52008PC0078

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 14.2.2008

COM(2008) 78 végleges

2008/0035 (CNS)

Javaslat:

A TANÁCS IRÁNYELVE

a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről

(előterjesztő: a Bizottság)

INDOKOLÁS

1) A JAVASLAT HÁTTERE

- A javaslat indokai és célkitűzései

A jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25-i 92/12/EGK tanácsi irányelv[1] rendelkezéseit a jövedéki termékek számítógépes szállítási és felügyeleti rendszerének ( Excise Movement and Control System , a továbbiakban: EMCS) bevezetésére tekintettel felül kell vizsgálni. Az EMCS-t a jövedéki termékek szállításának és felügyeletének számítógépesítéséről szóló, 2003. június 16-i 1152/2003/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal[2] hozták létre.

Az EMCS miatt főként a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállításokra vonatkozó rendelkezéseket kell módosítani annak érdekében, hogy az új rendszer szerinti eljárások az ilyen szállításokra is alkalmazhatók legyenek. Ezek a változtatások egyszerűbb és kevésbé papírigényes üzleti környezetet teremtenek, miközben egységesebb, gyorsabb és a kockázatokra jobban összpontosító ellenőrzési politika kialakítását teszik lehetővé a jövedéki hatóságok (lásd az 1152/2003/EK határozat harmadik és negyedik preambulumbekezdése).

Ezen új rendelkezéseken kívül a 92/12/EGK irányelv szabályainak más irányú módosításai is szükségesnek látszanak, mint például:

- az irányelv nyelvezetének korszerűsítése, figyelembe véve az új jogalkotási normákat;

- a szöveg logikai szerkezetét javító átdolgozás, valamint a meghaladottá vált rendelkezések hatályon kívül helyezése;

- a joganyag fejlődésének és az új jogi fogalmaknak a figyelembe vétele;

- a jövedéki eljárások egyszerűsítése és korszerűsítése abból a célból, hogy a jövedéki ellenőrzés veszélyeztetése nélkül csökkentsék a kereskedőket – és különösen a határokon átnyúló ügyletekkel foglalkozókat – terhelő jövedéki kötelezettségeket.

E változtatások természetére és terjedelmére tekintettel indokolt a 92/12/EK irányelv helyett teljesen újat alkotni.

A javasolt új szöveg átveszi az irányelv 7–10. cikkének módosítására irányuló COM(2004) 227 dokumentumban szereplő korábbi javaslat[3] fő elemeit.

- Általános háttér

A 92/12/EGK irányelv biztosítja a belső piac megfelelő működését a jövedéki termékek szabad mozgásával kapcsolatos általános kérdések tekintetében.

E jogszabály felülvizsgálata javítani fogja a jogbiztonság kereskedőket érintő elemeit, valamint lehetővé fogja tenni a kereskedők és a hatóságok számára, hogy jobban kihasználják az informatizált eljárások nyújtotta lehetőségeket.

A 92/12/EGK irányelv 7–10. cikkének módosítására irányuló bizottsági javaslatról (COM/2004/227) a Tanácsban folytatott vita 2005 januárjában – újabb jogalkotási eredményekre, valamint az irányelv felülvizsgálatát és korszerűsítését célzó kezdeményezésekre várva – megszakadt. Az említett javaslat ezúttal a benyújtott új szöveg V. fejezetének részét képezi. Helyenként módosították annak érdekében, hogy javítsák a szöveg minőségét és szerkezetét, valamint hogy rendelkezéseit az adófelfüggesztés melletti szállításokkal kapcsolatos más változtatásokhoz igazítsák.

- Hatályos rendelkezések a javaslat által szabályozott területen

A benyújtott szöveggel a jogalkotó a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló 1992. február 25-i 92/12/EGK tanácsi irányelvet kívánja felváltani.

- Összhang az Unió többi szakpolitikájával és célkitűzésével

A javaslat összhangban van az Unió fő szakpolitikáival és célkitűzéseivel. A hatályban lévő szabályok javítására és a jelenlegi körülményekhez történő igazítására irányul. Célja az eljárások egyszerűbbé tétele és a Közösségen belüli kereskedelem átláthatóságának növelése, elsősorban azzal, hogy a jövedéki termékeknek a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítását az EMCS keretébe helyezi. Ez az új eljárás könnyebbé teszi a nemzeti hatóságok számára, hogy a jövedéki termékek szállításait a kockázatokra alapozva kövessék nyomon.

2) Konzultáció az érdekelt felekkel és hatásvizsgálat

- Konzultáció az érdekelt felekkel

A Bizottság 2006. január 20-án az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság weblapján online konzultációt indított, amely 2006. április 30-án zárult.

A vitaindító dokumentum ismertette a hatályos jogszabályi környezetet és a tervezett reform különböző vetületeit. Hangsúlyt kapott benne, hogy az EMCS jogalapjának megteremtéséhez a közösségi jövedéki szabályozás felülvizsgálatára van szükség. A dokumentum bemutatta a felülvizsgálattal összefüggésben szóba jöhető más változtatásokat is.

A konzultáció során összesen 73 hozzászólás érkezett. Ebből húszat nemzeti vagy európai szövetségek és egyesületek, ötvenkettőt vállalkozások, egyet pedig egy kiskereskedelmi félkormányzati szervezet nyújtott be. A válaszolók túlnyomó többsége úgy vélte, hogy helyénvaló a hatályos rendelkezéseket felülvizsgálni és korszerűsíteni, valamint az EMCS működését beépíteni az alkalmazandó szabályokba.

- Szakvélemények összegyűjtése és felhasználása

A javaslatot a 92/12/EK irányelvvel létrehozott jövedékiadó-bizottság keretén belül, egy szakértői munkacsoporttal szorosan együttműködve dolgozták ki. A javaslat szélesebb körű megvitatása érdekében a Bizottság szervezeti egységei számos kétoldalú egyeztetést folytattak az érdekelt tagállamokkal.

- Hatásvizsgálat

A javaslatban szereplő új elemek közül a legfontosabbak az EMCS alkalmazását biztosító szabályok. Hatásuk jórészt nem is ennek a javaslatnak tudhatók be, hanem az 1152/2003/EK határozatnak, amelyben döntöttek az EMCS létrehozásáról. Mint már volt szó róla, az új rendszer – többek között – egyszerűsíti a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállításokat és könnyebbé teszi a megfelelő tagállami ellenőrzést.

Tekintettel arra, hogy ez a javaslat tartalmaz olyan változtatásokat, amelyek már a COM(2004) 227 dokumentumban is szerepeltek, az ott kifejtett és e változtatásokkal kapcsolatos részletes hatáselemzés itt is irányadó.

3) A javaslat jogi elemei

- A javasolt intézkedés összefoglalása

A javaslat arra irányul, hogy megteremtse az EMCS működésének jogi alapját, valamint olyan változtatásokat vezessen be, amelyek növelik a jövedéki adóztatás átláthatóságát. A javaslat magában foglalja a 92/12/EK irányelv 7–10. cikkének módosítására irányuló korábbi bizottsági javaslatot (COM/2004/227).

- Jogalap

A Szerződés 93. cikke.

- A szubszidiaritás elve

A szubszidiaritás elve érvényesül, mivel a Közösség nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel a javaslatot illetően.

A javaslat arra irányul, hogy a 92/12/EGK irányelvet vele azonos célú rendelkezésekkel váltsa fel, vagyis biztosítsa a belső piac megfelelő működését, különösen a jövedéki termékek tekintetében.

Mivel ez a célkitűzés tagállami szintű intézkedésekkel nem érhető el megfelelően, illetve közösségi szinten jobban megvalósítható, a szubszidiaritás elve nem sérül.

- Az arányosság elve

A javaslat megfelel az arányosság elvének a következő okból.

A javasolt irányelv arra irányul, hogy a 92/12/EGK irányelv helyébe vele azonos célú rendelkezéseket léptessen, figyelembe véve a műszaki és a jogi környezet jelenlegi állapotát. A 92/12/EGK irányelvhez hasonlóan ez a javaslat sem tartalmaz többet, mint ami ahhoz szükséges, hogy a belső piac megfelelően működjék a jövedéki termékek tekintetében.

- Az eszközök megválasztása

Javasolt eszköz: irányelv.

A javaslat arra irányul, hogy a 92/12/EGK irányelv helyébe vele azonos célú irányelvet léptessen. Az irányelven kívüli eszközök erre természetüknél fogva alkalmatlanok volnának.

4. Költségvetési vonatkozások

A javaslat elfogadása nincs hatással a közösségi költségvetésre. Az EMCS létrehozásával kapcsolatban felmerülő költségek az 1152/2003/EK határozat következményei.

5. TOVÁBBI INFORMÁCIÓK

- Hatályon kívül helyezett jogszabályok

A javaslat elfogadásával a 92/12/EGK irányelv hatályát veszti. A tagállamok a számukra biztosított átmeneti időszak alatt megengedhetik, hogy a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállításokra papíralapú dokumentum kíséretében kerüljön sor az említett irányelvnek megfelelően.

- A javaslat részletes kifejtése

Az alábbi, cikkenként kifejtett részletes indokolás azokra a rendelkezésekre összpontosít, amelyek a 92/12/EGK irányelv vonatkozó rendelkezéseihez képest újak vagy lényegi változást jelentenek. A javasolt új irányelvhez csatolt megfelelési táblázatok lehetővé teszik az új rendelkezések összevetését a 92/12/EGK irányelv hatályos rendelkezéseivel.

I. fejezet: Általános rendelkezések

Az 1. cikk a jövedéki adót a jövedéki termékek fogyasztását terhelő adóként határozza meg. A különböző jövedéki termékek fogalmát (amely annak pontos meghatározásához szükséges, hogy mely termékek tartoznak ezen irányelv hatálya alá), az alkalmazandó jövedéki adó kivetésének alapját (például hl, alkoholfok, 1000 darab), az esetleges mentességek alkalmazási körét, valamint a jövedéki adó tagállamokra kötelező legkisebb mértékét külön irányelvek határozzák meg.

A 2. cikk (1) bekezdése a 92/12/EGK irányelv 5. cikke (1) bekezdésének felel meg. Az a) pontban azonban szerepel a „kitermelés” szó is annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a közvetlenül a talajból történő kitermelés az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 23-i 2003/96/EK tanácsi irányelv[4] 21. cikke (2) bekezdésének megfelelően beletartozik az „előállítás” fogalmába.

A 3. cikk (1) és (2) bekezdése szerint a hatályos közösségi vámrendelkezésekben a behozatalra vagy a kivitelre megállapított alakiságokat megfelelően alkalmazni kell az 5. cikk (2) bekezdésében említett területekről induló behozatalra és az ide irányuló kivitelre, amely területek a Közösség vámterületének részét képezik, de nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá. Ezen alakiságok a közös héa-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv[5] 275. és 279. cikke alapján már alkalmazandók a jövedéki termékekre. Az egyértelműség kedvéért azonban indokolt e rendelkezéseket ezen irányelvbe is beemelni.

Az eljárások megkettőzésének elkerülése érdekében a 3. cikk (3) bekezdése értelmében a vámfelfüggesztési eljárás vagy intézkedés hatálya alatt álló jövedéki termékekre nem alkalmazandók az ezen irányelvben az előállításra, feldolgozásra és tartásra, valamint a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállításra megállapított rendelkezések.

A 4. cikk új vagy jelentősen módosított fogalmi meghatározásokról rendelkezik, illetve néhányat megtart a korábbiak közül. Az előíró jellegű rendelkezéseket tartalmazó meghatározások – mint például az engedéllyel való rendelkezés kötelezettsége – az irányelv vonatkozó szakaszába kerültek át.

Az 5. és a 6. cikk meghatározza ezen irányelv és a speciális jövedéki irányelvek területi hatályát. Az egyértelműség érdekében e rendelkezéseket a közös héa-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv 6. és 7. cikkének szerkezetéhez igazították.

A 92/12/EGK irányelvhez képest Gibraltár újként szerepel az 5. cikk (3) bekezdésében meghatározott, a Közösség vámterületének részét nem képező azon területek között, amelyek vonatkozásában ezen irányelv és a speciális jövedéki irányelvek nem alkalmazandók; ez annak egyértelművé tétele érdekében szükséges, hogy a jövedéki adóra vonatkozó közösségi rendelkezések az Egyesült Királyság csatlakozási szerződésére tekintettel Gibraltáron alkalmazandók-e. Ezen felül az 5. cikknek a Kanári-szigeteket érintő (4) bekezdése kiegészült a „különlegesen nagy távolság figyelembevételéhez szükséges eltérésekkel” kikötéssel, aminek köszönhetően ez a bekezdés igazodik az 5. cikk Franciaország tengerentúli megyéit érintő (5) bekezdéséhez.

II. fejezet: A jövedékiadó-kötelezettség keletkezése

A 92/12/EGK irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése helyébe lépő 7. cikk (1) bekezdéséből a hiányra történő hivatkozást elhagyták, mivel ha a jövedéki adó felfüggesztése keretében hiányt tapasztalnak az adott termékkel kapcsolatban, az automatikusan a 7. cikk (2) bekezdése szerinti szabad forgalomba bocsátásnak minősül. A 92/12/EGK irányelv 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése helyébe lépő 7. cikk (2) bekezdéséből a szabad forgalomba bocsátásnak minősülő „szabálytalan” eseményekre történő hivatkozást elhagyták, mivel a szabad forgalomba bocsátásnak minősülő eseményekbe mind a szabályosak, mind a szabálytalanok beleértendők.

A 7. cikk (2) bekezdésének második albekezdése kis mértékben módosítja a jövedéki termékek behozatalának fogalmát, amelyet jelenleg a 92/12/EGK irányelv 5. cikke (1) bekezdésének második és harmadik albekezdése határoz meg.

A 7. cikk (4) bekezdése alapján a jövedéki termékek nem minősülnek szabad forgalomba bocsátottaknak teljes megsemmisülés vagy helyrehozhatatlan károsodás – beleértve a termék természetes fogyását – esetén. Ez a rendelkezés – egyszerűbb formában – a 92/12/EGK irányelv 14. cikke helyébe lép. Tekintettel arra, hogy a jövedéki adó a jövedéki termékek fogyasztását terhelő adó, a javasolt fenti szabály alkalmazásának feltételeként azt kell eldönteni, hogy az adófelfüggesztés hatálya alatt álló termék megsemmisült-e, vagy még használható, és ezért szabad forgalomba bocsátható. A hatályos szabályozástól eltérően az illetékes hatóságoknak a jövőben nem kell megállapítaniuk, hogy a veszteség milyen váratlan esemény vagy elháríthatatlan külső körülmény miatt következett be. További jelentős eltérés a 92/12/EGK irányelv 14. cikkéhez képest, hogy a jövedéki adó felfüggesztésével történő Közösségen belüli szállítások esetében nem a rendeltetési hely, hanem a megsemmisülés vagy károsodás helye szerinti tagállam dönt a 7. cikk (4) bekezdésének alkalmazásáról.

A 8. cikk második albekezdése értelmében a jövedéki adó visszatérítésére és elengedésére vonatkozó eljárás meghatározása a tagállamok hatásköre. A vonatkozó hatályos rendelkezés (a 92/12/EGK irányelv 6. cikkének (2) bekezdése) csak az adó kivetését és beszedését utalja tagállami hatáskörbe.

A 9. cikk – egyszerűbb formában – a 92/12/EGK irányelv 20. cikkének helyébe lép, amely azon tagállam meghatározásának szabályairól rendelkezik, amelyik a jövedéki termékek jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítása során bekövetkező szabálytalanság esetén a jövedéki adó beszedésére jogosult. A 9. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában „szabálytalanságnak” minősül, ha a jövedéki termékek jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítása nem a 19. cikk (2) bekezdésének megfelelően ér véget. Ez azt jelenti, hogy az érintett termékek egészére vagy egy részére ez utóbbi rendelkezés nem alkalmazható. Ezen kívül a „jogszabálysértés” kifejezést elhagyták a szövegből, mivel az a „szabálytalanság” fogalmába beleértendő. A 92/12/EGK irányelv 20. cikke (1) bekezdésében rögzített azon elvre, amely szerint a jövedéki adó megfizetésére vonatkozó kötelezettség abban a tagállamban keletkezik, amelyben a szabálytalanságot elkövették, az új 8. cikk már kiterjed, ezért ehelyütt szükségtelen megismételni. A 9. cikk (1) bekezdése csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor nem állapítható meg, hogy a szabálytalanság hol történt, és általánossá teszi azt a szabályt, hogy ilyen esetben a szabad forgalomba bocsátás helyének a feladás helye szerinti tagállamot kell tekinteni. Ebbe beleértendő, ha a szabálytalanságot a feladás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban észlelik, amely helyzetre jelenleg a 92/12/EGK irányelv 20. cikkének (2) bekezdése vonatkozik. Ide tartozik továbbá a 92/12/EGK irányelv 20. cikkének (3) bekezdésében említett az az eset is, ha a jövedéki termék nem érkezik meg rendeltetési helyére.

A 92/12/EGK irányelv 22. cikke (1) és (2) bekezdése helyébe lépő 10. cikk meghatározza a jövedéki adó visszatérítésének és elengedésének az ezen irányelv 31. cikke (4) bekezdésében és 34. cikke (7) bekezdésében szereplőktől eltérő feltételeit. A 92/12/EGK említett cikkétől eltérően – amely egy speciális helyzetre vonatkozik – a javaslat általános elvként rögzíti, hogy a jövedéki adó visszatérítésének és elengedésének eseteit és feltételeit a tagállamok határozzák meg. Nem kerülhet sor azonban visszatérítésre vagy elengedésre, ha az a jövedéki termék szabad forgalomba bocsátásának a 11. cikkben nem említett mentesítéséhez vezetne. A 92/12/EGK irányelv 22. cikke (2) bekezdésében szereplő bonyolult eljárás mellőzhető, mivel az EMCS üzembe helyezésével fölöslegessé válik.

A 11. és a 12. cikk átveszi a 92/12/EGK irányelv 23. cikke (1) és (1a) bekezdésének a mentességekkel kapcsolatos rendelkezéseit. A 92/12/EGK irányelv 23. cikke (2) bekezdésében meghatározott eljárás a javaslatban nem szerepel. Egyfelől alkalmazására soha nem került sor, másfelől a javaslat 11. cikke (1) bekezdésének e) pontja által szabályozottnak tekinthető.

A 13. cikk a vámmentes üzletekről rendelkezik, és lehetővé teszi, hogy a repülőtéren vagy tengeri kikötőben található ilyen üzletekben jövedéki adótól mentesen értékesítsenek jövedéki termékeket harmadik területekre vagy harmadik országokba irányuló légi járaton vagy tengeri hajóúton utazók számára. Az így értékesített termékek mennyiségére és értékére elvben nem vonatkozik korlátozás, de a tagállamok az adószabályok kijátszása, az adófizetés elkerülése vagy a visszaélések megelőzése érdekében előírhatnak ilyen korlátokat.

III. fejezet: Előállítás, feldolgozás és tartás

A 14. és 15. cikk a 92/12/EGK irányelv 11–13. cikkének felel meg.

IV. fejezet: Jövedéki termékek szállítása a jövedéki adó felfüggesztésével

E fejezet a jövedéki termékeknek az EMCS keretében történő, a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítására alkalmazandó alapvető rendelkezéseket és eljárásokat határozza meg.

A 16. cikk a jövedéki termékek jövedéki adó felfüggesztésével történő szállításának lehetőségről rendelkezik, felsorolva az ennek alapjául szolgáló különböző rendeltetési helyeket és szállítási helyzeteket. Az (1) bekezdés b) pontja a bejegyzett feladó felelősségére lehetővé teszi a behozatal helyéről történő elszállítást. A (2) bekezdés megengedi az olyan közvetlen rendeltetési helyre történő szállítást, amelyet az adóraktár engedélyese vagy a bejegyzett feladó jelölt ki saját felelősségére.

A 17. cikk azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítással járó kockázatok fedezésére nyújtandó biztosítékra vonatkoznak. A 92/12/EGK irányelv 15. cikke (3) bekezdéséhez képest az (1) bekezdés jelentősen bővíti azon személyek körét, akik, illetve amelyek a biztosítékot nyújthatják, annak érdekében, hogy a kereskedők jobban összeegyeztethessék az adózásért viselt felelősséget a szállításért viselt kereskedelmi felelősséggel.

A 92/12/EGK irányelv 16. cikke helyébe lépő 18. cikk a bejegyzett vagy az ideiglenesen bejegyzett címzett (a 92/12/EGK irányelvben: „bejegyzett kereskedő” és „nem bejegyzett kereskedő”) számára történő szállításokról rendelkezik. Az adókötelezettség keletkezésére és az adó megfizetésére vonatkozó rendelkezések ebből a cikkből a 7. cikkbe kerültek át. Az ideiglenesen bejegyzett címzettekre vonatkozó rendelkezéseket ahhoz a tényhez igazították, hogy az EMCS keretében a számukra kiállított engedélyeket a jövedéki adók területén való közigazgatási együttműködésről szóló, 2004. november 16-i 2073/2004/EK tanácsi rendelet[6] 22. cikkében említett elektronikus adatbázis tartalmazni fogja.

A 19. cikk meghatározza, hogy a jövedéki termékek jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítása mikor minősül megkezdettnek, ami szükséges az ilyen szállításokra vonatkozó szabályok hatályának megállapításához. Arról a konkrét időpontról is rendelkezik, amikor a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállításért felelős személynek a termékekért viselt felelőssége létrejön, illetve megszűnik.

A 20. cikk (1) bekezdése értelmében a jövedéki termékek szállítása csak akkor minősül a jövedéki adó felfüggesztésével lebonyolított tevékenységnek, ha arra elektronikus adminisztratív okmány (a továbbiakban: EAO) alapján kerül sor. A (2) bekezdés szerint az EAO-t a feladó nyújtja be az 1152/2003/EK határozattal létrehozott számítógépes rendszeren keresztül (a továbbiakban: „számítógépes rendszer”). Az EAO a 92/12/EGK irányelv 18. cikke (1) bekezdésében jelenleg előírt papíralapú kísérő okmány helyébe lép. A (3)–(6) bekezdés meghatározza az EAO-val kapcsolatos különböző lépéseket, valamint rendelkezik az egyedi adminisztratív hivatkozási kódról, amelynek a szállítás alatt hozzáférhetőnek kell lennie.

A (7) és (8) bekezdés külön rendelkezéseket állapít meg egyfelől az EAO szállítás megkezdése előtti törlésének, másfelől a rendeltetési hely megváltoztatásának lehetőségével kapcsolatban.

A 21. cikk lehetővé teszi, hogy az EAO-ban feltüntetendő adatokat (kizárólag energiatermékekre vonatkozóan) későbbi időpontban szolgáltassák.

A 22. cikk alapján a tagállamok engedélyezhetik a feladó számára az energiatermékek szállításának rész-szállításokra osztását.

A 23. és 24. cikk a jövedéki szállítás szabályszerű befejezését bizonyító elektronikus „átvételi elismervény” és „kiviteli elismervény” használatáról, valamint az ezzel kapcsolatos lépésekről rendelkezik. Ezek az elismervények a 92/12/EGK irányelv 19. cikkében előírt, a papíralapú kísérő okmány azon példánya helyébe lépnek, amelyet teljesítésigazolásként a feladó részére vissza kell küldeni.

A 25. cikk (2) bekezdése szerint a szállítás szabályszerű befejezése – az előző cikkben említett elektronikus elismervények hiányában – más módon is igazolható. Ilyen egyéb bizonyítékokat a tagállamok a jövedékiadó-bizottságban elért megállapodás alapján jelenleg is elfogadnak. A jogbiztonság növelése érdekében ezt a lehetőséget bele kell foglalni az irányelvbe.

A 26. cikk meghatározza az akkor követendő eljárást, ha a számítógépes rendszer nem érhető el. Az (1) bekezdés az EAO benyújtására, a (2) bekezdés a feladó által a rendeltetési hely megváltoztatása vagy a szállítás rész-szállításokra bontása esetén benyújtandó nyilatkozatra vonatkozik.

A 27. cikk azt az igényt tükrözi, hogy az EMCS megfelelő működése érdekében az eljárásokat a jelenlegi szabályozáshoz képest jobban össze kell hangolni. A javaslat arra irányul, hogy az eljárás fő elemeit az új irányelv, de számos technikai részletet a végrehajtási jogszabályok állapítsák meg.

A 28. cikk lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egyszerűbbé tegyék a teljes egészében területükön zajló szállításokkal kapcsolatos eljárásokat.

A 29. cikk értelmében egyes gazdasági szereplők közötti gyakori és rendszeres szállítások esetében a jövedéki termékek jövedéki adó felfüggesztésével történő szállításával kapcsolatos formai követelmények két vagy több tagállam közötti megállapodásban egyszerűbbé tehetők. Ez a rendelkezés a 92/12/EGK irányelv 19. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése helyébe lép: ez utóbbi csak a kísérő okmány teljesítésigazolással kapcsolatos vonatkozásiról rendelkezik. A 29. cikk kiterjeszti az egyszerűsítés lehetőségét az EAO benyújtásával kapcsolatos követelményekre, mivel az EMCS keretében nincs értelme kizárólag a teljesítésigazolást egyszerűbbé tenni. A 29. cikk (3) bekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egyszerűbbé tegyék a rögzített csővezetéken történő szállításokkal kapcsolatos eljárásokat is, amelyekre jelenleg a jövedékiadó-köteles termékek adófelfüggesztéses eljárás mellett történő szállításához szükséges adminisztratív kísérő okmányról szóló, 1992. szeptember 11-i 2719/92/EGK bizottsági rendelet[7] vonatkozik.

V. fejezet: Jövedéki termék szállítása és adóztatása a szabad forgalomba bocsátást követően

E fejezet a 92/12/EGK irányelv 7–10. cikkének helyébe lép, átvéve az e cikkek módosítására irányuló, 2004. április 2-i COM(2004) 227 dokumentumba foglalt bizottsági javaslat elemeit. A fejezet rendelkezéseinek részletes indokolását ez utóbbi indokolása tartalmazza.

Az V. fejezet három helyzetet különböztet meg a jövedéki termékek szabad forgalomba bocsátást követő tartásával és tagállamok közötti szállításával kapcsolatban.

- A 30. cikk a magánszemélyek által beszerzett jövedéki termékekre vonatkozik. Ez a cikk a 92/12/EGK irányelv 8. és 9. cikkének helyébe lép, és a COM(2004) 227 dokumentumba foglalt javaslat 1. cikke 2) és 3) pontjának felel meg.

- A 31–33. cikk a valamely tagállamban már szabad forgalomba bocsátott, és más tagállamban kereskedelmi célból tartott jövedéki termékekre vonatkozik. E cikkek a 92/12/EGK irányelv 7. cikkének helyébe lépnek, és a COM(2004) 227 dokumentumba foglalt javaslat 1. cikke 1) pontjának felelnek meg.

- A 34. cikk az olyan kereskedők általi („távértékesítésnek” nevezett) eladásokra alkalmazandó eljárásról rendelkezik, amelyek a jövedéki termékek más tagállamban letelepedett magánszemélyek számára történő szállításáért közvetlen vagy közvetett felelősséget vállalnak. E cikk a 92/12/EGK irányelv 10. cikkének helyébe lép, és a COM(2004) 227 dokumentumba foglalt javaslat 1. cikke 4) pontjának felel meg.

A 35. cikk alapján a szabad forgalomba bocsátást követően a tagállamok között szállított jövedéki termékek megsemmisülése vagy károsodása esetén ugyanazok a szabályok alkalmazandók, mint a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítás esetén bekövetkező megsemmisülésre vagy károsodásra.

A 36. cikk ugyanígy rendelkezik a szabálytalanságok vonatkozásában. E cikkek a COM(2004) 227 dokumentumba foglalt javaslat 1. cikke 5) pontjának felelnek meg.

VI. fejezet: Egyéb rendelkezések

A 37. cikk lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy területükön adózási jelzések vagy jelek használatát tegyék kötelezővé. Az (1) bekezdés a 92/12/EGK irányelv 21. cikkéhez képest kibővült annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a javaslat 31. és 34. cikkében említett esetekben az adózási jelzések vagy azonosító jelek használata akkor is kötelezővé tehető, ha jövedéki termékeket a jövedéki adó felfüggesztése nélkül szállítanak valamely tagállamba. Ezen felül a 37. cikk – az Európai Közösségek Bírósága által a C-374/06. sz. BATIG-ügyben hozott ítéletre tekintettel – annak egyértelművé tétele érdekében is tartalmaz rendelkezéseket, hogy az ilyen jelzések sem közvetlenül, sem közvetve nem jelenthetnek kettős adóztatási terhet. A 92/12/EGK irányelv 21. cikkének utolsó bekezdése nem szerepel a javaslatban, mivel a 7. cikk (1) bekezdésére a 34. cikk (1) bekezdésében tett hivatkozás magában foglalja az EAO használatát.

A 38. cikk lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a borkistermelőket mentesítsék a III. és IV. fejezetben meghatározott követelmények alól.

A 39. cikk a 92/12/EGK irányelv 23. cikke (5) bekezdésének felel meg.

VII. fejezet: Záró rendelkezések

A 40. cikk a jövedékiadó-bizottságra vonatkozik, amely ellátja a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat[8] rendelkezései szerinti szabályozási bizottság szerepét. A 41. cikk alapján a bizottság – ezen felül – megvizsgálja az elnöke által felvetett, a jövedéki adóról szóló közösségi rendelkezések alkalmazására vonatkozó kérdéseket.

A 42. cikk értelmében a jelenleg hatályos 92/12/EGK irányelv hatályát veszti 2009. április 1-jén, amely egyben a számítógépes rendszer üzembe helyezésének tervezett időpontja. A 43. cikk szerint 2009. december 31-ig tartó átmeneti időszak alatt a tagállamok lehetővé tehetik, hogy a 92/12/EGK irányelvnek a jövedéki adó felfüggesztése mellett szállított jövedéki termékek papíralapú ellenőrzési eljárásával kapcsolatos egyes rendelkezései továbbra is alkalmazhatók legyenek. A 92/12/EGK irányelv rendelkezései szerint megkezdett szállításokra az ezen irányelvben a teljesítésigazolással kapcsolatban megállapított formai követelmények alkalmazandók.

2008/0035 (CNS)

Javaslat:

A TANÁCS IRÁNYELVE

a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 93. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[9],

tekintettel az Európai Parlament véleményére[10],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[11],

mivel:

(1) A jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről, valamint e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25-i 92/12/EGK tanácsi irányelvet[12] többször lényegesen módosították. Mivel további módosításokra van szükség, az átláthatóság érdekében helyette újat kell alkotni.

(2) A belső piac megfelelő működésének biztosításához szükséges, hogy a 92/12/EGK irányelv hatálya alá tartozó termékeket (a továbbiakban: „jövedéki termékek”) terhelő jövedéki adó kivetésének feltételei összehangoltak maradjanak.

(3) Helyénvaló meghatározni az ezen irányelv hatálya alá tartozó jövedéki termékeket, és indokolt e célból az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/83/EGK tanácsi irányelvre[13], az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/84/EGK tanácsi irányelvre[14], a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27-i 95/59/EGK tanácsi irányelvre[15], a cigaretták adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/79/EGK tanácsi irányelvre[16], a cigarettán kívüli dohánygyártmány adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/80/EGK tanácsi irányelvre[17], valamint az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelvre[18] utalni.

(4) A jövedéki termékeket egyéb, különleges célú közvetett adók is terhelhetik. Ilyen esetben azonban, valamint annak érdekében, hogy a közvetlen adókra vonatkozó közösségi jogszabályok hatékony érvényesülése ne kerüljön veszélybe, a tagállamoknak indokolt megfelelniük a szóban forgó jogszabályok egyes lényeges elemeinek.

(5) A szabad mozgás biztosítása érdekében a jövedéki termékeken kívüli termékek adóztatása nem vezethet a határátlépéshez fűződő alakiságokhoz.

(6) Biztosítani kell az alakiságok elvégzését, ha a Közösség vámterületének részeként meghatározott, azonban ezen irányelv hatálya alá nem tartozó területekről szállítanak jövedéki termékeket a Közösség vámterületének részét képező és ezen irányelv hatálya alá tartozó területekre.

(7) Miután a közösségi vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92 /EK tanácsi rendeletnek[19] a felfüggesztési eljárásokra vonatkozó szabályai megfelelően rendezik az rendelet hatálya alá tartozó jövedéki termékek ellenőrzését, nem szükséges külön jövedéki ellenőrzési rendszert alkalmazni mindaddig, amíg a jövedéki termékek közösségi vámfelfüggesztési eljárás vagy intézkedése hatálya alatt állnak.

(8) Mivel a belső piac megfelelő működésének érdekében továbbra is biztosítani kell, hogy a jövedéki adó fogalma és kivetésének feltételei minden tagállamban azonosak legyenek, közösségi szinten egyértelművé kell tenni, hogy mely időponttól kezdődik a jövedéki termékek szabad forgalomba bocsátása.

(9) Mivel a jövedéki adó meghatározott termékek fogyasztását terheli, nem vethető ki megsemmisült vagy helyrehozhatatlanul károsodott jövedéki termékekre, függetlenül a megsemmisülés, illetve a károsodás körülményeitől.

(10) Az adó beszedésére és visszatérítésére vonatkozó rendelkezések befolyásolják a belső piac működését, ezért meg kell felelniük a hátrányos megkülönböztetéstől való mentesség kritériumainak.

(11) Szabálytalanság esetén az adófizetési kötelezettség keletkezését abba a tagállamba indokolt helyezni, amelynek területén a szabad forgalomba bocsátást eredményező szabálytalanság bekövetkezett. Ha a szabad forgalomba bocsátás tényleges helye nem állapítható meg, vélelmezett helyet kell meghatározni. A jogbiztonság érdekében és a kettős adóztatás elkerülésére e célból mindig csak egy tagállam jelölhető ki.

(12) Célszerű, hogy a visszatérítés ezen irányelvben előírt esetein kívül a tagállamok akkor is visszatéríthessék a szabad forgalomba bocsátott jövedéki termékek után befizetett adót, ha ez nem ellentétes az irányelv céljaival.

(13) Helyénvaló, hogy a jövedékiadó-mentes szállítások szabályai és feltételei összehangoltak maradjanak. A más tagállamban lévő szervezetek számára történő szállítások mentesítése esetén adómentességi igazolás használatát indokolt előírni.

(14) Egyértelműen meg kell határozni azokat az eseteket, amelyekben a Közösség területét elhagyó utasok vámmentesen vásárolhatnak.

(15) Mivel az adó beszedése érdekében a jövedéki termékek előállítására és raktározására szolgáló létesítményeket ellenőrizni szükséges, az ellenőrzés megkönnyítésére indokolt az illetékes hatóságok engedélyéhez kötött adóraktárakból álló rendszert kialakítani.

(16) Ezenfelül meg kell határozni azon követelményeket, amelyeknek az adóraktár engedélyesének és az ilyen jogállással nem rendelkező kereskedőknek meg kell felelniük.

(17) Indokolt, hogy szabad forgalomba bocsátásuk előtt a jövedéki termékeket a jövedéki adó felfüggesztésével lehessen szállítani, és hogy ily módon az adóraktárból különböző rendeltetési helyekre – különösen másik adóraktárba vagy ezen irányelv szempontjából azzal egyenértékű helyekre – szállíthassák őket.

(18) Indokolt megengedni, hogy a jövedéki termékeket a behozatal helyéről is adófelfüggesztéssel szállítsák a fenti helyekre, tehát célszerű rendelkezni a termékeket a behozatal helyéről feladó személyek jogállásáról is.

(19) Abból a célból, hogy a jövedéki adót akkor is megfizessék, ha a szállítás teljesítése elmarad, a tagállamok biztosítékot követelhetnek, amelyet a szállításban érintett főbb szereplők közül bármelyik nyújthat a tagállamok által meghatározott feltételekkel.

(20) A tagállamok által meghatározott mértékű adó beszedésének biztosítása érdekében az illetékes hatóságoknak módjában kell állnia, hogy figyelemmel kísérjék a jövedéki termékek mozgását, ezért indokolt rendelkezni az ilyen termékek nyomonkövetési rendszeréről.

(21) Ebből a célból helyénvaló a jövedéki termékek szállításának és felügyeletének számítógépesítéséről szóló 2003. június 16-i 1152/2003/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal[20] létrehozott számítógépes rendszert igénybe venni. E rendszer használata, a papíralapú megoldásokkal ellentétben, felgyorsítja a szükséges alakiságok elvégzését, és könnyebbé teszi a jövedéki adó felfüggesztésével szállított jövedéki termékek mozgásának nyomon követését.

(22) Célszerű meghatározni azt az eljárást, amelynek keretében a kereskedőknek tájékoztatniuk kell a tagállamok adóhatóságait a feladott vagy átvett jövedékitermék-szállítmányokról. Tekintettel kell lenni azon címzettek helyzetére is, amelyek nem csatlakoztak a számítógépes rendszerhez, de fogadhatnak adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termékeket.

(23) Abból a célból, hogy a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállításokra vonatkozó szabályok megfelelően érvényesüljenek, egyértelművé kell tenni a szállítás megkezdésének és befejezésének, valamint a kapcsolódó kötelezettségek teljesítésének feltételeit.

(24) Meg kell határozni a számítógépes rendszer elérhetetlensége esetén követendő eljárást.

(25) Indokolt lehetővé tenni, hogy a tagállamok külön rendelkezéseket alkossanak a teljességükben területükön lebonyolított adófelfüggesztéses jövedékitermék-szállításokról, illetve hogy más tagállamokkal kötött kétoldalú megállapodásokkal egyszerűsített megoldásokat alkalmazzanak.

(26) Az internetes kereskedelmi ügyletek volumenének növekedése, valamint a Közösségen belül utazók vámmentes vásárlási lehetőségének megszüntetése miatt gyakrabban kell alkalmazni a 92/12/EGK irányelv azon rendelkezéseit, amelyek a valamely tagállamban már megfizetett jövedéki adójú termékek Közösségen belüli, kereskedelmi vagy magáncélú szállítására vonatkoznak. Indokolt egyértelművé tenni a valamely tagállamban már megfizetett jövedéki adójú termékek szállítására vonatkozó adózási és eljárási szabályokat.

(27) A magánszemélyek által saját használatra beszerzett és általuk szállított jövedéki termékek jövedéki adóját – az egységes piacot szabályozó alapelv értelmében – a beszerzés helye szerinti tagállamban kell kivetni. Ezt az elvet a magánszemélyek által saját használatra beszerzett, de megbízásukból harmadik fél által szállított jövedéki termékekre is célszerű alkalmazni, feltéve, hogy ezek az ügyletek kizárólag magáncélúak. Egészségvédelmi okokból azonban ezt az elvet nem helyénvaló kiterjeszteni a magánszemély megbízásából szállított dohánygyártmányokra.

(28) Rögzíteni kell, hogy a beszerzés helye szerinti tagállamban történő adózás elve akkor is alkalmazandó, ha a terméket valamely magánszemély egy másiknak közvetlen vagy közvetett ellenszolgáltatás nélkül küldi.

(29) Ha a valamely tagállamban már szabad forgalomba bocsátott jövedéki terméket egy másik tagállamban tartják, el kell dönteni, hogy a jövedéki adó megfizetésére vonatkozó kötelezettség ez utóbbiban keletkezik-e. Ebből a célból különösen a „kereskedelmi cél” fogalmát kell meghatározni.

(30) A nem adóraktár engedélyesei által beszerzett, és közvetlenül vagy közvetve az eladó által vagy annak megbízásából feladott vagy szállított jövedéki termékek esetében a jövedéki adót a rendeltetési hely szerinti tagállamban indokolt kivetni, és rendelkezni kell az eladó által követendő eljárásról.

(31) A tagállamok közötti érdek-összeütközés és a kettős adóztatás elkerülése érdekében a valamely tagállamban már szabad forgalomba bocsátott jövedéki termékek Közösségen belüli szállítása esetén rendelkezni kell azokról a helyzetekről, amelyek során a jövedéki termékekkel kapcsolatban – szabad forgalomba bocsátásukat követően – szabálytalanság merülhet fel.

(32) Mivel az adóbeszedésnek nincs közös rendszere, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a szabad forgalomba bocsátott termékeket adózási jelzéssel vagy nemzeti azonosító jellel kell ellátni. E jelek használata azonban nem akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet. Mivel az ilyen jelek használata sem közvetlenül, sem közvetve nem vezethet kettős adózási teherhez, egyértelművé kell tenni, hogy a megszerzésükért kifizetett összeget vagy letett biztosítékot a jelzést kibocsátó tagállamnak vissza kell térítenie, ha a jövedéki adót más tagállamban vetik ki és szedik be.

(33) A jövedéki termékek szállításához és ellenőrzéséhez fűződő általános követelmények teljesítése aránytalan terhet jelenthet a borkistermelők számára. Ezért indokolt lehetővé tenni, hogy a tagállamok mentesítsék ezeket a termelőket egyes követelmények alól.

(34) Figyelembe kell venni, hogy a hajók és légi járművek fedélzeti készletéül szolgáló jövedéki termékek tekintetében még nem született megfelelő közös megközelítés.

(35) Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal[21] összhangban kell elfogadni.

(36) A jövedéki adó felfüggesztésével szállított termékek ellenőrzésére szolgáló számítógépes rendszerhez való alkalmazkodás érdekében a tagállamok számára átmeneti időszakot kell biztosítani úgy, hogy ezalatt az említett szállításokra továbbra is a 92/12/EGK irányelvben meghatározott követelmények vonatkozzanak.

(37) Mivel ezen irányelv célkitűzése – nevezetesen a jövedéki adó egyes vonatkozásaival kapcsolatos közös szabályozás megteremtése – a tagállamok által nem valósítható meg kellőképpen, és ezért – léptéke és hatásai miatt – közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében szereplő szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket hozhat. Ezen irányelv az előbb említett cikkben szereplő arányosság elvének megfelelően nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges kereteket.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET Általános rendelkezések

1. cikk

Ezen irányelv általános rendelkezéseket állapít meg az olyan jövedéki adóra vonatkozóan, amelyet közvetlen vagy közvetett módon az alábbi termékek (a továbbiakban: „jövedéki termékek”) fogyasztására vetnek ki:

(1) a 2003/96/EK irányelv hatálya alá tartozó energiatermékek és villamos energia;

(2) a 92/83/EGK és a 92/84/EGK irányelv hatálya alá tartozó alkohol és alkoholtartalmú italok;

(3) a 95/59/EK, a 92/79/EGK és a 92/80/EGK irányelv hatálya alá tartozó dohánygyártmányok.

2. cikk

1. A jövedéki adó a következőkre vonatkozik:

a) jövedéki termékeknek a Közösségen belüli előállítása, beleértve a kitermelést;

b) jövedéki termékeknek a Közösség területére történő behozatala.

2. A jövedéki termékekre a tagállamok speciális célú más adókat is kivethetnek, amennyiben azok megfelelnek a jövedéki adó és a hozzáadottérték-adó esetében alkalmazandó, az adóalap meghatározására, az adó kiszámítására, az adó kivetésére és ellenőrzésére vonatkozó közösségi adószabályoknak.

3. A tagállamok fenntartják a jogot arra, hogy:

a) adókat vessenek ki a jövedéki terméknek nem minősülő termékekre;

b) nem forgalmi adóként meghatározható adókat vessenek ki a szolgáltatásnyújtásra, beleértve a jövedéki termékkel kapcsolatos szolgáltatások nyújtását is.

Az ilyen adók kivetése azonban nem járhat a határátlépéshez kapcsolódó alakiságokkal a tagállamok közötti kereskedelemben.

3. cikk

1. A Közösség vámterületére történő árubehozatalra a közösségi vámrendelkezésekben megállapított alakiságokat értelemszerűen alkalmazni kell a jövedéki termékeknek az 5. cikk (2) bekezdésében említett területekről a Közösségbe történő belépésére.

2. A Közösség vámterületéről történő árukivitelre a közösségi vámelőírásokban megállapított alakiságokat értelemszerűen alkalmazni kell a jövedéki termékeknek a Közösségből az 5. cikk (2) bekezdésében említett területekre történő kivitelére.

3. A III. és a IV. fejezet nem alkalmazandó a vámfelfüggesztési eljárás vagy intézkedés hatálya alatt álló jövedéki termékekre.

4. cikk

Ezen irányelv és végrehajtási szabályai alkalmazásában:

(1) adófelfüggesztés : vámfelfüggesztési eljárás vagy intézkedés hatálya alá nem tartozó jövedéki termékek előállítására, feldolgozására, birtokban tartására vagy szállítására alkalmazott, a jövedéki adót felfüggesztő intézkedés;

(2) vámfelfüggesztés: a 2913/92/EGK rendelet szerinti, a Közösség vámterületére, ideiglenes raktárába, vámszabad területére vagy vámszabad raktárába beléptetett vagy a Közösség területén átmeneti megőrzésbe vett nem közösségi áruk vámfelügyeletével kapcsolatos intézkedések bármelyike, továbbá az e rendelet 84. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett intézkedések bármelyike;

(3) a tagállam , illetőleg a tagállam területe: a Közösség egy tagállamának az a területe, amelyre a Szerződés – annak 299. cikke értelmében – alkalmazandó, kivéve az ezen irányelv 5. cikkének (2) vagy (3) bekezdésében említett területeket;

(4) a Közösség , illetőleg a Közösség területe: a tagállamoknak a (3) bekezdésben meghatározott területe együttvéve.

5. cikk

1. Ezen irányelv és az 1. cikkben említett irányelvek a Közösség területén alkalmazandók.

2. Ezen irányelv és az 1. cikkben említett irányelvek nem alkalmazandók a Közösség vámterületének részét képező következő területekre:

a) a Kanári-szigetek;

b) Franciaország tengerentúli megyéi;

c) az Åland-szigetek;

d) a Csatorna-szigetek;

3. Ezen irányelv és az 1. cikkben említett irányelvek nem alkalmazandók a Közösség vámterületének részét nem képező következő területekre:

a) Helgoland szigete;

b) Büsingen területe;

c) Ceuta;

d) Melilla;

e) Livigno;

f) Campione d’Italia;

g) a Luganói-tó olasz vizei;

h) Gibraltár.

4. Spanyolország nyilatkozat útján értesítést adhat, hogy a nyilatkozat letétbe helyezését követő második hónap első napjától kezdődően ezen irányelv és az 1. cikkben említett irányelvek alkalmazandók a Kanári-szigetekre – a különlegesen nagy távolság figyelembevételéhez szükséges eltérésekkel – az 1. cikkben említett termékek mindegyike vagy egy része vonatkozásában.

5. Franciaország nyilatkozat útján értesítést adhat, hogy a nyilatkozat letétbe helyezését követő második hónap első napjától kezdődően ezen irányelv és az 1. cikkben említett irányelvek alkalmazandók tengerentúli megyéire – a különlegesen nagy távolság figyelembevételéhez szükséges eltérésekkel – az 1. cikkben említett termékek mindegyike vagy egy része vonatkozásában.

6. Ezen irányelv rendelkezései nem akadályozzák Görögországot abban, hogy fenntartsa az Áthosz-hegy vonatkozásában a görög alkotmány 105. cikkében biztosított különleges jogállást.

6. cikk

1. Figyelembe véve a Franciaországgal, az Egyesült Királysággal, Olaszországgal és Ciprussal kötött egyezményeket és szerződéseket, ezen irányelv alkalmazásában nem minősül harmadik országnak a Monacói Hercegség, a Man-sziget, San Marino, valamint az Egyesült Királyság felségterületéhez tartozó akrotíri és dhekeliai támaszpont.

2. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy:

a) a Monacói Hercegség területéről kiinduló vagy oda irányuló jövedékitermék-mozgások azonos elbánásban részesüljenek a Franciaországból kiinduló vagy oda irányuló mozgásokkal;

b) a Man-sziget területéről kiinduló vagy oda irányuló jövedékitermék-mozgások azonos elbánásban részesüljenek az Egyesült Királyságból kiinduló vagy oda irányuló mozgásokkal;

c) a San Marinóból kiinduló vagy oda irányuló jövedékitermék-mozgások azonos elbánásban részesüljenek az Olaszországból kiinduló vagy oda irányuló mozgásokkal;

d) az Egyesült Királyság felségterületéhez tartozó akrotíri és dhekeliai támaszpontról kiinduló vagy oda irányuló jövedékitermék-mozgások azonos elbánásban részesüljenek a Ciprusról kiinduló vagy oda irányuló mozgásokkal.

3. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a Jungholzból és a Mittelbergből (Kleines Walsertal) kiinduló vagy oda irányuló jövedékitermék-mozgások azonos elbánásban részesüljenek a Németországból kiinduló vagy oda irányuló mozgásokkal.

II. FEJEZET A jövedékiadó-kötelezettség keletkezése

1. szakaszaz adókötelezettség keletkezésének helye és ideje

7. CIKK

1. A jövedékiadó-kötelezettség a szabad forgalomba bocsátással keletkezik.

A szabad forgalomba bocsátás fogalmát a (2), (3) és (4) bekezdés határozza meg.

2. Szabad forgalomba bocsátás az alábbiak bármelyike:

a) jövedéki termékek adófelfüggesztés alóli kikerülése;

b) jövedéki termékek adófelfüggesztésen kívüli előállítása;

c) jövedéki termékek behozatala.

A c) pont alkalmazásában akkor kerül sor jövedéki termék behozatalára, ha vámfelfüggesztési eljárás vagy intézkedés hatálya alá nem tartozó jövedéki termékek belépnek a Közösség területére, vagy ha jövedéki termékek kikerülnek a vámfelfüggesztés hatálya alól.

A közvetlenül behozataluk után adófelfüggesztés alá vont jövedéki termékek azonban nem tekintendők szabad forgalomba bocsátott termékeknek.

3. A 16. cikk (1) bekezdése a) pontjának (ii) alpontjában és a 16. cikk (2) bekezdésében említett helyzetekben a jövedéki termékek azon időponttól tekintendők szabad forgalomba bocsátottnak, amikor a termékeket a bejegyzett címzett átveszi, illetőleg amikor azokat közvetlen módon leszállították.

4. A jövedéki termékek teljes megsemmisülése vagy helyrehozhatatlan károsodása – beleértve a termék természetes fogyását – nem tekintendő szabad forgalomba bocsátásnak.

A kérdéses jövedéki termékek károsodását vagy megsemmisülését az illetékes hatóság számára megfelelő módon bizonyítani kell.

Az első albekezdés alkalmazásában a termékek akkor károsodnak helyrehozhatatlanul, ha mindenki számára használhatatlanná válnak.

5. A tagállamok maguk állapítják meg a jövedéki termékeknek a (4) bekezdésben említett természetes fogyására vonatkozó szabályokat és feltételeket.

8. cikk

Az alkalmazandó jövedéki adó kivetésének feltételei és mértéke megegyezik az adó kivetésének időpontjában a szabad forgalomba bocsátás helye szerinti tagállamban hatályban levő feltételekkel és mértékkel.

A jövedéki adót az egyes tagállamok az általuk meghatározott eljárás szerint vetik ki és szedik be, illetve – adott esetben – térítik vissza vagy engedik el. A tagállamoknak ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazniuk a nemzeti és a más tagállamból származó termékekre.

9. cikk

1. Ha a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítás során olyan szabálytalanság történt, amely a jövedéki termék szabad forgalomba bocsátását eredményezi, és ha a szabad forgalomba bocsátás helye nem határozható meg, akkor ez utóbbinak a feladás helye szerinti tagállamot kell tekinteni.

Amennyiben azonban a szállításnak a 19. cikk (1) bekezdése szerinti megkezdésétől számított három év eltelte előtt megállapítják, hogy ténylegesen melyik tagállamban történt a szabad forgalomba bocsátás, ez a tagállam tájékoztatja a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságait.

Ha a jövedéki adót a feladás helye szerinti tagállam már kivetette, akkor ezt az adót vissza kell téríteni vagy el kell engedni, amint bizonyítást nyer, hogy az adót a másik tagállamban beszedték.

2. Ha a szabad forgalomba bocsátás időpontja ismeretlen, akkor a jövedéki termék feladásának időpontját kell annak tekinteni.

3. Az (1) bekezdés alkalmazásában szabálytalanságnak az minősül, ha a szállítás nem a 19. cikk (2) bekezdésének megfelelően ér véget.

2. szakaszvisszatérítés és elengedés

10. CIKK

A 31. cikk (4) bekezdésében és a 34. cikk (7) bekezdésében említett eseteken kívül, a tagállamok a kereskedő üzletvitele során tett kérelmére elengedhetik vagy visszatéríthetik a szabad forgalomba bocsátott jövedéki termékekre kivetett jövedéki adót, feltéve, hogy az ilyen visszatérítés vagy elengedés nem jelent a 11. cikkben említetteken kívüli adómentességet.

3. szakaszadómentesség

11. CIKK

1. A jövedéki termékek – beleértve a szabad forgalomba bocsátottakat is – mentesülnek a jövedéki adó megfizetése alól, amennyiben a következő célokra szánják őket:

a) diplomáciai vagy konzuli kapcsolat keretében történő szállítás;

b) a fogadó tagállam hatóságai által ekként elismert nemzetközi szervezetek vagy azok tagjai számára történő szállítás, az ilyen szervezeteket létrehozó nemzetközi egyezményekben vagy a székhelyükről szóló megállapodásokban meghatározott korlátozásokkal és feltételekkel;

c) az Észak-atlanti Szerződésben részes államok közül a jövedéki adó kivetésének helye szerinti tagállamon kívül bármelyiknek a fegyveres erői számára történő szállítás, ezen erők használatára, az őket kísérő polgári személyzetnek vagy ezen erők étkezdéiben és kantinjaiban történő felhasználásra;

d) az Egyesült Királyság Cipruson állomásozó és a Ciprusi Köztársaság létesítéséről szóló, 1960. augusztus 16-i szerződés betartását felügyelő fegyveres erői számára történő szállítás, ezen erők használatára, az őket kísérő polgári személyzetnek vagy ezen erők étkezdéiben és kantinjaiban való felhasználásra;

e) harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel kötött megállapodások szerint történő felhasználás, feltéve, hogy az ilyen megállapodás – figyelemmel a hozzáadottérték-adó alóli mentességre – megengedett vagy engedélyezve van.

2. A mentesség a fogadó tagállam által meghatározott feltételektől és korlátozásoktól függ. A tagállamok visszatérítés formájában is biztosíthatnak jövedékiadó-mentességet.

12. cikk

A 20. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, a 11. cikk (1) bekezdésében említett címzetteknek adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termékeket adómentességi igazolás kíséri.

Az adómentességi igazolás formáját és tartalmát a Bizottság állapítja meg a 40. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően.

13. cikk

1. A tagállamok mentesítést adhatnak a vámmentes üzletben értékesített olyan termékekre, amelyeket harmadik területekre vagy harmadik országokba irányuló légi járaton vagy tengeri hajóúton utazók személyi poggyászukban magukkal vihetnek.

2. A harmadik területre vagy harmadik országba irányuló légi járat vagy tengeri hajóút alkalmával a légi jármű vagy a hajó fedélzetén értékesített termékeket a vámmentes üzletekben értékesített termékekkel azonos elbánásban kell részesíteni.

3. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az (1) és (2) bekezdésben szereplő mentességeket úgy alkalmazzák, hogy megelőzzék az adószabályok kijátszását, az adófizetés elkerülését vagy a visszaéléseket.

4. E cikk alkalmazásában:

a) harmadik terület: az 5. cikk (2) és (3) bekezdésében említett területek;

b) vámmentes üzlet: repülőtér vagy kikötő területén működő olyan intézmény, amely megfelel az illetékes hatóságok által meghatározott feltételeknek, különös tekintettel a (3) bekezdésre;

c) harmadik területre vagy harmadik országba utazó utas: azon, útlevéllel rendelkező légi vagy tengeri utas, aki kijelenti, hogy közvetlen úti célja harmadik területen vagy harmadik országban található repülőtér vagy kikötő;

III. FEJEZETElőállítás, feldolgozás és tartás

14. cikk

1. A tagállamok a jövedéki termékek előállítására, feldolgozására és tartására vonatkozó szabályaikat ezen irányelv rendelkezéseire figyelemmel állapítják meg.

2. A jövedéki termékek előállítása, feldolgozása és tartása csak akkor tekintendő a jövedéki adó felfüggesztésével lebonyolított tevékenységnek, ha a (3) bekezdés szerinti engedélyezett helyen történik.

3. A tagállamok illetékes hatóságai „adóraktárnak” minősíthetik a jövedéki termékek aófelfüggesztéssel történő előállításának, feldolgozásának, illetve tartásának, valamint átvételének, illetve feladásának helyét.

15. cikk

1. Adóraktárnak természetes vagy jogi személy – a továbbiakban: „adóraktár engedélyese” – általi létesítésére és működtetésére az adóraktár helye szerinti tagállam illetékes hatóságai adnak engedélyt.

Az engedély nem tagadható meg kizárólag arra történő hivatkozással, hogy a más tagállami illetőségű természetes vagy jogi személy az adóraktárt az engedélyt megadó tagállamban létesített képviselőn vagy fióktelepen keresztül kívánja működtetni.

Az engedély a 14. cikk (3) bekezdésében említett tevékenységekre terjed ki.

2. Az adóraktár engedélyese köteles:

a) szükség esetén biztosítékot nyújtani a jövedéki termékek előállításával, feldolgozásával és tartásával együtt járó kockázatokat fedezésére;

b) teljesíteni az adóraktár helye szerinti tagállamban megállapított követelményeket;

c) minden raktár tekintetében nyilvántartást vezetni a készletről és a termékek szállításáról;

d) a jövedéki adó felfüggesztése mellett szállított jövedéki termékeket megérkezésük alkalmával adóraktárába beraktározni;

e) hozzájárulni teljes tevékenységének és a raktárkészletnek az ellenőrzéséhez.

Az a) pontban említett biztosíték nyújtásával kapcsolatos feltételeket annak a tagállamnak az illetékes hatóságai határozzák meg, amelyben az adóraktár létesítését és működését engedélyezik.

IV. FEJEZETJövedéki termékek szállítása a jövedéki adó felfüggesztésével

1. szakaszáltalános rendelkezések

16. CIKK

1. A jövedéki termékek a Közösségen belül a jövedéki adó felfüggesztésével szállíthatók:

a) valamely adóraktárból

(i) egy másik adóraktárba;

(ii) olyan természetes vagy jogi személyhez, aki, illetve amely a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságaitól engedélyt kapott, hogy az általuk meghatározott feltételeket betartva a jövedéki adó felfüggesztésével szállított, más tagállamban feladott jövedéki termékeket átvegyen (a továbbiakban: „bejegyzett címzett”);

(iii) olyan helyre, ahol a jövedéki termékek a 24. cikk (1) bekezdésének megfelelően elhagyják a Közösség területét;

(iv) a 11. cikk (1) bekezdésében említett bejegyzett címzetthez, ha a termékeket másik tagállamban adják fel;

b) a behozatal helyéről az a) pontban említett bármelyik helyre, ha a jövedéki terméket olyan természetes vagy jogi személy adja fel, aki, illetve amely az importáló tagállam illetékes hatóságaitól – az általuk meghatározott feltételekkel – erre engedélyt kapott (a továbbiakban: „bejegyzett feladó”).

2. Az (1) bekezdés a) pontja (i) és (ii) alpontjától eltérve, a rendeltetési hely szerinti tagállam az általa meghatározott feltételekkel engedélyezheti, hogy jövedéki termékeket a területén található olyan közvetlen rendeltetési helyre szállítsanak a jövedéki adó felfüggesztésével, amelyet az adóraktár engedélyese jelölt ki ebben a tagállamban, vagy amelyet a bejegyzett címzett határozott meg.

Ilyen esetekben továbbra is az adóraktár engedélyese és a bejegyzett címzett felelős a 23. cikk (1) bekezdésében említett átvételi elismervény kiállításáért.

3. Az (1) és a (2) bekezdést azokra a nulla kulcs alá tartozó jövedéki termékekre is alkalmazni kell, amelyeket nem bocsátottak szabad forgalomba.

17. cikk

1. A feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai – az általuk meghatározott feltételekkel – megkövetelik, hogy a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítással járó kockázatokat biztosíték fedezze; e biztosítékot a következő személyek közül egy vagy több nyújthatja:

a) a feladó adóraktár engedélyese;

b) a bejegyzett feladó;

c) a fuvarozó vagy szállító;

d) a jövedéki termék tulajdonosa;

e) a címzett.

2. A biztosítéknak a Közösség egész területén érvényesnek kell lennie.

A biztosítékra vonatkozó részletes szabályokat a tagállamok állapítják meg.

3. A feladás helye szerinti tagállam eltekinthet a biztosíték nyújtására vonatkozó kötelezettségtől a jövedéki adó felfüggesztésével történő jövedékitermék-szállítás alábbi eseteiben:

a) teljes egészében a saját területén történő szállítás;

b) energiatermékek tengeren vagy rögzített csővezetéken történő Közösségen belüli szállítása, ha az érintett tagállamok hozzájárulnak.

18. cikk

1. A bejegyzett címzett nem tarthat és nem adhat fel adófelfüggesztéssel jövedéki termékeket.

A bejegyzett címzett köteles:

a) a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságai által meghatározott feltételekkel biztosítékot nyújtani a jövedéki adó megfizetésére;

b) könyvelést vezetni a szállított jövedéki termékekről;

c) megérkezésüket követően haladéktalanul könyvelni a jövedéki adó felfüggesztésével szállított jövedéki termékeket;

d) hozzájárulni teljes tevékenységének és a raktárkészletnek az ellenőrzéséhez.

2. A jövedéki termékeket csak eseti jelleggel átvevő kereskedők számára kiállított, a 16. cikk (1) bekezdése a) pontjának (ii) alpontjában említett engedély meghatározott termékmennyiségre, egyetlen feladóra és meghatározott időszakra szól.

Az első albekezdés szerinti engedéllyel rendelkező bejegyzett címzett köteles:

a) a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságai által meghatározott feltételekkel biztosítékot nyújtani a jövedéki adó megfizetésére;

b) hozzájárulni minden olyan ellenőrzéshez, amely lehetővé teszi a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságai számára, hogy megbizonyosodjanak a termékek tényleges átvételéről.

19. cikk

1. A jövedéki adó felfüggesztésével történő jövedékitermék-szállítás azon időponttól tekintendő megkezdettnek, amikor a termék elhagyja a feladó adóraktárt vagy a behozatal helyét.

2. A jövedéki adó felfüggesztésével történő jövedékitermék-szállítás akkor tekintendő befejezettnek, ha a címzett átvette a terméket, vagy – a 16. cikk (1) bekezdése a) pontjának (iii) alpontjában említett esetben – ha a termék elhagyta a Közösség területét.

2. szakasza jövedéki adó felfüggesztésével történőjövedékitermék-szállítás esetén követendő eljárás

20. CIKK

1. A jövedéki termékek szállítása csak akkor tekintendő a jövedéki adó felfüggesztésével lebonyolított tevékenységnek, ha a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően kiállított elektronikus adminisztratív okmány alapján történik.

2. Az (1) bekezdésben említett célból a feladónak az 1152/2003/EK határozattal létrehozott számítógépes rendszeren (a továbbiakban: „számítógépes rendszer”) keresztül be kell nyújtania az elektronikus adminisztratív okmány tervezetét a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságaihoz.

3. A feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai elektronikus úton ellenőrzik az adminisztratív kísérő okmány tervezetében szereplő adatok teljességét és helyességét.

Ha az adatok teljesek és helyesek, egyedi adminisztratív hivatkozási kóddal látják el az okmányt.

Az adminisztratív hivatkozási kóddal ellátott elektronikus adminisztratív okmányt elküldik a feladónak.

4. A 16. cikk (1) bekezdése a) pontjának (i), (ii) és (iv) alpontjában említett esetekben a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai továbbítják az elektronikus adminisztratív okmányt a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságainak, azok pedig továbbítják a címzettnek, ha ez utóbbi egy adóraktár engedélyese vagy bejegyzett címzett.

Ha a jövedéki termékeket a feladás helye szerinti tagállamban lévő adóraktár engedélyesének küldik, a tagállam illetékes hatóságai az elektronikus adminisztratív okmányt közvetlenül neki továbbítják.

5. A 16. cikk (1) bekezdése a) pontjának (iii) alpontjában említett esetekben a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai azon tagállam illetékes hatóságainak továbbítják az elektronikus adminisztratív okmányt, amelyben a kiviteli nyilatkozatot a 2913/92/EK rendelet 161. cikke (5) bekezdésének megfelelően benyújtották (a továbbiakban: „a kivitel helye szerinti tagállam”), feltéve, hogy ez a tagállam különbözik a feladás helye szerinti tagállamtól.

6. A címzettnek közölnie kell az adminisztratív hivatkozási kódot a termékeket kísérő személlyel.

A kódnak hozzáférhetőnek kell lennie a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítás alatt.

7. A feladó mindaddig törölheti az elektronikus adminisztratív okmányt, amíg a szállítás a 19. cikk (1) bekezdése értelmében meg nem kezdődik.

8. A feladó a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítás során új rendeltetési helyet jelölhet ki, kizárólag a 16. cikk (1) bekezdése a) pontjának (i), (ii) vagy (iii) alpontjában, illetőleg – adott esetben – a 16. cikk (2) bekezdésében említettek közül.

21. cikk

Ha az adófelfüggesztéssel tengeren vagy belvízi útvonalakon szállított energiatermékek végleges címzettje még nem ismeretes, amikor a feladó benyújtja az elektronikus adminisztratív okmánynak a 20. cikk (2) bekezdésében említett tervezetét,, a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai engedélyezhetik a feladónak, hogy a címzettre vonatkozó adatokat kihagyja az okmányból.

Amint ezek az adatok ismertté válnak, a feladónak közölnie kell őket a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságaival.

22. cikk

A feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai a tagállam által meghatározott feltételekkel engedélyezhetik, hogy a számítógépes rendszert használó feladó két vagy több szállításra ossza az energiatermékeknek a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítását, feltéve, hogy a jövedéki termékek összmennyisége nem változik.

A tagállamok úgy is rendelkezhetnek, hogy területükön nem végezhető ilyen megosztás.

23. cikk

1. Abban az esetben, ha a jövedéki termékeket a 16.cikk (1) bekezdése a) pontjának (i), (ii) vagy (iv) alpontjában, illetőleg a 16. cikk (2) bekezdésében említett rendeltetési helyen veszik át, a címzettnek haladéktalanul elismervényt kell kiállítania a termékek átvételéről (a továbbiakban: „átvételi elismervény”) a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságai számára a számítógépes rendszeren keresztül.

A hatóságok a 11. cikk (1) bekezdésében említett címzetteknek szükség szerint segítséget nyújtanak az átvételi elismervénynek a számítógépes rendszeren keresztül történő kiállításához.

2. A feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai elektronikus úton ellenőrzik az átvételi elismervényben szereplő adatok teljességét és helyességét, majd visszaigazolják a címzettnek az átvételi elismervény iktatását, és elküldik a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságainak.

3. A feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai továbbítják az átvételi elismervényt a feladónak. Ha a feladási és a rendeltetési hely ugyanabban a tagállamban található, e tagállam illetékes hatóságai közvetlenül a feladónak továbbítják az átvételi elismervényt.

24. cikk

1. A 16. cikk (1) bekezdése a) pontjának (iii) alpontjában említett esetben a kivitel helye szerinti tagállam illetékes hatóságai elismervényt (a továbbiakban: „kiviteli elismervény”) állítanak ki a 2454/93/EK bizottsági rendelet[22] 793. cikkének (2) bekezdése szerinti kiléptető vámhivatal, vagy az ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében említett formai követelmények teljesítési helye szerinti hivatal tanúsítványa alapján arról, hogy a jövedéki termékek elhagyták a Közösség területét.

2. A kivitel helye szerinti tagállam illetékes hatóságai elektronikus úton ellenőrzik az (1) bekezdésben említett tanúsítványban szereplő adatok teljességét és helyességét, valamint – ha a feladás és a kivitel helye szerinti tagállam különbözik – a kiviteli elismervényt elküldik a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságainak.

3. A feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai továbbítják a kiviteli elismervényt a feladónak.

25. cikk

1. Az átvételi és a kiviteli elismervény bizonyítja, hogy a szállítás a 19. cikk (2) bekezdésének megfelelően befejeződött.

2. Átvételi vagy kiviteli elismervény hiányában – beleértve azt az esetet is, ha a számítógépes rendszer nem érhető el –, a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítás befejeződése úgy is bizonyítható, hogy a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságai megfelelő bizonyítékok alapján igazolják, hogy a feladott jövedéki termék megérkezett a kijelölt rendeltetési helyre, vagy – a 16. cikk (1) bekezdése a) pontjának iii) alpontjában említett esetben – úgy, hogy a kiléptető vámhivatal helye szerinti tagállam illetékes hatóságai igazolják, hogy a jövedéki termékek elhagyták a Közösség területét.

A címzett által benyújtott, az átvételi elismervényben szereplőkkel azonos adatokat tartalmazó okmány az első albekezdés alkalmazásában megfelelő bizonyítéknak tekintendő.

26. cikk

1. Ha a számítógépes rendszer nem érhető el, az adóraktár engedélyese vagy a bejegyzett feladó megkezdheti a jövedéki termék adófelfüggesztéssel történő szállítását az alábbi feltételekkel:

a) a termékeket olyan papíralapú okmánynak kell kísérnie, amely az elektronikus adminisztratív okmánynak a 20. cikk (2) bekezdésében említett tervezetében szereplőkkel azonos adatokat tartalmaz;

b) a feladás időpontjában tájékoztatnia kell a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságait.

A számítógépes rendszer elérhetőségének helyreállítása után a feladónak haladéktalanul be kell nyújtania az elektronikus adminisztratív okmány tervezetét. Ez az okmány a 20. cikk (3) bekezdésének megfelelő kiállítását követően az első albekezdés a) pontjában említett papíralapú okmány helyébe lép, és alkalmazandó rá az elektronikus adminisztratív okmányra vonatkozó eljárás.

Az elektronikus adminisztratív okmánynak a 20. cikk (3) bekezdése szerinti kiállításáig a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítás a papíralapú okmány alapján történik.

2. Ha a számítógépes rendszer nem érhető el, az adóraktár engedélyese vagy a bejegyzett feladó más távközlési eszközök útján is közölheti a 20. cikk (8) bekezdésében vagy a 22. cikkben említett információt. Ebből a célból a rendeltetési hely megváltoztatásának vagy megosztásának tájékoztatnia kell a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságait.

Az (1) bekezdés második albekezdése értelemszerűen alkalmazandó.

Amíg a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai a szükséges elektronikus ellenőrzést elvégzik és a megfelelő elektronikus adminisztratív okmányt elküldik a feladónak, az érintett szállítást vagy szállításokat úgy kell tekinteni, mint amelyek a jövedéki adó felfüggesztésével, az első albekezdésnek megfelelően közölt információ alapján történnek.

3. A Bizottság a 40. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően meghatározhatja a számítógépes rendszer elérhetetlensége esetén alkalmazandó szabályokat és eljárásokat.

27. cikk

A Bizottság a 40. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek meghatározzák a következőket:

(1) azon üzenetek szerkezete és tartalma, amelyeket a 20–24. cikk alkalmazása céljából váltanak a jövedéki termékek jövedéki adó felfüggesztése melletti szállításában érintett személyek és az illetékes hatóságok, illetőleg az illetékes hatóságok egymás között;

(2) az (1) bekezdésben említett üzenetváltásokra vonatkozó szabályok és eljárások.

3. szakaszegyszerűsített eljárások

28. CIKK

A tagállamok a jövedéki adó felfüggesztésével, teljes egészében saját területükön történő szállítások tekintetében egyszerűsített eljárásokat is megállapíthatnak.

29. cikk

Az érintett tagállamok egymás közötti megállapodással egyszerűsített eljárásokat is megállapíthatnak a jövedéki adó felfüggesztésével történő alábbi szállítások tekintetében:

(1) két vagy több tagállambeli gazdasági szereplők közötti gyakori és rendszeres szállítások;

(2) ugyanazon tagállambeli gazdasági szereplők közötti, de egy másik tagállamon keresztül történő gyakori és rendszeres szállítások;

(3) két vagy több tagállam közötti, rögzített csővezetéken történő szállítások.

V. FEJEZETJövedéki termékek szállítása és adóztatásaa szabad forgalomba való bocsátást követően

1. szakaszmagánszemély általi megszerzés

30. CIKK

1. A magánszemélyek által saját használatra beszerzett és valamely tagállamból egy másikba szállított jövedéki termékek esetében a jövedéki adót csak a beszerzés helye szerinti tagállamban kell kivetni.

A dohánygyártmányokon kívüli jövedéki termékek esetében az első albekezdés akkor is alkalmazandó, ha a termékeket az őket beszerző magánszemélyek megbízásából szállítják.

A beszerzés helye szerinti tagállamban történik az adó kivetése akkor is, ha a jövedéki termékeket valamely magánszemély egy másiknak közvetlen vagy közvetett ellenszolgáltatás nélkül küldi.

2. Annak megállapítására, hogy az (1) bekezdésben említett jövedéki termékeket saját felhasználásra szánták-e, a tagállamoknak legalább a következőket kell számításba venniük:

a) a termékeket tartó személy kereskedelmi jogállása és a termékek tartásának oka;

b) a termékek tárolási helye vagy – adott esetben – a szállítás módja;

c) a termékekkel kapcsolatos valamennyi okmány;

d) a termékek jellege;

e) a termékek mennyisége.

2. szakasztartás másik tagállamban

31. CIKK

1. Ha a valamely tagállamban már szabad forgalomba bocsátott jövedéki termékeket egy másik tagállamban kereskedelmi célból tartanak, a jövedéki adó megfizetésére vonatkozó kötelezettség ez utóbbiban keletkezik.

A 30. cikk (2) bekezdésének megfelelően meghatározott, a saját felhasználástól eltérő valamennyi cél kereskedelmi célnak tekintendő.

Ha 30. cikk (1) bekezdésében említett esetekben a dohánygyártmányokat nem az érintett magánszemély szállítja, ez kereskedelmi célú tartásnak tekintendő.

2. A 36. cikk sérelme nélkül, ha a valamely tagállamban már szabad forgalomba bocsátott jövedéki termékeket a Közösségen belül szállítják, azok tartása nem tekintendő kereskedelmi célúnak mindaddig, amíg a termékek el nem érik a rendeltetési hely szerinti tagállamot, feltéve, hogy szállításukra a 32. cikk (3) bekezdésének a), b) és c) pontjában, vagy a 34. cikk (4) bekezdésének a), b) és c) pontjában megállapított formai követelményeknek megfelelően kerül sor.

3. Azok a jövedéki termékek amelyeket két tagállam között közlekedő hajók vagy repülőgépek fedélzetén tartanak, de amelyek nem hozhatók forgalomba, mialatt a jármű az egyik tagállam területén tartózkodik, ebben a tagállamban nem tekintendők kereskedelmi célból tartottnak.

4. A jövedéki adót a szabad forgalomba bocsátás helye szerinti tagállamban vissza kell téríteni vagy el kell engedni, ha a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságai megállapították annak kivethetőségét.

32. cikk

1. A 31. cikk (1) bekezdése első albekezdésében említett helyzetben a jövedéki adó megfizetésére az a személy köteles, amelyik a jövedéki termékeket tartja, vagy amelyiknek megbízásából azokat tartják.

Ha azonban a jövedéki termékeket abból a célból tartják, hogy a tartás helye szerinti tagállambeli kereskedőnek vagy közjogi intézménynek leszállítsák, a jövedéki adót ennek a kereskedőnek vagy intézménynek kell megfizetnie.

A második albekezdésben említett esetben az illetékes hatóságok – kérelmére – engedélyezhetik az eladónak, hogy magára vállalja az érintett kereskedő vagy a közjogi intézmény jövedékiadó-fizetési kötelezettségét, feltéve, hogy az eladó teljesíti a 34. cikk (4) bekezdésében szereplő követelményeket.

2. Ha a jövedéki termékeket tartó személy, vagy az, akinek megbízásából a jövedéki termékeket tartják, nem a tartás helye szerinti tagállamban telepedett le, meg kell felelnie a 34. cikk (4) bekezdésében megállapított követelményeknek.

3. Az (1) bekezdés harmadik albekezdésében és a (2) bekezdésben nem említett esetekben a jövedéki adó megfizetésére kötelezett személy köteles:

a) a termékek feladása előtt nyilatkozatot tenni a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságai részére, és biztosítékot nyújtani a jövedéki adó megfizetésére;

b) biztosítani, hogy a termékeket a tagállamok közötti szállításuk során egy okmány (a továbbiakban: „kísérő okmány”) kísérje;

c) megfizetni a rendeltetési hely szerinti tagállamban előírt jövedéki adót az e tagállam által meghatározott eljárás szerint;

d) hozzájárulni minden olyan ellenőrzéshez, amely lehetővé teszi a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságainak, hogy meggyőződjenek a termékeket ténylegesen átvételéről és a kivetett jövedéki adó megfizetéséről.

4. A kísérő okmány formájára és tartalmára vonatkozó előírásokat a Bizottság állapítja meg a 40. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően.

33. cikk

1. Ha a valamely tagállamban már szabad forgalomba bocsátott jövedéki termékeket ugyanebben a tagállamban található rendeltetési helyre egy másik tagállam területén keresztül szállítanak, a következő követelmények alkalmazandók:

a) az ilyen szállításra a kísérő okmánynak megfelelően kell sort keríteni, a megfelelő útvonalon keresztül;

b) a termék feladása előtt a feladónak nyilatkozatot kell tennie a szállítás megkezdésének helye szerinti tagállam illetékes hatóságai számára;

c) a címzettnek igazolnia kell a termék átvételét a rendeltetési hely szerinti illetékes adóhatóság által megállapított szabályoknak megfelelően;

d) a feladónak és a címzettnek hozzá kell járulnia minden olyan ellenőrzéshez, amely lehetővé teszi az érintett adóhatóságoknak, hogy megbizonyosodjanak a termékek tényleges átvételéről.

2. Ha a termékek szállítására az (1) bekezdésben meghatározott feltételekkel gyakran és rendszeresen kerül sor, a tagállamok kétoldalú adminisztratív megállapodásokkal egyszerűsített eljárásra is engedélyt adhatnak.

3. szakaszTávértékesítés

34. CIKK

1. A rendeltetési hely szerinti tagállamban kell jövedéki adót fizetni az olyan valamely tagállamban már szabad forgalomba bocsátott és magánszemélyként eljáró személyek által megvett jövedéki termékek esetében, amelyeket az eladó vagy a megbízásából eljáró személy közvetlenül vagy közvetve más tagállamba irányulóan ad fel vagy szállít.

2. A (1) bekezdésben említett esetben az adófizetési kötelezettség a jövedéki termékek szállításakor keletkezik.

3. A rendeltetési hely szerinti tagállamban az adófizetési kötelezettség az eladót terheli.

4. Az eladónak az alábbi követelményeknek kell megfelelnie:

a) be kell jegyeztetnie magát a jövedéki termékek feladásának helye szerinti tagállam adóhatóságánál;

b) a termékek feladása előtt biztosítékot kell nyújtania a jövedéki adó megfizetésére a rendeltetési hely szerinti tagállam által a távértékesítési ügyekre kijelölt adóhivatalnál;

c) a szállítmányt kísérő kereskedelmi okmányokban fel kell tüntetnie az (5) bekezdés harmadik albekezdésében említett azonosító számot;

d) a tagállamok által önállóan meghatározott időszak végén el kell küldenie a b) pontban említett adóhivatalnak az adott időszak alatt értékesített jövedéki termékek mennyiségét rögzítő okmányt.

5. A (4) bekezdés b) pontjában említett biztosíték kiszámításának módját a rendeltetési hely szerinti tagállam határozza meg.

A biztosíték letétbe helyezésekor az eladó kiállítja a (4) bekezdés a) pontjában említett azonosító okmányt.

Ezt követően a rendeltetési hely szerinti tagállam azonosító számot határoz meg az eladó számára.

6. A (4) bekezdés d) pontjában említett okmányt a (4) bekezdés a) pontjában említett adóhatóság jóváhagyja, és – szükséges szerint – csatolni kell hozzá a rendeltetési hely szerinti tagállam által előírt adminisztratív és kereskedelmi okmányokat.

A jövedéki adót a rendeltetési hely szerinti tagállam által meghatározott eljárásnak megfelelően kell megfizetni.

7. Az (1) bekezdésben említett esetben az első tagállambeli jövedéki adót az eladó kérelmére vissza kell téríteni vagy el kell engedni, ha teljesítette a (4) bekezdésben meghatározott követelményeket.

Amennyiben az eladó egy adóraktár engedélyese, a tagállamok egyszerűsített visszatérítési vagy elengedési eljárásról is rendelkezhetnek.

8. A (4) bekezdés a) és d) pontjában említett okmányok formájára és tartalmára vonatkozó előírásokat, valamint a c) pontban említett kereskedelmi okmányokban feltüntetendő adatokat a Bizottság állapítja meg a 40. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően.

4. szakaszkárododás és megsemmisülés

35. CIKK

A 31. cikk (1) bekezdése vagy a 34. cikk (1) bekezdése alapján jövedékiadó-köteles termékek közül nem kell megfizetni a jövedéki adót azokra, amelyek teljesen megsemmisültek vagy helyrehozhatatlanul károsodtak.

E termékekre a 7. cikk (4) bekezdésének első és harmadik albekezdése értelemszerűen alkalmazandó.

A 32. cikk (3) bekezdésének a) pontja vagy a 34. cikk (4) bekezdésének b) pontja alapján letétbe helyezett biztosíték ez esetben részben vagy egészben visszajár.

5. szakaszszabálytalanságok a jövedéki termékek szállítása során

36. CIKK

1. Ha a 31. cikk (2) bekezdésének megfelelően szállított jövedéki termékek nem érik el a rendeltetési hely szerinti tagállamot, az adófizetési kötelezettség a 31. cikk (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően abban a tagállamban keletkezik, amelyben az adott szállítás befejeződik, vagy amelyben a jövedéki termékek kikerültek a szállítás szabályszerű keretéből.

Az adófizetési kötelezettség azt a személyt terheli, aki, illetve amely a 32. cikk (3) bekezdése a) pontjának vagy a 34. cikk (4) bekezdése b) pontjának megfelelően a fizetésre biztosítékot adott.

Amint bebizonyosodik, hogy az érintett tagállam illetékes hatóságai megállapították az adófizetési kötelezettség létrejöttét, a szabad forgalomba bocsátás helye szerinti tagállamban a jövedéki adót vissza kell téríteni vagy el kell engedni, a rendeltetési hely szerinti tagállamban pedig a 32. cikk (3) bekezdése a) pontjának vagy a 34. cikk (4) bekezdése b) pontjának megfelelően letétbe helyezett biztosítékot vissza kell fizetni.

Ha jövedéki termékek szállítása a szabad forgalomba bocsátás helye szerinti tagállamban fejeződik be, vagy a termékek ott kerülnek ki a szállítás szabályszerű keretéből, a rendeltetési hely szerinti tagállamban a 32. cikk (3) bekezdése a) pontjának vagy a 34. cikk (4) bekezdése b) pontjának megfelelően letétbe helyezett biztosítékot vissza kell téríteni.

2. Ha nem állapítható meg, hogy az (1) bekezdésben említett szállítás hol ért véget, illetőleg a termék hol került ki a szállítás szabályszerű keretéből, az ilyen szállítás (a továbbiakban: „szabálytalanság”) a szabad forgalomba bocsátás helye szerinti tagállamban történtnek tekintendő.

Amennyiben azonban a termék feladásától számított három év eltelte előtt megállapítják, hogy ténylegesen melyik tagállamban történt a szabálytalanság, ez a tagállam tájékoztatja a szabad forgalomba bocsátás helye szerinti tagállam illetékes hatóságait.

Amint bebizonyosodik, hogy a másik tagállamban a jövedéki adót beszedték, a szabad forgalomba bocsátás helye szerinti tagállamban a kivetett vagy beszedett adót vissza kell téríteni vagy el kell engedni.

3. E cikk alkalmazásában, ha a szabálytalanság bekövetkezésének időpontja ismeretlen, akkor a jövedéki termékek feladásának időpontját kell annak tekinteni.

VI. FEJEZETEgyéb rendelkezések

1. szakaszJelölés

37. CIKK

1. A 7. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, a tagállamok megkövetelhetik, hogy a jövedéki termékeket adózási célból adózási jelzéssel vagy adózási célú nemzeti azonosító jellel lássák el, amikor szabad forgalomba bocsátásukra a területükön kerül sor, illetve amikor a 31. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében és a 34. cikk (1) bekezdésében szereplő esetekben a területükre ezek a termékek belépnek.

2. Bármely tagállam, amely megköveteli az (1) bekezdés szerinti adózási jelzés vagy nemzeti azonosító jel használatát, köteles azokat rendelkezésre bocsátani a többi tagállam adóraktár-engedélyesei számára is.

3. Azon rendelkezések sérelme nélkül, amelyet a tagállamok e cikk megfelelő végrehajtásának érdekében, valamint azért alkotnak, hogy kiküszöböljék az adócsalást, az adószabályok kijátszását és a visszaéléseket, a tagállamok biztosítják, hogy e jelzések vagy jelek ne akadályozzák a jövedéki termékek szabad mozgását.

Amennyiben a jövedéki termékeket ilyen jelzésekkel vagy jelekkel látják el, az azok megszerzéséért kifizetett összeget vagy letett biztosítékot a jelzést vagy jelet kibocsátó tagállamban visszatérítik, ha a jövedéki adót más tagállamban vetik ki és szedik be.

4. Az (1) bekezdés szerinti adózási jelzések vagy azonosító jelek a kiadásuk szerinti tagállamban érvényesek. A tagállamok azonban kölcsönösen elismerhetik egymás jelzéseinek érvényességét.

2. szakaszborkistermelőkre vonatkozó rendelkezések

38. CIKK

1. A tagállamok mentesíthetik a borkistermelőket a III. és a IV. fejezetben szereplő, valamint a szállításra és ellenőrzésre vonatkozó egyéb követelmények alól. Amennyiben ezek a kistermelők saját maguk bonyolítanak le Közösségen belüli ügyleteket, tájékoztatniuk kell az érintett hatóságokat, és teljesíteniük kell a 884/2001/EK bizottsági rendeletben[23] meghatározott követelményeket.

2. „Borkistermelők” azok a személyek, akik évi átlagban kevesebb mint 1 000 hl bort termelnek.

3. Ha a borkistermelők az (1) bekezdés értelmében mentességet élveznek, a címzettnek a 884/2001/EK rendeletben előírt okmánnyal vagy az arra történő hivatkozással értesítenie kell a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságait a borszállítmányok átvételéről.

3. szakaszhajók és légi járművek fedélzeti készlete

39. CIKK

Amíg a Tanács nem fogad el közösségi rendelkezéseket a hajók és légi járművek fedélzeti készletével kapcsolatban, a tagállamok fenntarthatják a tárgyban hozott nemzeti rendelkezéseiket.

VII. FEJEZETZáró rendelkezések

40. cikk

1. A Bizottságot jövedékiadó-bizottság segíti.

2. E bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikke alkalmazandó.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott időszak tartama 3 hónap.

41. cikk

A 40. cikkben említett feladatai mellett a jövedékiadó-bizottság – saját kezdeményezésére vagy egy tagállam képviselőjének kérelmére – megvizsgálja az elnöke által felvetett, a jövedéki adóról szóló közösségi rendelkezések alkalmazására vonatkozó kérdéseket.

42. cikk

A 92/12/EGK irányelv [2009. április 1-jén] hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat ezen irányelvre történő hivatkozásoknak kell tekinteni, a mellékletben található megfelelési táblázatnak megfelelően.

43. cikk

A feladás helye szerinti tagállamok [2009. december 31]-ig továbbra is megengedhetik, hogy a jövedéki termékeknek a jövedéki adó felfüggesztésével történő szállítását a 92/12/EGK irányelv 15. cikke (6) bekezdésében és 18. cikkében megállapított formai követelményeknek megfelelően kezdjék meg.

Az ilyen szállításokra és teljesítésükre az (1) bekezdésben, valamint a 92/12/EGK irányelv 15. cikke (4) és (5) bekezdésében és 19. cikkében említett rendelkezések alkalmazandók. A 92/12/EGK irányelv 15. cikkének (4) bekezdése valamennyi, az ezen irányelv 17. cikkének (1) bekezdése szerint biztosítékot nyújtó személyre alkalmazandó.

Ezen irányelv 20–26. cikke az ilyen szállításokra nem alkalmazandó.

44. cikk

1. A tagállamok legkésőbb [2009. február 28]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Ezeket a rendelkezéseket [2009. április 1]-től alkalmazzák.

A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2. A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el.

45. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

46. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

a Tanács részéről

az elnök

MELLÉKLET

1. megfelelési táblázat 92/12/EGK irányelv > új irányelv |

A 92/12/EGK irányelvben | Az új irányelvben | A 92/12/EGK irányelvben | Az új irányelvben |

1. cikk | 1. cikk | 15. cikk (6) bekezdés | 21. cikk |

2. cikk | 5. és 6. cikk | 16. cikk | 18. cikk |

3. cikk (1) bekezdés | 1. cikk | 17. cikk | – |

3.cikk (2) bekezdés | 2. cikk (2) bekezdés | 18. cikk (1) bekezdés | 20. cikk (1) és (2) bekezdés, 27. cikk |

3 cikk (3) bekezdés | 2. cikk(3) bekezdés | 18. cikk (2)–(6) bekezdés | – |

4. cikk | 4. cikk | 19. cikk | 20. cikk (3)–(5) bekezdés, 23., 24. és 29. cikk |

5. cikk (1) bekezdés | 2. cikk (1) bekezdés, 7. cikk (2) bekezdés | 20. cikk | 9. cikk |

5. cikk (2) bekezdés | 7. cikk (2) bekezdés | 21. cikk | 37. cikk |

5. cikk (3) bekezdés | – | 22. cikk (1) és (2) bekezdés | 10. cikk |

22. cikk (3) bekezdés | 31. cikk (4) bekezdés |

22. cikk (4) bekezdés | 34. cikk (7) bekezdés |

22. cikk (5) bekezdés | – |

6. cikk (1) bekezdés | 7. cikk (1) és (2) bekezdés | 23. cikk (1) bekezdés | 11. cikk |

23. cikk (1a) bekezdés | 12. cikk |

23. cikk (2) bekezdés | – |

6. cikk (2) bekezdés | 8. cikk | 23. cikk (3) bekezdés | – |

7. cikk | 31., 32. és 33. cikk | 23. cikk (4) bekezdés | – |

8. cikk | 30. cikk | 23. cikk (5) bekezdés | 39. cikk |

9. cikk | 30. cikk | 24. cikk | 40. és 41. cikk |

10. cikk | 34. cikk | 25. cikk | – |

11. cikk | 14. cikk (1) és (2) bekezdés | 26. cikk | – |

12. cikk | 15. cikk (1) bekezdés | 26. cikk a) pont | – |

13. cikk | 15. cikk (2) bekezdés | 27. cikk | – |

14. cikk | 7. cikk (4) és (5) bekezdés | 28. cikk | – |

15. cikk (1) bekezdés | 16. cikk (1) és (3) bekezdés | 29. cikk | 38. cikk |

15. cikk (2) bekezdés | – | 30. cikk | – |

15. cikk (3) bekezdés | 17. cikk | 30. cikk a) pont | – |

15. cikk (4) bekezdés | 19. cikk (2) bekezdés | 31. cikk | 44. és 45. cikk |

15. cikk (5) bekezdés | 20. cikk (8) bekezdés | 32. cikk | 46. cikk |

.

2. megfelelési táblázat 92/12/EGK irányelv > új irányelv |

Az új irányelvben | A 92/12/EGK irányelvben | Az új irányelvben | A 92/12/EGK irányelvben |

1. cikk | 1. cikk és 3. cikk (1) bekezdés | 21. cikk | 15. cikk (6) bekezdés |

2. cikk (1)–(3) bekezdés | 5. cikk (1) bekezdés, 3. cikk (2) és (3) bekezdés | 22. cikk | nincs előzménye |

3. cikk | nincs előzménye | 23. cikk | 19. cikk |

4. cikk | 4. cikk | 24. cikk | 19. cikk |

5. és 6. cikk | 2. cikk | 25. cikk | nincs előzménye |

7. cikk (1) és (2) bekezdés | 6. cikk (1) bekezdés, 5. cikk (1) és (2) bekezdés | 26. cikk | nincs előzménye |

7. cikk (3) bekezdés | nincs előzménye | 27. cikk | 18. cikk (1) bekezdés |

7. cikk (4) és (5) bekezdés | 14. cikk | 28. cikk | nincs előzménye |

8. cikk | 6. cikk (2) bekezdés | 29. cikk | 19. cikk (2) bekezdés |

9. cikk | 20. cikk | 30. cikk | 8. és 9. cikk |

10. cikk | 22. cikk (1) és (2) bekezdés | 31., 32. és 33. cikk | 7. cikk |

31. cikk (4) bekezdés | 22. cikk (3) bekezdés |

34. cikk (7) bekezdés | 22. cikk (4) bekezdés |

11. cikk | 23. cikk (1) bekezdés | 34. cikk | 10. cikk |

12. cikk | 23. cikk (1a) bekezdés |

13. cikk | nincs előzménye | 35. cikk | nincs előzménye (COM/2004/227) |

14. cikk | 11. cikk | 36. cikk | nincs előzménye (COM/2004/227) |

15. cikk | 12. és 13. cikk | 37. cikk | 21. cikk |

16. cikk (1) és (3) bekezdés | 15. cikk (1) bekezdés | 38. cikk | 29. cikk |

16. cikk (2) bekezdés | nincs előzménye |

17. cikk | 15. cikk (3) bekezdés | 39. cikk | 23. cikk (5) bekezdés |

18. cikk | 16. cikk | 40. cikk | 24. cikk (1)–(3) bekezdés |

19. cikk (1) bekezdés | nincs előzménye | 41. cikk | 24. cikk (4) bekezdés |

19. cikk (2) bekezdés | 15. cikk (4) bekezdés | 42. cikk | nincs előzménye |

20. cikk (1) és (2) bekezdés | 18. cikk (1) bekezdés | 43. cikk | nincs előzménye |

20. cikk (3)–(5) bekezdés | 19. cikk | 44. cikk | 31. cikk |

20. cikk (6) és (7) bekezdés | nincs előzménye | 45. cikk | 31. cikk |

20. cikk (8) bekezdés | 15. cikk (5) bekezdés | 46. cikk | 32. cikk |

[1] HL L 76., 1992.3.23., 1. o. A legutóbb a 2004/106/EK irányelvvel (HL L 359., 2004.12.4., 30. o.) módosított irányelv.

[2] HL L 162., 2003.7.1., 5. o.

[3] HL L 122., 2004.4.30., 44. o.

[4] HL L 283., 2003.10.31., 51. o. A legutóbb a 2004/75/EK irányelvvel (HL L 157., 2004.4.30., 100. o.) módosított irányelv.

[5] HL L 347., 2006.12.11., 1. o.

[6] HL L 359., 2004.12.4., 1. o.

[7] HL L 276., 1992.9.19., 1. o. A legutóbb az 1792/2006/EK irányelvvel (HL L 362., 2006.12.20., 1. o.) módosított irányelv.

[8] HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A legutóbb a 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006. 7.22., 11. o.) módosított határozat.

[9] HL C […], […], […]. o.

[10] HL C […], […], […]. o.

[11] HL C […], […], […]. o.

[12] HL L 76., 1992.3.23., 1. o. A legutóbb a 2004/106/EK irányelvvel (HL L 359., 2004.12.4., 30. o.) módosított irányelv.

[13] HL L 316., 1992.10.31., 21. o. A legutóbb a 2005-ös csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

[14] HL L 316., 1992.10.31., 29. o.

[15] HL L 291., 1995.12.6., 40. o. A legutóbb a 2002/10/EK irányelvvel (HL L 46., 2002.2.16., 26. o.) módosított irányelv.

[16] HL L 316., 1992.10.31., 8. o. A legutóbb a 2003/117/EK irányelvvel (HL L 333., 2003.12.20., 49. o.) módosított irányelv.

[17] HL L 316., 1992.10.31., 10. o. A legutóbb a 2003/117/EK irányelvvel módosított irányelv.

[18] HL L 283., 2003.10.31., 51. o. A legutóbb a 2004/75/EK irányelvvel (HL L 157., 2004.4.30., 100. o.) módosított irányelv.

[19] HL L 302., 1992.10.19., 1. o. A legutóbb az 1791/2006/EK rendelettel (HL L 363., 2006.12.20., 1. o.) módosított rendelet.

[20] HL L 162., 2003.7.1., 5. o.

[21] HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.

[22] HL L 253., 1993.10.11., 1. o.

[23] HL L 128., 2001.5.10., 32.o.