14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 168/9

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés V. címére, és különösen annak 21., 42., 45. és 46. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és annak 10. számú jegyzőkönyvére,

—

tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én„Egy biztonságos Európa egy jobb világban” címmel elfogadott európai biztonsági stratégiára, valamint az annak végrehajtásáról szóló, az európai uniós főképviselő felügyelete alatt megszövegezett és az Európai Tanács által 2008. december 11–12-én„A biztonság megteremtése a változó világban” címmel jóváhagyott jelentésre,

—

tekintettel az Európai Tanács által 2008 decemberében meghatározott célkitűzésekre, melyek az európai katonai képességek fejlesztésére irányulnak,

—

ttekintettel a Tanács 2011. december 1-jei, a közös biztonság- és védelempolitikáról (KBVP), 2011. május 23-i, a katonai képességek összevonásáról és megosztásáról, 2011. január 31-i, a KVBP-ról és 2010. december 9-i, a katonai képességek fejlesztéséről szóló következtetéseire,

—

tekintettel a Tanács 2011/411/KKBP határozatára (2011. július 12.) az Európai Védelmi Ügynökség jogállásának, székhelyének és működési szabályainak meghatározásáról és a 2004/551/KKBP együttes fellépés hatályon kívül helyezéséről (1),

—

tekintettel a főképviselő KBVP-ről szóló jelentésére, amelyet a Külügyek Tanácsának 2011. július 18-i ülésén ismertettek,

—

tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2009. május 6-i, a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló 2009/43/EK irányelvére (2),

—

tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i, a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról szóló 2009/81/EK irányelvére (3),

—

tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után a közös biztonság- és védelempolitika alakulásáról szóló 2011. május 11-i (4), a polgári–katonai együttműködésről és a polgári–katonai képességek fejlesztéséről szóló 2010. november 23-i (5) és az európai biztonsági stratégia és a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló 2010. március 10-i (6) állásfoglalására, valamint az európai biztonsági és védelmi politikáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0428/2011),

1.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy az utóbbi években a tetőfokára hágott az európai uniós államok többségében a pénzügyi, gazdasági és adósságválságot követően megkezdett, a védelmi költségek csökkentésére irányuló tendencia, valamint hogy ha a tagállamok nem lesznek képesek e veszteségeket megerősített európai együttműködéssel és koordinációval ellensúlyozni, a fenti intézkedések kedvezőtlenül befolyásolhatják a tagállamok katonai képességeit és ebből adódóan az EU azon képességét, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányának elveivel összhangban hatékonyan el tudja látni feladatait a békefenntartás, a konfliktusmegelőzés és a nemzetközi biztonság erősítése terén; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a védelem olyan közösségi érdek, amely valamennyi európai polgár biztonságát szolgálja, és amelyhez minden tagállamnak hozzá kell járulnia az együttműködés, a közös teherviselés és a költséghatékonyság szellemében;

2.

figyelmeztet, hogy az összehangolatlan védelmi költségvetési megszorítások egyes európai katonai képességek teljes eltűnéséhez vezethetnek, ezért üdvözli és támogatja, hogy a Tanács arra biztatja a tagállamokat, hogy adott esetben cseréljenek információkat, és növeljék az átláthatóságot a folyamatban lévő és küszöbön álló védelmi költségvetési megszorításokkal kapcsolatban, kéri továbbá e költségvetési megszorítások hatásvizsgálatát a KBVP-t támogató képességek fejlesztése szempontjából; emlékeztet arra, hogy a líbiai beavatkozás során világossá vált, hogy még az európai országok közös fellépése sem képes egy ilyen műveletet végrehajtani az USA segítsége nélkül;

3.

megjegyzi, hogy védelmi ügyekben továbbra is aránytalanul nagy az USA-tól való függés, mivel az Észak-atlanti Szövetség védelmi költségeinek immár 75 %-át az USA állja, és ezért az európai szövetségeseknek növelniük kell a védelem terhéből vállalt részüket; aggodalommal állapítja meg, hogy a jelenlegi költségvetési megszorítások tovább erősítik azt a tendenciát, hogy a tagállamok több mint egy évtizede a kelleténél kevesebbet fektetnek be és kevesebbet költenek a biztonság és a védelem területén;

4.

az egyre összetettebb és kiszámíthatatlanabb biztonsági környezetben sürget minden európai uniós tagállamot, hogy működjenek szorosabban együtt, és hangolják össze az európai biztonsági stratégiában meghatározott közös fenyegetésekkel szembeni fellépéseket, teljes mértékben vállalva Európa békéjéért és biztonságáért, Európa környezetéért és a nagyvilágért vállalt felelősség rájuk eső részét; miközben elismeri, hogy nem minden fenyegetés katonai jellegű, valamint hogy az EU-nak számos eszköze van a válságmegelőzésre és -kezelésre, mint például polgári képességei és technikai segítségnyújtási eszközei, emlékezteti a tagállamokat többszörös, többek között a Szerződés és az Európai Tanács következtetései keretében tett kötelezettségvállalásukra, miszerint javítják katonai képességeiket, és felszólítja őket, ügyeljenek e kötelezettségek teljesítésére;

5.

ismét hangot ad annak az álláspontjának, hogy a megerősített európai védelmi képesség növelni fogja az EU stratégiai autonómiáját, és fontos hozzájárulás lesz a közös biztonsághoz a NATO és más partnerségek keretében; hangsúlyozza a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseiben e tekintetben rejlő lehetőségeket, és szorgalmazza, hogy a tagállamok hajtsák végre az állandó strukturált együttműködést, határozzák meg a szolidaritásra és a kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó klauzulák alkalmazási feltételeit és maradéktalanul használják ki az Európai Védelmi Ügynökség által kínált lehetőségeket;

6.

az eltérő mértékű ambíciók figyelmen kívül hagyása nélkül rámutat, hogy a tagállamok összesen körülbelül évi 200 milliárd eurót költenek a védelemre, ami az USA védelmi költségvetésének csupán a harmada, de mégis jelentős összeg, amely annak árát mutatja, ahol Európa nincs jelen a védelem területén;

7.

sajnálattal veszi tudomásul azt, ahogy az összehangolatlan nemzeti védelmi tervezés keretében hozott határozatok alapján e forrásokat elköltik, aminek következtében nemcsak állandó képességbeli hiányok keletkeznek, hanem bizonyos képességekben gyakran pazarló túlkínálat és átfedések mutatkoznak, illetve az iparág és a piacok szétforgácsolódnak, és ebből adódóan az EU nem rendelkezik olyan láthatósággal, forrásokkal és hatókörrel, amelyért érdemes 200 milliárd EUR-t kiadni;

8.

