This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52011SC0537
COMMISSION STAFF WORKING PAPER EXECUTIVE SUMMARY OF THE IMPACT ASSESSMENT COMMISSION STAFF WORKING PAPER EXECUTIVE SUMMARY OF THE IMPACT ASSESSMENT
COMMISSION STAFF WORKING PAPER EXECUTIVE SUMMARY OF THE IMPACT ASSESSMENT COMMISSION STAFF WORKING PAPER EXECUTIVE SUMMARY OF THE IMPACT ASSESSMENT
COMMISSION STAFF WORKING PAPER EXECUTIVE SUMMARY OF THE IMPACT ASSESSMENT COMMISSION STAFF WORKING PAPER EXECUTIVE SUMMARY OF THE IMPACT ASSESSMENT
COMMISSION STAFF WORKING PAPER EXECUTIVE SUMMARY OF THE IMPACT ASSESSMENT COMMISSION STAFF WORKING PAPER EXECUTIVE SUMMARY OF THE IMPACT ASSESSMENT
A BIZOTTSÁG SZERVEZETI EGYSÉGEINEK
MUNKADOKUMENTUMA A HATÁSVIZSGÁLAT ÖSSZEFOGLALÓJA Az alábbi dokumentumot kísérő okmány: Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
RENDELETE
az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról 1. Problémameghatározás 1.1. Bevezetés Az
általános preferenciarendszer (a továbbiakban: rendszer) importpreferenciák
nyújtásával segíti a fejlődő országokat, különösen a legkevésbé
fejlett országokat a szegénység leküzdésében, hogy ezek az országok a
nemzetközi kereskedelemből bevételhez jussanak, illetve a bevételeiket
megnövelhessék. Ezen túlmenően a rendszer a magukat a fenntartható
fejlődés és a felelősségteljes kormányzás mellett elkötelező
országok számára további tarifális preferenciák formájában is ösztönzőket biztosít.
A rendszer célkitűzése jelenleg, hogy „a közösségi Általános
Preferenciarendszer (GSP) szerepe a 2006–2015 közötti évtizedben” című, a
Tanácshoz, a Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz
intézett közleményben meghatározott célokat megvalósítsa. A
rendszer – általános és nem diszkriminatív feltételrendszer alapján – 176 arra
jogosult ország és terület részére biztosít preferenciális hozzáférést az Unió
piacaihoz. Ennek három előírása létezik: · az általános előírás (amely gyakran egyszerűen csak a „GSP”
elnevezés alatt szerepel), · a különleges ösztönző előírás („GSP+”) a fenntartható
fejlődés és a felelősségteljes kormányzás érdekében, amely
ösztönzőként további preferenciákat kínál, hogy a kiszolgáltatott
fejlődő országokat 27 nemzetközi emberi jogi, illetve munkajogi,
környezetvédelmi és felelősségteljes kormányzásról szóló egyezmény
megerősítésében és alkalmazásában támogassa, · a „Mindent, csak fegyvert ne” előírás (Everything But Arms,
„EBA”), amely vám- és kvótamentes hozzáférést biztosít a legkevésbé fejlett
országok számára. A jelenlegi GSP-rendszer végrehajtására
egymást követő rendeletekkel került és kerül sor, amelyek mindegyike három
évig alkalmazandó. A jelenlegi rendelet 2011. december 31-én hatályát veszti.
2010. május 26-án a Bizottság a jelenlegi rendelet hatályának 2013. december
31-ig történő meghosszabbításáról fogadott el javaslatot, hogy a
Lisszaboni Szerződéssel hosszadalmasabbá váló jogalkotási eljárások
keretében is elegendő idő álljon rendelkezésre a GSP-rendszer
felülvizsgálatához való felkészülésre. A közelmúltban befejeződött
félidős értékelés szolgál a 2013-ig hatályos jelenlegi rendszer helyébe
lépő felülvizsgált rendszerre vonatkozó bizottsági javaslat tervezetének
alapjául. Mind az EBA-előírás, mind pedig a származási szabályok
rendelkezései kívül maradnak az említett felülvizsgálat körén: az előbbi
azért, mert az nem tárgya időszakos felülvizsgálatoknak, az utóbbi pedig
azért, mert 2011-ben a származási szabályokra vonatkozóan új szabályozás lépett
hatályba. 1.2. Konzultáció és szakértői
vélemények A jelen hatásvizsgálat elkészítésére a
tagállamokkal és más érdekeltekkel (például a civil társadalom, az ipar, a
kedvezményezett országok, az Európai Parlament és a WTO tagjai) folytatott
széleskörű konzultációkat követően került sor. A hatásvizsgálat
elkészítéséhez az érdekeltek véleményét figyelembe vették, mint azt a fő
jelentés többször is hangsúlyozza. A Bizottság által a konzultációkkal szemben
támasztott minimumkövetelmények teljesültek. A Centre for Analysis of Regional
Integration at Sussex (CARIS) nevű külső tanácsadó cég félidős
értékelést készített, hogy értékelje, hogy az uniós rendszer mennyiben van
összhangban a fejlődő országok szükségleteivel. A végleges jelentés
közzétételére 2010. május 26-án a Kereskedelmi Főigazgatóság honlapján[1] került sor. A tanulmányban megállapítottakat
adott esetben a fő hatásvizsgálati jelentés is felhasználja. 1.3. A hatályos GSP-rendszer erősségei
és hiányosságai A hatályos GSP-rendszer CARIS által végzett
(2010-es) értékelésének megállapításai szerint: · egyértelműen bizonyított, hogy az uniós GSP-preferenciák
eredményesen hozzá tudnak járulni a fejlődő országok exportjának és
jólétének növeléséhez, · a GSP-rendszer(ek) kihasználtságának aránya igen magas, és pozitívan korrelál
a tarifa és a preferencia-árrés mértékével, · az exportáló országoké lesz a preferencia-árrésből származó
bevételeknek hozzávetőleg a fele, · a GSP+ szabályozás kedvezően befolyásolta a jogosulttá váláshoz
szükséges 27 nemzetközi egyezmény megerősítését, de az egyezmények tényleges
alkalmazásának terén elért előrelépés már sokkal kevésbé egyértelmű. Mindazonáltal a rendszer számos strukturális
és egyéb nehézséggel szembesül (amelyeket a CARIS tanulmánya és a fő
jelentés is részletez). A következő oldalon található probléma-ágrajz
