2.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 296/105

—

tekintettel a keleti partnerség külügyminisztereinek 2010. december 13-i ülésén levont következtetésekre,

—

tekintettel korábbi állásfoglalásaira, azaz az európai szomszédságpolitikáról szóló 2006. január 19-i (1), az európai szomszédságpolitika erősítéséről szóló 2007. november 15-i (2), az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközről (ENPI) szóló 2006. július 6-i (3), a Tanácsnak az Európai Parlamenthez benyújtott, a KKBP fő szempontjairól és alapvető választási lehetőségeiről szóló éves jelentéséről szóló 2008. június 5-i (4), az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz felülvizsgálatáról szóló 2009. február 19-i (5), a fekete-tengeri regionális politikai megközelítésről szóló 2008. január 17-i (6) és az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló 2011. január 20-i (7) állásfoglalására,

—

tekintettel a Dél-Kaukázusra vonatkozó uniós stratégia szükségességéről szóló 2010. május 20-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel az európai szomszédságpolitika 2004 óta tartó fejlődésére és különösen a Bizottságnak e politika végrehajtásáról szóló helyzetjelentésére,

—

tekintettel az Örményországról, Azerbajdzsánról, Belaruszról, Grúziáról, a Moldovai Köztársaságról és Ukrajnáról szóló korábbi állásfoglalásaira, valamint a Belarusz kivételével ezen országokkal együttműködő parlamenti bizottságok ajánlásaira,

—

tekintettel a fenti 2007. november 15-i állásfoglalás 41. bekezdésére, amely egy EU–keleti szomszédsági parlamenti közgyűlés (EURO-NEST) létrehozását szorgalmazza,

—

tekintettel az Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Grúziával és Moldovával közösen elfogadott cselekvési tervekre, illetve az Ukrajnával való társulás menetrendjére,

—

tekintettel a Külügyek Tanácsának az európai szomszédságpolitikáról szóló, 2010. július 26-i következtetéseire,

—

tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó 2009. május 7-i prágai csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozatra,

—

tekintettel a Bizottságnak „Az európai szomszédságpolitika áttekintése” című, 2010. május 12-i közleményére (COM(2010)0207),

—

tekintettel a Bizottságnak a keleti partnerségről szóló 2008. december 3-i közleményére (COM(2008)0823),

—

tekintettel a Bizottság „Határozott európai szomszédságpolitika” című, 2007. december 5-i (COM(2007)0774), „Az európai szomszédságpolitika megerősítéséről” című, 2006. december 4-i (COM(2006)0726), „Az európai szomszédságpolitika – stratégiai dokumentum” című, 2004. május 12-i (COM(2004)0373), „A tágabb Európa – Szomszédság: a keleti és déli szomszédjainkkal fenntartott kapcsolatok új keretei” című, 2003. március 11-ei (COM(2003)0104) közleményére,

—

tekintettel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló, 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (9),

—

tekintettel az Európai Számvevőszék „Sikeresen indult-e az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz a dél-kaukázusi térségben (Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország) és hoz-e kézzelfogható eredményeket?” című, 13/2010. sz. különjelentésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a Lisszaboni Szerződés olyan feltételeket teremtett az Európai Unió számára, amelyek mellett növelheti minden partnerrel és szereplővel, különösen a szomszédjaival ápolt kapcsolatai hatékonyságát és koherenciáját,

B.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés 8. cikke értelmében az Uniónak a vele szomszédos országokkal különleges kapcsolatokat kell ápolnia a jólét és a jószomszédi viszonyok egy olyan térségének a létrehozása céljából, amely az Unió értékeire épül, és amelyet az együttműködésen alapuló szoros és békés kapcsolatok jellemeznek,

C.

mivel 2004-es elindítása óta az európai szomszédsági politika megerősítette a partnerországokkal folytatott kapcsolatokat és néhány kézzelfogható előnyt eredményezett; mivel még mindig vannak kihívások, és most a végrehajtásra kell összpontosítani oly módon, hogy a fellépés tekintetében világosan meghatározzuk a prioritásokat, egyértelmű teljesítményértékelést végzünk, és a teljesítmények alapján differenciálunk,

D.

mivel a keleti partnerség a partnerországokkal való kapcsolatok, illetve a partnerországok egymás közötti kapcsolatainak elmélyítését szolgáló jelentős politikai keret, amely a közös szerepvállalás és a közös felelősség, illetve a feltételesség elvein alapszik; mivel a szorosabbra fűzött kapcsolatok határozottabb közös elkötelezettséget, illetve kézzel fogható előrelépést kívánnak meg a jó kormányzás és a demokratikus normák irányában,

E.

mivel a keleti partnerség az együttműködés terén négy tematikus területre koncentrál: demokrácia, jó kormányzás és stabilitás; gazdasági integráció és az uniós politikákhoz való közelítés; környezetvédelem, éghajlatváltozás és energiabiztonság; valamint az emberek közötti kapcsolatok,

F.

mivel az EURONEST parlamenti közgyűlés keretében zajló együttműködés célja, hogy eszmecserék fórumául, a demokrácia, a politika, a gazdaság, az energiabiztonság és a szociális ügyek vonatkozásában az előttünk álló kihívásokra közös álláspont kialakításának, valamint a régió országai és az EU közötti, illetve a keleti partnerség országainak egymás közötti kapcsolatai megerősítésének fórumául szolgálva pozitív hatást váltson ki;

G.

mivel az Uniónak elő kellene mozdítania és jelentősen meg kellene erősítenie egy olyan alulról építkező megközelítést, melynek keretében a hosszú távú stabilizáció előfeltételét jelentő demokratizálódási folyamat fenntartása érdekében növelné a civil társadalomnak nyújtott anyagi támogatást és támogatná a sajtó- és gyülekezési szabadságot,

H.

mivel az EU szomszédságában létező feloldatlan konfliktusok aláássák az érintett országok fenntartható gazdasági, társadalmi és politikai fejlődését, valamint súlyosan gátolják a regionális együttműködést, a stabilitást és a biztonságot; mivel e konfliktusok súlyos akadályt gördítenek az európai szomszédságpolitikában rejlő összes lehetőség kiaknázása és a prioritások kialakítása elé; mivel ezek a konfliktusok aláássák az európai szomszédságpolitika valódi és hatékony, többoldalú dimenziójának kialakulását; mivel a civil társadalom által az érintett országokban betölthető szerepet továbbra is alábecsülik,

I.

mivel a közelmúltban Belaruszban, Tunéziában és Egyiptomban az elnyomó rendszerek ellen lezajlott tiltakozások egyértelműen kifejezték az ott élő emberek demokrácia iránti jogos vágyát,

J.

mivel megbukott az az uniós és tagállami politika, amelynek keretében Tunézia és Egyiptom nem demokratikus rendszereit támogatták és együttműködtek ezekkel a rendszerekkel, amiből az EU Belarusszal fenntartott kapcsolataira nézve le kellene vonni a tanulságot, továbbá mivel az EU európai szomszédságpolitikájának értékalapúnak kell lennie,

K.

mivel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz hozzájárult az európai szomszédságpolitika finanszírozásának egyszerűsítéséhez; mivel az azt felváltó eszköz kidolgozása során figyelembe kell venni az európai szomszédságpolitika stratégiai felülvizsgálatának következtetéseit, és széles körű konzultációkat is kell tartani,

1.

üdvözli az EU és az európai szomszédságpolitika szomszédos partnerországai közötti kapcsolatok terén elért haladást, újból megerősíti az európai szomszédságpolitika alapját képező értékeket, elveket és kötelezettségvállalásokat, többek között a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, a piacgazdaságot, a fenntartható fejlődést és a jó kormányzást; úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika továbbra is stratégiai fontosságú kerete a legközelebbi partnereinkkel fenntartott kapcsolatok elmélyítésének és erősítésének azok politikai, társadalmi és gazdasági reformjainak támogatása érdekében, és hangsúlyozza, hogy a programok és fellépések kidolgozása és megvalósítása terén fontos fenntartani a közös felelősségvállalás elvét;

2.

üdvözli az európai szomszédságpolitika folyamatban lévő felülvizsgálatát és hangsúlyozza, hogy ennek a folyamatnak az EU szomszédos országokkal folytatott kapcsolatai további megerősödéséhez kell vezetnie, valamint kiemeli, hogy ezen országok – törekvéseik és céljaik különbözősége ellenére – valamennyien az EU szoros politikai szövetségesévé válhatnak;

3.

megjegyzi, hogy az európai szomszédságpolitika két (déli és keleti) dimenzióját ugyanazon kiemelt politika szerves részének kellene tekinteni; hangsúlyozza, hogy rugalmasságra és az egyes partnerekre vonatkozó megközelítésünk differenciálására, valamint a pénz ésszerűbb elköltésére van szükség;

4.

kiemeli, hogy az európai szomszédságpolitika stratégiai felülvizsgálatának tükröznie kell az összes partner fokozottabb politikai kötelezettségvállalását, és világosan meghatározott eredménymutatók alapján meg kell erősítenie a teljesítményen alapuló differenciálást;

5.

véleménye szerint különösen érdemes folyamatosan értékelni és megvizsgálni a már végrehajtott programok révén eddig elért eredmények mellett a partnerség keretében felhasznált erőforrások megfelelőségét is; álláspontja szerint ez az eljárás lehetőséget ad az esetleges hiányosságok és nem szerencsés döntések jövőbeli korrekciójára;

6.

hangsúlyozza, hogy az uniós külpolitika koherenciájának fokozása, valamint annak keleti dimenziója és keleti fellépései hatékonyságának és legitimációjának növelése érdekében el kell ismerni a Lisszaboni Szerződéssel járó változásokat, különösen a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője megerősített szerepét, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozását, a bővítésért és az európai szomszédságpolitikáért felelős biztos kinevezését és az Európai Parlament új jogköreit; elvárja az EU-tagállamoktól, hogy ne kezdeményezzenek kétoldalú kapcsolatokat az európai szomszédságpolitika hatálya alá tartozó országokkal, ami alááshatná az EU fellépésének hatékonyságát;

7.

felhívja az EKSZ-t és a világ különböző részein működő uniós küldöttségeket, hogy jelentősen járuljanak hozzá annak biztosításához, hogy az emberi jogokat és a politikai alapelveket szorosabban beépítsék a harmadik országok politikai helyzetének elemzésébe, és segélyprojekteken keresztül e jogok és elvek lehetséges „átalakítási” politikák részét képezzék;

8.

üdvözli a keleti partnerség mint az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának fejlesztésére irányuló politikai keret elindítását, melynek célja az Unió és keleti szomszédjai közötti kapcsolatok elmélyítése és megerősítése, valamint a politikai társulás, a gazdasági integráció és a jogszabályok közelítésének előmozdítása, felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy dolgozzon ki egyértelmű referenciaértékeket az ilyen reformok nyomon követésére, és megjegyzi, hogy e referenciaértékeknek figyelembe kell venniük az egyes partnerek sajátosságait, például eltérő céljaikat és lehetőségeiket; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy vonják be a Parlamentet e referenciaértékek meghatározásába; hangsúlyozza, hogy a gazdasági reformoknak együtt kell járniuk a politikai reformokkal és a jó kormányzás csak demokratikus intézményeken alapuló nyitott és átlátható döntéshozatali folyamat révén érhető el;

9.

hangsúlyozza a stabilitás és a többoldalú bizalomépítés további előmozdításának fontosságát a keleti partnerség keretében, ahogy azt a keleti partnerséggel foglalkozó prágai csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozat is megállapította;

10.

hangsúlyozza, hogy az európai perspektíva, ideértve az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkét is, az ezen országokban zajló reformok hajtóereje lehet, és tovább erősítheti elkötelezettségüket az olyan közös értékek és elvek mellett, mint a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a jó kormányzás;

11.

emlékeztet arra, hogy az európai szomszédságpolitika és a keleti partnerség alapját képező közös alapvető értékeknek, például a demokráciának, a jogállamiságnak, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának, az igazságszolgáltatás függetlenségének, a korrupció elleni küzdelemnek, a média szabadsága megőrzésének és a nem kormányzati szervezetek ösztönzésének továbbra is mérceként kell szolgálniuk partnerországaink teljesítményének értékeléséhez; e célból az európai szomszédságpolitika keretében minden partnerállamot felhív arra, hogy tegyenek konkrét lépéseket ebbe az irányba; ezért bátorítja a Bizottságot és az EKSZ-t arra, hogy nagyratörőbben igyekezzen az e területeken meghatározott éves cselekvési terveket megvalósítani;

12.

megjegyzi, hogy az európai szomszédságpolitika 2004-es elindítása óta vegyes eredmények tapasztalhatók, hiszen egyes partnerországokban pozitív, más országokban, például Belaruszban pedig negatív fejlemények születtek az emberi jogok és a demokratizálódás terén;

13.

megjegyzi, hogy Belarusz az egyetlen keleti partnerország, amely csak korlátozottan vesz részt az európai szomszédságpolitika és a keleti partnerség kétoldalú folyamatában, és e programokba való további bevonása attól függ, hogy készen áll-e a közös értékek és alapelvek elfogadására; úgy ítéli meg, hogy a Belaruszban bekövetkezett legutóbbi fejlemények nyílt támadást jelentettek az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartását szorgalmazó uniós felfogás ellen; üdvözli a Külügyek Tanácsa által a 2011. január 31-i ülésen Belaruszról elfogadott következtetéseket, felszólítja az EU-t, hogy tegye meg az összes szükséges lépést e következtetések végrehajtása érdekében többek között úgy, hogy bevonja a hétköznapi fehérorosz állampolgárokat a reformeszmékbe a schengeni vízumok megszerzésével kapcsolatos bürokrácia és költségek csökkentése, illetve az emberek közötti kapcsolatok megkönnyítése révén; e tekintetben felhívja a tagállamokat, hogy az EU vízumszabályozásán belül éljenek minden rugalmassági lehetőséggel a schengeni vízumok kibocsátása során; sürgeti a Bizottságot és az egyéb adományozókat, hogy támogassák a demokratikus irányultságú politikai pártok megalakítását Belaruszban, valamint a nagyobb nem kormányzati szervezetek és civil társadalmi szervezetek létrehozását, továbbá a közösségi és polgári kezdeményezéseket Belarusz régióiban;

14.

hangsúlyozza, hogy számos országban a választások jogi kerete és lebonyolítása nem felelt meg a nemzetközi normáknak; ragaszkodik a nemzetközi normákkal és kötelezettségvállalásokkal összhangban álló szabad és tisztességes választások fontosságához;

15.

hangsúlyozza, hogy az Unió számára a korrupció elleni küzdelemnek – elsősorban a bírói testületek és a rendőrség terén – kiemelt prioritásnak kell lennie a keleti partnereivel fenntartott kapcsolatok ápolása terén, és ennek az átfogó intézményfejlesztési program keretein belül is érvényre kell jutnia; hangsúlyozza a szervezett bűnözés nemzetközi hálózatai ellen folytatott küzdelem erősítésének fontosságát is, és az uniós ügynökségekkel folytatott fokozott rendőri és igazságügyi együttműködést kér;

16.

hangsúlyozza, hogy az Unió és a keleti partnerség országai között létrejött kétoldalú kapcsolatokat fontos kiegészíteni a partnerség többoldalú dimenziójával, mégpedig a tematikus platformokban szereplő tevékenységek és kezdeményezések számának növelése révén, különös tekintettel a határokon átnyúló projektek megerősítésére, az emberek közötti programok fokozására, a regionális együttműködés ösztönzőinek bevezetésére és a civil társadalommal folytatott aktív párbeszéd további fokozására a nyitott nem kormányzati szervezetek szükséges létrejöttének elősegítése és a társadalmi kohézió erősítése érdekében; megjegyzi ugyanakkor, hogy továbbra is a kétoldalú dimenzió lesz elsődleges fontosságú, továbbá felszólít az egyértelműbb és szigorúbb differenciálásra, valamint világosabb és következetesebb feltételek bevezetésére, amikor a törekvéseket és a kötelezettségvállalásokat a megvalósítás fázisa követi, és a valódi előrehaladást az európai perspektíva felé tett konkrét lépések követik; határozottan úgy véli, hogy a legjobban teljesítő partnerekkel fenntartott kapcsolatok elmélyítése pozitív hatással lesz a többi partnerre, és erősítheti a többoldalú együttműködést;

17.

18.

hangsúlyozza a fekete-tengeri térségben a regionális együttműködés további előmozdításának és a Fekete-tenger térségével kapcsolatos uniós politikák javításának fontosságát, különösen önálló fekete-tengeri uniós stratégia indítása és a stratégia hatékony végrehajtásához szükséges pénzügyi és emberi erőforrások biztosítása révén; hangsúlyozza az uniós fekete-tengeri stratégia és a keleti partnerség egymást kiegészítő jellegét, valamint felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy használják fel kedvezően a két kezdeményezés eltérő megközelítéseit, valamint hogy minden szinten tisztázzák, miként lehet kihasználni a stratégia és a partnerség jelentős mértékű egymást kiegészítő jellegét;

19.

ösztönzi a régióbeli országokat, hogy fokozzák együttműködésüket és minden jelentős szinten vegyenek részt az olyan területekkel kapcsolatos fokozott és kibővített párbeszédben, mint a szabadság, biztonság és a jog érvényesülése, és különösen a határigazgatás, a migráció és menekültügy, a szervezett bűnözés elleni küzdelem, az emberkereskedelem, az illegális bevándorlás, a terrorizmus, a pénzmosás, a kábítószer-kereskedelem, valamint a politikai és igazságügyi együttműködés; emlékeztet arra, hogy a jószomszédi kapcsolatok képezik az egyik legfontosabb feltételét annak, hogy az európai szomszédságpolitika keretébe tartozó országok előrelépéseket tegyenek az uniós tagság felé;

20.

hangsúlyozza, hogy számos országban továbbra is súlyos problémák tapasztalhatók a szólásszabadsággal – különösen a médiában –, valamint az egyesülési és gyülekezési szabadsággal kapcsolatban és a civil társadalmi szereplők és az emberi jogi jogvédők rendelkezésére álló mozgástér továbbra is ésszerűtlenül szűk;

21.

üdvözli a civil társadalmi szervezetek aktív szerepét az európai szomszédságpolitika alapját képező értékek, nevezetesen az emberi jogok, a média szabadsága és a demokratizálódás előmozdításában; hangsúlyozza, hogy ezt a szerepet, valamint az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz keretében zajló projektek és az európai szomszédságpolitika keretein belüli cselekvési tervek végrehajtásában és nyomon követésében történő részvételüket tovább kell erősíteni a pénzügyi és intézményi támogatások számukra történő elkülönítése révén; üdvözli a – különösen a partnerországokban működő – civil társadalmi szervezetek aktív bevonását a civil társadalmi fórum munkájába; ösztönzi a civil társadalmi fórum bevonását a keleti partnerség hivatalos szakértői bizottságainak és tematikus munkacsoportjainak megbeszéléseibe;

22.

úgy ítéli meg, hogy intézkedéseink legitimitásának és hatékonyságának biztosítása érdekében alaposan értékelni kell az e folyamatban részt vevő civil társadalmi szervezetek hitelességét;

23.

hangsúlyozza a helyi hatóságok jelentőségét partnerországaink demokratikus fejlődésében, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy aktívan támogassa őket a helyi demokrácia és a helyi kormányzás megerősítésében; ösztönzi az uniós tagországok és a partnerországok helyi hatóságai közötti ikerintézményi együttműködési programok kiterjesztését és a kelet-európai és dél-kaukázusi helyi és regionális közgyűlés felállítását;

24.

hangsúlyozza a szakszervezetek és a társadalmi párbeszéd jelentőségét a keleti partnerek demokratikus fejlődésében; kiemeli, hogy a szakszervezeti jogok korlátozottak és felszólítja a keleti partnereket, hogy növeljék tovább a munka- és szakszervezeti jogokat; javasolja a társadalmi párbeszéd és a társadalmi partnerek közötti konzultációk megerősítését;

25.

hangsúlyozza a véleménynyilvánítás szabadsága és a szabad és független média jelentőségét – ideértve az interneten is – a demokráciák kialakulásában, valamint a régió társadalmai közötti, valamint az e társadalmak és az Unió közötti cserék és kommunikáció előmozdításában; ösztönzi az Uniót, hogy többek között a társadalmak közötti kommunikáció közvetlen csatornáinak támogatásaként folytassa a Belsat, a Racja Rádió és a Belorusz Európai Rádió finanszírozását, valamint mozdítsa elő – többek között pénzügyi hozzájárulással – más médiaorgánumok létrehozását és megszilárdítását; hangsúlyozza, hogy vissza kell vonni az állam által ellenőrzött és állami tulajdonban lévő médiának nyújtott támogatást, például Belarusz esetében;

26.

emlékeztet arra, hogy a társulási megállapodásokat a reformösztönzés fontos eszközeinek tekinti, melyeknek konkrét feltételeket, határidőket és teljesítménykritériumokat kell tartalmazniuk, és melyeket rendszeres nyomon követési folyamatnak kell kísérnie annak érdekében, hogy valóban és átfogó módon elmélyülhessen az Unióval fenntartott kétoldalú kapcsolat, valamint hogy fokozódjon az összhang az ilyen megállapodások számos összetevője, például a politikai, a gazdasági, a szociális és a kulturális alkotóelemek, valamint az emberi jogi kötelezettségek között; hangsúlyozza, hogy az átfogó intézményfejlesztési programot mielőbb el kell indítani; hangsúlyozza, hogy – tekintettel a társulási megállapodások ambiciózus jellegére és a keleti partnerség jövőjével kapcsolatos rendkívüli jelentőségére – az Uniónak műszaki és pénzügyi segítségnyújtás révén támogatnia kell ezeket az országokat, hogy képessé váljanak a végrehajtásra vonatkozó kötelezettségvállalásaik teljesítésére; emlékezteti a Bizottságot ama kötelezettségére, hogy megfelelően tájékoztassa az Európai Parlamentet és az illetékes előadókat a társulási megállapodásokra vonatkozó tárgyalási megbízásról és magukról a tárgyalásokról;

27.

üdvözli az Unió Örményországgal foglalkozó magas szintű tanácsadó csoportjának munkáját, valamint egy hasonló testület Moldovában történő felállítását; felkéri a főképviselőt/alelnököt és a Bizottságot, hogy vitassák meg annak a lehetőségét, hogy más keleti partnerek számára is felajánljanak-e hasonló segítséget;

28.

úgy véli, hogy a gazdasági integráció a társadalmi és politikai változás erős mozgatórugója lehet; hangsúlyozza, hogy az Unióval közös, mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek kialakítása kizárólag a szükséges feltételek teljesülését követően válhat valóra; hangsúlyozza, hogy továbbra is ez a keleti partnerség egyik kulcsfontosságú vonzereje a partnerországok számára, továbbá erőteljesen ösztönzi a reformokat, amennyiben e megállapodások társadalmi és környezeti hatását teljes mértékben és időben felmérik; elismeri, ugyanakkor, hogy a keleti partnerországok változó körülményeihez kell igazítani a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek elképzelését;

29.

kiemeli az ESZP partnerországai közötti megnövekedett két- és többoldalú gazdasági együttműködés fontosságát, mivel ez érezhető előnyöket eredményezne a polgárok számára, javítaná a régió politikai környezetét és hozzájárulna a partnerországok gazdasági fejlődéséhez; ezért ösztönzi szabadkereskedelmi térségek partnerországok közötti kialakítását;

30.

tudomásul veszi Kína növekvő gazdasági jelenlétét a keleti partnerség országaiban;

31.

hangsúlyozza, hogy elsősorban vízumkönnyítéssel és visszafogadási megállapodások segítségével kell támogatni a polgárok mobilitását, az emberek közötti kapcsolatok fenntartását és kezelni a migrációs áramlásokat, a vonatkozó feltételek maradéktalan teljesülése esetén a teljes vízumliberalizáció felé történő fokozatos elmozdulás érdekében; felkéri az EU-t, hogy tevékenyen és mihamarabb folytasson erre irányuló tárgyalásokat, ugyanakkor biztosítsa a vízumkönnyítési megállapodások jobb végrehajtását; javasolja, hogy a kétoldalú megállapodások irányozzák elő az európai szomszédságpolitika partnerországai nemzeti migrációs jogszabályainak aktualizálását; kitart amellett, hogy biztosítani kell, hogy az ilyen, és különösen a menedéknyújtásra vonatkozó megállapodások és politikák végrehajtása teljes mértékben megfeleljen a nemzetközi előírásoknak és kötelezettségvállalásoknak, valamint az uniós normáknak, különösen az emberi jogok tekintetében;

32.

hangsúlyozza továbbá, hogy a vízumliberalizáció erőteljes ösztönzésként is használható a demokratizálódás és az emberi jogi reformok partnerországokbeli előmozdítása érdekében, és egyben az ESZP keretében az EU-val történő politikai társulás és gazdasági integráció felé tett konkrét lépések elismerésének is tekinthető;

33.

javasolja, hogy a Bizottság évente tegyen közzé értékelő jelentést az európai visszafogadási megállapodásokról;

34.

úgy véli, hogy fokozott együttműködésre van szükség az ESZP-országok és a FRONTEX között;

35.

sürgeti a Bizottságot, hogy megfelelő erőforrások biztosítása révén és a már létező ösztöndíjprogramok megerősítésével és kiszélesítésével fordítson különös figyelmet a diákok, tudósok, kutatók és üzletemberek mobilitására; e tekintetben hangsúlyozza a keleti partnerség keretében olyan új projektek kidolgozásának a jelentőségét, amelyek a felsőoktatás és kutatás területén strukturáltabb együttműködésre irányulnak, előmozdítva az egyetemi diákcseréket, valamint a köz- és magánszféra partnerségeket a kutatás területén; üdvözli a mobilitási partnerségek létrehozását Moldovával és Grúziával, és ösztönzi az ilyen partnerségeknek az egyéb keleti partnerekkel történő kialakítását a migrációra vonatkozó átfogó uniós megközelítés részeként; e tekintetben úgy véli, hogyjobban kellene felhasználni és alkalmazni a schengeni vízumkódex keretében meglévő rugalmassági intézkedéseket e csoportok mobilitásának megkönnyítéséhez;

36.

megerősíti, hogy határozottan támogatja azt az EU által finanszírozott projektet, melynek keretében ösztöndíjakat nyújtanának az ESZP-országokból és az EU-ból érkező egyetemi végzettséggel rendelkezők számára az Európa Tanulmányok Szakkollégiumában (College of Europe) folytatandó tanulmányokhoz; hiszi, hogy ez lehetővé fogja tenni az uniós politikák tartalmáról és szelleméről, jogszabályairól és intézményeiről teljes körű szakmai ismeretekkel rendelkező személyek felkészítését, akik a jövőben az európai és szomszédos országokban – például az EU–ESZP-vel kapcsolatos állásokban – fognak elhelyezkedni;

37.

hangsúlyozza az ágazati együttműködés jelentőségét, tekintettel a kölcsönös függőség fokozódására, különösen olyan területeken, mint az energiabiztonság, a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, az oktatás, az informatika, a kutatás, a közlekedés, a szociális fejlődés, a társadalmi integráció, a foglalkoztatási és munkahely-teremtési politikák, valamint az egészségügyi együttműködés; hangsúlyozza, hogy az ágazati együttműködés fokozása elősegítheti a szinergiák kialakulását a belső uniós politikák és az európai szomszédságpolitika között; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy több partnerországot kell ösztönözni arra, hogy írjon alá az Unióval jegyzőkönyveket a közösségi programokban és ügynökségekben való részvételről; üdvözli ezzel kapcsolatban a Moldovai Köztársaság és Ukrajna Energiaközösséghez való csatlakozását;

38.

véleménye szerint meg kell erősíteni az energetikai együttműködést, az energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrások támogatását, amelyek az ESZP-partnerekkel folyó együttműködés terén kulcsfontosságú célkitűzésnek számítanak; hangsúlyozza a Nabucco projekt, annak gyors végrehajtása, illetve az AGRI projekt keretében a cseppfolyósföldgáz-szállítás stratégiai jelentőségét;

39.

kiemeli, hogy megfelelő szintű uniós finanszírozást kell biztosítani a szomszédsággal folyó együttműködéshez, és megismétli az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköznek (ENPI) mint az európai szomszédságpolitika finanszírozási eszközének az értékét, amelynek olyan irányba kellene továbbfejlődnie, hogy rugalmasabb választ adjon a szomszédos országok és régiók igényeire, garantálja az ESZP politikai célkitűzései és az ENPI programozása közötti közvetlen kapcsolatot, illetve tükrözze a jövőbeni ESZP telesítményalapú jellegét; kiemeli ugyanakkor, hogy nagyobb rugalmasságra és reagálóképességre van szükség a válságok kapcsán, továbbá hogy célzottabb támogatást kell biztosítani, különösen a civil társadalom és a helyi szintek számára, biztosítva az alulról építkező megközelítést és garantálva, hogy a pénzügyi támogatás nem jár indokolatlan állami beavatkozással; fontosnak tartja az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz keretei közé tartozó különböző programok kezelésének és végrehajtásának nyomon követését és kiemeli, hogy a projektek finanszírozásának egyik alapvető feltétele, hogy azok hozzáadott értéket nyújtsanak a helyi gazdaság fejlődéséhez, figyelembe véve a tényleges költségeket és az egyes projektek tényleges hozzájárulását; felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy kellő időben folytasson konzultációt a Parlamenttel és a civil társadalmi szereplőkkel a jogutód eszköz közelgő kidolgozása során;

40.

kéri a demokráciáért és emberi jogokért létrehozott európai eszköz keretében nyújtott támogatás növelését és jobb felhasználását a civil társadalom azon képességének erősítésére, hogy előmozdítsa az emberi jogok helyzetét és a demokratikus reformot, valamint a nem állami szereplők részére létrehozott, a civil szervezetek által kivitelezendő kisebb volumenű helyi fejlesztési tevékenységeket segítő eszköz keretében nyújtott támogatás növelését is, különösen Belaruszban;

41.

hangsúlyozza a megfelelő szintű finanszírozás fenntartásának jelentőségét, és biztató jelenségként értékeli a nemzetközi pénzintézetek és egyéb adományozók közötti, a hatékonyság javítása és a szinergiák kialakítása érdekében folytatott munka fokozott összehangolását; hangsúlyozza, hogy az Uniónak a gyakorlati együttműködésre történő fokozottabb összpontosítás révén hozzá kell járulnia a létező források partnerországok általi jobb felhasználásához, hogy ezen országok intézményei jobban végre tudják hajtani az Unióval kötött különböző megállapodásokból származó reformokat és kötelezettségvállalásokat; rámutat, hogy a teljesítmény és a pénzügyi támogatás közötti összefüggést (pl. az ENPI keretében nyújtott kormányzási támogatás) különösen a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tekintetében kell hangsúlyozni;

42.

úgy véli, hogy a költségvetési támogatást meg lehet vitatni, mint hasznos lehetőséget, amely valódi ösztönzőként szolgálhat a jövőben; ugyanakkor úgy véli, hogy a megkülönböztetés elvén kellene alapulnia és alkalmazását feltételekhez kellene kötni, ideértve a közös értékrend elvének a kedvezményezett országok általi átvételét, a költségvetési gazdálkodási és ellenőrzési eljárások kedvezményezett országban történő hatékony végrehajtását, a korrupció alacsony szintjét, valamint az ilyen támogatás átlátható, hatékony és elszámoltatható módon történő felhasználásának képességét;

43.

kitart amellett, hogy különösen az ENPI-t illetően érdemben növeljék az általános költségvetés 4. fejezete alatti összeg felső határát, tekintettel arra, hogy az Európai Unió és a partnerországok közötti együttműködés fellendítése és a fokozatos gazdasági integráció terén az elmúlt években elért fejlődés ellenére többet kell tenni, mert új kihívások és új együttműködési területek merülnek fel;

44.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy növelje az európai szomszédságpolitika keleti összetevőjének juttatott pénzügyi támogatást, de ezt ne a Mediterrán Unió finanszírozásának rovására tegye, a keleti partnerség célkitűzéseinek elérése és a keleti patrnerség tényleges végrehajtásának szavatolása érdekében;

45.

rámutat arra, hogy noha a támogatás húzóerőként működhet az ESZP-országok számára, ez nem elegendő a fenntartható és tartós fejlődés garantálásához; ezért felszólítja az ESZP-országokat, hogy erősítsék meg és mozgósítsák hazai forrásaikat, valamint vonják be aktívan a magánszektort, a helyi önkormányzatokat és a civil társadalmat az ESZP menetrendjébe, továbbá kéri fokozottabb szerepvállalásukat az ESZP keretében megvalósuló projektjekben;

46.

megjegyzi, hogy a keleti partnerség ifjúsági dimenziójának erősítése fontos befektetés az EU és keleti szomszédok közötti, az elkövetkező években hatalmas lehetőségeket rejtő kapcsolatok jövőjébe, illetve az e partnerek demokrácia felé megtett fejlődésébe és jogalkotásuknak az európai normákkal való harmonizálásába; ismételten megjegyzi, hogy az EU 2011-es költségvetésében az ENPI részére 2011-re elkülönített további 1 000 000 eurót a Bizottságnak a keleti partnerség ifjúsági dimenziója erősítésére kell fordítania, azáltal, hogy:

47.

örömmel fogadja a Belaruszt illetően 2011. február 2-án rendezett adományozói konferencia eredményét, ami körülbelül 87 millió eurót jelent az emberi jogok szószólóinak támogatására, a szakszervezetek, kutatóközpontok és egyetemi hallgatói egyesületek erősítésére;

48.

tudomásul veszi, hogy a moldovai EUBAM és a grúziai EUMM létrehozásával az Unió fokozott szerepet vállal a keleti szomszédok biztonsági ügyeiben; felszólítja az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy erősítsék meg szerepvállalásukat a Dnyeszteren túli területek és a Dél-Kaukázus elhúzódó konfliktusai megoldásában, a nemzetközi jog elvei, különösen az erőszak elkerülése, az önmeghatározás és a területi integritás alapján, aktívabb politkai hozzáállás, az állandó és eseti konfliktuskezelő rendszerekben, ideértve a már létező tárgyalási formációkban, különösen az EBESZ-ben való aktívabb részvétel és kiemelkedőbb szerepvállalás révén;

49.

felszólítja az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy dolgozzanak ki több bizalomépítő intézkedést és programot, többek között az emberek számára új missziók és kommunikációs stratégiák indítása révén és olyan pragmatikus kezdeményezések és innovatív megközelítések megfontolása segítségével, mint az önállósodni kívánó területek társadalmaival történő nem hivatalos kapcsolatok és konzultációk kialakítása a civil társadalmi kultúra és a közösségi párbeszéd támogatása érdekében, fenntartva ugyanakkor azt a politikát, hogy az EU tartózkodik az elismeréstől; hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika, a keleti partnerség és a társulási megállapodásokról szóló tárgyalások keretei között meg kell erősíteni a jószomszédi kapcsolatok elvét, akárcsak a regionális együttműködés fejlesztését; úgy véli, hogy az Unió különleges képviselőinek továbbra is fontos a szerepük van, különösen ahol megbízatásuk regionális dimenzióval bír, mint például a Dél-Kaukázusban; úgy véli, hogy több és jobb intézkedés végrehajtására van szükség a régióban elhúzódó, a sokoldalú dimenziót hátráltató konfliktusok megoldása irányába;

50.

e tekintetben felhívja a figyelmet arra, hogy a Dél-Kaukázus fennálló konfliktusainak megoldását illetően az előrelépés hiánya minden együttműködés fejlesztését hátráltatja a régióban, kivéve a regionális környezetvédelmi központot (REC), és következésképpen gyengíti az európai szomszédságpolitikát; azt a nézetet vallja, hogy rendkívül fontos megnevezni azokat az együttműködési területeket, amelyekbe mindhárom országot be lehet vonni, különös tekintettel a polgári társadalmak közötti párbeszédre, az ifjúsági szervezetekre, a független sajtóorgánumokra és a gazdasági kölcsönhatásra, és felszólítja az Európai Külszolgálatot, hogy tegyen meg minden erőfeszítést azért, hogy e kezdeményezésben az Orosz Föderáció és Törökország is részt vegyen;

51.

úgy véli, hogy az EU által ezekbe az országokba küldött delegációk túlterhelésének megelőzése és az elhúzódó konfliktusok nemzetközi tárgyalással elért megoldásaihoz való uniós közreműködés fokozása érdekében hasznos eszköz lehet, különösen a Dnyeszteren túli területek és a Dél-Kaukázus esetében, az Európai Unió különleges képviselőinek kinevezése; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió különleges képviselőinek munkáját az alelnöknek/főképviselőnek kell összehangolnia;

52.

aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a partnerországok területén dúló fegyveres konfliktusok következtében a lakóhelyüket elhagyni kényszerülőktől (mind a menekültektől, mind a lakóhelyüket országon belül elhagyni kényszerülő személyektől) továbbra is megtagadják jogaikat, azaz nem térhetnek vissza, megtagadják tulajdonjogaikat és a személyes biztonsághoz fűződő jogukat; felhívja valamennyi érintett felet, hogy egyértelműen és feltétel nélkül ismerjék el e jogokat, valamint azok azonnali biztosításának szükségességét, és találjanak a problémára a nemzetközi jog elveit tiszteletben tartó, gyors megoldást; e tekintetben felszólítja az Európai Bizottságot és az EU tagállamait, hogy folytassák és fokozzák az uniós segítséget és pénzügyi támogatásnyújtást a a keleti partnerség említett helyzetben lévő államainak, különösen azáltal, hogy támogatják az épületek és utak, a víz- és áramellátás szükséges infrastruktúrája, kórházak és iskolák renoválását és építését;

53.

hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament a szomszédos partnerországok körében kulcsfontosságú jelentőséggel bír a politikai vita előmozdításában és a szabadság és a demokrácia erősítésében, többek között a parlamenti választásokat megfigyelő küldöttségek révén is; hangsúlyozza elkötelezettségét aziránt, hogy a különböző parlamenti szervek között javítsa a munka következetességét, megerősítve a civil társadalommal fenntartott kapcsolatait és szervei tevékenységének hatékonyságát, például a parlamentközi szervekhez küldött delegációk jobb kihasználása révén;

54.

ismételten határozott támogatásáról biztosít az EURONEST parlamenti közgyűlése iránt, kiemelve a demokrácia és a demokratikus intézmények elmélyítésében játszott szerepét, valamint mint a keleti partnerség parlamenti dimenzióját; úgy véli, hogy a közgyűlés hasznos hozzájárulást jelent a megerősített eruópai szomszédságpolitika végrehajtásához, és hozzáadott értéket képvisel az együttműködés, szolidaritás és a kölcsönös bizalom megerősítésében és a legjobb gyakorlatok előmozdításában érdekelt valamennyi fél számára; kijelenti, hogy a belarusz parlament képviselőit örömmel fogadja az EURONEST Parlamenti Közgyűlése, de csak akkor, ha a belarusz parlamentet az Európai Unió által elismert, demokratikus választások útján választják meg;

55.

hangsúlyozza az Európai Parlament szerepét az európai szomszédságpolitika kidolgozásának valamennyi szakaszában és területén, legyen szó akár a stratégiai döntések meghozataláról, akár az ESZP végrehajtásának ellenőrzéséről, és ismételten hangsúlyozza elkötelezettségét aziránt, hogy az európai szomszédságpolitika végrehajtása során továbbra is gyakorolni fogja ellenőrzési jogát, többek között a Bizottsággal az ENPI felhasználásáról folytatott rendszeres vitákon keresztül; ugyanakkor sajnálja, hogy korlátozott hozzáféréssel rendelkezik a dokumentumokhoz a vonatkozó programozási dokumentumok előkészítése során; kéri továbbá, hogy a Parlament kapjon lehetőséget az ESZP-partnerországokkal zajló tárgyalások tárgyát képező valamennyi nemzetközi megállapodás tárgyalási megbízásához való hozzáférésre az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdésével összhangban, amelynek értelmében a Parlamentet haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell a folyamat minden állomásáról;

56.

örömmel fogadja a Tanács döntését, hogy 2011 második felében második csúcstalálkozóra hívja össze a keleti partnerség résztvevőit; e tekintetben felszólítja az Európai Unió tagállamait, hogy éljenek e lehetőséggel az elért fejlődés felmérésére és a keleti partnerség stratégiai irányításának további felülvizsgálatára, hogy ez a jövőben is lényegi eredményekkel járjon;

57.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ), a Régiók Bizottságának, az ESZP-országok kormányainak és nemzeti parlamentjeinek, az EBESZ-nek és az Európa Tanácsnak.