52007DC0253

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 21.5.2007

COM(2007) 253 végleges

-

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A Bizottság jelentése a szénipar részére nyújtott állami támogatásról szóló 1407/2002/EK tanácsi rendelet alkalmazásáról (SEC(2007) 602)

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A Bizottság jelentése a szénipar részére nyújtott állami támogatásról szóló 1407/2002/EK tanácsi rendelet alkalmazásáról

BEVEZETÉS

1.1. A szénipar részére nyújtott állami támogatás történeti fejlődése

A lignittől a feketekőszénig számtalan formában előforduló szén napjainkban az Európai Unió egyik fontos energiaforrása. A teljes energiafelhasználás 17%-át, míg a villamosenergia-termelés közel 30%-át ebből az energiaforrásból biztosítjuk. Az Európai Unió szénfogyasztásának megközelítőleg egyharmada import útján érkezik.

Az 1950-es évektől kezdve a közösségi széntermelés egyes szegmensei nem tudtak versenyben maradni a piacon – főleg a harmadik országokból származó szén szállítási költségeinek csökkenése, a kedvező földrajzi adottságokkal rendelkező szénlelőhelyek kimerülése és a megnövekedett bérköltségek miatt. Az Európai Szén- és Acélközösség (a továbbiakban: ESZAK), majd az Európai Közösség (a továbbiakban: EK) lehetővé tette a tagállamok számára, hogy széniparaikat támogatásban részesítsék a szerkezetátalakítás és bányabezárások akadálytalan végrehajtása érdekében.

Ehhez a szénipar részére nyújtott állami támogatásról szóló 1407/2002/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: a szénrendelet)[1] nyújtja a legújabb jogi alapot. A rendeletet az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének e) pontja alapján fogadták el, és kivételt állapít meg az állami támogatás általános tilalma alól. A rendelet lehetővé teszi támogatás nyújtását a bányabezárásokhoz (4. cikk), a működéshez (5. cikk (3) bekezdés) a beruházási költségek fedezéséhez (5. cikk (2) bekezdés) valamint az örökölt adósságok fedezéséhez (7. cikk) azzal a feltétellel, hogy a 4. és az 5. cikk értelmében nyújtott támogatások csökkenő tendenciát követnek (6. cikk), és hogy a tagállamok szerepeltetik a bányákat a Bizottság által jóváhagyandó, a széntartalékokhoz való hozzáférési terveikben (9. cikk). A rendelet alapján a Bizottság több tagállamban is engedélyezte állami támogatás nyújtását.

1.2 A jelentés tartalma

E jelentés tartalmát a szénrendelet 11. cikke határozza meg.

A 13. cikk rendelkezik arról, hogy szükség esetén a Bizottság jelentésének következtetéseit szem előtt tartva javaslatot készít a szénrendelet felülvizsgálatára vonatkozóan.

A 14. cikk (3) bekezdése megszűnési záradékot tartalmaz, amelynek értelmében „Ezt a rendeletet 2010. december 31-ig kell alkalmazni”.

E jelentés elkészítésének politikai hátterét a Bizottság „Európai energiapolitika” című közleménye[2], az „Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért” című zöld könyv[3], a megújult fenntartható fejlődési stratégia[4], a göteborgi stratégia[5] és a „Fenntartható fejlődés Európában egy jobb világért - Az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiája” című bizottsági közlemény[6] alkotják.

A SZÉNRENDELET ALKALMAZÁSÁNAK EREDMÉNYEI 2002 ÉS 2006 KÖZÖTT

A szénrendelet 2002. július 24-én lépett hatályba. A rendelet 14. cikke ugyanakkor előrevetítette annak lehetőségét, hogy a 2002. július 24. és 2002. december 31. közötti időszakban a tagállamok a szénipar részére nyújtandó állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályok létrehozásáról szóló, 1993. december 28-i 3632/93/ESZAK bizottsági határozatban (a továbbiakban: szénhatározat) megállapított szabályok értelmében nyújthassanak támogatást . Ezen időszak alatt minden olyan tagállam, amely támogatás nyújtásáról döntött, élt az említett lehetőséggel[7]. Ennélfogva a szénrendelet tényleges alkalmazására csupán 2003. január 1-jétől került sor.

Az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén és 2007. január 1-jén csatlakozott tagállamok esetében a Bizottság a szénrendeletet 2004. május 1-jétől, illetve 2007. január 1-jétől kezdte alkalmazni. E dátumot megelőzően az említett országok illetékes nemzeti versenyhivatalai az ún. Európa-megállapodásokban előírt elvek szerint alkalmazták a szénrendelet szövegét. Az előcsatlakozási időszakra vonatkozóan rendelkezésre álló adatokat a Bizottság lehetőség szerint beépítette e jelentés szövegébe.

Miután Franciaországban 2004-ben leállt a szénkitermelés, ma 11 olyan tagállam van, amelyek területén folyik a szénrendelet hatálya alá tartozó szén kitermelése[8]. A tagjelölt országok közül Törökország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság végez a szénrendelet hatálya alá tartozó szénkitermelést.

2.1. A széniparnak nyújtott állami támogatások felhasználásának áttekintése, valamint a szerkezetátalakítási folyamat eredményei

2.1.1 A működéshez és a beruházási költségek fedezésére nyújtott támogatások (a szénrendelet 5. cikkének (2) és (3) bekezdése)

A tagállamok e tekintetben három csoportba sorolhatók: amelyek megszüntették működő bányáik támogatását (Cseh Köztársaság, Franciaország, Olaszország), amelyek a beruházási költségek fedezésére nyújtanak támogatást (Lengyelország, Szlovákia és az Egyesült Királyság), illetve amelyek a működéshez nyújtanak támogatást (Bulgária, Németország, Magyarország, Románia, Szlovénia és Spanyolország).

A széntermeléshez nyújtott támogatások teljes megszüntetése

Franciaország 2004-ben zárta be utolsó szénbányáját. 2006-ban Franciaország engedélyezte bányászati műveletek megkezdését a L’arc vidékén (Gardanne megyében) található külfejtéses szénbányában egy magánkézben levő, és támogatásban nem részesülő vállalkozás számára. A Cseh Köztársaság privatizálta a korábban állami tulajdonban levő szénbányákat, és a támogatások megszüntetéséről határozott. Ennek következtében a bányászati termelés és a foglalkoztatottság is jelentősen visszaesett. Mára az OKD nevű, magánkézben levő bányavállalat a világpiac egyik sikeres szereplője. Olaszország egyetlen működő szénbányája Szardínia szigetén található, amelynek állami támogatásáról a Bizottság nem kapott értesítést[9].

E három országban lezárult a szerkezetátalakítási folyamat.

A beruházási költségek fedezéséhez nyújtott támogatás (a szénrendelet 5. cikkének (2) bekezdése)

Az Egyesült Királyság, Lengyelország és Szlovákia támogatásaikat a szénrendelet 5. cikkének (2) bekezdése értelmében vett beruházási költségek fedezésére korlátozták. Az Egyesült Királyság és Szlovákia teljes egészében privatizálta a korábban állami tulajdonban levő bányákat. Lengyelországban jelenleg is tart a privatizáció folyamata. Az 1. táblázat (lásd SEC (2007) 602) ismerteti a Bizottság által engedélyezett, a beruházási költségek fedezéséhez nyújtott támogatások teljes összegét.

Az említett országokban a szénbányászati ágazat szerkezetátalakítási folyamata lezárultnak tekinthető, ugyanis a nyereségességi küszöbtől messze elmaradó bányák eltűntek a piacról. Ezek a tagállamok ugyanakkor úgy határoztak, hogy átfogó energiastratégiájuk keretében továbbra is üzemeltetik azokat a szénbányákat, amelyek adott esetben a működéshez nyújtott támogatás nélkül is életképesek lehetnek.

A működéshez nyújtott támogatás (a szénrendelet 5. cikkének (3) bekezdése)

Bulgária, Németország, Magyarország, Románia és Spanyolország a működéshez nyújtott támogatási rendszer megtartása mellett döntött. E támogatás nélkül a bányászat ezekben az országokban aligha maradhatna fenn. A szerkezetátalakítási folyamat sikere azonban esetükben egyelőre korlátozottnak tűnik, mivel a termelési költségek csak kis mértékben csökkentek, sőt, esetenként emelkedtek is[10]. A szénbányászat lehetséges hatékonyságnövekedése úgy tűnik, elérte korlátait. A szén világpiaci árával összehasonlítva a termelési költségek továbbra is rendkívül magasak (lásd a SEC (2007) 602-ben a 2006-os adatokon[11] alapuló 2. táblázatot).

2005 második felében az importszén átlagára szénegyenérték tonnánként 60 EUR volt,[12] ami Spanyolországban, Németországban és Magyarországon az átlagos termelési költségnek kevesebb mint a fele. Ilyen módon ezek a bányák a világpiacon strukturális értelemben nem versenyképesek. A 3. táblázat (lásd SEC (2007) 602) ismerteti a Bizottság által engedélyezett, a működéshez nyújtott támogatások teljes összegét. Spanyolországban a támogatott szénből előállított villamos energia a teljes villamosenergia-termelés 4%-át teszi ki, míg Németországban 10%-ot, Magyarországon pedig 0,1%-ot.

Magyarország tervei között szerepel, hogy 2014-ben beszünteti a működéshez nyújtott támogatást, míg Németország ugyanezt a lépést 2018-ban készül megtenni.

2.1.2 A bányabezárásokhoz (a szénrendelet 4. cikke alapján), valamint az örökölt adósságok fedezéséhez (a szénrendelet 7. cikke alapján) nyújtott támogatás

A világpiacon nem versenyképes bányák bezárásának zökkenőmentessé tételéhez a szénrendelet két eszközt határoz meg: az egyik a bezárásokhoz nyújtott támogatás, amely a bezárásig elszenvedett működési veszteségek fedezésére szolgál, a másik az örökölt adósságok fedezéséhez nyújtott támogatás, amelyből a szénbányászathoz kapcsolódó szociális és környezeti kiadások fedezhetők[13].

A bezáráshoz nyújtott támogatás (4. cikk)

Olaszország kivételével minden szénkitermelő tagállam bezárta veszteséges bányáit. A szénrendelet 4. cikke értelmében Németország, Spanyolország és Franciaország bezárási támogatást ítélt meg a bányabezárással járó társadalmi következmények enyhítése érdekében. A megítélt támogatás összegét a 4. táblázat tartalmazza (lásd SEC (2007) 602). 2003 és 2006 között Franciaország és Németország 2-2 bányáját zárta be, míg Spanyolország 8 termelési egységére tett lakatot, és 2007 végéig további 9 bánya bezárására vállalt kötelezettséget[14].

Ugyanebben az időszakban más tagállamokban is került sor bányabezárásokra: Magyarország 2, Szlovákia 1, míg Lengyelország 3 bányát számolt fel. Ezekre a bányabezárásokra a vonatkozó támogatás kifizetése nélkül került sor.

Az örökölt adósságok fedezéséhez nyújtott támogatás (a szénrendelet 7. cikke)

A Cseh Köztársaságban és Franciaországban az állam továbbra is támogatást fizet az örökölt szociális és környezeti költségek fedezéséhez. Azonban úgy tűnik, a még működő bányászati vállalkozások nem részesülnek e kifizetésekből[15].

A többi tagállam – Magyarország és Olaszország kivételével – nem csak a bezárt bányák, hanem a még működő bányák esetében is bizonyos mértékig magára vállalta az örökölt szociális és környezeti költségek fedezését[16]. Az 5. táblázat (lásd SEC (2007) 602) mutatja be az örökölt adósságok fedezésére nyújtott állami támogatások teljes összegét.

2.1.3. A bányászati termelés és foglalkoztatottság alakulása

2003 és 2006 között az EU 25 tagállamában az általános bányászati termelés valamint a bányászatban való foglalkoztatottság csökkent. Az egyes országokban végbemenő változásokat a SEC (2007) 602-ben található 6. táblázat (Bányászati kitermelés 1998 és 2004 között) és a 7. táblázat (A bányászati ágazatban jellemző foglalkoztatottság 2004-ben) szemlélteti.

2.2 A helyben rendelkezésre álló energiaforrások aránya az EU összes energiafelhasználásában ( energy mix ), valamint a széniparnak nyújtott támogatások hatása a belső energiapiacon

2.2.1 A helyben rendelkezésre álló energiaforrások szerepe az EU energiafelhasználásában

A primer energiafogyasztás terén a felhasznált tüzelőanyagok rendkívül nagy változatossága jellemző. A legtöbb tagállam által leggyakrabban használt primer tüzelőanyag az olaj, ezt szorosan követi a földgáz. Ezt szemlélteti az 1. ábra (lásd SEC (2007) 602).

A helyben rendelkezésre álló fosszilis tüzelőanyagok felhasználása a tagállamok földrajzi adottságaitól és a források kiaknázottságának fokától függően széles skálán mozog. A szén mellett jellemző még a földgáz (Dánia, Franciaország, Németország, Magyarország, Hollandia és az Egyesült Királyság), az olaj (Cseh Köztársaság, Németország, Magyarország és az Egyesült Királyság), az olajpala (Észtország) valamint a tőzeg (számos tagállamban, de elsősorban Írországban és Finnországban) használata.

Ami a villamosenergia-előállítást illeti, villamosenergia-termeléshez a legtöbb tagállam a tüzelőanyagok széles skáláját használja. Noha az egyes tüzelőanyagok aránya országonként eltér, a szén, a gáz, illetve a nukleáris és a vízenergia jelenléte valamennyi országban jelentős (SEC (2007) 602, 2. ábra). Ez az ábra azt szemlélteti, hogy tüzelőanyagként a szén kiemelkedő arányban, 30%-al van jelen a villamosenergia-termelésben. E villamos energia egyharmadát[17] gyenge minőségű, C. csoportba sorolt szénből ( lignit ) állítják elő, amely a szénrendelet értelmében nem jogosult állami támogatásra. A villamos energia másik harmadát a szénrendelet értelmében állami támogatásra jogosult, helyben rendelkezésre álló szénből nyerik. A harmadik harmadot import szénből állítják elő. A szénrendelet értelmében államilag támogatható, helyben rendelkezésre álló szén közel 45%-a részesül vagy a működéshez nyújtott vagy a beruházási költségek fedezésére szánt támogatásból. Másképpen fogalmazva az Európai Unió villamosenergia-termelésének 4,5%-át támogatásban részesülő, helyben rendelkezésre álló szén tüzelésével állítják elő.

Amint az a 3. ábráról (lásd SEC (2007) 602) leolvasható, az EU25-ökben az elmúlt években számottevően megnőtt a helyben rendelkezésre álló megújuló energiaforrások felhasználása. Napjainkban a megújuló energiaforrások a teljes energiafelhasználás közel 6%-át, a teljes villamosenergia-fogyasztásnak pedig kb. 16%-át adják. Ez az arány várhatóan tovább emelkedik majd, mivel a tagállamok elfogadták a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló, 2001/77/EK irányelvben[18] megállapított, a megújuló energiaforrásokból előállított villamosenergia-termelésre vonatkozó célkitűzéseket. A Bizottság 2007. január 10-én elfogadta az ún. Megújulóenergia-útitervet[19], amelyben azt javasolja, hogy 2020-ra a megújuló erőforrások 20%-os arányban jelenjenek meg az EU teljes energiafogyasztásában. Ezt a célkitűzést az Európai Tanács 2007. március 8–9-i ülése is támogatta.

2.2.2 A széniparnak nyújtott támogatás hatása a belső piacra

A széniparnak nyújtott állami támogatás alapvetően három különböző termék: a szén, az acél és a villamos energia piacát befolyásolja. Az ún. spill-over (áttételes) piaci hatások emellett a bányagépek, illetve az ökotechnológiák ágazatát is elérték.

A szénpiacra gyakorolt hatás

A szén minősége rendkívül változó. A minőségtől függően az árak és a felhasználási területek is eltérőek. Ennek megfelelően a szén esetében a verseny szempontjából egynél több termékpiac meghatározása indokolt[20]. E termékpiacok földrajzi kiterjedése is nagyon változó, mivel a kiváló és a közepes minőségű szén könnyen szállítható, és az egész világpiacon keresett termék, míg a gyenge minőségű szén esetében a Bizottság megállapította, hogy a szállítási költségek korlátozzák a földrajzi értelemben vett termékpiac határait[21].

A széniparnak nyújtott állami támogatások a szénpiacra is hatással vannak, mivel életben tart olyan vállalkozásokat és bányákat, amelyek egyébként az ágazat elhagyására kényszerülnének. Ennek ellenére az európai uniós piac torzulása mögött az áll, hogy a szénrendelet hatálya alá tartozó és támogatásban részesülő termelés nagy részét a belföldi piacokon értékesítik. Lengyelországon és – kevésbé jelentős mértékben – a Cseh Köztársaságon kívül más ország nem exportál szenet. Ez arra enged következtetni, hogy a különböző tagállamokban kitermelt szén tekintetében a közvetlen verseny kevéssé jellemző[22].

Ezt a Bizottság által e jelentés elkészítéséhez folytatott konzultációk során kapott válaszok is alátámasztják.

A gyenge minőségű szén esetében az állami támogatások hatását korlátozni látszik az a tény, hogy szállítási költsége magas, illetve hogy a bányák között kevéssé kiélezett a verseny, mivel a kitermelt szén java részét a közeli erőművek használják fel[23].

A villamosenergia-piacra gyakorolt hatás

Annak érdekében, hogy a széniparnak nyújtott állami támogatások által a villamosenergia-piacra gyakorolt áttételes piaci hatások elkerülhetők legyenek, a szénrendelet 4. cikkének e) pontja védzáradékról rendelkezik.

A Bizottság által szervezett konzultációkra a környezetvédelem területén tevékenykedő három nem kormányzati szervezettől[24] érkezett válasz viszont arra enged következtetni, hogy a széntermelésnek nyújtott támogatások a villamosenergia-piacot a szén irányába torzították el. A válasz leszögezi: „az energiaszektor továbbra is nagyon távol áll attól, hogy valamennyi ellátási forrás számára egyenlő feltételeket teremtsen. Az olyan szennyező energiahordozók, mint a szén vagy az atomenergia, évtizedeken keresztül részesültek állami támogatásban, gyakran nagyon erős védelem alatt álló, monopóliumoktól sem mentes piacokon.”

Ezt a kérdést részletesen elemzi a Bizottság megbízásából a Europe Economics által készített tanulmány, amely arra a következtetésre jut, hogy a széniparnak juttatott állami támogatás kizárólag a szén beszerzési forrását, azaz azt a döntést befolyásolja, hogy belföldön kitermelt szenet vagy importszenet vásároljon-e az ipar. A tanulmány megállapítása szerint semmi sem utal arra, hogy a széniparnak nyújtott állami támogatás torzítaná a használt tüzelőanyagok részesedését, azaz befolyásolná a szén arányát a villamosenergia-termelésben. Az EURELECTRIC által az érdekcsoporti konzultációkra adott válasz is ezt támasztja alá.

A Bizottság úgy véli, hogy a szénrendelet 4. cikkének c) és e) pontja együttes alkalmazása elegendő annak kizárásához, hogy a szénipar támogatása hatással legyen a villamos energia piacára[25].

A Bizottság ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a széniparnak nyújtott állami támogatás mégis befolyásolhatja a belső villamosenergia-piacot, különösen az új, széntüzelésű erőművek létesítését érintő beruházási döntések tekintetében. Amennyiben ugyanis a befektető garanciát lát arra, hogy az állami támogatás segítségével a belföldi bányák a belátható jövőben is biztosítják a szénkitermelést, akkor a szállítási költségek csökkentése érdekében a bánya közelében létesíthet új erőművet. Amennyiben viszont a helyi, nem versenyképes termelésnek nyújtott támogatás jövője bizonytalan, a befektető az importszén szállítási költségeinek minimalizálása érdekében az erőművet vélhetően egy belvízi út mellett építi fel.

Az állami támogatás hatása a koksztermelés és az acélgyártás piacára

A rendelet 4. cikkének e) pontjában található védzáradék a koksztermelés és az acélgyártás piacára is vonatkozik. Sem az érdekcsoportoktól, sem a tagállamoktól nem érkezett észrevétel arra vonatkozóan, hogy e piacokon torzulna a verseny.

2.3 A szénrendelet alkalmazása során a Bizottság által tapasztalt problémák

A Bizottság a széniparnak nyújtható állami támogatásokra vonatkozó, jelenleg hatályos szabályok alkalmazása során a következő 5 fő problémával szembesült: gondot okoz ellenőrizni az ártorzulás kerülésének kitételét (a szénrendelet 4. cikkének c) pontja), a rendelet hatálya alá tartozó, illetve nem tartozó széntípus közötti megkülönböztetés, a termelési költségek csökkenése, a szénrendelet mellékletében meghatározott és az örökölt adósság fedezésére nyújtott támogatás kategóriáinak ellenőrzése, valamint a bányabezárások ellenőrzése.

2.3.1 A rendelet 4. cikkének c) pontjában szereplő rendelkezések betartásának ellenőrzése

A szénrendelet 4. cikkének c) pontja előírja, hogy „a tonnánkénti kőszénegyenérték szerinti támogatás mértéke nem okozhatja azt, hogy a közösségi szénért fizetett ár alacsonyabb legyen a harmadik országokból származó, azonos minőségű szén áránál.” E cikk betartásának ellenőrzése elsősorban két helyzetben jelenthet nehézséget:

Integrált bánya- és erőmű társaságok. Több tagállamban[26] jellemző, hogy a szénbányák és az erőművek egyetlen integrált vállalatba tömörülnek. Ebben az esetben a szén árát vállalaton belüli tranzakció keretében állapítják meg, amely kívülről értelemszerűen rendkívül nehezen ellenőrizhető. A Bizottság ezt a problémát az egyes érintett esetek lehető legalaposabb vizsgálatán keresztül próbálja kezelni.

A világpiaci ár hiánya. A gyenge minőségű szénnek nincs világpiaci ára, ugyanis gyakorlatilag nem kereskednek vele. A magas szállítási költségek és az alacsony fűtőérték miatt azt csak a kitermelés helyéhez közel érdemes felhasználni. Ezekben az esetekben a Bizottság azt ellenőrizte, hogy az ár kiszámításához használt módszer helytálló volt-e, és nem vezetett-e a villamosenergia-termelés piacán zajló verseny torzulásához[27].

2.3.2 A rendelet hatálya alá tartozó, illetve nem tartozó szénfajták megkülönböztetése

A szénrendelet 2. cikkének a) pontja értelmében a rendelet hatálya alá kizárólag az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága által a szén tekintetében megállapított nemzetközi kodifikációs rendszer értelmében kiváló minőségű, közepes minőségű és gyenge minőségű A. és B. csoportba sorolt szén tartozik, míg a gyenge minőségű, C. csoportba sorolt szénre és olyan egyéb, helyben rendelkezésre álló fosszilis tüzelőanyagokra, mint az olajpala, a kátrányhomok és a tőzeg, a rendelet nem vonatkozik; viszont az állami támogatásra vonatkozó általános szabályok igen.

Az ESZAK tagállamainak vonatkozásában a Bizottság az 1986. október 11-i ESZAK-szerződés[28] I. mellékletében említett „szén” illetve „lignit” kifejezések értelmezéséről szóló közleményében meghatározta a szénre vonatkozó minőségi szempontokat; a szénrendelet esetében azt feltételezték, hogy a szén és a lignit megkülönböztetésére használható a gyenge minőségű, B. csoportba sorolt szén és a gyenge minőségű, C. csoportba sorolt szén új megkülönböztetési elve. Az ESZAK tagállamok közé nem tartozó EK-tagállamok esetében a Bizottság határozathozatali gyakorlatában elfogadta a tagállamok akkreditált laboratóriumai által elvégzett geológiai elemzéseket, és megállapította, hogy Magyarországon a márkushegyi bányában, Szlovákiában a bana dolinai bányában és a Hornonitrianské bane Prievidza (Felsőnyitravidéki bányászati Kft.) bányáiban gyenge minőségű, B. csoportba sorolt szenet, míg a cseh köztársasági Lignit Hodonín bányában gyenge minőségű, C. csoportba sorolt szenet termelnek ki[29].

2.3.3 A termelési költségek csökkentése

A szénhatározat előírja, hogy a működési támogatásban részesülő bányáknak „a termelési költségek csökkenésére utaló irányzatot kell megvalósítaniuk.” Ezt a feltételt a szénrendelet nem vette át. A Bizottság A német széniparnak 2006-ban nyújtott állami támogatásról szóló N 552/2005 határozatában szembesült azzal a kérdéssel, hogy a rendelet értelmében a termelési költségek alakulásától függetlenül – azaz például a termelési költségek emelkedésekor – is engedélyeznie kell-e a működéshez nyújtott támogatást. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szénrendelet 5. cikkének (3) bekezdése értelmében állami támogatásért folyamodó vállalatok elvileg kötelesek csökkenteni termelési költségeiket.

2.3.4 A mellékletben szereplő kategóriák alkalmazása

A rendelet melléklete megállapítja az örökölt adósság fedezését célzó állami támogatás kategóriáit. A szénrendelet melléklete szerint támogatásban részesíthető költségek bizonyos esetekben nem, vagy csak közvetetten kapcsolódnak a szénipar szerkezetátalakításához. Emellett egyes kategóriák meghatározása meglehetősen pontatlan[30]. Következésképp az érintett vállalatok költségeinek fedezéséhez anélkül is nyújtható támogatás, hogy e vállalatokat a szerkezetátalakítás folytatására ösztönöznék. Ebben a tekintetben azt is meg kell jegyezni, hogy a 4. és 5. cikkben szereplő támogatással szemben a 7. cikkben szereplő támogatásra nem vonatkozik sem felső határ, sem a támogatás fokozatos csökkentésének kötelezettsége.

2.3.5 A bányabezárások ellenőrzése

A Bizottság azzal a problémával szembesült, hogy Spanyolország nem tartotta magát azon kötelezettségéhez, hogy a szénrendelet 4. cikke értelmében bezáráshoz nyújtott támogatásban részesült bányáit bezárja. E problémákra C 14/04 számú, A spanyol szénipar szerkezetátalakítási terve és a 2003 – 2005 között megítélt állami támogatások című határozatában a Bizottság részletes magyarázattal szolgált[31]. A Bizottság folytatja e kérdés alapos megfigyelését.

A SZÉNRENDELET MÓDOSÍTÁSÁNAK SZÜKSÉGESSÉGE

A szénrendelet 13. cikkének (1) bekezdése valamint (9) és (23) preambulumbekezdése értelmében a Bizottságnak értékelnie kell azt, hogy a szénpiac helyzetének alakulása és/vagy a szénbányászat szociális és regionális vonatkozásai indokolttá teszik-e a szénrendelet módosítását 2008. január 1-jéi hatállyal.

3.1 A szénpiacon zajló események és az általános energiabiztonság

A 2003 és 2006 közötti időszakban a szén világpiaci ára[32] jelentős ingadozást mutatott. A szén világpiaci ára ugyanakkor stabilabb volt, mint az olajé vagy a földgázé. A jelentős áringadozás hátterében a szén iránti kereslet jelentős növekedése áll, amelyhez a szénbányák korlátozott termelése és az ugyancsak korlátozott szállítási kapacitás társul. A keresletnövekedést elsősorban Kína és India megnövekedett szénigénye magyarázza. Emellett a magas földgázár miatt a széntüzelésű erőművek versenyképessége a korábbi időkhöz képest fokozódott, ami szintén hozzájárulhatott a kereslet növekedéséhez.

A kitermelés volumene és a szállítási kapacitás korlátozottságát az okozza, hogy az új bányászati és szállítási beruházások hatásának jelentkezése egy vagy több évig is eltarthat. A kereslet változásaihoz való alkalmazkodás ezért viszonylag lassú.

Emellett a 2006 eleji orosz-ukrán gázvita, illetve a 2007 eleji orosz-fehérorosz olajvita nyomán az Európai Unió energiaellátásának biztonsága az egyik legfontosabb kérdéssé lépett elő. Általánosságban elmondható tehát, hogy az energiabiztonság jelentőségét érintő tudatosság 2003-hoz képest 2007-ben fokozottabb. A problémák ugyanakkor elsősorban az olajat és a földgázt érintik. A szén esetében a világpiac látszólag hatékonyan működik, amit a fokozódó indiai és kínai kereslet nyomán megugrott széntermelés is jól mutatott. Napjainkban az európai szénimport ellátási biztonsága nem sokban tér el a 2003-as helyzettől.

Az európai szénbányák gazdasági életképességének szempontjából a szén világpiacán zajló események meghatározóak. A 2005 óta megfigyelhető viszonylag magas szénárak mellett a csehországi, lengyel, egyesült királyságbeli és olasz bányák nyereségesnek számítanak, de ezek a bányák a század elején jellemző alacsonyabb szénárak mellett már nem tudnának fennmaradni.

3.2 A bányászat társadalmi és regionális vonatkozásai

Az érdekcsoportoktól vagy a tagállamoktól beérkezett válaszok egyike sem utalt arra, hogy a szénbányászat társadalmi és regionális vonatkozásai jelentősen megváltoztak volna. Ugyanakkor Németország, Spanyolország és más, az érdekcsoportokkal folytatott konzultációban résztvevő válaszadók egyaránt úgy vélik, hogy a rendelet 4. cikke értelmében a tevékenység csökkentésére nyújtható állami támogatást 2010-ig fenn kell tartani. A megkérdezett felek szerint másképpen nehezen tudnák csökkenteni termelési kapacitásaikat.

Spanyolország és Románia kivételével (Románia esetében az értesítés vizsgálata jelenleg zajlik) a Bizottság már minden tagállam esetében jóváhagyta a 2010-ig a széntartalékokhoz való hozzáférésre, valamint a bányabezárásokra vonatkozó terveket[33] E tervek jóváhagyásakor nem jelentett különösebb problémát az a tény, hogy a 4. cikkben meghatározott támogatás 2008-tól megszűnik. Mi több, a fenti 2.1.2. pontban szereplő bányabezárási időpontok mellett Németország 2010-ig további 2 bánya bezárását tervezi, míg Szlovákia 2007-ig további egy bányát zár be. A bányabezárásokra vonatkozó spanyol terveket a Bizottság jelenleg vizsgálja. A fent említett válaszokban szereplő javaslattal szemben e bányabezárások kivizsgálása során a Bizottság semmilyen olyan tényezőt nem azonosított, ami indokolná a 4. cikkben említett támogatás meghosszabbítását, hiszen a bezárások lebonyolításához szükséges állami támogatásokat a szénrendelet 5. és 7. cikke értelmében is jóvá lehet hagyni.

Ezen túlmenően a 2008–2010 közötti időszakot érintő minden hasonló módosítás csak korlátozott hatást tudna kifejteni a gyakorlatban. A Bizottság Németország, Magyarország, Lengyelország, az Egyesült Királyság és Szlovákia esetében már jóváhagyta a széntartalékokhoz való hozzáférésről szóló terveket, a spanyol és a román terv jelenleg áll értékelés alatt. A széniparnak juttatott állami támogatások nagy részét ezek az országok nyújtották. Az említett tervekben szereplő állami támogatások bárminemű változtatásához az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet[34] 17. és további cikkei értelmében a Bizottságnak ajánlást kellene készítenie az említett tagállamok számára a megfelelő intézkedésekről. Ez a Bizottság és az érintett tagállamok részéről egyaránt jelentős adminisztratív források igénybevételét tenné szükségessé.

3.3 Következtetés

A fentiek fényében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nincs szükség a szénrendelet módosítására. A Bizottság felkéri a Parlamentet, a Tanácsot, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, a Régiók Bizottságát és valamennyi érdekcsoportot, hogy ismertessék e jelentésről alkotott álláspontjukat.

[1] HL L 205., 2002.8.2., 1-8. o., a 2004. évi és a 2007. évi csatlakozási szerződések II. melléklete 12. pontjával módosítva.

[2] COM(2007) 001 végleges

[3] COM(2006) 105 végleges

[4] 10117/06. számú tanácsi dokumentum, 2006. június 9-én fogadták el

[5] A Tanács által 2001. június 15-én és 16-án Göteborgban elfogadott dokumentum

[6] COM(2001) 264 végleges

[7] Ilyen tagállam Spanyolország (lásd a N 3/2002 és a C 17/2003 határozatot), Franciaország (lásd: N 551/2002 határozatot), Németország (lásd: N 550/2002 határozat), valamint az Egyesült Királyság (lásd: N 740/2002 határozatot).

[8] A szénrendelet hatálya alá az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága által a szén tekintetében megállapított nemzetközi kodifikációs rendszer értelmében kiváló minőségű, közepes minőségű és gyenge minőségű A. és B. csoportba sorolt szén tartozik (lásd a szénrendelet 2. cikkének a) pontját), a gyenge minőségű, C. csoportba sorolt szén nem tartozik a rendelet hatálya alá. A szénrendelet hatálya alá tartozó szenet termelő országok: Bulgária, a Cseh Köztársaság, Németország, Magyarország, Olaszország, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Spanyolország és az Egyesült Királyság.

[9] A Bizottság ugyanakkor jelenleg is vizsgálja azt a panaszt, amely szerint Olaszország állítólag mégis nyújtott állami támogatást ennek a szénbányának.

[10] Lásd az N 552/2005 határozatot a német szénipar számára 2006-ban nyújtott állami támogatásról.

[11] Bulgáriának és Romániának legkésőbb 2007. április 30-ig kell értesítenie a Bizottságot a széntartalékokhoz való hozzáférésre vonatkozó terveikről. Románia tervét a Bizottság a határidőn belül kézhez kapta, annak vizsgálata jelenleg folyik.

[12] Lásd: A harmadik országokból származó feketekőszén-behozatal közösségi ellenőrzéséről szóló, 2003. február 27-i 405/2003/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról készült bizottsági jelentést. (http://ec.europa.eu/energy/coal/market_pricing/doc/price_post_2002/hard_coal_electricity_semester_2005_2_eur25.pdf)

[13] A szénrendelet melléklete.

[14] A Bizottság jelenleg azt ellenőrzi, hogy Spanyolország betartja-e ezt a kötelezettségvállalást.

[15] E támogatások kezelése az állami támogatásokra vonatkozó szabályok értelmében nem egyforma. A Cseh Köztársaság esetében a Bizottság jóváhagyta a környezeti károkozások fedezésére nyújtott állami támogatást (CZ 45/2004 és 110/2004 eset), az örökölt adósságok fedezésére nyújtott állami támogatások ügyében pedig hivatalból indított vizsgálatot kezdeményezett. Ez a vizsgálat jelenleg még tart.

[16] Ezek jóváhagyása az N 574/2004 (Lengyelország), N 27 és 53/2005, N 419/2005, N 168/2005, NN 9/2006 és N 387/2006 (Szlovákia), N 421/2003 és N 321/2004 (Franciaország), N 746 és N 474/2002, N 493/2003, N 320/2004, N 497/2004, N 552/2005 (Németország), N 20/2003 (Egyesült Királyság), C 14/2004 (Spanyolország), bizottsági határozatokkal, illetve a csatlakozás előtt a szlovén nemzeti versenyhivatal által történt.

[17] Ez a teljes villamosenergia-termelés 10%-a.

[18] HL L 283., 2001. 10.27., 33. o.

[19] COM(2006)848 végleges.

[20] Az IV M.402 PowerGen/NRG Energy/Morrison Knudsen/Mibrag esetben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a barnaszén esetében több termékpiac létezik. Lásd: http://ec.europa.eu/comm/competition/mergers/cases/decisions/m402_en.pdf

[21] Az IV M.402 esetben a Bizottság megállapította, hogy a barnaszén földrajzi értelemben vett piaca regionális (jelen esetben Kelet-Németország). Az állami támogatásról szóló, N 597/2004 számú, Lignit Hodonín s.r.o. határozatban a Bizottság megállapította, hogy ugyan folyik a határokon átnyúló lignitkereskedelem, de csak szomszédos országok között és kis távolságokon. Ezért a földrajzi értelemben vett piac leginkább két vagy több ország területére kiterjedő régió.

[22] Versenyről mindössze Németország esetében lehet beszélni, ahol a hazai széntermelés egy részét lengyel illetve cseh eredetű importtal váltották ki.

[23] Lásd: IV M.402 és az N 597/2004 Lignit Hodonín s.r.o . esetet.

[24] Az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB), az Akcióhálózat az éghajlat védelmére (Climate Action Network) és a Greenpeace.

[25] Lásd még lentebb a 2.3.1. pontot.

[26] Például Németországban, Lengyelországban, Spanyolországban és Magyarországon.

[27] Lásd a magyar széniparnak nyújtott állami támogatásról szóló N 92/2005 számú határozatot, és a német széniparnak nyújtott állami támogatásról szóló N 320/2004 számú határozatot.

[28] HL L 254., 1986.10.11., 2. o.

[29] Lásd: Magyarország: N 92/2005 határozat a magyar szénipar számára nyújtott állami támogatásról , Szlovákia: N 27 és N 53/2005 számú határozatot a szlovák szénipar számára nyújtott állami támogatásról , illetve NN 9/2006 számú határozat Bana Dolina szénbányának nyújtott állami támogatásról , valamint Cseh Köztársaság: az N 597/2004 számú, a Lignit Hodonín s.r.o. című határozatot.

[30] Például az 1. kategória f) pontja szerint az állam „az igazgatási, jogi vagy adózási rendelkezésekből származó fennmaradó költségeket” térítheti vissza.

[31] Lásd: C 14/04 számú határozat a spanyol szénipar szerkezetátalakítási tervéről és a 2003–2005 között megítélt állami támogatásokról.

[32] Világpiacról csak a kiváló és a közepes minőségű szén esetében lehet beszélni, a gyenge minőségű szén felhasználása minden esetben a kitermelés helyszínéhez közel történik.

[33] Bulgária nem küldött tájékoztatást a széntartalékokhoz való hozzáférésre és a bányabezárásokra vonatkozó tervről.

[34] HL L 83.,1999.3.27., 1. o.