52009DC0495

Brüsszel, 2009.9.30.

COM(2009) 495 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Az Európai Unió és Latin-Amerika: Globális szereplők partnersége {SEC(2009) 1227}

Az Európai Unió és Latin-Amerika: Globális szereplők partnersége

BEVEZETÉS

Az Európai Unió (EU), valamint Latin-Amerika és a Karib-térség (LAC) országai közötti stratégiai partnerség[1] 1999-ben jött létre Rio de Janeiróban. Az elmúlt tíz évben mind Európa és Latin-Amerika életében, mind globális szinten számtalan változás történt: új kihívások és új prioritások születtek.

Közleményünkben értékeljük Latin-Amerika vonatkozásában a stratégiai partnerség jelenlegi helyzetét, valamint azt, milyen eredményekkel járt a Bizottság Latin-Amerikára vonatkozó stratégiája, amelyet a „Megerősített partnerség az Európai Unió és Latin-Amerika között” című 2005. évi közlemény[2] vázolt fel. Az elmúlt évtizedben sok régióközi, kétoldalú, többoldalú és ágazatspecifikus fórumon működött együtt a két térség annak érdekében, hogy különböző kérdésekben közös napirendet alakítsanak ki. Ma az EU Latin-Amerika második legnagyobb kereskedelmi partnere és a térség legnagyobb beruházója. Az elmúlt tíz évben az Európai Bizottság több mint 450 projektet és programot finanszírozott a térségben, amelyek összértéke meghaladta a 3 milliárd EUR-t. A megszerzett tapasztalatok alapján közleményünkben kifejtjük, hogy az elkövetkezendő években mely célkitűzések és feladatok mentén kell a térségre vonatkozó bizottsági stratégiát alakítani.

A közleményben ezenkívül foglalkozunk még azokkal a kihívásokkal, amelyek a globális gazdasági és pénzügyi válság (a továbbiakban: a válság) nyomán merültek fel, és mindkét térséget érintik, valamint az éghajlatváltozással és más olyan témákkal is, amelyek Latin-Amerika vonatkozásában politikai napirendre kerültek a két térség közötti kapcsolatokban (ilyen például a migráció).

Ez az értékelés egybeesik az Európai Közösség 2007–2013 közötti időszakra szóló regionális és országstratégiai dokumentumainak félidős értékelésével. Ezáltal lehetőség nyílik arra is, hogy a jelenleg alkalmazott együttműködési eszközöket az újonnan felmerülő igényekhez és körülményekhez igazítsuk.

A közleménnyel ezenkívül hozzájárulunk a 2010 tavaszán Spanyolországban tartandó következő EU–LAC csúcstalálkozó konstruktív előkészítéséhez is. A közlemény szinergiára törekszik más, az EU vagy az uniós tagállamok részvételével zajló intézményesített politikai párbeszédekkel, például az EU és a Rio-csoport miniszteri találkozóival, illetve az ibér-amerikai csúcstalálkozókkal. Ezzel is segít megerősíteni az EU és Latin-Amerika szövetségét.

STRATÉGIAI PARTNEREK, GLOBÁLIS SZEREPLőK: EREDMÉNYEK ÉS ÚJ KIHÍVÁSOK

Eredmények

A Bizottság a „Megerősített partnerség az Európai Unió és Latin-Amerika között” című 2005. évi közleményében törekedett a két térség közötti politikai és szakpolitikai párbeszéd megerősítésére több fontos területen. A közlemény mindenekelőtt a következőket tűzte ki célul (ezek továbbra is az EU jelenlegi stratégiai politikai prioritásai): a regionális integráció és a latin-amerikai alrégiókkal kötendő társulási megállapodásokról szóló tárgyalások előmozdítása; a fejlesztési együttműködés keretében elsősorban a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség enyhítésére és az oktatás színvonalának javítására való törekvés.

A két térség közötti kapcsolatok eddigi legjelentősebb eredményei a következőképpen foglalhatók össze:

- A stratégiai témák és a politikai és szektorális párbeszédek fokozott koordinációja

A stratégiai partnerség végrehajtása szempontjából kulcsfontosságú szerepet játszik az EU–LAC csúcstalálkozói folyamat. Ez a folyamat megkönnyíti a legmagasabb szintű párbeszédet, kiemeli a kapcsolatok különleges jellegét és bővíti a két térség közötti kapcsolatok napirendjét. A legutóbbi 2008. évi limai csúcstalálkozón lehetőség nyílt a két térség közötti, illetve a nemzetközi napirenden kiemelt helyet elfoglaló stratégiai témákkal (például a szegénység és az éghajlatváltozás) kapcsolatos álláspontok megvitatására. Ugyanez a tendencia figyelhető meg a két térség részvételével zajló többi magas szintű találkozón is: például az EU és a Rio-csoport prágai miniszteri ülésén (2009. május), amely elsősorban a gazdasági és pénzügyi válságról, a megújuló energiáról és az energiabiztonságról szólt.

Az elmúlt években megerősödtek a magas szintű szektorális politikai párbeszédek is a két térség között, többek között a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kérdésekről, a kábítószerekről és a migrációról. A Bizottság a limai csúcstalálkozó előkészületeként megrendezte az első EU–LAC környezetvédelmi miniszteri találkozót (Brüsszel, 2008. március). Az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyre fontosabb kérdés a két térség közötti kapcsolatokban, és ez volt a limai csúcstalálkozó egyik fő témája is. A csúcstalálkozó eredményeképpen elindult az EUrocLIMA program: az a régióközi éghajlat-változási együttműködést előmozdító közös EU–latin-amerikai kezdeményezés, amelynek célja az éghajlatváltozás hatásainak csökkentése és hátrányos következményeinek enyhítése. A limai csúcstalálkozón ezenkívül felhívták a figyelmet a 2009. június 30-án elindított, migrációval kapcsolatos strukturált és átfogó párbeszéd továbbfejlesztésének szükségességére, amelynek keretében meg kell vitatni a legális és illegális migrációval, valamint a migrációval és a fejlesztéssel kapcsolatos kérdéseket. A szektorális párbeszédek erősödőben vannak az alrérgiók szintjén és a kétoldalú szinteken is, például a kábítószerekkel, az emberi jogokkal, az oktatással, a kultúrával, a tudománnyal és a technológiával kapcsolatban.

Az EU–LAC stratégiai partnerség fontos eleme a Latin-Amerika és a Karib-térség közötti együttműködés elmélyítése. Az EU és a tágabb értelemben vett Karib-térség közötti kapcsolatok megszilárdításának szükségességére több csúcstalálkozón is felhívták már a figyelmet. A két alrégiót több különböző szerződés és megállapodás köti össze. A Karibi Államok Társulása szintén a Karib-tengerrel határos országok együttműködésének színtere. Ebben a Bizottság 2009 tavasza óta megfigyelői szerepet tölt be.

Csúcstalálkozók | Főbb eredmények Latin-Amerika vonatkozásában |

1. 1999. Rio de Janeiro | Az EU–LAC stratégiai partnerség megszületése; az EU–Mercosur tárgyalások kezdete. |

2. 2002. Madrid | Az EU és Chile közötti társulási megállapodás bejelentése; az ALBAN program elindítása; az EU–LAC közös felsőoktatási és tudásalapú térség fogalmának létrehozása. |

3. 2004. Guadalajara | Az EUROsociAL program elindítása. |

4. 2006. Bécs | Az EU és Közép-Amerika közötti, társulási megállapodásra irányuló tárgyalások kezdete; az EU–CAN társulási megállapodásra irányuló tárgyalások kezdete; az EuroLAT létrejötte. |

5. 2008. Lima | Az EUrocLIMA elindítása; az EU–LAC alapítvány gondolata; döntés a migrációval kapcsolatos strukturált és átfogó párbeszéd elindításáról. |

- A társadalmi kohézió előmozdítása

A latin-amerikai országok globális szinten egyre fontosabb szerepet játszanak a gazdasági és társadalmi kormányzás új formáinak kialakításában, és az elmúlt években jelentős lépések történtek a szociálpolitikák tökéletesítése terén. Az egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztés azonban továbbra is az égető kérdések közé tartozik a térségben. A társadalmi kohézió előmozdítása ezért a stratégiai partnerség egyik legfontosabb szakpolitikai célkitűzése, amióta csak a partnerség a guadalajarai csúcstalálkozón létrejött. A két térség közötti párbeszéd – amelynek témája többek között a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő készségek fejlesztése, a fiatalok munkavállalása, a szociális védelem kiterjesztése és a méltányos munka – kölcsönös előnyei nyilvánvalóak.

A térség társadalmi kohéziójának előmozdítására jó néhány lépés történt már. A 2006. évi bécsi EU–LAC csúcstalálkozót követően 2007-ben elindult az első, társadalmi kohézióval foglalkozó EU–LAC fórum. Az EK és Latin-Amerika együttműködésére előirányzott források jelentős részét a társadalmi kohézió céljaira különítették el. Az EUROsociAL és URB-AL program szintén hozzájárult ahhoz, hogy megerősödjön a kormányzati hatóságok, a nemzetközi intézmények és a civil társadalom közötti párbeszéd és együttműködés.

A Bizottság értékes együttműködést folytat különböző szervezetekkel, például az Amerikaközi Fejlesztési Bankkal (IDB), az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjával (UNDP), a Latin-amerikai és Karib-térségi Gazdasági Bizottsággal (ECLAC), a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). Ez az együttműködés jelentős mértékben elősegíti a nemzetközi intézmények konceptuális és operatív tevékenységét, valamint a régió fejlesztési terveit: hozzájárul a társadalmi kohézióval kapcsolatos különböző vélemények és megközelítések összegyűjtéséhez.

A két térség között párbeszédek indultak a fiskális politikákról, amelyek alapján várhatóan sikerül előmozdítani a jövedelmek és a vagyonok hatékonyabb elosztását. 2008 óta két magas szintű, fiskális politikákról szóló EU–LAC fórumra került sor, amelyeken lehetőség nyílt a tapasztalatok megosztására és annak bemutatására, milyen konkrét hatást fejt ki ezen a területen a bizottsági együttműködés. Uruguay például 2007-ben a Bizottság támogatásával átdolgozta adórendszerét, aminek következtében emelkedtek a bevételei, és jelentős mértékben növelni tudta szociális kiadásait.

- A régióban elhelyezkedő partnerekkel fenntartott kapcsolatok megerősítése

A két térség közötti partnerség megerősítése kétféle módon történik: egyrészt az alrégiókkal, másrészt az egyes országokkal folytatott kapcsolatok megerősítésével.

A regionális integráció ösztönzése továbbra is kulcsfontosságú politikai prioritás az EU Latin-Amerikával és a Karib-térséggel fenntartott kapcsolataiban, ahogy azt elsősorban a szubregionális társulási megállapodások tárgyalásai mutatják. A Közép-Amerikával folytatott tárgyalások a hondurasi válság kezdetéig jól haladtak. Ha a helyzet ismét stabilizálódik, remélhetőleg ezek a tárgyalások is újraindulhatnak.

Valahányszor a tárgyalások során nehézségek merültek fel, az EU alternatív megközelítési lehetőségeket terjesztett elő az érintett országok és régiók támogatására. Az Andok Közösség (CAN) esetében nem járt sikerrel a régióközi társulási megállapodás megkötésére irányuló próbálkozás. Ugyanakkor az EU számos andoki ország kérésére felajánlotta, hogy regionális perspektívájú kereskedelmi megállapodást köt ezekkel az országokkal, valamint lehetőséget biztosított a 2003. évi politikai és együttműködési megállapodás meghosszabbítására.

A Mercosurral folytatott tárgyalások 2004. évi felfüggesztése után tovább haladt a politikai párbeszéd és az együttműködés, és bővült a politikai napirend. Az EU továbbra is kiemelten fontosnak tartja a tárgyalások mielőbbi újraindítását – még azokon a területeken is, amelyeken nehézségekbe ütköztek –, és igyekszik gyakorlati módszereket találni a régió integrációjának és kölcsönös összekapcsolhatóságának további támogatására.

Mindezzel párhuzamosan az EU szorosabbra fűzi az egyes latin-amerikai és karibi országokkal fenntartott kapcsolatait is. A Chilével és Mexikóval kötött átfogó megállapodások következtében ezekkel az országokkal a kétoldalú kapcsolatok jelentősen megerősödtek, a politikai, gazdasági és kereskedelmi kötődések szorosabbak lettek, és számos területen megszülettek az együttműködés feltételei. Az EU és Chile most úgynevezett fejlesztési és innovációs társulás létrehozásán dolgozik. Az EU Brazíliával és Mexikóval stratégiai partnerséget hozott létre, amelynek végrehajtása nagyratörő cselekvési tervekkel és fokozott párbeszéddel történik. Ugyancsak jó úton halad az Argentínával folytatandó magas szintű politikai párbeszéd kialakítása.

Kubával a kapcsolatok többéves megrekedése után ismét elindult a magas szintű politikai párbeszéd, és helyreállt a fejlesztési együttműködés, aminek alapján előbb-utóbb remélhetőleg kialakulnak az EU–Kuba kapcsolatok szerződéses kereteinek feltételei.

Amióta a bécsi csúcstalálkozón létrejött az EuroLat (EU–Latin-Amerika Parlamenti Közgyűlés), annak résztvevői között gazdag és dinamikus parlamenti párbeszéd tapasztalható. A civil társadalmi szervezetekkel is rendszeres párbeszédre kerül sor, mivel fontos, hogy ezek is részt vegyenek a partnerségben, különösen a társulási megállapodásokról folytatott tárgyalásokban.

Új kihívások

2005 óta átalakult a partnerség működési háttere: összetettebbé váltak a körülmények, és új, felvállalásra váró globális kihívások jelentkeztek.

Az élelmiszer- és nyersanyagárak ingadozása mindkét térséget sújtja, és ezt csak tovább súlyosbítja a gazdasági és pénzügyi válság. Latin-Amerika ugyanakkor – a gazdasági reformnak, valamint az elmúlt években tapasztalható tartós növekedésnek köszönhetően – ma már könnyebben képes szembeszállni a válsággal, mint a korábbi külső megrázkódtatások idején. A válság ennek ellenére hátrányosan befolyásolja a közvetlen külföldi befektetések és a térségbe áramló pénzeszközök mennyiségét, az export pedig folyamatosan csökken. A gazdaságba vetett bizalom helyreállításához és a jelenlegi helyzet leküzdéséhez elengedhetetlen ezeknek a tendenciáknak a megfordítása, mindeközben azonban óvakodni kell a protekcionizmustól. A válság szociális szempontból is jelentős következményekkel jár, különösen a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai vonatkozásában, és sok országban különösen nagy kihívást jelent majd a társadalmi kohézió előmozdítása.

Az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai már jelenleg is tapasztalhatók Latin-Amerikában, és az elkövetkező évtizedben várhatóan csak tovább súlyosbodnak, ami jelentősen ronthatja a fenntartható fejlődés kilátásait. Nagy veszélyben van Latin-Amerika gazdag biológiai sokfélesége és mezőgazdasági termelékenysége. Az éghajlattal kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokon ugyanakkor sok latin-amerikai ország jelentős tárgyalópartner, amely képes otthon vezető szerepet vállalni az alacsony szén-dioxid-kibocsátást célzó fejlesztési megoldások, az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások előmozdítása terén. Az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésével kapcsolatban ebben a térségben különösen fontos az erdőirtás elleni küzdelem, ezért ezt megfelelő prioritással kell kezelni a párbeszédekben és az együttműködési tevékenységekben. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése, a tudomány és a technológia, valamint a katasztrófakockázatok csökkentése terén tehát rendkívüli fontosságú lesz a Latin-Amerikával való együttműködés.

A térség legsürgetőbb problémáját, a szegénység elleni küzdelmet mostanában a bűnözés is súlyosbítja. Egyre szaporodnak a tiltott kábítószerek, fokozódik az emberkereskedelem, a szervezett bűnözés és az erőszak. Mindez megingatja az érintett országok és térségek stabilitását, gátolja biztonságát, kormányázását és fejlődését. Ezzel kapcsolatban igen fontos a főbb kereskedelmi útvonalak mentén fekvő országok maradéktalan együttműködése is.

Kihívást jelent a migráció is, amely egyúttal azonban lehetőségeket is teremt a partnerség számára: a migráció a származási és a célországok számára egyaránt jelenthet gazdasági, szociális és kulturális előnyöket. A migrációt tehát úgy kell kezelni, hogy hatása az országokra és a migránsokra nézve egyaránt kedvező legyen. Eközben az emberi jogokat maradéktalanul tiszteletben kell tartani. Ezért rendkívüli fontosságú a 2009 júniusában a két térség között elindított strukturált és átfogó párbeszéd, különösen, ha figyelembe vesszük a LAC országaiból az EU-ba érkező, egyre növekvő migrációs áramlásokat. A párbeszéd fórumként szolgál majd az eszmecseréhez, illetve egymás körülményeinek, szükségleteinek és az egymás előtt álló kihívásoknak a kölcsönös megértéséhez. Ezért a párbeszéd során nyitott, kiegyensúlyozott és konstruktív módon kell tárgyalni a migráció valamennyi aspektusáról, a feleknek pedig felelősséget kell vállalniuk a migrációs áramlások kezeléséért.

A hatékony többoldalúság fejlesztése egyszerre közös kötelezettség és kihívás is a partnerség számára. Az EU és Latin-Amerika együttes súlyát latba lehetne vetni mindazon globális kérdésekben, amelyekben a felek által képviselt politika azonos irányt követ. Sokkal jelentősebb hatást lehetne kiváltani a nemzetközi színtéren, hiszen a két térség az ENSZ és a G-20 tagság mintegy egyharmadát képviseli.

TÁVLATOK: ÚJ STRATÉGIÁK, ÚJ VÁLASZLÉPÉSEK

A két térség közötti párbeszéd fokozása

- A csúcstalálkozókkal járó politikai tőkét még nem aknázták ki maradéktalanul. A csúcstalálkozókon jobban kellene az eredményekre összpontosítani. A párbeszédet tehát az operatív célkitűzésekre és az ezek megvalósításához szükséges eszközökre kell irányítani. A csúcstalálkozókon kisszámú konkrét kezdeményezést kell megtárgyalni, így ez lehetne a két térség közötti együttműködés kidolgozásának legfőbb eszköze.

- Elő kell irányozni a többi regionális folyamattal – például az ibér-amerikai csúcstalálkozókkal, a Dél-amerikai Nemzetek Uniójával (UNASUR), az Amerikai Államok Szervezetével (AÁSZ) stb. – való párbeszéd és együttműködés megerősítését is.

- Számos olyan kulcsfontosságú területen meg kell erősíteni a párbeszédet és a stratégiai koordinációt, amelyek szorosan kapcsolódnak a globális kihívásokhoz, beleértve a migrációt.

- A párbeszédet átfogó módon kell folytatni: be kell vonni a civil társadalmat, a nem állami szereplőket, a kulturális és pénzügyi intézményeket stb. is. Ezt az EU–LAC alapítvány támogatásával lehet megvalósítani.

Javaslatok:

- Fokozni kell a két térség közötti makrogazdasági és pénzügyi párbeszédet.

Jobban össze kell hangolni az álláspontokat annak érdekében, hogy a felek hatékonyabban léphessenek fel a válság nyomán felmerülő kihívásokkal szemben, támogathassák a globális kereskedelmet és beruházásokat, elutasíthassák a protekcionizmust, és a G–20 reformnapirenddel összhangban együttműködhessenek a pénzügyi szabályozási és felügyeleti kérdésekben, valamint a nemzetközi pénzügyi intézmények reformja terén.

- Fokozni kell a környezetvédelemmel, az éghajlatváltozással és a katasztrófakockázatok csökkentésével, valamint az energiával kapcsolatos párbeszédet.

Az ENSZ keretein belül és más fórumokon is folytatni kell a párbeszédet az általános megegyezés előmozdítására és a nemzetközi megállapodások – például a 2009. decemberi koppenhágai éghajlat-változási megállapodás – sikeres megkötésének és nyomon követésének elősegítésére.

- Fokozni kell a párbeszédet a tudomány, a kutatás, a felsőoktatás, a technológia és az innováció területén.

A 2010. évi spanyolországi csúcstalálkozó előkészületeként párbeszédet kell folytatni a tudomány és a technológia témakörében a tudásról és az innovációról annak érdekében, hogy folytatódhasson az EU–LAC tudásalapú térség[3] kialakítása. A LAC országokkal folytatott tudományos és technológiai együttműködés megerősítésében hasznos szerepet játszhat az EU által nemrégiben létrehozott nemzetközi együttműködési stratégiai fórum (SFIC)[4]. Az információs társadalomról szóló 2010. évi V. EU–LAC miniszteri fórumon áttekintik az információs és kommunikációs technológiák (IKT) terén folytatott jelenlegi együttműködést.

- Fokozni kell a foglalkoztatásról és a szociális ügyekről szóló párbeszédet.

A két térség közötti szakpolitikai párbeszédben elő kell mozdítani a méltányos munka helyzetét – többek között a foglalkoztatásról, a válságból való kilábalás szociális dimenziójáról és a fenntartható fejlődésről szóló jelenlegi globális vita keretein belül –, és tárgyalni kell a főbb foglalkoztatáspolitikai kérdésekről, például a készségeknek a munkaerő-piaci igényekhez való igazításáról, a fiatalok foglalkoztatásáról és a szociális védelem kiterjesztéséről.

- Fokozni kell a két térség között a migrációról szóló párbeszédet.

A migrációt úgy kell kezelni, hogy az mind a származási országoknak és a célországoknak, mind pedig maguknak a migránsoknak előnyös legyen. A migrációról folytatandó párbeszéd célja, hogy rendszeres eszmecserének adjon teret, és ezzel fokozódjon a kölcsönös megértés a két térség körülményei, szükségletei és az előttük álló kihívások tekintetében.

Ajánlások

- Meg kell erősíteni a politikai párbeszédet, és ennek érdekében a csúcstalálkozókon nagyobb hangsúlyt kell helyezni a fellépésekre.

- Biztosítani kell a csúcstalálkozók és a miniszteri értekezletek napirendjei közötti következetességet.

- Alapvetően fontos, hogy fokozni kell a politikai párbeszédet a globális kihívásokhoz kapcsolódó kiemelt területeken: ilyenek a makrogazdasági és pénzügyi kérdések, a biztonság és az emberi jogok, a foglalkoztatás és a szociális ügyek, a környezetvédelem, az éghajlatváltozás és az energiaügy, a felsőoktatás és a technológia/innováció.

- Tovább kell fejleszteni és meg kell erősíteni a drogokkal kapcsolatos EU–LAC koordinációs és együttműködési mechanizmust, és nyílt és konstruktív módon – az EU migrációval kapcsolatos globális megközelítésével összhangban – folytatni kell a migrációról folyó strukturált és átfogó párbeszédet.

- A politikai párbeszéd mellett támogatni kell a felfelé építkező megközelítést is: erősíteni kell a tudással és az innovációval kapcsolatos kölcsönös összekapcsolódásokat és együttműködést.

A regionális integráció és a kölcsönös összekapcsolódások megerősítése

- Az EU-nak meg kell erősítenie Latin-Amerika regionális integrációja iránti elkötelezettségét: ennek keretében folytatnia kell a jelenlegi tárgyalásokat és támogatnia kell a térségbeli integrációs törekvéseket, köztük az olyan új intézményi képződményeket, mint például az UNASUR.

- Annak érdekében, hogy a regionális integráció nagyobb lendületet vehessen, és a fenntartható fejlődés és a növekedés előmozdításának hatékony eszköze legyen, folytatni kell a fenntartható infrastruktúra fejlesztésének jelenlegi támogatását. Különös hangsúlyt kell fektetni a kölcsönös összekapcsolódásokra. Ez azt jelenti, hogy az állami és a magánszféra, valamint a pénzügyi intézmények bevonásával közös kezdeményezéseket és közös projekteket kell kialakítani.

- Ennek érdekében a Bizottság létre fogja hozni az úgynevezett latin-amerikai beruházási keretet (LAIF) . Ez a kezdeményezés, amelynek mintája a szomszédsági beruházási keret (NIF)[5] lesz, összegyűjti a közösségi támogatási forrásokat és a tagállamoktól származó lehetséges további hozzájárulásokat. A közösségi költségvetés jelenlegi kereteiből rendelkezésre álló összeg a 2013-ig tartó időszakra 100 millió EUR lesz. A LAIF-támogatások ösztönző hatással lesznek a pénzügyi intézmények forrásainak mozgósítására is, mégpedig a következő három terület beruházási projektjeinek vonatkozásában:

i. kölcsönös összekapcsolódások és infrastruktúra, különösen az energiahatékonyság és a megújuló energiarendszerek, a fenntartható közlekedés és a kommunikációs hálózatok;

ii. a szociális és a környezetvédelmi szektor, beleértve az éghajlatváltozás enyhítését és az ahhoz való alkalmazkodást;

iii. a magánszektor növekedésének biztosítása (különösen a kkv-k esetében).

A LAIF tehát nemcsak a válságra adott válaszlépésnek tekinthető, hanem a hosszabb távú fejlesztést is előmozdítja azáltal, hogy támogatja a térségben a fenntartható beruházásokat.

Ajánlások

- Folytatni kell a társulási megállapodásokról szóló tárgyalásokat, és támogatni kell a térségen belüli integrációs törekvéseket.

- A regionális integrációt alulról felfelé építkezve, a kölcsönös összekapcsolódások megerősítésével is támogatni kell. El kell indítani a latin-amerikai beruházási keretet (LAIF).

A kétoldalú kapcsolatok megerősítése: A sokféleség fokozott figyelembevétele

A Bizottság úgy véli, hogy a térség egyes országaival el kell mélyítenie kapcsolatait, és strukturáltabb és intenzív párbeszédet kell folytatni. Ugyanakkor fontos, hogy ez a párbeszéd hozzáadott értéket is képviseljen. Ennek érdekében mindazokon a közös érdekű területeken fokozni kell a kétoldalú párbeszédet és együttműködést, amelyeken a kapcsolat megerősíthető, például az energiaügy, a közlekedés, a kutatás, a tudomány és a technológia, valamint a helyes adóügyi kormányzás területén. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolatokat a maximális kölcsönös előnyök érdekében az egyedi esetekhez kell igazítani. Ez a megközelítés kiegészíti és támogatja azokat a törekvéseket, amelyeknek célja az erősebb regionális integráció megvalósítása.

Ajánlások

- Maradéktalanul ki kell használni a jelenlegi stratégiai partnerségeket (Brazíliával és Mexikóval), a létező társulási megállapodásokat (Chilével és Mexikóval) és a kétoldalú együttműködési megállapodásokat.

- A kereskedelem vonatkozásában be kell fejezni a Chilével és Mexikóval fennálló jelenlegi megállapodásokban szereplő továbbfejlesztési záradékok végrehajtásáról szóló tárgyalásokat.

- A regionális csoportosulásoknak nyújtott uniós támogatások mellett meg kell erősíteni az egyes országokkal folytatott kétoldalú kapcsolatokat is.

Az együttműködési programok egyedi esetekhez való igazítása és adaptálása

- Az EU által folytatott fejlesztési együttműködés általános célja a szegénység felszámolása és a fenntartható gazdasági és szociális fejlődés előmozdítása, beleértve a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását. Ez a latin-amerikai országokra és a fejlődő országokra egyaránt vonatkozik. Ugyanakkor ezt a politikai célkitűzést a térség egyedi helyzetéhez kell igazítani, mivel vannak itt feltörekvő országok és felső-közepes jövedelmű országok is.

- Meg kell vizsgálni az uniós együttműködés eszközeinek és célkitűzéseinek jelentős diverzifikációjában rejlő előnyöket. Bár a pénzügyi forrásokat elsősorban a legszegényebb országokba kell irányítani, az EU-nak ugyanakkor új együttműködési formákat kell keresnie a magasabb fejlettségi szintű országokkal. Ez a közös erőfeszítések mellett valamennyi ország esetében azt jelentheti, hogy nagyobb hangsúlyt helyeznek az együttműködésre olyan területeken, mint az éghajlatváltozás (ennek enyhítése és az ehhez való alkalmazkodás), a felsőoktatás, a többnyelvűséggel kapcsolatos kutatás, a tudomány és a technológia, beleértve az energiahatékonyságot és a megújuló energiát. Ezt a megközelítést segítheti az iparosodott országoknak szánt eszköz (ICI+)[6], amely a latin-amerikai országok számára is nyitva fog állni.

- Az EU-nak folytatnia kell a társadalmi kohézióra vonatkozó együttműködést, különösen a megújult EuroSociAL program révén. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szociális biztonsági hálók támogatására és más olyan fellépésekre, amelyek rövid távon kézzelfogható eredményeket hoznak, és így ellensúlyozzák a ciklikus hatásokat. A Bizottságnak meg kell vizsgálnia, célszerű-e a folyamatos politikai párbeszéd kapcsán nagyobb lehetőséget biztosítani az intézményi partnerségekre (twinning).[7] Ez ösztönözhetné a know-how átadását és fokozná a tapasztalatok és a bevált eljárások hatóságok közötti cseréjét.

- Mivel a térségben több ország is együttműködésre lépett szegényebb országokkal, meg kell vizsgálni a további dél-déli és háromoldalú együttműködési lehetőségeket. Az EU háromoldalú együttműködést folytathat a latin-amerikai és más térségekben élő partnerekkel annak érdekében, hogy együttesen segítsenek a millenniumi fejlesztési célok megvalósításában és szembeszálljanak a transzregionális veszélyekkel.

Ajánlások Együttműködési programokat kell kialakítani Latin-Amerikával az alacsony szén-dioxid-kibocsátás, a fenntartható növekedés, a foglalkoztatás és a hatékonyabb jövedelemeloszlás, valamint a válság hatásainak enyhítése céljából. A félidős értékelés során meg kell vizsgálni az eszközök fokozott diverzifikációjának lehetőségét és a bizottsági együttműködést az egyedi igényekhez kell igazítani, amelyek a következők: a fejlesztési együttműködési eszköz keretében rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat továbbra is elsősorban a legszegényebb országok és a leginkább kiszolgáltatott csoportok igényeire kell fordítani; javítani kell az együttműködést, különösen a társadalmi kohézió és a regionális integráció terén, és ennek érdekében a programokat a felmerülő igényekhez kell szabni, és kézzelfoghatóbb eredményeket kell biztosítani; törekedni kell a tudással és az innovációval kapcsolatos területeken – kutatás/felsőoktatás, tudomány, technológia és megújuló energia – folyó együttműködés megerősítésére; a fejlesztési és együttműködési programokban egységesíteni kell az éghajlatváltozással (a hatások enyhítésével és az éghajlathoz való alkalmazkodással) kapcsolatos megfontolásokat, beleértve az erdőirtás elleni küzdelmet, az ICI+ keretein belül új együttműködési formákat kell kidolgozni. A megújult EUROsociAL program keretében meg kell vizsgálni az intézményi partnerségek és a háromoldalú együttműködés lehetőségeit. Fokozni kell a jogérvényesülés, a szabadság és a biztonság területén folyó együttműködést. |

A KÖVETKEZő EU-LAC CSÚCSTALÁLKOZÓ, 2010. MÁJUS

- A Spanyolországban tartandó EU-LAC csúcstalálkozó előrelépés lesz a két térség közötti megújított partnerségben. Fő témája az innováció és a technológia lesz, amely a fenntartható fejlődés és a szociális befogadás motorja. A csúcstalálkozó lehetőséget kínál majd a legutóbbi csúcstalálkozón tett kötelezettségvállalások végrehajtásával kapcsolatos lépések értékelésére: ilyenek a közös stratégiákkal kapcsolatos vitákat ösztönző EU-LAC alapítvány létrehozása, a két térség közötti partnerség megerősítésére és a láthatóság fokozására tett fellépések, valamint az EU-LAC tudásalapú térség további előmozdítása.

Ajánlások Biztosítani kell, hogy a csúcstalálkozó vegye figyelembe a válság hatásait – különösen a foglalkoztatás és a szociális ügyek területén –, és valós eredményeket hozzon. El kell indítani a latin-amerikai beruházási keretet (LAIF). Konkrét lépésekkel fokozni kell a két térség közötti párbeszédet és együttműködést az alacsony szén-dioxid-kibocsátás, a zöld technológiák és az innováció területén, beleértve a térség tudományos és technológiai együttműködéséhez szükséges intézményi kapacitások kibővítését. Ki kell hirdetni az EU–LAC alapítvány létrehozását. Ösztönözni kell a közös érdekű ügyekben folyó együttműködést Latin-Amerika és a Karib-térség között. |

KÖVETKEZTETÉSEK

- Az Európai Unió és Latin-Amerika az elmúlt évtizedben elkötelezték magukat, hogy az EU-LAC stratégiai partnerség keretében megszilárdítják egymáshoz fűződő kapcsolataikat. Ez a közlemény olyan ajánlásokat tartalmaz, amelyek végrehajtása valamennyi érintetten múlik. A Bizottság felkéri a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy vizsgálja meg ezeket az ajánlásokat – különösen a következő, spanyolországi EU–LAC csúcstalálkozóra (2010. május) való előkészületek keretében. A Bizottság javasolja, hogy az EU vitassa meg a közleményt latin-amerikai partnereivel, és ösztönözzön megbeszéléseket arról, hogyan lehet megerősíteni az EU és Latin-Amerika közötti szövetséget.

[1] Az EU–LAC csúcstalálkozói folyamatban részt vesznek a cotonoui megállapodást aláíró karib-tengeri országok is. Ez a közlemény azonban mindenekelőtt az EU és Latin-Amerika kapcsolataira szorítkozik.

[2] COM(2005) 636., 2005.12.8.

[3] A 2009. novemberi portugáliai ibér-amerikai csúcstalálkozó fő témája szintén az innováció és a tudás lesz.

[4] A fórumot a 2891. Versenyképességi Tanács hozta létre 2008 decemberében.

[5] Olyan innovatív pénzügyi mechanizmus, amelynek célja a további finanszírozások mozgósítása az EU szomszédos országaiban felmerülő infrastrukturális beruházási igények fedezésére különböző ágazatokban, például a közlekedésben, az energiaügyben, a környezetvédelemben és a szociális kérdésekben. A keret ezenkívül a magánszektort is támogatja, például a kis- és középvállalkozásokra (kkv) irányuló kockázatitőke-műveletekkel.

[6] Az iparosodott országokkal való együttműködésre vonatkozó pénzügyi eszköz felülvizsgált változata (az Európai Bizottság előterjesztése), amely lehetővé teszi a hivatalos fejlesztési támogatástól (ODA) különböző tevékenységek finanszírozását a fejlődő országokban.

[7] A twinning olyan közös projekt, amelyben az együttműködő felek konkrét operatív eredmények eléréséért vállalnak kötelezettséget.