52011DC0328

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

Jelentés a versenypolitikáról, 2010

Bevezetés

1. A versenypolitikai jelentés 40. évfordulója alkalmából ez a szám a versenypolitika elmúlt 40 éves fejlődésének és megvalósulásának áttekintésével kezdődik. A Szerződésnek a Bizottság versenypolitikai hatásköreit és feladatait meghatározó rendelkezései nagyrészt változatlanok maradtak az elmúlt 40 évben, jóllehet a gazdasági és politikai környezet alapvetően megváltozott. Folyamatosan módosultak ezért a versenypolitikai szabályok és eljárások is, hogy a versenypolitika támogatni tudja az EU főbb céljainak megvalósítását, a fogyasztók érdekeit szolgáló, egységes európai piac és versenyképes szociális piacgazdaság létrehozását. Ennek a folyamatnak az áttekintésével felmérhető, hogy a versenypolitikának milyen nagyobb feladatokat kellett megoldania a múltban, és milyen feladatai a maradtak a jövőre.

2. A jelentés első része a versenypolitikai eszközök, vagyis az állami támogatási, az antitröszt és az összefonódásokat ellenőrző szabályok fejlődését és alkalmazását tekinti át. Ez a rész ismerteti a pénzügyi és gazdasági válság kezelésére hozott, az állami támogatásra vonatkozó ideiglenes szabályok alkalmazásának legújabb fejleményeit is. A második rész azzal foglalkozik, hogy miként alkalmazták a versenypolitikai eszközöket egyes ágazatokban. A harmadik középpontjában az Európai Versenyhatóságok Hálózatán (EVH) belüli együttműködés és a nemzeti bíróságok ítéletei állnak, a negyedik pedig a nemzetközi tevékenységeket ismerteti. Az ötödik rész a fogyasztókra vonatkozó tevékenységekről és az érintettekkel folytatott párbeszédről nyújt áttekintést. Az utolsó, hatodik rész az intézmények közötti együttműködésről ad rövid leírást. Szemben a tavalyival, az idei jelentés nem szentelt külön fejezetet egy olyan témakörnek, amely a versenypolitika szempontjából különösen fontosnak tekinthető.

3. A jelentés a Bizottság 2010-es versenypolitikai tevékenységének nem teljes összefoglalása. További tudnivalók ezzel kapcsolatban a részletes bizottsági szolgálati munkadokumentumban és a Versenypolitikai Főigazgatóság weboldalán találhatók[1].

A versenypolitikáról szóló jelentés 40. ÉVFORDULÓJA

Versenypolitika: az Európai Unió egyik legfontosabb értéke

Folytonosság és fejlődés az EU versenypolitikájában

4. A Bizottság 40 éve dokumentálja, hogyan valósította meg és alakította az EU versenypolitikáját. Az évforduló alkalmából az idei jelentés – a sürgető napi gondok és feladatok felé emelkedve – áttekinti a versenypolitika fejlődését.

5. A versenypolitikáról szóló első jelentés az Európai Parlament kérésére jelent meg 1971-ben. Nem sokkal ezt követően, az 1973-as olajárrobbanás miatt az Európai Gazdasági Közösség súlyos gazdasági válságon ment keresztül, amely inflációs nyomással járt. Az első jelentések ezért arról számoltak be, hogy a Bizottság – egy átfogóbb gazdaságpolitikai csomag részeként – milyen módon alkalmazta a versenypolitikát a gazdasági válság kezelésére. Nem előzmények nélküli ezért, hogy az EU jelentős gazdasági problémák kezelésére kidolgozott, összehangolt gazdaságpolitikai válasz részeként alkalmazza a versenypolitikát.

6. A környezet, amelyben az EU versenypolitikája érvényesül, nagyot változott ugyan az időben – gyors technológiai változások, bővítés és globalizáció stb. –, a Szerződés eredeti, a versenykorlátozó megállapodásokat és az erőfölénnyel való visszaélést tiltó eredeti, 1957-es rendelkezései, illetve az állami támogatásról szóló rendelkezések azonban figyelemre méltóan állandóak maradtak, ami azt bizonyítja, hogy igen különböző helyzetekben alkalmazhatók eredményesen.

7. Meglehetősen állandóak maradtak és rugalmasnak bizonyultak a Bizottság egyedi végrehajtási hatásköreit és feladatait részletesen meghatározó tanácsi rendeletek is. Az antitröszt-jogszabályok közül a Bizottság végrehajtási hatáskörének megállapításáról szóló 1962-es tanácsi rendelet 2004-ig változatlan maradt. Az összefonódások ellenőrzésének területén a megfelelő rendeletet 1989-ben fogadták el, és azóta mindössze egyszer dolgozták át. Az állami támogatásokról szóló részletes eljárási szabályok megállapításáról szóló rendeletet 1999-ben fogadták el.

8. Figyelembe véve, hogy a Bizottságnak kizárólagos, a Lisszaboni Szerződés által is megerősített hatásköre van a versenypolitika területén, a Bizottság megfelelő felhatalmazással rendelkezik ahhoz, hogy még részletesebb szabályokat dolgozzon ki fő eszközeinek, azaz a Szerződés antitröszt, összefonódásokra és állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazására. A Bizottságnak az ilyen szabályok kidolgozására és alkalmazására irányuló jogát több alkalommal is megerősítette a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság, amelynek ítélkezési gyakorlata fontos szerepet játszik a versenypolitika következetességének és hatékonyságának biztosításában.

[pic]

9. Ez a jogkör a Bizottság számára azt is lehetővé tette, hogy a keretszabályozást az EU fejlődéséből adódó változó feladatokhoz igazítsa és naprakészen tartsa. Mindamellett az EU versenypolitikájának történetében két vezérfonal világosan kirajzolódik: az egyik a versenypolitika szerepe a belső piac létrehozásában és fenntartásában, a másik a fogyasztói jóléthez való hozzájárulása. A versenypolitika ugyanakkor támogatja az Uniónak a Szerződésekben rögzített céljait: a versenyképes piacot, a gazdasági, társadalmi és földrajzi kohéziót, valamint a fenntartható fejlődést.

Hozzájárulás a belső piac létrehozásához

10. Az Európai Gazdasági Közösség első évtizedeiben az egyik fő cél a tagállamok közötti, államilag emelt korlátok fokozatos megszüntetése volt. Az EGK-Szerződés versenyszabályai – különösen az antitröszt szabályok – végigkísérték és támogatták a kereskedelem korlátainak fokozatos lebontását. Az első versenypolitikai jelentés fogalmazásában „ a Közösség versenypolitikájának mindenekelőtt azt kell megakadályoznia, hogy az eltörölt állami korlátozások és akadályok helyére hasonló hatású magántermészetű intézkedések lépjenek ”[2]. Az antitröszt szabályokat ennek megfelelően szigorúan végrehajtották, megakadályozva a vállalatokat abban, hogy a piacok megosztásával és feldarabolásával, árdiszkriminációval és a párhuzamos kereskedelem elé emelt korlátokkal mesterségesen felosszák a belső piacot. Az első antitröszt-ügyek története, amelyek tárgya a párhuzamos import magánvállalatok közötti megállapodásokkal való korlátozása volt, az 1960-as évekig nyúlik vissza, nevezetesen a Grundig-Consten megállapodással[3] szembeni 1964-es, úttörő jelentőségű ítéletig, amely tárgyát képező megállapodás a piac feldarabolásához vezetett és azzal járt, hogy ugyanazon termékek ára jelentősen különbözött Franciaországban és Németországban. A versenypolitika végrehajtására való törekvés egészen az 1970-es évekig és még tovább is igen széles körű maradt, középpontjában a versenykorlátozó módszerek, például a piacfelosztó kartellek megszüntetése volt[4].

[pic]

11. Az elmúlt 40 év egyik legjelentősebb mérföldkövét, az összefonódások ellenőrzésének 1989-es bevezetését annak a minőségi ugrásnak a fényében kell értékelni, amelyen a belső piac 1992. december 31-i hivatalos létrehozását előkészítő időszakban, az Egységes Európai Okmány 1987-es hatálybalépését követően átment. A versenypolitika az új piac realitásának tekintette, hogy az európai vállalatok lehetőségei megnőttek az összefonódásra és eszközök nemzeti határokon átnyúló megszerzésére. Jelentős változásra volt szükség, és az 1989-es összefonódás-ellenőrzési rendelet volt a csúcspontja a Bizottság már 1973-ban elkezdett kampányának, amely biztosította az európai léptékű összefonódások és felvásárlások központi ellenőrzését[5].

Nagyobb hangsúly a fogyasztók jólétén

12. Ezek után, az elmúlt két évtizedben a Bizottság antitröszt és összefonódás-ellenőrzési politikájában és azok végrehajtásában egyre nagyobb hangsúlyt kapott a fogyasztói jólét, mégpedig az egyre kifinomultabb gazdasági elemzések révén. Vezető szerepet játszott ebben a Bizottságnak az összefonódás-ellenőrzési rendelettel kapcsolatos munkája, amellyel sikerült megvédeni a fogyasztókat az összefonódásokkal létrehozott és megerősített erőfölényből adódó hátrányoktól.

13. Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején a Bizottság antitröszt politikája nagy lépésekkel haladt a hatásalapú megközelítés felé, nevezetesen a versenytársak közötti (horizontális) és az elosztási lánc különböző szintjei közötti (vertikális) megállapodásokra vonatkozó első generációs szabályok elfogadásával. Az antitröszt szabályok ezen új generációja lehetővé tette a Bizottság számára, hogy a különböző megállapodások versenybarát és versenyellenes vonatkozásait mérlegelve azokra a megállapodásokra koncentrálhasson, amelyekben piaci erővel rendelkező vállalatok érintettek, vagyis amelyek sérthetik a fogyasztók érdekeit.

14. Azt is lehetővé tette, hogy a Bizottság korlátozott erőforrásait a cégek közötti megállapodások közül a legkárosabbakra, a kartellekre összpontosítsa, amelyeknek lényegében nincs a verseny szempontjából kedvező hatása, ezért gyakorlatilag mindig tiltottak. Akárcsak az antitröszt-rendelkezéseket más módon megszegő cégek esetében, a Bizottság itt is kiszabhat visszatartó hatású bírságokat. A káros kartellek elleni harc ma már teljes mértékben a versenypolitika alapvető oszlopának számít, ez azonban nem volt mindig így, és a Bizottságnak kezdetben szinte lépésről-lépésre kellett haladnia, mivel nem voltak nemzeti szintű kartellellenes törvények és eszközök. Egy beszámoló szerint „a cél [az akkori versenypolitikai biztos szerint] az volt, hogy vizsgálatot indítsanak néhány, a Közösség léte szempontjából különlegesen veszélyes nagy kartell ellen ”[6]. Ismét megjelent tehát a belső piac fokozatos megteremtésének kapcsolata a versenypolitikával.

[pic]

15. 2002 vízválasztó volt a versenypolitikában, mivel az Elsőfokú Bíróság megfelelő gazdasági elemzés hiányára és hibás értékelésre hivatkozva ekkor semmisítette meg viszonylag gyors egymásutánban a Bizottság három olyan határozatát, amelyek összefonódásokat tiltottak meg. Ez azonban hosszú távon előnyösnek bizonyult, mivel a Bizottság ennek hatására úgy döntött, hogy rövid idő alatt növeli saját képességét kifinomultabb gazdasági elemzések elvégzésére, különösen 2003-ban létrehoztak egy, a területre specializálódott közgazdászokból álló csapatot egy vezető közgazdász vezetésével.

16. Az elkövetkező években egyre nagyobb hangsúlyt kapott ez a gazdasági szemlélet, különösképpen egy kidolgozottabb érdemi vizsgálat[7] elfogadásával, amely arra helyezi a hangsúlyt, hogy a kérdéses ügylet várhatóan jelentős mértékben korlátozza-e a hatékony versenyt, és ehhez figyelembe veszi az összes lehetséges statikus és dinamikus hatást. Az új vizsgálatnak köszönhetően a Bizottság figyelme már nem korlátozódik arra, hogy az adott ügylet hatására erőfölényre tesz-e e szert egy érintett vállalat, hanem kiterjed azokra a helyzetekre is, amelyekben egy vállalat egyoldalúan versenykorlátozó módon használja piaci pozícióját. Bizottság ugyanebben az évben fogadta el a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatást, egyértelmű keretet szolgáltatva az ilyen egyoldalú hatások elemzéséhez[8].

17. Az erőfölényben lévő vállalkozások versenykorlátozó visszaélő magatartására történő alkalmazásával kapcsolatos bizottsági jogérvényesítési prioritásokról szóló iránymutatás[9] elfogadásával sikerült a fogyasztói jólétet a középpontba helyező gazdasági megközelítést beágyazni az antitröszt-intézkedések végrehajtásának keretrendszerébe. Az említett dokumentum elismeri, hogy az erőfölényben lévő vállalkozásoknak joga van arra, hogy szigorúan a teljesítményük alapján versenyezzenek, és hogy általános elvként a Bizottság nem vizsgálja az olyan gyakorlatot, amelynek következtében a nem hatékony vagy kevéssé hatékony versenytársak kiszorulnak a piacról, feltéve, hogy ez a teljesítményalapú verseny, például a termékek és szolgáltatások minőségének következménye.

18. A fogyasztói jólétre is kiterjedő átfogóbb szemlélet – biztosítva, hogy a piacok az árak, az eredmény, az innováció, minőség, valamint a termékek és szolgáltatások változatossága szempontjából a legjobb eredményt szolgáltathatják – nem jelenti azt, hogy a belső piac már nem jelentős tényező. Ellenkezőleg, a Lisszaboni Szerződés jogi szempontból megerősítette a versenypolitika és a belső piac között összefüggést. Továbbá – mint a válság is jelezte – a belső piac integritását sosem lehet magától értetődőnek venni. A Bizottságnak készen kell állnia arra, hogy minden rendelkezésre álló eszközét felhasználva megvédje az EU-nak ezt az alapvető értékét az esetleges támadásoktól. Az EU versenypolitikája – különösen az állami támogatási szabályok – kulcsfontosságú értéknek bizonyultak a belső piac megőrzésében, elsősorban azzal, hogy egyenlő feltételeket biztosított a pénzügyi és az ipari piacokon.

[pic]

Az állami támogatások ellenőrzésének mint a belső piac sarokkövének fejlődése a szerény kezdetektől a jelenlegi szintig

19. Az állami támogatások ellenőrzése az egységes piac lényeges tartópillérévé vált, amely biztosítja, hogy a vállalatok földrajzi helyüktől függetlenül azonos feltételekkel versenyezhetnek egymással, és biztonságot nyújt az ellen, hogy a tagállamok kölcsönös támogatási versenybe kezdjenek egymás és az általános európai érdekek rovására. A támogatási verseny nemcsak a szűk erőforrások pazarló felhasználásához vezet, de rombolja az EU kohézióját is.

20. Az EU állami támogatási rendszerét – egy történelmileg is páratlan kísérletet[10] – fokozatosan, a nulláról kiindulva kellett létrehozni. A Bizottság egyik első erre vonatkozó vizsgálata szerint „ a területen a nemzeti rendszerek káosza uralkodik, amelyek közül számos régóta fennáll, bonyolult és állandóan változik ”[11]. A Bíróság is csak 1973-ban ismerte el, hogy a Bizottság jogszerűen utasíthatja arra a tagállamokat, hogy a fizettessék vissza a vállalatokkal a jogellenesen nyújtott, a Szerződéssel össze nem egyeztethető állami támogatásokat[12]. Újabb tíz évig tartott, amíg Bíróság elhatározta, hogy politikája részeként a gyakorlatban is végrehajtja ezt az elvet. Sokat mondó tény, hogy az 1989-es versenypolitikai jelentés készítői még külön hangsúlyozták azt a nyilvánvaló tényt, hogy „ még ha a múltban eltűrték vagy elfogadták is [az állami támogatást], felül kell vizsgálni, hogy összeegyeztethető-e a közös piac elvével ”[13].

21. Az állami támogatásokkal foglalkozó személyzet létszáma azonban meglehetősen alacsony maradt egészen a kilencvenes évek végéig. A Bizottság azonban még így is hozott néhány fontos döntést, először az iparban, majd a szolgáltató ágazatban, jelezve, hogy foglalkozik az erősen támogatott és rossz hatékonyságú állami vállalatokkal. Fontos megállapodások jöttek létre például a Bizottság és a tagállamok között azzal a céllal, hogy megszüntessék az állami cégeknek hagyományosan megadott korlátlan garanciákat[14].

[pic]

Kormányzás: a versenypolitika integrálása az EU-ban és kiterjesztése az Unió határain túlra

22. A versenykultúra fejlődésével, a belső piac konszolidációjával, továbbá azzal, hogy a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok is egyre inkább kidolgozták a versenypolitikájukat, eljött az idő az EU versenypolitikai irányításának radikális átalakítására. Ez volt az „EU antitröszt szabályainak korszerűsítése”[15], és az antitröszt rendszer korszerűsítése valójában a bővítés napján, 2004. május 1-jén lépett hatályba.

