6.8.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/95

A.

mivel a területi sokféleség, a policentrizmus és a kompakt város az Európai Unió területének lényeges szerkezeti ismertetőjegyei;

B.

mivel ma az uniós polgárok többsége városokban él;

C.

mivel az európai területrendezés időszerű kihívásait az éghajlatváltozás, a túlvárosiasodás és a területkihasználás, az energiafogyasztás, a közlekedési infrastruktúra, a bővítés által a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra gyakorolt hatás, a demográfiai változás, valamint a szerkezetváltással párosuló globalizáció egyenlőtlen területi kihatásai jelentik;

D.

mivel a területfejlesztési menetrendben rögzített célok a következők: kiegyensúlyozott és policentrikus városrendszer kialakítása és új partnerség a városok és a vidék között, innovatív regionális klaszterek kialakítása, az infrastruktúrához és a tudáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása, a transzeurópai kockázatkezelés ösztönzése, fenntartható fejlődés, a természet és a kulturális örökség jövőorientált kezelése és védelme;

E.

mivel a Lipcsei Chartában rögzített célok a következők: az integrált városfejlesztési politika megközelítéseinek erősítése kiváló minőségű közterek létrehozása és fenntartása révén, az infrastrukturális hálózatok korszerűsítése és az energiahatékonyság növelése, az innováció és a képzés aktív támogatása, valamint – különösen a hátrányos helyzetű városnegyedek esetében – a környezetileg fenntartható, hatékony és megfizethető városi közlekedés támogatása, a fizikai környezet fejlesztésére irányuló stratégiák állandósítása, a helyi gazdaság és a helyi munkaerő-piaci politika erősítése, a gyermekek és fiatalok számára aktív oktatási és szakképzési politika;

F.

mivel a területrendezés a megfelelő eszköze annak, hogy a tagállamokban és régióikban, illetve városaikban alakítsák a területhasználatot és a településszerkezetet, és helyben meghatározzák az életfeltételeket és fejlesztési lehetőségeket;

G.

mivel a kohéziós politika mint a stratégiai kormányzás szabályozóeszköze mellett további intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy szavatolni lehessen a területfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta céljainak elérését, különösen a területi hatásvizsgálatot, az integrált megközelítést és a területrendezési megfigyelést illetően;

H.

mivel a kohéziós politika mellett a vidéki területek fejlesztésére irányuló politika is jelentős területi hatást gyakorol; mivel e két politika integrálása ennek ellenére hiányos, valódi fejlődési potenciáljuk feltárása érdekében erősíteni kell a szinergiákat, amelyek feltárják a valós fejlődési potenciált, valamint fellendítik a vidéki területek vonzerejének és versenyképességét, ami segítene a vidék elnéptelenedése elleni küzdelemben;

I.

mivel a közterület, a természeti és kulturális táj és az építészet minősége fontos szerepet játszik a városi és vidéki lakosság életkörülményei szempontjából, és ezek mérvadó „puha” telephely-választási tényezőket képeznek;

J.

mivel a kreativitás és az innováció a globalizált tudásalapú társadalom felé vezető átmenet döntő erőforrásait képezik; mivel a fenntartható terület- és városfejlesztés sikere ebből adódóan lényegesen függ a kreativitási potenciál helyi fejlesztésétől;

K.

mivel az építési kultúra („Baukultur”, a magas színvonalúan beépített környezet kultúrája), vagyis a tervezés és az építés minőségét és folyamatát befolyásoló kulturális, gazdasági, tudományos, technológiai, szociális és ökológiai szempontok összessége az integrált városfejlesztés lényeges alkotóelemét képezi;

L.

mivel az integrált megközelítés azt vonja maga után, hogy a kidolgozott projekteknek koherens, hosszú távú tervet kell képezniük, amely magában foglalja a gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziókat, és teljes körűen bevonja a kulcsfontosságú partnereket a városfejlesztési programok tervezésébe, végrehajtásába és értékelésébe;

M.

mivel a kohézió területi dimenziójára irányuló integrált megközelítés nemcsak területrendezési és városfejlesztési cselekvésekből és politikákból áll, mert a végleges célkitűzése, hogy lakóhelyüktől függetlenül biztosítsa az uniós polgárok között az egyensúlyt, és ez a cél egyedül a területrendezésen keresztül nem valósítható meg;

1.

úgy ítéli meg, hogy a területfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta céljai csak egy átfogó, több szektort felölelő és holisztikus fejlesztési stratégia követésével érhetők el, amely a gyakorlatba ülteti át az integrált megközelítést;

2.

a kohéziós politika félidős értékelése keretében és a 2013 utáni kohéziós politika megfontolásaira tekintettel azt javasolja, hogy a strukturális alapok programozása és projektjeinek kiválasztása során az integrált megközelítés megvalósítása kötelező előfeltételt képezzen; e célból felszólítja a döntéshozókat, hogy vállalják önkéntesen új együttműködési módszerek megvalósítását;

3.

üdvözli a területrendezésért és városfejlesztésért felelős miniszterek informális tanácsa által 2007. május 24–25-i informális lipcsei ülésen hozott határozatot, amely szerint kormányközi munkacsoportot hoznak létre a Jessica kezdeményezés végrehajtásával kapcsolatos különböző kérdések azonosítása és tisztázása céljából, amely munkacsoport Németország elnöklete alatt működik;

4.

üdvözli a Bizottság szolgálatközi csoportjának létrehozását, amely az integrált megközelítés végrehajtására irányuló javaslatokkal foglalkozik, és felhívja a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt valamennyi szociális, környezetvédelmi és gazdasági partnerrel, illetve biztosítsa részvételüket a területi kohézióval kapcsolatos minden döntésben; arra kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet e munka előrehaladásáról;

5.

a 2013 utáni kohéziós politika kialakítása során különösen szorgalmazza a területi sajátosságok és igények figyelembevételét, és az ezen alapuló régióspecifikus differenciálást; a Lipcsei Chartában említettek szerint végrehajtás-orientált tervezési eszközök alkalmazását javasolja, amelyek alapját a kutatás és a folyamatos ellenőrzés képezi;

6.

a kohéziós politika félidős értékelése keretében felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy jobban használja ki az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alappal jelentkező szinergiákat a teljes terület fejlesztése érdekében; a 2013-at követő kohéziós politikára figyelemmel szoros koordinációt ajánl a vidékfejlesztési politika és a vidékfejlesztési politika között annak érdekében, hogy a vidéki térségekben jobb lehetőségeket kínáljanak az életminőség javítására;

7.

rámutat arra, hogy nemcsak a nagyvárosi régiók rendelkeznek innovációs potenciállal, hanem a lisszaboni stratégia célkitűzései elérése terén néhány meglehetősen periferiális és vidéki térség is az éllovasok közé tartozik; sürgősen felszólítja a Bizottságot, hogy az eddiginél erőteljesebben foglalkozzon ezeknek a területeknek a sikertényezőivel, hogy ennek alapján fejlesztési modellt dolgozzon ki a vidéki térségek kisebb és közepes méretű városai számára;

8.

hangsúlyozza a partnerségek és a városi és vidéki térségek közötti funkciómegosztás jelentőségét a terület mint egész egység kiegyensúlyozott és fenntartható fejlesztését illetően; felhívja a városi és vidéki hatóságokat együttműködésben valamennyi állami és magán érdekelt féllel, hogy határozzák meg közös értékeiket, és alakítsanak ki közös regionális és szubregionális fejlesztési stratégiákat az Unió minden polgára számára jobb életfeltételek és életminőség biztosítására; felszólítja a soron következő elnökségeket, hogy tartsanak informális találkozókat a területrendezésért és városfejlesztésért felelős miniszterek részvételével e kérdések kezelése céljából;

9.

az EU általános költségvetésének felülvizsgálata keretében felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vegyék figyelembe a területfejlesztési menetrendet és a Lipcsei Chartát, és hajtsanak végre olyan minőségi kiigazításokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az EU szakpolitikáiban jobban érvényesüljenek a területi kohézió céljai; úgy véli, hogy ennek elérése érdekében jogalkotási intézkedéseket kell hozni az elkövetkező néhány évben;

10.

felszólítja a Tanácsot, hogy a 2008. tavaszi csúcstalálkozón a lisszaboni és a göteborgi stratégia (fenntartható fejlesztési stratégia) felülvizsgálatakor célként határozzák meg a területi és városi szempontokat;

11.

sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek gyors intézkedéseket a területfejlesztési menetrend céljainak elérése érdekében, és hajtsák végre a Lipcsei Chartát;

12.

felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat – egy olyan valódi többszintű kormányzás szellemében, amely figyelembe veszi az Európai Unió területi sokszínűségét, és tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét, – hogy a területrendezési napirend és a Lipcsei Charta végrehajtására irányuló cselekvési programokba teljes egészében vonja be a helyi és a regionális kormányzást, beleértve a határokon átnyúló közhatóságokat is, illetve a partnerség elve alapján a gazdasági és szociális partnereket, valamint a lényeges nem kormányzati szervezeteket és a magán érdekelt feleket, és aktívan támogatja ezt a törekvést; hangsúlyozza, hogy ezen együttműködési igényt pozitívan kell felfognia minden résztvevőnek, mivel bizonyítást nyert, hogy a koherens együttműködés hatékony;

13.

emlékeztet az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférés kulcsfontosságú szerepére a régiók jövőbeli fejlődési kilátásaiban, és ezért a területfejlesztési menetrendben megfogalmazottak szerint ajánlja az infrastruktúrának – például a szélessávú kábeleknek – új közlekedési és kommunikációs programokba építését;

14.

felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el a vonatkozó fontos uniós szakpolitikák területi hatásának módszeres elemzését, ahogy arról a tagállamok megállapodtak az első cselekvési program 2. intézkedése alapján, valamint végezze el a vonatkozó új jogszabályok területi szempontú hatásvizsgálatát; ezzel kapcsolatban rámutat az ESPON által kidolgozott értékelési módszerek lehetőségeire;

15.

elismeri, hogy a magas szintű iskolára felkészítő és iskolai képzés, az egész életen át tartó tanulás, az egyetemek és más kutatóintézetek a városok és régiók jövőbeli fejlődésének alapjait képezik;

16.

emlékeztet arra, hogy a Natura 2000 az európai területfejlesztés fontos eszköze; ragaszkodik ahhoz, hogy a Natura 2000 követelményeit teljes körűen hajtsák végre, továbbá hozzák létre az élőhelyeket összekötő folyosókat és a nyitott terek hálózatát a védett területek között, lehetővé téve ezzel, hogy a növényvilág terjeszkedhessen és az állatvilág szabadon mozoghasson, így tartva fenn a biodiverzitást;

17.

felhív arra, hogy a kreatív gazdasági ágazatokra vonatkozó politikát építsék be a terület- és városfejlesztésbe azzal a céllal, hogy a kreatív keretfeltételeket teremtsenek a kreatív és innovatív cselekvés lehetőségeinek javítása érdekében, a rendelkezésre álló eszközök (kohéziós politika, terület- és városrendezés) felhasználásával, illetve a terület minőségének figyelembe vételével;

18.

a demográfiai trendekre tekintettel szükségesnek tartja a városok és régiók alkalmazkodóképességének javítását, amelynek során az önálló fejlődésre és az önkéntes munka erősítésére kell helyezni a hangsúlyt;

19.

hangsúlyozza, hogy a demográfiai trendek új kihívásokhoz vezetnek a munkaerő-piacon, a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz, illetve a lakóingatlanokhoz való hozzáférésben, valamint a tervezésben általában; rámutat arra, hogy a népesség öregedése lehetőségként értelmezhető egy új piacon való új munkahelyek, termékek és szolgáltatások teremtésére, amelyek javítják az idősebb emberek életének minőségét; hangsúlyozza, hogy az úgynevezett „ezüstgazdaság” (idősek gazdasága) fejlesztése fontos a helyi és a regionális szint számára;

20.

felszólítja a tagállamokat, hogy területük valamennyi részén alapvetően szavatolják az általános érdekű szolgáltatások rendelkezésre állását, hozzáférhetőségét és elérhetőségét, hogy a különböző régiókban élő embereknek lehetőséget adjanak arra, hogy kihasználják régiójuk sajátos lehetőségeit és potenciáljait; felszólít arra, hogy fordítsanak külön figyelmet a hátrányos helyzetű csoportok igényeire, mint például a fogyatékkal élő személyek, a bevándorlók, az etnikai kisebbségek, a tartós munkanélküliek és az alacsony képzettségűek, és különösen a nők; felszólítja a Bizottságot, hogy az általános érdekű szolgáltatásokra és a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó keretszabályozás alkalmazásáról szóló iránymutatásaiban tegye lehetővé a helyi hatóságok számára a helyi igények és helyi szereplők erőteljesebb figyelembevételét és javítsa alkalmazkodóképességüket;

21.

a lisszaboni szerződés által a területrendezés területén biztosított új közösségi hatáskörére tekintettel arra kéri a Bizottságot, hogy az ESPON munkáinak figyelembevételével dolgozzon ki közleményt a projektek szintjén végzett területi hatásvizsgálatok európai keretének létrehozásáról;

22.

rámutat arra, hogy a lisszaboni szerződés hatálybalépése után az első cselekvési programja végrehajtásának keretében erősíteni kell a Tanács és a Bizottság közötti együttműködést és koordinációt;

23.

nyomatékosan üdvözli, hogy a lisszaboni szerződés a gazdasági és társadalmi kohézióval együtt szerződéses céllá nyilvánította a területi kohéziót is, és e területen az EU és a tagállamok közös jogalkotási hatáskörét írja elő; rámutat arra, hogy a lisszaboni szerződés elismeri, hogy foglalkozni kell a szigeteket, hegyvidéki térségeket, határ menti régiókat és a legkülső és alacsony népsűrűségű területeket érintő területi kihívásokat, mivel ezek negatív hatást gyakorolnak az európai gazdaság egészének versenyképességére; felszólítja a Bizottságot, hogy az első cselekvési programot egészítse ki a közösségi intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló konkrét javaslatokkal;

24.

rámutat arra, hogy a területi kohéziónak még nincs közösen elfogadott fogalommeghatározása; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy egyértelműen határozzon meg területi kohéziót, és sorolja fel az Európai Unióban a területfejlesztésre vonatkozó célkitűzéseket a területi kohézióról szóló küszöbön álló zöld könyvben; elvárja, hogy legfőbb prioritást kapja az a célkitűzés, hogy az Európai Unióban lévő lakóhelyétől függetlenül az Unió minden polgárának egyenlő fejlődési és hozzáférési lehetőségeket kínáljanak;

25.

az európai területfejlesztési perspektíva továbbfejlesztését ajánlja, és sürgeti az új tagállamok teljes körű bevonását e tervbe;

26.

fontosnak tartja, hogy a területfejlesztési menetrend végrehajtása során rendszeresen értékeljék az előrelépéseket; felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és valamennyi részt vevő szereplőt, hogy ezzel kapcsolatban mind az első cselekvési program egyes intézkedéseinek végrehajtását, mind ezeknek az intézkedéseknek a következményeit és a fenntartható európai uniós területfejlesztéshez való hozzájárulását értékeljék;

27.

felszólítja a Tanácsot, hogy mielőbb egyezzen meg az EU területi fejlődésének nyomon követésére szolgáló egyszerű és számszerűsíthető mutatókban; azt ajánlja, hogy a területfejlesztés egyik mutatójaként alkalmazzák az éves területkihasználást;

28.

rámutat arra, hogy ezeket a mutatókat a területfejlesztés irányítása céljából célértékként fel lehetne használni; azt javasolja, hogy a Tanács és a Bizottság ezeket a rögzítendő mutatókat használja a teljesítmény tagállamok közötti összehasonlítására („benchmarking”) és egy, a legjobb gyakorlatot tükröző adatbázis kiépítésére;

29.

helyesli a Tanácsnak azt a szándékát, hogy a Miniszterek Tanácsának minden informális találkozóján jelentést kíván előterjeszteni az első cselekvési program végrehajtásáról; azt javasolja a Tanácsnak, hogy az európai területfejlesztés terén a tagállami tapasztalatok és helyes gyakorlatok cseréje céljából mérlegelje egy kölcsönös tanulási program (Mutual Learning Programme, MLP) létrehozását;

30.

hangsúlyozza a területfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta közötti koordináció javításának fontosságát; sajnálja ebben az összefüggésben, hogy a Tanács még nem fogadott el cselekvési programot a Lipcsei Charta céljainak végrehajtása érdekében, és felszólítja a Tanács soron következő elnökségeit arra, hogy pótolják ezt, és ezáltal szavatolják a Lipcsei Charta módszeres nyomon követését;

31.

üdvözli a Tanács szlovén elnökségének az olyan intézkedések előkészítésére és támogatására irányuló kezdeményezését, amelyek a területfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta céljainak az erőteljesebb összekapcsolására tekintettel erősítik a terület- és városfejlesztés közötti koordinációt;

32.

hivatkozik a Bizottság gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentésének következtetéseire, amelyben a városokat és a városi területeket a lakosság, a gazdasági erő és az innováció központjainak tekintik; üdvözli az innovatív regionális és városi klaszterek létrehozására irányuló javaslatot, mind az EU belső mind pedig a külső határain;

33.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy különösen a városi audit (Urban Audit) munkáinak figyelembevételével határozzon meg mutatókat a városoknak a Lipcsei Charta értelmében vett fenntarthatóságával kapcsolatos teljesítmény-összehasonlítására, mint például az egy főre jutó energiafogyasztás, a forgalom összvolumenén belül a helyi tömegközlekedés használatának részaránya vagy az üvegházhatást okozó gázok egy főre jutó kibocsátása;

34.

hangsúlyozza a városoknak a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósításában betöltött szerepét, és ezért egy holisztikus és megfelelően koordinált városfejlesztési stratégia kidolgozására szólít fel, amelyet az összes kormányzati szint és a magánszektor is támogat;

35.

arra kéri a Bizottságot, hogy fokozottabban foglalkozzon a túlvárosiasodás témájával; felszólítja a tagállamokat, hogy – a tagállamokban a területek fragmentálódása és a városok növekedése miatti szüntelen helyigény problémájára tekintettel – hajtsanak végre hatékony intézkedéseket és stratégiákat a területkihasználás korlátozására;

36.

azt ajánlja a tagállamoknak, hogy a belső városfejlesztés elsőbbségét hangsúlyozzák a városok külső terjeszkedésével szemben, vagyis az új területek felhasználása előtt elsősorban a fenntartható területgazdálkodás révén részesítsék előnyben a már beépített területek újrahasznosítását vagy új célokra való hasznosítását;

37.

üdvözli, hogy a Lipcsei Charta a közlekedési módok összekapcsolására helyezi a hangsúlyt; hangsúlyozza egy integrált és fenntartható rendszer fontosságát, valamint azt a jelentős szerepet, amelyet a fejlettebb kerékpáros és gyalogos infrastruktúra játszhat különösen a nagyobb városokban; felhívja a Bizottságot, hogy tárjon fel hatékonyabb mechanizmusokat a helyi hatóságok támogatására az integrált közlekedési hálózatokra vonatkozó stratégiák kifejlesztése során, különösen a kevésbé fejlett régiókban;

38.

úgy véli, hogy a helyi hatóságoknak műszaki berendezéseiket mihamarabb európai színvonalúra kell fejleszteniük, hogy hatékony választ adjanak a városokban a magas életszínvonal elérésére irányuló növekvő igényere; úgy véli, hogy különösen az ivóvízellátó (például az ellátórendszer, vagy az ivóvíz minőségének javítása révén), a szennyvíztisztító (például a szennyvízrendszerek vagy új rendszerek építése révén) és valamennyi hasonló berendezést a lehető leghamarabb az új szabályozásban előírt feltételekhez kell igazítani;

39.

sajnálattal állapítja meg, hogy nemcsak az európai nagyvárosi régiókban és városokban, hanem a vidéki területeken is növekednek a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek; felszólítja a tagállamokat, hogy nyomatékosabban foglalkozzanak ezzel a problémával, és ezt a strukturális alapok forrásainak az elosztására irányuló programozás során erőteljesebben vegyék figyelembe;

40.

úgy ítéli meg, hogy a városok különös felelősséggel tartoznak az uniós éghajlatváltozási célok elérése tekintetében, mivel egyedülálló helyzetben vannak ahhoz, hogy lehetséges megoldásokat dolgozzanak ki az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának csökkentéséhez való hozzájárulás érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy az éghajlatvédelmet mint keresztmetszeti célt építsék be a városfejlesztésbe;

41.

rámutat arra, hogy a környezetbarát technológiákba – például innovatív megelőző, csökkentő és adaptációs intézkedésekbe – való befektetések hosszú távon jelentős üzleti lehetőségeket kínálnak;

42.

megállapítja, hogy a városi területeket sújtják leginkább az éghajlatváltozás hatásai, amikor a friss levegőt szállító légfolyosók hiánya további felmelegedéshez és magasabb szennyezőanyag-koncentrációhoz vezet;

43.

kiáll az integráció és a társadalmi és területi kohézió javítására irányuló erőfeszítések erősítése mellett, különösen a városépítészeti hiányosságok megszüntetésén és a környezeti feltételek javításán keresztül, mindemellett kiegyensúlyozott fejlesztési politikát követve a városi területeket illetően, azaz a problémás városrészek stabilizálásán és vonzó lakás-, munka- és szabadidős lehetőségek megteremtésén keresztül;

44.

felszólít a hátrányos helyzetű városnegyedek jobb integrációjára; felkéri a tagállamok illetékes hatóságait, hogy határozzák meg a visszaesés figyelmeztető jeleit adott területeken, és hogy növelje azon erőfeszítéseket, amelyek a társadalmi integráció politikájának végrehajtására irányulnak az egyenlőtlenségek csökkentése és a társadalmi kirekesztettség megelőzése érdekében; hangsúlyozza azt a fontos szerepet, amelyet a kis- és középvállalkozások játszanak a gazdasági fejlődés és a területi versenyképesség terén, nemcsak a hátrányos helyzetű városnegyedekben, hanem minden városi területen;

45.

a jövőbeli finanszírozási programok, köztük a kutatásra, technológiai fejlődésre és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram keretében felszólítja a Bizottságot, hogy erőteljesebben támogassa azokat a projekteket, amelyek előmozdítják a fenntartható városvezetéssel kapcsolatos fejlesztést és tapasztalatcserét, az energiahatékony gyakorlatok és technológiák előmozdítását, a városi környezeti problémák megoldását, valamint a városok hozzájárulását az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez;

46.

úgy ítéli meg, hogy a városi identitás erősítése és az aktív állampolgári részvétel hozzájárulhat a városokban a Lipcsei Charta sikeres megvalósításához; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsák el a területi párbeszédet, ösztönözve ezzel a nyilvánosság részvételét a városi területek rehabilitálásának és fejlesztésének megtervezésében;

47.

felszólítja a tagállamokat, régióit és városaikat, hogy a fenntartható városfejlesztés során erőteljesebben vegyék figyelembe a magas színvonalú beépített környezet kultúrájának megteremtését („Baukultur”), illetve a minőségi és megfizethető lakóingatlanok rendelkezésre állását a társadalmi integrációnak és a városi élet minőségének lényeges tényezőjeként, miközben különös figyelmet fordítanak a nyilvános terek minőségére, nevezetesen az uniós polgárok jólétének javítását biztosító eszközként az építészeti tervezés minősége szempontjából;

48.

felszólítja a Tanácsot és különösen a szlovén és francia elnökséget, hogy vegyék alapul a német és portugál elnökség alatt a területi kohézió tekintetében elért előrelépéseket, és további javaslatokat fogadjanak el ezzel kapcsolatban; úgy ítéli meg, hogy – mivel eddig a hangsúly a városokra, a város és vidék kapcsolatára és a területrendezésre helyeződött – a jövőbeli kezdeményezéseknek jobban figyelembe kell venniük a területi szempontból hátrányos helyzetben lévő régiókat, például a szigeteket, hegyvidéki térségeket, határ menti területeket, valamint a legkülső területeket és alacsony népsűrűségű területeket;

49.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának.