27.7.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 225/127

—

elégedetten állapítja meg, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) megőrzi strukturális alap jellegét, és továbbra is az EU kohéziós politikájának szilárd alapeleme marad, s nem minősül át európai ágazati politikává,

—

ugyanakkor továbbra is kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az ESZA rendelkezésére álló források e szerény mértékű emelése elég lesz-e az alap elé kitűzött ambiciózus célok megvalósításához,

—

kéri, hogy közvetlenül találják meg azt az ESZA-tól elkülönülő jogalapot, amely a legalkalmasabb a leginkább rászorulóknak biztosított élelmiszersegély problémája megoldására,

—

aggodalommal tapasztalja, hogy az ESZA működésének az Európa 2020 stratégiával való „teljes mértékű” összehangolása végső soron korlátozza az alap kohéziós politikán belüli, a Szerződésben is rögzített feladatkörét (vö. vidéki térségek, az ipari átalakulás által érintett térségek, a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók),

—

sajnálja, hogy a javaslat nem utal a biztonsággal párosuló rugalmasság (rugalmas biztonság) előmozdítására a munkaerőpiacon, amely pedig az Európa 2020 stratégia egyik integrált iránymutatásának (a hetediknek) a tárgyát alkotja,

—

pozitívan értékeli azt a rendelkezést, amely előírja, hogy az egyes tagállamoknak az összes ESZA-forrás legalább 20 %-át „a társadalmi befogadás előmozdítását és a szegénység elleni küzdelmet” szolgáló tematikus célkitűzés megvalósítására kell fordítaniuk,

—

támogatja a tematikus koncentráció törekvését, ugyanakkor ellenzi az Európai Bizottság által e célkitűzés megvalósításához kiválasztott módszert és eljárást, és nagyobb rugalmasságot tartana kívánatosnak,

—

csalódottan állapítja meg, hogy a rendeletjavaslat partnerek bevonására vonatkozó 6. cikkének rendelkezései és a 9. preambulumbekezdés egyáltalán nem szólnak a területi önkormányzatokról, hanem a szociális partnerek és nem kormányzati szervezetek megemlítésére szorítkoznak,

—

meglepőnek találja, hogy az európai bizottsági javaslat nem veszi tervbe a transznacionális együttműködést kiegészítő határon átnyúló és régióközi együttműködést,

—

üdvözli, hogy megemlítik a regionális és helyi érdekek elengedhetetlen mobilizációját az Európa 2020 stratégia végrehajtása érdekében, valamint a területi paktumok alkalmazását e célkitűzés elérése érdekében, ugyanakkor szeretné, ha ezek használatát más alapokra is kiterjesztenék.

Előadó

Konstantinos SIMITSIS (EL/PES), Kavala város polgármestere

Referenciaszöveg

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

COM (2011) 607 final – 2011/0268 (COD)

1.

elégedetten állapítja meg, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA), amely a foglalkoztatás támogatásának, a társadalmi befogadás előmozdításának és a szegénység elleni küzdelemnek pótolhatatlan eszköze, megőrzi strukturális alap jellegét, és továbbra is – a 2013 utáni időszakban is – az EU kohéziós politikájának szilárd alapeleme marad, s nem minősül át európai ágazati politikává;

2.

üdvözli, hogy újragondolva és új elemekkel gazdagítva megmaradtak az ESZA fellépések alapvető tematikus célkitűzései, és hogy a fellépések négy kategóriájának mindegyikéhez megfelelő számú beruházási prioritás társul;

3.

különösen örül, hogy egy olyan időszakban, amikor a szociális védelem feltétlenül szükségesnek bizonyul a számos európai polgárt sújtó, súlyos gazdasági válság jellemezte konjunktúra miatt, „A társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem ” fellépés kiemelt szerepet kap, és az ESZA fellépéseinek egyik fő tematikus célkitűzése lett;

4.

üdvözli az ESZA rendelkezésére álló források szerény mértékű emelésére irányuló javaslatot, melyek így elérik a 84 milliárd eurót, és a 2014–2020-as programozási időszakban a kohéziós politika teljes költségvetésének 25 %-át teszik ki, szemben a jelenlegi programozási időszak 75 milliárd euró körüli költségvetésével és 23 %-os arányával;

5.

ugyanakkor továbbra is kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy az ESZA rendelkezésére álló források e szerény mértékű emelése elég lesz-e az alap elé kitűzött ambiciózus célok megvalósításához, főként mert az emelés valójában kisebb mértékű, mint első ránézésre tűnik, hiszen a források minimumösszege magában foglalja a legjobban rászorulóknak szánt élelmiszer-támogatás 2,5 milliárd eurós keretét, mely a közös agrárpolitika költségvetéséből lett ide átcsoportosítva;

6.

kétségét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a leginkább rászorulóknak szánt élelmiszersegély – amelyet az RB elvileg határozottan támogat – az EUMSZ megfelelő, 162. cikkében meghatározott célok közé tartozik. Megjegyzi továbbá, hogy a szóban forgó élelmiszersegély nem kerül említésre az ESZA-ra vonatkozó rendelettervezetben, és a beavatkozási területek között (nevezetesen a támogatások köréről szóló 3. cikkben) sem. Ezért kéri, hogy közvetlenül találják meg azt az ESZA-tól elkülönülő jogalapot, amely a legalkalmasabb a leginkább rászorulóknak biztosított élelmiszersegély problémája megoldására;

7.

felteszi a kérdést, nem volna-e helyénvalóbb ambiciózusabb irányvonalat követni általában a kohéziós politika és konkrétan az ESZA forrásainak vonatkozásában a mostani időszakban, amikor a gazdasági válság a legkeményebben sújtja Európát, ami drámai szociális következményekkel jár;

8.

csalódottságának ad hangot amiatt, hogy az Európai Bizottság megint nem merte támogatni az RB álláspontját, amely szerint a megvalósított fejlődés értékelése során a GDP-n kívül egyéb, gazdasági, szociális és környezeti paraméterekre épülő mutatókat is alkalmazni kellene;

9.

arra kéri az Európai Bizottságot és az Unió többi illetékes szervét, hogy gyorsítsák fel a folyamatot, amely elősegítheti a legfrissebb statisztikai adatok kiaknázhatóságát, hogy a tagállamok esetében a 2009–2011 közötti, a régiók esetében a 2008–2010 közötti időszak adataira lehessen támaszkodni a jelenleg használt 2007–2009-es, illetve 2006–2008-as adatok helyett, ami lehetővé tenné a jelenlegi, rendkívül kedvezőtlen gazdasági konjunktúra és az abból fakadó igények minél pontosabb feltárását az ESZA számára. A méltányosság érdekében kéri, hogy a források elosztásának módszere minden esetben garantálja, hogy azok a régiók, amelyek továbbra is a konvergencia-célkitűzés alá esnek, mindenképpen több pénzügyi támogatásra legyenek jogosultak, mint az átmeneti régiók kategóriájában tartozók;

10.

ellenez minden olyan elképzelést, amely bizonyos makrogazdasági feltételekhez kötné a támogatásokat, különösen az ESZA esetében, tekintettel arra, hogy e feltételrendszer bevezetése a regionális közösségeket, és végső soron az Alap kedvezményezettjeit – azaz a rendeletre irányuló javaslat 2. cikkének (3) bekezdése szerint az európai polgárokat, „beleértve a hátrányos helyzetű csoportokat is, például a tartós munkanélkülieket, a fogyatékossággal élőket, a migránsokat, az etnikai kisebbségeket, a társadalom peremére szorult közösségeket és a társadalmilag kirekesztett személyeket” és a vállalkozásokat – „büntetné” a központi kormányzatok esetleges késedelme miatt a nemzeti reformprogramok keretében vállalt reformok előmozdítása terén;

11.

aggodalmának ad hangot az Európai Bizottság javaslatának bizonyos pontjai miatt, sérthetik a szubszidiaritás és az arányosság elvét, különös tekintettel azokra a rendelkezésekre, amelyek korlátokat szabnak a tematikus koncentrációnak, mivel e rendelkezések szűkítik az ESZA lehetőségeit, hogy fellépéseit az egyes régiók igényeihez és sajátosságaihoz igazítsa;

12.

emlékeztet arra, hogy a Szerződések értelmében az Európai Bizottság köteles tiszteletben tartani a szubszidiaritás elvét, amelyre az EGSZB különösen odafigyel, valamint hogy a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazására vonatkozó jegyzőkönyv 2. cikke szerint a jogi aktusokra irányuló javaslatok előterjesztését megelőző konzultáció során „adott esetben, a tervezett jogi aktus regionális és helyi vonatkozásait is figyelembe kell venni”. Ezen túlmenően ugyanezen jegyzőkönyv 5. cikke rögzíti az Európai Bizottsággal szembeni, javaslatai megalapozott indokolására vonatkozó egyedi követelményeket. A vizsgált javaslat – amely csak rutinszerűen, néhány általános és megfoghatatlan fordulattal utal az ESZA fellépéseinek szükséges hatékonyságára – aligha tesz eleget ezeknek az előírásoknak;

13.

megjegyzi, hogy a minimális százalékos arányokra, a finanszírozási arányokra, illetve a tematikus koncentráció és a határokon átnyúló együttműködés korlátozásaira vonatkozóan javasolt, kötelező jellegű rendelkezések azzal a kockázattal járnak, hogy az Európai Bizottság eddigi stratégiai partneri és tanácsadói szerepét az ellenőrző hatóságéra cseréli fel, és feladatát annak ellenőrzésére és igazolására korlátozza, hogy a tagállamok illetve régiók programjai megfelelnek-e bizonyos, európai szinten megszabott – és ezért a valódi igényektől olykor igen távol eső – kritériumoknak;

14.

támogatja az átmeneti régiótípus bevezetését, melynek GDP-je az uniós átlag 75 és 90 %-a közé esik, valamint azt is, hogy valamennyi régió részesülhessen az ESZA fellépéseiből, ideértve azokat is, amelyek – bár statisztikai átlagaik tekintetében nem maradnak el a fejlődésben –, igen gyakran társadalmi kohéziós problémákkal küszködnek, mert elszegényedett és alulfejlett területeket foglalnak magukban;

15.

kitart amellett, hogy a régiók új osztályozási módszere semmi esetre sem eredményezheti a jelenleg folyamatban lévő programozási időszak alatt részükre folyósított támogatás hirtelen nagymértékű csökkenését, és kéri egy olyan biztosíték beiktatását, amely megakadályozza, hogy a 2014–2020 közötti időszakban az egyes régiók részére megítélt támogatások alacsonyabbak legyenek a 2000–2013 közötti időszakban kapott támogatások kétharmadánál;

16.

üdvözli azt a kezdeményezést, hogy prioritásokat határozzanak meg az ESZA-hozzájárulási arányainak tekintetében, azonban kéri, hogy alacsonyabb százalékokat határozzanak meg annak érdekében, hogy arányosabbak legyenek, valamint hogy biztosítsa a tagállamok és a régiók számára a szükséges rugalmas mozgásteret a programalkotással kapcsolatban, a programokat ugyanis a helyi potenciálok és problémák megjelenési szintjéhez a lehető legközelebb kell megalkotni;

17.

úgy véli, hogy a régiótípusok alapján meghatározott minimális ESZA-hozzájárulási arányoknak indikatív jellegűnek kell maradniuk, hogy régióról régióra egyedi alapon modulálhatók legyenek a partnerségi szerződés megtárgyalásakor;

18.

pozitív fejleménynek tartja, hogy az EU a jövőben is igyekszik fenntartani a koordinációt és a koherenciát a különböző strukturális alapok fellépései között, különös figyelmet fordítva a kohéziós politika és az Európa 2020 stratégia keretében megvalósított ERFA, illetve ESZA fellépések komplementer jellegére, mivel ez a megközelítés jelentős szinergiákat eredményezhet;

19.

egyfelől helyesli azokat az erőfeszítéseket, amelyek a szociális partnerek és a nem kormányzati szervezetek bevonását célozzák az ESZA fellépések kidolgozásának és végrehajtásának folyamatába;

20.

másfelől viszont helyteleníti az Európai Bizottság bizalmatlanságát a helyi és regionális önkormányzatokkal szemben, amelyek meghatározó szereplői az operatív programok kidolgozásának és megvalósításának, és e szerepüket meg is kell őrizniük;

21.

támogatja azt az alapvető irányelvet, hogy az ESZA feladatait és fellépéseit össze kell kapcsolni az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló Európa 2020 stratégiával;

22.

aggodalommal tapasztalja ugyanakkor, hogy az ESZA működésének az Európa 2020 stratégiával való „teljes mértékű” összehangolása végső soron korlátozza az alap kohéziós politikán belüli, a Szerződésben is rögzített feladatkörét, nevezetesen hogy támogassa a lehető legkövetkezetesebb és integráltabb programozási irányvonalakat, megfelelő figyelmet fordítva a területi dimenzióra;

23.

úgy véli, hogy az ESZA legfontosabb feladata az Európa 2020 stratégia céljaihoz történő hozzáigazítása keretében az, hogy csökkentse az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikkében meghatározott, legkedvezőtlenebb helyzetű régiók (vidéki térségek, az ipari átalakulás által érintett térségek, továbbá a legészakibb, a rendkívül gyéren lakott, a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók) lemaradását. Az RB ismételten kifejezi afeletti aggodalmát, hogy a kohéziós politika alapvető mozgatórugóját alkotó ESZA az Európa 2020 stratégia segédeszközének szerepébe kényszerül;

24.

sajnálatát fejezi ki továbbá amiatt, hogy a legkülső régiók sajátos és egyedi, az EUMSZ 349. cikke által elismert helyzetét nem vették kellőképpen figyelembe az ESZA működésének az Európa 2020 stratégia céljaihoz történő hozzáigazítása keretében;

25.

elégedetten nyugtázza és támogatja az Európai Bizottság által követett átfogó és következetes koncepciót az ESZA-támogatások alkalmazási körének strukturálása terén, melyeknek négy tematikus célkitűzéshez kell közvetlenül és további négyhez közvetve kapcsolódniuk az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés közös stratégiai keretének alapjairól szóló általános rendelet 9. cikkében meghatározott, összesen tizenegy célkitűzés közül. A felsorolt tematikus célkitűzéseket a rendeletjavaslat további tizennyolc, egymáshoz kapcsolódó beruházási prioritásra bontja le;

26.

hangsúlyozza, hogy mindezeknek köszönhetően az ESZA továbbra is sikeresen betöltheti a Szerződésben rá ruházott alapvető küldetést, amely nem más, mint „a munkavállalók foglalkoztatási lehetőségeinek javítása”; s egyúttal képes lehet megfelelni a kivételesen kedvezőtlen gazdasági konjunktúrából adódó társadalmi igényeknek, „a társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem” révén, amely beruházási prioritásból külön tematikus célkitűzéssé lépett elő;

27.

sajnálja, hogy a javaslat nem utal a biztonsággal párosuló rugalmasság (rugalmas biztonság) előmozdítására a munkaerőpiacon, amely pedig az Európa 2020 stratégia egyik integrált iránymutatásának (a hetediknek) a tárgyát alkotja;

28.

üdvözli, hogy egy olyan időszakban, amikor az érintett ágazatokba irányuló állami beruházások csökkenő tendenciát mutatnak, az ESZA az oktatást, a kutatást és a technológiai fejlesztést egyaránt támogatja. Egyben amellett szól, hogy az ESZA-t tegyék hozzáférhetővé a tárgyi eszközökbe történő olyan beruházások számára, amelyek összefüggésben állnak az ESZA célkitűzéseivel. Ilyenek például az oktatási infrastruktúrába történő beruházások;

29.

kéri, hogy az ESZA-rendelet az Európai Regionális Fejlesztési Alapra vonatkozó rendelettervezet 10. cikkéhez hasonlóan utaljon a természeti és demográfiai hátrányokkal küzdő területekre;

30.

a számos tagállamban tapasztalható jelentős, az oktatási struktúrák átfogó átalakítását igénylő demográfiai változásokra való tekintettel szükségesnek tartja, hogy a beruházási prioritások keretében figyelembe vegyék ezt a szempontot. Abból indul ki, hogy a demográfiai változások fényében a 3. cikk (1) bekezdése b) pontjának iii. alpontja értelmében a fenntartható oktatási struktúrák biztosítására, és ezeken belül a szakemberek iránti igény kielégítésére irányuló beruházások is támogathatók;

31.

különösen elégedetten állapítja meg, hogy a beruházási prioritásokat alkotó fellépési területek közül több is közvetlenül kapcsolódik a helyi és regionális hatóságok hatásköreihez, és ennek köszönhetően segíteni fog az utóbbiaknak feladatuk sikeres betöltésében. Ugyanakkor a fentiekre tekintettel annál sürgősebben szükség lenne arra, hogy a szóban forgó testületek döntő szerephez jussanak a kapcsolódó operatív programok kidolgozásában, illetve végrehajtásában;

32.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy lépjen tovább a beruházási prioritások kidolgozása terén, tisztázva egyes, jelentésükben még körvonalazatlan beruházási prioritások tartalmát, és nagyobb hangsúlyt fektetve más prioritásokra, sőt, szükség esetén újakat is kidolgozva, például az ESZA-fellépések területi dimenziójának megerősítése érdekében;

33.

üdvözli, hogy a javaslat előírja a tagországok számára, hogy az operatív programok keretében meghatározott stratégiáik és fellépéseik egységesek legyenek, és a nemzeti reformprogramokban meghatározott kihívásokra összpontosítsanak annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az Európa 2020 stratégia foglalkoztatással, oktatással és szegénységgel kapcsolatos kiemelt céljainak megvalósításához, tekintettel arra, hogy az egészséges makrogazdasági környezet nélkülözhetetlen a kohéziós politika optimális eredményeinek biztosításához;

34.

ismételten megjegyzi, hogy a javaslat megszövegezése („biztosítják, hogy az operatív programok keretében meghatározott stratégiák és fellépések egységesek és a nemzeti reformprogramokban […] meghatározott kihívásokra összpontosítanak”, míg a hatályos rendelet szerint „hozzájárulnak” e célokhoz) növeli annak kockázatát, hogy az ESZA a kohéziós politika alapvető mozgatórugója helyett a jövőben csupán az Európa 2020 stratégia megvalósításának segédeszköze legyen (ld. a 21. és 24. pontot);

35.

pozitívan értékeli azt a rendelkezést, amely a források koncentrálására irányuló törekvés jegyében előírja, hogy az egyes tagállamoknak az összes ESZA-forrás legalább 20 %-át „a társadalmi befogadás előmozdítását és a szegénység elleni küzdelmet” szolgáló tematikus célkitűzés megvalósítására kell fordítaniuk;

36.

felveti a kérdést, hogy vajon a fenti célkitűzéshez megszabott 20 %-os minimumszint, melyhez az egész időszakra 16,8 milliárd eurós költségvetési keret társul, kellően hatékonynak bizonyul-e, miután javaslatában maga az Európai Bizottság is elismeri, hogy az európaiaknak mintegy egynegyedét, vagyis több mint 113 millió embert fenyeget a szegénység és a társadalmi kirekesztődés;

37.

támogatja a tematikus koncentráció törekvését, ugyanakkor ellenzi az Európai Bizottság által e célkitűzés megvalósításához kiválasztott módszert és eljárást, melyet az ESZA-rendeletre irányuló javaslat 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezések részleteznek. Az a kötelezővé tett előírás, hogy az egyes operatív programokra elkülönített forrásokat a lehetséges tizennyolcból legfeljebb négy beruházási prioritásra kell összpontosítani, illetve a koncentráció érdekében – az adott régió típusbesorolásától függően – megszabott rendkívül magas, 80 és 60 % közötti százalékos arányok ellentmondanak a szubszidiaritás és az arányosság elvének, mert e rendszer alkalmatlannak bizonyulhat arra, hogy megfeleljen az egyes szereplők szükségleteinek és prioritásainak;

38.

ezzel szemben a források koncentrációjának kérdésében inkább egy olyan eljárást tartana kívánatosnak, amelynek két fő tulajdonsága az volna, hogy egyrészről az Európai Bizottság által javasolt arányoknál alacsonyabb százalékos arányokat szab meg az egyes operatív programokhoz rendelt források koncentrációja tekintetében, másrészről pedig a négy beruházási prioritás számszerű előírása helyett csak indikatív értéket ad meg, mely európai küszöbértékként szolgálhatna, és az operatív programok megtárgyalása során hat prioritásra megemelhető lenne, hogy a szóban forgó koncentrációs törekvés egyúttal adekvát módon tudja szolgálni az egyes régiók saját szükségleteit és prioritásait;

39.

egyetért azzal az alapelvvel, hogy a programok értékelése céljából közös teljesítmény- és eredménymutatókat kell meghatározni. Az ESZA-fellépések eredményeihez kapcsolódó értékelési szabályok európai szintű harmonizációjára irányuló – késedelmesen megkezdett – erőfeszítések jelentősen hozzájárulhatnak a nyomonkövetési eljárások megbízhatóságának, minőségének és láthatóságának fokozásához;

40.

ugyanakkor meggyőződése, hogy a programokhoz kapcsolódó teljesítménymutatók harmonizációjának jelenlegi, korai fázisában, amikor – egyebek között – az Európai Bizottság által közösen alkalmazni javasolt mutatók mögött még nem állnak valós tapasztalatok, miközben az ESZA által finanszírozott intézkedések hatásait az egyéb típusú fellépéseknél nehezebb felmérni, ezek a mutatók csak indikatív és nem kötelező jelleggel vezethetők be, és semmiképpen nem társíthatók a „teljesítménykövetelmények” bevezetéséhez;

41.

ugyanakkor elismeri, hogy a nyomonkövetési eljárások megbízhatóságának, minőségének és láthatóságának fokozására irányuló igény úgy is orvosolható, ha a rendelet lehetőséget biztosít a nemzeti és szubnacionális hatóságoknak, hogy egymás között „programspecifikus belső eredménymutatókat” tárgyaljanak le és határozzanak meg, amelyeknek részben vagy teljesen az Európai Bizottság által javasolt közös teljesítmény- és eredménymutatókra kellene épülniük, elismerve, hogy e mutatók elfogadása terén feltétlenül rugalmasságot kell tanúsítani;

42.

csalódottan állapítja meg, hogy a rendeletjavaslat partnerek bevonására vonatkozó 6. cikkének rendelkezései és a 9. preambulumbekezdés egyáltalán nem szólnak a területi önkormányzatokról, hanem a szociális partnerek és nem kormányzati szervezetek megemlítésére szorítkoznak, ezzel is a helyi és regionális önkormányzatokkal szembeni, fentiekben már említett bizalmatlanságról tanúskodva;

43.

a partnerséggel kapcsolatban úgy ítéli meg, hogy igazságtalan lenne a helyi és regionális önkormányzatokat csupán társadalmi-gazdasági partnerekként kezelni, hiszen az általuk képviselt közösségek általános érdekeinek képviselőjeként az adott tagállam intézményi kereteinek függvényében részt vállalnak a kohéziós politika projektjeinek kezelésében és finanszírozásában;

44.

sajnálja, hogy a szóban forgó rendelkezés nem említi meg külön az alapokra vonatkozó közös rendelkezésekről szóló rendeletjavaslat 5. cikkében szereplő összes partnert. E rendeletjavaslat 5. cikke elismeri, hogy a szociális partnerek és a nem kormányzati szervezetek mellett a hatáskörrel rendelkező helyi és regionális önkormányzatok a nemzeti hatóságok kiemelt partnerei az Unió említett strukturális alapjai programjai – köztük az ESZA – végrehajtásában. Következésképpen orvosolni kell ezt a hiányosságot;

45.

üdvözli, hogy a vizsgált rendelet ösztönzi a szociális partnerek és a nem kormányzati szervezetek bevonását, garantálva számukra, hogy az ESZA alapján megfelelő összegű támogatást fognak kapni azokért a tevékenységeikért, amelyek fejlesztik a programok kialakítására és végrehajtására vonatkozó kapacitásukat;

46.

mindazonáltal támogatja, hogy a kisebb helyi önkormányzatok (például a kis vidéki településeken) is bátorítást kapnak arra, hogy részt vegyenek és megfelelőképpen hozzáférjenek az ESZA által támogatott cselekvésekhez, részben a kapacitásaik fejlesztésére irányuló célzott tevékenységeknek, részben pedig annak köszönhetően, hogy az ESZA támogatást nyújt a területi önkormányzatok azon kezdeményezéseinek, amelyek célja az Unió szintjén olyan hálózatok kialakítása, ahol ki tudják cserélni a közérdekű kérdésekről szerzett tapasztalataikat, amilyen például a fiatalok munkanélkülisége, a lakosság öregedése, a romák integrációja stb.;

47.

helyesli azokat a rendelkezéseket, amelyekkel az ESZA-ról szóló rendeletjavaslat ösztönzi a nemek közötti egyenlőséget, valamint az esélyegyenlőséget mindenki, köztük a fogyatékkal élők számára, a megkülönböztetési tilalom elvének bevonása révén, amennyiben e rendelkezések fokozzák a megkülönböztetés minden, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikkében felsorolt formájának felszámolására tett erőfeszítéseket. Különösen kedvező és az e téren elért haladás bizonyítéka az, hogy a dokumentum a hatályos rendelettel ellentétben már nem elégszik meg a tagállamok arra vonatkozó kötelezettségével, hogy ügyeljenek arra, hogy operatív programjaik tartalmazzák „annak leírását, hogy […] miként ösztönzik a nemek közötti egyenlőséget és az esélyegyenlőséget”, hanem kötelezi őket a nemek közötti egyenlőség és az esélyegyenlőség dimenziójának „a jogalkotási aktusok közé való felvételére”;

48.

pozitívan értékeli a „szociális innováció” támogatását, amelynek népszerűsítéséhez már olyan jelentős kezdeményezéseket indított, mint a társadalmi innováció tárgyában 2011 májusában tartott fórum, mindamellett helyénvalónak tartja, hogy külön említést tegyenek a helyi és regionális önkormányzatokról, amelyek számára biztosítani kellene a tagállamokkal közös részvételt a szóban forgó szociális innováció javasolt témáinak a meghatározásában;

49.

támogatja a transznacionális együttműködés folytatását és megerősítését annak érdekében, hogy elősegítsék az egymástól való tanulást, és ezáltal hatékonyabbá tegyék az ESZA keretében támogatott politikákat,

50.

meglepőnek találja, hogy az európai bizottsági javaslat nem veszi tervbe a transznacionális együttműködést kiegészítő régióközi együttműködést – amelyet pedig a hatályos rendelet előirányzott –, annál is inkább, mivel a transznacionális együttműködés az Equal közösségi kezdeményezés (2000–2006) leállítása óta meggyengült, sőt, bizonyos tagállamok között teljesen megszűnt;

51.

túlzottnak tartja, és ezért elutasítja azt a korlátozó rendelkezést, hogy a tagállamok az Európai Bizottság javaslatait tartalmazó, az ESZA-bizottság által jóváhagyott listáról választhatják ki a transznacionális együttműködés témáit, következésképpen e rendelkezés törlését kéri;

52.

különösen nagyra értékeli, hogy a tervek szerint támogatásban részesülnek a helyi szinten irányított fejlesztési stratégiák, a területi paktumok, a foglalkoztatást, az oktatást és a társadalmi befogadást segítő helyi kezdeményezések, valamint az integrált területi beruházások (ITB), amelyek fontos eszközei a területi sajátosságok figyelembevételének, és kéri e rendelkezéseknek a többi strukturális alapra és intézkedési területre történő kiterjesztését;

53.

üdvözli, hogy megemlítik a regionális és helyi érdekek elengedhetetlen mobilizációját az Európa 2020 stratégia végrehajtása érdekében, valamint a területi paktumok alkalmazását e célkitűzés elérése érdekében;

54.

egyúttal emlékeztet korábbi állásfoglalásaira, amelyekben a területi paktumok gyakoribb alkalmazása mellett szállt síkra az Európa 2020 stratégia végrehajtása érdekében vagy a kohéziós politika keretében, mivel lehetőséget nyújtanak „a partnerségi szerződések szintje »alatti« partnerségi megállapodások formalizálásához”;

55.

örömmel fogadja, hogy utalnak arra, hogy elengedhetetlen a komplementaritás az ERFA-beavatkozásokkal, amikor az ESZA fenntartható városfejlesztési stratégiákat támogat. Számos helyi önkormányzat számára nehéz, sőt lehetetlen volt városfejlesztési célú integrált cselekvéseket e két alap forrásainak kombinálásával finanszírozni, mivel adminisztratív szempontból jelentősen eltérő szabályokat alkalmaztak, különböző irányító szerveken keresztül intézkedtek és egymással nem egyeztetett ütemtervekre támaszkodtak;

56.

kéri ugyanakkor, hogy ezt az intézkedést a vidéki területek integrált fejlesztési stratégiáira is terjesszék ki. Nagyon hasznos volna ugyanis összekapcsolni az ESZA és az ERFA által nyújtott finanszírozásokat a vidéki területeken a szélsőséges szegénység problémáinak (például a közép- és kelet-európai romatelepek) kezelése érdekében;

57.

pozitívan értékeli az Európai Bizottság által javasolt egyszerűsítési intézkedéseket, konkrétabban pedig, hogy korlátozza a támogathatósági szabályok számát; ennek az a célja, hogy megkönnyítsék a kisebb kedvezményezett szereplők és projektek finanszírozáshoz jutását az ESZA-ból, a természetbeli hozzájárulások támogathatóságát, a globális támogatások szélesebb körű igénybevételét és egyszerűsített költségelszámolási és átalányösszeg-rendszerek alkalmazását, amelyek kötelezőek lennének a kisebb műveletekhez (50 000 euróig). Az uniós költségvetési rendelet felülvizsgálata keretében javasolt intézkedésekkel együtt ezen intézkedések ténylegesen csökkentik a jogosultak és az irányító hatóságok bürokratikus terheit, és különösen üdvözlendőek a foglalkoztatás és szociális ügyek ágazatában tervezett számos kisebb fellépés esetében, amelyek többnyire nem anyagi beruházások. Jelenleg az ilyen fellépésekből származó adminisztratív terhek annyira aránytalan méreteket ölthetnek, hogy semlegesítik azokat az előnyöket, amelyek a területi önkormányzatok számára adódhatnának, ami visszatartja őket attól, hogy az ESZA keretében projektkérelmeket nyújtsanak be;

58.

mindazonáltal úgy véli, hogy van még lehetőség további egyszerűsítésre olyan egyéb intézkedések elfogadásával, amelyekről az ESZA-bizottság – az ESZA jövőjével foglalkozó – ad hoc csoportjában folytattak vitát. Példaként megemlíthetjük a társfinanszírozási szabályok néhány prioritást élvező terület – különösen kisebb projektek – esetében történő kiigazítására vonatkozó javaslatot vagy a támogatási összegek kiutalásának hatékonyabban működő rendszerére – az előfinanszírozás szisztematikus alkalmazása mellett – irányuló javaslatot;

59.

egyetért azokkal az innovatív pénzügyi intézkedésekkel, amelyeket az ESZA-projektek támogatására javasolnak. Ilyenek például a kockázatmegosztási mechanizmusok, a tőke- és hiteleszközök, valamint a garancia-, holding- és kölcsönalapok. Azzal is egyetért, hogy külön megjelölik a „szakpolitikai garanciákat”, amelyek célja, hogy a köz- és magánjogi szervezetek könnyebben hozzáférjenek a tőkepiachoz nemzeti és regionális szinten;

60.

kéri az Európai Bizottságot, hogy ezt az eszközrendszert egészítse ki megújuló hitelalapokkal mikrohitelek nyújtása érdekében, „társadalmi kötvényekkel”, amely egy eddig nem alkalmazott, a társadalmi innovációról tartott fórumon megvitatott eszköz, valamint „polgári kötvényekkel”, ami az RB-nek az uniós költségvetés felülvizsgálatáról és a 2013 utáni időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keretről szóló véleménytervezeteiben megfogalmazott javaslat.

1.

A cikk címét illetően lásd az 1. cikkre vonatkozóan tett korábbi megjegyzést.

2.

Annak érdekében, hogy kiemeljük a kohéziós politika szerves részét képező területi dimenziót, és visszaállítsuk a regionális problémák és különbségek korrekt kapcsolatát az Európa 2020 stratégiával, javasoljuk beilleszteni a „többek között” szócskát, mely enyhíti az ESZA operatív programjaira vonatkozó irányvonalak és ajánlások hatását.

3.

Meglepő, hogy az ESZA kedvezményezettjei között „etnikai kisebbségekre” utalnak. Ez a megnevezés és az abból eredő megkülönböztetés számos tagállamban komoly problémákat okozhat a nemzetközi és a nemzeti jog szempontjából.

1.

Lásd a fenti „Politikai ajánlások” fejezet 48. pontját.

2.

Kereszthivatkozásról van szó az Európai Unió társadalmi változás és innováció programjára vonatkozó rendeletjavaslat 8. cikkével, amellyel kapcsolatban az RB véleményt dolgozott ki (CdR 335/2011, előadó: Enrico Rossi (IT/PES), elfogadva 2012. május 3-án).

1.

Lásd a fenti „Politikai ajánlások” fejezet 49–51. pontjait.

2.

Az eredeti megfogalmazás nem biztosítja az összhangot az ESZA keretében történő transznacionális együttműködés és az európai területi együttműködésről szóló rendelet által előirányzott transznacionális együttműködés között.

3.

A területi együttműködés három különböző pilléren nyugszik: a határon átnyúló, a transznacionális és a régióközi együttműködésen.

1.

Lásd a fenti „Politikai ajánlások” fejezet 57. pontját.

2.

Az új megfogalmazás célja, hogy kellő rugalmasságot biztosítson az ESZA forrásainak felhasználása tekintetében.