Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52010DC0579

    A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK, A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ÉS AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANKNAK A pénzügyi ágazatbeli válságkezelés európai uniós keretéről

    /* COM/2010/0579 végleges*/

    52010DC0579

    A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK, A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ÉS AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANKNAK A pénzügyi ágazatbeli válságkezelés európai uniós keretéről /* COM/2010/0579 végleges*/


    [pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

    Brüsszel, 2010.10.20.

    COM(2010) 579 végleges

    A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK, A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ÉS AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANKNAK

    A pénzügyi ágazatbeli válságkezelés európai uniós keretéről

    A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK, A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ÉS AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANKNAK

    A pénzügyi ágazatbeli válságkezelés európai uniós keretéről(EGT-vonatkozású szöveg)

    1. BEVEZETÉS

    A pénzügyi válság során a kormányoknak rá kellett jönniük, hogy nem engedhetik csődbe jutni a bankokat és más rendszerszintű pénzügyi intézményeket. Nyíltan kimondva, nem volt egyszerű módja annak, hogy egy fizetésképtelenséggel küzdő bank továbbra is ellássa alapvető banki funkcióit, és egy nagy bank csődje esetén ezeket a funkciókat nem lehetett jelentős rendszerszintű kár nélkül leállítani. Az intézkedések, amelyeket a kormányok kénytelenek voltak meghozni a bajban lévő banki intézmények segítésére – tőkeinjekciók, eszközátvételi intézkedések, eszközökre és kötelezettségekre vállalt garanciák és likviditási támogatások – sikeresen stabilizálták a pénzügyi rendszert. Ugyanakkor az intézkedések az államháztartásnak okozott óriási költségek révén mentették meg a csődbe jutott intézményeket és támogatták a hitelezőket: az uniós kormányok az EU GDP-jének megközelítőleg 30%-át kitevő támogatásra vállaltak kötelezettséget, a felhasznált támogatás pedig 13%-ra rúg[1]. Ezek az állami beavatkozások jelentős kihatással voltak a belső piacon az egyenlő versenyfeltételekre[2].

    Mindenki egyetért abban, hogy ez soha többé nem történhet meg. Hagyni kell, hogy a bankok – mint bármely más vállalkozás – csődbe mehessenek. A hatóságok kezébe olyan eszközöket kell adni, amelyekkel megelőzhetik az ilyen intézmények szabálytalan csődje által okozott rendszerszintű károkat, anélkül, hogy az adófizetőket veszteség kockázatának tennék ki, és ezáltal még nagyobb gazdasági kárt okoznának. A bankok bajba jutásának esélyét csökkentő szigorúbb szabályozás mellett olyan hiteles rendszerre van szükség, amely a csőd veszélyéhez kapcsolódóan újratanítja a piaci fegyelmet és csökkenti az erkölcsi kockázatot, ami a bankszektor szereplői által jelenleg élvezett implicit, csőd elleni védelemből ered.

    A Bizottság az uniós szakpolitikai válasz kidolgozásán munkálkodik, és eddig a válságkezeléshez és -rendezéshez kapcsolódóan két közleményt fogadott el. A 2009. októberi első közlemény[3] azt mérlegelte, hogy milyen változásokra van szükség az eredményes válságkezelés és a szanálás, vagy egy határokon átnyúló, csődbe jutott bank szabályos felszámolásának lehetővé tétele érdekében, és a közlemény nyilvános konzultáció tárgyát képezte. A konzultáció eredményeit a Bizottság által 2010. márciusban rendezett, válságkezelésről szóló konferencián[4] mutatták be. 2010 tavaszán a Bizottság fizetésképtelenségi jogi szakértőkből álló csoportot hozott létre, akik az előkészítő munkát segítik. A 2010. májusban közzétett második közlemény[5] azt tárgyalta, hogyan lehet a szanálást oly módon finanszírozni, hogy az csökkentse az erkölcsi kockázatot és kímélje az állami forrásokat[6]. Az Európai Parlament által készített jelentés szintén fontos ajánlásokat tett a határokon átnyúló válságkezelésről a banki ágazatban (a Ferreira-jelentés)[7].

    A Bizottság segít a Pénzügyi Stabilitási Tanács és a G20 munkájának alakításában, és szorosan figyelemmel kíséri a nemzetközi fejleményeket. A 2010. júniusban Torontóban tartott G20-csúcs kötelezettséget vállalt olyan rendszerek kialakítására és végrehajtására, amelyek a hatóságok kezébe adják azokat a hatásköröket és eszközöket, amelyekkel bármely típusú, válságban lévő pénzügyi intézmény restrukturálható vagy szanálható anélkül, hogy végül az adófizetőknek kelljen viselniük a terheket. A G20 felszólította a Pénzügyi Stabilitási Tanácsot, hogy a rendszerszinten fontos pénzügyi intézményekkel kapcsolatos problémák kezelésére és szanálásukra vonatkozóan mérlegeljen és dolgozzon ki konkrét szakpolitikai ajánlásokat a 2010. novemberi szöuli csúcsra[8]. Az Egyesült Államokban a Dodd-Frank reform[9] csoportszintű szanálási keretet hozott létre a rendszerszinten fontos intézmények számára.

    Ez a közlemény meghatározza a válságkezelés és a szanálás kapcsán eddig folytatott munka alapján a Bizottság által követni kívánt szakpolitikai irányvonalakat. A Bizottság e vonalak mentén tovább folytatja az előkészítő munkát azzal a céllal, hogy 2011 tavaszán jogalkotási javaslatot nyújtson be. A javaslatot hatásvizsgálat kíséri majd, és ezzel a Bizottság befejezi a pénzügyi szabályozás terén a fő G20-reformok végrehajtását. A tervezés alatt álló jogszabályi keret technikai részleteiről szóló nyilvános konzultáció 2010 decemberében indul. E közlemény 6. szakasza felvázolja a fizetésképtelenségi jog reformját és a határokon átnyúló csoportok szanálását érintő további munkát.

    2. HATÁLY ÉS CÉLOK

    Az ebben a közleményben felvázolt keret a hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra[10] lesz alkalmazandó, tekintet nélkül arra, hogy határokon átnyúlóan vagy belföldön működnek-e. A Bizottság mindazonáltal további munkát folytat az egyéb pénzügyi intézmények szanálásával kapcsolatosan, amelyről 2011 végén készül jelentés. Ez a munka főként azt mérlegeli majd, hogy az egyéb pénzügyi intézmények – köztük biztosítótársaságok, befektetési alapok és központi szerződő felek – esetében mik az adott esetben szükséges és megfelelő válságkezelési és szanálási szabályok.

    Egy európai válságrendezési keret elsőrendű célja annak lehetővé tétele, hogy bármilyen típusú és méretű bajba jutott intézmény – különös tekintettel a rendszerszinten fontos intézményekre – csődbe mehessen a pénzügyi stabilitás veszélyeztetése nélkül, és az adófizetőket terhelő költségeket elkerülve. Annak érdekében, hogy ez a cél megvalósuljon a bankszektorban, a Bizottság a következő célkitűzéseken alapuló megelőzési, válságkezelési és szanálási keretet dolgoz ki

    - Első helyen a megelőzés és felkészülés: az átfogó tervezés és a megelőző intézkedések segítik a hatóságokat és a vállalkozásokat a szanálásra való felkészülésben, és kiegészítik a pénzügyi rendszer kockázatainak csökkentésére irányuló többi reformot;

    - Hiteles szanálási eszközök biztosítása , amelyekkel a hatóságoknak lehetőségük van az intézményeket a továbbterjedés kockázatát minimálisra csökkentve szanálni, miközben fenntartják az alapvető pénzügyi szolgáltatásokat, többek között a biztosított betétesek számára a betétekhez való folyamatos hozzáférést;

    - Gyors és határozott fellépés lehetővé tétele jól meghatározott hatáskörök és eljárások létrehozásával, és az akörüli jogbizonytalanság megszüntetésével, hogy a hatóságok mikor avatkozhatnak be és milyen intézkedéseket hozhatnak;

    - Az erkölcsi kockázat csökkentése annak biztosításával, hogy a részvényesek és a hitelezők megfelelő mértékben kiveszik részüket a veszteségekből, az állami források pedig védettek maradnak. Ez azt jelenti hogy legalább a szanálás költségeit a részvényeseknek, és amennyire csak lehetséges, a rangsort tükrözve a kérdéses intézmény hitelezőinek, valamint szükség esetén a teljes banki ágazatnak kell viselnie;

    - Hozzájárulás a határokon átnyúló csoportok zökkenőmentes szanálásához , hogy biztosított legyen a belső piac csupán minimális megzavarása, a költségek tisztességes megosztása és az alapvető banki szolgáltatások megőrzése;

    - Jogbiztonság biztosítása , harmadik felek számára megfelelő biztosítékokról való gondoskodás és a tulajdonjogokba való beavatkozás olyan mértékűre korlátozása, amely a közérdek szempontjából szükséges és indokolt. A keretnek törekednie kell annak biztosítására, hogy a hitelezők ahhoz hasonló elbánásban részesüljenek, mintha az intézményt felszámolták volna[11].

    - A pénzügyi szektorban az egyenlő versenyfeltételeket európai szinten torzító beavatkozásokból eredő versenytorzulás korlátozása . Ez azt jelenti, hogy a szanálási keret alapján odaítélt állami támogatásnak összeegyeztethetőnek kell lennie a Szerződés és a belső piac szabályaival.

    Az ezeken a célkitűzéseken alapuló válságkezelési keretnek biztosítania kell, hogy a bajban lévő bankok a pénzügyi stabilitás veszélyeztetése nélkül léphessenek ki a piacról. Ilyen keret nélkül nem lehet valószerű alternatívája egy jövőbeli válság során annak, hogy újból kimentsék a pénzügyi intézményeket.

    3. A KERET FŐ ELEMEI

    A Bizottság által kidolgozott válságkezelési keret három intézkedéskategóriát foglal magában: felkészítő és megelőző intézkedések; korai felügyeleti beavatkozás; valamint szanálási eszközök és hatáskörök. Ezen eszközök némelyike már létezik a nemzeti rendszerekben, de néhányuk új lenne bizonyos tagállamokban. Ezért szükség van a jelenlegi tagállami szabályozások és a jövőbeli keret közötti zökkenőmentes átmenet biztosítására. A korai beavatkozási és a szanálási intézkedéseknek a lehetőségek széles skáláját kell biztosítaniuk a hatóságok számára, és – a kiváltó tényezők függvényében – a keret nem írja elő, hogy egy adott esetben melyik intézkedést kell használni.

    3.1. A válságkezelésért felelős hatóságok

    A korai beavatkozási hatáskört továbbra is a prudenciális felügyeleti hatóságok gyakorolják a tőkekövetelmény-irányelv[12] alapján.

    Az új válságkezelési keretben a tagállamoknak meg kell határozniuk a szanálási hatáskört gyakorló szanálási hatóságot. Ezek a hatóságok inkább közigazgatási, mint igazságügyi jellegűek, de ebben a szakaszban nem tűnik szükségesnek annak pontos előírása, hogy mely nemzeti szervnek kell szanálási hatóságként működnie. Ez lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megtartsák meglévő nemzeti szabályozásukat, amelyben a pénzügyminisztérium, a központi bank vagy akár a betétbiztosítási rendszer feladatkörébe is tartozhat a szanálás. A Bizottság azonban megjegyzi, hogy a szanálási hatóságokat számos joghatóságban megfelelően elkülönítik a felügyeletektől, és ezt fontosnak tartja a felügyeleti tétlenség kockázatának minimalizálása érdekében.

    3.2. Felkészítő és megelőző intézkedések

    A Bizottság számos intézkedést mérlegel, amelyek célja, hogy a kialakuló problémák azonosításának esélyét növeljék, és hogy fokozzák a vállalatok és hatóságok felkészültségét a súlyos nehézségek eredményes kezelésére.

    Megerősített felügyelet

    A felügyelet hatékonyságbeli hiányosságai megelőzték a válságot és hozzájárultak ahhoz. A Bizottság ezért meg kívánja erősíteni a tőkekövetelmény-irányelv szerinti felügyeleti rendszert azáltal, hogy előírja a következőket: minden egyes felügyelt intézmény vonatkozásában egy felügyeleti program kockázatelemzés alapján történő, évenkénti elkészítése; a helyszíni felügyeleti vizsgálatok nagyobb mértékű és rendszeres alkalmazása; szilárdabb standardok és mélyrehatóbb és előretekintő felügyeleti értékelés.

    Eszközök átruházhatósága

    A Bizottság olyan intézkedéseket mérlegel, amelyek meghatároznák azokat a körülményeket és feltételeket, amelyek között a tőkekövetelmény-irányelv által szabályozott intézmények csoporton belül átruházhatják eszközeiket, beleértve azokat a helyzeteket, amikor a csoporton belüli vállalkozások likviditási nehézségekkel küzdenek[13]. A cél egy olyan, csoporton belüli likviditáskezelést lehetővé tevő keret kialakítása lenne, amelynek az átruházást végző vállalkozások székhely szerinti tagállamában a pénzügyi stabilitás megőrzéséhez, és a hitelezők és részvényesek jogainak védelméhez szükséges biztosítékokat kell magában foglalnia.

    Helyreállítási és szanálási tervek

    Nemzetközi szinten folyamatban van helyreállítási és szanálási tervek kidolgozása, amelyek alapvető elemét képezik a nagy intézmények csődje esetére történő tervezésnek, és amelyeket széles körben a hatékony válságkezelési rendszer szükséges elemének tekintenek. A Bizottság részt vesz ebben a munkában és törekedni fog arra, hogy összhangban legyen a nemzetközi szinten elért eredményekkel.

    A rendszer alá tartozó minden hitelintézet és befektetési vállalkozás számára előírás lenne olyan intézkedéseket meghatározó helyreállítási tervek elkészítése és aktualizálása, amelyeket az intézmény vagy csoport különböző forgatókönyvek esetén hozna a likviditási problémák kezelése, a tőkeemelés vagy a kockázatcsökkentés érdekében. A terveknek az elvárások szerint részletesnek és valószerűnek kell lenniük, és nem feltételezhetnek hozzáférést az állami forrásokból való támogatáshoz. Mindazonáltal a helyreállítási terv készítésére irányuló követelményt arányosan kell alkalmazni, hogy tükrözze a vállalkozás méretét, finanszírozási forrásainak jellegét és azt, hogy milyen mértékben lenne számára hitelt érdemlően hozzáférhető csoport- vagy más ágazati támogatás. Az intézményeknek be kell nyújtaniuk terveiket a felügyeletekhez annak értékelése céljából, hogy átfogóak-e és valószínűsíthetően visszaállítják-e az intézmény életképességét.

    Az aktualizált szanálási tervre vonatkozó követelmény minden, a rendszer hatálya alá tartozó hitelintézetre és befektetési vállalkozásra alkalmazandó lenne, és célja biztosítani az ahhoz szükséges tervezést, hogy a bank vagy vállalkozás tevékenysége csőd esetén szabályosan átruházható vagy felszámolható legyen. Ezeket a terveket szanálási hatóságok és a felügyeletek a vállalkozásokkal szoros együttműködésben készítik, a szükséges információkat a vállalkozásoknak kell biztosítaniuk[14]. A szanálási tervekhez szükség van például a csoport szerkezetére, a csoporton belüli garanciákra és a szolgáltatási szintre vonatkozó megállapodásokra, a szerződésekre és a szerződő felekre, a tartozásokra, a letétkezelési megállapodásokra vonatkozó adatokra, valamint az IT-rendszerekre és a humán erőforrásra vonatkozó működési információkra.

    Helyreállítási és szanálási terveket a vállalkozás és a csoport szintjén is kellene készíteni, és jóváhagyásuk a szanálási kollégiumok keretében közösen történne[15].

    Megelőzési hatáskörök

    A szanálástervezéshez kapcsolódó intézkedések kiegészítéseként a Bizottság úgy véli, hogy a hatóságok rendelkezzenek egyértelmű megelőzési hatáskörökkel, amelyeket alkalmazhatnának abban az esetben, ha a szanálási hatóságok úgy vélik, hogy egy intézmény vagy csoport szanálása akadályokba ütközik az alkalmazandó rendszer keretében. A cél az, hogy a felügyeletek[16] a szanálási hatóságokkal folytatott megbeszélést követően előírhassák az intézmények számára olyan intézkedések elfogadását – többek között az üzleti tevékenység és a társasági szerkezet megváltoztatását –, amelyek szükségesek annak biztosításához, hogy a szanálás az alkalmazandó jogi keretek közt járható út legyen. A mérlegelt megelőzési hatáskörök magukban foglalnak követelményeket a kitettségek korlátozására vagy módosítására; a jelentéstétel kiterjesztése; bizonyos tevékenységek korlátozására vagy tiltására; vagy a csoportszerkezet megváltoztatására vonatkozóan (beleértve a jogi személyekkel folytatott speciális tevékenységek feltérképezését). Mivel a jogi szerkezet és az üzleti berendezkedés megváltoztatására irányuló hatáskör kétségkívül erőteljes beavatkozást jelent, megfelelő ellenőrzésekre és ellensúlyozásra van szükség. Ezek közé tartozna a vállalkozás azon joga, hogy kifogásolja a felügyelet vagy a szanálási hatóság által előírt szerkezetátalakítási követelményt.

    3.3. Kiváltó tényezők

    A korai beavatkozást és a szanálást kiváltó tényezőknek biztosítaniuk kell, hogy az érintett hatóságok képesek legyenek kellő időben cselekedni, valamint kellőképpen egyértelműnek és átláthatónak kell lenniük ahhoz, hogy a felügyeletek, vállalkozások és piaci partnerek részéről minimalizálják az azzal kapcsolatos bizonytalanságot, hogy a beavatkozás feltételei teljesülnek-e.

    A korai beavatkozást kiváltó tényezők

    A tőkekövetelmény-irányelv által jelenleg a felügyeletekre ruházott korai beavatkozási hatáskör alapján intézkedéseket írhatnak elő azon bankok számára, amelyek nem teljesítik az említett irányelv valamely követelményét[17]. Annak biztosítása érdekében, hogy a felügyeletek a kialakuló probléma eredményes kezeléséhez kellően korai szakaszban tudjanak beavatkozni, azokat a körülményeket, amelyek között a felügyeletek intézkedéseket írhatnak elő, ki kell terjeszteni olyan esetekre, amikor a bank vagy a befektetési vállalkozás valószínűsíthetően nem teljesíti az említett irányelv valamely követelményét. Mivel a tőkekövetelmény-irányelv követelményei szerteágazóak, valamely követelmény megsértése vagy valószínűsíthető megsértése nem szükségszerűen jelenti azt, hogy a szóban forgó intézmény olyan súlyos problémákkal szembesül, amelyek kezelés nélkül a helyzet romlásához, és potenciálisan csődhöz vezetnek. A tőkekövetelmény-irányelv keretében rendelkezésre állítható korai beavatkozási intézkedések mélysége eltérő, és a felügyeletek feladata lenne a kötelezettségszegés jellegének és súlyosságának megfelelő, arányos intézkedések megválasztása.

    A szanálást kiváltó tényezők

    A pénzügyi stabilitás érdekében a szanálási eszközök és hatáskörök alkalmazását kiváltó küszöbfeltételeknek biztosítaniuk kell, hogy a szanálási hatóságok a bank mérleg szerint fizetésképtelensége[18] előtt megtehessék az intézkedéseket. Ha a beavatkozás addig tolódik, amíg a bank már elérte ezt a pontot, az valószínűleg korlátozza a szanálás tényleges lehetőségeit, vagy növeli egy adott lehetőség megvalósításához szükséges pénzeszközök összegét. Mindazonáltal, mivel az eszközök jelentős beavatkozással járhatnak a részvényesek és hitelezők tulajdonjogára nézve, a szanálást kiváltó tényezőknek biztosítaniuk kell azt is, hogy a szanálási intézkedésre csak az összes valószerű helyreállítási lehetőség kimerítése után kerül sor, és hogy a beavatkozás a közérdeket szolgálja.

    A Bizottság számos lehetőséget mérlegel azon követelmény megragadására, hogy egy intézménynek súlyos bajban kell lennie, az intézmény nehézségei és valószínű csődje által a pénzügyi stabilitásra nézve jelentett kockázatoknak megfelelő időkeretben történő helyreállítás valószerű kilátása nélkül. Az intézmények fizetőképességére vagy likviditására vonatkozó lehetséges küszöbfeltételek magukban foglalják azt a felügyeletek általi értékelést, miszerint az intézménynél olyan veszteségek keletkeztek vagy valószínűsíthetően keletkeznek, amelyek kimerítik szavatoló tőkéjét; valószínűleg kevesebb eszközzel mint kötelezettséggel rendelkezik; valószínűleg nem képes kifizetni kötelezettségeit a szokásos üzletmenet során; vagy még átfogóbban, nem rendelkezik a tevékenysége folytatásához szükséges megfelelő forrásokkal. A kvalitatívabb lehetőségek közé tartozik az a felügyeleti értékelés, miszerint az intézmény már nem teljesíti, vagy várhatóan nem fogja teljesíteni az engedélyében a banki vagy befektetési tevékenység folytatására vonatkozó feltételt. Nyilvánvalóan van bizonyos fokú átfedés e lehetőségek között, és a Bizottság tovább mérlegeli, hogy a rugalmasság és az objektivitás között melyik megoldás teremti meg a leginkább az egyensúlyt.

    A fent felvázolt típusú minőségi és mennyiségi kiváltó tényezők mellett a Bizottság javasolja azon feltétel bevonását, hogy a szanálásra közérdekből van szükség. A közérdekre vonatkozó feltétel akkor teljesülne, ha például az intézmény szabályos fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása nem biztosítaná a pénzügyi rendszer stabilitását vagy az alapvető pénzügyi infrastrukturális szolgáltatások folytonosságát. Ha a közérdekre vonatkozó feltétel nem teljesül, az intézményt a fizetésképtelenségi felszámolási küszöb elérésekor fel kell számolni.

    Még ha a korai beavatkozást és a szanálást kiváltó tényezők összehangoltak is, fennmarad a kockázat, hogy a hatóságok késlekednek a beavatkozással, vagy akár fel sem fogják kellő időben, hogy a kiváltó tényezők bekövetkeztek. Ez a kockázat minimálisra csökkenthető közös mutatók és olyan egyeztetett módszertan kidolgozásával, amely további útmutatást nyújt a beavatkozás időpontjára vonatkozóan. A kollégiumokon belül a kölcsönös ellenőrzés is segíthet azon kockázat csökkentésében, hogy nem veszik észre vagy nem kezelik a kialakuló problémákat.

    3.4. Korai beavatkozás

    Ez a szakasz azokat a megfontolás alatt álló intézkedéseket ismerteti, amelyek célja a vállalkozás és a csoport szintjén kialakuló problémák korai kezelése, súlyosbodásuk megelőzése és a helyreállás biztosítása.

    Felügyeleti hatáskörök

    A korai beavatkozási felügyeleti hatáskörök bővülnek és egyértelműbbek lesznek. A felügyeletek rendelkezésére álló új intézkedések közé tartozhatnak olyan egyértelmű hatáskörök, mint az osztalékok és ahol lehetséges, a szavatoló tőkeként engedélyezett hibrid eszközök kuponjai kifizetésének megtiltása; az ügyvezetők vagy igazgatók leváltásának előírása; vagy a bank számára annak előírása, hogy váljon meg a pénzügyi stabilitását túlzottan veszélyeztető tevékenységektől vagy üzletágaktól. A fent említetteknek megfelelően ezek a hatáskörök a tőkekövetelmény-irányelv követelményeinek megsértése vagy valószínű megsértése esetén állnának rendelkezésre, és ezért elkülönülnek az előző szakaszban tárgyalt megelőzési hatásköröktől.

    A helyreállítási tervek végrehajtása

    Biztosítandó, hogy az intézmények időben tegyenek lépéseket a problémák korai szakaszban történő kezelése érdekében, a keret hatálya alá tartozó bankokra és befektetési vállalkozásokra egy új kötelezettség vonatkozna: a felügyeletek kérésére be kell nyújtaniuk az azon intézkedéseket tartalmazó tervet, amelyeket egy meghatározott, pénzügyi zavaroktól sújtott helyzetben az intézmény helyreállítására kívánnak megtenni. Ez a kötelezettség akkor lenne alkalmazandó, ha egy intézmény nem teljesíti a tőkekövetelmény-irányelv szavatolótőke-követelményeit vagy a likviditásra vonatkozó bármely jövőbeli követelményt. A tervek várhatóan a legtöbb esetben a vállalat helyreállítási tervében már meghatározott vészhelyzeti intézkedésekre nyúlnak vissza és azokat alkalmazzák.

    Rendkívüli ügyvezetés

    A tőkekövetelmény-irányelv szerinti kibővített felügyeleti hatáskörök mellett a felügyeletek hatáskörébe tartozhatna egy rendkívüli ügyvezető legfeljebb egy év korlátozott időtartamra történő kinevezése, aki átveszi vagy segíti azon intézmény vezetését, amely nem teljesíti a tőkekövetelmény-irányelv követelményeit, valamint vagy nem nyújtott be az előző bekezdésben említettek szerinti hiteles tervet, vagy nem hajtja végre hatékonyan a tervet. A rendkívüli ügyvezető a vezetés minden hatáskörével rendelkezne, de elsődleges feladata az intézmény rendezettségének visszaállítása lenne. A részvényesek jogait ez nem érintené, és szükség lenne a részvényesek jóváhagyására a rendkívüli ügyvezető minden olyan intézkedéséhez, amelynél jóváhagyásra lenne szükség akkor is, ha azt az igazgatóság hozza meg. A rendkívüli ügyvezető kinevezésére vonatkozó döntés nem jelenthet állami kezességvállalást és nem teheti a felügyeletet felelőssé a rendkívüli ügyvezető intézkedéseiért. A rendkívüli ügyvezető felelősségének mértéke további elemzést igényel.

    3.5. Szanálás

    Az általános szabálynak annak kell lennie, hogy a csődbe jutott hitelintézeteket szabályos fizetésképtelenségi eljárás keretében fel kell számolni. Mindazonáltal a gazdaság egyéb ágazataitól eltérően a pénzügyi szektorban általánosan az jellemző, hogy a csődbe jutott – különösen a rendszerszinten jelentős – pénzügyi intézményekkel nem szabályos fizetésképtelenségi eljárások keretében foglalkoznak. A Bizottság végiggondolja, hogy a bankok fizetésképtelenségi jogát hogyan kell megreformálni annak biztosításához, hogy a csődbe jutott bankokat második lépésként az 5. szakaszban felvázoltaknak megfelelően fel lehessen számolni, azzal a végső céllal, hogy a felszámolás egy valószerű lehetőség legyen.

    Mindazonáltal nem mindig lesz megvalósítható a bankok vagy befektetési vállalkozások szabályos fizetésképtelenségi eljárással történő felszámolása. Néhány esetben a szanálással történő szabályos felszámolásra lesz szükség közérdekből, a pénzügyi stabilitás miatt: vagyis minimalizálni kell az átterjedést, biztosítani kell az alapvető gazdasági funkciókat, maximalizálni kell a fennmaradó eszközök értékét és elő kell segíteni visszajutásukat a magánszektor általi produktív felhasználásba[19].

    A vállalkozás folyamatos működésének fenntartását célzó intézkedések – például a tartozások leírására vagy saját tőkévé alakítására irányuló hatáskör[20] – utolsó megoldásként, csak kellően indokolt estben használható. Ez segítené a piaci fegyelem alátámasztását.

    A Bizottság úgy véli, hogy olyan esetekben, amikor egy vállalat egyébként nem lenne szanálható, a jogi és üzleti szerkezet egyszerűsítésére irányuló megelőző hatáskörökkel társítva ez a szanálási keret biztosítja, hogy a szanálási hatóságok a pénzügyi stabilitás veszélyeztetése nélkül kezelni tudják a keret hatályába tartozó minden intézmény csődjét, függetlenül azok méretétől és összekapcsoltságától.

    Szanálás és fizetésképtelenség

    [pic]

    A szanálási keretnek a szanálási hatáskörök kombinációját tartalmazó szanálási eszközökből kell állnia. A keret az eszközöket és a hatásköröket egyaránt meghatározza, az alkalmazásuk és gyakorlásuk előtt teljesítendő küszöbfeltételekkel együtt.

    A szanálási eszközök közé tartozik egy tevékenység-értékesítési eszköz, amelynek révén a hatóságok a részvényesek beleegyezése nélkül értékesíthetik a hitelintézetet vagy tevékenységének részeit egy vagy több vásárló részére[21]; egy hídbank-eszköz, amellyel a hatóságok a csődbe jutott hitelintézet tevékenységének egy részét vagy egészét (beleértve betéteit és jelzáloghitel-állományát) egy átmeneti hídbankba helyezhetik át[22]; egy eszközelkülönítő-eszköz, amellyel a hatóságok a bajba jutott bank mérlegének „megtisztítása” érdekében az alulteljesítő vagy „mérgező” eszközöket áthelyezhetik egy külön társasághoz („rossz bank”); valamint egy adósságleíró-eszköz, amellyel a 3.6. szakasz foglalkozik részletesebben. A szanálási hatáskörök azok a különféle jogkörök, amelyeket a hatóságok a szanálási eszközök alkalmazása során különböző kombinációkban gyakorolnak. Ezek magukban foglalhatják a csődbe jutott bank részvényeinek, vagy eszközeinek, jogainak és kötelezettségeinek egy másik jogalanyra, például egy másik pénzügyi intézményre vagy hídbankra történő átruházására vonatkozó alapvető hatáskört; a csődbe jutott bank részvényeinek leírására vagy törlésére, vagy adósságának leírására vagy átalakítására vonatkozó hatáskört; a felsővezetés leváltására vonatkozó hatáskört és a követelések kifizetését érintően átmeneti haladék előírására vonatkozó hatáskört. Szükség lehet kiegészítő hatáskörökre, például hogy a csoport más részei számára előírják az alapvető szolgáltatások folytatását.

    Ezeknek az eszközöknek és hatásköröknek az alkalmazása ütközhet a részvényesek, és legtöbb esetben a hitelezők jogaival. Ennek megfelelően a keret biztosítékokat és szükség esetén kompenzációs mechanizmusokat tartalmazna. A Bizottság által mérlegelt kompenzáció vezérelve az, hogy az érintett érdekeltek ne szenvedjenek nagyobb veszteséget, mint amit akkor szenvedtek volna el, ha az intézményt az alkalmazandó fizetésképtelenségi szabályok alapján felszámolták volna[23].

    Emellett a keret magában foglal majd biztosítékokat is a tulajdon, eszközök vagy kötelezettségek átruházásával érintett szerződő felek és piaci megállapodások számára, valamint bírósági felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseket annak biztosítása érdekében, hogy az érintett felek megfelelő jogokkal rendelkezzenek a hatóságok intézkedéseinek kifogásolására és pénzügyi jóvátétel igénylésére. Végezetül, a Bizottság úgy véli, hogy a keretnek tartalmaznia kell a pozíciólezáró nettósítási jogok átmeneti felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést arra az esetre, ha a hatóságok a szanálási intézkedés részeként érintett szerződéseket ruháznak át; egy ilyen rendelkezés részleteiről szakértők tanácsát kéri majd. A pozíciólezáró nettósítási jogok gyakorlását a korai beavatkozási intézkedésekkel kapcsolatban is meg kell fontolni.

    A javaslat szerint a keret nem lenne szigorúan előíró jellegű a hatáskörök gyakorlásához alkalmazott jogi eszközök tekintetében. Számos modell létezik jelenleg a tagállamokban, beleértve az igazgatást, a csődgondnokságot és a végrehajtó hatáskör egyszerű gyakorlását. A hatékony együttműködéshez ebben a szakaszban nem tűnik szükségesnek egységes modell előírása.

    Ezeket az eszközöket és hatásköröket az Európai Unióról szóló szerződés rendelkezéseivel és különösen – adott esetben – az állami támogatási keretrendszerrel összhangban kell alkalmazni és gyakorolni.

    3.6. Adósságl eírás

    A nagyméretű, összetett pénzügyi intézmények szanálása jelentette kihívás áll jelenleg a nemzetközi megbeszélések középpontjában. A politikaformálók felismerték, hogy lehetnek olyan körülmények, amelyek között a fent ismertetett szanálási eszközök esetleg nem elegendőek ahhoz, hogy egy nagyméretű, összetett pénzügyi intézményt a pénzügyi stabilitás megóvása mellett szanáljanak. Egy rendszerszintű válság során például a hagyományos szanálási eljárásokkal a hatóságok adott esetben nem tudják fenntartani egy nagy kereskedelmi bank rendszerszinten elengedhetetlen tevékenységeit, köztük a fizetési rendszereket és a hitelnyújtási funkciókat. Ez az üzletág túl nagy lehet ahhoz, hogy más bankok a fennálló körülmények között állami támogatás nélkül, vagy jelentős versenykorlátozó hatás kifejtése nélkül megvásárolják, viszont ha felszámolják, piaci funkcióit nem tudják azonnal átvenni a meglévő vagy új belépők. A Bizottság ezért olyan kiegészítő mechanizmusokat vesz fontolóra, amelyek képessé teszik az intézményt a vállalkozás folytatására, és így reorganizálható, vagy adott esetben bizonyos tevékenységei szabályosan, az átterjedés minimalizálásával felszámolhatók.

    Az egyik ilyen megfontolás alatt álló mechanizmus az összes saját tőke leírása és a bajba jutott intézmény adósságának saját tőkévé való átváltása tőkepozíciójának helyreállítása érdekében, hogy képes legyen (átmenetileg vagy tartósan) a vállalkozás folytatására. Mindazonáltal jelentős jogi és szakpolitikai kérdések vetődnek fel. Közéjük tartozik:

    - az, hogy a mechanizmus alapja a hatóság törvényben rögzített hatásköre legyen-e arra, hogy meghatározott körülmények között leírja vagy átváltsa az adósságot, vagy pedig kötelező szerződéses feltételek szabályozzák a leírást és az átváltást, amelyet a válságkezelési keret alá tartozó pénzügyi intézmények által kibocsátott adósság egy részébe fel kellene venni;

    - ha a hatáskör törvényben rögzített, mely adósságkategóriákra terjedjen ki (például bonyolult jogi és szakpolitikai kérdések vetődnek fel a szállítói kötelezettségek, a derivatívák, az intézményi betétek, a biztosított tartozások, a csoporton belüli kötelezettségek[24] tekintetében), és az alkalmazás hatálya milyen hatással lenne az adósság rangsorolására[25];

    - a finanszírozás költségeire gyakorolt hatás, annak kockázata, hogy a finanszírozás rövidtávú vagy biztosított adósság felé irányul, a mérleg kötelezettségoldalának szabályozása iránti igény, és bizonyos hitelezők rangsorának megváltoztatása iránti lehetséges igény;

    - ezen eszköz határokon átnyúló csoport esetében történő alkalmazásának összetettsége, és annak biztosítása iránti igény, hogy ha az adósságot nem uniós joghatóság törvényei szerint könyvelik vagy azok irányadóak rá, a külföldi bíróságok ismerjék el a leírást vagy átváltást.

    A Bizottság megjegyzi, hogy mérlegelés alatt áll számos hasonló kezdeményezés, amelyek célja, hogy fokozzák az adósság tőkévé való átalakítása vagy az adósság leírása révén a veszteségelnyelést, mielőtt a bank felszámolttá válik. Ezek közé tartozik a Bázeli Bizottság augusztus 19-i vitaanyagában javasolt követelmény, miszerint a gazdasági életképtelenség vagy az állami beavatkozás pontján minden alárendelt kölcsöntőke legyen átváltható saját tőkévé. A Bizottság további megbeszéléseket folytat az esetleg elfogadandó, a feltételesen átváltható tőkére vonatkozó új szabályok végrehajtásáról, és biztosítja, hogy az adósságleírásra mint szanálási eszközre vonatkozó javaslatok kidolgozása ezzel összehangoltan történjen.

    Az adósságleírási mechanizmus kialakítása jelentette technikai kihívások ellenére a Bizottság úgy véli, hogy egy olyan kiegészítő szanálási eszközt kínál, amely jelentősen növelné a hatóságok képességét arra, hogy egy nagyméretű, összetett pénzügyi intézményt szanáljanak. Ha nincs hatékony mechanizmus az ilyen intézmények csődjének rendszerszintű zavarok nélküli kezelésére, akkor legalább az az érv erősebbé válik, hogy szükség van kiegészítő prudenciális követelményekre, a jobb veszteségelnyelés alternatívájaként a szanálás lehetőségét biztosító strukturális intézkedések mellett.

    4. A HATÁROKON ÁTNYÚLÓ VÁLSÁGKEZELÉS KOORDINÁLÁSA

    4.1. UNIÓS BANKCSOPORTOK KOORDINÁLT SZANÁLÁSA

    A 2. szakaszban felvázolt intézkedések biztosítják, hogy a szanálási hatóságok ugyanazokkal az eszközökkel és hatáskörökkel rendelkezzenek. Ez egy határokon átnyúló csoport csődje esetén megkönnyíti a koordinált fellépést, de további intézkedés tűnik szükségesnek az együttműködés elősegítése és az eltérő, nem koordinált nemzeti válaszok megelőzése érdekében.

    Elvben a határokon átnyúló vállalkozások egyetlen európai szerv általi szanálására irányuló integrált keret gyors, határozott és méltányos szanálási folyamatot eredményezne az európai pénzügyi csoportok számára, és jobban tükrözné a banki piacok páneurópai jellegét. A Bizottság azonban elismeri, hogy harmonizált fizetésképtelenségi szabályok és a határokon átnyúló bankcsoportokkal foglalkozó egyetlen európai felügyeleti hatóság hiányában nehéz lenne e csoportok számára egy uniós szinten integrált szanálási modellt létrehozni. A Bizottság szerint a szanálás európai megközelítésének tükröznie kell a felügyeleti szabályozást érintő átfogóbb kezdeményezéseket.

    A Bizottság ezért első lépésként előnyben részesíti egy harmonizált szanálási eszközökön alapuló koordinálási keret létrehozását, és a hatóság számára azon követelmény előírását, hogy a kapcsolt vállalkozások szanálása során konzultáljanak és működjenek együtt. E célból a Bizottság két alapvető reformot mérlegel.

    Az első, hogy szanálási kollégiumok jönnének létre a jelenlegi felügyeleti kollégiumok magja körül, a csoporthoz tartozó vállalkozások szanálási hatóságainak bevonásával. A szanálási kollégiumok elnökletét az uniós anya-hitelintézetért felelős szanálási hatóság (a csoportszintű szanálási hatóság) látná el, és a kollégium lenne felelős a válságkezelés tervezéséért és a szanálási tervek elkészítéséért, beleértve adott esetben a tehermegosztási elveket is. Válság esetén a szanálási kollégium biztosítaná az információcsere és a szanálási intézkedések koordinálásának fórumát.

    A második, hogy a csoportszintű szanálási hatóságoknak legyen hatáskörük csoportszintű csőd esetén eldönteni, hogy helyénvaló-e a csoportszintű szanálás. E döntésig – amelyet gyorsan meg kell hozni – a nemzeti hatóságok nem fogadhatnak el olyan nemzeti intézkedéseket, amelyek sérthetik a csoportszintű szanálási rendszer hatékonyságát. A csoportszintű szanálási hatóság a szanálási kollégium többi hatóságával együttműködve dönthet úgy, hogy a csoport szerkezetéhez és szervezetéhez jobban illik a külön vállalkozásonkénti szanálás, és ebben az esetben minden egyes nemzeti hatóság független döntéseket hozna. A csoportszintű szanálási rendszer az érintett hatóságok által már elkészített csoportszanálási terven alapulna és a nemzeti hatóságok hajtanák végre az új keret szerinti szanálási eszközök és hatáskörök felhasználásával.

    Indokolt esetekben a csoportszintű szanálási rendszer létrehozása megkönnyítheti a koordinált szanálást, amely valószínűbben fogja biztosítani a csoport szempontjából legjobb eredményeket. Mindazonáltal mivel a szanálási hatásköröket egyedi jogalanyokra alkalmazzák és a szanálási illetékesség nemzeti szinten maradna, a csoportszintű szanálási rendszer nem lenne kötelező. A rendszerrel egyet nem értő nemzeti hatóságokat semmi nem akadályozná abban, hogy függetlenül intézkedjenek, ha ezt a nemzeti pénzügyi stabilitás szempontjából szükségesnek ítélik, de ha így cselekednek, figyelembe kell venniük intézkedéseiknek a többi tagállam pénzügyi stabilitására gyakorolt hatását, meg kell indokolniuk döntéseiket a szanálási hatóság előtt, és ha az idő szűke engedi, meg kell vitatniuk indokaikat a kollégium többi tagjával, mielőtt egyénileg intézkednek.

    Ez a keret megfelelő egyensúlyt teremtene a csődbe jutott csoport koherens kezeléséhez szükséges nemzeti intézkedések koordinálása, és annak bizonyított szükségessége között, hogy a hatóságok gyorsan és határozottan cselekedjenek, amikor a helyzet megkívánja.

    4.2. A harmadik országokkal való együttműködés kerete

    A nemzetközileg tevékenykedő csoportok hatékony szanálásához szükség van legalább az érintett joghatóságokban a szanálási hatóságok által hozott intézkedések kölcsönös elismerésére és érvényesítésére. Az ennek eléréshez szükséges megállapodások egyszerűbbek lesznek, ha a szanálási rendszerek közös elveken és megközelítéseken alapulnak, és a Bizottság e tekintetben erőteljesen támogatja a Pénzügyi Stabilitási Tanács és a G20 munkáját. A Bizottság a nemzetközi csoportok tekintetében a hatékony tervezés, döntéshozatal és koordináció biztosítása céljából szintén támogatja a globális vállalatok kezeléséért felelős nemzeti hatóságok közötti, vállalatspecifikus együttműködési megállapodások létrehozását.

    4.3. Az európai felügyeleti hatóságok szerepe a válságkezelésben

    Az ebben a közleményben felvázolt keret teljes mértékben összhangban van az európai felügyeleti hatóságokat létrehozó, nemrég elfogadott rendeletekkel. Az Európai Parlament és a Tanács tárgyalásainak eredményeképp az európai felügyeleti hatóságokat létrehozó rendeletek kiterjesztik a Hatóságok szerepét számos területre, köztük a válságkezelés, a felkészülés és a megelőző intézkedések területére. Különösen az EBA (adott esetben az ESMA-val együttműködve) kaphatna – az uniós jog által szabott határokon belül – felügyeleti jogot és meghatározott feladatokat a keret előkészítési, megelőzési, korai beavatkozási és koordinációs részeinek egyes szempontjaihoz kapcsolódóan, beleértve az uniós jog megsértésének kivizsgálására, a közvetítésre és a vészhelyzeti döntésre vonatkozó hatáskört[26]. Ezenfelül az EBA kulcsszerepet kapna a keret szerinti, határokon átnyúló koordinációban, megfigyelő lenne a szanálási hatóságokban és fontos szerepet játszana a helyreállítási és szanálási tervek kidolgozásához és koordinálásához való hozzájárulás és az abban való részvétel terén[27]. Azokon a területeken, ahol az európai felügyeleti hatóságok közvetítői és vészhelyzeti döntéshozatali hatásköre alkalmazandó, a költségvetési biztosíték[28] is alkalmazandó, amely biztosítja, hogy az európai felügyeleti hatóságok döntései semmiképpen ne sértsék a tagállamok költségvetési felelősségi köreit.

    Amennyiben a szanálásban a felügyeleteken kívül más hatóságok is érintettek, a Bizottság gondosan mérlegeli, hogy az EBA hogyan támogathatná leginkább a folyamatot. Az EBA hasznosan léphetne fel például uniós szinten koordináló szervként, hasonlóan ahhoz, ahogyan a felügyeletek támogatják nemzeti szinten a szanálási hatóságok intézkedéseit. Mindazonáltal észben kell tartani az érdekellentétek kockázatát: számos joghatóságban a felügyeletek és szanálási hatóságok szétválasztásának egyik oka a szabályozói tétlenség ösztönzésének csökkentése.

    5. A SZANÁLÁS FINANSZÍROZÁSA

    A szanálás költségeit elsősorban a részvényeseknek és a hitelezőknek kell viselniük, de a legtöbb esetben ez nem lenne elég. Ahhoz, hogy a szanálás hiteles megoldás legyen, megfelelő finanszírozási rendszert kell bevezetni. A május 26-i bizottsági közleményben bejelentetteknek megfelelően a Bizottság javasolni kívánja a bankszanálást támogató nemzeti alapok létrehozását.

    A Bizottság meggyőződése, hogy uniós szintű koordinált megközelítésre van szükség a finanszírozási mechanizmusok és az új szanálási keret közötti egyértelmű kapcsolat biztosításához. A hiteles szanálásfinanszírozási rendszer hozzájárul a pénzügyi stabilitás megerősítéséhez és rugalmasabb rendszert eredményez. A közös megközelítés a potenciális eltérések és torzítások kiküszöbölésével javítaná a határokon átnyúló hatékony együttműködés kilátásait is. A Bizottság úgy gondolja, hogy az előzetesen finanszírozott szanálási alapok rendszere hosszú távon csökkentené a társadalom egészét érintő költségeket.

    Továbbá a Bizottság szerint a magánszektorbeli finanszírozás közös megközelítése elősegítheti a szanálás költségeire vonatkozó megfelelő tehermegosztási megállapodások megkötését, ami fontos lesz a határokon átnyúló vállalkozások eredményes szanálása szempontjából.

    5.1. Szanálási alapok alkalmazása

    A szanálási alapok megléte biztosítja a szanálás mint lehetőség hitelességét. A szanálási alapok meglétével kapcsolatosan az erkölcsi kockázat potenciális növekedésére vonatkozó aggályok enyhíthetők, ha az alapokat korlátozottan, csak a szanálási eszközök pénzügyi támogatására lehet felhasználni, például átmeneti hídbank finanszírozására, vagy kötelezettségek garantálására a hitelmegvonás megelőzése érdekében.

    Azokban az esetekben. ha a szanálási intézkedések (például az adósságleírás) célja, hogy a bajba jutott vállalkozás újból képes legyen a vállalkozás folytatására, minden rendelkezésre bocsátott átmeneti finanszírozást a vállalkozás szerkezetének átalakítására, a hibát elkövető vezetők eltávolítására, a nem biztosított hitelezők leírására és a meglévő részvényesek követeléseinek felhígítására vagy leírására irányuló intézkedéseknek kell kísérniük.

    A szanálást támogató bármely finanszírozásnak (beleértve a tőkét, likviditást, garanciákat vagy más intézkedéseket) meg kell felelnie az Európai Unióról szóló szerződésnek, és különösen az állami támogatási keretrendszernek, ha állami források[29] felhasználására kerül sor és ha egy piaci működését folytató gazdasági egység olyan előnyhöz jut, amely – még ha korlátozott mértékben is – esetleg torzítja a versenyt és befolyásolja az unión belüli kereskedelmet.

    5.2. Szanálási alapok és betétbiztosítási rendszerek

    A szanálási alapok és a betétbiztosítási rendszerek célja nem ugyanaz. Mindazonáltal néhány tagállamban a betétbiztosítási rendszerek már képesek bizonyos formában finanszírozni a szanálásokat. A Bizottság júliusban azt javasolta[30], hogy a betétbiztosítási rendszerek ex-ante pénzügyi eszközeit fel lehessen használni a betétek más vállalkozáshoz történő áthelyezését is (például más magánszektorbeli vállalkozásnak történő értékesítés vagy vele való egyesülés, vagy hídbank) magában foglaló bankszanálási intézkedésekhez, feltéve, hogy a betétbiztosítási rendszer felhasznált pénzügyi eszközeinek összege nem haladja meg azt az összeget, amely a betétesek kifizetéséhez lett volna szükséges.

    Az új válságkezelési keret bevezetése a biztosított betétek megóvását célzó intézkedéseken túlra is kiterjesztheti a finanszírozási szükségletet. A további intézkedések költsége ebben az esetben a szanálási alapra hárulhat. Emellett, a kizárólag a biztosított betétek alapján finanszírozott szanálásfinanszírozási rendszer méltánytalanul büntetné a kisebb és szakosodottabb betétgyűjtő intézményeket a nagyobb, univerzális bankokkal szemben, amelyeknek mérlegszerkezete diverzifikáltabb és rendszerszinten potenciálisan jelentősebbek. Ennek ellenére a betétbiztosítási rendszerek és a szanálási alapok potenciális szinergiái további vizsgálat tárgyát képezik.

    5.3. Szanálási alapok kialakítása

    Bár a Bizottság nem tartja szükségesnek az alapok működését szabályozó minden egyes szempont előírását, véleménye szerint a következő elemeket koordinálni kell:

    - A válságkezelési keret alá tartozó bankok befizetéseket teljesítenének ex-ante alapokba , amelyeket ex-post finanszírozási intézkedések támasztanak alá, biztosítva, hogy a csődbe jutott bank méretétől függetlenül elérhető legyen a finanszírozás, és az alap kapacitását túllépő költségeket később behajthassák.

    - Az alapokba történő befizetésekre vonatkozó követelményeknek tükrözniük kell a felügyelet és a válságkezelés felelősségének megoszlását. Csakúgy, mint a betétbiztosítási rendszerek esetében, minden szanálási alap az ugyanabban a tagállamban engedélyezett intézményektől kapna befizetéseket, és a befizetés fedezné a más tagállamokban letelepedett fiókjaikat.

    - A befizetések alapját alaposan meg kell fontolni. A Bizottság elvben úgy véli, hogy szanálás költségeinek előnyben részesítendő közelítése az elsősorban a kötelezettségeken alapuló teljes harmonizáció lenne, de ebben a szakaszban, a befizetések alapjának későbbi harmonizálásáig más lehetőségek is megfontolhatók. A tagállamok rugalmasan dönthetnének a befizetések eltérő alapjáról, ha pénzügyi rendszerük szerkezete, az átfogó költségvetési helyzet vagy a szanálás potenciális költsége ezt indokolja, és ha ez nem eredményez torzulást a belső piacon. A Bizottság mérlegeli minden megközelítés költségeit és hasznát, és figyelmesen meghallgatja a különböző érdekeltek véleményét.

    Bár megfelelőnek tűnik az első szakaszban a nemzeti szanálási alapok hálózatára törekedni, a Bizottság úgy véli, hogy egy egységes uniós alap jobban szolgálná a hatékony uniós szanálási rendszer célját. Egy ilyen alaphoz szükség van a befizetések alapjának harmonizálására.

    5.4. Az alapok mérete

    A Bizottság felismeri, hogy a többi pénzügyi szektorbeli reform által jelentett teher fényében kell kalibrálnia a harmonizált nemzeti alapok méretét. Az alapokat fokozatosan kell bevezetni és a befizetéseket eleinte alacsonyabb szinten kell megállapítani, majd a gazdaság élénkülésének megfelelően növelni.

    Az alapok megfelelő méretének meghatározása érdekében a Bizottság hatásvizsgálatában különös figyelmet fordít a közelmúltbeli szanálási intézkedések költségére, és figyelembe veszi, hogy az alap méretét az olyan reformok hatásától is függővé kell tenni, mint a megemelt tőkekövetelmények és a tőke veszteségelnyelő képességének, valamint más, a csőd hatásait csillapító tényezők (például a betétbiztosítási rendszerek) hatékonyságának a javítása, ami csökkentheti a bankcsőd valószínűségét és hatását egyaránt. Továbbá, mivel a szanálási alap kiadásainak egy része visszaszerezhető (például a hídbank értékesítése révén), ez tovább csökkentheti a megfelelő méretet. Végül, lehetséges lesz az alapok összegének a folyamatos tapasztalat alapján történő kiigazítása, hogy pontosabban tükrözze a feltételezett finanszírozási igényeket.

    6. KÖVETKEZő LÉPÉSEK ÉS JÖVőBELI FELADATOK

    6.1. KÖVETKEZő LÉPÉSEK: KOORDINÁCIÓS KERET (2011)

    A Bizottság jelenleg dolgozik a válságkezelési kereten és a hatásvizsgálaton, amely ismerteti a keret kidolgozását és 2011 tavaszán a hivatalos javaslatot kíséri majd. A Bizottság javaslata elfogadása előtt, 2010 decemberében konzultációt folytat majd a lehetséges rendelkezések technikai részleteiről. Ez a keret kiterjed az ebben a közleményben felvázolt szakpolitikai területekre: az eszközök harmonizációjára, a nemzeti intézkedések és a finanszírozási rendszerek koordinálására.

    E keret céljaira a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok csak a fent említett intézkedések alátámasztásához szükséges mértékben módosulnak. Ez magában foglalhat ahhoz szükséges módosításokat, hogy a csoporton belüli vállalkozások közötti eszközáthelyezés esetén (3.3. szakasz) a fogadó hitelezőinek és részvényeseinek védelme, valamint a betétesek előnyben részesítése biztosított legyen, ha ez a törvényben foglalt, leírásra vonatkozó hatáskör fényében kívánatos.

    6.2. Jövőbeni feladatok:

    Fizetésképtelenségi keret (középtávon)

    A Bizottság megvizsgálja, hogy szükség van-e a banki fizetésképtelenségi rendszerek további harmonizációjára, azzal a lehetséges céllal, hogy a bankok szanálása és felszámolása ugyanazon eljárási és lényegi fizetésképtelenségi szabályok szerint történjen. Ez a következőkre terjed ki:

    A szokásos bírósági eljárásnál gyorsabb és szabályosabb felszámolás elősegítése érdekében a bankok esetében közigazgatási felszámolási eljárás a kívánatos alternatíva. A banki fizetésképtelenségi jog alapelveinek harmonizálása, beleértve a rangsorolást és a visszakövetelési intézkedések szabályait.

    A Bizottság 2012 végén jelentést tesz közzé a fizetésképtelenségi jog további harmonizálásáról.

    Integrált keret (hosszabb távon)

    Az EBA-rendelet 2014. évi felülvizsgálatával egyidejűleg a Bizottság értékeli, hogyan valósítható meg leginkább a határokon átnyúló csoportok szanálásának integrált kerete. Ez magában foglalhat egy uniós hatóságot; mindazonáltal egy ilyen hatóság működőképessége az uniós szanálási és fizetésképtelenségi keret, valamint a harmonizált alapon finanszírozott uniós szanálási alap létrehozásától függ.

    7. Következtetés

    Az ebben a közleményben felvázolt jövőbeli szakpolitikai intézkedések jelentős mértékben megerősítenék a pénzügyi rendszer ellenálló képességét annak biztosítása által, hogy a vállalatok és a hatóságok jobban felkészülnek a problémákra és képesek azokat korai szakaszban kezelni. A Bizottság a csatolt munkaprogramnak megfelelően folytatja ezeket az intézkedéseket, hogy az európai hatóságok rendelkezzenek a szükséges eszközökkel és pénzügyi forrásokkal egy bank vagy befektetési vállalkozás csődje esetén történő hatékony beavatkozás és szabályos kezelés érdekében, amely minimálisra csökkenti a rendszerszintű hatást, valamint az államháztartásokat és az adófizetőket terhelő végső költségeket.

    Jövőbeni szakpolitikai intézkedések

    Célkitűzések | A javasolt intézkedés | Határidők |

    Koordinációs keret |

    Annak biztosítása, hogy minden tagállam rendelkezzen a bankokra és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó hatékony válságkezelési rendszerrel, benne a korai beavatkozást és a szanálást lehetővé tévő elégséges és harmonizált hatáskörökkel | Javaslat a válságkezelésről szóló irányelvre, amely magában foglal: - kiterjesztett felügyeleti hatásköröket - megfelelő tervezésre, többek között helyreállítási és szanálási tervekre vonatkozó követelményeket - harmonizált szanálási eszközöket | 2011 tavasza |

    Határokon átnyúló vállalat csődje esetén a hatóságok közötti hatékony együttműködés és koordináció biztosítása | Javaslat a válságkezelésről szóló irányelvre, amely magában foglal egy határokon átnyúló koordinációs keretet | 2011 tavasza |

    Magánszektorbeli finanszírozás hozzáférhetőségének biztosítása a válságkezelési intézkedések alátámasztásához | Javaslat a válságkezelésről szóló irányelvre, amely magában foglal nemzeti szanálási alapok létrehozására vonatkozó rendelkezést | 2011 tavasza |

    Annak értékelése, hogy milyen válságkezelési intézkedésekre van szükség a többi pénzügyi intézmény esetében | Jelentés a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek | 2011 vége |

    Fizetésképtelenség |

    Annak értékelése, hogy a banki fizetésképtelenségi rendszerek milyen uniós reformjára van szükség annak biztosításához, hogy a felszámolás valószerű lehetőség legyen a csődbe jutott bankok számára, és ahhoz, hogy a határokon átnyúló bankcsoportokra vonatkozó fizetésképtelenségi eljárások jelenlegi hiányosságai megszűnjenek | Jelentés a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, adott esetben jogalkotási javaslattal együtt | 2012 vége |

    Integrált szanálás a határokon átnyúló bankcsoportok esetében |

    Annak értékelése, hogy hogyan lehet leginkább megvalósítani az integrált szanálást a határokon átnyúló bankcsoportok esetében, többek között egy uniós hatóság szanálásba való bevonásával | Az EBA-rendelet felülvizsgálatával egyidejűleg mérlegelendő | 2014 |

    Annak értékelése, hogy szükség van-e a határokon átnyúló bankcsoportok szanálásának integrált megközelítését kiegészítő uniós szanálási alapra | Az EBA-rendelet felülvizsgálatával egyidejűleg mérlegelendő | 2014 |

    [1] A Bizottság szolgálatai, és a tagállamok által a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságon keresztül 2009. decemberig szolgáltatott információk.

    [2] A Bizottság ezért tehermegosztásra és a verseny torzulásának korlátozására irányuló intézkedéseket írt elő az Európai Unióról szóló szerződésnek megfelelően.

    [3] COM(2009) 561.

    [4] A konferenciára vonatkozó információk a prezentációkkal és dokumentumokkal együtt megtalálhatók a Bizottság weboldalán: http://ec.europa.eu/internal_market/bank/crisis_management/index_en.htm#conference

    [5] COM(2010) 254.

    [6] A két korábbi bizottsági közlemény szövege megtalálható a következő weboldalon: http://ec.europa.eu/internal_market/bank/crisis_management/index_en.htm

    [7] Európai Parlament, A7-0000/2010, Gazdasági és Monetáris Bizottság, előadó: Elisa Ferreira.

    [8] Az ebben a dokumentumban felvázolt gondolatok összhangban vannak a Pénzügyi Stabilitási Tanács által kidolgozott ajánlásokkal.

    [9] A tőzsdei reformról és fogyasztóvédelemről szóló törvény (Wall Street Reform and Consumer Protection Act) (Pub.L. 111-203, H.R. 4173).

    [10] A Bizottság szakpolitikai célja azon befektetési vállalkozások bevonása a hatályba, amelyeknek csődje rendszerszinten megingathatja a stabilitást, és mérlegeli a lehetőségeket, hogy hogyan lehet meghatározni ezt a kategóriát.

    [11] Olyan értelemben, hogy a hitelezők ne járjanak jobban vagy rosszabbul, mintha a bankot felszámolták volna.

    [12] A 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv.

    [13] Figyelmet kell fordítani az ilyen átruházásoknak az alkalmazandó adórendszer szerinti kezelésére. A számviteli kezelés ugyancsak külön megfontolást igényel.

    [14] A bizalmas információknak a felügyeletek vagy más hatóságok általi közzétételére vonatkozó általános korlátozások alkalmazandók.

    [15] Lásd a 4.1. szakaszt.

    [16] A 2006/48/EK irányelv szerinti konszolidáló felügyeleti hatóság lenne felelős a csoportszinten szükséges változtatások eldöntéséért.

    [17] 2006/48/EK irányelv 136. cikke. Ez a hatáskör a befektetési vállalkozásokra a 2006/49/EK irányelv 37. cikke alapján alkalmazandó.

    [18] A mérleg szerinti fizetésképtelenség általánosan a szabályos fizetésképtelenségi eljárás céljára használt küszöb.

    [19] Mind a szabályos csődeljárás, mind a szabályos felszámolás során a vállalat részben vagy egészben megszűnik. Ezért felszámolás alatt lévőként kezelik.

    [20] Lásd a 3.6. szakaszt.

    [21] Az intézmények vagy tevékenységeik egy részének értékesítését a körülmények által engedett mértékben nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes módon kell végezni. Így biztosítható leginkább, hogy tisztességes piaci árat fizessenek és a felvásárló ne kapjon állami támogatást. Mindazonáltal a Bizottság elismeri, hogy lesznek olyan körülmények, amikor a pénzügyi stabilitás megóvása érdekében nagyon rövid idő alatt kell teljesíteni az értékesítést. Ilyen esetekben nem lesz lehetséges a nyilvános ajánlattétel rendes folyamata, de az átláthatóság, nyíltság és megkülönböztetésmentesség követelményét amennyire lehet, be kell tartani.

    [22] A hídbank-szerkezet célja, hogy korlátozott időszakra elősegítse a biztosított betétekhez való folyamatos hozzáférést vagy az alapvető banki funkciók ellátását, és a piaci feltételek stabilizálódásával megtörténhessen a magánszektor felé történő továbbértékesítés.

    [23] Ezt az elvet jelenleg számos joghatóságban alkalmazzák.

    [24] Az eszköz kialakításakor figyelni kell arra, hogy bizonyos befektetői kategóriákat – például a lakossági befektetőket és kkv-ket – ne érje hátrány.

    [25] A Bizottság véleménye szerint alapelvként minden adósságleírást úgy kell alkalmazni, hogy tiszteletben tartsa a fizetésképtelenségi eljárás rangsorát.

    [26] Az európai felügyeleti hatóságokat létrehozó rendeletek Tanács és Európai Parlament által jóváhagyott, egyeztetett szövegének 9., 10. és 11. cikke.

    [27] Az európai felügyeleti hatóságokat létrehozó rendeletek Tanács és Európai Parlament által jóváhagyott, egyeztetett szövegének 12c. és azt követő cikkei.

    [28] Az európai felügyeleti hatóságokat létrehozó rendeletek Tanács és Európai Parlament által jóváhagyott, egyeztetett szövegének 23. cikke.

    [29] Állami források általában érintettnek tekinthetők, ha a pénzeszközök az állami jogszabályok által kötelezővé tett hozzájárulásokból erednek, amelyeket az adott jogszabálynak megfelelően kezelnek és osztanak fel, még ha az államtól elkülönülő intézmények is végzik a kezelést (lásd például a 173/73. sz. Olaszország kontra Bizottság ügyet, EBHT 1974., 709. o., 16. pont).

    [30] COM(2010) 368.

    Top