(1)

A Közösségben 1999 óta gyorsuló ütemben fejlődő belső villamosenergia-piac célja, hogy valamennyi európai uniós fogyasztó, azaz a lakosság és a vállalkozások számára valós választási lehetőséget teremtsen, új üzleti lehetőségeket nyisson és bővítse a határokon átnyúló kereskedelmet, és ezáltal hatékonyságjavulást, versenypiaci árakat és magasabb szintű szolgáltatásokat teremtsen, továbbá hogy hozzájáruljon az ellátás biztonságához és fenntarthatóságához.

(2)

A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról ║ szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) jelentős mértékben hozzájárult a villamos energia belső piacának kialakításához.

(3)

Jelenleg azonban ║ nincs biztosítva az összes vállalkozás számára az összes tagállamban, hogy bármely tagállamban egyenlő feltételekkel és megkülönböztetés vagy hátrányok nélkül értékesítsen villamos energiát. Különösen a hálózathoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés és az egységesen hatékony szabályozói felügyelet hiánya jelent több tagállamban is problémát, mivel a jelenlegi jogi keret nem megfelelő.

(4)

A biztonságos villamosenergia-ellátás alapvető fontosságú az európai társadalom fejlődése, a fenntartható éghajlatváltozási politika, valamint a belső piaci versenyképesség támogatása szempontjából. Ebből a célból tovább kell fejleszteni a határkeresztező rendszer-összeköttetéseket, annak érdekében, hogy az Európai Unión belül a fogyasztók és az ipar valamennyi energiaforráshoz a lehető legalacsonyabb áron jussanak hozzá.

(5)

A villamos energia jól működő belső piacának megfelelő ösztönzőket kell biztosítania a termelők számára új energiatermelési lehetőségekbe történő beruházásokhoz, a fogyasztók tekintetében pedig megfelelő intézkedéseket kell hoznia az energia hatékonyabb felhasználásának előmozdítására; ennek előfeltétele a biztonságos energiaellátás.

(6)

Mivel a megújuló energiaforrások állandó energiaforrások, alapvető fontosságú a rendszerösszekötők kapacitásának közösségi szinten történő fejlesztése, különös figyelmet fordítva a Közösség energiapiacán a legelszigeteltebb országokra és régiókra, annak érdekében, hogy a tagállamok számára megfelelő eszközök álljanak rendelkezésre a megújuló energia felhasználása tekintetében meghatározott 20 %-os cél 2020-ra történő eléréséhez.

(7)

A belső piacon fokozni kell a villamos energia határokon átnyúló kereskedelmét és áramlását a rendelkezésre álló villamosenergia-termelés legjobb kihasználásának és a lehető legalacsonyabb áraknak a biztosítására. Ugyanakkor ez nem lehet kifogás a tagállamok és a termelők számára arra, hogy ne ruházzanak be új és modern villamosenergia-termelési technológiákba.

(8)

A Bizottság 2007. január 10-i„Európai energiapolitika” című közleménye ║ kiemelte annak fontosságát, hogy megvalósuljon a villamos energia belső piaca, és hogy a Közösségben letelepedett valamennyi villamosenergia-ipari vállalkozás számára egyenlő feltételeket teremtsenek. Az gáz és a villamos energia belső piacáról szóló, ugyanazon a napon megjelent bizottsági közlemény és a „Vizsgálat az 1/2003/EK rendelet 17. cikke értelmében az európai gáz- és villamosenergia-ágazatról” című végleges jelentés rámutatott arra, hogy a jelenlegi szabályok és intézkedések nem szolgálnak megfelelő keretéül a jól működő belső piac megvalósításának.

(9)

A verseny és a lehető legalacsonyabb áron történő villamosenergia-ellátás biztosítása, és ugyanakkor a nagy szereplők piaci erőfölényének elkerülése érdekében a tagállamoknak és a nemzeti szabályozó hatóságoknak lehetővé kell tenniük a különféle energiaforrások új szolgáltatói és az új energiatermelők számára a határon átnyúló piaci hozzáférést.

(10)

Ha a hálózatok nem különülnek el ténylegesen a termelési és ellátási tevékenységektől, ez nemcsak a hálózat üzemeltetésében jár a hátrányos megkülönböztetés kockázatával, hanem a vertikálisan integrált vállalkozásoknak saját hálózataikba történő megfelelő szintű beruházásra való ösztönzésében is.

(11)

A jelenleg hatályos jogi és funkcionális szétválasztási szabályok nem vezettek az átvitelirendszer-üzemeltetők tényleges szétválasztásához. 2007. március 8-án és 9-én tartott brüsszeli ülésén az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy dolgozzon ki jogalkotási javaslatokat az ellátási és termelési tevékenységeknek a hálózatüzemeltetéstől való tényleges elkülönítéséről.

(12)

Tényleges szétválasztás csak úgy érhető el, ha megszűnik a vertikálisan integrált vállalkozások ösztönös törekvése a versenytársak hálózati hozzáféréssel és beruházásokkal kapcsolatos megkülönböztetésére. A belső érdekellentét feloldására és az ellátás biztonságának megvalósítására a legeredményesebb és legszilárdabb módszer egyértelműen a tulajdonjogi szétválasztás, amelynek során a hálózat tulajdonosát jelölik ki ellátási és termelési érdekektől független hálózatüzemeltetőnek. Az Európai Parlament ezért a földgáz és a villamos energia belső piacának jövőbeni lehetőségeiről szóló, 2007. július 10-i ║ állásfoglalásában az átviteli szinten megvalósított tulajdonjogi szétválasztást nevezte az arra legalkalmasabb eszköznek, hogy az infrastrukturális beruházásokat megkülönböztetéstől mentesen ösztönözzék, az új belépőknek tisztességes hálózati hozzáférést biztosítsanak és a piacot átláthatóvá tegyék. A tagállamoktól ezért meg kell követelni annak előírását, hogy ugyanazon személy vagy személyek ne legyenek jogosultak egy termelési vagy ellátási vállalkozás feletti irányítás gyakorlására – ideértve például a beruházáshoz hasonló stratégiai fontosságú döntésekre vonatkozó kisebbségi vétójogot –, és ezzel egy időben érdekeltség fenntartására egy átvitelirendszer-üzemeltetőben vagy átviteli rendszerben vagy felette bármely jog gyakorlására. Fordított viszonylatban is, az átvitelirendszer-üzemeltető feletti irányításnak eleve ki kell zárnia az ellátási vállalkozásban fenntartott érdekeltség vagy a felette történő joggyakorlás lehetőségét.

(13)

A szétválasztás tekintetében bármely jövőbeni rendszernek hatékonyan meg kell szüntetnie az esetleges érdekkonfliktusokat a villamosenergia-termelők és az átvitelirendszer-üzemeltetők között, és nem szabad olyan terhes és nehézkes szabályozási rendszert létrehoznia a nemzeti szabályozó hatóságok számára, amelynek megvalósítása bonyolult vagy költséges lenne.

(14)

Mivel a tulajdonjogi szétválasztáshoz egyes esetekben a vállalkozások szerkezetátalakítása szükséges, a vonatkozó rendelkezések alkalmazására többletidőt kell engedélyezni a tagállamok részére. A villamosenergia- és a gázszektor közötti vertikális kapcsolatok miatt a szétválasztási rendelkezéseket mind a két szektorban alkalmazni kell.

