52007DC0725

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 20.11.2007

COM(2007) 725 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Az „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című közleményt kísérő dokumentum Általános érdekű szolgáltatások, beleértve az általános érdekű szociális szolgáltatásokat: új európai kötelezettségvállalás

{COM(2007) 724 végleges}{SEC(2007) 1514}{SEC(2007) 1515}{SEC(2007) 1516}

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 3

2. Az EU szerepe: A közös szabályok biztosítása a sokféleség tiszteletben tartása mellett 3

2.1. A közösségi fellépés hatóköre 4

2.2. A közérdekkel kapcsolatos célkitűzések megvalósítása a közös piacon 6

2.3. A szociális szolgáltatások sajátos helyzete 7

2.4. Az egészségügyi szolgáltatások sajátos helyzete 9

3. A jegyzőkönyv: koherens keretrendszer a közösségi fellépések számára 9

4. Előrelépés 11

4.1. Jogi iránymutatás nyújtása a több területet érintő ügyekben 12

4.2. Az ágazat-specifikus szakpolitikák korszerűsítése és fejlesztése 13

4.3. Felügyelet és értékelés 14

5. Következtetés 14

1. BEVEZETÉS

Az állam- és kormányfők megállapodása az általános érdekű szolgáltatásokról szóló és a Lisszaboni Szerződéshez csatolandó jegyzőkönyvről nagy előrelépést jelent az átlátható és megbízható közösségi keretrendszer létrehozása irányába. Az Európai Unió működéséről szóló új szerződés tartalmaz majd továbbá egy új, 14. cikket[1], amely hangsúlyozza, hogy az Unió és a tagállamok közös felelőssége létrehozni az Unió intézkedéseihez szükséges új jogalapot.

Az új rendelkezések alapja az évtizedes vita az Unió hatásköréről és arról, hogy elfogadjon-e átfogó keretrendszert az általános érdekű szolgáltatásokról. A vita révén messzemenő konszenzus jött létre az általános érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos közösségi szerepvállalásról és megközelítésről, különösen a 2004-es bizottsági fehér könyv[2] és a Parlament 2006-os véleménye[3] után. Széles körű egyetértés alakult ki arról, hogy biztosítani kell az uniós szakpolitikák jogbiztonságát és következetességét, azonban eközben tiszteletben kell tartani az ágazatok és helyzetek sokféleségét. Azt is széles körben elismerik, hogy javítani kell a közösségi szabályok ismertségét és megértését. Az Unió szerepkörének tisztázása révén a jegyzőkönyv biztosítja a közösségi szabályok számára szükséges jogtisztaságot és jogbiztonságot.

E közlemény a Bizottság e vitával kapcsolatos álláspontját ismerteti, különösen a Parlament állásfoglalása és a Lisszaboni Szerződés fényében. Épít továbbá az általános érdekű szociális szolgáltatásokról 2006-ban indított nyilvános konzultáció eredményeire is.

2. AZ EU SZEREPE: A KÖZÖS SZABÁLYOK BIZTOSÍTÁSA A SOKFÉLESÉG TISZTELETBEN TARTÁSA MELLETT

Az általános érdekű szolgáltatások a tevékenységek széles körét ölelik fel a nagy hálózatot működtető iparágaktól, így például az energiaipartól a távközlésen, a közlekedésen, audiovizuális műsorszóró szolgáltatásokon és a postai szolgáltatásokon át az oktatásig, vízellátásig, hulladékgazdálkodásig, az egészségügyi és szociális ellátórendszerekig. E szolgáltatások alapvetően fontosak a polgárok mindennapjaihoz és a vállalkozások napi működéséhez; az európai társadalmi modell tükröződik bennük. Kiemelkedő szerepet játszanak az Unión belüli társadalmi, gazdasági és területi kohézió megteremtésében, és létfontosságúak Európa fenntartható fejlődéséhez: a magasabb foglalkoztatottsági szint, a társadalomba való beilleszkedés, a gazdasági növekedés és a jobb minőségű környezet eléréséhez.

Ugyan hatókörük és felépítésük – az állami beavatkozás történelmének és kultúrájának függvényében – meglehetősen eltérő, a következőképpen lehetne őket meghatározni: olyan – gazdasági vagy nem gazdasági jellegű – szolgáltatások, amelyeket a hatóságok általános érdekűeknek tekintenek, és a közszolgáltatással kapcsolatos különös kötelezettségek vonatkoznak rájuk. Ez azt jelenti, hogy a hatóságok feladatkörébe tartozik az általános érdekű szolgáltatások jellegének és körének meghatározása. A hatóságok dönthetnek úgy, hogy maguk nyújtják e szolgáltatásokat, avagy más – költségvetési vagy magán, nyereséget elérni kívánó vagy nonprofit – szervezeteket bízhatnak meg e feladattal.

Ugyanakkor e szolgáltatóknak be kell tartaniuk az EK-Szerződést és – adott esetben az alkalmazandó – a másodlagos közösségi joganyagot. Mindezen túl európai léptékükből fakadóan az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat nyújtó hálózatos iparágak egy része már ágazatspecifikus európai irányelvek hatálya alá tartozik. A nemzeti, regionális és települési hatóságokkal együttműködve az Unió feladata tehát a szolgáltatások széles körének nyújtásával kapcsolatos elvek és feltételek megalkotása. E közös hatáskört tükrözi a Szerződés és ezt fogja majd kiemelni az általános érdekű szolgáltatásokról szóló, a Lisszaboni Szerződéshez csatolandó jegyzőkönyv is.

2.1. A közösségi fellépés hatóköre

A szubszidiaritás és az arányosság elvének megfelelően az Unió a Szerződésben számára megszabott hatáskörön belül és csak a szükséges mértékben avatkozik be. Tiszteletben tartja a tagállamokbeli helyzetek sokféleségét, valamint a nemzeti, regionális és helyi hatóságok szerepét az állampolgáraik jólétének biztosítása és a társadalmi kohézió elősegítése terén, miközben biztosítja a demokratikus választás lehetőségét – egyebek mellett – a szolgáltatások színvonalával kapcsolatosan.

A jegyzőkönyv elsőként vezeti be az általános érdekű szolgáltatások fogalmát az elsődleges közösségi jogba, az EK-Szerződés ugyanis csak általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat említ. A jelenlegi helyzet alapján az általános érdekű szolgáltatások két csoportját különböztethetjük meg szemléltetési célzattal, annak alapján, hogy hogyan rendelkeznek róluk a közösségi szabályok:

- Általános gazdasági érdekű szolgáltatások : e szolgáltatások nyújtását és megszervezését az EK-Szerződés belső piaci és versennyel kapcsolatos szabályai szabályozzák, hiszen tevékenységük gazdasági jellegű. A nyilvánvalóan európai léptékű nagy hálózatot működtető iparágakat – a távközlést, a villamosenergia- és gázszolgáltatást, a közlekedést és a postai szolgáltatásokat – külön közösségi jogi keret szabályozza. A közszolgálati műsorszolgáltatás egyes aspektusaival is külön közösségi jogszabályok foglalkoznak, így például a határok nélküli televíziózásról szóló irányelv. Más általános érdekű gazdasági szolgáltatások, például a hulladékgazdálkodás, vízszolgáltatás, szennyvízkezelés területén, nem tartoznak önálló közösségi szabályozási rendszer hatálya alá. Ugyanakkor a szolgáltatás bizonyos jellemzőire konkrét – például a közbeszerzéssel, a környezet- ás fogyasztóvédelemmel kapcsolatos – közösségi szabályozások érvényesek. Ezen túlmenően egy sor általános gazdasági érdekű szolgáltatás a szolgáltatási irányelv által létrehozott szabályozási keret[4] hatálya alá is tartozik.

- Nem gazdasági jellegű szolgáltatások : e szolgáltatások, így például a hagyományosan állami felségjogúnak minősülő rendőrség, igazságszolgáltatás és a törvény által előírt szociális biztonsági rendszerek nem tartoznak külön közösségi szabályozás, sem a Szerződés belső piacra és a versenyre vonatkozó szabályainak hatálya alá. A szóban forgó szolgáltatások megszervezésének néhány vonatkozása a Szerződés – például a megkülönböztetésmentesség elvét előíró – egyéb szabályai hatálya alá tartozhat.

Visszatérő kérdés az, hogyan lehet megkülönböztetni egymástól a gazdasági és a nem gazdasági jellegű szolgáltatásokat. Nem lehet e kérdésre elvi, általános érvényű választ adni, esetenkénti elemzésre van hozzá szükség: e szolgáltatások valósága gyakran sajátos és tagállamonként – sőt: önkormányzatonként – meglehetősen eltérő; a szolgáltatás nyújtásának módja a gazdasági, társadalmi és intézményi változásoknak megfelelően – például a fogyasztói elvárások, a technikai változások, a közigazgatási rendszerek korszerűsítése és a hatáskörök helyi szintre helyezése nyomán – folyamatosan módosul.

A Bíróság szerint versenyjogi szempontból a szolgáltatást nyújtó szervezet esetében nem annak státusza vagy az ágazat, amelyben működik (például hogy állami vagy magánvállalat, vállalkozások társulása vagy a közigazgatás része) határozza meg azt, hogy tevékenységei gazdasági avagy nem gazdasági jellegűeknek minősülnek; hanem magának a tevékenységének a természete. E különbségtétel során a Bíróság a szóban forgó szervezet működésével kapcsolatos kritériumok rendszerére támaszkodik, így például a piac, az állami hatáskörbe tartozás vagy a szolidaritási kötelezettség meglétére. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ugyanazon entitás egyaránt végezhet gazdasági és nem gazdasági jellegű tevékenységeket, így tevékenységei egy részére vonatkoznak a versenyjogi szabályok, míg a többire nem. A Bíróság például határozatában megállapította, hogy egy adott szervezet végezhet egyfelől – gazdasági jellegűeknek nem minősülő – igazgatási, például rendőri tevékenységeket, másfelől ugyanakkor tisztán kereskedelmi jellegűeket is[5]. Egy szervezet végezhet nem gazdasági jellegű tevékenységeket, amelyek során jótékonysági alapként viselkedik, ugyanakkor azonban tevékenységei egy másik csoportja tekintetében – gazdasági vagy ingatlanpiaci tevékenységek révén, még akkor is, ha ezt nonprofit alapon végzi – más gazdasági szereplők versenytársa lehet[6]. E gyakorlatorientált megközelítéssel összhangban tehát minden tevékenységet külön kell megvizsgálni[7].

Ahhoz, hogy egy adott szolgáltatás a belső piaci szabályok (a szolgáltatások szabad mozgása és a letelepedés szabadsága) alapján gazdasági jellegűnek minősüljön, a fő feltétel, hogy térítés ellenében kell, hogy nyújtsák. Ugyanakkor nem szükségszerű az, hogy a szolgáltatásban részelülők fizessenek érte. A szolgáltatások gazdasági jellege nem a szolgáltatást nyújtó jogállásától (hogy például nonprofit szervezet-e) függ, hanem attól, hogy milyen módon nyújtják, szervezik meg és finanszírozzák az adott szolgáltatást. A hatósági jogkör gyakorlásával kapcsolatos tevékenységeken kívül – amelyekre az EK-Szerződés 45. cikke értelmében a belső piaci szabályok nem vonatkoznak – a gyakorlatban a szolgáltatások túlnyomó többsége gazdasági tevékenységnek tekinthető az EK-Szerződés belső piacról szóló szabályai (43. és 49. cikk) értelmében.

A szociális szolgáltatások helyzete ezzel összefüggésben vita tárgya volt az elmúlt évek során. A szociális szolgáltatások – a kérdéses tevékenység függvényében – lehetnek gazdasági vagy nem gazdasági jellegűek. Bár nem definiálta őket, a Bizottság a szociális szolgáltatások két nagy csoportját különböztette meg: egyfelől a különböző szerveződésű (kölcsönösségen alapuló vagy szakmai), törvényileg előírt és kiegészítő szociális védelmi rendszerek, amelyek az élet alapvető – az egészséggel, öregkorral, munkahelyi balesetekkel, munkanélküliséggel, nyugdíjjal, fogyatékossággal kapcsolatos – kockázatait fedik le; másfelől a közvetlenül az egyénnek nyújtott egyéb szolgáltatások csoportja, amelybe például a szociális segítségnyújtással, a munkaközvetítéssel és képzéssel kapcsolatos szolgáltatások, a szociális lakások biztosítása és a hosszú távú gondozás tartozik. E szolgáltatásokat jellemzően helyi szinten szervezik, és erőteljesen függenek a költségvetési finanszírozástól.