tartalmazza mindazon sajátos problémákat, amelyekkel a felülvizsgálat során
foglalkozni kell. A kedvezményezettek nem optimális
kiválasztása A legkevésbé fejlett országokra nehezedő
versenykényszert legnagyobb részben a GSP más kedvezményezettjei okozzák. Több
magas jövedelmű ország továbbra is a kedvezményezettek közé tartozik annak
alapján, hogy nem kellően diverzifikált. Az ilyen országoknak az EU
preferenciarendszer segítsége nélkül is van arra erőforrásuk, hogy nagyobb
fokú diverzifikációt érjenek el. Lényegében ugyanez mondható el az úgynevezett
közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozó országokról is. Azok
az országok pedig, amelyek az EU-val kötött más kétoldalú preferenciális előírás
alapján preferenciális kedvezményekben részesülnek, továbbra is
kedvezményezettjei a GSP-rendszernek is. A szegényebb, kiszolgáltatottabb
helyzetű országok – amelyek sokkal jobban nélkülöznek és így fokozott
figyelmet érdemelnek – exportjára nehezedő versenykényszert növeli, hogy a
magas jövedelmű országok és közepes jövedelmű országok felső
sávjába tartozó országok, valamint egyéb olyan országok, amelyek már
kedvezményezettjei más kétoldalú, preferenciák nyújtásáról szóló
megállapodásoknak, igénybe veszik a GSP-preferenciákat. Nem optimális átsorolási mechanizmus A feltörekvő fejlődő gazdaságok
sikeres export-orientált ipari ágazatokat hoztak létre, amelyek világszinten is
meglehetősen versenyképesek. Ezek az ágazatok a rendszerből
támogatásokban részesülnek, bár vitatható, hogy a tekintélyes uniós jelenlét
eléréséhez továbbra is szükségük lenne a preferenciákra. Az uniós ipart
versenykényszer alá helyezik, a szegényebb országok számára pedig megnehezítik
az uniós piacra való bejutást, amelyek ennek következtében még nagyobb
erőfeszítés árán tudják csak diverzifikálni az exportbázisukat. A
GSP-rendszerben az egyes országok versenyképes ágazatainak a rendszerből
való kivezetésére, valamint a preferenciák visszavonására szolgáló beépített
mechanizmust átsorolási mechanizmusnak nevezik. A jelenlegi rendszerben azonban
ennek tényleges alkalmazására alig akad példa. Az összes ország összesen több
mint 2400 ágazatából csak 20 esetében került sor az átsorolásra – ebből 13
kínai ágazatot érintett. A fenti adatok alapján is látható, hogy a jelenlegi
átsorolási mechanizmus nem kellőképpen rugalmas a rendszer
eredményességének és hatékonyságának biztosítása terén. Az átsorolási
mechanizmus további fontos gyenge pontja, hogy az átsorolás az uniós vámtarifa
óriási és heterogén áruosztályain alapul, így a nem feltétlenül versenyképes
termékek is kiszorulnak pusztán azért, mert egy olyan csoportba vannak
besorolva, ahol egy tőlük teljesen különböző, ám kiemelkedően
versenyképes ágazat termékei vannak túlsúlyban. Nem megfelelő termékkör-meghatározás A GSP-rendszer számos termékre kiterjed, de
nem teljes körű. Jelenleg a tarifasorok 9%-a nincsen benne a rendszerben
és pozitív tarifális elbánásban részesül. A leginkább rászoruló országok néha
nem férnek hozzá az EU piacához, mert ilyen termékeket szeretnének exportálni.
A termékkör-meghatározás korlátozottságának egy másik de facto példája a
termékcsoportok érzékeny és nem érzékeny csoportokba sorolása: a nem érzékeny
termékek vámmentesen eljuthatnak az uniós piacra, az érzékeny termékeknél
azonban pusztán az értékvámok csökkennek 3,5 százalékponttal. Az export diverzifikálásának nem elégséges
támogatása Az általános preferenciarendszer eredeti
célkitűzése, hogy az iparosítás segítségével támogassa a diverzifikációt.
A 2010-es értékelés azonban feltárta, hogy az összes kedvezményezettet és
terméket egyszerre tekintve a diverzifikáció szinte kizárólag az alacsony
preferencia-árréssel rendelkező, feltörekvő gazdaságok által
exportált termékek esetében bizonyított. A jelenlegi GSP-rendszerbe olyan
országok is bekerültek, amelyek alig nevezhetők leginkább rászoruló
országoknak (magas jövedelmű országok és közepes jövedelmű országok
felső sávjába tartozó országok), és amelyek jelentős nyomást
gyakorolnak az EBA és a GSP+ versenyző termékeire a rendszerben – és ehhez
hozzájárul még a viszonylag gyenge átsorolási mechanizmus; ez megnehezíti a szegényebb
és kiszolgáltatottabb helyzetű országok számára a diverzifikációt, mert a
GSP-országok szerzik meg a preferenciák legnagyobb részét. Az általános kereskedelmi
célkitűzésekkel való összhang hiánya A GSP kedvezmények létezése az ellen hathat,
hogy a kedvezményezett országok két- vagy többoldalú kereskedelmi
megállapodásokat kössenek. Ezzel szemben a GSP-kedvezmények leginkább rászoruló
országoknak való juttatása azzal a nem szándékolt következménnyel járhat, hogy
a már magasabb fejlettségi szinten lévő fejlődő országokat
jobban ösztönzi arra, hogy a kölcsönös kereskedelemről az Unióval
tárgyalásokat folytassanak és fejezzenek be. Egyes országok ritkán veszik igénybe a
kedvezményeket A GSP kedvezményezettjei által jelentett
versenykényszer a GSP+- és az LDC-országokat az EU piacának pusztán
kiegészítő jellegű, illetve alkalomszerű szállítói sorába
süllyesztheti. Tekintettel az ilyen feltételek mellett létrejött ügyletek
alacsony értékére, az importőrök kevésbé ösztönzöttek arra, hogy a
preferenciák igénylésének költségeit (amely például a származási bizonyítványok
megszerzésében és adminisztrációjában rejlik) maguk fizessék. Ennek
