52008PC0602

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 1.10.2008

COM(2008) 602 végleges

2008/0191 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvnek a központi hitelintézetek kapcsolt bankjai, egyes szavatolótőke-elemek, nagykockázat-vállalások, felügyeleti szabályok és válságkezelés tekintetében történő módosításáról

{SEC(2008) 2532}{SEC(2008) 2533}

INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE

AZ EGYSÉGES PÉNZÜGYI PIAC AZ EU-BAN KULCSFONTOSSÁGÚ TÉNYEZő AZ EURÓPAI GAZDASÁG VERSENYKÉPESSÉGÉNEK ELőMOZDÍTÁSÁBAN ÉS A TÁRSASÁGOK TőKEKÖLTSÉGÉNEK MÉRSÉKLÉSÉBEN. Az 1999–2005 közötti pénzügyi szolgáltatási cselekvési terv az alábbi három stratégiai célkitűzés megvalósításával kívánta megteremteni a szilárd pénzügyi piac alapjait az EU-ban:

- a nagykereskedelmi pénzügyi szolgáltatások egységes piacának biztosítása;

- nyitott és biztonságos lakossági piacok; és

- korszerű prudenciális szabályok és felügyelet.

Ezzel összefüggésben a Bázel II-ről szóló G10-megállapodás alapján 2006 júniusában új tőkekövetelmény-irányelvet fogadtak el; ennek tartalma a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv. Ezen javaslat legfőbb célja annak biztosítása, hogy a tőkekövetelmény-irányelv eredményessége ne kerüljön veszélybe. A felülvizsgálat a következőkre terjed ki:

- a korábbi irányelvekből átvett szabályoknak, például a nagykockázat-vállalási szabályoknak és a bankhálózatok prudenciális követelményektől való eltéréseinek felülvizsgálata;

- az EU szintjén eddig nem szabályozott elvek és szabályok bevezetése, ilyen például a hibrid tőkeinstrumentumok kezelése az eredeti szavatolótőkén belül.

- a felügyeleti keret egyértelművé tétele a válságkezelés tekintetében, valamint a felügyelet hatékonyságának és eredményességének javítása érdekében kollégiumok létrehozása.

Bizonyos más kérdések felülvizsgálatára a pénzügyi piacok 2007-ben kezdődött zavarai miatt van szükség, a hitelezők érdekeinek megfelelő védelme és az általános pénzügyi stabilitás érdekében.

A tőkekövetelmény-irányelv alapvető céljainak teljesülése érdekében az átültetés során felmerült problémákat is meg kell oldani. E problémák többségét, mivel csak technikai jellegűek, külön komitológiai intézkedéssel oldották meg.

2. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL

2008. április 16. és június 17. között nyilvános online konzultációra került sor. A Bizottsághoz 118 hozzászólás érkezett. A válaszadók által bizalmasnak minősített észrevételek kivételével az összes hozzászólás megtalálható a következő internetcímen:

http://circa.europa.eu/Public/irc/markt/markt_consultations/library?l=/financial_services/cross-sector_issues&vm=detailed&sb=Title

Három kérdést különösen sok válaszadó is feltett, ezért ezek külön figyelmet érdemelnek.

2.1. Bankközi nagykockázat-vállalások

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a bankközi kitettségek nem kockázatmentesek és prudens felügyeletükre van szükség. A Bizottság azt javasolja, hogy a bankközi kitettségek összegét a szavatolótőke 25 %-ában, vagy alternatív határértékként 150 millió EUR-ban korlátozzák, a kettő közül a magasabbat alkalmazva.

2.2. Értékpapírosítási tőkekövetelmények

A konzultációs dokumentumban szerepelt, hogy az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézetnek meghatározott arányú tőkét kell tartania az értékpapírosított kitettségek után. A konzultációt követően a javaslat arra irányul, hogy az értékpapírosítást kezdeményező hitelintézet és a szponzor a kockázatból vállaljon részt, és ennek betartását a befektetők biztosítsák. A további nyilvános konzultációk során tett észrevételeket illetően a Bizottság kitart amellett, hogy az „alakítsd át és add tovább” üzleti modell esetében bizonyítható intézkedésekkel kell gondoskodni a kellő körültekintésről és fegyelemről.

2.3. Felügyeleti kollégiumok

A konzultációs dokumentum a határokon átnyúló tevékenységet folytató bankokkal kapcsolatban felvetette egy felügyeleti „kollégium” bevezetésének szükségességét, amelyben a felügyeleti hatóságoknak részt kellene venniük a célból, hogy az európai bankfelügyelők bizottságán (CEBS) keresztül egy nem kötelező közvetítési mechanizmus segítségével egyedi kérdésekben folytassanak tárgyalásokat és hozzanak döntéseket, anélkül hogy megváltoztatnák a székhely szerinti és a fogadó felügyeleti hatóság közötti feladatmegosztást.

Ezt a javaslatot az érdekelt felek – eltérő okokból – nem találták kielégítőnek.

Alapvető fontosságú, hogy a kollégiumok hatékonyan és eredményesen járuljanak hozzá a bankcsoportok felügyeletéhez. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy a megerősített információáramláson túl a konszolidáló felügyeleti hatóságot két kérdésben (a 2. pillér tőkekövetelményeivel és a jelentési kötelezettségekkel kapcsolatban) fel kell ruházni a végleges döntés meghozatalának jogával.

2.4. Szakértői vélemények

2005 és 2007 között a Bizottság többször kérte a CEBS tanácsát a hibrid tőkeinstrumentumokkal és a nagykockázat-vállalásokkal kapcsolatban. A hibrid tőkeinstrumentumok terén a CEBS olyan feltételeket terjesztett elő, amelyeknek a hibrid instrumentumoknak meg kell felelniük, ha 1. szintű tőkeként akarják figyelembe venni őket. A nagykockázat-vállalások terén a CEBS a fogalommeghatározásokkal, a szabályok alkalmazási körével, a kitettségi határértékekkel és a kitettségérték számításával kapcsolatban tett javaslatokat. A CEBS válaszaiban megfogalmazott elveket nagy mértékben figyelembe vették. Az említett tanácsok megtalálhatók a következő weboldalon:

http://www.c-ebs.org/Advice/advice.htm

A Bizottság szolgálatai létrehoztak egy munkacsoportot is, amelynek – EKB által jelölt – tagjai 2007-ben és 2008-ban összesen kilenc napon át tanácskoztak. Az EKB 2008. június 20-i ülésén jóváhagyta e javaslat tervezetét.

3. HATÁSVIZSGÁLAT

A hatásvizsgálati jelentés következő weboldalon található:

http://ec.europa.eu/internal_market/bank/regcapital/index_en.htm#capitalrequire

Összességében több mint 60 különböző szakpolitikai lehetőséget vizsgáltak meg. Az alábbi összefoglaló a hatásvizsgálat hat kérdéskörének előnyben részesített szakpolitikai lehetőségeit írja le, továbbá a fő érdekelt felekre gyakorolt hatásukat ismerteti..

3.1. Nagykockázat-vállalás

A leghatásosabb lehetőségnek a korlátos jegyzési garancia módosított változatát tekintik, mivel ezt külön a jelenlegi szabályok feltárt hiányosságainak megszüntetésére dolgozták ki. Ezenkívül ez a lehetőség biztosítja a költségek és a haszon legkövetkezetesebb elosztását az érdekelt felek egyes csoportjai között. A szabályok nagyobb fokú harmonizálása és a szolvenciarendszerhez való közelítése révén a bankszektor várhatóan csökkenteni tudja adminisztratív költségeit. A befektetési vállalkozások egyes típusai mentesülni fognak a szabályok alól. Ami lényeges: a pénzügyi stabilitást erősíteni fogja az a tudat, hogy felső határt szabnak a hitelintézetek harmadik féllel szembeni kitettségének.

3.2. Hibrid tőkeinstrumentumok

Egy általános európai szabályozói keret a tagállamok és az ágazat közötti konvergencia elősegítésével, következésképpen az egységes piaci feltételek egyenlőbbé tételével megszüntetné a jelenlegi hiányosságokat. Az egyértelmű EU-s szabályozás az ágazat és a felügyelet szempontjából javítaná a tőke minőségét, továbbá nagyobb választékot és likviditást kínálna a befektetőknek.

3.3. Székhely szerinti/fogadó tagállami kérdések és válságkezelési szabályok

Az esetleges konfliktusokat és a felügyeletek közötti átfedések problémáját a különböző tagállamok csoportfelügyelettel foglalkozó hatóságainak kollégiuma oldhatja meg, amihez a konszolidáló felügyeleti hatóság megerősített hatásköre is hozzájárul. Válsághelyzetekben az érdekelt felek előnyére válik a fokozott felügyeleti együttműködés és a feladatkörök egyértelmű elosztása. A konfliktusok rendezését közvetítési mechanizmusok biztosítják majd, a rendszeres információcsere pedig lehetővé fogja tenni a pénzügyi nehézségek kellő időben történő előrejelzését.

3.4. A bankhálózatok prudenciális követelményektől való eltérései

Célszerű lenne „szabályosítani” a helyzetet azokban a tagállamokban, amelyek nemzeti jogukban a tőkekövetelmény-irányelv 3. cikke szerinti, határidőn túli eltéréseket engedélyeztek. Ezáltal más tagállamokban is lehetővé válna, hogy a több mint 331 milliárd eurós vagyonnal rendelkező és több mint 5 millió tagot képviselő EU-s bankhálózatok jogosulttá váljanak az említett cikk szerinti felügyeleti szabályok alkalmazására. Az ilyen hálózatok rendszerint szövetkezeti bankokból állnak, noha a 3. cikk nem korlátozódik rájuk.

3.5. Kollektív befektetési formák belső minősítésen alapuló módszer szerinti kezelése

A sztenderd módszer szerinti kockázati súlyok célzottabb emelése megbízható és kockázatérzékeny alternatívát kínálna a KBF-kben vállalt kockázatok kezelésére, mivel a kockázati súlyokat a jó minősítésű kitettségek esetében kevésbé, az alacsonyabb minősítésű vagy minősítetlen kitettségek esetében pedig jobban kellene emelni.

3.6. Értékpapírosítási pozíciókkal kapcsolatos tőkekövetelmények és kockázatkezelés

Az „alakítsd át és add tovább” modellben rejlő potenciális összeférhetetlenségeket azzal lehet megszüntetni, ha a kockázatátruházás kezdeményezője és szponzora az eredetileg vállalt kockázatok egy részét megtartja. E célból a befektetőknek elő kell írni annak biztosítását, hogy a kezdeményezők és a szponzorok lényeges részt, legalább 5 %-ot vállaljanak a kockázatok teljes összegéből, és így végül mind a tőkekövetelmény-irányelv hatályába tartozó kezdeményezők és szponzorok, mind az azon kívül esők kötelesek legyenek részt vállalni a kockázatokból. Erősebb és szigorúbb értékpapírosítási keretszabályokkal, amelyek a kellő körültekintésre is nagyobb súlyt fektetnek, növelni lehet a kockázatvállalás iránti felelősségérzetet és elkerülhetőbbé válik az olyan hatalmas költségek felmerülése, mint amilyeneket a befektetőknek és a pénzügyi intézményeknek az elmúlt 18 hónapban kellett viselniük.

4. A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A célok elérésére a legmegfelelőbb eszköz egy irányelv, amely a jelenlegi irányelveket módosítja. A javaslat a Szerződés 47. cikkének (2) bekezdésén alapul, amely a pénzügyi szolgáltatások belső piacának létrehozását célzó közösségi intézkedések elfogadásának jogalapja.

Az EK-Szerződés 5. cikkében rögzített szubszidiaritás és arányosság elvének megfelelően a javasolt intézkedés célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók. Rendelkezései nem lépnek túl a célok eléréséhez szükséges mértéken.

Csak közösségi szintű szabályozással érhető el, hogy az egynél több tagállamban működő hitelintézetek és hitelintézeti csoportok ugyanazon prudenciális felügyeleti követelményeket teljesítsék, és így megvalósuljon a feltételek egyenlősége, megszűnjenek a határokon átnyúló tevékenységekkel kapcsolatos indokolatlan megfelelési költségek és tovább fokozódjon a belső piaci integráció. A közösségi fellépés az EU-n belüli pénzügyi stabilitást is magas szinten biztosítja.

A javaslat nem növeli a tagállamok vagy a gazdasági szereplők adminisztratív terheit. Éppen ellenkezőleg, a nagykockázat-vállalási szabályok egyszerűsödnek, és a jelentési kötelezettségek is csökkennek. A hibrid tőkeinstrumentumok kezelésének harmonizációja szintén egyszerűsítéshez vezet, és így csökkenti a határokon átnyúló tevékenységet folytató bankok adminisztratív terheit.

5. KÖLTSÉGVETÉSI VONATKOZÁSOK

A javaslat nincs hatással a Közösség költségvetésére.

6. A JAVASLAT RÉSZLETES KIFEJTÉSE

6.1. Hibrid tőke (a 2006/48/EK irányelv 2. fejezetének 1. szakasza)

A hibrid tőkeinstrumentumok (hibridek) olyan értékpapírok, amelyek mind a saját, mind az idegen tőke jegyeit felmutatják. Az ilyen instrumentumok kibocsátásának célja a bankok tőkeigényének fedezése és egyúttal azon befektetők megszólítása, akik a magasabb hozamok reményében hajlandóak a rögzített hozamú (adósság jellegű) termékekénél magasabb kockázatot vállalni. Ezeket az eszközöket rendszerint úgy alakítják ki, hogy szabályozói célokból megfeleljenek az „eredeti szavatolótőke” minősítési követelményeinek.

Az EU-s szintű szabályozás hiánya az EU egészében eltérő elismerési kritériumokhoz és határértékekhez vezetett. Mindez a feltételek egyenlőtlenségét eredményezte, és azt, hogy az egységes piacon működő bankoknak lehetőségük nyílott a szabályozási arbitrázsra, mivel a tagállamok közötti szabályozási különbségek a hibrid tőkeinstrumentumok kibocsátási költségeire is hatással vannak.

6.1.1. Különbségtétel a bankok szavatolótőkéjének „alapelemei” és a bankok eredeti szavatolótőkéjeként elismerhető hibridek között (a 2006/48/EK irányelv 57. cikkének a) és ca) pontja)

A bankok eredeti szavatolótőkéjeként („1. szintű tőke”) elismerhető hibrid instrumentumoknak a mai napig nincs egyértelmű fogalommeghatározása. A konkrét instrumentumoknak az irányelvben való felsorolása nem célszerű, hiszen a lista a folyamatos innováció következtében hamar elavulna, ezért inkább kidolgozták azokat az alapelveket, amelyek segítségével az eredeti szavatolótőkeként elismerhető hibridek meghatározhatók.

A bankok eredeti szavatolótőkéjének alapelemei közé azon instrumentumok tartoznak, amelyek a saját tőke nemzeti meghatározása alá esnek, rendes működés közben képesek a veszteségek teljes elvonására, felszámolás esetén pedig a legalárendeltebb követelésnek számítanak. Egész pontosan, ezek az instrumentumok képezik a bankok „utolsó védelmi vonalát” mind a rendes működés, mind a felszámolás során. Ezek az instrumentumok általában a törzsrészvények és a megfelelő névértéken felüli befizetések, de általánosabban ide tartozik bármely olyan típusú instrumentum is, amely kedvezőtlen gazdasági teljesítmény esetén nem biztosít elsőbbségi jogokat.

Vannak azonban olyan instrumentumok is, amelyek nem tartoznak ebbe a körbe, például az elsőbbségi részvények, amelyek az osztalékfizetés és a felszámolás során elsőbbségi jogokat biztosítanak, és így a hibrid kategóriába sorolhatók.

6.1.2. Elismerési kritériumok (a 2006/48/EK irányelv 63a. cikke)

Ahhoz, hogy a hibridek „eredeti szavatolótőkeként” elismerhetők legyenek, képesnek kell lenniük a veszteségek elvonására, nehezebb időkben lehetővé kell tenniük a kifizetések felfüggesztését, felszámoláskor mélyen alárendeltnek kell lenniük és tartósan rendelkezésre kell állniuk annak érdekében, hogy kétség se férhessen hozzá, hogy nehezebb időszakokban a betétesek és más hitelezők kielégítésére szolgálhatnak. E kritériumokat a G10 szintjén állapították meg és egy 1998. évi sajtóközleményben tették közzé, de mindeddig nem ültették át az EU jogszabályaiba. Az elismerhető instrumentumok teljesítik a tartósság követelményét, ha lejárat nélküliek vagy ha eredeti futamidejük 30 évnél hosszabb. Ennek ellenére sor kerülhet korábbi visszaváltásukra, de csak a kibocsátó kezdeményezésére, a felügyeleti hatóság engedélyével és ha helyükbe ugyanolyan minőségű tőke lép, kivéve ha a felügyeleti hatóság megállapítja, hogy elegendő tőke áll rendelkezésre. A felügyeleti hatóságokat arra is indokolt lenne felhatalmazni, hogy a bank szolvenciájától függően felfüggeszthessék a lejárattal rendelkező instrumentumok visszaváltását.

Az elismerhető instrumentumoknak a kifizetések felfüggesztését vagy a visszaváltást is lehetővé kell tenniük, ha teljesülnek a minimális tőkekövetelmények. Az elismerhető instrumentumok nem lehetnek kumulatívak, tehát az esetleg kifizetetlen összeg elvész, a követelés megszűnik. Mindazonáltal engedélyezni kell egy alternatív, természetbeni kifizetési lehetőséget (például új részvények kibocsátását), a felügyeleti hatóság által meghatározott szigorú feltételek mellett (a vonatkozó költségeket a részvényesek viselik részesedésük felhígulásával).

Az elismerhető instrumentumoknak felszámoláskor képesnek kell lenniük a veszteségek elvonására, de a rendes működés során is az intézmény segítségére kell lenniük, és nem adályozhatják a kibocsátó feltőkésítését. A hibridek így csak a törzsrészvénytőkénél állhatnak feljebb a rangsorban, a bank járulékos szavatolótőke-elemei között szereplő hibrideknél viszont már lejjebb kell állniuk.

6.1.3. Mennyiségi határértékek (a 2006/48/EK irányelv 66. cikke)

A bankok és a befektetési vállalkozások nem támaszkodhatnak túlzottan a hibrid tőkeinstrumentumokra, az 57. cikk a) pontjában említett „alapelemek” helyett. A Bizottság e célból egy különböző kategóriákat lehetővé tevő határértékrendszer bevezetését javasolja.

A kategóriák közötti különbségtétel fő eleme, a hibridek szükség esetén történő átválthatósága, olyan hibridek kialakítására ösztönöz, amelyek válságok idején (az alaptőke arányának növelésével) javítják a tőke minőségét. A felügyeleti hatóságok válsághelyzetekben ideiglenesen hatályon kívül helyezhetik a határértékeket.

Azon hitelintézetek legalárendeltebb instrumentumait, amelyeknek nincsenek nemzeti jog szerinti tulajdonosaik vagy részvényeseik, például egyes szövetkezeti banki részjegyeket, átváltható hibridként kell kezelni, amennyiben a megfelelő jegyzett tőkét befizették és a rangsorban minden egyéb követelés után állnak.

6.1.4. Átmeneti rendelkezések (a 2006/48/EK irányelv 154. cikkének (8) és (9) bekezdése

A Bizottság elismeri a hibridek mint alapvető finanszírozási forrás jelentőségét és az új szabályozás hatásának korlátozására irányuló igényt. A javaslat e célból a mennyiségi határértékeket nem teljesítő befektetési vállalkozásoknak 30 évet hagy az új szabályokhoz való fokozatos alkalmazkodásra.

6.1.5. Közzétételi rendelkezések (a 2006/48/EK irányelv XII. melléklete 2. részének 3. a) és b) pontja)

Az eredeti szavatolótőkeként elismerhető hibrid tőkeinstrumentumok kritériumainak meghatározása miatt a XII. melléklet is módosításra szorul. A javaslat ezt a módosítást is tartalmazza. A – különösen az elismerhető – hibridekről szóló egyedi információkat a bankoknak csak az átmeneti időszak alatt kell közzétenniük.

6.2. Nagykockázat-vállalás

A tőkekövetelmény-irányelv jelenlegi rendelkezései azon az általános feltételezésen alapulnak, hogy a bankok kitettségeiket ügyfeleik között szétterítik. Az intézmények kitettsége azonban így is koncentrálódhat ugyanazon ügyféllel vagy az ügyfelek egy kapcsolatban lévő csoportjával szemben. Extrém helyzetekben ez a teljes kitettség vagy annak egy része elvesztéséhez vezethet. A nagykockázat-vállalási szabályok célja annak megakadályozása, hogy a hitelintézet aránytalanul nagy veszteségeket szenvedjen el, ha egy egyedi ügyfél (vagy kapcsolatban álló ügyfelek egy csoportja) előre nem látható események miatt nem teljesít. A Bizottság ezzel összefüggésben 1987-ben kiadott egy ajánlást[1], amit 1992-ben egy irányelv követett[2]. Mivel a tőkekövetelmény-irányelv elfogadásakor csak néhány kisebb jelentőségű módosítást vezettek be, a nagykockázat-vállalási szabályokat gyakorlatilag 16 éve nem vizsgálták felül. Ezt felismerve a 2006/48/EK irányelv 119. cikkében és a 2006/49/EK irányelv 28. cikkének (3) bekezdésében szereplő követelmények alapos felülvizsgálatra szorulnak, amelyet a „megfelelő módosítási javaslatokkal” be kell nyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A tőkekövetelmény-irányelv jelenlegi rendelkezései több hiányossággal rendelkeznek: magasak az ágazati költségek, köztük a bizonyos típusú befektetési vállalkozásoknak okozott indokolatlan megfelelési költségek, a szabályok nem egyértelműek, a feltételek egyenlőtlenek. A jelenlegi szabályok emellett nem alkalmasak bizonyos típusú kitettségek (például az intézményekkel szembeni kitettségek) okozta piaci zavarok kezelésére, ami növeli az adófizetők terheit és tőkeelégtelenséget okoz. E hiányosságokat lehetőség szerint a nemzeti mérlegelési jogkörök eltörlésével, bizonyos típusú befektetési vállalkozásoknak a szabályok alóli mentesítésével, az alkalmazott módszereknek a tőkemegfelelési célokból alkalmazott módszerekhez való közelítésével, a fogalommeghatározások egyértelműsítése révén a jogbiztonság növelésével és bizonyos típusú kitettségek (például az intézményekkel szembeni kitettségek) kezelésének a kiigazításával szüntetik meg.

6.2.1. Fogalommeghatározások (a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének 45. pontja és 106. cikke)

A 4. cikkben meghatározott kapcsolatban álló ügyfelek fogalmát illetően a felügyeleti hatóságok eddig csak a szóban forgó jogalanyok eszközeire koncentráltak annak megállapítása érdekében, hogy a jogalanynak keletkezhetnek-e visszafizetési nehézségei a másik jogalany pénzügyi problémái miatt. A nem régi piaci események megmutatták, hogy két vagy több vállalkozás akkor is függhet egymástól pénzügyileg (és így jelentős kockázatot jelenthet), ha ugyanazon társaság finanszírozza őket. A javaslat ennek következtében nem csupán a két jogalany tevékenységéből és eszközeiből származó kockázatokat veszi figyelembe, hanem a forrás- vagy finanszírozási oldalról származókat is.

6.2.2. A nagykockázat-vállalási szabályok egyszerűsítése (a 2006/48/EK irányelv 2. fejezetének 5. szakasza)

A 110. cikk szerinti jelentési kötelezettségek egyszerűsödnek és harmonizáltabbá válnak, ami válasz az ágazat jelenlegi szabályokkal szembeni egyik legfőbb panaszára. A közbenső jelentési kötelezettséget eltörölték, az IRB módszert alkalmazó intézményeknek pedig a 20 legnagyobb – nem mentesített – konszolidált alapú kitettségről kell beszámolniuk.

A nagykockázat-vállalásokra jelenleg sokféle határérték alkalmazandó. A rendszer egyszerűsítésével a 111. cikk egyetlen határértéket ad meg, a 25 %-ot.

A 113. cikkben szereplő mentesítések listája jelenleg túl hosszú és súlyos különbségeket teremt a tagállamok között, továbbá egyenlőtlen feltételekhez vezet. A mentesítések közül a következők maradnak fenn: az államokkal, regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni kitettségek, a szövetkezeti bankok jellemzőit tükröző kitettségek, a csoportközi kitettségek, ha a szolvenciarendszerben is mentesítettek, bizonyos biztosítékokkal fedezett kitettségek, és a lehívatlan hitellehetőségekből eredő kitettségek, ha a hitellehetőségből ténylegesen lehívott összeg nem lépi túl az előírt határértéket.

A különféle számítási és kockázatmérséklési módszerek jelenlegi alkalmazása nem javította az eredmények átláthatóságát az azokat értékelő pénzügyi vállalkozások és a felügyeleti hatóságok előtt. A 114., a 115. és a 117. cikkben e módszereket egyértelműbbé tették és a lehető legnagyobb mértékben a tőkemegfelelési célokból alkalmazott módszerekhez közelítették. A vállalkozások rugalmasságának növelése érdekében a vonatkozó módszerek alkalmazására irányuló nemzeti mérlegelési jogkört az intézmények választási lehetőségévé alakították át.

6.2.3. Bankközi kitettségek (a 2006/48/EK irányelv 111. cikke)

A bankközi kitettségek jelentős kockázatot jelentenek, hiszen a bankok, annak ellenére, hogy szabályozottak, szintén csődbe mehetnek. Egy intézmény csődje más intézmények csődjét vonhatja maga után, ami végül rendszerszintű válságot is okozhat. A bankközi nagykockázat-vállalásokat ezért igen prudens módon kell kezelni. Mivel az intézményekkel szembeni kitettségekből eredő komoly veszteségek éppoly súlyosak lehetnek, mint a más kitettségekből eredők, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi, kockázati súlyok és eltérő futamidők keverékén alapuló szabályok nem elég prudensek. A Bizottság ennek következtében, a rendelkezésre álló több szabályozási megközelítés költségeit és hatásait megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a bankközi kitettségeket futamidőtől függetlenül ugyanúgy kell kezelni, mint bármely más kitettséget. A Bizottság bizonyos aggályoknak eleget téve 150 millió EUR összegű alternatív határértéket is megenged, illetve bizonyos körülmények között kivételeket tesz lehetővé hálózatban működő bankok és takarékszövetkezetek számára, valamint egyes elszámolási és kiegyenlítési ügyletekkel kapcsolatos kitettségtípusok esetében.

6.2.4. Egyes befektetési vállalkozások kivétele (a 2006/49/EK irányelv 28. cikke)

A jelenlegi szabályok indokolatlan megfelelési költségeket okoznak a befektetési vállakozásoknak, mivel nem járnak látható társadalmi előnyökkel. Ezért a javaslat szerint a „korlátozott engedélyű” és a „korlátozott tevékenységű” befektetési vállalkozásokat célszerű kivenni a 2006/49/EK irányelv nagykockázat-vállalási szabályainak hatálya alól.

6.3. Felügyelettel kapcsolatos rendelkezések

6.3.1. Információcsere és együttműködés – a 2006/48/EK irányelv 40., 42a., 42b., 49. és 50. cikke

Válsághelyzetekben különösen fontos az információk zavartalan, szabad és sokoldalú cseréje. A javaslat ezért akarja javítani a 42a. cikkben a rendszerszinten fontos fióktelepek fogadó országbeli felügyeleti hatóságainak az információs jogait, és ezért határozza meg a 49. és az 50. cikkben a pénzügyminisztériumok és a központi bankok tájékoztatását szolgáló jogi keretet.

A javaslat a 42a. cikkben meghatározza a „rendszerszinten fontos fióktelep” fogalmát. A releváns információkhoz való hozzáférést megkönnyítené, ha a felügyeleti kollégiumokba bevonnák a rendszerszinten fontos fióktelepek felügyeleti hatóságait is. Részvételükről a konszolidáló felügyeleti hatóság dönt a tárgyalandó ügyektől függően.

A 40. cikk (3) bekezdése előírja a hatóságoknak, hogy vegyék figyelembe döntéseiknek az összes többi érintett tagállamban a pénzügyi rendszer stabilitására gyakorolt hatását is, ezáltal olyan európai dimenziót ad a felügyeleti határozatoknak, amely alapját képezi a hatóságok együttműködésének.

6.3.2. Felügyeleti kollégiumok – a 2006/48/EK irányelv 42a., 129. és (új) 131a. cikke

A javasolt módosítások célja, hogy az alábbiak révén növelje a határokon átnyúlóan működő bankcsoportok felügyeletének hatékonyságát és eredményességét:

- felügyeleti kollégiumok létrehozása a konszolidáló felügyeleti hatóság és a fogadó felügyeleti hatóságok munkájának a megkönnyítésére,

- együttes határozathozatal két kulcsfontosságú csoportfelügyeleti kérdésben (2. pillér és jelentési kötelezettségek), ahol az utolsó szó a konszolidáló felügyeleti hatóságé. Egyet nem értés esetén ezt egy közvetítési mechanizmussal is kiegészítik.

- a csoportfelügyeletben részt vevő illetékes hatóságnak a bankcsoporton belül következetesen alkalmaznia kell az irányelvben szereplő prudenciális követelményeket.

A konszolidáló felügyeleti hatóság köteles lesz tájékoztatni a CEBS-et a kollégiumok tevékenységéről annak érdekében, hogy a kollégiumok állásfoglalásai összhangban legyenek. A kollégiumokban azoknak a felügyeleti hatóságoknak is részt kell venniük, amelyek olyan, határokon átnyúlóan tevékenykedő jogalanyokat felügyelnek, amelyeknek más tagállamokban nincsenek leányvállalataik, de vannak rendszerszinten fontos fióktelepeik.

6.4. Technikai módosítások

6.4.1. Eltérés olyan hitelintézetek számára, amelyek központi szerv kapcsolt vállalkozásai (a 2006/48/EK irányelv 3. cikke)

A 2006/48/EK irányelv 3. cikkében javasolt törölni az alkalmazást korlátozó időhatárokat (az 1977. december 15. és az 1979. december 15. dátumot). Az új tagállamok nemrégiben történt csatlakozása nyilvánvalóvá tette, hogy az említett cikkben engedélyezett eltéréseket minden tagállam számára hozzáférhetővé kell tenni, és nem csak az EU-hoz három évtizeddel ezelőtt csatlakozottaknak.

6.4.2. Kollektív befektetési formákban levő befektetések tőkekövetelményei (a 2006/48/EK irányelv 87. cikke)

A hitelintézetek úgy ítélték meg, hogy a kollektív befektetési formákban, például kölcsönös alapokban levő befektetések IRB módszer szerinti tőkekövetelményei túl szigorúak voltak abban az esetben, ha a bankok nem tudtak vagy nem akartak belső minősítést adni a KBF-ben tartott kitettségnek. A javaslat lényegesen csökkenti a KBF által tartott kevésbé kockázatos eszközökre vonatkozó tőkekövetelményeket, de továbbra is magas tőkeszintet követel meg a magasabb, illetve ismeretlen tényleges kockázatú eszközök tekintetében. Ez továbbra is elriaszt attól, hogy a bank mérlegében a megfelelő tőkekövetelményt nem teljesítő KBF-befektetések mögé rejtsék az ismeretlen kockázatokat.

6.4.3. Értékpapírosítás (a 2006/48/EK irányelv (új) 122a. cikke)

Az „alakítsd át és add tovább” modellben rejlő potenciális összeférhetetlenségeket azzal lehet megszüntetni, ha a kevésbé átlátható kockázatátruházási instrumentum kezdeményezője és szponzora megtartja a befektetőkre átruházott kockázat egy részét. E célból a befektetőknek elő kell írni annak biztosítását, hogy a kezdeményezők és a szponzorok lényeges részt (legalább 5 %-ot) vállaljanak a kockázatokból, és így végül mind az irányelv hatályába tartozó kezdeményezők és szponzorok, mind az azon kívül esők kötelesek legyenek saját számlájukra részt vállalni a kockázatokból. E követelményt ki kell egészíteni annak biztosításával, hogy a befektetők mélyre ható ismeretekkel rendelkeznek az általuk megvásárolni kívánt eszköz alapját képező kockázatokról és összetett szerkezetéről. A megalapozott döntéshozatal érdekében a befektetőket részletes információkkal kell ellátni.

6.4.4. Partner-hitelkockázat (a 2006/48/EK irányelv III. melléklete és 150. cikke)

Ez a melléklet a partner-hitelkockázatra vonatkozó tőkekövetelmények számítási módjának részleteit határozza meg. A javasolt technikai jellegű módosítások célja a tőkekövetelmény-irányelv átültetési szakaszában felmerült nehézségek kiküszöbölése. A változtatások nem módosítják lényegesen a melléklet tartalmát, hanem egyértelműsítik és egyszerűsítik alkalmazását.

A III. melléklet esetleges későbbi technikai módosításait komitológiai eljárás keretében kell végrehajtani. Ez a melléklet jelenleg nem szerepel kifejezetten a végrehajtási hatáskörökben.

6.4.5. Likviditási kockázat (a 2006/48/EK irányelv V. és XI. melléklete)

A jelenlegi piaci zavarok rávilágítottak, hogy a likviditás kulcsfontosságú eleme a bankszektor megbízhatóságának.

A javasolt változtatások a CEBS és a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által a likviditási kockázatkezelés megbízható elveinek kidolgozása során elvégzett munkát ültetik át. Az V. melléklet javasolt változtatásai azt az igényt jelzik, amely szerint az igazgatóságnak megfelelő szintű likviditási kockázatvállalási határokat kell megállapítaniuk. A XI. melléklet javasolt változtatásai a bankokat kívánják arra ösztönözni, hogy jobbban megismerjék likviditási kockázati profiljukat. A nemzeti felügyeleti hatóságoknak előírja, hogy könnyítsék meg a vállalkozások számára likviditási kockázati profiljuk megismerését, és nem zárja ki azt sem, hogy felügyeleti célokból bizonyos mértékben belső módszereket alkalmazzanak.

Az e módosításokkal bevezetett jelentős változások miatt a módosítást célszerű ebben a javaslatban szerepeltetni.

2008/0191 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvnek a központi hitelintézetek kapcsolt bankjai, egyes szavatolótőke-elemek, nagykockázat-vállalások, felügyeleti szabályok és válságkezelés tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 47. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[3],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[4],

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére[5],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[6],

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően[7],

mivel:

(1) A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[8] 3. cikke a tagállamok számára lehetővé teszi, hogy speciális prudenciális szabályozást engedélyezzenek azoknak a hitelintézeteknek, amelyek 1977. december 15. óta központi szerv kapcsolt vállalkozásai, feltéve hogy az említett szabályozást a nemzeti jogalkotás legkésőbb 1979. december 15-ig bevezette. Ezek az időkorlátok megakadályozzák, hogy a tagállamok, különösen az Európai Unióhoz 1980 óta csatlakozottak, ugyanilyen szabályozást vezessenek be az olyan hasonló kapcsolt vállalkozások tekintetében, amelyek később alakultak területükön. Ezért a 3. cikkben meghatározott időkorlátokat indokolt eltörölni annak érdekében, hogy a hitelintézetek egyenlő feltételek mellett versenyezhessenek a tagállamokban. Az európai bankfelügyelők bizottságának nem-kötelező iránymutatásokat kell kidolgoznia annak érdekében, hogy e tekintetben elősegítse a felügyeleti eljárások konvergenciáját.

(2) A hibrid tőkeinstrumentumok fontos szerepet játszanak a hitelintézetek folyamatos tőkekezelésében. Lehetővé teszik a hitelintézetek számára, hogy diverzifikálják tőkeszerkezetüket, és hogy a pénzügyi befektetők széles körét érjék el. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság keretében 1998. október 28-án megállapodás született a hibrid tőkeinstrumentumok egyes típusainak szavatolótőkeként való elismerési kritériumairól és a vonatkozó határértékekről.

(3) Ezért célszerű lenne megállapítani ezeknek a tőkeinstrumentumoknak a hitelintézetek eredeti szavatolótőkéjeként való elismerési kritériumait és a 2006/48/EK irányelv rendelkezéseit a megállapodásnak megfelelően kiigazítani. A 2006/48/EK irányelv XII. mellékletének módosítására közvetlenül ezen kritériumok bevezetése miatt van szükség. Az elismerési kritériumoknak azon hitelintézetek legalárendeltebb instrumentumain kell alapulniuk, amelyeknek nincsen nemzeti jog szerinti tulajdonosuk vagy részvényesük, például egyes szövetkezeti banki részjegyeken, amennyiben a megfelelő jegyzett tőkét befizették és a rangsorban minden egyéb követelés után állnak.

(4) A piaci zavarok elkerülése és a szavatolótőke általános szintjének folyamatos biztosítása érdekében, célszerű különleges átmeneti szabályokat hozni a hibrid tőkeinstrumentumokkal kapcsolatos új szabályozás bevezetésére.

(5) A Közösség válságkezelési keretének erősítése céljából alapvetően fontos, hogy az illetékes hatóságok fellépéseiket a többi illetékes hatósággal és adott esetben a központi bankokkal is hatékony módon egyeztessék. A Közösségben engedélyezett hitelintézeti anyavállalatokra vonatkozó prudenciális felügyelet hatékonyságának erősítése érdekében, valamint abból a célból, hogy az illetékes hatóságok hatékonyabban végre tudják hajtani a bankcsoportok összevont alapú felügyeletét, jobban össze kell hangolni a felügyeleti tevékenységeket. E célból felügyeleti kollégiumokat kell létrehozni. A kollégiumok létrehozása nem érintheti az illetékes hatóságok 2006/48/EK irányelv szerinti jogait és kötelességeit. Létrehozásuknak a fokozott együttműködés eszközeként kell szolgálnia, amelynek keretében az illetékes hatóságok meg tudnak állapodni a fő felügyeleti feladatokról. A kollégiumoknak a folyamatos felügyeletet és a válsághelyzetek kezelését is meg kell könnyíteniük. A konszolidáló felügyeleti hatóság a kollégium más tagjaival közösen olyan ülések vagy találkozók megszervezéséről is dönthet, amelyek nem általános érdekűek, és ezért a részvevők számát korlátozhatják.

(6) Az illetékes hatóságok mandátumában figyelembe kell venni a Közösség dimenzióját. Az illetékes hatóságoknak ezért döntéseik meghozatalakor a többi tagállam pénzügyi rendszerének stabilitására gyakorolt hatásokat is figyelembe kell venniük.

(7) Az illetékes hatóságoknak helyet kell kapniuk azokban a kollégiumokban, amelyek olyan hitelintézetek felügyeletét végzik, amelyek anyavállalata harmadik országban van. Az európai bankfelügyelők bizottságának szükség esetén nem kötelező iránymutatásokat és ajánlásokat kell kidolgoznia annak érdekében, hogy a 2006/48/EK irányelvnek megfelelően elősegítse a felügyeleti eljárások konvergenciáját.

(8) A székhely szerinti és a fogadó tagállam közötti információcsere hiánya veszélyeztetheti a fogadó tagállam pénzügyi stabilitását. Ezért célszerű megerősíteni a fogadó felügyeleti hatóságok információs jogait, különösen a rendszerszinten fontos fióktelepek válsága esetén. E célból meg kell határozni a rendszerszinten fontos fióktelep fogalmát. Az illetékes hatóságoknak a pénzügyi válságokkal kapcsolatban továbbítaniuk kell a központi bankok és a pénzügyminisztériumok feladatai ellátásához szükséges információkat.

(9) A kockázatvállalások túlzott összpontosulása egyetlen ügyfélre vagy kapcsolatban álló ügyfelek csoportjára a veszteség kockázatának elfogadhatatlan mértékét eredményezheti. Az ilyen helyzet a hitelintézet fizetőképességére hátrányosnak tekinthető. A hitelintézetek nagykockázat-vállalásainak nyomon követését és ellenőrzését ezért a felügyelet szerves részévé kell tenni.

(10) A jelenlegi nagykockázat-vállalási szabályokat még 1992-ben alakították ki. Ezért a 2006/48/EK irányelvben és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[9] meghatározott hatályos nagykockázat-vállalási követelményeket felül kell vizsgálni.

(11) Mivel a belső piac hitelintézetei közvetlen versenyben állnak, tovább kell harmonizálni a hitelintézetek nagykockázat-vállalásainak nyomon követésére és ellenőrzésére vonatkozó alapvető szabályokat.. A hitelintézetek adminisztratív terheinek csökkentése céljából a nagykockázat-vállalások szabályozása tekintetében csökkenteni kell a tagállamok rendelkezésére álló lehetőségek számát.

(12) Annak megállapításához, hogy ügyfelek egy csoportja egymással kapcsolatban áll és így a kockázatvállalások egyetlen kockázati tényezőnek tekintendők, figyelembe kell venni azokat a kockázatokat is, amelyek maga a hitelintézet vagy a befektetési vállalkozás, annak pénzügyi csoportja vagy kapcsolatban álló felei által nyújtott, jelentős finanszírozást biztosító közös forrásból erednek.

(13) Noha jó lenne, ha a kitettségérték számítását a minimális tőkekövetelmények számítására lehetne alapozni, a nagykockázat-vállalások nyomon követésére célszerű kockázati súlyok vagy fokozatok nélküli szabályokat megalkotni. Emellett a szolvenciarendszerben alkalmazott hitelkockázat-mérséklő technikákat jól diverzifikált hitelkockázatok feltételezésével dolgozták ki. Nagykockázat-vállalások esetén, ahol egyetlen ügyfélhez kötődő koncentrációs kockázattal állunk szemben, a hitelkockázat nem diverzifikált. Ezért az ilyen hitelezési technikákat prudenciális biztosítékokkal kell ellátni. Következésképpen a nagykockázat-vállalások esetében elő kell írni a hitelfedezetek tényleges lehívását.

(14) Mivel a hitelintézetekkel vagy befektetési vállalkozásokkal szembeni kitettségből eredő veszteségek éppolyan súlyosak lehetnek, mint a bármely más kitettségből eredő veszteségek, ezeket a kitettségeket is ugyanúgy kell kezelni és jelenteni, mint a többi kitettséget.

(15) Fontos lenne összeegyeztetni azon vállalkozások érdekeit, amelyek a hiteleket átruházható értékpapírokba és más instrumentumokba „csomagolják” (értékpapírosítást kezdeményezők) és azon vállalkozások érdekeit, amelyek az ilyen értékpapírokba és instrumentumokba befektetnek (befektetők). Ezért indokolt, hogy az értékpapírosítást kezdeményezők továbbra is részt vállaljanak a szóban forgó hitel kockázatában. A befektetőknek különösen ügyelniük kell arra, hogy az értékpapírosítás útján történő hitelkockázat-átruházás során csak kellő körültekintés mellett hozzák meg döntéseiket, amihez megfelelő információkra lesz szükségük az értékpapírosításról.

(16) A felügyeleti eljárások konvergenciájának elősegítése céljából a 2006/48/EK irányelv III. mellékletében egyértelműsíteni kell néhány rendelkezést.

(17) A nem régi piaci események rávilágítottak, hogy a likviditási kockázatkezelés kulcsfontosságú eleme a hitelintézetek megbízhatóságának. A 2006/48/EK irányelv V. és XI. mellékletében szereplő kritériumokat meg kell erősíteni annak érdekében, hogy a rendelkezések összhangban legyenek az európai bankfelügyelők bizottsága és a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által végzett munkával.

(18) A 2006/48/EK irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak[10] megfelelően kell elfogadni.

(19) Különösen indokolt a Bizottság felhatalmazása a 2006/48/EK irányelv III. mellékletének kiigazítására a pénzügyi piacokon vagy a számviteli standardokban vagy azon követelményekben bekövetkezett változások követése érdekében, amelyek a közösségi jogszabályokat ültetik át vagy a felügyeleti eljárások konvergenciájával kapcsolatosak, illetve az említett irányelv 111. cikkének (1) bekezdésében meghatározott százalékos arány megváltoztatására a pénzügyi piacokon bekövetkezett változások figyelebevétele érdekében. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak, és a 2006/48/EK irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(20) A javaslat célkitűzéseit, azaz a hitelintézetek tevékenységének megkezdésére és folytatására, valamint a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó szabályok bevezetését a tagállamok nem tudják kielégítő mértékben megvalósítani, mivel olyan különféle szabályokat kellene harmonizálni hozzá, amelyek jelenleg az egyes tagállamok jogrendszerein belül léteznek, éppen ezért e célkitűzések közösségi szinten jobban megvalósíthatók. Ennélfogva a Közösség intézkedéseket fogadhat el az EK-Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban az irányelv nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(21) A 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2006/48/EK irányelv módosítása

A 2006/48/EK irányelv a következőképpen módosul:

1. A 3. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a) Az első albekezdés bevezető mondatának helyébe a következő szöveg lép:

„Egy, vagy több, ugyanazon tagállamban elhelyezkedő hitelintézet, amely az azokat felügyelő és ugyanazon tagállamban letelepedett központi szerv kapcsolt vállalkozása, mentesülhet a 7. cikknek és a 11. cikk (1) bekezdésének követelményei alól, ha a nemzeti jogalkotás úgy rendelkezik, hogy:”

b) A második és a harmadik albekezdést el kell hagyni.

2. A 4. cikk a következőképpen módosul:

a) A 6. pont helyébe a következő szöveg lép:

„6. intézmények: az V. cím 2. fejezete 2., 3. és 5. szakaszának alkalmazásában a 2006/49/EK irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott intézmények;”

b) A 45. pont b) alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„b) két vagy több természetes vagy jogi személy, akik, vagy amelyek között nincs az a) pontban foglalt ellenőrzést jelentő kapcsolat, mégis egyetlen kockázati tényezőnek tekintendők, mivel olyan keresztkapcsolatok állnak fenn közöttük, amelyek alapján ha egyikük pénzügyi – különösen finanszírozási vagy visszafizetési – nehézségbe kerülne, a másiknak vagy a többinek valószínűleg finanszírozási vagy visszafizetési gondokkal kellene megküzdenie;”

c) A szöveg egy további 48. ponttal egészül ki:

„48. konszolidáló felügyeleti hatóság: az EU-szintű hitelintézeti anyavállalatok és az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok által ellenőrzött hitelintézetek összevont alapú felügyeletének gyakorlásáért felelős illetékes hatóság.”

3. A 40. cikk a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az adott tagállam illetékes hatóságai, különösen a válsághelyzetekben, figyelembe veszik döntéseiknek az összes többi érintett tagállamban a pénzügyi rendszer stabilitására gyakorolt hatását is.”

4. A szöveg a következő 42a. cikkel egészül ki:

„42a. cikk

(1) A fogadó tagállam illetékes hatósága a 129. cikk (1) bekezdésének alkalmazása esetén a konszolidáló felügyeleti hatóságtól, egyébként a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságától kérheti, hogy egy hitelintézet fióktelepét rendszerszinten fontosnak tekintsék.

A kérésben meg kell indokolni, hogy a fióktelep mi alapján tekinthető rendszerszinten fontosnak, különös tekintettel a következők szempontokra:

a) a hitelintézet fióktelepének fogadó tagállambeli piaci részesedése a betétállományt tekintve meghaladja-e a 2%-ot;

b) a hitelintézet tevékenységének felfüggesztése vagy megszüntetése milyen hatást gyakorolna a fogadó tagállam fizetési, elszámolási és kiegyenlítési rendszereire;

c) az ügyfelszámot tekintve mekkora a fióktelep mérete és jelentősége a fogadó tagállam banki vagy pénzügyi rendszerében.

A székhely szerinti és a fogadó tagállam illetékes hatósága, és a 129. cikk (1) bekezdésének alkalmazása esetén a konszolidáló felügyeleti hatóság minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a fióktelep rendszerszinten fontossá minősítésének ügyében együttesen határozzanak.

Ha az első albekezdésben említett kérés kézhezvételétől számított két hónapon belül nem hoznak együttes határozatot, akkor a fogadó tagállam illetékes hatósága egy újabb két hónapos határidőn belül egyedül dönt arról, hogy a fióktelep rendszerszinten fontosnak minősül-e. Határozatában figyelembe veszi a konszolidáló felügyeleti hatóságnak és a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának a véleményét és fenntartásait.

A harmadik és a negyedik albekezdésben említett határozatot egy teljes indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, és meg kell küldeni az érintett illetékes hatóságnak; a határozat irányadónak minősül, és a vonatkozó tagállamok illetékes hatóságai hajtják végre.

A fióktelep rendszerszinten fontossá minősítése nem érinti az illetékes hatóságok ezen irányelv szerinti jogait és kötelességeit.

(2) Egy rendszerszinten fontos fióktelep letelepedésekor a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága továbbítja a fogadó tagállam illetékes hatóságainak a 132. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett információt, és a fogadó tagállam illetékes hatóságaival együttműködve végrehajtja a 129. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett feladatokat.

Ha egy székhely szerinti tagállam illetékes hatósága egy hitelintézettel kapcsolatban a 130. cikk (1) bekezdésében említett válsághelyzetről szerez tudomást, akkor amint lehetséges, figyelmezteti a 49. cikk negyedik bekezdésében és az 50. cikkben említett hatóságokat.

(3) Amennyiben a 131a. cikk nem alkalmazható, úgy a más tagállamokban rendszerszinten fontos fióktelepekkel rendelkező hitelintézetet felügyelő illetékes hatóság a 42. cikkben és e cikk (2) bekezdésében említett együttműködés megkönnyítése céljából felügyeleti kollégiumot hoz létre és betölti annak elnöki posztját. A kollégium a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által, az érintett illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt követően kidolgozott írásbeli megállapodás alapján jön létre és működik.”

5. A szöveg a következő 42b. cikkel egészül ki:

„42b. cikk

(1) Kötelességei teljesítése közben, az irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alkalmazásakor az illetékes hatóság figyelembe veszi a felügyeleti eszköztár és a felügyeleti gyakorlat konvergenciáját. A tagállamok e célból gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóság részt vegyen az európai bankfelügyelők bizottságának tevékenységében és figyelembe vegye annak nem kötelező erejű irányutatásait és ajánlásait.

(2) Az európai bankfelügyelők bizottsága 2010. december 31-től kezdve minden három évben jelentést tesz a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Bizottságnak a felügyeleti konvergencia megvalósításában elért eredményekről.”

6. A 49. cikk a következőképpen módosul:

a) Az első bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a) a központi bankoknak és más, monetáris hatósági minőségükben hasonló feladatokat ellátó szerveknek, ha az információk a törvény által előírt feladataik teljesítéséhez szükségesek, például a monetáris politika irányításához, a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerek felügyeletéhez, és a pénzügyi stabilitás védelméhez; és”

b) A szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:

„A 130. cikk (1) bekezdése szerinti válsághelyzetben a tagállamok megengedik, hogy az illetékes hatóságok információkat továbbítsanak a Közösség központi bankjainak, ha az információk a törvény által előírt feladataik teljesítéséhez szükségesek, például a monetáris politika irányításához, a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerek felügyeletéhez, és a pénzügyi stabilitás védelméhez.”

7. Az 50. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„A 130. cikk (1) bekezdése szerinti válsághelyzetben a tagállamok megengedik, hogy az illetékes hatóságok információkat továbbítsanak az érintett tagállamok első bekezdésben említett hivatali szervei felé.”

8. Az 57. cikk a következőképpen módosul:

a) Az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) a 86/635/EGK irányelv 22. cikke szerinti tőke, amennyiben azt befizették, hozzáadva a kapcsolódó névértéken felüli befizetéseket, ha rendes működés közben képes a veszteségek teljes elvonására, csőd vagy felszámolás esetén pedig az összes többi követelés után következik a rangsorban.”

b) A szöveg a következő ca) ponttal egészül ki:

„ca) az a) pontban említettektől eltérő instrumentumok, amelyek teljesítik a 63. cikk (2) bekezdésének a), c), d) és e) pontjában, valamint a 63a. cikkben meghatározott követelményeket;”

9. A 61. cikk első bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A szavatolótőke fogalma, úgy, ahogyan az az 57. cikk a)–h) pontjában meghatározásra került, a tőkeelemek számának és az összegeknek a maximumát testesíti meg. Ezen elemek használatáról, és hogy az 57. cikk i)–r) pontjában felsoroltakon kívül más elemek elhagyását is előírják-e, a tagállamok maguk dönthetnek.”

10. A 63. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az 57. cikk ca) pontjában említett instrumentumok teljesítik az e cikk a), c), d) és e) pontjában meghatározott követelményeket.”

11. A szöveg a következő 63a. cikkel egészül ki:

„63a. cikk

„(1) Az 57. cikk ca) pontjában említett instrumentumok teljesítik az e cikk (2)–(5) bekezdésében meghatározott követelményeket.

(2) Az instrumentumok lejárat nélküliek vagy eredeti futamidejük legalább 30 év. Az említett instrumentumok a kibocsátó mérlegelése alapján tartalmazhatnak egy vagy több vételi opciót, ezek azonban a kibocsátás dátuma után öt évig nem válthatók vissza. Ha a lejárat nélküli instrumentumokat szabályozó, törvényben előírt vagy szerződéses rendelkezések az illetékes hatóság által meghatározott módon mérsékelten a visszavásárlásra ösztönzik a hitelintézetet, az ösztönzés nem valósulhat meg a kibocsátás dátumát követő tíz év lejárta előtt.

A lejárattal rendelkező és a lejárat nélküli instumentumok csak az illetékes hatóság előzetes hozzájárulásával hívhatók le vagy válthatók vissza. Az illetékes hatóság megadhatja az engedélyt, ha a kérést a hitelintézet kezdeményezte és az a hitelintézetnek sem pénzügyi helyzetét sem szolvenciáját nem befolyásolja indokolatlanul. Az illetékes hatóságok előírhatják a hitelintézet számára, hogy az instrumentumot az 57. cikk ca) pontjában említett azonos vagy jobb minőségű tőkeelemekkel pótolja.

Ha a hitelintézet nem teljesíti a 75. cikkben meghatározott tőkekövetelményeket, akkor az illetékes hatóság elrendeli a lejárattal rendelkező instrumentumok visszaváltásának felfüggesztését.

Az illetékes hatóság bármikor engedélyt adhat a lejárattal rendelkező és a lejárat nélküli instumentumok lejárat előtti visszaváltására, ha a kibocsátás időpontjában előre nem látott módon megváltozik az instrumentumok adóügyi megítélése vagy szabályozói minősítése.

(3) Az instrumentumot szabályozó, törvényben előírt vagy szerződéses rendelkezések lehetővé teszik, hogy a hitelintézet szükség esetén korlátlan ideig, nonkumulatív alapon felfüggessze a kamat- vagy osztalékfizetést.

Ha azonban a hitelintézet nem teljesíti a 75. cikkben meghatározott tőkekövetelményeket, akkor fel kell függesztenie ezeket a kifizetéseket.

Az illetékes hatóság a kifizetések felfüggesztését a hitelintézet pénzügyi helyzete és szolvenciája alapján is előírhatja. A felfüggesztés ellenére a hitelintézetnek joga van arra, hogy a kamat- vagy osztalékfizetést az 57. cikk a) pontjában említett instrumentum szolgáltatásával helyettesítse, ha ez a megoldás lehetővé teszi, hogy a hitelintézet megóvja pénzügyi forrásait. A helyettesítés az illetékes hatóság által meghatározott egyedi feltételek teljesítéséhez köthető.

(4) Az instrumentumot szabályozó, törvényben előírt vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a tőkének, a kifizetetlen kamatnak vagy osztaléknak képesnek kell lennie a veszteség elvonására, és nem akadályozhatja a hitelintézet feltőkésítését.

(5) A hitelintézet csődje vagy felszámolása esetén ezek az instrumentumok a 63. cikk (2) bekezdésében említett elemek után következnek a rangsorban.

(6) Az európai bankfelügyelők bizottsága az (1) bekezdésben említett instrumentumok tekintetében iránymutatásokat dolgoz ki a felügyeleti eljárások konvergenciája céljából, és nyomon követi alkalmazásukat. A Bizottság 2012 januárjáig felülvizsgálja e cikk alkalmazását és erről beszámol a Parlamentnek és a Tanácsnak.”

12. A 65. cikk (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a) a 83/349/EGK irányelv 21. cikkének értelmében vett minden kisebbségi érdekeltséget, amennyiben a teljes összevonás módszerét alkalmazták. Az 57. cikk ca) pontjában említett és kisebbségi érdekeltséget eredményező instrumentumok teljesítik a 63a. cikk, a 66. cikk és a 63. cikk (2) bekezdésének a), c), d) és e) pontja szerinti követelményeket;”

13. A 66. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az 57. cikk d)–h) pontjában említett tőkeelemekre a következő határértékek vonatkoznak:

a) az 57. cikk d)–h) pontjában szereplő elemek összege nem haladhatja meg az említett cikk a)–ca) pontjában szereplő elemek összege és az i), j) és k) pontjában szereplő elemek összege közötti különbözet 100 %-át; és

b) az 57. cikk g)–h) pontjában szereplő elemek összege nem haladhatja meg az említett cikk a)–ca) pontjában szereplő elemek összege és az i), j) és k) pontjában szereplő elemek összege közötti különbözet 50 %-át.”

b) A szöveg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Az (1) bekezdéstől eltérve, az 57. cikk ca) pontjában szereplő tőkeelemek összegére a következő határértékek vonatkoznak:

a) a válsághelyzetekben kötelezően – előre meghatározott sávon belül – az 57. cikk a) pontjában említett elemekké átváltoztatandó instrumentumok, és az a befizetett tőke, amely rendes működés közben képes a veszteségek teljes elvonására, csőd vagy felszámolás esetén pedig az összes többi követelés után következik a rangsorban, együttesen nem haladhatja meg meg az 57. cikk a)–ca) pontjában szereplő elemek összege és az i), j) és k) pontjában szereplő elemek összege közötti különbözet 50 %-át;

b) az ezen bekezdés a) pontjában említett határértéken belül az egyéb instrumentumok nem haladhatják meg az 57. cikk a)–ca) pontjában szereplő elemek összege és az i), j) és k) pontjában szereplő elemek összege közötti különbözet 35 %-át;

c) az ezen bekezdés a) és b) pontjában említett határértékeken belül a lejárattal rendelkező instrumentumok és azok az instrumentumok, amelyek törvényben előírt vagy szerződéses rendelkezései a visszavásárlásra ösztönzik a hitelintézetet, nem haladhatják meg az 57. cikk a)–ca) pontjában szereplő elemek összege és az i), j) és k) pontjában szereplő elemek összege közötti különbözet 15 %-át.

d) az a), b) és c) pontban meghatározott határértékeket meghaladó összegre az (1) bekezdésben meghatározott határértékek vonatkoznak.”

c) A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az 57. cikk l)–r) pontjában szereplő elemek összegét felerészben az említett cikk a)–c) pontjában meghatározott elemek összegének és az i), j) és k) pontjában szereplő elemek összegének különbözetéből kell levonni, felerészben pedig az említett cikk d)–h) pontjában szereplő elemek összegéből, az ezen cikk (1) bekezdésében magállapított határértékek alkalmazásával. Amennyiben az 57. cikk l)–r) pontjában szereplő elemek összegének fele meghaladja az említett cikk d)–h) pontjában szereplő elemek összegét, úgy a fennmaradó részt az említett cikk a)–c) pontjában szereplő elemek összegének és az i), j és k) pontjában szereplő elemek összegének különbözetéből kell levonni. Az 57. cikk r) pontjában szereplő elemeket nem kell levonni, ha ezeket a 75. cikk alkalmazásában bevonták a kockázattal súlyozott kitettségérték számításába, a IX. melléklet 4. részében említetteknek megfelelően.”

d) A (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az illetékes hatóság válsághelyzetben engedélyezheti a hitelintézeteknek, hogy az (1) és (1a) bekezdésben megállapított határértékeket ideiglenesen túllépjék.”

14. A 87. cikk a következőképpen módosul:

a) A (11) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(11) Amennyiben egy kollektív befektetési formában (KBF) megjelenő kitettségek teljesítik a VI. melléklet 1. részének 77–78. pontjában ismertetett kritériumokat és a hitelintézet ismeri a KBF alapját képező kitettségek egészét vagy egy részét, a hitelintézet megvizsgálja ezen alap kitettségeket, hogy a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteség értékeket az ezen alszakaszban ismertetett módszerekkel összhangban számíthassa ki. A KBF alapját képező kitettségek hitelintézet által nem ismert és elvártan általa nem is ismerhető részére a (12) bekezdés alkalmazandó.

Amennyiben a hitelintézet a KBF alapját képező kitettségek egésze vagy része tekintetében nem teljesíti az ezen alszakaszban ismertetett módszerek használatának feltételeit, a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteség értékeket a következő módszerekkel összhangban kell kiszámítani:

a) a 86. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetén a VII. melléklet 1. részének 19–21. pontjában ismertetett módszer.

b) minden más, valamely kitettség alapját képező kitettség esetén a 78–83. cikkben ismertetett módszer, a következő módosítások mellett:

i. a minősítetlen kitettségekre vonatkozó kockázati súly alá tartozó vagy egy adott kitettségi osztály legmagasabb hitelminőségi besorolásába tartozó kitettség esetében a kockázati súlyt meg kell szorozni egy 2-es szorzóval, de nem haladhatja meg az 1250%-ot;

ii. minden egyéb kitettség esetében a kockázati súlyt 1,1-es szorzóval kell szorozni, és a kockázati súly nem lehet kisebb 5%-nál.

Ha az a) pont alkalmazásában a hitelintézet nem tud különbséget tenni a nem-tőzsdei, a tőzsdei és egyéb részvényjellegű kitettségek között, az érintett kitettségeket mint egyéb részvényjellegű kitettségeket kezeli. Ha ezek a kitettségek a hitelintézet ezen kitettségi osztályba tartozó közvetlen kitettségeivel együtt a 89. cikk (2) bekezdése értelmében nem lényegesek, akkor az illetékes hatóság jóváhagyásával alkalmazni lehet az említett cikk (1) bekezdését.”

b) A (12) bekezdésben a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az első albekezdésben leírt módszer alternatívájaként a hitelintézetek harmadik felet is megbízhatnak a kockázattal korrigált átlagos kitettségértékeknek a KBF-k alapját képező kitettségek alapján a (11) bekezdés a) és b) pontjában említett módszerek egyikével összhangban történő kiszámításával és az eredmények jelentésével, vagy a számításokat maguk is elvégezhetik, amennyiben megfelelően biztosított a számítás és a jelentés pontossága.”

15. A 89. cikkben a d) pont bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:

„d) a tagállamok központi kormányzataival, valamint azok regionális kormányzataival, helyi hatóságaival és közigazgatási testületeivel szembeni kitettségek, amennyiben:”

16. A 106. cikk a következőképpen módosul:

a) A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A kitettségek nem foglalják magukban:

a) devizaügyletek esetében azokat a kitettségeket, amelyek a szokásos elszámolási eljárás során a fizetést követő 48 órán belül merülnek fel;

b) értékpapírok vásárlását vagy eladását célzó ügyletek esetében azokat a kitettségeket, amelyek a szokásos elszámolás során a fizetést vagy az értékpapírok szállítását követő – a korábbi eseménytől számított – öt munkanapon belül merülnek fel; vagy

c) ügyfelek részére nyújtott pénzforgalmi szolgáltatások vagy értékpapír-elszámolási és kiegyenlítési szolgáltatások esetében a késedelmes finanszírozási bevételek és az ügyféltevékenységből származó egyéb kitettségek, amelyek legfeljebb a következő munkanapig tartanak.”

b) A szöveg a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Annak megállapítása érdekében, hogy a 79. cikk (1) bekezdésének m), o) és p) pontjában említett kitettségek tekintetében létezik-e kapcsolatban álló ügyfelek csoportja, a hitelintézet az alapul szolgáló eszközökkel kapcsolatos kitettségek esetében értékeli a rendszert és az alapját képező eszközökkel kapcsolatos kitettségeket. A hitelintézet e célból az ügylet gazdasági tartalmát és az ügylet struktúrájából eredő kockázatokat értékeli.”

17. A 107. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„107. cikk

A kitettségérték e szakasz szerinti számítása céljából „hitelintézet” minden olyan magán- vagy állami vállalkozás, beleértve annak fióktelepeit, amely megfelel a hitelintézet meghatározásának, és amelyet egy harmadik országban engedélyeztek.”

18. A 110. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„110. cikk

(1) A hitelintézet az illetékes hatóságoknak minden nagykockázat – köztük a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazásából kivont nagykockázatok – vonatkozásában bejelenti a következő információkat:

a) a hitelintézet nagykockázat-vállalásában érintett ügyfél neve vagy az érintett, kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának neve;

b) a kitettségérték, lehetőség szerint a hitelkockázat-mérséklés figyelembevétele nélkül;

c) alkalmazása esetén az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet és az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet;

d) a kitettségérték a 111. cikk (1) bekezdésében számított hitelkockázat-mérséklés figyelembevételével.

Amennyiben a hitelintézet a 84–89. cikk hatályába tartozik, úgy tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot a 20 legnagyobb konszolidált alapú kitettségéről, a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól kivont kitettségeket nem ide számítva.

(2) A tagállamok előírják, hogy a jelentést legalább évente kétszer kell benyújtani.

(3) A tagállamok előírják a hitelintézetek számára, hogy lehetőség szerint elemezzék a biztosítéknyújtókkal és az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelfedezetet nyújtókkal szembeni kockázatot a lehetséges koncentráció tekintetében, és szükség esetén tegyenek intézkedéseket, illetve bármilyen jelentős megállapításról tájékoztassák az illetékes hatóságukat.”

19. A 111. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A hitelintézet – a 112–117. cikkel összhangban a hitelkockázat-mérséklés hatását is figyelembe véve – nem vállalhat olyan kockázatot egy ügyfél vagy kapcsolatban álló ügyfelek csoportja tekintetében, amelynek értéke meghaladja a szavatolótőke 25 %-át.

Amennyiben az ügyfél intézmény, vagy amennyiben a kapcsolatban álló ügyfelek csoportja egy vagy több intézményt is tartalmaz, ez az érték nem haladhatja meg a hitelintézet szavatolótőkéjének 25%-át vagy 150 millió EUR-t, a kettő közül a magasabbat alkalmazva, feltéve hogy a kapcsolatban álló, nem intézményi ügyfelekkel szembeni kitettségértékek összege – a 112–117. cikkel összhangban a hitelkockázat-mérséklés hatását is figyelembe véve – nem haladja meg a hitelintézet szavatolótőkéjének 25 %-át.

A tagállamok 150 millió EUR-nál alacsonyabb határértéket is megállapíthatnak, erről a Bizottságot tájékoztatniuk kell.”

b) A (2) és a (3) bekezdést el kell hagyni.

c) A (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

"4. A hitelintézetnek mindenkor be kell tartania az (1) bekezdésben megállapított határértéket. Ha kivételes esetben a kockázatok meghaladják ezt a határértéket, a kitettségértéket haladéktalanul jelenteni kell az illetékes hatóságoknak, amelyek, ha a körülmények lehetővé teszik, korlátozott tartamú időt biztosítanak a hitelintézetnek a határértékek elérésére.”

20. A 112. cikk a következőképpen módosul:

a) A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A (3) bekezdésre is figyelemmel, amennyiben a 113–117. cikk alapján engedélyezhető az előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet elismerése, az elismerhetőséghez teljesíteni kell a 90–93. cikkben meghatározott elismertségi és egyéb minimumkövetelményeket.”

b) A szöveg a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) E szakasz alkalmazásában a hitelintézet nem veheti figyelembe a VIII. melléklet 1. részének 20–22 pontjában említett biztosítékokat, kivéve ha ezt a 115. cikk megengedi.”

21. A 113. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) és a (2) bekezdést el kell hagyni.

b) A (3) bekezdés a következőképpen módosul:

i. A bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A következő kitettségek kikerülnek a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazásából:”

ii. Az e) és az f) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e) olyan eszköztételek, amelyek egy tagállam regionális kormányzataival és helyi hatóságaival szembeni követeléseket testesítenek meg, amennyiben e követelések a 78–83. cikk alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnának, valamint az ilyen kormányzatokkal és hatóságokkal szemben felmerülő vagy általuk biztosított egyéb kitettségek, amelyekkel szemben a követelések a 78–83. cikk alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnának.

f) a 80. cikk (7) vagy (8) bekezdésében említett felekkel szembeni kitettségek, amennyiben a 78–83. cikk alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnának; az e kritériumokat nem teljesítő kitettségeket, függetlenül attól, hogy kikerültek-e a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazásából, vagy sem, harmadik felekkel szembeni kitettségként kell kezelni.”

iii. Az i) pont helyébe a következő lép:

„i) a II. mellékletben alacsony kockázatú mérlegen kívüli tételekként besorolt lehívatlan hitellehetőségekből eredő kitettségek, amennyiben olyan megállapodás született az ügyféllel vagy a kapcsolatban álló ügyfelek csoportjával, amelynek alapján a hitel csak akkor hívható le, ha biztosítva van, hogy nem vezet a 111. cikk (1) bekezdése szerint alkalmazandó határérték túllépéséhez.”

iv. A j)–t) pontot el kell hagyni.

c) A harmadik, negyedik és ötödik albekezdést el kell hagyni.

d) A szöveg a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A tagállamok teljesen vagy részlegesen kivonhatják a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól a következő kitettségeket:

a) a VI. melléklet 1. részének 68., 69. és 70. pontjában meghatározott fedezett kötvények;

b) olyan eszköztételek, amelyek egy tagállam regionális kormányzataival és helyi hatóságaival szembeni követeléseket testesítenek meg, amennyiben e követelések a 78–83. cikk alapján 20%-os kockázati súlyt kapnának, valamint az ilyen kormányzatokkal és hatóságokkal szemben felmerülő vagy általuk biztosított egyéb kitettségek, amelyekkel szemben a követelések a 78–83. cikk alapján 20%-os kockázati súlyt kapnának;

c) e cikk (1) bekezdésének f) pontjától eltérve, a hitelintézetnek az anyavállalatával, annak leányvállalatával vagy saját leányvállalatával szembeni kitettségei, amennyiben ezekre a vállalatokra – ennek az irányelvnek, vagy harmadik országban hatályos egyenértékű normáknak megfelelően – kiterjed a hitelintézetre vonatkozó konszolidált alapú felügyelet; az e kritériumokat nem teljesítő kitettségeket, függetlenül attól, hogy kikerültek-e a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazásából, vagy sem, harmadik felekkel szembeni kitettségként kell kezelni;

d) olyan regionális vagy központi hitelintézetekkel szembeni kitettséget képviselő vagy azokban részesedést vagy más tulajdonformát megtestesítő eszköztételek, amelyekkel a hitelt nyújtó hitelintézet a jogszabályi és alapszabályi rendelkezéseknek megfelelően hálózati kapcsolatban áll, és amelyek az említett rendelkezések alapján a hálózaton belül a készpénz-elszámolási műveletekért felelősek;

e) olyan hitelintézetek hitelintézetekkel szemben fennálló követeléseket és más kitettségeket képviselő eszköztételei, amelyek a gazdaság meghatározott ágazatainak ösztönzése céljából állami programok vagy alapszabályuk keretében nem versenyfeltételekkel – bizonyos fokú állami felügyelet és a hitelek céljainak korlátozása mellett – nyújtanak hiteleket, feltéve hogy a vonatkozó kitettségek ilyen hitelekből erednek, amelyeket más hitelintézetek révén juttattak el el a kedvezményezettekhez;

f) intézményekkel szemben fennálló követeléseket és más kitettségeket képviselő eszköztételek, feltéve hogy ezek a kitettségek nem képezik részét a szóban forgó intézmények szavatolótőkéjének, legfeljebb a következő munkanapig állnak fenn és a lehetőséggel élő tagállam pénznemében vannak denominálva, amely nem lehet az euro.”

22. A 114. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A (3) bekezdésre is figyelemmel, a kitettségek értékének a 111. cikk (1) bekezdésével összhangban történő kiszámítása céljából a hitelintézet alkalmazhatja a a 90–93. cikk szerint, a hitelkockázat-mérséklés, a volatilitási kiigazítások és az esetleges lejárati eltérések (E*) figyelembevételével számított „teljesen kiigazított kitettségi értéket”.”

b) A (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i. Az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A (3) bekezdésre is figyelemmel, annak a hitelintézetnek, amelynek a 84–89. cikk szerint engedélyezték egy kitettségi osztály vonatkozásában az LGD-kre és hitelegyenértékesítési faktorokra vonatkozó saját becslések alkalmazását, engedélyezni lehet – amennyiben az illetékes hatóságok szerint kielégítő módon képes a pénzügyi biztosíték által a kitettségre gyakorolt hatásoknak az egyéb LGD-vonatkozású szempontoktól elkülönített becslésére – ezen hatások figyelembe vételét a kitettségek értékének számítása során, a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából.”

ii. A negyedik albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Azok a hitelintézetek, amelyek a 84–89. cikk alapján egy adott kitettségi osztály LGD-i és hitelegyenértékesítési faktorai tekintetében saját becsléseiket használhatják, és amelyek a kitettségértékeket nem az első albekezdésben említett módszer használatával számítják ki, a kitettségértékek kiszámítására a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét vagy a 117. cikk (1) bekezdésének b) pontjában ismertetett módszert használhatják.”

c) A (3) bekezdés a következőképpen módosul:

i. Az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az a hitelintézet, amely a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából a kitettségek értékének számítása során a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét alkalmazza vagy a (2) bekezdésben leírt módszert használhatja, hitelkockázat-koncentrációira vonatkozóan rendszeres stressztesztet köteles végezni, amely az esetlegesen igénybe vett biztosíték realizálható értékére is kiterjed.”

ii. A negyedik albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben egy stresszteszt arra utal, hogy a biztosíték realizálható értéke alacsonyabb, mint amennyit a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere vagy a (2) bekezdésben leírt módszer szerint figyelembe lehetne venni, úgy a 111. cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából a kitettségek értékének számítása során ennek megfelelően csökkenteni kell a biztosíték elismerhető értékét.”

iii. Az ötödik albekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b) az alkalmazandó szabályzatok és eljárások arra az esetre, ha a stresszteszt alapján a biztosíték realizálható értéke alacsonyabb, mint a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere vagy a (2) bekezdésben leírt módszer szerinti figyelembe vehető érték; és”

d) A (4) bekezdést el kell hagyni.

23. A 115. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„115. cikk

(1) A hitelintézet e szakasz alkalmazásában az érintett lakóingatlan értékének legfeljebb 50 %-kával csökkentheti a kitettségértéket, ha teljesül a következő feltételek egyike:

a) a kitettségre lakóingatlanon bejegyzett jelzálogjog, vagy olyan finn lakásépítő társaságok részvényei nyújtanak fedezetet, amelyek az 1991. évi finn lakásépítő társaságokról szóló törvénynek vagy későbbi, azzal egyenértékű jogszabályoknak megfelelően működnek;

b) a kitettség olyan lízingügylettel kapcsolatos, amelyben a lízingbeadó mindaddig fenntartja a lízingbe adott lakóingatlan tulajdonjogát, amíg a lízingbevevő nem él vételi jogával.

Az ingatlan értékének kiszámítása – az illetékes hatóságok által kielégítőnek ítélt módon – szigorú értékelési normák alapján történik, amelyeket törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések állapítanak meg. Az értékelést évente legalább egyszer el kell végezni.

A lakóingatlan a tulajdonos által lakott vagy kiadott lakáscélú ingatlan.

(2) A hitelintézet e szakasz alkalmazásában az érintett kereskedelmi ingatlan értékének legfeljebb 50 %-kával csökkentheti a kitettségértéket, amennyiben a következő kitettségek a 78–83. cikk szerint 50 %-os kockázati súlyt kapnának:

a) olyan kitettségek, amelyek tekintetében irodákra vagy más kereskedelmi helyiségekre bejegyzett jelzálogjog, vagy olyan finn lakásépítő társaságok részvényei nyújtanak fedezetet, amelyek az 1991. évi finn lakásépítő társaságokról szóló törvénynek vagy későbbi, azzal egyenértékű jogszabályoknak megfelelően működnek, az irodák vagy más kereskedelmi helyiségek vonatkozásában; vagy

b) irodákra vagy más kereskedelmi helyiségekre irányuló ingatlanlízing-ügyletekkel kapcsolatos kitettségek.

A kereskedelmi ingatlan teljesen felépített, teljes körűen bérbe adott ingatlan, amely megfelelő bérleti jövedelmet generál.”

24. A 116. cikket el kell hagyni.

25. A 117. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Amennyiben egy ügyféllel szembeni kitettséget harmadik fél garantál, vagy harmadik fél által kibocsátott hitelbiztosíték fedez, a hitelintézet:

a) a kitettség garantált részét úgy kezelheti, mint ami a garantőrrel, és nem az ügyféllel szemben merült fel, ha a 78–83. cikk szerint a garantőrrel szembeni fedezetlen kitettséghez azonos vagy kisebb kockázati súlyt rendelnének, mint az ügyféllel szembeni fedezetlen kitettséghez;

b) a kitettségnek az elismert hitelbiztosíték piaci értékével fedezett részét úgy kezelheti, mint ami a harmadik féllel, és nem az ügyféllel szemben merült fel, ha a kitettséget hitelbiztosíték fedezi, és ha a 78–83. cikk szerint a kitettség hitelbiztosítékkal fedezett részéhez azonos vagy kisebb kockázati súlyt rendelnének, mint az ügyféllel szembeni fedezetlen kitettséghez.

Ha a kitettség lejárata és a védelem lejárata között eltérés van, a hitelintézet nem alkalmazhatja a b) pontban említett megközelítést.

E szakasz alkalmazásában a hitelintézet a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét és az első albekezdés b) pontjában említett eljárást is csak akkor használhatja, ha a 75. cikk a) pontja céljából a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét és a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerét is használhatja.”

b) A (2) bekezdésben a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben a hitelintézet az (1) bekezdés a) pontját alkalmazza:”

26. A 119. cikket el kell hagyni.

27. A 2. fejezet a következő 7. szakasszal egészül ki:

„7. szakasz

Átruházott hitelkockázattal szembeni kitettségek

122a. cikk

(1) Amennyiben a hitelintézet közvetlenül nem vett részt a kötelezettségeket vagy potenciális köztelezettségeket létrehozó eredeti megállapodás tárgyalásában, kidolgozásában és dokumentálásában, úgy csak akkor vállalhatja a kötelezettséggel, a potenciális kötelezettséggel, a kötelezettségek csoportjával vagy a potenciális kötelezettségekkel kapcsolatos hitelkockázatot, ha:

a) az eredeti megállapodást a kötelezettel vagy a potenciális kötelezettel közvetlenül tárgyaló, kidolgozó és dokumentáló személyek vagy jogalanyok; vagy adott esetben alternatív módon,

b) az ilyen kötelezettségeket vagy potenciális kötelezettségeket közvetlenül vagy közvetve a hitelintézet nevében kezelő vagy megvásároló személyek vagy jogalanyok,

kifejezett kötelezettségvállalást tettek a hitelintézet felé, amely szerint folyamatosan lényeges, 5 százaléknál semmiképp sem kisebb nettó gazdasági érdekeltséget tartanak fent ugyanolyan kockázati profilú pozíciókban, mint amilyeneknek a hitelintézet is ki van téve.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható olyan kötelezettségek vagy potenciális kötelezettségek esetében, amelyek a következőkkel szembeni követeléseket vagy függő követeléseket képeznek, illetve amelyeket a következők garantálnak:

a) központi kormányzatok vagy központi bankok;

b) olyan intézmények, amelyek a VI. melléklet 1. részének 29. pontja alapján 3-as vagy jobb hitelminősítési besorolást kaptak; és

c) multilaterális fejlesztési bankok.

Az (1) bekezdés nem alkalmazandó sem a konzorciális hitelekre sem a nemteljesítéskori csereügyletekre, amennyiben ezeket az instrumentumokat nem az (1) bekezdés alá tartozó kötelezettség csoportba rendezésére és/vagy fedezésére használják.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés a hitelintézetek 2011. január 1. után felmerült kitettségeire alkalmazandó. Az illetékes hatóság általános piaci likviditási zavarok esetén dönthet úgy, hogy e követelményeket ideiglenesen felfüggeszti.

(4) A hitelintézeteknek a befektetés előtt, majd folyamatosan képesnek kell lenniük annak mindenkori bizonyítására az illetékes hatóságok felé, hogy minden egyedi értékpapírosítási pozíciójuk tekintetében átfogó és mélyre ható ismeretekkel rendelkeznek a következő elemekről, amelyek elemzésére és nyilvántartására írásbeli szabályzatokat és eljárásokat is kidolgoztak:

a) a kezdeményező és/vagy a szponzor (1) bekezdés szerinti kötelezettségvállalása az értékpapírosításban fenntartott nettó gazdasági érdekeltségre, és e kötelezettségvállalás időtartama;

b) az egyedi értékpapírosítási pozíciók kockázati jellemzői;

c) az értékpapírosítási pozíció alapját képező kitettségek kockázati jellemzői;

d) a kezdeményezők korábbi értékpapírosítások során szerzett hírneve és elszenvedett veszteségei az értékpapírosítási pozíció alapjának megfelelő kitettségi osztályok tekintetében;

e) a kezdeményezők és a szponzorok nyilatkozatai a kötelezettekkel kapcsolatban alkalmazott kellő körültekintésről és adott esetben az értékpapírosítási pozíció alapját képező kitettségek hitelbiztosítékainak minőségéről;

f) adott esetben azok a módszertanok és fogalmak, amelyek segítségével az értékpapírosítási pozíció alapját képező kitettségek hitelbiztosítékait értékelik, valamint a kezdeményező által az értékelő függetlenségének biztosítására elfogadott szabályzatok; és

g) az értékpapírosítás azon strukturális jellemzői, amelyek jelentősen befolyásolhatják a hitelintézet értékpapírosítási pozíciójának teljesítményét. E célból a hitelintézetek – a befektetés előtt majd ezt követően rendszeresen – elvégzik és nyilvántartják a megfelelő stresszteszteket; ezeket a teszteket az értékpapírosítást minősítő külső hitelminősítőktől függetlenül kell végrehajtani és a kezdeményező által ilyen céllal rendelkezésre bocsátott információkra kell alapozni.

(5) A hitelintézetek formális eljárásokat dolgoznak ki az értékpapírosítási pozícióik alapját képező kitettségek teljesítményére vonatkozó információk folyamatos és kellő időben történő nyomon követésére. Szükség esetén ezek az információk legalább a következők: a kitettségek típusa, annak az időtartamnak a hossza, amíg a kezdeményező megtartja a kitettséget, valamint a 2 évnél kevesebb ideig tartott kitettségek aránya, a 30, 60 és 90 napnál régebb óta lejárt kölcsönök aránya, a nemteljesítési ráták, az előtörlesztési ráták, a végrehajtás alatti hitelek, a hitelbiztosítékok típusai és a birtoklás, a hitelbírálati minősítéseknek vagy a hitelképesség más mérőszámainak gyakorisági eloszlása az alapul szolgáló kitettségek között, ágazati és földrajzi diverzifikáció, a megfelelő érzékenységi vizsgálatot lehetővé tevő sávszélességű hitelfedezeti ráták gyakorisági eloszlása. Ha az alapul szolgáló kitettségek maguk is értékpapírosítási pozíciók, az információk nyomon követésére és hozzáférhetőségére vonatkozó követelmények az ezen értékpapírosítási pozíciók alapját képező kitettségekre vonatkoznak. Ha a (4) bekezdésben és az ebben a bekezdésben szereplő követelmények nem teljesülnek, a hitelintézetek a IX. melléklet 4. részének megfelelően 1250 %-os kockázati súlyt rendelnek ezekhez az értékpapírosítási pozíciókhoz.

(6) Az értékpapírosítandó kitettségekre a szponzornak és a kezdeményező hitelintézetnek ugyanazokat az V. melléklet 3. pontjában említett megbízható és jól meghatározott kritériumokat kell alkalmaznia, mint a hitelnyújtásra, mivel ezek vonatkoznak a saját nem kereskedési könyvükben tartandó kitettségekre is. E célból a kezdeményező és a szponzor hitelintézetek ugyanazokat a folyamatokat használják a hitelek jóváhagyására, és adott esetben módosítására, megújítására és refinanszírozására. A hitelintézetek ugyanazon elemzési normákat alkalmazzák az értékpapírosítási műveletekben harmadik felek útján szerzett részesedésre és/vagy jegyzésre, függetlenül attól, hogy a kereskedési vagy a nem kereskedési könyvben kívánják tartani ezeket a részesedéseket és/vagy jegyzéseket.

(7) A szponzor és a kezdeményező hitelintézet közli a befektetőkkel az (1) bekezdés szerint az értékpapírosításban levő nettó gazdasági érdekeltség fenntartására tett kötelezettségvállalás szintjét. A szponzor és a kezdeményező hitelintézet gondoskodik arról, hogy a potenciális befektetők azonnali hozzáférést kapjanak az alapul szolgáló egyedi kitettségek hitelminőségére és teljesítményére, valamint az értékpapírosítási kitettség hitelbiztosítékára és cash flow-jára vonatkozó lényeges adatokhoz, valamint az alapul szolgáló kitettség hitelbiztosítékára és cash flow-jára vonatkozó átfogó és megalapozott stressztesztek elvégzéséhez szükséges információkhoz. Amennyiben ezek, illetve a (6) bekezdésben szereplő követelmények nem teljesülnek, úgy a kezdeményező hitelintézet nem alkalmazhatja a 95. cikk (1) bekezdését, és nem zárhatja ki az értékpapírosított kitettségeket az ezen irányelv szerinti tőkekövetelmények számításából.

(8) A (4)–(7) bekezdés az ezen irányelv hatálybalépésének dátumát követően végrehajtott értékpapírosításokra alkalmazandó, valamint a már létező értékpapírosításokra, ha e dátumot követően új kitettségeket adnak hozzájuk vagy kitettségeket cserélnek ki bennük.

(9) Az illetékes hatóságok legalább évente közzéteszik a következő információkat:

a) az (1)–(7) bekezdésnek való megfelelés vizsgálata céljából elfogadott módszerek;

b) az (1)–(7) bekezdésnek való megfelelés vizsgálata céljából az elmúlt 12 hónapban hozott intézkedések száma és leírása; és

c) az (1)–(7) bekezdés be nem tartásával kapcsolatban az elmúlt 12 hónapban feltárt esetek száma és összefoglaló leírása.

E kötelezettség a 144. cikk második albekezdésének hatályába tartozik.

(10) Az európai bankfelügyelők bizottsága évente jelentést tesz a Bizottságnak az illetékes hatóságok e cikknek való megfeleléséről. A piaci fejlemények tükrében a Bizottság legkésőbb 2014 decemberében jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e cikk alkalmazásáról és eredményességéről.”

28. A 129. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i. A b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) a felügyeleti tevékenységek tervezése és összehangolása a rendes működés során – ideértve a 123., a 124. és a 136. cikkben, az V. fejezetben és az V. mellékletben említett tevékenységeket is –, a bevont illetékes hatóságokkal együttműködve.”

ii. A szöveg a következõ c) ponttal egészül ki:

„c) a felügyeleti tevékenységek tervezése és összehangolása a bevont illetékes hatóságokkal, és szükség esetén a központi bankokkal együttműködve, a válsághelyzetekre való felkészülés és a válsághelyzetek során, ideértve a hitelintézetekben és a pénzügyi piacokon zajló kedvezőtlen folyamatokat is.

A felügyeleti tevékenységek c) pontban említett tervezése és összehangolása közé tartoznakk a 132. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett rendkívüli intézkedések, a közös értékelések kidolgozása, a vészhelyzeti tervek végrehajtása és a nyilvánosság tájékoztatása.”

b) A szöveg a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A konszolidáló felügyeleti hatóság, továbbá a tagállamban az EU-szintű hitelintézeti anyavállalatok és az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok leányvállalatainak felügyeletéért felelős illetékes hatóság minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy együttesen határozzanak:

a) a 123. és a 124. cikk alkalmazásáról annak meghatározása érdekében, hogy a csoport szavatolótőkéje összevont alapon megfelel-e a pénzügyi helyzetének és kockázati profiljának, és következésképpen arról, hogy a 136. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában milyen szintű szavatolótőkére van szükség a bankcsoport egyes tagjait tekintve, illetve összevont alapon;

b) azokról az egységes jelentési formátumokról, gyakoriságokról és időpontokról, amelyek a 74. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában a bankcsoport minden tagjára érvényesek.

Az a) pont alkalmazásában az együttes határozatot hat hónappal az után kell meghozni, hogy a konszolidáló felügyeleti hatóság a 123. és a 124. cikkel összhangban benyújtotta a csoport kockázatelemzését tartalmazó jelentést a többi érintett illetékes hatóságnak.

A b) pont alkalmazásában az együttes határozatot 2011. június 30-ig kell meghozni.

Az első albekezdésben említett együttes határozatot egy teljes indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, a dokumentumot a konszolidáló felügyeleti hatóságnak az EU-szintű hitelintézeti anyavállalatok rendelkezésére kell bocsátania. Egyet nem értés esetén a konszolidáló felügyeleti hatóság az érintett illetékes hatóságok bármelyikének kérésére konzultációt folytat az európai bankfelügyelők bizottságával. A konszolidáló felügyeleti hatóság az európai bankfelügyelők bizottságával saját kezdeményezésére is konzultálhat.

Amennyiben az illetékes hatóságok nem hoznak hat hónapon belül együttes határozatot, a konszolidáló felügyeleti hatóság egymaga határoz a 74. cikk (2) bekezdésének, a 123. és a 124. cikknek és a 136. cikk (2) bekezdésének az alkalmazásáról. A határozatot egy teljes indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, figyelembe véve a többi illetékes hatóság által a hat hónap során kifejtett véleményeket és fenntartásokat. A határozatot a konszolidáló felügyeleti hatóságnak a többi illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátania.

Ha az európai bankfelügyelők bizottságát konzultációra kérték, a konszolidáló felügyeleti hatóságnak figyelembe kell vennie a kapott tanácsot, és indokolnia kell az attól való esetleges jelentős eltérést.

Az első albekezdésben említett együttes határozat és a hatodik albekezdésben említett határozat irányadónak minősül, és azt az érintett tagállamok illetékes hatóságainak végre kell hajtaniuk.”

29. A 130. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Amennyiben olyan válsághelyzet áll elő, ideértve a pénzügyi piacokon zajló kedvezőtlen folyamatokat is, amely potenciálisan veszélyezteti a pénzügyi rendszer stabilitását egy olyan tagállamban, ahol egy csoport tagjait engedélyezték vagy ahol a 42a. cikk szerinti rendszerszinten fontos fióktelep telepedett le, a konszolidáló felügyeleti hatóság – az 1. fejezet 2. szakaszára is figyelemmel – haladéktalanul riasztja a 49. cikk negyedik albekezdésében és az 50. cikkben említett hatóságokat és közli velük a feladataik ellátásához szükséges információkat. Ez a kötelezettség a 125. és a 126. cikk szerinti összes illetékes hatóságra és a 129. cikk (1) bekezdésében megnevezett illetékes hatóságra vonatkozik.

Ha a 49. cikk negyedik albekezdésében említett hatóság az e bekezdés első albekezdésének megfelelő helyzetről szerez tudomást, haladéktalanul riasztja a 125. és a 126. cikkben említett illetékes hatóságokat.

Az illetékes hatóságnak és a 49. cikk negyedik albekezdésében említett hatóságnak lehetőség szerint a már meglévő információs csatornákat kell használnia.”

30. A szöveg a következő 131a. cikkel egészül ki:

„131a. cikk

(1) A konszolidáló felügyeleti hatóság a 129. cikkben és a 130. cikk (1) bekezdésében említett feladatok elvégzésének megkönnyítésére felügyeleti kollégiumokat hoz létre.

A felügyeleti kollégiumok a konszolidáló felügyeleti hatóság és a többi érintett illetékes hatóság számára keretet biztosítanak a következő feladatok elvégzésére:

a) információcsere;

b) megállapodás a feladatok önkéntes átadásáról és a hatáskörök átruházásáról;

c) a csoport kockázatelemzésén alapuló felügyeleti vizsgálati programok kialakítása a 124. cikkel összhangban;

d) a felügyelet hatékonyságának növelése a szükségtelen kettős felügyeleti követelmények eltörlésével, a 130. cikk (2) bekezdésében és a 132. cikk (2) bekezdésében említett információkéréssel kapcsolatban is;

e) az ezen irányelv szerinti prudenciális követelmények következetes alkalmazása a bankcsoport minden tagja tekintetében;

f) a 129. cikk (1) bekezdése c) pontjának alkalmazása, a területen esetleg létrehozott más fórumok munkáját is figyelembe véve.

A felügyeleti kollégiumban részt vevő illetékes hatóságok szorosan együttműködnek. Az 1. fejezet 2. szakasza szerinti titoktartási kötelezettséget nem sérti, ha az illetékes hatóságok bizalmas információkat cserélnek ki a felügyeleti kollégiumokban. A felügyeleti kollégiumok létrehozása nem érinti az illetékes hatóságok ezen irányelv szerinti jogait és kötelességeit.

(2) A kollégium az érintett illetékes hatóságok konzultációját követően a konszolidáló felügyeleti hatóság által kidolgozott, a 131. cikkben is említett írásbeli megállapodás alapján jön létre és működik.

Az európai bankfelügyelők bizottsága iránymutatásokat ad ki a kollégiumok operatív működéséről.

A felügyeleti kollégiumokban részt vehetnek az EU-szintű hitelintézeti anyavállalatok és az EU-szintű pénzügyi holdingtársaság anyavállalatok leányvállalatainak felügyeletéért felelős illetékes hatóságok is, valamint azon fogadó tagállamok illetékes hatóságai, ahol a 42a. cikk szerinti rendszerszinten fontos fióktelepek telepedtek le, továbbá adott esetben harmadik országok hatóságai.

A kollégium ülésein a konszolidáló felügyeleti hatóság elnököl, ugyanő dönt arról is, hogy mely illetékes hatóságok vegyenek részt az ülésen vagy a kollégium adott tevékenységében. A konszolidáló felügyeleti hatóság a kollégium minden tagját teljes körűen tájékoztatja az ilyen ülések és tevékenységek szervezéséről, és az üléseken hozott határozatokról.

A konszolidáló felügyeleti hatóság a határozathozatal során figyelembe veszi az említett hatóságok által tervezendő vagy összehangolandó felügyeleti tevékenység jelentőségét és a 40. cikk (3) bekezdésében, illetve a 42a. cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségeket.

A konszolidáló felügyeleti hatóság – az 1. fejezet 2. szakasza szerinti titoktartási kötelezettségre is figyelemmel – tájékoztatja az európai bankfelügyelők bizottságát a felügyeleti kollégum tevékenységeiről, ideértve a válsághelyzetekben folytatottakat is, továbbá közli vele a felügyeleti konvergencia szempontjából különösen fontos valamennyi információt.”

31. A 132. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés d) pontjában a 136. cikkre való hivatkozás helyébe a 136. cikk (1) bekezdésére való hivatkozás lép.

b) A (3) bekezdés b) pontjában a 136. cikkre való hivatkozás helyébe a 136. cikk (1) bekezdésére való hivatkozás lép.

32. A 150. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

ii. A k) és az l) pont helyébe a következő szöveg lép:

„k) a II. és IV. mellékletben szereplő mérlegen kívüli tételek listája és besorolása;

l) a III. és az V–XII. melléklet rendelkezéseinek kiigazítása a pénzügyi piacokon bekövetkezett változások – különös tekintettel az új pénzügyi termékekre – a számviteli sztenderdek és követelmények változásainak fényében, amelyek figyelembe veszik a közösségi jogszabályokat, illetve amelyek a felügyeleti eljárások konvergenciájára vonatkoznak; vagy”

ii. A szöveg a következő m) ponttal egészül ki:

„m) alteration of the amount and the percentage specified in Article 111(1) to take account of developments on financial markets.”

b) A (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„c) a 113. cikkben előírt mentességek egyértelműbbé tétele;”

33. A 154. cikk a következő (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:

„(8) Azok a hitelintézetek, amelyek [ a 4. cikkben említett időpont – ha ismert, be kell illeszteni ]-ig nem felelnek meg a 66. cikk (1a) bekezdésében említett határértékeknek, a 123. cikkel összhangban stratégiákat és eljárásokat dolgoznak ki azokról az intézkedésekről, amelyek e helyzetnek a (9) bekezdésben említett határidő előtti megszüntetése érdekében szükségesek.

Ezeket az intézkedéseket a 124. cikkel összhangban felül kell vizsgálni.

(9) Azokat az instrumentumokat, amelyeket a nemzeti jog szerint [ a 4. cikkben említett időpont – ha ismert, be kell illeszteni ]-ig egyenértékűnek tekintettek az 57. cikk a), b) és c) pontjában említett tőkeelemekkel, de nem tartoznak az 57. cikk a) pontja alá vagy nem felelnek meg a 63a. cikkben meghatározott kritériumoknak, [ a 4. cikkben említett időpontot követő 30 év – ha ismert, be kell illeszteni ]-ig továbbra is egyenértékűnek kell tekinteni, a következő összegek erejéig:

a) az 57. cikk a)–ca) pontja összegének 20%-a, mínusz az 57. cikk i), j) és k) pontjának összege [ a 4. cikkben említett időpontot követő 10 és 20 év között – ha ismert, be kell illeszteni ];

b) az 57. cikk a)–ca) pontja összegének 10 %-a, mínusz az 57. cikk i), j) és k) pontjának összege [ a 4. cikkben említett időpontot követő 20 és 30 év között – ha ismert, be kell illeszteni ];”

34. A III. melléklet a következőképpen módosul:

a) Az 1. rész 5. pontja a következő szöveggel egészül ki:

„Az e melléklet 6. részében említett módszer (IMM) alapján az egy adott ügyféllel létrejött összes nettósítási sorozat egyetlen nettósítási sorozatként kezelhető, ha az egyedi nettósítási sorozatok modellezett negatív piaci értékei a várható kitettség (EE) becslésénél nullának tekintendők.”

b) A 2. rész 3. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„3. Amennyiben a hitelintézet hitelderivatíva-védelmet vásárol egy nem kereskedési könyvi kitettséghez vagy CCR-kitettséghez, a fedezett eszközök tőkekövetelményét számíthatja a VIII. melléklet 3. részének 83–92. pontja szerint, illetve az illetékes hatóság jóváhagyása mellett a VII. melléklet 1. részének 4. pontja, illetve a VII. melléklet 4. részének 96–104. pontja szerint.

Ezekben az esetekben, és ha nem élnek a 2006/49/EK irányelv II. melléklete 11. pontjának második mondatában szereplő lehetőséggel, a hitelderivatívák miatt felmerülő CCR-hez tartozó kitettségérték nullának tekintendő.

Egy intézmény azonban választhatja azt is, hogy a partner-hitelkockázat tőkekövetelményének számítása céljából következetesen bevonja a kereskedési könyvben nem szereplő, és nem-kereskedési könyvi kitettséggel vagy partner-hitelkockázati kitettséggel szembeni fedezetként vásárolt minden hitelderivatívát, ha a hitelkockázati fedezet ezen irányelv szerint elismert.”

c) Az 5. rész 15. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„15. A nemteljesítéskori csereügylet alapját képező hitelviszonyt megtestesítő bázis értékpapírok kibocsátóinak mindegyikéhez egy fedezeti halmaz tartozik. Az n-edik nemteljesítéskor lehívható nemteljesítéskori csereügyletek kosarát a következőképpen kell kezelni:

a) egy n-edik nemteljesítéskor lehívható nemteljesítéskori csereügylet alapját képező kosár hitelviszonyt megtestesítő bázisértékpapírjából származó kockázati pozíció nagysága egyenlő a hitelviszonyt megtestesítő bázisértékpapír tényleges elvi értékének és az n-edik nemteljesítéskor lehívható nemteljesítéskori csereügyletek – a hitelviszonyt megtestesítő bázisértékpapír hozamkülönbségének figyelembevételével – módosított hátralévő futamidejének szorzatával;

b) az n-edik nemteljesítéskor lehívható nemteljesítéskori csereügylet alapját képező kosár hitelviszonyt megtestesítő bázisértékpapírjainak mindegyikéhez egy fedezeti halmaz tartozik; különböző n-edik nemteljesítéskor lehívható nemteljesítéskori csereügyletekből származó kockázati pozíciók nem szerepelhetnek ugyanabban a fedezeti halmazban;

c) az n-edik nemteljesítéskor lehívható derivatíva bázisértékpapírjaihoz rendelt fedezeti halmazoknál alkalmazandó CCR-szorzó 0,3 % azon hitelviszonyt megtestesítő bázisértékpapírok esetében, amelyek elismert külső hitelminősítőtől származó hitelminősítése az 1–3 hitelminőségi besorolással egyenértékű, a többi hitelviszonyt megtestesítő értékpapír esetében pedig 0,6 %.”

35. Az V. melléklet az alábbiak szerint módosul:

a) A 14. pont helyébe a következő szöveg lép:

„14. A likviditási kockázat megfelelő időtávokon – akár egy napon – belüli azonosítása, értékelése és kezelése céljából megbízható stratégiákat, szabályzatokat, eljárásokat és rendszereket kell bevezetni annak érdekében, hogy a hitelintézetek megfelelő likviditási tartalékokat tartsanak fent. Ezeket a stratégiákat, szabályzatokat, eljárásokat és rendszereket az üzletágak, a pénznemek és a jogalanyok szerint kell kialakítani, továbbá megfelelő likviditási költségallokációs mechanizmusokat kell tartalmazniuk.”

e) A szöveg a következő 14a. ponttal egészül ki:

„14a. A 14. pontban említett stratégiáknak, szabályzatoknak, eljárásoknak és rendszereknek arányban kell állniuk a társaság összetettségével, kockázati profiljával és tevékenységi körével, továbbá a vezető testület által meghatározott kockázatvállalási határaival, valamint tükrözniük kell a hitelintézet rendszerszintű fontosságát azon tagállamok tekintetében, amelyekben tevékenykedik.”

f) A 15. pont helyébe a következő szöveg lép:

„15. A hitelintézetek módszereket dolgoznak ki a finanszírozási pozíciók azonosítására, értékelésére, kezelésére és nyomon követésére, főként határértékek segítségével. Idetartoznak az eszközökből, a forrásokból és a függő kötelezettségeket is tartalmazó mérlegen kívüli tételekből eredő cash flow-k, valamint a hírnévkockázat esetleges hatásai.”

g) A szöveg a következő 16–22. ponttal egészül ki:

„16. A hitelintézetek különbséget tesznek a zálogjoggal terhelt, illetve a szabadon felhasználható eszközök között, utóbbiak mindenkor rendelkezésre állnak, különösen válsághelyzetekben. Figyelembe veszik azt a jogalanyt is, amelyben az eszközök találhatók, valamint elismerhetőségüket és időben történő mobilizálhatóságukat.

17. A hitelintézetek azokat a hatályos jogi, szabályozói vagy tevékenységi korlátokat is figyelembe veszik, amelyek a likviditás és a szabadon felhasználható eszközök jogalanyok közötti – EGT-n belüli és kívüli – esetleges átruházására vonatkoznak.

18. A hitelintézetek megfontolják különböző, likviditási kockázatot mérséklő eszközök bevezetését, ilyenek például a különböző nehezebb időszakok átvészelésében segítő likviditási tartalékok, valamint a megfelelően diverzifikált finanszírozási struktúrák és a finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés. E lehetőségeket rendszeresen felül kell vizsgálni.

19. A likviditási pozíciók és a kockázatmérséklő eszközök tekintetében alternatív forgatókönyveket kell meghatározni, továbbá rendszeresen felül kell vizsgálni a finanszírozási pozícióval kapcsolatos döntések alapjául szolgáló feltételezéseket. Az alternatív forgatókönyvek e célból különösen a mérlegen kívüli tételekre és más függő kötelezettségekre összpontosítanak, ideértve azon SSPE-két és más különleges célú gazdasági egységekét is, amelyekkel kapcsolatban a hitelintézet szponzorként lép fel vagy amelyeknek lényeges likviditási támogatást nyújt.

20. A hitelintézetek mérlegelik az intézményspecifikus, a piaci szintű és a kombinált alternatív forgatókönyvek lehetséges hatásait. Ennek során különböző időtávokat és különféle szintű nehézségeket mérlegelnek.

21. A hitelintézetek stratégiáikat, belső szabályzataikat és a vonatkozó határértékeket a likviditási kockázathoz szabják, továbbá a 19. pontban említett alternatív forgatókönyvek kimenetelét figyelembe vevő hatásos vészhelyzeti terveket dolgoznak ki.

22. A likviditási válságok kezelésére a hitelintézetek vészhelyzeti terveket dolgoznak ki, amelyek az esetleges likviditási hiányok megszüntetésére irányuló megfelelő stratégiákat és a célszerű végrehajtási intézkedéseket tartalmazzák. Annak érdekében hogy megfelelően ki lehessen igazítani a belső szabályzatokat és eljárásokat, ezeket a terveket rendszeresen felülvizsgálják, a 16. pontban említett alternatív forgatókönyvek kimenetele alapján aktualizálják, benyújtják a felső vezetésnek, amely jóváhagyja a terveket.”

36. A XI. melléklet a következőképpen módosul:

a) Az 1. e) pont helyébe a következő szöveg lép:

„e) a hitelintézetek likviditási kockázatokkal szembeni kitettségének mértéke, és e kockázatoknak a hitelintézet általi értékelése és kezelése, beleértve az alternatív forgatókönyvek elemzését, a kockázatmérséklő eszközök kezelése (különös tekintettel a likviditási tartalékok szintjére, összetételére és minőségére), valamint hatásos vészhelyzeti tervek;”

b) A szöveg a következő 1a. ponttal egészül ki:

„1a. Az 1. pont e) pontjának alkalmazásában az illetékes hatóság rendszeresen átfogó értékelést készít a hitelintézetek általános likviditási kockázatkezeléséről és ösztönzi a megbízható belső módszerek kifejlesztését. E felülvizsgálatok során az illetékes hatóság figyelembe veszi a hitelintézetek pénzügyi piacokon betöltött szerepét. Az adott tagállam illetékes hatósága figyelembe veszi döntéseinek az összes többi érintett tagállamban a pénzügyi rendszer stabilitására gyakorolt hatását is.”

37. A XII. melléklet 2. részének 3. a) és b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a) összefoglaló információk az összes szavatolótőke-elem és azok összetevőinek főbb feltételeiről, ideértve az 57. cikk ca) pontjában említett instrumentumokat, azokat az instrumentumokat, amelyek törvényben előírt vagy szerződéses rendelkezései a visszavásárlásra ösztönzik a hitelintézetet, valamint a 154. cikk (9) bekezdésében említett instrumentumokat;

b) az eredeti szavatolótőke összege, az egyes pozitív elemek és levonások külön-külön történő közzétételével; az 57. cikk ca) pontjában említett instrumentumoknak és azoknak az instrumentumoknak a teljes összegét, amelyek törvényben előírt vagy szerződéses rendelkezései a visszavásárlásra ösztönzik a hitelintézetet, szintén külön kell közzétenni; e közzétételekben külön kell megnevezni a 154. cikk (9) bekezdésében említett instrumentumokat;”

2. cikk

A 2006/49/EK irányelv módosítása

A 2006/49/EK irányelv a következőképpen módosul:

1. A 12. cikk első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Az „eredeti szavatolótőke” a 2006/48/EK irányelv 57. cikke a)–ca) pontjának összege, csökkentve az i), j) és k) pont összegével.”

2. A 28. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az intézmények, kivéve az ezen irányelv 20. cikkének (2) vagy (3) bekezdésében meghatározott kritériumokat teljesítő befektetési vállalkozásokat, nagykockázataikat a 2006/48/EK irányelv 106–118. cikkének megfelelően felügyelik és ellenőrzik.”

b) A (3) bekezdést el kell hagyni.

3. A 30. cikk (4) bekezdését el kell hagyni.

4. A 31. cikk a következőképpen módosul:

a) Az első bekezdés a) és b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a) a szóban forgó ügyfél vagy ügyfélcsoport felé fennálló, a nem-kereskedési könyvben szereplő kitettségek nem haladják meg a 2006/48/EK irányelv 111. cikkének (1) bekezdésében megállapított határértéket, amelyet az említett irányelvben meghatározott szavatoló tőkéből kiindulva számítanak ki, vagyis a többlet teljes mértékben a kereskedési könyvben jelenik meg;

b) az intézmény a 2006/48/EK irányelv 111. cikkének (1) bekezdésében megállapított határérték túllépését illetően megfelel az ezen irányelv VI. melléklete alapján számított pótlólagos tőkekövetelménynek;”

b) Az első bekezdés e) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„e) az intézményeknek háromhavonta be kell számolniuk a illetékes hatóságoknak minden olyan esetről, amikor a 2006/48/EK irányelv 111. cikkének (1) bekezdésében megállapított határértéket a megelőző három hónap során túllépték.”

c) A második bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az e) pont kapcsán minden olyan esetben, amikor a határértéket túllépik, be kell számolni annak mértékéről és az érintett ügyfél nevéről.”

5. A 32. cikk (1) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az illetékes hatóságoknak ki kell dolgozniuk olyan eljárásokat, amelyek megakadályozzák az intézményeket a pótlólagos tőkekövetelmények – amelyek pedig a 2006/48/EK irányelv 111. cikkének (1) bekezdésében megállapított határértéket túllépő kitettségek esetében terhelnék őket, ha ezek a kitettségek 10 napon túl fennállnak – tudatos elkerülésében oly módon, hogy ideiglenesen más, akár ugyanazon a csoporton belüli, akár egy másik csoportba tartozó vállalkozáshoz viszik át ezeket a kitettségeket és/vagy oly módon, hogy mesterséges tranzakciókat hoznak létre a meglévő kitettség 10 napon belüli lezárására és újranyitására.”

6. A 38. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3) A 2006/48/EK irányelv 42a. cikke – az a) pont kivételével – értelemszerűen alkalmazandó a befektetési vállalkozások felügyeletére is, kivéve ha a befektetési vállalkozás teljesíti az ezen irányelv 20. cikkének (2) bekezdésében, 20. cikkének (3) bekezdésében vagy 46. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kritériumokat.”

7. A 45. cikk (1) bekezdésében a „2010. december 31.” időpont helyébe a „2012. december 31.” időpont lép.

8. A 48. cikk (1) bekezdésében a „2010. december 31.” időpont helyébe a „2012. december 31.” időpont lép.

3. cikk Átültetés a nemzeti jogba

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2010. január 31-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

A tagállamok ezeket a rendelkezéseket 2010. március 31-től kezdődően alkalmazzák.

A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el.

4. cikk Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20. napon lép hatályba.

5. cikk Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben,

az Európai Parlament részéről az elnök

a Tanács részéről a Tanács részéről [pic][pic][pic][pic][pic][pic]

[1] 87/62/EGK ajánlás a hitelintézetek nagykockázat-vállalásainak nyomon követéséről és ellenőrzéséről.

[2] 92/121/EGK irányelv a hitelintézetek nagykockázat-vállalásainak nyomon követéséről és ellenőrzéséről.

[3] HL C , , . o.

[4] HL C , , . o.

[5] HL C , , . o.

[6] HL C , , . o.

[7] HL C , , . o.

[8] HL L 177., 2006.6.30., 1. o.

[9] HL L 177., 2006.6.30., 201. o.

[10] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.