan nyugdíj-nyomonkövetési
szolgáltatások kifejlesztését, amelyek segítségével az emberek nyomon
tudják majd követni a különböző munkahelyeken szerzett
nyugdíjjogosultságaikat. A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények
tevékenységéről és felügyeletéről szóló irányelv felülvizsgálata és a
nyugdíjjogosultságok hordozhatóságára vonatkozó irányelv-javaslat keretében
mérlegeli, hogyan lehetne a nyugdíjak nyomon követéséhez szükséges
információkat biztosítani, és támogatja a határokon átnyúló nyomon követésre
irányuló kísérleti projektet. (18)
A Bizottság vizsgálni fogja, hogy i) a
foglalkoztatói nyugdíjtőke és az életbiztosítási tőke más tagállamba
történő átutalására, ii) az EU más tagállamában működő
szolgáltatónak kifizetett életbiztosítási járulékokra, valamint iii) a nyugdíj-
és életbiztosítási szolgáltatók határokon átnyúló befektetéseinek hozamaira –
köztük az ingatlanból és tőkenyereségből származó jövedelmükre –
vonatkozó adószabályok diszkriminatív adóügyi akadályokat képeznek-e a
határokon átnyúló mobilitás és befektetések tekintetében; szükség esetén
jogsértési eljárásokat is kezdeményez. A Bizottság azt is megvitatja a
tagállamokkal, hogyan lehet csökkenteni a határokon átnyúló nyugdíjak
kettős megadóztatásának kockázatát (vagy ellenkezőleg,
megakadályozni, hogy teljesen elkerüljék az adózást). (19)
A Bizottság megvizsgálja a
megtakarítási/beruházási funkcióval ellátott életbiztosítási termékek
tervezésének és forgalmazásának szerződési jogához kapcsolódó akadályok
eltávolításának szükségességét, azzal a céllal, hogy megkönnyítse egyes
magánnyugdíj-termékek határokon átnyúló forgalmazását.
3.
Az EU nyugdíjfeügyeleti eszközeinek megerősítése és a
szakpolitikai területek közötti szinergiák megszilárdítása
Figyelembe véve a tagállamok egyre nagyobb
kölcsönös függését, az SPC-vel és az EPC-vel szorosan együttműködve fontos
figyelemmel kísérni, hogyan haladnak a tagállamok a megfelelő,
fenntartható és biztonságos nyugdíjrendszerek felé, többek között az Európa
2020 stratégia keretén belüli mutatók összehasonlító értékelésével. Az érdekelt
felek széles körének bevonásával és a nyugdíjfórum szerepének
megerősítésével a nyugdíjakról szóló zöld könyvben meghirdetett, a
nyugdíjjal kapcsolatos átfogó megközelítést kell megvalósítani. (20)
A Bizottság a Gazdaságpolitikai Bizottsággal
együttműködve kiadja a népesség idősödéséről szóló, 2012. évi
jelentést, mely felméri az elöregedés gazdasági és költségvetési hatását,
és amelyre az államháztartás fenntarthatóságának alapos vizsgálata épül majd,
várhatóan a fenntarthatóságról szóló 2012-ben megjelenő bizottsági
jelentés keretében. A Szociális Védelmi Bizottsággal együttműködve a
Bizottság 2012-ben elkészíti továbbá a nyugdíjak megfelelőségére
vonatkozó jelentést, amely segítheti a tagállamokat abban, hogy a
szegénység és társadalmi kirekesztés elleni európai platform keretében
felmérjék nyugdíjrendszerük megfelelőségét mind a nők, mind a férfiak
vonatkozásában. 2. MELLÉKLET:
a zöld könyvet követő konzultáció
összefoglalása A zöld könyv kapcsán megindult konzultáció
és vita eredményei Közel 1700 válasz érkezett a konzultáció
során, ezek közül több mint 350 a tagállamok kormányaitól, nemzeti
parlamentektől, szakmai szövetségektől és szakszervezetektől, a
civil szférából és a nyugdíjágazat képviselőitől. A Foglalkoztatási,
Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács (EPSCO) és a Gazdasági
és Pénzügyi Tanács (Ecofin) örömmel fogadta a zöld könyvet. Az Európai
Parlament (EP), az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) és a Régiók
Bizottsága (RB) észrevételei 2011 februárjában érkeztek be. A fő érdekeltek válaszai a nyugdíj
európai szabályozási keretével és általánosságban a nyugdíjjal kapcsolatban jól
megfogalmazott álláspontok formájában bőséges választékot szolgáltatnak,
amely segít a megfontolandó számos szakpolitikai alternatíva kialakításában. Ezenfelül több mint 100 ülést tartottak,
amelyek során az érdekeltek Andor, Barnier és Rehn biztosokkal vagy
szolgálataikkal találkoztak Európa-szerte. A konzultáció számos tagállamban
hatással volt a viták kimenetelére. Nagy a jelentősége annak, hogy a
nemzeti tárgyalások az összehasonlító európai szemlélet hozadékával
gazdagodtak. A tagállamok nagy része azt szeretné,
ha az erőfeszítéseket inkább a meglévő európai nyugdíjpolitikai
szabályozási keret javítására és elmélyítésére, nem pedig a kibővítésére
összpontosítanák. Ezzel egyidejűleg a legtöbben közülük örvendetesnek
tartják a megerősített gazdaságpolitikai koordinációt. Az Európai Parlamentben az ECON, IMCO
és FEMM bizottságok megjegyzéseiket az illetékes EMPL Bizottsághoz nyújtották
be; az EP által elfogadott végső szöveg megfelelően tükrözte a
különböző nézeteket, és széles támogatottságot élvez. A jelentés
alátámasztja a Bizottság által a zöld könyvben alkalmazott átfogó
megközelítést, és jól koordinált szakpolitikát tart szükségesnek a
megfelelőség, a fenntarthatóság és a biztonságosság egymásba fonódó
problémáinak kezelésére. A nyugdíjjal kapcsolatos nemzeti történések,
mint a görög- és franciaországi jelentős nyugdíjreformok elfogadása
természetesen mozgalmas háttérként szolgáltak a zöld könyvvel kapcsolatos
megfontolásokhoz. Egyes közép-európai tagállamokban lezajlott események szintén
igazolták annak fontosságát, hogy a nyugdíjrendszereket érintő reformok
kérdésével a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében foglalkozni
kell. A szakpolitikai koordináció
kulcsfontosságú területén az államadóssággal kapcsolatos válságból eredő
események nagyobb hangsúlyt kaptak, mint a konzultáció. A megerősített
gazdaságpolitikai együttműködési csomag és az éves növekedési jelentésben
vázolt, a nyugdíjrendszerek korszerűsítéséhez meghozandó intézkedések
fontos változást hoznak majd a nyugdíjak európai szabályozásában, és az Európai
Tanács várhatóan további lendületet ad a vitának. A nyugdíjra vonatkozó szabályozási kerettel
és a nyugdíjkorhatárral kapcsolatos válaszok [1-2. kérdés] A zöld könyvre adott válaszok
azt sugalmazzák, hogy a nyugdíjak meglévő európai szabályozási
keretének javítása jótékony hatást gyakorolna az államháztartás
fenntarthatóságára. Egyes válaszadók úgy ítélik meg, hogy az uniós szintű
fellépés a nyugdíjmutatókra vonatkozó harmonizált intézkedések révén segíthet,
előmozdítva a releváns nyugdíjpolitikai kérdések megalapozott és nyílt
megvitatását, és az uniós szintű kihívások megválaszolását. Sokan
hangsúlyozzák, hogy ezeket a kiegészítéseket a meglévő szabályozási
kereten belül kell kidolgozni, amelyet általánosságban megfelelőnek
ítélnek. A nyílt koordinációs módszert szociális téren megfelelő eszköznek
tartják a nyugdíjak megfelelőségének erősítésére irányuló tagállami
erőfeszítések támogatásához. [3-4. kérdés] Sokan látják, hogy szükségessé
vált a tényleges nyugdíjkorhatár emelése. Míg egyes válaszadók szerint
erről – a szociális partnerek bevonásával – nemzeti szakpolitika keretében
kell dönteni, mások azt javasolják, hogy a nyugdíjkorhatárnak a várható
élettartammal párhuzamosan kell változnia, néhányan pedig úgy vélik, hogy
foglalkozások szerint kell figyelembe venni a várható élettartamot és az
egészségben eltöltendő évek várható számát. Az EP ajánlása szerint
prioritássá kell tenni annak biztosítását, hogy a munkavállalók a
nyugdíjkorhatárig dolgozzanak. Számos válaszadó hangsúlyozza, hogy a
nyugdíjreformokat aktív munkaerő-piaci intézkedésekkel, egész életen át
tartó tanulási lehetőségekkel, hatékony társadalombiztosítási és
egészségügyi rendszerekkel és a munkakörülmények javításával kell összekötni.