23. A Bizottság ezzel párhuzamosan iránymutatást bocsátott ki a tagállamoknak arról, hogy hogyan fogja értékelni a közös európai érdekhez fűződő célok támogatását, amilyenek például a kutatás-fejlesztés, regionális fejlesztés, a környezetvédelem és a nehéz helyzetben lévő vállalkozások szerkezetátalakítása. Az állami támogatások ellenőrzése 2005-re az EU versenypolitikájának középpontjába került, amit az is jól mutat, hogy az állami támogatási cselekvési terv és a kartellek elleni fellépés ebben az időszakban az európai versenypolitika két fő prioritása volt. Az állami támogatások középpontba helyezése – egyéb tényezőkkel együtt – hozzájárult ahhoz, hogy sikerült haladást elérni a „ kevesebb és célzottabb támogatás ” elv megvalósításában, amit jól mutat mind a tagállamok által nyújtott támogatások relatív összegének csökkenése (a válságintézkedéseket nem számítva részarányuk az EU GDP-jében az 1992-es 1,2 %-ról 2009-re 0,62 %-ra csökkent), mind a közös érdekű célkitűzésekre fordított támogatások részarányának növekedése (ez utóbbi a kilencvenes évek közepén még csak 50 %, 2009-ben pedig már 84 % volt)[16]. Az állami támogatási cselekvési terv a támogatások lehetséges pozitív és negatív hatásait ún. „mérlegelési tesztre” épülő közgazdasági megközelítés mellett érvelt, amelyet elsősorban a versenyt leginkább torzító támogatások részletes vizsgálatára célszerű használni.

24. A korszerűsítési reform keretében a nemzeti versenyhatóságoknak és bíróságoknak joga és kötelessége lett az EU antitröszt szabályainak közvetlen és maradéktalan alkalmazása a tagállamok közötti kereskedelmet érintő ügyekben. Ez a nemzeti versenyhatóságokat – mint végrehajtó intézményeket – az Európai Versenyhatóságok Hálózatának részeként a Bizottsággal egyenrangúvá teszi, és kiemeli a bíróságok szerepét a magánszférában az antitröszt-intézkedések végrehajtásában, a Bíróság Courage kontra Crehan ügyben hozott ítéletét[17] követően hangsúlyozza az antitröszt jog megsértése miatti keresetek hatékony rendszerének az átfogó végrehajtás részeként történő megteremtésére vonatkozó igényt[18]. A rendszer módosítása arra a meggyőződésre vezethető vissza, hogy a tagállamokban a versenykultúra az antitröszt-politika 50 éve után elérte azt a szintet, amelyen már indokolt lehet a sokkal decentralizáltabb végrehajtás. A reformfolyamatot felgyorsította, hogy akkor volt napirenden az EU történetének eddigi legnagyobb bővítése.

[pic]

25. A korszerűsítés eredményeként a határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalatok egyenlőbb feltételek mellett működhetnek, és üzleti stratégiájuk kidolgozásakor 27 helyett csak egy szabályrendszert kell szem előtt tartaniuk[19]. Az Európai Versenyhatóságok Hálózata elősegítette a versenyhatóságok és a Bizottság közötti szoros együttműködést, amelynek eredményeképpen hatékonyabb és egyöntetűbb lett az EU antitröszt-szabályainak megvalósítása. A megállapodások bejelentésére vonatkozó kötelezettség megszüntetésével a reform mind a Bizottság, mind a nemzeti versenyhatóságok számára lehetővé tette, hogy az antitrösztjog végrehajtásában a jog megsértésének azon eseteire koncentráljanak, amelyek a leginkább ártanak az európai fogyasztónak. A Bizottság törekedett az összefonódások EU és nemzeti szintű ellenőrzésének egymáshoz közelítésére is, ezen a téren is hasznosítva az antitrösztjog korszerűsítésében szerzett tapasztalatokat.

26. A tagállamok gazdaságának egy összefüggő versenypolitikai keretrendszerben való folyamatos integrációja tükröződött abban is, hogy a Bizottság munkálkodott a közös versenypolitikai elvek nemzetközi előmozdításán is. A folyamatosan globalizálódó gazdaságban a versenypolitikának világszerte fontos céljává vált az egyenlő esélyek biztosítása. A Bizottság ezért az 1990-es évektől kezdve „ kétoldalú megállapodásokkal és többoldalú tárgyalásokkal hasonló versenypolitika alkalmazására ösztönözte fő kereskedelmi partnereit ”[20]. A Bizottság ennek megfelelően kettős stratégiát követett: fejlesztette és erősítette a fő kereskedelmi partnereihez fűződő, közvetlen kétoldalú kapcsolatait és jelentős erőfeszítéseket tett többoldalú szervezetekben például az OECD-ben vagy a Nemzetközi Versenyügyi Hálózatban (International Competition Network, ICN).

27. 1991-ben írták alá az első együttműködési megállapodást az Egyesült Államokkal, amely megteremtette az alapot a Bizottság és az USA antitröszt hatóságai közötti igen sikeres együttműködéshez. Az EU Kanadával (1999), Japánnal (2003) és Dél-Koreával (2009) kötött hasonló megállapodásai hatékony eszköznek bizonyultak a nemzetközi antitröszt-ügyek kezelésében. Ezeket a kétoldalú erőfeszítéseket többoldalú tevékenység egészítette ki, elsősorban az OECD-ben és a ICN-ben, amelyek munkájához a Bizottság alapító tagként maga is aktívan hozzájárult, és amelyek fontos terepei a bevált módszerek elterjesztésének, a konvergencia elősegítésének és az együttműködés előmozdításának.

[pic]

28. A versenypolitika nemzetközi dimenziójának fontosságát egyre többen ismerik el, amire a legújabb példa a korábbi versenypolitikai biztos, Mario Monti jelentése „ Az egységes piac új stratégiájáról ”[21]. A jelentés felsorolja azokat az alapvető kihívásokat, amelyek közvetlenül érintik az EU-n belüli verseny belső piaccal kapcsolatos dimenzióját – az antitröszt-szabályok következetes tagállami végrehajtása, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködésnek az elmélyítése, elsősorban az összefonódások és a bírságolási politika megítélésében –, de azt is hangsúlyozza, hogy nemzetközi szinten is nagyobb konvergenciára van szükség a versenypolitikai elvekben, elsősorban az EU leggyorsabban növekvő kereskedelmi partnereivel kapcsolatban. Ezzel összhangban a Bizottság a közelmúltban mélyítette el a kétoldalú együttműködését olyan gazdasági nagyhatalmak versenypolitikai hatóságaival, mint Kína, India és Brazília. Az EU saját tapasztalatai is mutatják, hogy a hatékony versenypolitika és versenykultúra létrehozása időigényes, nehéz feladat. Ugyanakkor a versenypolitikai ügynökségek és jogszabályok a gazdaságirányítás általánosan alkalmazott rendszereinek fontos részévé váltak, amit mi sem jelez jobban, mint a Nemzetközi Versenyügyi Hálózathoz (ICN) tartozó versenypolitikai ügynökségek számának exponenciális növekedése az elmúlt évtizedekben (jelenleg több mint 100 ilyen ügynökség létezik).

Versenypolitika, mint a versenyképesség támogatásának eszköze, az Európa 2000 stratégiával összhangban

29. Már az első éves jelentésekből is kiderült, hogy a versenynek az egyéb célokhoz való hozzájárulása jóval túllépett a válságkezelő eszközként való alkalmazáson. Napjainkban, mikor az EU kilábalóban van a jelenlegi válságból, és rendkívül erős globális versennyel néz szembe, a versenypolitika legnagyobb kihívása az elkövetkező évekre az intelligens, inkluzív és fenntartható növekedést szolgáló Európa 2020 stratégia lehető leghatékonyabb támogatása lesz.

30. A versenypolitika kiválóan alkalmas erre a feladatra, mivel kulcsszerepet játszik abban, hogy az erőforrások hatékony elosztásának, a termelékenység és innováció javulásának köszönhetően a piacok jobban működjenek. Ebből adódóan javítja az EU gazdaságának versenyképességét, ami a gazdasági és pénzügyi stabilitás fenntartása céljából fontosabb, mint eddig valaha. A versenypolitikának és a versenyt javító reformoknak ezért a gazdaságirányítás szerves részét kell képezniük.

31. A versenyszabályokban az a felismerés is tükröződik, hogy a tagállamok számára lehetővé kell tenni az EU gazdasági, társadalmi és földrajzi kohéziójával kapcsolatos célok előmozdítását. A regionális támogatásról szóló iránymutatás az Unió földrajzi kohézióját a szegényebb régiók fejlesztésének elősegítésével kívánja elérni. A különböző állami támogatási szabályok engedélyezik a képzési támogatásokat és a hátrányos helyzetű vagy fogyatékkal élő dolgozók foglalkoztatásának támogatását.

[pic]

32. A versenypolitika fejlődése egy másik területen, a környezetvédelemben és a fenntartható növekedés előmozdításában is eljutott az Unió hosszú távú kihívásainak figyelembe vételéhez. A Bizottságnak egyrészt az energiaszektorban végzett antitröszt tevékenységével – melynek célja a likviditás és a belső piac ellátási biztonságának javítása –, másrészt környezetvédelmi állami támogatásokra vonatkozó irányelvek elfogadásával – amelyek célja a piaci működés hiányosságainak orvoslása ezen a területen – sikerült hozzájárulnia ahhoz, hogy a versenypolitika támogassa a fenntarthatóbb gazdaság megvalósítását.

Következtetés: az EU versenypolitikájának rugalmassága és alkalmazkodóképessége

33. Az Európai Unió gyors és drámai változásokon megy keresztül. Egyes kihívások és problémák bizonyos valószínűséggel előre jelezhetők, amelyek közül a válságból való kilábalás, a globális verseny és a fenntartható fejlődés a legfontosabbak. Kétségtelen azonban, hogy az EU-nak meg kell majd küzdenie ma még nem látható nehézségekkel is. Mindamellett az is egyértelmű, hogy a versenypolitika a fennállása óta mindig képes volt megbirkózni környezetének nagymértékű átalakulásával, háttérben a Szerződés stabil keretrendszerével. Rugalmasságának és alkalmazkodóképességének köszönhetően az EU versenypolitikája az Európai Unió egyik legnagyobb értéke marad.

1. ESZKÖZÖK

1.1. A válság leküzdésére nyújtható állami támogatásokra vonatkozó ideiglenes keretszabály végrehajtásának nyomon követése

1.1.1. A pénzügyi szektor támogatása a válság miatt

34. A nemzetközi pénzügyi válság 2008. őszi kezdete óta a Bizottság részletes iránymutatást bocsátott ki egyrészt arról, hogy a pénzügyi intézményeknek állami garanciák[22], feltőkésítés[23] vagy eszközátvételi intézkedés[24] formájában a válság leküzdésére ideiglenesen nyújtható támogatások összeegyeztethetők-e az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107. cikke (3) bekezdésének b) pontjával, másrészt a bajba jutott bankok szerkezetátalakításához szükséges intézkedésekről[25]. Az állami támogatási szabályok alkalmazásával a Bizottságnak sikerült minimálisra csökkentenie a belső piacon belüli verseny torzulását, annak ellenére, hogy jelentős összegű állami támogatásokat hagytak jóvá, és a kedvezményezett bankok szükség esetén szerkezetátalakításon mentek keresztül.

35. 2008 októbere és 2010 októbere között a Bizottság több mint 200 határozatot hozott a pénzügyi szektort érintő állami támogatási intézkedésekről, amelyek célja a tagállamok gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetése volt. Több mint 40 programot engedélyeztek, módosítottak vagy hosszabbítottak meg, az egyedi döntések száma is több mint 40 pénzintézetet érintett. A tagállamok által a pénzügyi szektornak nyújtott támogatások nominális összege 2009-ben 1107 milliárd EUR volt (az EU GDP-jének 9,3 %-a), 2008-ban pedig 1236 milliárd EUR[26].

36. Az állami garanciáknak a válság idején való rendelkezésre állása hatékony eszköze volt a bankok finanszírozásának, és a piaci bizalom helyreállításának. A feltőkésítési programok alkalmazását 2010-ben korlátozták, bár több ad hoc intervencióra került sor ebben az évben. A helyzet azonban azt mutatta, hogy 2010-ben csökkent az állami tőkeinjekciók volumene 2009-hez képest, ráadásul az eszközátvételi és feltőkésítési intézkedésekkel megsegített bankoknak 2009-ben és 2010-ben szerkezetátalakítási kötelezettségei voltak.

37. Egy sor bank szerkezetátalakítása a 2010-es év egyik legnagyobb feladata volt. Az átalakítások három fő alapelvre épültek: i. a hosszú távú életképesség helyreállítása megfelelő szerkezetátalakítási terv alapján, állami támogatás nélkül ii. a terhek megosztása a bankok, az érdekeltek és az állam között, és iii. a versenytorzító hatások korlátozása, általában strukturális (üzletrészek leválasztása) és magatartásbeli (felvásárlások tilalma, agresszív üzleti stílus visszaszorítása) intézkedések révén. 2010-ben a Bizottság 14 bank átalakítását vagy felszámolását hagyta jóvá. A fontosabb ügyek szereplői az Aegon, Dexia, Parex és Sparkasse Köln/Bonn[27] voltak. Ezeket az ügyeket, amelyekben kötelező magatartási és strukturális intézkedéseket is alkalmaztak, a Bizottság mind jóváhagyta. A Bizottság a Banco Privato Português ügyében elutasító döntést hozott, és a Bank jelenleg felszámolás alatt áll[28].

38. A politikai intervenció eredményeként sikerült viszonylag rövid idő alatt megszüntetni a bankok 2008-ban kezdődő finanszírozási nehézségeit. A 2010 első felében fellépő államadósság-válság világosan jelezte, hogy a válság mélypontjához, a 2008. év végi helyzethez képest sikerült ugyan javulást elérni, a pénzpiaci feszültségek azonban még mindig olyan mértékűek, hogy 2010. után is szükség lesz a válság leküzdésére nyújtott célzott támogatásokra. A Bizottság ezért 2010. december 1-jén 2011-ig meghosszabbította a pénzpiaci szektorban alkalmazható válságkezelő intézkedések érvényességi idejét[29]. Figyelembe véve azonban, hogy a bankoknak egyre kevésbé okozott nehézséget a piaci tőkeszerzés, a Bizottság 2011. január 1-től bevezetett egy követelményt, amely szerint szerkezetátalakítási tervet kell benyújtania minden olyan banknak, amely feltőkésítési vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedés kedvezményezettje volt, függetlenül attól, hogy alapvetően jó vagy válságos helyzetben van.

1.1.2. A reálgazdaságra vonatkozó ideiglenes keretszabály megvalósítása

39. 2008-ban a Bizottság elfogadta az ideiglenes keretszabályt[30], amelynek az volt a célja, hogy a válság idején megkönnyítse a vállalatok számára a finanszírozási eszközökhöz jutást. Ennek bevezetése és 2010. október 1-je között a Bizottság 73 programot és 4 ad hoc támogatási intézkedést fogadott el. A 2009-ben jóváhagyott támogatások értéke 82,5 milliárd euró volt (az EU teljes GDP-jének 0,7 %-a).

40. A legfontosabb intézkedések az összeegyeztethető, korlátozott összegű támogatás, a támogatott garancia és a támogatott hitel voltak. A kormányok által nyújtott exporthitel-garanciák rendkívüli jóváhagyására vonatkozó feltételek Közösségen belüli enyhítése hozzájárult a kereskedelem támogatásához. A kockázati tőkére vonatkozó kiigazítást is pozitívan, a magánbefektetők felé küldött fontos jelzésként fogadta a piac. A „zöld” termékek termeléséhez használható támogatott kölcsönöket kevesebb tagállam vette igénybe, közülük öt jegyzett ilyent[31].

41. A gazdasági fellendülés törékenysége miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy korai lenne 2010. végén teljesen megszüntetni az ideiglenes keretszabályt, és úgy döntött, hogy az adott piaci helyzetben a fokozatos kivezetés a legmegfelelőbb lépés. 2010. december 1-jén ezért elfogadta az ideiglenes keretszabály[32] 2011. végéig való meghosszabbítását azzal, hogy a keretszabály a kis- és középvállalkozásokra, valamint az intézkedések egy viszonylag szűk csoportjára fog koncentrálódni. A különlegesen jelentős piaci hiányosságok, elsősorban a kis- és középvállalkozások még megmaradt finanszírozási problémáinak kezelésére irányuló intézkedéseket nem szüntették meg, hanem szigorúbb feltételekhez kötötték, jelezve ezzel a szokásos állami támogatási szabályokhoz való fokozatos visszatérést.

1.1.3. A versenypolitika szerepe Görögország és Írország gazdasági kiigazítási programjában

42. 2010-re Görögország költségvetési helyzete válságos lett. A görög kormánynak a gazdaság rendbetételére irányuló erőfeszítéseit támogatva a Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2010. május 2-án egy hároméves gazdasági kiigazítási programra[33] tett ígéretet, amelyet az euróövezet tagállamai összesen 80 milliárd EUR nagyságrendű, kétoldalú kölcsönökkel finanszíroznak, az IMF pedig kb. 30 milliárd EUR értékű készenléti hitellel támogat. A görög gazdaság fenntartható pályára tétele, az államkölcsönpiacon a bizalom helyreállítása és az euróövezet stabilitásának megőrzése érdekében a görög kormány elfogadott egy többéves költségvetési konszolidációs és strukturális reformprogramot. A görög pénzügyi rendszer megerősítésére a Bizottság további kormánygaranciák kibocsátását engedélyezte[34], létrehoztak egy független pénzügyi stabilitási alapot a bankok tőkével való ellátásának támogatására[35], és az EU állami támogatási szabályainak megfelelően szerkezetátalakítási tervet dolgoztak ki hat feltőkésített bank számára. A gazdasági kiigazítási program strukturális reformjai ezenkívül egy versennyel foglalkozó részt is tartalmaztak. Görögország ennélfogva együttműködött a Bizottsággal az ország új befektetési törvénye, a görög versenyhatóság reformja és a zárt szakmák liberalizálása ügyében.

43. Írországban mind a bankok, mind az államadósság tekintetében az előző év utolsó negyedében lett válságos a helyzet. A súlyos gazdasági válság, valamint a nagy veszteségekkel sújtott és túlméretezett bankszektor együtt nagy nyomás alá helyezte az ír államadósságot. 2010. november 28-án a Bizottság, az Európai Központi Bank, az IMF és az ír hatóságok megállapodtak egy programban[36]. Ez 85 milliárd EUR összegű hitelt irányoz elő Írország számára, amelyből 35 milliárd a bankok életképességének helyreállítását szolgálja. A program részeként két hazai bankot fokozatosan bezárnak (Anglo Irish Bank & INBS), másokat pedig az EU állami támogatási szabályai szerint feltőkésítenek és átszerveznek. A versennyel kapcsolatos strukturális reformokon belül több versenypolitikai intézkedést hoznak a verseny erősítésére a termék- és energiapiacokon, valamint több más, hálózatos iparágban. Így pl. jogszabályi módosításokkal megszüntetik a kereskedelem és a verseny korlátait a védett ágazatokban, felülvizsgálják egyes ágazatok mentességét a nemzeti versenyjog hatálya alól, és erősítik a versenyellenes módszerektől visszatartó eszközöket.

1.2. Az antitröszt-rendelkezések végrehajtása

1.2.1. A szabályok kialakítása: a csoportmentességi rendeletek felülvizsgálata

A vertikális megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendelet

44. A Bizottság 2010. április 20-án elfogadott egy módosított csoportmentességi rendeletet[37] és néhány irányelvet a vertikális megállapodásokról,[38] vagyis a termelési és elosztási lánc különböző szintjein működő szállítók és vevők közötti, a termékek és szolgáltatások szállítására és elosztására vonatkozó megállapodásokról.

45. A módosított szabályok alapelve továbbra is az, hogy a korlátozott mértékű piaci erővel rendelkező vállalatok szabadon dönthetnek termékeik forgalmazásának módjáról, feltéve, hogy megállapodásaik nem tartalmaznak árrögzítő vagy más, különösen súlyos korlátozásokat. A szabályokat azonban felülvizsgálták, immáron figyelembe véve mind a vevők, mind az eladók potenciális piaci erejét, és a csoportmentesség alkalmazásának feltétele lett, hogy a megállapodásban érintett felek piaci részesedése nem haladhatja meg a 30 %-ot.

46. A rendelet és az ahhoz kiadott iránymutatások figyelembe veszik az internet gyors fejlődését, amely az online forgalmazás és a határokon átnyúló kereskedelem nagy hajtóereje, gazdagítva a fogyasztók választási lehetőségeit és növelve az árversenyt. Az új szabályok jobb áttekinthetősége és előrejelezhetősége olyan online eszközök kidolgozására ösztönzi a forgalmazókat, amelyekkel az egész EU-n belül elérhetik a fogyasztókat és a fogyasztók is őket, így teljes egészében megvalósítják a digitális belső piacot.

A horizontális együttműködési megállapodásokra vonatkozó csoportmentességi rendeletek

47. A Bizottság 2010. december 14-én új szabályokat és iránymutatást fogadott el a horizontális együttműködési megállapodásokról, vagyis az ellátási lánc azonos szintjén működő vállalatok közötti megállapodásokról, amilyenek például a kutatás-fejlesztési, termelési, beszerzési, forgalmazási, szabványosítási és információcserére vonatkozó megállapodások. Az új rendszer két csoportmentességi rendeletből[39] és a hozzájuk tartozó horizontális iránymutatásból áll[40]. Az egyik rendelet a kutatás-fejlesztési, a másik pedig a szakosítási és közös termelési megállapodásokra vonatkozik.

48. A Bizottságnak az új szabályokban kifejeződő felfogása szerint a vállalatoknak maximális szabadságot kell biztosítani az együttműködésben, a versenyt azonban meg kell védeni az együttműködésnek az EUMSZ 101. cikkével ellentétes formáitól, például azért, mert károsak a fogyasztóra nézve. A Bizottság felfogása a versenytársak közötti együttműködésről alapvetően nem változott az előző szabályok életbe lépése, vagyis 2000 óta. A horizontális együttműködési megállapodásokra vonatkozó új szabályok azonban sokkal részletesebbek, felhasználóbarátabbak és világosabbak, mint az előzőek. A reform két fő pontja egy új fejezet beiktatása az információcseréről, valamint a szabványosítási megállapodásokról szóló fejezet lényeges felülvizsgálata. Különösen az utóbbi fogalmazza meg világosan a versenyképes szabványmeghatározás folyamatainak kulcsjelentőségű feltételeit, és segíti a még hatékonyabb európai szabványrendszer létrehozásának megvalósítását, összhangban az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezésével, amelynek címe „Integrált iparpolitika a globalizáció korában”[41].

Ágazati csoportmentességi rendeletek

49. 2010. március 24-én fogadták el a biztosítási csoportmentességi rendeletet[42], május 27-én pedig a járműgyártók és hivatalos márkakereskedőik, szervizeik és alkatrész-fogalmazóik közötti megállapodásokra vonatkozó új versenyszabályokat fogadta el a Bizottság[43]. Az új szabályok az autópiacokra vonatkozó versenypolitikát nagyjából a többi ágazatban alkalmazandó szabályokhoz igazítják.

1.2.2. Az EU antitröszt-szabályainak magánfelek általi érvényesítése

50. Az EU antitröszt-szabályainak magánfelek általi érvényesítése fontos kiegészítése a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok által gyakorolt hatékony jogérvényesítésnek. Az antitröszt-szabályok megsértése miatti kártérítési keresetekről szóló 2008-as Fehér könyvében[44] a Bizottság egy sor intézkedést – például a kollektív jogorvoslatot és az antitrösztjog megsértése miatti károk számszerűsítését – javasolt azzal a céllal, hogy javítsa a fogyasztók és vállalatok lehetőségeit az antitrösztjog megsértése miatti káraik megtéríttetésére.

51. A Bizottságnak a kollektív jogorvoslatra vonatkozó javaslatai széles körű, az antitröszt-politika határain is túlnyúló vitát váltottak ki, amelynek középpontjában a kollektív jogorvoslat szerepe állt olyan helyzetekben, amelyekben az EU-szabályok egyetlen megsértése érintettek nagy csoportjának okoz károkat. A Bizottság egy nyilvános vita előkészítését határozta el, amelyben meg lehet majd határozni a kollektív jogorvoslatra vonatkozó jövőbeli jogszabályjavaslatok általános alapelveit. A szóban forgó alapelveket ismertető közlemény elfogadását 2011-re tervezik.

1.2.3. Az EUMSZ 101. cikkének alkalmazása: Kartellek

52. 2010-ben a Bizottság végrehajtási tevékenységében továbbra is erősen koncentrált a kartellek elleni harcra, és hét határozatot hozott a kartellekről[45], amelyekben összesen 3 milliárd EUR büntetést rótt ki 70 vállalatra.

53. A Bizottság arra összpontosított, hogy a vitarendezési eljárás alkalmazásával tegye hatékonyabbá a folyamatot. 2010-ben hozta meg első két vitarendezési döntését: teljes vitarendezési döntést a DRAM-ok ügyében és vegyes vitarendezési döntést a Takarmányozási foszfátok ügyben. A DRAM-okra vonatkozó ügy mérföldkő volt az EU kartellpolitikájának gyakorlatában, mivel a vitarendezés mind a tíz érintett vállalatra kiterjedt, és a döntés ellen nem volt fellebbezés.

54. A gazdasági válság miatt 2010-ben hozott hét kartellügyi határozat alapján 32 esetben alkalmazták a bírságcsökkentést „fizetésképtelenség” miatt[46], a 32-ből 9 esetben a kérelmezők gazdasági helyzetének alapos elemzése után ítélték meg a csökkentést.

1.2.4. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 101. cikkének alkalmazása Egyéb megállapodások és összehangolt magatartások

55. 2010-ben a Bizottság az EUMSZ 101. cikke alapján azzal zárta le légi fuvarozási ágazat egyik antitröszt-ügyét, hogy jogilag kötelezővé tette a British Airways, az American Airlines és az Iberia légitársaságok által felajánlott vállalást[47]. A döntés jelentős előnyökkel jár az európai fogyasztók számára, mert biztosítja, hogy továbbra is megfelelő verseny lesz – elsősorban a londoni – transzatlanti járatok között.

56. A pénzügyi ágazatban a Bizottság kötelezővé tette a Visa vállalásait az azonnali bankkártyás tranzakciókra alkalmazható multilaterális bankközi díjakra, amelyek az Európai Gazdasági Térség határokon átnyúló tranzakcióira és az EGT kilenc országának belföldi tranzakcióira vonatkoznak[48], összhangba hozva őket a Master Card 2009. április 1-jei egyoldalú vállalásaival[49] és a „kereskedő-semleges” fizetési módokkal.

57. A Bizottság az egészségügyi szolgáltatások piacán is meghozta az első antitröszt- határozatát. 5 millió EUR bírsággal büntette a francia gyógyszerészek szövetségét[50] a klinikai laboratóriumi tesztek francia piacán tanúsított piaci magatartásáért.

1.2.5. Az EUMSZ 102. cikkének alkalmazása: erőfölénnyel való visszaélés

58. A Bizottság folytatta az EUMSZ 102. cikkének végrehajtására irányuló tevékenységét, ezúttal az energetikai ágazatban, ahol több eljárást is indított.

59. Az ágazatban a Bizottság – 2007-es vizsgálatát követően – négy fontos antitröszt- határozatot hozott, amelyekkel kötelezővé tette a vállalkozásoknak azon vállalásaikat, amelyeket egy potenciális jogsértés megszüntetésére javasoltak. Ezek a határozatok olyan franciaországi, svédországi, németországi és olaszországi szolgáltatókra vonatkoznak, amelyek különböző eszközökkel, például viszonteladási korlátozásokat tartalmazó hosszú távú szerződésekkel, vagy az energiahálózaton rendelkezésre álló szállítási vagy exportkapacitások korlátozásával akadályozzák meg az energiapiacra lépést[51].

60. A Bizottság az információs és kommunikációs technológiák piacán erőfölénnyel való visszaélés gyanúja miatt indított eljárást az IBM ellen – a nagygépek piaca tekintetében – és a Google Inc. ellen – online keresés, online hirdetés és online hirdetésközvetítés tekintetében. Két előzetes vizsgálatot is indított az Apple-nek az iPhone-nal kapcsolatban használt üzleti módszerei miatt. Mindkettőt lezárták, miután az Apple megígérte a kérdéses módszerek megváltoztatását[52].

Az antitröszt és kartellekre vonatkozó jogérvényesítési határozatok száma évente és típusonként, 2005 és 2010 között.

[pic]

1.3. Összefonódások ellenőrzése

61. 2010-ben a gazdasági válság miatt kis számú összefonódást jelentettek be. Összesen 274 összefonódást jelentettek be a Bizottságnak, 16 határozat feltételekhez kötött volt, tiltó határozat abban az évben nem született. A bejelentett összefonódások nagy többségét a Bizottság mind a rendes, mind az egyszerűsített eljárás alapján feltételek nélkül elfogadta, ami a bejelentések 55 %-át tette ki.

62. Az Oracle / Sun Microsystems[53] (lásd a 2.4. részt infra ), a Monsanto / Syngenta[54] és az Unilever / Sara Lee Body[55] összefonódások második szakaszbeli vizsgálatának részletes elemzését követően a Bizottság három határozatot hozott 2010-ben.

63. Részletes vizsgálat után, 2010. november 17-én a Bizottság az amerikai Monsanto vállalatnak a svájci Syngenta általi felvásárlását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy le kell választani a Monsanto azon üzletágát, amely a Spanyolországban és Magyarországon forgalmazott, illetve hivatalos vizsgálat tárgyát képező napraforgóhibridekkel, valamint az e hibridek létrehozásához felhasznált szülői vonalakkal, illetve a spanyol és a magyar piacra szánt hibridek létrehozásának céljából jelenleg fejlesztett szülői vonalakkal foglalkozik.

64. A Bizottság ugyanazon a napon szintén feltételekhez kötötte az amerikai Sara Lee Corp. testápoló- és mosószerüzletágának a fogyasztási cikkeket gyártó amerikai-holland Unilever általi tervezett felvásárlását. A Bizottság részletes vizsgálata azt jelezte, hogy a dezodorok piacán az összefonódás rendkívül erős vezető pozícióba hozná az Unilevert, mivel a két fél jelenleg egymással versenyző márkáinak egyesítésével járna (a Sanex az egyik, a Rexona és Dove a másik oldalon). Ezen aggodalmak megszüntetésére az összefonódó felek felajánlották a Sara Lee Sanex márkájának a hozzá kapcsolódó európai tevékenységekkel együtt történő leválasztását.

Az összefonódásokra vonatkozó végleges határozatok száma és típusa, 2005–2010

[pic]

1.4. Az állami támogatások ellenőrzése

65. A gazdasági és pénzügyi válság miatt nyújtott támogatások ellenére a 2010-ben jóváhagyott támogatások túlnyomó része a közös európai érdekek horizontális céljaihoz kapcsolódódott, amilyen pl. a kultúra és hagyományőrzés, a regionális kohézió, a környezetvédelem, a kutatás-fejlesztés és az innováció, valamint a természeti katasztrófák által okozott károk megtérítése. A tagállamok széles körben használták az általános csoportmentességi rendelet[56] nyújtotta lehetőségeket, amelynek értelmében a Bizottságnak történő előzetes bejelentés nélkül is nyújthatók a rendelet kritériumainak megfelelő támogatások. 2010-ben a Bizottság 414 esetben kapott tájékoztatást a tagállamoktól ilyen típusú intézkedések bevezetéséről .

66. A jóváhagyott támogatási összeget megadva a számok egy év késéssel vannak összeállítva a kétévenkénti állami támogatási értesítőkben. A válság miatt hozott intézkedések nélkül a teljes támogatási összeg 2009-ben 73,2 millió EUR volt, az Unió GDP-jének 0,62 %-a, valamivel több, mint 2008-ban (a GDP 0,58 %-a). Az iparnak és szolgáltatásoknak juttatott támogatás átlagosan 84 %-a a közös érdek horizontális céljaihoz kapcsolódott[57].

67. 2010 volt az első olyan év, amelyben az egyszerűsítési csomag végig érvényben volt. A csomag a legjobb gyakorlatra vonatkozó kódexből[58] és az egyszerűsített eljárásról szóló közleményből[59] áll. Mindkettő célja az állami támogatási eljárások hatékonyságának, átláthatóságának és kiszámíthatóságának javítása. A legjobb gyakorlatra vonatkozó kódex első eredményei reménykeltőek voltak, különösen a panaszok kezelése tekintetében, mivel egyre több panaszos kapott tájékoztatást a panaszával kapcsolatos ügyintézés állásáról.

A tagállamok által nyújtott állami támogatások teljes összege az Unió GDP-jének

százalékában, 2004–2009[60]

[pic]

1.4.1. Horizontális állami támogatások

Regionális támogatások

68. A 2007–2013 közötti időszak nemzeti regionális támogatásairól szóló iránymutatásnak[61] megfelelően a Bizottság felülvizsgálta azoknak a statisztikai hatás régióknak az állami támogatási státuszát és támogatási felső korlátját, amelyek az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében 2010 végéig átmenetileg jogosultak támogatott területi státuszra. A Bizottság ugyanakkor elfogadta három tagállam (Franciaország, Írország és Olaszország) nemzeti regionális támogatási térképeinek a 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében regionális támogatásra jogosult területeit érintő módosítását.

69. A Bizottság 2010-ben hat nagyberuházási projekt esetében hagyott jóvá regionális támogatást. Ezek közül négy projekt napelemekkel kapcsolatos, három Németországban és egy Spanyolországban[62], a többi beruházás a németországi és olaszországi gépiparban történik[63]. Jóváhagytak ezenkívül öt olyan ad hoc intézkedést, amelyek kedvezményezettjei a 2007–2013 közötti időszak regionális térképein beruházást végrehajtó egyes vállalatok voltak, valamint 10 regionális támogatási programot, amelyekből öt a legkülső régiók valamelyikét érintette. A Bizottság 2010-ben három hivatalos vizsgálati eljárást zárt le, egyet pozitív[64], kettőt pedig negatív határozattal, amelyek közül az egyik a Sovello AG[65] vállalatnak jogellenesen nyújtott kkv-bónuszra, a másik pedig a Fri-el Acerrának[66] nyújtott, az ösztönző hatás hiánya és a nem megfelelő regionális hozzájárulás miatt összeegyeztethetetlen támogatási intézkedésre vonatkozott .