úgy véli, hogy a gazdasági és pénzügyi válság lehetőségként használható ki az uniós védelmi politikák integrálására, mivel lendületet adhat a régóta készülőben lévő, nagyra törő reformok kialakításához és végrehajtásához;

9.

a fentiekre tekintettel szorgalmazza, hogy a tagállamok fogadják el, hogy a fokozott együttműködés jelenti az legjobb fejlődési lehetőséget, fogadják el továbbá azt, hogy különösen A) a katonai követelmények összehangolását magában foglaló védelmi tervezés jobb koordinációja és az interoperabilitást fokozó intézkedések révén, B) bizonyos képességek és támogató struktúrák összevonásával és megosztásával, C) a kutatás és a technológiai fejlesztés terén való együttműködés fokozásával, D) az ipari együttműködés és összehangolás megkönnyítésével, és E) a közbeszerzés javításával és a piaci korlátok megszüntetésével a tagállamok költséghatékonyabb módon fejleszthetik képességeiket anélkül, hogy szuverenitásuk kárt szenvedne;

10.

hangsúlyozza, hogy az EU rendelkezésére állnak olyan eszközök és mechanizmusok, amelyek segíthetik a tagállamokat ennek elérésében az alábbiakban felsorolt módokon, többek között azon területek azonosítása révén, ahol európai szinten több támogatást lehetne nyújtani (F);

11.

elismeri, hogy a fentiektől függetlenül a megfelelő gyártási és technológiai bázis fenntartása, valamint az ellátás biztonságának garantálása alapvető honvédelmi kérdések, amelyeket nem irányíthatnak pusztán pénzügyi célkitűzések;

12.

úgy véli, hogy a pénzügyi válságra reagálva a védelemmel kapcsolatos összes uniós erőfeszítés legfőbb súlyponti területét az Európai Védelmi Ügynökségnek (EVÜ) kell képeznie, amelyben benne van a lehetőség a szakpolitikai felülvizsgálatok és tervezés széles területének lefedésére, de jelenlegi formájában erre mégsem képes; kéri az EVÜ szerkezetének korszerűsítését, tekintettel arra, hogy költségvetésének, személyzetének, feladatköreinek és általános hatásköreinek bővítése hosszú távon költséghatékony lenne, és lehetővé tenné, hogy jobban dolgozzon az uniós védelmi szektor optimalizálásán, azzal a speciális feladattal, hogy elkerülje a költséges párhuzamosságokat és a pénzügyileg fenntarthatatlan védelmi politikákat;

13.

újból felkéri a tagállamokat, hogy közös kritériumok és harmonizált menetrend szerint végezzenek szisztematikus biztonsági és védelmi felülvizsgálatokat; javasolja, hogy ezt tegyék a költségvetési eljárásokhoz kapcsolódó rendszeres gyakorlattá, a biztonsági és védelmi felülvizsgálatok egyfajta „európai szemeszterévé”;

14.

hangsúlyozza, hogy az ilyen összehangolt felülvizsgálatok értelme az lenne, hogy véget vessenek a nemzeti védelmi tervezésre jellemző elkülönülési kultúrának, valamint platformot teremtsen a szervezett párbeszédnek, ami lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy áttekintsék a nagyobb összefüggéseket, az európai szempontot, mielőtt kulcsfontosságú stratégiai döntéseket hoznának védelmi képességeikkel kapcsolatosan; hangsúlyozza, hogy a kezdeményezésnek az érintett tagállamok esetében ki kell egészítenie a NATO védelmi tervezési folyamatán belüli koordinációt;

15.

hangsúlyozza, hogy szükség van egy biztonságról és védelemről szóló európai uniós fehér könyvre, amely kidolgozná és végrehajtaná az európai biztonsági stratégiát, az elérhető eszközökhöz és erőforrásokhoz mérten pontosabban meghatározná az Unió biztonsági és védelmi célkitűzéseit, érdekeit és szükségleteit, a biztonság nem hagyományos szempontjainak egyidejű figyelembevétele mellett; hangsúlyozza, hogy ezt a fehér könyvet a nemzeti felülvizsgálatok alapján kell megfogalmazni és rendszeresen frissíteni, ugyanakkor e könyv referenciaként szolgál a nemzeti felülvizsgálatok számára, összekötve a nemzeti védelmi tervezést a közös biztonsági szemlélettel és fenyegetésértékeléssel; hangsúlyozza, hogy ez a fehér könyv a kihívások és megoldások közös jövőképének felvázolása révén bizalmat fog építeni, és összpontosított stratégiai útmutatással fog szolgálni arra nézve, hogy milyen formát kell ölteniük az uniós erőknek;

16.

emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés megerősítette az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) azon szerepét, hogy támogassa a tagállamokat a katonai képességek javítására irányuló erőfeszítéseikben a közös biztonsági és védelmi politika érdekében; javasolja ezért, hogy a tagállamok kérjék fel az Ügynökséget annak vizsgálatára, hogyan lehet javítani a védelmi tervezés európai koordinációját; emlékeztet továbbá, hogy a Szerződés megbízza az EVÜ-t azzal, hogy értékelje a katonai képességekre vonatkozóan vállalt kötelezettségek teljesítését, és segítse elő az operatív igények harmonizációját, illetve felszólít e feladatok jobb végrehajtására; javasolja, hogy az „európai szemeszter” gyakorlatának első lépéseként a tagállamok adják be nemzeti biztonsági és védelmi felülvizsgálati terveiket az EVÜ-höz tanácskérés céljából annak érdekében, hogy értékeljék e terveket különösen az EVÜ irányítóbizottsága által a képességfejlesztési tervben meghatározott képességekre vonatkozó prioritások szempontjából, valamint a többi tagállam tervei és a NATO védelmi tervezési folyamatának tükrében; úgy véli, hogy nagyon rövid távon az EVÜ-nek fontos szerepet kell játszania az európai fegyverkezési és képességekre vonatkozó politika meghatározásában is;

17.

úgy véli, hogy következő lépésként a tagállamoknak kölcsönös konzultációkat kell folytatniuk katonai követelményeik harmonizációjának érdekében, és meg kell vizsgálniuk a költséghatékonyság európai uniós szinten, regionális, kétoldalú vagy más intézkedések révén történő növelésének összes lehetőségét;

18.

sürgeti a tagállamokat, hogy ezen eljárás keretében vizsgálják meg a meglévő többletkapacitásokat, különösen a műveletek során kevésbé fontos berendezések, illetve személyzet tekintetében;

19.

határozott meggyőződése, hogy a képességek összevonása és megosztása többé már nem lehetőség, hanem szükségszerűség; támogatja a tagállamoknak a legígéretesebb projektek azonosítására irányuló erőfeszítéseit, amelyek a 2010. szeptemberi genti miniszteri találkozón indított eljárás részét képezik és összhangban vannak a 2010. novemberi német–svéd kezdeményezéssel, ugyanakkor felismeri, hogy az összevonás és megosztás nem helyettesítheti a képességek tényleges fejlesztését, de fokozni és javítani fogja azt; tudomásul veszi az EVÜ által előmozdított és a Tanács által 2011. december 1-jén jóváhagyott első projektcsomagot, és felhívja a tagállamokat és az EVÜ-t, hogy számoljanak be a konkrét eredmények felé tett haladás részleteiről, illetve határozzanak meg további lehetőségeket legkésőbb 2012 tavaszáig; szorgalmazza, hogy a tagállamok, különösen a weimari háromszög, de a Weimar plusz formáció is, tegyék sikeressé az összevonást és megosztást politikai hajtómotorként fellépve;

20.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok – különösen olyan területeken, mint a stratégiai és taktikai szállítás, logisztikai támogatás, űrképességek, kibervédelem, orvosi támogatás, oktatás és képzés, valamint egyes résképességek – nagy hasznot húzhatnak egyes feladatok és eszközök összevonásából és megosztásából anélkül, hogy jelentős függőségbe kerülnének, amely korlátozná szuverén döntéshozatalukat; határozottan ösztönzi a képességbeli hiányosságok – mint például a szállító helikopterek, a légi üzemanyag-utántöltés, tengeri felügyelet, személyzet nélküli járművek, a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris védelem, rögtönzött robbanószerkezetek elleni tevékenység, műholdas távközlés, parancsnoki és vezetési rendszerek, hírszerzési, felügyeleti és felismerési (ISR) érzékelők és platformok, köztük a műholdas rendszerek alternatívái, mint például a nagy magasságra tervezett, nagy hatótávolságú (HALE) pilóta nélküli repülőgépek (UAV-k) és a nagyfokú operatív önállóság és költséghatékonyság eléréséhez szükséges zöld technológiák – kezelésére irányuló kezdeményezéseket;

21.

hangsúlyozza, hogy az erőforrások összevonását nagyobb fokú szakosodásnak kell kísérnie, amelynek keretében az egyes képességeiktől megváló tagállamok biztosak lehetnek abban, hogy azokat mások biztosítani fogják, és elismeri, hogy ez komoly politikai kötelezettségvállalást igényel a nemzeti kormányok részéről;

22.

felkéri a tagállamokat, hogy használják fel kreatívan a fellelhető különböző összevonási és megosztási modelleket, mint például 1. a közös tulajdonos révén történő összevonást, 2. a nemzeti tulajdonban lévő eszközök összevonását, 3. a közbeszerzés összevonását vagy 4. szerep- és feladatmegosztást, illetve ezek szükség szerinti kombinációját, valamint gyors haladásra szólít fel különösen a fent említett területeken;

23.

először is a közös tulajdonost illetően felkéri a tagállamokat, hogy mérjék fel egyes berendezések a résztvevő országok közös konzorciumai vagy maga az EU általi beszerzésének lehetőségeit, olyan kezdeményezésekről véve példát, mint a stratégiai légi szállítási képességnek a NATO égisze alatt végrehajtott programja, a NATO AWACS-programja vagy az EU Galileója, illetve tárják fel a tagállamok konzorciumai által vásárolt berendezések beszerzéséhez nyújtott uniós finanszírozás vagy társfinanszírozás lehetőségeit; hangsúlyozza a legdrágább berendezések, például az űrképességek, az UAV-k vagy a stratégiai szállításra szolgáló repülőgépek szempontjából a közös tulajdonlásban rejlő lehetőségeket;

24.

másodszor a nemzeti tulajdonban lévő eszközök összevonása tekintetében úgy véli, hogy négy tagállam az európai légi szállítási parancsnokságra irányuló kezdeményezése különösen hasznos példa arra, hogy a meglévő képességeket bizonyos hatáskörök közös szervezetre való átruházása révén javítják, ugyanakkor az eszközöket teljesen nemzeti tulajdonban tartják; úgy véli, az összevont, ám szétválasztható képességek e modellje az operatív támogatás egyéb területein is jól alkalmazható, például a szállító helikopterek, a tengerészeti járőrgépek és a katonai tengeri szállítóeszközök esetében; úgy véli, a hatáskörök integrált szervezetekre való bármely átruházásának rugalmasnak kell lennie, nem kell valamennyi résztvevőtől ugyanazon hatáskörök átruházását kérni, hogy elkerüljék a legkisebb közös nevezővel való megelégedés kockázatát; ugyanakkor kívánatosnak tartja, hogy a tagállamok az európai légi szállítási parancsnokság minden feladatának ellátásához biztosítsanak nemzeti képességeket;

25.

harmadszor a közbeszerzések összevonását illetően, mint például az A400M programban, kiemeli a közös közbeszerzés esetleges előnyeit a méretgazdaságosság, az életképes ipari alap létrehozása és az interoperabilitás tekintetében, valamint a működési támogatás, karbantartás és képzés összevonásának és megosztásának további lehetőségeire nézve; sajnálattal veszi tudomásul, hogy ezek az előnyök gyakran elvesznek a követelmények és a munkamegosztási megállapodások közötti különbségek miatt, mint például az Eurofighter-program esetében; az lehetséges megtakarítások teljes megvalósítása érdekében hangsúlyozza, hogy fontos a közös beszerzésű berendezések közös konfigurációjának karbantartása azok teljes életciklusa során a közös működési támogatás megkönnyítése céljából; felkéri a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a kiszervezett szolgáltatások összevonását is;

26.

negyedszer a szerep- és feladatmegosztást illetően úgy véli, hogy vannak pozitív példák olyan kezdeményezések között, mint például a francia-belga együttműködés a harci pilóták képzése terén, az Egyesült Királyság és Franciaország közötti megállapodás a repülőgép-anyahajók megosztásáról, a francia-német kezdeményezés a helikopterpilóták képzése terén, vagy a belga-holland tengeri együttműködés, melyek keretében számos nemzeti támogatási struktúrát osztanak meg a partnerrel; különösen hangsúlyozza az oktatás, képzés és gyakorlat terén fennálló lehetőségeket, elsősorban a katonai akadémiák, a teszt- és értékelőközpontok és pilótaképző intézmények megosztása terén; úgy véli, egyes résképességek esetében a szerep- és feladatmegosztás az egyetlen járható út a legtöbb tagállam számára ahhoz, hogy biztosítani tudja egyes ritka képességekhez, például a CBRN-egységekhez vagy a légi mentőkhöz való hozzáférést;

27.

emlékeztet az EVÜ-nek a Szerződésben foglaltak szerinti fontos szerepére, miszerint multilaterális projekteket javasol, koordinálja a tagállamok programjait és irányítja a kutatási és technológiai együttműködési programokat; hangsúlyozza, hogy az EVÜ vezette projektek már működőképesek, ilyen például a helikopterpilóta-képzési program és a rögtönzött robbanószerkezetek elleni, harctéren használható helyszínelő laboratórium, illetve annak afganisztáni használata, és további előrelépésre szólít fel más kezdeményezések terén, például az európai légi szállítási flotta (EATF) esetében; sürgeti a tagállamokat, hogy használják ki az Ügynökségben rejlő lehetőségeket az adminisztratív és jogi támogatás tekintetében, és bízzák meg együttműködési kezdeményezéseik irányításával, valamint hangsúlyozza, hogy az EVÜ számára megfelelő eszközöket kell biztosítani ahhoz, hogy teljesíteni tudja megnövekedett feladatait;

28.

elismeri a kétoldalú és regionális kezdeményezéseket – például a 2010-es Egyesült Királyság és Franciaország közötti védelmi megállapodásokat, az Északi Védelmi Együttműködést és a Balti Védelmi Együttműködést – mint fontos lépéseket a források használatának racionalizálására és a rövid távú képességbeli hiányosságok pótlására; felhívja a figyelmet a hasonló együttműködésekre irányuló javaslatokra más régiók viszonylatában, például a visegrádi országok között; azonban azon a véleményen van, hogy jelentős strukturális hiányosságok vannak, amelyeket európai uniós szinten összehangoltan kell kezelni, valamint hogy ezért egy bizonyos ponton ezeket a kétoldalú és regionális megállapodásokat integrálni kell a tágabb európai perspektívába biztosítva, hogy hozzájáruljanak a KBVP kialakításához, és azzal semmilyen szempontból ne legyenek ellentétesek; ebben az összefüggésben úgy véli, hogy az EVÜ-nek szerepet kell kapnia az erőfeszítések átfogó koherenciájának biztosításában, és ösztönzi annak végiggondolását, hogyan lehet felhasználni a Szerződés állandó strukturált együttműködésről szóló rendelkezéseit egy átfogó koordinációs keret biztosításához;

29.

úgy véli, hogy egy polgári–katonai európai uniós műveleti parancsnokság – amelynek létrehozását már többször kérte – nemcsak alapvetően erősítené meg az EU nemzetközi béke és biztonság támogatására vonatkozó képességét, hanem hosszú távon megtakarításokat jelentene a nemzeti költségvetések számára az összevonás és megosztás logikáját követve; hangsúlyozza, hogy szükséges az alelnök/főképviselő politikai iránymutatása, és felszólítja az alelnök/főképviselőt a „Weimar kezdeményezésen” alapuló munka folytatására, valamint a jogi lehetőségek vizsgálatára egy önálló műveleti tervezési és végrehajtási képesség mielőbbi létrehozatalát illetően, amely két külön parancsnoki láncból állna (polgári és katonai), amint azt 2011. júliusában a Tanács előtt ismertették;

30.

üdvözli a NATO „intelligens védelem” kezdeményezését, és újólag megerősíti az EU és a NATO közötti folyamatos koordináció és konfliktusfelszámolás jelentőségét valamennyi szinten a szükségtelen átfedések elkerülésére; hangsúlyozza, hogy mindenképpen szükség van az EU és a NATO közötti gyakorlati együttműködés fokozására, különösen ami a pénzügyi válság jelentette kihívásokra adott válaszokat illeti; felszólítja mindenekelőtt az EVÜ-t és a Szövetséges Transzformációs Parancsnokságot (ACT), hogy folytassanak szoros együttműködést annak biztosítása érdekében, hogy a két szervezet összevonási és megosztási projektjei kiegészítsék egymást, és azok végrehajtása mindig a legnagyobb hozzáadott értéket biztosító keretben történjen;

31.

felhívja a figyelmet a kibervédelmi erőforrások összevonásában rejlő lehetőségekre az európai kiberrendszerek integrációjának összefüggésében, valamint arra is, hogy foglalkozni kell az ezen a területen a szorosabb uniós koordináció iránt jelentkező igénnyel;

32.

emlékeztet a biztonsági és védelmi ágazatban az európai védelmi ipar versenyképességének és lendületének alapjául szolgáló kutatás és innováció jelentőségére és fontos szerepére a fenntartható növekedéssel kapcsolatos Európa 2020-as célok megvalósításában; rámutat, hogy a jelenlegi kutatási és technológiai erőfeszítések meghatározóak lesznek a jövőbeli technológiai eredmények alkalmazásában; sajnálattal veszi tudomásul, hogy az európai uniós országok teljes védelmi kiadásának csupán nagyjából 1 %-át szánják a kutatás és technológia területére – miközben több mint 50 %-át továbbra is a személyzetre költik – és különösen sajnálja, hogy a legtöbb ország esetében ez jóval az 1 % alatt van; sürgeti a tagállamokat, hogy költségvetési megszorításaik köréből vegyék ki a kutatást és technológiát mint prioritást élvező területet;

33.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy az együttműködésben végzett projektekből adódó méretgazdaságosság lehetősége nagymértékben kihasználatlan marad, a K&T kiadások 85 %-át még mindig nemzeti, a fennmaradó rész jelentős többségét pedig bilaterális, nem pedig multinacionális szinten költik el, ami a tagállamok közötti szétaprózódással jár; emlékeztet, hogy az európai védelmi miniszterek 2007 novemberében kollektív referenciaértékeket fogadtak el annak érdekében, hogy a védelmi kutatási és technológiai kiadásokat a teljes védelmi kiadások 2 %-ára, az európai együttműködésen alapuló védelmi kutatási és technológiai kiadások szintjét pedig 20 %-ra emeljék;

34.

kiemeli az EVÜ alapvető szerepét a közös védelmi kutatási tevékenység koordinációjában és tervezésében; hangsúlyozza a kutatási együttműködés előnyeit a jobb interoperabilitás, illetve a nemzeti hadseregek felszerelésének és képességeinek fokozottabb homogenitása szempontjából, mivel bármely felszerelési program első fázisa a kutatás;

35.

emlékeztet a kettős felhasználású alkalmazásokkal bíró technológiák növekvő számára, és ezért az európai védelmi és polgári biztonsági kutatási programok közötti fokozott kiegészítő jelleg és szinergia fontosságára; ösztönzi az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy folytassák az európai együttműködési kereten belüli koordinációt annak érdekében, hogy maximalizálják a kutatási és technológiafejlesztési keretprogram „biztonság” témájának szinergiáit, különösen olyan területeken, mint például a CBRN-védelem, a rögtönzött robbanószerkezetek elleni tevékenység, a pilóta nélküli légi rendszerek, a tengeri felügyelet, információkezelés és -feldolgozás, valamint a kibervédelem;

36.

külön hangsúlyozza, hogy a biztonsági kutatást önálló elemként kell megtartani a következő Horizont 2020 elnevezésű programban; úgy véli, hogy a „biztonság” téma hatókörét ki kell tágítani, hogy tükrözze az innováció és a polgári és a védelmi ipar közötti technológiatranszfer szükségességét, ugyanakkor fenntartja, hogy miközben a programokban és a projektekben megfelelő módon figyelembe vesznek bármilyen a védelemmel kapcsolatos követelményt, a témának meg kell őriznie polgári fókuszát;

37.

rámutat, hogy miként a polgári kutatás eredményeit is gyakran védelmi célokra alkalmazzák, a védelmi célú kutatások melléktermékei is egyre gyakrabban szolgálják az egész társadalom javát; emlékeztet elsősorban az internet és a GPS példájára; úgy véli, hogy az európai együttműködésben végzett kutatás fellendítésére és a széttagozódott nemzeti források összekapcsolásának segítésére hosszú távon a védelmi kutatásra kellene erőteljesebben összpontosítani a következő keretprogramokon belül;

38.

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy nem szabad forrásokat átcsoportosítani a polgári kutatás területéről, és bármely európai uniós finanszírozású védelmi vonatkozású kutatási tevékenységnek elsősorban az EU válságkezelési képességei fejlesztésének célját kell követnie és a kettős felhasználású kutatásokra kell összpontosítania;

39.

emlékeztet arra, hogy – a hetedik keretprogram jogalapjában meghatározottak szerint – a hetedik keretprogram által támogatott kutatási tevékenységeknek tiszteletben kell tartaniuk az alapvető etikai elveket, ideértve az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltakat is; felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa az etikai elvek érvényesítésének módját a hetedik kutatási keretprogramon belül a „biztonság” területén folytatott kutatási programokban való részvételre vonatkozó jogosultsági feltételek értékelése során; egyúttal felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen etikai és társadalmi hatásvizsgálatot minden olyan projekt állandó részeként, amelyet a hetedik keretprogram és a jövőbeli kutatási programok keretében finanszíroznak;

40.

rámutat az EUMSZ 185. cikkének rendelkezéseire, amelyek lehetővé teszik a tagállamok egy csoportja által folytatott, meglévő kutatási és fejlesztési programokhoz való európai uniós hozzájárulást; véleménye szerint mérlegelni lehetne annak lehetőségét, hogy e cikket használják a KVBP missziói és műveletei számára szükséges képességek fejlesztésének felgyorsítására;

41.

emlékeztet az európai űrprogramokkal megvalósítandó, hasonlóan fontos szinergiákra, és további koordinációra ösztönöz az EVÜ, a Bizottság és az Európai Űrügynökség között az európai együttműködési kereten belül, különösen a Föld űrből történő megfigyelése és a világűrmegfigyelés terén; felhív a MUSIS, GMES és EDRS földmegfigyelési programok szoros koordinációjára és a polgári és katonai téradat-infrastruktúrák szabványainak harmonizációjára; kéri, hogy a GMES-projektet továbbra is az EU költségvetéséből finanszírozzák a következő többéves pénzügyi keret (2014–2020) időszakában;

42.

emlékeztet az európai védelmi technológiai és ipari bázis összehangolása terén történő előrehaladás szükséges voltára, mivel – a technológiák egyre fokozottabb kifinomultsága, a növekvő nemzetközi verseny és a csökkenő védelmi költségvetés dacára – egyetlen európai uniós tagállamban sem tartható fenn a védelmi ipar csupán nemzeti alapon; sajnálattal veszi tudomásul, hogy miközben végbement az európai űripar bizonyos fokú központosítása, a szárazföldi és tengeri berendezések ágazata továbbra is túlnyomórészt nemzeti vonalak mentén aprózódik fel; figyelmezteti a tagállamokat annak lehetőségére, hogy a védelmi beruházások csökkentése nyomán az európai védelmi iparágak és a technológiai innováció esetében fennáll majd annak kockázata, hogy azok eltérő stratégiai érdekeket képviselő, harmadik országbeli hatalmak ellenőrzése alá kerülnek;

43.

úgy véli, hogy a katonai követelményeknek a koordinált biztonsági és védelmi felülvizsgálatoknak az A) pontban ismertetett folyamat révén történő harmonizációja a berendezések beszerzésének harmonizációjához fog vezetni az EU-tagállamok között, ami az első előfeltétele annak, hogy a keresleti oldalon megteremtődjenek az európai védelmi ipar nemzetek közötti sikeres átszervezésének feltételei;

44.

miközben elismeri, hogy az átszervezés egyik valószínű következménye bizonyos nem életképes nemzeti ipari képesség felszámolása lesz, hangsúlyozza, hogy egy ilyen átszervezés közép- és hosszú távú terveinek a foglalkoztatásra gyakorolt lehető legminimálisabb hatásra kell törekednie; ezért a nagyobb mértékű szakosodáson, az interoperabilitáson és az egymást kiegészítő jellegen alapuló reorientációt és szorosabb szinergiákat javasol; az európai uniós finanszírozás – például az Európai Szociális Alap és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap – jobb felhasználására szólít fel a várakozások és a változásokhoz való alkalmazkodás támogatása céljából;

45.

hangsúlyozza, hogy az európai védelmi technológiai és ipari bázis fenntartható munkahelyeket teremthet az európai védelmi iparban az európai polgárok számára;

46.

az ipar átszervezésének összefüggésében kiemeli annak fontosságát, hogy az ellátásbiztonságot ne kockáztassuk; felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy gyorsan hozzon létre átfogó és nagyratörő, az egész EU-ra kiterjedő, kölcsönös garanciákon alapuló ellátásbiztonsági rendszert; sürgeti a tagállamokat, hogy e cél irányába tett első lépésként teljes mértékben aknázzák ki a termékek transzferéről szóló irányelv lehetőségeit, illetve gyorsítsák fel sürgős operatív körülmények esetén az ellátás biztonságára, valamint az információbiztonságra vonatkozó 2006-os keretmegállapodás működőképessé tételét célzó munkát;

47.

ösztönzi az EVÜ-t, hogy fejlessze tovább az Európában megőrzendő vagy fejlesztendő kulcsfontosságú ipari képességekre vonatkozó közös európai szempontokat; ennek részeként felkéri az Ügynökséget, hogy elemezze az európai stratégiai önállóság tekintetében a nem európai technológiáktól és beszerzési forrásoktól való függőséget, és fogalmazzon meg konkrét ajánlásokat a tagállamok számára az Európai Bizottság munkájával összhangban, amely szintén rendelkezik az ellátástól való európai függőség és az energiafüggőség csökkentésére irányuló programokkal;

48.

úgy véli, az együttműködésben végzett, például az EVÜ által kezdeményezett és a Közös Fegyverkezési Együttműködési Szervezet által irányított fegyverkezési programok nélkülözhetetlen eszközök a fejlesztési költségek csökkentésében, az ipari fúziók támogatásában, a szabványosítás és az interoperabilitás elősegítésében, valamint a globális versenyképesség fellendítésében; kiemeli az EVÜ szerepét a képességigények együttműködési programmá alakítása megkönnyítésében és a korai együttműködés lehetőségeinek azonosításában; felkéri az EVÜ-t, hogy folytassa a nemzeti projektek együttműködési lehetőségként való párosítását célzó együttműködési adatbázison végzett munkát, és ösztönzi a tagállamokat, hogy töltsék fel ezt az adatbázist; felkéri az EVÜ-t, hogy adjon közre uniós fegyverkezési együttműködési stratégiája értelmében útmutatót a fegyverkezési együttműködés terén bevált gyakorlatoktól;

49.

sürgeti a tagállamokat, hogy kerüljék el a rugalmatlan munkamegosztási megállapodásokat a közös fegyverkezési programokban, felhívva a figyelmet a „méltányos megtérülés” elvének negatív hatásaira a nem hatékony munkaelosztás tekintetében, amely lassabb végrehajtáshoz és nagyobb költségekhez vezet; felhív arra, hogy a „méltányos megtérülés” elvét helyettesítsék a „globális egyensúly” jóval rugalmasabb elméletével, amely hatékony európai uniós versenyt tesz lehetővé a vállalkozók kiválasztása során, amennyiben sikerül minimális egyensúlyt elérni annak biztosítása érdekében, hogy a kis- és középvállalkozások a nagyvállalatokkal azonos feltételek mellett versenyezhessenek; üdvözli, hogy a „globális egyensúly” elvét használják az EVÜ haderővédelemre vonatkozó közös beruházási programjában, és felkéri az Ügynökséget, hogy alkalmazza ezt az elvet tevékenységeinek teljes skáláján azzal a végső céllal, hogy egyenlő feltételeket teremtsen az európai védelmi berendezések piacán és figyelembe vegye a kis- és középvállalkozások érdekeit;

50.

felkéri a tagállamokat, hogy használják fel a Közös Fegyverkezési Együttműködési Szervezetnek (OCCAR) az EVÜ által készített közös programok végrehajtása során szerzett igazgatási tapasztalatát, és sürgeti az EVÜ-t és az OCCAR-t, hogy kössenek igazgatási megállapodást együttműködésükről; emlékeztet arra, hogy bármelyik európai uniós tagállam csatlakozhat az OCCAR-hoz, amennyiben úgy kívánja, illetve megfelel a tagsági követelményeknek;

51.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a kiberbiztonság mint a védelmi ágazat egyik alapvető szempontjának biztosítása érdekében;

52.

megállapítja, hogy uniós szinten még nem született meg az európai védelmi technológiai és ipari bázis (EDTIB) jogi meghatározása, és felkéri a Bizottságot és az EVÜ-t, hogy készítsen elemzést egy ilyen meghatározás lehetséges kritériumairól, illetve ezek hatásáról; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az egyik fontos kritérium a tervezőirodák uniós tagállamokon belüli elhelyezkedéséből fakadó technológiai hozzáadott érték lehetne; ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra egy védelmi ipari kiemelt cél kitűzését az EDTIB fejlesztésére vonatkozó egyértelmű és hosszú távra szóló jövőkép biztosítása érdekében;

53.

megjegyzi, hogy – egy versenyképes európai védelmi ipar szempontjából – fontos a transzatlanti ipari együttműködés, amely megkönnyítheti az új technológiákhoz való hozzáférést, előmozdíthatja a haladó termékfejlesztést, és ösztönzőket nyújthat a költségek csökkentésére és a termelési ciklus lerövidítésére; felhívja továbbá a figyelmet a más külső partnerekkel történő együttműködésben rejlő lehetőségre;

54.

emlékeztet arra, hogy az európai védelmi ipar versenyképességének növelése érdekében, illetve az adófizetők érdekeinek megfelelő védelme céljából a tagállamoknak sürgősen fokozniuk kell védelmi piacaik átláthatóságát és nyitottságát; úgy véli, hogy a biztonsági és érzékeny védelmi közbeszerzésekről szóló 2009/81/EK irányelv a védelmi ágazatra vonatkozó közbeszerzési szabályok sokféleségének mérséklésével, és azzal, hogy a nemzeti piacokat nagyobb versenynek teszi ki, megerősíti az egységes piacot, valamint emlékeztet arra, hogy az irányelv átültetésének határideje 2011. augusztus 21-én lejárt; felkéri a Bizottságot, hogy kellő időben tegyen jelentést a tagállamok átültetési intézkedéseiről, valamint tegyen meg minden szükséges intézkedést az időben történő és következetes átültetés és a helyes végrehajtás biztosítására;

55.

hangsúlyozza, hogy az irányelv a védelmi és biztonsági közbeszerzési szerződések sajátosságaira van szabva, és ebből következően az EUMSZ 346. cikke alapján csak kivételes és kellően indokolt esetekben, az alapvető nemzetbiztonsági érdekek védelmének céljából tekinthető jogszerűnek a szerződések európai uniós jogszabályoktól való bármely eltérése; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az irányelv, illetve az EUMSZ 346. cikke szerinti eltérés megfelelő alkalmazását; hangsúlyozza, hogy e vonatkozásban helyénvaló lenne, ha a Bizottság értékelést készítene a bevált gyakorlatokról és az új szabályok téves alkalmazásának eseteiről;

56.

hangsúlyozza, hogy összhangban az európai közbeszerzés jogi keretének korszerűsítésére és egyszerűsítésére irányuló jelenlegi erőfeszítésekkel, az adminisztratív egyszerűsítéssel és az adminisztratív terhek csökkentésével kapcsolatos célkitűzéseknek tükröződniük kell az irányelv gyakorlati alkalmazása során, valamint azt, hogy a határokon átnyúló pályáztatás megkönnyítése érdekében szükség van a belső piacot akadályozó, egymással összeegyeztethetetlen és aránytalan műszaki követelmények felülvizsgálatára; emlékeztet továbbá arra, hogy az esetleges alvállalkozókat nem szabad nemzetiség alapján megkülönböztetni;

57.

emlékeztet arra, hogy az EVÜ a védelmi célú közbeszerzésekre vonatkozó magatartási kódexe és az ellátási láncban alkalmazott legjobb gyakorlatok kódexe által létrehozott rendszer csak azokra a szerződésekre alkalmazható, amelyekre az EUMSZ 346. cikke szerinti eltérés vonatkozik; felkéri az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy értékelje újra e rendszernek a védelmi közbeszerzésekről szóló irányelv hatálybalépése utáni alkalmazhatóságát;

58.

sürgeti a tagállamokat, hogy a védelmi közbeszerzések terén fennálló korrupció elleni küzdelmet tekintsék legfőbb prioritásnak, nevezetesen az irányelv megfelelő végrehajtása révén, sajnálatát fejezve ki a korrupció pusztító hatása miatt, különösen a túldimenzionált költségek, felesleges, nem megfelelő vagy nem optimális berendezések beszerzése, a közös közbeszerzések és az együttműködésben végzett programok akadályozása és a piacnyitás akadályozása, valamint ebből adódóan a nemzeti költségvetésekre háruló súlyos teher tekintetében; az átlátható és versenyképes közbeszerzési eljárások általánossá tételén túl határozottan javasolja, hogy kövessék a NATO/DCAF „Megvesztegethetetlenség kiépítése és korrupciócsökkentés a védelem terén” című, bevált gyakorlatokat tartalmazó gyűjteményében megfogalmazott ajánlásait; kiemeli a pozitív példákat, mint a kormányok és az ajánlattevők között, független ellenőrök részvételével vagy bizonyos plafon felett a közbeszerzési eljárás összes fázisának rendszeres parlamenti felügyeletével létrejövő védelmi megvesztegethetetlenségi paktumok fogalmát, amely számos tagállamban létező gyakorlat;

59.

hangsúlyozza, hogy az ellentételezési gyakorlatok elvileg csak abban az esetben indokoltak, ha azok az EUMSZ 346. cikkének megfelelően az alapvető biztonsági érdekek védelme érdekében szükségesek, és ezeknek meg kell felelniük az átláthatóság elveinek, valamint különösen nem okozhatnak korrupciós kockázatot és nem zavarhatják meg az európai védelmi berendezések piacának működését;

60.

felkéri a tagállamokat, az EVÜ-t és a Bizottságot, hogy működjenek együtt az ellentételezési követelmények fokozatos megszüntetése, valamint a kisebb tagállamok iparának az európai védelmi technológiai és ipari bázisba az ellentételezés eszköze helyett más eszközök segítségével való integrálása érdekében;

61.

felkéri a Bizottságot és az EVÜ-t, hogy kutassa fel a többi piactorzító gyakorlat kezelésére is alkalmas eszközöket, például az állami támogatást és az exporttámogatást, az EVÜ egyenlő versenyfeltételekről szóló kezdeményezésére építve;

62.

úgy véli, hogy a jelenlegi költségvetési helyzetben a védelmi felszerelések közbeszerzése során érvényesített európai preferencia elve az európai szolidaritás egyik formájának tekinthető; felkéri a Bizottságot és az EVÜ-t, hogy egy európai preferenciális eljárás tekintetében végezzen költség-haszon elemzést bizonyos típusú védelmi felszereléseket illetően, amelyeknél fontos megőrizni a stratégiai függetlenséget, valamint olyan esetekben, amikor nem áll fenn kölcsönösség a harmadik országok piacaihoz való hozzáférés terén; hangsúlyozza, hogy az európai védelmi termékek számára fontos a harmadik országok piacaihoz való hozzáférés biztosítása;

63.

emlékeztet arra, hogy a védelmi termékek EU-n belüli kereskedelme terén fennálló engedélyeztetési kötelezettség adminisztratív terhe bénító hatással volt az ágazati fúziókra és az együttműködésben végzett, nemzetek feletti fegyverkezési programok egyik legfőbb akadálya volt; emlékeztet arra, hogy a védelmi vonatkozású termékek EU-n belüli transzferéről szóló 2009/43/EK irányelv átültetésének határideje 2011. június 30-án lejárt, és hogy a tagállamoknak 2012. június 30-tól kezdve alkalmazniuk kell az új szabályokat; felkéri a Bizottságot, hogy kellő időben tegyen jelentést a tagállamok átültetési intézkedéseiről, valamint tegyen meg minden szükséges intézkedést a helyes végrehajtás biztosítására;

64.

sürgeti a tagállamokat, hogy minél jobban használják ki a többi tagállam fegyveres erői részére való szállításra vonatkozó új általános engedélyeket, amelyek az európai ellátásbiztonság javításának fontos eszközei;

65.

hangsúlyozza, hogy az irányelv sikere, különösen ami a vállalatok közötti transzferekre vonatkozó engedélyeket illeti, nagyban függ a tagállamok egymás exportellenőrzése iránti bizalmától; sürgeti a tagállamokat, hogy szigorúan tartsák be a Tanácsnak a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló 2008/944/KKBP közös álláspontjában megfogalmazott kötelezettségeket, illetve hogy biztosítsák, hogy az összes engedélyezési kérelmet szigorúan, a megkövetelt nyolc kritérium alapján értékelik; felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy a közös álláspont felülvizsgálata keretében értékelje a tagállamok megfelelését mind kereskedelmi, mind külpolitikai megfontolások alapján, ideértve az emberi jogok és demokratikus elvek tiszteletben tartását is az importőr országokban;

66.

megismétli, hogy fontos a védelmi berendezéseknek az egységes európai védelmi piac létrehozása, valamint az interoperabilitás biztosítása és a fegyverkezési programok terén való együttműködés megkönnyítése, a projektek, illetve a hasonló műveletek összevonása és megosztása érdekében történő szabványosítása; ösztönzi az EVÜ-t, a Bizottságot és az európai szabványügyi szervezeteket (CEN, CENELEC, ETSI), hogy az iparral és különösen a NATO szabványügyi hivatalával együttműködésben gyorsítsák fel a védelmi és biztonsági ipari szabványok, illetve a polgári és katonai felszerelések közötti eltérések csökkentését célzó munkát; támogatja az európai védelmi szabványok információs rendszere és az európai védelmi közbeszerzési kézikönyv alkalmazását és továbbfejlesztését;

67.

felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vezessenek be egész Európára vonatkozó tanúsítási rendszert a biztonsági és védelmi termékek terén annak érdekében, hogy véget vessenek annak a fenntarthatatlan gyakorlatnak, hogy minden tagállamban külön teszteket írnak elő; rámutat, hogy ez az időigényes és terhes eljárás jelentősen növeli a gyártók költségeit, versenyképességüknek olyan szintű kárt okozva, amely különösen a kisebb vállalkozások számára áthághatatlan akadályt képez; támogatja az EVÜ katonai légialkalmassági munkáját és ösztönzi a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség katonai megfelelője, a közös európai katonai légialkalmassági szervezet létrehozására irányuló munkát;

68.

hangsúlyozza, hogy a fent említett szabványosításnak és konszolidációnak nem az iparág által, hanem az EU által irányított folyamatnak kell lennie az európai érdekek és a társadalom tényleges igényeinek érvényesüléséhez, a közös uniós programokban és szinergiákban való részvételnek pedig – elviekben – valamennyi tagállam számára elérhetőnek kell lennie;

69.

meggyőződése, hogy – különösen az új többéves pénzügyi keret elfogadása keretében – át kell gondolni az európai uniós költségvetés lehetőségeit, hogyan tudnák a tagállamokat költséghatékonyabb módon támogatni a közös biztonsági és védelmi politika céljainak elérésében;

70.

a fenti C) pontban foglaltak szerint felkér a kutatási keretprogram keretében a biztonsági kutatás megerősítésére és kiterjesztésére, az EUMSZ 185. cikke alkalmazására a meglévő kutatási és fejlesztési programok társfinanszírozása érdekében, valamint polgári-katonai alkalmazásokra vonatkozó új védelmi kutatási téma kidolgozására az együttműködésben végzett védelmi kutatások fellendítése érdekében;

71.

úgy véli, hogy uniós forrásokat kell használni az oktatás és képzés terén való együttműködés előmozdítására, ösztönözve a védelmi iparág, a kutatási intézmények és a tudományos világ közötti hálózatok kialakítását; felhív a szükséges intézkedések megtételére abból a célból, hogy lehetővé tegyék a „katonai Erasmus” programban részt vevő kadétok javadalmazásának európai uniós költségvetésből való finanszírozását annak érdekében, hogy a polgári felsőoktatásban tanuló diákokkal egyenlő elbánásban részesüljenek, ily módon elősegítve a közös biztonsági kultúra és megközelítés kialakítását;

72.

javasolja, hogy finanszírozzák az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskola tevékenységét, a polgári és katonai válságkezelési és a KBVP-val foglalkozó szakértők képzésére összpontosítva, illetve támogassák a közös uniós biztonsági kultúrát a Stabilitási Eszköz révén;

73.

ösztönzi a főiskolának a nemzeti védelmi akadémiák és polgári biztonsági képzési intézmények közötti együttműködés fórumává való továbbfejlesztését, annak érdekében is, hogy azonosítsák és kidolgozzák projektjeiknek a költségek megtakarítását lehetővé tévő összevonását és megosztását; felkéri a tagállamokat, hogy alakítsák valódi felsőoktatási intézménnyé a főiskolát, és – tekintettel erős polgári-katonai jellegére – javasolja, hogy kapjon európai uniós finanszírozást a következő többéves pénzügyi keret időszakában;

74.

felkéri az érintett szereplőket, hogy mérjék fel, életképes és költséghatékony megoldást jelenthetnek-e a B) pontban megállapítottak szerint a Galileo-modell alapján európai uniós tulajdonban lévő eszközök, különösen olyan területeken, mint a stratégiai és taktikai szállítás vagy megfigyelés;

75.

sürgeti a tagállamokat, hogy prioritására való tekintettel növeljék az EVÜ költségvetési keretét, elismerve ezzel az Ügynökség hozzáadott értékét a nemzeti szinten elhatározott költségvetési megszorítások együttműködés révén történő kompenzációjában; sajnálattal veszi tudomásul, hogy az EVÜ-ről szóló tanácsi határozat nem biztosított az EU általános költségvetéséhez hasonló, többéves költségvetési keretet az Ügynökség számára;

76.

rámutat arra, hogy az Európai Unió Műholdközpontja – amely szerény költségvetéssel működik – különféle biztonsági és védelmi műveletek során tanúbizonyságot tett hatékonyságáról és hozzáadott értékéről; emlékeztet a műholdas képalkotás iránti növekvő igényre, ideértve a közelmúltbeli észak-afrikai eseményeket követő időszakot is; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak fajsúlyosabb költségvetést a központ számára, és különös figyelemmel annak polgári és katonai vonatkozású alkalmazására, azon a véleményen van, hogy a központ finanszírozását az uniós költségvetésből kell megoldani;

77.

üdvözli a lengyel soros elnökség részéről az ATHENA mechanizmus felülvizsgálatára irányuló erőfeszítéseket; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a közös finanszírozásról szóló megállapodás elérése érdekében; felkéri a tagállamokat, hogy az ATHENA mechanizmus felülvizsgálatának részeként vegyék fontolóra a mechanizmus kiterjesztését olyan tevékenységek vagy beszerzések közös finanszírozásának nyújtására, amelyek az európai védelem nagyobb költséghatékonyságát szolgálják, ám az EU költségvetéséből nem finanszírozhatók, nevezetesen a biztosított felszerelések közös finanszírozására;

78.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az alelnöknek/főképviselőnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az uniós tagállamok parlamentjeinek, a NATO Parlamenti Közgyűlésnek és a NATO főtitkárának.