2.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 296/19

—

tekintettel a csatlakozási szerződéshez csatolt, a litvániai Ignalina Atomerőműről szóló 4. jegyzőkönyvre és a szlovákiai Bohunice V1. Atomerőmű 1. és 2. reaktorblokkjáról szóló 9. jegyzőkönyvre, valamint a Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióba történő felvételének feltételeiről és részletes szabályairól szóló jegyzőkönyv 30. cikkére,

—

tekintettel a litvániai Ignalina Atomerőműről szóló 4. jegyzőkönyv végrehajtásáról (1), a szlovákiai Bohunice V1 Atomerőmű 1. és 2. blokkjáról szóló 9. jegyzőkönyv végrehajtásáról (2) és a bulgáriai Kozloduj Atomerőmű 1–4-es reaktorblokkjának leszerelésével kapcsolatos uniós pénzügyi támogatásról (Kozloduj-program) szóló (3) tanácsi rendeletekre,

—

tekintettel a nukleáris létesítmények leszerelésére, illetve a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok kezelésére szánt pénzügyi források felhasználásáról szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági közleményre (COM(2007)0794) és az „Uniós leszerelési finanszírozás adatai” című kísérő dokumentumra (SEC(2007)1654),

—

tekintettel a nukleáris létesítmények leszerelésére szolgáló pénzügyi források kezeléséről szóló, 2006. október 24-i bizottsági ajánlásra (4),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7-0054/2011),

A.

mivel a három uniós tagjelölt ország - Litvánia, Szlovákia és Bulgária - régi atomerőműveket üzemeltetett, melyek bezárásáról megegyeztek, és a csatlakozási tárgyalások eredményeként mindhárom érintett atomerőmű tekintetében meghatározták a bezárás időpontját,

B.

mivel az EU elismerte, hogy ezen atomerőművek reaktorblokkjainak korai leállítása és későbbi leszerelése olyan jelentős pénzügyi és gazdasági teher, amelyet az érintett tagállamok nem tudnak teljes egészében fedezni, ezért a csatlakozási szerződések és az ezeket végrehajtó későbbi tanácsi rendeletek az adott tagállamok pénzügyi támogatásáról rendelkeztek, mivel azonban nem volt egyértelműen eldöntve, hogy a támogatásnak fedeznie kell-e a teljes leszerelési költséget, vagy kárpótolnia minden gazdasági következményért; megállapítja, hogy Bulgária és Szlovákia egyelőre továbbra is nettó villamosenergia-exportőrök maradnak,

C.

mivel a támogatás az alábbi területeken rendelkezik intézkedésekről:

D.

mivel a támogatás a csatlakozást és az érintett reaktorblokkok leállítását megelőzően kezdődött, és a pénzeszközök a Nemzetközi Leszerelési Támogatási Alapokban gyűltek, miközben folytak az igazgatási előkészületek,

E.

mivel a nukleáris létesítmények leállítása és a belőlük származó hulladékok kezelése technikailag összetett, jelentős pénzügyi forrásokat megkövetelő művelet, amely környezeti, technikai, szociális és anyagi felelősséggel jár,

1.

tudomásul veszi, hogy Litvánia, Szlovákia és Bulgária határidőre teljesítette a csatlakozási szerződésben a három erőmű érintett reaktorblokkjainak bezárására vonatkozó kötelezettségvállalásait: az Ignalina Atomerőmű 1. reaktorblokkját 2004. december 31-én, 2. reaktorblokkját pedig 2009. december 31-én leállították; a Bohunice V1 Atomerőmű 1. reaktorblokkját 2006. december 31-én, 2. reaktorblokkját pedig 2008. december 31-én állították le; a Kozloduj Atomerőmű 1. és 2. reaktorblokkját 2002. december 31-én, 3. és 4. reaktorblokkját pedig 2006. december 31-én állították le;

2.

megjegyzi továbbá, hogy mindhárom tagállam próbált az erőművek lezárására vonatkozó politikai kötelezettségvállalások tekintetében újabb tárgyalásokat folytatni, és ez késleltette a folyamatot;