eredményeképp számos preferenciát egyszerűen nem is használnak. A fenntarthatóság és a
felelősségteljes kormányzás nem elégséges
támogatása A GSP+ rendszerébe való bekerüléshez
szükséges, kiszolgáltatottságra vonatkozó feltétel túlságosan korlátozó, ennek
következtében csökken a GSP+ esélye arra, hogy a fenntartható fejlődést és
a felelősségteljes kormányzást előmozdítsa, hiszen egy kevésbé korlátozó
jogosultsági követelmény több országot ösztönözhet nemzetközi szabályok és
normák megerősítésére és alkalmazására, valamint belső reformok
végrehajtására. A GSP+-ra való jogosultság feltételei (miszerint az adott
ország nem csak megerősítette, hanem ténylegesen alkalmazza is az
egyezményeket) szükségtelenül korlátozóak; nem állnak összhangban a rendszer
ösztönzésen alapuló megközelítésével. Tekintettel arra, hogy a GSP+ rendszerébe
csak meghatározott időpontokban (18 havonta egyszer) lehet belépni, ez a
potenciális kedvezményezettet megakadályozza abban, hogy a belépés
feltételeként szabott követelmények teljesülését követően azonnal
beléphessen a rendszerbe. A jelenlegi szabályozás szerint a Bizottságnak kell a
rendelkezésére álló, a megfelelő ellenőrző testületektől
származó információk vizsgálata alapján figyelemmel kísérni a 27 meghatározott
egyezmény megerősítésének és tényleges alkalmazásának állapotát. Az
egyezmények alkalmazásának figyelemmel kísérésére használt rendszer azonban
számos komoly gyengeséget mutat. Nem megfelelő védelmi mechanizmus A GSP hatályos védelmi mechanizmusának több
gyengeségét feltárták már, ilyen például az alapvető jogi fogalmak
meghatározásának hiánya, vizsgálat esetén a felek jogai és kötelezettségei
meghatározásának hiánya, valamint a rosszul meghatározott eljárásrend. 2. A szubszidiaritás elemzése A közösségi fellépés jogalapját az Európai
Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 207.
cikke képezi, a szubszidiaritás elve ezért nem alkalmazható. Az arányosság elve
úgy érvényesül, hogy a rendelet az egyetlen olyan jogszabályi forma, amelyben
az Európai Unió fejlődő országok számára egyoldalú, nem
kölcsönösségen alapuló preferenciális piaci hozzáférést adhat. 3. Célkitűzések 3.1. Általános célkitűzések A rendszernek három általános célkitűzése
van: 1. a leginkább rászoruló
országokból érkező export növelésével hozzájárulni a szegénység
felszámolásához (G-1), 2. előmozdítani a
fenntartható fejlődést és a felelősségteljes kormányzást (G-2), 3. gondoskodni az EU pénzügyi és
gazdasági érdekeinek fokozottabb védelméről (G-3). 3.2. Különös és működési
célkitűzések A 2006-tól 2015-ig tartó időszakra a Bizottság GSP-ről szóló
közleménye a következő célokat tűzte a rendszer elé: 1. fenntartani a nagyvonalú
tarifális preferenciákat, amelyek továbbra is igazi ösztönzőként
szolgálnak a fejlődő országok számára exportjuk fenntartható módon
történő növelésére; 2. a preferenciákat célzottan
azokra az országokra összpontosítani, amelyeknek a leginkább szükségük van
rájuk; például megszüntetni a már rá nem szoruló országok preferenciális
hozzáférését, vagy biztosítani, hogy a GSP preferenciális vámok a versenyképes
termékek esetében visszavonásra kerüljenek; 3. egyszerű,
átlátható és könnyen elérhető preferencia-rendszert kínálni; 4. tovább ösztönözni a
fenntartható fejlődést és a felelősségteljes kormányzást; 5. a GSP fenntartható
fejlődésre és felelősségteljes kormányzásra vonatkozó részei
védelmének, valamint az EU pénzügyi és gazdasági érdekei védelmének biztosítása
érdekében kialakítani a visszavonás mechanizmusait és a védintézkedéseket. Annak érdekében, hogy a megfontolás tárgyává tett szabályozási
lehetőségek a változó világgazdasági környezetben a legmegfelelőbbek
legyenek a rendszer általános célkitűzéseinek megvalósításához, a
célkitűzések között megkülönböztettünk különös és operatív
célkitűzéseket, az alábbiak szerint: A különös célkitűzések a következők: 1. a leginkább rászoruló
országokat jobban a preferenciák középpontjába helyezni (S-1), 2. a leginkább rászoruló
országokban felszámolni a diverzifikációt visszatartó tényezőket (S-2), 3. javítani az összhangot az
általános kereskedelmi célkitűzésekkel (két- vagy többoldalú, S-3), 4. erősíteni a fenntartható
fejlődés és a felelősségteljes kormányzás támogatását (S-4), 5. javítani a védelmi
mechanizmusok hatékonyságát, biztosítva az EU pénzügyi és gazdasági érdekeinek
védelmét (S-5), 6. erősíteni a rendszeren
belüli jogbiztonságot, illetve a rendszer stabilitását és kiszámíthatóságát (S-6). Az operatív célkitűzések a következők: 1. felülvizsgálni a
kedvezményezett országok listáját akképpen, hogy a fejlődésük, pénzügyi és
kereskedelmi szükségleteik alapján a preferenciákra már rá nem szoruló országok
kedvezményeit felfüggesztik, 2. a fő kedvezményezetteket
állítani az átsorolások középpontjába, biztosítva ezzel, hogy a GSP
preferenciális vámjait a versenyző termékektől megvonják, 3. újra meghatározni az
áruosztályokat, hogy azok homogénebb termékkategóriákat tartalmazzanak, 4. egyszerűsíteni a GSP+-ba
való belépés menetét, 5. eredményesebb és átláthatóbb
rendszert kialakítani a GSP+-országok elköteleződésének, valamint a
GSP+-egyezmények alkalmazása terén tett előrehaladásnak a figyelemmel
kísérésére és értékelésére, 6. megbízható és hatékony
eljárásokat létrehozni a preferenciák ideiglenes visszavonására, valamint a
