52011DC0662

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 4

2. Innovatív pénzügyi eszközök az uniós költségvetés kiadásai között 5

2.1. Alkalmazási kör és ágazatok 5

2.2. Az uniós költségvetést érintő kockázatok kezelése 6

2.3. Az innovatív pénzügyi eszközök indokoltsága 7

2.3.1. Uniós szakpolitikai célok követése 7

2.3.2. A közkiadások hatékonyságának és hatásosságának növelése 8

2.3.3. A magasabb teljesítmény és a pénzügyi fegyelem előmozdítása 8

2.3.4. Az uniós költségvetés multiplikatív hatása 9

3. A 2007–2013 közötti pénzügyi keret innovatív pénzügyi eszközei végrehajtásának értékelése 9

3.1. A meglévő eszközök tanulságai 9

3.1.1. Tapasztalatok, amikre építeni lehet 9

3.1.2. Az innovatív pénzügyi eszközök biztosítják a finanszírozáshoz való hozzáférést, ösztönzik a termékfejlesztést és előmozdítják a bevált módszereket 10

3.1.3. Fokozott koherencia az eszközök között 10

3.1.4. Az uniós szintű eszközök irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos szempontok 11

3.1.5. További lehetőségek az eszközök láthatóságának és átláthatóságának fokozására 12

3.1.6. Az új kockázatmegosztó megoldásokkal nagyobb finanszírozási volumen érhető el 12

4. A 2014–2020 közötti pénzügyi keret innovatív pénzügyi eszközei 13

5. Az innovatítv pénzügyi eszközök új kerete 15

5.1. Közös szabályok az eszközök egyszerűsítése és racionalizálása érdekében 15

5.1.1. Európai uniós eszközök 15

5.1.2. A strukturális alapokból támogatott eszközök 15

5.1.3. A belső politikai eszközök külső dimenziója 16

5.1.4. Külpolitikai eszközök 16

5.2. Az EU tőkefinanszírozási és hitelfinanszírozási platformjainak tartalma 16

5.2.1. A platformok hatálya 16

5.2.2. Egyedi működési követelmények 17

5.2.3. A pénzügyi eszközök végrehajtása 18

6. Következtetések és következő lépések 18

Melléklet: A 2007–2013 közötti pénzügyi keret innovatív pénzügyi eszközeinek bemutatása

BEVEZETÉS

Az innovatív pénzügyi eszközök egyre nagyobb szereppel bírnak majd a 2014–2020 közötti időszak szóló többéves pénzügyi keret uniós költségvetési kiadásai között. Ez a közlemény a Bizottságnak az innovatív pénzügyi eszközök tervezésével és kezelésével kapcsolatos megközelítését mutatja be. A Bizottság olyan innovatív pénzügyi eszközök kidolgozására törekszik, amelyek az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló célkitűzéseit rendkívül hatékonyan és eredményesen követik, arra a sokrétű tapasztalatra építve, amelyet a jelenlegi többéves pénzügyi keret alatt működő eszközök kezelése kapcsán sikerült felhalmozni.

Valószínűsíthető, hogy a gazdasági és pénzügyi válság hatásainak egy része a következő többéves pénzügyi keret első éveire is áthúzódik, és befolyással lesz a pénzügyi piacok működésére az elkövetkező években. A fiskális konszolidáció érdekében tett lépések tovább fogják szűkíteni a közfinanszírozású beruházásokra tagállami szinten rendelkezésre álló kapacitásokat, és ezzel egyidejűleg a pénzügyi intézmények szabályozásának szerkezeti változásai is hatással lesznek ezen intézményeknek bizonyos eszközkategóriák és kockázattípusok iránt mutatott érdeklődésére. A makrogazdasági piaci fejlemények továbbra is éreztetik majd hatásukat a magas növekedési potenciállal bíró és az Európa 2020 célkitűzéseit támogató, innovatív tevékenységek számára elérhető kockázati tőke kínálatában. Az olyan növekedésgeneráló tevékenységek, mint az infrastruktúrafejlesztés, a kkv-szektor és az innováció tőkéhez való hozzáférésének a többéves pénzügyi keret teljes időtávján keresztül történő biztosítása érdekében szükség lesz a kockázatkerülés jelenlegi szintjének mérséklésére, amiben az innovatív pénzügyi eszközök fontos szerepet játszhatnak.

A megfelelő szabályozói intézkedésekkel kombinálva az innovatív pénzügyi eszközök hozzájárulhatnak a pénzügyi piacok (tőkepiacok és részvénypiacok) fejlődéséhez, konszolidációjához, valamint az EU pénzügyi piacának magasabb fokú integrációjához, ami által alternatív finanszírozási források nyílhatnak meg a növekedésgeneráló ágazatok számára. Az egységes piaci intézkedéscsomag[1] kiemeli a pénzügyi piacok fejlődésének a növekedés új formái felé vezető út kiépítésében betöltött kulcsszerepét. A pénzügyi szolgáltatások szabályozása területén végrehajtott reformok nagyon jelentős mértékben hozzájárulnak a fenntartható és inkluzív növekedés elősegítéséhez, amelyhez az Európa pénzügyi piacaiba és annak szereplőibe vetett megerősített bizalom szolgál alapul.

Az energiahatékonyság javításához, a megújuló energiaforrásokhoz és a kapcsolódó infrastruktúrákhoz kötődő beruházások katalizálásával az innovatív pénzügyi eszközök hozzájárulhatnak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes gazdaságra, illetve társadalomra való áttérés előmozdításához.

Az innovatív pénzügyi eszközök világosan megjelennek a jövőbeni uniós finanszírozást meghatározó stratégiai dokumentumokban is. A következő többéves pénzügyi keretről[2] és a költségvetés felülvizsgálatáról[3] szóló bizottsági közlemények megállapítják, hogy az innovatív pénzügyi eszközök fontos új finanszírozási forrást biztosíthatnak a stratégiai beruházásokhoz, hosszú távú, fenntartható beruházásokat támogatva ezáltal a költségvetési megszorítások idején. Az uniós hozzáadott érték demonstrálása érdekében az eszközöket azokra a beazonosítható piaci kudarcokra/tökéletlenségekre kell összpontosítani, amelyeket megfelelően lehet uniós szinten kezelni, figyelembe véve a tagállami pénzügyi piacok állapotát, a jogi és szabályozói környezetet, valamint a végső kedvezményezettek szükségleteit.

Az Európa 2020 stratégia[4] az innovatív pénzügyi eszközök fokozott mértékű bevonásával számol, mint a stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre épülő célkitűzéseinek támogatására uniós és tagállami szinten elérhető állami és magánforrásokat összevonó, következetes finanszírozási stratégia része. A stratégia a költségvetési rendelet folyamatban lévő felülvizsgálatával kínálkozó alkalom kihasználására törekszik az innovatív pénzügyi eszközökben rejlő lehetőségek kiépítésére a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás egyidejű biztosítása mellett. A költségvetési rendelet hároméves felülvizsgálata keretében tett módosító javaslatában a Bizottság egy új címet szentelt a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos költségvetési gazdálkodásnak[5].

Az Európa 2020 stratégia továbbá az EU finanszírozási eszközeinek jelenlegi széttöredezettségét is kezelni igyekszik. E tekintetben az eszközöknek (például az egymást erősítő vagy kiegészítő eszközöknek) a politikákon átívelő csoportosítása – „a politikánként egy eszköz” megközelítés helyett – elősegítené az Európa 2020 kiemelt kezdeményezései alatti célkitűzések elérését, többek között azáltal, hogy a politikákon átívelő megközelítésből fakadó földrajzi és ágazati diverzifikáció a kockázat átfogó csökkentése révén segítene az Európa 2020 prioritási területeihez vonzani a befektetőket. Végezetül az Európa 2020 stratégiában hangsúlyos elemként jelenik meg a köz- és magánszféra közötti partnerségeknek (PPP-k) az innovatív finanszírozásban betöltött szerepe. A köz- és magánszféra közötti partnerségről szóló közleményben[6] leírtak szerint a PPP-k hatékonyabb megoldásokat tudnak kínálni a fenntartható infrastruktúra, valamint a stratégiai közjavak és szolgáltatások terén.

A mostani közlemény számba veszi az innovatív pénzügyi eszközök új keretével kapcsolatban a többéves pénzügyi keret előkészítési szakasza folyamán a bizottsági szolgálatok által – a finanszírozási partnerekkel és egyéb érintettekkel együttműködésben elvégzett, korábbi értékelésekre és vizsgálatokra épülő – elemzőmunka eredményeit. A közlemény az innovatív pénzügyi eszközök tervezését és kezelését szakpolitikai ágazatokon átívelően vizsgálja, illetve meghatározza az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit támogató innovatív pénzügyi eszközök egyszerűbb, átfogó, rendkívül hatékony és eredményes készletének létrehozására irányuló bizottsági törekvés következő lépéseit.

INNOVATÍV PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK AZ UNIÓS KÖLTSÉGVETÉS KIADÁSAI KÖZÖTT

Alkalmazási kör és ágazatok

Az uniós költségvetésnek innovatív pénzügyi eszközökön keresztül történő felhasználása nem új jelenség, hiszen az EU költségvetésének ilyen eszközökben történő első felhasználására több mint tíz évvel ezelőtt került sor. E közleményben az „innovatív pénzügyi eszköz” kifejezés alatt a tisztán támogatásként nyújtott eszközöktől eltérő beavatkozási formákat kell érteni. Ebben az értelemben az innovatív pénzügyi eszközök az esetek széles körét lefedik, ahol a költségvetésből nyújtott pénzügyi támogatás a teljes mértékben támogatásként nyújtott forrástól eltérő formát ölt, így ide tartoznak azok az esetek is, amikor az uniós támogatást pénzügyi intézményektől származó kölcsönökkel vegyítik. Az innovatív pénzügyi eszközök fokozottabb használatára irányuló törekvés mögött ugyanakkor nem a támogatásoknak a pénzügyi eszközökkel való kiváltásának szándéka áll – hiszen támogatásokra egy sor területen továbbra is szükség lesz –, hanem a támogatási formának egyéb finanszírozási formákkal való kiegészítése az uniós szakpolitikai célok megvalósítására irányuló projektek támogatása során.