3.

tudomásul veszi, hogy a pénzügyi támogatás nyújtásának van jogalapja; megjegyzi, hogy az összegek évente bizottsági határozattal kerülnek megállapításra, amely határozat alapját az egyedi éves kombinált programdokumentumok képezik, lehetővé téve a jóváhagyott projektek fejlesztését és a finanszírozásuk feletti ellenőrzést;

4.

megjegyzi, hogy a leszerelés területére vonatkozó uniós tapasztalatok és adatok korlátozott voltából fakadóan a pénzügyi támogatásról a felső pénzügyi határ meghatározásának lehetősége nélkül született döntés; megjegyzi, hogy a felső határ meghatározásának feltételei még akkor sem álltak rendelkezésre, miután elkészültek a leszerelési tervek és stratégiák, ami azt jelentette, hogy a további pénzügyi támogatásról fokozatosan, eseti mérlegelés alapján kellett dönteni;

5.

megítélése szerint a közösségi támogatás célja, hogy támogassa e három tagállamot a korai rögzített bezárási határidők keltette pénzügyi és gazdasági teherrel való megbirkózásban, továbbá a jelentős leszerelési munka költségeinek fedezése, energiaprojektekbe való befektetés az energiafüggőség csökkentése céljából, és az erőművek leszereléséből fakadó társadalmi hatások enyhítésének segítése terén; megjegyzi azonban, hogy az erőművek leszerelési költségei mindhárom esetben meghaladták a tervezett EU-támogatás mértékét, és valószínűleg túllépik a kezdeti becsléseket is; azt is megjegyzi, hogy e pénzeszközök nagy részét energiaprojektekre és nem a pénzügyi támogatás fő céljára, azaz az atomerőművek leszerelésére használták fel;

6.

meggyőződése, hogy az Európai Unió szolidaritási koncepciója ténylegesen hozzájárult a korai bezárás energiaágazatban kifejtett gazdasági hatásainak mérsékléséhez; megjegyzi azonban, hogy e jelentés készítésekor a tényleges leszerelés még kezdeti szakaszban jár;

7.

megállapítja, hogy az érintett atomerőművek leszerelését valamennyi európai ember biztonsága és egészsége érdekében a legmagasabb prioritásként kell kezelni;

8.

attól tart, hogy a leszerelési intézkedések pénzügyi forrásainak hiánya késleltetni fogja az atomerőművek leszerelését, és veszélyezteti a környezetet és az emberi egészséget;

9.

hangsúlyozza, hogy a biztonság kérdésének rendkívüli jelentősége van a szóban forgó három atomerőmű idő előtt bezárt blokkjainak leszerelését illetően; felkéri ezért a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezt tartsák szem előtt az általában a nukleáris leszerelésre és különösen e három leszerelési programra vonatkozó jövőbeni határozataikban; felszólítja a Bizottságot, hogy szervezze meg a megfelelő összehangolást a tagállamokkal, és állapítson meg pontos menetrendet a projektek befejezésére nézve;

10.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a szóban forgó három leszerelési program részletes leszerelési tervei még nem kerültek véglegesítésre, és ennek következtében nincs elegendő adat az adott projektek ütemtervéről, költségeiről és finanszírozási forrásairól; sürgeti ezért az érintett nemzeti testületeket a tervek véglegesítésére, a Bizottságot pedig az e folyamatról való beszámolásra és a leszerelési projektek részletes, hosszú távú pénzügyi tervének biztosítására; felkéri a Bizottságot, hogy egyértelműen határozza meg az e tervek megvalósításához szükséges uniós finanszírozás mértékét;

11.

felszólítja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy miként lehetne átalakítani a leszerelési tevékenységek finanszírozásának uniós módszereit a tagállamokban alkalmazott stratégiákra és nemzeti közigazgatási struktúráikra tekintettel, és úgy egyszerűsíteni az alapok kezelésének szabályait, hogy azok ne érintsék a leszerelési tevékenységek biztonságát;

12.

megállapítja, hogy hiányzik az egyértelmű felelősségmegosztás a finanszírozásban részt vevők és a leszerelési folyamat résztvevői között; úgy véli, hogy a Bizottságnak kell a fő felelősséget vállalnia az uniós támogatás végrehajtásáért, és közös irányítást kell megvalósítani az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD);

13.

