52011DC0218

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Az uniós fejlesztésfinanszírozás elszámoltathatóságának javítása - hozzájárulás a hivatalos fejlesztési segélyek uniós felülvizsgálati folyamatához

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 2

2. Az EU fejlesztésfinanszírozása globális szinten 2

3. Az EU 2010. évi teljesítménye 4

3.1. Több erőforrás rendelkezésre bocsátása a fejlesztés és a globális kihívások kezelése érdekében 5

3.1.1. Támogatás a hazai források fejlesztési célú mozgósításához 5

3.1.2. Az EU a legnagyobb donor, de nem teljesültek a 2010. évi célkitűzések 5

3.1.3. Uniós finanszírozás az éghajlatváltozással és a biodiverzitással kapcsolatban 7

3.1.4. A fejlesztés innovatív finanszírozási forrásai és mechanizmusai 7

3.1.5. Az ODA felhasználása a magánforrások növelésére 8

3.1.6. A fejlődő országok kereskedelmi kapacitásainak támogatása kereskedelemösztönző támogatás útján 8

3.1.7. Újabb adósságválságok kialakulásának megakadályozása a fejlődő országokban 9

3.2. Az uniós segélyek hatása 9

3.2.1. A segélyek jobb felhasználása 9

3.2.2. Globális pénzügyi irányítás, a fejlődő országok szerepének erősítése 10

4. Következtetés 10

BEVEZETÉS

A globális válságok, valamint a tavaly megerősített kötelezettségvállalás következtében, miszerint segítjük a fejlődő országokat a millenniumi fejlesztési célok elérésében, ez a közlemény és a kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum[1] az EU és a tagállamok teljesítményét elemzi azt illetően, hogy mennyire teljesítették közös kötelezettségvállalásaikat a hazai (adóbevételekből származó) és nemzetközi erőforrások fejlesztés érdekében történő mozgósítása, a kereskedelmi kapacitások és a beruházások növelése, a hivatalos fejlesztési segélyek (a továbbiakban: ODA), a finanszírozás innovatív forrásai és mechanizmusai, a segélyhatékonyság, az adósságok, az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó finanszírozás, valamint a fejlődő országoknak a nemzetközi pénzügyi szervezetekben való fellépése és képviselete terén. A közlemény és a munkadokumentum részletezi a fenti területeken elért haladást, megmutatva, hogy mely területeken ért el sikereket az EU, és melyeken kellene még többet tenni. A nemzetközi együttműködés átláthatósága és elszámoltathatósága terén elért haladást is bemutatják: első alkalommal kerülnek közzétételre a Bizottság és az ehhez hozzájárult tagállamok éves kérdőívre adott válaszai.

A közlemény ezen kívül azt a célt is szolgálja, hogy előkészítse a legkevésbé fejlett országokról rendezendő isztambuli ENSZ-konferenciát[2], valamint a Busanban rendezendő, segélyhatékonyságról szóló negyedik magas szintű fórumot[3].

A közlemény összefoglalja a közös uniós célok megvalósításának módjára vonatkozó javaslatokat, áttekinti, hogyan lehetne áthidalni a jelenlegi ODA-szintek és a 2015. évi cél közötti, 50 milliárd EUR-ra becsült különbséget, valamint alapot teremt az Európai Tanács részére készítendő tanácsi jelentéshez, amely az ODA éves felülvizsgálati folyamatához járul majd hozzá, amelynek során azt vitatják meg, hogyan teljesíthetők az EU ODA-céljai 2015-ig[4].

AZ EU FEJLESZTÉSFINANSZÍROZÁSA GLOBÁLIS SZINTEN

Az EU vezető szerepet játszott annak előmozdításában, hogy javuljon az életszínvonal a fejlődő országokban. Amikor a világ vezetői tavaly ősszel összeültek New York-ban az ENSZ millenniumi fejlesztési célokkal foglalkozó csúcstalálkozóján, az EU aktívan fellépett az együttes fellépésre vonatkozó globális konszenzus érdekében. A szegénység elleni küzdelem szempontjából alapvetően fontos, hogy az összes elérhető forrásból több finanszírozást mozgósítsunk a fejlesztéshez. A több pénz önmagában még nem elég a fejlődéshez. Elsődlegesen a fejlődő országok felelősek saját fejlődésükért, valamint a szakpolitikai és kormányzási keretek javításáért. Az EU azon túl, hogy bőkezű donor, fellépések átfogó rendszerével segíti a fejlődő országokat abban, hogy megtalálják a fenntartható fejlődéshez vezető utat; ide tartozik különösen az, hogy a fejlesztéspolitikát a partnerországok bevonásával alakítja ki, amivel biztosítja, hogy az EU belső politikái összhangban álljanak a fejlesztési célkitűzésekkel, valamint segíti a fejlődő országokat a globális kihívások kezelésében. A legtöbb donortól eltérően az EU saját maga számára is mennyiségi és minőségi célokat tűzött ki, melyek segítségével mérheti saját haladását.

Az EU kötelezettségvállalásai a globális fejlesztésfinanszírozási menetrenden[5] alapulnak, és különböző finanszírozási forrásokra terjednek ki, bár ez a menetrend nem tükrözi megfelelően a globális helyzet olyan változásait, mint például az új hivatalos donorok és befektetők, jótékonysági szervezetek, a Dél-Dél együttműködés, valamint a magánszektor fellépéseinek megjelenése. A hivatalos donorok kötelezettségvállalásainak legismertebb mutatója az ODA, és ez a dokumentum is első sorban az ODA-ra koncentrál; azonban nem csak ez az egy fejlesztésfinanszírozási forrás létezik.

A 2004–2010-es időszakban az EU és a tagállamok az OECD DAC és az EU donoraitól a fejlődő országoknak juttatott összes nettó ODA 57%-át adták, a 25,7 milliárd EUR összegű globális ODA-növekménynek pedig 65%-át. 2010-ben a OECD DAC és az EU donorainak ODA-ja nominálértéken 97,2 milliárd EUR volt. Az EU összesen 58%-át adja ennek a segítségnek. Az EU és a tagállamok máris a világ legnagyobb donorai, akik ígéretet tettek arra, hogy 2015-re összesített bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 0,7%-ra emelik ODA-ráfordításaik nagyságát. Ez további 50 milliárd EUR-val növelné a jelenlegi 53,8 milliárd EUR-t.

Grafikon: Az EU-tól és tagállamaitól, valamint a G-8 többi, EU-n kívüli tagjától származó ODA

[pic]

Forrás: OECD DAC 1. tábla

Az ODA-n kívül egyéb jelentős finanszírozási források is állnak a fejlődő országok rendelkezésére. A kivándorlók átutalásai például az előrejelzések szerint összesen mintegy 245 milliárd EUR-t tettek ki 2010-ben, jótékonysági magánszervezetek pedig becslések szerint mintegy 35 milliárd EUR-t bocsátanak rendelkezésre évente[6]; a közvetlen külföldi befektetésekhez kapcsolódó pénzáramlások is körülbelül megegyeznek az ODA mértékével, valamint az olyan új gazdasági hatalmak, mint Brazília, Oroszország, India és Kína is egyre nagyobb összegeket költenek a fejlődő országok támogatására. Bár ezek a források más jellegűek, mint az ODA, és eltérő módon is kezelik őket, amennyiben együttesen, az ODA-t kiegészítve használnák fel őket, jobban hozzájárulhatnának a fejlesztés előmozdításához és a globális kihívások kezeléséhez.

AZ EU 2010. ÉVI TELJESÍTMÉNYE

A közlemény és a munkadokumentum bemutatják, hogy az EU és tagállamai mit tettek annak érdekében, hogy teljesítsék különböző kötelezettségvállalásaikat. Az eredmény általában azt mutatja, hogy az EU egészében véve folyamatos haladást mutatott ígéreteinek teljesítésében, bár a helyzet nagyon változó az egyes kérdések és tagállamok tekintetében.

Több erőforrás rendelkezésre bocsátása a fejlesztés és a globális kihívások kezelése érdekében

Támogatás a hazai források fejlesztési célú mozgósításához

Széles körben osztott nézet, hogy a fenntartható fejlődés megvalósításának, valamint idővel a segélyfüggőség megszüntetésének egyik legfontosabb útja a hazai erőforrások szerepének növelése. A fejlődő országok állami költségvetése jelenti messze a legnagyobb forrást a fejlesztés finanszírozásához. A külső támogatásoktól való pénzügyi függetlenedés megteremti a millenniumi fejlesztési célok finanszírozásához szükséges pénzügyi mozgásteret, és erősíti a kötelékeket az állam és annak polgárai között.

2010-ben az EU és tagállamai tovább finomították a partnerországokkal e kérdésekről folytatott együttműködés módszereit azzal a céllal, hogy – többek közt kapacitásépítés útján – javítsák a fejlődő országok hazai pénzügyi forrásainak mozgósítására irányuló támogatásukat a jó adóügyi kormányzás elveivel összhangban (átláthatóság, információcsere és méltányos adóverseny), a felelősségteljes kormányzás és az államháztartás-irányítás erősítését célzó nagyobb ívű erőfeszítéseik részeként. Az EU továbbra is előtérbe fogja helyezni ezeket az elveket és támogatni fogja a fejlődő országokat az adócsalás és a káros adózási gyakorlatok leküzdésében, hogy átlátható, együttműködő nemzetközi adózási környezet alakuljon ki.

