52006SC1196

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 26.9.2006

SEC(2006) 1196 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK

Magyarország államháztartási helyzetéről

benne:A Bizottság ajánlása

A TANÁCS VÉLEMÉNYE

az 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendelet 9. cikkének harmadik bekezdésével összhangban

Magyarország módosított, aktualizált, a 2005–2009 közötti időszakra szóló konvergenciaprogramjáról és A Bizottság ajánlása A TANÁCS AJÁNLÁSA MAGYARORSZÁGNAK a túlzott költségvetési hiány megszüntetésére vonatkozóan

INDOKOLÁS

Ez a közlemény Magyarország államháztartási helyzetét vizsgálja a Magyarország által 2006. szeptember 1-jén benyújtott módosított, aktualizált konvergenciaprogram és a folyamatban lévő, túlzott hiány esetében követendő eljárás fényében. Két dokumentumot tartalmaz: az első egy, a módosított, aktualizált programról szóló tanácsi véleményre irányuló bizottsági ajánlás, míg a második egy, a túlzott hiány megszüntetésére vonatkozó, a 104. cikk (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági ajánlás.

HÁTTÉR

Az 1998. július 1-jén hatályba lépett Stabilitási és Növekedési Paktum a rendezett államháztartás célkitűzésén alapul, amely erősíti a munkahelyteremtést elősegítő árstabilitás és erős fenntartható fejlődés feltételeit. A paktum 2005-ben első ízben módosításra került. A reform elismerte a paktum hasznosságát a költségvetési fegyelem biztosítása során, de ugyanakkor arra törekedett, hogy erősítse a paktum hatékonyságát és közgazdasági megalapozottságát, és hogy védje az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát.

A Stabilitási és Növekedési Paktum két részből áll. A költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1466/97/EK tanácsi rendeletben[1] megállapított prevenciós ág előírja a tagállamoknak, hogy stabilitási vagy konvergenciaprogramot nyújtsanak be a Tanácsnak és a Bizottságnak és azt évente aktualizálják ((aktualizált) stabilitási programot nyújtanak be azok a tagállamok, amelyek már bevezették a közös valutát, (aktualizált) konvergenciaprogramot nyújtanak be azok a tagállamok, amelyek még nem vezették be). A rendelettel összhangban a Tanács a Bizottságtól kapott ajánlás alapján, és a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően minden programot véleményez, amelynek során figyelembe veszi a magatartási kódexet[2], a potenciális kibocsátás és a ciklikus hatásoktól megtisztított egyenlegek becslésére közösen megállapított módszertant és az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokat, valamint a Bizottság szolgálatainak előrejelzéseit. A túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló 1467/97/EK tanácsi rendeletben[3] megállapított korrekciós ág a Szerződés 104. cikkét hajtja végre.

A magyar hatóságok 2004 májusában nyújtották be az első konvergenciaprogramot. A rendelettel összhangban a Tanács 2004. július 5-én véleményezte a programot, és jóváhagyta a magyar hatóságok által a programban meghatározott, 2008-ig tartó kiigazítási pályát. Szintén 2004. július 5-én a Tanács úgy határozott, hogy Magyarországon túlzott hiány áll fenn és a 104. cikk (7) bekezdése értelmében ajánlást adott ki a túlzott hiány 2008-ig történő korrekciójára, ugyanazon kiigazítási pálya mellett. Egy, a 104. cikk (8) bekezdésén alapuló, a meg nem felelést megállapító, 2005. januári tanácsi határozatot követően és tekintve, hogy a túlzott hiány esetén követendő eljárás utolsó kettő – a 104. cikk (9) és a 104. cikk (11) bekezdésében szabályozott – szakasza nem alkalmazható a nem euro-övezeti tagokra, így Magyarországra, a Tanács 2005. március 8-án egy új, a 104. cikk (7) bekezdése szerinti ajánlást adott ki, amelyben megerősítette, hogy a túlzott hiányt 2008-ig korrigálni kell, ahogy az a 2004. decemberi – a Tanács által 2005. márciusban jóváhagyott – aktualizált magyar konvergenciaprogramban szerepel. 2005. november 8-án a Tanács a 104. cikk (8) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a Magyarország által a 2005. márciusi tanácsi ajánlásra válaszul hozott intézkedés eredménytelen volt. A Tanács különösen figyelembe vette, hogy lényeges eltérés mutatkozik a 2005. márciusi tanácsi ajánlásban említett kiigazítási pályától, nevezetesen a 2005-ben a GDP 3,6%-ának, 2006-ban pedig a GDP 2,9%-ának megfelelő hiánycél tekintetében, sőt, az utóbbi év esetében még a GDP 5,2%-ának megfelelő módosított hiánycél tekintetében is (amelyeket mind a nyugdíjrendszer második pillérének terhei nélkül számítottak)[4].