úgy véli, hogy a szerződések odaítélésekor alkalmazni kell a közösségi viszonosság kritériumát az európai vállalkozások javára, különösen az energiaipari ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 58. cikkében meghatározott elvek alkalmazása révén;

14.

megjegyzi, hogy az Európai Unió által a három tagállamnak együttesen 2013 végéig nyújtandó teljes pénzügyi támogatás 2 847,78 millió EUR-t tesz ki; rámutat, hogy jóllehet vannak különbségek az atomerőművek között – különösen a fűtőelem-tárolás tekintetében –, a programok lényegében azonos technológiát alkalmaznak; megjegyzi azonban, hogy jelentős különbségek vannak a kiutalt összegek tekintetében: Ignalina Atomerőmű (2 reaktorblokk) 1 367 millió EUR; Bohunice Atomerőmű (2 reaktorblokk) 613 millió EUR; és Kozloduj Atomerőmű (4 reaktorblokk) 867,78 millió EUR;

15.

megjegyzi, hogy a 2009. év végén rendelkezésre álló adatok szerint eltér a tagállamok helyzete a kifizetett összegek tekintetében: Ignalina összesen 1 367 millió EUR, lekötve 875,5 millió EUR (64,04 %), kifizetve 760,4 millió EUR (55,62 %); Bohunice: összesen 613 millió EUR, lekötve 363,72 millió EUR (59,33 %), kifizetve 157,87 millió EUR (25,75 %); Kozloduj: összesen 867,78 millió EUR, lekötve 567,78 millió EUR (65,42 %), kifizetve 363,149 millió EUR (41,84 %), főképp az eltérő bezárási időpontok miatt;

16.

megítélése szerint teljes átláthatósággal kell kezelni az alapokat és felhasználni azok forrásait; elismeri, hogy a pénzügyi források átlátható és ésszerű kezelése, valamint a szakszerű külső ellenőrzés rendkívül fontos az energiapiacon belüli tisztességes verseny biztosítása szempontjából; átláthatóságot és nyilvános részvételt javasol ezen a területen;

17.

tudomásul veszi a következő befejezett ellenőrzéseket és értékeléseket: „A Litvániának és Szlovákiának nyújtott leszerelési támogatás időközi értékelése” (2007), mindhárom program 2007-es európai bizottsági belső értékelése, a központi projektirányító ügynökség Ignalina vonatkozásában végzett 2008. és 2009. évi európai számvevőszéki ellenőrzése, európai számvevőszéki ellenőrzés a DAS 2008 előkészítése tekintetében, az Európai Számvevőszék 2009. évi megvalósíthatósági tanulmánya; és megjegyzi a következő, folyamatban lévő tevékenységeket: a Bizottság 2011 elejére várható közleménye; az Európai Bizottság BIDSF tekintetében végzett külső pénzügyi ellenőrzése, mindhárom programnak az Európai Számvevőszék általi teljes körű teljesítményértékelése;

18.