Az e közleményben érintett innovatív pénzügyi eszközök közé tartoznak a tőke-/kockázatitőke-finanszírozást biztosító eszközök , vagy az olyan hitelfinanszírozást biztosító eszközök , mint a nagy számú, finanszírozáshoz nehezen jutó végső kedvezményezettnek kölcsönt nyújtó közvetítő részére adott kölcsönök és garanciák, vagy a pénzügyi intézményekkel való kockázatmegosztás a finanszírozási volumen, illetve ezáltal az uniós költségvetésből finanszírozott beavatkozás hatásának növelése érdekében. Indokolt esetben az ilyen uniós támogatást közvetetett módon, befektetési céleszközön keresztül is lehet nyújtani, különösen akkor, ha az állami befektetők mellett a magánbefektetők részvétele is kívánatos. A jelenleg meglévő eszközökről a melléklet tartalmaz egy rövid leírást.

A pénzügyi eszközök egy sor szakpolitikai területen különösen alkalmasak az optimálistól elmaradó befektetési helyzetek kezelésére, azaz például felhasználhatók olyan vállalkozások vagy infrastruktúrák finanszírozására, amelyek pénzügyileg életképesek lehetnek ugyan (például jövedelemtermelő képességük alapján), de (egyelőre) nem jutnak elegendő finanszírozási forráshoz a piacról. A pénzügyi eszközök fontosak például:

- a magánszféra növekedésgeneráló, munkahelyteremtő, a társadalmi befogadást ösztönző és/vagy innovatív kapacitásának fejlesztése szempontjából, például az induló vállalkozásoknak, kkv-knak, mikrovállalkozásoknak, szociális vállalkozásoknak, a humántőkébe való beruházásoknak, kutatóintézeteknek, üzleti és tudományparkoknak, illetve tudás- / technológiatranszferhez vagy szellemitulajdon-jogokba való befektetésekhez adott támogatáson keresztül;

- megfelelő finanszírozási struktúrák – például PPP-k – igénybevételével történő, rögzített bevételi pénzáramokkal rendelkező infrastruktúrák építésénél, amelyek által az uniós versenyképesség és fenntarthatóság olyan területeken erősödik, mint a közlekedési, a környezeti, az energia- és a digitális infrastruktúrák;

- a közjavak, például az éghajlatvédelem és a környezetvédelem előállítására irányuló magánberuházásokat ösztönző mechanizmusok támogatása szempontjából.

Ezeket a célkitűzéseket piaci torzulások, nem hatékony piaci szerkezetek létrehozása és a rossz hatékonysággal működő vállalkozások fenntartása nélkül, a Bizottságnak a jelenleg működő innovatív pénzügyi eszközök tekintetében alkalmazott döntési gyakorlata alapján egyértelművé tett állami támogatási szabályokkal összhangban kell elérni.

Az uniós költségvetést érintő kockázatok kezelése

Hangsúlyozni kell, hogy a költségvetésnek a pénzügyi eszközökön keresztüli felhasználása nem hordoz magában magasabb pénzügyi kockázatot, mint a támogatás formájában való felhasználás, hiszen a pénzügyi eszköz kialakításán és szerződéses keretein keresztül biztosított az, hogy az EU költségvetését érintő kockázat minden esetben a költségvetésből származó hozzájárulásra korlátozódik. A támogatásokkal szemben, azokban az esetekben, amikor a pénzügyi eszköz az elköltött uniós forrás befektetését is magában foglalja, a költségvetési hozzájárulás akár kamat vagy tőkemegtérülés formájában jelentkező hozamot is generálhat.

Az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) által társfinanszírozott eszközökkel foglalkozó, az Európai Parlament részére nemrég elkészített tanulmány[7] megerősítette, hogy „a formálisan értelmezett költségvetési kötelezettségek tekintetében valójában nagyon kevés aggály merül fel, vagy egyáltalán nem is merül fel. A társfinanszírozott eszközök mindegyike méretében korlátozott allokációkat jelent a programokhoz, így ezek az eszközök az eredeti kötelezettségvállaláson felül nem jelentenek kockázatot a költségvetésre nézve. Még azokban az esetekben is, amikor a pénzügyi eszköz valamilyen formájú garanciavállalással jár, az eszköz kialakításánál eredetileg vállalt kötelezettségen túl nem merül fel más kötelezettség.”

A költségvetési felülvizsgálatban megállapítottak szerint a hosszú távú üzleti potenciállal rendelkező projekteknél az uniós forrásokat szabály szerint a pénzügyi és a bankszektorral, különösen pedig az EBB-csoport vagy a tagállamok közpolitikai célokat követő pénzügyi intézményeivel együttműködésben kell felhasználni, de egyéb nemzetközi pénzügyi intézményekkel és a pénzügyi ágazat magánszereplőivel is együttműködve. Így biztosított az intézményeknél és a bizottsági szolgálatoknál meglévő tapasztalat és szaktudás egyedülálló keveréke az EU céljait előmozdító megoldások kidolgozása és végrehajtása során. A pénzügyi eszközök jól átgondolt rendszere, amely többek között – a díjazási és helyes kockázatmegosztási megállapodások által – megfelelő ösztönzési és érdekeltségi rendszert biztosít a Bizottsággal partneri viszonyt létesítő pénzügyi intézmények számára, mérsékli a végrehajtási kockázatokat és elősegíti az eszközök által támogatott szakpolitikai célok elérését.

Az innovatív pénzügyi eszközök indokoltsága

Uniós szakpolitikai célok követése

Az innovatív pénzügyi eszközök az uniós érdekű területek finanszírozásának biztosításán keresztül egyedi uniós szakpolitikai célok megvalósítására irányulnak például az innováció, a fenntartható növekedés vagy a munkahelyteremtés stb. területén. Az eszközök olyan piaci kudarcok / tökéletlenségek korrigálását szolgálják, amelyek miatt ezek a területek nem jutnak elegendő piaci finanszírozási forráshoz, például azért, mert a magánszektor túl kockázatosnak ítéli meg az adott területet. Így az innovatív pénzügyi eszközök azáltal, hogy proaktív módon – akár még azt megelőzően is, hogy a lehetőséget az üzleti szféra felismerné – kézzelfogható pénzügyi támogatást biztosítanak, kiegészíthetik, illetve továbbléphetnek a szabályozói kereteken, amelyek a kívánatosnak tekintett tevékenység kiépülésének feltételeit hivatottak biztosítani.

A pénzügyi hatáson felül, az uniós szinten végrehajtott pénzügyi eszközöknek fontos nem pénzügyi hatásuk is lehet, ilyen például a célpiacokon kifejtett demonstrációs hatás, amelyek más ágazatokat érintő szélesebb alkalmazást is kiválthat. A bevált módszereknek az uniós eszközökön keresztüli következetes alkalmazása és előmozdítása ösztönözheti a minőségi fejlődést bizonyos piacokon, például a kockázatitőke-piacokon, és idővel fokozhatja a közvetítők szakosodását, és egyúttal hozzájárul egy kevésbé töredezett uniós piac megteremtéséhez.

Az EU és az uniós szintű innovatív pénzügyi eszközök végrehajtásáért felelős pénzügyi intézmények tapasztalatát át lehet adni a nemzeti, regionális és a helyi szintű hatóságoknak. A készségek és a tudás határokon keresztüli transzferálása fontos szerepet játszhat a tagállami politikáknak a növekedéshez és az innováció-központú intézkedésekhez való igazításában, csökkentve ezáltal az európai gazdaságok közötti különbségeket és javítva a versenyképességet. Ezen nem pénzügyi hatások teljes mértékben csak akkor érhetők el, ha az eszközök tervezése és kezelése következetes módon történik.

A közkiadások hatékonyságának és hatásosságának növelése

Azáltal, hogy különböző forrásokból származó forrásokat vonnak össze, a pénzügyi eszközök katalizálhatják a feltárt piaci résekbe irányuló befektetéseket, elérhetik a méretgazdaságosságot és/vagy minimalizálhatják a kudarc kockázatát azokon a területeken, ahol a tagállamoknak önállóan nehéz lenne elérni a szükséges kritikus tömeget.

Az uniós fellépésnek meg kell felelnie a szubszidiaritás elvének; miként arra a Számvevőszék is rámutatott, az EU költségvetése által finanszírozott kiadásoknak olyan egyértelmű és látható eredményeket kell kínálniuk az EU és polgárai számára, amelyek nem lennének elérhetők kizárólag tagállami, regionális vagy helyi szintű kiadások által[8]. Egy uniós szintű eszköz uniós hozzáadott értéke akkor bizonyított, ha az eszköz (hatékonyság vagy méret tekintetében jelentkező) eredményei meghaladják azt, amit nemzeti keretekben történő finanszírozással lehetett volna elérni.