Azonosításra kerültek a kapcsolódási pontok az Európa 2020 stratégia számos
elemével, többek között a fokozottabb munkaerő-piaci részvétel
szükségességével és a nyugdíjpolitikának a szegénységi rátára való kihatásával
kapcsolatosan. Az EP azt javasolja, hogy a zöld könyv átfogó célkitűzései
kerüljenek be az Európa 2020 stratégiába. [14. kérdés] A válaszadók úgy látják, hogy az
EU-nak fontos szerepe van a nyugdíjpolitikák szakpolitikai koordinációjában
azáltal, hogy elősegíti a felügyeletet, a koordinációt és a tagállamok
közötti kölcsönös tanulást. A nyílt koordinációs módszer, a nyugdíjfórum és
átfogóbban a Stabilitási és Növekedési Paktum és az Európa 2020 stratégia által
biztosított meglévő keretet jórészt elegendőnek ítélték meg. Fontos
lenne azonban a meglévő szabályozási keretben folyó munka elmélyítése,
például a Gazdaságpolitikai Bizottság és a szociális védelemmel foglalkozó
bizottság közötti szorosabb együttműködés révén. Az EP véleménye szerint
hasznos lenne létrehozni az uniós intézmények és az érdekelt felek
részvételével működő európai nyugdíjplatformot, az átfedések
elkerülése érdekében azonban számolni kell a meglévő „nyugdíjfórummal”. A szabályozással kapcsolatos kérdésekre
adott válaszok [5. kérdés] A legtöbb válaszadó egyetértett a
foglalkoztatói nyugellátásról szóló irányelv (IORP-irányelv)
felülvizsgálatával a határokon átnyúló tevékenységekkel kapcsolatos jogi
bizonytalanságok tisztázása érdekében, és javaslatokat is tettek ennek
mikéntjére. [6-7. kérdés] Mindenki támogatja a nyugdíjra
vonatkozó szabályozásból eredően a mobilitás útjában álló akadályok
megszüntetését, de kevésbé volt egyetértés abban, hogy ezt hogyan kellene
átültetni a gyakorlatba. A legtöbb válaszadó, aki hozzászólt a 883/2004/EK rendelet
alapján működő szociális biztonsági rendszerek koordinációjának
témájához, úgy vélte, hogy a koordináció jól működik, és hogy nincs
szükség a rendelet módosítására vagy alkalmazási körének kiterjesztésére. Majdnem mindenki, aki hozzászólt a kiegészítő
nyugdíjak hordozhatóságának témájához, támogatta az uniós szintű
kezdeményezés szükségességét. A 883/2004 rendeletben meghatározottakhoz hasonló
koordinációs megközelítést nem érezték megfelelőnek a kiegészítő
nyugdíjrendszerek esetében, és a többség erőteljesen ellenezte a
hordozhatóság problémáinak újbóli megtárgyalását. A jogosultságok megszerzése
és megőrzése terén az elmúlt években alkalmazott megközelítés
széleskörű támogatottságot élvez, többek között az EP is támogatja ezt,
bár mások még mindig kifejezetten ellenzik. A nyomonkövetési rendszerre
vonatkozó elképzelést széles körben támogatták, azzal a fenntartással, hogy –
legalábbis kezdetben – a hangsúlyt a nemzeti szintű rendszerekre kell
helyezni. [8. kérdés] A tőkefedezeti
nyugdíjrendszerekre és termékekre vonatkozólag a munkavállalók, a
nyugdíjasok és a biztosítótársaságok úgy ítélték meg, hogy a szabályozás és a
felügyelet terén a következetesség biztosításához szükség van az uniós
szabályozás felülvizsgálatára. A munkaadók és a nyugdíjalapok kevésbé voltak
nyitottak további uniós kezdeményezésekre. [9. kérdés] Azon kérdés tekintetében, hogy
hogyan lehet megteremteni a kockázat, a biztonság és a megfizethetőség
közötti egyensúlyt, a válaszadók úgy vélik, hogy az EU-nak kerülnie kellene
a kötelező érvényű szabályozást, és inkább releváns nemzeti
szabályozásokat vagy nem kötelező érvényű uniós kódexet (ajánlást)
kellene támogatnia. [10. kérdés] A nyugdíjalapokra vonatkozó
szolvenciarendszer kérdésére leginkább a munkaadók, a nyugdíjalapok és a
szolgáltatók reagáltak, a tagok és a kedvezményezettek köréből nagyon
kevés volt a hozzászólás. A legtöbb válaszadó támogatta a kockázatalapú
felügyeletet, javasolva azt, hogy inkább tartalmi, mint formai kérdésekre kell
helyezni a hangsúlyt. A megfelelő megközelítésnek a nyugdíjkötelezettségek
jellegére és időtartamára kell koncentrálnia, figyelembe véve a
nyugdíjalapok rendelkezésére álló kiegészítő kockázatcsökkentő
biztonsági mechanizmusokat. Az EP úgy véli, hogy i) a pénzpiacok csak bizalom
esetén működhetnek hatékonyan, minélfogva szilárd prudenciális szabályokat
kell megkövetelni a pénzintézetek, köztük a foglalkoztatói nyugellátást
szolgáltató intézmények vonatkozásában is, és hogy ii) a Szolvencia II.
minőségre vonatkozó elemei a nyugellátást szolgáltató intézmények
felügyeletének erősítése szempontjából értékes kiindulópontot jelentenek. [11. kérdés] A válaszadók egyetértettek, hogy
szükség van a foglalkoztatói nyugdíjrendszert fenntartó munkaadók
fizetőképtelensége elleni védelemre, de csak az EP és a válaszadók
kisebbsége kíván további uniós szabályozást, mivel ezt – a többség véleménye
szerint – nemzeti szinten lehet leginkább biztosítani. Elemezni kell a
meglévő uniós szabályozás végrehajtását és a nemzeti intézkedések
hatékonyságát, mielőtt gondolhatnánk az uniós szabályozási keret
módosítására. [12. kérdés] A termékismertetési
minimumkövetelmények korszerűsítésére vonatkozóan a válaszadók, ideértve
az EP-t is, hangsúlyozták, hogy szükség van világos és összehasonlítható
információkra, és a legtöbben úgy gondolták, hogy az uniós fellépés hozzáadott
értéket jelenthet. [13. kérdés] Bár elismerték a megfelelő alapértelmezett
opciók fontosságát a belépés és a befektetési döntések tekintetében, csak
kevés válaszadó véli szükségesnek vagy éppen technikailag megvalósíthatónak a
közös, uniós szintű megközelítés kidolgozását. 3. MELLÉKLET
nyugdíjbavonulás,
kiegészítő nyugdíjak, országspecifikus ajánlások és a legújabb reformok az
EU tagállamokban Tagállam || Várható élettartam 65 éves korban (i) F/N (2010) || Életkor a munkaerőpiacról való kilépés idején(ii) F/N (2009) || Nyugdíjkorhatár F/N(ii) (2009) || Nyugdíjkorhatár F/N(iv) (2020) || A nyugdíjkorhatár emelései 2020 után F/N(v) || A nyugdíjalapok eszközei a 2009-es GDP %-ában(vi) || Nyugdíjjal kapcsolatos országspecifikus ajánlások (vagy egyetértési megállapodásokra történő hivatkozás) || Legújabb reformok/Megjegyzések(vi) AT || 17.9/ 21.4 || 62.6/ 59.4 ## || 65/60 || 65/60 || 65/65 || 4.9 || Országspecifikus ajánlások 3 - A nyugdíjrendszer fenntarthatóságának és megfelelőségének biztosítására a szociális partnerekkel konzultálva és a nemzeti gyakorlattal összhangban további intézkedéseket kell hozni a hosszú szolgálati idővel rendelkező munkavállalók jelenlegi korkedvezményes nyugdíjazási rendszerének további korlátozására, és a nők és férfiak kötelező nyugdíjkorhatárának harmonizációját illetően csökkenteni kell az átmeneti időszakot. Szigorúan kell érvényesíteni a rokkantsági nyugdíjjogosultság megszerzésének feltételeit. || 2010-ben két reformterületet határoztak meg. 2014-től szigorúbb szabályok vonatkoznak a hosszú biztosítási időn ('Hacklerregelung') alapuló korai nyugdíjba vonulásra: a nyugdíjkorhatárt két évvel megnövelik, azaz férfiak esetében a jelenlegi 60 évről 62 évre, nőknél a jelenlegi 55 évről 57 évre, és csak az aktív foglalkoztatást számítják járulékfizetési időnek. Másodszor, 2011-től a rokkantsági nyugdíj folyósításának feltétele egy rehabilitációs intézkedésben való részvétel. Ezenkívül központosított rendszert vezettek be az ilyen típusú nyugdíjkérelmek elbírálására. A szociális partnerek által 2011 októberében tett javaslat alapján munkacsoport jött létre a további reformok kidolgozására. BE || 17.5/ 21.1** || 61.2/ 61.9 ## || 65/65 || 65/65 || - || 3.3 (v) || Országspecifikus ajánlások 2- Lépéseket kell tenni az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítására. A háromágú uniós stratégiai kerettel összhangban az intézkedések középpontjába az öregedő népességgel összefüggő kiadások visszafogását kell helyezni, különösen a tényleges nyugdíjba vonulási életkor jelentős kitolása érdekében a munkaerőpiac korai elhagyásának megakadályozásával. Olyan intézkedések is figyelembe vehetők, mint például a kötelező nyugdíjkorhatárnak a várható élettartamhoz igazítása || 2012. január 1-jével új szabályokat vezettek be a korra és karrierre vonatkozóan a kötelezõ korengedményes öregségi nyugdíj tekintetében. 