úgy véli, hogy figyelemmel a jelentős pénzösszegekre, a pénzeszközök hasznosításának újszerűségére, a folyamat során felmerült ismeretlen tényezőkre, és a számos módosításra, kiigazításra és további pénzeszközök kiutalására, az elvégzett ellenőrzések száma és mértéke elégtelennek tűnik; sajnálja, hogy a Litvániának és Szlovákiának nyújtott leszerelési támogatás Bizottság általi, 2007. szeptemberi időközi értékelése nem terjedt ki Bulgáriára (amely akkor már szintén támogatásban részesült);

19.

sajnálja, hogy a Bizottság nem nyújt be éves jelentést az Európai Parlamentnek az atomerőművek leszerelésére elkülönített pénzügyi források felhasználásáról; felhívja ezért a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel és számoljon be évente az Európai Parlamentnek a pénzeszközök felhasználásának javításáról és annak valószínűségéről, hogy az e három atomerőmű reaktorainak leszerelésére felhalmozott pénzeszközök a következő három év során felhasználásra kerülnek-e;

20.

felkéri a Bizottságot, hogy végezzen elemzést annak megállapítására, hogy az elkövetkező leszerelési projektekre van lehetőség 2013-ig összegek kiutalására, különösen mivel a leszerelési engedélyt Bohunice vonatkozásában 2011 júliusában, Kozloduj vonatkozásában pedig 2011 és 2012 végén fogják kiadni;

21.

felkéri a Bizottságot, hogy az uniós források bármilyen további elosztása előtt nyújtson összehasonlító tájékoztatást a leszerelési folyamat különböző szakaszainak induló és módosított ütemterveinek végrehajtásáról, illetve az energia- és szociálpolitika területén hozott intézkedésekről;

22.

felkéri a Bizottságot, hogy számoljon be azokról a konkrét előnyökről, amelyek a tagállami irányítóbizottságnak a támogatási programok végrehajtása céljából történt 2007-es létrehozásából származnak, és adjon számot az azóta lezajlott eljárási változásokról;

23.

megjegyzi, hogy az Európai Számvevőszék vizsgálata még folyik; úgy véli, hogy ez segíthet a pénzeszközök felhasználási céljainak és hatékonyságának feltárásában, valamint életképes javaslatokat adhat a jövőre nézve, és segíthet a leszerelés elvégzéséhez szükséges további finanszírozás felmérésében; úgy véli, hogy mivel a vizsgálat teljes körű teljesítményértékelés, a következőket kell pontosítania:

24.

úgy véli, hogy a kiutalt uniós összegekből a 2007–2013-as időszakban finanszírozandó jövőbeni tevékenységeket illetően a következő kérdéseket kell tisztázni:

25.

aggodalommal állapítja meg, hogy nem hoztak létre uniós csoportot mindhárom projekt koordinátorainak és szakértőinek részvételével, amely lehetővé tette volna a leszerelési program uniós tapasztalatok alapján, egész csomagként történő kezelését, lehetővé téve a három ügy közötti szinergiákat;

26.

hangsúlyozza, hogy fokozott összehangolás szükséges a három program között a tevékenységek jobb tervezésének és a tapasztalatok megosztásának biztosítása érdekében; úgy véli, hogy az Európai Unió teljes egészében hasznára fordíthatja ezt a tapasztalatot, mivel az atomerőműveket gazdasági élettartamuk végén vonják ki a használatból; ezért felkér minden érintett felet, hogy dolgozza ki és gyűjtse össze a legjobb leszerelési gyakorlatokat, és biztosítsa a megszerzett tapasztalatok és adatok legjobb felhasználását az atomerőművel rendelkező többi tagállam körében;

27.

felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy koordinációs csoportot, amelynek a következő feladatokat kell ellátnia:

28.

megjegyzi, hogy a leállítási műveletek finanszírozására a „szennyező fizet” elvet kell alkalmazni és a nukleáris létesítmények üzemeltetőinek biztosítaniuk kell, hogy még a nukleáris létesítmények tényleges működtetése során megfelelő pénzügyi forrásokat irányoznak elő a jövőbeli leállítási költségek fedezésére;

29.

megállapítja, hogy a reaktorok idő előtti bezárása megakadályozta a szükséges összegek tervezett felhalmozását a megfelelő nemzeti alapokban, amelyek célja az erőművek leszerelésével kapcsolatos összes költség fedezése volt;

30.

figyelembe véve a tagállamok által alkalmazott különböző stratégiákat, felhívja a Bizottságot, hogy térképezze fel a leállítás finanszírozását szolgáló eljárások összehangolásának lehetséges módjait az EU-ban, hogy biztosítani lehessen a szükséges pénzügyi források időben történő felhalmozását, a leállítási folyamat biztonságosságának veszélyeztetése nélkül;

31.