(15)

A hálózatüzemeltetés ellátási és termelési érdekektől való teljes függetlenségének biztosítása, valamint a bizalmas információk átadásának megakadályozása érdekében ugyanazon személy nem lehet tag átvitelirendszer-üzemeltető és termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás ügyvezető testületében is. Ugyanezen okból ugyanazon személy nem lehet jogosult átvitelirendszer-üzemeltető ügyvezető testülete tagjainak kinevezésére is és ellátási vállalkozásban való részesedés fenntartására is. ▐

(16)

Ezért, amennyiben egy átviteli rendszert tulajdonló vállalkozás egy vertikálisan integrált vállalkozás része, a tagállamoknak lehetőséget kell adni a tulajdonjogi szétválasztás, valamint – eltérésként – az ellátási és termelési érdekektől független rendszerüzemeltetők létrehozása közötti választásra. A független rendszerüzemeltetői megoldás teljes körű eredményességét meghatározott kiegészítő szabályokkal kell biztosítani. A vertikálisan integrált vállalkozások részvényeseinek teljes körű érdekvédelme céljából a tagállamok választására kell bízni, hogy a tulajdonjogi szétválasztást közvetlen elidegenítéssel vagy az integrált vállalkozás részvényeinek a hálózati vállalkozás részvényeire és a fennmaradó ellátási és termelési társaság részvényeire való bontással valósítják-e meg, feltéve hogy teljesülnek a tulajdonjogi szétválasztásból eredő követelmények.

(17)

A tényleges szétválasztás végrehajtása során be kell tartani a a köz- és a magánszektor közötti megkülönböztetés tilalmának elvét. E célból ugyanazon személy – sem magában, sem mással közösen – nem gyakorolhat befolyást egyrészt átvitelirendszer-üzemeltetők, másrészt ellátó vállalkozások testületeinek összetételére, szavazására vagy döntésére. Ha az adott tagállam bizonyítani tudja e követelmény betartását, úgy két különálló állami szerv ellenőrizheti egyfelől a termelési és ellátási tevékenységeket, másfelől az átviteli tevékenységeket.

(18)

A hálózatok és az ellátási tevékenységek teljes elkülönítését a Közösség egészében meg kell valósítani annak érdekében, hogy a közösségi hálózatüzemeltetők vagy kapcsolt vállalkozásaik egyik tagállamban se végezhessenek ellátási vagy termelési tevékenységet. Ez az Európai Unióban letelepedett és harmadik országbeli ║ vállalkozásokra egyaránt alkalmazandó. A hálózatok és az ellátási tevékenységeknek a Közösség egészében való elkülönítésének biztosítása érdekében a nemzeti szabályozó hatóságokat fel kell jogosítani arra, hogy megtagadják a szétválasztási szabályokat be nem tartó átvitelirendszer-üzemeltetők tanúsítását. A Közösség egészében való következetes alkalmazás biztosítása és a Közösség nemzetközi kötelezettségeinek betartása érdekében a …/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (5) meghatározott Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség („az Ügynökség”) számára jogot kell adni a szabályozó hatóságok tanúsításról hozott határozatainak felülvizsgálatára.

(19)

Az energiaellátás védelme a közbiztonság alapvető eleme, ezért elválaszthatatlanul kötődik az Európai Unió villamosenergia-piacának hatékony működéséhez és a piac földrajzi elszigeteltségének felszámolásához . A villamos energia csak hálózaton keresztül juthat el az uniós polgárokhoz. A működő villamosenergia-piacok, főként a hálózatok és a villamosenergia-ellátáshoz kapcsolódó egyéb eszközök, elengedhetetlenek a közbiztonság, a gazdaság versenyképessége és az Unió polgárainak jóléte szempontjából. A Közösség nemzetközi kötelezettségeinek sérelme nélkül, a Közösség úgy ítéli meg, hogy a villamosenergia-átviteli rendszerek ágazata igen fontos a Közösség számára és ezért a harmadik országok befolyására tekintettel kiegészítő biztosítékokra van szükség a közösségi közrendet és közbiztonságot, valamint az Unió polgárainak jólétét fenyegető jelenségek elkerülése céljából. Ezek az intézkedések a tényleges szétválasztás szabályainak való megfelelés érdekében is szükségesek.

(20)

Az elosztási hálózathoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés meghatározza a fogyasztókhoz való lakossági szintű hozzáférést. A harmadik felek hozzáférésére és beruházásaira vonatkozó megkülönböztetés lehetősége az elosztási szinten nem annyira jelentős, mint átviteli szinten, mivel elosztási szinten a szűk keresztmetszetek és a termelési érdekek általában kisebb hatásúak, mint átviteli szinten. Sőt, az elosztórendszer-üzemeltetők funkcionális szétválasztása az 54/2003/EK irányelvvel összhangban csak 2007. július 1-től vált kötelezővé, így a belső piacra gyakorolt hatásait még értékelni kell. A hatályos jogi és funkcionális szétválasztási szabályok egyértelműbb megfogalmazás, helyes végrehajtás és szoros felügyelet mellett elvezethetnek a tényleges szétválasztás megvalósításához. A lakossági piaci egyenlő feltételek megteremtése érdekében az elosztórendszer-üzemeltetők tevékenységét úgy kell felügyelni, hogy azok vertikális integráció révén ne juthassanak piaci versenyelőnyhöz, különös tekintettel a belső és külső háztartási fogyasztókra.

(21)

A verseny előmozdítása érdekében a villamos energia belső piacán a nem háztartási fogyasztók számára lehetővé kell tenni az ellátó megválasztását, valamint hogy villamosenergia-szükségleteik fedezésére több ellátóval is szerződést kössenek. Az ilyen fogyasztókat meg kell védeni a szerződések kizárólagosságot biztosító záradékaival szemben, amelyek kizárják a versenyképes és/vagy kiegészítő ajánlatokat.

(22)

A 2003/54/EK irányelv a tagállamok számára előírta, hogy hozzanak létre különös hatáskörű szabályozó hatóságokat. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy az eredményes szabályozást gyakran hátráltatja a szabályozó hatóságok függése a kormányzattól, valamint a kellő hatáskör és a mérlegelési jog hiánya. Az Európai Tanács ezért a fent említett ülésén felkérte a Bizottságot, hogy dolgozzon ki jogalkotási javaslatokat a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörének további harmonizációjáról és függetlenségének növeléséről.

(23)

Bármilyen, a nemzeti szabályozó hatóságok hatásköre tekintetében végzett harmonizációnak tartalmaznia kell energiatársaságoknak adható ösztönzőket és a rájuk kiszabható szankciókat. Az Ügynökségnek megfelelő hatáskörrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy vezető szerepet játszhasson annak biztosításában, hogy az ösztönzők és a szankciók valamennyi tagállamban hasonlóak legyenek, és iránymutatást adhasson az ilyen intézkedésekre vonatkozóan.

(24)

A belső piac megfelelő működése céljából a nemzeti szabályozó hatóságoknak képesnek kell lenniük a döntéshozatalra minden lényeges szabályozási kérdésben, továbbá függetlennek kell lenniük minden más köz- vagy magánérdektől.

