52008DC0698

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 6.11.2008

COM(2008) 698 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal foglalkozó 92/57/EGK (időszakos vagy helyileg változó építkezések) és 92/58/EGK irányelv (munkahelyi biztonsági jelzések) gyakorlati végrehajtásáról

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal foglalkozó 92/57/EGK (időszakos vagy helyileg változó építkezések) és 92/58/EGK irányelv (munkahelyi biztonsági jelzések) gyakorlati végrehajtásáról

1. BEVEZETÉS

Ez a közlemény a Bizottság azon kötelezettségvállalásából[1] következik, hogy javító célzattal értékelje a keretszabályozás végrehajtását.

Alapvetően a tagállamok által rendelkezésre bocsátott nemzeti jelentéseken[2] és egy független szakértői jelentésen alapul, amely minden érintett magán és/vagy állami gazdasági ágazatban elemzi a két irányelv végrehajtását. Figyelembe veszi a 2003-ban és 2004-ben a 15 tagállamban az építőipari dolgozók biztonságról folytatott európai ellenőrzési kampányok eredményeit, a munkahelyi balesetekről szóló aktuális európai statisztikákat, valamint a Bizottság által az irányelvek átültetésének és alkalmazásának nyomon követéséből levont tanulságokat is.

Az értékelés két irányelv átültetésére és végrehajtására terjed ki: az időszakos vagy helyileg változó építkezések biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeinek végrehajtásáról szóló, 1992. június 24-i 92/57/EGK tanácsi irányelvre[3] és a munkahelyi biztonsági, illetve egészségvédelmi jelzésekre vonatkozó minimumkövetelményekről szóló, 1992. június 24-i 92/58/EGK tanácsi irányelvre[4], az EU 15 tagállamában. A Bizottság úgy véli, hogy ez az értékelés egyben hasznos információforrás a két irányelv alkalmazásához a 12 új tagállamnak is.

2. JOGHATÁS

2.1. A 92/57/EGK irányelv

A tagállamok nemzeti jelentései[5] rámutatnak, hogy a 92/57/EGK irányelv formai hatása (egyszerűsítés, racionalizálás, egységes szerkezetbe foglalás és kodifikáció) lehetővé tette a tagállamok számára, hogy egységesítsék, egységes szerkezetbe foglalják és aktualizálják meglévő nemzeti jogszabályaikat. Néhány tagállam azonban azt állítja, hogy az irányelv nem volt hatással a jogi/közigazgatási elvekre.

A nemzeti jogszabályokra gyakorolt tartalmi hatás azonban minden tagállamban számottevő volt. Még azok a tagállamok is, amelyek azt állították, hogy kifinomult nemzeti jogszabályaik vannak, módosításokat vezettek be az irányelv alapelvei beillesztésére. Az irányelv sokat hozzátett mindegyik nemzeti munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági jogszabályhoz, különös tekintettel a tervezésre és a helyszíni koordinációra, a biztonsági és egészségvédelmi tervre és a biztonsági és egészségvédelmi dokumentumokra.

A megelőzéssel kapcsolatos új megközelítés, különösen az építkezéseken részt vevő különböző felek kötelezettségeinek és felelősségi köreinek meghatározása, jelentős hatással volt a nemzeti jogszabályokra.

A 92/58/EGK irányelv

A legtöbb tagállam egyszerűen hatályon kívül helyezte a 77/576/EGK irányelvet átültető, a biztonsági jelzésekről szóló korábbi rendelkezéseket, és a helyükbe a 92/58/EGK irányelvet átültető új jogszabályokat léptette. Néhányan azt állítják, hogy az új rendelkezések kiegészítették, kibővítették vagy aktualizálták jogi keretrendszerüket, és egyben lehetővé tették a nemzeti rendelkezések egységes szerkezetbe foglalását is.

A fő tartalmi módosítások új jelzési szabályokat vezetnek be, ideértve a verbális kommunikációt és kézjelzéseket, a korábbi irányelvben nem tárgyalt egészségvédelmi jelzéseket, valamint a munkáltató új kötelezettségét a tekintetben, hogy munkavállalóit tájékoztassa, képezze ki és hallgassa meg. Az irányelv hatályát egyben kiterjesztik valamennyi tevékenységi körre.

3. FIGYELEMFELKELTő ÉS KÍSÉRő INTÉZKEDÉSEK A 92/57/EGK ÉS A 92/58/EGK IRÁNYELVHEZ

A két irányelv elfogadása után a Bizottság és a tagállamok széles körben ismertették őket, és javaslatokat tettek végrehajtásukról az építkezéseken és a munkahelyi jelzések tekintetében. 1992-ben a munkahelyi biztonság, higiénia és egészségvédelem európai éve, az európai egészségvédelmi és biztonsági hetek és a nemzeti figyelemfelkeltő kampányok különösen sokat segítettek az információk terjesztésében és a munkáltatók tájékoztatásában kötelezettségeikről. Az 1994-ben felállított Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség[6] feladata az európai szintű tájékoztatás és figyelemfelhívás, és létrehozta az európai építkezésbiztonsági fórumot, hogy elősegítse az ágazat szereplői közötti tapasztalatcserét, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) között. A vezető munkaügyi felügyeleti tisztviselők bizottsága (SLIC)[7] szintén előállt végrehajtó és figyelemfelkeltő kezdeményezésekkel (európai ellenőrzési kampányok).

A tagállamok átfogó terveket vezettek be, hogy elősegítsék az aktív megelőzést, felhívják a figyelmet az integrált megelőzésre, és gyakorlati iránymutatásokat dolgozzanak ki abból a célból, hogy a munkáltatók és munkavállalók könnyebben eleget tehessenek az új jogszabályoknak. Néhány tagállamban ezek a tevékenységek a kulcsszereplőkre, pl. a megrendelőkre irányultak. A szakmai szövetségek, munkavállalói szakszervezetek, valamint építészek és mérnökök szövetségei szemináriumokon, értekezleteken, szórólapokon és más írásos formában szintén tájékoztatták tagjaikat az új jogszabályokról. Végül néhány nagyobb építkezési vállalat összeállította saját tájékoztatóját munkavállalóik és alvállalkozóik számára.

4. ÁTÜLTETÉS A NEMZETI JOGBA

Annak ellenére, hogy a szociális partnerek alapos előzetes konzultációt folytattak, és a Tanács egyhangúlag fogadta el a döntést, a legtöbb tagállam elmulasztotta a két irányelv átültetésére kijelölt határidőket, ami a munkahelyeken történő gyakorlati végrehajtás szintjén igencsak éreztette hatását[8].

Az átültetés után a Bizottság figyelemmel kísérte a megfelelőséget, és megbeszéléseket kezdett a nemzeti hatóságokkal, hogy tisztázza és megoldja a felmerülő problémákat, és elvégezze a szükséges korrekciókat. Indokolt esetekben az EK-Szerződés 226. cikke értelmében jogsértési eljárást is indított. A Bizottsághoz beérkezett panaszok szintén értékes információként szolgáltak, amelyek lehetővé tették a nemzeti jogszabályok hiányosságainak felismerését.

4.1. A 92/57/EGK irányelv

A 92/57/EGK irányelv végrehajtása igen összetett, technikai és közigazgatási kérdés; a tagállamok rendszeresen felülvizsgálják és aktualizálják jogszabályaikat. Ez az oka annak, hogy néhány tagállamban az irányelv igen fragmentáltan, több (helyenként akár több mint 40) jogszabály formájában került átültetésre, ami jócskán megnehezíti az értékelést. Az értékelésből az derült ki, hogy a nemzeti jogszabályok különbözősége a korábbi szabályozási keretre, illetve arra vezethető vissza, hogy az irányelv minimumkövetelményeket ír elő, és a tagállamokra bízza a magasabb szintű védelem fenntartását vagy kialakítását[9].

A felfedett fő megfelelőségi problémák a jogszabályok hatályával, a fogalommeghatározásokkal, a koordinátorok kijelölésével, a projekt előkészítésével és kivitelezésével, valamint a megrendelők, építésvezetők, koordinátorok és munkáltatók felelősségi körével kapcsolatosak.

Néhány tagállamban azonban a jogszabályok továbbléptek a 92/57/EGK irányelv minimumkövetelményein, egyértelműsítettek bizonyos koordinációs kérdéseket, és eljárásokat határoztak meg a tényleges megfelelés megvalósítására.

A felismert megfelelési problémák és az építőiparban a munkahelyi balesetek igen magas száma arra engednek következtetni, hogy a 92/57/EGK irányelv megértése gondot okoz, amit a nemzeti végrehajtási intézkedések összetettsége csak tovább súlyosbít. Ahhoz, hogy az összes szereplő jobban megérthesse kötelezettségeit és jogait, hasznosak lehetnek olyan további, európai szintű nem kötelező erejű dokumentumok, amelyek javítanák az irányelv nemzeti alkalmazását. A Bizottság tehát – szoros együttműködésben a tanácsadó bizottsággal[10] és az ipar különböző szakembereivel – elkezdett összeállítani egy nem kötelező erejű útmutatót az irányelv alkalmazásához. |

4.2. A 92/58/EGK irányelv

Jellegéből adódóan ezt az irányelvet a tagállamok túlnyomó többségében gyakorlatilag szó szerint átültették. Az a néhány eset, amikor az átültetés potenciálisan összeférhetetlen volt, az illetékes hatóságok közreműködésével, minden további jogi eljárás igénye nélkül rendeződött.

5. INTÉZKEDÉSEK AZ ÉPÍTKEZÉSEKEN: A 92/57/EGK IRÁNYELV GYAKORLATI VÉGREHAJTÁSA

Az építkezéseken tapasztalt állapotok értékelése nagy különbségeket tárt fel: néhány tagállamban az irányelv végrehajtása ténylegesen segített az egészségvédelmi és biztonsági körülmények javításában és a balesetek megelőzésében, míg más tagállamokban még mindig sokat kell tenni ahhoz, hogy a követelmények teljesüljenek, és a hatékony megelőzés előnyei teljes mértékben érvényesülhessenek.

A törekvések ellenére a munkahelyi balesetekről szóló statisztikákat nem lehet kétségbe vonni: az építőipar továbbra is nagy kockázatot jelentő ágazat, ahol kétszer annyi baleset történik, mint az összes ágazatban átlagosan, és a halálos balesetek száma is 2,5-szerese az átlagértéknek[11].

Az irányelv a megelőzés tekintetében az építkezések dolgozóinak kulcsszerepet ad. Végrehajtását tehát aszerint értékelték, hogy az egyes csoportok milyen befolyással voltak a munkahelyi kockázatok megelőzésére és az ellenük való védelemre. Az értékelés főbb következtetései a következők:

Megrendelők

A egészségvédelmi és biztonsági megelőző intézkedések végrehajtása céljából az irányelv különböző kötelezettségeket ír elő a megrendelők számára. Ezek a kötelezettségek némi kényelmetlenséget okoznak számukra.

A következő tényezőktől függően a megrendelők különböző kategóriákba tartoznak:

- az érintett ágazat: állami vagy magán,

- az építkezés helyszínének mérete: nagy, közepes vagy kicsi,

- a magas vagy mélyépítési munkák végzésének gyakorisága: rendszeres vagy alkalmi,

- a jogi személyek: egyének, építkezési vállalatok vagy fejlesztők, lakásépítéssel és –fenntartással foglalkozó ügynökségek.

A megelőzés érdekében tett erőfeszítések a megrendelők különböző kategóriánál változóak, ugyanis a jogszabályokat különböző mértékben ismerik, a megelőzés tekintetében különböző forrásokkal rendelkeznek, és motivációjuk is eltérő. Az alkalmi, kisebb építkezéseken megrendelőként részt vevő egyének általában nem is tudnak megelőzési kötelezettségeikről, míg a nagyobb építkezéseken rendszeresen dolgozó főbb megrendelők rendszerint jól ismerik ezeket a kötelezettségeket, és a munkahelyi kockázatok megelőzésében aktív szerepet játszanak. Annak ellenére, hogy a költségeket a lehető legjobban vissza akarják szorítani, ez utóbbi megrendelők meg vannak róla győződve, hogy a megelőzés elengedhetetlen, és végső soron pénzmegtakarításhoz vezet. Ezek az megrendelők arról a jelentős problémáról számolnak be, hogy az új jogszabályok, különösen a koordináció többletköltségeket idéz elő. Ezzel szemben az alkalmi munkákat végző egyének vonakodnak szerepet vállalni a megelőzésben, amelyet anyagi és bürokratikus korlátozásnak tekintenek, és úgy vélik, hogy felelősségi körük az építkezési szerződés aláírásával be is zárul. A probléma azonban nem közvetlenül az irányelvből ered, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a megelőzés tekintetében az építkezési projekt típusa és mérete szerint jelöljön ki felelősségi köröket.

A balesetek és az egészségügyi problémák megelőzése előtt álló komoly akadályként a hanyag tervezést és az idő szűkét többször is megemlítették. Az ilyen jellegű problémák forrásaként gyakran olyan megrendelőket említettek, akik rendkívül rövid kivitelezési határidőkhöz ragaszkodtak.

Noha az irányelv nem tiltja, hogy egy adott természetes vagy jogi személy egyszerre több feladatot is végezzen, úgy tűnik, hogy több szerep – pl. megrendelői és koordinátori szerep – vállalása gyakorlati problémákhoz vezet. A megrendelő gyakran nincs olyan helyzetben, hogy betölthesse a koordinátor szerepét, például azért, mert nem rendelkezik megfelelő képzettséggel vagy ismeretekkel.

Néhány tagállamban tapasztaltak alapján aszerint, hogy mekkora az építkezés (kicsi), kik a jogi személyek (egyének), és milyen jellegű a munka (alkalmi vagy rendszeres), a megrendelők különböző kategóriáinak tájékoztatására, képzésére és figyelmének felhívására van szükség. Ezen a téren a nemzeti hatóságoknak és a szakmai szövetségeknek kell kézbe venni az irányítást.

Néhány tagállam már tett lépéseket annak biztosítására, hogy a közbeszerzési szerződésekben a hatékony munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi normák megfelelően szerepeljenek. Ezt a gyakorlatot a többi tagállamnak is követnie kell.

Az irányelv értelmében a megrendelőknek – mivel nekik megvannak a megfelelő gazdasági és pénzügyi forrásaik a munkálatok elvégzéséhez – vezető szerepet kell betölteniük a megelőzési rendszerekben. Gyakran azonban hiányzik a megrendelők szükséges tudása és képzettsége, így az irányelv lehetővé teszi számukra, hogy saját felelősségi körük megkerülése nélkül más szereplőket is bevonhassanak.

Építésvezetők

Gyakran előfordul, hogy a megrendelő egyben az építésvezető szerepét is betölti. A 92/57/EGK irányelv értelmében olyan esetekben, amikor egy adott építkezésen több vállalat dolgozik alvállalkozóként, a megelőzés javítása érdekében a munkálatokért felelős fővállalkozó tölti be az építésvezető funkcióját.

Az építésvezetők rendszerint tudják, hogy a projekt kivitelezése alatt hogyan kell koordinálni a biztonsági és egészségvédelmi ügyeket, de sajnálják, hogy a tervezés és előkészítés fázisában a biztonságot nem veszik kellőképpen figyelembe, és úgy vélik, hogy az építésvezetők és a megrendelő felelősségi körét egyértelműbben kellene meghatározni. Néhány vállalat elismeri a koordináció értékét, de a vele járó adminisztratív formalitásokat már kevésbé, és rámutat, hogy a koordinátor és a megelőzési szolgálatok feladatai nincsenek egyértelműen elhatárolva.

A meglátogatott nagyvállalatok jól ismerik a követelményeket. Gyakran fordulnak megelőzési szolgálatokhoz, és szakmai szövetségeik rendszeres tájékoztatással látja el őket. A kis- és mikrovállalatok általában nem ismerik olyan jól a szabályokat, és még azok is, akik igen, továbbra is vonakodnak az általános megelőzés és a konkrét koordináció feladatainak elvégzésétől. Azok a kkv-k, amelyek nem tartoznak szakmai szövetségekbe, nem elég tájékozottak, és ez korlátozza ismereteiket a munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről. Ráadásul minél hosszabb az alvállalkozók lánca, annál nagyobb az információvesztés. A megrendelők és építésvezetők szemszögéből a hosszú alvállalkozói láncok gyengítik az egyes szereplők felelősségét. A fővállalkozó tapasztalatából és helyes gyakorlatából csak a lánc elején található kisvállalatok profitálhatnak.

Azok az alvállalkozók, amelyek bizonyos feladatokra specializálódnak (pl. gáz bevezetése vagy felvonó karbantartása), a megelőzéssel gyakran igen komolyan foglalkoznak.

Az alvállalkozói lánc résztvevői közötti szoros együttműködés arra mutat rá, hogy a hatékonyan megtervezett, irányított és koordinált építkezési projektek nagyobb valószínűséggel lesznek biztonságosak és az egészségre ártalmatlanok. Annak is nagyobb a valószínűsége, hogy mivel ezeken az építkezéseken kevesebb a kiesett munkanapokból eredő elvesztegetett idő, kevesebb a szemét, és kisebb eséllyel merülnek fel pénzügyi nehézségek, így nagyobb lesz a kereskedelmi haszon. Az alvállalkozói láncban ezt mindenkinek, megrendelőnek és alvállalkozónak egyaránt szem előtt kell tartania, és ennek megfelelően kell cselekednie. Mivel a láncon belül a fővállalkozótól messzebb található vállalatokat nehéz elérni, az alvállalkozók szerződtetése továbbra is alaposabb megfontolást igénylő kérdés, ami egyben befolyásolja az egészségvédelmi és biztonsági rendelkezések érvényesítését is. A Közösség 2007–12-re vonatkozó stratégiája részeként a Bizottságnak ezt a problémát is figyelembe kell vennie. |

Építészek, mérnökök és tanácsadó cégek

Bár az irányelv az építészekre, mérnökökre és tanácsadó cégekre nem tér ki konkrétan, ezt a csoportot is értékelték, ugyanis a tervező kulcsfontosságú szerepet játszik a projekt előkészítő fázisában, csakúgy mint az építkezéseken a munkahelyi kockázatok megelőzésében.

A projekteket tervező építészek és a mérnökök egyértelműen kijelentették, hogy ugyan ismerik a követelményeket, de nem értenek egészen egyet az előírt új intézkedésekkel. Közülük néhányan kifogásolják, hogy a tervezési fázisban a megrendelő jelöli ki a koordinátort, mivel véleményük szerint mindez aláássa alkotói szabadságukat.

Néhány tagállamban azonban a tervezési fázisban a koordinátor szerepét az építészek és mérnökök töltik be. Ez sokat javít az építkezések munkakörülményein, ugyanis csoportos védőeszközöket és jelzéseket alkalmaznak. A legtöbb projekttervező elfogadja a koordináció létjogosultságát, de további felelősséget nem szívesen vállal. Néhányuk arról a problémáról számol be, hogy nehezen tudják meggyőzni a megrendelőket és az építésvezetőket a szükséges megelőző intézkedések meghozataláról. Az építészek szintén kritizálják a kisebb építkezésekre vonatkozó egyes nemzeti szabályok rugalmatlanságát és ezek többféle értelmezhetőségét.

A megelőző egészségvédelem és biztonság a tervezési fázisban gyakran nem épül be a projektbe, mert a tervezési/építészeti megoldások tekintetében a kivitelezés, az azt követő használat és karbantartás során a biztonsági körülmények nem mérvadóak. Hosszú út vezet még minden tagállamban addig, amíg a megelőzés kultúrája ténylegesen megjelenik már a tervezési fázisban is. Ennek megvalósítása érdekében a nemzeti illetékes hatóságoknak arra kell törekedniük, hogy a projekttervezőket a szakiskolákban és az egyetemeken úgy képezzék ki, hogy a megelőzés tantervük kulcsfontosságú részét képezze. |

Koordinátorok

A 92/57/EGK irányelv értelmében a koordinátor feladata az, hogy összehangolja a projekt előkészítésében és kivitelezési szakaszaiban részt vevő szereplők munkáját a különböző egészségvédelmi és biztonsági rendelkezések végrehajtása során.

Az irányelv nem rendelkezik arról, hogy a projekt előkészítési és kivitelezési szakaszaiban milyen kompetenciákra van szükség a koordinátori szerep betöltéséhez. Tagállamonként nagy különbségeket láthatunk. Néhány tagállam részletekbe menően meghatározza a koordinátor kompetenciáit és/vagy képzettségét, néha még azt is előírva, hogy különleges képzésen vegyen részt, vagy képzésen is részt vegyen és tapasztalata is legyen. Másutt csupán csak azt írják elő, hogy legyen koordinátor anélkül, hogy bármilyen hivatalos képzettségi szintet várnának el tőle.

Feladataik elvégzéséhez a koordinátoroktól elvárt kompetenciák az egyes tagállamokban igen változóak, csakúgy mint a koordináció színvonala. A helyszínen elvégzett értékelés arra mutat rá, hogy ha a tagállamok a kompetenciára nézve minimumkövetelményeket vezetnének be a helyszín kockázatainak nagysága és/vagy típusa/jellege függvényében, a végrehajtás javulhatna. A koordinátor kompetenciájának értékelésére és igazolására alapkritériumokat kell felállítani. A Bizottság a tagállamokkal együttműködve ilyen kritériumok kidolgozására buzdít. |

Az építőipar minden szereplője jelzi, hogy a koordinátort a folyamat során túl későn jelölik ki. A munkavállalók képviselői hiányolják a tervezési fázisban a koordinációt. Az értékelés arra is rámutat, hogy a projekt előkészítési fázisában gyakran nincs koordináció (és ellenőrzés); koordináció ténylegesen csak a kivitelezési szakaszban történik.

Mivel a projektelőkészítés a tervezés véglegesítése előtt nem veszi figyelembe a munkahelyi kockázatok megelőzését, a megelőzés megtervezésének hiányát a kivitelezési fázisban kell pótolni. Ez lehet az egyik oka annak, hogy ebben az ágazatban a többihez képest sokkal több baleset fordul elő. Ez az állapot az építkezés egész ideje alatt akadályozza a munkahelyi kockázatok megelőzését, különös tekintettel a működtetésre, a fenntartásra, a karbantartásra és az elbontásra is.

Változást hozhat e területen, ha a nemzeti jogszabályok előírják az ajánlatkérők számára, hogy a szerződés tárgyához kapcsolódó megelőző intézkedéseket kötelezően illesszék be a pályázati felhívásokhoz tartozó műszaki leírásokba, a szerződésteljesítési záradékokba, illetve tegyék őket a minőségi szerződéskezelés részévé.

A projekt kivitelezési szakaszában több forgatókönyv létezik. Néhány tagállam kiköti, hogy a koordinátornak az épületet megtervező építésznek vagy a mérnöknek vagy az építkezés fővállalkozójának (építésvezető) kell lennie. Más tagállamokban viszont a koordinátor független természetes vagy jogi személy is lehet, vagy megrendelői szervezethez vagy vállalathoz is tartozhat.

Még ha van is helyszíni koordináció, igen gyakran csak minimális szintű. A tervezésben a koordináció hiánya kihat a kivitelezési szakaszban a koordinátor munkájára. A kinevezett helyszíni koordinátorok gyakran szembesülnek nehezen megoldható egészségügyi és biztonsági problémákkal, ugyanis a projekt elkészítése során nem vették őket számításba. Mindezt csak tetézik a hatásköri problémák: a többi szereplő időnként nem érti, mi a koordinátor feladata, és az építkezésen dolgozó önálló vállalkozók és alvállalkozók még kevésbé hajlandóak elismerni a koordinátor hatáskörét.

Viszont amikor a koordinátor független (azaz nem kötődik sem az építésvezetőhöz, sem az építészekhez vagy mérnökökhöz), a koordinátor és a munkavállaló közötti kapcsolat igen jó, ami következtében a munkavállalók könnyebben megosztanak vele bármilyen megelőzési jellegű problémát, amire esetleg kevésbé lennének hajlandóak az építkezésért felelős személy esetében. Ha a koordinátor rendszeresen látogatja az építkezést, könnyebb kialakítani a bizalmat.

A nagy építkezéseken a helyzet összességében elfogadható, és egyben hatékony és eredményes koordináció zajlik. A kis és közepes építkezéseken azonban a helyzet teljesen más, és az irányelvet csak ritkán hajtják végre. A kisebb magánépítkezéseken koordinációt, amely az „adminisztratív megfelelésre” korlátozódik, szinte mindig figyelmen kívül hagyják; a koordinátort gyakran túl későn jelölik ki, és a kisvállalatok általában a koordinációt nem tekintik kötelezőnek.

A kisebb építkezéseken az eredményes koordináció nehézségeit akkor kell kezelni, amikor nem kötelező érvényű dokumentumokat dolgoznak ki, hogy az alapvető megelőzési feladatokat az építkezés méretéhez és kockázataihoz mérten egyszerűen és arányosan lehessen elvégezni. |

Munkavállalók

Sok tagállamban az építőipari dolgozók sokféle nemzetiségűek, ami kommunikációs és megértési problémákat von maga után. A nyelvi akadályok megnehezítik a munkavállalók számára a gépek és a vegyi anyagok biztonsági és egészségvédelmi előírásainak betartását. Úgy tűnik, hogy a migráns munkavállalók a munkahelyi kockázatok megelőzése tekintetében kevésbé képzettek és tájékozottak. A megelőzési kultúra hiánya és az alapvető értékek másmilyen megítélése gyakran oda vezet, hogy a munkavállalók elfogadhatatlan kockázatokat vállalnak. Az egészségvédelmi és biztonsági képzés és oktatás elengedhetetlen a helyzet javításához.

Az építkezéseken dolgozók képviselői kulcsfontosságú szerepet töltenek be a helyes megelőzési gyakorlatokkal való mindennapos megfelelés terén, különösen a kis építkezéseken, ahol az építésvezető és a koordinátor nincs mindig jelen. A munkavállalók képviselői a higiéniai intézkedések (öltözők, étkezők, mosdók) és az építkezési területekre való bejutás terén az irányelvnek köszönhetően tényleges javulást tapasztalnak.

A munkavállalók arról számolnak be, hogy nem értik, mi a koordinátor szerepe és feladata a tervezési szakaszban, de jobban átlátják, hogy mit csinál a koordinátor kivitelezési szakaszban.

A megrendelők azt állítják, hogy a munkavállalók hozzáállása a megelőzéshez nem proaktív, annak viszont örülnek, hogy anélkül tudják elvégezni feladataikat, hogy aggódniuk kellene a egészségük és biztonságuk miatt.

A helyszíni értékelés rámutat arra, hogy a képzettség általános hiányán túl komoly kommunikációs és megértési problémák is vannak, ami csak tovább súlyosbodik, amikor az építkezésen migráns munkavállalók dolgoznak. A Safe Pass[12] típusú képzési programok követendő példának tekintendők. A munkavállalók képviselőinek jelenléte az építkezésen javíthatna a munkakörülményeken. A munkavállalók gyakran úgy tekintik, hogy a koordinátorok feladatai közé tartozik a helyszíni ellenőrzés is, különös tekintettel az egyéni védőeszközök használatára. |

Önálló vállalkozók

Az alvállalkozók bevonásának növekvő tendenciája eredményeként az építkezéseken az önálló vállalkozók száma minden tagállamban folyamatosan nő. Ezt a kérdést a 92/57/EGK irányelv 10. cikke tárgyalja, amely előírja, hogy az építkezéseken dolgozó önálló vállalkozók feleljenek meg bizonyos előírásoknak, és tartsák be a koordinátorok utasításait.

A magánmegrendelőknek felújításokon dolgozó önálló vállalkozók komoly problémát okoznak, mert ők szolgáltatók, nem pedig alvállalkozók. Rendszerint technikai felügyelet nélkül dolgoznak, és gyakran nem is ismerik a jogszabályokat.

Az illetékes hatóságoknak az önálló vállalkozók számára különleges figyelemfelkeltő kampányokat kell szervezniük. Azoknak a megrendelőknek, akik önálló vállalkozókat foglalkoztatnak, felelősséget kell vállalniuk az önálló vállalkozók egészségvédelméért és biztonságáért, valamint intézkedéseiknek a munkavállalókra gyakorolt hatásáért. |

Megelőzési szolgálatok

Általánosságban az új jogszabályok a munkahelyi biztonság és egészségvédelem terén egyre nagyobb számú tanácsadó bevonására ösztönöznek, de ők csak a projekt kivitelezési fázisában vesznek részt, a tervezési és előkészítési fázisban nem.

Néhány tagállamban képzések és tájékoztatás biztosításában a megelőzési szolgálatok igen aktívak voltak, különösen koordinátorok és megrendelők számára. Mindemellett azt állítják, hogy hiányolják a megfelelő forrásokat ahhoz, hogy be tudjanak avatkozni a tervezési fázisba is.

A munkavállalók helyszíni képzésében és tájékoztatásában a megelőzési szolgálatoknak aktívabb szerepet kell játszaniuk.

5.1. Előírt dokumentumok: tényleges megelőzés vagy csak bürokrácia?

A 92/57/EGK irányelv elleni irányuló egyik legnagyobb kritika az adminisztratív terhek növekedése és a vele járó, vállalatokra – különösen a kkv-kra – háruló aránytalan költségek.

Az irányelv három típusú dokumentumot ír elő az egészségvédelmi és biztonsági kérdések teljes számbavételére az építkezés valamennyi fázisában: a tervezéstől a kivitelezésig, a használat és karbantartás idejére, valamint a javítás és berendezés időszakára, illetve adott esetben elbontáshoz.

Előzetes bejelentés

A 92/57/EGK irányelv 3. cikke értelmében bizonyos esetekben a megrendelő vagy az építésvezető előzetes bejelentést tesz, amely az építkezésről adminisztratív információkkal szolgál, és amelyet az építkezésen jól láthatóan el kell helyezni. Az esetek túlnyomó többségében ezt az előzetes bejelentést a nemzeti jogszabály által meghatározott határidőn belül az illetékes hatóságoknak kell benyújtani. Gyakran a koordinátor az – akit csak a projekt előrehaladott állapotában jelölnek ki –, aki számon kéri a megrendelőtől ezt az előírást.

Az előzetes bejelentés összeállításának és az illetékes hatóságokhoz küldésének módja tagállamonként más és más. Sok esetben a koordinátor látja el azt a feladatot, bár az irányelv előírja, hogy a megrendelő vagy az építésvezető dolga lenne.

Az irányelv értelmében az előzetes bejelentésnek az a célja, hogy olyan alapvető információkkal szolgáljon, amelyek beazonosítják az építkezést és a főbb szereplőket, meghatározzák az építkezésen lévő munkavállalók, vállalatok és önálló vállalkozók számát, de mindez csak az építkezések bizonyos kategóriáinál szükséges. Ez a dokumentum még a munka megkezdése előtt figyelmezteti a megrendelőt és/vagy az építésvezetőt a megelőzési szempontból rá háruló kötelességeire, és lehetővé teszi az illetékes hatóság számára a kötelezettségek teljesítésének biztosítását egészen a tervezési szakasztól.

A legtöbb tagállam minden esetben előír előzetes bejelentést, bár az irányelv értelmében csak bizonyos építkezéseknél van rá szükség. A papírmunka csökkentésére a tagállamok fontolóra vehetnék az előzetes bejelentés összevonását más adminisztratív eljárásokkal, pl. az építési engedély megadásával. |

Biztonsági és egészségvédelmi terv

A 92/57/EGK irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerint a megrendelő vagy az építésvezető gondoskodik arról, hogy az építkezés megkezdése előtt elkészüljön a biztonsági és egészségvédelmi terv. A tervet a koordinátor állítja össze, és meghatározza benne az építkezésre vonatkozó szabályokat.

Az értékelés azt mutatja, hogy a tervek minősége változó, a kiválótól az alig elfogadhatóig terjed. Bizonyos esetekben az előkészítő szakasz koordinátora bevonja a kivitelezési szakasz koordinátorát, hogy segítsen meghatározni az alkalmazandó biztonsági intézkedéseket. A biztonsági és egészségvédelmi tervben elő kell írni az építkezésen alkalmazandó biztonságos munkamódszereket, amelyeket szükség esetén aktualizálni kell. Ez különösen akkor fontos, amikor a munka nagy része alvállalkozóhoz kerül.

A terv gyakran formanyomtatványokon alapul, különösen a kis építkezéseken és a kisvállalkozások esetében, így inkább adminisztratív formalitássá válik, mint hogy az adott építkezésen szükséges egyedi intézkedéseket tükrözné. Más esetekben nem több, mint a jó megelőzési gyakorlatok listája, az építkezéstől függetlenül.

Az ilyen magatartást tanúsító vállalatok azzal érvelnek, hogy az építkezés helyszíne folyamatosan változik, és nem indokol nagyon részletes előretervezést, amely igen hamar elavulttá válhat.

Az építkezési balesetek nagy része azonban az elégtelen tervezésnek és az előrelátás hiányának tudható be. Mindez azt bizonyítja, hogy a biztonsági és egészségvédelmi terv nem csak bürokratikus előírás, hanem elengedhetetlen a munkakörülmények javítása érdekében, és a tervet folyamatosan az építkezés változásaihoz kell igazítani.

Ezen kívül a tagállamok ritkán éltek az irányelv adta azon lehetőséggel, hogy bizonyos vállalatok mentesülhetnek a biztonsági és egészségvédelmi terv kidolgozása alól, jóllehet ez a lehetőség minden esetben rendelkezésre áll, kivéve az irányelvben meghatározott eseteket (különleges kockázatokkal járó munka és előzetes bejelentést igénylő munka). Ez azért meglepő, mert az irányelv adminisztratív terheinek megvitatásánál ez a lehetőség nem ismert, és nem is merült fel.

A megrendelők és az építésvezetők feladata megkönnyítésére a nem kötelező erejű útmutató magában foglalja a biztonsági és egészségvédelmi terv különféle szempontjait és az irányelv adta lehetőségeket, amely szerint olyan esetekben, amikor a kockázatok nem indokolják, bizonyos vállalatok mentesülhetnek egyes dokumentumok összeállításának kötelezettsége alól. |

Biztonsági és egészségvédelmi dokumentumok

Az irányelv 5. cikke értelmében az építésvezető elkészíti az építkezés jellegének megfelelő dokumentumokat, amelyeknek tartalmazniuk kell az összes további munka során figyelembe veendő, biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos fontos információt. A tervezési fázis végén ezt csak ritkán készítik el. Gyakran a kivitelezési szakasz koordinátora állítja össze és adja oda a megrendelőnek, amikor a munkát már elvégezte.

Ezeket a dokumentumokat igen gyakran összetévesztik a biztonsági és egészségvédelmi tervvel, és leginkább rutinszerűen állítják össze. A kisebb építkezések esetében azonban a biztonsági és egészségvédelmi dokumentumoknak igazodniuk kell a projekt típusához, egyszerűnek kell lennie, és csak a soron következő építkezéshez releváns biztonsági és egészségvédelmi információkat kell tartalmaznia. Az irányelv egyértelműen lehetővé teszi, hogy a dokumentumok tartalma igazodjon a projekthez.

Néhány szereplő a biztonsági és egészségvédelmi tervet és a biztonsági és egészségvédelmi dokumentumokat adminisztratív formaságoknak tekinti, amelyek nem járulnak hozzá az építkezésen dolgozók biztonságához és egészségvédelméhez. Egyértelmű, hogy a további munka munkahelyi kockázatainak megelőzésében a biztonsági és egészségvédelmi dokumentumok célját és jelentőségét még nem teljesen értik. A kisebb építkezéseken a dokumentumok gyakran formanyomtatványok másolatai, amelyek nem a tényleges körülményeket tükrözik, és nem járulnak hozzá a munkakörülmények javításához. A nem kötelező erejű útmutató azzal a céllal orvosolja ezt a problémát, hogy a védelem szintjének csökkentése nélkül könnyítsen a vállalatok adminisztratív terhein, és ösztönzőleg hasson az egészségvédelmi és biztonsági dokumentumok elkészítésére. |

5.2. Az építkezések különböző szereplőinek felelőssége

A 92/57/EGK irányelv 7. cikke előírja a megrendelők, az építésvezetők és a munkáltatók felelősségét.

Bizonyos esetekben az irányelvet átültető nemzeti jogszabályok nem határozzák meg egyértelműen a megrendelők, építésvezetők és munkáltatók felelősségi körét. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden szereplő szubjektíven értelmezi felelősségi körét, így a feladatok és felelősség egyik szereplőről a másikra szállhatnak át: a tervezők a vállalatokra ruházzák át felelősségüket, aki aztán az alvállalkozókra hárítják tovább. Az előkészítő fázisban amint a tervek és előírások elkészülnek, a koordinátor kivonja magát, még akkor is, ha a részletes tervezés még nem készült el.

A helyszíni értékelés arra mutat rá, hogy a megrendelők gyakran azt gondolják, hogy a munkahelyi biztonság és egészségvédelem terén rájuk háruló felelősséget az építészre vagy építésvezetőre ruházhatják. Ez nem engedhető meg azokban a tagállamokban, ahol az átültető jogszabály előírja, hogy a megelőzésért nem az építésvezető, hanem a megrendelő a felelős. A megrendelők továbbra is azt gondolják, hogy az építkezésen dolgozók egészségvédelméért és biztonságáért az építésvezetők felelnek. Ez a hozzáállás különösen a kisebb magánépítkezéseken elterjedt.

5.3. Végrehajtás

A 92/57/EGK irányelvet átültető nemzeti jogszabályok végrehajtása általában a tagállamok munkaügyi felügyelőségeinek a feladata.

2001-ben a vezető munkaügyi felügyeleti tisztviselők bizottsága (SLIC) úgy döntött, hogy az építőiparban EU-szintű jogérvényesítési kampányt bonyolít le. Az első kampány 2003-ban az akkori 15 tagállamban került megszervezésre. A kampány a 92/57/EGK irányelv végrehajtásának ellenőrzésére és tájékoztatására összpontosított, külön kihangsúlyozva a magasról lezuhanás megelőzését. A 2003. évi ellenőrzési kampányt 2004-ben megismételték, és ezúttal már az építkezésen való közlekedésre, a leeső tárgyakra és az emelőszerkezetekre is kiterjedt.

A 2003. évi kampány eredményei arra mutattak rá, hogy a koordináció, a biztonsági és egészségvédelmi terv, az előzetes bejelentés és a projektdokumentumok szempontjából az építkezés mérete és az irányelvvel való megfelelés mértéke pozitívan korrelál, azaz a nagyobb építkezések (több mint 50 munkással) sokkal jobb eredményeket tudnak felmutatni, mint a kisebbek. Noha a nagyobb építkezések a gyakorlatban biztonságosabbak, mint a kisebbek, a megfelelőség mértéke még mindig elégtelen (a nagyobb építkezések 20–30%-a nem felel meg, míg a kisebbeknél az arány 40–50%).

Nem lettek jobbak a 2004. évi kampány eredményei sem. Épp ellenkezőleg: a kisebb építkezések helyzete még kissé romlott is, ami csak megerősítette a 2003-ban levont következtetést, hogy az építőiparnak feltétlenül nagyobb figyelmet kell fordítani a biztonsági és egészségvédelmi kérdésekre, és javítania kell a munkakörülményeket.

6. INTÉZKEDÉSEK AZ ÉPÍTKEZÉSEKEN: A 92/58/EGK IRÁNYELV GYAKORLATI VÉGREHAJTÁSA

A legtöbb tagállamban a szereplők jól ismerik a biztonsági és egészségvédelmi jelzéseket, mivel már a 92/58/EGK irányelv elfogadása előtt is már használatban voltak. A korábbi jelzések formájában, logóiban, színében stb. csak kevés változás történt, ez alól csak tűz esetén a vészkijárat helyét feltüntető jelzések jelentenek kivételt.

A legtöbb tagállamban a munkáltatók bizonyos típusú jelzések megvásárlása előtt tanácsot kérnek. Általában a használandó jelzések típusa és elhelyezésük legjobb helye felől érdeklődnek.

Jóllehet a legtöbb tagállamban a vállalatok jól ismerték a jogszabályt, nem mindig tartották be arra az elterjedt feltevésre hivatkozva, hogy a jogszabály csak mellékes és kiegészítő szerepet tölt be.

A vállalatok rendszerint jobban ismerik a tűzveszély és evakuálás jelzéseit, ugyanis az illetékes hatóságok és a biztosítótársaságok ezeket a kockázatokat emelik ki a leggyakrabban. Míg a legtöbb vállalat tudott róla, hogy a kockázatokat ki kell táblázniuk, a kisebb vállalatok rosszabbul tájékozottabbak, mint a nagyobbak, és bizonyos ágazatokban (pl. mezőgazdasági üzemekben, éttermekben és szállodákban, építkezéseken) a megfelelés mértéke kisebb volt. A vállalat fő tevékenységével közvetlenül kapcsolatos kockázatok (pl. a vegyipari vállaltoknál a vegyi kockázatok) jobban ki vannak táblázva, mint a többi kockázat (pl. közúti jelzések vagy nehéz terhek szállítása). |

A jogszabályt az új vállalatok következetesebben használják, mint a régebbiek. Még olyan esetekben is azonban, amikor az új táblázási jogszabályoknak megfelelnek, a gyakorlatban sok hiányosság tapasztalható. A jelzéseket gyakran nem aktualizálják.

A megfelelés hiánya súlyos következményekkel járhat. A munkahelyen a járműveket, függő terheket, nyitott csatornákat, elektromos veszélyeket stb. mutató jelzések hiánya gyakran súlyos baleseteket idézhet elő. |

Úgy tűnik, hogy a jelzések jelentéséről és más vizuális információról a tagállamok többségében nem szerveznek külön képzéseket. A legtöbb esetben a munkavállalók a biztonságról és az egészségvédelemről általános képzéseken vesznek részt, amelyeknek csak kis része foglalkozik a jelzésekkel. A migráns munkavállalók különleges esetét érdemes külön tanulmányozni, hogy láthassuk, mennyire értik a jelzéseket.

Problémák merülnek fel a „Vészkijárat” és a „Telefon elsősegélyhez és mentéshez” jelzésekkel is, míg a „Tűzoltó-berendezés” és a „Telefon tűz esetén” jelzés nem okoz gondot. A jelzések e két csoportja között mindössze a jelzés színe és háttere különbözik.

7. ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉS

7.1. A két irányelv főbb pozitív hatásai

A 92/57/EGK irányelv

A tagállamok nemzeti jelentéseikben arról számolnak be, hogy a 92/57/EGK irányelv végrehajtása széles körben felhívta a figyelmet a biztonsági és egészségvédelmi kérdésekre, és a nemzeti jogszabályok aktualizálására sürgetett. A tagállamok az új jogszabály elfogadását elengedhetetlennek, pozitív fejleménynek, hasznosnak, relevánsnak, igazoltnak és kielégítőnek tekintik.

A 92/57/EGK irányelv az építkezések munkakörülményeinek javítását illetően igen hasznosnak bizonyult. Az ágazatban elterjesztette a megelőzés kultúráját, amely a munkahelyi balesetek és megbetegedések „árnyfoltja”. Több tagállam számolt be arról, hogy a helyszíni létesítmények minősége (higiénia, képzési helyszín, ebédlő, mosdók és irodák) jelentősen javult, és az irányelv hatására az egyes szakaszok különböző szereplői között javult a párbeszéd és a kommunikáció.

Az irányelv legfőbb újítása az, hogy minden szereplőt, főleg a megrendelőt felelőssé tesz, amit mindenki előrelépésnek tekint. A koordináció bevezetése az előkészítő és kivitelezési szakaszba szintén előnyösnek számít, csakúgy mint a biztonsági és egészségvédelmi terv, valamint a biztonsági és egészségvédelmi dokumentumok összeállítása.

Néhány tagállam szerint a vállalatok egyre inkább elismerik a munkahelyi biztonság és egészségvédelem jelentőségét. A biztonságot és egészségvédelmet már nem csak költségként kezelik, hanem gazdasági előnyként is, mert csökkentheti a távolmaradást, ami végül növeli a termelékenységet.

A 92/58/EGK irányelv

Az új jogszabály gyakorlatiasan és teljes körűen meghatározta a jelzéseket, amely lehetővé teszi, hogy a munkahelyeken használt jelzések az összes tagállamban össze legyenek hangolva. Azt is kedvezően fogadták, hogy az irányelv a vizuális jeleken – mint pl. világító jelek, hangjelzés, szóbeli közlés és kézjelzések – kívüli jelzéseket is tárgyalta és szabályozta.

A nemzeti jelentések arra mutatnak rá, hogy az irányelv lehetővé tette a meglévő nemzeti jogszabályok felújítását és kiegészítését. Elősegítette, hogy a nemzeti jogszabályok következetesek legyenek, és az EU-nak koherens biztonsági és egészségvédelmi rendelkezései legyenek.

7.2. A végrehajtás főbb problémái

A 92/57/EGK irányelv

A tagállamok által említett főbb problémák a biztonsági és egészségvédelmi terv kidolgozásának és a koordinátorok korai, már a projekt előkészítési szakaszában történő kijelölésének előírásából származnak.

A legtöbb nemzeti jogszabályban a megelőzési politikáért a megrendelő a felelős. A megrendelőknek nehézséget okoz egyre bővülő felelősségi körük ellátása. A koordinátorok kijelölése az előkészítő szakaszban továbbra is elégtelen vagy késedelmes, mivel ezt is csak adminisztratív tehernek tekintik.

Ha a biztonsági és egészségvédelmi terv nem készült el, vagy a projekt kivitelezési szakasza előtt még nem jelölték ki a koordinátort, a megelőzési alapelvek projektelőkészítésbe való beépítésének kötelezettsége nem teljesült. Ezen túlmenően a biztonsági és egészségvédelmi tervről a különféle nemzeti rendelkezések túl pontatlanok és általánosak ahhoz, hogy a felelős személyek tudják, mit is kell pontosan a tervbe illeszteni. A munkaügyi felügyelőségek felismertek egy másik súlyos problémát is, nevezetesen azt, hogy néhány vállalat olyan standard biztonságiterv-mintákra támaszkodik, amelyek egy adott építkezésen nem teszik lehetővé az egyedi munkakörülmények felügyeletét. A tagállamok jelentéseiben az szerepel, hogy a vállalatok nem igazán értik, hogy a biztonsági és egészségvédelmi dokumentumok milyen szerepet töltenek be a megelőzési rendszerben.

Másik felmerült probléma az építkezésen dolgozók részvételének alacsony aránya képviselőiken keresztül a munkahelyi kockázatok megelőzésében.

Megállapítást nyert, hogy a munkavállalók, alvállalkozók, önálló vállalkozók és kkv-k nem részesülnek megfelelő képzésben. A kkv-knak továbbá túl sok papírmunkát kell végezniük, és nemzeti jogszabályaik nem eléggé rugalmasak.

Végül sok tagállamban a jogszabályok nem határozzák meg a koordinátor kompetenciáit. Mindez olyan helyzeteket teremt, ahol a koordináció nem lehet hatékony, hiszen a koordinátor szerepét betöltők nem rendelkeznek megfelelő szaktudással.

A 92/58/EGK irányelv

A tagállami jelentésekből és a szakértői értékelésekből az derül ki, hogy a legfőbb probléma a dolgozók képzésének hiánya. A legtöbb esetben a munkavállalók az egészségvédelemről és biztonságról általános képzéseken vesznek részt, amelyeknek csak kis része foglalkozik a jelzésekkel. Általánosabban fogalmazva: a vállalatok és vezetők érdeklődésének hiánya az irányelv végrehajtása iránt szintén problémát okoz.

8. JAVÍTÓ CÉLÚ JAVASLATOK

A 92/57/EGK irányelv

Néhány tagállam arra panaszkodik, hogy a túl általános feltételek miatt nehéz alkalmazni az irányelvet. Néhányan arra kérték a Bizottságot, hogy készítsen nem kötelező erejű tájékoztatót, amely a felmerülő kérdésekre és kétségekre irányul, és segíti őket a végrehajtásban.

A nemzeti jelentések alapvetően arra hívják fel a figyelmet, hogy a tagállamok fő gondja az, hogy a biztonsági koordináció az előkészítő szakaszban még nem alakul ki teljes mértékben. Néhányuk tehát azt várná a Bizottságtól, hogy nem kötelező erejű intézkedésekkel támogassa az előkészítő szakaszban folytatott koordinációt.

Mások szerint a projektkoordinátor, a tervezők és a megrendelő, valamint a projektkoordinátor, az építésvezetők, az önálló vállalkozók és a megrendelő közötti együttműködés letisztázása a nemzeti jogszabályok feladata lenne.

A 92/58/EGK irányelv

Született néhány javaslat arra nézve, hogy hogyan lehetne javítani a jogszabályokat vagy alkalmazásuk módját.

Egyik ilyen javaslat a jogszabályok javítására a munkavállalók számára kötelező alapképzés előírása a biztonsági jelzésekről, bár a nyújtott képzésnek arányosnak kell lennie a felmerülő kockázatokkal. Másik javaslat a kézjelzések felülvizsgálata a végrehajtás javítása érdekében. Arra kell törekedni, hogy az irányelv összhangba kerüljön a nemzetközi normákkal.

9. A JOGSZABÁLYOK HATÉKONYSÁGÁNAK AZ ÉRTÉKELÉSE

A 92/57/EGK irányelv

Az építőiparban a munkahelyi balesetek és megbetegedések számának csökkentése tekintetében igen nehéz objektíven igazolni az irányelv végrehajtása és a helyzet javulása közötti kapcsolatot.

Az irányelv hatálybalépése óta az építőipar növekedése, új technológiák bevezetése, az építkezéseken a megelőzési rendszer bevezetésének bonyolultsága és a sok szereplő, az évszakoktól függő változások, valamint az irányelv néhány új rendelkezése és mások, amelyeket beillesztenek a meglévő nemzeti rendelkezésekbe mind bonyolítják a hatékonyság értékelését.

Az építőipar a munkahelyi balesetek számát nézve a többi gazdasági tevékenységi ágazattal összehasonlítva továbbra is listavezető. Noha az irányelv végrehajtásával az évek során csökkent az építkezési balesetek száma, a csökkenés mértéke a vártnál kisebb.

a) A munkahelyi balesetekre és megbetegedésekre gyakorolt hatás

Az EU-15 országokban az építkezéseken előforduló munkahelyi balesetekről jelenleg rendelkezésre álló legfrissebb európai statisztikák 2005-ben készültek. 1996 óta az előfordulási arányok[13] tekintetében fokozatos javulás észlelhető mind a halálos balesetek előfordulási gyakoriságában (1996: 13,3; 2005: 8,8), mind a három napnál hosszabb munkahelyi távollétet okozó balesetek számában (1996: 8 023; 2005: 6 069). Meg kell azonban jegyezni, hogy a halálos kimenetelű balesetek előfordulási gyakorisága az építőiparban csaknem 2,5-szerese az építőipart is magába foglaló összes tevékenységhez viszonyítva, és a három napnál hosszabb munkahelyi távolléttel járó balesetek gyakorisága az átlag kétszerese.

b) A termelékenységre, foglalkoztatásra és a versenyképességre gyakorolt hatás

A tagállamok többsége nem bocsát rendelkezésre információt arról, hogy az új jogszabályok milyen hatással vannak a termelékenységre, a foglalkoztatásra és a versenyképességre. A termelékenység és a versenyképesség szempontjából az új intézkedéseket néhány tagállamban rendszerint előnyösnek tekintik, különösen hosszú távon. E tagállamok szerint az irányelv végrehajtása elősegíti a korszerűsítést és ésszerűsíti a termelési folyamatokat, ami a munkaszervezés megtervezése és felülvizsgálata biztosításának köszönhetően nyilvánvalóan jobb termelékenységhez vezet.

A 92/58/EGK irányelv

a) A munkahelyi balesetekre és megbetegedésekre gyakorolt hatás

Ezen a téren még nem állnak rendelkezésre konkrét adatok, mivel a statisztikák általában nem veszik figyelembe a jelzések miatti baleseteket. Konkrétan a jelzések hiánya általában nem tekintendő lényeges tényezőnek a balesetben. A jelzések hiánya ennélfogva nem szerepel a baleseti statisztikákhoz fűződő lényeges elemek listáján. Ebből kifolyólag a biztonsági és egészségvédelmi jelzések hiánya a munkahelyi balesetek okainak felderítése céljából végzett tanulmányokban nem kerül említésre.

b) A termelékenységre, foglalkoztatásra és a versenyképességre gyakorolt hatás

A tagállamok nehéznek találták az irányelv termelékenységre, foglalkoztatásra és versenyképességre gyakorolt hatásának a felmérését. Az egyik tagállam azt állította, hogy az irányelv mint szabályozási eszköz hozzájárult a termelékenység növekedéséhez, míg egy másik arról számolt be, hogy kedvezően befolyásolta a betegszabadságok számát és általában a munkakörülményeket.

10. KÖVETKEZTETÉSEK

A 92/57/EGK irányelv

Jóllehet a munkahelyi balesetek előfordulási gyakorisága, illetve a halálos balesetek és a három napnál hosszabb munkahelyi távolléttel járó balesetek száma egyaránt csökkent (ami már önmagában is igazolja az irányelv kedvező hatását az Unióban a munkavállalók biztonságát és egészségvédelmét illetően), a számok még mindig elfogadhatatlanok: az építőipar még mindig az az ágazat, ahol a munkavállalók a legtöbb veszélynek vannak kitéve.

Az értékelés egyértelműen rámutat, csakúgy mint a fenti számadatok, hogy az építkezéseken a munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének javítása kizárólag akkor valósítható meg, ha a 92/57/EGK irányelv a gyakorlatban hatékonyabban kerül végrehajtásra. Úgy tűnik, még nincs itt az ideje, hogy belefogjunk az irányelv módosításának a folyamatába anélkül, hogy nemzeti és/vagy európai szinten az irányelv teljes mértékű végrehajtása, valamint az irányelvvel való megfelelés biztosítása érdekében először más intézkedésekkel ne próbálkozzunk. Nemzeti egészségvédelmi és biztonsági stratégiáik kidolgozásával a tagállamok maguk is felléphetnek a 92/57/EGK irányelv hatékonyabb alkalmazásáért, különösen a meglévő nemzeti jogi keretek ésszerűsítésével és egyszerűsítésével és ezzel egyidőben a következetes és eredményes jogalkotás alapelveinek betartásával. Az Európai Unióban az adminisztratív terhek csökkentésének gyakorlata[14], amelyben a Bizottság jelenleg is aktív szerepet vállal, e tekintetben elengedhetetlen. Ennek része a 92/57/EGK irányelv értékelése, amelynek révén lehetővé válik a nemzeti és uniós jogszabályok okozta felesleges adminisztratív terhek meghatározása.

Valamennyi tagállam egyetért abban, amit az értékelés is megerősít, hogy európai és/vagy nemzeti szintű nem kötelező erejű eszközökre van szükség, hogy a 92/57/EGK irányelvet a gyakorlatban könnyebben lehessen alkalmazni. A legtöbb tagállam azokat a problémákat emeli ki, amelyek az egészségvédelmi és biztonsági terv értelmezéséből és kidolgozásából, valamint az ezért felelős személyek kijelöléséből adódnak. Az egészségvédelmi és biztonsági dokumentumok szerepét szintén el kell magyarázni.

A tagállamok alapvetően olyan jellegű problémákról számolnak be, amelyek a projekt típusa szerint a koordinátorok meghatározásával, szerepével, feladatával és a képzettségével kapcsolatos egyértelmű tájékoztatás hiányából erednek.

Képzés és tájékoztatás segítségével nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy fel lehessen hívni a megrendelők figyelmét felelősségükre, és meg lehessen őket győzni arról, hogy a koordináció nem többletköltség, hanem az egész projekt folyamán a költségek csökkentésének hatékony módja. A tervezésben részt vevő építészeket és mérnököket szintén ki kell képezni a munkahelyi kockázatok megelőzéséről, lehetőleg még egyetemi tanulmányaik során. Ki kell dolgozni a koordinátorok alapfokú képzésének követelményrendszerét. Végül a kisvállalkozásokat és munkavállalókat, különösen a migráns munkavállalókat és az önálló vállalkozókat tájékoztatni kell a jogszabályokról és felelősségi köreikről, és minderről megfelelő képzésben kell őket részesíteni.

Az irányelv az EU egészében egységes végrehajtása különösen fontos szempont. Az építkezés kivitelezési szakaszának előtérbe helyezésén túl a végrehajtásnak nagyobb figyelmet kell fordítani annak biztosítására, hogy a megrendelők és tervezők eleget tegyenek kötelezettségeiknek már a tervezési szakaszban is. Az építkezéseket gyakrabban meg kell látogatni, valamint a biztonsági és egészségvédelmi terveket és a biztonsági és egészségvédelmi dokumentumokat formai és tartalmi szempontból egyaránt ellenőrizni kell. Amennyiben a megrendelő vagy az építésvezető nem tesz eleget kötelezettségeinek, hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetést kell kiszabni rájuk. E tekintetben a SLIC fontos szerepet játszik, és jövőbeli munkája során az építőipar különleges helyzetét prioritásként kell kezelnie.

Összefoglalásként nemzeti vagy uniós szinten a következő intézkedéseket kell meghozni:

- nem kötelező erejű dokumentumokat kell kidolgozni (útmutatókat),

- azon szakmák esetében, amelyek kulcsszerepet játszanak az irányelv végrehajtásában, az egyedi biztonsági és egészségvédelmi kérdéseket be kell építeni nemzeti szinten a szakiskolák és a felsőfokú oktatási intézmények programjába,

- a koordinátorok kompetenciájával szemben nemzeti szinten követelményeket kell támasztani,

- a szerződés tárgyához kapcsolódó megelőzési intézkedéseket az ajánlatkérőnek kötelezően be kell illeszteni a pályázati felhíváshoz tartozó műszaki leírásokba és a szerződésteljesítési záradékokba, illetve a minőségi szerződéskezelés részévé kell tennie őket,

- javítani kell a munkavállalók oktatásán és képzésén, és a képzési programok (mint pl. a „Safe Pass”) keretén belül kommunikálni kell velük,

- az önálló vállalkozókra irányuló nemzeti figyelemfelkeltő kampányokat kell rendezni,

- az előzetes bejelentés elkészítését össze kell vonni más releváns nemzeti adminisztratív eljárásokkal (mint pl. az építési engedély kérelmezésével),

- az építkezéseket gyakrabban kell meglátogatni,

- hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetéseket kell bevezetni.

A 92/57/EGK irányelv végrehajtásának jelentős javításához az építőipari ágazat összes szereplőjének különleges erőfeszítésére szükség van, ugyanis az építőipar továbbra is különlegesen veszélyes ágazatnak számít. A Bizottság többek között nem kötelező erejű, gyakorlati útmutató kidolgozásával fog hozzájárulni a cél megvalósításához, hogy bizonyos alapkoncepciók egyértelművé válhassanak, és minden szereplő eleget tudjon tenni kötelezettségeinek.

A 92/58/EGK irányelv

Minden tagállam egyetért abban, hogy a 92/58/EGK irányelv igen kedvező hatást gyakorol a munkavállalók és harmadik felek biztonságának és egészségvédelmének megőrzésére. A jogszabály lehetővé tette, hogy a veszélyhelyzeteket a nyelvtudástól függetlenül egyértelműen fel lehessen ismerni, és jelentősen hozzájárult a közösségi jog egyik alapelvének érvényesítéséhez, nevezetesen a munkavállalók szabad mozgásához.

Az irányelvre hatással lesz a vegyi anyagok osztályozásának és címkézésének egyetemes harmonizált rendszere (GHS) bevezetése, amely módosítja a toxicitás, a gyúlékonyság és egyéb vegyi kockázatok kritériumait, piktogramjait és jeleit, ezáltal az irányelvet később aktualizálni kell.

[1] A következő közleményben: A munka minőségének és termelékenységének javítása: a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia 2007–2012 között , COM(2007) 62 végleges, 2007.2.21.

[2] A két irányelv 14., illetve 11. cikke értelmében küldték meg a közleményhez. A két cikket később a 2007/30/EK irányelv hatályon kívül helyezte.

[3] HL L 245., 1992.8.26., 6. o.

[4] HL L 245., 1992.8.26., 23. o.

[5] Két tagállam – amely mindenképpen biztosítani akarta az irányelv tárgyilagos értékelését – független külső tanácsadók által végzett felméréseket/tanulmányokat használt, és a szociális partnerek csaknem az összes tagállamban igen fontos szerepet játszottak a jelentés kidolgozásában.

[6] A Tanács 1994. július 18-i 2062/94/EK rendelete az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség létrehozásáról (HL L 216., 1994.8.20., 1. o.). Legutóbb az 1112/2005/EK rendelettel (HL L 184., 2005.7.15., 5. o.) módosították.

[7] A Bizottság határozata (1995. július 12.) a vezető munkaügyi felügyeleti tisztviselők bizottságának létrehozásáról (HL L 188., 1995.8.9., 11. o.).

[8] A legtöbb tagállamban az építőipar összes képviselőjével (szociális partnerek, építészek, megrendelők, építésvezetők stb.) előzetes konzultáció történt, és lehetőségük nyílt az irányelv átültetésében való részvételre.

[9] Lásd a C-84/94. számú ügyben ( Egyesült Királyság kontra Tanács [1996] ECR I-5755) hozott bírósági ítélet 17. bekezdését.

[10] A Tanács határozata (2003. július 22.) a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottság létrehozásáról (HL C 218., 2003.9.13., 1. o.).

[11] Forrás: Eurostat ESAW 2005. évi adatai.

[12] A Safe Pass egészségvédelmi és biztonsági figyelemfelkeltő képzési program egy egynapos program Írország képzési és foglalkoztatási hatósága szervezésében. A Safe Pass célja biztosítani, hogy az írországi építkezéseken dolgozó munkások elsajátítsák az egészségvédelmi és biztonsági alapismereteket, hogy az építkezéseken nem veszélyeztessék önmagukat, illetve kollégáikat.

[13] Az ESAW módszer által meghatározott előfordulási arány a 100 000 foglalkoztatott munkavállalóra eső balesetek számát jelöli.

[14] COM(2007) 23, 2007.1.24. A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az Európai Unióban az adminisztratív terhek csökkentésének cselekvési programjáról az Európai Unióban, (SEC(2007) 85) (SEC(2007) 85).