52010DC0253

[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.5.25.

COM(2010)253 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

AZ EGYSÉGES EURÓPAI ELEKTRONIKUS HÍRKÖZLÉSI PIAC FEJLŐDÉSÉRŐL SZÓLÓ 2010. ÉVI JELENTÉS (15. JELENTÉS)

SEC(2010)630

1. Bevezetés

Ez a közlemény az elektronikus hírközlési ágazatban 2009-ben bekövetkezett piaci és szabályozási fejleményekről számol be[1].

Bár a jelenlegi uniós szabályozási keret az európai polgárokra nézve előnyösnek bizonyult az újszerű és egyre megfizethetőbb elektronikus távközlési szolgáltatások tekintetében, hátra van még egyes komoly akadályok elhárítása. Továbbra is aggályok merülnek fel a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségét és hatékonyságát illetően. A nagykereskedelmi és a fogyasztói áraknak egyik tagállamról a másikra megfigyelhető jelentős eltérései nem magyarázhatók egyedül a piac sajátosságaival, hanem a szabályozási szemlélet különbségeiből is adódnak. A mobilhívás-végződtetés nagykereskedelmi díja például a legmagasabb árszinttel rendelkező öt tagállamban átlagosan mintegy két és félszer haladja meg az öt legalacsonyabb árszinttel rendelkező tagállamét. Hasonlóképpen az átlagos fogyasztói mobilpercdíj az öt legdrágább díjszabásnak otthont tagállamokban négyszer annyi, azokban, ahol az öt legolcsóbb díjszabást figyelték meg. A különbségeket tovább növeli, hogy a korrekciós intézkedéseket nem alkalmazzák egyöntetűen, kellő időben, átláthatóan és kiszámíthatóan, valamint hogy a nemzeti szabályozó hatóságok a technológia és a piac fejleményeire nem képesek reagálni. A fogyasztók és a vállalkozások továbbra is 27 különálló piaccal szembesülnek, így nem élvezhetik az egységes piacban rejlő gazdasági lehetőségek előnyeit.

Az elektronikus távközlés – például a beszédalapú telefonszolgáltatások – piaca megérett, az ágazatban tehát lassul a növekedés. A jövőben a fenntartható fejlődéshez új szolgáltatásbeli innovációkra és üzleti modellekre lesz szükség. Elengedhetetlen egy olyan, új generációs környezet felé haladni, amelyben új lehetőségek és kihívások rejlenek. Ehhez az átmenethez jelentős beruházásra van szükség a vezetékes hálózat és a mobilhálózat kapacitásának növelése érdekében.

2010 május 19-én, az Európa 2020 stratégia[2] keretében a Bizottság digitális menetrendet[3] fogadott el, melyben politikai intézkedéseket jelölt ki a digitális gazdaság fellendítése, a nagy sebességű környezet kialakításának serkentése és az egységes online-piac megerősítése érdekében. Ezen intézkedéseknek a szabályozási szemléletek következetességével és a korrekciós intézkedések hatékony végrehajtásával kell párosulniuk. Ezenkívül arra is szükség lesz, hogy a 2009. december 19-én hatályba lépett felülvizsgált szabályozási keretet[4] a tagállamok megfelelően átültessék és kellő időben alkalmazzák.

2. Piaci helyzetkép

Noha az ágazat baj nélkül átvészelte a 2009-ben bekövetkezett gazdasági visszaesést, a hagyományos piacok – köztük a beszédalapú vezetékes és mobil telefonszolgáltatások piacának – éretté válása a növekedés szempontjából jelentős kihívást jelent. A piacliberalizálás óta tapasztalt gyors ütemű növekedés az utóbbi években lassult. Az adatátvitelből származó bevétel növekedése egyelőre nem ellensúlyozza a beszédátvitelből származó bevétel visszaesését.

A gazdasági légkör visszafogta a fogyasztók költekezését. A nagyszabású költségcsökkentési tervek, továbbá olyan tényezők, mint a termékdíj-átalányon alapuló üzleti modellek, együttesen mégis fenntartották a jövedelmezőséget. A beruházások visszaestek, és túlnyomórészt a vezetékes hálózatra összpontosultak. A legtöbb országban azonban az új generációs hozzáférési hálózatokba egyelőre csak korlátozottan ruháznak be, noha a kábeltelevíziós hálózaton nyújtott hozzáférés támasztotta verseny és a helyi hatóságok beruházásai serkentőleg hatnak. Kétségkívül nehéz lesz a korábbi növekedési arányokhoz visszatérni, ám a GDP és a fogyasztói kiadások növekedésének köszönhetően 2010/2011-ben jó eséllyel számíthatunk pozitív növekedési arányokra.