(25)

A nemzeti szabályozó hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük a villamosenergia-ipari vállalkozásokat kötelező határozatok kibocsátására, valamint a kötelezettségeiket nem teljesítő villamosenergia-ipari vállalkozásokkal szembeni eredményes, célszerű és elrettentő szankciók kiszabására. Hatáskört kell adni számukra a tekintetben is, hogy a versenyszabályok alkalmazásától függetlenül a piac megfelelő működése szempontjából szükséges, a tényleges verseny ösztönzésén keresztül a fogyasztók számára előnyöket biztosító minden célszerű intézkedést meghozhassanak; valamint hogy a piacnyitáshoz alkalmazkodva biztosíthassák az egyetemes és közszolgáltatások magas színvonalát, a védelemre szoruló fogyasztók védelmét, továbbá a fogyasztóvédelmi intézkedések teljes körű eredményességét. E rendelkezések nem sérthetik sem a Bizottságnak a versenyszabályok alkalmazására vonatkozó hatáskörét – beleértve a közösségi szintű összefonódások vizsgálatát –, sem a belső piacra vonatkozó szabályokat, például a tőke szabad mozgását.

(26)

A villamos energia belső piaca a likviditás és az átláthatóság hiányától szenved, ami gátolja az erőforrások hatékony elosztását, a kockázatok fedezését és a piacra lépést. Növelni kell a piac iránti bizalmat, a piaci likviditást és a piaci szereplők számát. ▐

(27)

Az energiaügyi és a pénzügypiaci szabályozó hatóságoknak együtt kell működniük, hogy egymás számára lehetővé tegyék a szóban forgó piacok áttekintését. Megfelelő hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy az energiatársaságoktól adott információkat megszerezzenek, vizsgálatokat végezzenek, vitarendezést folytassanak, és hatékony szankciókat szabjanak ki.

(28)

Mielőtt a Bizottság elfogadná a nyilvántartási követelményeket részletező iránymutatásokat, az azok tartalmával kapcsolatban folytatott kutatások és a Bizottság tanácsokkal való ellátása céljából az ║ Ügynökségnek és az Európai Értékpapír-piaci Szabályozók Bizottságának (CESR) együtt kell működnie. Az ügynökségnek és a CESR-nek a célból is együtt kell működnie, hogy további kutatásokat folytassanak és további tanácsokat adjanak a tekintetben, hogy a villamosenergia-ellátási szerződésekre és a villamosenergia-derivatívákra vonatkozó ügyleteket alá kell-e vetni kereskedés előtti és/vagy utáni átláthatósági követelményeknek, és ha igen, mi legyen azok tartalma.

(29)

Annak megelőzése érdekében, hogy a jelenleg erőfölényben lévő szolgáltatók korlátozzák a piac megnyitását, fontos lehetővé tenni új üzleti modellek – például az egyidejűleg több szolgáltatóval való szerződéskötés lehetősége – kifejlesztését.

(30)

Az univerzális és közszolgáltatási kötelezettségeket és a belőlük eredő közös minimális normákat tovább kell szilárdítani, hogy minden fogyasztó – különösen a védelemre szorulók – biztosan részesüljön a verseny előnyeiből és a méltányosabb árakból . A közszolgáltatási kötelezettségeket nemzeti alapon kell meghatározni, a nemzeti körülmények figyelembe vételével. A tagállamoknak ugyanakkor be kell tartaniuk a közösségi jogot és a közös minimumkövetelményeket. Az uniós polgárok és a kis- és középvállalkozások (kkv) számára közszolgáltatási garanciákat kell nyújtani, különösen az ellátás biztonsága és az ésszerű tarifák tekintetében. Az ügyfelek ellátásában alapvető fontosságú az objektív és átlátható fogyasztási adatokhoz való hozzáférés; a fogyasztóknak biztosítani kell a fogyasztási adataikhoz , a kapcsolódó árakhoz és szolgáltatási költségekhez való hozzáférést annak érdekében, hogy felkérhessék a versengő vállalkozásokat az ezen adatokon alapuló ajánlattételre. A fogyasztóknak jogot kell biztosítani arra, hogy kellően tájékozódhassanak energiafogyasztásukról , az előlegfizetéseknek pedig megfelelőnek kell lennie és a valós villamosenergia-fogyasztást kell tükröznie. A fogyasztóknak az energiaköltségekről legalább negyedévente, egységes kritériumok alapján nyújtott tájékoztatás energia megtakarításra ösztönöz, mivel az ügyfelek általa közvetlen visszacsatolást kapnak az energiahatékonysági beruházások hatásairól és a fogyasztási magatartás változásáról.

(31)

Ezen irányelv középpontjában a fogyasztói érdekeknek kell állniuk. A fogyasztók már meglévő jogait erősíteni és garantálni kell, és e jogoknak nagyobb átláthatóságot és képviseletet kell biztosítaniuk. A fogyasztóvédelemnek biztosítania kell, hogy valamennyi fogyasztó élvezze a versenyen alapuló piac előnyeit. A nemzeti szabályozó hatóságoknak a fogyasztók jogait azáltal kell érvényre juttatniuk, hogy ösztönzőket dolgoznak ki, és szankciókat alkalmaznak azon vállalatokkal szemben, amelyek nem teljesítik a fogyasztóvédelmi előírásokat és a versenyszabályokat.

(32)

A fogyasztóknak világos és érthető információkkal kell rendelkezniük az energiaágazattal kapcsolatos jogaikról. „Az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartája felé” című, 2007. július 5-i bizottsági közlemény után a Bizottságnak az érintettekkel – ideértve a nemzeti szabályozó hatóságokat, a fogyasztói szervezeteket és a szociális partnereket – folytatott konzultációt követően közérthető, felhasználóbarát chartát kell kidolgoznia, amelyben szerepelnek a már létező közösségi jogszabályokban – ideértve a jelen irányelvet is – az energiafogyasztók számára biztosított jogok. Az energiaszolgáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy valamennyi fogyasztóhoz eljusson a charta egy példánya, és hogy a charta a nyilvánosság számára is hozzáférhető legyen.

(33)

Az energiaszegénység egyre növekvő probléma az Európai Unióban. A tagállamoknak ezért nemzeti intézkedési terveket kell kidolgozniuk az e problémával szembeni küzdelem érdekében, és biztosítaniuk kell a szükséges energiaellátást a védelemre szoruló fogyasztók számára. Ennek során integrált megközelítésre van szükség, és az intézkedéseknek ki kell terjedniük a szociális politikára, az árpolitikára, illetve a háztartások energiahatékonyságának javítására. Ezen irányelvnek legalább az árképzési modellek tekintetében meg kell engednie a védelemre szoruló fogyasztók kedvezményezését célzó nemzeti szintű politikákat.

(34)

A hatékony és mindenki számára hozzáférhető jogorvoslati lehetőségek biztosítják az erősebb fogyasztóvédelmet. A tagállamoknak a jogviták gyors és hatékony rendezését biztosító eljárásokat kell bevezetniük.

(35)

A piaci áraknak megfelelő ösztönzőket kell biztosítaniuk a hálózat fejlesztésére és új energiatermelési lehetőségekbe való beruházásra.

(36)

A tagállamoknak alapvető jelentőséget kell tulajdonítaniuk annak, hogy a különböző ellátók számára méltányos versenyt és a piachoz való könnyű hozzáférést biztosítsanak, illetve kapacitást biztosítsanak a villamos energia új termelésére, azért, hogy a fogyasztók teljes mértékben kihasználhassák a villamos energia liberalizált piacában rejlő lehetőséget. A tagállamok ugyanakkor felelősek nemzeti cselekvési terveik és szociális politikáik kidolgozásáért.

(37)

A villamos energia belső piacának kialakítása céljából a regionális energiapiacok jelenthetik az első lépést. A tagállamoknak ezért közösségi, de lehetőség szerint regionális szinten is nemzeti piacaik integrációjára, valamint a hálózatüzemeltetők közösségi és nemzeti szintű együttműködésére kell törekedniük. A regionális integrációs kezdeményezések alapvető közbenső lépést jelentenek az energiapiacok közösségiintegrációjának elérésében, ami továbbra is a végső cél. A regionális szint hozzájárul az integrációs folyamat felgyorsításához, mivel lehetővé teszi az érintett szereplők – különösen a tagállamok, a nemzeti szabályozó hatóságok és az átvitelirendszer-üzemeltetők – számára az egyedi kérdésekben való együttműködést.

(38)

Ezen irányelvnek egy valódi közösségi hálózat kifejlesztését kell célul kitűznie, ezért az Ügynökség feladatai közé kell tartozniuk a határkeresztező rendszer-összeköttetésekkel és a regionális piacokkal kapcsolatos szabályozási kérdéseknek.

(39)

Bizottságnak az érintettekkel – különösen az átvitelirendszer-üzemeltetőkkel és az ügynökséggel – együttműködésben fel kell mérnie a közösségi átvitelirendszer-üzemeltető létrehozásának megvalósíthatóságát, és elemeznie kell ennek költségeit, továbbá az ezzel járó előnyöket a piaci integráció, illetve az átvitelirendszer-hálózat hatékony és biztonságos működése szempontjából.

(40)

A megfelelően működő belső piac közös szabályainak biztosításához ezen irányelvnek a közös hálózat fejlesztését és mindenki számára elérhető, széles körű energiaellátás biztosítását kell fő célul kitűznie. Ennek érdekében a torzítatlan piaci árak a legjobb ösztönzőt biztosíthatják a határkeresztező rendszer-összeköttetések kialakításához, és az új villamosenergia-termelési lehetőségekre irányuló beruházásokhoz, egyúttal hosszú távon árkonvergenciát eredményezve.

(41)

A teljes körűen integrált európai villamosenergia-hálózat kiépítésének első lépését a jobb regionális együttműködésnek kell jelentenie, amely végső soron a jelenleg az Európai Unióban létező villamosenergia-szigeteket is egyesíti.

(42)

A szabályozó hatóságoknak abból a célból is tájékoztatniuk kell a piacot, hogy lehetővé tegyék a Bizottság számára az európai villamosenergia-piaccal és annak rövid, közép- és hosszú távú fejlődésével kapcsolatos megfigyelő és felügyeleti szerep betöltését, többek között a termelőkapacitást, a villamosenergia-termelés különböző lehetőségeit, az átviteli és elosztási infrastruktúrákat, a szolgáltatás és ellátás minőségét, a határokon átnyúló kereskedelmet, a hálózati túlterhelés kezelését, a beruházásokat, a nagykereskedelmi és fogyasztói árakat, a piaci likviditást, valamint a környezetvédelem és a hatékonyság javítását illetően.

(43)

Mivel az irányelv célját, nevezetesen egy teljes mértékben működő belső villamosenergia-piac megteremtését maguk a tagállamok nem tudják a kellő mértékben megvalósítani; és ezért – tekintve az intézkedés mértékét és hatásait – azt közösségi szinten jobban megvalósítható; a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ║ ez az irányelv nem lépi túl az említett cél megvalósításához szükséges mértéket.

(44)

A villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló, 2003. június 26-i 1228/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) lehetővé teszi, hogy a Bizottság iránymutatásokat fogadjon el a szükséges fokú harmonizáció elérése céljából. Ezek az iránymutatások, amelyek tehát kötelező végrehajtási intézkedések, olyan hasznos eszközök, amelyeket szükség esetén gyorsan módosítani lehet.

▐

(45)

A 2003/54/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani kell,

1.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ Ez az irányelv közös szabályokat állapít meg a villamos energia termelésére, átvitelére, elosztására, a villamosenergia-ellátásra, valamint a fogyasztóvédelmi szabályokra vonatkozóan, annak érdekében, hogy az Európai Unión belül fejlessze és integrálja a közös hálózatban összekapcsolt, versenyképes energiapiacokat. Meghatározza a villamosenergia-ágazat szervezetével és működésével, a szabad piaci hozzáféréssel, a versenytárgyalási eljárásoknál alkalmazandó feltételekkel és eljárásokkal, valamint az engedélyek kiadásával és a hálózatok működésével összefüggő szabályokat. Meghatároz továbbá egyetemes szolgáltatási kötelezettségeket és az áramfogyasztók jogait, valamint egyértelművé teszi a versenyre vonatkozó kötelezettségeket. ”

2.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

4.

Az 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ A tagállamok biztosítják az ellátásbiztonsággal kapcsolatos kérdések felügyeletét. Ahol a tagállamok azt szükségesnek tartják, ezt a feladatot a 22a. cikkben említett nemzeti szabályozó hatóságokra átruházhatják. A felügyelet különösen kiterjed a belföldi piac kínálat/kereslet egyensúlyára, ideértve a várható jövőbeli kereslet, illetve a rendelkezésre álló készleteket részletes előre jelzését, és a tervezett, vagy építés alatt álló többletkapacitásokra, a hálózat karbantartásának minőségére és szintjére, az elosztott és mikrotermeléshez való hozzáférésre, valamint a csúcsigények kielégítésére hozott intézkedésekre, továbbá egy vagy több szolgáltató esetleges kiesésének kezelésére. Az illetékes hatóságok évente, legkésőbb július 31-ig közzéteszik a felügyelet eredményeként tett megállapításaikat, és az azoknak megfelelően meghozott vagy tervezett intézkedéseket körvonalazó jelentésüket, majd a jelentést haladéktalanul továbbítják a Bizottságnak. ”

5.

Az 5. cikkben az alábbi bekezdés kerül beillesztésre a már létező bekezdés elé:

„ A nemzeti szabályozó hatóságok biztosítják, hogy a műszaki üzemeltetési követelmények megállapításra kerüljenek, valamint kidolgozzák, és közzétegyék a termelőlétesítmények, elosztóhálózatok, közvetlenül csatlakozó fogyasztói berendezések, rendszerösszekötők és közvetlen vezetékek működésének megbízhatóságát és biztonságát biztosító, valamint működési követelményeit szabályozó műszaki előírásokat. Ezek az objektív és megkülönböztetéstől mentes műszaki szabályok biztosítják a hálózatok közötti együttműködést. Ha az Ügynökség úgy véli, hogy az ilyen szabályok harmonizálására van szükség, megteszi a megfelelő ajánlásokat az adott nemzeti szabályozó hatóságoknak. ”

6.

Az irányelv szövege kiegészül a következő cikkel:

„5a. cikk

A regionális együttműködés elősegítése

(1)    A nemzeti szabályozó hatóságok együttműködnek piacképük harmonizálása és nemzeti piacaik legalább egy vagy több regionális szinten történő integrálása céljából , ami a teljesen liberalizált villamos energiai belső piac felé vezető első lépés. Különösképpen elősegítik a hálózatüzemeltetők regionális együttműködését és megkönnyítik regionális szintű integrációjukat a versenyképes európai piac megvalósítása, jogi és szabályozói keretrendszereik harmonizálásának elősegítése, és mindenekelőtt az Európai Unióban jelenleg létező energiaszigetek integrálása céljából. A tagállamok ezért előmozdítják a nemzeti szabályozó hatóságok határon átnyúló és regionális szintű együttműködését.

(2)     Az Ügynökség együttműködik a nemzeti szabályozó hatóságokkal és az átvitelirendszer-üzemeltetőkkel a IV. fejezete szerint a régiók között a szabályozási keretek konvergenciájának biztosítása érdekében, a versenyképes európai piac létrehozásának céljával. Ha az Ügynökség úgy ítéli meg, hogy az ilyen együttműködéshez kötelező érvényű szabályokra van szükség, megteszi a megfelelő ajánlásokat. A regionális piacok tekintetében, a 22d. cikkben meghatározott területeken az Ügynökség az illetékes hatóság. ”

7.

A 6. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

8.

A 6. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„ (3)     A tagállamok biztosítják, hogy a kisméretű decentralizált és/vagy a megosztott termelők egyszerűsített engedélyezési eljárásokat vehessenek igénybe. Ezek az egyszerűsített eljárások az 50 MW-nál kevesebbet termelő létesítményekre és minden, a hálózatba bekapcsolt termelőre vonatkoznak. ”

9.

A 7. cikk (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„ (5)     A tagállamok kijelölnek egy hatóságot, állami testületet vagy a villamos energia termelésétől, átvitelétől, elosztásától és -ellátástól független magántestületet, amely a 22a. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti szabályozó hatóság is lehet, és amely felelős az (1)–(4) bekezdésben említett versenytárgyalási eljárás szervezéséért, ellenőrzéséért és felügyeletéért. Ez a hatóság vagy testület minden szükséges lépést megtesz a versenytárgyalással kapcsolatos információk bizalmas kezelése érdekében. ”

10.

A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„8. cikk

Az átviteli rendszerek és az átvitelirendszer-üzemeltetők szétválasztása

(1)   A tagállamok [az átültetés dátuma plusz egy év] ║ gondoskodnak arról, hogy:

(2)   Az (1) bekezdés (b) pontjában említett részesedés és jogok közé tartozik különösen:

(3)   Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában a „termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás” kifejezésbe beleértendő ║ 2003/55/EK ║ irányelv szerinti „kitermelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás”, továbbá az „átvitelirendszer-üzemeltető” és az „átviteli rendszer” kifejezésbe beleértendő a 2003/55/EK irányelv szerinti „szállításirendszer-üzemeltető” és „szállítási rendszer”

(4)     ║ A tagállamok figyelemmel kísérik a vertikálisan integrált vállalatok szétválasztásának folyamatát, és az elért előrehaladásról jelentést nyújtanak be a Bizottsághoz.

(5)   A tagállamok [az átültetés dátuma plusz két év] ║ eltérést engedélyezhetnek az (1) bekezdés b) és c) pontjától, amennyiben az átvitelirendszer-üzemeltetők nem részei egy vertikálisan integrált vállalkozásnak.

(6)   Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott kötelezettség teljesítettnek minősül abban az esetben, ha több, átviteli rendszert tulajdonló vállalkozás olyan közös vállalatot alapít, amely az érintett átviteli rendszerek tekintetében több tagállamban átvitelirendszer-üzemeltetőként tevékenykedik. ▐

(7)     E cikk végrehajtása tekintetében, ha az (1) bekezdés b)–e) pontjában említett személy maga a tagállam vagy más állami szerv, két elkülönülő, ugyanazon személynek nem tekinthető állami szerv, mely ellenőrzést gyakorol egyfelől az átvitelirendszer-üzemeltető vagy az átviteli rendszer felett, és másfelől a termelés vagy ellátás feladatai közül bármelyiket ellátó vállalkozás felett, nem minősül ugyanazon személynek.

(8).   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy azok a 12. cikkben említett üzleti szempontból érzékeny információk, amelyeket egy korábban vertikálisan integrált vállalkozás részét képező átvitelirendszer-üzemeltető – és annak személyzete – birtokol, nem jutnak termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás tudomására.”

11.

A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

„8a. cikk

Az átvitelirendszer-tulajdonosok és átvitelirendszer-üzemeltetők feletti irányítás

(1)   A Közösség nemzetközi kötelezettségeinek sérelme nélkül, harmadik országbeli személy vagy személyek nem gyakorolhatnak irányítást az átviteli rendszerek vagy átvitelirendszer-üzemeltetők felett.

(2)   Az (1) bekezdéstől el lehet térni olyan megállapodás rendelkezése alapján, amelyet egy vagy több harmadik országgal kötöttek, és amelynek a Közösség is részes fele.

8b. cikk

Az átvitelirendszer-üzemeltetők kijelölése

(1)   A tagállamok engedélyezik és átvitelirendszer-üzemeltetőnek jelölik ki azokat a vállalkozásokat, amelyek átviteli rendszert tulajdonolnak, és amelyekről a nemzeti szabályozó hatóság az alábbi tanúsítási eljárásnak megfelelően tanúsítja, hogy teljesítik a 8. cikk (1) bekezdésében és a 8a. cikkben előírt követelményeket. Az átvitelirendszer-üzemeltetők kijelölését be kell jelenteni a Bizottságnak és közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(2)   A Közösség nemzetközi kötelezettségeinek sérelme nélkül, amennyiben olyan átvitelirendszer-tulajdonos vagy átvitelirendszer-üzemeltető kéri a tanúsítást, amely felett a 8a. cikknek megfelelő harmadik országbeli személy vagy személyek gyakorolnak irányítást, azt meg kell tagadni, kivéve ha az átvitelirendszer-tulajdonos vagy átvitelirendszer-üzemeltető bizonyítja, hogy gáz vagy villamos energia termelésével vagy ellátásával foglalkozó üzemeltető vagy egy harmadik ország – a 8. cikk (1) bekezdését megszegve – sem közvetlenül, sem közvetve nem képes az érintett jogalany befolyásolására.

(3)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők minden olyan tervezett ügyletet bejelentenek, amely miatt szükségessé válhat a 8. cikk (1) bekezdésének vagy a 8a. cikknek való megfelelés újraértékelése.

(4)   A nemzeti szabályozó hatóságok figyelemmel kísérik, hogy az átvitelirendszer-üzemeltetők folyamatosan megfelelnek-e a 8. cikk (1) bekezdésének és a 8a. cikknek. A hatóságok a megfelelés biztosítása érdekében tanúsítási eljárást indítanak:

(5)   A nemzeti szabályozó hatóságok az átvitelirendszer-üzemeltető bejelentésének keltétől vagy a Bizottság kérésének keltétől számított négy hónapon belül határozatot hoznak az átvitelirendszer-üzemeltető tanúsításának ügyében. A határidő lejártával a tanúsítást engedélyezettnek kell tekinteni. A nemzeti szabályozó hatóság kifejezett vagy hallgatólagos határozata csak a (6)–(9) bekezdésben meghatározott eljárás befejezése után léphet hatályba, és csak akkor, ha a Bizottság nem emelt kifogást.

(6)   Az átvitelirendszer-üzemeltető tanúsítására vonatkozó kifejezett vagy hallgatólagos határozatát a szabályozó hatóság haladéktalanul bejelenti a Bizottságnak, minden vonatkozó információval együtt.

(7)   A Bizottság a bejelentést annak kézhezvétele után azonnal megvizsgálja. Ha a Bizottság a bejelentés kézhezvételét követő két hónapon belül megállapítja, hogy komoly kételyek merülnek fel azt illetően, hogy a nemzeti szabályozó hatóság határozata megfelel-e a 8. cikk (1) bekezdésének, a 8a. cikknek vagy a 8b. cikk (2) bekezdésének, úgy eljárást indít. Ebben az esetben felkéri a nemzeti szabályozó hatóságot és az érintett átvitelirendszer-üzemeltetőt, hogy nyújtsák be észrevételeiket. Ha a Bizottság további tájékoztatást kér, a két hónapos határidő a hiánytalan tájékoztatás kézhezvételétől számítva további két hónappal meghosszabbítható.

(8)   Ha a Bizottság eljárást indít, az erre vonatkozó határozat keltétől számítva legfeljebb négy hónapon belül végleges határozatot hoz, amelyben

(9)   Ha a Bizottság nem indít eljárást vagy a (7), illetve (8) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem hoz végleges határozatot, úgy kell tekinteni, hogy nem emelt kifogást a nemzeti szabályozó hatóság határozata ellen.

(10)   A nemzeti szabályozó hatóság négy héten belül végrehajtja a Bizottságnak a tanúsítási határozat módosítására vagy visszavonására vonatkozó határozatát, és erről tájékoztatja a Bizottságot.

(11)   A nemzeti szabályozó hatóságok és a Bizottság kérheti az átvitelirendszer-üzemeltetőktől és a termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozásoktól, hogy adják meg az e cikk szerinti feladatok elvégzéséhez szükséges információkat.

(12)   A nemzeti szabályozó hatóságok és a Bizottság megőrzi az üzleti szempontból érzékeny információk titkosságát.”

▐

12.

A 9. cikk a következőképpen módosul:

13.

A 10. cikket el kell hagyni.

▐

14.

A 11. cikk a következőképpen módosul:

15.

A 12. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„12. cikk

Az átvitelirendszer-üzemeltetők és átvitelirendszer-tulajdonosok titoktartási kötelezettsége

(1)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők és az átvitelirendszer-tulajdonosok a 18. cikk vagy bármely egyéb, az információ közreadására vonatkozó jogi kötelezettség sérelme nélkül megőrzik az olyan, üzleti szempontból érzékeny információknak a titkosságát, amelyekhez üzleti tevékenységük során hozzájutnak; és megakadályozzák, hogy a saját tevékenységükkel kapcsolatos információ, amely üzleti szempontból előnyös lehet, megkülönböztető módon kerüljön nyilvánosságra, és főként nem adnak közre üzleti szempontból érzékeny információkat a társaság többi része számára, kivéve ha ez egy üzleti tranzakció végrehajtása miatt szükséges. Az információs szétválasztás szabályainak teljes körű betartatása érdekében arról is gondoskodni kell, hogy az átvitelirendszer-tulajdonos és a társaság többi része ne használjon közös szolgáltatásokat (például közös jogi szolgálatot), kivéve a kizárólag adminisztratív vagy informatikai jellegű feladatok esetében.

(2)   Az átvitelirendszer-üzemeltetők a kapcsolt vállalkozások villamosenergia-értékesítései vagy -vásárlásai során semmilyen módon nem élhetnek vissza a hálózati hozzáférés biztosítása vagy az arról való tárgyalás során harmadik felektől szerzett, üzleti szempontból érzékeny információval.

(3)     A piaci verseny szempontjából létfontosságú kereskedelmi információknak elérhetőnek kell lenniük a piac valamennyi villamosenergia- szolgáltatója számára, különös tekintettel a szállítási hely meghatározását lehetővé tevő információkra, a telepített kapacitásra és az előfizetett kapacitásra vonatkozó információkra. Amennyiben szükséges, a nemzeti szabályozó hatóság megkövetelheti a piacon jelen lévő szolgáltatóktól, hogy adják át ezeket az információkat az érintetteknek. ”

16.

A 14. cikk a következőképpen módosul:

17.

A 15. cikk a következőképpen módosul:

▐

18.

A 17. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„Ez az irányelv nem akadályozhatja meg, hogy a villamos energia átvitelét és elosztását kombináltrendszer-üzemeltető működtesse, ha az minden egyes tevékenysége tekintetében megfelel a 8. cikk és a 10b. cikk, valamint a 15. cikk (1) bekezdése vonatkozó rendelkezéseinek.”

19.

A 19. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„ (3)     A villamosenergia-ipari vállalkozások belső számvitelükben külön elszámolást vezetnek az átviteli és elosztási tevékenységük mindegyikéről, mintha a szóban forgó tevékenységeket különálló vállalkozások végeznék, a hátrányos megkülönböztetés, a keresztfinanszírozás és a versenytorzulás elkerülése céljából. Elszámolást kell készíteniük – amely lehet összevont is – az átvitelhez vagy elosztáshoz nem kapcsolódó, valamennyi villamosenergia-ipari tevékenységükről is. 2007. július 1-jéig külön elszámolást kell vezetniük a feljogosított, illetve a nem feljogosított fogyasztóknak nyújtott ellátási tevékenységről. Az elszámolásokban részletezni kell az átviteli/elosztóhálózat tulajdonlásából származó bevételeket. Adott esetben összevont elszámolást kell vezetni az egyéb, nem villamosenergia-ipari tevékenységekről is. A belső számvitelnek tartalmaznia kell minden egyes tevékenység mérlegét és eredménykimutatását. „

20.

A 20. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„ (2)     Az átviteli- vagy az elosztórendszer-üzemeltető megtagadhatja a hálózati hozzáférést, ha fizikailag nem áll rendelkezésre a szükséges kapacitás. A megtagadást objektív, technikailag és gazdaságilag alátámasztott kritériumokkal kellőképpen megalapozott indokokkal kell alátámasztani. A nemzeti szabályozó hatóság biztosítja, hogy e kritériumokat következetesen alkalmazzák, illetve hogy a rendszerhasználónak, akinek megtagadták a hozzáférést, van jogorvoslati lehetősége. Megtagadás esetén és adott esetben a nemzeti szabályozó hatóságok gondoskodnak arról, hogy az átviteli- vagy az elosztórendszer-üzemeltető érdemi információt nyújtson azokról az intézkedésekről, amelyek a hálózat megerősítéséhez szükségesek lennének. Az információt kérő féltől az információnyújtás költségeinek megfelelő, méltányos díj kérhető. ”

21.

A 21. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„ (2a)     A feljogosított fogyasztók több ellátóval egyszerre is szerződhetnek.

(2b)     Az Ügynökség valós időben felügyeli az Unióban, az Európai Gazdasági Térségben és a szomszédos országokban szervezetten működő nagykereskedelmi villamosenergia-piacokat abból a célból, hogy feltárja a piaci pozícióval való visszaéléseket, illetve a piac működési hiányosságait, valamint hogy a belső piac működésének hatékonyságát elősegítse. ”

22.

A szöveg a 22. cikk után a következő ║ fejezettel egészül ki:

„VIIa. FEJEZET

NEMZETI SZABÁLYOZÓ HATÓSÁGOK

22a. cikk

A nemzeti szabályozó hatóságok kijelölése és függetlensége

(1)   Minden tagállam kijelöl egy nemzeti szabályozó hatóságot.

(2)   A tagállamok szavatolják a nemzeti szabályozó hatóság függetlenségét, és biztosítják, hogy a hatóság részrehajlás nélkül és átlátható módon gyakorolja hatáskörét. E célból a tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv és a kapcsolódó jogszabályok által ráruházott szabályozói feladat végrehajtása során a nemzeti szabályozó hatóság:

(3)   A nemzeti szabályozó hatóság függetlenségének védelme érdekében a tagállamok különösen ügyelnek arra, hogy:

22b. cikk

A nemzeti szabályozó hatóság szakpolitikai céljai

Az ezen irányelvben meghatározott szabályozói feladatok végrehajtásában a nemzeti szabályozó hatóság minden indokolt lépést megtesz a következő célok megvalósítására:

22c. cikk

A nemzeti szabályozó hatóság feladatai és hatáskörei

(1)   A nemzeti szabályozó hatóság feladatai , amelyeket adott esetben más érintett közösségi és nemzeti szervezetekkel, átvitelirendszer-üzemeltetőkkel és más piaci érdekelt felekkel szoros együttműködésben, valamint az előbbiek saját külön hatásköreinek sérelme nélkül kell elvégeznie, a következők:

(2)     Ha a tagállam úgy rendelkezik, az (1) bekezdésben említett felügyeleti feladatokat a nemzeti szabályozó hatóságtól eltérő, más hatóság is elláthatja. Ilyen esetben a felügyeletből származó információt a lehető leggyorsabban a nemzeti szabályozó hatóság rendelkezésére kell bocsátani.

A nemzeti szabályozó hatóság – függetlenségét megőrizve, saját egyedi hatásköreinek sérelme nélkül és a jobb szabályozás elveivel összhangban – az (1) bekezdésben említett feladatinak elvégzésekor szükség esetén konzultációt folytat az átviteli rendszerek üzemeltetőivel, és szorosan együttműködik a többi érintett nemzeti hatósággal.

(3)   Az (1) bekezdés alapján ráruházott feladatok mellett, ha a 10. cikk értelmében független rendszerüzemeltetőt jelöltek ki, a nemzeti szabályozó hatóság:

(4)     A nemzeti villamosenergia-piacok – beleértve a kis- és nagykereskedelmi árak – (1) bekezdés l) pontja szerinti figyelemmel kísérésekor a nemzeti szabályozó hatóságok az Ügynökség által meghatározott és jóváhagyott összehangolt módszertant követnek.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok az (1) és (2) bekezdésben említett feladatok gyors és hatékony végrehajtását lehetővé tevő hatáskörrel rendelkezzenek. E célból a nemzeti szabályozó hatóságok legalább a következő hatáskörökkel rendelkeznek:

(6)   A nemzeti szabályozó hatóságok felelősek a következő feltételeknek azok hatálybalépése előtt történő megállapításáért vagy jóváhagyásáért:

A nemzeti szabályozó hatóságoknak jogukban áll e feltételek módosítását kérni a szállítási rendszerüzemeltetőktől.

(7)   A tarifákra és a kiegyenlítő szolgáltatásokra vonatkozó feltételek és módszerek meghatározásakor vagy jóváhagyásakor a nemzeti szabályozó hatóságok biztosítják, hogy a hálózatüzemeltetők rövid és hosszú távon is ösztönözve legyenek a hatékonyság javítására, a piaci integráció elősegítésére, az ellátás biztonságának garantálására, valamint a kapcsolódó kutatási tevékenységek támogatására.

(8)     A nemzeti szabályozó hatóságok figyelemmel kísérik a túlterheltség elhárítását a nemzeti villamos energia rendszereken és rendszerösszekötőkön belül.

Az átviteli rendszerüzemeltetők jóváhagyásra benyújtják túlterheltség elhárítási, köztük a kapacitás elosztásra vonatkozó eljárásaikat a nemzeti szabályozási hatóságokhoz. A nemzeti szabályozó hatóságok jóváhagyásuk előtt kérheti ezen eljárások módosítását.

(9)   A nemzeti szabályozó hatóságok jogosultak szükség esetén megkövetelni az átviteli- és az elosztórendszer-üzemeltetőktől az 1. cikkben említett feltételek ▐ megváltoztatását annak érdekében, hogy azok arányosak és megkülönböztetéstől mentesen alkalmazhatóak legyenek. Az átviteli és elosztási tarifák megállapításának késedelme esetén a nemzeti szabályozó hatóságok jogosultak az átviteli és elosztási tarifákat előzetesen megállapítani, és határozatot hozni a megfelelő kiegyenlítő intézkedésekről, amennyiben a végleges tarifák az előzetesen megállapított tarifáktól eltérnek.

(10)   Az átviteli- vagy elosztórendszer-üzemeltetőkkel szemben az azon üzemeltetők ezen irányelv szerinti kötelezettségeikkel kapcsolatban panasszal élő fél panaszait a nemzeti szabályozó hatósághoz nyújthatja be, amely az ügyben vitarendező hatóságként eljárva a panasz beérkezését követő két hónapon belül döntést hoz. Ha a nemzeti szabályozó hatóságnak további információra van szüksége, ez az időtartam két hónappal meghosszabbítható. Ez az időtartam a panaszos beleegyezésével az említett határidőkön túl is meghosszabbítható. A nemzeti szabályozó hatóság döntése kötelező érvényű mindaddig, amíg azt jogorvoslat alapján meg nem változtatják.

(11)   Bármely érintett fél, aki vagy amely jogosult panaszt emelni az e cikk szerinti, módszerekre vonatkozó döntéssel szemben, vagy ha a szabályozó hatóságnak a javasolt tarifák vagy módszerekre vonatkozóan konzultációs kötelezettsége van, a döntés vagy a döntési javaslat közzétételét követő két hónapon belül vagy – ha a tagállam úgy rendelkezik, rövidebb időn belül – a döntés felülvizsgálatát kérheti. A kérelemnek nincs halasztó hatálya.

(12)   A tagállamok megfelelő és hatékony szabályozási, ellenőrzési és átláthatóságot biztosító mechanizmusokat hoznak létre azért, hogy elkerülhető legyen bármilyen piaci erőfölénnyel való – különösen a fogyasztók sérelmére történő – visszaélés és ellenséges felvásárlásra irányuló magatartás. Ezeknél a mechanizmusoknál figyelembe veszik a Szerződés és különösen annak 82. cikke rendelkezéseit.

(13)     A nemzeti szabályozó hatóságok független panaszirodákat és alternatív jogorvoslati rendszereket – például független energiaügyi ombudsmani hivatalt vagy fogyasztói szervet – hoznak létre. E legjobb gyakorlatok kritériumainak megfelelő szolgálatok vagy rendszerek feladata lesz a panaszok hatékony kezelése. A nemzeti szabályozó hatóságok dolgozzák ki az arra vonatkozó szabályokat és iránymutatásokat, hogy a termelőknek és hálózatüzemeltetőknek hogyan kell kezelniük a panaszokat.

(14)   A tagállamok gondoskodnak a megfelelő intézkedések meghozataláról – beleértve a nemzeti jog szerint alkalmazandó közigazgatási intézkedéseket és büntetőjogi eljárásokat – azok ellen a felelős természetes vagy jogi személyek ellen, akik vagy amelyek ennek az irányelvnek a bizalmas információk kezelésére vonatkozó rendelkezéseit megsértik.

(15)   A (10) és (11) bekezdésben említett panaszok nem sérthetik a közösségi vagy nemzeti jog szerinti jogorvoslati jogok gyakorlását.

(16)   A nemzeti szabályozó hatóságok határozatait megfelelően indokolni kell , és a jogi ellenőrzés lehetővé tétele érdekében nyilvánosságra kell őket hozni .

(17)   A tagállamok gondoskodnak egy olyan nemzeti szintű mechanizmus létrehozásáról, amelynek révén a nemzeti szabályozó hatóság határozata által érintett fél jogorvoslattal fordulhat nemzeti bírói testülethez , vagy a felektől és kormányoktól független más független nemzeti hatósághoz .

▐

22d. cikk

A határokon átnyúló ügyek szabályozása

(1)   A nemzeti szabályozó hatóságok szorosan együttműködnek és tanácskoznak egymással, továbbá az ezen irányelv szerinti feladataik teljesítéséhez szükséges valamennyi információval ellátják egymást és az Ügynökséget. Az információcsere tárgyát képező adat tekintetében az adatot átvevő hatóság ugyanolyan szintű titoktartást biztosít, mint amilyet az adatot továbbító hatóság biztosít.

(2)    Annak biztosítása érdekében, hogy, ahol megtalálhatóak a regionális villamosenergia-piacok, ez a megfelelő szabályozási struktúrákban is tükröződjön. A megfelelő nemzeti szabályozási hatóság, szoros együttműködésben az Ügynökséggel és az Ügynökségi irányítása mellett biztosítják, hogy regionális piacaik vonatkozásában legalább az alábbi szabályozási feladatok ellátására sor kerüljön:

(3)     A nemzeti szabályozó hatóságoknak jogukban áll megállapodást kötni egymással a szabályozási együttműködés, illetve az (1) és (2) bekezdésben említett intézkedések elősegítése érdekében, amelyeket szükség esetén az egyéb érintett nemzeti hatóságokkal szoros konzultációt folytatva és azok saját hatáskörének sérelme nélkül kell végrehajtani.

(4)   Az Ügynökség meghatározza a legalább két tagállam területét összekötő infrastruktúra szabályait:

22e. cikk

Megfelelés az iránymutatásoknak

(1)   A Bizottság és bármely nemzeti szabályozó hatóság ║ az Ügynökség véleményét kérheti abban az ügyben, hogy egy szabályozó hatóság határozata megfelel-e az ebben az irányelvben vagy az 1228/2003/EK rendeletben említett iránymutatásoknak.

(2)   Az Ügynökség a kérelemtől számított négy hónapon belül megküldi véleményét a Bizottságnak vagy az azt kérő nemzeti szabályozó hatóságnak, továbbá a szóban forgó határozatot hozó nemzeti szabályozó hatóságnak.

(3)   Ha a határozatot hozó nemzeti szabályozó hatóság a kézhezvételtől számított négy hónapon belül nem teljesíti az Ügynökség véleményében foglaltakat, az Ügynökség tájékoztatja a Bizottságot.

(4)   Bármely nemzeti szabályozó hatóság tájékoztathatja a bizottságot, amennyiben úgy véli, hogy egy nemzeti szabályozó hatóság határozata nem felel meg az ebben az irányelvben vagy az 1228/2003/EK rendeletben említett iránymutatásoknak, az említett határozat dátumától számított két hónapon belül.

(5)   A Bizottság eljárást indít, ha két hónappal az után, hogy az Ügynökség a (3) bekezdéssel összhangban vagy egy nemzeti szabályozó hatóság a (4) bekezdéssel összhangban tájékoztatta – vagy saját kezdeményezésére a határozat dátumától számított három hónapon belül – megállapítja, hogy komoly kételyek merülnek fel azt illetően, hogy a szabályozó hatóság határozata megfelel-e az ebben az irányelvben vagy az 1228/2003/EK rendeletben említett iránymutatásoknak. Ez esetben felkéri a nemzeti szabályozó hatóságot és a nemzeti szabályozó hatóság előtt folyó eljárás feleit, hogy nyújtsák be észrevételeiket.

(6)   Ha a Bizottság eljárást indít, az erre vonatkozó döntés keltétől számított legfeljebb négy hónapon belül végleges határozatot hoz, amelyben:

(7)   Ha a Bizottság nem indít eljárást vagy a (5), illetve (6) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem hoz végleges határozatot, úgy kell tekinteni, hogy nem emelt kifogást a nemzeti szabályozó hatóság határozata ellen.

(8)   A nemzeti szabályozó hatóság két hónapon belül végrehajtja a Bizottságnak a határozat módosítására vagy visszavonására vonatkozó határozatát, és erről tájékoztatja a Bizottságot.

▐

22f. cikk

Nyilvántartás

(1)   A tagállamok előírják az ellátó vállalkozások részére, hogy a nemzeti szabályozó hatóság, a nemzeti versenyhivatal és a Bizottság számára legalább öt évig nyilván kell tartaniuk a nagykereskedelmi ügyfelekkel és az átvitelirendszer-üzemeltetőkkel kötött, villamosenergia-ellátási szerződésekkel és villamosenergia-derivatívákkal kapcsolatos ügyletek fontos adatait.

(2)   Az adatok közé tartoznak az adott ügyletre vonatkozó jellemzők, például az időtartam, a szállítási és rendezési szabályok, a mennyiség, a végrehajtás napja és ideje, valamint az ügyleti árak és az érintett nagykereskedelmi ügyfél azonosítására szolgáló eszközök, továbbá a rendezetlen villamosenergia-ellátási szerződések és villamosenergia-derivatívák bizonyos részletei.

(3)   A nemzeti szabályozó hatóság jelentést készít a vizsgálatok és kérelmek eredményéről a piaci szereplők számára, egyben biztosítja, hogy konkrét piaci szereplőre vagy konkrét ügyletre vonatkozó, üzleti szempontból érzékeny információ nem kerül nyilvánosságra .

▐

(4)   E cikk ║ a 2004/39/EK irányelv hatály alá tartozó jogalanyok számára nem teremt újabb, az (1) bekezdésben említett hatóságokkal szembeni kötelezettségeket.

(5)   Ha az (1) bekezdésben említett hatóságoknak hozzáférésre van szükségük a 2004/39/EK irányelv hatály alá tartozó jogalanyok által vezetett nyilvántartáshoz, az említett irányelv szerinti felelős hatóságok ellátják őket a kért adatokkal.”

23.

A 23. cikket el kell hagyni.

24.

A 26. cikk a következőképpen módosul:

(25)

Az A. melléklet a következőképpen módosul: