52007IP0097

P6_TA(2007)0097

Koszovó jövője és az EU szerepe

Az Európai Parlament 2007. március 29-i állásfoglalása Koszovó jövőjéről és az EU szerepéről (2006/2267(INI))

Az Európai Parlament,

- tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1999. június 10-i, 1244. sz. határozatára,

- tekintettel az ENSZ főtitkárának előírások felülvizsgálatával foglalkozó megbízottja által az előírások végrehajtásának átfogó felülvizsgálatáról készített, az ENSZ Biztonsági Tanácsához 2005. október 7-én benyújtott jelentésére,

- tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának - az elnöke által tett nyilatkozatban megfogalmazott - 2005. október 24-i határozatára, amely szerint támogatja a főtitkár javaslatát a Koszovó jogállásáról szóló tárgyalások kezdeményezésére,

- tekintettel Martti Ahtisaari úr 2005. november 14-i kinevezésére az ENSZ főtitkára - Koszovó jövőbeni jogállására vonatkozó folyamatért felelős - különmegbízottjává,

- tekintettel a kapcsolattartó csoport (Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, Egyesült Államok és Oroszország) 2006. január 31-i nyilatkozatára, amely kiemeli a koszovói probléma sajátos jellegét - amely sajátos jelleget a nyilatkozat szerint Jugoszlávia felbomlása és az ebből adódó konfliktusok, az etnikai tisztogatás és az 1999-es események, valamint az ENSZ BT 1244(1999). sz. határozata szerinti nemzetközi igazgatás hosszú időszaka határozza meg -, és a kérdés korai tárgyalásos rendezésére, mint a legjobb követendő útra szólít fel,

- tekintettel a 2006. december 14- 15-i Európai Tanács elnökségi következtetéseire, amelyek teljes mértékben támogatják Martti Ahtisaari erőfeszítéseit a jogállási kérdés megoldása irányában, és újból megerősítik az Unió arra vonatkozó készségét, hogy jelentős szerepet játsszon a jogállás jövőbeni rendezésének végrehajtásában,

- tekintettel a különmegbízott 2007. március 26-i végleges jelentésére Koszovó jövőbeli jogállásáról és átfogó javaslatára Koszovó jogállásának rendezéséről,

- tekintettel Eljárási Szabályzata 45. cikkére,

- tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A6-0067/2007),

A. mivel a Koszovó jogállásának rendezésére vonatkozó irányadó elvek, amelyeket a kapcsolattartó csoport 2005. október 7-én fogadott el, hangsúlyozzák, hogy a tárgyalásos rendezés nemzetközi prioritás kell hogy legyen, és hogy a tárgyalási folyamatot a megkezdése után nem lehet blokkolni és végeredményre kell juttatni; mivel ezek az elvek egyértelműen előírják, hogy nem lehet visszatérni sem az 1999 márciusa előtti állapothoz, sem Koszovó bármilyen felosztásához, sem Koszovó bármely más országgal vagy bármely országrésszel való bármilyen uniójához;

B. mivel az 1990-es években a koszovói lakosság rendszeres erőszaknak és elnyomásnak -volt kitéve, ami 1999-ben a polgári lakosság tömeges elüldözésébe torkollt, és arra indította az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a NATO-beavatkozás kíséretében közbelépjen és a területet nemzetközi polgári és biztonsági ellenőrzés alá vonja; mivel ez példa nélkül álló helyzetet idézett elő a nemzetközi jogban;

C. mivel a 2004. márciusi események, amelyeket el kell ítélni, igazolták a Koszovón belüli albán és szerb közösségek között továbbra is fennálló feszültségeket és annak szükségességét, hogy olyan megoldást kell találni, amely mindkét nemzetiség és más etnikai csoportok jogait is szavatolja; összhangban az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), az Európa Tanács és a kisebbségek védelme terén hatáskörrel rendelkező más szervezetek közleményeivel;

D. mivel Koszovó jövőbeni jogállásának meghatározása hozzá fog járulni a gazdasági fejlődéséhez, az érett politikai osztály felemelkedéséhez és a toleráns és szegregációmentes társadalom fejlődéséhez a tartományban;

E. mivel a számos tárgyalási forduló ellenére mindkét fél számára elfogadható rendezésben sajnos nem sikerült megegyezni; és tudomásul véve, hogy az ENSZ különmegbízottja előterjesztette a kapcsolattartó csoportnak és az ENSZ főtitkárának a rendezési javaslatokat;

F. mivel a végleges rendezésnek - ahelyett hogy azt a koszovói vagy szerbiai radikalizálódás veszélye szabja meg - olyan megoldás eredményének kell lennie, amely az összes érintett fél érdekeit figyelembe veszi;

G. mivel Koszovó jogállása meghatározásának további késlekedése negatív hatást gyakorolhat a már egyébként is törékeny és feszült helyzetre;

H. mivel az 1999-es események, a hosszú ideje tartó átmeneti nemzetközi igazgatás és Koszovó ideiglenes önkormányzati intézményeinek létrejötte és fokozatos megszilárdulása olyan kivételes helyzet létrejöttéhez vezetett, amely valószerűtlenné teszi Koszovó Szerbiába történő újbóli integrációját;

I. mivel a Koszovó és Szerbia közötti kapcsolatokat a szoros kulturális, vallási és gazdasági kötelékekből adódóan partnerségi és jószomszédi alapon tovább kell fejleszteni Koszovó és Szerbia teljes lakossága érdekében;

J. mivel a különböző etnikai csoportok közötti bizalomhiány, a még mindig változékony helyzet és a demokratikus, többnemzetiségű koszovói intézmények továbbfejlesztésének és megszilárdításának szükségessége tartós nemzetközi jelenlétet követel meg a belátható jövőben;

K. mivel a nemzetközi közösségnek továbbra is be kellene ruháznia az oktatásba, különös tekintettel a koszovói fiatal generáció előtt álló komoly kihívásokra;

L. mivel tekintettel Koszovó stratégiai fekvésére az Európai Uniónak központi szerepet kell játszania a jogállás rendezése végrehajtásának figyelemmel kísérésében, szavatolásában és megkönnyítésében, valamint a koszovói demokratikus intézmények létrehozásának és megszilárdításának elősegítésében, a Parlamentnek pedig gyakorolnia kell a nyomon követési hatásköreit;

M. mivel az EU hozzájárulását azonban a rendezés során bizonyos minimumkövetelmények teljesítésétől kell függővé tenni;

N. mivel a jogállás végleges rendezésének EU-kompatibilisnek kell lennie, azaz olyan alkotmányos keretet kell előírnia, amely kompatibilis Koszovó európai kilátásaival, és lehetővé kell, hogy tegye az Unió számára, hogy a rendelkezésre álló eszközei teljes spektrumát ki tudja bontakoztatni;

1. támogatja a Koszovó végleges jogállásának meghatározására irányuló, ENSZ által irányított folyamatot, és az olyan megvalósítható keret létrehozására irányuló erőfeszítéseket, amely stabilitást és védelmet garantál az összes koszovói közösség számára, valamint hosszú távú, önfenntartó gazdasági és társadalmi fejlődést szavatol; támogatja Ahtisaari úr Koszovó jogállásának rendezéséről szóló átfogó javaslatát, és azon a véleményen van, hogy a nemzetközi közösség felügyelete alá vont szuverenitás jelenti a legjobb választást ezen célkitűzések biztosítására; ennek alapján arra számít, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa gyorsan elfogad egy új, az 1244(1999). sz. határozat helyébe lépő határozatot;

2. úgy véli, hogy Koszovó számára az egyetlen fenntartható rendezési mód a következőket tartalmazza:

- hozzáférést biztosít Koszovó számára a nemzetközi pénzügyi szervezetekhez, és ezáltal lehetővé teszi számára a gazdasági felzárkózás megindítását és a munkahelyteremtés feltételeinek létrehozását;

- nemzetközi jelenléttel számol Koszovó soknemzetiségű jellegének megőrzése, valamint a szerb és roma lakosság továbbá más etnikai közösségek érdekeinek és biztonságának garantálása érdekében;

- a nemzetközi támogatást nyújt annak érdekében, hogy Koszovó teljes lakossága számára szavatolja a hatékony, önfenntartó, a jogállamiság és a demokrácia alapelvei szerint működő intézmények kialakítását;

- lehetővé teszi Koszovó számára, hogy megvalósíthassa az európai integrációval kapcsolatos szándékát, ami idővel a szomszédaival fenntartott, a kölcsönös függőségen alapuló kapcsolatokhoz fog vezetni;

3. úgy véli, hogy a Koszovó jövőbeni jogállására vonatkozó összes rendezésnek összhangban kell állnia a nemzetközi joggal;

4. reményét fejezi ki, hogy hamarosan erős és egyértelműen Európa-párti kormányzat jön létre Szerbiában, amely komolyan és konstruktív módon elkötelezi magát a Koszovó jogállásával kapcsolatos kérdés megoldása mellett; hangsúlyozza, hogy ilyen kormányra van szükség a volt Jugoszlávia tekintetében felállított nemzetközi büntető törvényszékkel folytatott teljes együttműködés érdekében is, illetve hogy egy ilyen kormány e feltételek mellett lehetővé tenné a Szerbia és az Európai Unió közötti stabilitási és társulási megállapodásról szóló tárgyalások újraindítását, valamint a megállapodás végleges megkötését;

5. úgy véli, hogy a végleges rendezésnek többek között a következő szempontokra kell kiterjednie:

- a nemzetközi polgári és biztonsági jelenlét szerepének és megbízatásának egyértelmű meghatározása;

- egyértelmű rendelkezések a decentralizációról, amelyek lényeges autonómiát biztosítanak olyan fontos területeken, mint az oktatás, az egészségügy és a helyi biztonság, továbbá a szerb helyhatóságok esetén közvetlen de átlátható kapcsolatot tesz lehetővé Belgráddal; az ilyen rendelkezéseknek pénzügyileg fenntarthatónak kell lenniük, és nem veszélyeztethetik az egységes Koszovó költségvetési, végrehajtási és jogalkotási előjogait;

- az emberi jogok teljes tiszteletben tartása, ideértve a kisebbségek és menekültek létérdekei alkotmányos biztosítékainak nyújtására, és az ilyen érdekek szavatolásának megfelelő mechanizmusaira vonatkozó kötelezettséget;

- valamennyi kulturális és vallási helyszín védelme;

- könnyen felszerelt, többnemzetiségű, korlátozott hatáskörrel, képességekkel és funkciókkal rendelkező, a NATO vezette Koszovói Erők (Kfor) szigorú felügyelete alatt álló koszovói biztonsági erő létrehozására vonatkozó rendelkezések;

- nemzetközi garanciák valamennyi szomszédos állam területi integritására vonatkozóan;

6. hangsúlyozza, hogy a koszovói megoldás nem teremt majd nemzetközi jogi precedenst, hiszen Koszovó 1999 óta ENSZ-irányítás alatt áll, és már a Biztonsági Tanács 1244(1999). sz. határozata tartalmazott rendelkezéseket arról, hogy meg kell oldani Koszovó végleges jogállásának kérdését; ezért arra a következtetésre jut, hogy a Koszovót érintő helyzet egyáltalán nem hasonlítható össze más, konfliktus által sújtott régiók - amelyek nem állnak ENSZ-irányítás alatt - helyzetével;

7. hangsúlyozza, hogy a Koszovó jövőjével kapcsolatos megállapodásnak Kosovska Mitrovicáról külön intézményi rendelkezéseket is tartalmaznia kell, amelyek Koszovó egységének veszélyeztetése nélkül teljes mértékben szavatolják a szerb közösség jogait és biztonságát; úgy véli, hogy ezt a rendszert a nemzetközi közösségnek közvetlenül kell felügyelnie a Belgráddal folytatott konzultáció mellett; emlékezteti azonban Szerbiát arra, hogy az efféle koszovói szerepvállalás összefügg Szerbia együttműködésével a jogállás végső rendezésének végrehajtásában;

8. üdvözli ezért azt a tényt, hogy az Ahtisaari-javaslat széles körű autonómiát vázol fel a szerb és más közösségek számára, ideértve a jelentős önkormányzati autonómiát a szubszidiaritás és az önkormányzatiság európai elveinek megfelelően;

9. úgy véli, hogy a nemzetközi közösségnek a lehető legnagyobb mértékben fokoznia kell jelenlétét a helyi hatóságoknak nyújtandó segítség tekintetében az alábbiak terén:

- a rendezés feltételeinek végrehajtása;

- autonóm, etnikailag kiegyensúlyozott intézményi, közigazgatási, igazságügyi és rendőrségi kapacitás kialakítása;

- az ENSZ előírásainak és az EU stabilizációs és társulási teljesítményértékeinek való megfelelés irányába tett előrelépés elérése;

10. ezért úgy véli, hogy a koszovói nemzetközi jelenlét, amelyet ugyan a feladataival arányos módon kell személyzettel ellátni, nem eredményezheti egy párhuzamos közigazgatás létrejöttét, sem a jelenlegi, ENSZvezette közigazgatás újbóli bevezetését;

11. hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösségnek közvetlen korrekciós és korlátozott esetekben helyettesítési hatáskörrel kell rendelkeznie az olyan létfontosságú területeken, mint például:

- a kisebbségek létérdekeinek biztosítása;

- az érzékeny helyszínek védelme;

- biztonság;

- az igazságügy és a széles értelemben vett jogállamiság, különösen a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén;

12. hangsúlyozza, hogy Koszovó-szerte további erőfeszítésekre van szükség a menekültek a és lakóhelyükről elűzött személyek visszatérése érdekében; kiemeli, hogy a tartós visszatérés kulcsa a munkalehetőség, és hogy a fenntartható gazdasági fejlődésnek kell most elsőbbséget élveznie; hangsúlyozza továbbá, hogy külön figyelmet kell szentelni a nem szerb és nem albán menekültekre, például a romákra és askálikra, beleértve a lakóhelyükről az országon belül elűzött romákat, akik a Kosovska Mitrovicában lévő táborokban élnek;

13. támogatja egy befogadó jellegű és méltányos oktatási rendszer igényét, amely lehetővé teszi a roma és askáli tanulók számára a részben roma nyelvű oktatást, ezáltal táplálva e kisebbségi közösségek identitását és kultúráját;

14. hangsúlyozza azt a fontos szerepet, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsának kell játszania Koszovó jövőbeni jogállásával kapcsolatos végleges döntés vonatkozásában; sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, különösen azokat, amelyek az ENSZ Biztonsági Tanácsának is tagjai, hogy teljes mértékben és tevékenyen támogassák a Koszovó jövőbeni jogállásával kapcsolatos megvalósítható megoldást;

15. úgy véli, hogy egy új ENSZ biztonsági tanácsi határozat elfogadása is kulcsfontosságú elem az EU jövőbeni koszovói szerepvállalása tekintetében, és hogy ilyen határozat híján nem kerülhet sor fokozott uniós részvételre;

16. meg van győződve arról, hogy figyelemmel a rendezés végrehajtásában betöltött központi szerepére, az Európai Uniónak rendelkeznie kell döntő beleszólással a rendezés végleges feltételeibe;

17. úgy véli, hogy a tagállamoknak Koszovó kérdése tekintetében egységes álláspontot kell kialakítaniuk, és ezért felhívja a Tanácsot, hogy törekedjen a jogállás kérdéséről szóló közös álláspont elfogadására, amelyben határozottan kifejti a tartós, EU-kompatibilis koszovói megoldás minimumkövetelményeit;

18. emlékeztet arra, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 19. cikkével összhangban, az ENSZ Biztonsági Tanácsában képviselt tagállamoktól elvárható, hogy tartsák fenn ezt a közös álláspontot, és rendszeresen tájékoztassák az EU Tanácsát a tárgyalásokról; felhív továbbá a Parlament rendszeres tájékoztatására;

19. felhívja az Európai Unió azon tagállamait, amelyek tagjai a kapcsolattartó csoportnak, hogy osszák meg információikat a Tanáccsal és az összes többi tagállammal, és hogy javítsák a velük való koordinációt és együttműködést, hiszen az EU egésze vállán nyugszik a végleges rendezés nemzetközi felelősségének terhe, illetve annak pénzügyi terhe;

20. sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsában jelen lévő tagállamokat, és különösen az állandó tagokat, hogy játsszanak konstruktív szerepet, törekedjenek annak biztosítására, hogy a két érintett fél rugalmasan cselekedjen, és fogadjanak el egy egyértelmű, fenntartható koszovói megoldást a különmegbízott által benyújtott javaslatokkal összhangban a két fél lehető legnagyobb egyetértésével;

21. készen áll rendelkezésre bocsátani az EU jövőbeni koszovói részvételének finanszírozásához szükséges kiegészítő forrásokat a jogállás végleges rendezésének végrehajtása és Koszovó EU-s kilátásainak támogatása céljából, amennyiben:

- az ENSZ Biztonsági Tanácsa által támogatott jogállási rendezés megfelelően figyelembe veszi az Unió közös álláspontját;

- megfelelő előzetes konzultációra kerül sor a misszió hatálya, céljai, eszközei és részletes szabályai vonatkozásában annak érdekében, hogy a Parlamentet biztosítani lehessen arról, hogy a források a feladatokkal arányosak;

- e kiegészítő forrásokat a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2006. május 17-i intézményközi megállapodás [1] feltételeinek megfelelően bocsátják rendelkezésre;

- időben összehívják a nemzetközi adományozók konferenciáját;

22. támogatja egy koszovói misszió indítását az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) keretében, amely elősegíti majd a jogállás rendezésének végrehajtását a jogállamiság területén; úgy ítéli meg, hogy az EBVP missziónak minden szükséges forrást meg kell kapnia ahhoz, hogy megbízatását teljesíteni tudja, és magára tudja vállalni azt a nagy felelősséget, melyet ráruháznak;

23. emlékeztet a finn elnökség által a Tanács nevében a 2007. évi költségvetés elfogadásával kapcsolatban vállalt kötelezettségre, amely szerint a misszió tervezésének előrehaladtával részletesen tájékoztatják a Parlamentet az esetleges jövőbeli művelet hatóköréről, céljairól és várható pénzügyi kihatásairól;

24. rámutat arra, hogy az Európai Uniót Koszovóban egyrészt a Bizottság összekötő irodája, másrészt a Tanács főtitkára/főképviselője alá tartozó szervek képviselik; felhívja a Tanácsot, hogy tegye további megfontolás tárgyává koszovói jelenléte további ésszerűsítésének és egyszerűsítésének kérdését;

25. aggodalmának ad hangot amiatt, ahogy az ENSZ Koszovói Ideiglenes Igazgatási Missziójának (UNMIK) az új nemzetközi polgári hivatallá történő átalakulását irányítani fogják; emlékezteti az UNMIK-et, hogy az új hivatal megszervezéséig és teljes körű működéséig tovább kell folytatnia tevékenységét Koszovóban; felkéri az ENSZ-t és az EU-t, hogy alakítsanak ki eszközöket a közigazgatás lényeges területein a nemzetközi szakértelem további elvesztésének megakadályozására, különös tekintettel arra, hogy a koszovói ideiglenes önkormányzati intézményeknek időre és segítségre lesz szükségük ahhoz, hogy bizonyos jogalkotási és végrehajtási hatásköröket átvegyenek az UNMIK-től;

26. sürgeti az EBESZ-t, hogy a jogállás rendezése után továbbra is játsszon döntő szerepet Koszovóban, különös tekintettel a választási eljárások felügyeletére és ellenőrzésére; felhívja ebben az értelemben a Tanácsot és az EBESZ-t, hogy erősítsék meg a jogállamiság területén folytatott együttműködésüket, az európai biztonsági és védelmi politikai misszióval kapcsolatos feladatok világos elhatárolásával;

27. támogatását fejezi ki az iránt, hogy az Európai Unió a rendezés utáni szakaszban a bírói testületre és a jogállamiságra helyezi a hangsúlyt, és kiemeli, hogy szükség lesz a hatáskörök zavartalan átruházására; felhív a feladatok és hatáskörök egyértelmű és átlátható megosztására Koszovó saját bíróságai és igazságügyi hatóságai, valamint az Európai Uniónak a közrend fenntartását biztosító tervezett missziója között; kéri a teljes elszámoltathatóságot és a jogállamiság tiszteletét a Kfor letartóztatásai és egyéb cselekményei tekintetében;

28. figyelmezteti a koszovói hatóságokat, hogy a nemzetközi közösség azt várja el tőlük, hogy:

- összpontosítsák erőfeszítéseiket az eddig az UNMIK által gyakorolt hatáskörök végleges átvétele érdekében szükséges intézményi és közigazgatási kapacitás kifejlesztésére;

- az állampolgárság olyan koszovói elméletét dolgozzák ki, amely kifejezetten épít a régió többnyelvű és többnemzetiségű jellegére, ugyanakkor teljes mértékben tekintettel van a Koszovó lakosságát alkotó különböző etnikai közösségekre;

- dolgozzanak komolyan és konstruktívan a többnemzetiségű, multikulturális, többvallású, toleráns ország és társadalom létrehozása érdekében, amely tiszteletben tartja az összes etnikai csoport jogait;

29. ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jelenlét addig marad fenn Koszovóban, amíg a fenti célokat valóban elérik;

30. mély aggodalmát fejezi ki a Koszovóban zajlott közelmúltbeli erőszakos tüntetésekkel kapcsolatban, amelyek komolyan veszélyeztetik a Koszovó jövőbeni jogállásának békés megoldására irányuló folyamat zavartalan folytatását; felhívja mindkét felet a legnagyobb önuralom gyakorlására és hogy tegyék lehetővé a jogállás rendezésének békés lezárását;

31. emlékezteti továbbá a koszovói hatóságokat, hogy amint véglegesen megoldódik a jogállás kérdése, a koszovói lakosok azt kívánják majd a kormányuktól, hogy a mindennapi életüket érintő problémákkal foglalkozzon, például a biztonsághoz, a gazdasági fejlődéshez, a korrupcióhoz, a szervezett bűnözéshez, a foglalkoztatáshoz, a megfelelő közszolgáltatásokhoz és a jogegyenlőségéhez kapcsolódó problémákkal;

32. felkéri az Európai Uniót és Koszovó hatóságait, hogy működjenek együtt a Koszovó minden etnikai közösségét szolgáló fokozottabb gazdasági növekedés feltételeinek megteremtésében; ismételten megerősíti, hogy átfogó és reális hosszú távú gazdasági fejlesztési terv elkészítésére, a jogállamiság alapvető elveinek való teljes megfelelésre, valamint részletes és megfelelő forrásokkal ellátott korrupcióellenes stratégiára van szükség;

33. hangsúlyozza, hogy a Koszovó által jóváhagyott Kisvállalkozások Európai Chartája értelmében nagyobb támogatást kell nyújtani a kis- és középvállalkozások (KKV) fejlesztésére; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az EU strukturális alapjaihoz való hozzáférést, nyújtson kedvezőbb finanszírozást a KKVkel kapcsolatos projektekhez, valamint hozzon létre egy intézményi keretet a Közösség és a koszovói magánszektor közötti együttműködés javítására;

34. sürgeti a koszovói szerb közösség vezetőit annak elismerésére, hogy érdekeik jobban érvényesülnek egy demokratikus, decentralizált és gazdaságilag életképes Koszovóban, illetve a rendezés utáni folyamatban való szerepvállalásra annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodás azon rendelkezéseit, amelyek a közvetlen érdekeiket szolgálják, teljes mértékig hajtsák végre;

35. felhívja Szerbia kormányát annak elismerésére, hogy a jövő a Koszovóval fenntartott szoros és átlátható kötelékek fejlesztésében rejlik az elmélyített regionális integráció és a jövőbeni EU-tagság közös kilátásának összefüggésében;

36. hangsúlyozza, hogy az egész régió stabilitása és további fejlődése szempontjából rendkívül fontos Martti Ahtisaari végleges javaslatai alapján megoldást találni Koszovó jövőbeli jogállása ügyében; ezért ebben az összefüggésben felhívja valamennyi szomszédos állam kormányát, hogy pozitívan járuljanak hozzá e folyamathoz és tartsák tiszteletben a meglévő államhatárokat; ezenkívül támogatja azt a nézetet, amely szerint hosszú távon Koszovó jövőbeli jogállása tekintetében a megoldás kulcsa az is, hogy mind Szerbia, mind Koszovó szomszédaikkal együtt várhatóan az EU részévé válnak, mivel a Nyugat-Balkán jövője az Európai Unióban rejlik;

37. megismétli, hogy Koszovónak a stabilitási és társulási folyamatban történő határozott lehorgonyzása többek között meg fogja erősíteni Koszovó gazdasági kapcsolatait a tagállamokkal és a nyugat-balkáni szomszédos országokkal, valamint meg fogja könnyíteni a stabilizációs folyamatot a régióban;

38. üdvözli az Albániával, a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, a Bosznia-Hercegovinával és Horvátországgal létrejött szabadkereskedelmi megállapodások aláírását; sürgeti Koszovó hatóságait, hogy teljes mértékben hajtsák végre e megállapodásokat, valamint biztosítsák a Szerbia és Montenegróval fennálló szabadkereskedelmi kapcsolatok folytatását;

39. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot arra, hogy a rendezés utáni fázis részeként, a szomszédos országokkal jelenleg tárgyalt irányvonalak mentén tegyen lépéseket a vízumkönnyítési megállapodás megkötése érdekében Koszovóval, figyelembe véve a Koszovót érintő különleges problémákat, nevezetesen azt, hogy több tagállamnak nincsen konzulátusa, és azt, hogy egyenlőre az UNMIK útlevelek vannak használatban;

40. felhívja a koszovói és a szerb hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt egymással, illetve a volt Jugoszlávia tekintetében felállított büntető törvényszékkel a feltételezett háborús bűnösök elfogása érdekében;

41. úgy véli, hogy Martti Ahtisaari jelentésének közzétételével párhuzamosan olyan széles körű kampányt kell folytatni, amelynek célja, hogy a javasolt rendezés feltételeit az érintett személyekkel - beleértve a szerb polgárokat - egyértelműen és tárgyilagosan ismertesse, és hogy az Európai Uniónak Koszovóval kapcsolatban hangsúlyoznia kell a békés együttélés üzenetét; úgy véli, hogy a többség és a kisebbség jogait elismerő Koszovó stabil és virágzó lesz;

42. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, Szerbia kormányának és Koszovó ideiglenes önkormányzati intézményeinek, az UNMIK-nek, a kapcsolattartó csoport tagjainak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és az ENSZ főtitkára Koszovó jövőbeni jogállására vonatkozó folyamatért felelős különmegbízottjának.

[1] HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

--------------------------------------------------