2008-ban az elektronikus távközlési ágazat bevétele 351 milliárd EUR, vagyis az egész IKT-ágazat bevételének mintegy fele volt az Európai Unióban. A világ tíz legnagyobb távközlési szolgáltatója közül hét európai. Az elektronikus távközlési ágazat bevételeinek 43%-a vezetékes beszédalapú telefonszolgáltatásokból és a vezetékes internethozzáférésből származik (beleértve az üzleti adatátviteli szolgáltatásokat is), 47%-a a mobilszolgáltatásokból (beszéd- és adatátvitel együttvéve), maradék 10%-a pedig a fizetős televíziós szolgáltatásokból[5]. Az Európai Információs Technológiai Figyelő (European Information Technology Observatory, EITO) szerint a növekedés 2009-ben nullához közeli volt (1. táblázat):

1. táblázat

Növekedési arány | Távközlési szolgáltatások bevételén belüli részarány |

Beszédalapú vezetékes telefonszolgáltatások, valamint internetes hozzáférés és szolgáltatások | -2.5% | 36% |

beszédalapú vezetékes telefonszolgáltatások | -6.3% | 24% |

internetes hozzáférés és szolgáltatások | 5.6% | 12% |

Beszédalapú mobiltelefon-szolgáltatások és mobil adatátviteli szolgáltatások | 0.6% | 47% |

beszédalapú mobiltelefon-szolgáltatások | -1.8% | 36% |

mobil adatátviteli szolgáltatások | 9.3% | 11% |

Üzleti adatátviteli szolgáltatások | 0.6% | 7% |

Fizetős televízió | 11.7% | 10% |

Távközlési szolgáltatások összesen | (Jelátviteli szolgáltatások) | 0% | 100% |

Forrás: EITO (2009)

Szélessávú infrastruktúra

2009-ben egyes tagállamok (például Hollandia, Dánia) világelsők voltak penetráció tekintetében. A szélessávú infrastruktúra penetrációs aránya elérte 24,8%-ot[6], ami az előző évi adatokhoz képest 2 százalékpontos növekedést jelent, noha a növekedési arány több mint egyharmadával visszaesett.

1. ábra

[pic]

A szélessávú vonalak nagy része xDSL technológiákon alapul. A nagy teljesítményű, szélessávú hálózat kiépítettsége egyelőre még korlátozott: a vonalaknak mintegy negyede képes több mint 10 megabit/másodperc (Mbps) átviteli sebességre. Az új generációs hozzáférést illetően Európa bizonyos lemaradást mutat. Az FTTP ( fibre to the premises , optikai szál a fogyasztóig) technológián alapuló vonalak[7] az összes vezetékes szélessávú vonalnak mindössze 1,8–5%-át teszik ki, ami arra utal, hogy javítani kell az új generációs hozzáférési hálózatok kiépítésének feltételeit. A kiskereskedelmi árak visszaestek, elsősorban a megnövekedett átviteli sebesség és az átalánydíjas szolgáltatáscsomagok következtében.

2003 júliusa óta a vezetékes szélessávú piacon a meglévő szolgáltatók piaci részesedése visszaesett, és mostanra 45%-on (a viszonteladást beleszámítva 48,3%-on) állandósult. Egyes országokban azonban a meglévő szolgáltatók piaci részesedése ismét növekedésnek indult. Az átengedett helyi hurkok aránya nőtt (a piacra belépő szolgáltatók DSL vonalai esetében 73,7%-ra emelkedett a 2009. januári 69,2%-ról), többnyire a viszonteladás hátrányára, amelynek aránya a piacra belépő szolgáltatók DSL vonalai esetében a 2009. januári 12,9%-ról 2010 januárjára 9,4%-ra esett vissza. Az átengedett helyi hurkok lehetővé teszik, hogy a piacra belépő szolgáltatók internetprotokoll-alapú televíziószolgáltatást (IP TV) is magában foglaló „triple play” szolgáltatáscsomagot kínáljanak.

Mobiltávközlés

Míg az elmúlt években a növekedés jelentős része származott a mobiltávközlésből, ez az ágazat mára válaszúthoz érkezett. Noha a beszédalapú távközlés a mobiltávközlésből származó összes bevétel 80%-áért felelős, a forgalom szempontjából mégis csökken a részaránya, s helyét az adatforgalom foglalja el, amely a hálózati kapacitást jobban próbára teszi. A mobiltávközlési bevételeknek mindössze 4%-a származik a mobil internetszolgáltatásból. A szélessávú mobil internethozzáférésre szolgáló kártyák átlagos penetrációs aránya gyors ütemben nő: jelenleg 5,2%, míg 2009 januárjában 2,8% volt (2. ábra). Finnországban, Portugáliában és Ausztriában a penetrációs ráta több mint 15%. A konvergencia valósággá válik, hiszen a mobilszolgáltatók üzleti modelljük kiigazításával igyekeznek alkalmazkodni a szélessávú mobiltávközlés piacára belépő új piaci szereplőkhöz, például internetszolgáltatókhoz és készülékgyártókhoz.

2. ábra

[pic]

3. SZABÁLYOZÁSI KÖRNYEZET

Intézményi keret

A nemzeti szabályozó hatóságok függetlensége

A nemzeti szabályozó hatóságok függetlensége kulcsfontosságú a szabályozás tisztességes és hatékony voltának fenntartásához. A tagállamok szabályozási feladatainak szervezetileg ténylegesen külön kell válniuk a szolgáltatók tulajdonjogával, illetve felügyeletével kapcsolatos tagállami tevékenységektől, ezért jogsértési eljárás indult Lettország, Litvánia és Románia ellen.

Egyes szabályozási hatóságok elnökének leváltása arra késztette a Bizottságot, hogy fellépjen az érintett tagállamokkal (Románia, Szlovákia) szemben, és kivizsgálja a szlovákiai felmentés indokait. A felülvizsgált szabályozási keret értelmében a tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóság vezetője kizárólag akkor legyen elbocsátható, ha már nem felel meg a feladataik teljesítéséhez szükséges, a nemzeti jogban előzetesen megállapított feltételeknek. A Bizottság továbbra is különös figyelmet fog erre fordítani a felülvizsgált szabályozási keret végrehajtásának kezdeti szakaszában.

A nemzeti szabályozó hatóságok hatásköre és forrásai

Miként az Európai Bíróság megállapította, a nemzeti hatóságoknak a feladataik ellátásához szükséges valamennyi hatáskörrel rendelkezniük kell[8].

A felülvizsgált szabályozási keret értelmében a nemzeti szabályozó hatóságoknak megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokkal kell rendelkezniük a rájuk bízott feladatok teljesítéséhez. Számos tagállamban a nehéz gazdasági helyzet miatt még nehezebb elegendő erőforrásról gondoskodni. Noha a legtöbb nemzeti szabályozó hatóság kellően el van látva a szabályozási feladatai végrehajtásához szükséges eszközökkel, néhány tagállam arról számolt be, hogy az erőforrások szűkössége problémát jelent.

Jogorvoslat

A nemzeti szabályozó hatósági döntések hatékony bírósági felülvizsgálatának lehetősége az érintett felek alapvető joga. Az „érintett fél” kifejezésnek az Európai Bíróság által adott értelmezése[9] nyomán a korábbi gyakorlathoz képest változások figyelhetők meg. Ausztriában a nemzeti szabályozó hatóság valamennyi érdekelt felet bevonja a piac felülvizsgálatának folyamatába. Svédországban az új szabályozás értelmében valamennyi piaci szereplő és felhasználó fellebbezhet a nemzeti szabályozó hatóság döntései ellen.

A fellebbezési eljárások idő- és erőforrásigénye továbbra is komoly kihívást jelent a szabályozás eredményességére és a jogbiztonságra nézve. Erről számoltak be például Belgium, Görögország, Luxemburg, Lengyelország, Portugália, Svédország és az Egyesült Királyság esetében. Egyes esetekben a szabályozó hatóságok attól tartanak, hogy a fellebbezések és vitás esetek száma hátráltathatja munkatervüket.

Szabályozási intézkedések

Piacelemzés és korrekciós intézkedések [10]

Míg egyes nemzeti hatóságok előrehaladtak rendszeres felülvizsgálataikban és/vagy a főbb szűk keresztmetszetek ellen hatékonyabb, az új generációs környezethez szabott korrekciós intézkedésekkel léptek fel (például optikai szálas hurkokhoz való hozzáférés átengedése Hollandiában), más tagállamok (például Belgium, Luxemburg) nemzeti hatóságai korlátozott eredményt mutattak fel. Románia és Bulgária esetében fejlődés tapasztalható, de a piac-felülvizsgálat első köre még befejezésre vár. Egyes esetekben – például Németországban az ATM szintű bitfolyam-hozzáférés esetében – a korrekciós intézkedések elavulnak, mire alkalmazhatóvá válnak. A korrekciós intézkedések egyértelműségének hiánya tovább késlelteti alkalmazásukat, és esetenként vitákhoz vezet, ami szintén igénybe veszi a szabályozó hatóság erőforrásait.

A közösségi konzultációs mechanizmus alapján a Bizottság, élve végrehajtási hatáskörével, ajánlásokat bocsát ki a szabályozás egyöntetűségének növelésére. A Bizottság által a korrekciós intézkedésekben betöltött szerep bővülését és a felülvizsgált szabályozási keret szerinti új intézményi felépítést célszerű eredményesen hasznosítani az egyöntetűség növelése érdekében. Különösen életbevágó, hogy az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozó Hatóságok Testülete (BEREC) kellő időben intézkedjék.

Szélessávú infrastruktúra

A szélessávú szolgáltatások piacán a versenyhelyzet az utóbbi időben stagnált, sőt egyes tagállamokban megfordult. Ez részben annak tudható be, hogy a korrekciós intézkedéseket nem juttatták ténylegesen érvényre kellő időben. Esetenként egyes fontos hozzáférési termékek csak a közelmúltban váltak elérhetővé, például a Cseh Köztársaságban, Cipruson és Szlovéniában a csupasz DSL, vagy Szlovákiában a bitfolyam. A kapcsolódó referenciaajánlatok – például az ADSL vagy a VDSL vonatkozásában – esetenként (például Olaszország, Németország, Belgium, Bulgária vagy Luxemburg esetében) késést szenvednek.

A szolgáltatáscsomagok jelenlegi piaci térnyerése jelentős hatással van a verseny dinamikájára, és újabb szabályozási kihívás elé állítja a nemzeti szabályozó hatóságokat. Meg kell vizsgálni, hogy a rendelkezésre álló nagykereskedelmi hozzáférési termékek mennyiben teszik lehetővé, hogy alternatív szolgáltatók kiskereskedelmi szinten felvegyék a versenyt a már meglévő szolgáltatókkal.

Míg a nemzeti szabályozó hatóságok egyes országokban (például Hollandia, Finnország, Lettország, Észtország) az optikai szálas technológiát a szélessávú szolgáltatások nagykereskedelmi piacába sorolták, és kötelezettségeket írtak elő rá nézve, más országokban (például Franciaország, Németország, Olaszország, Ciprus, Görögország, Luxemburg, Svédország) abból kizárták, vagy nem szabályozták. Hollandia kötelezővé tette az optikai szálas hurkok átengedését. Egyes nemzeti szabályozási hatóságok (például Észtország, Hollandia és Finnország esetében) más-más korrekciós intézkedéseket írtak elő az optikai szálas, illetve a rézvezetékes hálózatra.

Az új generációs hozzáférés kiépülésének előmozdítására jogalkotási intézkedések történtek (például Portugáliában, Ausztriában, Franciaországban, Szlovéniában) a fizikai infrastruktúrához való hozzáférés és a létesítményeken való osztozás megkönnyítése érdekében. Ezenkívül számos nemzeti szabályozó hatóság (például Dánia, Görögország, Észtország, Szlovénia, Portugália, Németország, Franciaország, Spanyolország esetében) az alternatív szolgáltatók hálózatkiépítésének megkönnyítésére kötelezővé tette a passzív infrastruktúra hozzáférhetővé tételét. Franciaországban, Portugáliában és Spanyolországban intézkedéseket fogadtak el – kölcsönös kötelezettségek formájában – az épületeken belüli vonaltelepítést illetően.

A következetesség, az átláthatóság és a jogbiztonság további növelésére van szükség olyan szabályozási intézkedések esetében, mint amelyek a rézvezetékekről az optikai szálakra való átállást érintik. Ennek érdekében a Bizottság 2010 folyamán ajánlást fog elfogadni az új generációs hozzáférési hálózatokhoz való hozzáférés szabályozásáról.

Mobiltávközlés

A mobilhívás-végződtetési díjak ismét visszaesést mutattak (melynek mértéke 18,4%, míg 2008-ban 14,8% volt), de a tagállamok közötti eltérések még mindig jelentősek (3. ábra). A díj Cipruson a legalacsonyabb (1,95 eurocent) és Bulgáriában a legmagasabb (12,4 eurocent). A vezetékes kapcsolási díjakhoz képest azonban még mindig magasnak mondhatók a mobilhívás-végződtetési díjak. A végződtetési díjak szabályozásában mutatkozó eltérések a verseny torzulásához vezetnek, és hátráltatják az egységes piac kialakulását. Ezért a Bizottság ajánlást fogadott el a helyhez kötött és mobil végződtetési díjak szabályozói kezeléséről[11]. A díjak további csökkenése várható, amint a nemzeti szabályozó hatóságok végrehajtják az ajánlást.

3. ábra

[pic]

Vezetékes távközlés

Folytatódott a beszédalapú hívások kiskereskedelmi piacának deregulációja az Egyesült Királyságban, Szlovéniában, Hollandiában, Máltán, Spanyolországban, Ausztriában és Németországban. A bérelt vonalak kiskereskedelmi piacának szabályozását felszámolták Finnországban, Németországban, a Cseh Köztársaságban és Olaszországban. Nagykereskedelmi szinten deregulációra került sor a tranzitpiacokon (Svédország, Spanyolország, Németország) és a bérelt vonalak trönkszegmenseinek piacán (Olaszország, Lengyelország, Spanyolország). A nemzeti szabályozási hatóságoknak a vezetékes hívásvégződtetéssel kapcsolatos fellépése szerény csökkenést eredményezett a vezetékes hívások átlagos végződtetési díjában. E díjak szintje azonban továbbra is igen eltérő (4. ábra).

4. ábra[12]

[pic]

A végződtetési díjaknak a tagállamok közötti eltérései (5. ábra) nem csökkentek az elmúlt években. A vezetékes hívásvégződtetési díjak közötti eltérés csekély mértékben emelkedik.

5. ábra[13]

[pic]

Spektrumgazdálkodás

Digitális hozadék

Azonnali szabályozási intézkedésként a Bizottság az analóg műsorszórásról a digitálisra való átállás 2012. január 1-jéig történő befejezését, valamint a 790–862 MHz-es részsáv használata harmonizált feltételeinek kidolgozását ajánlja[14]. Összehangolt fellépésre van szükség a digitális hozadék frekvenciaspektrumának különféle szolgáltatások előtti megnyitásához, mivel ez alkalmat ad különösen a szélessávú hálózatok üzemeltetőinek, hogy értékes rádióspektrumhoz jussanak, ami pedig várhatóan élénkíteni fogja a versenyt a szélessávú szolgáltatások ágazatában.

Számos tagállam hozott stratégiai döntéseket a digitális hozadék felhasználását illetően, és egyes tagállamok a felosztást illetően is jelezték szándékaikat. Így értesüléseink szerint 2010-ben a digitális hozadék részét képező frekvenciatartományok aukciójára kerül sor Németországban, az Egyesült Királyságban és Svédországban. Dánia máris bejelentette, hogy a digitális hozadékot a műsorszórástól eltérő célokra – különösen szélessávú mobilszolgáltatások céljára – fogják felhasználni, és Franciaországnak is hasonló tervei vannak.

A spektrumgazdálkodás liberalizálása

Több tagállam is lépéseket tett, hogy spektrumgazdálkodási gyakorlatában piaci alapú közelítésmódokat vezessen be. A felülvizsgált GSM-irányelv[15] a 900 MHz-es frekvenciasávban új vezeték nélküli szolgáltatások – elsőként UMTS-szolgáltatások – bevezetését írja elő. Korábban számos tagállam hozott szabályozási intézkedéseket annak érdekében, hogy a 900 MHz-es és 1800 MHz-es frekvenciasávot a GSM technológián kívüli technológiákon alapuló szolgáltatásokra is használni lehessen.

Mobil műholdas szolgáltatások (MSS)

A mobil műholdas szolgáltatásokat nyújtó rendszerek (MSS) kiválasztásáról és engedélyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi határozat[16] nyomán közösségi kiválasztási eljárásra került sor, mely 2009 májusában lezárult. Ennek eredményeképpen két szolgáltatót választottak ki szolgáltatásnyújtásra. A tagállamoknak gyors lépéseket szükséges tenniük e rendszerek kiépítésének engedélyezése és nyomon követése érdekében.

4. A fogyasztók érdekeinek védelme

A szélessávú szolgáltatások sebessége és ára

Európában a szélessávú vonalak nagy része 2Mbps feletti adatátviteli sebességre képes, és az ilyen vonalak részaránya növekvőben van (6. ábra). A szélessávú szolgáltatások kiskereskedelmi ára csökkent, noha kisebb mértékben, mint előző évben. Egyre gyakoribb, hogy a fogyasztók közelítőleg azonos áron gyorsabb internetkapcsolathoz juthatnak.

6. ábra

[pic]

A mobiltávközlési szolgáltatások ára

A barangolásról szóló rendelet[17] következtében számottevően csökkentek a barangolás díjtételei, és átláthatóbbá vált a díjszabás az Európai Unión belül utazó mobiltelefonálók számára.

A mobilhívások átlagos percdíja 2007 és 2008 között 0,14 EUR-ról 0,13 EUR-ra csökkent. A verseny élénkülése, melyet a végződtetési díjak hatékonyabb szabályozása tovább fokozott, az átalánydíjas kínálat növekedéséhez, ezáltal pedig a kiskereskedelmi árak csökkenéséhez vezetett. A csökkenés százalékosan Finnországban és Lettországban volt a legjelentősebb (7. ábra), a percdíjak azonban még mindig széles tartományban – a lettországi 0,04 EUR és a máltai 0,24 EUR között – mozognak. E különbségekre a piac sajátosságai nem szolgáltatnak elegendő magyarázatot, ami arra utal, hogy egyelőre nincs egységes piac.

7. ábra

[pic]

Vezetékes telefonszolgáltatások ára

A beszédalapú vezetékes távközlési szolgáltatások díja 2009-ben emelkedett. Az elmúlt évtizedben tapasztalt csökkenő tendencia ellenére 2009-ben a háromperces helyi hívás díja 3,7%-kal[18], míg a háromperces belföldi távolsági hívás díja 4,8% emelkedett 2009-ben. A tízperces helyi hívás csekély mértékben, 0,5%-kal lett drágább, míg a tízperces belföldi távolsági hívás 4,1%-kal kerül többe (8. ábra). 2007 óta egyre nagyobb eltéréseket mutat a helyi hívások kiskereskedelmi díja, és a belföldi távolsági beszédhívások díjában mutatkozó eltérések sem csökkentek az idők során (9. és 10. ábra).

8. ábra

[pic]

9. ábra

[pic]

10. ábra

[pic]

A díjszabás átláthatósága

Az átláthatóságot számos tagállam (például Románia, Portugália, Franciaország, az Egyesült Királyság, Spanyolország, Litvánia, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia) új szabályozás elfogadásával növelte.

Egyes tagállamok megszigorították az átláthatósági követelményeket, a magatartási kódexeket, illetőleg az emelt díjas és az értéknövelt szolgáltatásokra vonatkozó díjkorlátozást.

A szolgáltatás minőségét illetően elsősorban az internetszolgáltatások kaptak figyelmet, különös tekintettel a szélessávú kapcsolatok sebességére. Egyes tagállamok (például Dánia, Lettország, Görögország) tovább dolgoztak olyan információs technológiai eszközök kifejlesztésén, amelyekkel a végfelhasználó tesztelheti szélessávú kapcsolatának valós sebességét.

A felülvizsgált szabályozási keret tovább szigorítja a díjakról és a szolgáltatási feltételekről való átlátható tájékoztatás követelményét.

Egyetemes szolgáltatás

Az egyetemes szolgáltatásokkal kapcsolatban kétféle intézkedésekre került sor. Egyfelől több tagállam hajtott végre új kijelölési eljárásokat a meglévő egyetemes szolgáltatási kötelezettségek elemeinek egy része vagy mindegyike esetében. Másfelől a tagállamok közül egyre többen vették fontolóra az egyetemes szolgáltatás körének a szélessávú szolgáltatásokra való kiterjesztését. A tagállamok egy részében az egyetemes szolgáltatás nyújtása még mindig átmeneti vagy kijelölési eljárás nélküli szabályozás alapján történik. A Bizottság nyomatékosan jelezte, hogy a kijelölésekre rövid időn belül sort kell keríteni. Bár a kompenzációigénylések száma növekvőben van, a legtöbb tagállamban még nem lépett működésbe az egyetemes szolgáltatás finanszírozására szolgáló mechanizmus. Adminisztratív késedelmek, bírósági eljárások, illetve a nettóköltség-számítás módszerének aktualizálása miatt az egységes szolgáltatási alap révén történő finanszírozás csak Franciaországban, a Cseh Köztársaságban és Romániában működik.

Számos tagállam enyhítette a piacon már elérhető, illetve az olyan szolgáltatásokkal kapcsolatos kötelezettségeket amelyeknek csökkenő jelentőséget tulajdonítanak. Így például a Cseh Köztársaságban, Észtországban, Olaszországban, Finnországban, Írországban és Ausztriában nincs az átfogó előfizetői nyilvántartás vagy a tudakozószolgáltatás fenntartására kijelölt vállalkozás. Németországban, Luxemburgban és Svédországban az egyetemes szolgáltatás nyújtása hivatalos kijelölés nélkül történik.

A Belgium, Portugália és Spanyolország ellen helytelen átültetés miatt indult jogsértési eljárás még folyamatban van. A dániai finanszírozási mechanizmus pedig vizsgálat alatt áll.

A fogyasztók hozzáférése az internethez és hálózatkezelés

A digitális gazdaság az újszerű szolgáltatások és alkalmazások elérhetőségén alapul. A felülvizsgált szabályozási keret szigorítja az átláthatósági követelményeket, és a nemzeti szabályozó hatóságokat felhatalmazza, hogy a szolgáltatások romlásának és az adatforgalom akadályozásának, illetve lassításának megelőzése érdekében szolgáltatásminőségi paramétereket határozzanak meg. Egyes tagállamokban felmerült az internet semlegességének kérdése, elsősorban olyan mobilszolgáltatók kapcsán, amelyek megtagadják a VoIP-szolgáltatásokhoz történő hozzáférést vagy azokra differenciált díjszabási stratégiát alkalmaznak. Egyes tagállamokban a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmére irányuló jogalkotási kezdeményezések vitát váltottak ki arról, hogyan található egyensúly a végfelhasználók jogai és a szellemi tulajdonjog jogosultja jogos érdekeinek járó védelem között. A Bizottság az Európai Parlamentnek tett nyilatkozatával összhangban[19] szorosan figyelemmel kíséri a fejleményeket.

Számhordozhatóság

A számhordozhatóság mostanra valamennyi tagállamban elérhetővé vált. Fontos tényező, hogy a számhordozás mennyi idő alatt és milyen díj ellenében valósul meg. Több tagállamban az időkorlátozás jelentős csökkenését vezették be (Portugália, Hollandia, Szlovákia, Lengyelország, Cseh Köztársaság) vagy azt tervezik. A mobil- és a vezetékes telefonszámok áthordozására 2009 októberében átlagosan 4,1 napot, illetve 6,5 napot, míg 2008 októberében 8,5 napot, illetve 7,5 napot kellett várni. További javításra van szükség, mivel a felülvizsgált szabályozási keret értelmében a számhordozást egy munkanapon belül végre kell hajtani.

11. ábra

[pic]

12. ábra

[pic]

Míg egyes országokban a vezetékes hálózaton a számhordozásért nem számítanak fel nagykereskedelmi díjat, Szlovákiában a szolgáltatók 50 EUR-t számítanak fel egymásnak. A mobiltelefonszámok hordozása hét tagállamban nagykereskedelmi szinten díjmentes, míg Szlovákiában és a Cseh Köztársaságban magas – 33, illetve 21 EUR összegű– díjat kell érte fizetni. Egyes tagállamokban a fogyasztóknak kiskereskedelmi szinten is fizetniük kell a számhordozásért. Az ilyen díjak a fogyasztókat visszatartják attól, hogy számhordozást igényeljenek.

Európai segélyhívószám (112)

A Bizottságnak továbbra is eltökélt szándéka, hogy a 112-es segélyhívószámnak az egész Európai Unióban való elérhetősége révén gondoskodjon az európai polgárok biztonságáról külföldi útjuk során. A 112-es segélyhívó szolgálat az esetek túlnyomó többségében most már az európai joggal összhangban működik.

A Bizottság szolgálatai jelenleg tanulmányozzák a hívó fél helyére vonatkozó információk elérhetőségével kapcsolatos kérdéseket egyes tagállamok esetében. Olaszország ellen továbbra is eljárás van folyamatban a hívó fél helyére vonatkozó információk rendelkezésre bocsátása ügyében.

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a lakosságnak tudomása legyen a 112-es segélyhívószám elérhetőségéről. Jelenleg mindössze minden negyedik uniós polgár tudja, hogy az egész Európai Unióban hívhatja a 112-t. A közelmúltban európai szinten is történtek intézkedések a közfigyelem felkeltésére[20]. 2009 februárjában a Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács „a 112-es hívószám európai napjává” nevezte ki február 11-ét. A barangolásról szóló rendelet értelmében a mobiltelefon-használókat külföldi útjuk során SMS tájékoztatja a 112-es segélyhívószám elérhetőségéről.

A felülvizsgált szabályozási keret megerősíti a hívó fél helyére vonatkozó információkat és a közfigyelem felkeltését érintő rendelkezéseket, és a Bizottság ezután is együtt fog működni a tagállamokkal annak érdekében, hogy az európai polgárok teljes mértékben kihasználhassák az egységes európai segélyhívószámmal járó előnyöket.

Az adatok és a magánélet védelme az elektronikus hírközlésben

A magánélet védelmére vonatkozó nemzeti előírásoknak az új digitális gazdaságban is meg kell felelniük céljuknak. A Bizottság jogsértési eljárást indított az Egyesült Királyság ellen, amiért az helytelenül ültette át az adatközlések titkosságára vonatkozó uniós szabályokat. Az ügy a felhasználó hozzájárulását, a jogsértés esetén alkalmazandó szankciók elmaradását és az adatszerző tevékenységeket felügyelő független hatóság hiányát érinti. Más tagállamok intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy biztosítsák az elektronikus adatközlések integritását és biztonságát (például Málta, Svédország), és hogy felhívják a közfigyelmet az internet biztonsági kockázataira (Szlovákia, Hollandia, Svédország).

Egy, a levélszeméttel, a kémprogramokkal és a rosszindulatú programokkal kapcsolatos fellépésekről szóló közelmúltbeli tanulmány[21] megerősíti, hogy szükség van a felülvizsgált szabályozási keret szerinti szabályozási módosításokra. E módosítások között szerepel, hogy egyértelműbb és egyöntetűbb végrehajtási szabályokra és elrettentő erejű szankciókra van szükség, hogy javítani kell a határokon átnyúló együttműködést, és hogy az állampolgárok magánéletének internetes védelmével foglalkozó nemzeti hatóságokat elegendő erőforrással kell ellátni.

A Bizottság továbbra is a fogyasztói bizalom erősítésén fog munkálkodni, hogy ezáltal az uniós digitális gazdaságban rejlő valamennyi lehetőség kihasználható legyen.

5. Következtetések

Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a valódi egységes piachoz, elengedhetetlen fokozottabb erőfeszítéseket tenni az ebben a közleményben ismertetett kérdések megoldása érdekében. A Bizottság ezután is szorosan figyelemmel fogja kísérni a piaci fejleményeket, lehetővé téve a problémák gyors kezelését. A digitális menetrenddel és a benne foglalt – a rádióspektrumra, az egyetemes szolgáltatásra, valamint a nemzeti szabályozó hatóságoknak és a magánélet védelmének szabályozására vonatkozó – intézkedésekre, a Bizottság tenni fog célzott intézkedéseket is:

1. a szabályozási közelítésmódok közötti eltéréseknek, valamint a korrekciós intézkedések nem kellő időben és hatékonysággal történő alkalmazásának kezelésére;

2. a felülvizsgált szabályozási keret helyes és kellő időben történő alkalmazásának szilárd megalapozására, valamint

3. az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozó Hatóságok Testülete (BEREC) hatékony működésének biztosítására.

Mindezen intézkedések egyfelől élénkíteni fogják a verseny – ami előnyös a fogyasztók számára –, másfelől a szolgáltatók működéséhez olyan környezetet fognak biztosítani, amely lehetővé teszi az üzleti modellek hozzáigazítását az új jelenségekhez.

[pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic]

[1] Eltérő utalás hiányában a leírtak a 2009. december 31-i állapotot tükrözik, a piaci adatok pedig a 2009. október 1-jén érvényes adatok.

[2] COM(2010) 2020.

[3] Európai digitális menetrend – a digitális társadalomban megvalósítandó intelligens növekedés és innováció politikája.

[4] HL L 337., 2009.12.18.

[5] A fizetős televíziós szolgáltatásokból származó bevétel magában foglalja a fizetős televíziós csatornák és szolgáltatások (külön fizetős csatornák, valamint műholdas, kábel-, ADSL- és földi csomagok) előfizetési díjából származó bevételeket is.

[6] Penetráció a népesség arányában, 2010. január 1-jén.

[7] Beleértve a LAN-nal ( local area network , helyi hálózat) párosuló FTTH ( fibre to the home , optikai szál az otthonig) és FTTB ( fibre to the building , optikai szál az épületig) megoldásokat is, de kizárva az úgynevezett VDSL (nagy sávszélességű digitális vonal) technológiákat.

[8] C-424/07. sz. ügy.

[9] C-426/05. sz. ügy.

[10] Lásd még a piacnak az EU-keretszabályozás keretében történő felülvizsgálatáról szóló közleményt (3. jelentés).

[11] HL L 124., 2009.5.20., 67. o.

[12] Lettországban nincs helyi szint.

[13] A relatív szórás a szórás és az átlag hányadosa.

[14] COM(2009) 586 és C(2009) 8287.

[15] HL L 274., 2009.10.20., 25. o.

[16] HL L 172., 2008.7.2., 15. o.

[17] HL L 167., 2009.6.29., 12. o.

[18] Az OECD módszertana szerint.

[19] HL L 337., 2009.12.18., 37–69. o.

[20] http://ec.europa.eu/information_society/activities/112/index_en.htm

[21] http://ec.europa.eu/information_society/policy/ecomm/doc/library/ext_studies/privacy_trust_policies/spam_spyware_legal_study2009final.pdf