Feltételezve azt, hogy az uniós szintű eszköz uniós hozzáadott értéke demonstrálható, egy ilyen eszköz költség-haszon aránya valószínűsíthetően kedvezőbb, mint a tagállami, regionális vagy helyi szintű pénzügyi eszközök sorozatáé, ami a kezelt összegek nagyobb volumenének, a harmonizált végrehajtási standardokból és feltételekből fakadó költséghatékonyságnak, továbbá az alacsonyabb végrehajtási költségeknek (pl. a pénzügyi közvetítők által felszámított kezelési díjak) tudható be.

A magasabb teljesítmény és a pénzügyi fegyelem előmozdítása

A jól megtervezett innovatív pénzügyi eszközök a közpolitikai célok elérésének mérésére alkalmas megfelelő sikermutatók meghatározásával előmozdíthatják a jobb teljesítményt. A pénzügyi fegyelmet a végrehajtási keretek és az irányítási elvek lehetőségekhez mérten legmagasabb fokú, a bevált módszereknek megfelelő harmonizációja segíti elő.

A pénzügyi termékek tervezése során a tagállami és a helyi intézmények hozzáférhetnek az uniós intézményeknél felhalmozott tudáshoz, ami egyébként nem lenne elérhető számukra. Példaként említhetők a versenyképességi és innovációs keretprogramban végrehajtott európai garanciarendszerek. Számos tagállamban nem léteznek garanciatársaságok és az európai viszontgarancia rendszere azon új garanciaintézmények számára is fontos, amelyek még csak most építik fel a portfoliójukat. Az európai garancia és/vagy viszontgarancia megléte az új garanciaintézmények számára már a korai szakaszban lehetőséget teremt a garanciával biztosított összegek megnövelésére, vagy ilyen rendszerek létrehozására, ami számottevő hozzájárulást jelent az „intézményfejlesztés” tekintetében.

Az uniós költségvetés multiplikatív hatása

Az innovatív pénzügyi eszközök multiplikatív hatást kölcsönöznek az EU költségvetésének azáltal, hogy megkönnyítik további közfinanszírozású források és magánforrások elérését, illetve ilyen forrásokat vonzanak az uniós érdekű projektekhez a végrehajtási lánc különböző szintjein (azaz a közvetítőknél és a végső kedvezményezetteknél). A kockázatfedezésen vagy kockázati részesedésen keresztül az uniós beavatkozás befektetésre, vagy a befektetések növelésére ösztönözheti a befektetőket azokban az esetekben, ahol az EU költségvetésének támogatása nélkül a befektető egyáltalán nem, vagy kevesebbet fektetett volna be. Az ilyen pénzügyi „emelőhatást” vagy multiplikatív hatást a nemzetközi pénzügyi intézményeken keresztüli társfinanszírozáson vagy a végső kedvezményezetteknek a bankok és a garanciaintézmények által nyújtandó pótlólagos hitelállományon keresztül lehet elérni. Példaként említhető a kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus (RSFF), aminek keretében a projektek több mint 6 milliárd EUR forráshoz jutottak 2010 végén, miközben az uniós költségvetés kötelezettségvállalásai mindössze 0,5 milliárd EUR-t tettek ki.

Az innovatív pénzügyi eszköz teljes életciklusa alatt további multiplikatív hatás is elérhető, ha a tőke-visszafizetés, kamat, illetve tőkemegtérülés újrafelhasználható az eszköz céljaira. Ez a „forgóalap” jelleg jelentősen növelheti az eszköz hatókörét. Ezen időszakot követően az eredeti befektetés visszafizetése az esetleges megtérülésekkel együtt visszakerül a költségvetésbe, ami szintén hatással van a fellépés általános költséghatékonyságára.

A 2007–2013 KÖZÖTTI PÉNZÜGYI KERET INNOVATÍV PÉNZÜGYI ESZKÖZEI VÉGREHAJTÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE

A meglévő eszközök tanulságai

Tapasztalatok, amikre építeni lehet

A jelenleg meglévő innovatív pénzügyi eszközök egy része vonatkozásában (főleg a versenyképességi és innovációs program alá tartozók esetében) ellenőrzések, közbenső és utólagos értékelések és tanulmányok formájában elvégezték az eszközök értékelését[9]. A többi eszköz végrehajtása még mindig túl korai szakaszban jár ahhoz, hogy értékelni lehessen azokat. A bizottsági szolgálatok is számottevő gyakorlati tapasztalatot szereztek az ilyen eszközök kezelésével kapcsolatban, ideértve a költségvetési kezelésüket is. E tekintetben egy lényegi megállapítás, hogy a meglévő innovatív pénzügyi eszközök kidolgozásának egyedi jellege miatt a támogatott területek és kedvezményezettek tekintetében egyes eszközök átfedésben vannak egymással, tervezési és végrehajtási modelljeik eltérnek, ez pedig zavart okozhat az érintett feleknél és a kedvezményezetteknél.

Ha az eszközök nagyobb volumenű kihelyezése a cél, a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keret új generációs pénzügyi eszközeinek tervezésekor hangsúlyt kell helyezni a meglévő pénzügyi eszközökkel kapcsolatban szerzett tapasztalatok felhasználására annak érdekében, hogy a piaci követelményekkel és bevált módszerekkel összhangban lévő, az átfedéseket kiküszöbölő, a végrehajtás menetét egyszerűsítő megfelelő szabályok, útmutatások és standardok kerüljenek kidolgozásra az innovatív pénzügyi eszközök tervezése és végrehajtása vonatkozásában. Ez, illetve az uniós szinten javasolt innovatív pénzügyi eszközök szakpolitikákon átívelő megfelelő csoportosítása, valamint a strukturális alapokból finanszírozott programok keretében tagállami, regionális, transznacionális vagy határokon átnyúló szinten végrehajtott ilyen eszközökkel kialakítandó fokozott konzisztencia biztosítani fogják az innovatív pénzügyi eszközök optimális hatását és a következő többéves pénzügyi keret uniós hozzáadott értékét.

Az innovatív pénzügyi eszközök biztosítják a finanszírozáshoz való hozzáférést, ösztönzik a termékfejlesztést és előmozdítják a bevált módszereket

A meglévő innovatív pénzügyi eszközökkel kapcsolatban elvégzett ellenőrzések és értékelések különösen pozitívak az eszközök révén elért eredmények tekintetében. A meglévő eszközök olyan esetekben biztosítottak finanszírozást, ahol a kedvezményezetteknek semmilyen egyéb lehetőség nem állt rendelkezésükre a szükséges források előteremtésére, vagy a szükségesnél csak kevesebb forrást tudtak volna szerezni. Az eszközök továbbá segítettek ösztönözni a pénzügyi közvetítőket arra, hogy új pénzügyi termékeket fejlesszenek, illetve kínáljanak helyi szinten. Az uniós programok végrehajtásával megbízott nemzetközi pénzügyi szervezetek az eszközök kezelésével és a bevált módszerek közvetlen előmozdításával kapcsolatos szaktudás biztosításán keresztül lehetővé tették az EU számára, hogy az országok széles köre számára kínálja eszközeit.

Az eszközök uniós hozzáadott értékével kapcsolatos megállapítások mindazonáltal vegyesek. A kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus (RSFF) értékelése rámutatott, hogy ez az eszköz egyike azon kevés pénzügyi eszközöknek, amelyek elérhetőek maradtak az innovatív cégek és szervezetek számára miközben a bankok és egyéb pénzügyi intézmények korlátozták a magas kockázattal járó beruházások finanszírozáshoz jutását a K+F és az innováció területén. A versenyképességi és innovációs keretprogram alatt futó kkv-garanciakerettel kapcsolatban a Számvevőszék megállapította, hogy az uniós hozzáadott érték nem bizonyított, mivel „ a kkv-garanciakeret eredményeit nemzeti keretek közötti finanszírozással is el lehetett volna érni .” Ezzel szemben a vállalkozási és innovációs program (EIP) záróértékelése azt állapította meg, hogy „ a kkv-garancia kölcsön- és mikrohitel-komponensei […] olyan finanszírozási keresletet elégítenek ki, amely egyébként kielégítetlenül maradt volna. ” A Bizottság – hangsúlyozva azt, hogy az uniós hozzáadott érték megalapozott feltételezésre épül, miként azt a független értékelés is megerősítette – elfogadta azt az ajánlást, hogy az eszköz utóda esetében meg kell vizsgálni, miként maximalizálható az uniós hozzáadott érték. A 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keret alá tartozó pénzügyi eszközök új generációjának tervezésénél az uniós hozzáadott érték biztosítása fokozott figyelmet kap.

Fokozott koherencia az eszközök között

A kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus (RSFF) értékelésében szerepel, hogy az uniós alapok által támogatott tevékenységek széles köre – „a hetedik keretprogram keretében támogatott felderítő kutatástól a strukturális alapokból támogatott regionális kutatási kapacitásépítésen át a versenyképességi és innovációs program innovatív finanszírozási mechanizmusaival bezárólag” – hozzájárul az EU kutatási és innovációs kapacitásainak általános fejlődéséhez. Az RSFF-et a többi eszközhöz viszonyítva „inkább kiegészítőnek, mint kiszorítónak” találták. Ugyanakkor a mostani pénzügyi keret egyes eszközeinek ötletszerű kialakítása miatt előfordulnak inkoherens és nem következetes megoldások, sőt, akár az EU költségvetéséből támogatott eszközök kerülendő duplikálódása is. A pénzügyi támogatási rendszerek jelenleg töredezettek is, és a használatban lévő végrehajtási módokat is a sokféleség jellemzi. A vállalkozási és innovációs program (EIP) záróértékelése például rámutatott arra, hogy átfedések vannak a versenyképességi és innovációs keretprogram, illetve a strukturális alapok pénzügyi eszközei között, továbbá a versenyképességi és innovációs keretprogram és a Progress mikrofinanszírozási eszköz között (a részletes leírást lásd a mellékletben)[10]. Az új keret fontos célkitűzése az inkoherens megoldások elkerülése, és az innovatív pénzügyi eszközök hatékonyságának általános javítása.

Az uniós szintű eszközök irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos szempontok

Miközben az innovatív pénzügyi eszközök végrehajtását a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és a megfelelő eljárások tekintetében megfelelő biztosítékokat nyújtó pénzügyi intézményekre bízták, a Bizottság megfelelő irányítási struktúrákban, például irányítóbizottságokban és felügyeleti testületekben való részvétele útján megőrizte a központilag irányított uniós szintű eszközök szakpolitikai céljai és a stratégiai irányai feletti ellenőrzést és befolyást. Ez nem jelent részvételt az innovatív pénzügyi eszközök napi szintű kezelésében, hiszen ez a tevékenység a megfelelően kinevezett menedzserek/irányítótestületek szakmai kompetenciájába, illetve felelősségi körébe tartozik.

A kockázatok felmérése és kezelése tekintetében a meglévő eszközökből nyert tapasztalatokra építve az innovatív pénzügyi eszközöknek már egészen az indulástól biztosított jól átgondolt és helyes tervezésével jelentős eredmények érhetők el. Az uniós szintű eszközök esetében a rendszerbe épített fékek és ellensúlyok lehetővé teszik a Bizottság és az illetékes költségvetési hatóság részére, hogy az alkalmazandó szabályokkal összhangban megfelelő költségvetési kontrollt gyakoroljanak. Ez többek között a pénzügyi közvetítők eredményorientált monitoringtevékenységének, illetve jelentési kötelezettségének formájában testesülhet meg, az egyes eszközök céljaihoz és a feltárt, meghatározó kockázataihoz szabva.

Az EU pénzügyi érdekeinek védelme miatt szükséges, hogy az uniós fellépés feltételéül legyen szabva az, hogy a pénzügyi közvetítők és a végső kedvezményezettek alávetik magukat az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) helyszíni ellenőrzéseinek és vizsgálatainak. A közvetítők kötelezettséget vállalnak az OLAF-fal történő együttműködésre, továbbá vállalják, hogy a Bizottság felé jelentik az EU pénzügyi érdekeit sértő csalás vagy szabálytalanság esetlegesen felmerülő gyanúját.

További lehetőségek az eszközök láthatóságának és átláthatóságának fokozására

A megállapítások szerint az érintett felek és a végső kedvezményezettek kevéssé vannak tisztában a pénzügyi eszközökhöz nyújtott uniós hozzájárulással. Megállapították azt is, hogy ez aligha meglepő, hiszen a pénzügyi eszközöket jellemzően közvetítők láncolatán keresztül nyújtják, amelybe helyi közvetítők is beletartoznak, és ők azok, akik végső soron felelősek a támogatásnak a végső kedvezményezett felé történő folyósításáért, ez pedig némileg elhomályosítja az EU szerepét. Ez megerősíti például a láthatósággal kapcsolatban a közvetítőkkel kötött szerződéses megállapodásokba foglalt kikötések jelentőségét. Ezáltal biztosítható az uniós hozzáadott érték elismerése például a munkahelyteremtés, a kapacitásépítés terén vagy egyéb mutatószámok formájában. A tájékozottság mindazonáltal alacsony szinten marad, jóllehet nagyrészt a meglévő szerződéses megállapodásokra is vonatkoznak ilyen kikötések, így továbbra is törekedni kell a láthatóság biztosítására.

Fontos megjegyezni, hogy a megállapítások szerint az ugyanazon finanszírozási szükségleteket kielégítő rendszerek sokasodása valójában akár a politikai és piaci láthatóság csökkenéséhez is vezethet. Ez egy olyan kérdés, amely tekintetében a javasolt új keret az innovatív pénzügyi eszközök racionalizálására törekszik, ami a várakozások szerint javítani fogja a láthatóságukat. A meglévő eszközökre vonatkozó értékelések és tanulmányok olyan általánosabb kérdésekre is kitérnek, mint az átláthatóbb tájékoztatás és a közvetítőkkel folytatott jobb kommunikáció biztosításának szükségessége. Erre azért van szükség, hogy a piaci szereplők jobban átlássák a hitel- és tőkefinanszírozást nyújtó uniós pénzügyi eszközök alkalmazási lehetőségeit és elérhetőségét.

Az új kockázatmegosztó megoldásokkal nagyobb finanszírozási volumen érhető el

A közfinanszírozású támogatás arányosságának általános elvével összhangban szükség van magán (társ)beruházásra, ami demonstrálja a magánszféra elkötelezettségét, elősegíti a beruházási kockázatok megosztását és a kiszorítási hatás elkerülését. A piacok szerkezetétől és a magánbefektetők jelenlététől függően a magán- és közfinanszírozású beruházást a piacgazdasági befektető elvével összhangban egyformán lehet kezelni, illetve a magánberuházások előmozdítása érdekében a fontos szakpolitikai területeken ösztönzőkre lehet szükség, amelyek például a lentebb leírt aszimmetrikus kockázat/megtérülés struktúráját követhetik, de az ösztönzők nem haladhatják meg a beruházási projekt realisztikus üzleti terveken alapuló gazdasági életképességének biztosításához szükséges minimumszintet.

A jelenlegi kockázatmegosztó eszközök projektalapú kockázatértékelésre vagy az uniós költségvetés és a pénzügyi intézmények – például a EBB-csoport vagy egyéb, a Bizottsággal közösen kockázatot vállalni hajlandó pénzügyi intézmények, köztük közcélú állami bankok – közötti egyenlő („pari passu”) arányú pénzügyi kockázatmegosztásra épülnek. A kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus független szakértők által elvégzett félidős értékelése rámutatott, hogy a mostani megközelítés korlátozza a kockázatalapú finanszírozás nagyobb volumene iránti piaci szükségletek figyelembevételének lehetőségét. A szakértők azt ajánlották a Bizottságnak, hogy meg kellene fontolnia egy másik kockázatmegosztási megközelítés alkalmazását a kölcsönökön képződő várható és előre nem látható veszteségek fedezésére szolgáló tőkehozzájárulás alkalmazása tekintetében. Konkrétan portfolió-megközelítés kidolgozására lenne szükség a kockázatmegosztásban, azaz a veszteségeket egy meghatározott célcsoportnak nyújtott kölcsönök portfoliójára vonatkozóan kellene fedezni, ezáltal lehetővé téve a kockázatok megosztását, és így növelve a tartalékok és tőkeallokációk fedezésére elkülönített, adott összegű költségvetési forrással generálható finanszírozási volument.

A hitelfinanszírozás területén e megközelítés egyik változata vagy továbbfejlesztése lehet az, ha az uniós hozzájárulást a potenciális első veszteségek fedezésére használják fel egy meghatározott százalékos hányadig („ első veszteségviselő ”), ami az egyik módja lehetne annak, hogy elegendő magánforrást tudjanak bevonni a nagyobb kockázatú (és jelentős uniós hozzáadott értéket képviselő) műveletekbe. Az első-veszteségviselő megközelítés, ahol az EU alárendelt pozíciót vállal, anélkül növelné tovább az uniós források multiplikatív hatását, hogy túl kellene lépni az uniós költségvetés előre meghatározott mértékű hozzájárulását. Ezt a megközelítést érdemes lehet megfontolni az uniós költségvetési forrásokkal létrehozandó jövőbeni kockázatmegosztó eszközök esetében is, de mindenképpen megfelelő szabályoknak és iránymutatásoknak kell kísérniük például az első veszteség mértékére vonatkozó korlátok, illetve az előre nem látható és/vagy várható veszteség kockázatának a Bizottság finanszírozási partnereinél maradó része tekintetében.

A tőkefinanszírozás területén az uniós hozzájárulás felhasználható a magánbefektetők megfelelő ösztönzésére, például kedvezményes vagy elsőbbségi megtérülés formájában, amely azonban nem haladhatja meg befektetéseik gazdasági életképességét biztosító tisztességes megtérülés mértékét. A tisztességes megtérülésen felül képződő profitot a túlkompenzálás elkerülése érdekében arányosan meg kell osztani az állami és magánbefektetők között.

Ezek a kockázatra és a megtérülésre vonatkozó egyedi követelmények és minimumstandardok a tőkefinanszírozási és a hitelfinanszírozási platformok keretében kerülnének kidolgozásra, a 5.2.2. szakaszban leírtak szerint. A Bizottság és pénzügyi partnerei között az érdekeket minden körülmények között össze kell hangolni.

A 2014–2020 KÖZÖTTI PÉNZÜGYI KERET INNOVATÍV PÉNZÜGYI ESZKÖZEI

A többéves pénzügyi keretről szóló közlemény II. része bemutatja a Bizottság javaslatait a következő többéves pénzügyi keret egyes ágazatspecifikus innovatív pénzügyi eszközeire vonatkozóan.

A Horizont 2020 alatti kutatási és innovációs beruházások támogatására két pénzügyi eszköz szerepel a tervekben: 1) egy hitelfinanszírozási eszköz , amely kutatási és innovációs beruházásokhoz nyújtana kölcsönöket az egyes kedvezményezetteknek; garanciákat a kedvezményezetteknek kölcsönt nyújtó pénzügyi közvetítőknek; kölcsönök és garanciák, illetve garanciák és/vagy viszontgaranciák kombinációit nemzeti vagy regionális szinten működő hitelfinanszírozási programokhoz, és 2) egy tőkefinanszírozási eszköz , amely i. technológiatranszferbe, szellemi tulajdont megtestesítő eszközökbe és korai szakaszukban lévő, kutatási és innovációs potenciállal rendelkező kkv-knak tőkefinanszírozást nyújtó kockázatitőke-alapokba fektetne, ii. a kutatási és innovációs ágazathoz tartozó beruházásokat támogatna tematikus fókuszú, több országra kiterjedő, olyan „alapok alapja” szerkezetben működő alapokat célozva, amelyek mögött intézményi magán és stratégiai belefektetőket is tömörítő, széles befektetői kör áll.

A versenyképesség és a kkv-k támogatására ugyancsak két eszköz szerepel a javaslatokban:

1. Egy tőkefinanszírozási eszköz a növekedési szakasz befektetéseihez, amely üzleti alapon nyújt visszatérítendő tőkefinanszírozást elsődlegesen kockázati tőke formájában kkv-knak, pénzügyi közvetítőkön keresztül. Két intézkedés szerepel a tervekben:

2. Közvetlen befektetés olyan kockázatitőke-alapokba, amelyek nemzetközi szinten működnek az EU-ban, és amelyek üzletpolitikájának középpontjában a növekedésorientált, elsődlegesen nem az innovációra vagy a kutatásra épülő vállalkozásokba való befektetés áll.

3. „Alapok alapjai”, amelyek határokon átívelően olyan kockázatitőke-alapokba fektetnek, amelyek elsősorban a nemzetközi terjeszkedés fázisában lévő vállalkozásokba fektetnek.

4. Egy kölcsönfinanszírozási eszköz, amely közvetlen vagy egyéb kockázatmegosztó megoldásokat nyújt pénzügyi közvetítőknek a kkv-knak nyújtott kölcsönökre, illetve nagy áttételi hatással nyújt határokon átnyúló, vagy több országra kiterjedő kölcsönöket.

Az önfoglalkoztatás, a mikrovállalkozások és a szociális vállalkozások támogatására pedig a Bizottság által javasolt, az Európai Unió társadalmi változás és innováció programjának[11] mikrofinanszírozás és szociális vállalkozás tengelye szolgál, amely a már létező Progress mikrofinanszírozási eszközre épül, és annak folytatásának tekinthető[12]. A mikrohitelt nyújtók intézményi kapacitása kiépítésének támogatásán keresztül kiterjeszti az alkalmazási körét, és ki is egészíti azt egy uniós hozzájárulással finanszírozott pénzügyi eszközzel, amely tőkefinanszírozást, hitelfinanszírozást és kockázatmegosztó eszközöket nyújt társadalomtudatos befektetési alapoknak és egyéb pénzügyi közvetítőknek a szociális vállalkozások finanszírozása céljából.

Az infrastruktúrafejlesztéseket támogató európai összekapcsolódási eszközhöz tartozó pénzügyi eszközök között várhatóan szerepel majd 1) egy kockázatmegosztó eszköz , a kölcsönök és kötvények fedezésére (ideértve az Európa 2020 projektkötvény-kezdeményezését is), az EU-ban a különféle méretű és különféle ágazatokhoz tartozó projektek sajátosságaiból, illetve a projektfinanszírozás és általában a tőkepiacok eltérő fejlettségi szintjéből fakadó sokféle finanszírozási modell követelményeinek kielégítésére, valamint 2) egy tőkefinanszírozási eszköz az infrastruktúrafejlesztés eszközeinek kiegészítésére a kockázati tőke európai uniós piacának továbbfejlesztése céljával.

Az oktatás és kultúra területén garanciaeszközöket fejlesztenek a Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek támogatására: egy diákhitel-garanciaeszközt , amely lehetővé tenné a mesterképzésben részt vevő diákok számára, hogy másik országban folytassanak tanulmányokat, hozzájárulva ezáltal ahhoz a célkitűzéshez, hogy a felsőoktatásban tanulók 20%-a vegyen részt nemzetközi mobilitási programban; valamint egy garanciaeszköz (esetleg egy másik kkv-finanszírozási eszközzel kombinálva), amely a pénzügyi közvetítőket ösztönözné arra, hogy a kkv-knak nyújtott kölcsöneiket kiterjesszék a kulturális és kreatív ágazatokra, amelyekbe beletartoznak a producerek, a zeneipari vállalatok, a videojáték-fejlesztők, kiadók és a forgalmazók, amelyek eszközállománya többnyire immateriális javakból (például szellemitulajdon-jogokból) állnak, ami miatt a pénzügyi közvetítők ezeket az ágazatokat gyakran túl kockázatosnak ítélik ahhoz, hogy finanszírozást nyújtsanak számukra.

A strukturális alapokból nyújtott támogatás egyre jelentősebb részét pénzügyi eszközökön keresztül fogják nyújtani, különösen a vállalkozásoknak és az egyéb olyan projektekhez, beruházási tevékenységekhez nyújtott támogatásokat, amelyek bevételeket generálnak, például a éghajlatváltozás, a környezetvédelem, az innováció, az információs és kommunikációs technológiák vagy az infrastruktúrafejlesztés területén. A tagállamok és a régiók arra is ösztönözve lesznek, hogy támogassák a Európai Szociális Alap keretében futó pénzügyi eszközöket (például a diákok, a munkahelyteremtés, a munkavállalók mobilitása, a társadalmi befogadás és a szociális vállalkozások támogatása érdekében).

AZ INNOVATÍTV PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK ÚJ KERETE

Közös szabályok az eszközök egyszerűsítése és racionalizálása érdekében

Európai uniós eszközök

A pénzügyi eszközök új generációja tervezésének és kezelésének egyszerűsítésére és racionalizálására szolgáló új keret alapjait az európai uniós tőkefinanszírozási és hitelfinanszírozási platformnak keresztelt megoldások jelentik. A platformok az uniós belső politikák tőkefinanszírozási, illetve hitelfinanszírozási eszközeinek (ideértve a garanciákat és a kockázatmegosztást) közös szabályainak és iránymutatásainak készletét takarják, amelyek biztosítják az ilyen eszközökre alkalmazott megközelítés következetességét az uniós költségvetés által támogatott eszközök esetében. A közös szabályok és iránymutatások másik célja a finanszírozó partnerekkel folytatott kapcsolatok egyszerűsítése, különösen a nemzetközi pénzügyi intézmények tekintetében, továbbá a tőkefinanszírozási és hitelfinanszírozási eszközök formáját öltő uniós fellépés átláthatóságának garantálása a piacok felé, amivel egyúttal az uniós fellépés nagyobb ismertsége is biztosítható.

Az uniós tőkefinanszírozási és hitelfinanszírozási platformok horizontálisan alkalmazandó elvek, szabályok és iránymutatások koherens rendszerének részét képeznék: a költségvetési rendelet és az annak végrehajtási rendelete helyébe lépő felhatalmazáson alapuló jogi aktus meghatároznák az innovatív pénzügyi eszközökre vonatkozó általános elveket a költségvetési gazdálkodás, illetve a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás tekintetében, míg a részletes operatív követelmények ezen elvekkel összhangban kerülnének kidolgozásra, és a bevált módszereket tükröző egyedi pénzügyi paramétereket tartalmaznák a belső piac új pénzügyi eszközeinek tervezésére vonatkozóan (lásd az alábbi 5.2.2. pontot).

A költségvetési rendeletben a pénzügyi eszközökön keresztüli fellépést a piaci kudarc/tökéletlenség meglététől, az uniós fellépés hozzáadott értékének bizonyításától, a pótlólagos köz- és magánfinanszírozásnak az uniós hozzájáruláson keresztüli bevonásától („multiplikatív hatás”), a belső piaci verseny torzításának kizárásától, valamint az érdekeknek a Bizottság és a pénzügyi eszköz végrehajtásával megbízott pénzügyi intézmény közötti összehangolását biztosító intézkedések végrehajtásától kell függővé tenni. A végrehajtási rendelet helyébe lépő felhatalmazáson alapuló jogi aktus és a bizottsági iránymutatásokban meghatározandó egyedi operatív követelmények tükröznék ezeket az elveket.

A strukturális alapokból támogatott eszközök

Jóllehet a megosztott irányítás elve azt jelenti, hogy az uniós szintű eszközökre és a tagállamok által a strukturális alapok programjai keretében végrehajtott eszközökre különböző szabályok vonatkoznak, mégis a legmagasabb szintű konzisztenciára kell törekedni a megosztott irányítás és a közvetlen irányítás alá tartozó eszközök között, és kerülni kell az átfedéseket annak érdekében, hogy megelőzhető legyen az, hogy több eszköz célozza a kedvezményezettek ugyanazon csoportját uniós és tagállami/regionális szinten, miközben más-más feltételeket kínálnak. A tagállamok számára erős ösztönzőkkel társítva vonzóvá kell tenni a strukturális alapokból az uniós szintű eszközökhöz való hozzájárulást, illetve a „polcról levehető”, az uniós eszközöket másoló megoldásokat.

A strukturális alapokról szóló rendeletben a Bizottság egy háromopciós megoldásra tett javaslatot:

5. a tagállamok a megosztott irányítás elveivel összhangban továbbra is testreszabott eszközöket hoznak létre, amelyeket hozzáigazítanak az EU tőkefinanszírozási és hitelfinanszírozási platformjai által inspirált, az uniós eszközökhöz kifejlesztendő közös szabályokhoz;

6. a megosztott irányítás elveivel összhangban lévő, „a polcról levehető” eszközök kidolgozása, amelyek megkönnyítenék a tagállamok számára az eszközök létrehozását, egyúttal biztosítanák a kompatibilitást az uniós szintű eszközökkel;

7. a tagállamok ösztönzést kapnának arra, hogy a strukturális alapok forrásainak egy részét az uniós szintű eszközöknek a regionális beruházásokra és az olyan operatív programok által lefedett szakpolitikai területekre elkülönített részeibe fektessék, ahonnan a strukturális alapok forrásait átcsoportosították („közös eszközök”).

A belső politikai eszközök külső dimenziója

A koherenciának az eszközök tervezése és végrehajtása folyamán történő elősegítése, továbbá a szorosabb piaci integráció és működésük megkezdését követően az eszközök optimális felhasználásának előmozdítása érdekében az új pénzügyi eszközök kialakításakor meg kell fontolni, hogy a külső dimenzióval is rendelkező belső politikai eszközök milyen mértékben engedhetik meg a szomszédos országok bekapcsolódódását, ugyanakkor el kerülni az ugyanazon finanszírozási szükséglet kielégítésére irányuló párhuzamos megoldások kialakítását.

Külpolitikai eszközök

A többéves pénzügyi keretről szóló közlemény az innovatív finanszírozás használatának kiszélesítésére tett javaslatot a külpolitikai eszközök mindegyike tekintetében (adott esetben a regionális beruházási eszközökön keresztül) pótlólagos források bevonása érdekében – beleértve a magánszektortól származó forrásokat is – az EU prioritásainak támogatása és a partnerországok beruházási szükségleteinek fedezése céljából. Ezt megkönnyíti majd a költségvetési rendelethez a pénzügyi eszközökre vonatkozóan javasolt új rendelkezések hatálybalépése, illetve a külső fellépésekre alkalmazható megfelelő mértékig a ilyen eszközökre vonatkozó közös elvek megállapítása.

Az innovatív pénzügyi eszközöknek a külpolitikában való felhasználását a külső együttműködésre és fejlesztésre vonatkozó uniós platformok keretében a Bizottság, a tagállamok, valamint a fejlesztési és külső együttműködési politika területén aktív európai bilaterális és multilaterális pénzügyi intézmények (nevezetesen az EBB) erősségeinek kombinálásával támogatni kell. A platform hozzá fog járulni a külső finanszírozás uniós koherenciájának, hatékonyságának, hatásosságának és láthatóságának fokozásához, miközben az EU külső partnerei sajátosságainak figyelembevétele is biztosított lesz.

Az EU tőkefinanszírozási és hitelfinanszírozási platformjainak tartalma

A platformok hatálya

A platformok az innovatív pénzügyi eszközök tervezésére és végrehajtására egyedi pénzügyi és technikai paramétereket (például a kockázatmegosztó megállapodások maximális plafonjait, vagy a tőkerészesedés minimumszintjeit, illetve egyéb kulcsparamétereket) határoznak meg az egységesítés és a racionalizálás érdekében. Az ilyen paramétereket a meglévő pénzügyi eszközök tervezése és végrehajtása során nyert tapasztalatok alapján határozták meg, kellőképpen figyelembe véve az iparágban kialakult gyakorlatokat. Olyan általános szempontokra vonatkoznak, amelyek nem egy-egy szakpolitikához kötődnek, míg az olyan kérdéseket, mint a politikai célkitűzések, a célközönség vagy az egyedi támogathatósági feltételek ágazatspecifikus javaslatokban lehet majd kezelni.

Egyedi működési követelmények

A költségvetési rendeletben rögzített elveket és végrehajtási rendelet helyébe lépő felhatalmazáson alapuló jogi aktust kiegészítő egyedi működési követelmények és iránymutatások közös rendszere az olyan kérdéseket fogja kezelni, mint:

- a pénzügyi eszközök előzetes értékelésére/hatásvizsgálatára vonatkozó egyedi követelmények, amennyiben alkalmazandók és az általános szabályok által nem lefedettek. Ezekhez az időközi és az utólagos értékelésre vonatkozó hasonló követelményeket lehet társítani;

- a multiplikatív hatásra, a kockázat/megtérülési profilra és a kockázat-diverzifikációra vonatkozó minimumstandardok vagy tartományok, amelyek célja az EU költségvetési forrásainak védelme az eszköz élettartama alatt, valamint a kockázatvállalás tisztességes egyensúlyának biztosítása a folyamatban érintett különböző pénzügyi közvetítők tekintetében, és ezzel párhuzamosan az egyes eszközök feltételei módosításának lehetővé tétele a meghatározott és ésszerű tartományokon belül, figyelembe véve a piaci forrásokból származó finanszírozás elégtelenségét okozó piaci kudarcok vagy tökéletlenségek jellegét és nagyságát;

- a befektetési eszközök, mint például a tőkealapok menedzsereire vonatkozó követelmények, amelyek többek között az ösztönzési rendszert szabályozzák az érdekek, a javadalmazási rendszerek és a felmentési kritériumok összehangolása érdekében;

- az uniós források megfelelő célra való felhasználásáról megalapozott bizonyosságot nyújtó, integrált monitoring- és irányítási rendszer, amely (minimum)teljesítményre/eredményekre irányuló mutatószámokat, nyomonkövetési mechanizmusokat (például az éghajlatváltozással összefüggő kiadásokra vonatkozóan[13]) és egységesített jelentésformátumokat alkalmaz az eszközök sikerességét összehasonlító elemzések megkönnyítése céljából;

- az EU érdekeinek magas szintű védelmét biztosító, a kockázatokra szabott csalásmegelőzési intézkedések kidolgozása, végrehajtása és értékelése.

Míg a paraméterek egy része meg fog egyezni a tőkefinanszírozási eszközök és a hitelfinanszírozási eszközök tekintetében, egy másik részük csak valamelyik típusú eszközökre fog vonatkozni. A tőkefinanszírozást és hitelfinanszírozást kombináló eszközök esetében a szabályok és az iránymutatások a „hibrid” eszközök egyedi részeire fognak vonatkozni.

A pénzügyi eszközök végrehajtása

A pénzügyi eszközök végrehajtásában jellemzően szereplők egész sora vesz részt: kezdve a Bizottsággal az EBB-csoport vagy egyéb pénzügyi intézményeken át a pénzügyi piacok résztvevőivel (például tőkealapokkal és bankokkal) bezárólag.

A pénzügyi eszközök végrehajtása történhet közvetlenül a Bizottság által, vagy közvetve, az ilyen pénzügyi eszközök végrehajtásához szükséges technikai és pénzügyi kapacitással rendelkező pénzügyi intézményeken keresztül. A pénzügyi eszközök végrehajtásának alapvetően két formája létezik: pénzügyi intézményeken keresztül (például az EBB-csoport, az EBRD vagy más nemzetközi pénzügyi intézmények, illetve közcélú állami pénzügyi intézmények bevonásával) vagy e célra létrehozott befektetési eszközökön keresztül. A befektetési céleszközökben való uniós részvételre vonatkozó minimumszabályok szerepelni fognak a platformokban.

A platformok szabályait és elveit magukban foglaló, a végrehajtó szervekkel kötött megállapodásokat a lehetséges mértékig egységesíteni kell, és a pénzügyi intézmények esetében célszerű előzetesen keretmegállapodásokban rendezni olyan kérdéseket, mint a végrehajtás, az irányítás, a vagyonkezelői számlák, a számviteli nyilvántartások, a nyomonkövetési jelentések, a monitoring és az értékelés és a megfelelő csalás elleni intézkedések stb. feltételeit. Ez megkönnyítené és felgyorsítaná az új pénzügyi eszközök elindulását, egyben nagyobb fokú harmonizációt tenne lehetővé az együttműködés általános feltételei tekintetében.

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS KÖVETKEZő LÉPÉSEK

Az Európa 2020 stratégia elindítása és a következő többéves pénzügyi keret előkészítése óta a Bizottság és finanszírozási partnerei jelentős előkészítő munkát végeztek az innovatív pénzügyi eszközökkel kapcsolatban, többek között az egyes pénzügyi eszközök (például a versenyképességi és innovációs keretprogram vagy a kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus) jövőjéről folytatott tárgyalások keretében. A költségvetési rendelet felülvizsgálata keretében a tárgyalások a Tanáccsal és a Parlamenttel is megkezdődtek. Nagy hangsúlyt kapott a pénzügyi eszközök jelentősége az EU szakpolitikai céljainak elérése szempontjából.

Továbbá széles körű egyetértés bontakozott ki arról, hogy a meglévő eszközök egyszerűsítésére és harmonizálására, illetve kevesebb számú, jobban fókuszált uniós szintű eszközre van szükség, illetve javítani kell a koherenciát a strukturális alapok eszközeivel. E tekintetben a közös eszközök létrehozására vonatkozó javaslat különösen ígéretes megoldásnak tűnik.

A következő többéves pénzügyi keret pénzügyi eszközeinek rendszere tehát ilyen megközelítésben kerül kidolgozásra. A Bizottság pedig ebben a szellemben szándékozik folytatni a tárgyalásokat a Tanáccsal és a Parlamenttel az elkövetkező hónapok folyamán mind a költségvetési rendelet és a végrehajtási rendelet helyébe lépő felhatalmazáson alapuló jogi aktus által létrehozandó általános keretről, mind a következő többéves pénzügyi keret egyes jogszabályi javaslatairól, amelyeket a Bizottság egymást követően fog elfogadni 2011 negyedik negyedévében. A tőkefinanszírozási és hitelfinanszírozási platformok hozzájárulnak majd annak biztosításához, hogy az egyszerűsítésre és együttműködésére irányuló törekvés az alkalmazandó szabályoknak megfelelően tervezett és kezelt, hatékony és hatásos eszközöket eredményezzen.

MELLÉKLET

A 2007–2013 KÖZÖTTI PÉNZÜGYI KERET INNOVATÍV PÉNZÜGYI ESZKÖZEINEK BEMUTATÁSA

8. Uniós szintű kockázatitőke-/tőkefinanszírozási eszközök Versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) / A gyorsan növekvő és innovatív kkv-k támogatására létrehozott eszköz (GIF), Marguerite

9. Versenyképességi és innovációs keretprogram – A gyorsan növekvő és innovatív kkv-k támogatására létrehozott eszköz (GIF)

Az innovatív pénzügyi eszközök a vállalkozási és innovációs program (EIP) részét képezik, amely a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) három egyedi programjának egyike. Átfogó céljuk a kkv-k indulásához és növekedéséhez szükséges finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés javítása, ezáltal támogatva az ilyen vállalkozásoknak az innovációs tevékenységekbe irányuló beruházásait, például az ökoinnováció területén.

A gyorsan növekvő és innovatív kkv-k támogatására létrehozott eszköz (GIF) a 600 millió EUR-s költségvetésével – amelynek egy része kifejezetten az ökoinnovációra lett elkülönítve – a növekedésük korai szakaszában lévő kkv-k (GIF1) és a bővítési szakaszban lévő kkv-k (GIF2) rendelkezésére álló kockázatitőke- / tőkefinanszírozási kínálat növelésére irányul. Az eszközt a Bizottság nevében (az EU-t képviselve) az Európai Beruházási Alap (EBA) működteti. Az EBA befektetési megállapodásokat köt az ilyen kkv-kat támogató kockázatitőke-alapokkal. A GIF olyan hosszú lejáratú eszköz, amelynek keretében a kockázatitőke-alapokba akár 12 éves lejáratú befektetések is eszközölhetők. A kockázatitőke-alapba fektetett tőke nagyobb részének piaci alapon működő befektetőtől kell származnia, és az összes befektetés a magánbefektetőre alkalmazott feltételekkel azonos (azonos kockázat, azonos hozam) feltételek mellett történik.

10. A Marguerite alap

A „Marguerite” elnevezésű 2020-as európai energia-, éghajlat-változási és infrastrukturális alap a közlekedési és az energiainfrastruktúra, valamint a megújuló energiaforrásokba irányuló beruházásokat támogató páneurópai tőkefinanszírozási alap. Az EU a Marguerite alap 710 millió EUR-s teljes kötelezettségvállalási keretéből (célként 1,5 milliárd EUR-t határoztak meg az alap méretének) 80 millió EUR-t a TEN-T költségvetéséből fektetett a Marguerite Alapba. A többi befektető állami bank, de az alap nyitva áll a magánbefektetők előtt is. A befektetésekre azonos feltételek vonatkoznak. Az alap azt tűzte ki célul, hogy az uniós hozzájárulás 3,5-szeresét TEN-T projektekre fordítja.

Az alap különleges beruházási eszközként jött létre, a luxemburgi jog szerint szabályozva. Az EU-t képviselő Bizottság egy taggal van jelen az alap átfogó stratégiáját meghatározó felügyelőbizottságban, de nem vesz részt az alappal vagy az egyes beruházási döntésekkel kapcsolatos napi szintű irányításban, mivel ez az alap igazgatótanácsának és befektetési bizottságának hatáskörébe tartozik. Valamennyi döntést az alap befektetési politikájával összhangban hoznak, amelyet a Bizottság közreműködésével dolgoztak ki.

11. Uniós szintű hitelfinanszírozási eszközök (garanciák/kockázatmegosztás): A versenyképességi és innovációs keretprogram kkv-garanciakerete (CIP-SMEG), a kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus (RSFF) és a TEN-T projektek hitelgarancia eszköze (LGTT)

12. Kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus (RSFF)

A kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus olyan, a kutatás, fejlesztés és innováció (K+F+I) területéhez tartozó, a magán vagy az állami szektorhoz tartozó kockázatos projektek finanszírozásnak támogatására irányul, amelyek nem jutnak könnyen forráshoz a tőkepiacokról. Az eszközt a Bizottság és az EBB közösen fejlesztette ki a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram (FP7) tematikus prioritási területeihez tartozó K+F+I beruházásokhoz a bank által nyújtott közvetlen kölcsönökkel vagy garanciákkal járó kockázatok megosztására.

Az FP7 költségvetéséből származó 1 milliárd EUR és az EBB saját forrásaiból származó 1 milliárd EUR-s hozzájárulás tőketartalékot biztosít a 2007–2013 között várhatóan mintegy 10 milliárd EUR-t kitevő kölcsönök finanszírozásán esetlegesen keletkező veszteségek fedezésére. Saját pénzügyi elemzései alapján és hitelkockázati iránymutatásaival összhangban az EBB projektenként értékeli a pénzügyi kockázatot, amelyre tartalékot és tőkeallokációt kell elkülönítenie (a várható és az előre nem látható veszteségekre) a rendes banki szabályozásnak megfelelően, valamint lehívja az uniós hozzájárulást a tartalékképzés és a tőkeallokáció fedezésére. A Bizottság képviseltetve van RSFF irányítóbizottságában, amely felügyeli az eszköznek a kitűzött szakpolitikai célokkal összhangban történő végrehajtását.

13. Versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) – Kkv-garanciakeret (SMEG)

Az 500 millió EUR-s költségvetéssel rendelkező kkv-garanciakeret a tagállami garanciaprogramokhoz viszontgaranciát biztosít, a pénzügyi közvetítőknek pedig közvetlen garanciát nyújt a kkv-k számára elérhető hitelfinanszírozás növelése és fejlesztése céljából. A kkv-garanciakeretet a Bizottság nevében (az EU-t képviselve) az Európai Beruházási Alap (EBA) működteti.

Az uniós garanciát igénybevevő pénzügyi közvetítők cserébe kkv-knak nyújtanak hitelfinanszírozást, így közvetítik a garanciából származó előnyt a végső kedvezményezettekhez, például magasabb kockázati profilt vagy kisebb biztosítékot elfogadva, esetleg alacsonyabb kamatot felszámítva, illetve a rendes finanszírozási tevékenységükhöz képest hasonló előnyöket nyújtva. A kkv-garanciakeret esetében az egyes ügyletek bizonyos hányada, jellemzően 50%-a garantált (a garancia mértéke). Az uniós költségvetés teljes kitettségére azonban szerződésben megállapított maximális plafon (felső határ) van érvényben a portfolió veszteségei tekintetében.

14. TEN-T-projektek számára biztosított hitelgarancia-eszköz (LGTT)

A TEN-T-projektek számára biztosított hitelgarancia-eszköz (LGTT) célja megkönnyíteni a magánszektornak a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) infrastruktúrájának finanszírozásában való nagyobb arányú részvételét. Magánforrásoknak az alapvető európai közlekedési projektekbe való bevonása a bevételeknek a projektek korai működési szakaszában jellemző relatíve nagy volatilitása miatt nem egyszerű feladat. Az LGTT részben fedezi ezt a bevételi kockázatot, és így javítja az ilyen TEN-T projektek pénzügyi életképességét.

Az LGTT-t az EU költségvetéséből származó, legfeljebb 500 millió EUR tőkehozzájárulás finanszírozza. A gyakorlatban az LGTT keretében kibocsátott garancia kedvezményezettjei kereskedelmi bankok, amelyek készenléti likviditási hitelt nyújtanak a projekthez. A projekt forgalomtól / kihasználtságtól függő jövedelmeinek váratlan lecsökkenése esetén a projekttársaság a működtetés kezdeti szakaszában lehívhatja a hitelkeretet, hogy az elsődleges adósság visszafizetése biztosított legyen.

Ami az irányítást illeti, a Bizottság képviseltetve van az eszköz irányítóbizottságában. Az irányítóbizottság feladata az LGTT stratégia célkitűzései előrehaladásának és elérésének áttekintése, és a célkitűzések eléréséhez szükséges ajánlások megtétele.

15. Tőkefinanszírozást és hitelfinanszírozást kombináló eszközök

16. Európai Progress mikrofinanszírozási eszköz

A legújabb uniós szintű innovatív pénzügyi eszközök szerkezetei kombinálják a tőkefinanszírozást és a hitelként nyújtott támogatást. A 2010-ben létrehozott európai Progress mikrofinanszírozási eszköz két részből áll: 1) a mikrohitel (azaz legfeljebb 25 000 EUR összegű, elsősorban a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett csoportoknak, kis üzleti vállalkozások létrehozása céljából nyújtott kölcsönök) nyújtói által igénybevehető garanciaeszközből és 2) a luxemburgi jog szerint létrehozott strukturált beruházási eszközből, az európai Progress mikrofinanszírozási alapból, amely elsőhelyi kölcsönöket, alárendelt kölcsönöket (az elsőhelyi hitelezőknek alárendelt finanszírozás), kockázatmegosztó kölcsönöket (a mikrohitel-portfolióban való kockázati részvétellel kombinált elsőhelyi kölcsönök) és tőkefinanszírozási részvételt kínál a mikrohitelt nyújtók számára. Az EU 100 millió EUR-t fektetett az eszközbe.

A garanciaeszközhöz 25 millió EUR-s költségvetést allokáltak. A garancia maximális mértéke a mögöttes mikrohitel- vagy garanciaportfolió 75%-a, és a portfolió várható kumulált veszteségei alapján a garantált portfoliók mindegyikére megállapítanak egy felső határt. Az európai Progress mikrofinanszírozási eszköz maximális kötelezettsége az egyes garantált portfoliók 20%-ának megfelelő szinten került megállapításra.

Az európai Progress mikrofinanszírozási alap befektetői az EU (a Bizottság által képviselve) és az EBB, míg az EBA az alapkezelő társaság. Az EU a törzsrészvényekkel rendelkezik, azaz – a megállapított felső határon belül – az EU viseli az alap eszközeit érő első nettó veszteségeket, az EBB pedig, mint elsőbbségi részvények tulajdonosa, védve van a törzsrészvények által viselt veszteségektől.

17. Európai energiahatékonysági alap (EEEF)

Az európai energiahatékonysági alapot (EEEF) az európai energiaipari gazdaságélénkítő program fel nem használt forrásaiból idén hozták létre. Az alapot a luxemburgi jog alapján strukturált finanszírozási eszközként hozták létre helyi hatóságok energiahatékonysággal és megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos, kisebb méretű projektjeibe való közvetlen befektetés vagy ilyen projektekbe pénzügyi közvetítőkön keresztüli közvetett befektetések céljából. Az alap támogatni fogja például az energiaszolgáltató vállalatok fejlesztését.

Az Európai Bizottság által képviselt EU 125 millió EUR-t fektet az alap törzsrészébe, míg az EBB és az olasz Cassa Depositi e Prestiti 75 millió, illetve 60 millió EUR-t a köztes (mezzanine) és az elsőhelyi részekbe. Az alap vagyonkezelőjeként eljáró Deutsche Bank 5 millió EUR-t fektetett a köztes részbe. A tervek szerint az alap mérete 5-600 millió EUR-t fog kitenni.

18. Strukturális alapok

A tagállamok és az irányító hatóságok élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) és az Európai Szociális Alapból (ESZA) rendelkezésükre álló forrásokat pénzügyi tervezési eszközök támogatására használják fel. Az ERFA forrásait elsősorban a vállalkozások (leginkább kkv-k), illetve a városfejlesztés, a városrehabilitáció, az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrásoknak az épületekben történő felhasználása támogatására fordítják, míg az ESZA forrásai az önfoglalkoztatást, a vállalkozásindítást és a mikrovállalkozásokat támogatják. E területek legalább egyikén ma a tagállamok szinte mindegyike működtet különféle tőkefinanszírozási és/vagy hitelfinanszírozási (kölcsön és garancia) eszközöket. Ennek keretében vagy egy operatív programból juttat közvetlenül forrásokat egy kockázatitőke-, kölcsöntőke- vagy garanciaalapba, vagy több alapba történő befektetés céljából létrehozott holdingalapokon keresztül teszi ezt. Az eszközök végrehajtása az egyes tagállamokra és régiókra jellemző legkülönfélébb irányítási és jogi struktúrák mentén zajlik.

Az eszközök végrehajtása sok esetben holdingalapokba történő befektetéseken keresztül zajlik. A JESSICA kezdeményezés (fenntartható városfejlesztési beruházásokat támogató közös európai kezdeményezés) keretében holdingalapokat működtetnek az EBB-n keresztül. A JEREMIE program (mikro-, kis- és középvállalkozásokat támogató közös európai források) keretében a holdingalapokat általában az EBA-n vagy különböző állami, illetve regionális intézményeken keresztül működtetik. Általánosságban elmondható, hogy az uniós fellépés területétől függően az EBB vagy az EBA kaphat megbízást holdingalapokkal kapcsolatos feladatok elvégzésére, amihez a tagállamok vagy az irányító hatóságok közvetlen szerződéses megbízást adnak nekik. A műveleteknek holdingalapokon keresztül történő lebonyolítására közbeszerzésen vagy támogatási szerződés odaítélésén keresztül más pénzügyi intézmények is kiválaszthatók.

19. Külpolitikai eszközök az előcsatlakozás területén

A nyugat-balkáni beruházási keretet (WBIF) 2009-ben, az Európai Bizottság, az Európa Tanács Fejlesztési Bankja (CEB), az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és az EBB közös kezdeményezéseként hozták létre azzal a céllal, hogy összevonja a forrásokat a nyugat-balkáni, prioritást élvező infrastruktúra-projektekhez, a kkv-finanszírozáshoz és az energiahatékonyság javításához szükséges kölcsönök finanszírozásához. A WBIF olyan projektekhez nyújt támogatási forrásokat, amelyek esetében valószínűsíthető a partnerbankok kölcsönnyújtása. A támogatást projektelőkészítésre, a meglévő kölcsönök felgyorsítására vagy finanszírozási rések áthidalására fordítják, lehetővé téve ezáltal a projekt megvalósítását.

Az előcsatlakozás területén az innovatív pénzügyi eszközök alkalmazásának egyik példája a Délkelet-Európa Európai Alap (EFSE), amely hosszú távú finanszírozást nyújt a megfelelő helyi pénzügyi intézményeknek a délkelet-európai és a dél-kaukázusi országokban. A támogatás biztonságot nyújt és jelentős mértékű magánforrást von be a fejlesztési célokra (mikro- és kisvállalkozásoknak nyújtott üzleti kölcsönök, vidékfejlesztési kölcsönök, lakáscélú kölcsönök nyújtása olyan, alacsony jövedelmű háztartásoknak, amelyeknek a helyi pénzügyi intézményeken keresztül csak korlátozottan férnek hozzá a pénzügyi szolgáltatásokhoz). Az EFSE a német KfW fejlesztési bank által kezdeményezett PPP-modellre épül. Az alap befektetői a Bizottság (az EU képviseletében) 120 millió EUR-s befektetéssel, és további állami donorok és nemzetközi pénzügyi intézmények, köztük az EBB és az EBRD.

[1] COM(2011) 206

[2] COM (2011) 500 „Az Európa 2020 stratégia költségvetése”

[3] COM(2010) 700 „Az uniós költségvetés felülvizsgálata”

[4] COM(2010) 2020 „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája”

[5] COM(2010) 260 A javaslat abból indul ki, hogy a költségvetési rendeletnek a költségvetési és pénzügyi gazdálkodásra vonatkozó alapelveket és az alapvető szabályokat kell tartalmaznia, míg a részletszabályok a végrehajtási rendeletekbe (illetve az új Szerződést követően a jelenlegi végrehajtási rendelet helyébe lépő felhatalmazáson alapuló jogi aktusba kerülnek, de az erről szóló javaslatát a Bizottság még nem terjesztette elő), illetve a nem kötelező erejű szabályozásba, például belső iránymutatásokba kerülnek.

[6] COM(2009) 615 „A magán- és állami beruházások mobilizálása a gazdasági fellendülés és a hosszú távú szerkezeti változások érdekében: a köz-magán társulások fejlesztése”

[7] Az Európai Parlament Költségvetési Bizottsága által megrendelt tanulmány: „The implications of EIB and EBRD co-financing for the EU budget” („Az EBB és az EBRD társfinanszírozásának az EU költségvetését érintő hatásai”), 2011. május

[8] Az Európai Számvevőszék válasza az „A költségvetés reformja, változások Európában” című bizottsági közleményre, 2010/1. sz. vélemény: „Az Európai Unió költségvetési pénzgazdálkodásának javítása: Kockázatok és kihívások”, és a kkv-garanciakeret ellenőrzése.

[9] A kkv-garanciakeret ellenőrzése, az Európai Számvevőszék 4/2011. sz. különjelentése, Final Evaluation of the Entrepreneurship and Innovation Programme (A vállalkozási és innovációs program végső értékelése) (2011. április), Centre for Strategy & Evaluation Services and EIM Business and Policy Research; Combined ex-ante evaluation and impact assessment of the successor to the Entrepreneurship and Innovation Programme under the Competitiveness and Innovation Framework Programme 2007-2013 (A vállalkozási és innovációs programnak a 2007–2013 közötti versenyképességi és innovációs keretprogram szerinti utódának kombinált előzetes értékelése és hatásvizsgálata) (2011. május), Economisti Associati az EIM Business & Policy Research, a The Evaluation Partnership, a Centre for Strategy and Evaluation Services, és a Centre for European Policy Studies közreműködésével; A versenyképesség és az innováció jövőbeni uniós támogatásáról folytatott nyilvános konzultáció (2011); Mid-Term Evaluation of the Risk-Sharing Financial Facility (RSFF) ( A kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus félidős értékelése), a Group of Independent Experts jelentése (2010. július); továbbá a Költségvetési Bizottságnak (COBU) a 6. lábjegyzetben említett tanulmánya.

[10] A mikrofinanszírozás területén a nagyobb koherencia irányába mutató első lépéseket megtették azáltal, hogy megállapodásra jutottak az EBA és a mikrofinanszírozást nyújtók közötti ügyletekre vonatkozó allokációs iránymutatásokról. A következő többéves pénzügyi keretben az EU-ban letelepedett mikrovállalkozásoknak nyújtott uniós szintű mikrofinanszírozási támogatás koncentrált lesz: az intézményfejlesztést és a kapacitásépítést egy eszköz fogja tartalmazni az Európai Unió új társadalmi változás és innováció programja keretében.

[11] Részletekért lásd a 3.1. szakaszt.

[12] COM(2011) 609

[13] A Bizottság a különböző szakpolitikai területekről származó hozzájárulásokkal legalább 20 %-ra kívánja növelni az éghajlattal kapcsolatos kiadások arányát, amennyiben ezt hatásvizsgálatok is alátámasztják. Az innovatív pénzügyi eszközök rendszerének hozzá kell járulnia az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, az éghajlatváltozás hatásaihoz alkalmazkodó Európa megteremtéséhez, és az uniós költségvetésből ezen eszközökön keresztül végrehajtott kiadásoknak az éghajlattal összefüggő hatásai nyomon követéséhez a COM(2011) 500 közleményben leírtak szerint.