52007DC0591

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 10.10.2007

COM(2007) 591 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A több és jobb EU-beli tengerhajózási állásért a szociális szabályozási keret újraértékeléséről (a Szerződés 138. cikkének (2) bekezdésében előírt konzultáció első szakasza a szociális partnerekkel)

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A több és jobb EU-beli tengerhajózási állásért a szociális szabályozási keret újraértékeléséről (a Szerződés 138. cikkének (2) bekezdésében előírt konzultáció első szakasza a szociális partnerekkel)

1. BEVEZETÉS

„Az Európai Unió jövőbeni tengerpolitikája felé” című zöld könyv[1] felvetette a tengerészeti ágazatoknak az európai munkaügyi és szociális szabályozás bizonyos részeiből való kizárásának kérdését, illetve annak újraértékelését szoros együttműködésben a szociális partnerekkel.

Az Európa tengerészeti ágazatának szociális dimenzióját erősítő más fellépések keretében[2] valamint az ágazat versenyképességének fokozása érdekében az érintett szereplők, elsősorban az Európai Parlament és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság követeléseit figyelembe véve, a Bizottság megvizsgálja, hogy a jelenlegi közösségi szabályozás megfelelő szintű védelmet biztosít-e a tengerhajózási dolgozók számára, illetve a szabályozás javítása vonzóbbá tenné-e az EU tengerészeti ágazatát az álláskeresők számára[3], anélkül, hogy annak versenyképessége sérülne.

Ez a közlemény a tengerészeti szektorban dolgozókra vonatkozó kizárások vagy eltérések, és értelmezési nehézségek azonosítása érdekében áttekinti az idevágó jogszabályokat. A terjedelmes mennyiségű nemzetközi egyezmény és norma háttere mellett azt igyekszik vizsgálni, hogy milyen mértékben van szükség fellépésekre az EU tengerészeti foglalkozásaira vonatkozó jogi védelem javítása érdekében. Végül, a Szerződés 138 cikkének (2) bekezdése alapján konzultációt kezdeményez a szociális partnerekkel a bizottsági fellépések lehetséges irányairól.

A szabályozási keretre történő koncentrálás az elemzés körét elkerülhetetlenül azokra foglalkozásokra szűkíti, amelyeknél az EU jogszabályai szerinti védelem alacsonyabb szintű és/vagy ahol komoly problémákat észleltek, vagyis a hajózási és halászati ágazatok dolgozóira.

A kérdés gazdasági és társadalmi súlya igen jelentős. 2005-ben az EU-27 tengerészeinek számát 204 400-ra becsülték[4], és az EU-25-ben alkalmazott halászok száma körülbelül 190 000 – 195 000 volt. A konzultációkon számos hozzászólás megerősítette a képzett munkaerő hiányának tényét az európai hajókon.

2. NEMZETKÖZI KERET

A tengerészeti ágazatok többsége erősen globalizált környezetben működik. A növekvő gazdasági globalizáció és a munkaerő nemzetköziesedése a jogszabályok esténkénti elégtelen végrehajtásával párosulva csökkentette a meglévő nemzetközi normák hatékonyságát és világszinten érintette a tengerbiztonságot, hozzájárulva a tengerészeti szektorban dolgozók élet- és munkakörülményeiben kialakult egyenlőtlenségek nagymértékű fokozódásához. Az EU a globális fórumokon szorgalmazza a nemzetközi szabályozási rendszer megerősítését. Ennek eredménye az ILO 2006-os tengerészeti munkaügyi egyezményének [5] és az ILO 2007-es halászati munkaügyi egyezményének [6] elfogadása.

A fenti egyezmények által bevezetett új nemzetközi normák megújítják az EU belső és külső politikáit, többek között a szociális normákat, mivel igen széles területen egységes szerkezetbe foglalják és megújítják a létező nemzetközi jogszabályokat, átfogóan szabályozva a megfelelést és végrehajtást.

A 2006-os, ILO tengerészeti munkaügyi egyezmény megfelelésről és végrehajtásról szóló szabályai elengedhetetlenek a globális szintű játéktér megteremtéséhez a tengeri fuvarozásban. Szintén meg kell jegyezni, hogy a harmadik tengerbiztonsági csomag felülvizsgálja a kikötők állami ellenőrzésének bizonyos szabályait ezeknek az ellenőrzéseknek a munkaügyi normák tekintetében való megerősítése érdekében, ideértve a személyzet által megfogalmazott panaszok kezelését is[7].

A Tanács 2007. június 7-én határozatot fogadott el, felhatalmazva a tagállamokat az ILO tengerészeti munkaügyi egyezményének ratifikálására az Európai Közösség érdekében, lehetőleg 2010. december 31. előtt[8].

A Bizottság egy tanácsi határozatjavaslat benyújtását is tervezi, amely az EU-tagállamokat felhatalmazná és ösztönözné a 2007-es ILO halászati munkaügyi egyezmény [9] mielőbbi ratifikálására.

Az elmúlt években az ILO és az IMO a biztonsági normák tökéletesítése is tett kezdeményezéseket. 2003-ban a partraszállás és várakozás megkönnyítése érdekében az ILO elfogadta 185. számú, a tengerészek személyazonossági okmányairól szóló egyezményt (elfogadta 108). A Tanács felhatalmazta az EU tagállamokat az egyezmény ratifikálására[10], és a Bizottság szintén ösztönzi őket annak ratifikálására és végrehajtására.

Az EK Halászati Partnerségi Megállapodások a fejlődő országokkal szintén a tisztességes munka- és életfeltételek biztosítását szorgalmazzák, szociális záradékok szerepeltetése révén.

3. A MUNKAFELTÉTELEKKEL VALAMINT A TÁJÉKOZTATÁSSAL ÉS KONZULTÁCIÓVAL KAPCSOLATOS EU-JOGSZABÁLYOK

Abban a tekintetben, hogy az EU munkafeltételekre, a munkavállalók tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra (a továbbiakban: TK) vonatkozó jogszabályai kiterjednek-e a tengerészekre és/vagy halászokra, négy helyzet fordul elő:

- Nincs kizárás (azaz nincsenek specifikus rendelkezések és eltérések) a következőkben: a határozott idejű munkáról, a részidős munkáról, a határozott idejű vagy munkaerő-kölcsönző ügynökségen keresztül kötött szerződésekben az egészségéről és biztonságáról, a munkaszerződésre vagy munkaviszonyra alkalmazandó feltételekkel kapcsolatos információról, valamint az európai vállalatok és európai szövetkezetek munkavállalóinak részvételéről szóló irányelvben.

- Specifikus jogszabályok, vagy specifikus előírásokat tartalmazó általános eszközök: a munkaidő szervezéséről szóló irányelvben (míg a fő irányelv[11] kizárja a tengerészeket a hatálya alól, a halászokra vonatkozóan külön szabályokat ír elő) vagy a fiatal személyek munkavégzéséről szóló irányelvben[12] (az ágazatra vonatkozó megkülönböztetett specifikus lehetőségekkel).

- Lehetőség a tagállamok számára kizárások bevezetésére az irányelvek nemzeti jogszabályaikba történő átültetése során a következőkben: az európai üzemi tanácsokról szóló irányelvben, a tájékoztatásról és konzultációról szóló irányelvben és a fizetésképtelenség esetén a munkavállalók védelméről szóló irányelvben.

- Kizárás az alkalmazás hatálya alól: a csoportos létszámcsökkentésről, a vállalkozások átruházásáról, illetve a kiküldetésről szóló irányelvekben.

A két utóbbi kategóriába tartozó esetek részletesebb elemzést kívánnak.

a) A Tanács 2002/74/EK irányelve [13] - a munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén

Az 1. cikk (2) bekezdése a tagállamok számára lehetővé teszi, hogy az irányelv hatálya alól kivételes esetekben kizárják a munkavállalók bizonyos kategóriáinak követeléseit egyéb olyan garanciaformák fennállása esetén, amelyekről megállapítást nyert, hogy a munkavállalónak megfelelő védelmet nyújtanak. Bár ez a rendelkezés nem tesz kifejezett utalást a tengerészeti szakmákra, a tagállamok alkalmazhatják azt ezek esetében.

Az 1. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy amennyiben a tagállamokban egy ilyen rendelkezés a nemzeti jog alapján már alkalmazandó, a tagállamok továbbra is kizárhatják az irányelv hatálya alól azokat a halászokat, akiknek a bérezése a bevételből való részesedés formájában történik.

Az irányelv 1. cikkének (2) bekezdése és/vagy (3) bekezdésének b) pontja szerinti kizárási lehetőseggel csak 6 tagállam[14] élt. Újra kell értékelni, hogy az e tagállamok által alkalmazott kizárások továbbra is indokoltak-e, és a védelem ilyen esetekben megengedett egyéb formái valóban egyenértékűnek bizonyultak-e.

b) A Tanács 94/45/EK irányelve [15] - Európai Üzemi Tanácsok

Az irányelv általános alkalmazási hatálya kiterjed a halászhajók személyzetére. Azonban az 1. cikk (5) bekezdése kimondja, hogy „A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy ezen irányelv hatálya nem terjed ki a kereskedelmi flották hajózó személyzetére” .

Az eltérés alkalmazásának egyik lehetséges oka[16], hogy az ilyen személyzet egymástól és a vezetéstől általában nagy távolságra dolgozik, ezért komoly nehézséget jelent a konzultáció megszervezése.

Hat tagállam élt ezzel a rendelkezéssel[17]. Két másik tagállamban[18] a kizárás oka, hogy specifikus jogszabályok vannak érvényben, míg három másik tagállamban[19] léteznek mechanizmusok a végrehajtási jogszabályok tengerészekre való alkalmazására.

Felül kell vizsgálni a kereskedelmi flották személyzetére vonatkozó kizárás lehetőségét, mivel: (i) az erősen nemzetközi jellegű munkaerő esetében határokon átnyúló tájékoztatási és konzultációs eljárások szükségesek, (ii) a tagállamok többsége nem él ezzel a lehetőseggel, (iii) az irányelv előírásai rugalmasak (a tájékoztatási és konzultációs mechanizmusokat tárgyalások során az egyes cégek sajátosságainak megfelelően alakítják ki).

A tengerészek speciális munkaritmusát azonban mindig figyelembe kell venni. Egy lehetséges változat a kizárás lehetőségének kiváltása a nemzeti rendelkezéseknek a kereskedelmi flották, különösen a nagy távolságú flották személyzetére való adaptálásának engedélyezésével, mint ahogy néhány tagállam már jelenleg is eljár.

c) A 2002/14/EK irányelv [20] - tájékoztatás és konzultáció

A 3. cikk (3) bekezdése szerint „ A tagállamok a tengerjáró hajók legénységére vonatkozó különleges rendelkezésekben eltérhetnek ettől az irányelvtől”.

A kizárás indoklására felhozott okok hasonlóak voltak a 94/45/EK irányelv esetében leírtakhoz: a tájékoztatás és konzultáció alkalmazásának nehézsége a vállalkozás székhelyétől nagy távolságra működő hajók fedélzetén, és gyakran rövidtávú szerződéssel alkalmazott tengerész személyzet esetében.

Itt a kizárás azonban nem feltétel nélküli, abban az értelemben, hogy a tagállamok kötelesek „különleges rendelkezéseket” hozni. Tehát a kizárás nem történhet egyszerűen hiányzó szabályozással vagy különböző szintű védelemre való utalással. Nyolc tagállam[21] élt a 3. cikk (3) bekezdésében leírt lehetőséggel, de ezek közül csak három[22] hozott az eltérés hatálya alá eső személyzetre alkalmazandó különleges rendelkezéseket. A Bizottság az irányelv végrehajtásáról szóló következő jelentésében megvizsgálja az ilyen különleges rendelkezések jogi megfelelőségét.

d) A Tanács 98/59/EK irányelve [23] - csoportos létszámcsökkentés

Az irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy az irányelvet nem kell alkalmazni a tengerjáró hajók legénységére.

A 75/129/EGK irányelv[24] felülvizsgálatáról szóló javaslathoz csatolt 1991-es indokolásában a Bizottság úgy vélte, hogy „az ebben az irányelvben foglalt tájékoztatási, konzultációs és értesítési kötelezettségek semmiképpen nem összeférhetetlenek a tengerjáró hajók legénységére vonatkozó munkaszerződés vagy munkaviszony különös rendelkezéseivel. Az irányelv által lehetővé tett kizárásuk nem indokolt, kivéve, ha léteznek más, az irányelv által nyújtott védelemmel azonos szintű védelmet nyújtó garanciaformák”.

A más, azonos szintű védelmet nyújtó garanciaformákra történő utalást a tanácsi viták során ellenezték.

Ezért indokolt felülvizsgálni az irányelv azon feltételeit, amelyek tengerjáró hajók legénysége jogainak védelmére vonatkoznak[25].

e) a Tanács 2001/23/EK irányelve [26] – vállalkozások átruházása

Az irányelv 1. cikkének (3) bekezdése általában kizárja a tengerjáró hajókat.

Sem az eredeti (COM(74) 351) bizottsági javaslat, sem az 1975 július 25-i COM(75) 429) módosított javaslat nem tartalmazott a tengerjáró hajókra vonatkozó kifejezett utalást. Az 1977. február 14-én elfogadott irányelv (77/187/EGK irányelv) azonban már tartalmazott kizárást, úgy tűnik, a csoportos elbocsátásról szóló irányelvben található hasonló kizárás mintájára.

A Bizottság az 77/187/EGK irányelv[27] felülvizsgálatának 1994-es javaslatában úgy vélte, hogy a tengerjáró hajók kizárhatók az irányelv által biztosított tájékoztatási és konzultációs jogokból, de az alapvető rendelkezések – pl. a munkavállalók az átruházás idején fennálló jogainak megtartása – hatálya alól nem zárhatók ki. A Tanács azonban nem fogadta el ezt az álláspontot.

Első ránézésre úgy tűnik, nincs konkrét ok a kizárás fenntartására. Az irányelvnek különösen a munkavállalók jogainak védelmére vonatkozó rendelkezései nem látszanak összeférhetetlennek a tengerjáró hajók legénységére vonatkozó munkaszerződés vagy munkaviszony speciális jellegével. A tájékoztatási és konzultációs jogokat illetően a 2002/14/EK és a 98/59/EK irányelvben elfogadottal összhangban álló megközelítés kívánatos.

Érdemes megjegyezni, hogy számos tagállam[28], köztük a legnagyobb hajózó országok nem éltek a tengerjáró hajóknak az irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabályok hatálya alóli kizárásának lehetőségével. Ezért egyértelmű, hogy ennek a kérdésnek további figyelmet kell szentelni.

f) A 96/71/EK irányelv [29] - kiküldetés

A 96/71/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdése kimondja: „Ez az irányelv nem vonatkozik a kereskedelmi hajózási vállalkozásokra a tengerjáró személyzet tekintetében”.

A kiküldetésben dolgozó munkavállalók az irányelv meghatározása szerint azok a munkavállalók, akiket ideiglenesen külföldre küldenek, hogy azon államon kívüli tagállam területén végezzenek munkát, amely államban őket szokásosan alkalmazzák. Szigorúan véve, a nyílt tengeren mozgó hajók tengerjáró személyzete nem tekinthető „más tagállam területére” kiküldött munkavállalónak[30].

A Bizottság egy az irányelv végrehajtásáról szóló korábbi jelentésében[31] elismerte, hogy „ez a kizárás a tagállamok többsége részéről indokolt, tekintve az adott munkavállalói csoport által végzett munka sajátos, vándorló természetét és a felügyeletük gyakorlati nehézségeit”. Azonban „ezen vállalkozások kizárása az irányelv hatálya alól nem mentesíti azokat a nemzetközi magánjogi szabályok alkalmazása alól (Római Egyezmény)”[32].

Következtetésképpen, a kiküldetés 96/71/EK irányelven foglalt meghatározása nem tűnik alkalmazhatónak a tengerjáró személyzetre. A meglévő kizárás ezt a valóságot látszik tükrözni, ezért nem szorul indoklásra.

4. EGÉSZSÉGRE ÉS BIZTONSÁGRA VONATKOZÓ EU-JOGSZABÁLYOK

A munkavállalók munkahelyi biztonságára és egészségvédelmére vonatkozó EU-jogszabályok „minden köz- és magán tevékenységi ágazatra alkalmazandók” [33]. Ezért a tengerészeti ágazatban dolgozó munkavállalók a más ágazatban dolgozókkal azonos szintű védelmet élveznek.

Az e területre irányadó 28 irányelv közül csak kettő nem vonatkozik a tengerészeti ágazatra:

- A Tanács 89/654/EGK irányelve (1989. november 30.) a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményekről [34] .

- A Tanács 90/270/EGK irányelve (1990. május 29.) a képernyő előtt végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről [35] .

A 89/645/EGK irányelv nem vonatkozik a vállalkozáson, és/vagy telephelyen kívül használt közlekedési eszközökre vagy a közlekedési eszközökön belüli munkahelyekre és a halászhajókra. Ennek a kizárásnak az oka az volt, hogy ezek speciális, a vállalkozás és/vagy a telephely helyiségeiben található munkaállomástól különböző munkahelyek voltak, ezért külön szabályozást igényeltek.

Továbbá a halászati ágazatban viszonylag gyakran fordulnak elő balesetek, ezért speciális eszközre volt szükség a kockázatok kezeléséhez és a halászok munkahelyi egészségének és biztonságának javításához. Ezért fogadta el a Tanács a halászhajók fedélzetén végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről szóló 93/103/EK irányelvet.

A tengerjáró hajókra vonatkozó biztonsági és egészségvédelmi követelményeket nemzetközi megállapodások és egyezmények szabályozzák. Ebben a tekintetben az ILO 2006-os tengerészeti munkaügyi egyezménye és az ILO 2007-es halászati munkaügyi egyezménye különösen fontos . Ki kell azonban emelni, hogy a Közösség is rendelkezik ezeket a nemzetközi egyezményeket kiegészítő hatékony jogi eszközökkel. A kötelező érvényű nemzetközi szabályzatok és megállapodások néha szigorúbb és/vagy specifikusabb előírásokat tartalmaznak, mint az EU egészségről és biztonságról szóló jogszabályai, és néhány irányelv kifejezetten előírja alkalmazásukat. Ezekben az estekben kifejezetten meg van határozva, hogy a vonatkozó irányelvet az ilyen megállapodások és szabályzatok sérelme nélkül kell alkalmazni. Az 1999/92/EK irányelv[36] estében a kérdéses ágazatot az ilyen nemzetközi megállapodások teljes egészében lefedik.

A Bizottság a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos 2007–2012-es közösségi stratégia[37] keretében ennek megfelelően elkötelezte magát az egészség és a biztonság nemzetközi szinten történő javítása mellett, és szorosabb együttműködésre törekszik az ILO-val, a WHO-val és más, a védelem világszinten történő kialakításáért dolgozó nemzetközi szervezetekkel.

Két irányelv vonatkozik kifejezetten a tengerészeti ágazatra :

- A 92/29/EGK irányelv (1992. március 31.) a hajók fedélzetén a jobb orvosi ellátás biztosítását célzó biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményekről[38] ;

- A 93/103/EK irányelv (1993. november 23.) a halászhajók fedélzetén végzett munka biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményeiről[39] .

A 93/103/EK irányelv csak az új halászhajókra vonatkozik (1995. november 23. után kötött építési szerződés), amelyek függélyek közötti hosszúsága legalább 15 m, és létező halászhajókra, amelyek függélyek közötti hosszúsága legalább 18 m. 2008-ban el fognak fogadni egy bizottsági jelentést, amely átfogó elemzést tartalmaz a 93/103/EK irányelv előírásainak gyakorlati alkalmazásáról és az európai halászok egészségvédelmére és biztonságára gyakorolt hatásáról, illetve megállapítja a fellépés szükségességét.

A kisméretű hajók kizárása az irányelv hatálya alól azon súlyos gazdasági hatás – többek között adminisztratív többletteher – alapján indokolt, amelyet az irányelv alkalmazása jelentene a kismérető hajók számára.

Továbbra is szükség van azonban halászatban a munkahelyi balesetek folyamatosan fennálló magas szintjével kapcsolatos megoldásra. Különösen kívánatos lenne a kisméretű halászhajókon folytatott munkavégzés sajátos természetét figyelembe vevő helyes gyakorlatok terjesztése és a munkaadók és munkavállalók számára a biztonságosabb munkahelyi gyakorlatok ösztönzése érdekében nyújtott gyakorlati útmutatás.

5. A MUNKAVÁLLALÓK SZABAD MOZGÁSA ÉS a társadalmobiztosítási rendszerek összehangolása

5.1. A munkavállalók szabad mozgása

A munkavállalók EU-n belüli szabad mozgása az a közösségi jog által biztosított alapvető szabadságok egyike. A kialakult esetjogi gyakorlat szerint az EK-Szerződésnek a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseit a tengeri fuvarozás területén is alkalmazzák. Még abban az esetben is, ha a tevékenységet a közösség területén kívül végzik, a rendelkezések továbbra is érvényesek az érintett munkavállalóra, amennyiben a munkajogi viszony a Közösség területén jött létre, vagy a Közösség területéhez szorosan kapcsolódik[40].

5.2. A társadalombiztosítási rendszerek összehangolása

A társadalombiztosításra vonatkozó közösségi jogszabályok rendelkezései előírják, hogy a munkavállalók és családtagjaik nem veszítik el a társadalombizosítási jogosultságukat amikor a közösség területén belül másik országba költöznek, illetve biztosítják, hogy az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség alapvető elvei érvényesüljenek a nemzeti társadalombiztosítási szabályok alkalmazása során.

A vonatkozó szabályokat a 1408/71/EGK rendelet és annak 574/72/EGK végrehajtási rendelete tartalmazzák. A szabályok előírják a tagállamok társadalombiztosítási rendszerei közötti egyszerű koordinációt. A tengerészek esetében a 1408/71/EGK rendelet különleges rendelkezéseket tartalmaz az alkalmazandó jogszabályok illetően. Az egy EU-tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén alkalmazott munkavállaló a lobogó szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik. Azonban az a munkavállaló, akit egy tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén alkalmaznak, és aki az e munkáért járó javadalmazást olyan vállalkozástól vagy személytől kapja, amelynek vagy akinek a székhelye vagy lakóhelye más tagállam területén található, az utóbbi tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, ha e tagállamban rendelkezik lakóhellyel[41].

A 1408/71/EGK rendelet rendelkezései a harmadik országok mindazon állampolgáraira is vonatkoznak, akik jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel valamely tagállam területén, és helyzetük összes vonatkozása nem kizárólag egy tagállamot érint (lásd a 859/2003/EK rendeletet).

Ezek a közösségi szabályok azonban a tengerészek számára csak részleges védelmet nyújtanak, mivel: (i) csak az EU- és EGT-országok valamint Svájc társadalombiztosítási rendszerére alkalmazhatóak; (ii) nem vonatkozik ez a közösségi szabályozás az egy tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén alkalmazott harmadik országból származó, de a Közösség területén jogszerű lakóhellyel nem rendelkező munkavállalókra, vagy azokra, akik a 859/2003/EK rendeletben foglaltak szerint nincsenek határokon átnyúló helyzetben. Az, hogy az illetékességük szerinti nemzeti társadalombiztosítási jogszabályok jelentenek-e számukra biztosítotti jogviszonyt vagy sem, kizárólag az érintett tagállam(ok) döntése.

Továbbá ezeknek a szabályoknak a tárgyi hatálya a nemzeti jogszabályok által felállított társadalombiztosítási rendszerekhez kötődik. Mentességek alkalmazandók a nem jogszabályon alapuló kiegészítő biztosítási rendszerekre vagy az önálló vállalkozók speciális biztosítási rendszereire[42] illetve a kollektív szerződésekre, kivéve, ha azokat a nemzeti szabályozás kötelezően előírja. A tengerészeti és halászati ágazatban a társadalombiztosítási jogviszony gyakran a munkaszerződés része és nemzetközi magánbiztosítási rendszer biztosítja. A munkavállalók csak az 1408/71/EGK rendelet rendelkezéseire hivatkozhatnak amennyiben a rájuk vonatkozó nemzeti jogszabályok által előírt kötelező biztosítási jogviszonnyal rendelkeznek. Így társadalombiztosítási jogaikat illetően joghézagokkal szembesülhetnek. Ez különösen a nyugdíjjogosultság megszerzésére esetében érvényes.

Az ILO 2006-os tengerészeti munkaügyi egyezménye rendelkezéseket tartalmaz a szociális védelem minimális szintjéről, amelyet minden tagállamnak biztosítania kell a területén szokásos lakóhellyel rendelkező tengerészek számára a nemzeti jogszabályaiban. Az ILO 2006-os tengerészeti munkaügyi egyezménye szerint ez a védelem nem lehet kisebb mértékű, mint amilyenben a területén lakóhellyel rendelkező szárazföldi munkavállalók részesülnek. Az ILO 2007-es halászati munkaügyi egyezményében hasonló rendelkezéseket terveznek. Amint hatályba lép, ezek a rendelkezések az ágazat munkavállalói számára bizonyos szintű szociális védelmet biztosítanak. További javulást jelentene a harmadik országokkal kötött, szociális kikötéseket és egyenlő bánásmódra vonatkozó kikötéseket tartalmazó nemzetközi megállapodások számának növelése.

6. A SZOCIÁLIS PÁRBESZÉD SZEREPE

A tengeri fuvarozási és tengeri halászati ágazati bizottságok rendszeresen foglalkoztak a fedélzeti biztonság és jóllét növelésének témájával.

Mindkét bizottság hosszú ideje elkötelezett a tengerészek tisztességes munkafeltételeinek a globalizáció körülményei között való biztosítása és a rájuk vonatkozó nemzetközi jogi szabályozásnak való megfelelés iránt. Az európai szociális partnerek aktív szerepet vállalnak az ILO-ban és az IMO-ban hozzájárulva ezzel az erősebb európai pozíció kialakításához, és igen elkötelezettek a vonatkozó nemzetközi eszközök nyomon követése és végrehajtása iránt.

A tengeri fuvarozási ágazatban a szociális partnerek az ILO 2006-os tengerészeti munkaügyi egyezményéne k vonatkozó rendelkezéseit átvevő európai megállapodást célzó tárgyalásokat folytatnak. Ezek a tárgyalások a Bizottság és a szociális partnerek a Szerződés 138. cikkének (2) bekezdéséről folytatott, 2006 júniusban kezdődött konzultációját követően kezdődtek. Amennyiben megegyezést érnek el, és a szociális partnerek azt kérik, az EK-Szerződés 139. cikke alapján sor kerülhet egy irányelvjavaslat. Továbbá egy a közösségi lobogók alatt közlekedő illetve a Közösség kikötőibe befutó hajók fedélzetén alkalmazandó tengerészeti munkaügyi normákkal kapcsolatos rendelkezések végrehajtásáról szóló irányelvtervezet is készülhet. Ez az eszköz lehetővé tenné az ILO 2006-os tengerészeti munkaügyi egyezményének egységes alkalmazását minden hajóra, többek között azokra is, amelyek az ILO tengerészeti munkaügyi egyezmény hatálybalépését követően harmadik országok lobogói alatt közlekednek, összhangban azzal az elvvel, hogy az egyezményt nem ratifikáló országok ne részesüljenek kedvezőbb bánásmódban.

A nemzetközi normák EU jogba történő integrációja elősegítené az azonos feltételek biztosítását. Ezért a Bizottság felhívja a tengeri halászati ágazat szociális partnereit, hogy vizsgálják meg egy közös kezdeményezés lehetőségét az ILO 2007-es halászati munkaügyi egyezménye rendelkezéseinek EU-n belüli alkalmazása elősegítésére.

7. KÖVETKEZTETÉSEK

A Bizottság folytatja a nemzetközi szabályozási rendszer megszilárdítása érdekében végzett munkáját, különösen a nemzetközi normák ratifikálásának elősegítésével és a harmadik országokkal kötött, szociális és egyenlő bánásmódra vonatkozó záradékokat tartalmazó nemzetközi megállapodások által.

A Bizottság a tengerészeti szakmák munkavállalóira vonatkozó közösségi jogi keret javítása iránt is elkötelezett. Az ebben a közleményben található elemzés szerint kizárásuk néhány irányelv hatálya alól nem tekinthető teljes egészében indokoltnak, mivel úgy tűnik, hogy ezek nem járulnak hozzá az inkább az ilyen munkavállalók tényleges helyzetére szabott különleges megoldások alkalmazásához.

Különös aggodalomra ad okot a tengerjáró munkavállalók védelemhez való joga a munkaadó fizetésképtelensége vagy a vállalkozások átruházása esetén, ahol koherens megközelítés kialakítására van szükség annak érdekében, hogy jogaikat hatékonyan tudják gyakorolni mind nemzeti, mind közösségi szintű vállalkozások esetében. Felülvizsgálatra szorulnak a tájékoztatásról és konzultációról szóló irányelvek hatálya alóli kizárások is.

Azokban az esetekben, ahol alaposan indokolt a létező kizárások vagy eltérések fenntartása, meg kell vizsgálni, hogy az ágazatra vonatkozó specifikus EU jogszabályok jelentik-e a legmegfelelőbb megoldást a tengerészeti foglalkozások számára ahhoz, hogy az általános irányelv hatálya alá tartozó munkavállalókkal azonos szintű védelemben részesüljenek.

Ebben az esetben meg kell vizsgálni a tagállamokban alkalmazott konkrét jogi feltételeket annak érdekében, hogy a tengerjáró foglalkozások megfelelő védelemben részesüljenek, különösen a feltételes kizárások esetében, amelyek a tagállamokat azonos védelmet biztosító specifikusabb szabályozás vagy alternatív garanciák létrehozására kötelezik.

Bármilyen leendő, a tengerészeti ágazatban alkalmazott kizárás és/vagy eltérés újraértékelésére vonatkozó javaslatot az EU tengerészeti iparágárának versenyképességére gyakorolt lehetséges hatás átfogó elemzése alapján fognak értékelni. Továbbá számba fogják venni a nemzetközi normákat és azoknak az EU-szabályokkal való kölcsönhatását.

Mindezek alapján felkérjük a szociális partnereket, hogy válaszolják meg az alábbi kérdéseket:

1. Osztja-e a Bizottság véleményét a tengerészeti foglalkozásokra vonatkozó EU-jogszabályok hatálya alóli kizárások és eltérések létjogosultsága tekintetében?

2. Egyetért-e azzal, hogy az indokolatlan kizárások esetében a tengerészeti foglalkozásokat a vonatkozó irányelvek általános alkalmazási hatálya alá helyezzék? Ön szerint ebben a tekintetben mik a cselekvési prioritások?

3. Azoknak a kizárásoknak az esetében, amelyeket Ön az ágazat sajátosságai vagy más miatt indokoltnak ítél, biztosított-e a tengerészeti foglalkozások más módon történő azonos szintű védelme? Indokolt lenne-e Ön szerint a vonatkozó irányelven belül a tengerészeti foglalkozásokról szóló specifikus rendeletet vagy specifikus EU-jogszabályt alkotni?

4. Milyen eszközt vél alkalmasnak az egészségvédelem és a biztonság javítására a hajók fedélzetén, különösen a kis hajók esetében?

5. Figyelembe véve a jogi felelősség megosztását a Bizottság és a tagállamok között a társadalombiztosítás területén, milyen cselekvési eszközöket ítél megfelelőnek a tengerészeti ágazat munkavállalói szociális védelmének javítására?

*************

Ez a közlemény a Szerződés 138. cikkének (2) bekezdésében előírt konzultáció első szakaszát jelenti. Amennyiben a konzultációt követően a Bizottság a közösségi fellépést tanácsosnak látja, a Szerződés 138. cikkének (3) bekezdésében előírtak szerint minden javaslatot illetően konzultálni fog a szociális partnerekkel.

[1] COM(2006) 275, 2006.6.7.

[2] Pl. a tengerészeti politika keretében egy kikötőpolitikáról szóló közleményt fognak elfogadni, amelynek egyik fejezete a kikötők munkakörülményeiről és a kikötőkkel kapcsolatos szociális párbeszédről szól.

[3] Az Európai Parlament 2007. július 11-i állásfoglalásában (2007/2023(INI)) „kéri, hogy minden munkavállaló ugyanolyan szintű védelemhez rendelkezzen hozzáféréssel, és hogy bizonyos csoportok ne legyenek eleve kizárva a legszélesebb körű védelemből, ami jelenleg gyakran előfordul a tengerészekkel, a hajókon dolgozó munkavállalókkal, illetve a nem szárazföldön dolgozó munkavállalókkal”. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „megjegyzi, hogy a halászokat és a tengerészeket számos esetben kizárják az európai szociális jogszabályok (pl.: a csoportos létszámcsökkentésről, a vállalkozások átruházásáról, a tájékoztatásról és konzultációról, illetve a szolgáltatásnyújtás keretében történő kiküldetésről szóló irányelvekben). A kirekesztések mögött álló okoktól függetlenül fontos véget vetni ennek a hátrányos megkülönböztetésnek, ahol ez szükséges Ezért kéri az Európai Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel való szoros együttműködésben vizsgálja felül ezeket a kirekesztéseket.” (TEN/255 CESE 609/2007, 1.7 bekezdés , 2007 április 3.).

[4] Bimco/ISF Manpower Studies 1995–2005.

[5] A 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezmény célja, hogy a minőségi hajózás nemzetközi szabályozási rendszerének „negyedik pillére” legyen, kiegészítve a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) legfontosabb egyezményét és megújítva a létező nemzetközi jogszabályokat (68 jogi aktust), a nemrég elfogadott tengerészek személyazonossági okmányairól szóló (185. számú) és a tengerészek nyugdíjáról szóló (71. számú) egyezmények kivételével.

[6] Az egyezmény felülvizsgálja a létező egyezményeket és kiegészíti azokat bizonyos rendelkezésekkel, például a munkahelyi egészségről és biztonságról szólókkal és a megfelelésről és végrehajtásról szólókkal, ideértve az érvényes megfelelési dokumentum ellenőrzését és mind a lobogó szerinti és a kikötő szerinti állami ellenőrzést.

[7] COM(2005) 588, 2005.11.23.

[8] HL L 161., 2007.6.22.

[9] Mind a 206-os, mind a 2007-es ILO egyezmények érintenek kizárólagos közösségi kompetenciákat.

[10] 2005. április 14-i tanácsi határozat, (HL L 136, 2005.5.30., 1o.) A 2006. március15-i új közösségi határkódex hivatkozik erre az egyezményre.

[11] A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv.

[12] A Tanács 1994. június 22-i 94/33/EK irányelve a fiatal személyek munkahelyi védelméről; A tagállamok bizonyos feltételek mellett engedélyezhetik az éjszakai munkavégzést és a serdülők napi és heti pihenőidejéről szóló rendelkezésektől való eltérést többek között a hajózási vagy a halászati ágazatban [9. cikk (2) bekezdés és 10. cikk (4) bekezdés].

[13] Az Európai Parlament és a Tanács 2002. szeptember 23-i 2002/74/EK tanácsi irányelve a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 80/987/EGK tanácsi irányelv módosításáról.

[14] Görögország, Olaszroszág, Magyarország, Málta, Szlovákia és az Egyesült Királyság.

[15] Az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló, 1994. szeptember 22-i 94/45/EK tanácsi irányelv (HL L 254, 1994.9.30. 64 o.).

[16] Lásd a 94/45/EK irányelv átültetését előkészítő munkacsoport 15. munkadokumentumát. Azt is megállapították azonban, hogy „nem tűnik indokoltnak a csak kisebb távolságokon közlekedő komphajók személyzetének kizárása”. A kizárás nem szerepelt sem a COM(94) 134 bizottsági javaslatban, sem a módosított COM(94) 228 bizottsági javaslatban.

[17] Ciprus, Észtország, Görögország, Magyarország, Olaszország és Lettország.

[18] Litvánia, Málta.

[19] Dánia, Hollandi és az Egyesült Királyság.

[20] Az Európai Parlament és a Tanács 2002/14/EK irányelve (2002. március 11.) az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról.

[21] Ciprus, Németország, Dánia, Görögország, Franciaország, Málta, Románia és az Egyesült Királyság.

[22] Németország, Dánia és az Egyesült Királyság.

[23] Helyesbítés a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelvhez (HL L 225, 1998.8.12., 16. o.).

[24] COM(91) 292.

[25] Például Spanyolország, Franciaország, Litvánia, Észtország, a Cseh Köztársaság, Szlovénia és Lengyelország már nem él a kizárás lehetőségével.

[26] A Tanács 2001/23/EK irányelve (2001. március 12.) a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 82, 2001.3.22., 16 o.).

[27] COM(94) 300.

[28] Ausztria, Cseh Köztársaság, Németország, Észtország, Spanyolország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Lengyelország, Portugália, Svédország és az Egyesült Királyság.

[29] Az Európai Parlament ss a Tanács 96/71/EK irányelve (1996. december 16.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről.

[30] A lobogó szerinti jog alkalmazása általában a hajó nemzetisége alapján történik (a személyek nemzetiségéhez hasonlóan), nem pedig az állam területének való megfeleltetés alapján.

[31] SEC(2006) 439.

[32] Az irányelv átültetésén dolgozó munkacsoport jelentése a munkavállalók kiküldetéséről.

[33] A Tanács 1989. június 12-i 89/391/EGK irányelve 2. cikkének (1) bekezdése a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről (HL L 183., 1989.6.29., 1. o.).

[34] HL L 393., 1989.12.30., 1. o.

[35] HL L 156., 1990.6.21., 14. o.

[36] Az Európai Parlament és a Tanács 1999/92/EK irányelve (1999. december 16.) a robbanásveszélyes légkör kockázatának kitett munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének javítására vonatkozó minimumkövetelményekről (HL L 23, 200.1.28., 57. o.).

[37] A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának - A munka minőségének és termelékenységének javítása: A Bizottság a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégiája, 2007–2012 (COM(2007) 62, 14. o.).

[38] HL L 113., 1992.4.30., 19. o.

[39] HL L 307., 1993.12.13., 1. o.

[40] Lásd pl. a 9/88 Lopes da Veiga ügyet (EBHT 1989., 2989. o., 15. pont).

[41] Lásd a 1408/71/EGK rendeletet felváltó 883/2004/EK rendelet változatlanul hagyott 13 cikke (2) bekezdésének c) pontját és 14. cikke b) 4) pontját.

[42] A 883/2004/EK rendelet szerint az önálló vállalkozókra vonatkozó különleges rendszerek elvesztik különleges státuszukat, és a rendelet hatálya alá kerülnek, amennyiben a nemzeti jogszabályok kötelezővé teszik azokat.