2016-ig ezt 60 évről fokozatosan 62 évre emelik (2012-ben 60 év; 2013-ban: 60,5 év; 2014-ben: 61 év; 2015-ben: 61,5 év; 2016-ban: 62 év). 2015-ig 35 évről fokozatosan 40 évre emelik a munkában kötelezően eltöltött évek számát (2012-ben 35 év; 2013-ban: 38 év; 2014-ben: 39 év; 2015-ben: 40 év). 2015-re a közszférában 35 évről fokozatosan 40 évre emelik a munkában kötelezően eltöltött évek számát (2012-ben 5 év; 2013-ban: 38 év; 2014-ben: 39 év; 2015-ben: 40 év). Átmeneti intézkedések meghozataláról jelenleg folynak a tárgyalások. A királyi végrehajtási rendelet 2012 áprilisában várható. A hagyományos korengedményes nyugdíj esetén a korra és karrierre vonatkozó feltételek (előnyugdíjazás/különbözeti nyugdíj) 2012. január 1-jével megváltoznak. Általánosságban 58 évről 60 évre emelik a nyugdíjkorhatárt, és a 2011. december 31. után kötött kollektív szerződésekben a munkában kötelezően eltöltött évek számát férfiak esetében 38 évről 40 évre, nők esetében 35 évről 40 évre emelik. A régebbi kollektív szerződéseket 2012 és 2024 között fokozatosan összhangba kell hozni ezekkel az új előírásokkal. Szerkezetátalakítás alatt álló, vagy nehéz helyzetben lévő vállalatoknál csoportos elbocsátások esetén 2012 és 2018 között 52 évről 55 évre emelik az also korhatárt. A részmunkaidős korengedményes öregségi nyugdíj rendszerét 2012. január 1-jével eltörlik. BG || 13.6/ 17 || 64.1/ 64.1 # || 63/60 || 63/60 || 65/63 || n/a || Országspecifikus ajánlások 3 – A folyamatban lévő nyugdíjreform keretében a szociális partnerekkel kötött megállapodásban foglalt intézkedések végrehajtása, a legfontosabb intézkedések közül azok felgyorsítása, amelyek elősegítik a társadalombiztosítási jogviszony időtartamának a növelését a társadalombiztosítási jogviszonyt keletkeztető munkaviszony időtartamának fokozatos növelése révén, valamint azon szakpolitikák megerősítése, amelyek azt kívánják elősegíteni, hogy az idősebb munkavállalók tovább maradjanak foglalkoztatásban. || Eredetlieg a 2011-es reform 2021 és 2026 között a nyugdíjkorhatár 63/60 (F/N) évről 65/63 évre való emelését tervezte, illetve a nem teljes szolgálati időt ledolgozott emberek esetében 67 évre (2024 után mindkét nemnél). A járulékfizetési időszakot több alkalmazotti csoportban is meghosszabbították, a járulékok mértékét 2011-ben és 2017-ben is emelik, a növekedési rátát 2017-ben emelik. 2011 november közepén a kormány a 2012-es költségvetés-tervezetről szóló parlamenti vita során javaslatot tett arra, hogy a nyugdíjreformnak előzőleg 2021-re tervezett egyes kulcsfontosságú elemeit jelentősen hozzák előre. Ennek érdekében a parlament 2011 december elején jogszabályi változtatásokat fogadott el, melyek mindkét nem esetében a nyugdíjkorhatár fokozatos, évenként 4 hónappal történő emelését irányozták elő 2012. január 1-jétől, melynek végére a nyugdíjkorhatár férfiak esetén 65 év, a nőknél pedig 63 év lesz. CY || 18.1/ 20.9** || 62.8 || 65/65 || 65/65 || - || n/a || Országspecifikus ajánlások 3- A népesség elöregedésével kapcsolatos kiadások előrevetített növekedésének megfékezése érdekében a nyugdíj- és egészségügyi kiadások visszafogására irányuló reformintézkedések végrehajtásával javítsa az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát. A nyugdíjrendszernél terjessze ki a kötelező járulékfizetés éveit, kösse össze a nyugdíjkorhatárt a várható élettartam alakulásával, vagy fogadjon el azonos költségvetési hatású egyéb intézkedéseket, ugyanakkor kezelje a szegénységi küszöb alatt élő idősek magas arányának problémáját. Az egészségügyben tegyen további intézkedéseket a nemzeti egészségbiztosítási rendszer végrehajtásának felgyorsítása érdekében. || A társadalombiztosítási alap 2009-es reformja szerint 1. 2009 és 2039 között a járulékok ötéves intervallumokban 1,3 százalékponttal nőnek, 2. az öregségi nyugdíjhoz szükséges járulékfizetési idő megnövekedett úgy, hogy a járulékfizetési idő minimuma 3-ról 10 évre nőtt, 3. a járulékfizetési rendszerben figyelembe vehető tanulmányi időre hatéves felső határt vezettek be, 4. korlátozták a foglalkoztatói nyugdíjalapok kedvezményezettjeinek adható munkanélküli járadékokat, 5. biztosítási statisztikai módszerekkel rendszeresen felülvizsgálják a nyugdíjrendszert. 2011 augusztusában konszolidációs intézkedéscsomagot jelentettek be, többek között: 1. a közszektor és a szélesebb értelemben vett közszektor alkalmazottainak bruttó jövedelmére kivetett 3%-os, az állami nyugdíjrendszerekbe fizetendő állandó járulék – 2011.10.01-től, 2. a közszolgálatba újonnan belépők csak a társadalombiztosítási alapba léphetnek be (a foglalkoztatói nyugdíjrendszerbe nem) – 2011.10.01-től, 3. az özvegyi és árvaellátási alapba a bruttó jövedelemre fizetendő járulék megemelése 1,25 százalékponttal 2%-ra – 2011.10.01-től. CZ || 15.5/ 19 || 61.5/ 59.6 || 62/60 || 63 év 10 hónap/63 év 8 hónap || 65/65 || 4.6 || Országspecifikus ajánlások 2- Az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága és a nyugdíjak mértékének jövőbeni megfelelősége érdekében a tervezett nyugdíjreformot végre kell hajtani. A további erőfeszítéseknek az állami pillért érintő további változásokra kell koncentrálódniuk annak biztosítása érdekében, hogy a rendszer ne legyen jövőbeni költségvetési egyensúlyhiány forrása, és a magánmegtakarítások fejlesztésére. A tényleges nyugdíjkorhatár emelésére tekintettel figyelembe vehetők az olyan intézkedések, mint a törvényes nyugdíjkorhatár és a várható élettartam közötti kapcsolat. Biztosítani kell, hogy a tervezett második pillér sok résztvevőt vonzzon, és hogy úgy legyen megtervezve, hogy az adminisztratív költségek átláthatóak és alacsonyak legyenek. || A 2011-es nyugdíjreform: Állami pillér, szeptember 30-tól hatályos és a következőket tartalmazza: – a nyugdíjkorhatár megemelése, amely továbbra is nőni fog, különösen a gyermekes nők esetében, azzal a céllal, hogy 2040 után az összes járulékfizetőre egységes nyugdíjkorhatár vonatkozzon. Az egységes korhatár elérése után további emelés a születési év alapján 2-2 hónappal, további módosításig; – szorosabb kapcsolat az állami pillér nyugdíjai és járulékai között; – szigorúbb indexálási szabály: a korábbi szabály alsó határt adott meg a nyugdíjemelésre, a határ most már kötelező; – a nyugdíjszámításhoz használt időszak meghosszabbítása; – a korkedvezményes nyugdíjlehetőségek szigorítása. A 2013-as nyugdíjreform: Jóváhagyták a magánpillért. 2013-ban fog hatályba lépni. Terv szerint a dolgozók a kötelező nyugdíj-biztosítási járulékukból 3 százalékpontnyit magánpénztárba utalhatnak át 2013-tól, feltéve, hogy jövedelmükből további 2 százalékpontnyi összeget is befizetnek. Az átutalás a 35 évesnél nem idősebbek számára választható. A 35 évesnél idősebbek csak 2013 első félévének végéig csatlakozhatnak. A 2010-es reform szerint továbbá a tanulmányi idő többé már nem számít be a járulékfizetési időbe, és 2019-ben a szükséges biztosítási idő 25-ről 35 évre nő. DE || 17.8/ 20.9 || 62.6/ 61.9 || 65/65 || 65 év 9 hónap/65 év 9 hónap || 67/67 || 5.2 (x) || || 2007-ben törvénybe foglalták, hogy a nyugdíjkorhatár 2012 és 2029 között 65-ről 67 évre nő. A nyugdíjreform azonban az ellátási szint csökkenéséhez vezet, amit tervek szerint a tőkefedezeti nyugdíjak kompenzálnak. Az időskori szegénység növekedésének megakadályozása érdekében a munkaügyi és szociális miniszter bejelentett egy új nyugdíj-kiegészítést (Zuschussrente), amelyről jelenleg tárgyalások folynak. Tárgyalás folyik továbbá az olyan önfoglalkoztatók társadalmi nyugdíj-biztosítási fedezetének kiterjesztéséről, akik nem tagjai a kötelező nyugdíjrendszernek. DK || 17/ 19.7 || 63.2/ 61.4 || 65/65 || (66/66) || 67+/67+ || 43.3 (w) || Országspecifikus ajánlások 2- A foglalkoztatás és az államháztartás fenntarthatóságának megerősítése érdekében tegyen további lépéseket a hosszú távú munkaerő-kínálat növelése érdekében a nemrégiben lezárult, a korai nyugdíjba vonulás rendszerére vonatkozó reform végrehajtása, a rokkantsági nyugdíj megreformálása, és a támogatott foglalkoztatási rendszereknek (a rugalmas munkahely rendszere) a leginkább rászoruló csoportok felé irányítása révén. || A 2006-os reform 65-ről 67 évre emelte a nyugdíjkorhatárt (2024 és 2027 között), a későbbiekben pedig a várható élettartamhoz kötötte. A 2011 májusában elfogadott reform szerint az emelés a 2006-os csomagban tervezettnél 5 évvel korábban hatályba lép (a nyugdíjkorhatár fokozatosan, félévekkel fog nőni 2019 és 2022 között). Az országspecifikus ajánlásokban szereplő, a korkedvezményre vonatkozó reformot 2011 őszén foglalták törvénybe. EE || 14.2/ 19.4 || 62.6 || 63/61 || 64/64 || 65/65 || 6.9 || || A 2009–2011 időszakban életbe léptetett főbb szakpolitikai intézkedések a nyugdíjak indexálási szabályának 2009-es eseti változtatásai voltak, amelyek kiegyenlítettebbé tették a nyugdíjak nominális értékét, valamint 2009 második felében és 2010-ben a tőkefedezeti nyugdíjrendszerbe történő átutalások ideiglenes felfüggesztése volt. Az átutalások 2011-ben részben, 2012-től teljes értékben újraindultak, a 2014–2017 időszakban alkalmazandó kompenzációs mechanizmussal. A nyugdíjkorhatár a 2017–2026 időszakban 65 évre emelkedik. A kötelező tőkefedezeti nyugdíjrendszerben a válság szigorúbb ellenőrzést és egyértelműbb alapkezelési szabályokat, az alkalmazottak és a munkáltatók számára pedig nagyobb rugalmasságot eredményezett. EL || 18.5/ 20.4 || 61.3/ 61.6 || 65/60 || 65/65 || A nyugdíjkorhatár a várható élettartamhoz kapcsolódik (2060-ban F/N számára egységesen 69 év 4 hónap) || 0.0 || Egyetértési megállapodás. Az Egyetértési megállapodás szerint: A meglévő nyugdíjalapokat három alapba fogják összevonni. A reform új rendszert vezet be a járulékok és az ellátások közötti kapcsolat megerősítésére, olyan egységes szabályokkal, amelyek arányosan vonatkoznak minden jelenlegi és majdani munkavállalóra. A normál nyugdíjkorhatár 65 év lesz, és a várható élettartam növekedésével arányosan emelkedik. Az ellátásokat az árakhoz indexálják. A reform korlátozza a korai nyugdíjba vonulást is, többek között az 1993 előtt biztosítottak számára, és korlátozza a nehéz és különösen nehéz szakmák jegyzékét. Az új rendszer része lesz a rászorultság ellenőrzése alapján nyújtott szociális nyugdíj minden, a rendes nyugdíjkorhatár feletti korban lévő állampolgár számára, hogy jelentős biztonsági hálót biztosítsanak, a költségvetési fenntarthatósággal összhangban. A kiegészítő nyugdíjalapokat felülvizsgálják az egyenlőtlenségek felszámolása érdekében, és hogy szorosabb kapcsolat legyen az ellátások és a járulékok között, és garantálni lehessen az alapok fenntarthatóságát, valamint csökkenteni a számukat. A rokkantsági nyugdíjakat és a köztisztviselők és a közvállalkozások alkalmazottainak járó egyösszegű nyugellátásokat felülvizsgálják. || 2010 júliusában a parlament az egyetértési megállapodással összhangban elfogadta a főbb nyugdíjrendszerek átfogó nyugdíjreformját. A reform egyszerűsítette a nagy mértékben széttöredezett nyugdíjrendszert, javította az átláthatóságot és a méltányosságot, megemelte a nyugdíjkorhatárt, és csökkentette a nagyvonalú ellátásokat. A jogosultságokra, járulékokra, felhalmozási szabályokra és a nyugdíjak indexálására vonatkozó új, általánosan kötelező szabályok a fontosabb nyugdíjalapokat (IKA, OGA, OAEE, közszolgálati nyugdíjalap, a Görög Nemzeti Bank nyugdíjalapja) érintik. A nyugdíjreform az összes jelenlegi és jövőbeni dolgozóra arányosan vonatkozik. A reform fő elemei a következők: i. Új, havi 360 eurós alapnyugdíj (évente 12 kifizetés) bevezetése. ii. Az új rendszer az összes dolgozóra azonos profilú növekedési rátákat vezet be, amelyek csak a munkában töltött idő hosszától függnek (a jövedelem 0,8%-ától 1,5%-áig terjedően). iii. A reform 60-ról 65 évre emeli a kötelező nyugdíjkorhatárt. A nyugdíjkorhatár minimuma 60 év; levonást alkalmaznak, ha az illető nem rendelkezik a teljes járulékfizetési idővel. iv. A teljes járulékfizetési idő 40 évre nő (korábban ez általában 35 év volt). v. 2021-től a nyugdíjkorhatár minimumát és a kötelező nyugdíjkorhatárt a várható élettartam változásai tükrében háromévente korrigálják. vi. A férfiak és nők nyugdíjkorhatárának kiegyenlítése 2013-ra mind a magán-, mind a közszektorban. vii. A nyugellátások (beleértve az alapnyugdíjat is) indexálása nem haladhatja meg a harmonizált fogyasztói árindex szerinti inflációt. viii. A nyugdíjat meghatározó jövedelmet a teljes életkereset alapján fogják kiszámítani. Az új jogszabályok tartalmaznak egy fenntarthatósági kikötést (a 2010. július 15-i 3863. sz. törvény 11.b.1. cikke), amely előírja, hogy ha a hosszú távú prognózisok (amelyeket kétévente készít a nemzeti pénztárfelügyelet (NAA)) azt mutatják, hogy 2009 és 2060 között az állami nyugdíjkiadások a GDP-hez képest 2,5 százalékpontnál nagyobb mértékben nőnek, akkor a nyugdíjrendszer vonatkozó paramétereit meg kell változtatni, hogy a kiadásnövekedés a fenti küszöbérték alá csökkenjen. ES || 18.5/ 22.7 || 61.2/ 63.4 || 65/65 || 65/65 (66 év 4 hónap/66 év 4 hónap) || 67/67 || 8.1 || Országspecifikus ajánlások 2- Fogadja el a tervek szerint a javasolt nyugdíjreformot a törvényes nyugdíjkorhatár kitolása céljából, és emelje a nyugdíj kiszámításakor figyelembe vett, munkában töltött évek számát; a terveknek megfelelően a várható élettartam változásával összhangban rendszeresen vizsgálja felül a nyugdíjparamétereket, és dolgozzon ki további intézkedéseket az idősebb munkavállalókat érintő egész életen át tartó tanulás javítása érdekében. || A 2010/2011-es nyugdíjreform 65-ről 67 évre emelte a nyugdíjkorhatárt (amit 2013 és 2027 között fokozatosan kell végrehajtani), 35-ről 37-re növelte a teljes nyugdíjra jogosító járulékfizetési időt, a korkedvezményes nyugdíj korhatárát 61-ről általában 63 évre emelte (de megmaradt az a lehetőség, hogy 61 éves korban nyugdíjba lehet menni gazdasági válság idején azoknak, akiknek legalább 33 járulékfizetési évük van), megnövelte a korkedvezményes nyugdíj esetén alkalmazandó levonásokat, 2022-re 15-ről 25 évre hosszabbította meg az alapnyugdíj kiszámításához figyelembe veendő járulékfizetési időt, 2027-től bevezetett egy fenntarthatósági tényezőt, amely rendszeres, ötévenkénti felülvizsgálatot jelent; hosszabb időszakot vezetett be a gyermeknevelési idő beszámítására, és egyszerűsítette a rendszert (a mezőgazdasági és háztartási dolgozók nyugdíjrendszerét összevonta az általános rendszerrel). 2011. október 28-án a kormány jóváhagyta az „Idősebb dolgozókra vonatkozó globális foglalkoztatási stratégia, 2012–2014” elnevezésű stratégiát (spanyolul: „55 y más” stratégia). Ez a kezdeményezés az ugyanazon év szeptemberében elfogadott nyugdíjrendszerreform fundamentális kiegészítését jelenti. Az "55 y más" stratégia négy célt tűz ki: i. a foglakoztatási arány növelése és a munkanélküliség csökkentése ebben a korcsoportban; ii. munkahelyek megtartásának segítése; iii. munkakörülmények javítása, és iv. a korcsoportba tartozók visszavezetése a munkaerőpiacra. FI || 17.5/ 21.5 || 62.3/ 61.1 || 65/65, 63-68 || 65/65, 63-68 || - || 76.8 || Országspecifikus ajánlások 4 - Hozzon intézkedéseket az időskorú munkavállalók foglalkoztathatósága, valamint az egész életen át tartó tanulásban való részvételük javítása érdekében. Tegyen további lépéseket arra, a szociális partnerekkel egyeztetve és a nemzeti gyakorlatnak megfelelően, hogy az idősebb munkavállalók munkaerőpiacon történő bennmaradását ösztönözze, a korai kilépés csökkentésére vonatkozó intézkedésekkel és a tényleges nyugdíjkorhatár emelésével. A várható élettartamhoz kötődő nyugdíjjárulékok jelenleg létező rendszerére tekintettel vegye figyelembe a törvényes nyugdíjkorhatárt és a várható élettartamot. || Finnország 2009-ben összekapcsolta a nyugdíjakat a várható élettartam együtthatójával. A kormány és a munkaerő-piaci szervezetek 2009-ben megállapodtak abban, hogy a tényleges nyugdíjkorhatárt 2025-re legalább 62,4 évre emelik. FR || 18.7/ 23.2** || 60.3/ 59.8 || 60-65/60-65 || 62-67/62-67 || - || 0.8 (v) || Országspecifikus ajánlások 1 - Biztosítsa a GDP 1%-át meghaladó mértékű ajánlott éves költségvetési kiigazítást a 2010–2013 közötti időszakban, és következetesen hajtsa végre a túlzott hiány korrekcióját 2013-ig; összhangban a túlzotthiány-eljárásokra vonatkozó tanácsi ajánlásokkal, csökkenő pályára terelve ezáltal a magas államadóssági arányt, valamint biztosítsa a középtávú célnak megfelelő haladást; határozza meg a megfelelő szükséges intézkedéseket 2012-től kezdve, tegye meg a szükséges további intézkedéseket és az esetleges egyszeri bevételeket használja fel a hiány és az adósság csökkentésének felgyorsítására, ahogy azt tervezték; folytassa a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának felülvizsgálatát, és tegyen további intézkedéseket, ha szükséges. || 2010 novemberében a francia parlament elfogadta a kötelező nyugdíjrendszer reformját. A reform legnagyobb nyilvánosságot kapott vonatkozása a kötelező nyugdíjkorhatár fokozatos növelése 60-ról 62 évre, 2018-ra (a legújabb tervek szerint 2017-re, bár ez még nincs törvénybe foglalva). A reform tartalmaz egy sor más intézkedést is, mint például az állami és a magánszektori rendszerekben fizetendő járulékok fokozatos harmonizálása, vagy korkedvezményes (60 éves kortól) nyugdíjazási lehetőség megteremtése csökkent munkaképességű dolgozók számára. A tőkefedezeti nyugdíjrendszerek fejlesztésére bevezettek néhány technikai változtatást is. HU || 14.1/ 18.2 || 60.1/ 58.7 || 62/62 || 64/64 || 65/65 || 13.1 || || A 2009-es reform 1. 2014 és 2022 között 62-ről 65 évre emeli a kötelező nyugdíjkorhatárt, 2. 2010-től kevésbé nagyvonalú, a GDP reálnövekedésétől függő nyugdíjindexálást vezetett be, valamint 3. megszüntette a 13. havi nyugdíjat és úgynevezett nyugdíjprémiumot vezetett be. E reformok következményeként javul a későbbi fenntarthatóság és a bruttó társadalombiztosítási nyugdíjkiadás 2060-ban 10,5% lesz, szemben az idősödésről szóló 2009. évi jelentésben prognosztizált 13,8%-kal. 2010-ben és 2011-ben a kormány a kötelező magán-nyugdíjpénztári pillér megszüntetésével drasztikus lépéseket tett. Ez némileg ronthatja a későbbi fenntarthatóságot legalább abban a mértékben, amennyire ezt a nyugdíjpénztárakból származó, egyszeri bevételt jelentő pénzt folyó kiadások fedezésére irányították át. 2011 decemberében a korkedvezményes nyugdíjazást megszüntették, és a jelenlegi kedvezményezettek járandóságát adókötelessé tették. Ez főként azokat a szakmákat érinti, ahol a munkakörülmények nagyon megterhelőnek tekinthetők, és amelyeket ezért eddig korkedvezményes nyugdíjjal kompenzáltak. IE || 18.1/ 21.1 || 63.5/ 64.7 # || 65/65 || 66/66 || 68/68 || 44.1 || Egyetértési megállapodás Az Egyetértési megállapodás szerint: 2011 első negyedévére: a nyugdíjjal kapcsolatos adókedvezmények és levonások csökkentése (2011-ben 155 millió EUR); Bevezetésre kerül a jelenlegi közalkalmazotti nyugdíjak progresszív csökkentése átlagosan több mint 4%-kal 2011 második negyedévére: A hosszú távú fenntarthatóság javítására a hatóságok vállalják, hogy olyan jogszabályokat vezetnek be, amelyekkel az állami nyugdíjkorhatárt 2014-ben 66 évre, 2021-ben 67 évre, és 2028-ban 68 évre emelik. 2011 harmadik negyedévére: A közalkalmazotti nyugdíjrendszert fenntarthatóbb alapra kell helyezni, ezért a közszféra új alkalmazottai számára a nyudíjjogosultság feltételei megváltoznak. Ez tartalmazza a közalkalmazottak egyes kategóriáira vonatkozó előrehozott nyugdíj felülvizsgálatát és a nyugdíjak fogyasztói árakhoz kötött indexálását. A nyugdíjak az életpálya alatti bérek átlagán alapulnak majd. Az új belépők nyugdíjkorhatárát az állami nyugdíjkorhatárhoz kapcsolják. 2011 negyedik negyedévére és 2012-re a nyugdíjjal kapcsolatos adókedvezmények csökkentése, valamint a költségvetési konszolidációs intézkedések részeként a közalkalmazottak nyugdíjjogosultságának kiigazítása. || 2010 márciusában az ír kormány közzétette a nemzeti nyugdíjrendszerek keretszabályozását, amely leírja a kormány szándékait az ír nyugdíjrendszer reformját illetően. Azóta számos változtatás történt, többek között: Törvényt fogadtak el arról, hogy az állami nyugdíj korhatárát 2014-ben 66, 2021-ben 67, és 2028-ban 68 évre emelik. Az adómentes egyösszegű nyugellátás összegét 200 000 euróban korlátozták. 2011-től a társadalombiztosítási és általános társadalmi járulék már nem jár nyugdíjjárulék-kedvezménnyel. Az új közszolgálati dolgozók számára az új nyugdíjszabályok azt jelentik, hogy a nyugdíj összege nem az utolsó évek fizetésétől, hanem a munkában töltött idő alatt átlagosan elért jövedelemtől fog függeni. A szolgáltatással meghatározott rendszerek finanszírozási problémáinak orvoslására egy sor intézkedés született, mint például a felszámolás esetén alkalmazandó kifizetési prioritások megváltoztatása, nyugellátási garanciarendszer létrehozása és a finanszírozási előírások megváltoztatása. IT || 18.2/ 22* || 60.8/ 59.4 || 65/60 || 66 év 11 hónap/ 66 év 11 hónap || A nyugdíjkorhatár a várható élettartamhoz kapcsolódik (2060-ban F/N számára egységesen 70 év 3 hónap) || 4.1 || || 2011 folyamán három egymást követő jogszabály (a 111/2011 D.L jogszabály, a 148/2011 E.L. jogszabály és a 214/2011 jogszabály) módosította az olasz nyugdíjrendszer szabályozását. E legutóbbi reformokkal hozott főbb intézkedések a következőképpen összegezhetők: i. A számított befizetésekkel meghatározott (NDC) módszer vonatkozik a szolgáltatással meghatározott (DB) rendszerben lévő dolgozókra is, akik korábban ez alól teljesen fel voltak mentve. A kiterjesztés a 2012. január 1-jétől felhalmozódó járulékokra vonatkozik, az arányossági szabály szerint. ii. A magánszektorban a nők kötelező nyugdíjkorhatára ugyanaz lesz, mint a férfiaké (és mint a közszektorban dolgozó nőké). A fokozatos kiegyenlítési folyamat 2018-ra fejeződik be. iii. A „kilépési engedmény” mechanizmus megszűnik, és felváltja a minimumkorhatár növelése, illetve a járulékra vonatkozó követelmények szigorítása. iv. Az önfoglalkoztatók által fizetett járulékok fokozatosan nőnek a 2011-es 20%-ról 2018-ig 24%-ra. Az atipikus munkavállalók járuléka 1 százalékponttal 27%-ra nő 2012-től. v. A kétéves 2012–2013 időszakra a nyugdíjminimum háromszorosa (mintegy havi 1400 euró) feletti nyugdíjaknál megszűnik az infláció szerinti indexálás. vi. 2018-tól az időskorúak nem járulékalapú járadékára való jogosultság minimumkövetelménye a várható élettartam változása miatti indexálás ellenére is megnövekszik 1 évvel, majd teljesen igazodik a kötelező nyugdíjkorhatárhoz. vii. A kor és a járulékfizetési idő (35 év) kombinációján alapuló korkedvezményes lehetőséget az összes rendszerben megszüntették. A számított befizetésekkel meghatározott (NDC) rendszerben a korkedvezményes nyugdíjazás megengedett legfeljebb 3 évvel a kötelező nyugdíjkorhatár előtt, 20 év járulékfizetési idővel, és legalább havi 1200 euró összegű nyugdíjjal 2012-ben, a GDP nominális értékének ötéves átlagával indexálva. viii. A kortól függetlenül korkedvezményes nyugdíjra jogosító járulékfizetési idő minimuma 2013-tól indexálásra kerül a várható élettartammal, ahogy terv szerint a kötelező nyugdíjkorhatár is. LT || 13.5/ 18.4 || 59.9# || 62y6m/60 || 64/63 || 65/65 || n/a || Országspecifikus ajánlások 2 - Fogadja el a nyugdíjrendszer reformjára vonatkozóan javasolt végrehajtási jogszabályokat. A munkaerő-piaci részvétel fokozása érdekében szüntesse meg a nyugdíjkorhatárt elérők esetében a munkavállalást hátráltató fiskális tényezőket. || A 2011-es reform 2026-ra mind a férfiak, mind a nők esetében 65 évre emeli a nyugdíjkorhatárt. A kötelező tőkefedezeti nyugdíjrendszerbe fizetendő társadalombiztosítási járulékok 5,5%-ról 2%-ra csökkentek, azzal a lehetőséggel, hogy a válság után a kormány dönthet úgy, hogy ismét megemeli ezeket. LU || 17.3/ 21.6 || 58.1/ 57 Δ || 65/65 || 65/65 || - || 2.2 || Országspecifikus ajánlások 2 - Javasoljon és hajtson végre széles körű nyugdíjreformot a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása érdekében, ezt kezdje olyan intézkedésekkel, amelyek növelni fogják az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci részvételének arányát, különösen az előre hozott nyugdíjazás akadályozása révén. Megfontolandók a tényleges nyugdíjkorhatár megemelését célzó intézkedések is, mint például a törvényes nyugdíjkorhatár és a legmagasabb várható élettartam összekapcsolása. || A nemzeti reformprogram egy tervezett reform főbb vonásait vázolja fel. A kormány és a szociális partnerek jelenleg előkészítő tárgyalásokat folytatnak. A megemelt nyugellátásra való jogosultság jobban korlátozva lesz. A kedvezményezetteknek el kell érniük a 60 éves kort (55 helyett) és 40 éves nyugdíjjárulék-fizetési időt kell igazolniuk (38 év helyett). Az Euró Plusz Paktum értelmében a kormány vállalta, hogy a reformot 2011 végére végigviszi, de ez a határidő valószínűleg nem tartható. Létrejött és bizalmas keretek között dolgozik egy nyugdíjügyi munkacsoport; a célok közé tartozik egy terv kidolgozása az idősebb munkavállalók aktivizálására, amely ajánlásokat is tartalmaz, példákkal a jó gyakorlatokra. LV || 13.3/ 18.2 || 62.7 Δ Δ || 62/62 || (64.5/64.5) || (65/65) || n/a || Egyetértési megállapodás. Az Egyetértési megállapodás szerint: Lettországnak azért kellett változásokat eszközölnie a nyugdíjrendszerén, hogy a jövőben is megőrizhesse a nyugdíjrendszer három pillérének fenntarthatóságát és megfelelőségét. Ennek megfelelően valamennyi speciális nyugdíjrendszer és nyugdíjkorhatár felülvizsgálatra kerül. Az egyetértési megállapodás második kiegészítése szerint: „2010 június végére, nemzetközi szervezetek technikai segítségével és a szociális partnerekkel együttműködve, elő kell készíteni a 2011-ben végrehajtandó változtatásokat a nyugdíjrendszerben, hogy a jövőben is meg lehessen őrizni a nyugdíjrendszer három pillérének fenntarthatóságát és megfelelőségét. Ennek megfelelően valamennyi speciális nyugdíjrendszer és nyugdíjkorhatár felülvizsgálatra kerül.” A megállapodás harmadik kiegészítése szerint: „Azt követően, hogy az IMF-fel és az EKB-val konzultálva, 2010 június végére elkészültek a nyugdíjrendszer megváltoztatására irányuló javaslatok, 2010 november végére konkrét javaslatokat kell benyújtani a parlamentnek a 2011-ben végrehajtandó változtatásokról, hogy a jövőben is meg lehessen őrizni a nyugdíjrendszer három pillérének fenntarthatóságát és megfelelőségét.” || 2008 júliusa óta a lett hatóságok 1. 2009-ben 2013 decemberéig befagyasztották az indexálást, 2. lecsökkentették a kötelező tőkefedezeti nyugdíjrendszerbe fizetendő járulékokat. Folyamatban van a tőkefedezeti pillérbe fizetendő járulékok csökkentése: 2009-ben 8%-ról 2%-ra; 2010-ben 9%-ról 2%-ra; 2011-ben 10%-ról 2%-ra; 2013-ban és az után 10%-ról 6%-ra. A kormány kidogozott és benyújtott a parlamentnek egy törvényjavaslatot a nyugdíjkorhatár változásairól (még nincs törvénybe foglalva). A változtatások célja, hogy a nyugdíjkorhatárt 2016-tól évente 6 hónappal megemeljék, amíg 2021-ben el nem éri a 65 évet. A javasolt, de törvénybe még nem foglalt nyugdíjkorhatár így 64,5 év lesz 2020-ban (mind a férfiak, mind a nők esetében). Teljesítve a második és harmadik kiegészítő egyetértési megállapodás feltételeit, Lettország változtatásokat készített elő a nyugdíjrendszerét illetően, hogy a jövőben is megőrizhesse a nyugdíjrendszer három pillérének fenntarthatóságát és megfelelőségét. A nyugdíjrendszer változtatásaira vonatkozó konkrét javaslatokat benyújtották a parlamentnek. MT || 18.4/ 21.1 || 60.3 || 61/60 || 63/63 || 65/65 || n/a || Országspecifikus ajánlások 2 - Többek között a nyugdíjkorhatár fokozatos emelésének felgyorsításán, illetve a várható élettartammal való összekapcsolásán keresztül hozzon intézkedéseket a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának biztosítására. A magasabb kötelező nyugdíjkorhatár mellé dolgozzon ki átfogó stratégiát az aktív időskorra vonatkozóan, tegye kevésbé vonzóvá a korengedményes nyugdíjazás lehetőségét és ösztönözze a nyugdíjcélú magánmegtakarításokat. || A 2006-os reform 2026-ra mindkét nem esetében a nyugdíjkorhatár 65 évre emelését, valamint a járulékfizetési idő meghosszabbítását eredményezte. Megváltoztatta a nyugdíjszámítási szabályokat is úgy, hogy az eddigi utolsó 10 évből a legjobb három év helyett az utolsó 40 évből a 10 legjobb évet veszik alapul. Továbbá az 1962. január 1. után született személyekre bevezettek egy garantált nemzeti nyugdíjminimumot, amelynek mértéke a mediánjövedelem legalább 60%-a. A 2006-os reformot követően az 1962. január 1. után született személyek nyugdíjába beszámítható legnagyobb jövedelem egy dinamikusabb pályát fog követni, a bérnövekedés 70%-át és az infláció 30%-át figyelembe vevő indexálással. 2007-ben megszigorították a rokkantsági nyugdíjak esetében az orvosi felülvizsgálatot, és a 2008-as költségvetést követően a nyugdíjasok megtarthatták munkaviszonyukat a nyugdíjuk csökkenése nélkül, ugyanakkor társadalombiztosítási járulékot kell fizetniük. A reformok értékelésére létrehozott nyugdíjügyi munkacsoport először 2010 decemberében számolt be a parlamentnek. 45 ajánlást tettek, többek között: a nyugdíjkorhatár és a várható élettartam egyértelmű összekapcsolása, a számított befizetésekkel meghatározott első nyugdíjpillér 2013-as bevezetésének további tanulmányozása, politikai konszenzustól és a szociális partnerek részvételétől függően egy második nyugdíjpillér bevezetése, valamint egy harmadik nyugdíjszabályozás bevezetése. NL || 17.7/ 21 || 63.9/ 63.1 || 65/65 || 65/65 (66/66) || 65/65 (67/67) || 129.8 || Országspecifikus ajánlások 2 - Hozzon intézkedéseket a kötelező nyugdíjkorhatár megemelése érdekében azáltal, hogy a várható élettartamhoz kapcsolja, és támassza alá ezeket egyéb intézkedésekkel a tényleges nyugdíjkorhatár emelése és az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítása érdekében. A népesség elöregedésére tekintettel készítse el a tartós ápolás-gondozás reformjának tervezetét. || 2010 októberében az új kormány 2020-ra vállalta a kötelező nyugdíjkorhatár megemelését 66 évre. Átfogó tárgyalásokat követően a szociális partnerek és a kormány 2011 szeptemberében megállapodásra jutott, amely tartalmazta, hogy a nyugdíjkorhatárt 2025-re tovább emelik 67 évre, és összekapcsolják a várható élettartammal. A megállapodás törvénybe foglalása folyamatban van. PL || 15.1/ 19.5 || 61.4/ 57.5 ## || 65/60 || 65/60 (67/??) || (67/67) || 13.5 || Országspecifikus ajánlások 3 - Emelje meg az egyenruhás testületek törvényes nyugdíjkorhatárát, tegyen további lépéseket a tényleges nyugdíjkorhatár emelésére, például kösse azt a várható élettartamhoz. Készítsen ütemtervet a mezőgazdasági termelők társadalombiztosítási alapjához (KRUS) való hozzájárulásokra vonatkozó szabályok további javítására az egyéni jövedelmek megfelelőbb figyelembevétele érdekében. || 2009 óta alkalmaznak átmeneti nyugdíjakat. Ezek néhány munkavállalói kategória esetében a korkedvezményes nyugdíjat helyettesítik, illetve korlátozzák annak igénybevételét. Ez ideiglenes megoldás azok számára, akik 1999. előtt kezdtek speciális munkakörülmények között dolgozni. A befizetésekkel meghatározott rendszerben fizetendő járulékot 2011-ben lecsökkentették a bruttó bér 7,3%-áról 2,3%-ára. A különbözetet átirányították a felosztó-kirovó rendszerbe. A járulékot fokozatosan emelik, hogy 2017-ben és az után elérje a 3,5%-ot. A közelmúltban újraválasztott kormány javasolta, hogy a jelenlegi 65/60 éves (férfiak/nők) nyugdíjkorhatárt emeljék fel 2013 és 2020 között (férfiak), illetve 2013 és 2040 között (nők) 67 évre. PT || 17.1/ 20.6 || 62.9/ 62.3 ## || 65/65 || 65/65 || - || 13.4 || A Portugáliával kötött Egyetértési Megállapodásban nem szerepel konkrét feltételrendszer a nyugdíjrendszer egészének reformjáról (a 2007-ben végrehajtott átfogó reformot figyelembe véve). Az Egyetértési Megállapodásban azonban szerepel a fiskális politika kiadási oldalára vonatkozó feltételrendszer: - „az 1500 euró feletti nyugdíjakat csökkenteni kell a 2011 januárjától a közszférában a bérekre alkalmazott progresszív adómértéknek megfelelően, legalább 445 millió euró megtakarításának céljával.” - „2012-ben fel kell függeszteni a nyugdíjindexálási szabályok alkalmazását, kivéve a legalacsonyabb nyugdíjak esetében.” || Portugália 2007-ben nagy léptékű reformokat vezetett be a nyugdíjrendszerben, amelyek 2007-ben hatályba is léptek. A nyugdíjkorhatárt 65 évre állították be. A fontosabb intézkedések közé tartozott a nyugdíjszámításhoz használt időszak kiterjesztése a munkában töltött összes időre, a korkedvezményes nyugdíjazás visszafogása, az átmeneti időszak rövidítése, és egy „fenntarthatósági tényező” bevezetése, amely automatikusan korrigálja az ellátásokat a 65 éves korban várható további élettartam változásaival. RO || 14/ 17.2** || 65.5/ 63.2 # || 63y4m/58y4m || 65/60 || 65/63 || n/a || Egyetértési megállapodás A 2009-2011-es időszakra vonatkozó Egyetértési Megállapodás szerint a nyugdíjrendszer reformjának feltételrendszere a következő: „A kormány véglegesíti a nyugdíjjal kapcsolatos módosított jogszabály-tervezetet i) hogy az állami nyugdíjakat a fogyasztói árakhoz, és ne a bérekhez indexálják, ii) a korlátlan nyugdíjemelések lehetőségét korlátozzák, iii) bevezessék a közalkalmazottak olyan csoportjainak nyugdíjjárulék-fizetését, akik jelenleg ki vannak zárva az ilyen járulékok fizetésének kötelezettsége alól, és iv) 2015-ben fokozatosan emeljék a nyugdíjkorhatárt, különösen a nők esetében, figyelembe véve a várható élettartamot, figyelembe véve a kiszolgáltatott helyzetű nyugdíjasok védelmét, és hogy az átlagosan 45%-os helyettesítési arányt elérjék a nyugdíjasok körében.” A 2011-2013-as időszakra vonatkozó Egyetértési Megállapodás szerint a feltételrendszer a következőkre vonatkozik: „meg kell őrizni a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát” || 2010 decemberében nyugdíjreformot fogadtak el. A reform egységes társadalombiztosítási rendszerbe vonja össze a speciális rendszereket, mechanizmust vezet be a speciális nyugdíjak újraszámolására, és 2030-ra megemeli a nyugdíjkorhatárt férfiak esetében 65 évre, nők esetében pedig 63 évre. A korkedvezményes nyugdíjazást szigorúbban szabályozzák, a rokkantsági nyugdíjat pedig szigorúbb feltételek mellett adják meg. A reformoktól azt várják, hogy jelentős megtakarításokat hoznak a rendszerben és csökkentik a kedvezményezettek számát. A kormány ezenkívül felfüggesztette azokat a jogi rendelkezéseket, amelyek a kötelező, befizetésekkel meghatározott rendszerbe fizetendő járulékokat növelték volna meg 2009-ben az alkalmazottak bruttó fizetésének 2%-áról 2,5%-ára. A beütemezett emelés 2010-ben újraindult, hogy végül a járulék mértéke végül valamikor majd elérje a bér 6%-át. SE || 18.3/ 21.2 || 64.7/64 || 61-67 || 61-67 || - || 7.4 (v, y) || || 2010-ben a jövedelemalapú nyugdíjrendszer korrekciós mechanizmusában lévő automatikus kiegyensúlyozó mechanizmust kiegyenlítettebbé tették, így az most a korábbi egyéves helyett hároméves gördülő átlagra alapul, hogy gazdasági konjunktúra/dekonjunktúra esetén elkerülhetők legyenek a nyugdíjak összegében előforduló kilengések. SI || 16.8/ 21 || 59.8# || 63/61 || 63/61 || - || 2.6 || Országspecifikus ajánlások 2- Tegye meg a szükséges lépéseket a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása érdekében, a nyugdíjak megfelelőségének megőrzése mellett. Növelje az idősebb munkavállalók foglalkoztatási arányát a későbbi nyugdíjazás révén, és azáltal, hogy továbbfejleszti az aktív munkaerő-piaci intézkedéseket és az életen át tartó tanulást érintő intézkedéseket. || A javasolt nyugdíjreformot (beleértve a férfiak és nők nyugdíjkorhatárának kiegyenlítését) 2011-ben népszavazáson elutasították. SK || 14/ 18 || 60.4/ 57.5 || 62/57.5 -61.5 (depend-ing on the no. of children) || 62/62 || - || 4.7 (v) || Országspecifikus ajánlások 3 - A nyugdíjrendszer felosztó-kirovó pillérének további kiigazítása révén fokozza az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát, különösen a nyugdíjkorhatár és a várható élettartam összekapcsolásával, és a tőkefedezeti nyugdíjpillér életképességét biztosító ösztönzők megteremtésével, így haladva a költségvetési fenntarthatóság felé, megfelelő nyugdíjak biztosítása mellett. || Szlovákiában a dolgozók 2008-ban választhatták azt, hogy kilépnek a tőkefedezeti rendszerből és visszatérnek a felosztó-kirovó rendszerbe, és a befizetésekkel meghatározott rendszer választhatóvá vált az összes, a munkaerőpiacra újonnan belépő számára. 2010-ben törvényváltozást fogadtak el, amely a korkedvezményes nyugdíjazásra való jogosultság előfeltételeként előírja a munkajövedelem hiányát. 2011-ben Szlovákia változtatásokat fogadott el a tisztán tőkefedezeti nyugdíjpillért illetően, lehetővé téve így, hogy a nyugdíjalapok ismét a kockázatosabb, és így potenciálisan nagyobb hozammal kecsegetető értékpapírokba fektethessenek be. Ezen túlmenően, a fiatalok számára 2012.04.01-jei hatállyal újra bevezették alapesetként a kötelező belépést, azzal a lehetőséggel, hogy a megtakarítás első két évében ki lehet lépni a rendszerből. UK || 18.1/ 20.8** || 64.1/ 62 || 65/60 || 66/66 || 68/68 || 73.0 (z) || || Az állami alapnyugdíjra való jogosultság javult az utóbbi években, jobb lett az indexálása és 2012-től a munkavállalókat automatikusan beléptetik a foglalkoztatói nyugdíjrendszerekbe (de választhatják a kimaradást is). Hatályos előírás, hogy az állami nyugdíj korhatárát 2020 és 2046 között szakaszosan 65 évről 68 évre kell emelni. A 2012 januárjában hatályba lépő új jogszabály az állami nyugdíj korhatárának nemek közötti kiegyenlítését 2018-ra írja elő (korábban ez 2020 volt), és egyúttal 5,5 évvel előrehozza az állami nyugdíj korhatárának 65-ről 66 évre történő emelésének ütemezését, 2018-tól kezdődően. Az ezt követő, 66-ról 67 évre történő emelés ütemezésének felgyorsítására bejelentettek javaslatokat (de ezek még nincsenek törvénybe foglalva), és jelenleg tárgyalják annak lehetőségét, hogyan lehet felgyorsítani a 67-ről 68 évre való emelést. ________________________ JEGYZETEK i Forrás:
Eurostat Népességstatisztikák – Várható élettartam kor és nem szerint (utolsó
frissítés 2012. január 26-án.) ii A
munkaerőpiacról kilépés átlagos életkora,, F/N vagy dőlt
betű=Összesen (F/N lebontás nélkül.) Forrás: Eurostat iii A
törvényes nyugdíjkorhatár az általános állami nyugdíjrendszerben, Forrás: MISSOC. iv A
törvényes nyugdíjkorhatár az általános állami nyugdíjrendszerben az elfogadott
reformok végrehajtását követően (zárójelben – javasolt, de még nem
elfogadott), Forrás: a Gazdaságpolitikai Bizottság, a Szociális Védelmi
Bizottság és a Bizottság szolgálatainak (ECFIN és EMPL) a megfelelő és
fenntartható nyugdíjak Európán belüli biztosításának eredményeiről és
fő kihívásairól szóló közös jelentése, utólagos módosítások észlelése
esetén a Bizottság által frissítve v A
törvényes nyugdíjkorhatár az általános állami nyugdíjrendszerben az elfogadott
reformok végrehajtását követően (zárójelben – javasolt, de még nem
elfogadott), Forrás: a Gazdaságpolitikai Bizottság, a Szociális Védelmi
Bizottság és a Bizottság szolgálatainak (ECFIN és EMPL) a megfelelő és
fenntartható nyugdíjak Európán belüli biztosításának eredményeiről és
fő kihívásairól szóló közös jelentése, utólagos módosítások észlelése
esetén a Bizottság által frissítve vi Nyugdíjalapok
(GDP %-ában), 2009 Forrás: OECD Nemzetközi Nyugdíjstatisztikák (v) 2008. (w) Csak
önálló foglalkoztatói nyugdíjalapok. E terveken kívül a foglalkoztatói
nyugdíjbiztosítási szerződések által kezelt alapok a GDP 99,3%-át tették
ki. (x) Csak
önálló foglalkoztatói nyugdíjalapok. E terveken kívül a foglalkoztatói nyugdíjbiztosítási
szerződések által kezelt alapok 2008-ban a GDP 13,3%-át tették ki. (y) Csak
önálló foglalkoztatói nyugdíjalapok. E terveken kívül a biztosításidíj-alapú
nyugdíjrendszer által kezelt alapok 2008-ban a GDP 8,9%-át, és a foglalkoztatói
nyugdíjbiztosítási szerződések által kezelt alapok a GDP 38,9%-át tették
ki. (z) OECD-becslés. vi Ahogy
egyre fenyegetőbbé válik a népesség elöregedése, és ennek hatása a
nyugellátás fenntarthatóságára, a tagállamok jelentős reformokat hajtottak
végre nyugdíjrendszereiken. A reformtörekvések egyik legfontosabb eleme a
járulékok és az ellátások közötti kapcsolat megerősítése. Ez általában úgy
történt, hogy az ellátás kiszámításához az utolsó bér vagy a legmagasabb
jövedelem helyett az egész élet során megszerzett jövedelmet vették figyelembe,
és a nyugdíjszerző szolgálati idő kiszámításánál már nem volt elég a
nyugdíjkorhatár elérése, ragaszkodtak bizonyos számú szolgálati évhez,
megemelve a teljes nyugdíjjogosultsághoz szükséges évek számát, és megemelve mindkét
nemnél a nyugdíjkorhatárt, illetve kiegyenlítve azt. A legtöbb országban
azonban a törvényes nyugdíjra feljogosító korhatár emelését hosszabb periódus
alatt vezetik be.
* 2008 (65 évesen várható
élettartam) ** 2009 (65 évesen
várható élettartam) Δ 2003 (a munkaerőpiacról
kilépés életkora) # 2006 (a
munkaerőpiacról kilépés életkora) ## 2007 (a
munkaerőpiacról kilépés életkora) Δ Δ 2008 (a munkaerőpiacról
kilépés életkora) [1] COM (2010) 365 végleges, 2010. július 7. [2] Az EC és az EPC már készíti az állami nyugdíjkiadásokról
friss hosszú távú előrejelzéseket, amelyeket
várhatóan 2012 májusában az idősödésről szóló 2012. évi jelentés
bocsát majd rendelkezésre. Az értékek előzetes becslésekre vonatkoznak. Ezek szerint az
idősödésről szóló 2009. évi jelentés óta több tagállamban
megvalósított reformok sikeresen korlátozták a nyugdíjakkal kapcsolatos
későbbi költségnövekedést . [3] Eurostat, EU-SILC adatok 2009-re. A 65 év felettiek
ekvivalens átlagjövedelme az EU27 össznépességének átlagjövedelmének %-os
arányában. A szint tagállamonként
eltérő, kb. 70 % és éppen csak 100 % fölött mozog. [4] Eurostat, EU-SILC adatok 2009-re. [5] A kiegészítő nyugdíj-megtakarítások közé tartoznak
a foglalkozási- vagy magánnyugdíj, az életbiztosítás és az eszközfelhalmozás
más olyan formái, amelyeket a nyugdíjba vonulás után az életszínvonal
fenntartására fel lehet használni. Ezenkívül
vannak olyan eszközök (pl. fordított jelzálog), amelyek segítségével a vagyont
(általában az otthont) át lehet váltani további nyugdíjjövedelemre. [6] A számítás a bécsi székhelyű osztrák szövetségi
munkaügyi központ függőségiarány-kalkulátorán alapul. A gazdasági
függőségi arányt úgy határozzák meg, hogy a nyugdíjasok (ideértve a
korengedményes és rokkant nyugdíjasokat is) és munkanélküliek számát a
munkaviszonyban állók számához viszonytják. 2050-re a fő feltételezés: a
20–64 évesek foglalkoztatási aránya 79,6 %-ra fog emelkedni (ezt a szinten
2008-ban a három legjobban teljesítő ország érte csak el: SE, DK és NL). Adatok: munkaerő-piaci felmérés, 2009. évi idősödési
jelentés, Europop 08. [7] COM (2011) 11 végleges, 2011.1.12. [8] COM (2011) 815 végleges, 2011.11.23. [9] Becslések szerint a nyugdíjkorhatár várható
élettartamhoz kötésével az állami nyugdíjkiadás az egész EU-ban a GDP-hez
viszonyítva annak 1,75 százalékpontjával lenne alacsonyabb 2060-ban, mint
az alapforgatókönyv, amikor is a GDP-hez viszonyítva az állami nyugdíjkiadás
előrevetített növekedésének értéke a GDP 2,4 százalékpontja. A nyugdíjba
vonulás idejének és a tényleges nyugdíjkorhatárnak a megemelése úgy, hogy azok
automatikusan tükrözzék a hosszabb jövőbeli élettartamot, nagyban
hozzájárulna a költségvetési fenntarthatóság eléréséhez. Európai Bizottság és
Gazdaságpolitikai Bizottság (2009) „A népesség idősödéséről szóló,
2009. évi jelentés: Gazdasági és költségvetési előrejelzések az EU 27
tagállamára vonatkozóan (2008–2060)”, European Economy, 2. szám és Európai
Bizottság (2009), „2009. évi fenntarthatósági jelentése”, European Economy, 9.
szám [10] 2008/94/EK (2008. október 22.). [11] 2003/41/EK (2003. június 3.) [12] A 883/2004/EK rendelet (2004. április 29.) a szociális
biztonsági rendszerek koordinálásáról.