52008PC0790

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 26.11.2008

COM(2008) 790 végleges

2008/0231 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS (Euratom) IRÁNYELVE

a nukleáris biztonsági közösségi keretrendszer létrehozásáról

{SEC(2008) 2892}{SEC(2008) 2893}

INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

1.1. A javaslat indokai és célkitűzései

Ennek a nukleáris biztonsági közösségi keretrendszer létrehozásáról szóló irányelvtervezetnek az a célja, hogy újraindítsa a nukleáris biztonsági közös uniós keretrendszer létrehozásának folyamatát azáltal, hogy naprakésszé teszi a nukleáris létesítmények biztonságával kapcsolatos alapvető kötelezettségek és általános elvek meghatározásáról szóló tanácsi (Euratom) irányelvre vonatkozóan tett, az eredeti nukleáris biztonsági csomagban szereplő bizottsági javaslatot[1], és annak helyébe lép.

Számos tagállam atomenergia iránti, megújult érdeklődése, valamint az atomerőművek élettartama meghosszabbításának és új atomerőművek építésének a perspektívája különösen időszerűvé teszik e felülvizsgált javaslatot. Nyilvánvaló, hogy a radiológiai események hatásai nem állnak meg a határoknál, hiszen potenciálisan befolyásolják a munkavállalók és a lakosság egészségi állapotát, és széleskörű gazdasági következményekkel járnak az energiatermelő ágazatra nézve is. A nemzetközileg elfogadott nukleáris biztonsági elvek alkalmazása a jogilag kötelező érvényű közösségi szabályozásban – a jogbiztonság növelése révén – további garanciát nyújtana az EU lakossága számára általában.

Ennek keretében a felülvizsgált jogalkotási javaslat a következőkre épít: a) a Nyugat-európai Nukleáris Hatóságok Szövetsége (WENRA) technikai munkája, amely 2006-ban zárult a meglévő nukleáris létesítmények tekintetében, és amelyben valamennyi európai nukleáris biztonsági szabályozó hatóság részt vett, b) az az elv, hogy az EU atomerőműveinek folytonos biztonságos működését csak erős és független szabályozó hatóságok képesek biztosítani, c) a meglévő főbb nemzetközi jogi aktusok, különösen a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) égisze alatt kötött, nukleáris biztonságról szóló egyezmény[2] (CNS) elveinek belefoglalása a közösségi szabályozásba, továbbá a NAÜ által a biztonság terén végzett munka[3].

A javaslat abból indul ki, hogy a nukleáris biztonság területére vonatkozó, és a CNS-ben már szereplő közös elveket közösségi szinten kell szabályozni, és azokat olyan új atomerőmű-reaktorokra vonatkozó biztonsági követelményekkel kell kiegészíteni, amelyeknek – a WENRA által megállapított biztonsági szintek alapján és a nukleáris biztonsággal és hulladékkezeléssel foglalkozó magas szintű munkacsoporttal (a továbbiakban: magas szintű munkacsoport) szoros együttműködésben történő – kidolgozására a tagállamok a biztonsági szint folyamatos emelésének céljával összhangban kellőképpen motiváltak. A magas szintű munkacsoport az általa a nukleáris biztonság szabályozása vonatkozásában elfogadott tíz elv alapján a tagállami nukleáris létesítmények biztonságáért felelős szabályozó testületek közötti együttműködés összekötő pontja lesz, és hozzájárul az EU nukleáris biztonsági keretének fejlődéséhez.

A javaslat általános célkitűzése egyfelől olyan keretrendszer meghatározása, amelynek révén a nukleáris biztonság a Közösségben megteremthető, fenntartható és szintje folyamatosan emelhető, másfelől a szabályozó testületek szerepének bővítése. A javaslatot olyan nukleáris létesítmények tervezésére, helyének kiválasztására, megépítésére, karbantartására, működtetésére és leszerelésére kell alkalmazni, amelyek tekintetében az érintett tagállam jogszabályi és szabályozási keretei szerint biztonsági megfontolásokra van szükség. Az egyes tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy az atomenergia felhasználása mellett vagy ellen döntsenek, elismerik és teljes mértékben tiszteletben tartják.

E közösségi nukleáris biztonsági keretrendszerben számos operatív célt tűznek ki, melyek a következők: a nemzeti szabályozó hatóságok szerepének növelése, az engedély jogosultjának elsődleges felelősségvállalása a biztonság tekintetében a szabályozó testület ellenőrzése alatt, a szabályozó testület függetlenségének megerősítése, nagyfokú átláthatóság biztosítása a nukleáris létesítmények biztonságához kapcsolódó kérdésekben, az irányítási rendszerek működtetése, rendszeres biztonsági felügyelet, a nukleáris biztonsággal kapcsolatos szakértelem rendelkezésre állása, a biztonság ügyének kiemelt kérdésként való kezelése.

1.2. Általános háttér

Napjainkban számos ösztönző tényezőnek köszönhetően megélénkült az atomenergia iránti érdeklődés.

Az EU az atomenergiából előállított villamos energia legnagyobb termelője a világon, érett atomenergia-iparral rendelkezik, amely a teljes üzemanyag-ciklusban saját technológiáját és magasan képzett munkaerejét alkalmazza. Az atomenergia jelenleg a legfőbb alacsony széntartalmú energiaforrás számos uniós tagállamban, és az EU villamos energiájának több mint egyharmadát biztosítja, emellett pedig állandó, megbízható energiaforrásnak bizonyul, amely viszonylag védett az áringadozásoktól, szemben az olaj- és a gázpiaccal. Noha az atomenergia további használata hozzájárulna az EU energiaellátási biztonságának növeléséhez és a CO2-kibocsátások korlátozásához, mégis szembe kell nézni számos olyan jelentős kérdéssel, amelyek még megoldásra várnak. Az EU energiaszerkezetében továbbra is fontos szerepet játszik az atomenergia, melynek alkalmazását megfelelően támogatja a technológiai fejlesztésekre irányuló kutatás; a fejlesztések iránti határozott elkötelezettség célja a biztonság fokozása.

A nukleáris létesítmények biztonsági szintjének folyamatos emelése az atomenergia elfogadásának előfeltétele. A NAÜ égisze alatt végzett, meglévő munkák alapul vétele és közösségi keretbe való foglalása többletértéket jelent a tagállami közelítésmódok mellett. A nemzeti rendszerek és a közösségi rendszer összehangolása garantálja a nukleáris létesítmények magas szintű biztonságának fenntartását az EU-ban, és növeli az uniós szabályozó mechanizmusok átláthatóságát. Hosszú távon ez a lakosság szempontjából az EU nukleáris biztonsági döntéshozatali folyamataiba vetett nagyobb bizalmat, valamint jogbiztonságot eredményez.

1.3. Az európai uniós szintű nukleáris biztonsági harmonizációt támogató, meglévő közösségi jogi aktusok

Az európai atomenergia-ipar fejlődésével szükségessé vált a közösségi szintű konvergencia a tagállamok biztonsági gyakorlatok harmonizálására irányuló törekvéseikben történő támogatása érdekében. A nukleáris biztonság technológiai problémáiról szóló, 1975. július 22-i tanácsi állásfoglalás[4] elismerte, hogy a Bizottság feladata, hogy katalizátorként működjön a nukleáris biztonság területén indított nemzetközi szintű kezdeményezéseket illetően. Noha ez az állásfoglalás „ figyelembe veszi a nemzeti hatóságok előjogait és kötelezettségeit” , rámutat a biztonsági követelmények közösségi szintű, lehetőleg egységes megközelítéssel történő összehangolásának szükségességére.

Ennek alapján 1992-ben sor került egy második tanácsi állásfoglalás elfogadására is[5], amelyben a Tanács megerősítette az 1975. évi állásfoglalásban megfogalmazott szándékot, és felhívta a tagállamokat, hogy továbbra is összehangoltan és fokozottan törekedjenek a biztonsági kérdések harmonizálására.

Ezenkívül az évek során kiadott tanácsi következtetések[6] és az Európai Parlament jelentései[7] folyamatosan egy közösségi nukleáris biztonsági szabályozás kidolgozását sürgették. Ennek ellenére mindeddig nem került sor nukleáris biztonsággal kapcsolatos kötelező érvényű közösségi szabályozás elfogadására.

1.4. A javaslatnak az Unió egyéb politikáival és célkitűzéseivel való összeegyeztethetősége

A sugárvédelem és a nukleáris biztonság közötti valódi kapcsolatot az Európai Bíróságnak a C-29/99. sz. ügyben hozott határozata ismerte el, amely szerint „ a közösségi hatáskörök meghatározásának céljából nem helyénvaló mesterségesen különbséget tenni a lakosság egészségének védelme és az ionizáló sugárforrások biztonsága között” . A Bíróság azt is megerősítette, hogy a Bizottság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy ajánlásokat tegyen a CNS 18. és 19. cikkében előírt intézkedések harmonizálására az olyan nukleáris létesítmények tervezésére, építésére és működtetésére vonatkozóan, amelyek tekintetében a tagállam rendelkezéseket állapíthat meg az alapvető normáknak való megfelelés biztosítására. A közösségi megközelítés kialakítása a nukleáris biztonság területén hozzájárul a sugárvédelmi közösségi vívmányok célkitűzéseinek teljes körű eléréséhez, azaz a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelméhez anélkül, hogy indokolatlanul korlátozná a sugárterheléshez vezető tevékenységek előnyös alkalmazását.

1.5. Az eredeti nukleáris biztonsági csomag

A Bizottság 2003. január 30-án, miután kézhez vette az Euratom-Szerződés 31. cikke értelmében létrehozott szakértői csoport véleményét, két irányelvjavaslatot fogadott el, amelyek a nukleáris létesítmények biztonságával, illetve a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok kezelésével foglalkoztak[8].

Miután az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság is véleményt adott 2003. március 26-án, mindkét javaslatot továbbították a Tanácshoz. A Tanács az Euratom-Szerződés 31. cikkében foglalt eljárással összhangban a kikérte az Európai Parlament véleményét, amely 2004. január 13-i plenáris ülésén fogadott el véleményeket a javaslatról.

Ezzel egyidejűleg mindkét javaslatot megvitatták a Tanácsban, az olasz és az ír elnökség idején. Mivel nem értek el többséget, amely lehetővé tette volna mindkét javaslat elfogadását vagy elutasítását, abban állapodtak meg, hogy tanácsi következtetéseket kell konszenzussal kidolgozni. A Tanács 2004 júniusában fogadta el a nukleáris biztonságról és a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról szóló következtetéstervezeteit[9], melynek eredményeként létrejött a nukleáris biztonsággal foglalkozó tanácsi munkacsoport (WPNS). Az eredeti nukleáris biztonsági csomaggal kapcsolatos eljárási szempontokat az e kezdeményezést kísérő hatásvizsgálati jelentés mutatja be részletesen.[10]

A nukleáris létesítmények biztonságával foglalkozó, meglévő irányelvjavaslatot visszavonják, és annak a helyébe az új javaslat lép.

2. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT

2.1. Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció a közösségi nukleáris biztonsági jogi keret szükségességéről

Ez a felülvizsgált jogalkotási javaslat átfogó és folyamatos konzultációs folyamat eredménye, amelyet a Tanács ír elnöksége kezdeményezett 2004-ben. A munka folytatásában részt vett a WPNS, a magas szintű munkacsoport és az Európai Nukleáris Energia Fórum.

Az eredeti nukleáris biztonsági csomag kidolgozásának folyamatában a Bizottság kezdeményezésére széleskörű konzultációra került sor az érdekeltek között egy nukleáris biztonsági jogi keret létrehozásának lehetőségéről, amely konzultáció kiegészítette az Euratom-Szerződésben előírt jogalkotási eljárással összefüggő konzultációkat (az Euratom-Szerződés 31. cikke szerint létrehozott szakértői csoport és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét). Nemzetközi szervezetekkel is folytak konzultációk, köztük a NAÜ-vel és az OECD Nukleáris Energia Ügynökségével (NEA). A Bizottság a különböző nemzetközi találkozókon való részvételét is arra használta fel, hogy bemutassa a nukleáris biztonsággal kapcsolatos EU-szabályozás tervét.

Az Európai Nukleáris Energia Fórum, amely 2007-ben jött létre, és amelynek munkájában a nemzeti és európai uniós szintű fő döntéshozók és szervezetek vesznek részt, már sokat tett azon közös megközelítésekkel kapcsolatos nagyobb egyetértés érdekében, amelyek a nukleáris létesítmények biztonságának fokozásához szükségesek. A 2008. évi prágai és pozsonyi fórum üléseinek következtetéseiben kifejezésre jutott egy olyan uniós nukleáris biztonsági szabályozás elfogadásának erőteljes támogatása, amely „ a nukleáris létesítményekre vonatkozó alapvető, közös biztonsági elvekre ” épül.

Ezenkívül a nukleáris biztonsági ügyekkel foglalkozó, különböző szakértői csoportok tevékenysége technikai hátteret jelentett az ezen felülvizsgált irányelvtervezetben javasolt alapvető elvek támogatásához. Az EU szintjén több különböző tevékenységi szintet és típust alakítottak ki a tagállami biztonsági hatóságok képviselőit tömörítő szakértői csoportok bevonásával, amelyek aktívan közreműködtek a nukleáris biztonsági gyakorlatok harmonizálásában.

2.2. A nukleáris biztonsági megközelítések európai uniós szintű harmonizációjával foglalkozó szakértői csoportok áttekintése

2.2.1. A nukleáris szabályozó hatóságok munkacsoportja (NRWG) és a reaktorbiztonsággal foglalkozó munkacsoport (RSWG)

A nukleáris biztonság technológiai problémáiról szóló, 1975. évi tanácsi állásfoglalás célkitűzéseinek elérése érdekében a Bizottság két, a nukleáris létesítmények biztonságával foglalkozó szakértői csoportot hozott létre. Az NRWG, amely legutóbb 2005 júniusában ülésezett, az EU tagállamai és a közép- és kelet-európai tagjelölt országok nukleáris szabályozó hatóságainak képviselőit tömöríti. Az RSWG, amelynek valamennyi uniós szabályozó testület és ágazat a tagja volt, 1998-ban feloszlott.

2.2.2. Az európai szabályozó feladatok összehangolása (CONCERT)

Az 1992-ben létrejött CONCERT-csoport olyan fórum volt, amely az EU, a közép- és kelet-európai országok és az újonnan függetlenné vált államok nukleáris szabályozóit fogta össze, tapasztalatcsere és általában a támogatási folyamat és az együttműködési programok javítása érdekében. A csoport 2005-ben tartotta utolsó ülését.

2.2.3. WENRA

Külön ki kell emelni a WENRA tevékenységét; e szervezet tagsága 17 európai ország nukleáris szabályozó hatóságának igazgatóiból és vezető tisztviselőiből tevődik össze.

A biztonsági megközelítések harmonizálása érdekében két munkacsoportot alakítottak ki azzal a feladattal, hogy elemezzék a kialakult helyzetet és a különböző biztonsági megközelítéseket, összehasonlítsák az egyedi nemzeti szabályozói megközelítéseket a NAÜ biztonsági előírásaival, beazonosítsák a különbségeket, és javaslatot tegyenek az előrelépés módjára, hogy a különbségeket lehetőség szerint a biztonság elért végső szintjének csorbítása nélkül lehessen felszámolni.

2006 januárjában biztonsági referenciaszinteket tettek közzé, és azokat 2007-ben és 2008-ban felülvizsgálták[11]. A WENRA tagjai számos közös biztonsági referenciaszintet határoztak meg az erőművek reaktorai tekintetében, a nemzeti követelmények 2010-ig történő kiigazítására figyelemmel. A nukleáris biztonság területén tett bármely közösségi kezdeményezésnek élnie kell a WENRA keretében elért műszaki fejlődés nyújtotta lehetőségekkel. Ezenkívül a nukleáris reaktorokra vonatkozó biztonsági megközelítések harmonizálásáról szóló WENRA-jelentéseket a WPNS is értékelte, és megállapította, hogy a „ WENRA módszerei a harmonizáció szisztematikus, dokumentált és logikus megközelítését képviselik ”.

2.2.4. WPNS

A nukleáris biztonságról és a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok biztonságos kezeléséről szóló, 2004. évi tanácsi következtetéseket követően, amelyek „ átfogó konzultációra” hívnak fel az érdekeltekkel, széleskörű konzultáció kezdeményezésére került sor, amelynek célja olyan új jogi eszközök beazonosítása volt, amelyek a leghatékonyabban járulnának hozzá az Euratom-Szerződés keretében a nukleáris biztonságnak és a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok kezelésével kapcsolatos biztonságának a javításához és a jobb jogalkotás elveivel összhangban. Ennek eredményeként jött létre a WPNS.[12]

A WPNS zárójelentését[13], amely kiterjedt az általános következtetésekre és ajánlásokra, a Tanács 2006. december 13-án hagyta jóvá. A három alcsoport[14] által benyújtott jelentés bemutatja a részletes módszertant, a munka szervezését és az adatgyűjtést, az adatgyűjtés és -elemzés részletes eredményeit és a következtetések és ajánlások indokolását. A WPNS munkájában a tagállamok és a Bizottság 70 képviselője vett részt. E jelentések következtetései biztos technológiai hátteret biztosítanak a nukleáris biztonsági közösségi keretrendszer létrehozásáról szóló jelenlegi irányelvtervezet számára.

2.2.5. Magas szintű munkacsoport

2007. január 10-én a Bizottság elfogadta a nukleáris tájékoztató program tervezetét, amely javaslatot tett egy nukleáris biztonsággal, hulladékkezeléssel és leszereléssel foglalkozó magas szintű munkacsoport létrehozására. Ezt követően ezt a javaslatot valamennyi magas szintű uniós fórum helyeselte és elfogadta (amint az a brüsszeli Európai Tanács 2007. márciusi következtetéseiben[15], a nukleáris biztonságról és a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok biztonságos kezeléséről szóló, 2007. májusi tanácsi következtetésekben[16] és az európai atomenergia-politika 50 évéről szóló, 2007. évi európai parlamenti jelentésben[17] is tükröződik).

A magas szintű munkacsoportot a 2007/530/Euratom bizottsági határozat[18] hozta létre 2007 júliusában. A határozat azzal bízza meg a csoportot, hogy segítse az EU intézményeit a közös álláspont fokozatos kialakításában és idővel további európai szabályok kidolgozásában a nukleáris létesítmények biztonsága és a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok biztonságos kezelése terén.

A csoport tagjai a 27 tagállam nemzeti szabályozó vagy nukleáris biztonsági hatóságainak vezetői. A csoport létrehozásával kibővül a WENRA műszaki jellegű munkája, és egy olyan formálisabb keretben folytatódik, amelybe bevonásra kerülnek az EU atomenergiát nem alkalmazó országainak képviselői is.

A javasolt irányelvtervezet egyedi rendelkezéseket tartalmaz a csoport által végrehajtandó intézkedésekre vonatkozóan. A csoport fontos szerephez jut a Közösség egészében a nukleáris biztonság fenntartását és további javítását célzó eszközök meghatározásának támogatásával. Ebből a célból, a jelenlegi irányelv tanácsi elfogadásával a Bizottság módosítja a csoport eredeti, a 2007/530/Euratom bizottsági határozatban meghatározott feladatát, hogy megfelelően kifejezze a csoportnak az irányelv végrehajtásával kapcsolatos felelősségét.

2.3. Hatásvizsgálat

A kísérő hatásvizsgálat aktualizálja a nukleáris biztonsági csomagban szereplő korábbi nukleáris biztonsági javaslathoz kapcsolódó hatásvizsgálatot[19], és a WPNS jelentéseiben meghatározott műszaki következtetéseken és ajánlásokon, a nukleáris biztonságról szóló egyezményben foglalt kötelezettségeken és követelményeken, valamint a NAÜ biztonsági alapelvein alapul.

A hatásvizsgálat négy politikai lehetőséget elemez: a 0. politikai lehetőség a jelenlegi helyzet változatlanul hagyása; az 1. politikai lehetőség a meglévő nukleáris létesítményekre vonatkozó közös biztonsági előírásokról szóló közösségi szabályozás kidolgozása; a 2. politikai lehetőség olyan közösségi szabályozás elfogadása amely mindössze olyan közös keretrendszert állapít meg, amelynek célja a nukleáris biztonság egységesen magas szintjének elérése és fenntartása az egész Közösségben azáltal, hogy a széles körben elismert nukleáris biztonsági elvekre hivatkozik; a szükséges végrehajtási intézkedések kidolgozása a magas szintű munkacsoport feladata; a 3. politikai lehetőség nemzetközileg elismert nukleáris biztonsági elvekre épít (a 2. politikai lehetőségben foglalt megközelítés), amelyeket olyan, új atomerőmű-reaktorokra vonatkozó további biztonsági követelményekkel kell kiegészíteni, amelyeknek a WENRA által létrehozott biztonsági szintek alapján és a nukleáris biztonsággal és hulladékkezeléssel foglalkozó magas szintű munkacsoporttal szoros együttműködésben történő kialakítására ösztönzik a tagállamokat, a biztonsági szint folyamatos emelésének céljával összhangban. Ennek eredményeként a lehetőségek elemzése arra mutatott rá, hogy a közösségi nukleáris biztonsági közös megközelítés megteremtésének leghatékonyabb módja a 3. politikai lehetőség.

3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

3.1. A tervezett intézkedés összefoglalása

Ennek a javaslatnak az a célja, hogy újraindítsa a nukleáris biztonsági közös uniós keretrendszer létrehozásának folyamatát a nukleáris biztonság magas és összehasonlítható szintje egész Közösségben történő elérésének és fenntartásának érdekében azáltal, hogy a nukleáris biztonsági csomagban szereplő megfelelő eredeti javaslat helyébe lép. A javaslat a CNS rendelkezéseire támaszkodik, mivel ez alkotja a harmonizált nukleáris biztonsági rendszer alapját képező pontos jogi keretet, és ennek az Euratom és az EU összes tagállama szerződő fele.

3.2. Jogalap

A javaslat jogalapja az Euratom-Szerződés 31. cikke, a 32. cikkével összefüggésben. A 31. cikk meghatározza a munkavállalók és a lakosság ionizáló sugárzásokból eredő kockázatokkal szembeni védelme tekintetében a 30. cikkben előírt alapvető biztonsági előírások elfogadásának eljárását. A 32. cikk kifejezetten kimondja, hogy az alapvető előírások a 31. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően kiegészíthetők.

3.3. Szubszidiaritás és arányosság

A nukleáris energia fontos szerepet játszik az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérésben és csökkenti az EU külső ellátási forrásoktól való függőségét. A tagállamok választásán múlik, kívánnak-e nukleáris energiát alkalmazni vegyes energiahasznosításuk keretében. Az Európai Unió feladata arról gondoskodni, hogy az atomenergetikai fejlesztésekkel párhuzamosan a biztonsági szint a lehető legmagasabb legyen.

Az EU valamennyi tagállama szerződő fele az CNS-nek, amely a nukleáris biztonság kialakításának nemzetközileg elismert közös platformja. Az EU-tagállamok már végrehajtottak olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik számukra a nukleáris biztonság magas szintjének elérését az EU-ban. A különböző történelmi háttér, az eltérő jogi keretrendszerek, a reaktorok eltérő típusa és száma, valamint a szabályozási megközelítés különbözősége miatt azonban eddig nem hoztak létre közös, az egész Közösségben alkalmazandó szabályokat a nukleáris biztonság területén.

A jelenlegi javaslat megközelítése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy teljes mértékben kihasználják a szubszidiaritás elvét, mivel úgy teremt nukleáris biztonsági jogi keretet, hogy nem előíró jellegű a részletek tekintetében. Ezenkívül az irányelvtervezet célja a nemzeti szabályozó testületek szerepének és függetlenségének – kompetenciájukon alapuló – megerősítése, valamint a nemzeti testületek szerepének megerősítése a kölcsönösen elfogadott intézkedések végrehajtásában. Az irányelv teljes mértékben figyelembe veszi a nukleáris létesítmények biztonságával kapcsolatos nemzeti felelősség elvét, ugyanis az új atomerőmű-reaktorok biztonsága tekintetében a tagállamokat további biztonsági követelmények meghatározására ösztönzi a WENRA által létrehozott biztonsági szintek alapján és a nukleáris biztonsággal és hulladékkezeléssel foglalkozó magas szintű munkacsoporttal szoros együttműködésben, valamint a biztonsági szint folyamatos emelésének céljával összhangban. A tagállamok az irányelvtervezetben előírtnál szigorúbb biztonsági követelményeket is meghatározhatnak.

4. A JAVASLAT FŐBB RENDELKEZÉSEI

4.1. A nukleáris létesítmények biztonságáért viselt felelősség és e biztonság kerete (3. cikk)

A nukleáris létesítmények biztonságáért viselt felelősségről szóló cikk a nukleáris biztonság egyik alapvető elvét tükrözi, amely az CNS 9. cikkében is szerepel: egy nukleáris létesítmény biztonságáért annak üzemi időtartama alatt mindvégig az engedély jogosultja viseli az elsődleges felelősséget, a szabályozó testület ellenőrzése alatt. Ezenkívül a nukleáris létesítményekben végrehajtandó biztonsági intézkedésekről és ellenőrzésekről szintén csak a szabályozó testület határoz, és azokat az engedély jogosultja hajtja végre.

A második bekezdés előírja a tagállamok számára, hogy hozzanak létre és tartsanak fenn a nukleáris biztonságra vonatkozó jogszabályi és szabályozási keretet. Ehhez a rendelkezéshez már valamennyi tagállam csatlakozott, és ez nem jelenthet semmilyen végrehajtási nehézséget.

4.2. Szabályozó testületek (4. cikk)

A szöveg megerősíti a nemzeti szabályozó testületek – kompetenciájukon alapuló – szerepét és függetlenségét. A nukleáris biztonságot előnyben részesítő, autonóm döntések megkönnyítése érdekében biztosítani kell az egyes tagállamok szabályozó testületeinek tényleges függetlenségét bármely más, a nukleáris létesítmények támogatásával, működtetésével vagy szociális juttatások jóváhagyásával megbízott szervezettől, továbbá mentesítésüket az illetéktelen befolyásolás alól. A CNS már tartalmaz hasonló rendelkezést (8. cikk, (2) bekezdés). A feladatainak és kötelezettségeinek ellátásához megfelelő hatáskörrel és illetékességgel, továbbá pénzügyi és humán erőforrásokkal rendelkező szabályozó testület feladata a nukleáris létesítmények biztonságának felügyelete és ellenőrzése, valamint a biztonsági követelmények, feltételek és szabályok végrehajtásának biztosítása lesz.

A szabályozó testület adja ki az engedélyeket, és ellenőrzi ezeknek a nukleáris létesítmények helyének kiválasztásával, a létesítmények tervezésével, építésével, működtetésével, beindításával és leállításával kapcsolatos alkalmazását.

A szabályozó testület kötelessége gondoskodni arról, hogy az engedély jogosultja megfelelő létszámú és képesítésű személyzettel működtesse a létesítményt.

A szabályozási infrastruktúra folyamatos fejlesztése érdekében időszakosan sor kerül a szabályozó testület és a nemzeti szabályozó struktúra nemzetközi szakértői felülvizsgálatára.

E rendelkezés keretében a nemzeti szabályozó testületeket és a szabályozó rendszereket a NAÜ nemzetközi szabályozási felülvizsgálati szolgálata (IRRS) ellenőrzi rendszeres nemzetközi szakértői látogatások révén, és az ilyen testületek vállalják, hogy legalább tíz évente önértékelést készítenek.

4.3. Átláthatóság (5. cikk)

Az 5. cikk rendelkezései a megbízható információkhoz való hozzáférés biztosításának szükségességéből fakadnak, és lehetővé teszik, hogy a nyilvánosság részt vehessen egy átlátható döntéshozatali folyamatban.

4.4. A nukleáris létesítményekre vonatkozó biztonsági követelmények és szabályok (6. cikk)

A 6. cikk megismétli és megerősíti a tagállamoknak azt a kötelezettségét, amely a NAÜ alapvető biztonsági követelményeinek[20] tiszteletben tartására, valamint a nemzetközi szinten kölcsönösen elfogadott kötelezettségeknek és a CNS követelményeinek való eleget tevésre vonatkozik.

Emellett az új atomerőmű-reaktorok biztonsága tekintetében a tagállamokat további biztonsági követelményeknek a WENRA által létrehozott biztonsági szintek alapján és a nukleáris biztonsággal és hulladékkezeléssel foglalkozó magas szintű munkacsoporttal szoros együttműködésben történő kialakítására ösztönzik, a biztonsági szint folyamatos emelésének céljával összhangban.

Ezzel összefüggésben ki kell emelni, hogy amint a Tanács egyetért az irányelv szövegével, a Bizottság ennek megfelelően módosítja a magas szintű munkacsoportnak az azt létrehozó bizottsági határozatban megállapított feladatát.

4.5. Az engedélyek jogosultjainak kötelezettségei (7. cikk)

Ez a cikk összefoglalja az engedélyek jogosultjainak a 6. cikkben megállapított követelmények teljesítésére vonatkozó kötelezettségeit, és hangsúlyozza az irányítási rendszerek létrehozására és végrehajtására, továbbá a nukleáris biztonság tekintetében a megfelelő pénzügyi és humán erőforrások birtoklására vonatkozó kötelezettségüket.

4.6. Felügyelet (8. cikk)

A szabályozó testület által a nukleáris biztonság terén folytatott értékeléseket, vizsgálatokat, ellenőrzéseket és végrehajtási intézkedéseket a létesítmények teljes üzemi időtartama alatt folytatni kell, ideértve annak leszerelését is. Ez egy újabb kölcsönösen elfogadott elv. Az európai szabályozó testületek hatáskörének megerősítése érdekében ez az irányelv kibővített szabályozó hatásköröket ír elő a biztonság tekintetében. A biztonsági szabályok súlyos és ismétlődő megszegése esetén a szabályozó testületnek, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a biztonság nem teljes mértékben garantált, jogában áll visszavonni a működési engedélyt és elrendelni a működés időleges leállítását. A biztonság értékelésének és ellenőrzésének kötelezettségét az CNS 14. cikke szintén előírja.

4.7. Nukleáris biztonsággal kapcsolatos szakértelem (9. cikk)

A nukleáris biztonsággal kapcsolatos szakértelem rendelkezésre állása rendkívül fontos kérdés, amely minden, a nukleáris biztonsággal foglalkozó nemzetközi találkozón felmerül. Az elmúlt évtizedek során nem képeztek ki elegendő szakembert, így problémát jelent a biztonsági személyzet és az ellenőrök idősödése; közülük sokan már közel állnak a nyugdíjazáshoz. E kérdésben a Közösség a transznacionális együttműködés és képzés ösztönzésével léphet előre. A megfelelő létszámú képesített személyzet rendelkezésre állásának biztosításával kapcsolatos kötelezettséget az CNS 11. cikkének (2) bekezdése is előírja.

4.8. A biztonság kiemelt fontossága (10. cikk)

A biztonság kiemelt fontossága elvével összhangban a tagállamok az irányelvtervezetben előírtaknál szigorúbb biztonsági követelményeket is meghatározhatnak.

5. KÖVETKEZTETÉS

A Bizottság tehát felkéri a Tanácsot, hogy

hagyja jóvá a nukleáris biztonsági közösségi keretrendszer létrehozásáról szóló tanácsi (Euratom) irányelv mellékelt javaslatát.

2008/0231 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS (Euratom) IRÁNYELVE

a nukleáris biztonsági közösségi keretrendszer létrehozásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 31. és 32. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára, amelyet az a Tudományos és Műszaki Bizottság által a tagállamok tudományos szakértői közül kijelölt személyek csoportjának állásfoglalását követően dolgozott ki[21],

tekintettel az Európai Parlament véleményére[22],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[23],

mivel:

(1) A Szerződés 2. cikkének b) pontja kimondja, hogy a Közösség a lakosság és a munkavállalók egészségének védelme érdekében egységes biztonsági előírásokat állapít meg, és gondoskodik azok alkalmazásáról.

(2) A Szerződés 30. cikke kimondja, hogy a Közösségen belül alapvető előírásokat kell megállapítani a lakosság és a munkavállalók egészségének az ionizáló sugárzásból eredő kockázatokkal szembeni védelmére vonatkozóan.

(3) A munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról szóló, 1996. május 13-i 96/29/Euratom tanácsi irányelv[24] alapvető biztonsági előírásokat állapít meg. Az irányelv rendelkezéseit részletesebb jogi előírások egészítik ki.

(4) A radiológiai veszélyhelyzet esetén történő gyors információcserére vonatkozó közösségi szabályozásról szóló, 1987. december 14-i 87/600/Euratom tanácsi határozat[25] megállapította a tagállamok által a lakosság radiológiai veszélyhelyzet esetén történő megvédése érdekében felhasználandó értesítési és tájékoztatási keretet. A lakosságnak a radiológiai veszélyhelyzet esetén alkalmazandó egészségvédelmi intézkedésekről és a védekezés során irányadó magatartási szabályokról történő tájékoztatásáról szóló, 1989. november 27-i 89/618/Euratom tanácsi irányelv[26] kötelezettségeket határozott meg a tagállamok számára a lakosság radiológiai veszélyhelyzet esetén történő tájékoztatásával kapcsolatban.

(5) Noha a hatályos alapvető biztonsági előírások által létrehozott sugárvédelmi rendszer biztosítja a lakosság egészségének nagyfokú, jelenlegi tudományos ismereteink szerinti védelmét, ezt a továbbiakban ki kell egészíteni annak érdekében, hogy a nukleáris biztonsági létesítmények magas szintű biztonsága fenntartható, fokozható és folyamatosan javuló legyen. A biztonság magas szintjének a tervezéstől a leállításig történő fenntartása elengedhetetlen feltétele a Szerződés 2. cikkének b) pontjában meghatározott egészségvédelmi célkitűzések maradéktalan teljesülésének. E célból fenn kell tartani a radiológiai kockázatok elleni hatékony védelmet, és meg kell akadályozni a radiológiai következményekkel fenyegető baleseteket.

(6) Noha minden tagállam szabadon dönthet energiaszerkezetéről, bizonyos gondolkodási időt követően nőtt az új erőművek építése iránti érdeklődés, és egyes tagállamok úgy határoztak, hogy engedélyezik az új építést. Emellett az elkövetkezendő években az engedélyek jogosultjai várhatóan kérelmezik az atomerőművek üzemi időtartamának meghosszabbítását.

(7) Ebből a célból olyan bevált gyakorlatokat kell kialakítani, amelyek a szabályozó testületek számára iránymutatást nyújtanak a nukleáris létesítmények üzemi élettartamának meghosszabbítására vonatkozó döntésekben.

(8) A tagállamok már végrehajtottak olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a számukra a nukleáris biztonság magas szintjének elérését a Közösségen belül.

(9) A nukleáris biztonság szintjének folyamatos emelésére irányuló célkitűzés szükségessé teszi, hogy az irányítási rendszerek és az engedélyek jogosultjai a lakosság tekintetében magas biztonsági szintet biztosítsanak.

(10) A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) alapelvei és követelményei olyan gyakorlati keretrendszert alkotnak, amelyen a nemzeti biztonsági követelményeknek indokolt alapulniuk. A tagállamok jelentősen hozzájárultak az említett alapelvek és követelmények kidolgozásához.

(11) A területükön atomerőművel rendelkező tagállamok nemzeti biztonsági hatóságai a Nyugat-európai Nukleáris Hatóságok Szövetsége (WENRA) keretében működtek együtt, és számos közös biztonsági referenciaszintet állapítottak meg az erőművek reaktoraira vonatkozóan annak érdekében, hogy 2010-ig kiigazíthassák nemzeti követelményeiket.

(12) A meglévő harmonizáció ellenére a nukleáris biztonsági eljárások és gyakorlatok még mindig tagállamonként eltérőek. Az intézkedések e sokfélesége jelenleg nem biztosítja, hogy a Szerződés 2. cikke b) pontjának egészségvédelmi követelményeit a Közösségben a legkövetkezetesebben alkalmazzák. Az 1996. október 24-én hatályba lépett, nukleáris biztonságról szóló egyezményhez való csatlakozásával az Európai Atomenergia-közösség arra vállalt kötelezettséget, hogy eleget tesz a nukleáris biztonság nemzetközileg elismert magas szintjének[27]. Annak érdekében, hogy a Közösség biztosítsa, hogy az szóban forgó egyezmény elveit közösségi szinten érvényesítsék, és hogy alkalmazzák a Szerződés 2. cikkének b) pontjában előírt „egységes biztonsági előírásokat”, az alapvető sugárvédelmi előírásokat szükséges kiegészíteni közös biztonsági elvekkel.

(13) A lakosság nukleáris biztonságot érintő fontos kérdésekre vonatkozó pontos és időben történő tájékoztatásának alapja a magas szintű átláthatóság a nukleáris létesítmények biztonságával kapcsolatos kérdésekben.

(14) A nukleáris létesítmények biztonsága tekintetében a tagállamok által viselt nemzeti felelősség az az alapelv, amelynek alapján nemzetközi szinten kidolgozták a nukleáris biztonsági szabályozást, amint azt a nukleáris biztonságról szóló egyezmény is megerősíti. Kívánatos, hogy a nemzeti felelősség említett elvét, valamint a nukleáris létesítmények biztonságáért a nemzeti szabályozó testület ellenőrzése alatt az engedély jogosultját terhelő elsődleges felelősség elvét ezen irányelv rendelkezései megerősítsék.

(15) A nukleáris létesítmények biztonsági követelményeinek eredményes végrehajtását biztosítandó a tagállamoknak független hatóságként működő szabályozó testületeket kell létrehozniuk. A szabályozó testületeket feladataik ellátására megfelelő hatáskörrel ruházzák fel, és megfelelő erőforrásokat biztosítanak számukra.

(16) Ennek az irányelvnek a hatékony végrehajtása érdekében kívánatos, hogy a tagállamok rendszeres időközönként jelentést tegyenek a Bizottságnak. A nukleáris biztonságról szóló egyezmény követelményeinek fényében a háromévenkénti jelentéstétel látszik megfelelőnek.

(17) A nukleáris biztonság folyamatos javítása érdekében a Bizottság elfogadás céljából adott esetben javaslatokat terjeszthet a Tanács elé.

(18) A nukleáris biztonsággal és hulladékkezeléssel foglalkozó európai magas szintű munkacsoport azért jött létre[28], hogy hozzájáruljon a nukleáris biztonsággal kapcsolatos közösségi célkitűzések eléréséhez. Ebből a célból támogatja olyan eszközök kialakítását, amelyek a nukleáris biztonság fenntartásához és folyamatos javításához szükségesek, és amelyeket olyan nukleáris létesítmények tervezésére, helyének kiválasztására, építésére, karbantartására, működtetésére és leszerelésére indokolt alkalmazni, amelyek tekintetében az érintett tagállam jogszabályi és szabályozási keretei szerint biztonsági követelményeknek kell megfelelni.

(19) A tagállamokban a nukleáris létesítmények biztonságáért felelős szabályozó testületek egymással elsősorban a nukleáris biztonsággal és hulladékkezeléssel foglalkozó európai magas szintű munkacsoport közvetítésével működnek együtt, amely tíz elvet határozott meg a nukleáris biztonság szabályozására. Kívánatos, hogy a nukleáris biztonsággal és hulladékkezeléssel foglalkozó európai magas szintű munkacsoport részt vegyen a Közösség nukleáris biztonsági keretének kialakításában, annak folyamatos fejlesztése céljából,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk Célkitűzés és alkalmazási kör

(1) Ezen irányelv célja a nukleáris biztonság Közösségen belüli elérése, fenntartása és szintjének folyamatos emelése, továbbá a nemzeti szabályozó testületek szerepének bővítése.

(2) Ezt az irányelvet olyan nukleáris létesítmények tervezésére, helyének kiválasztására, megépítésére, karbantartására, működtetésére és leszerelésére kell alkalmazni– ideértve az működtetés utáni időszakot és az azt követő leállítást is –, amelyek tekintetében az érintett tagállam jogszabályi és szabályozási keretei szerint biztonsági megfontolásokra van szükség.

(3) Ez az irányelv nem sérti a 96/29/Euratom tanácsi irányelvet.

(4) Ez az irányelv nem sérti a tagállamok annak eldöntésére vonatkozó jogát, hogy folytat-e önálló polgári atomenergetikai programot, vagy sem.

2. cikk Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

(1) „nukleáris létesítmény”: nukleáris fűtőelemeket gyártó üzem, kutatóreaktor (ideértve a szubkritikus és a kritikus egységeket), atomerőmű, kiégett fűtőelem tárolására szolgáló létesítmény, dúsító üzem vagy újrafeldolgozó létesítmény;

(2) „nukleáris biztonság”: a balesetek megelőzésére vagy a baleset következményeinek enyhítésére hozott intézkedések révén elért megfelelő üzemállapot, amelynek eredményeként megvalósul a munkavállalóknak, a lakosságnak és a levegőnek, a víznek és a talajnak a nukleáris létesítményekből származó indokolatlan sugárveszéllyel szembeni védelme.

(3) „radioaktív anyag”: bármely olyan anyag, amely egy vagy több olyan radionuklidot tartalmaz, amelynek aktivitása vagy koncentrációja a sugárvédelem szempontjából nem elhanyagolható;

(4) „leszerelés”: egy nukleáris létesítmény néhány vagy valamennyi szabályozási ellenőrzése megszüntetésének engedélyezése érdekében tett adminisztrációs és technikai intézkedések, kivéve a lerakóhelyeket, illetve az olyan bezárt, de nem leszerelt nukleáris létesítményeket, amelyeket radioaktív anyagok bányászásából és feldolgozásából származó maradványanyagok ártalmatlanítására használnak;

(5) „radioaktív hulladék”: olyan gáz, folyékony vagy szilárd halmazállapotú radioaktív anyag, amelynek további felhasználását nem tervezi a tagállam, és amelynek radioaktív hulladékként való ellenőrzését valamely szabályozó testület végzi a tagállam jogszabályi és szabályozási keretei szerint;

(6) „kiégett fűtőelem”: olyan nukleáris üzemanyag, amelyet már besugároztak és a reaktormagból véglegesen eltávolítottak; a kiégett fűtőelemet vagy újrafeldolgozásra (7) felhasználható forrásnak kell tekinteni, vagy további felhasználásra nem szánt anyagként végleges elhelyezéséről kell rendelkezni, és radioaktív hulladékként kell kezelni;

(7) „Ionizáló sugárzás”: energiaáramlás, közvetlenül, illetve közvetett módon ionok előállítására képes részecskék, vagy 100 nanométeres vagy ennél kisebb hullámhosszú, vagy 3x1015 Hertz vagy ennél nagyobb frekvenciájú elektromágneses hullámok;

(8) „Szabályozó testület”: az adott tagállamban engedélyek kiadására és a nukleáris létesítmények helye kiválasztásának, a létesítmények tervezésének, építésének, üzembe helyezésének, működtetésének vagy leállításának szabályozására a tagállam által hatáskörrel felruházott testület vagy testületek;

(9) „Engedély”: a szabályozó testület által a kérelmezőnek kiadott bármely olyan engedély, amely a kérelmezőre felelősséget ruház a nukleáris létesítmények helyének kiválasztására, a létesítmények tervezésére, építésére, üzembe helyezésére, működtetésére vagy leállítására vonatkozóan;

(10) „Új erőműreaktorok”: olyan atomerőmű-reaktorok, amelyek az irányelv hatályba lépését követően kapnak működési engedélyt.

3. cikkA nukleáris létesítmények biztonságáért viselt felelősség és e biztonság kerete

(1) A nukleáris létesítmény biztonságáért az engedély jogosultja viseli az elsődleges felelősséget, a szabályozó testület ellenőrzése alatt. A nukleáris létesítményben végrehajtandó biztonsági intézkedésekről és ellenőrzésekről kizárólag a szabályozó testület határoz, és azokat az engedély jogosultja alkalmazza.

Az engedély jogosultja rendelkezik elsődleges felelősséggel a biztonság tekintetében a nukleáris létesítmények üzemi élettartama során. Az engedély jogosultjának ezen felelőssége át nem ruházható.

(2) A tagállamok nukleáris létesítmények biztonságára vonatkozó jogszabályi és szabályozási keretet hoznak létre és tartanak fenn, amely rendelkezik a nemzeti biztonsági követelményekről és szabályokról, a nukleáris létesítmények engedélyezésének és ellenőrzésének rendszeréről és a létesítmények engedély nélküli működésének betiltásáról, valamint a rendszeres vizsgálat rendszeréről, ideértve a szükséges végrehajtást is.

4. cikkSzabályozó testületek

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozó testület ténylegesen független bármely olyan szervezettől, amelynek feladata a nukleáris létesítmények támogatása, működtetése, továbbá a társadalmi előnyök indokolása, illetve hogy mentes a biztonságot adott esetben érintő bármiféle befolyástól.

(2) A szabályozó testület feladatai és kötelezettségei teljesítéséhez megfelelő felhatalmazással, hatáskörrel, pénzügyi és humán erőforrással rendelkezik. A testület felügyeli és szabályozza a nukleáris létesítmények biztonságát, és biztosítja a biztonsági követelmények, feltételek és biztonsági szabályok végrehajtását.

(3) A szabályozó testület adja ki az engedélyeket, és ellenőrzi azok alkalmazását a nukleáris létesítmények helyének kiválasztásával, a létesítmények tervezésével, építésével, üzembe helyezésével, működtetésével és leállításával kapcsolatban.

(4) A szabályozó testület gondoskodik arról, hogy az engedély jogosultja megfelelő létszámú és képesítésű személyzettel rendelkezzék.

(5) A szabályozó testület legalább tízévente aláveti magát és a nemzeti szabályozási rendszert a szabályozási infrastruktúra folyamatos javítását célzó nemzetközi szakértői vizsgálatnak.

5. cikk Átláthatóság

A tagállamok tájékoztatják a lakosságot a nukleáris biztonság terén elvégzett ellenőrzésekkel kapcsolatos eljárásokról és azok eredményeiről. Biztosítják továbbá, hogy a szabályozó testületek ténylegesen tájékoztatják a lakosságot a hatáskörüket érintő ügyek tekintetében. Biztosítani kell az információkhoz való hozzáférést, összhangban a vonatkozó nemzeti és nemzetközi kötelezettségekkel.

6. cikk A nukleáris létesítményekre vonatkozó biztonsági követelmények és szabályok

(1) A tagállamok tiszteletben tartják a NAÜ biztonsági alapelveit (NAÜ biztonsági alapelvek: biztonsági alapelvek, a NAÜ biztonsági normái, SF-1 sorozat, 2006), és eleget tesznek a nukleáris biztonságról szóló egyezményben (NAÜ INFCIRC 449, 1994. július 5.) foglalt kötelezettségeknek és követelményeknek.

Különösen gondoskodnak arról, hogy a NAÜ biztonsági alapelveiben foglalt alkalmazandó elvek végrehajtásra kerüljenek a nukleáris létesítmények magas szintű biztonságának biztosítása érdekében, ideértve többek között a potenciális radiológiai veszélyekkel szembeni hatékony rendelkezéseket, a balesetmegelőzést és a reagálást, az idősödő vezetőséget, az előállított valamennyi radioaktív anyag hosszú távú kezelését, valamint a lakosság és a szomszédos országok hatóságainak tájékoztatását.

(2) Az új atomerőmű-reaktorok biztonsága tekintetében a tagállamok törekszenek további biztonsági követelményeknek a WENRA által létrehozott biztonsági szintek alapján és a nukleáris biztonsággal és hulladékkezeléssel foglalkozó magas szintű munkacsoporttal szoros együttműködésben történő kialakítására, a biztonsági szint folyamatos emelésének céljával összhangban.

7. cikk Az engedélyek jogosultjainak kötelezettségei

(1) Az engedélyek jogosultjai nukleáris létesítményeiket a 6. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban tervezhetik és építhetik meg, működtethetik és szerelhetik le.

(2) Az engedélyek jogosultjai a szabályozó hatóság által rendszeresen ellenőrzött irányítási rendszereket hoznak létre és valósítanak meg.

(3) Az engedélyek jogosultjai megfelelő pénzügyi és humán erőforrásokat irányoznak elő kötelezettségeik teljesítéséhez.

8. cikk Felügyelet

(1) A szabályozó testület nukleáris biztonságra vonatkozó értékeléseket, vizsgálatokat, ellenőrzéseket folytat és – ha szükséges – végrehajtási intézkedéseket foganatosít a nukleáris létesítményekben azok teljes élettartama alatt, beleértve a leszerelés időszakát is.

(2) A biztonsági szabályoknak a nukleáris létesítményben történő súlyos vagy ismétlődő megszegése esetén a szabályozó testületnek jogában áll visszavonni a működési engedélyt.

(3) A szabályozó testület elrendelheti bármely erőmű működtetésének időleges leállítását, ha úgy ítéli meg, hogy a biztonság nem teljes mértékben garantált.

9. cikk Nukleáris biztonsággal kapcsolatos szakértelem

A tagállamok egyenként és országok közötti együttműködés keretében gondoskodnak megfelelő oktatási és képzési lehetőségekről a nukleáris biztonság terén való folyamatos elméleti és gyakorlati képzés érdekében.

10. cikk A biztonság kiemelt fontossága

A tagállamok az irányelvben meghatározottaknál szigorúbb biztonsági intézkedéseket is megállapíthatnak

11. cikk Jelentéstétel

A tagállamok legkésőbb [három évvel a hatályba lépést követően], majd ezt követően három évenként jelentést nyújtanak be a Bizottsághoz ennek az irányelvnek a végrehajtásáról. Az első jelentés alapján a Bizottság jelentést tesz a Tanácsnak az irányelv végrehajtása terén elért haladásról, és a jelentéshez adott esetben jogalkotási javaslatokat is csatol.

12. cikk Átültetés

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek [a 13. cikkben említett időponttól számított két éven belül] megfeleljenek. A tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal az említett rendelkezések szövegét, valamint megküldik a Bizottság számára ennek az irányelvnek a rendelkezései és az általuk kibocsátott nemzeti rendelkezések közötti megfelelésről szóló táblázatot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

13. cikk Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

14. cikk Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben,

a Tanács részéről

az elnök

[1] COM 2003/32 végleges és COM (2004)526 végleges.

[2] INFCIRC/449.

[3] NAÜ, biztonsági alapelvek: biztonsági alapelvek, a NAÜ biztonsági normái, SF-1 sorozat (2006).

[4] HL C 185., 1975. augusztus 14., 1. o.

[5] HL C 172., 1992. július 8., 2. o.

[6] A Tanács következtetései a nukleáris biztonságról és a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról (10823/04); a Tanács következtetései a nukleáris biztonságról és a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok biztonságos kezeléséről (8784/07).

[7] A Maldeikis-jelentés az Euratom-Szerződés 50 évéről (A6-0129/2007) és a Reul-jelentés a hagyományos energiaforrásokról (A6-0348/2007).

[8] COM 2003/32 végleges.

[9] 10823/04.

[10] SEC(2008) 2892.

[11] http://www.wenra.org.

[12] A WPNS-t a nukleáris kérdésekkel foglalkozó munkacsoport (WPAQ) indította útjára a nukleáris biztonságról, valamint a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok biztonságos kezeléséről szóló tanácsi következtetések (10823/04) eredményeként.

[13] 15475/2/06 REV2.

[14] 15475/2/06 REV 2 ADD 1, 15475/2/06 REV 2 ADD 2, 15475/2/06 REV 2 ADD 3.

[15] 7224/1/07 REV 1.

[16] 8784/07.

[17] A6-0129/2007.

[18] HL L 195., 2007.7.27., 44–46. o.

[19] COM 2003/32 .

[20] NAÜ, biztonsági alapelvek: biztonsági alapelvek, a NAÜ biztonsági normái, SF-1 sorozat (2006).

[21] HL C […], […], […] o.

[22] HL C […], […], […] o.

[23] HL C […], […], […] o.

[24] HL L 159., 1996.6.29., 1. o.

[25] HL L 371., 1997.12.30., 76. o.

[26] HL L 357., 1989.12.7., 31. o.

[27] Az Európai Atomenergia-közösség és annak tagállamai által szerződő félként aláírt nemzetközi egyezmények keretében történő intézményközi együttműködésről szóló intézményközi megállapodást ezzel összefüggésben alkalmazni kell.

[28] HL L 195., 2007.7.27. , 44. o.