52011PC0853

TARTALOMJEGYZÉK

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK - A 98/34/EK IRÁNYELV 2009 – 2010 ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL

Összefoglalás 3

I. RÉSZ: SZABVÁNYOSÍTÁS 4

1. Bevezetés 4

2. Tájékoztatási eljárás 4

2.1. Az eljárás működése 2009 és 2010 között 4

2.2. Következtetés 5

3. Megbízások 5

3.1. A megbízási eljárás működése 2009 és 2010 között 5

3.2. A megbízásokkal kapcsolatos tendenciák 6

3.3. Következtetés 7

4. Formális kifogások 8

4.1. Az eljárás működése 2009 és 2010 között 8

4.2. Következtetés 8

II. RÉSZ: MŰSZAKI SZABÁLYOK 9

1. 2009 és 2010 közötti fejlemények 9

1.1. Az eljárás alkalmazása a „jobb szabályozás” szempontjából 9

1.2. A 98/34 eljárás irányításának javítása 10

2. A 98/34 eljárás alkalmazása 10

2.1. Hatékonyság: általános áttekintés 10

2.2. A sürgősségi eljárás alkalmazása 13

2.3. A Bizottság válaszainak nyomon követése 13

2.4. A tagállamokkal folytatott párbeszéd 13

2.5. Az irányelvvel szembeni jogsértések 14

2.6. Következtetés 14

ÖSSZEFOGLALÁS

Ez a jelentés a szabványosítás és a műszaki szabályok tekintetében a 98/34/EK irányelvben előírt eljárások[1] 2009 és 2010 közötti alkalmazását elemzi. Kiemeli, hogy a szabványosításra és műszaki szabályokra vonatkozó bejelentési eljárás jelentős mértékben hozzájárul az egységes piac működéséhez és a „jobb szabályozás” politikájának végrehajtásához[2].

A szabványosítási rész a szabványokra vonatkozó tájékoztatási eljárásból, az európai szabványügyi szervezetekhez (ESO-k)[3] intézett, szabványosítási munkára vonatkozó bizottsági felkérésekből („megbízások”) és a szabványokkal szemben emelt formális kifogásokból áll. Mindezek bizonyítottan fontos elemei az egységes piac működésének. A tájékoztatási eljárás átláthatóvá tette a szabványokat, és arra ösztönözte a nemzeti szabványügyi testületeket (NSB-k), hogy további európai szintű kezdeményezéseket tegyenek az európai harmonizáció előmozdítása érdekében. A formális kifogások lehetővé tették a tagállamok és a Bizottság számára annak biztosítását, hogy a szabványok eleget tegyenek a szabályokban foglalt céloknak annak érdekében, hogy alkalmazhatók legyenek az új megközelítés szerinti jogi szabályozás során. A megbízások szolgáltatták azt az eszközt, amely meghatározza a Bizottság szolgálatai és a szabványosítók közötti kapcsolatot; mintegy köztes felületet biztosítva a szakpolitika és annak műszaki tekintetben való kifejezésre juttatása között.

A műszaki szabályok terén a Bizottság értesítése a nemzeti műszaki szabályokról azok elfogadása előtt hatékony eszköznek bizonyult a kereskedelmi akadályok felszámolása, valamint a Bizottság és a tagállamok, illetve a tagállamok egymás közötti együttműködése szempontjából, továbbá a szabályozási keretet is javította. E tekintetben a bejelentési eljárás hasznos eszköze volt a nemzeti szabályozási tevékenységre vonatkozó útmutatásnak egyes feltörekvő ágazatokban, valamint a nemzeti műszaki szabályok minősége javításának – a fokozottabb átláthatóság, olvashatóság és hatékonyság tekintetében – a nem vagy részben harmonizált területeken. Az egyes tagállamok jogi kereteinek fokozottabb átláthatósága elősegítette, hogy a gazdasági szereplők csökkentsék a szabályokhoz való hozzáféréssel és azok megfelelő alkalmazásával kapcsolatos költségeiket.

I. RÉSZ: SZABVÁNYOSÍTÁS

Bevezetés

Ez a szakasz a 98/34/EK irányelv szabványosítási részének működését ismerteti, amely az alábbi három fő tevékenységet foglalja magában: a szabványokra vonatkozó tájékoztatási eljárást, az európai szabványügyi szervezetekhez intézett, szabványosítási munkára vonatkozó bizottsági felkéréseket (megbízások[4]) és az új megközelítés szerinti irányelvek hatálya alá tartozó szabványokkal szemben emelt formális kifogásokat. Mindemellett magyarázattal kiegészített statisztikai adatokat bocsát rendelkezésre a 2009-2010 közötti időszakra vonatkozóan.

Tájékoztatási eljárás

A szabványok terén történő tájékoztatási eljárást a nemzeti szabványügyi testületek által bevezetett új szabványosítási tevékenységek nyomon követésére alakították ki (amint az irányelv elismeri). Az értesítési rendszert elsősorban azért hozták létre, hogy más testületek számára lehetővé váljon, hogy észrevételekkel segítsék a munkát, részt vegyenek benne, illetve európai szintű kezdeményezést kérjenek (lásd az 1. mellékletet).

Az eljárás működése 2009 és 2010 között

Az eljárás 2009 és 2010 között továbbra is eredményesen működött. A CEN és CENELEC által rendelkezésre bocsátott éves jelentésekből kiderül, hogy a nemzeti intézkedések éves átlaga 2010-ben jelentősen nőtt. A növekedés főleg az ELOT[5]-nak köszönhető, amelynek a 2006-2009 közötti időszakban évente átlagosan tett 1,25 bejelentése 2010-ben 464-re emelkedett, valamint az UNI[6]-nak, amely 2010-ben megkétszerezte bejelentéseinek szokásos számát. A 2. melléklet államonkénti bontásban tartalmazza a bejelentések számát.

Az ELOT 2010. évi bejelentéseinek atipikus számától eltekintve, és a 2009 és 2010 közötti időszak statisztikáit a megelőző időszakéval összehasonlítva, az EU-15 országok által tett bejelentések száma állandó, évi 1500 bejelentés körüli, míg az EU-12 országok által tett bejelentések száma 400-ról 230-ra csökkent (lásd a 3. mellékletet).

Az ELOT bejelentéseinek kiemelten magas száma a görög Közmunkaügyi Minisztérium azon döntésének következménye, hogy megváltoztatta a Nemzeti Műszaki Előírásokról szóló körülbelül 460 műszaki előírás (állami és magán) státuszát. Ebből következőleg az ELOT egy jelentős projektet indított, amelyben újrafogalmazta a már meglévő szövegeket a Nemzeti Műszaki Előírások megfelelő formájában, valamint ellenőrzött és frissített minden, európai szabványokra történő hivatkozást. Az ELOT ezt az intézkedést a 98/34/EK irányelv eljárásai nyomán jelentette be.

Az UNI bejelentéseinek 2010. évi növekedése főként az UNI szabvány kidolgozási és közzétételi folyamatai javításának köszönhető. Ez a felívelő tendencia lehetővé tette az UNI számára, hogy jobban kezelje a meglévő nemzeti szabványok felülvizsgálatát, amelyek szintén bejelentés tárgyát képezik. Tulajdonképpen 2010-ben az UNI bejelentéseinek több mint 60%-a meglévő olasz szabványok felülvizsgálata volt.

Az ágazati bontás (4. melléklet) azt mutatja, hogy a nemzeti bejelentések terén a legtágabban értelmezett építőipari ágazat jár élen, azon belül is a szerkezetek és a tűzvédelem. Az élelmiszeripari termékek szintén jelentős területnek számítanak.

Az eljárás keretében terjesztett információk nyomán a Bizottság szolgálatai továbbra is kérhetik további információk benyújtását, valamint kérdéseket tehetnek fel a bejelentésekből vagy más forrásokból származó szüneteltetésre (7. cikk) vonatkozóan.

A 2010. évi kivételes helyzettől eltekintve a bejelentések száma 2006 óta csökken. 2009 és 2010 között az EU-12 országok csökkentették bejelentéseik számát, ami a rendszerbe való jó integráció jeleként is értelmezhető, mivel a kidolgozott európai szabványok száma meghaladja a nemzeti szabványokét. Általában az eljárást jól alkalmazzák és megfelelően működik. A tendencia 2010. évben történt megtörése meghatározott eseményekhez kapcsolódik és ezért várhatóan nem folytatódik 2011-ben.

Következtetés

A tájékoztatási eljárás továbbra is fontos szerepet játszik abban, hogy a nemzeti szabványügyi testületeket arra ösztönözze, hogy kezdeményezéseiket európai szintre emeljék, előmozdítva ezzel az egységes piacot és az európai harmonizációt. Az új tagállamokból érkező bejelentések száma állandó, ami a rendszerbe való integrálódásuk jó jelének tekinthető.

Megbízások

A szabványosítási „megbízások” a Bizottság jól bejáratott eszközei az európai jogalkotást és/vagy szakpolitikákat támogató műszaki előírások beszerzése érdekében. Ezek az ESO-khoz intézett, szabványosítási munkára vonatkozó felkérések, amelyek hivatkozási keretet biztosítanak (lásd az 1. mellékletet). Elengedhetetlenek az olyan esetekben, amikor a szabványok a jogszabályokat támogatják, például az új megközelítés szerinti irányelvek esetében.

A megbízási eljárás működése 2009 és 2010 között

A jelentéstételi időszakban összesen 41 megbízást, valamint 4 módosító megbízást adtak ki ESO-k részére. A megbízások aránya hasonló az előző évekéhez (lásd az 5. mellékletet). Az új megközelítés szerinti irányelveket érintő megbízások száma (9, és további 4 módosítás) az előző időszakhoz képest csökkent.

A megbízási eljárás jól működik. A dokumentumoknak a bizottsági tagok részére történő eljuttatása előtt sorra kerülő nem hivatalos konzultáció révén általában már a hivatalos konzultáció megkezdése előtt konszenzusos megállapodás születik.

A szabványosításban érdekelt európai feleket – az ANEC-et (Európai szövetség a fogyasztók szabványosításban való képviseletének összehangolására), az ECOS-t (Európai környezettudatos polgárok szabványosítási szövetsége), a NORMAPME-t (Európai mesterségek, kereskedők és kis- és középvállalatok szabványügyi hivatala) és az ETUI-REHS-t (Európai Szakszervezeti Intézet – Kutatás, oktatás, egészség és biztonság) – megfelelően bevonták a folyamatba. Ennek eredményeképpen nőtt a nem hivatalos konzultáció átláthatósága.

Megbízások adatbázisa

Az átláthatóság további növelése érdekében a Bizottság Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatósága kidolgozta a megbízások adatbázisát. Ez tartalmazza az M/xxx számozású megbízási sorozatot. Az adatbázist 2005-ben nyilvánosan elérhetővé tették az alábbi címen:

http://ec.europa.eu/enterprise/standards_policy/mandates/index.htm

Az időszak során folytatódott a bizottsággal folytatott összes megbízási konzultáció nyomon követésének gyakorlata a frissített jegyzék rendelkezésre bocsátásával.

Európai szabványok kidolgozása

A 98/34/EK irányelv és e jelentés hatálya a megbízásokra korlátozódik, és nem terjed ki a szabványok kidolgozási folyamatára. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az egész rendszer az európai szabványügyi szervezeteknek a kiváló minőségű szabványok széles körű konszenzussal és időben történő kidolgozására vonatkozó kapacitására épül.

Az Európai Bizottság a közelmúltban fogadta el a szabványosítási csomagot[7], amely egy jogszabályjavaslatból, stratégiai közleményből és hatásvizsgálatból áll. Céljainak egyike az európai szabványosítási rendszer modernizálása, hogy az gyorsabbá, hatékonyabbá és nyitottabbá váljon. Az európai szabványügyi szervezetek utóbbi években elért fejlődése ellenére a Bizottság 2020-ra célul tűzte ki a kidolgozási idő 50%-kal történő csökkentését. 2005-ben például egy szabvány kidolgozásának ideje átlagosan 6,20 év volt a CEN, 3,45 év a CENELEC és mindössze 1,08 év az ETSI esetében. Ez 2009-ben a CEN esetében 2,42 év, a CENELEC esetében 2,34 év, az ETSI esetében pedig 1,79 év volt.

A megbízások révén készült szabványok korábbi elérhetőségének elősegítése érdekében a Bizottság felülvizsgálja belső eljárásait a megbízási eljárás gyorsabbá és átláthatóbbá tételéhez, hogy az ESO-k a többi érdekelt féllel együtt jobban tervezhessék előre a jövőbeni szabványosítási munkát. Azért, hogy az ESO-kat folyamataik javítására tett erőfeszítéseik folytatására ösztönözze, a Bizottság olyan teljesítménymutatókról egyezkedik velük, mint az „időben történő kidolgozás”, az „inkluzivitás” és a „minőség”, amelyeket összekapcsolnak majd a Bizottság által biztosítandó jövőbeni pénzügyi támogatással. Legkésőbb 2013-ban a Bizottság továbbá elvégzi a szabványosítási rendszer független felülvizsgálatát a stratégiai célkitűzésekhez viszonyított haladás felmérése és az európai szabványosítási rendszer jelenlegi irányítása által nyújtott teljesítmény értékelése céljából.

A megbízásokkal kapcsolatos tendenciák

A megbízások tárgyköre tovább bővül. Az új megközelítés szerinti irányelvek alapján kiadott megbízások aránya 31%, ami az előző jelentéstételi időszakhoz képest csökkenést mutat. Egyéb szakpolitikai területeken – különösen a fogyasztóvédelem, a környezetvédelem és az energiaágazat terén – továbbra is számos megbízást adtak ki.

A jogszabályokat támogató szabványok

A jelentéstételi időszakban jogszabályok széles körét támogató megbízások kiadására került sor. Ezek között említhetők például az építőipari termékekre, a környezetbarát tervezésre, az általános termékbiztonságra, valamint a kisfeszültségre vonatkozó jogszabályok. A jogalkotási területek széles köre a modellnek tulajdonított jelentőséget bizonyítja.

Az európai politikát támogató megbízások száma az előző jelentéstételi időszakhoz képest némileg csökkent. A mobiltelefon-töltővel vagy az elektromos járművek töltőivel kapcsolatos megbízások jó példái az interoperabilitást elősegítő szakpolitikai megbízásoknak.

Az új megközelítésen kívüli jogszabályokat támogató megbízások (lásd az 5. mellékletet) évi átlagos száma jelentősen növekedett a megelőző időszakhoz képest (35%-ról 54%-ra), és ez azt mutatja, hogy ezt a társszabályozási modellt a Bizottság szolgálatai széles körében továbbra is elfogadták. A környezetbarát tervezésről szóló irányelvet támogató megbízások jelentősen hozzájárultak ehhez a növekedéshez.

A 2009 és 2010 közötti időszakban összesen kilenc megbízást[8] adtak ki a környezetbarát tervezésről szóló irányelv támogatására. Ezek a megbízások olyan termékekre irányulnak, mint például a mosogatógépek, háztartási hűtőberendezések, keringetőszivattyúk és elektromos motorok.

Ebben az időszakban a szolgáltatási ágazaton belüli szabványosításra nem adtak ki megbízást.

A megbízásoknak az új megközelítésen kívüli és a szakpolitika új területeit szabályozó jogszabályok támogatására való felhasználásának tendenciája tükrözi azt a helyzetet, mely szerint az európai szabványosítást egyre fokozottabb mértékben használják fel a jobb szabályozást célzó politika támogatására. Ezt ismerte el, sőt ösztönözte az európai szabványosítás európai politikák és jogalkotás keretében betöltött szerepéről szóló, 2004. évi bizottsági közlemény[9].

Következtetés

A megbízások kiadásának folyamata jól megalapozott, de gondoskodni kell arról, hogy az a jövőben is zökkenőmentesen működjön. E célból alapvető fontosságú és erősítendő az ESO-kkal és valamennyi érdekelt féllel, különösen a jövőbeni szabványok felhasználóit képviselő európai érdekelt felekkel folytatott, nem hivatalos konzultáció lefolytatása még a bizottsági konzultáció előtt.

A bizottság átláthatóbb működése érdekében a Bizottság szolgálatai már 2006-tól felkérték az európai szabványosításban érdekelt feleket (ANEC, az ECOS, az ETUI-REHS és a NORMAPME), hogy vegyenek részt a kibővített üléseken.

Az átláthatóság érdekében és a CIRCA[10] rendszerbe beépítendő műszaki előnyöknek köszönhetően a Bizottság szolgálatai mérlegelni fogják egy – internetes fórumok példáján alapuló – írásos eljárás megszervezésének lehetőségét. A cél annak biztosítása, hogy valamennyi bizottsági tag elolvashassa a többi tag észrevételeit, hasonlóvá téve ezáltal a konzultáció e módját a bizottsági üléseken tartott konzultációkéhoz.

A megbízási folyamat jelentős mértékben hozzájárult a szabványosítás szerepének kibővítéséhez az európai jogszabályok és politikák új területein. Ez abban is megmutatkozik, hogy számos új európai uniós jogalkotási aktus hivatkozik az irányelvre.

A megbízások szakpolitikai eszközként való szélesebb körű és hatékonyabb felhasználásának érdekében a megbízási folyamatnak jobban kell reagálnia az igényekre – az ESO-k felől gyorsabb válasz szükséges arra vonatkozóan, hogy a kért európai szabványok piaci szempontból fontosak-e, elfogadják-e a megbízást, illetve milyen feltételekkel fogadják el azt. Ezért a megbízási folyamat jövőbeni módosításainak biztosítaniuk kell, hogy egyértelmű határidőket állapítsanak meg az ESO-k válaszadására vonatkozóan annak érdekében, hogy a Bizottság szolgálatainak legyen idejük alternatív megoldásokat kidolgozniuk arra az esetre, ha az ESO-k nem képesek vagy nem hajlandók európai szabványokat kidolgozni.

Vademecum az európai szabványosításról

A megbízások kezelése, a harmonizált szabványokkal szembeni formális kifogások és a harmonizált szabványok hivatkozásai közzétételének folyamatát tartalmazza az európai szabványosításról szóló Vademecum, számos más fontos dokumentum mellett.

A Bizottság a megjelentetés előtt konzultációt folytatott a Vademecumról a bizottsággal és más érdekelt felekkel.

A Vademecum az Europa weboldalon található:

http://ec.europa.eu/enterprise/standards_policy/vademecum/index.htm

Formális kifogások

Az új megközelítés szerinti irányelvek biztosítékokat tartalmaznak azokra az esetekre, amikor egy harmonizált szabvány nem teszi lehetővé a termékek megfelelését a vonatkozó irányelvek alapvető követelményeinek. Ilyen esetekben a tagállamok vagy a Bizottság formális kifogást emelhetnek a szóban forgó szabvánnyal szemben, amiről kikérik a bizottság véleményét (az eljárás részleteit lásd az 1. mellékletben).

Az eljárás működése 2009 és 2010 között

A bizottsági határozatokat eredményező kifogások száma a jelentéstételi időszak során összesen 7 volt és éves átlaga megegyezett az előző időszakéval. Három esetben született határozat a megfelelőség vélelmének fenntartásáról; négy esetben a megfelelőség vélelmét korlátozták vagy visszavonták (lásd a 6. mellékletet).

Következtetés

Habár az eljárás a kifogás kézhezvételétől a határozathozatalig meglehetősen időigényes, a folyamat általánosságban megfelelően működött.

A megbízásokhoz hasonlóan és az átláthatóság érdekében a Bizottság a formális kifogásokról szóló határozatokat egységesített formában fogja nyilvánosságra hozni, és minden ülésen hozzáférhetővé teszi a bizottság számára a formális kifogásokkal kapcsolatban hozott intézkedések frissített táblázatát.

II. RÉSZ: MŰSZAKI SZABÁLYOK

2009 és 2010 közötti fejlemények

A bejelentési eljárás (a továbbiakban: az eljárás) lehetővé teszi a Bizottság és az EU tagállamai számára azon műszaki szabályok előzetes megvizsgálását, amelyeket a tagállamok az (ipari, mezőgazdasági és halászati) termékek, valamint az információs társadalom szolgáltatásai tekintetében szándékoznak bevezetni (lásd a 7. mellékletet). Ez egyszerűsített formában alkalmazandó az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodást aláíró EFTA-államok, valamint Svájc és Törökország esetében is (lásd a 10. mellékletet).

Az eljárás fő hozadékai

- Lehetővé teszi a belső piac új akadályainak észlelését, még mielőtt azok kifejtenék negatív hatásukat, elkerülve ezzel a hosszadalmas és költséges jogsértési eljárásokat.

- Lehetővé teszi olyan protekcionista intézkedések feltárását, amelyeket a tagállamok különleges körülmények között, például a gazdasági és pénzügyi válságra való tekintettel esetleg bevezethetnek.

- Lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy meggyőződjenek a bejelentett tervezetek és a közösségi jogszabályok közötti kompatibilitás mértékéről.

- Lehetővé teszi a tagállamok és a Bizottság közötti hatékony párbeszédet a bejelentett tervezetek értékelése során.

- Összehasonlító teljesítményértékelési eszköz, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok merítsenek partnereik ötleteiből a műszaki szabályokat érintő közös problémák megoldása érdekében.

- Lehetővé teszi, hogy a gazdasági szereplők hangot adjanak véleményüknek, és tevékenységeiket időben hozzá tudják igazítani a jövőbeni műszaki szabályokhoz. A gazdasági szereplők gyakran élnek ezzel az ellenőrzési joggal, segítséget nyújtva ezáltal a Bizottságnak és a nemzeti hatóságoknak a kereskedelmi akadályok felkutatásában.

- Hozzájárul a szubszidiaritás elvének alkalmazásához.

- Szabályozási eszköz, melynek alkalmazásával azonosíthatók azok a területek, ahol harmonizáció szükséges.

- Az iparpolitika eszköze.

Az eljárás alkalmazása a „jobb szabályozás” szempontjából

A Bizottság „Jobb szabályozás a növekedés és a munkahelyteremtés területén az Európai Unióban” [11] című közleményében kiemelte, hogy a 98/34/EK irányelv által létrehozott megelőző ellenőrzések döntő jelentőségűek a termékekre és információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó nemzeti szabályozás javításához.

A szabályozási környezet egyszerűsítését és javítását célzó bizottsági cselekvési terv keretében[12] a tagállamokat felkérték a bejelentett tervezeteket kísérő hatástanulmányok (vagy azok következtetései) benyújtására, amennyiben ilyen tanulmányok elvégzésére a szervezeteken belül sor került. E hatástanulmányok arra ösztönzik a tagállamokat, hogy előzetesen elgondolkodjanak a legalkalmasabb használandó eszközről, és lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy megvizsgálja a javasolt intézkedések szükségességét és arányosságát.

A Bizottság és a tagállamok közötti együttműködés a 98/34/EK szerinti bejelentési eljárás keretében elősegíti a bejelentett nemzeti jogszabálytervezetek egyértelműségének és következetességének javítását. Ez az együttműködés fokozandó annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők számára egyértelmű és világos szabályozási keretet nyújtsanak, biztosítva ugyanakkor a közegészség, a fogyasztók és a környezet nagyfokú védelmét.

A nemzeti hatóságokat különösen az alábbi szempontok figyelembevételére biztatják:

- a tervezetek megszövegezésénél ügyeljenek az alábbiakra: egyértelműség, következetesség, átláthatóság és jogbiztonság a szövegek alkalmazásakor;

- az adott ágazatban rendelkezésre álló valamennyi szabályhoz való hozzáférés lehetősége a szövegek egységesített változatának mind papíralapú, mind online formában való közzététele révén;

- a gazdasági élet szereplőire szükségtelenül bonyolult és költségigényes adminisztratív terheket hárító eljárások meghatározása, különösen egy termék forgalomba hozatalakor.

A 98/34 eljárás irányításának javítása

A Bizottság 2009 és 2010 között továbbra is különféle kampányokat szervezett az átláthatóság és a nemzeti hatóságokkal folytatott párbeszéd javítása céljából. A TRIS („ műszaki szabályozások információs rendszere ”) adatbázist folyamatosan javították, és a TRIS v2.0 új verzió 2010-ben indult el azzal a céllal, hogy csökkentse a bejelentések és üzenetek feldolgozási idejét, valamint közvetlen kapcsolatot tegyen lehetővé a TRIS és a tagállamok nemzeti adatbázisai között.

A Bizottság biztosítja a bejelentett tervezetekhez való nyilvános hozzáférést az EU 23 hivatalos nyelvén, továbbá hozzáférést nyújt az eljárás lefolytatásával kapcsolatos alapvető információkhoz a http://ec.europa.eu/enterprise/tris weboldalon. Az interneten folytatott konzultációk számának folyamatos növekedését tapasztalták: 2009 és 2010 között 23,4%-kal nőtt a keresések száma, mely így 2010-ben összesen már 192.000 körüli volt (lásd a 11. mellékletet).

A 98/34 eljárás alkalmazása

Hatékonyság: általános áttekintés

► A bejelentések és a bevont ágazatok száma

2009 és 2010 között a bejelentett tervezetek összesített száma az előző időszakéhoz képest (1525 volt a 2006 és 2008 közötti időszak 1979 bejelentésével szemben) nőtt.

Ismét az építőipari ágazatban került sor a legtöbb bejelentésre a jelentéstételi időszakban. Számos bejelentés az épületek energiahatékonyságához és az építőipari és dekorációs termékek illékony szennyezőanyag-kibocsátására vonatkozó címkézéséhez fűződött. Az építőipart a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek követték . Az intézkedések ebben az ágazatban az élelmiszerhigiéniára, a géntechnológiával módosított szervezetekre, valamint az élelmiszerek és italok összetételére és címkézésére vonatkoztak. A szállítási ágazatban jelentősen megnőtt a bejelentések száma, sok bejelentés kapcsolódott a közlekedési jelzésekhez, járműbiztonsághoz, traktorokhoz és a gépjárművek berendezéseihez. Számos bejelentés érkezett a telekommunikációs ágazatban, főként a rádiós interfészekre vonatkozóan , valamint a környezetvédelem terén (a műanyag zacskókhoz kapcsolódó környezetvédelmi hozzájárulás, hulladékelemek és –akkumulátorok és újrafelhasználható italcsomagolás címkézése) (lásd a 9.3. mellékletet).

► Megvizsgált kérdések

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 34-36. (áruk szabad mozgása), valamint 49. és 56. cikkének (a letelepedés joga és a szolgáltatásnyújtás szabadsága) hatálya alá tartozó nem harmonizált területeken a Bizottság válaszai arra irányultak, hogy figyelmeztessék a tagállamokat az elérendő célkitűzéssel aránytalan, szükségtelen intézkedés által esetleg létrehozott kereskedelmi akadályokra. A Bizottság ezáltal biztosította a megfelelést ezen elveknek, emellett továbbra is arra kérte a tagállamokat, hogy minden egyes, a harmonizált területen kívül eső műszaki szabálytervezetbe illesszenek be egy kölcsönös elismerési záradékot.

A harmonizált területeken a válaszok célja annak biztosítása volt, hogy a nemzeti intézkedések valóban szükségesek és indokoltak, valamint az EU másodlagos jogával összeegyeztethetőek legyenek.

- 2009 óta a tagállamok nagy számban jelentettek be műszakiszabály-tervezeteket az építőipar területén . Ezek a tervezetek az építőipari termékek valamennyi típusát (veszélyes anyagok, faanyagok, tűzoltóberendezések, beton tartószerkezetek, vasbeton, hőfejlesztő berendezések stb.), tulajdonságaikat (mechanikai ellenállás és stabilitás, tűzállóság, szigetelő tulajdonságok stb.) és címkézésüket (különösen az illékony szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó címkézés) érintették. Ezeket elsősorban az építési termékekről szóló 89/106/EGK[13] irányelv, az ugyanezen irányelv keretében elfogadott harmonizált szabványok, valamint az épületek energiateljesítményéről szóló, a 2010/31/EU irányelvvel[14] hatályon kívül helyezett 2002/91/EK[15] irányelv keretében vizsgálták meg.

A Bizottság különösen az építőipari és dekorációs termékek illékony szennyezőanyag-kibocsátásához kapcsolódó címkézésre vonatkozó műszaki szabálytervezetekhez fűződően adott ki részletes véleményeket és észrevételeket. A bejelentett tervezeteket a veszélyes készítmények osztályozásáról, csomagolásáról és címkézéséről szóló 1999/45/EK[16] irányelvet és az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 1272/2008/EK[17] rendeletet figyelembe véve vizsgálták meg.

Ezekkel a tervezetekkel kapcsolatban számos reakció érkezett több tagállamból, amelyek részletes véleményeket adtak ki a bejelentett intézkedéseknek az „áruk szabad mozgása a belső piacon” elvvel való összeegyeztethetőségének kérdésében.

- A tagállamok számos tervezetet jelentettek be a géntechnológiával módosított szervezetekre (GMO-k) vonatkozóan. A bejelentések kifejezetten a GMO-k forgalomba hozatalának, termelésük tiltásának vagy korlátozásának jogához és a környezetben való terjedésükhöz kapcsolódtak. Elemzésük a GMO-k környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló 2001/18/EK irányelv[18], a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK rendelet[19] és az élelmiszer- és takarmánytermékek nyomonkövethetőségéről, valamint a 2001/18/EK irányelv módosításáról szóló 1830/2003/EK rendelet[20], valamint az együtt-termesztési intézkedésekről szóló bizottsági ajánlás (2010/C 200/01)[21] fényében történik.

- 2009-ben és 2010-ben a tagállamok tervezeteket jelentettek be étrend-kiegészítőkre, az élelmiszerekkel érintkező anyagokra (rozsdamentes acélból készült tárolók, csomagolás és eszközök, arany- és ezüstbevonatú és hasonló elemek címkézése), ásványi, forrás- és ivóvízre, emberi fogyasztásra szánt víz kezelésére szolgáló berendezésekre, élelmiszer-higiéniára vonatkozóan. Egyes tagállamok a biszfenol A cumisüvegekben és élelmiszerekkel való érintkezésre tervezett vagy szánt anyagokban és tárgyakban történő alkalmazásának korlátozására vagy betiltására vonatkozóan jelentettek be szabálytervezeteket. E tekintetben fontos kiemelni, hogy 2011 januárjában elfogadásra került a 2011/8/EU irányelv[22] a biszfenol A csecsemőknek szánt cumisüvegekben való felhasználásának korlátozása tekintetében a 2002/72/EK irányelv[23] módosításáról, amely a csecsemőknek szánt cumisüvegek gyártásának 2011. március 1-jétől, forgalomba hozatalának és az Európai Unióba történő behozatalának pedig 2011. június 1-jétől történő betiltásáról rendelkezik.

- Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások ágazatában számos bejelentés történt a rádiós interfészek tekintetében; mások többek között az online szerencsejátékkal, a digitális formátumú könyvek árazásával, elektronikus adóügyi nyilvántartásokkal, EPoS rendszerekkel (elektronikus értékesítési pontok) és elektronikus aláírás-létrehozó eszközökkel, információs rendszerek interoperabilitásával foglalkoztak.

- A környezetvédelmi ágazatban a Bizottság különösen az italcsomagolás címkézésével, elemek címkézésével, műanyag zacskók és PVC csomagolás címkézésével foglakozó szabálytervezeteket vizsgált. Ezek a bejelentések a csomagolásról és csomagolási hulladékokról szóló 94/62/EK irányelv[24] és az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és –akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelv[25] fényében kerültek elemzésre.

- Az eljárás az olyan ágazatokba történő beavatkozást is lehetővé tette, amelyekben közösségi szintű harmonizációt terveztek, és megakadályozta, hogy a tagállamok egymástól eltérő nemzeti intézkedéseket vezessenek be, mint például a folyékony biomasszából történő villamosenergia-termelés, az élelmiszerek eredetének kötelező feltüntetése a címkén, a fókából készült termékek behozatala és továbbszállítása, a 3,5 tonnát meghaladó össztömegű járművek tárcsafékjeinek próbapad berendezéseire vonatkozó jóváhagyási előírások, az élelmiszerek címkézése és kiszerelése, a csemegeszőlő minősége, elhasznált savas ólomelemek és -akkumulátorok újrahasznosítása, sörtől és bortól eltérő, erjesztett alkoholtartalmú italok előállítása, valamint a tüzelőberendezések és távfűtő erőművek esetében.

► Válaszok

A Bizottság 105 bejelentéssel kapcsolatban adott ki részletes véleményt, ami a jelentéstételi időszakban a 27 tagállam által bejelentett összes tervezet 7%-át teszi ki. Az előző jelentéstételi időszakhoz képest ez az adat visszaesést mutat a Bizottság által kiadott részletes vélemények számában, és arra enged következtetni, hogy a tagállamok szabályozási tevékenységük során egyre inkább szem előtt tartják a Közösség jogszabályait és elveit, és figyelembe veszik a belső piac hatékony működését biztosító követelményeket. A tagállamok 130 részletes véleményt adtak ki. A jelentéstételi időszakban benyújtott 616 észrevétel közül 262-t tett a Bizottság és 354-et a tagállamok (lásd a 9.4. és a 9.6. mellékletet).

11 esetben a Bizottság felkérte az érintett tagállamokat a bejelentett szabályok elfogadásának elhalasztására egy évvel azok kézhezvételét követően, hogy ne veszélyeztessék az e téren már folyamatban lévő közösségi harmonizációs munkát (lásd a 9.5. mellékletet).

A Bizottság továbbá felhívta a tagállamok figyelmét annak szükségességére, hogy biztosítsák a kereskedelem technikai akadályairól szóló megállapodással való összeegyeztethetőséget, amennyiben az érintett intézkedésekről a WTO-t is értesítik.

A sürgősségi eljárás alkalmazása

Az összesen 1525 bejelentés közül a tagállamok 52-szer kérték a sürgősségi eljárás alkalmazását a bejelentett tervezetekre. A Bizottság megerősítette a kivételes feltételek szigorú értelmezését, azaz hogy különösen az egészség és a biztonság védelméhez kapcsolódó komoly és előre nem látható körülményeknek kell fennállniuk. Ennek eredményeképpen a Bizottság visszautasította a sürgősségi eljárás alkalmazását azokban az esetekben, amikor az indokolást kizárólag gazdasági okokra alapozták, vagy ha azt valamely nemzeti adminisztratív késedelem behozására irányuló szándék motiválta. A sürgősségi eljárást 29 esetben találták indokoltnak, főként a pszichotróp anyagokkal, kábítószerek ellenőrzésével, szennyezőanyagokkal, szerencsejátékokkal, biztonsági tasakokkal és a magánbiztonsági ágazattal (veszélyes anyagok, fegyverek, széfek, riasztók, pénz és értéktárgyak szállítása) kapcsolatos esetekben (lásd a 9.7. mellékletet).

A Bizottság válaszainak nyomon követése

A 2009-2010 közötti időszakban kielégítő volt az arány a tagállamok által adott válaszok száma és a Bizottság által kiadott részletes vélemények mennyisége között (átlagosan 89,5% a teljes időszakban). Az eljárás keretében fennálló tagállami kötelezettségek teljesítésének értékelésekor ez az arány a fő mutató. A Bizottság úgy tapasztalta, hogy a kielégítő válaszok száma nem volt magas (az időszak során átlagosan 32,5%) (lásd a 9.8. mellékletet).

A tagállamokkal folytatott párbeszéd

A szabványokkal és műszaki szabályokkal foglalkozó bizottság rendszeres ülései lehetővé tették a közérdekű kérdésekről és az eljárás specifikus vonatkozásairól folytatott eszmecserét.

A megbeszéléseken elsősorban az új TRIS adatbázis fejlesztéséről, a bejelentett szövegek fordításának minőségéről, a 98/34/EK irányelv keretében bejelentendő, a gazdasági és pénzügyi válság kezelésére irányuló fiskális intézkedésekről, az egyes bejelentett tervezetek bizalmas jellegének kérdéséről, valamint az egyes nemzeti műszaki szabályoknak a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékekre történő alkalmazására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2008. július 9-i 764/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[26] és a 98/34/EK irányelv közötti kapcsolatokról volt szó.

A Bizottság bemutatta a 98/34/EK irányelv 9. cikkének 3. és 4. bekezdésében előírt szüneteltetésre és a 9. cikk 7. bekezdésben meghatározott sürgősségi eljárásra vonatkozó iránymutatást.

Továbbá a Bizottság bemutatót tartott az új TRIS v2.0 adatbázisról, az „egyablakos bejelentésről” (az EU tagállamok bejelentéseinek egyetlen bemeneti pontja – beleértve azt az esetet is, amikor más EU törvények értelmében kötelesek dokumentumokat bejelenteni) és a Szerződés áruk szabad mozgását szabályozó rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozó útmutatóról.

Ezen túlmenően több tagországban is szemináriumokat tartottak, lehetővé téve ezáltal a Bizottság és az eljárásban részt vevő nemzeti hatóságok közötti közvetlen párbeszédet, és segítve ez utóbbiakat abban, hogy megismerkedjenek az eljárás túlságosan technikai elemeivel.

A 2008 novemberében, a 98/34/EK irányelv 25 éves jubileuma alkalmából tartott konferencia során a tagállamok és gazdasági szereplők ajánlásokat és javaslatokat fogalmaztak meg a bejelentési eljárás működésére vonatkozóan. E felkérések hatására a Bizottság kezdeményezésére határozatot hoztak egy a 98/34/EK irányelv működésével foglalkozó munkacsoport létrehozásáról.

Ez a munkacsoport megvizsgálja a bejelentési eljárás eddigi működését, és azt, hogy adminisztratív módosításokkal, vagy – amennyiben szükséges – a jelenleg hatályban lévő irányelv módosításával javítható-e a működése és hogyan.

A csoport tizenkét tagállam képviselőiből áll (Ausztria, a Cseh Köztársaság, Dánia, Franciaország, Németország, Málta, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia és az Egyesült Királyság 98/34 kapcsolattartó pontjai), és elnöke a 98/34 bejelentési eljárás kezelésért felelős bizottsági szolgálat.

A munkacsoport első ülését 2010. április 12-én tartották, melyen megvitatták egyrészt a bejelentett szabálytervezetek három hónapos szüneteltetési időszakához és lehetséges csökkentéséhez, másrészt pedig az Európai Bíróság joggyakorlata („ IA Security és Unilever ügyek” – be nem jelentett szabályok végre nem hajthatósága) következményeihez kapcsolódó problémákat azon nemzeti szövegek vonatkozásában, amelyek alapvetően megfelelnek az EU jogszabályainak, de amelyeket a 98/34/EK eljárás szerinti bejelentés nélkül fogadtak el, vagy amelyeket a szüneteltetési időszak alatt fogadtak el, illetve amelyeket a szüneteltetési időszak során jelentősen módosítottak.

A 2010. június 29-én tartott második ülés során a munkacsoport a kezdeti szüneteltetési időszak három hónapos (információs társadalmi szolgáltatások esetén egy hónapos) meghosszabbításával foglalkozott, kizárólag azokban az esetekben, amikor a Bizottság (és nem egy másik tagállam) ad ki részletes véleményt. Továbbá megvitatta egy minimális szüneteltetési időszak elrendelésének lehetőségét a fiskális, pénzügyi és sürgős intézkedések esetében, hogy megfelelő vizsgálatukhoz elég idő álljon rendelkezésre.

2010. október 27-én került sor a harmadik ülésre, amely a 98/34/EK eljárás keretében váltott dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés kérdésére és a 98/34/EK irányelv „egyablakos” működésének kialakítására összpontosított.

Az irányelvvel szembeni jogsértések

Az irányelv értelmében a tagállamokkal szemben, kötelezettségeik megszegése miatt indított jogsértési eljárások száma (az EUMSZ 258. cikke) továbbra is alacsony maradt a szóban forgó időszakban: 2009-ben három és 2010-ben hét eljárás indult.

Következtetés

2009 és 2010 közötti alkalmazása ismét megerősítette az eljárás hasznosságát a hatékonyság, az átláthatóság és az igazgatási együttműködés szempontjából.

A 98/34/EK eljárás megelőző jellegű és hálózatalapú megközelítése biztosította, hogy a nemzeti szabályozási tevékenységeket a kereskedelem akadályozása nélkül végre lehessen hajtani, és hogy közösségi harmonizációs intézkedésekre csak valódi szükség esetén kerüljön sor, a szubszidiaritás elvének szigorú betartásával. Az a tény, hogy a jelentéstételi időszak során alacsony maradt a jogsértési eljárások száma, azt mutatja, hogy a 98/34/EK irányelv fontos eszköz a közösségi jogszabályok helyes alkalmazásának biztosításához.

A 98/34 irányelv alkalmazásakor a Bizottság továbbra is éberen ügyel a jobb szabályozás elveinek betartására és gondoskodik az európai gazdaság versenyképességéhez szükséges kedvező keretfeltételek fenntartásáról. A bejelentett tervezetek továbbra is hozzáférhetők elektronikus formában, díjmentesen és az EU valamennyi hivatalos nyelvén, így biztosítva lehetőséget a gazdasági szereplők számára, hogy észrevételeket tegyenek azokra vonatkozóan.

Ezen túlmenően további erőfeszítéseket tesznek majd annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők számára egyértelmű jogi keretet biztosítsanak, az európai vállalkozások EU-n belüli és EU-n kívüli versenyképességének javítását célozva, figyelembe véve a 98/34 eljárás és a Kereskedelmi Világszervezet keretében a kereskedelem technikai akadályairól szóló megállapodásban (TBT-megállapodás) meghatározott eljárás közötti összefüggéseket. [pic][pic][pic][pic][pic][pic]

[1] A 98/48/EK irányelvvel (HL L 217., 1998.8.5.) módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 204., 1998.7.21.).

[2] Cselekvési terv a szabályozási környezet javításáról, COM(2002) 278 végleges. Lásd még: Jobb szabályozás a növekedés és a munkahelyteremtés területén az Európai Unióban, COM(2005) 97 végleges ; A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása A szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiáról, COM(2005) 535 végleges; Az Európai Unión belüli jobb szabályozás stratégiai felülvizsgálata, COM(2006) 689 végleges; Az Európai Unión belüli jobb szabályozás második stratégiai felülvizsgálata, COM(2008) 32 és A jobb szabályozás harmadik stratégiai felülvizsgálata az Európai Unióban, COM(2009) 15.

[3] CEN (Európai Szabványügyi Bizottság), CENELEC (Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság) és ETSI (Európai Távközlési Szabványügyi Intézet).

[4] A megbízások az ESO-khoz intézett, bizonyos feltételek mellett elfogadható felkérések.

[5] ELOT – Görög Szabványosítási Szervezet

[6] UNI - Ente Nazionale Italiano di Unificazione

[7] COM(2011) 311 végleges, 2011.6.1.; COM(2011) 315 végleges, 2011.6.1.; SEC(2011) 671 végleges, 2011.6.1.

[8] Az M450 M451, M458, M459, M462, M469, M470, M476 és M477 megbízások a 2005/32/EC irányelvre hivatkoznak

[9] COM(2004) 674 végleges, 2004.10.18.

[10] A CIRCA az európai intézmények partnereinek közös használatú munkaterülete. További információ az alábbi linken érhető el: http://circa.europa.eu/

[11] Lásd fent , 2. lábjegyzet.

[12] Lásd fent , 2. lábjegyzet.

[13] A Tanács 1988. december 21-i 89/106/EGK irányelve az építési termékekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről (HL L 40., 1989.2.11., 12-26. o.)

[14] Az Európai Parlament és a Tanács 2010. május 19-i 2010/31/EU irányelve az épületek energiahatékonyságáról (HL L 153., 2010.6.8., 13-35. o.)

[15] Az Európai Parlament és a Tanács 2002. december 16-i 2002/91/EK irányelve az épületek energiateljesítményéről ( HL L 1., 2003.1.4., 65–71. o.)

[16] Az Európai Parlament és a Tanács 1999. május 31-i 1999/45/EK irányelve a tagállamoknak a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről ( HL L 200., 1999.7.30., 1-68. o.)

[17] Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1272/2008/EK rendelete az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1-1355. o.)

[18] Az Európai Parlament és a Tanács 2001. március 12-i 2001/18/EK irányelve a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről - bizottsági nyilatkozat (HL L 106., 2001.4.17., 1-39. o.)

[19] Az Európai Parlament és a Tanács 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK rendelete a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról (HL L 268., 2003.10.18., 1-23. o.)

[20] Az Európai Parlament és a Tanács 2003. szeptember 22-i 1830/2003/EK rendelete a géntechnológiával módosított szervezetek nyomonkövethetőségéről és címkézéséről, és a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomonkövethetőségéről, valamint a 2001/18/EK irányelv módosításáról (HL L 268., 2003.10.18., 24-28. o.)

[21] A Bizottság 2010. július 13-i ajánlása a GMO-knak a hagyományos és biogazdálkodással termesztett növények közötti nem szándékos előfordulásának elkerülésére szolgáló nemzeti együtt-termesztési intézkedések kidolgozására vonatkozó iránymutatásokról (HL L 200/1., 2010.7.22.)

[22] A Bizottság 2011. január 28-i 2011/8/EU irányelve a biszfenol A csecsemőknek szánt cumisüvegekben való felhasználásának korlátozása tekintetében a 2002/72/EK irányelv módosításáról (HL L 26., 2011.1.29., 11-14. o.)

[23] A Bizottság 2002. augusztus 6-i 2002/72/EK irányelve az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyagokról és műanyag tárgyakról (HL L 220., 2002.8.15., 18-58. o.)

[24] Az Európai Parlament és a Tanács 1994. december 20-i 94/62/EK irányelve a csomagolásról és a csomagolási hulladékról (HL L 365., 1994.12.31., 10-23. o.)

[25] Az Európai Parlament és a Tanács 2006. szeptember 6-i 2006/66/EK irányelve az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról, továbbá a 91/157/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 266., 2006.9.26., 1-14. o.)

[26] Az Európai Parlament és a Tanács 2008. július 9-i 764/2008/EK rendelete az egyes nemzeti műszaki szabályoknak a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékekre történő alkalmazására vonatkozó eljárások megállapításáról és a 3052/95/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 21-29. o.)