52010DC0450

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.9.23.

COM(2010) 450 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Kilencedik közlemény a 97/36/EK irányelvvel és a 2007/65/EK irányelvvel módosított 89/552/EGK irányelv 4. és 5. cikkének a 2007–2008. évi időszak tekintetében történő alkalmazásáról(Az európai és független audiovizuális alkotások előmozdítása)

SEC(2010) 995

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Kilencedik közlemény a 97/36/EK irányelvvel és a 2007/65/EK irányelvvel módosított 89/552/EGK irányelv 4. és 5. cikkének a 2007–2008. évi időszak tekintetében történő alkalmazásáról(Az európai és független audiovizuális alkotások előmozdítása)

BEVEZETÉS

Ez a közlemény az 1997. június 30-i 97/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel[1], valamint a 2007. december 11-i 2007/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel[2] ( Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv ) módosított, a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 1989. október 3-i 89/552/EGK tanácsi irányelv[3] (a „határok nélküli televíziózásról” szóló irányelv, a továbbiakban: az irányelv)[4] 4. cikkének (3) bekezdése alapján készült. E közleményében a Bizottság az irányelv elfogadása óta immár kilencedik alkalommal tesz jelentést a 4. és 5. cikk alkalmazásáról, ezúttal a 2007–2008. évekre vonatkozóan. Alapját a tagállamok azon statisztikai kimutatásai képezik, amelyek az említett cikkek által meghatározott arányok teljesülésére vonatkoznak a tagállami joghatóság alá tartozó televíziós csatornák tekintetében. A közlemény a Bizottságnak a szóban forgó előírások alkalmazásáról alkotott véleményét, valamint a tagállami jelentésekből levonandó fontosabb következtetéseket tartalmazza.

E kétévenként esedékes jelentéstételnek kettős célja van. Az irányelv 4. cikkének (3) bekezdése szerint az egyik a tagállamok statisztikai kimutatásainak ismertetése e közlemény révén a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával. A másik cél azt megvizsgálni, hogy a tagállamok megfelelően alkalmazták-e az európai alkotások és a független produkciók előmozdítását célzó intézkedéseket.

E jelentéstételi gyakorlathoz a Bizottság minden tagállam számára eljuttatta az Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézet MAVISE adatbázisából[5] származó csatornák egy előre meghatározott listáját. A cél egy egységes alap használata volt annak érdekében, hogy a tagállamok által nyújtott statisztikai adatok egységesebbek és összehasonlíthatóbbak legyenek. Az irányelv rendelkezéseivel összhangban a követelmény a következő csatornákra nem vonatkozik: a helyi csatornákra (az irányelv 9. cikke), mivel azok nem tartoznak a 4. és 5. cikk hatálya alá, a kizárólag a tagállamok nyelveitől eltérő nyelven műsort sugárzó csatornákra (a 97/36/EK irányelv (29) preambulumbekezdése), valamint a kizárólag az EU területén kívüli vételre szánt, az EU-ban nem fogható csatornákra (az irányelv 2. cikkének (6) bekezdése). A korábbi jelentéshez hasonlóan egy adott tagállam joghatósága alá tartozó összes csatornát a nézettségtől függetlenül kellett figyelembe venni. Az e közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum háttérdokumentumaiban részletes kiegészítő információk találhatók.

Első ízben tett eleget az Európai Unióhoz 2007. január 1-jén csatlakozó és a 2005–2006. évre önkéntes alapon már statisztikai adatokat szolgáltató Bulgária és Románia a 4. és 5. cikk alkalmazásáról szóló jelentéstételi kötelezettségének a 2007–2008-as időszakban. Ezért ez az első alkalom, hogy e közlemény mind a 27 tagállam kötelező jelentéseit is tartalmazza.

A BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYE A 4. ÉS AZ 5. CIKK ALKALMAZÁSÁRÓL

Általános megjegyzések

A 4. és az 5. cikk az európai audiovizuális piac összefüggésében

A vizsgált időszakban az európai audiovizuális piac a 2005–2006-ban már megállapított felfelé ívelő tendenciát követte. A műsorszolgáltatók és csatornák száma évről-évre növekszik, különösen a digitális technológiára való átállás eredményeként, ami az új platformok kialakulásának és a szűk területre szakosodott csatornák nagy számának kedvez. E jelenség a nézettségi arány egyre fokozódó megosztásához vezetett, amelyet már a nyolcadik közlemény[6] is hangsúlyozott. Az Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézet által közölt adatok szerint az EU 27 tagállamában a csatornák száma 17,8%-os növekedést mutatott: a csatornák száma a 2006-os 5 151-ről 2008-ra 6 067-re emelkedett. A nemzeti lefedettséggel rendelkező csatornák száma a 2006. évi 1967-ről 2008-ra 2702-re emelkedett, ami 37,36%-os növekedést jelent.

Ugyanebben az időszakban a tagállami jelentésekben szereplő lefedett csatornák teljes számának növekedése[7] felülmúlta a piacon feljegyzett növekedés arányát: számuk 2006-ban 1 107-ről (EU-27[8]) 1 590-re nőtt 2007-ben és 1 679-re 2008-ban. A 2008-as adat így 51,6%-os növekedési arányt jelent a 2006. évi adathoz képest.

Ez a piacon rögzített növekedési arány és a lefedett csatornák számában bekövetkezett növekedési arány közötti különbség annak tulajdonítható, hogy a csatornák előre meghatározott listáját használják, amely átfogóbb munkaalapot teremt, mint a korábbi referenciaidőszakokban alkalmazott felsorolás.

A tagállamok végrehajtási és nyomonkövetési módszerei

A nyomon követés módszertana nem összehangolt és a tagállamok között lényeges különbségeket mutat. A korábbi jelentésekhez hasonlóan a legtöbb tagállamban a műsorszolgáltatók benyújtják az illetékes hatóságoknak az adatokat. Egyes tagállamokban a begyűjtött adatokat a nemzeti hatóságok vagy magánkézben lévő kutatóintézetek elemzik. Egy esetben az adatok az illetékes hatóság adatbázisán keresztül a napi műsorok ellenőrzéséből származnak. A módszerek az érintett műsorszolgáltatók típusa szerint is különbözhetnek (közérdekű műsorok vagy kereskedelmi műsorok szolgáltatói). A nyomon követés történhet mintavétel vagy a teljes sugárzási idő alapján. Egy országban[9] a statisztikai adatok begyűjtése a földi továbbítással sugárzó csatornákra korlátozódik, mert a jogszabályok nem teszik lehetővé a nemzeti hatóságok számára, hogy a csatornák más kategóriájától kérjenek adatokat.

Érdemes megjegyezni, hogy 2008-ban (Portugáliában) egy nemzeti hatóság azáltal javította nyomonkövetési módszereit, hogy felhagyott a mintavétellel, és az egész éven át zajló műsorszolgáltatás teljes mennyiségét vette figyelembe a csatornák teljesítményének értékelése céljából.

Az előre meghatározott listának erre a jelentéstételi gyakorlatra történő használata azt jelentette, hogy majdnem minden tagállamban szükséges volt tisztázni, miért töröltek a nemzeti hatóságok számos csatornát a listáról. Az irányelv 4. és 5. cikke végrehajtásának nyomon követéséről szóló bizottsági iránymutatásoknak megfelelően feltüntették a különböző csatornák kategóriáihoz rendelt bánásmódot[10]. Két konkrét esetben[11] a Bizottság hivatalosan is megismételte, hogy az irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében előírt jelentéstételi kötelezettség az érintett tagállam joghatósága alá tartozó „összes televíziós programot” érinti, kivéve a 4. cikk (1) bekezdésében kifejezetten említett esetekben[12].

Összességében kissé csökkent a valamennyi lefedett csatornára vonatkozó adatokat tartalmazó nemzeti jelentések száma: 2007-ben a 25 jelentésből 12[13] nyújtott európai alkotásokat érintő statisztikai adatokat minden csatorna tekintetében, 2008-ban pedig 11 jelentés[14], összehasonlítva a megelőző referenciaidőszak 14 jelentésével a 25-ből. Számottevőbb a növekedés azon csatornák számában, amelyekre vonatkozóan nem közöltek adatokat azokban a tagállamokban, amelyeknél nem került sor teljes körű adatszolgáltatásra. A nyolcadik közlemény szerint 2005-ben a Cseh Köztársaságban 13 csatornára és 2006-ban Olaszországban 10 csatornára vonatkozóan nem közölték az európai alkotásokról szóló adatokat. A referenciaidőszakban az európai alkotásokról szóló adatok hiányoztak Olaszországban 2007-ben 97 csatornára (2008-ban 83 csatornára), Németországban 2007-ben és 2008-ban 47 csatornára, valamint Franciaországban 2007-ben 34 csatornára (2008-ban 35 csatornára) vonatkozóan. Ez a tendencia annak tulajdonítható, hogy számos kis csatorna jelent meg a piacon, megnehezítve az adatgyűjtést, továbbá az sem előnyös, hogy a csatornák előre meghatározott listáját használják.

A tagállamok közötti eltérések egyéb elemei is azonosíthatóak az irányelv 4. és 5. cikkének alkalmazásában. A nyolcadik közleményben már hangsúlyoztuk, hogy az irányelv 5. cikke szerinti független alkotások számára fenntartott minimális arány vonatkozhat mind a csatornák sugárzási idejére, mind pedig a műsorkészítés költségvetésére[15]. A számítás alapja is különbözhet a csatorna típusától függően[16]. Számos tagállam részletesebb és szigorúbb szabályokat hozott (vagy valamennyi vagy kizárólag közszolgálati műsorszolgáltató tekintetében), az irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott lehetőséget kihasználva.

A rugalmassághatár, amelyet az irányelv engedélyez annak végrehajtására, megnehezíti, hogy a nemzeti adatokat teljesen összehasonlítható módon lehessen mérni. Ennek ellenére a Bizottság az e közleményben ismertetett eredmények alapján megbízható következtetéseket tud levonni a nemzeti jelentésekből a 4. és 5. cikknek az EU szintjén történő alkalmazására vonatkozóan.

Az elemzés és az értékelés eszközei

Az irányelv 4. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottság biztosítja a 4. és az 5. cikk alkalmazását a Szerződés rendelkezéseivel összhangban. Elkészült egy iránymutatásokat tartalmazó dokumentum, hogy könnyebb legyen a tagállamok számára teljesíteni a nyomonkövetési és jelentéstételi kötelezettségüket[17]. Ez a dokumentum számos feltételt határoz meg, és bizonyos fogalmakat is tisztáz. Ezen túlmenően a Bizottság néhány új mutatószámot[18] is meghatározott, amelyek objektív viszonyítási eszközt nyújtva a tagállamok statisztikai adatainak értelmezését segítik.

A 4. cikk alkalmazása

Ebben a szakaszban azt elemezzük, miként felelnek meg a tagállamok azon műsorszolgáltatással kapcsolatos kötelezettségüknek, amely szerint ahol megvalósítható és megfelelő eszközök állnak rendelkezésre, a műsorszolgáltatóknak adásidejük többségi hányadát fenn kell tartaniuk az európai alkotások számára az irányelv 4. cikkében előírtak szerint.

Az európai alkotások számára az összes számba vett csatornán fenntartott adásidő uniós átlaga valamennyi tagállam figyelembevételével 2007-ben 62,64%, 2008-ban 63,21% volt, ami a referenciaidőszakban 0,57 százalékpontos növekedést jelent[19]. Noha a megelőző jelentéstételi időszakban felfelé ívelő trend volt tapasztalható, az európai alkotások számára fenntartott közvetítési idő átlagos aránya ugyanarra a 63,21%-os szintre esett vissza, mint 2005-ben. A középtávú tendencia alakulása (2004[20]–2008) viszonylag stabilnak mondható, csekély, mindössze -0,12 százalékpontos csökkenéssel a 2004-ben elért (63,52%) és a 2008-ban elért (63,40%) átlag között.

Ha figyelembe vesszük a tagállamok három különböző csoportját[21], az eredmények az alábbiak: a 15 tagállam által közölt átlagok a négyéves időszakra vonatkozóan emelkedő tendenciát mutatnak (2008-ban 64,19%, 2005-ben pedig 63,10%, amely 1,09 százalékpontos növekedést jelent), miközben az EU-10 által feljegyzett átlagokban -2,04 százalékpontos csökkenés következett be ugyanezen időszakban (2008-ban 62,11%, szemben a 2005. év 64,15%-ával). Az EU-hoz 2007-ben csatlakozó két új tagállam (Bulgária és Románia) a korábbi időszakhoz képest az európai alkotások átlagában bekövetkezett növekedésről számolt be: 2008-ban 61,40%, szemben a 2005. év 59,40%-ával (2 százalékpont). Tekintettel arra, hogy nemrégiben történt e két ország csatlakozása, teljesítményük dicséretre méltó és megerősíti, hogy az irányelv rendszerébe való teljes integrációjuk eddig akadálymentesen zajlott az európai alkotások előmozdítását illetően. Ezért a 2005–2008-as időszakban az adatok viszonylag stabilak maradtak és jóval felülmúlták a 4. cikk által előírt 50%-os küszöböt.

Ami az egyes tagállamokat illeti, a referenciaidőszakban az európai alkotásokra fenntartott műsoridő átlagos aránya 2007-ben 27,90% (Ciprus) és 85,00% (Lengyelország), 2008-ban pedig 30,00% (Ciprus) és 83,11% (Lengyelország) között mozgott. Ugyanebben az időszakban a közvetítési idő átlagos arányában bekövetkezett növekedés tekintetében tizennégy tagállamban növekvő, tizenegyben csökkenő tendencia figyelhető meg, kettőben pedig változatlan maradt. Középtávon – a 2008. év eredményeit a 2005. év adataival összehasonlítva – 16 tagállamban figyelhető meg növekedés, noha a legtöbb esetben viszonylag szerény ez a növekedés (5%-kal egyenlő vagy attól alacsonyabb 11 tagállamban). Másfelől 11 tagállamban csökkenés volt tapasztalható (8 tagállamban kevesebb mint 10%-os csökkenés). Az elmúlt négyéves időszakban (2005–2008) az európai alkotásokra szánt közvetítési időben megmutatkozó tendenciákat diagramokban ábrázoltuk minden egyes tagállamra lebontva[22].

2007-ben és 2008-ban a megfelelési arányok valamennyi, a tagállami jelentésekbe bevont csatorna tekintetében 12,5% (Ciprus) és 100% (Észtország) között váltakoztak. A referenciaidőszakban a megfelelési arány 12 tagállamban nőtt, kilencben változatlan maradt és további hatban pedig csökkent. Érdemes megjegyezni, hogy a megfelelési arány nem pusztán a csatornák teljesítményét vagy annak hiányát tükrözi a 4. cikkben előírt európai alkotásokra fenntartott arányok tekintetében, hanem a közölt, illetve nem közölt adatok szintjét is[23].

Három tagállamnak[24] nehézségekkel kellett szembenéznie az európai alkotások előírt arányának elérése terén, noha mindhárom esetben a legrosszabb eredményeket 2007-ben érték el, amelyeket – jóllehet két esetben igen csekély mértékű – javuló tendencia követett 2008-ban. Két tagállam[25] a korábbi referenciaidőszak két évének egyikében nem érte el az európai alkotások kívánt arányát. A Bizottság ösztönzi az érintett tagállamokat, hogy támogassák a joghatóságuk alá tartozó csatornák azon erőfeszítéseit, amelyek teljesítményük javítására és az elkövetkező évekbeni folyamatos növekedés elérésére irányulnak.

Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az összteljesítmény a korábbihoz képest viszonylag stabil maradt a referenciaidőszakban, ami azt bizonyítja, hogy a 4. cikket EU-szerte általánosan megfelelően alkalmazzák. Tény, hogy az EU-10-ben csökkenő tendencia figyelhető meg a 2007–2008-as időszakban, ami a nemrégiben létrehozott, alacsony nézettségű speciális csatornák magas számával is magyarázható, amelyeknek átállási időszakra van szükségük ahhoz, hogy elérjék az európai alkotások kívánt arányát. A tagállamoknak azonban szigorúan nyomon kell követniük a joghatóságuk alá tartozó valamennyi csatorna teljesítményét és ösztönözniük kell azokat a 4. cikkben előírt európai alkotások arányának elérésére.

Az 5. cikk alkalmazása

E közlemény második része az európai szinten elért eredményeket mutatja be az irányelv 5. cikkében előírt, a független producerek által előállított európai művek (független produkciók) arányának tekintetében.

A független produkciók számára az összes számba vett csatornán fenntartott adásidő uniós átlaga valamennyi tagállam figyelembevételével 2007-ben 35,26%, 2008-ban 34,90% volt, ami a vizsgált időszakban -0,36 százalékpontos csökkenést jelent. E kismértékű csökkenést egy 2003 óta tapasztalható, növekvő tendencia követ. Ha figyelembe vesszük a 2005–2008. közötti négyéves időszakot[26], a 2008-ban elért átlag -0,83 százalékpontos csökkenést mutat a 2005-ben elért átlaghoz képest. A tagállamoknak ezért ösztönözniük kell a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatóikat, hogy növeljék a független produkciók adásidejét annak érdekében, hogy legalább a korábbi referenciaidőszakban elért szintet teljesítsék.

A 2007–2008-as időszakban 13 tagállam fejlődést tapasztalt, míg 14 további tagállamban negatív irányban történt elmozdulás. A referenciaidőszakban valamennyi tagállam elérte a független produkciók 10%-os alsó határát. A korábbi referenciaidőszakban[27] egy tagállam nem érte el ezt a küszöböt. A 2005–2008. közötti négyéves időszakban nyolc tagállamban 1,40%-tól (Egyesült Királyság) 32,20%-ig (Ciprus) terjedően mutatkozott növekedés. A teljes időszakot vizsgálva a 2005-ös adathoz képest 19 tagállamban csökkenés következett be, -0,20%-tól (Portugália) -16,80%-ig (Svédország). A 2005-ös adatokhoz képest a független produkciók 2008-ban rögzített aránya az EU-15 átlagában -4,36 százalékpontos csökkenést, az EU-10 átlagában 4,56 százalékpontos növekedést, Bulgária és Románia esetében pedig -1,35 százalékpontos visszaesést jelent. Az EU-10 által 2008-ban feljegyzett átlag (35,10%) nem tér el nagymértékben az ugyanezen évben az EU-15 által elért szinttől (36,02%).

A megfelelési arány uniós átlaga az összes tagállam összes csatornáját figyelembe véve 2007-ben 70,39% és 2008-ban 72,35% volt. Ezzel négy év alatt az EU-25 megfelelési aránya[28] 2005-től 2008-ig -1,06 százalékponttal csökkent. A 2004. év eredményeivel összehasonlítva a visszaesés mértéke -7,06 százalékpont volt. Ezek a csökkenést mutató adatok részben annak tudhatók be, hogy a referenciaidőszakban megnövekedett a csatornák száma, valamint számos adatot nem közöltek a független produkciók közvetítéséről[29].

Az egyes tagállamok csatornáinak átlagos megfelelési arányszáma 2007-ben 35,13% (Bulgária) és 100% (négy tagállam: Észtország, Litvánia, Luxemburg és Málta), 2008-ban 35,12% (Olaszország) és 100% (három tagállam: Észtország, Litvánia és Málta) között mozgott. A referenciaidőszakban az átlagos megfelelési arány tíz tagállamban nőtt, nyolcban változatlan maradt, további kilencben pedig csökkent. Az EU-10 2007-ben 78,67%-os és 2008-ban 83,30%-os átlagos megfelelési aránya magasabb volt, mint az EU-15 által 2007-ben elért 68,92%-os és a 2008. évi 69,24%-os arány, ami bizonyítja, hogy az EU-10 tagállamai sikeresen végrehajtják az 5. cikket.

A független producerek által gyártott újabb keletű európai alkotások (az újabb keletű alkotások[30]) tekintetében meghatározott arány uniós átlagban 2007-ben valamennyi európai alkotás 62,99%-a, 2008-ban pedig 63,88%-a volt, ami a vizsgált időszakban 0,89 százalékpontos enyhe növekedést jelent. A 2005-ben elért átlaghoz képest [31] (68,75%) azonban a 2008-ban elért átlag -4,87 százalékpontos csökkenést mutat. Középtávon az adatok folyamatosan lefelé ívelő tendenciát mutatnak; az EU-25-ben 2008-ban 64,88%-os átlag[32] -4,21 százalékpontos csökkenéssel a 2004-ban elért eredményhez képest (69,09%). Ezt a csökkenő tendenciát kell összehasonlítani a nyolcadik közleményben közölt 4,97 százalékpontos növekedéssel a 2001-től 2006-ig tartó időszakra vonatkozóan. Ha figyelembe vesszük a 2005–2008. közötti időszakot, a 2008-ban az EU-10 által az újabb keletű alkotások vonatkozásában elért átlag (65,39%) -6,90 százalékpontos csökkenést mutat a 2005-ben elért adathoz (72,29%) képest. Az EU-15 csoport átlaga alacsonyabb volt az EU-10 csoport átlagánál, 2008-ban (64,53%) és 2005-ben (66,23%) egyaránt, a 2005–2008. között feljegyzett csökkenés azonban csekélyebb mértékű (-1,69%) volt az EU-10 átlagánál. Az EU-10 által elért eredmények ezért ismételten megerősítik, hogy az 5. cikk végrehajtása sikeresen lezajlott ezekben az országokban, jóllehet nagyobb erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy az észrevehetően lefelé ívelő tendencia ellentétes irányba mozduljon el, még az EU-15-ben is.

Bulgária és Románia rendkívül jó teljesítményt nyújtott (2007-ben 56,7%-os és 2008-ban 51,35%-os átlag) a vizsgált időszakban, ami azt igazolja, hogy integrációjuk zökkenőmentesen lebonyolódott az 5. cikk által létrehozott rendszerbe.

A fenti adatok arra engednek következtetni, hogy az irányelv 5. cikkének követelményei a független alkotásokra szánt adásidő – s benne az újabb keletű alkotások számára fenntartott megfelelő adásidőhányad – tekintetében megfelelően teljesülnek uniós szinten, noha a 2005-ben elért szinthez képest csökkenő tendencia volt megfigyelhető. A tagállamokat ezért felkérjük annak nyomon követésére, hogy a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók alkalmazzák-e az 5. cikket, és ösztönözzék, hogy pozitív irányú fejlődés legyen tapasztalható az európai független produkciók és az újabb keletű alkotások adásidejének vonatkozásában.

KÖVETKEZTETÉS

A tagállamok által rendelkezésre bocsátott statisztikai kimutatások szerint a jelenlegi referenciaidőszakban az európai alkotások részaránya uniós szinten igen csekély mértékben nőtt. A 2005–2008-as időszakban stabil eredmények születtek, noha 2005 és 2007 között néhány változás is bekövetkezett (felfelé ívelő tendencia, amelyet 2007-ben csökkenés követett). 2008-ban azonban ugyanarra a szintre került az európai alkotásokra szánt idő aránya, mint 2005-ben (63,2% az EU-27-ben). A stabilizálódás meglehetősen magas szinten történt, jóval a 4. cikkben előírt arány felett. Ezen túlmenően ez az eredmény úgy értelmezendő, hogy folyamatosan növekedett a csatornák száma a piacon, s kis speciális csatornák bukkantak fel, amelyeknek működésük kezdeti időpontjától fogva nem volt könnyű az európai alkotások előírt arányára vonatkozó feltételt teljesíteni. Ezt a már a nyolcadik közleményben is hangsúlyozott szempontot fontos figyelembe venni az összteljesítmény értékelésekor az európai alkotások EU-n belüli időzítése vonatkozásában a jelenlegi referenciaidőszakban.

Habár általánosan elmondható, hogy kielégítő a helyzet, azért van még javítanivaló. Először is annak a három tagállamnak, amely 2007-ben és 2008-ban nem érte el az európai alkotások számára fenntartott közvetítési idő előírt arányát, nagyobb erőfeszítéseket kell tennie teljesítményének javítása érdekében, valamint meg kell szilárdítani a 2008-ban már rögzített (egy esetben nagyon csekély mértékű) növekedést. Mivel ezek közül a rosszul teljesítő tagállamok közül kettő az EU-10 csoporthoz tartozik, az európai alkotások számára fenntartott közvetítési idő arányában bekövetkezett növekedés pozitív hatást gyakorolna a 2005–2008. között az EU-10 átlagában rögzített csökkenő tendenciára, amelyet ugyancsak javítani kell.

Végül pedig érdemes felhívni a figyelmet a referenciaidőszakban a két legújabb tagállam által elért, az európai alkotások számára fenntartott közvetítési idő arányának magas szintjére és arra a növekedésre, amelyet a 2005–2008. időszakban rögzítettek.

Az irányelv 5. cikkének alkalmazása terén a referenciaidőszakban megfigyelt összteljesítmények enyhén lefelé ívelő tendenciát mutatnak a független alkotásokat illetően. A tagállamok által rendelkezésre bocsátott statisztikai kimutatások szerint a jelenlegi referenciaidőszakban és a 2005–2008. közötti időszakban is csökkenés volt megfigyelhető. Habár nem jelentős visszaesésről van szó (2005–2008. között -0,83 százalékpont), mégis megfordul a korábbi időszakban rögzített pozitív irányú tendencia. Ami a független produkciókat illeti, meg kell jegyezni, hogy az EU-10 javított a teljesítményén.

A 2005–2008. közötti időszakban a független producerek újabb keletű alkotásait tekintve valamelyest élesebb lefelé ívelő tendencia látható. Felkérjük ezért a tagállamokat a joghatóságuk alá tartozó csatornák ösztönzésére a tekintetben, hogy tegyenek még nagyobb erőfeszítést annak érdekében, hogy a független produkciók és az újabb keletű alkotások adásideje növekedjen.

A referenciaidőszakban elért eredmények mindazonáltal igazolják, hogy az 5. cikk alkalmazása kielégítő; a teljesítmény szintje jóval az e rendelkezés által előírt arányok felett áll.

Mint a nyolcadik közleményből már ismeretes, a tagállamok által benyújtott jelentések elemzésének eredményei[33] azt mutatják, hogy az irányelv 4. és 5. cikkében előírt követelmények a 2007–2008. közötti időszakban kényelmesen teljesültek, mint ahogyan azt az alábbi diagramok ábrázolják.

[pic]

[1] HL L 202., 1997.7.30.

[2] HL L 332., 2007.12.18.

[3] HL L 298., 1989.10.17.

[4] E három irányelvet a 2007/65/EK irányelv átültetési idejének lejártát követően a 2010/13/EU irányelvként kodifikálták. A kodifikáció a cikkek átszámozását is magában foglalta. A 16. és 17. cikk a korábbi 4. és 5. cikk helyébe lépett, jóllehet a lényege nem változott.

[5] http://mavise.obs.coe.int/.

[6] http://ec.europa.eu/avpolicy/reg/tvwf/implementation/promotion/index_en.htm.

[7] A „lefedett” csatornák definícióját lásd az 1. mellékletben szereplő 1. indikátor pontjában – Szolgálati munkadokumentum: a meghatározott csatornák teljes száma a nem működő csatornák számának és (a műsorok jellege miatt) a követelmény alá nem tartozó vagy a (jogi kivételek miatt) kizárt csatornák számának kivételével.

[8] Az összehasonlítás érdekében figyelembe vettük a Bulgária és Románia által 2005–2006. évre önkéntes alapon közölt adatokat, hogy kiszámítsuk a csatornák teljes számát mindkét év vonatkozásában.

[9] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum 3. mellékletének 120. oldalát (Ciprus). A jogi helyzet az elkövetkező hónapokban változni fog.

[10] Lásd http://ec.europa.eu/avpolicy/docs/reg/tvwf/eu_works/controle45_en.pdf.

Az irányelv 4. és 5. cikke szerinti követelmény csupán a következő csatornákra nem vonatkozik: a helyi (körzeti) csatornákra, a kizárólag a tagállamok nyelveitől eltérő nyelven műsort sugárzó csatornákra, valamint a kizárólag az EU területén kívüli vételre szánt, az EU-ban nem fogható csatornákra.

[11] A Bizottság levelet küldött Németországnak és Portugáliának a 4. és 5. cikk alkalmazási kötelezettségéről a regionális csatornák és mozicsatornák vonatkozásában, mivel ezek a nemzeti hatóságok döntése értelmében mentesülnek a kötelezettség alól. A Bizottság levelének átvételekor Portugália már benyújtotta a mozicsatornákra vonatkozó a 2008. évi adatokat, Németország pedig vállalta, hogy a következő jelentéstételi időszak tekintetében begyűjti a regionális csatornákról szóló statisztikai adatokat.

[12] Csak a kizárólag hírműsorokat, sporteseményeket, játékműsorokat, reklámokat, teleshopping- és teletext-szolgáltatásokat sugárzó csatornák mentesülnek a 4. és 5. cikk alkalmazási kötelezettsége alól.

[13] Ebben az esetben a 2007–2008-as időszakra az EU-25 tagállamát vettük figyelembe, hogy az adatok összehasonlíthatóak legyenek a korábbi referenciaidőszak adataival. Mindenesetre a 2007–2008-as időszakban az EU-27-ben az adatok megegyeznek.

[14] Ez a helyzet Észtország, Írország, Görögország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Ausztria, Lengyelország, Finnország és az Egyesült Királyság tekintetében. Az Egyesült Királyság a 2007-ben lefedett összes 396 csatornára, 2008-ban pedig kettő kivételével az összes csatornára vonatkozóan szolgáltatott adatokat.

[15] Franciaország és Olaszország már a korábbi referenciaidőszakban közölte, hogy a második lehetőséget választja. Lásd a nyolcadik közleményt.

[16] Ez az eset áll fenn Franciaországban a digitális földi csatornák terén. A százalékot a megelőző év forgalma alapján számítják, amely az irányelv által előírtnál magasabb értékelési alapot képvisel. A nyolcadik közleményt kísérő szolgálati munkadokumentumban a Bizottság már felkérte Franciaországot, hogy adatait oly módon nyújtsa be, hogy az megfelelően tükrözze a francia csatornáknak az irányelv 5. cikkének való megfelelését.

[17] Lásd a fenti 10. lábjegyzetet.

[18] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum 1. mellékletét.

[19] Az uniós szinten szolgáltatott adatok valamennyi, a tagállamok által közölt statisztikai adatokból kiszámított nemzeti átlag matematikai átlagából származnak. Súlyozásukra nem került sor, mivel a megfelelő súlyozáshoz szükséges valamennyi paraméter nem elérhető minden csatornára vonatkozóan.

[20] 2004 az első olyan év, amelyben az adatok (EU-25) összehasonlíthatóak a 2007–2008-as időszak adataival. Az összehasonlíthatóság céljából a 2008. évre adott átlag az EU-25 szintjén kerül kiszámításra (Bulgária és Románia kivételével).

[21] EU-15 (az eredeti tagállamok), EU-10 (az Unióhoz 2004-ben csatlakozott tagállamok) és a két legújabb tagállam (Bulgária és Románia), amelyek 2007-ben léptek be az EU-ba.

[22] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum 2. pontjában lévő diagramokat. A 4. és 5. cikk alkalmazása: részletes elemzés.

[23] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum 1. mellékletében a 3. mutatót.

[24] Ciprus (az európai alkotások számára fenntartott közvetítési idő átlagos aránya 2007-ben 27,9% és 2008-ban 30%), Svédország (ez az arány 45,1% volt 2007-ben, illetve 45,5% 2008-ban), valamint Szlovénia (2007-ben 34,1%, míg 2008-ban 44,6%).

[25] Szlovénia 2005-ben és Svédország 2006-ban.

[26] Az összehasonlítás érdekében a 2005–2006. évre figyelembe vett átlagok tartalmazzák a 2007. január 1-jén az EU-hoz csatlakozott Bulgária és Románia által önkéntes alapon közölt adatokat is.

[27] Cipruson 2005-ben 9,7%-os volt a független produkciók aránya és 2006-ban 6,5%, miközben a referenciaidőszakban ezen átlagok 2007-ben elérték a 39,6%-ot és 2008-ban a 41,9%-ot.

[28] Azért az EU-25 viszonylatot vettük alapul, hogy összehasonlítható legyen a 2004–2008-as időszakkal.

[29] Ezen indikátor céljából azokat a csatornákat, amelyekről nem közöltek adatokat, nem megfelelőnek tekintjük – lásd az 1. mellékletben: Teljesítménymutatók – 5. indikátor.

[30] Azaz a gyártásuktól számított öt éven belül sugárzott alkotások.

[31] Az összehasonlíthatóság céljából az adatok az EU-25 szintjén kerültek kiszámításra.

[32] Azért az EU-25 viszonylatot vettük alapul, hogy összehasonlítható legyen a 2004-es adattal.

[33] Lásd a bizottsági szolgálati munkadokumentum 2. pontját: a 4. és 5. cikk alkalmazása: részletes elemzés.