örvendetesnek tartja, hogy az Ignalina-program energiahatékonysági és villamosenergia-ellátás biztosítását célzó projektjeinek végrehajtása zömmel folyik vagy már be is fejeződött;

32.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a hulladékkezelési infrastruktúrával kapcsolatos fő projektek (kiégett fűtőelemek tárolására és hulladéktároló létesítményre irányuló projekt) súlyos késedelmeket szenvedtek, amelyek miatt az eredeti becslésekhez képest további költségek merültek fel; megjegyzi, hogy a rendszerbe épített tartalékok csaknem kimerültek, és a késedelmek a teljes leszerelési terv kritikus útvonalát is fenyegethetik a költségek arányos növekedése mellett; felhívja a Bizottságot, hogy számoljon be a projekt menetrendje újraértékelésének eredményeiről;

33.

megjegyzi, hogy a pénzeszközök jelentős hányadát energiaprojektekre irányozták elő, hogy még mindig jelentős finanszírozás szükséges a leszereléshez, és hogy erre a nemzeti pénzeszközök nem elegendőek: az Ignalina Atomerőmű állami leszerelési alapja eddig alig valamivel 100 millió EUR feletti összeget halmozott fel (miközben csak a leszerelés technikai költségei a 987–1 300 millió EUR tartományban lesznek), és ennek jelentős hányadát a leszereléssel össze nem függő projektekre használták fel; e tekintetben elsősorban a tagállamok részéről megfelelő intézkedésekre hív fel;

34.

üdvözli a Bohunice-program előrehaladását;

35.

megjegyzi, hogy míg a közösségi támogatást a nukleáris létesítmények, különösen a V1 reaktorok leszerelésére, illetve az ellátásbiztonságra szánták, a nemzeti nukleáris alap nem különített el finanszírozási forrásokat a folyamatban lévő A1 leszerelési projektre;

36.

megjegyzi, hogy egyes leszerelési projektek, úgymint a terület fizikai védelmét szolgáló rendszer újjáépítése, a régebbi berendezések hulladékkezelési projektje és az átmeneti radioaktívhulladék-tároló bohunicei telephelyen történő megépítése jelentős kivitelezési késedelmet szenvedett; sürgeti a Bizottságot és a szlovák oldalt, hogy tegyen lépéseket a késedelem megelőzésére annak érdekében, hogy elkerülje a leszerelési munkálatok menetrend szerinti előrehaladásának veszélyeztetését;

37.

üdvözli a Kozloduj-program általánosságban jó műszaki és pénzügyi teljesítményét, és az 1-4. reaktorblokk leszerelési stratégiájának felülvizsgálatát, aminek következtében az eredeti késleltetett bontási stratégia azonnali folyamatos bontási stratégiává alakult;

38.

aggodalommal jegyzi meg, hogy az energiaprojektek meglehetősen magas részesedést képviselnek az előirányzott állami pénzeszközök között; felszólítja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a hátralévő energiaprojektek végrehajtását és számoljon be az eredményekről; a Kozloduj-program további részében a „Leszerelés és hulladék” projektek arányának emelését kéri;

39.

hangsúlyozza a jelenleg az 1-2. reaktorblokkért felelős, radioaktív hulladékot kezelő állami vállalat (SERAW) és a 3-4. reaktorblokkért felelős Kozloduj Atomerőmű közötti átfogó igazgatási együttműködés szükségességét; felhívja a bolgár oldalt, hogy végezzen elemezést, és kellő időben hajtsa végre a szükséges javító intézkedéseket a megosztott irányításra vonatkozóan, illetve mielőbb vonja közös irányítás alá az 1-4. reaktorblokkot;

40.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint Bulgária, Litvánia és Szlovákia kormányának.