2.2. A közérdekkel kapcsolatos célkitűzések megvalósítása a közös piacon

Amennyiben egy általános érdekű szolgáltatás gazdasági jellegűnek minősül, akkor rá a belső piaci és a versennyel kapcsolatos szabályok érvényesek. Ez felvetheti a kérdést, hogy a szóban forgó szabályok teljes körű alkalmazása összeegyeztethető-e a szolgáltatáshoz rendelt különleges általános érdekű feladatok ellátásával. A Szerződés szintjén az efféle helyzetekkel a 82. cikk (2) bekezdése foglalkozik, a Bíróság ítélkezési gyakorlata[8] által értelmezett módon. Ez úgy rendelkezik, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások elvben a Szerződés alkalmazásának hatálya alá tartoznak. Azonban amikor e szabályok alkalmazása a szóban forgó szolgáltatásokhoz rendelt feladatok végrehajtását elvben vagy ténylegesen akadályozza, akkor a szolgáltatások a Szerződés hatálya alóli felmentést élvezhetnek néhány – különösen a szolgálatok működtetésével megbízott vállalkozásoknak nyújtott ellentételezés arányos voltával kapcsolatos – feltétel teljesülése esetén.

Mint azt a 2004-es fehér könyvében is kiemelte, a Bizottság úgy véli, hogy a jó minőségű, hozzáférhető és megfizethető általános gazdasági érdekű szolgáltatások kifejlesztésének célja összeegyeztethető a nyitott és versenyképes belső piacra irányuló célkitűzéssel, és egymást kölcsönösen támogathatják. A tapasztalat azt mutatja – például a távközlés vagy a közlekedési ágazatok terén vagy helyi szinten (pl. a közbeszerzési szerződések odaítélése kapcsán) – hogy a verseny előtt megnyitott piacok hozzájárulnak a kínált szolgáltatások hatékonyságához, megfizethető voltához és a megfelelő választék kialakításához. Ugyanakkor azonban különös rendelkezéseket fönn lehet tartani a megfelelő egyensúly biztosítása érdekében. A Bíróság elfogadja például néhány szolgálat számára kizárólagos vagy különleges jogok biztosítását, csakúgy mint a piacszabályozást célzó intézkedéseket, így például az engedélyezési követelmények támasztását; azzal a feltétellel, hogy közérdekű célt szolgálnak és arányosak az elérni kívánt célokkal[9]. A másodlagos joganyagban, a szolgáltatási irányelvben a közérdekű célok általános gazdasági érdekű szolgáltatások útján való követését is figyelembe veszik[10].

Azt, hogy az általános érdekű szolgáltatások nyújtása és az európai egységes piac fejlődése egymással összeegyeztethető, mi sem szemlélteti jobban, mint az 1990-es évek elején a hálózatos iparágak – így például a távközlés, az energiaipar, a közlekedés és a postai szolgáltatások – számára kifejlesztett ágazatspecifikus szakpolitikák; ezen iparágak ma az Unió egy főre jutó GDP-jének több, mint hét százalékát állítják elő és a munkahelyek több, mint öt százalékát biztosítják.. Ezen ágazatoknak a verseny előtti fokozatos megnyitásával párhuzamosan minden egyes ágazat számára közszolgáltatási kötelezettségeket határoztak meg, többek között az egyetemes szolgáltatás, a fogyasztói és felhasználói jogok és az egészségügyi és biztonsággal kapcsolatos előírások terén. Ezek az ágazati keretrendszerek meghatározzák az e hálózatok szabályozását célzó állami beavatkozás hatókörét, különös tekintettel a nemzeti szabályozó hatóságok szerepére. Ezeket az ágazatspecifikus keretrendszereket a technológiai fejlődés és a globális kihívások (például az éghajlatváltozás) fényében korszerűsítik, valamint az EU egymást követő bővítéseinek megfelelően is, amelyek sokrétűbbé tették a tagállamok általános érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos megközelítését.

2.3. A szociális szolgáltatások sajátos helyzete

A Bizottság 2006 áprilisában széles körű konzultációt indított el a tagállamok, a szolgáltatók és a felhasználók körében annak érdekében, hogy jobban megértse, milyen jellegűek e szolgáltatások szerte Európában, illetve hogy felmérje az érintett szereplőknek a közösségi szabályok alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatait[11].

Ugyan a szociális szolgáltatások nagyfokú változatosságot mutatnak a feladataik és a szervezés terén, a konzultáció rámutatott arra, hogy mennyire fontos szerepet játszanak az Unió fő célkitűzései elérésében, azaz a társadalmi, gazdasági és területi kohézió, a magas szintű foglalkoztatottság, a társadalomba való beilleszkedés és a gazdasági növekedés megteremtésében, valamint arra is, milyen nagy mértékben függnek a helyi sajátosságoktól.

A szociális szolgáltatások szervezésének célkitűzései és alapelvei

A szociális szolgáltatások feladata gyakran egy sor különleges cél elérése:

- az embert középpontba helyező szolgáltatások, létfontosságú emberi szükségletek kielégítésére szerveződtek, különösen tekintettel a társadalom kiszolgáltatott helyzetben lévő tagjainak szükségleteire; védelmet nyújtanak az élet általános és különleges veszélyeivel szemben, továbbá segítséget nyújtanak döntő élet- és válsághelyzetekben; e szolgáltatásokat családoknak is nyújtják a változó családmodellel összefüggésben, segítik a fiatal és idős családtagokról, valamint a fogyatékkal élőkről való gondoskodásban játszott szerepük betöltésében, illetve ellensúlyozzák a családok működésének esetleges hiányosságait; az emberi jogok és az emberi méltóság védelmének kulcsfontosságú eszközei;

- megelőző és a társadalmi összetartozást szolgáló szerepet töltenek be a népesség egésze számára, jövedelmi szintre és vagyonra való tekintet nélkül;

- hozzájárulnak a diszkriminációmentességhez, a nemek közötti egyenlőséghez, az emberi egészség védelméhez, az életszínvonal és az életminőség javításához, valamint az esélyegyenlőség biztosításához, ezáltal fokozva az egyének abbéli képességét, hogy a társadalomban teljes értékű szerepet játszanak.

E célokat tükrözi az, ahogyan e szolgáltatásokat megszervezik, nyújtják és finanszírozzák.

- az egyének sokféle igényét kielégítendő a szociális szolgáltatásoknak átfogóknak és személyre szabottaknak kell lenniük, integrált módon kell őket elgondolni és megvalósítani; gyakran járnak a szolgáltatást nyújtó és annak igénybevevője közötti személyes kapcsolattal;

- a szolgáltatások meghatározásakor és megvalósításakor figyelembe kell venni a felhasználók sokféleségét;

- amikor kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználókon segít, a társadalmi szolgáltatásra gyakran jellemző a szolgáltatók és a szolgáltatásban részesülők közötti aszimmetrikus viszony, amely eltér a kereskedelmi beszállító és a fogyasztó közötti viszonytól;

- mivel e szolgáltatások gyakran a (helyi) kulturális hagyományokban gyökereznek, a helyi állapotokat figyelembe vevő, testre szabott megoldásokhoz folyamodnak, ami biztosítja a szolgáltatást nyújtó és a felhasználó közötti közvetlen kapcsolatot, valamint azonos hozzáférést biztosít a szolgáltatáshoz az érintett terület egészén;

- a szolgáltatást nyújtónak gyakran nagyfokú autonómiára van szüksége, hogy a sokféle és változékony természetű szociális szükségleteket kezelni tudja;

- a szóban forgó szolgáltatásokat rendszerint a szolidaritás elve vezérli, és nagymértékben függenek a költségvetési finanszírozástól az egyenlő, jövedelemtől és vagyoni helyzettől független, hozzáférési esélyek biztosítása érdekében;

- a szociális szolgáltatások nyújtásában gyakran fontos szerepet játszanak a nonprofit szervezetek és az önkéntesek, ami a civil erő megnyilvánulása és hozzájárul a társadalmi beilleszkedéshez, a helyi közösségek társadalmi összetartozáshoz és a nemzedékek közötti szolidaritáshoz.

A konzultáció arra is fölhívta a figyelmet, hogy a szóban forgó szolgáltatások fontos modernizációs folyamaton mennek keresztül, hogy megfelelőbb válaszokat tudjanak adni az európai polgárok szükségleteinek változása és az öregedő társadalom hatásai jelentette új kihívásokra, ezzel egyidejűleg szembe kell nézniük a pénzügyi források szűkösségének problémájával is. E folyamat eredményeként alapvető változások következtek be a szóban forgó szolgáltatások megszervezése, nyújtása és finanszírozása terén: új tevékenységi körök jelentek meg, a korábban közvetlenül a hatóságok nyújtotta szolgáltatásokat kiszervezik, és a feladatokat egyre inkább decentralizálják, a helyi önkormányzatokra ruházzák át.

E változások együttes hatásaként a szociális szolgálatok által nap mint nap végzett tevékenységek mind nagyobb része – amennyiben gazdasági jellegűnek minősülnek – immár a közösségi jogszabályok hatálya alá tartozik. Ez az új helyzet egy sor gyakorlati kérdést vet fel, és a konzultációból az tűnik ki, hogy az ágazat számos szereplőjének nehézségeket okoz – különösen az állami támogatással és közbeszerzéssel kapcsolatos – szabályok megértése és alkalmazása. Különösen a helyi önkormányzatok és a kis szolgáltatók kevéssé tájékozottak a közösségi szabályokról, ami félreértésekhez és a szabályok nem megfelelő helyi alkalmazásához vezethet. Különösen a szociális területen tevékenykedő hatóságok és szolgáltatók ismerik más ágazatokhoz képest kevéssé a 86. cikk (2) bekezdésének fent bemutatott rendelkezéseit. A 86. cikk (2) bekezdésének alkalmazása néhány alapvető feltétel tiszteletben tartását követeli meg a tagállamoktól, amelyek a Bíróság joggyakorlatában alakultak ki, és amelyeket részletesen a Bizottság írt le, elsősorban az Altmark-ügyben hozott döntést követően elfogadott, állami támogatásról szóló dokumentumokban, amelyek a gyakorlatban a helyi szinten nyújtott szolgáltatások túlnyomó többségét mentesítik a bejelentési kötelezettség alól. E körülmények között az illetékes hatóság egyértelmű megbízást kell, hogy adjon a szolgáltatónak a szóban forgó szolgáltatás működtetésére vonatkozóan. Ezért fontos, hogy a tagállamok gondoskodjanak arról, hogy minden általános gazdasági érdekű szolgáltatás esetében, beleértve a szociális szolgáltatókat is, ténylegesen megtörténjen a megbízólevelek elfogadása annak érdekében, hogy a polgárok számára biztosítsák a megfelelő jogbiztonságot és átláthatóságot.

Amint a lentiekből kitűnik, a Bizottság elkötelezett aziránt, hogy az alkalmazandó szabályokról magyarázattal szolgáljon, és segítse a szociális szolgáltatások korszerűsítésének folyamatát, a szubszidiaritás elvének, valamint a nemzeti, regionális és helyi hatóságok hatáskörének tiszteletben tartása mellett.

2.4. Az egészségügyi szolgáltatások sajátos helyzete

Az általános érdekű szolgáltatások tágabb keretébe az egészségügyi szolgáltatások is beletartoznak. A Szerződés 152. cikkéből egyértelműen kitűnik, hogy az egészségügyi szolgáltatások területén az Unió tevékenységének tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezésére, finanszírozására és biztosítására vonatkozó hatáskörét. A szociális szolgáltatásokról szóló munkával párhuzamosan a Bizottság nemrégiben nyílt konzultációt tartott a közösségi fellépésekről és a közösségi jog alkalmazásának lehetséges nehézségeiről[12]. A biztonságos, jó minőségű és hatékony határokon átnyúló egészségügyi szolgáltatás keretének kialakítására tervez javaslatot tenni a 2006 júniusában elfogadott, „Közös értékek és elvek az európai uniós egészségügyi rendszerekben” címet viselő tanácsi következtetések figyelembevételével.

3. A JEGYZőKÖNYV: KOHERENS KERETRENDSZER A KÖZÖSSÉGI FELLÉPÉSEK SZÁMÁRA

A Lisszaboni Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv koherens keretrendszert nyújt, amely iránymutatásul szolgál majd a közösségi fellépésekhez és viszonyítási pontként a közigazgatás minden szintje számára. Az uniós szakpolitika alapjául szolgáló közös értékrendszer és az elvek tisztázása révén köztudottabbá, átláthatóbbá és világosabbá teszi az általános érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos közösségi megközelítést.

Jegyzőkönyv az általános érdekű szolgáltatásokról

A 2007 októberében Lisszabonban megrendezett kormányközi találkozón megállapodtak a következő jegyzőkönyvnek a Lisszaboni Szerződéshez[13] való csatolásáról:

„A MAGAS SZERZŐDŐ FELEK,

HANGSÚLYOZNI KÍVÁNVA az általános érdekű szolgáltatások jelentőségét,

MEGÁLLAPODTAK a következő értelmező rendelkezésekben, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolnak:

1. cikk

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 14. cikke szerinti általános gazdasági érdekű szolgáltatások tekintetében közös uniós értékek különösen:

- a nemzeti, regionális és helyi hatóságok alapvető szerepe és széles mérlegelési jogköre az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtása, kiszerződése és megszervezése terén, a felhasználók igényeinek lehető legteljesebb figyelembevételével;

- a különböző, általános gazdasági érdekű szolgáltatások sokfélesége, valamint a felhasználók igényei és preferenciái közötti különbségek, amelyek földrajzi, társadalmi és kulturális különbségekből eredhetnek;

- magas minőségi szint, magas fokú biztonság és megfizethetőség, egyenlő bánásmód, valamint az egyetemes hozzáférés és a felhasználói jogok előmozdítása;

2. cikk

A Szerződésekben foglalt rendelkezések nem érintik a tagállamoknak az általános érdekű, nem gazdasági jellegű szolgáltatások nyújtására, kiszerződésére és megszervezésére vonatkozó hatáskörét”.

A jegyzőkönyv egy sor más, a közösségi intézmények – különösen a Bizottság – munkáját irányító működési elvre épít és megerősíti azokat, így például:

- A nemzeti, regionális és helyi hatóságok szerepe és széles mérlegelési jogköre az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtása terén, a felhasználók igényeinek lehető legteljesebb figyelembevételével: Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak meg kell felelniük az igényeknek, és a polgárokhoz és vállalkozásokhoz minél közelebb kell nyújtani őket. A közösségi fellépéseknek tiszteletben kell tartaniuk a szubszidiaritás és az arányosság elvét. A tagállamok illetékes hatóságai maguk határozzák meg, hogy mi az, amit általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak tekintenek, és széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek annak eldöntésére, hogyan szervezzék meg, szabályozzák és finanszírozzák e szolgáltatásokat, feltéve, hogy a közösségi jognak megfelelően és nyilvánvaló tévedések nélkül teszik. Nevezetesen: a versennyel kapcsolatos és a belső piaci szabályok a nem gazdasági jellegű tevékenységekre nem vonatkoznak.

- A szolgáltatások és helyzetek sokféleségének, valamint a felhasználók igényeinek és preferenciáinak tiszteletben tartása: Tiszteletben kell tartani az általános gazdasági érdekű szolgáltatások közötti különbséget, valamint az eltérő gazdasági, társadalmi, földrajzi, kulturális és fizikai helyzetekből fakadóan egymástól eltérő állampolgári, felhasználói és fogyasztói szükségleteket és preferenciákat. Figyelembe kell venni a szóban forgó szolgáltatások jellemzőinek sokféleségét, a szolgáltatás nyújtásának körülményeit, a szolgáltató sajátosságait és azt, hogy rugalmasságot igényel a szolgáltatások eltérő igényekhez igazítása: mindez fokozottan érvényes a szociális szolgáltatások esetén. Rendszeresen frissíteni kell a vonatkozó jogszabályokat, hogy az új fejleményeket, így például a technológiai fejlesztéseket is tekintetbe vegyék.

- A kiváló minőség, nagyfokú biztonság és megfizethetőség megvalósítása: A minőségi, biztonságos és megfizethető általános gazdasági érdekű szolgáltatások fejlesztésének támogatása a közösségi fellépés egyik fő célkitűzése. Ez magában foglalja a szolgáltatásokhoz való hozzáférést, beleértve a határokon átnyúló szolgáltatásokat; a szolgáltatások jó ár-érték arányát és megfizethetőségét, beleértve a különleges szabályozási rendszert a szerény jövedelmű és különleges szükségéletekkel rendelkező emberek számára, ami a szociális szolgáltatások esetén különösen fontos; fizikai biztonságot, megbízhatóságot és folyamatosságot; kiemelkedő minőséget és választékot; átláthatóságot és hozzáférést a szolgáltatók és szabályozók által nyújtott tájékoztatáshoz. Amikor az Unió beavatkozhat, közösségi ágazatspecifikus eszközökkel kell az áruk és a szolgáltatások minőségét, biztonságát és védelmét a fogyasztók és általában a felhasználók, valamint az előállításukban részt vevő személyek számára biztosító szabályokat megalkotni.

- Az egyenlő bánásmód és az egyetemes hozzáférés biztosítása: Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert jog Ez magában foglalja a férfiakkal és nőkkel szembeni egyenlő bánásmódot és a hátrányos megkülönböztetés minden formájával szembeni küzdelmet az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén. Amikor egy közösségi ágazat-specifikus szabály az egyetemes szolgáltatás elvén alapszik, akkor megalapozza mindenki jogát bizonyos, lényegesnek tartott szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, és a szolgáltatásnyújtók számára a definiált szolgáltatások meghatározott feltételeknek megfelelő kínálatának kötelezettségét írja elő - ideértve a teljes területi lefedettséget és a megfizethető árat Az egyetemes szolgáltatás a jogok és kötelességek minimális szintjét írja elő, amelyet rendszint tovább lehet fejleszteni nemzeti szinten. Dinamikus fogalomról van szó, amelyet rendszeresen és ágazatonként aktualizálni kell. A fent a szociális szolgáltatásokról mondottakhoz hasonlóan a hozzáférésnek az Unió teljes területén való biztosítása alapvetően fontos az Unió területi kohéziójának elősegítéséhez. A területi vagy természeti hátránnyal rendelkező területek, például a legkülső régiók, szigetek, hegyvidékek, gyéren lakott és a külső határok menti területek – a főbb piacoktól való távolságuk vagy a csatlakoztatásuk emelt költségei következtében – gyakran nehézségekbe ütköznek az általános érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén. E különleges szükségleteket figyelembe kell venni.

- A felhasználói jogok védelme: A polgárok, fogyasztók és felhasználók jogait meg kell határozni, támogatni és védelmezni kell. Ahhoz, hogy a fogyasztók és felhasználók – köztük a kiszolgáltatott és a fogyatékkal élő személyek – élni tudjanak jogaikkal, különösen a hozzáféréshez fűződő jogukkal, gyakran független szabályozó hatóságokra van szükség megfelelő személyzettel és egyértelműen meghatározott hatáskörökkel és kötelességekkel. Ezek között szerepel a szankcionálás hatásköre, különösen az, hogy felügyelhetik az egyetemes szolgáltatási rendelkezések átültetését és végrehajtását. Szükség van hozzá továbbá a fogyasztóknak és felhasználóknak a szolgáltatások meghatározásában és értékelésében való képviseletéről és tevékeny részvételéről szóló rendelkezésekre, a megfelelő jogorvoslati és kártérítési mechanizmusok hozzáférhetőségére, és egy felülvizsgálati záradékra, amely lehetővé teszi a követelményeknek az idővel bekövetkező társadalmi, technológiai és gazdasági változásokat tükröző kiigazítását. A szabályozó hatóságoknak ugyancsak felügyelniük kell a piac alakulását, és értékelési célokra adatokat kell szolgáltatniuk.

- Nem gazdasági jellegű szolgáltatások: A fent említetteknek megfelelően e szolgáltatások nem tartoznak külön közösségi szabályozás, sem a Szerződés belső piacra és a versenyre vonatkozó szabályainak hatálya alá.

Az új Szerződés hatályba lépéséig, amely majd jogi erőre emeli az új rendelkezéseket, a Bizottság a jegyzőkönyvet és az alapelveket kívánja teljesítménymérő referenciaként alkalmazni a közösségi szakpolitikák és kezdeményezések következetességének és arányosságának ellenőrzésére.

4. ELőRELÉPÉS

A jegyzőkönyv alapján és a Parlament megközelítésével összhangban a Bizottság folytatja az általános érdekű szolgáltatásokra – köztük a szociális és egészségügyi ellátórendszerekre – vonatkozó uniós keretszabályozás megerősítését, a felmerülő konkrét problémákra konkrét megoldásokkal szolgálva. Az eredmények jelentkezésével aztán a figyelemnek egyre inkább a közösségi szabályok megfelelő átültetésére és alkalmazására kell összpontosulnia, nagyobb hangsúlyt fektetve a felhasználókra és fogyasztókra gyakorolt hatás felügyeletére, az információk terjesztésére, a gyakorlatok cseréjére, a megvalósítás felügyeletére, valamint a teljesítmény értékelésére. A Bizottság ágazat- és témaspecifikus fellépések kombinációját tervezi a következő három fő tengely mentén:

4.1. Jogi iránymutatás nyújtása a több területet érintő ügyekben

A Bizottság tudatában van annak, hogy a közösségi jognak az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra való alkalmazása kérdéseket vethet fel, és számos területtel kapcsolatban rendszeresen érkeznek a a közösségi joggal kapcsolatos jogi szempontú pontosítás és magyarázatok iránti kérelmek. Ezzel összefüggésben a Bizottság elkötelezett aziránt, hogy lehetővé tegye a felhasználók és a szakemberek számára, hogy a gyakorlati kérdésekre gyors magyarázatot és értelmezést kapjanak. A kérdésekre adott válaszokat nyilvánosságra hozzák majd, továbbá a Bizottság véleményét tükröző megfelelő frissítést is rendszeresen közzétesznek majd egy erre a célra szolgáló honlapon. Szemléltetésképpen e közleménnyel egyidőben válaszok sorát is közzéteszik a közbeszerzéssel és az állami támogatással kapcsolatos szabályok általános érdekű szociális szolgáltatásokra való alkalmazásáról[14].

Interaktív információs szolgálat

A kifejezetten e célra fönntartott, tájékoztatás nyújtását szolgáló és a közösségi jog alkalmazásával kapcsolatos kérdések föltevésére lehetőséget biztosító interaktív on-line szolgálat áll hamarosan a polgárok, szolgáltatók, hatóságok és minden érintett szereplő rendelkezésére. A gyakran föltett kérdésekre adott válaszokat – köztük elsőként a szociális szolgáltatásokról folytatott konzultáció során fölvetetteket – felteszik majd a Bizottság honlapjára. A Bizottság várakozásai szerint ez az eszköz segítségül szolgálhat majd a helyi és regionális szinten – különösen a szociális szolgáltatások területén – tevékenykedő szereplők számára, hogy alaposan megismerjék a Bizottságnak az érintett uniós rendelkezésekkel kapcsolatos álláspontját, továbbá várhatóan idővel a gyakorlatban felmerülő minden fontos kérdés sorra kerül és gyakorlatias, felhasználóbarát válaszra talál.

Az állami támogatások területén a közszolgáltatással járó ellentételezés formájában nyújtott állami támogatásról szóló, 2005-ben elfogadott határozat és közösségi keretszabály (amelyet gyakran „Altmark-csomagnak”[15] neveznek) – a jobb szabályozás elvével összhangban – máris jelentős mértékben egyszerűsítette az alkalmazandó szabályokat. E szövegek teljes mértékben tiszteletben tartják a tagállamok abbéli szabadságát, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások feladatait meghatározzák. Ez lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az efféle szolgáltatásokat megbízólevél útján biztosítsák, továbbá hogy az e szolgáltatások nyújtásával megbízott vállalatok felmerült nettó költségei összességét kompenzálják. Ebben az összefüggésben az elkülönített számlavezetés lehetővé teszi az átláthatóságot és elkerülhetővé teszi a túlkompenzálást. A szóban forgó feltételeket teljesítő szolgáltatások ellentételezése – feltéve, hogy összegük nem éri el az évi 30 millió eurót, a szociális lakások biztosítása és a kórházak esetén pedig összeghatár nélkül – teljes mértékben mentesül a bejelentési kötelezettség alól. Ez a gyakorlatban a helyi szinten nyújtott szolgáltatások túlnyomó többségét mentesíti a bejelentési kötelezettség alól. A Bizottság 2009 végéig értékelést és elemzést készít majd az állami támogatásokra vonatkozó csomag alkalmazásáról, és megfontolja, e vonatkozásban szükség van-e kiigazításra.

A közszféra és a magánszféra közötti partnerségi program és a koncesszió terén számos ügy van folyamatban vagy veszi épp most kezdetét. A Bizottság az alkalmazandó szabályok tisztázása céljából hamarosan értelmező közleményt tesz közzé a közszféra és magánszféra közötti intézményesült partnerségi programokról. Egy hatásvizsgálat eredményeire alapozva a Bizottság további lépéseket fontolgat a koncessziókra vonatkozó szabályok tisztázása céljából. A közbeszerzésre vonatkozó szabályok jobb magyarázatára is érkezett kérés az új irányelvek 2006 januári hatályba lépését követően. A fent bemutatott eszköztár a jobb érthetőséget szolgálja.

Ezek az erőfeszítések szélesebb körű, folyamatban lévő kezdeményezéseket egészítenek majd ki, amelyek célja az információhoz való hozzáférés könnyítése és kommunikációs eszközök kifejlesztése az egységes piac felülvizsgálata nyomán, például az uniós úgynevezett egységes piaci segítségnyújtási szolgálat létrehozásával.

4.2. Az ágazat-specifikus szakpolitikák korszerűsítése és fejlesztése

A Bizottság elkötelezett aziránt, hogy folytassa és tovább fejlessze ágazati megközelítését azáltal, hogy – amikor lehetséges – ágazat-specifikus kezdeményezéseket tesz, amelyek figyelembe veszik minden egyes ágazat sajátos követelményeit és helyzetét, és a tervezett jegyzőkönyvben meghatározott elveket tükrözik. Több, a hálózatos iparágakra vonatkozó ágazat-specifikus keretszabály is működik uniós szinten. Másfelől azonban a lendületes és szüntelen változásban lévő belső piacon szükségessé válhat kiigazításuk az elkövetkezendő évek során.

A Bizottság feladata különösen:

- az energiaügy területén: a 2007 szeptemberéven javasolt intézkedések nyomon követése a belső energiapiac kiteljesítésének biztosítása céljából, valamint az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartája tervezetének nyomon követése;

- a közlekedés területén: a 2006 júliusában a légi közlekedésre vonatkozó belső piaci jogszabályok korszerűsítésére tett javaslatának nyomon követése; az úgynevezett „harmadik vasúti csomag” végrehajtásának felügyelete, illetve a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról szóló módosított rendelet, amelyről immár sikerült megegyezésre jutni;

- az e-kommunikáció területén: az elektronikus kommunikációról – a helyhez kötött és a mobil telefonszolgáltatásról, a szélessávúinternet-hozzáférésről és a televízióműsor-tartalomszolgáltatásról – javasolt keretszabály felülvizsgálatára tett javaslatának nyomon követése, továbbá közlemény közzététele az egyetemes elektronikus kommunikációs szolgáltatás területének hosszú távú kérdéseiről;

- a postai szolgáltatások területén: segítségnyújtás a tagállamoknak az Unió postai belső piacának megvalósításáról szóló irányelv átültetésében

- az egészségügyi szolgáltatások területén: a biztonságos, jó minőségű és hatékony egészségügyi szolgáltatásokra irányuló javaslatok tétele

- a szociális szolgáltatások területén: a lenti keretes szövegben kifejtett cselekvések fejlesztése.

A szociális szolgáltatások egész Európában való támogatását célzó stratégia

A szociális szolgáltatásokról folytatott konzultáció kiemelte, hogy a szociális szolgáltatások minőségét sokkal szisztematikusabban kell támogatni. Az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap máris több szolgálatot részesít közvetlen anyagi támogatásban. A szociális védelemre és társadalmi integrációra vonatkozó nyílt koordinációs módszer adja a reformok végrehajtásához és a bevált tapasztalatok cseréjéhez szükséges szakpolitikai keretet. E tapasztalatra alapozva fogja a Bizottság támogatni a Szociális Védelmi Bizottságban az önkéntességi alapú, a minőséget célzó közösségi keret kialakítását, amely a minőségi normák felállításához, felügyeletéhez és értékeléséhez nyújt iránymutatásokat. Továbbá a PROGRESSE programon keresztül a Bizottság támogatni fogja az európai szintű alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek célja az önkéntes alapú minőségi normák kialakítása és a tapasztalatcsere, valamint segíteni fogja a hatóságok képzését a közbeszerzések terén.

4.3. Felügyelet és értékelés

A Bizottság a döntéshozatali folyamat minősége és átláthatósága szempontjából fontosnak tartja, hogy rendszeres jelleggel végezzenek mélyreható értékeléseket, amelyek módszerét és eredményét a betekintés és ellenőrzés biztosítása érdekében nyilvánosságra hozzák. Ez rendszerint ágazatonként zajlik.

A belső piaci felülvizsgálatának zárójelentésében bemutatott új piacfelügyeleti eszközök – mint például a fogyasztói eredménytábla felállítása – előrelépést jelentenek a teljesítményellenőrzés terén. A 2004-es fehér könyv megjelenése óta előrelépés történt a hálózatos iparágak uniós szintű ágazatközi értékelésében. E módszert jelenleg felülvizsgálatnak vetik alá: a Bizottság 2008-ban mutatja majd be a javítást célzó javaslatait.

A Bizottsághoz azt a konkrét kérést intézték, hogy átfogó elemzést mutasson be a Parlamentnek arról, melyek a piaci liberalizáció eddigi hatásai. A Bizottság e kérést figyelembe veszi majd a módszer felülvizsgálata során, és elemzését a hálózati szolgáltatásokról szóló rendszeres értékelő jelentésével összefüggésben hajtja majd végre.

A Bizottság felülvizsgálja a Jegyzőkönyv alkalmazását is, miután az új Szerződés életbe lépett. Mindezeken túl kétévente jelentést ad ki a szociális szolgáltatásokról, amely az érintett szereplőkkel való párbeszéd eszközéül szolgál.

5. KÖVETKEZTETÉS

Az Unió fejlődésének fontos állomásán, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt kulcsfontosságú az, hogy közös legyen a jövőkép arról, milyen kezdeményezések szükségesek ahhoz, hogy az európai polgárok számára kézzelfogható eredményeket lehessen elérni. Ez a megközelítés támasztja alá a Bizottság által kezdeményezett polgárközpontú programot[16].

Az Unió megközelítése alapvetően pragmatikus az általános érdekű szociális szolgáltatásokkal – köztük az egészségügyi szolgáltatásokkal – szemben. Az unió kormányzati szintjei közötti hatáskörmegosztást tükrözi. Tiszteletben tartja e szolgáltatások sokféleségét és sajátosságait. Ágazat-specifikus keretszabály felállítására akkor kerül sor, amikor nyilvánvaló, hogy az európai szinten hozzáadott értékkel jár. A kereteket rendszeresen felülvizsgálják az új gazdasági, társadalmi és technológiai fejleményekhez igazítva őket. A közösségi jogszabályok alkalmazását az EK-Szerződés értelmében felügyelik, és rendszeres időközönként felülvizsgálják őket, hogy tekintettel legyenek az új viszonyokra. A problémásnak tekinthető területeken aktív konzultáció zajlott le vagy folyik jelenleg is a folyamatban lévő vagy most megjelenő kérdések azonosítása céljából.

A 2004-es fehér könyv által kiváltott vita különösen hasznosnak bizonyult, mivel hozzásegített az általános érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos közösségi megközelítés és szerep pontosabb megértéséhez. A rá következő vitából és a többi európai intézmény véleményéből kiviláglott, hogy – a véleménykülönbségek ellenére is – széleskörű egyetértés van a közösségi fellépéseket vezérlő számos elvet illetően. Az ágazatspecifikus keretszabályokkal kapcsolatos tapasztalat gyakorlati alapot is biztosított annak megállapításához, melyek azok az alapelvek, amelyeket az általános érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatban Európa-szerte alkalmazni lehet.

A jegyzőkönyv és az új Szerződés módosított rendelkezései ebből az eszmecseréből és tapasztalatból merítenek, és egy új európai kötelezettségvállalást jelölnek ki. Tíz évvel az első közösségi szintű közlemény és három évvel a fehér könyv után azt az üzenetet hordozzák, hogy az Unió szerepéről és hatásköréről széles körű az egyetértés Európában. Most, hogy a jegyzőkönyv egységesítette a közösségi keretet, eljött a megvalósítására való összpontosítás ideje. Mindezekre alapozva – a helyi, regionális és nemzeti szintű intézkedésekhez társulva – a Bizottságnak eltökélt szándéka a közösségi szabályok érthetőségét, következetességét és nyilvánosságát elősegíteni annak érdekében, hogy az általános érdekű szolgáltatások be tudják tölteni küldetésüket, és hozzá tudjanak járulni az európai polgárok életminőségének javulásához.

[1] Az EK-Szerződés 16. cikkének módosítása

[2] A 2004-es fehér könyv - COM(2004) 374, 12.5.2004 -előzetes egyeztetésekre és közleményekre, különösen a 2003-as bizottsági zöld könyvre - COM(2003) 270, 21.5.2003 -, két 2001-es közleményre - COM(2001) 598, 17.10.2001 és az „Általános érdekű szolgáltatások Európában” címűre (HL C 17, 19.1.2001) -, illetve a témában született első, 1996-os közleményre - „Általános érdekű szolgáltatások Európában” (HL C 281, 26.9.1996) épült.

[3] Az Európai Parlament 2006. szeptember 26-i állásfoglalásával (A6-0275/2006) zárult a 2004-es fehér könyv által kezdeményezett, az uniós intézmények és az érintett felek közötti széles körű konzultáció. Az állásfoglalás támogatja a fehér könyvben meghatározott alapelveket és kiemelt fellépéseket. Megállapítja, hogy az általános érdekű szolgáltatásokat nem lehet egységes módon meghatározni, és nem hív fel egységes horizontális keret kialakítására, hanem arra kéri az Uniót és különösen a Bizottságot, hogy a szubszidiaritás elvének teljes mértékű tiszteletben tartása mellett továbbra is úgy tevékenykedjen az egyes területeken és ágazatokban, hogy a közösségi szabályok áttekinthetőbbekké és következetesebbekké váljanak. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága is véleményt formált 2005. február 9-én, illetve 2005. február 23-án (CESE/2005/121, illetve CDR/2004/327).

[4] További tájékoztatás a bizottsági szolgálatoknak az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 2004-es fehér könyv óta elért fejlődésről szóló munkadokumentumában található SEC(2007) 1515, amelyet e közleménnyel együtt hoznak nyilvánosságra.

[5] C-82/01. sz. Aéroports de Paris ügy, EBHT 2002.

[6] C-222/04. sz. Cassa di Risparmio di Firenze ügy, EBHT 2006.

[7] C-118/85 sz. Bizottság kontra Olaszország ügy. Olyan helyzetre vonatkozóan, amikor az egyes tevékenységeket nem lehetett külön vizsgálni, lásd még a C-205/03 sz. P. Fenin ügyet (2006) és a T-155/04 sz. Selex ügyet (2006).

[8] C-320/91. sz. Corbeau ügy (EBHT 1993., I-2533. o. ), C-393/92. sz. Almelo ügy (EBHT 1994., I-1477. o.), C-157/94 - C-160/94. sz. egyesített ügyek Bizottság kontra Hollandia (EBHT 1997., I-5699. o.), Bizottság kontra Olaszország (EBHT 1997., I-5789. o.), Bizottság kontra Franciaország (EBHT 1997, I-5815. o.), Bizottság kontra Spanyolország (EBHT1997, I-5851. o.).

[9] A C-70/95. sz., Sodemare ügy, EBHT 1997., I-3395. o., C-282/04. és C-283/04. sz. Bizottság kontra Hollandia EBHT 2006.

[10] További információk a SEC(2007) 1515. sz. dokumentumban találhatók.

[11] COM(2006) 177, 26.4.2006. A konzultációs folyamat részeként a Szociális Védelmi Bizottság kérdőíves felmérést indított útjára, konzultációs tanulmány készült az általános érdekű szociális szolgáltatásokról és egy jogi szakértői csoportja beszámolót készített.

[12] SEC(2006) 1195, 26.9.2006.

[13] A következő idézet nincs hatással a Szerződés végleges, aláírás előtt álló változatára és annak az Unió hivatalos nyelvein elkészülő fordításaira.

[14] Lásd SEC(2007) 1514, illetve SEC(2007) 1516.

[15] Az úgynevezett Altmark-csomagról további információ a SEC(2007) 1515 dokumentumban található.

[16] COM(2006) 211, 10.5.2006.