Környezetvédelmi támogatás

70. A Bizottság a környezetvédelmi támogatási iránymutatás[67] alapján jóváhagyott néhány olyan intézkedést, amelyek az energiatakarékosságot és a megújuló energiafajták használatát segítik elő. A bejelentések közül egyre több vonatkozott viszonylag nagy, egyedi támogatásokra (vállalkozásonként 7,5 millió EUR), és az állami támogatások gazdaságközpontú elemzésére törekedve egyre több támogatással kapcsolatban végeztek részletes gazdasági elemzést. A jóváhagyott programok többségében a megújuló energiafajtákra, valamint a szén-dioxid megkötésére és tárolására irányuló projektek kaptak támogatást.

Kutatás-fejlesztés és innováció

71. Az innováció az Európa 2020 stratégia központi eleme, és az Innovatív Unió című kiemelt kezdeményezés[68] szerint az innováció finanszírozásának fejlesztése az európai gazdasági teljesítmény javításának szükséges feltétele. A kutatás-fejlesztési és innovációs közösségi keretrendszer[69] ezen cél támogatása érdekében megkönnyíti a tagállamok számára, hogy az állami támogatásokat a korábbinál jobban tudják a fontosabb piaci hiányosságokra összpontosítani. A Bizottság ezen keretrendszer alapján 2010-ben 12 támogatási programot hagyott jóvá összesen 5 milliárd EUR értékben, és egy további ügyben hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról döntött, amelyet később visszavontak. Az említett intézkedések közül öt K+F program, négy innovációs és másik négy pedig vegyes program volt. A Bizottság ezenkívül részletes gazdasági elemzések alapján úgy döntött, hogy nem emel kifogást tíz egyedileg bejelentendő, nagy K+F projekt támogatása ellen, amelyek tárgya a biometán-termelés új folyamatai, kompozit anyagok használata egyes repüléstechnikai szerkezetek gyártásában, valamint a litográfia félvezetők ipari alkalmazása voltak. Figyelemmel kísérte továbbá 52 olyan K+F projektre vonatkozóan benyújtott támogatási információt, amelyekben a támogatás nagyságrendje meghaladta a 3 millió EUR összeget, jóllehet nem volt egyedi bejelentési kötelezettség.

72. Ezen túlmenően az általános csoportmentességi rendelet keretében 40 alapkutatási, 91 ipari kutatási és 86 kísérleti fejlesztési projekt támogatási programját terjesztették be. Az általános csoportmentességi rendeletet a tagállamok innovációs intézkedésekhez is igénybe vették, amelyek közül 42 kis- és középvállalkozások ipari tulajdonjogára, 24 innovációs tanácsadási és támogatási szolgáltatásokra, 11 pedig magasan képzett személyzet kölcsönzésére vonatkozott.

A kockázati tőke támogatása

73. A kis- és középvállalkozások (kkv-k) kockázati tőkével való finanszírozásának területén a Bizottság hét, együttesen 380 millió EUR nagyságrendű intézkedést hagyott jóvá a kockázati tőkéről szóló iránymutatás[70] alapján. Ezek közül három nem felelt meg a biztonsági követelményeknek, ezért további részletes értékelést igényelt. Ezen túlmenően az általános csoportmentességi rendelet alapján 11 további támogatási programot valósítottak meg 2010-ben, amelyet egyes tagállamok egyre gyakrabban használnak kockázati tőkével kapcsolatos céljaikhoz.

1.4.2. A szénbányászatnak és mezőgazdaságnak nyújtott támogatás

74. A Bizottság 2010. júliusi javaslatát követően a Tanács 2010. december 10-én határozatot fogadott el a versenyképtelen szénbányák bezárását elősegítő állami támogatásról[71], mivel a jelenlegi rendelet 2010 végén lejár[72]. Ennek értelmében a tagállamok akkor támogathatják a szénipart, ha van 2018. december 31-énél nem későbbi határidejű bezárási terv, és 2027-ig fedezhetik a bezárással kapcsolatos rendkívüli költségeket (szociális kiadások, a telephelyek rehabilitációja, szennyvíz-ártalmatlanítás).

75. A Bizottság az agrár és erdészeti ágazatban nyújtott támogatásokat az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (2007–2013) alapján értékeli[73]. Ezen a területen 2010-ben 214 új támogatási ügyet regisztrált és 161 határozatot hozott.

1.4.3. Az állami támogatások végrehajtása a nemzeti bíróságokon

76. Egy közelmúltbeli tanulmány[74] szerint egyre több ügy kerül a nemzeti bíróságok elé. 2010-ben a Bizottság – a nemzeti bíróságokkal való kommunikációjának javításán keresztül – folytatta erőfeszítéseit az állami támogatásokra vonatkozó jog magánfelek általi érvényesítése nemzeti szintű rendszereinek javítására. 2010 októberében megjelentette „Az állami támogatásra vonatkozó jogszabályok nemzeti bíróságok általi végrehajtásáról” című kézikönyvét[75], amellyel a nemzeti bíróságoknak kívánt segítséget nyújtani az állami támogatási ügyek kezelésében.

1.4.4. Az állami támogatási intézkedések utólagos nyomon követése

77. A Bizottság az állami támogatási szabályok hatékony érvényesítése érdekében 2006. óta rendszeresen elindítja az általános csoportmentességi rendelet értelmében vagy jóváhagyott programok keretében nyújtott, be nem jelentett támogatásokra vonatkozó rendszeres, utólagos nyomon követési tevékenységet. A 2010-es utólagos nyomon követés az általános csoportmentességi rendelet által érintett intézkedésekre, valamint a kockázati tőke formájában nyújtott támogatásokra, a szállítási ágazatban, a szélessáv, a kultúra és a hajóépítés területén nyújtott támogatásokra terjedt ki. Az első nyomon követési tevékenységek azt mutatják, hogy a programok és csoportmentességi rendeletek megfelelően működnek. Néhány esetben jelentős problémát vagy eljárási nehézséget talált a Bizottság.

1.4.5. Visszafizettetési politika

78. Jogellenesen nyújtott támogatás összeegyeztethetetlennek nyilvánítása esetén a Bizottság a korábbi piaci helyzet helyreállítása érdekében kérheti a támogatás visszafizettetését az azt nyújtó tagállamtól. A jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatások visszafizettetett összege a 2004-es 2,3 milliárd EUR-ról 2010-ig 10,9 milliárdra nőtt[76]. A még visszafizettetendő jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatások összege ennek megfelelően 75 %-ról 14 %-ra csökkent.

79. Döntéseinek jobb érvényesítése érdekében a Bizottság három esetben indított eljárást a 108. cikk (2) bekezdése,[77] és egy esetben a 260. cikk (2) bekezdése[78] alapján, összesen 26 esetben indítva pert. 2010 végén a Bizottságnak 41 függőben lévő visszafizettetési ügye volt.

2. EGYES ÁGAZATOKKAL KAPCSOLATOS FEJLEMÉNYEK

2.1. Pénzügyi szolgáltatások

80. A 2010-ben is folytatódó pénzügyi és gazdasági válság súlyosan érintette az EU pénzügyi ágazatát. A 2008-ban létrehozott ideiglenes szabályozási keretrendszert – megszigorított feltételekkel – 2011-ig meghosszabbították. Ennek végrehajtása a verseny érvényesítésének központi eleme volt az év során, elsősorban a támogatásban részesült pénzintézetek szerkezetátalakításának területén[79].

81. A Bizottság azonban figyelt az ágazat egyéb versenypolitikai kihívásaira is. Jogilag kötelezővé tette a Visának az azonnali bankkártyás tranzakciókra alkalmazható multilaterális bankközi díjakra vonatkozó kötelezettségvállalásait, amelyek az Európai Gazdasági Térség határokon átnyúló tranzakcióira és az EGT kilenc tagállamának belföldi tranzakcióira alkalmazhatók[80], és még több, átláthatóságot javító intézkedést[81]. Ezzel a Visa Europe-nak az ilyen tranzakciókra alkalmazott maximális súlyozott átlagos multilaterális bankközi díja 0,2 %-ra csökken, összhangban a MasterCard korábbi vállalásával[82]. A kötelezettséget a „kereskedő-semleges módszer” elve alapján értékelték, amely a multilaterális bankközi díjat olyan szinten próbálja megállapítani, amelynél a kereskedő szempontjából közömbös, hogy a fizetés bankkártyával vagy készpénzzel történik-e. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Visa Europe által javasolt multilaterális bankközi díjat kötelezővé kell tenni, és az eljárást a kötelezettségvállalásban megjelölt multilaterális bankközi díj vonatkozásában lezárta, az ügy egyéb részei (beleértve a hitelkártyákra vonatkozó multilaterális bankközi díjat) azonban folytatódnak.

82. A pénzügyi szolgáltatások ágazatában az egységes eurófizetési térség (SEPA) 2010-ben is fontos tényezője volt az antitröszt-politika képviseletének, elsősorban az Európai Pénzforgalmi Tanáccsal folytatott párbeszéd révén. Tisztázták például, hogy a SEPA-nak megfelelő kártyarendszereknek nem kell kiterjedniük mind a 32 országra, mert így az új rendszereknek valódi esélye van a piacra lépésre. A Bizottság ezen túlmenően 2010. december 16-án elfogadott egy javaslatot az euróban tett átutalások és közvetlen terhelések technikai követelményeinek megállapításáról[83]. Ez rendelkezéseket tartalmaz a SEPA közvetlen terhelésekre vonatkozó multilaterális bankközi díjak egy adott átmeneti időszak utáni tilalmáról, bizonyos körülmények között azonban engedélyezi a multilaterális bankközi díjak alkalmazását az elutasított tranzakciókra.

83. A Bizottság 2010. szeptember 15-én javaslatot terjesztett elő a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre, a központi szerződő felekre és a kereskedési adattárakra vonatkozó rendeletről, amely néhány intézkedést tartalmaz a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek biztonságának növelésére és a pénzügyi felügyelet fejlesztésére.[84] A javaslat közös keretrendszert tervez a központi szerződő felek számára az EU-ban, és lefekteti a központi szerződő felek közötti interoperabilitási megállapodások létrehozásának feltételeit a készpénzbiztonság érdekében. Az interoperabilitási megállapodásokat a verseny szempontjából üdvözölni kell, mert a fogyasztóknak választási lehetőséget biztosítanak, a központi szerződő felek számára pedig lehetővé teszik az elszámolások egyetlen jogalanynál történő kiegyenlítését.

84. Az összes érintett piaci szereplő és a nemzeti versenyhatóságok bevonásával végzett két és fél évnyi felülvizsgálat után a Bizottság 2010. március 24-én elfogadta az új biztosítási csoportmentességi rendeletet[85], amely a közös összesítésekre, táblázatokra és felmérésekre, valamint bizonyos típusú kockázatok közös viselésére (társulások) vonatkozó megállapodásokat szabályozza. Az új csoportmentességi rendeletben a Bizottság nem újított meg az előző rendeletben szereplő négy együttműködésfajta közül kettőt, nevezetesen az általános szerződési feltételekre és biztonsági berendezésekre vonatkozó megállapodásokat, amelyekkel most a 2010-ben elfogadott új horizontális iránymutatás foglalkozik.

85. A pénzügyi ágazatban 2010-ben is visszafogott maradt az összefonódási aktivitás. A Bizottság a lakossági banki szolgáltatásokkal[86], eszközgazdálkodással [87] és a kölcsönös alapokhoz fűződő szolgáltatások elosztásával[88] kapcsolatos ügyeket tárgyalt ebben az időszakban. Számos ügy származott a pénzügyi válsággal kapcsolatos szerkezetátalakítási állami támogatásokra vonatkozó határozatokból[89].

2.2. Energiaipar és környezetvédelem

86. A Bizottság 2010 novemberében, az Európa 2020 stratégia Erőforrás-hatékony Európa elnevezésű kiemelt kezdeményezése keretében jelentette meg a következő 10 évre szóló energiastratégiáját[90]. A nyitott és versenyképes, egységes energetikai piacnak a megújuló energiafajták gyors fejlesztésének ösztönzésén és új, környezetbarát technológiák kidolgozásának előmozdításán keresztül versenyképes árak mellett hozzá kell járulnia a biztonságos és fenntartható energiaellátáshoz.

87. 2010-ben a Bizottság, tovább folytatta az energiaágazat 2007-es vizsgálatának nyomon követését, és négy jelentős antitröszt-határozatot hozott, amelyekkel kötelezővé tette a vállalatok által javasolt, jogsértés megszüntetésére irányuló kötelezettségvállalást. Ezek a kötelezettségek várhatóan jelentős strukturális hatásokkal lesznek az energia belső piacára.

88. Az EDF fogyasztókizárással kapcsolatos ügyében[91] a Bizottság azt vizsgálta, hogy az EDF nem élt-e vissza franciaországi erőfölényével olyan szerződéseket kötve, amelyek terjedelme, időtartama és kizárólagos jellege másokat kizár a piacról, illetve azzal, hogy szállítási szerződései viszonteladási korlátozásokat tartalmaztak. Az EDF ezért felajánlotta, hogy a többi szolgáltató 10 évig versenyezhet az EDF-nek a nagy francia ipari fogyasztókkal kötött villamosenergia-szolgáltatási szerződései 65 %-ért, és hogy a nagy ipari fogyasztókkal kötendő új szerződéseinek futamidejét öt évre korlátozza. Ezen túlmenően az EDF azt is vállalta, hogy ellátási szerződéseiből töröl minden viszonteladási korlátozást, és segíti azokat a fogyasztókat, amelyek tovább szeretnék értékesíteni a villamos energiát. Ezek a kötelezettségvállalások eredetileg 2010. július 1-jén léptek volna hatályba, de ezt 2011. január 1-jéig elhalasztották.

89. A Bizottság a Svenska Kraftnät (SvK) ügyében[92] azt vizsgálta, hogy az SvK nem élt-e vissza a svédországi villamosenergia-átvitel piacán meglévő erőfölényével egyrészt azzal, hogy hálózatának belső túlterhelését a rendszer-összeköttetői exportkapacitás korlátozásával enyhítette, másrészt azzal, hogy a belföldi villamos energiát belföldi fogyasztásra tartotta fenn. Az SvK felajánlotta, hogy a svéd villamosenergia-piacot 2011. november 1-jétől néhány rugalmas kínálati zónára építve működteti. Ez lehetővé teszi, hogy a villamosenergia-kereskedelem nem önkényes intézkedéseken, hanem piaci árakon keresztül alkalmazkodjon a rendelkezésre álló átviteli kapacitáshoz.

90. Az E.ON Gas ügyében[93] a Bizottság vizsgálata feltárta, hogy az E.ON hosszú távon a gáztovábbító hálózatának belépési pontjainál tartotta fenn a rendelkezésre álló szállítási kapacitás nagyobb részét, ezáltal potenciálisan megakadályozva más gázszállítók belépését a német piacra. A Bizottság előzetes állásfoglalása az volt, hogy a hosszú távú tárolás megsérthette a piaci erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó EU szabályokat. Az E.ON vállalta, hogy 2010 októberére felszabadítja a gázhálózatainak belépési pontjainál lévő csővezetéki kapacitás 15 %-át. 2015 októberétől ezenkívül a NetConnect Germany gerinchálózatában lévő belépési kapacitásra vonatkozó előjegyzéseit tovább csökkenti 50 %-ra, az E.ON kis fűtőértékű gázt szállító gerinchálózatában pedig a csővezetéki kapacitás 64 %-ra.

91. Az ENI-ügyben[94] a Bizottság azt vizsgálta, hogy az ENI nem élt-e vissza a gázszállítás piacán szerzett erőfölényével, amikor elutasította, hogy versenytársai hozzáférjenek a szállítóhálózat rendelkezésre álló kapacitásaihoz, a hozzáférést nem praktikus módon biztosította, és stratégiailag korlátozta a nemzetközi szállítási csőrendszerébe való beruházásokat. Az ENI-t az is ösztönözhette versenytársainak kizárására, hogy meg akarta védeni profitrátáit a lejjebb lévő gázellátási piacokon. Az ENI elvállalta nemzetközi szállítási tevékenységének, a gáz Oroszországból és Észak-Európából Olaszországba való importálásának stratégiai leválasztását.

92. A még nyitott vizsgálatok közé tartoznak azok, amelyek keretében a Bizottság a Franciaországban és Spanyolországban szabályozott villamosenergia-tarifák formájában nyújtott támogatásokat tanulmányozza. A szabályozott tarifák indokolatlan árelőnyöket jelenthetnek a villamos energia végfelhasználóinak, és a piacról való kizáráshoz vezethetnek. A tagállamok többségében eltörölték vagy fokozatosan megszüntetik a közép- és nagyvállalkozásoknak biztosított szabályozott tarifákat. Franciaországban a 2011-ben megvalósítandó villamosenergia-piaci reform (loi Nome) keretében 2015-ig vezetik ki a közép- és nagyvállalkozások szabályozott tarifáját, Spanyolországban pedig már 2009-ben eltörölték ezeket.

93. A Bizottság a horizontális környezetvédelmi támogatási iránymutatás alapján jóváhagyott néhány olyan intézkedést, amelyek az energiatakarékosságot, a megújuló energiafajták használatát és a szennyezett telephelyek szanálását segítik elő[95]. A Bizottság ezek között engedélyezte két német acélgyártó vállalat beruházásának támogatását, az egyik esetben innovatív gyártási folyamat, a másikban pedig az acélgyártási folyamatban kibocsátott gáz újrafelhasználásának technológiájához[96]. Jóváhagyott még beruházási támogatást egy franciaországi biomassza-tüzelésű kazán[97] és egy ausztriai nagy hatékonyságú kombinált hő- és villamosenergia-termelő üzem[98] építéséhez. Engedélyezte ezenkívül két szennyezett ausztriai telephely szanálásának támogatását is[99].

94. A Bizottság foglalkozott még két egyedi támogatási intézkedéssel, amelyek tárgya a szén-dioxid megkötését és tárolását bemutató (CCS) demonstrációs projektek voltak. A Bizottság engedélyezte támogatás nyújtását egy hasonló (CCS) rotterdami projektnek, amelyben villamos energia termeléséből származó CO2 gázt kötöttek meg és tároltak egy kimerült gázmezőn[100]. A Bizottság jóváhagyta ezenkívül egy holland erőmű beruházási projektjének támogatását, amelyben a CCS technológiát szén-elgázosítási projektben tesztelték[101].

95. A villamosenergia-ellátás biztonsága területén a Bizottság jóváhagyta támogatás nyújtását egy 400 MW teljesítményű lettországi hőerőmű építéséhez[102], aminek kapcsán több tényezőt is mérlegelt, így például a lettországi energiapiac elszigeteltségét, az ország egyre nagyobb függőségét a gáztól, valamint a litvániai Ignalina atomerőmű 2009. végi bezárását. Engedélyezett még egy holland programot is, amelyben adókedvezménnyel ösztönözték az északi-tengeri kontinentális talapzat holland részén található kis gázmezők felkutatását és kitermelését[103]. Engedélyezett egy spanyol támogatási programot azoknak a villamosenergia-termelőknek az ellentételezésére, amelyek termelésük egy részéhez közszolgáltatási kötelezettségként hazai szenet használtak[104]. Jóllehet a villamos energiára vonatkozó irányelv[105]engedélyezi a tagállamoknak, hogy az ellátás biztonsága érdekében ilyen intézkedéseket hozzanak, ezekre is vonatkoznak az állami támogatási szabályok, különösen a közszolgáltatásért járó ellentételezés közösségi keretrendszere[106]. A Bizottság nem talált értékelési hibát abban, ahogy Spanyolország igazolta a közszolgáltatási kötelezettség meghatározását, és úgy találta, hogy a keretrendszer feltételeit ebben az esetben teljesítették. A program ezenkívül átmeneti jellegű, mivel Spanyolország vállalta, hogy 2014-ben befejezi, és az iránt is elkötelezte magát, hogy összhangba hozza a szénipar állami támogatásáról szóló jelenlegi és jövőbeli EU-szabályokkal.

2.3. Elektronikus hírközlés

96. A Bizottság az Európa 2020 stratégia részeként 2010. augusztus 26-án elindította az európai digitális menetrendjét[107]. Ez meghatározza a Bizottságnak a digitális gazdasággal kapcsolatos prioritásait, többek között a távközlési szolgáltatások egységes piacának létrehozását. A Bizottságnak ezen belül fontos célja, hogy 2015-re közel nulla legyen a különbség a roaming és a belföldi tarifák között. Ambiciózus céljai vannak a gyors és ultra gyors internetcsatlakozás területén is.

97. A versenyjog érvényesítésének, az ágazati szabályozásnak, a műszaki fejlődésnek és az új üzleti modelleknek köszönhetően jelentősen javult a verseny hatékonysága, ami az elektronikus hírközlésben az árak csökkenésében és innovatív szolgáltatások nyújtásában éreztette hatását. A Bizottság 2010. júniusi jelentéséből[108] kiderül, hogy az EU távközlési piaca egyre versenyképesebbé válik, köszönhetően az EU elektronikus hírközlési szabályozási keretrendszere alapján végzett tanácsadási és felülvizsgálati folyamatokra vonatkozó bizottsági iránymutatásnak.

98. A Telekomunikacja Polska ügyében[109] a Bizottság 2010. március 1-jén kifogásközlést küldött a lengyel közszolgáltató vállalatnak, miután előzetesen arra a következtetésre jutott, hogy az megsértette a 102. cikk rendelkezéseit, mivel erőfölényével visszaélve megtagadta a díjköteles hozzáférést nagybani széles sávú hálózataihoz.

99. A France Télécom és a Deutsche Telekom egyesült királyságbeli leányvállalatai összefonódásának 2010. március 1-jei engedélyezése[110] rávilágított arra, hogy a 4G hálózatok fejlesztésében mennyire fontos a sávszélesség tulajdonjoga. A vizsgálat azt mutatta, hogy a vállalatok egyesített sávszélessége olyan új egységet hozhat létre, amely az Egyesült Királyságban középtávon egyedüli mobilhálózati szolgáltatóként tud következő generációs adatszolgáltatásokat nyújtani az ún. LTE (Long Term Evolution – hosszú távú fejlődés) rendszerrel, a lehető legjobb sebességgel. Az engedélyezési határozatot ennek következtében többek között ahhoz a feltételhez kötötték, hogy a feleknek le kell választaniuk közös sávszélességük negyedét az 1800 MHz-es sávban.

100. A Bizottság szeretné elérni, hogy 2020-ra a nagy sebességű, széles sávú szolgáltatások lefedettsége kiterjedjen minden európai polgárra, az ultra gyors változaté pedig az európai háztartások legalább 50 %-ára. Ezen célok elérésére a Bizottság értékelte, és a szélessávú hálózatokról szóló iránymutatás[111] alapján jóváhagyta kb. 1,8 milliárd nagyságrendű állami támogatás nyújtását az ágazatban, amely összesen 3,5 milliárd EUR összegű beruházást eredményezett a széles sávú hálózatok területén.

2.4. Információs és kommunikációs technológiák (IKT)

101. A hatékony IKT-termékek alapvető fontosságúak az Európa 2020 stratégia egyik nagy céljaként megfogalmazott intelligens növekedésben. A digitális gazdaság lehetőségeinek teljes kiaknázásához szükség van arra, hogy új vállalatok is a piacra tudjanak lépni, és ösztönző kihívást jelentsenek a régi szereplőknek. Az interoperabilitási és a hatékony szabványok kedvezőek a verseny szempontjából, mivel általában megkönnyítik nagyobb számú szereplő piacra lépését, és csökkentik az innováció költségeit.

102. Ezt felismerve a Bizottság arra törekedett, hogy az együttműködési megállapodásokra vonatkozó, 2010. december 14-én elfogadott iránymutatásában még több eligazítást nyújtson a szabványosítási megállapodásokhoz. A szabványosítás kedvező hatásainak teljes körű megvalósításához átláthatóbbá és az összes érintett számára hozzáférhetővé kell tenni a szabványmeghatározási folyamatokat. Ezenkívül a szellemi tulajdonjogok birtokosait ösztönzik a szellemi termékek tisztességes, méltányos és megkülönböztetésmentes feltételek melletti licencbe adására (FRAND kötelezettségvállalás), és arra, hogy biztosítsák a szabványokhoz való hozzáférést.

103. A Bizottság 2010 tavaszán két előzetes vizsgálatot indított el az Apple iPhone-nal kapcsolatos üzleti módszereiről[112]. Az Apple ugyanis csak ott biztosította az iPhone készülékek garanciális javítását, ahol a készüléket megvásárolták, ami az Európai Gazdasági Térség piacának feldaraboláshoz vezethetett volna. Az Apple ezenkívül a saját natív programozási eszközeinek és jóváhagyott szoftvernyelveknek a használatát előírva korlátozta a független alkalmazásfejlesztőkkel kötött licencmegállapodások feltételeit is. Ez végső soron kizárhatta volna a más mobilplatformokon való használatra kifejlesztett alkalmazások által támasztott versenyt. A Bizottság végül azonban lezárta a vizsgálatokat, miután az Apple 2010. szeptemberében úgy döntött, hogy az Európai Gazdasági Térségen belül bevezeti az iPhone készülékek határokon átnyúló garanciális javítását, és enyhíti az iPhone-alkalmazások fejlesztési eszközeire vonatkozó korlátozásokat.

104. A Bizottság 2010. július 26-án formálisan is antitröszt-vizsgálatot kezdeményezett az IBM Corporation ellen az EU antitröszt-szabályainak kétrendbeli feltételezett megsértése miatt, amelyek a nagygépek piacán meglévő erőfölényével való visszaélésre vonatkoztak[113]. A vizsgálatok középpontjában az állt, hogy az IBM – a feltételezés szerint – összekapcsolta nagygépeinek hardverét nagygépes operációs rendszerével, illetve a nagygépek karbantartási szolgáltatásaiért versenyző vállalkozókkal szemben kizáró jellegű módszereket alkalmazott.

105. 2010. november 30-án a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárást indított a Google ellen[114] azzal a céllal, hogy tovább vizsgálja több, keresési szolgáltatást nyújtó vállalat állításait, amelyek szerint a Google visszaélt az online keresés, online hirdetés és online hirdetésközvetítés piacán meglévő erőfölényével.

106. A Microsoft elküldte a Bizottságnak az első két jelentést a böngészőválasztó-képernyős szoftver megvalósításáról, amelynek az Európai Gazdasági Térségen belüli Windows-felhasználók közötti terjesztését elfogadta, lehetőséget nyújtva számukra a legelterjedtebben használt web böngészők közötti tárgyilagos választásra[115]. 2010. november végéig a böngészőválasztó-képernyős szoftvert több mint 270 millióan látták, és 84 millió webböngészőt töltöttek le azon keresztül.

107. 2010. január 21-én a Bizottság engedélyezte, hogy az Oracle, védett adatbázisok legnagyobb szállítója, felvásárolja a Sun Microsystems vállalatot[116] A felvásárlás kapcsán felmerült, hogy hatással lehet a nyitott forráskódú szoftvertermékek (pl. a Sun MySQL szoftvere) közötti versenyre. Egy második vizsgálatot követően azonban a Bizottság feltételek nélkül jóváhagyta az ügyletet.

108. A Bizottság feltételekkel hagyta jóvá a Tanberg Cisco általi felvásárlását[117], mivel a vizsgálat arra utalt, hogy az ügylet interoperabilitási problémákat okozhat a csúcsminőségű videokonferencia-termékek piacán. Feltétel volt többek között a Cisco által kifejlesztett Telepresence Interoperability Protocol eladása az ágazat egyik független szervezetének az interoperabilitás biztosítására és annak lehetővé tételére, hogy más szállítók is részt vehessenek a fejlesztésében.

2.5. Média

109. A digitális műsorszórásra való átállás kapcsán a Bizottság 2010. novemberében hivatalos értesítést küldött a francia hatóságoknak egy 2007-es franciaországi törvényről, amely a meglévő analóg televízióadóknak lehetőséget biztosított arra, hogy a digitális átálláskor egy további országos televízió-csatornát szerezzenek. Mivel nem volt bizonyítható, hogy ezek a televíziótársaságok az újabb csatornát objektív, átlátható, megkülönböztetésmentes és arányos kritériumok alapján szerezték, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az intézkedés ellentétes az EU-joggal[118].

110. Az olaszországi műsorszórási jogszabályokra vonatkozó jogsértési eljárás hatására az olasz hírközlési hatóság 2010 szeptemberében kritériumokat és szabályokat fogadott el annak biztosítására, hogy a digitális műsorszórásra való átállással felszabaduló frekvenciákból többet kapjanak az új és a már létező kisebb vállalatok. Az ilyen frekvenciákra vonatkozó pályázat 2011-ben indul.

111. 2010 decemberében a Bizottság engedélyezte, hogy a News Corporation megszerezze a fizetős televíziót működtető British Sky Broadcasting (BSkyB) céget[119]. Úgy ítélte meg ugyanis, hogy az ügylet nem rontja jelentősen a verseny hatékonyságát, nem sérti az illetékes brit hatóságok vizsgálatát azzal kapcsolatban, hogy az összeegyeztethető-e az Egyesült Királyság érdekeivel a média sokszínűségének területén.

112. A Bizottság tovább folytatta a közszolgálati műsorszolgáltatók állami finanszírozásának jóváhagyását azokban az esetekben, amikor a finanszírozás – megítélése szerint – teljesen átlátható, és az állami támogatás nem haladja meg a közszolgáltatási feladat teljesítéséhez szükséges mértéket. A Bizottság 2010. július 20-án pozitív határozattal zárta le a francia és spanyol közszolgálati műsorszolgáltatók új finanszírozási rendszerére vonatkozó hivatalos vizsgálatát, mivel a társaságok fokozatosan megszüntetik hirdetési tevékenységüket[120], és a holland módosítások, valamint hivatalos kötelezettségvállalások hatására lezárta a holland közszolgálati műsorszolgáltatók finanszírozási rendszerének hivatalos vizsgálatát is[121].

2.6. Gyógyszeripar

113. A gyógyszeripar vizsgálatának[122] lezárását követően a Bizottság 2009-ben bejelentette, hogy felülvizsgálja az árképzési és visszatérítési eljárások minimális szabályait meghatározó, ún. transzparencia irányelvet[123]. A felülvizsgálat során megvizsgálja, hogy miként javítható az ilyen intézkedések áttekinthetősége, és hogyan kerülhetők el a késések a piacra lépésben, elsősorban a generikus gyógyszerek esetében. Több tagállam, ( például Spanyolország, Olaszország vagy Ausztria) szintén hasznosította a vizsgálatnak a generikus gyógyszerek piacra vitelére vonatkozó javaslatait.

114. Az ágazati vizsgálat ahhoz is hozzájárult, hogy előrelépés történt a Bizottság által támogatott és javasolt európai szabadalmi és speciális szabadalmi eljárási rendszereknek a Közösség által történő elfogadása felé vezető úton. 2010. december 10-én a Tanács jelezte, hogy az egyesített uniós szabadalmi rendszer létrehozásához vezető egyetlen út az együttműködés javítása. A Bizottság 2010. december 14-én nyújtott be egy erre vonatkozó javaslatot[124].

115. A Bizottság elkezdte nyomon követni az EU-n belül szabadalmi viták rendezését is[125]. A gyógyszeriparban a potenciális problematikus szabadalmi vitáknak az aránya az előző vizsgálat időszakának (2000. január–2008. június) 22 %-os részarányához képest 10 %-ra csökkent. A szabadalmi viták teljes számának ezzel párhuzamos növekedése azt mutatja, hogy a Bizottság folyamatos végrehajtási tevékenysége nem akadályozza meg a vállalatokat szabadalmi vitáik rendezésében.

116. Az ágazati vizsgálat közvetlen nyomon követése céljából más végrehajtási módszerek alkalmazása várható. A Bizottság vizsgálja a Servier és több más, generikus gyógyszerekkel foglalkozó cég által kötött, a magas vérnyomást csökkentő perindoprilra vonatkozó szabadalmi vitát rendező megállapodást[126]. Hasonló problémák miatt ugyancsak hivatalos vizsgálati eljárást indított a dán Lundbeck gyógyszergyár ellen annak citalopram nevű antidepresszáns gyógyszere ügyében[127].

117. A gyógyszeripar több nemzeti versenyhivatal számára is fontos ágazattá vált. 2010 februárjában az Egyesült Királyságban a tisztességes kereskedelemmel foglalkozó Office of Fair Trading (OFT) nevű hivatal kifogásközlést küldött a Reckitt Benckisernek, amely beismerte a jogsértést, és hajlandó volt 10,2 millió GBP büntetés megfizetésére[128]. Az olaszországi versenyhivatal hivatalos vizsgálatot indított a Pfizer originátor vállalat ellen annak megállapítására, hogy az nem sértette-e meg a szabadalmi jogot, amikor mesterségesen meghosszabbította latanoprost nevű gyógyszerének szabadalmi védelmét.

118. A gyógyszeripar konszolidációja folytatódott a piacnak mind az originátor, mind a generikus szegmentumában. A fontosabb vizsgálat alá vont ügyek az Abbott / Solvay Pharmaceuticals, a Teva / Ratiopharm és a Novartis / Alcon voltak[129]. Ezeket az ügyeket az első fázisban, vállalásokkal sikerült lezárni. Mivel a gyógyszeripari vállalatok tevékenysége gyakran világméretű, az eljárások során a világ több más versenyhivatalával kellett együttműködni.

2.7. Egészségügyi szolgáltatások

119. A Bizottság az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó első antitröszt-határozatával 5 millió EUR büntetést rótt ki a francia gyógyszerészek szövetségére (ONP)[130]. A Bizottság ezzel az ONP-nek a klinikai laboratóriumi vizsgálatok területén tanúsított piaci magatartását ítélte el. Megállapította ugyanis, hogy az ONP – tagjai többsége anyagi érdekének védelmében – korlátozta a klinikai vizsgálatok lehetséges árcsökkentéseit és bizonyos laboratóriumcsoportok fejlesztését.

120. A Bizottság 2010 során több magántulajdonú egészségügyi szolgáltató panaszát is vizsgálta, amelyekben azt állították, hogy tisztességtelen bánásmódban részesültek, és az állami kórházak adott esetben túlzott mértékű ellentételezéseket kaphatnak. Az ilyen panaszok általában azokból a tagállamokból érkeznek, amelyekben az egészségügyi szolgáltatások piaca viszonylag nyitott a versenyre ( például Belgium, Franciaország, Németország és Hollandia).

2.8. Közlekedés

121. A 2009-es gazdasági visszaesés súlyosan érintette a közlekedés szinte mindegyik ágazatát, 2010-ben azonban sokat javult a helyzet. 2010 végére az árak mind a légi, mind a tengeri szállításban nagyjából visszaálltak a válság előtt szintre.

2.8.1. Légi szállítás

122. 2010. július 14-én a Bizottság azzal zárta le a 101. cikk megsértése miatt a légi szállításban indított egyik antitröszt-ügyet, hogy jogilag kötelezővé tette a British Airways, American Airlines és az Iberia légitársaságok kötezelettségvállalását[131], amelyet azokra az aggodalmakra reagálva ajánlottak fel, hogy a transzatlanti járatok árainak, menetrendjeinek, marketingjének és értékesítésének koordinálásával, illetve a jövedelmek megosztásával korlátozták a versenyt. A versennyel kapcsolatos említett aggodalmak eloszlatására a három légitársaság kötelezettséget vállalt arra, hogy londoni repülőtereken – Heathrow vagy Gatwick – négy útvonalra felszabadít 7 pár járatot, menetdíj-kombinálási megállapodásokat ajánl fel, és hozzáférést biztosít a versenytársaknak a felek törzsutasprogramjaihoz. A döntés jelentős előnyökkel jár az európai fogyasztók számára, mert biztosítja, hogy továbbra is megfelelő verseny lesz – elsősorban a londoni – transzatlanti járatok között.

123. A légi szállítási ágazaton belüli összefonódások 2010-ben az összefonódás-ellenőrzés középpontjában állt, jelezve, hogy folyamatban van az ágazat konszolidációja. 2010. július 14-én a Bizottság jóváhagyta a British Airways és az Iberia összefonódását, mivel a piaci vizsgálat azt mutatta, hogy a létrejövő vállalatnak is megfelelő versennyel kell megküzdenie mind a személy- és teherfuvarozásban, mind a földi kiszolgálásban[132]. 2010. július 27-én a Bizottság jóváhagyta a United Airlines és a Continental Airlines összefonódását. Mindkét amerikai társaság menetrendszerű személy- és teherszállítást végez az Európai Gazdasági Térség és az Egyesült Államok között[133]. A piacelemzés megerősítette a két társaság transzatlanti hálózatának kiegészítő jellegét. 2010. július 30-án a Bizottság részletes vizsgálatot kezdett az Olympic Air és az Aegean Airlines görög légitársaságok összefonódása ügyében, mivel a kezdeti jelzések arra utaltak, hogy a tervezett összefonódás több útvonalon is igen nagy piaci részarányokhoz fog vezetni[134].

124. Az izlandi Eyjafjallajökull vulkán 2010. áprilisi kitörése vulkáni hamuból álló felhővel borította el egész Európát, a földközi-tengeri térség légterét leszámítva. Az EU-nak a hamufelhő légi szállításra gyakorolt hatására adott reakciójának következményeként a Tanács 2010. május 4-én elhatározta „a tagállamok lehetséges támogatási intézkedéseire alkalmazható meglévő jogi keretrendszer visszavonását„ (az EUMSZ 107. cikke (2) bekezdésének b) pontja). 2010-ben azonban egyetlen tagállam sem kívánt az említett keretrendszert meghaladó mértékű állami támogatást nyújtani a légi szállítási ágazatnak.

125. A repülőtéri infrastruktúra-beruházások állami támogatását a belső piac elveivel összeegyeztethetőnek ítélték és jóváhagyták angliai (Derry), finnországi (Vassa és Oulu) és lettországi (Riga) repülőterek esetében[135]. A Bizottság a pozsonyi repülőtér és a Ryanair közötti, 2016-ig érvényes megállapodás hivatalos vizsgálatát is azzal a következtetéssel zárta le, hogy az nem biztosított előnyöket a Ryanairnek[136].

126. A Bizottság hivatalos vizsgálati eljárást indított még 2010 februárjában egy állami szervezet (Osinek) által a ČSA cseh légitársaságnak nyújtott kölcsön állami támogatási vonatkozásairól, valamint a hitelügylet biztosítékainak azt követő felszabadításáról[137], továbbá a magyar hatóságoknak a Malév nemzeti légitársaság privatizálásával, majd azt követő, 2010. decemberi visszaállamosításával kapcsolatban hozott intézkedéseiről[138]. Végül 2010 novemberében engedélyezte az Air Malta máltai légitársaságnak kölcsönügylet formájában nyújtott 52 millió EUR értékű megmentési célú támogatást[139], amelynek célja a társaság likviditási problémáinak megoldása volt addig, amíg megalapozott szerkezetátalakítási tervet nyújtanak be a Bizottságnak.

2.8.2. Vasúti és belföldi szállítás

127. A Bizottság 2010. szeptember 17-én javaslatot fogadott el az első vasúti csomag átdolgozására[140]. A javaslat célja a verseny növelése a vasúti szállítás piacán a vasúti szolgáltatásokhoz, például terminálokhoz és karbantartó berendezésekhez való hozzáférés javításával, és a nemzeti vasúti szabályozás hatásköreinek erősítésével.

128. Az állami támogatások ellenőrzése területén a Bizottság 2010 februárjában meghozta első olyan határozatát, amelyben alkalmazta a személyszállítási közszolgáltatásról szóló, 2009. december 3-án hatályba lépett új rendeletet[141]. A Bizottság ezzel lezárta a Danske Statsbaner (DSB) dán vasúttársaság közszolgáltatási szerződéseire vonatkozó, 2008-ban kezdeményezett hivatalos vizsgálatát[142]. A vizsgálat megállapította, hogy a dán kormány által a közszolgáltatási kötelezettség teljesítésével kapcsolatban keletkezett költségekért fizetett ellentételezés szigorúan a költségek fedezetéhez szükséges összegre korlátozódott. A Bizottság 2010. május 26-án jóváhagyta a belga Société nationale des chemins de fer belges (SNCB) társaságnak a teherfuvarozás átalakítására vonatkozó tervét[143], 2010 decemberében pedig szintén engedélyezte a teher- és személyfuvarozás piacán egyaránt működő, állami tulajdonú bolgár BDZ EAD vállalat 128 millió EUR összegű megmentési támogatását[144].

129. Az összefonódás-ellenőrzés területén a Bizottság több vállalat felvásárlásának engedélyezését kötötte bizonyos földrajzi körzetekben folytatott tevékenységek leválasztásához (pl. a Deutsche Bahn megszerezte az egyesült királyságbeli Arriva plc vasúti és busztársaságot[145]), vagy új piaci szereplők tényleges belépésének biztosítására vonatkozó kötelezettségvállaláshoz (pl. az SNCF és a London Continental Railways új közös vállalata, az New Eurostar[146]).

2.8.3. Tengeri szállítás

130. A Bizottság a harmadik országokkal való kapcsolatokban 2010-ben is képviselte a tengeri szállításra vonatkozó antitröszt-szabályozás ügyét. Következetesen azt az álláspontot képviseli, hogy bizonyos konzorciumok (vonalhajózási fuvarozók közötti teherfuvarozási együttműködések) kapjanak mentességet az antitröszt-szabályok alól, az ár- és kapacitásrögzítő megállapodásokat azonban tiltani kell.

131. 2010-ben a Bizottság eljárást kezdeményezett a Baltic Max Feeder program ellen, amelyben konténerhajók tulajdonosai közösen kívánták fedezni hajók forgalomból való kivonásának költségeit[147]. A tervezett programot ennek hatására megszüntették, az ügyet pedig a Bizottság lezárta.

132. Ugyancsak ezen év januárjában a Bizottság először hagyott jóvá támogatást a „tengeri gyorsforgalmi utak” projekt elindításához, figyelembe véve mind a tengeri szállításra, mind a kiegészítő támogatásra vonatkozó iránymutatásokat[148]. A projekt célja tengeri szállítási kapcsolat létesítése Nantes-Saint Nazaire (Franciaország) és Gijón kikötője között, és ily módon a nyugati Pireneusokon zajló közúti közlekedés 3–5 %-ának megszerzése[149].

133. A kikötői infrastruktúra állami finanszírozásával kapcsolatban a Bizottság tanulmány keretében információgyűjtésbe kezdett a kikötők működése és infrastruktúrája finanszírozásának jobb megértésére. Az így szerzett ismeretek alapján el tudja dönteni, hogy miként lehetne előrelépést elérni ezen a területen.

2.9. Postai szolgáltatások

134. A harmadik postai irányelv[150] értelmében a legtöbb tagállamnak a még védett területek megszüntetésével 2010. december 31-ig teljesen meg kell nyitnia a piacot, de a követelmény teljesítésére 11 tagállam két év haladékot kapott[151]. A liberalizáció gyorsan halad, és egyes tagállamok (Észtország, Finnország, Németország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság) már a határidő előtt teljesen megnyitották a postai szolgáltatásaik piacát. Az eddig elért eredmények ellenére az igazi verseny még csak most kezd kialakulni, például a levéltovábbításban. A versenytársak számára egyenlő feltételek biztosítása és a postai szolgáltatások piacán való verseny előmozdítása szempontjából alapvetően fontos, hogy az általános szolgáltatók számára a közszolgáltatási feladatok ellátásáért nyújtott ellentételezés összhangban legyen a szolgáltatások tényleges költségeivel, és ne jelentsen tisztességtelen előnyt.

135. Ezen a területen a Bizottság 2010-ben is folytatta a 2007-ben megkezdett vizsgálatát annak megállapítására, hogy a Deutsche Post AG általános szolgáltatási kötelezettségeiért a vállalatnak 1989 és 2007 között juttatott ellentételezés nem volt-e túlzott mértékű[152]. Miután a Bíróság megerősítette a Bizottság 2002-es határozatának a megsemmisítését[153], a folyamatban lévő vizsgálat – a Bíróság előírása szerint – átfogó megközelítést követ, és kiterjed a Deutsche Post összes általános szolgáltatására.

136. A Bizottság 2010-ben is folytatta 2009-ben megkezdett hivatalos vizsgálati eljárását annak megállapítására, hogy a belga postát (De Post – La Poste) érintő egyes intézkedések összhangban vannak-e az EU állami támogatásra vonatkozó szabályaival[154]. A Bizottsági jelenlegi, 2009. július 13-án megkezdett vizsgálata a belga hatóságok aktív közreműködésével gyorsan halad, és több intézkedésre is kiterjed, például a közszolgáltatási feladatokért nyújtott belgiumi ellentételezésre, a tőkeinjekciókra, a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségek enyhítésére, az épületátadásokra és az adókedvezményekre.

137. 2010. január 26-i végleges döntésével[155] a Bizottság lezárta azt a hivatalos vizsgálati eljárást, amelyben a francia posta (La Poste) közjogi státuszából adódó korlátlan állami garancia formájában a postának feltételezhetően nyújtott állami támogatást tanulmányozta. A Bizottság az európai szabályoknak a tagállamokban alkalmazható tulajdonjogi rendszerek szempontjából való semlegessége fényében nem vitatta sem a La Poste közszolgáltatási feladatát, sem állami tulajdonát és irányítását. Úgy ítélte meg azonban, hogy a La Poste különleges státuszából adódó állami garancia összeegyeztethetetlen állami támogatás, amelyet meg kell szüntetni. Ezt a La Poste részvénytársasággá alakulásával valósították meg 2010. március 1-jén[156].

2.10. Autóipar

138. Az autóipar 2010-ben kezdett kilábalni a válságból, amelynek mélypontja 2008-ban és 2009-ben volt. A fellendülés fenntartása mellett az ágazat legfontosabb jövőbeli feladatai közé tartozik a még kisebb fogyasztású autók kifejlesztése és az elosztó hálózatoknak az igényszintekhez és az egyre nagyobb nemzetközi versenyhez való igazítása. A versennyel kapcsolatos probléma lehet többek között az ágazat szükséges szerkezetátalakítása és környezetbarátabb autók kifejlesztése, az egyenlő feltételek megőrzése mellett.

139. A Bizottság 2010. május 27-én új versenyszabályokat fogadott el a járműgyártók és hivatalos márkakereskedőik, javítóműhelyeik és alkatrész-forgalmazóik közötti megállapodásokról. Az új keretrendszer az említett megállapodások közül a 2010-esekre a pótalkatrészpiac, a 2013-asokra pedig az új járművek piacai vonatkozásában alkalmazza a 2010. április 20-án elfogadott vertikális csoportmentességi rendeletet. Elfogadta ezenkívül a 461/2010 rendeletet[157], amely három különösen súlyos kiegészítő korlátozást állapít meg a pótalkatrész-forgalmazással kapcsolatban, és kiegészítő iránymutatásokat tartalmaz az ágazatbeli vertikális megállapodások értékeléséről[158]. Az új szabályok rugalmas és arányos választ jelentenek az elsődleges és utópiacokon lévő verseny eltérő intenzitására, és a járműgyártók és hivatalos márkakereskedőik, javítóműhelyeik és alkatrész-forgalmazóik közötti megállapodásokra vonatkozó szabályokat átfogóan hozzáigazítják az általános rendszerhez.

140. 2010-ben 15 autóipari összefonódást jelentettek be a Bizottságnak, amely mindegyikét vállalások nélkül engedélyezte már az első fázisban. Az autógyártók tekintetében a Volvo Cars vállalatnak a kínai Geely és Daqing által történt felvásárlása[159] volt az egyetlen ügy.

141. Az autóiparban alkalmazhatók voltak az állami támogatásokra vonatkozó ideiglenes keretszabály rendkívüli támogatási intézkedései, amennyiben a jóváhagyott programok nem korlátozódtak erre a tevékenységre, hanem nyitottak voltak az összes gazdasági ágazat számára. A Bizottság ezen belül 2010 februárjában engedélyezte a Svédország által bejelentett tervet a Saab Automobile AB-nak nyújtandó garanciavállalásra[160], amelyre az autógyárnak az Európai Beruházási Bank 1 millió EUR összegű kölcsönének megszerzéséhez volt szüksége. A kölcsön többek között az üzemanyag-fogyasztás hatékonyságával és a járműbiztonsággal kapcsolatos beruházási projekt támogatására szolgált. December 16-án a Bizottság egy hasonló garanciát engedélyezett, amellyel a svéd állam a Volvo Cars Corporation autógyárat kívánta hozzásegíteni az Európai Beruházási Bank 500 millió EUR összegű kölcsönéhez, amelynek célja az üzemanyag-felhasználás hatékonyságával és a közúti biztonsággal kapcsolatos kutatási és mérnöki tevékenység finanszírozása[161].

2.11. Élelmiszer-ellátási lánc

142. 2010 júliusában a Bizottság létrehozta az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórumot[162]. A fórum elsősorban a kiegyensúlyozatlan szerződésekből, valamint a szállítók és a vevők tárgyalási pozíciójának különbségéből adódó tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal fog foglalkozni. Ezek a gyakorlatok – amelyeket meg kell különböztetni a versenykorlátozó módszerektől – szokásos esetben a nemzeti szerződési vagy kereskedelmi jog hatálya alá tartoznak.

143. Mindennek ellenére az európai élelmiszer-ellátási lánc működésében problémák állhatnak elő. Az EVH (Európai Versenyhatóságok Hálózata) élelmiszerrel foglalkozó alcsoportja operatív keretrendszerként szolgál ezen kérdések megvitatására, és a nemzeti versenyhatóságok közötti koordinációra. Már eddig is több nemzeti versenyhatóság kezdett vizsgálatokat az élelmiszer és a kiskereskedelmi ágazatban.

144. A jelenlegi tejválság miatt a tejtermelőknek jelentős nehézségekkel kell megbirkózniuk, ezért az ágazat különösen nagy figyelmet kapott. A magas szintű csoport tejre vonatkozó ajánlásait követve a Bizottság 2010 decemberében elfogadott egy jogszabályjavaslatot[163] a tejágazaton belüli szerződéses kapcsolatokról. A javaslat megengedné, hogy a tejtermelő gazdák termelőszervezetei kollektívan folytassanak tárgyalásokat, az egész EU-ra vetített részesedésükön, és a nemzeti tejtermelési volumeneken alapuló korlátozásokkal. A javaslat rendelkezik egy „biztonsági korlátozásról” is, amely az illetékes nemzeti versenyhatóság vagy a Bizottság számára lehetővé tenné a termelőszervezetek tárgyalásának tilalmát, ha az súlyosan korlátozná a versenyt vagy jelentős hátránnyal járna egyes tejfeldolgozók – főleg kis- és középvállalkozások – számára.

3. AZ EURÓPAI VERSENYHATÓSÁGOK HÁLÓZATA ÉS EGYÜTTMűKÖDÉS A NEMZETI BÍRÓSÁGOKKAL

145. Az Európai Versenyhatóságok Hálózata 2010-ben is aktív fóruma volt az uniós antitröszt-szabályok megvitatásának, és a végrehajtásukkal kapcsolatban a 27 tagországban szerzett tapasztalatok cseréjének. A Bizottságot az 1/2003 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének[164] értelmében 158 olyan új ügyről tájékoztatták, amelyeket a nemzeti versenyhatóságok indítottak, többek között a szállítási, energetikai, feldolgozóipari, média és hírközlési ágazatban. Sőt, a nemzeti versenyhatóságok által jelentett és a Bizottság által felülvizsgált végrehajtási döntések száma 2009-hez képest 36 %-kal nőtt. Az előző évekhez hasonlóan a Bizottság 2010-ben sem kezdeményezett eljárást a döntéshozatal következetessége érdekében.

146. A Bizottság két nemzeti bíróságtól (Spanyolország és Belgium) kapott megkeresést az 1/2003 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése alapján, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróságok bírái számára, hogy a Bizottság birtokában lévő információkat kérjenek ki, vagy az EU versenyszabályainak alkalmazásáról szóló állásfoglalást kérjenek a Bizottságtól.

147. A Bizottság az 1/2003 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése alapján három üggyel kapcsolatban bocsátott ki írásbeli észrevételt. Az írországi legfelsőbb bíróságnak címzett észrevétel az EUMSZ 101. cikke (3) bekezdésének feltételeivel foglalkozott, különös hangsúlyt fektetve a kapacitáscsökkentést célzó szerkezetátalakítási megállapodásokra , a Szlovák Köztársaság legfelsőbb bíróságának küldött észrevétel témája a vállalkozások gazdasági folytonosságának alkalmazása és a bírságok hatékonysága volt, a holland legfelsőbb bíróságnak küldött észrevétel pedig arra vonatkozott, hogy a bírságok nem vonhatók le az adóból.

148. A horizontális megállapodásokkal és a vertikális korlátozásokkal foglalkozó munkacsoportok különösen aktívak voltak 2010-ben, elsősorban a megfelelő csoportmentességi rendeletek és a hozzájuk tartozó iránymutatások felülvizsgálatában. Létrehoztak az összefonódásokkal foglalkozó munkacsoportot is.

149. Az EVH 2010-ben megjelentett egy kiadványt jogi és üzleti közösségek, fogyasztói szervezetek és tudományos szakemberek számára, amelynek célja a nyilvánosság tájékoztatása az EVH tevékenységéről.

4. NEMZETKÖZI TEVÉKENYSÉGEK

150. A Bizottság 2010-ben is vezető szerepet játszott a Nemzetközi Versenyügyi Hálózatban, elsősorban az ún. „második évtized projekt” irányítócsoportjában való részvételével, amely azzal foglalkozik, hogy milyen jövője lehet a hálózatnak a globalizált gazdaságban. A Bizottság részt vett az OECD versenybizottságának munkájában, a 2010-ben tartott három ülésen, és az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája hatodik felülvizsgálati konferenciáján is.

151. Akárcsak az előző években, igen intenzív volt az USA hatóságaival folytatott együttműködés, és a versenyügyi biztos rendszeresen találkozott amerikai kollégáival, Jon Leibowitz-cal, az FTC elnökével, és Christine Varney-val, az amerikai igazságügyi minisztérium antitröszt főosztályának vezetőjével. A 2010-ben vizsgált antitröszt- és összefonódási ügyek közül több érintette mind az EU, mind az USA piacait. Az EU és az USA által összeállított, és az összefonódások felülvizsgálatában való együttműködésre vonatkozó legjobb gyakorlatok hasznos keretet szolgáltattak például a Cisco/Tandberg és a Novartis/Alcon ügyekben.

152. A Tanács 2010 decemberében felhatalmazta a Bizottságot, hogy tárgyalásokat folytasson a Svájci Államszövetséggel a versenyügyekben való együttműködésre vonatkozó megállapodásról. A megállapodásnak az Egyesült Államokkal, Kanadával, Japánnal és Koreával megkötött megállapodásokra kell épülnie, de ezeken túlmenően tartalmaznia kell rendelkezéseket a bizalmas információk cseréjéről is.

153. A Kínával folytatott együttműködés 2010-ben is kiemelt fontosságú terület maradt. A monopóliumellenes törvényről és az annak megvalósítását biztosító jogszabályokról folytatott rendszeres párbeszéden túl konkrét ügyeket is megvitattak a magas rangú képviselők pekingi és brüsszeli látogatásai alatt.

154. 2010-ben tovább folytatódott a szoros technikai együttműködés a Versenypolitikai Főigazgatóság és az indiai versenyügyi bizottság között, elsősorban a korlátozó hatású megállapodásokról, az erőfölénnyel való visszaélésről és az összefonódás-ellenőrzésről.

155. A Versenypolitikai Főigazgatóság aktív szerepet játszott mind a szabadkereskedelmi megállapodásokról, mind pedig más kétoldalú megállapodásokról harmadik országokkal és országok csoportjaival folytatott tárgyalásokon. A Külügyi Tanács 2010. szeptember 16-án engedélyezte az EU és Dél-Korea közötti szabadkereskedelmi szerződés aláírását, amely elsőként tartalmazta bizonyos típusú támogatások tilalmát. Az EU lezárta az andoki (Kolumbia, Peru) és közép-amerikai országokkal versenypolitikai fejezetet is tartalmazó, szabadkereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalásait is.

156. Hasonló előrelépést ért el Horvátország és Törökország, teljesítve a versenyjogi fejezetnek az EU-csatlakozáshoz szükséges bizonyos követelményeit. Júniusban a Tanács elrendelte a csatlakozási tárgyalások megindítását Horvátországgal a versenypolitikai fejezetről, a török parlament pedig 2010 októberében törvényt fogadott el az állami támogatásokról.

5. PÁRBESZÉD A FOGYASZTÓI SZERVEZETEKKEL ÉS MÁS ÉRDEKELTEKKEL

157. A nemzeti fogyasztóvédelmi szervezetek tagállamonként egy képviselőjéből és az európai fogyasztók szervezete (BEUC) egy képviselőjéből álló európai fogyasztói tanácsadói csoport (ECCG) véleményét 2010 során több fontos kérdésben is kikérték, pl. a vertikális korlátozások és jogorvoslatok ügyében, és a csoport egy állásfoglalást is kibocsátott a kártérítési keresetekről[165], amelyet az ECCG plenáris ülése hagyott jóvá.

158. A Versenypolitikai Főigazgatóság weboldalán található fogyasztói sarkot továbbfejlesztették, és az 2010 közepe óta az Unió minden hivatalos nyelvén elérhető.

159. A Versenypolitikai Főigazgatóság nyilvánosságra hozta annak az első, átfogó felmérésnek az eredményeit, amelyben azt vizsgálták, hogy az érintettek hogyan ítélik meg a Főigazgatóság tevékenységének minőségét[166]. A felmérést két független piackutató szervezet végezte két részben, a szakmai érdekeltek és az összes EU-tagállam állampolgárai körében[167]. A tanulmányban igen kedvező kép rajzolódik ki a Versenypolitikai Főigazgatóság munkájának hatékonyságáról és a tisztességes személyzetéről. Voltak benne azonban építő jellegű kritikák, és ezekre vonatkozó tökéletesítési javaslatok is.

6. INTÉZMÉNYEK KÖZÖTTI EGYÜTTMűKÖDÉS

160. A 2009-es európai parlamenti választásokat és az új Bizottság megbízatásának kezdetét követően 2010 októberében fogadták el a két intézmény közötti keretmegállapodást[168].

161. 2010-ben a Parlament állásfoglalást fogadott el a 2008-as versenypolitikai jelentésről, a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendeletről, a horizontális megállapodásokról és a versenyképtelen szénbányák bezárásához nyújtott állami támogatásokról szóló tanácsi határozatról. A biztos és a Gazdasági és Monetáris Bizottság (ECON) közötti rendszeres júniusi és novemberi tárgyalásokon túl Almunia alelnök októberben bejelentette az ECON tagjainak a pénzügyi és gazdasági válság miatt elfogadott ideiglenes állami támogatási szabályok érvényességének meghosszabbítását.

162. A Bizottság szoros együttműködést folytatott a Tanáccsal , amely keretében tájékoztatást nyújtott számára a fontosabb versenypolitikai kezdeményezésekről, különös tekintettel a pénzügyi és gazdasági válság miatt életbe léptetett ideiglenes állami támogatási intézkedésekről. Fontos fejlemény volt a versenyképtelen szénbányák bezárásához nyújtható állami támogatásokra vonatkozó határozat is.

163. A Bizottság tájékoztatását követően az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság állásfoglalást fogadott el a 2008-as versenypolitikai jelentésről, a versenyképtelen szénbányákról, a hajógyártásról és a gépjárművekre vonatkozó csoportmentességi rendeletről, hozzájárulva ezzel a versenypolitikáról folytatott párbeszédhez.

[1] http://ec.europa.eu/competition/index_en.html

[2] Jelentés a versenypolitikáról, 1971, 13. o.

[3] A C-56/64. sz. és a C-58/64. sz. Grunding-Consten egyesített ügyben hozott ítélet. EBHT 1966, 299. o.

[4] Mint pl. a cukorkartell – lásd a Suiker Unie és társai kontra Bizottság ügyben 1975.12.16-án hozott ítéletet.

[5] A Tanács 4064/89/EGK rendelete (1989. december 21.) a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről (HL L 257., 1990.9.21., 13. o.).

[6] The European Commission – History and Memories (Az Európai Bizottság – Történelem és visszaemlékezések, 306. o.).

[7] A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendelet (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete) (HL L 24., 2004.1.29., 1–22. o.) vezette be 2004-ben.

[8] Pl. a Korsnas kontra Assidoman Cartonboard vagy a T-Mobile Austria kontra Tele.ring ügyekben.

[9] Iránymutatás az EK-Szerződés 82. cikkének az erőfölényben lévő vállalkozások versenykorlátozó visszaélő magatartására történő alkalmazásával kapcsolatos bizottsági jogérvényesítési prioritásokról (HL C 45., 2009.2.24., 7–20. o.).

[10] Az állami támogatás elvének alapjait már a 30–59. sz. De Gezamenlijke Steenkolenmijnen in Limburg kontra Európai Szén- és Acélközösség Főhatósága ügyben (EBHT 1961., 3. o.) is megfogalmazták.

[11] The European Commission, 1958–1972 – History and Memories (Az Európai Bizottság – Történelem és visszaemlékezések, 312. o.).

[12] A C-70/72. sz. Bizottság kontra Németország [EBHT 1973., 813. o.] ügy.

[13] Jelentés a versenypolitikáról, 1989, 14. o.

[14] Különösen az egyes olasz állami vállalatokra vonatkozó 1993. júliusi Andreatta / Van Miert megállapodás (lásd IP/93/734, 1993.9.8) és a közjogi státuszú hitelintézeteknek nyújtható állami garanciák németországi rendszerére vonatkozó 2001. júliusi Monti / Koch-Weser megállapodás (lásd IP/01/1007, 2001.7.17.).

[15] A Tanács 1/2003/EK rendelete (2002. december 16.) a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról (HL L 1., 2003.1.4., 1–25. o.).

[16] Állami támogatási értesítő – 2010. őszi, naprakésszé tett változat (COM(2010) 701).

[17] A C-453/99. sz. Courage kontra Crehan ügyben hozott ítélet (EBHT 2001, I-6297).

[18] Fehér Könyv az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről COM(2008) 165 végleges).

[19] Jelentés a 1/2003 rendelet működéséről (COM(2009) 206 végleges).

[20] Jelentés a versenypolitikáról, 1992, 15. o.

[21] M. Monti professzor jelentése az Európai Bizottság elnökének: „Az egységes piac új stratégiája”, 2010.5.9.

[22] Az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló közlemény (HL C 270., 2008.10.25., 8. o.).

[23] A pénzintézetek feltőkésítése a jelenlegi pénzügyi válságban: a támogatás szükséges minimális szintre történő korlátozása és az indokolatlan versenytorzulás kiküszöbölését célzó biztosítékokról szóló közlemény (HL C 10., 2009.1.15., 2. o.).

[24] Az értékvesztett eszközök közösségi bankszektorban történő kezeléséről szóló közlemény (HL C 72., 2009.3.26., 1. o.).

[25] A pénzügyi szektor életképességének helyreállítása és a jelenlegi válságban hozott szerkezetátalakítási intézkedések értékelése az állami támogatási szabályok alapján című közlemény (HL C 195., 2009.8.19., 9. o.).

[26] Állami támogatási értesítő – 2010. őszi, naprakésszé tett változat (COM(2010) 701).

[27] Az N372/2009. sz. ügy: Az Aegon életképességi terve , a C9/2009. sz. ügy: A Dexia szerkezetátalakítása , az N256/2009. sz. ügy: Támogatás az Ethias szerkezetátalakításához , a C26/2009. sz. ügy: A Parex szerkezetátalakítási támogatása és a C32/29. sz. ügy: A Sparkasse Köln/Bonn szerkezetátalakítása .

[28] A C33/2009. sz. ügy: Szerkezetátalakítás a BPP-nél .

[29] Az állami támogatási szabályok 2011. január 1. utáni alkalmazásáról a pénzügyi válság idején bajba jutott bankok megsegítéséről szóló közlemény (HL C 329., 2010.12.7., 7. o.)

[30] Ideiglenes közösségi keretrendszer a finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban (egységes szerkezetbe foglalt változat) (HL C 83., 2009.4.7., 1. o.)

[31] Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország és az Egyesült Királyság.

[32] A finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban alkalmazott ideiglenes közösségi keretszabály (HL C 6., 2011.1.11., 5. o.).

[33] A görög gazdasági kiigazítási program, European Economy, Occasional Papers 61, 2010. május.

[34] Az N260/2010. sz. ügy: A görög banktámogatási program harmadik meghosszabbítása (HL C 238., 2010.3.9., 3. o.).

[35] Az N328/2010.sz. ügy: A görög hitelintézetek feltőkésítése a pénzügyi stabilitási alap keretében (HL C 316., 2010.11.20., 7. o.).

[36] MEMO/10/624

[37] A Bizottság 330/2010/EU rendelete (2010. április 20.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének a vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról (HL L 102., 2010.4.23, 1–7. o.).

[38] Bizottsági közlemény - Iránymutatás a vertikális korlátozásokról (HL C 130., 2010.5.19. 1–46. o.).

[39] A Bizottság 1217/2010/EU rendelete (2010. december 14.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének a kutatás-fejlesztési megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról (HL L 335., 2010.12.18., 36. o.) és a Bizottság 1218/2010/EU rendelete (2010. december 14.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének a szakosítási megállapodások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról (HL L 335., 2010.12.18., 43. o).

[40] Iránymutatás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének a horizontális együttműködési megállapodásokra történő alkalmazásáról (HL C 11., 2011.1.14., 1. o).

[41] Integrált iparpolitika a globalizáció korában: A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása (COM(2010) 614).

[42] A Bizottság 267/2010/EU rendelete (2010. március 24.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének a biztosítási ágazatbeli megállapodások, döntések és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról (HL L 83., 2010.3.30., 1. o.).

[43] A Bizottság 461/2010/EU rendelete (2010. május 27.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének a gépjármű-ágazatbeli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról (HL L 129., 2010.5.28., 52. o.).

[44] Fehér Könyv az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről COM(2008) 165 végleges).

[45] A COMP/38511. sz. ügy : DRAM-ok , a COMP/39092. sz. ügy: Fürdőszobai szerelvények és rögzítőelemek , a COMP/38344. sz. ügy : Acélok előfeszítése , a COMP/38866. sz. ügy: Takarmányozási foszfátok , a COMP/36212. sz. ügy: Szénmentes papír (újra elfogadva Bollorénak), a COMP/39258. sz. ügy: Légi szállítás és a COMP/39309. sz. ügy: LCD .

[46] Lásd a 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módjáról szóló iránymutatás (HL C 210., 2006.9.1., 2–5. o.) 35. pontját.

[47] A COMP/39596. sz. ügy: BA/AA/IB . Lásd IP/10/936 és MEMO/10/330, 2010.7.14.

[48] A COMP/39398. sz. ügy: Visa MIF . Lásd IP/10/1684, 2010.12.8 .

[49] A COMP/34579. sz. ügy: MasterCard . Lásd IP/09/515, 2009.4.1.

[50] A COMP/39510. sz. ügy: ONP . Lásd IP/10/1683, 2010.12.8.

[51] Lásd a 2.2 részt. infra.

[52] Lásd a 2.4 részt. infra .

[53] A COMP/M.5529. ügy: Oracle / Sun Microsystems (HL C 91., 2010.4.9., 7. o.).

[54] A COMP/M.5675 ügy: Syngenta / Monsanto's sunflower seed business . Lásd IP/10/1515, 2010.11.17.

[55] A COMP/M.5658 ügy: Unilever / Sara Lee Bodycare . Lásd IP/10/1514, 2010.11.17.

[56] A Bizottság 800/2008/EK rendelete (2008. augusztus 6.) a Szerződés 87. és 88. cikke alkalmazásában a támogatások bizonyos fajtáinak a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánításáról (általános csoportmentességi rendelet) (HL L 214., 2008.8.9., 3. o.).

[57] Állami támogatási értesítő – 2010. őszi, naprakésszé tett változat (COM(2010) 701)

[58] Az állami támogatások ellenőrzési eljárásainak lefolytatására alkalmazott bevált gyakorlatok kódexe (HL C 136., 2009.6.16., 13–20. o.).

[59] A Bizottság közleménye az állami támogatások bizonyos típusainak kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról (HL C 136, 2009.6.16., 3–12. o.).

[60] A teljes összeg tartalmazza a gyártó ágazatoknak, szolgáltatásoknak, szénbányászatnak, mezőgazdaságnak, halászatnak és a fuvarozás egyes területeinek nyújtott támogatásokat, megfelelő adatok hiányában azonban nem tartalmazza a vasutaknak és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások tekintetében nyújtott támogatásokat. A támogatási összegek az állami támogatási intézkedés támogatástartalmára vonatkoznak (illetve a garanciák vagy kölcsönök esetében a bruttó támogatástartalomra), szemben a 35. ponttal, amely a tagállamok által használt támogatások összegeit adja meg. A tagállamok által nyújtott támogatások teljes összegének alakulásáról további részletek az állami támogatási értesítő 2010. őszi, naprakésszé tett változatában találhatók (COM(2010) 701).

[61] A 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti regionális támogatásokról szóló iránymutatás (HL C 54., 2006.3.4., 13–44. o.).

[62] Az N641/2009. sz. ügy: Solibro GmbH , az N221/2009. sz. ügy: Hacker Chemie AG , az N237/2010. sz. ügy: Sovello3 és az N285/2009. sz. ügy: Silicio Solar .

[63] Az N261/2009. sz. ügy: Liebherr MCCtec Rostock GmbH és az N27/2010. sz. ügy: Fiat Powertrain Technologies in Verrone .

[64] A C34/2008. sz. ügy: Deutsche Solar AG (HL L 7., 2010.1.11., 40–47. o.).

[65] A C27/2008. sz. ügy: Sovello AG (korábban) KKV bónusz (HL L 167., 2010.7.1., 21-38. o.).

[66] A C8/2009. sz. ügy: Fri-el Acerra s.r.l .

[67] Közösségi iránymutatás a környezetvédelemnek nyújtott állami támogatásról (HL C 82., 2008.4.1., 1. o.).

[68] Lásd az Innovatív Unióról szóló közleményt (COM(2010) 546 végleges).

[69] A kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatás közösségi keretrendszere (HL C 323., 2006.12.30., 1–26. o.).

[70] Közösségi iránymutatás a kis- és középvállalkozásokba történő kockázatitőke-befektetések előmozdítását célzó állami támogatásokról (HL C 194., 2006.8.18., 2. o.).

[71] A Tanács határozata (2010. december 10.) a versenyképtelen szénbányák bezárását elősegítő állami támogatásról (HL L 336., 2010.12.21., 24–29. o.).

[72] A Tanács 1407/2002/EK rendelete (2002. július 23.) a szénipar részére nyújtott állami támogatásról ( HL L 205., 2002.8.2., 1–8. o.) .

[73] Az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások, 2007–2013 (HL C 319., 2006.12.27., 1. o.).

[74] A 2009-es tanulmány az állami támogatási jog nemzeti szintű érvényeséről az alábbi webcímen érhető el: http://ec.europa.eu/competition/state_aid/studies_reports/enforcement_study_2009.pdf.

[75] Elérhető: http://ec.europa.eu/competition/publications/state_aid/national_courts_booklet_en.pdf.

[76] Ezek a számok nem tartalmazzák az agrár-, a halászati és fuvarozási ágazatnak nyújtott támogatásokat.

[77] A 108. cikk (2) bekezdése alapján indított keresetek célja egy tagállam elmarasztalása egy állami támogatás visszafizettetéséről szóló határozat végrehajtásának elmulasztásáért.

[78] A 260. cikk (2) bekezdése alapján indított keresetek jogsértési keresetek, amelyek célja egy tagállam elmarasztalása a Bíróság ítélete végrehajtásának elmulasztásáért.

[79] Lásd a 1.1. részt. infra .

[80] Az Európai Gazdasági Térség országaiban, ahol egyéb multilaterális bankközi díj hiányában belföldi multilaterális bankközi díjakat alkalmaznak vagy közvetlenül a Visa Europe állapítja meg.

[81] A COMP/39398. sz. ügy: Visa MIF . Lásd IP/10/1684, 2010.12.8.

[82] A COMP/34579. sz. ügy: MasterCard . Lásd IP/09/515, 2009.4.1.

[83] Az Európai Parlament és a Tanács rendeletre irányuló javaslata az euroátutalások és beszedések technikai követelményeinek megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról (COM(2010) 775 végleges, 2010/373 COD).

[84] Az Európai Parlament és a Tanács rendeletre irányuló javaslata a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (COM(2010) 484/5, 2010/0250 COD).

[85] A Bizottság 267/2010/EU (2010. március 24.) rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének a biztosítási ágazatbeli megállapodások, döntések és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról (HL L 83., 2010.3.30., 1–7. o.)

[86] A COMP/M.5948. sz. ügy: Santander / Rainbow and a COMP/M.5960. sz. ügy: Crédit Agricole / Cassa di Risparmio della Spezia / Agences Intesa Sanpaolo .

[87] A COMP/M.5580. sz. ügy: Blackrock / Barclays Global Investors UK Holdings .

[88] A COMP/M.5728. sz. ügy: Credit Agricole / Société Générale Asset Management és a COMP/M.5726. sz. ügy: Deutsche Bank / Sal. Oppenheim .

[89] A COMP/M.5948. sz. ügy: Santander / Rainbow és a COMP/M.5968 A. sz. ügy: dvent / Bain capital / RBS Worldpay .

[90] Lásd a Bizottság közleményeit: „Erőforrás-hatékony Európa” (COM(2011) 21 végleges) és „Energia 2020 – A versenyképes, fenntartható és biztonságos energia stratégiája” (COM(2010) 639 végleges).

[91] A COMP/39386. sz. ügy: Hosszú távú villamosenergia-szerződések Franciaországban (HL C 133., 2010.5.22., 5–6. o.).

[92] A COMP/39351. sz. ügy: Svédországi rendszer-összekötők (HL C 142., 2010.6.1., 28–29. o.).

[93] A COMP/39317. sz. ügy: E.On Gáz kizárás . Lásd IP/10/494, 2010.5.4.

[94] A COMP/39315. sz. ügy: ENI . Lásd IP/10/1197, 2010.9.29.

[95] Közösségi iránymutatás a környezetvédelemnek nyújtott állami támogatásról (HL C 82., 2008.4.1., 1. o.).

[96] Az N450/2009. sz. ügy: Csúcsminőségű gáz-újrahasznosítási projekt – az Arcelor Mittal Eisenhüttenstadt GmbH vállalatnak nyújtott támogatás (HL C 94., 2010.4.14., 9. o.).

[97] Az N650/2009. sz. ügy: Egy biomassza (fa) tüzelésű hőkazán létesítéséhez nyújtott támogatás .

[98] Az N295/2008. sz. ügy: Beruházási támogatás a Mellach erőműnek (HL C 154., 2010.6.12., 1. o.).

[99] Az N135/2000. sz. ügy: Támogatás egy szennyezett linzi telephely szanálásához (HL C 312., 2010.11.17., 5–6. o.) és az N197/2010. sz. ügy: Egyedi támogatás egy szennyezett alsó-karintiai telephely szanálásához (HL C 265., 2010.9.30., 1. o.).

[100] Az N381/2010. sz. ügy: CCS projekt a rotterdami kikötőben .

[101] Az N190/2009. sz. ügy: CO 2 Szén-dioxid-megkötési kísérleti projekt a Nuon Buggenum erőműben (HL C 238., 2010.9.3. 1. o.).

[102] Az N675/2009. sz. ügy: Pályázat új villamosenergia-termelő kapacitás támogatására (HL C 213., 2010.8.6., 1. o.).

[103] Az N718/2009. sz. ügy: Kisebb jelentőségű tengeri gázmezők feltárása (HL C 270., 2010.10.6., 1. o.).

[104] Az N178/2010. sz. ügy: Hazai szenet használó erőművek támogatása (OL C 312., 2010.11.17., 6. o.).

[105] Az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EK (2003. június 26.) irányelve a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2003.7.15., 37. o.).

[106] A közszolgáltatásért járó ellentételezés formájában nyújtott állami támogatásról szóló közösségi keretszabály (HL C 297., 2005.11.29., 4. o.).

[107] Európai digitális menetrend (COM(2010) 245 végleges/2).

[108] Az európai uniós keretszabályozás alapján végzett piaci felülvizsgálatokról – További lépések az elektronikus hírközlés belső piacának konszolidációja felé(COM(2010) 271 végleges).

[109] A COMP/39525. sz. ügy: Telekomunikacja Polska . Lásd IP/10/213, 2010.3.1.

[110] A COMP/M.5650. sz. ügy: T-Mobile / Orange (HL C 108., 2010.4.28., 4. o.).

[111] Közösségi iránymutatás az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak a szélessávú hálózatok mielőbbi kiépítésére való alkalmazásáról (HL C 235., 2009.9.30., 7–25. o.).

[112] Lásd IP/10/1175, 2010.9.25.

[113] A COMP/39511. sz. ügy: IBM Corporation , a COMP/39790. sz. ügy: TurboHercules/IBM és a COMP/39692. sz. ügy: IBM Maintenance Services . Lásd IP/10/1006, 2010.7.26.

[114] A COMP/39740. sz. ügy: Foundem/Google , a COMP/39775. sz. ügy: Ejustice/Google és a COMP/39768. sz. ügy: Ciao/Google . Lásd IP/10/1624, 2010.11.30.

[115] A COMP/39530. sz. ügy: Microsoft (tying) (HL C 36., 2010.2.13. 7. o.).

[116] A COMP/M.5529. sz. ügy: Oracle / Sun Microsystems (HL C 91., 2010.4.9., 7. o.).

[117] A COMP/M.5669. sz. ügy: Cisco / Tandberg . Lásd IP/10/377, 2010.3.29.

[118] A Bizottság 2002/77/EK irányelve (2002. szeptember 16.) az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások piacain belüli versenyről (HL L 249., 2002.9.17., 21–26. o.).

[119] A COMP/M.5932. sz. ügy: News Corp / BSkyB . Lásd IP/10/1767, 2010.12.21.

[120] A C27/2009. sz. ügy: A francia televíziók többéves támogatása és a C38/2009. sz. ügy: A spanyol közszolgálati műsorszórás új, adóalapú rendszere) (HL L 1., 2011.1.4., 9-19. o.).

[121] Az E5/2005. sz. ügy: A holland közszolgálati műsorszórók éves finanszírozása (HL C 74., 2010.3.24., 4. o.).

[122] Összefoglaló jelentés a gyógyszeripari ágazat vizsgálatáról, 2009.7.8.

[123] A Tanács 89/105/EGK (1988. december 21.) irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árának megállapítását, valamint a nemzeti egészségbiztosítási rendszerekbe történő felvételüket szabályozó intézkedések átláthatóságáról (HL L 40., 1989.2.11., 8–11. o.).

[124] Tanácsi határozatra irányuló javaslat az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról (COM(2010) 790 végleges, 2010/0384 NLE).

[125] Elérhető: http://ec.europa.eu/competition/sectors/pharmaceuticals/inquiry.

[126] A COMP/39612. sz. ügy: Servier (perindopril) .

[127] A COMP/39226. sz. ügy: Lundbeck .

[128] Elérhető: http://www.oft.gov.uk/news-and-updates/press/today?prid=749499.

[129] A COMP/M.5661. sz. ügy: Abbott / Solvay Pharmaceuticals (HL C 89., 2010.4.7., 1. o.) és az COMP/M.5778. sz. ügy: Novartis / Alcon .

[130] A COMP/39510. sz. ügy: ONP. Lásd IP/10/1683, 2010.12.8.

[131] A COMP/39596. sz. ügy: BA/AA/IB . Lásd IP/10/936 és MEMO/10/330, 2010.7.14.

[132] A COMP/M.5747. sz. ügy: British Airways / Iberia (HL C 241., 2010.9.8., 1. o.).

[133] A COMP/M.5889. sz. ügy: United Airlines / Continental Airlines (HL C 225., 2010.8.20., 1. o.).

[134] A COMP/M.5830. sz. ügy: Olympic Air / Aegean Airlines, (HL C 174., 2010.7.1., 16. o.).

[135] Az NN65/2009. sz. ügy: Derry Airport (HL C 144., 2010.6.3., 27. o.), az N397/2009. sz. ügy: Vaasa Airport (HL. C 29., 2010.2.5.), az N286/2010. sz. ügy: Oulu Airport és az N41/2010. sz. ügy: Riga Airport (HL C 143., 2010.6.2.).

[136] Ügyszám C12/2008 (ex NN74/2007) Agreement between Bratislava Airport and Ryanair (A Bratislava Airport és a Ryanair közötti megállapodás) .

[137] A C6/2010. sz. ügy: Az Osinek a.s által nyújtott hitel lehetséges állami támogatási összefüggései. . Lásd IP/10/179, 2010.2.24.

[138] A C38/2010. sz. ügy: Malév Hungarian Airlines . Lásd IP/10/1753, 2010.12.21.

[139] A N504/2010. sz. ügy: Air Malta plc . Lásd IP/10/1509, 2010.11.15.

[140] Az Európai Parlament és a Tanács irányelvi javaslata az egységes európai vasúti térség létrehozásáról (COM(2010) 475 végleges, COD 2010/0253).

[141] Az Európai Parlament és a Tanács 1370/2007/EK rendelete (2007. október 23.) a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról, valamint az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 315, 2007.12.3., 1–13. o.).

[142] A C41/2008. sz. ügy: Közszolgáltatási szerződések a dán kormány és a Dankse Statbaner között. Lásd IP/10/178, 2010.2.24.

[143] Az N726/2009. sz. ügy: Aide à la restructuration des activités "fret" de la SA de droit public SNCB (Az állami SNCB vállalat teherfuvarozási tevékenységének szerkezetátalakítása) . Lásd IP/10/615, 2010.5.26.

[144] Az N402/2010. sz. ügy: Megmentési támogatás a bolgár állami vasutaknak, EAD BDZ . Lásd IP/10/1733.

[145] A COMP/M.5855. sz. ügy: Deutsche Bahn / Arriva plc (HL C 276., 2010.10.13., 1. o.).

[146] A COMP/M.5655. sz. ügy: SNCF / LCR / Eurostar (HL C 272., 2010.10.8., 2. o.).

[147] A COMP/39699. sz. ügy: Baltic Max Feeder . Lásd IP/10/374, 2010.3.26.

[148] A Bizottság közleménye a tengeri gyorsforgalmi utak létesítéséhez nyújtott közösségi finanszírozást kiegészítő állami támogatásra vonatkozó iránymutatásról (HL C 317., 2008.12.12., 10. o.).

[149] Az N573/2009. sz. és az N647/2009. sz. ügy: Aide à la mise en œuvre et à l'exploitation de l'autoroute de la mer entre le port de Nantes-Saint-Nazaire (France) et le port de Gijon (Espagne) opérée par GLD Atlantique (Támogatás a nantes-saint-nazaire-i (France) és a gijoni kikötő közötti tengeri gyorsforgalmi út létesítéséhez) (HL C 74., 2010.3.24., 5. o.).

[150] Az Európai Parlament és a Tanács 2008/6/EK irányelve (2008. február 20.) a 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása tekintetében történő módosításáról (HL L 52., 2008.2.27., 3. o.).

[151] Cseh Köztársaság, Görögország, Ciprus, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Málta, Lengyelország, Románia és Szlovákia.

[152] A C36/2007. sz. ügy: A német állam elleni panasz a német postának nyújtott jogellenes támogatásért (HL C 245., 2007.10.19., 21. o.).

[153] A C-399/08 P. sz. Európai Bizottság kontra Deutsche Post AG ügy.

[154] A C20/2009. (ex N763/2002) sz. ügy: Mesures en faveur de La Poste (A posta támogatása) (HL C 176., 2009.7.29., 17. o.).

[155] A C56/2007. sz. ügy: Garantie d'Etat illimitée - La Poste (France) (Korlátlan állami garancia - La Poste (France)) (HL L 274., 2010.10.19., 1. o.).

[156] Loi No 2010-123 du 9 février 2010 relative à l'entreprise publique La Poste et aux activités postales (a La Poste állami vállalatról és annak postai tevékenységéről szóló 2010-123. sz., 2010. február 9-i törvény).

[157] A Bizottság 461/2010/EU rendelete (2010. május 27.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének a gépjármű-ágazatbeli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról (HL L 129., 2010.5.28., 52–57. o).

[158] A gépjárművek értékesítésére és javítására, valamint a gépjármű-pótalkatrészek forgalmazására vonatkozó megállapodásokban szereplő vertikális korlátozásokról szóló kiegészítő iránymutatás (HL C 138., 2010.5.28., 16. o.).

[159] A COMP/M.5789. sz. ügy: Geely / Daqing / Volvo Cars (HL C 187., 2010.7.10. 3. o.).

[160] Az N541/2009. sz. ügy: A SAAB javára nyújtott állami garancia

[161] Az N520/2010. sz. ügy: A Volvo Personvagnar AB (Volvo Cars Corporation) javára nyújtott állami garancia.

[162] A Bizottság határozata, 2010.7.30. (HL C 210., 2010.8.3., 4. o.), lásd még: Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc (COM(2009) 591 végleges).

[163] Az Európai Parlament és a Tanács rendeletre irányuló javaslata (2010. december 9.) az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a tej- és tejtermék-ágazati szerződéses kapcsolatok tekintetében történő módosításáról (COM(2010) 728).

[164] A Tanács 1/2003/EK rendelete (2002. december 16.) a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról (HL L 1., 2003.1.4., 1–25. o.).

[165] Elérhető: http://ec.europa.eu/consumers/empowerment/eccg_en.htm.

[166] Elérhető: http://ec.europa.eu/competition/publications/reports/surveys_en.html.

[167] Flash Eurobarometer vizsgálat „Az EU-polgárok véleménye a versenypolitikáról” – készítette a magyar Gallup, illetve Eurobarometer minőséget felmérő tanulmány „A Versenypolitikai Főigazgatóság által érintettek, tanulmány” készítette TNS qual+.

[168] Keretmegállapodás (2010. október 20.) az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról.