P6_TC1-COD(2007)0013

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. január 15-én került elfogadásra a repülőtéri díjakról szóló 2008/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ‖,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

a Szerződés 251. cikkében (3) megállapított eljárással összhangban,

(1)

A repülőterek fő feladata és kereskedelmi tevékenysége a légijárművek– valamint az utasok és a rakományok – kiszolgálása és kezelése a leszállástól a felszállásig, lehetővé téve, hogy a légi fuvarozók biztosítsák légiközlekedési szolgáltatásaikat. Ennek céljából a repülőterek a légijárművek üzemeltetéséhez, illetve az utasok és a rakomány irányításához kapcsolódó bizonyos mennyiségű létesítményt és szolgáltatást nyújtanak, amelyek költségeit általában repülőtéri díjakon keresztül fedezik. Azokat a létesítményeket és szolgáltatásokat, amelyekért illetéket számítanak fel, költséghatékony alapon kell biztosítani.

(2)	A repülőtéri díjak alapvető összetevőit és kialakításuk módját szabályozó egységes keret felállítása szükséges, mivel annak hiányában a repülőtér-irányító szerv és a repülőtér használói közötti kapcsolatra vonatkozó követelmények betartása nem biztosított.

(3)	Az irányelvet a Közösség területén elhelyezkedő, bizonyos méretet meghaladó repülőterekre kell alkalmazni; a kis repülőterek irányítása és finanszírozása nem igényli közösségi keretrendszer alkalmazását.

(4)	Egyrészt az ‖1794/2006/EK bizottsági rendelet (4), másrészt pedig a ‖96/67/EK tanácsi irányelv (5) már foglalkozott a léginavigációs szolgáltatások tekintetében a díjak beszedésének, illetve a földi kiszolgálásnak a kérdésével.

(5)

A repülőtéri díjaknak megkülönböztetésmenteseknek kell lenniük. Rendszeres és kötelező konzultációs eljárást kell foganatosítani a repülőtér-irányító szervek és a repülőtér használói között annak lehetőségével, hogy bármely fél független szabályozó hatósághoz fordulhasson, amennyiben a repülőtér használói a repülőtéri illetékekkel vagy a díjszabási rendszer módosításával kapcsolatos döntést vitatják.

(6)

Minden tagállamban egyetlen független szabályozó hatóságot kell kinevezni vagy létrehozni a döntések pártatlanságának és az irányelv pontos és hatékony alkalmazásának biztosítására. A hatóságnak rendelkeznie kell a feladatai ellátásához szükséges minden erőforrással a személyi állomány, a szakértelem és a pénzügyi eszközök tekintetében , biztosítva azt, hogy a repülőterek költséghatékony alapon kínálhassák szolgáltatásaikat és létesítményeiket .

(7)

Alapvető fontosságú a repülőtér használói számára, hogy rendszeres tájékoztatást kapjanak a repülőtér-irányító szervtől a repülőtéri díjak kiszámítási módjáról és alapjáról. Ez az átláthatóság lehetővé teszi, hogy a légi fuvarozók megismerhessék a repülőterek költségeit és beruházásaik termelékenységét. Ahhoz, hogy egy repülőtér-irányító szerv a jövőbeni beruházásai tekintetében megfelelően felmérhesse a szükségleteket, arra kell kötelezni a repülőtér használóit, hogy időközönként megosszák a repülőtér-irányító szervvel a működési előrejelzéseiket, a fejlesztési terveiket, csakúgy mint különleges igényeiket és kívánságaikat.

(8)

A repülőtereknek tájékoztatniuk kell a repülőtér-használókat a főbb infrastrukturális tervekről, mivel ezek jelentős hatást gyakorolhatnak a repülőtéri díjak mértékére. Ilyen információkat azért kell biztosítani, hogy nyomon követhetők legyenek az infrastruktúra-költségek, és hogy az érintett repülőtereken megfelelő és költséghatékony létesítmények épülhessenek.

(9)

A légiközlekedési szolgáltatásokat alacsony költségek mellett biztosító légi fuvarozók megjelenésére tekintettel az ilyen fuvarozókat kiszolgáló repülőtereknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az infrastruktúrának és/vagy a szolgáltatás szintjének megfelelő illetékeket alkalmazzanak, mivel a légi fuvarozók jogos érdekében áll olyan szolgáltatások elvárása a repülőtértől, amelyek ára összhangban áll a minőségével. Ugyanakkor az ilyen eltérő infrastruktúra- vagy szolgáltatás-szinthez való hozzáférés lehetőségét megkülönböztetésmentesen fenn kell tartani minden olyan légi fuvarozó számára, amely élni kíván vele. Amennyiben a kereslet meghaladja a kínálat mértékét, a hozzáférést a repülőtér-irányító szerv által kialakított objektív és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján kell meghatározni. Az illetékek megkülönböztetésének és/vagy növelésének átláthatónak, objektívnek és világos kritériumokon alapulónak kell lennie. A megkülönböztetés új útvonalak megnyitására irányuló ösztönzésként szolgálhat, és így előmozdíthatja a fejlődést azokban a térségekben, amelyek földrajzi vagy természeti adottságaikból fakadóan hátrányos helyzetben vannak, beleértve a legkülső régiókat.

(10)

Mivel a Közösségen belül eltérőek a biztonsági költségek fedezéséhez szükséges díjak kiszámítási és beszedési módjai, egységesíteni kell a biztonsági illetékek kiszabásának alapját azokon a közösségi repülőtereken, ahol a biztonsági költségek a repülőtéri illetékben jelennek meg. E repülőtereken az illetéknek a tényleges biztonsági költséghez kell kapcsolódnia, e biztonsági költségek bárminemű közfinanszírozásával és a kiegyenlítésükhöz biztosított állami támogatással való pontos gazdálkodás mellett, a szolgáltatás pedig költség-áron, nyereség termelése nélkül nyújtandó. A biztonsági költségek fedezése érdekében bevezetett repülőtéri illetékekből származó bevételek kizárólag biztonsági intézkedések végrehajtására fordíthatók.

(11)

A repülőtér használóinak a szolgáltatás meghatározott szintjét kell biztosítani az általuk kifizetett illetékekért cserébe. Ennek biztosítására a szolgáltatás szintje a repülőtér-irányító szerv és a repülőtér használóit képviselő szervezet vagy szervezetek közötti megállapodás tárgyát képezi; amelyet rendszeres időközönként meg kell kötni.

(12)	Az irányelv nem sérti a Szerződés rendelkezéseinek, és különösen a 81. és a 89. cikkének alkalmazását.

(13)

Mivel jelen irányelv célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, mert nemzeti szinten a repülőtéri díjrendszer nem állítható fel egységes módon az egész Közösségre kiterjedően, így ‖terjedelme és hatásai miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, ezért a Közösség a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket fogadhat el. Az ugyanebben a cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ezen irányelv nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

(1)    Ezen irányelv meghatározza a közösségi repülőtereken felszámítandó repülőtéri díjakra vonatkozó közös alapelveket. Ez nem sértheti a repülőtér-irányító szervek választási szabadságát az egy- vagy kétkasszás rendszer, illetve ezek kombinációja tekintetében .

(2)    Az irányelv alkalmazandó minden, a Szerződés rendelkezéseinek hatálya alá tartozó területen elhelyezkedő, kereskedelmi forgalomban részt vevő olyan repülőtérre, amelynek éves forgalma meghaladja az ötmilliós utasforgalmat, vagy az abban a tagállamban mérhető utasforgalom 15 %-át, amelyben a repülőtér található .

A nemzeti versenyhatóság alapos vizsgálata alapján a tagállamok szükség esetén más repülőterekre is alkalmazhatják az irányelvet.

Az irányelv alkalmazandó továbbá a Szerződés rendelkezéseinek hatálya alá tartozó területen elhelyezkedő repülőtér-hálózatokra és hálózatba szervezett repülőterekre.

A tagállamok jegyzéket tesznek közzé a területükön elhelyezkedő, a jelen irányelv hatálya alá tartozó repülőterekről. A jegyzéket az Eurostat adatai alapján állítják össze és évente frissítik.

Ez az irányelv a léginavigációs szolgáltatások közös díjszámítási rendszerének létrehozásáról szóló 1794/2006/EK rendelettel összhangban nem alkalmazandó az útvonalszolgálatért és a terminál léginavigációs szolgáltatásaiért beszedett díjakra,, sem pedig a közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacára való bejutásról szóló 96/67/EK irányelv mellékletében említett földi kiszolgálásért beszedett díjakra , sem a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló, 2006. július 5-i 1107/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) említett fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek támogatásának finanszírozására felszámított díjakra.

Ezen irányelv nem sérti a tagállamok azon jogát, hogy olyan kiegészítő szabályozó intézkedéseket alkalmazzanak, amelyek nem összeegyeztethetetlenek ezen irányelvvel vagy a közösségi jog más idevágó rendelkezéseivel a területükön felállított bármely repülőtér-irányító szerv tekintetében. Ebbe különösen beletartozik a versenyjogon alapuló díjszabási rendszerhez és/vagy a díjak szintjéhez való hozzájárulás.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a)

„repülőtér”: minden olyan terület, amelyet kifejezetten repülőgépek leszállásához, felszállásához és földi mozgásához alakítottak ki, beleértve azon kapcsolódó létesítményeket, amelyekre a fenti műveletek esetében a repülőgépek forgalma és kiszolgálása során szükség lehet, valamint a kereskedelmi légiközlekedés kiszolgálásához szükséges létesítményeket is;

b)

„repülőtér-irányító szervezet”: az a testület, amelynek a nemzeti jogszabályok és szabályzatok értelmében a feladata más tevékenységekkel együtt vagy csak kizárólag a repülőterek vagy repülőtér-hálózatok infrastruktúrájának igazgatása és kezelése, valamint az adott repülőtéren vagy repülőtér-hálózatban jelen lévő különböző szereplők tevékenységének összehangolása és ellenőrzése;

c)	„a repülőtér használója”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely utasokat, postai küldeményeket és/vagy árukat szállít légi úton az adott repülőtérre, illetve az adott repülőtérről;

d)

„repülőtéri illeték”: a repülőtér használója és/vagy a légi utasok által a repülőtér-irányító szerv javára fizetett járulék a ▌ légi jármű leszállására, felszállására, világítására és parkolására, illetve az utasok és a rakomány kezelésére kizárólag a repülőtér-irányító szerv által szolgáltatott létesítmények és szolgáltatások használatáért ;

e)

„biztonsági illeték”: járulék, melynek különleges célja a polgári repülés ellen végrehajtott jogellenes beavatkozások elleni védelmet célzó , a polgári légi közlekedés biztonsága területén közös szabályok létrehozásáról szóló, 2002. december 16-i 2320/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (7) szereplő biztonsági minimumintézkedések teljes vagy részköltségének fedezése;

f)	„repülőtér-hálózat”: egy tagállamon belül több olyan repülőtér, amelyeket az illetékes nemzeti hatóság által kijelölt repülőtér-irányító szerv üzemeltet.

3. cikk

A megkülönböztetés tilalma

A tagállamoknak biztosítják, hogy a repülőtéri díjak ne tegyenek különbséget a repülőtér használói vagy a légi utasok között.

E rendelkezés nem gátolja az illetékek általános érdekű, objektív, átlátható okokon alapuló kiigazítását.

4. cikk

Repülőtér-hálózat

Annak érdekében, hogy a légi utasok számának megfelelő költségek mellett biztosítsák egy repülőtér-hálózat repülőtereihez való hozzáférést, a tagállamok engedélyezhetik a repülőtér-hálózatok üzemeltetőinek, hogy a hálózathoz tartozó összes repülőtéren egységes és átlátható repülőtéri díjrendszert vezessenek be. Az engedély kiadásának feltétele, hogy a tagállamok repülőterei között ne torzuljon a verseny, például idegenforgalmi szempontból. Vita esetén a panaszos fél a Bizottsághoz fordulhat az EK vonatkozó versenyjogi szabályai alapján.

5. cikk

Konzultáció és megoldáskeresés

(1)    A tagállamok a repülőtéri illetékrendszer és az illetékek szintjének tekintetében minden , az ezen irányelv hatálya alá tartozó repülőtéren biztosítják a repülőtér-irányító szerv és a repülőtér használói vagy azok képviselői közötti kötelező ▌konzultációs eljárást, beleértve a repülőtér-irányító szerv által a repülőtéri illeték fejében nyújtott szolgáltatás minőségének szintjét is. A tagállamok biztosítják, hogy a konzultációra azt megelőzően kerüljön sor, hogy a repülőtér-irányító szervek vagy a repülőtér használói a repülőtéri illetékek rendszerét vagy szintjét jelentősen megváltoztatják. Amennyiben a repülőtér-irányító szerv és a repülőtér használói vagy azok képviselői többéves megállapodást kötöttek, a konzultációt e megállapodás rendelkezéseivel összhangban kell lefolytatni .

(2)    A tagállamok ahol csak lehet, biztosítják, hogy a repülőtéri illetékrendszert vagy az illetékek szintjét érintő változások a repülőtér-irányító szerv és a repülőtér használói között létrejött megegyezéssel valósuljanak meg. Ennek céljából a repülőtér-irányító szerv minden, a repülőtér illetékrendszerét vagy a repülőtéri illetékek szintjét érintő módosításokra vonatkozó javaslatot a javasolt változtatások indoklásával együtt azok hatályba lépése előtt legalább hat hónappal átnyújtja a repülőtér használóinak. A repülőtér-irányító szerv a repülőtér bármely használójának kérésére konzultációt folytat a repülőtér használóival a javasolt változtatások kapcsán, és véleményüket a végső döntéshozatal előtt számításba veszi. A repülőtér-irányító szerv a végső döntését a hatálybalépés előtt ésszerű időn belül közzéteszi. A repülőtér-irányító szerv a repülőtér használóinak tekintetében megindokolja döntését abban az esetben, ha a javasolt változtatások kapcsán nem születik megállapodás a repülőtér-irányító szerv és a repülőtér használói között.

(3)    A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben végleges nézeteltérés merül fel a repülőtéri illetékekre vonatkozó döntés kapcsán, a repülőtér-irányító szerv és a repülőtér használói – utóbbiak esetében feltéve, hogy legalább két, egymással kapcsolatban nem álló légitársaságról vagy az adott repülőtér éves repülőgépforgalmának vagy utasszámának legalább 10 %-át képviselő használókról van szó – kérhessék a független szabályozó hatóság közbelépését, amely megvizsgálja a repülőtéri illetékrendszert vagy a repülőtéri illetékek szintjét érintő módosítások indoklását.

A 12. cikknek megfelelően kijelölt vagy felállított független szabályozó szerv:

a)	eljárást alakít ki a repülőtér-irányító szerv és a repülőtér használói, illetve képviselőik között a repülőtéri illetékek szintjének vagy szerkezetének – beleértve a szolgáltatás minőségét is – megváltoztatása kapcsán felmerülő nézeteltérések rendezésére;

b)	megállapítja azokat a feltételeket, amelyek alapján részt vesz e nézeteltérések rendezésében;

c)	megállapítja azokat a kritériumokat, amelyek alapján e nézeteltéréseket értékelni lehet.

E feltételek és kritériumok nem teremthetnek hátrányos megkülönböztetést, átláthatónak kell lenniük és meg kell felelniük a közösségi versenyjog általános elveinek, valamint a jelen irányelvnek.

A repülőtéri illetékrendszer és az illetékek mértékének megváltoztatására vonatkozó ellenőrzésnek nincs halasztó hatálya.

(4)     A repülőtér használója meggyőző bizonyítékot szolgáltat arról, hogy az érintett repülőtér az EK versenyjogát sértő intézkedéseket hozott.

(5)     E rendelkezés nem érinti a jelenleg is létező vitarendezési eljárásokat és a jogszabályon alapuló fellebbezési eljárást.

6. cikk

Átláthatóság

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a repülőtér-irányító szerv évente legalább egyszer eljuttassa a repülőtér használóihoz, azok képviselőihez vagy társulásaihoz a repülőtéren felszámított összes díj szintjének meghatározását szolgáló összetevőkre vonatkozó információkat. Ezen információk között legalább a következők szerepelnek:

a)	a felszámított díjakért cserébe nyújtott különböző szolgáltatások és infrastruktúra jegyzéke;

b)	az illetékek megállapításának módja , annak megadásával, hogy egy- vagy kétkasszás rendszert, illetve ezek kombinációját alkalmazták-e ;

c)	a repülőtér – a repülőtéri illetékek által fedezni kívánt létesítményekkel és szolgáltatásokkal összefüggő – teljes költségének szerkezete , amennyiben az a repülőtéri illeték kiszámítása szempontjából meghatározó és az éves jelentésekben fel kell tüntetni ;

d)	a repülőtéren szedett díjak egyes kategóriáiba tartozó bevételek és költségek;

e)	a repülőtér állami támogatásból, szubvenciókból és egyéb, az illetékekből származó jövedelemhez kapcsolódó monetáris támogatásból származó bevétele;

f)	a repülőtérnek juttatott állami és regionális támogatások, valamint a közszolgáltatói kötelezettség állami finanszírozásából származó források összege;

g)	a díjak beszedésére jogosító szolgáltatásokra fordított munkaerő teljes létszáma;

h)	a repülőtér helyzetének előrejelzései az illetékek, a forgalomnövekedés és bármely javasolt jelentős beruházás tekintetében;

i)	a repülőtér infrastruktúrájának és berendezésének használata egy adott időszak során;

j)	a jelentős beruházások várható eredménye a repülőtér-kapacitásra és a ▌ szolgáltatások minőségére gyakorolt hatás tekintetében.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a repülőtér használói a repülőtéri illetékrendszer és az illetékek mértékének esedékes módosítását, illetve az új illetékek bevezetését megelőzően átadják különösen a következő információkat a repülőtér-irányító szervnek:

a)	előrejelzések a forgalom tekintetében;

b)	előrejelzések a flottájuk összetételét és tervezett használatát illetően;

c)	fejlesztési terveik az adott repülőtéren;

d)	igényeik az adott repülőtéren.

(3)    Az (1) és (2) bekezdés szerintátnyújtott információk bizalmasnak tekintendők, és ennek megfelelően kezelendők. Az információknak meg kell felelniük az adatok bizalmasságára vonatkozó nemzeti jogszabályoknak. A tőzsdén jegyzett repülőterek esetében különösen be kell tartani a tőzsdejogi előírásokat.

(4)     A megfelelő titokvédelmi szabályok keretein belül a független szabályozó hatóság minden, a tevékenységével összefüggő és ahhoz szükséges információhoz hozzáférhet.

7. cikk

Új infrastruktúra

A tagállamok biztosítják, hogy a repülőtér-irányító szerv konzultáljon a repülőtér használóival az új infrastrukturális projektek terveinek pontosítása előtt. A beruházás üzembe helyezése előtt maximum öt éven belül a repülőtér-irányító szerv előfinanszírozás útján érvényesítheti érdekeit a repülőtéri illetékek megszabásakor.

A repülőtér-irányító szerv megfelelő repülőtéri illeték kivetésével előfinanszírozhat új infrastrukturális beruházásokat. Ennek feltétele, hogy

a)	a repülőtér használóit átlátható módon tájékoztassák a magasabb repülőtéri illeték mértékéről és alkalmazásának időtartamáról;

b)	minden további bevételt kizárólag a tervezett infrastruktúra létrehozására fordítsanak;

c)	minden hivatalos engedélyt beszerezzenek.

8. cikk

Minőségi előírások

(1)    Egy-egy repülőtér kiegyensúlyozott és hatékony működése céljából a tagállamok biztosítják, hogy a repülőtér-irányító szerv és a repülőtér használóit képviselő szervezet(ek) tárgyalásokat kezdeményezzenek a repülőtér terminálján vagy termináljain nyújtott szolgáltatások minőségére, illetve a repülőtér használóinak a 6. cikk(2) bekezdésében említett tervezett működését érintő információk pontosságára és időszerűségére vonatkozó , a 9. cikkben az illetékek megkülönböztetése tekintetében megállapított rendelkezéseknek megfelelő szolgáltatási színvonalról szóló megállapodások megkötésének céljából, lehetővé téve ezáltal, hogy a repülőtér-irányító szerv teljesíthesse kötelezettségeit. Ezt a megállapodást legalább kétévenként egyszer meg kell kötni, és értesíteni kell róla minden egyes tagállam független szabályozó hatóságát.

(2)    Amennyiben nem jön létre szolgáltatói megállapodás, a tagállamok biztosítják, hogy bármely fél kérhesse a független szabályozó hatóság közbelépését.

9. cikk

Illetékbeli különbségek

(1)    A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak lehetővé tételére, hogy a repülőtér-irányító szerv megváltozathassa az egyes repülőtéri szolgáltatások, terminálok vagy terminálrészek minőségétés használati körét annak céljából, hogy testre szabott szolgáltatásokat biztosíthasson, vagy hogy egyes terminálokat vagy terminálrészeket különleges használatra fenntarthasson. A repülőtéri illetékek szintje differenciált lehet az adott szolgáltatások minőségétől és használati körétől , illetve a környezeti teljesítménytől, a zajszennyezéstől vagy egyéb közérdektől függően , amennyiben ezeket releváns, objektív és átlátható kritériumok alapján állapították meg .

A tagállamok biztosítják továbbá, hogy a repülőterek ugyanazon szolgáltatásért azonos mértékű díjat szednek be. A repülőtér-irányító szerv az igénybe vett szolgáltatás minősége alapján a repülőtér használók részére díjbeli kedvezményt adhat, amennyiben az adott kedvezmény nyilvános, átlátható és tárgyilagos feltételek alapján minden repülőtér használó számára elérhető. Az új útvonalakat nyitó használóknak, összhangban az EK versenyjogi előírásaival, nyilvános, megkülönböztetésmentes és minden repülőtér használó számára egyformán elérhető módon nyújthat kedvezményt .

(2)    A tagállamok biztosítják, hogy a repülőtér bármely használója, amely testre szabott szolgáltatásokra vagy a terminál vagy terminálrész különleges használatára tart igényt, hozzájusson e szolgáltatásokhoz, terminálhoz vagy terminálrészhez.

Amennyiben több használó tart igényt a testre szabott szolgáltatásokra és/vagy a terminál vagy terminálrész különleges használatára, mint amennyit a kapacitás megenged, megfelelő, objektív, átlátható és megkülönböztetésmentes kritériumok alapján kell meghatározni a hozzáférést.

10. cikk

Védelmi díjak

A biztonsági illetékeket kizárólag a biztonsági költségek fedezésére lehet használni , és nem haladhatják meg e költségek összegét. A biztonsági illetékekből haszon nem szerezhető. E költségeket a gazdasági és üzemeltetési hatékonyság elvei, valamint a tagállamokban általánosan elfogadott számviteli és értékelési elvek alapján határozzák meg. A tagállamok biztosítják a költségek méltányos megosztását az adott repülőtér használóinak csoportjai között. Ugyanakkor a tagállamok különleges könyvelést biztosítanak a következőkre vonatkozóan:

—	a védelmi műveletekre szánt létesítmények és berendezések finanszírozási költségei, beleértve e létesítmények és berendezések valós értékcsökkenését;

—

a biztonsági személyzet és a biztonsági műveletekre fordított kiadások , a rövid távú fokozott biztonsági intézkedések kivételével ; a különleges kockázatértékelésekről szóló nemzeti jogszabályok alapján elrendelt, többletköltséggel járó intézkedések nem tartoznak a jelen irányelv rendelkezéseinek hatálya alá;

—	a hatóságok részéről biztonsági célokra előirányzott támogatások.

Egy adott repülőtéren kivetett biztonsági illetékekből származó bevétel kizárólag azon repülőtér biztonsági kiadásainak fedezésére fordítható, ahol az illetéket kivetették. Repülőtér-hálózatok esetében a beszedett biztonsági illetékek csak a hálózathoz tartozó repülőterek biztonsági kiadásainak fedezésére fordíthatók.

11. cikk

Szigorúbb biztonsági költségek

A tagállamok viselik az olyan biztonsági intézkedések végrehajtásának költségeit, amelyek szigorúbbak, mint a 2320/2002/EK rendeletben meghatározott biztonsági minimumintézkedések.

12. cikk

Független szabályozó hatóság

(1)    A tagállamok független szervet – mint nemzeti független szabályozó hatóságot – jelölnek ki vagy hoznak létre az ezen irányelv végrehajtása érdekében hozott intézkedések pontos alkalmazásának és a 5. és 8. cikk szerint kijelölt feladatok végrehajtásának biztosítása érdekében. Ez a szerv megegyezhet a tagállam által az 1. cikk (2) bekezdésében említett kiegészítő szabályozó intézkedések alkalmazásával – beleértve az illetékrendszer és/vagy az illetékek szintjének jóváhagyásával – megbízott jogalannyal, feltéve hogy megfelel az e cikk (3) bekezdésében előírt követelményeknek.

(2)     A nemzeti független szabályozó hatóság saját felügyelete alatt regionális szabályozó hatóságokra delegálhatja a jelen irányelv rendelkezéseinek vagy azok egy részének végrehajtását, amennyiben a végrehajtás ugyanazon normák szerint zajlik. Továbbra is a nemzeti független szabályozó hatóság felelőssége, hogy biztosítsa ezen irányelv rendelkezéseinek helyes alkalmazását. A (3) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell a regionális független szabályozó hatóságra is.

(3)    A tagállamok azzal biztosítják a független szabályozó hatóság függetlenségét, hogy jogilag megkülönböztetik és működésében függetlenítik minden repülőtér-irányító szervtől és légifuvarozótól. Azok a tagállamok, amelyek tulajdonnal vagy ellenőrzéssel rendelkeznek egy repülőteret, repülőtér-irányító szervet vagy légi fuvarozót illetően, biztosítják a szabályozási feladatkör tényleges szerkezeti szétválasztását a tulajdonhoz vagy ellenőrzéshez kapcsolódó tevékenységektől. A tagállamok biztosítják, hogy a független szabályozó hatóság pártatlanul és átlátható módon gyakorolja hatáskörét.

(4)    A tagállamok közlik a Bizottsággal a független szabályozó hatóság nevét és címét, meghatározott feladatát és felelősségi körét, valamint a (3) bekezdésnek való megfelelés érdekében hozott intézkedéseket.

(5)    ▌ A független szabályozó hatóság a repülőtéri illetékrendszert vagy az illetékek szintjét érintő változtatások indoklásának 5. cikk szerinti vizsgálatakor az érintett felektől bekérheti a szükséges információkat, és döntésének meghozatala érdekében köteles konzultálni az érintett felekkel, valamint egyéb felekkel. A döntést a panasz kézhezvételétől számított három hónapon belül a lehető leghamarabb meg kell hoznia, az indoklással ellátott döntés nyilvánosságra hozatalának kötelezettsége mellett . A döntés kötelező érvényű .

(6)    A független szabályozó hatóság a tevékenységérőléves jelentést tesz közzé.

13. cikk

Jelentés és felülvizsgálat

(1)    A Bizottság …-ig (8) jelentést, illetve szükség esetén megfelelő javaslatokat nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv működését illetően , értékelve ezen irányelv célkitűzései tekintetében elért előrehaladást .

(2)    A tagállamok és a Bizottság együttműködnek ezen irányelv alkalmazása során, különösen az (1) bekezdésben említett jelentéshez szükséges információgyűjtés tekintetében.

14. cikk

Végrehajtás

(1)    A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában …-ig (9) megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

A tagállamok ezen intézkedések elfogadásakor hivatkoznak erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást fűznek.

(2)    A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat az alapvető rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

15. cikk

Hatálybalépés és címzettek

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

---

(1)  HL C 10.,2008.1.15., 35. o.

(2)  HL C 305.,2007.12.15., 11. o.

(3)  Az Európai Parlament 2008. január 15-i álláspontja.

(4)  A léginavigációs szolgálatok közös díjszámítási rendszerének létrehozásáról szóló, 2006. december 6-i 1794/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 341., 2006.12.7., 3. o.).

(5)  A közösségi repülőterek földi kiszolgálási piacára való bejutásról szóló, 1996. október 15-i 96/67/EK tanácsi irányelv (HL L 272., 1996.10.25., 36. o.). Az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.

(6)  HL L 204., 2006.7.26., 1. o.

(7)  HL L 355., 2002.12.30., 1. o. A 849/2004/EK rendelettel (HL L 158., 2004.4.30., 1. o.; Helyesbítve: HL L 229., 2004.6.29., 3. o.) módosított rendelet.

(8)  Ezen irányelv hatálybalépésétől számított legkésőbb 4 éven belül.

(9)  Ezen irányelvnek kihirdetésétől számított legkésőbb 18 hónapon belül.