This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52010DC0491
COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE COUNCIL, THE EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE AND THE COMMITTEE OF THE REGIONS Strategy for equality between women and men 2010-2015
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010-2015
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010-2015
/* COM/2010/0491 végleges */
[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG | Brüsszel, 2010.9.21. COM(2010) 491 végleges A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia2010-2015 SEC(2010) 1079 SEC(2010) 1080 A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia2010-2015 TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés 3 1. A nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlensége 4 2. Egyenlő és egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazás 6 3. Egyenlőség a döntéshozatalban 7 4. Méltóság, sérthetetlenség és a nemi alapú erőszak megszüntetése 8 5. A nemek közötti egyenlőség a külpolitikában 10 6. Horizontális kérdések 11 Bevezetés A nők és férfiak egyenjogúságának előmozdítása terén elért európai uniós eredmények sok európai polgár életének javulását segítették elő, és olyan alapot teremtettek, amelyre most a nemek közötti egyenlőséget valójában magáénak valló társadalmat kell felépítenünk. 1975-ben Gabrielle Defrenne, a belga nemzeti légitársaság egyik stewardesse védelme érdekében sikerrel hivatkozott az „ugyanazért a munkáért ugyanaz a díjazás” elvre. A Defrenne-ügyben megállapított jogok ma is a nők megingathatatlan örökségét képezik az Európai Unióban. Az ügy a nemek közötti egyenlőségről szóló első európai irányelvek elfogadásához vezetett. A közelmúltban tapasztalható volt néhány pozitív tendencia: ilyen például a nők munkaerő-piaci jelenlétének erősödése, valamint az egyre magasabb szintű oktatásban és képzésben való részvételük. Ugyanakkor még számos területen érezhetők a nemek közötti aránytalanságok, és a munkaerőpiacon a nők aránya még mindig túl magas az alulfizetett ágazatokban, számuk pedig igen alacsony a döntéshozó pozíciókban. Az anyák foglalkoztatási aránya tartósan alacsony, és a nők továbbra is több fizetetlen munkaórát teljesítenek odahaza, mint a férfiak. A nők és férfiak közötti egyenlőtlenségek sértik az alapvető jogokat. Ezenkívül nagy terhet rónak a gazdaságra, és a tehetségek pazarlását eredményezik. A nemek közötti egyenlőség előmozdítása révén viszont gazdasági és üzleti előnyöket nyerhetünk[1]. Az Európa 2020 stratégia[2] célkitűzéseinek – azaz az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésnek – a megvalósítása érdekében jobban és hatékonyabban ki kell használni a nők potenciálját és képességeit. A nemi szerepek továbbra is befolyásolják a legfontosabb személyes döntéseket, legyen szó akár az oktatásról, szakmai pályafutásról, munkaidő-beosztásról, családról vagy gyermekvállalásról. Ezek a döntések pedig hatással vannak mind a gazdaságra, mind a társadalomra. Ezért mindannyiunk érdeke, hogy tényleges választási lehetőséget kínáljunk a nők és a férfiak számára egyaránt életük különböző szakaszaiban. Az egyenlőség az Unió alapját képező öt érték egyike. Az Unió kötelessége, hogy valamennyi tevékenysége során előmozdítsa a nők és férfiak közötti egyenlőséget[3]. Az Alapjogi Charta[4] is az egyenlőség biztosítására szólít fel, és tiltja a nemen alapuló megkülönböztetést. 2010 márciusában az ENSZ nőkről szóló pekingi világkonferenciáján elfogadott nyilatkozat és cselekvési platform 15. évfordulójáról, valamint a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezmény 30. évfordulójáról való megemlékezésképpen a Bizottság elfogadta „A nők chartáját”[5], amelyben megerősítette a nemek közötti egyenlőség előmozdítása iránti elkötelezettségét, valamint a nemi dimenzió valamennyi szakpolitikán belüli fokozottabb figyelembevételét. A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2006–2010-es ütemtervre és a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra[6] épülve ez a stratégia azokat az intézkedéseket ismerteti, amelyek a Nők chartájában meghatározott öt prioritási terület keretében kerülnek megvalósításra; egy