Az EU egyre erősebben támogatja a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést (EITI), mivel e kezdeményezés fokozatosan a pénzügyi források átláthatóságának és elszámoltathatóságának globális szabványává válik. Az EU bátorítani fogja a fejlődő országokat arra, hogy erőfeszítéseikkel javítsák a területükön működő nyersanyag-kitermelő iparágak szabályozását. Az EU azon is dolgozik, hogy fokozza a szakpolitikák fejlesztési célú koherenciáját; arra törekszik például, hogy a multinacionális vállalatoknak az átláthatóság és a vállalatirányítás javítása érdekében adott esetben országonkénti bontásban kelljen közzétenniük pénzügyi adataikat. A Bizottság vizsgálja annak lehetőségét, hogy jogalkotást kezdeményezzen a kérdésről, legalább a nyersanyag-kitermelő iparágakban működő tőzsdei vállalkozások vonatkozásában. Minderre az átláthatósági irányelv felülvizsgálatának keretében kerülhetne sor, amelyet jelenleg őszre terveznek. A nagyobb átláthatóság és a jobb vállalatirányítás segíti majd a fejlődő országokat adóbehajtásuk optimalizálásában és adóbevételeik maximalizálásában, és ezáltal az áruk és az alapvető közszolgáltatások biztosításában.

Az EU a legnagyobb donor, de nem teljesültek a 2010. évi célkitűzések

Az EU a világ legambiciózusabb donorcsoportja, amely kötelezettséget vállalt arra, hogy az ENSZ évekkel ezelőtt megfogalmazott célkitűzése szerint 2015-re közös GNI-je 0,7%-ára emeli ODA-ja nagyságát. Az EU vezetői erről a kollektív célról 2005-ben állapodtak meg, a tagállamok differenciált egyéni célkitűzései alapján.

A megállapodás részét képezte a 2010-re kitűzött, 0,56% ODA/GNI kollektív részidős cél is. Bár 53,8 milliárd EUR mértékű rekordot sikerült elérni, ami 0,43% ODA/GNI-t jelent, és a gazdasági visszaesés ellenére még további 4,5 milliárd EUR-t is sikerült mozgósítani, a tagállamok nem teljesítették a részidős célt, amelytől 15 milliárd EUR-val maradtak el.

Továbbra is nagy különbségek vannak az egyes tagállamok közt: míg bizonyos tagállamok kiveszik a részüket a közös megállapodás végrehajtásából, mások nem teljesítik a kollektív uniós eredmények megvalósításához szükséges egyéni kötelezettségvállalásaikat. Ez aláássa az EU-n belüli igazságos belső tehermegosztás elvét, és a segélyek csökkentését is okozhatta néhány olyan tagállamban, amelynek ODA-szintje a GNI 0,7%-a vagy annál több volt. Az EU csak akkor fogja teljesíteni a 2015-ös kollektív célkitűzést, ha minden egyes tagállam teljesíti a megállapodásban foglalt vállalását. Ebben az összefüggésben különösen aggasztó néhány tagállam azon bejelentése, hogy 2011-ben és azon túl is csökkenteni fogja ODA-ráfordítását, ami veszélybe sodorja a közös uniós erőfeszítéseket. Az Európai Bizottság 2010-ben 14,95 milliárd EUR nettó ODA-kifizetésről számolt be. Az összeg 5,15 milliárd EUR feltételekhez kötött EBB-kölcsönt is tartalmaz, amelynek nagy részét az EBB saját forrásaiból finanszírozzák, a többit pedig az Európai Fejlesztési Alapból és az EU költségvetéséből.

Grafikon: A tagállamok ODA-teljesítménye 2010-ben, GNI-jük százalékában

[pic]

Forrás: AZ OECD DAC és az EU éves kérdőíve a fejlesztésfinanszírozásról

Az Afrikának nyújtott ODA: Az EU és tagállamai együttesen Afrika segélyezése tekintetében továbbra is a legnagyobb donornak számítanak, és 2009-ben 20,5 milliárd EUR-t fizettek ki a kontinens számára. Az a 2005-ös kötelezettségvállalás azonban, amely szerint növelik a Fekete-Afrikának nyújtott ODA mértékét, és a segélyek összes növekményének legalább 50 %-át a kontinensre irányítják, csak részben teljesült. Míg a Fekete-Afrikába irányuló ODA 2004 óta 2,7 milliárd EUR-val nőtt, a reálértéken számított teljes ODA-növekménynek csak 26 %-át kapta az afrikai kontinens.

A legkevésbé fejlett országoknak (LDC-országoknak) nyújtott ODA: Az EU 2008-ban felajánlotta, hogy az ODA-ra vonatkozó összes kötelezettségvállaláson belül együttes GNI-jének összesen legalább 0,15 %-át fogja az LDC-országoknak nyújtott ODA-ra költeni. Ettől a célkitűzéstől alig maradt el az EU: Az EU összesített, LDC-országoknak nyújtott ODA-ja 2010-ben a GNI 0,13 %-t tette ki a rendelkezésre álló előzetes adatok szerint. 2009-ben nyolc tagállam egyéni szinten teljesítette a kötelezettségvállalást, másik három pedig összes ODA-ja legalább harmadát irányította LDC-országokba, ezzel is demonstrálva azt az elhatározást, hogy a legszegényebb országoknak nyújtanak segítségek.

Uniós finanszírozás az éghajlatváltozással és a biodiverzitással kapcsolatban

A fejlődő országoknak több támogatásra van szükségük ahhoz, hogy alkalmazkodjanak az éghajlatváltozás hatásaihoz, és hogy csillapítsák azokat. A 2009. évi koppenhágai UNFCCC-konferenciát megelőzően az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy a 2010 és 2012 közötti időszakban 7,2 milliárd EUR-val járul hozzá a fejlődő országok éghajlat-változási gyorsfinanszírozásához [7]. 2010-ben az EU összesen 2,34 milliárd EUR segítséget nyújtott, ami összhangban áll a 2010–2012-es időszakra vonatkozó teljes célkitűzéssel[8]. Az EU vizsgálja annak módját, hogyan lennének teljesíthetők a fejlett országok cancúni megállapodások keretében tett vállalásai, miszerint 2020-ra évente együttesen 100 milliárd USD-t mozgósítanak különböző forrásokból (állami, magán, bilaterális, multilaterális és innovatív források) a fejlődő országok szükségleteinek kielégítése érdekében.[9] Továbbra is fontos kihívást jelent, hogy összehasonlítható és átlátható módszereket dolgozzunk ki az éghajlatváltozással kapcsolatos finanszírozás mérésére, a jelentéstételre és az ellenőrzésre. Bár az EU és a tagállamok gyorsfinanszírozásról szóló jelentéseinek átláthatósága jelentősen javult, fontos lesz a nemzetközi folyamatokba vetett bizalom fenntartásához, hogy további fejlődést érjünk el ezen a területen, különösen a hosszabb távú finanszírozás tekintetében.

A biodiverzitás védelme is kiemelt helyet tölt be az EU napirendjén. A Biológiai Sokféleség Egyezmény 2010. évi nagoyai konferenciáján az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy 2020-ra jelentősen növeli a pénzügyi erőforrásokat ahhoz, hogy eredményesen hajthassa végre a 2011–2020-as stratégiai tervet, amelynek célja a „hatékony és azonnali fellépés a biológiai sokféleség csökkenésének a megállítása érdekében, … hozzájárulva az emberek jólétéhez és a szegénység felszámolásához.” Több tagállam is jelezte, hogy jelentősen növelni fogja kötelezettségvállalását a fejlődő országok biodiverzitásának megőrzése terén.

A fejlesztés innovatív finanszírozási forrásai és mechanizmusai

Mivel sosem lesz ahhoz elegendő segély, hogy kielégítsük a fejlődő országoknak a millenniumi fejlesztési célok megvalósításához szükséges finanszírozási igényeit, az EU arra vállalt kötelezettséget, hogy komolyan megvizsgálja azokat az innovatív finanszírozási mechanizmusokat, amelyekben jelentős bevételi lehetőség rejlik ahhoz, hogy tervezhető finanszírozást biztosítsanak a fenntartható fejlődéshez[10]. Számos EU-tagállam már használ különböző innovatív forrásokat és mechanizmusokat, amelyek eddig mintegy 13 milliárd EUR-t teremtettek elő fejlesztési célokra. Néhány tagállam már további forrásokat és mechanizmusokat is vizsgál, de közös uniós megközelítés még nem alakult ki a legnagyobb bevételgenerálási potenciállal rendelkező innovatív forrásokkal és mechanizmusokkal kapcsolatban. Az innovatív forrásokból származó jövedelmeket felhasználó mechanizmusoknak meg kell felelniük a megállapodás tárgyát képező nemzetközi segélyhatékonysági elveknek, és kerülniük kell a párhuzamos ráfordítási csatornák kialakulását.

Az ODA felhasználása a magánforrások növelésére

A magánszektorral , mint az inkluzív növekedés és a fenntartható fejlődés előmozdítójával való együttműködés olyan terület, amelyben az EU régóta nagy lehetőségeket lát. Az EU és a tagállamok különböző ösztönzőket (befektetési garanciák, külön alapok, kedvezményes kölcsönök, közös vállalkozásoknak nyújtott támogatások, stb.) használnak a magánforrásból származó, fejlődő országokba irányuló tőkeáramlások bátorítására, és támogatják, hogy a vállalkozások felelős viselkedésének erősebb nemzetközi keretei alakuljanak ki. Az EU és a tagállamok gyakrabban élhetnének a kölcsönök és vissza nem térítendő támogatások ötvözésével, vagy használhatnának tőkealapokat vagy kockázatmegosztó eszközöket arra, hogy pótlólagos forrásokat mozgósítsanak – többek közt a magánszektortól is – partnerországaink beruházási igényeinek fedezésére. Ezekkel a kérdésekkel az EU jövőbeli fejlesztéspolitikájára vonatkozó, készülőben lévő szakpolitikai javaslatok foglalkoznak majd.

A kivándorlók átutalásai – amelyek az EU megítélése szerint kifejezetten magánjellegűek – szintén jelentős forrásáramlást biztosítanak a fejlődő országokba, ami hozzájárulhat a fejlődéshez. Az EU-ból a fejlődő országokba irányuló átutalások még óvatos becslések[11] szerint is legalább akkora összegre rúgnak, mint az EU teljes ODA-ja. Ezen áramlások fluktuációja jelentős hatást gyakorolhat a fejlődő országbeli kedvezményezettek életkörülményeire. Az EU ígérete tett arra, hogy csökkenti az átutalások költségeit, és könnyebbé teszi őket[12]. E célból 2010 során az EU és a tagállamok számos területen folytatták a munkát, pl. javították az adatok minőségét, növelték az átláthatóságot és a versenyt a fizetési szolgáltatások piacán, az átutalásokhoz kapcsolódó projekteket finanszíroztak, támogatást nyújtottak a fejlődő országok pénzügyi szolgáltatásaihoz, valamint javították a kivándorlók pénzügyi ismereteit. Az átutalások költsége néhány EU-tagállamban csökkent, néhányban viszont nőtt[13]. A következő kihívások várnak még megoldásra: i. pontos adatok gyűjtése a legfontosabb csatornákról, az átutalások költségeiről és az EU-ból származó informális pénzáramlásokról; ii. az átutalási költségek csökkentése a fogadó oldalon is, a fejlődő országokban; iii. kedvező környezet kialakítása; valamint iv. a pénzügyi lehetőségek és a pénzügyi ismeretek javítása.

A fejlődő országok kereskedelmi kapacitásainak támogatása kereskedelemösztönző támogatás útján

A regionális és nemzetközi piacokon bonyolított kereskedelemben nagy lehetőségek rejlenek az inkluzív növekedés támogatására, és több fejlesztési sikertörténet fontos hajtóereje a kereskedelem volt. Az EU folyamatosan támogatta a fejlődő országokat abban, hogy a fejlesztés eszközeként használják a kereskedelmet. A közös kereskedelemösztönző támogatási stratégia keretében az EU olyan együttes fellépésekről állapodott meg, amelyek növelik a kereskedelemösztönző támogatást és annak hatását. Az EU teljes kereskedelemösztönző támogatása 10,5 milliárd EUR volt 2009-ben[14], újból elérve az előző évi rekordteljesítményt. Az EU és a tagállamok kereskedelmi vonatkozású segítségnyújtása – a kereskedelemösztönző támogatás egyik összetevője – jelentősen nőtt 2009-ben, a teljes összeg elérte a 3 milliárd EUR-t, ami jóval több, mint (a 2010-től érvényes) évente 2 milliárd EUR-t kitevő ráfordítási cél.

2009-ben Afrikába irányult a legtöbb uniós kereskedelmi vonatkozású segítségnyújtás és a legtöbb uniós kereskedelemösztönző támogatás egyaránt. A 2009. évi adatok 3,6 milliárd EUR-val az afrikai, karibi és csendes-óceáni államoknak nyújtott kereskedelemösztönző támogatás tekintetében is erős növekedést mutatnak. Az EU és a tagállamok LDC-országokat célzó kereskedelemösztönző támogatásának aránya változatlan maradt: az összes kereskedelemösztönző támogatás 22 %-át teszi ki.

Az EU területi irodáinak jelentései szerint némi javulás következett be a kereskedelemösztönző támogatások volumenét és eredményességét befolyásoló tényezők terén. Ide tartozik a kereskedelmi kérdéseknek az uniós donorok és a partnerországok között folyó szakpolitikai párbeszéd napirendjére való felvétele; a partnerországok egyre nagyobb igénye a kereskedelemösztönző támogatásra; a kereskedelmi stratégiák kidolgozásának és végrehajtásának koordinálása; a kereskedelmi szükségletek felmérése; az együttes fellépések és a harmonizáció, valamint a stratégiai gazdasági jellegű regionális integrációs prioritásoknak a nemzeti fejlesztési tervekbe és a kereskedelmi stratégiába integrálása is. Ezen szempontok mindegyike folyamatos, intenzív figyelmet igényel. Az LDC-országokban a kereskedelmi vonatkozású segítségnyújtás megerősített integrált kerete különleges lehetőséget kínál arra, hogy ezen országok figyelmét a kereskedelemmel kapcsolatos kérdésekre és a hatékony kereskedelemösztönző támogatások növelésére tereljük.

Újabb adósságválságok kialakulásának megakadályozása a fejlődő országokban

Az EU és tagállamai kiveszik részüket a multilaterális adósságcsökkentési kezdeményezés és a súlyosan eladósodott szegény országokkal kapcsolatos kezdeményezés teljes mértékű végrehajtásából. Ha gyakrabban akarunk élni a fejlődő országok részére nyújtott kölcsönök és támogatások ötvözésének lehetőségével, szem előtt kell tartanunk majd az adósság fenntarthatóságát, valamint az esetleges adósságtörlesztési nehézségek kockázatát az alacsony és a közepes jövedelmű országok esetében. Az újabb adósságválságok kialakulásának elkerülése érdekében támogatásra van szükség a szilárd adósságkezeléshez és a felelősségteljes hitelnyújtási és -felvételi gyakorlatokhoz szükséges kapacitások javításához.

Az uniós segélyek hatása

A segélyek jobb felhasználása

Az EU a segélyek hatékonyabb felhasználására irányuló nemzetközi erőfeszítések élén áll. A Párizsi Nyilatkozatban és az accrai cselekvési menetrendben foglalt segélyhatékonysági elvek beépültek az EU segélyhatékonysági működési keretébe[15], amely olyan kötelezettségvállalásokat és ezekhez kapcsolódó mérföldköveket rögzít, amelyek segítségével az EU és tagállamai lemérhetik, milyen haladást értek el az ODA-ráfordítások hatékonyságának növelése terén. Bár számos mutató tekintetében sikerült haladást elérni, több erőfeszítésre van szükség az összességében legelőnyösebb segélyezés kialakítása érdekében. A fő cél az, hogy növeljük az uniós segélyek egészének fejlesztési hatását. Ennek módjait tovább vizsgálja majd a EU segélyeinek közös programozásáról és a busani konferencián képviselendő közös uniós álláspontról szóló, 2011 folyamán később elfogadásra kerülő közlemény. Busanban a segélyhatékonysági elvek végrehajtására vonatkozó eredményeket fogják áttekinteni a fejlesztés szélesebb összefüggéseiben. A jövőben az lesz a feladat, hogy kimutassuk a segélyhatékonysági elvek szerepét a különösen sikeres segélyezési programokban, valamint hogy az országok szintjén tovább erősítsük ezek végrehajtását.

Globális pénzügyi irányítás, a fejlődő országok szerepének erősítése

Az EU mindig amellett érvelt, hogy a fejlődő országoknak nagyobb szerepet kell kapniuk a nemzetközi pénzügyi szervezetekben. 2010-ben az IMF és a Világbank is fontos irányítási reformok végrehajtásáról határozott, többek közt a fejlődő és átalakulóban lévő országok szavazati és kvótaarányának növeléséről. Az EU-nak gondoskodnia kell arról, hogy ezek a reformok mindkét szervezetben gyorsan végrehajtásra kerüljenek. A Világbank tőkerészesedéseinek 2015-ben esedékes felülvizsgálatára tekintettel az EU azt a véleményt képviseli, hogy a Nemzetközi Fejlesztési Társuláshoz, a Világbank kedvezményes hiteleket nyújtó ágához nyújtott hozzájárulásokat állandó jelleggel és megfelelő mértékben figyelembe kell venni a szavazati jogokat meghatározó képletben, megfelelő ösztönzőket teremtve ezzel minden részvényes számára ahhoz, hogy gondoskodjanak a szervezet hosszú távú pénzügyi fenntarthatóságáról. Az uniós koordinációt is erősíteni kell a nemzetközi pénzügyi szervezetekben annak érdekében, hogy az uniós országok egységes álláspontot képviseljenek a legfontosabb kérdésekkel kapcsolatban .

KÖVETKEZTETÉS

A jelentés eredményei alapján a Bizottság a következő lépések megtételét javasolja.

1. Az EU-nak és a tagállamoknak nagyobb támogatást kell nyújtaniuk a fejlődő országok arra irányuló erőfeszítéseihez, hogy a jó adóügyi kormányzás elveivel összhangban fejlesztési célokra mozgósítsák hazai erőforrásaikat .

2. Mivel nem sikerült tartani a 2010-re kitűzött, a GNI 0,56%-t kitevő ODA -rész célt , a tagállamoknak – 2005. évi kötelezettségvállalásaikkal összhangban – a következőket kell tenniük:

3. teljesíteni a kollektív uniós kötelezettségvállalást, mely szerint 2015-re az ODA el fogja érni az EU közös GNI-jének 0,7 %-át. Mivel egyértelmű bizonyítást nyert, hogy az uniós szintű fejlesztéspolitika jelentős hozzáadott értékkel bír, magának az EU-nak is ki kell vennie a részét az ODA-szint emeléséből[16];

4. gondoskodni arról, hogy teljesítik egyéni ODA-céljukat, mivel minden olyan tagállam, amelyik nem teljesíti részét a közösen megállapított célkitűzésből, aláássa a 0,7 %-os cél teljesítésére irányuló közös uniós erőfeszítéseket:

5. eszerint az EU-15-nek mielőbb el kell érnie a 0,51 %-os ODA/GNI-arányt, 2015-re pedig a 0,7 %-os GNI-arányt, míg azok az országok, akik már elérték ezt a szintet, vállalják, hogy fenntartják erőfeszítéseiket;

6. az EU-12-nek arra kell törekednie, hogy minél előbb elérje a GNI 0,17 %-át kitevő ODA-szintet, 2015-re pedig a GNI 0,33 %-t kitevő szintet;

7. határozott nemzeti szintű fellépések e célok elérése érdekében, többek közt többéves cselekvési tervek létrehozásával és az ODA-célok nemzeti jogszabályokban való rögzítésével;

8. az egyéni fellépésekre vonatkozó, előre mutató adatok megosztása, évenkénti bontásban bemutatva 2015-ig az ODA-költségvetés növekedésének lépéseit, és a Tanács éves ODA-jelentésének részeként ezen adatok bemutatása az Európai Tanácsnak.

9. A tagállamoknak meg kell erősíteniük és végre kell hajtaniuk arra irányuló kötelezettségvállalásukat, hogy növelik az Afrikának nyújtott ODA mértékét: Az EU Afrikának nyújtott ODA-ja nem nőtt ugyanolyan ütemben, mint az EU összes ODA-ja. A tagállamoknak fokozniuk kell erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy az ODA-növekmény legalább fele Afrikába irányuljon. Az EU-nak és tagállamainak össze kell hangolniuk erőfeszítéseiket, hogy több ODA-t nyújtsanak a leginkább rászoruló afrikai országoknak.

10. A tagállamoknak meg kell erősíteniük és végre kell hajtaniuk arra irányuló közös kötelezettségvállalásukat, hogy növelik az LDC-országoknak nyújtott ODA mértékét: Segélyeik növelésének egyeztetett módon a szegénység felszámolására kell fókuszálnia, és teljesíteniük kell azt a célt, hogy GNI-jük legalább 0,15 %-nak megfelelő ODA-t nyújtanak az LDC-országoknak. Minden EU-tagállamnak hozzá kell járulnia ehhez a célhoz.

11. Az EU-nak és tagállamainak fontolóra kell venniük, hogy megerősítsék a segélyhatékonyságra vonatkozó kötelezettségvállalásaikat azáltal, hogy olyan helyzetbe hozzák a partnerországokat, hogy azok teljes egészében irányítani tudják saját fejlesztésüket, és többek közt a következők útján igazgassák a segélyeket:

12. az összes uniós segély közös programozásának továbbfejlesztése; a Bizottság ezzel kapcsolatban javaslatot nyújt majd be 2011 folyamán;

13. az EU meglévő, munkamegosztás felgyorsításáról szóló kezdeményezésének megerősítése azáltal, hogy az EU segélyhatékonysági működési keretét végrehajtó, szélesebb támogatási hálózattá bővítik;

14. az EU segélyhatékonysági kötelezettségvállalások végrehajtása terén szerzett tapasztalatára építve együttműködés annak érdekében, hogy a busani konferencián olyan eredményorientált megállapodás születhessen, ami arra összpontosít, hogyan lehetne a segélyhatékonysági elvek hozzájárulását maximalizálni a fejlesztési eredmények partnerországok szintjén való eléréséhez. A Bizottság 2011 folyamán az EU által Busanban képviselendő közös álláspontra vonatkozó javaslatot fog benyújtani.

15. A kereskedelemösztönző támogatások terén az EU-nak és a tagállamoknak a következőket kell tenniük:

16. az LDC-országokba irányuló kereskedelemösztönző támogatások javítása , például az LDC-országok arra vonatkozó kapacitásának növelésére koncentrálva, hogy az inkluzív és fenntartható növekedést támogató kereskedelemfejlesztési stratégiákat fogalmazzanak meg és hajtsanak végre; különös figyelmet kell fordítani az LDC-országokban a kereskedelmi vonatkozású segítségnyújtás megerősített integrált keretében rejlő lehetőségek kiaknázására, ami eszközként szolgálhat az érintettek közötti koordinációhoz és stratégia kialakításához is;

17. a kereskedelemösztönző támogatások hatékonyságának növelése országos szinten pl. azáltal, hogy jobban figyelembe veszik a kereskedelmi szükségletekre vonatkozó vizsgálatokat, javítják azoknak a platformoknak a hatékonyságát, melyek célja a kereskedelemmel kapcsolatos stratégiák kialakításának támogatása; valamint kidolgozzák a közös műveletek fokozásának lehetőségeit;

18. tovább fokozni a regionális integráció támogatását , nemzeti szinten nyújtott támogatások útján is;

19. támogatni az eredményeknek, a kereskedelemösztönző támogatások hatásának, valamint a kereskedelemfejlesztési stratégiák haladásának partnerországok általi nyomon követését.

20. Az innovatív finanszírozási források komoly lehetőségeket kínálhatnak a fejlesztésfinanszírozási hiányok áthidalásához. A tagállamoknak azokra az innovatív mechanizmusokra kell koncentrálniuk erőfeszítéseiket, amelyek jelentős bevételgenerálási potenciállal rendelkeznek, és biztosítaniuk kell, hogy az ily módon képzett bevételek jelentős részét a fejlődő országokra fordítják.

21. A hivatalos fejlesztési segélyek és az éghajlatváltozással kapcsolatos finanszírozás kiegészítő jellegűek, mindkettő célja az, hogy támogassa a fejlődő országokat abban, hogy az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes jövőt építsenek maguknak:

22. Az uniós donoroknak és a fejlődő országoknak egyaránt egységes, éghajlatváltozást figyelembe vevő fejlesztési stratégiával kell rendelkezniük, ami kiterjed az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és hatásainak enyhítésére egyaránt;

23. az uniós donoroknak arra kell bátorítaniuk a többi szereplőt, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos finanszírozási intézkedéseket a közösen megállapított segélyhatékonysági elvekkel összhangban hajtsák végre.

24. A cancúni megállapodások szerint az éghajlatváltozással kapcsolatos finanszírozásnak „újnak és pótlólagosnak” kell lennie, amivel kapcsolatban számos eltérő véleményt fogalmaztak meg. További előrelépésre van szükség egy olyan megalapozott megközelítés kidolgozásához, amely gondoskodik arról, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos finanszírozás ne veszélyeztesse a szegénység elleni küzdelmet és a millenniumi fejlesztési célok felé haladást, ahogy erről az Európai Tanács is megállapodott 2009-ben.

[1] SEC(2011) 500 final « EU Accountability Report 2011 on Financing for Development » Uniós jelentés a fejlesztésfinanszírozás elszámoltathatóságáról.

[2] IV. LDC-konferencia, Isztanbul, 2011. május.

[3] IV. magas szintű fórum, Busan, 2011. november.

[4] Az Európai Tanács 2010.6.17-i ülésének következtetései, (20) bekezdés.

[5] Monterrey-i konszenzus 2002.; A fejlesztésfinanszírozásról szóló dohai nyilatkozat, 2008.

[6] http://www.hudson.org/files/pdf_upload/Index_of_Global_Philanthropy_and_Remittances_2010.pdf

[7] Ez részét képezi a fejlett országok arra vonatkozó kollektív kötelezettségvállalásának, hogy 30 milliárd USD-t közelítő mértékű új és pótlólagos erőforrásokat bocsátanak rendelkezésre ebben az időszakban.

[8] A Bizottság fejlesztésfinanszírozásra vonatkozó éves kérdőívére adott tagállami válaszok szerint, lásd a SEC(2011) 501 final dokumentum 4. mellékletének II. kötetét. A tagállamok által itt megadott adatok némileg eltérnek azoktól az előzetes adatoktól, amelyeket a Tanács által 2010.12.6-án elfogadott, a cancúni konferenciára az uniós gyorssegélyről készült jelentéshez szolgáltattak .

[9] Lásd az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó nemzetközi finanszírozás 2012 utáni emeléséről szóló, 2011.4.8-i SEC(2011)487 bizottsági szolgálati munkadokumentumot.

[10] A millenniumi fejlesztési célokról szóló 2010.6.15-i tanácsi következtetések.

[11] http://data.worldbank.org/data-catalog/world-development-indicators.

[12] Tanácsi következtetések, 2008.11.11. Közös uniós álláspont a dohai fejlesztésfinanszírozási konferenciára.

[13] http://remittanceprices.worldbank.org/

[14] 2010. évi adatok még nem állnak rendelkezésre.

[15] 2011.1.11-i konszolidált szöveg, a Tanács Főtitkársága, 18239/10.

[16] Az uniós költségvetés felülvizsgálata, COM(2010)700, 2010.10.19.