preferenciák megújítására, 7. javítani a védelmi
mechanizmusokra vonatkozó igazgatási eljárásokon. 4. Szakpolitikai megoldási lehetőségek Az alábbi összefoglaló táblázat olyan alapvető szabályozási
lehetőségeket vázol fel, amelyek a választható főbb irányok
vonatkozásában reprezentatívnak tekinthetők. Lehetőség || Főbb jellemzők A. lehetőség: Megszüntetés || A GSP és GSP+ kedvezményezettjeitől megvonják a preferenciákat. Az EBA-előírás továbbra is megmarad. B. lehetőség: Nem változik a szabályozás ALAPHELYZET || A jelenlegi szabályozás változatlan formában fennmarad. E lehetőségnek két alapvető változata lehetséges: B1. (rövid táv) – a rendszer változatlan továbbvitele a két- és többoldalú megállapodások pillanatnyi helyzetére figyelemmel. B2. (hosszú táv) – a rendszer változatlan továbbvitele azt feltételezve, hogy valamennyi folyamatban lévő, de még be nem fejezett két- vagy többoldalú tárgyalás sikeresen lezárult. C. lehetőség: Részleges újratervezés || E lehetőség két további részre válik szét. E két további lehetőségben rejlenek közös elemek, illetve különbségek is – a C1. lehetőség kisebb változásokkal jár, mint a C2. E két választási lehetőség közös elemei: 1. A kedvezmények megvonása bizonyos jogosult országoktól: tengerentúli országok és területek, magas és a közepes jövedelmű országok, olyan preferenciális kereskedelmi megállapodásban részes országok, amelyek alapvetően valamennyi preferenciát lefedik. 2. Az átsorolásra vonatkozó alapelvek felülvizsgálata: áruosztályok újbóli meghatározása, az átsorolás nem vonatkozik a GSP+ országokra. 3. A GSP+-ba való belépés menete egyszerűsödik és rugalmasabbá lesz: az országoknak megerősíteni kell az egyezményeket, nem pedig teljes mértékben átvenni, de a megerősítéskor kötelező érvényű kötelezettségvállalás formájában vállalják azok átvételét, az országok bármikor jelentkezhetnek a GSP+ rendszerbe. 4. A GSP+ figyelemmel kísérésre szolgáló rendszer átdolgozása az egyezmények átvételének előmozdítása érdekében. 5. A preferenciák ideiglenes visszavonására átláthatóbb és hatékonyabb eljárások bevezetése. 6. A védelmi mechanizmusra vonatkozó igazgatási eljárások javítása. E két választási lehetőség eltérő elemei: 1. Az átsorolás küszöbértéke C1. lehetőség: az átsorolás küszöbértéke változatlan marad. C2. lehetőség: az átsorolás küszöbértéke 7,5%-ra csökken és az 50%-os védőháló megszűnik. 2. GSP+ kiszolgáltatottsággal kapcsolatos kritériumok C1. lehetőség: az importrészesedésre előírt küszöbérték lazul (1%-ról 2%-ra emelkedik). C2. lehetőség: a kiszolgáltatottsággal kapcsolatos kritériumok megszűnnek. 3. GSP+-egyezmények listája C1. lehetőség: a lista változatlan marad. C2. lehetőség: a lista kiegészül. D. lehetőség: Teljes újratervezés || E lehetőség magában foglalja a C. lehetőség jellemzőit, és arra épül. Különösen a rendszer hatálya alá tartozó termékek körét határozzák meg újólag, ennek is három különböző módja lehetséges: D1. lehetőség: Minden kedvezményezett ország esetében valamennyi termékre kiterjed a hatály, és minden termék a nem érzékeny kategóriába kerül besorolásra. Nincs átsorolás. D2. lehetőség: Számos ipari és mezőgazdasági termék átkerül az érzékeny termékek listájáról a nem érzékeny termékekére. D3. lehetőség: A rendszer hatálya alá tartozó termékek köre kiterjesztésre kerül, és számos ipari és mezőgazdasági termékkel egészül ki. 5. A hatások elemzése 5.1. Általános elemzés A preferenciák hatálya alá tartozó import az összes uniós import
kevesebb, mint 5%-át teszi ki. Ebből látható, hogy míg a kedvezményezettek
számára a hatása igen jelentékeny lehet, az Unió piacára gyakorolt általános
hatások valószínűsíthetően igen korlátozottak. A CARIS által végzett
vizsgálat alapján is készültek hatásvizsgálatok, vizsgálat folyt továbbá a
SMART modell[2]
alkalmazásával is, valamint a hivatalos uniós import-, termelési, fogyasztási
és foglalkoztatási statisztikák vizsgálatával. A társadalmi hatások
vizsgálatának fő változója a foglalkoztatás volt. A környezeti hatások
mértéke továbbra sem jelentős, és ezek külön kerültek elemzésre. 5.2. Az alaphelyzetre (B1. és B2.) vonatkozó megjegyzések A további két- és többoldalú kereskedelmi megállapodások hatásának
következtében fellépő preferenciaerózió miatt természetes csökkenés
mutatkozik az importvámok (és ezért a preferenciák) terén. A preferenciaerózió
csökkenti a GSP-kedvezményezettektől származó importot; ez az a valós
helyzet, amelyben a jelen vizsgálat készült. Hosszú távon, amikor valamennyi
két- és többoldalú megállapodás teljes mértékben alkalmazásra került, a vámok
valószínűleg olyan alacsonyak lesznek, hogy a preferenciák fogalma
szinte teljes mértékben irrelevánssá válik – általa pedig az általános preferenciarendszeré
is. Egyéb, teljesen más jellegű eszközök kidolgozása válhat szükségessé.
Addig azonban az a kérdés, hogy mit lehet tenni a preferenciákra leginkább
rászoruló országokért. 5.3. Az A. lehetőség: megszüntetés Az A. lehetőség esetében a GSP-rendszer megszűnik, de az
EBA-rendszer fennmarad, amelyből az LDC-országok továbbra is részesülnek.
Az összes uniós import csökken, de elhanyagolható mértékben (körülbelül 6
milliárd EUR összeggel, vagy kevesebb, mint 1%-kal). A gazdasági, társadalmi és környezeti hatások általános vizsgálata A B1. lehetőséghez képest az általános hatások a következők.
A megszüntetésnek a leginkább rászoruló országokban jelentkező gazdasági
és társadalmi kihatásai várhatóan kedvezőtlenek. Az LDC-országok továbbra
is kedvezményekben részesülnének, de sok más fejlődő ország vagy
gazdasági ágazat – amelyek szintén rászorulnának a kedvezményekre, megsínylené
a preferenciális piacra jutás megszüntetését. Az EU-n belül három elem
befolyásolja majd az általános gazdasági és társadalmi hatásokat: gyártóknál
megjelenő többletérték, fogyasztóknál megjelenő többletérték és
tarifális jövedelem. A fogyasztókat érő hátrányokat valószínűleg
magasabb tarifális bevételekkel kompenzálnák, ugyanolyan nagyságrendben. A
nettó hatást így a gyártók részére nyújtott kedvezmények jelentenék. Ahogy az
már az előbbiekben is megállapításra került, e kedvezmények összességében
nem lennének jelentősek, de néhány fontos ágazatra (cukor, gyümölcsök és
zöldségek, textil és ruházat), valamint azokra az uniós tagállamokra,
amelyekben ezek az ágazatok jelentősek, mindenképp jelentős
kedvező hatással lenne; ezért megállapítható, hogy e hatások összességében
kedvezőek lennének. Az EU-ban a környezeti hatások (legjobb esetben)
enyhén pozitívak lennének, tekintettel arra, hogy az import csökkenése igen
alacsony mértékű lenne. A leginkább rászoruló országok esetében
előfordulhat, hogy a GSP+ lehetőségeinek elvesztése miatt nem
folytatnák a környezeti szempontból fenntartható gyakorlatokat. Összességében
véve megállapítható, hogy legfeljebb enyhe negatív hatások érződnének. A. kontra B1. Hatása az alábbiakra: || gazdasági || társadalmi || környezeti Leginkább rászoruló országok || -- || -- || 0/- EU || + || + || 0/+ A B2. lehetőségben vázolt alaphelyzethez képest a változások
várhatóan hasonlóképpen zajlanának, de jelentősen kisebbek – akár teljes
mértékben észrevehetetlenek – lennének. 5.4. A C. lehetőség: részleges újratervezés A C. lehetőség sok részből tevődik össze. A
különböző részekben rejlő lehetőségek feltárása érdekében e
lehetőségen belül két eset képezte vizsgált tárgyát. A fő különbség
közöttük a versenyző ágazatok átsorolásában, valamint a GSP+ szerinti
kiszolgáltatottsági kritériumban rejlik. Az átsorolás kapcsán meg kell
jegyezni, hogy jelenleg még nem tudható, hogy mely ágazatok kerülnek majd
ténylegesen átsorolásra; ez az új rendelet hatálybalépését megelőzően
rendelkezésre álló legfrissebb adatok alapján készített import-számításoktól
fog függeni. A hatályos adatok kerültek felhasználásra. A kiszolgáltatottság
esetében a C1. lehetőség lazít a „gazdasági” feltételen, 1%-ról felemeli
2%-ra. Jelenleg még nem tudható, hogy mely országok fognak e könnyített
feltételnek megfelelni – de ismételten hangsúlyozni kell, hogy e számításokat
az új rendelet hatálybalépését megelőzően rendelkezésre álló
legfrissebb adatok alapján készítik majd el. Azokat a további országokat,
amelyek jelenleg megfelelnének a feltételeknek (Pakisztán, Fülöp-szigetek és
Ukrajna), használták fel a számításokhoz. A C2. lehetőség megszüntetné a kiszolgáltatottsággal kapcsolatos
követelményt, de az egyezményekkel kapcsolatban további követelményeket vezetne
be. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az egyezményekre vonatkozó követelményeknek
megfelelő országok listája az új rendelet hatálybalépéséhez a lehető
legközelebbi időpontban készül majd el. Úgy véljük, hogy jelenleg ezek az
országok – a C1. lehetőség keretében felsorolt három országon túl – még
Namíbia és Nigéria lennének (már mindegyikük megerősítette a vonatkozó
egyezményeket), és e feladathoz őket használtuk fel. A vizsgálat a C1.
lehetőség elemzésével kezdődik, majd körüljárja, hogy melyek azok a
fő különbségek, amelyben hozzá képest a C2. lehetőség eltér. 5.4.1. A C1. lehetőség: A gazdasági, társadalmi és környezeti hatások általános vizsgálata A B1. alaphelyzettel összevetve a C1. lehetőség általános hatásai
a következők: az összes uniós import körülbelül 4 milliárd euróval csökken
(1 milliárd eurós import-növekedés a preferencia-rendszerhez soha nem tartozott
országokból származó import terén, amelyből levonjuk azt az 5 milliárd
eurós csökkenést, amelyet a rendszerből kikerülő országok importjának
kiesése okoz). A leginkább rászoruló országokra gyakorolt gazdasági és
társadalmi hatás várhatóan kedvező lesz, mert nő az export és
növekszik a jólét. Ahogy az A. lehetőségben is szerepelt, az uniós fogyasztókat
érő hátrányokat valószínűleg magasabb tarifális bevételekkel
kompenzálnák, ugyanolyan nagyságrendben. A nettó hatást így a gyártókra
gyakorolt hatások jelentenék. Ahogy az már az előbbiekben is
megállapításra került, e kedvezmények összességében nem lennének
jelentősek, de néhány fontos ágazatra (rizs, szántóföldi növények, olajok
és zsírok, cukor, gyümölcsök és zöldségek, textil és ruhaneműk, bőr),
valamint azokra az uniós tagállamokra, amelyekben ezek az ágazatok
jelentősek, mindenképp igen kedvezőtlen hatással lenne; ezért
megállapítható, hogy e hatások összességében kedvezőtlenek lennének. Az
EU-ban a környezeti hatások (legjobb esetben) enyhén pozitívak lennének,
tekintettel arra, hogy az import csökkenése igen alacsony mértékű lenne. A
GSP+-tagság kiterjesztése a leginkább rászoruló országokra összességében enyhén
kedvező hatással járna. C1. kontra B1. Hatása az alábbiakra: || gazdasági || társadalmi || környezeti Leginkább rászoruló országok || ++ || ++ || 0/+ EU || - || - || 0/+ A C1. lehetőség kihatásai a B2. alaphelyzettel összehasonlítva: a
változások várhatóan hasonlóképpen zajlanának, de kisebb jelentőségük
lenne – azaz akár teljes mértékben észrevehetetlenek is lehetnek. 5.4.2. A C2. lehetőség Van egy fontos különbség a C2. és a C1. lehetőség között. Az
alacsonyabb átsorolási küszöbértékek egyes országok (különösen India), illetve
ágazatok esetében jelentős mértékben megnövelik az átsorolás szintjét.
Ennek számos kihatással jár. Először a GSP-ben részt vevők exportja
összességében véve nagyobb mértékben csökken. A második: az EBA-export
növekszik, mivel a Bangladest érő (a C1. lehetőségben is szerepelt)
kedvezőtlen hatások megszűnnek. Ennek eredménye az, hogy bár az EBA
és a GSP+ kedvezményezettjeinél jelentkező kedvező hatásokat nem szabad
alábecsülni, sok kedvezményezett GSP-exportja megsínylené ezt a
lehetőséget. A dinamikus hatások várhatóan legalábbis kompenzálják a
statikus veszteséget, a C2. lehetőség hatása ezért összességében véve
pozitívnak tűnik, de biztosan kevésbé pozitív, mint a C1. lehetőség
esetében. Mivel a többi hatása meglehetősen hasonlít a C1.
lehetőségéhez, a C2. lehetőség általános vizsgálatára szolgáló
táblázat a következőket tartalmazza: C2. kontra B1. Hatása az alábbiakra: || gazdasági || társadalmi || környezeti Leginkább rászoruló országok || + || + || 0/+ EU || - || - || 0/+ 5.5. A D. lehetőség: teljes újratervezés A C. lehetőség átírja a rendszer összetevőinek nagy részét. A
konzultációban részt vevők közül azonban sokan azt javasolták, szélesebb
körű legyen a rendszer két másik alapvető fontosságú
összetevője: a rendszer hatálya alá tartozó termékek köre és a
preferencia-árrés. Ennek alapján megvizsgáltuk azt is, hogy milyen
következményekkel járna egy olyan átfogó újratervezés, amely a C.
lehetőség alatt szereplő változásokon túl e két összetevő
változtatásával is járna. Az elemzés egyszerűsítése érdekében a D.
lehetőség keretében ismertetett további változatok esetében csak a C2-höz
mért többletet vettük figyelembe. Három változat értékelésére kerül sor. A D1.
lehetőség messze ható változásokkal jár, a preferenciális termékek
szélesebb körére terjed ki, és minden leginkább rászoruló ország esetében
(függetlenül attól, hogy a GSP vagy a GSP+ hatálya alá tartoznak-e) megszünteti
az érzékeny termék kategóriát (pl. kiterjeszti az EBA-országoknak járó
vámmentességet, kvótamentességet). Ebben az is benne rejlik, hogy a maradék
kedvezményezetti kör nem lesz átsorolás tárgya. A D2. és a D3. lehetőség
ennél kisebb változásokat rejt magában. A C2. valamennyi paraméterét átveszik
(átsorolással együtt), amely kiegészül az érzékeny termékek körének részleges
csökkentésével (D2.), és a rendszer hatálya alá tartozó termékek körének
részleges növelésével (D3.). 5.5.1. A D1. lehetőség: a termékek körének teljes lefedettsége, az
érzékeny termékek körének teljes megszüntetése A gazdasági, társadalmi és környezeti hatások általános vizsgálata A B1. alaphelyzettel összevetve a D1. lehetőség általános hatásai
a következők: bár a leginkább rászoruló országokra gyakorolt gazdasági és
társadalmi hatása várhatóan összességében kedvező lesz, e kedvező
hatások a már amúgy is versenyképes ágazatokban fognak elsősorban
jelentkezni, a kevésbé fejlett ágazatok rovására. A D1. lehetőség nagy
kihatással lenne az elosztásra, nem beszélve arról, hogy Kína, India és a
korábban átsoroláson átesett más országok további részt hasítanának ki maguknak
az uniós importból, ami sok esetben kedvezőtlen hatást gyakorolna a
leginkább rászoruló országokra. Ennek különösen az EBA kedvezményezettjei
látnák kárát (Banglades rá a legjobb példa), valamint a GSP+-országok, például
Pakisztán is. Az összességében kedvező értékelést („+”) ezért árnyalni
kell. Az uniós fogyasztókra gyakorolt kedvező hatásokat valószínűleg
az alacsonyabb tarifális bevételek kompenzálják, azonos nagyságrendben. A nettó
hatást így a gyártókra gyakorolt hatások jelentenék. Ahogy az már az
előbbiekben is megállapításra került, e hatások összességében nem lennének
jelentősek, de néhány fontos ágazatra, valamint azokra az uniós
tagállamokra, amelyekben ezen ágazatok jelentősek, mindenképp igen lényeges
kedvezőtlen hatást gyakorolnának. Végeredményben e hatások összességében
kedvezőtlenek lennének. Bár a C. lehetőséghez képest erősebbek
lennének a hatások, a nagyságrend valószínűleg hasonló lenne. Az EU-ban a
környezeti hatások enyhén negatívak lennének, tekintettel az import
összességében történő növekedésére. A Kínából és Indiából érkező
import nagymértékű megnövekedése kedvezőtlen hatásokat fejthet ki
ezekben az országokban is. A GSP+-országokra gyakorolt hatás összességében pozitív
lenne, mert bár az exportjuk növekedne, a vonatkozó környezetvédelmi
egyezményekhez történő csatlakozás javítaná azt a környezetvédelmi
keretrendszert, amely alapján (minden) gazdasági társaság működik.
Végeredményében e hatások összességükben enyhén negatívak lennének. D1. kontra B1. Hatása az alábbiakra: || gazdasági || társadalmi || környezeti Leginkább rászoruló országok* || + || + || 0/- EU || - || - || 0/- *A leginkább rászoruló országok esetében az összességükben
pozitív gazdasági és társadalmi hatások mögött az EBA és a GSP+
kedvezményezettjeit érintő, igen jelentős kedvezőtlen hatások is
rejtőznek. A D1. lehetőség kihatásai a B2. alaphelyzettel összehasonlítva: a
változások várhatóan hasonlóképpen zajlanának, de kisebb jelentőségük
lenne – de még mindig érzékelhetők lennének. 5.5.2. A D2. és a D3. lehetőség Ezek a C. lehetőségre épülnek. Az elemzés leegyszerűsítése
érdekében a D2. és a D3. lehetőség vizsgálatához összehasonlítási alapként
csak az egyik lehetőséget, jelen esetben a C2-t használtuk fel;
nincsen okunk azt feltételezni, hogy a C1. lehetőség alapul vétele esetén
jelentős különbség mutatkozna. Mivel a D2. és a D3. lehetőség a C-hez
képest egyszerre csak egy összetevőt változtat meg, itt csak a valódi
újdonságok szerepelnek. A D2. és a D3. lehetőség az LDC-országok hátrányára preferenciaeróziót
okozna A D2. lehetőség az érzékeny termékkör megszüntetésének kérdését
vizsgálja. A közvetlen hatás várhatóan az EBA-országok részére juttatott
preferenciák eróziója, különösen a GSP-versenytársakkal szemben, amelyek a
tényleges nyertesei a helyzetnek. Mivel a CARIS által készített értékelés
egyértelművé tette, hogy a GSP-országok jelentős versenykényszert
gyakorolnak az EBA-rendszerben résztvevő társaikra, így ezek várható
megállapítások voltak. India, Indonézia, Vietnám és Thaiföld felé csoportosul
majdnem az összes haszon, míg az EBA-országoknak ebből szinte semmi nem
jut. A D3. lehetőség a termékek körének bővítését vizsgálja. Ez
valószínűleg a D2-ben ismertetettekhez hasonló hatásokat eredményezne: a
GSP kedvezményezettjei számára hasznot hajtana az EBA-országok által
elszenvedett preferenciaerózió és export-veszteség árán. Így a D2. és a D3.
lehetőség egyaránt megerősíti, hogy a termékkör kibővítésének és
az érzékeny termékkör megszüntetésének ára van, amelyet a legszegényebbek
fizetnek meg, és amelynek része az általuk elszenvedett preferenciaerózió. A D2. és a D3. lehetőség akadálya lehet két- vagy többoldalú
megállapodások megkötésének A C. lehetőséghez viszonyítva meg kell állapítanunk, hogy a D2. és
a D3. lehetőség alapján a kereskedelmi partnereinkben tévesen az az
elvárás alakulhatna ki, hogy a GSP-rendszerbe bevezetett termékek vagy az
érzékeny termékek köréből kikerült termékek esetében az Uniótól
automatikusan engedmények szerezhetők két- vagy többoldalú tárgyalások során.
A D2. és a D3. lehetőség keretében bevezetett változások nem kellően
nagyok ahhoz, hogy a C. lehetőség többi eredményének nagyságsorrendjét
megváltoztassák. A GSP-rendszerbe újonnan bevezetett termékek, valamint az
érzékeny termékek köréből kikerült és ezáltal magasabb
preferencia-árrésben részesülő termékek uniós gyártóira azonban még
nagyobb nyomás nehezedne. 6. A lehetőségek összehasonlítása 6.1. Az egyes lehetőségek áttekintése céljuk és hatásuk szerint Az alábbi táblázat összefoglalja, hogy az előbbiekben áttekintett
különböző lehetőségek mennyiben váltanák valóra a rendszer
felülvizsgálata által elérni kívánt célokat. Ez az összehasonlítás három
kritériumon alapul: eredményesség (megvalósított célok száma, a megvalósítás
mértéke); hatékonyság (a célok eléréséhez szükséges források kihasználása, nem
szándékolt továbbgyűrűző hatások), valamint összhang az átfogó
uniós célkitűzésekkel. Lehetőség || A || C1 || C2 || D1 || D2 || D3 Eredményesség || - || ++++ || +++ || -- || ++ || ++ Hatékonyság || -- || +++ || ++ || -- || + || + Összhang || ++++ || ++ || ++ || --- || + || + Az általános célkitűzések elérése tekintetében valamennyi vázolt
lehetőség relatív hatékonyságnak és eredményességnek részletes elemzése
következik. 6.2. Az általános és a különös célkitűzések elérése tekintetében a
vázolt lehetőségek eredményessége A. lehetőség: Az A. lehetőség a G-1. általános célkitűzésnek (a leginkább
rászoruló országokból érkező export növelésével hozzájárulni a szegénység
felszámolásához) csak részben felel meg. Azzal, hogy az LDC-országokra
összpontosítja a preferenciákat, sok hasonló kereskedelmi, fejlesztési és
pénzügyi szükséglettel rendelkező országot megfoszt tőlük (S-1.
különös célkitűzés) – ami káros gazdasági és társadalmi következményekkel
jár. Sőt, a preferenciák eltávolítása néhány leginkább rászoruló ország esetében
egyet jelent azzal, hogy exportágazatuknak a fejlett országokkal kell
versenyeznie. Az A. lehetőség teljesen ellentétes az S-4. különös, és a
G-2. általános célkitűzésben foglaltakkal (a fenntartható fejlődés és
a felelősségteljes kormányzás ösztönzése), és nem járul hozzá az Unió
pénzügyi és gazdasági érdekei jobb védelmének biztosításához sem (G-3.
általános célkitűzés és S-5. különös célkitűzés), de
megerősítheti az EU pozícióját a két- vagy többoldalú tárgyalásokon (S-3.
különös célkitűzés). Kedvező gazdasági és társadalmi hatása lenne
egyes tagállamok egyes ágazataira, egy olyan időszakban, amikor igen nagy
szerepe van a versenyképesség, a növekedés és a munkahely-teremtés
serkentésének. Végezetül pedig, az államháztartásra nehezedő
szélsőségesen nagy nyomás idején megnöveli a tarifális bevételeket. C1. lehetőség A C1. lehetőség a G-1. általános célkitűzés megvalósításához
(a leginkább rászoruló országokból érkező export növelésével hozzájárulni
a szegénység felszámolásához) megfelelő módon járul hozzá. Gondoskodik különösen
arról, hogy a preferenciák megfelelő módon a leginkább rászoruló
országokra összpontosuljanak (S-1.) és csökkenti a diverzifikáció
megvalósítását hátráltató tényezőket (S-2.), amelyek a jelenlegi rendszer
fejlettebb kedvezményezettjei által rájuk gyakorolt versenykényszer miatt
állnak elő. Ha a C1. lehetőséget kiegészítenénk a GSP+-rendszerbe
való belépés szabályainak és az alkalmassá válással szemben támasztott
kereskedelmi követelményeknek a rugalmasabbá tételével, valamint az átsorolás
megszüntetésével, ez nagy mértékben növelné a rendszer szerepét a fenntartható
fejlődés és a felelősségteljes kormányzás ösztönzésében (G-2. és
S-4). A C1. javítja a védelmi intézkedések (S-5.) és a visszavonási mechanizmus
hatékonyságát, és mindkettő hozzájárulna a G-3. célkitűzés
megvalósulásához, megnöveli a tarifális bevételeket is. Azzal a nem szándékolt
hatással is járna, hogy megerősítené az EU pozícióját a két- vagy
többoldalú kereskedelmi tárgyalásokon (de kevesebb országgal szemben, mint az
A. lehetőség esetén). Egyes tagállamok egyes ágazataiban azonban
kedvezőtlen gazdasági és társadalmi hatást fejtene ki. C2. lehetőség A C2. és a C1. lehetőség közötti legfőbb különbség, hogy a
C2-ben lévő alacsonyabb átsorolási küszöbérték csökkenti a leginkább
rászoruló országok teljes exportját, és minél több GSP+ kezdvezményezett ország
lép be a rendszerbe, annál nagyobb a versenykényszer az LDC-országokon –
amelyek a leginkább rászorulók valamennyi fejlődő ország között. E
hatások következtében a C2. kevésbé eredményes módja a G-1. általános
célkitűzés megvalósításának (hozzájárulás a szegénység felszámolásához), a
G-2 céljai (fenntartható fejlődés ösztönzése) megvalósításának várható
eredményessége kérdésében azonban megelőzi a C1. lehetőséget, mert
előirányozza a megkövetelt egyezmények felülvizsgálatát. D. lehetőség (az összefoglalóban csak a D1. lehetőség
részletezése szerepel) A D1. lehetőség oly módon szolgálja a leginkább rászorulók
érdekeit, hogy a kellően gazdag, illetve a kétoldalú megállapodás alapján
preferenciális hozzáféréssel rendelkező kedvezményezettek preferenciáit
megvonja. Az átvezetést azonban teljesen megszünteti és az EBA-elbánással
egyenértékű elbánást valamennyi kedvezményezettre kiterjeszti (ami a
legszegényebbek esetében meggyorsítaná a preferenciaeróziót), összességében
ezért tehát nem mondható el róla, hogy a G-1. célkitűzést megvalósítaná. A
G-2. célkitűzés (a fenntartható fejlődés előmozdítása a GSP+
ösztönzői segítségével) is ellehetetlenül azáltal, hogy minden
kedvezményezett részesül az EBA-elbánással egyenértékű elbánásban. A D1.
lehetőség javítja a védelmi mechanizmus (S-5.) és a visszavonási
mechanizmus (S-6.) hatékonyságát, és így kedvező hatással van az EU
pénzügyi és gazdasági érdekeinek védelmére (G-3. általános célkitűzés). A
D1. lehetőség azonban várhatóan csökkenti a tarifális bevételeket,
mégpedig az államháztartásokra nehezedő szélsőségesen nagy nyomás
idején. Egyes ipari ágazatokban és egyes tagállamokban továbbá kedvezőtlen
gazdasági és társadalmi hatásokhoz vezethetne; két- vagy többoldalú tárgyalások
során pedig jelentősen gyengítené az EU tárgyalóerejét (S-3 különös
célkitűzés). 6.3. Előnyben részesített megoldás A legeredményesebb, leghatékonyabb és legkövetkezetesebb módon a C.,
azon belül is a C1. lehetőség felel meg a rendszer célkitűzéseinek.
Ez nem jelenti azt, hogy a C2. ne tartalmazna kedvező szempontokat (az
egyezmények listájának felülvizsgálata), amelyek szintén megfontolás tárgyává
tehetők. 7. Figyelemmel kísérés és értékelés Az alábbi táblázat olyan indikátorokra tesz javaslatot, amelyeket az
előnyben részesített megoldás általános – szabályozási célkitűzések
elérése terén tett – előrehaladásának és eredményességének értékelésére
fel lehetne használni. Általános célkitűzések || Indikátorok || Információforrás A leginkább rászoruló országokból érkező export növelésével hozzájárulni a szegénység felszámolásához. || - a fejlődő országok EU-ba irányuló exportjának növekedése - megnövekedett arányú import a leginkább rászoruló országokból - a preferenciák megnövekedett használata - a versenyképes ágazatok eredményes átsorolása - növekvő diverzifikáció || - Eurostat adatok Előmozdítani a fenntartható fejlődést és a felelősségteljes kormányzást || - a GSP+-előírás keretében több ország kötelezi el magát a fenntartható fejlődés és a felelősségteljes kormányzás alapelvei mellett - a GSP+-egyezményeknek a GSP+ kedvezményezettjei által történő alkalmazásának általános szintű javulása - visszavonások száma || - a megfelelő nemzetközi ellenőrző testületek jelentései - Kereskedelmi Főigazgatóság Gondoskodni az EU pénzügyi és gazdasági érdekeinek fokozottabb védelméről || - védintézkedésre irányuló kérelmek száma - védintézkedések száma - a rendszer miatt kiesett bevétel - a kedvezményezettekkel kötött preferenciális kereskedelmi megállapodások száma - a nem kedvezményezettekkel kötött preferenciális kereskedelmi megállapodások száma || - Védintézkedési kérelmek - Eurostat adatok - Kereskedelmi Főigazgatóság A GSP-rendszer eredményességét
valamennyi jövőbeli felülvizsgálat előtt hivatalos és független
értékelésnek kell alávetni; egy ilyen értékelés eredményességéhez
valószínűleg az alkalmazás megkezdését követő legalább három év
adataira lesz szükség – az értékelésre tehát legkorábban 2017 végén kerülhet
sor. [1] http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2010/may/tradoc_146196.pdf [2] A Világbank által, számos nemzetközi szervezet
együttműködésével kifejlesztett modell.