további terület a több területet is érintő kérdésekkel foglalkozik. Minden prioritási terület esetében ismertetik, hogy milyen főbb tevékenységekkel kívánják a változásokat előmozdítani, illetve előrehaladást elérni. Ennél részletesebb javaslatok a Bizottság szolgálatainak kísérő munkadokumentumában találhatók. A javasolt intézkedések a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elvét (a nemek közötti egyenlőség dimenziójának integrálása valamennyi politikai területbe), valamint a konkrét intézkedésekre épülő kettős megközelítést követik. A stratégia az Európai Bizottság nemek közötti egyenlőségről szóló munkadokumentumát tükrözi, és célja, hogy nemzeti szinten előmozdítsa az e téren történő előrelépéseket, valamint hogy megfelelő alapot nyújtson az európai intézményekkel és az érintettekkel való együttműködéshez. 1. A nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlensége A gazdasági függetlenség feltétele annak, hogy mind a nők, mind a férfiak képesek legyenek életük független irányítására és önálló döntések meghozatalára. Ez elsősorban a saját megélhetés biztosításával érhető el. Az elmúlt évtizedben előrelépések történtek a nők munkaerő-piaci részvételét illetően: a nők foglalkoztatási aránya 62,5 %-ra[7] nőtt. 2000 és 2009 között az újonnan teremtett 12,5 millió álláshelyből 9,8 milliót nők töltöttek be. A nők munkaerő-piaci részvételi arányának növekedése hozzájárult az EU gazdasági fejlődéséhez. A nők munkaerő-piaci részvételének magasabb aránya segít kiegyenlíteni a munkaképes korú népesség számának folyamatos csökkenését, ezzel együtt pedig enyhíti az államháztartásra és a szociális védelmi rendszerekre nehezedő terheket, szélesíti a humántőke-alapot és növeli a versenyképességet. A munka és a magánélet közötti jobb egyensúly megteremtését célzó intézkedések pedig pozitív hatással lehetnek a gyermekvállalási kedvre. Ahhoz, hogy elérjük az Európa 2020 stratégiában kitűzött, a nők és férfiak 75 %-os foglalkoztatási arányát előirányzó célt, különös figyelmet kell szentelnünk az idősebb nők, a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a fogyatékkal élő, valamint a bevándorló nők és az etnikai kisebbségekhez tartozó nők munkaerő-piaci részvételének. E csoportok foglalkoztatási aránya még mindig viszonylag alacsony, és a nemek között fennálló különbségeket mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból csökkenteni kell[8]. A szülői szerep munkaerőpiacra gyakorolt hatása a nők és a férfiak esetében ma még mindig nagyon eltérő szerte az EU-ban, mivel a nők kötelezettségvállalása a családban továbbra is túl nagy mértékű. Sok nő úgy gondolja, még mindig döntenie kell a karrierje és a gyermeknevelés között. A jelenlegi demográfiai tendenciák ezenkívül azt mutatják, hogy a nőknek és férfiaknak egyre több esetben kell előre nem látható ideig gondoskodniuk a gyerekeken kívüli hozzátartozókról. Azokban a tagállamokban, ahol a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyt célzó intézkedéseket vezettek be, magasabb a foglalkoztatott nők és férfiak aránya, és viszonylag állandóak a születési ráták. Az EU a közelmúltban előrelépést ért el a munka és a magánélet közötti jobb egyensúlyt lehetővé tevő átfogó keret kialakításában[9]. A Bizottság mindent meg fog tenni a további előrelépések érdekében ezen a téren, és különös figyelmet szentel annak, hogy megfizethető, magas minőségű gondozási szolgáltatások álljanak rendelkezésre. A női vállalkozók aránya jelenleg 33 %[10] (30 % a kezdő vállalkozások esetében), ami még mindig nem optimális. A legtöbb nő a vállalkozásalapítást ma még mindig nem tekinti komoly karrierlehetőségnek. Az önálló vállalkozói tevékenységet folytató nőkről szóló, felülvizsgált irányelv[11] végrehajtása a női vállalkozók előtt álló egyik legjelentősebb akadályt igyekszik megszüntetni[12]. A fiatal nőknek előnyük származna abból, ha az iskolai oktatás keretén belül nagyobb hangsúlyt fektetnének a vállalkozói készségekre mint alapkészségekre; ezt a „Mozgásban az ifjúság” kiemelt kezdeményezés[13] is célként tűzte ki. A bevándorló nők foglalkoztatási aránya továbbra is alacsony[14], különösen a befogadó országban való tartózkodásuk első három éve alatt. Ezért feltétlenül szükség van arra, hogy a bevándorló nők időben támogatásban részesüljenek, és a támogatás hatásait figyelemmel kell kísérni. Alapvetően fontos, hogy jobban tájékoztassuk őket jogaikról, valamint megkönnyítsük számukra a beilleszkedést, úgymint az oktatáshoz és az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférést. A nők és férfiak még ma is különbözőképpen élik meg a szegénységet és a társadalmi kirekesztést. A nők esetében nagyobb a veszélye az elszegényedésnek – különösen a gyermekeiket egyedül nevelők és az idősebbek esetében – , amikor is a bérezés terén mutatkozó aránytalanságok később a nyugdíj terén is jelentkeznek. A foglalkoztatás akadályai a magasabb inaktivitási és tartós munkanélküliségi rátákban is visszaköszönnek. Ezenkívül a hátrányos helyzetű csoportok körében (például migráns munkavállalók, fogyatékkal élők, idősebbek) általában sokkal nagyobbak a nemek között fennálló különbségek, és ez a nőkre nézve különösen sok problémát jelent. Annak biztosítására, hogy a nők megfelelő jövedelemmel rendelkezzenek nyugdíjazásukat követően, aktív idősödési politikákra és konkrét nyugdíjágazati intézkedésekre van szükség[15]. Főbb tevékenységek A Bizottság a következőket kívánja tenni: - Végrehajtásának valamennyi aspektusa tekintetében támogatja a nemek közötti egyenlőség előmozdítását; emellett támogatja az Európa 2020 stratégia úttörő kezdeményezéseit, különösen a vonatkozó nemzeti intézkedések meghatározását és végrehajtását illetően, mind technikai segítségnyújtás, mind pedig a strukturális alapok és más nagyobb finanszírozási programok, például a 7. kutatási keretprogram révén. A foglalkoztatási iránymutatásokkal és a nemzeti foglalkoztatási szakpolitikák értékelésével összefüggésben szorosan figyelemmel fogja kísérni a nemek közötti munkaerő-piaci egyenlőség előmozdítására és a nők társadalmi befogadásának javítására irányuló nemzeti szakpolitikákat. - Támogatja a női vállalkozókat és az önfoglalkoztatást. - Megvizsgálja, milyen különbségek vannak a családi okokból kivett szabadságra – nevezetesen az apasági és az ápolási szabadságra – való jogosultság terén, és hogy miként lehetne megszüntetni azokat. Az EUMSz. 154. cikke alapján konzultációt fog folytatni a szociális partnerekkel a további intézkedésekről. - Jelentést fog készíteni a tagállamok gyermekgondozási létesítményekkel kapcsolatos előrelépéseiről. - Támogatja a nemek közötti egyenlőséget a bevándorlással és a bevándorlók integrációjával kapcsolatos kezdeményezésben. 2. EGYENLő ÉS EGYENLő ÉRTÉKű MUNKÁÉRT EGYENLő DÍJAZÁS A férfiak és nők egyenlő értékű munkájáért járó egyenlő díjazás elvét az EU-szerződések rögzítik. Ennek ellenére a nemek közötti bérszakadék (azaz a férfiak és a nők óránkénti bruttó jövedelme közötti átlagos különbség a gazdaság egészében) az EU-ban továbbra is 17,8 %. Ez a különbség Észtországban a legnagyobb (30,9 %), majd ezután következik a Cseh Köztársaság (26,2 %), Ausztria (25,5 %) és Németország (23,2 %). A legkisebb mértékű aránytalanság Olaszországban (4,9 %), Szlovéniában (8,5 %) és Belgiumban, valamint Romániában (mindkét országban 9 %) tapasztalható[16]. Ez a helyzet összeegyeztethetetlen az EU-szerződések szellemével, ezért tarthatatlan. A nemek közötti bérszakadék mélyebb okainak keresésekor nem szorítkozhatunk csupán arra a kérdésre, hogy ugyanazért a munkáért ugyanaz a díjazás jár-e. A nők iskolai végzettsége és szakmai előmenetele között is mutatkoznak aránytalanságok, ezért külön figyelmet kell szentelni az oktatás és a munkaerőpiacra történő belépés közötti átmenetnek. A bérszakadék okai részben a munkaerő-piaci szegregációban kereshetők, mivel a nők és a férfiak még mindig általában eltérő ágazatokban/szakmákban dolgoznak. A nők és férfiak egyrészt gyakran túlreprezentáltak bizonyos ágazatokban, és az ún. „női szakmákat” (főként az egészségügyben, oktatásban és közigazgatásban) általában kevésbé tartják értékesnek, mint a tipikusan „férfi szakmákat”. Másrészt ugyanazon ágazaton vagy vállalaton belül a nők által végzett munkát kevésbé értékelik, és alacsonyabban fizetik. A bérszakadék a munkaerőpiacon tapasztalható más egyenlőtlenségekre is rávilágít, amelyek főként a nőket érintik – elsősorban arra, hogy a családi kötelezettségekben aránytalanul nagyobb részt vállalnak, és nehezen tudják összeegyeztetni munkájukat a magánélettel. Sok nő részmunkaidőben vagy atipikus szerződések keretében dolgozik. Ezáltal ugyan lehetővé válik számukra, hogy családi kötelezettségeik teljesítése mellett a munkaerőpiacon maradjanak, azonban mindez negatív hatással lehet a bérezésükre, szakmai fejlődésükre és előmenetelükre, valamint a nyugdíjukra[17]. Főbb tevékenységek A Bizottság a következőket kívánja tenni: - Az európai szociális partnerekkel közösen, és a társadalmi párbeszéd autonómiájának megőrzése mellett megvizsgálja, hogy miként lehet fokozni a díjazások átláthatóságát , és hogy milyen hatással vannak az egyenlő díjazásra a különböző munkaidő-beosztások, mint például a részmunkaidő és a határozott idejű szerződések. - Támogatja az egyenlő díjazást célzó munkahelyi kezdeményezéseket , például egyenlőség címkék, szabályzatok és díjak, valamint olyan eszközök kifejlesztését, amely a munkáltatók számára lehetővé teszik a nemek közötti indokolatlan bérszakadékok kiigazítását. - Bevezeti a minden évben megrendezésre kerülő „ egyenlő díjazás európai napját ”, amellyel tudatosítani kívánja, mennyivel többet kell a nőknek dolgozniuk, hogy ugyanannyit keressenek, mint a férfiak. - Bátorítja a nőket, hogy a hagyományoktól eltérő szakmát válasszanak, például „zöld” vagy innovatív ágazatokban. 3. Egyenlőség a döntéshozatalban A legtöbb tagállamban a nők még mindig alulreprezentáltak a döntéshozatali folyamatokban és pozíciókban, különösen a legmagasabb posztokon, annak ellenére, hogy az EU-ban ők teszik ki a teljes munkaerő közel 50 %-át, valamint a frissen végzett diplomások több mint felét. Noha történtek előrelépések a nemek közötti egyensúly javítása terén a politikai döntéshozatalban, ennek ellenére még mindig sok a tennivaló: a nemzeti parlamentek képviselői, illetve a nemzeti kormányok miniszterei közül átlagban négyből csak egy a nő[18]. A gazdaságban a nők aránya valamennyi irányítási és döntéshozói szinten alacsonyabb, mint a férfiaké. Az EU-ban a tőzsdén jegyzett legnagyobb vállalatok igazgatósági tanácsaiban 10 tag közül csak egy a nő, arányuk pedig az igazgatósági tanács elnökei között csupán 3 %. Kutatások azt mutatják, hogy a nemi diverzitás kifizetődik, és hogy a nők magasabb aránya a vezető pozíciókban pozitívan hat az üzleti teljesítményre. Noha a 2005-ben meghatározott uniós cél az volt, hogy az állami kutatási ágazaton belül a nők aránya a vezető pozíciókban elérje a 25 %-ot, ettől ma még meglehetősen távol vagyunk, mivel az EU felsőoktatási intézményeiben dolgozó egyetemi tanároknak csupán 19 %-a nő[19]. A tudomány és kutatás terén a nemek kiegyenlítetlen jelenléte még mindig jelentősen akadályozza a versenyképesség növelésére és az innovációs potenciál maximális kiaknázására irányuló európai célkitűzés megvalósítását. A Bizottság maga is ugyanazokat a normákat fogja alkalmazni, mint amelyeket másoknak javasol, és minden szükséges lépést megtesz annak érdekében, hogy javítsa a nemek közötti egyensúlyt saját intézményén belül, különösen a döntéshozói pozíciókban. Főbb tevékenységek A Bizottság a következőket kívánja tenni: - Megvizsgálja, milyen célzott kezdeményezésekkel javítható a nemek közötti egyensúly a döntéshozatalban . - Nyomon követi azt a célkitűzést, amely a kutatási ágazaton belül a nők arányát 25 %-ban határozza meg a felső döntéshozói pozíciókban . - Figyelemmel kíséri, milyen előrelépések történtek azon cél elérése érdekében, amely szerint a Bizottság által létrehozott bizottságokban és szakértői csoportokban a tagok legalább 40 %-át az egyik nemnek kell képviselnie.[20]. - Támogat minden arra irányuló törekvést, hogy az európai parlamenti választásokon a nők – jelöltként is – magasabb arányban vegyenek részt. 4. Méltóság, sérthetetlenség és a nemi alapú erőszak megszüntetése A nők csupán azért, mert nők az erőszak számos formájával szembesülnek. Ide tartozik a családon belüli erőszak, a szexuális zaklatás, az erőszakos közösülés, a nemi erőszak konfliktusok idején, valamint az olyan ártalmas szokások és hagyományok, mint a női nemi szervek megcsonkítása, a kényszerházasság és a becsületbeli gyilkosság. Becslések szerint Európában a nők 20–25 %-a életében már legalább egyszer szenvedett el fizikai erőszakot[21]; más becsült adatok szerint az Európában élő nők közül közel fél milliónak csonkították meg nemi szervét[22]. A stockholmi program végrehajtására vonatkozó cselekvési terv[23] ezért külön kiemeli a bűncselekmények áldozatainak védelmét, beleértve az erőszak és a nemi szervek megcsonkításának női áldozatait, ezenkívül pedig bejelenti, hogy az EU átfogó stratégiát fog kidolgozni a nemi alapú erőszak ellen. A Nők chartája továbbá átfogó és hatékony szakpolitikai keretet kíván bevezetni a nemi alapú erőszak ellen, valamint hatáskörén belül különböző intézkedéseket – köztük büntetőjogiakat is – , amelyek egyszer és mindenkorra véget vetnek a női nemi szerv megcsonkításának szerte Európában. Nemi alapú egyenlőtlenségek az egészségügy, a tartós ápolás-gondozás és az egészségügyi következmények terén is mutatkoznak. A férfiak és a nők nemhez kötött egészségügyi veszélyekkel és betegségekkel néznek szembe, amelyeket az orvosi kutatásokban és az egészségügyi szolgáltatásokban is megfelelően figyelembe kell venni. Biztosítani kell, hogy a szociális és egészségügyi szolgáltatások jobban tudjanak alkalmazkodni a nők, illetve a férfiak speciális szükségleteihez. A nemmel kapcsolatos kérdéseknek különös jelentőségük van a menekültügyben is. A Bizottságnak a jelenleg hatályos uniós menekültügyi eszközök módosításáról szóló 2008. és 2009. évi javaslatai kitérnek többek között azokra a kulcsfontosságú területekre, amelyeken a nemekre jellemző szempontokat jobban figyelembe kell venni. Főbb tevékenységek A Bizottság a következőket kívánja tenni: - Az egész EU-ra kiterjedő, a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelmet célzó stratégiát fog elfogadni, melynek célja többek között, hogy az EU hatáskörén belül valamennyi megfelelő eszköz révén – beleértve a büntetőjogi intézkedéseket is – véget vessen a női nemi szervek csonkításának; a stratégiát a nőkkel szembeni erőszak elleni, európai szintű figyelemfelhívó kampány egészíti majd ki. - Biztosítja, hogy az uniós menekültügyi jogalkotás figyelembe vegye a nemek közötti egyenlőség szempontjait. Az európai menekültügyi támogató hivatal keretén belül, valamint az Európai Menekültügyi Alapból nyújtott támogatásokkal támogatja a nemekhez kötött képzéseket és legjobb gyakorlatokat. - A nők egészségi állapotáról szóló 2010. évi jelentést követően jelentést készít a férfiak egészségi állapotáról is. 5. A nemek közötti egyenlőség a külpolitikában A nemek közötti egyenlőség Európai Unión belüli előmozdítására vonatkozó uniós politika szorosan összefügg az EU harmadik országokban végzett munkájával. Az EU külpolitikai tevékenységei keretében valamennyi vonatkozó szakpolitikán keresztül szerte a világon jelentős hatást képes gyakorolni a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepvállalásának erősítésére. A tagjelölt országoknak maradéktalanul azonosulniuk kell a nők és férfiak közötti egyenlőség alapelvével. Az e téren meglévő uniós jogszabályok átültetésének, végrehajtásának és érvényesítésének figyelemmel kísérése továbbra is a bővítési folyamat egyik prioritása, amelyhez az EU pénzügyi támogatást nyújt. Az európai szomszédságpolitikán belül az EU támogatja a partnerországoknak a nemek közötti egyenlőségre irányuló erőfeszítéseit. Az európai szomszédságpolitikai cselekvési tervek közös megállapodással létrejött reformprioritási ütemtervet tartalmaznak, valamint a partnerországok azon elkötelezettségét, hogy a vonatkozó kérdésekről párbeszédet folytassanak, valamint politikai és jogszabályi reformokat hajtsanak végre. Az EU továbbra is a millenniumi fejlesztési célok mielőbbi megvalósítása mellett kötelezi el magát, valamint amellett, hogy a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben (2010–2015) című európai uniós cselekvési tervvel[24] összhangban elősegítse a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményben rögzített normák megvalósítását, valamint a pekingi cselekvési platform és a kairói cselekvési program célkitűzéseinek megvalósítását. A nők és lányok elleni erőszakról , valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló európai uniós iránymutatások utat mutatnak a politikai párbeszédekhez és intézkedésekhez, valamint adott esetben a nők elleni jogsértések konkrét eseteihez. Fejlesztési politikái keretében az EU továbbra is előmozdítja a nemek közötti egyenlőséget és a nők szerepvállalását[25]. Az EU a nemek közötti egyenlőség terén aktívan együtt fog működni olyan nemzetközi szervezetekkel , mint például az ILO, az OECD, az ENSZ és az Afrikai Unió, annak érdekében, hogy szinergiákat hozzon létre, és erősítse a nők szerepvállalását. Együttműködik a nők szerephez juttatásának kérdésével foglalkozó új ENSZ-szervezettel (UN WOMEN) is, és támogatja a civil társadalom bevonását, a kapacitásépítést, valamint a nemek közötti egyenlőségről és a nők szerepvállalásáról szóló felvilágosító tevékenységeket. Az EU továbbá kész arra, hogy konfliktusok idején, valamint az azokat követő időszakban védelmet nyújtson a nők számára, valamint biztosítsa, hogy a nők teljes mértékben részt vegyenek a konfliktusmegelőzésben, a béketeremtésben és az újjáépítési folyamatokban. Az EU elkötelezi magát az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 1325. és 1820. sz. határozatának EU általi végrehajtására vonatkozó átfogó megközelítés aktív végrehajtása mellett. A nemekhez fűződő szempontokat jobban figyelembe fogja venni a humanitárius segítségnyújtási intézkedéseknél is[26]. A fenntartható fejlődés tágabb keretének részeként az EU kereskedelmi politikájába is beépíti a nemek közötti egyenlőség elvét, és ösztönöz a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkaügyi normáinak és a tisztességes munkára vonatkozó menetrendjének hatékony végrehajtására, többek között a megkülönböztetés tilalmának a preferenciális kereskedelmi megállapodásokba való felvétele által. A nemek közötti egyenlőség kérdésére azok a fenntarthatósági hatásvizsgálatok is kitérnek, amelyeket a tárgyaló felek számára készítenek iránymutatásként a kereskedelmi tárgyalásokhoz. Főbb tevékenységek A Bizottság a következőket kívánja tenni: - Figyelemmel kíséri és támogatja az EU-hoz való csatlakozás koppenhágai kritériumainak betartását a nők és férfiak egyenlő bánásmódját illetően, valamint segítséget nyújt a nyugat-balkáni országoknak és Törökországnak a vonatkozó jogszabályok átültetésében és érvényesítésében. - Megvalósítja a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben című európai uniós cselekvési tervet (2010–2015). - Továbbra is ösztönzi az európai szomszédságpolitikában részt vevő partnerországokat a nemek közötti egyenlőség előmozdítására a szokásos politikai párbeszédek, tapasztalatcsere és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz keretében nyújtott támogatási lehetőségek kiaknázása révén. - Jobban figyelembe fogja venni a nemekhez fűződő szempontokat az uniós humanitárius segítségnyújtási intézkedéseknél. 6. Horizontális kérdések 6.1. Nemi szerepek A merev nemi szerepek gátolhatják az egyéni döntéseket, és korlátozhatják a nők és a férfiak potenciálját egyaránt. A megkülönböztetésmentes nemi szerepek előmozdítása ezért az élet valamennyi területén – például az oktatásban, a pályaválasztásban, a foglalkoztatásban vagy a sportban – elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség megvalósításához. A nemek közötti egyenlőség csak a férfiak aktív hozzájárulásával, támogatásával és részvételével valósulhat meg; a politikai intézkedéseknek olyan, nemekhez fűződő kérdésekkel is foglalkozniuk kell, amelyek a fiatal fiúkat/ férfiakat érintik, mint például az alacsony szintű írni-olvasni tudás, korai iskolaelhagyás és foglalkozás-egészségügy. 6.2. Jogalkotás Az EU már hosszú ideje rendelkezik a foglalkoztatás és a mindennapi élet egyéb területein egyaránt előforduló, nemen alapuló megkülönböztetés elleni jogszabályokkal. A közelmúltban végrehajtott egyszerűsítés és korszerűsítés révén ezek a jogszabályok érthetőbbé váltak, és jobban lépést tudnak tartani a társadalmi változásokkal. A 2006-ban átdolgozott irányelv[27], valamint a szülői szabadságról[28] és az önálló vállalkozókról[29] szóló 2010. évi irányelv e módosítások mérföldköveinek tekinthetők. A hatékony jogi kerethez figyelemmel kísérésre, érvényesítésre, rendszeres értékelésre és frissítésre van szükség, emellett pedig folyamatos párbeszédet kell folytatni a gazdasági szereplőkkel, a szociális partnerekkel, az egyenlőséggel foglalkozó szervekkel és a civil társadalom képviselőivel annak biztosítása érdekében, hogy a jogalkotás elérje célját. Az egyenlőséggel foglalkozó nemzeti szervek, amelyek segítséget nyújtanak az áldozatoknak, kiállnak jogaikért, és előreviszik a kutatásokat, lényeges szerepet játszanak a jogszabályok gyakorlati alkalmazásában; az áldozatok védelme szempontjából pedig ugyanilyen fontosak az őket védelmező egyesületeket és szakszervezeteket illető jogok. Ezzel összefüggésben a Bizottság átfogó tanulmányba kezdett a 27 tagállam egyenlőséggel foglalkozó szerveinek működéséről, valamint általános tanulmányt készít az e téren történő igazságszolgáltatási lehetőségekről is. Ezenkívül a 2004/113/EK irányelv alapján létrehozott, a biztosításhoz és a kapcsolódó pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén történő, nemen alapuló megkülönböztetéssel foglalkozó fórum tanácskozásai a biztosítási gyakorlatokról, illetve az oktatás területén való esetleges, nemen alapuló megkülönböztetésről készített két mélyreható tanulmány eredményeivel együtt be fognak kerülni az irányelv végrehajtásáról szóló legközelebbi jelentésbe. A két vagy több alapon történő megkülönböztetés – pl. a koron és nemen alapuló megkülönböztetés az idősebb korú álláskereső nők esetében – súlyos következményeivel is foglalkozni kell a vonatkozó jogszabály, valamint az EUMSz. 19. cikkében szereplő, egyéb okok miatti megkülönböztetés elleni védelmet nyújtó jogszabály végrehajtása révén. A Bizottság foglalkozik továbbá a nemi identitással összefüggő, nemen alapuló egyedi kérdésekkel is. 6.3. A nemek közötti egyenlőség érvényesítésének irányítása és eszközei A nemek közötti egyenlőség terén aktív különböző intézményekkel és érdekelt felekkel – köztük a tagállamok kormányaival, az Európai Parlamenttel, a szociális partnereket összefogó szervezetekkel, a civil társadalommal, az egyenlőséggel foglalkozó szervekkel, nemzetközi szervezetekkel és uniós ügynökségekkel – való fokozottabb együttműködés elengedhetetlen az előrehaladás biztosításához. A nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló éves jelentése alapján – amely minden évben egy-egy kiemelt témára összpontosít, és bemutatja a tagállami gyakorlatokat – a Bizottság magas szintű, évente sorra kerülő párbeszédet kíván bevezetni a nemek közötti egyenlőségről az Európai Parlament, a tanácsi elnökségek és olyan főbb érdekelt felek részvételével, mint az európai szociális partnerek és a civil társadalom. E párbeszéd célja helyzetfelmérést készíteni a stratégia végrehajtása terén elért előrelépésekről. A tagállamok kormányaival való szoros együttműködés továbbra is a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésével foglalkozó magas szintű csoport keretén belül zajlik. A Bizottság a vonatkozó szakpolitikákat és jogszabályi kezdeményezéseket illetően ezután is konzultálni fog a tagállamok képviselőiből, az európai szociális partnerekből és a civil társadalom képviselőiből álló tanácsadó bizottsággal. Fokozza továbbá a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét valamennyi, a stratégiával összefüggő területen. A Bizottság ezentúl is szorosan együtt fog működni az európai szociális partnerekkel és a civil társadalmat képviselő szervezetekkel. A nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése – a Bizottság politikaalkotásának szerves részeként – beépül a hatásvizsgálatba és az értékelési folyamatba is. A Bizottság ki fogja bővíteni a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó tudásalapot. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozása várhatóan jelentős lendületet ad majd. Munkaprogramja keretében az intézet segít a Bizottságnak és a tagállamoknak azon uniós szintű mutatókról szóló jelentés elkészítésében, amelyeket a pekingi cselekvési platform alapján állapítottak meg a különösen problémás területeken. Amennyiben szükség van rá, további mutatók (pl. a nők és a természet témájához) kidolgozásában is segítséget nyújt majd. A Bizottság továbbra is folytatja a nemek közötti egyenlőség politikája iránti figyelemfelkeltő tevékenységét, és e politika előnyeinek népszerűsítését. Például további linkek hozzáadása és az előrelépésekről szóló hírek frissítése révén javítani fogja a nemek közötti egyenlőségről szóló weboldalát. Az EU következő többéves pénzügyi keretét 2011 első felében terjesztik elő. Ez a keret 2013 után fog támogatást nyújtani a stratégiában előirányzott tevékenységek végrehajtásához. Ezenkívül a nemek közötti egyenlőség kérdéseinek a jelenlegi programokba (2007–2013) való jobb integrálása szilárd alapot fog teremteni, amellyel biztosítható, hogy a következő programok kialakításánál a nemi perspektívát is megfelelően figyelembe vegyék úgy, hogy ezek a programok a nők és férfiak helyzetének megbízható értékelésére épülhessenek. Főbb tevékenységek A Bizottság a következőket kívánja tenni: - Megvizsgálja, milyen szerepük van a férfiaknak a nemek közötti egyenlőség tekintetében; támogatja a nemi szerepekre vonatkozóan bevált gyakorlatokat az ifjúságpolitika, oktatás, kultúra és sport területén. - Figyelemmel kíséri az egyenlő bánásmódról szóló uniós jogszabályok végrehajtását, különös hangsúlyt fektetve a 2004/113/EK és a 2006/54/EK irányelvre. Nyomon követi, hogy milyen mértékben vették figyelembe a nemi szempontokat a megkülönböztetést tiltó irányelvek alkalmazásakor. - A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézet támogatásával előmozdítja a pekingi cselekvési platform végrehajtását, beleértve mutatók kidolgozását és azok frissítését is. - Éves jelentést terjeszt elő a nemek közötti egyenlőség terén, különösen a stratégiában szereplő területeken elért haladásról; e jelentést majd egy magas szintű, évente sorra kerülő párbeszéd követ a nemek közötti egyenlőségről a Parlament, a Bizottság, a tagállamok és a főbb érdekelt felek részvételével. - [1] A Tanács következtetései a nemek közötti egyenlőségről: a növekedés és foglalkoztatás megerősítése, az EPSCO-Tanács 2980. ülése, 2009.11.30. [2] COM(2010) 2020. [3] Az EUSz. 2. és 3. cikke, az EUMSz. 8. cikke. [4] HL C 303., 2007.12.14., 1. o., 23. cikk. [5] COM(2010) 78. [6] Az Európai Tanács márciusi következtetései, 2006. 7775/1/06. [7] A 2000. évi 57,3 %-ról 2009-re 62,5 %-ra emelkedett (20-64 év közötti korosztály). [8] Lásd mindenekelőtt a 7. számú foglalkoztatási iránymutatást, tanácsi dokumentum 10907/10. 2010.6.9. [9] COM(2008)635 végleges, a Tanács 2010/18/EU irányelve (2010. március 18.) a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról, HL L 68/13.; Az Európai Parlament és a Tanács 2010/41/EU irányelve (2010. július 7.) az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 180., 2010.7.15. [10] 2008. évi munkaerő-felmérés. [11] Lásd a 9. lábjegyzetet. [12] Lásd még a 8. számú foglalkoztatási iránymutatást. [13] COM(2010) 477 [14] A Tanács és a tagállamok kormányainak képviselői által elfogadott következtetések az integrációról mint a fejlődés és a társadalmi kohézió motorjáról, 10307/10, 2010.6.3. [15] Lásd még a 10. számú foglalkoztatási iránymutatást. [16] Észtország (2007) kivételével valamennyi adat 2008-ból származik. [17] Lásd még a 7. számú foglalkoztatási iránymutatást. [18] http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=762&langId=hu&furtherPubs=yes [19] Egyetemi tanárok, A fokozat (Lásd a 2009-es adatokat). [20] A Bizottság 2000/407/EK határozata (2000. június 19.). [21] Európa Tanács, Combating violence against women: Stocktaking study on the measures and actions taken in Council of Europe member states (2006) (Küzdelem a nők elleni erőszak ellen: számvetés az Európa Tanács tagállamaiban hozott intézkedésekről). [22] Az Európai Parlament állásfoglalása (2009.3.24.) a női nemi szervek megcsonkítása elleni küzdelemről. [23] COM(2010) 171. [24] Melléklet a millenniumi fejlesztési célokról szóló tanácsi következtetésekhez az ENSZ-közgyűlés New York-i és azon túli plenáris üléseihez. [25] Lásd az előző lábjegyzetet. [26] Nevezetesen a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus tekintetében, HL C 25., 2008.1.30., 1. o. [27] 2006/54/EK. [28] 2010/18/EK. [29] Lásd a 9. lábjegyzetet.