2005. december 1-jén a magyar hatóságok benyújtották az aktualizált konvergenciaprogramot, amelyben egy módosított, a kiigazítási időszak végére összpontosító kiigazítási pályát határoztak meg, a túlzott hiány korrekciójára kitűzött 2008-as céldátum fenntartása mellett. 2006. január 24-én a Tanács véleményezte ezt az aktualizált programot, és úgy ítélte meg , hogy a programban leírt konszolidáció alapja a GDP 7,5%-ának megfelelő igen nagy mértékű kiadáscsökkentés, amelynek megvalósítását nem támasztják alá konkrét intézkedések. A Tanács felkérte Magyarországot, hogy „hogy a lehető leghamarabb és legkésőbb 2006. szeptember 1-ig nyújtsa be aktualizált konvergenciaprogramjának módosítását, amely azonosítaná az ország középtávú kiigazítási pályájával teljes mértékben konzisztens konkrét és strukturális intézkedéseket”[5].

A TANÁCS VÉLEMÉNYE A MÓDOSÍTOTT, AKTUALIZÁLT KONVERGENCIAPROGRAMRÓL

1. 2006. szeptember 1-jén Magyarország módosított aktualizált konvergenciaprogramot nyújtott be (a továbbiakban: program) a Tanácsnak és a Bizottságnak. A program a 2005-től 2009-ig tartó időszakra szól, de kitér a 2010. és 2011. évre is. A program nagyjából követi a stabilitási és konvergenciaprogramok felépítésére vonatkozóan az új magatartási kódexben meghatározott mintát és adatszolgáltatási követelményeket[6].

2. Az átfogó gazdasági reformcsomag 90-es évek közepén történt elfogadását követően – megalapozott makrogazdasági politikák és megfelelő szerkezeti reformok támogatásával – a magyar gazdaságot a kiegyensúlyozott és viszonylag erős növekedés, valamint az infláció csökkenése jellemezte. 2001-től kezdődően és főként az utóbbi évek során azonban a jelentősen felduzzadt állami kiadások és a közszférában lezajlott nagyvonalú béremelések az elmúlt négy évben a GDP 5%-át jócskán meghaladó költségvetési hiányt eredményeztek, jelentősen eltérve az eredeti hiánycéloktól. Emellett az év végi becsült adatokat utólag, gyakorlatilag minden adatjelentés alkalmával felfelé kellett korrigálni. A 2004. májusi konvergenciaprogramban szereplő, a GDP 4,6%-ának megfelelő 2004-es, a GDP 4,1%-ának megfelelő 2005-ös és a GDP 3,6%-ának megfelelő 2006-os hiánycélokat elhibázva a hiány 2004-ben a GDP 6,6%-a, 2005-ben a GDP 7,5%-a volt, 2006-ban pedig a kormány várakozásai szerint a GDP 10,1%-a lesz, ami messze a legmagasabb szint az EU-ban (minden adat tartalmazza a nyugdíjreform terheit). A költségvetési hiánycélok túllépését nagyrészt a túlzottan optimista költségvetési tervezés, a túlköltekezés, az adócsökkentések és a megfelelő strukturális kiigazítási reformok általános hiánya okozta. Az igen expanzív költségvetési politika jelentősen rontotta a költségvetési politika hitelét és egyre inkább terhelte a gazdaságot. Hozzájárult a súlyos külső egyensúlyhiányhoz, a teljes külföldi adósságállomány jelentős (a GDP 20%-át el nem érő 2001-es értékről a GDP 30%-át megközelítő 2005-ös értékre) növeléséhez és a más, nemrégiben csatlakozott tagállamokéhoz képest sokkal nagyobb kamatkülönbözethez.

3. A módosított program szerint a reál GDP növekedése várhatóan visszaesik a következő években: a 2006-os 4,1%-ról 2,2%-ra és 2,6%-ra 2007-ben, illetve 2008-ban, ami a programban meghatározott – 2006 júliusától részben végrehajtott – költségvetési kiigazító intézkedések gazdaságot szűkítő hatásának köszönhető. A növekedés várhatóan 2009-re éri el a kiigazítás előtti szintet. Ez tükröződik az implicit ciklikus feltételekben is, amelyek szerint 2007-ben és 2008-ban a kibocsátási rés negatív lesz, és a kibocsátás 2009-ben tér vissza a potenciális szintre. A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint, de a Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzését nem megelőlegezve ez a makrogazdasági pálya nagyjából elfogadhatónak tűnik. A 2009. évi növekedést és a foglalkoztatás alakulását illetően azonban a forgatókönyv egy kissé optimista, különösen a távolabbi évek tekintetében, amelyeket látszólag nem érint a növekedés lassulása és a közszféra tervezett létszámleépítése. A külső egyensúlynak a program által várt jelentős javulása a költségvetési kiigazítási intézkedések közvetlen és közvetett eredményeinek fényében elfogadhatónak tűnik. A folyó fizetési mérleg hiánya a GDP közel 8%-ának megfelelő 2006-os értékről 2009-ben várhatóan a GDP kevesebb mint 4%-ára csökken. Az infláció mértéke a 2006-os 3,5%-ot követően 2007-ben várhatóan 6,2%-on tetőzik, majd 2009-re 3%-ra csökken. Az előre jelzett minta a (Parlament által 2006. július 10-én elfogadott) áfaemeléssel, az ártámogatások (június 30-i miniszteri rendelettel elfogadott) csökkentésével, valamint a programban felsorolt egyéb, a tényezőköltségek növelésével inflációs nyomást teremtő intézkedésekkel (például a személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulékok emelésével) magyarázható. Az infláció mindazonáltal a teljes időszakban egy kissé alulbecsültnek tűnik.

4. A magyar hatóságok hivatalosan feladták az euro bevezetésének 2010-es céldátumát és új dátumot még neveztek meg. A magyar monetáris politikát továbbra is az inflációs célkövetés és a sávos árfolyamrögzítés jellemzi. A fejlődő piacok tekintetében világszerte csökkenő kockázatvállalási kedv és a befektetőknek a magyar költségvetési helyzet alakulásával kapcsolatos aggodalmai közepette 2006 februárja óta a forint/euro árfolyam lényegesen, közel 10%-kal gyengült. Az euro-övezettel összehasonlítva a kötvények hozama közötti különbség is nőtt a nyáron, mintegy 350 bázispontra, részben a tervezett költségvetési kiigazítás mértéke és kivitelezhetősége miatti befektetői aggodalmakra adott válaszul. A monetáris politika a növekvő inflációs kockázatokra és a kedvezőtlen pénzpiaci folyamatokra az alapkamat 2006 június közepe és augusztus vége között három lépésben, 7,25%-ra történő, 125 bázispontos emelésével reagált. A forint augusztus eleje óta stabilizálódott. A programban foglalt kamatláb-várakozások meglehetősen alacsonynak tűnnek, különösen az alappálya növekvő inflációs kockázatra utaló előrejelzéseinek fényében.

5. A GDP 7,5%-ának megfelelő, (2006 tavaszán bejelentett) 2005. évi államháztartási hiányt követően a magyar hatóságok – a 2006. áprilisi választások után – bejelentették, hogy igen jelentősen felfelé fogják módosítani a 2006-os hiány mértékét, amely korrekciós intézkedések hiányában elérheti a GDP 11,6%-át[7]. A 2006. évi költségvetési törvényben és a 2005. decemberi aktualizált konvergenciaprogramban rögzített, a GDP 6,1%-ának megfelelő hiánycél túllépéséért szinte teljes mértékben a kiadási oldal felelős (a GDP mintegy 5%-ában). A többlethiány főként a központi költségvetési intézmények működési és bérköltségeiből, a nyugdíjkifizetésekből, az egészségügyi kiadásokból és a helyi önkormányzatoknak a választási kampány miatt a vártnál magasabb beruházásaiból ered. A többlethiánynak a GDP mintegy 1,5%-át kitevő része egyfelől az (eredetileg a költségvetésen kívül, a köz- és a magánszféra partnerségében megvalósítani kívánt) autópálya-beruházások államháztartási körön belüli elszámolásával (a GDP 1,1%-a), másfelől a pénzügyi lízinggel megvásárolt katonai repülőgépekre fordított kiadásokkal (a GDP 0,3%-a) magyarázható. Eredetileg e kiadások egyike sem volt része a hivatalos hiánycélnak.

6. A begyűrűző költségvetési hiányt látva az új – a 2006. áprilisi választásokat követően június óta hivatalban levő – kormány júniusban visszavonta ötéves adócsökkentési programjának maradékát, amely 2010-re a GDP kb. 3%-ának megfelelő mértékben csökkentette volna a bevételeket[8], és korrekciós költségvetési csomagot fogadott el. A parlament már elfogadott több korrekciós intézkedést, köztük az összes bevételi oldali korrekciós intézkedést. Az adóemelések – az egészségügyet, a gázártámogatást, a közigazgatási kiadásokat érintő azonnali kiadáscsökkentésekkel és a GDP 0,3%-át kitevő általános költségvetési tartalék teljes elvonásával együtt – a kormány várakozásai szerint a GDP 1,5%-ának megfelelő mértékben csökkentik a többlethiányt az új hiánycél elérése érdekében, amely azonban a GDP 10,1%-át kitevő szinten még mindig igen magas marad. Ezek az intézkedések várhatóan az elkövetkező évekre is jelentős hatást gyakorolnak majd.

7. A 2006. szeptemberi módosított aktualizált konvergenciaprogram célja, hogy 2009-re megszűnjön a túlzott hiány. Ennek megvalósítása a GDP-arányos hiány három éven belüli 6,9 százalékpontos, meredek és a korrekciós időszak elejére összpontosító csökkentésével történhet, a GDP 10,1%-ának megfelelő igen magas 2006-os értékről a GDP 3,2%-ára 2009-ben. Az elsődleges egyenleg javulása ugyanilyen nagyságrendű az időszakban. A programban elismerik, hogy a 2009-es, a GDP 3,2%-ának megfelelő hiánycél még mindig meghaladja a Szerződésben rögzített, a GDP 3%-ának megfelelő referenciaértéket, de feltételezik, hogy a Tanács és a Bizottság a Magyarországgal szembeni, túlzott hiány esetében követendő eljárás megszüntetésének megfontolásakor a módosított Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban figyelembe veheti a nyugdíjreformra fordított nettó kiadások egy részét[9]. A hiánycsökkentés közel felének már 2007-ben meg kell valósulnia. A nominális hiány tervezett csökkentését a bevétel/GDP arány 3 százalékpontos növelésével és a kiadás/GDP arány 3,9 százalékpontos csökkentésével kell elérni a programidőszak folyamán. A bevételi oldal tekintetében elfogadtak minden bevételi intézkedést, amely alátámasztja a bevétel/GDP aránynak a programban tervezett emelkedését. A fent említett, már elfogadott kiadáscsökkentéseken felül a magyar hatóságok a költségvetési fegyelem szigorításával (az elszámolások átláthatóságának növelése, valamint többéves kiadási korlátok és egy kiadási szabály bevezetése révén) tervezik elérni céljaikat. E terveket várhatóan az október végén a parlament elé terjesztendő 2007. évi költségvetési törvény részeként fogják részletezni. A program ezenkívül átfogó strukturális reformokat is bejelent, amelyek célja a hiánycélok elérése, különösen a programidőszak későbbi éveiben (például a díjfizetési kötelezettség bevezetése az egészségügyben, az ártámogatások átalakítása és a központi közigazgatás karcsúsítása).

8. A Bizottság szolgálatainak a programban megadott adatok és a közös módszertan alapján végzett számításai szerint a strukturális hiány (ciklikus hatásoktól megtisztítva, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül) – a 2006-ra becsült, a GDP 2%-ának megfelelő romlás után – a GDP 9,75%-ának megfelelő 2006-os szintről 2009-ben a GDP 3,25%-ára esik, évente átlagosan a GDP mintegy 2,25%-ának megfelelő mértékű javulás mellett az időszakban. A Stabilitási és Növekedési Paktumban előírtak szerint a program a költségvetési egyenlegre nézve a GDP 0,5%–1%-a közötti strukturális hiányt határoz meg középtávú célkitűzésként, amelyet a programidőszakban nem kívánnak elérni. A középtávú cél a Stabilitási és Növekedési Paktumban és a magatartási kódexben kijelölt sávon belül van, és megfelelően tükrözi a potenciális kibocsátás hosszú távú növekedését és az államadósság arányát, de a programidőszak alatt nem teljesül.

9. A költségvetés egyenlegére nézve számos kedvező hatású elem található a programban. A 2006-os és 2007-es hiánycsökkentő intézkedések jó részét már elfogadták vagy a tervek szerint a 2007-es költségvetésben szerepeltetik. Az elmúlt hónapokban a kormány emellett döntést hozott a tervezett strukturális reformok egyes kezdeti lépéseiről. Sőt, a magyar hatóságok a kiadások ellenőrzésére szolgáló szabály 2007 elejétől hatályos bevezetése és a költségvetési intézmények kiadásainak több évre előre történő tervezése révén a költségvetési folyamatok javítását kívánják elérni; a programban arra is kötelezettséget vállalnak, hogy félévente tájékoztatják a Bizottságot és a Tanácsot az államháztartási folyamatok alakulásáról és a tervektől való eltérés esetén korrekciós intézkedéseket jelentenek be. A programban azonban komoly kockázatok is rejlenek. Még mindig érezhető némi bizonytalanság a kiadások 2007-re és 2008-ra tervezett visszafogásának eredményes végrehajtását illetően, valamint a tekintetben, hogy a visszafogás által nem érintett területeken nem fognak-e meglódulni a kiadások. A tervezett intézkedések ellenére a költségvetési célok elérése a programidőszak későbbi éveiben súlyos kockázatoknak lehet kitéve. Noha a bevételi oldalnak a makrogazdasági pályából eredő kockázatai egészében véve kiegyensúlyozottnak látszanak, meglehetősen optimisták a későbbi évekre, főként 2009-re vonatkozó bevételi várakozások, ami összefügg a szintén meglehetősen optimista foglalkoztatási előrejelzésekkel. Sőt, a kiadások ellenőrzésének meglehetősen hézagos múltjától és jövőbeni megvalósítására vonatkozó részletes információk hiányától eltekintve az államháztartási folyamatok gyenge intézményi ellenőrzése a tervektől való lényeges eltérés veszélyének teszi ki az államháztartást. A tervezett hiánycsökkentés ekképpen a tervezett strukturális reformoknak és a kiadásellenőrzésnek a program kezdetétől fogva következetes végrehajtásától függ. Végül, nem zárható ki, hogy az állam átvállalja a tömegközlekedési vállalatok 2002 vége óta felhalmozott, a GDP 2%-ának megfelelő adósságát (mivel ez a múltban rendszeresen megtörtént); ez átmenetileg növelné a hiányt. Az államháztartási folyamatok végeredménye összességében – mind rövid távon, mind a későbbi években – rosszabb is lehet, mint azt a program előre jelzi.

10. A fenti kockázatelemzés fényében a túlzott hiány 2009-ig tervezett, fenntartható megszüntetése a költségvetési célok következetes betartását követeli meg a kormánytól. Ennek feltétele a programban a 2006–2009 közötti időszakra bejelentett intézkedések eredményes végrehajtása, valamint a strukturális reformokról és a kiadáscsökkentésről szóló döntések kellő időben történő meghozatala és végrehajtása.

11. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya a program előrejelzései szerint 2006-ban jelentősen, 68,5%-ra emelkedik (a 2005-ös 62,3%-ról), majd 2007-ben tovább nő, 71,3%-ra, illetve 2008-ban 72,3%-ra. Az adósságráta várhatóan csak 2009-ben kezd csökkenni, 70,4%-ra. A programban bemutatott tendencia szöges ellentétben áll a korábbi programmal, amelyben az államadósság GDP-hez viszonyított arányát a nyugdíjterhek figyelembevételével a programidőszak alatt a 61%–63% közé eső sávra tették. Az aktualizált programban nincsenek olyan intézkedések (például privatizáció vagy adósságátvállalás), amelyek nagy hatással lehetnek az adósságállományra. A tervezett adósságpálya kockázatai főként a tervezettnél magasabb hiány fent említett kockázataiból származnak, beleértve a tömegközlekedési vállalatok adósságainak lehetséges átvállalását. E kockázatértékelés fényében úgy tűnik, hogy az adósságráta nem csökken elegendő mértékben a referenciaérték irányába.

12. Az államháztartás fenntarthatóságának tekintetében Magyarország magas kockázattal szembesül[10]. A költségvetés igen gyenge helyzete a viszonylag magas és növekvő adósságrátával összefüggésben még az elöregedő népesség költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatásainak figyelembevétele nélkül is jelentős kockázattal terheli az államháztartás fenntarthatóságát. Sőt, az elöregedő népesség költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatásai Magyarországon jóval meghaladják az EU átlagát, főként a GDP-arányos nyugdíjkiadások hosszú távon jelentős növekedése miatt. A kockázatok csökkentése érdekében a középtávra tervezett jelentős államháztartási konszolidáció és a költségvetési helyzet azt követő erősítése szükséges.

13. Noha 2005-ben és különösen 2006-ban erősen romlott az államháztartás helyzete, gátolva a túlzott hiánynak a tervezett pályán való megszüntetését, a programban tervezett intézkedések részletes kidolgozása és végrehajtása nagyjából összhangban van az integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokkal[11]. Magyarország eredményes intézkedéseket tervez a túlzott hiány megszüntetésére és reformok végrehajtására a költségvetési fegyelem erősítése és az átláthatóság növelése érdekében. Ezek az intézkedések a folyó fizetési mérleg jelenlegi magas hiányának megszüntetéséhez is hozzájárulhatnak. A költségvetés fenntarthatóságának érdekében azonban az intézkedéseket strukturális reformokkal kell alátámasztani.

14. A 2006. október közepén – a növekedést és foglalkoztatást szolgáló megújult lisszaboni stratégiával összefüggésben – benyújtandó végrehajtási jelentés alkalmával a magyar kormány a 2005. októberi nemzeti reformprogramban szereplő reformtervek alapvető átdolgozására készül, a kormány új stratégiájának megerősítése céljából. A 2005. októberi nemzeti reformprogram a következő, az államháztartás szempontjából jelentős hatásokkal járó kulcsfontosságú feladatokat határozta meg: a) a költségvetési hiány csökkentése, b) az infrastruktúra javítása és c) az aktivitási és a foglalkoztatási ráta növelése, valamint a humán tőke fejlesztése. A módosított aktualizált konvergenciaprogram terveket és intézkedéseket vázol fel a közigazgatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer és a közoktatás szerkezetátalakítására. 2007-re a program tervei szerint intézkedéseket hoznak a közigazgatás méretének csökkentésére és hatékonyságának a méretgazdaságosságon alapuló javítására; a rászorultság elvén működő támogatási rendszer kialakítására; a gyógyszerár-támogatás átalakítására és a gyógyszerforgalmazás részleges liberalizációjára; díjfizetési kötelezettség bevezetésére az egészségügyben. Ezek mellett 2007-re törvénymódosítási javaslatokat kell benyújtani a parlamentnek, amelyek célja a nyugdíjkorhatár felemelése és a korkedvezményes nyugdíjba menés csökkentése az ösztönzőrendszerek javítása és a rokkantsági nyugdíjrendszer átalakítása révén; az egészségügyi szolgáltatásokban a biztosítási elv erősebb érvényesítése és e szolgáltatások nyújtásának és használatának ésszerűsítése; a közoktatás átalakítása. E tervek még indokolásra szorulnak. A programban e terveket kiegészíti az államháztartási keretek intézményi vonatkozásainak tervezett tökéletesítése.

A fenti értékelés fényében a magyar államháztartás helyzete és különösen a 2006-ra várt magas államháztartási hiány jelentős aggodalomra ad okot. Üdvözölni kell ezért, hogy a 2006. szeptemberi módosított aktualizált konvergenciaprogramban a magyar hatóságok elsőbbséget biztosítanak a túlzott hiánynak alapvetően a programidőszak elejére összpontosító csökkentésére, és hogy kötelezettséget vállalnak arra, hogy félévente tájékoztatják a Bizottságot és a Tanácsot az előrehaladásról és a pályán maradás érdekében hozott intézkedésekről. Noha a 2007-es hiánycél elérése érdekében megtették az első fontos lépéseket a pótlólagos bevételek biztosítására és a kiadáscsökkentésre, valamint bejelentették a kiigazítási pálya fenntartásához szükséges terveket a költségvetési fegyelem javítására és a strukturális reformok bevezetésére, mégis vannak a kiigazítási pálya – mind rövid távú, mind a programidőszak későbbi éveiben történő – fenntartását veszélyeztető kockázatok. A tervezett hiánycsökkentés ezért a tervezett strukturális reformok következetes végrehajtásától, a költségvetési fegyelemnek a programidőszak kezdetétől való erősítésétől, valamint a magyar államháztartás intézményi szabályozásának megerősítésétől függ, amely szempontok tekintetében a magyar hatóságoknak a lehető legnagyobb erőfeszítésekre kell törekedniük.

A TÚLZOTT ÁLLAMHÁZTARTÁSI HIÁNY KORREKCIÓJÁRA VONATKOZÓ TANÁCSI AJÁNLÁSOK (A 104. CIKK (7) BEKEZDÉSE)

Az alábbi szakaszban bemutatott elemzés a túlzott államháztartási hiány korrekciójára vonatkozó ajánláshoz tartozik.

A túlzott hiány korrekciójának eredeti határideje, 2008, azon a megfontoláson alapult, hogy a megítélés szerint Magyarország esetében fennálltak az 1467/97/EK tanácsi rendelet[12] 3. cikkének (4) bekezdése szerinti – a korrekciót középtávú határidővel engedélyező – „különleges körülmények”, különös tekintettel a hiány nagyságrendjére és a gazdaság folyamatban levő, strukturális átalakulására.

Noha a hiány korrekciójának eredetileg a 2008-ban végződő középtávú időszakban kellene lezajlania, az elmúlt időszakban a magyar államháztartásnak a tervektől való nagy mértékű eltérései miatt – amelyek jelentős mértékben rontották a költségvetési politika hitelét és egyre inkább terhelték a gazdaságot – e céldátum nem tekinthető megalapozottnak. A módosított aktualizált konvergenciaprogramban az új középtávú korrekciós időszak vége 2009-re tolódott. A tervektől való eltérések fényében az új határidő – amely a strukturális hiánynak a GDP több mint 6%-át kitevő mértékű, három éven belüli alapvető korrekcióját ígéri – megfelelőnek tűnik.

E célból szükségesnek tűnik, hogy a magyar kormány i. az elfogadott és bejelentett korrekciós intézkedések következetes végrehajtása, valamint az esetleges nem várt nyereségek e célból történő elosztása révén 2006-ban állítsa meg az államháztartás helyzetének romlását. Ezáltal elérhető lenne a nominális hiány legfeljebb a GDP 10%-ának megfelelő mértéke 2006-ban, amely még mindig rendkívül magas; és ii. a szükséges intézkedések következetes végrehajtásával biztosítsa a strukturális hiánynak a programidőszak elejére összpontosító, fenntartható lényegi korrekcióját, kezdve 2007-ben egy erőteljes csökkentéssel, amit a további években jelentős kiigazítási erőfeszítéseknek kell követniük egészen a túlzott hiánynak a módosított aktualizált konvergenciaprogramról alkotott tanácsi véleményben meghatározott mértékű korrekciójáig; legyen kész a túlzott hiány 2009-es korrekciójának elérése érdekében szükséges további intézkedések elfogadására és iii. megfelelő biztonsági rendelkezéseket foglaljon bele az eljövő költségvetési törvényekbe, hogy még az előre nem látható események bekövetkezése esetén is elkerülje a tervektől való eltérést. Habár a program tartalmaz néhány, a programozási időszak alatt növekvő nagyságrendű, potenciális költségvetési biztonsági elemet, meg kell várni, hogy e terveket miként ültetik át konkrét intézkedésekbe és miként váltják valóra azokat. Emellett a konvergenciaprogramban meghatározott többéves hiánycsökkentési pályával összhangban, és lehetőleg 2009 előtt, szorosan csökkenő pályára kell állítani az államadósság arányát.

A költségvetési kiigazítást a közigazgatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer és a közoktatás reformját is magában foglaló átfogó strukturális reformstratégiába kell ágyazni annak érdekében, hogy a programidőszak végéig és azt követően megállítsák és csökkentsék a kiadásokat. A korrekciót emellett a költségvetési ellenőrzést javító, költségvetési szabályokat bevezető és a költségvetési eljárás intézményes keretrendszerét erősítő határozott intézkedések életbe léptetésével kell elősegíteni. A kormány félévente tájékoztatást ad a stratégiának és a költségvetési céloknak – a 2006. szeptemberi, módosított aktualizált konvergenciaprogramban vállalt kötelezettségekkel összhangban levő – végrehajtásáról, 2007. április 1-jével kezdődően.

MELLÉKLET

A legfontosabb makrogazdasági és költségvetési előrejelzések összehasonlítása

2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 |

Reál GDP (változás %-ban) | KP Szept. 2006 | 4,1 | 4,1 | 2,2 | 2,6 | 4,1 |

KP Dec. 2005 | 4,2 | 4,3 | 4,1 | 4,1 | n.a. |

KP Dec. 2004 | 4,0 | 4,2 | 4,3 | 4,6 | n.a. |

HICP-infláció (%) | KP Szept. 2006 | 3,6 | 3,5 | 6,2 | 3,3 | 3,0 |

KP Nov. 2005 | 3,5 | 2,1 | 3,0 | 2,4 | n.a. |

KP Dec. 2004 | 4,5 | 4,0 | 3,5 | 3,0 | n.a. |

Kibocsátási rés (A potenciális GDP %-ában) | KP Szept. 20061,4 | 0,3 | 0,8 | -0,3 | -0,9 | 0,0 |

KP Dec. 20051 | -1,0 | -0,5 | -0,1 | 0,4 | n.a. |

KP Dec. 20041 | -1,0 | -0,8 | -0,4 | 0,2 | n.a. |

Államháztartási egyenleg (a GDP %-ában) | KP Szept. 2006 | -7,5 | -10,1 | -6,8 | -4,3 | -3,2 |

KP Dec. 2005 | -7,4 | -6,1 | -4,7 | -3,4 | n.a. |

KP Dec. 2004 | -4,7 | -4,1 | -3,4 | -2,8 | 0,0 |

Elsődleges egyenleg (a GDP %-ában) | KP Szept. 2006 | -3,4 | -6,3 | -2,4 | -0,2 | 0,8 |

KP Dec. 2005 | -3,8 | -2,9 | -1,7 | -0,7 | n.a. |

KP Dec. 2004 | -0,9 | -0,7 | -0,3 | 0,1 | n.a. |

Ciklikus hatásoktól megtisztított egyenleg (a GDP %-ában) | KP Szept. 2006 | -7,6 | -10,5 | -6,7 | -3,9 | -3,2 |

KP Dec. 2005 | n.a. | n.a. | n.a. | n.a. | n.a. |

KP Dec. 2004 | n.a. | n.a. | n.a. | n.a. | n.a. |

Strukturális egyenleg2 (a GDP %-ában) | KP Szept. 20063 | -7,6 | -9,7 | -5,8 | -3,6 | -3,2 |

KP Dec. 2005 | n.a. | n.a. | n.a. | n.a. | n.a. |

KP Dec. 2004 | n.a. | n.a. | n.a. | n.a. | n.a. |

Bruttó államadósság (a GDP %-ában) | KP Szept. 2006 | 62,3 | 68,5 | 71,3 | 72,3 | 70,4 |

KP Dec. 2005 | 61,5 | 63,0 | 63,2 | 62,3 | n.a. |

KP Dec. 2004 | 58,6 | 56,8 | 54,9 | 53,2 | n.a. |

Megjegyzések: 1 A Bizottság szolgálatainak a program adatai alapján végzett számításai. 2 Ciklikus hatásoktól megtisztított egyenleg (mint az előző sorokban), egyszeri és más átmeneti intézkedések nélkül. 3 Az egyszeri és más átmeneti intézkedések nem szerepelnek a programban: 0% 2005-ben, a GDP 0,8%-a 2006-ban, 0,9% 2007-ben, 0,3% 2008-ban; mindegyik hiánynövelő hatású. A Bizottság szolgálatainak az egyszeri és átmeneti intézkedésekre vonatkozó becslései nagyjából összhangban vannak a program számaadataival, kivéve 2005 esetében (a GDP 0,4%-a, hiánycsökkentő) és 2006 esetében (a GDP 0,3%-a, hiánynövelő). 4 A 2005–2009 közötti időszak potenciális növekedésének becsült adatai: 3,6%, 3,6%, 3,3%, 3,2% illetve 3,2%. Forrás: Aktualizált konvergenciaprogramok (KP), A Bizottság szolgálatainak számításai. |

Ajánlás

A TANÁCS VÉLEMÉNYE

az 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendelet 9. cikkének harmadik bekezdésével összhangban

Magyarország módosított, aktualizált, a 2005–2009 közötti időszakra szóló konvergenciaprogramjáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletre[13], és különösen annak 9. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel a Tanács 2006. január 24-i véleményére Magyarország aktualizált, a 2005–2008. közötti időszakra szóló konvergenciaprogramjáról,

tekintettel a Bizottság ajánlására,

a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően,

A KÖVETKEZŐ VÉLEMÉNYT FOGALMAZTA MEG:

1. [2006. október 10-én] a Tanács megvizsgálta Magyarországnak a 2005–2009. közötti időszakra vonatkozó módosított, aktualizált konvergenciaprogramját, amelyet 2006. szeptember 1-jén kapott meg.

2. Az átfogó gazdasági reformcsomag 90-es évek közepén történt elfogadását követően – megalapozott makrogazdasági politikák és megfelelő szerkezeti reformok támogatásával – a magyar gazdaságot a kiegyensúlyozott és viszonylag erős növekedés, valamint az infláció csökkenése jellemezte. 2001-től kezdődően és főként az utóbbi évek során azonban a jelentősen felduzzadt állami kiadások és a közszférában lezajlott nagyvonalú béremelések minden évben a GDP 5%-át jócskán meghaladó költségvetési hiányt eredményeztek, jelentősen eltérve az eredeti hiánycéloktól. Emellett az év végi adatokat utólag, gyakorlatilag minden adatjelentés alkalmával felfelé kellett korrigálni. A 2004. májusi konvergenciaprogramban szereplő, a GDP 4,6%-ának megfelelő 2004-es, a GDP 4,1%-ának megfelelő 2005-ös és a GDP 3,6%-ának megfelelő 2006-os hiánycélokat elhibázva a hiány 2004-ben a GDP 6,6%-a, 2005-ben a GDP 7,5%-a volt, 2006-ban pedig a kormány várakozásai szerint a GDP 10,1%-a lesz, ami messze a legmagasabb szint az EU-ban (minden adat tartalmazza a nyugdíjreform terheit). A költségvetési hiánycélok túllépését nagyrészt a túlzottan optimista költségvetési tervezés, a túlköltekezés, az adócsökkentések és a megfelelő strukturális kiigazítási reformok hiánya okozta. Az igen expanzív költségvetési politika jelentősen rontotta a költségvetési politika hitelét és egyre inkább terhelte a gazdaságot. Hozzájárult a súlyos külső egyensúlyhiányhoz, a teljes külföldi adósságállomány jelentős (a GDP 20%-át el nem érő 2001-es értékről a GDP 30%-át megközelítő 2005-ös értékre) növeléséhez és a más, nemrégiben csatlakozott tagállamokéhoz képest sokkal nagyobb kamatkülönbözethez.

3. 2004. július 5-én a Tanács úgy határozott, hogy Magyarországon túlzott hiány áll fenn és a 104. cikk (7) bekezdése értelmében ajánlást adott ki a túlzott hiány 2008-ig történő korrekciójára; e céldátumot a magyar hatóságok határozták meg a 2004. májusi konvergenciaprogramban. Miután a Tanács 2005. januárban a 104. cikk (8) bekezdése értelmében úgy határozott, hogy Magyarország nem hozott eredményes intézkedéseket, 2005. március 8-án új – a 104. cikk (7) bekezdése szerinti – ajánlásokat bocsátott ki és ismételten kihangsúlyozta, hogy a túlzott hiányt a magyar hatóságok által a 2004. decemberi aktualizált konvergenciaprogramban meghatározott és a 2005. márciusi tanácsi véleményben jóváhagyott kiigazítási pálya mentén 2008-ig ki kell igazítani. 2005. november 8-án a Tanács a 104. cikk (8) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a Magyarország által a 2005. márciusi tanácsi ajánlásra válaszul hozott intézkedés eredménytelen volt. A Tanács különösen figyelembe vette, hogy lényeges eltérés mutatkozik a fent említett (a 2004. decemberi aktualizált konvergenciaprogramról szóló) tanácsi ajánlásban említett kiigazítási pályától, nevezetesen a 2005-ben a GDP 3,6%-ának, 2006-ban pedig a GDP 2,9%-ának megfelelő hiánycél tekintetében (mindkettőt a nyugdíjrendszer második pillérének terhei nélkül számították).

4. 2005. december 1-jén a magyar hatóságok benyújtották a Bizottságnak és a Tanácsnak az aktualizált konvergenciaprogramot, amelyben új kiigazítási pályát határoztak meg, a túlzott hiány korrekciójára kitűzött 2008-as céldátum fenntartása mellett. 2006. január 24-én a Tanács véleményezte ezt a 2005. évi aktualizált programot, és úgy ítélte meg, hogy a programban leírt konszolidáció alapja a GDP 7,5%-ának megfelelő igen nagy mértékű kiadáscsökkentés, amelynek megvalósítását nem támasztják alá konkrét intézkedések. Ezért a Tanács a módosított 1466/97/EK tanácsi rendelet 3. szakasza 9. cikkének (2) bekezdésével összhangban felkérte Magyarországot, hogy a lehető leghamarabb és legkésőbb 2006. szeptember 1-ig nyújtsa be aktualizált konvergenciaprogramjának módosítását, amely meghatározza az ország középtávú kiigazítási pályájával teljes mértékben konzisztens konkrét és strukturális intézkedéseket.

5. A GDP 7,5%-ának megfelelő, (2006 tavaszán bejelentett) 2005. évi államháztartási hiányt követően a magyar hatóságok – a 2006. áprilisi választások után – bejelentették, hogy igen jelentősen felfelé fogják módosítani a 2006-os hiány mértékét, amely korrekciós intézkedések hiányában elérheti a GDP 11,6%-át[14]. A költségvetési törvényben és a 2005-ös aktualizált konvergenciaprogramban rögzített, a GDP 6,1%-ának megfelelő hiánycél túllépéséért szinte teljes mértékben a kiadási oldal felelős (a GDP mintegy 5%-ában). A többlethiány főként a központi költségvetési intézmények működési és bérköltségeiből, a nyugdíjkifizetésekből, az egészségügyi kiadásokból és a helyi önkormányzatoknak a választási kampány miatt a vártnál magasabb beruházásaiból ered. A többlethiánynak a GDP mintegy 1,5%-át kitevő része egyfelől az (eredetileg a költségvetésen kívül, a köz- és a magánszféra partnerségében megvalósítani kívánt) autópálya-beruházások államháztartási körön belüli elszámolásával[15] (a GDP 1,1%-a), másfelől a pénzügyi lízinggel megvásárolt katonai repülőgépekre fordított kiadásokkal (a GDP 0,3%-a) volt magyarázható. Eredetileg e kiadások egyike sem volt része a hivatalos hiánycélnak.

6. A begyűrűző költségvetési hiányt látva a – 2006. áprilisi választásokat követően újra kinevezett – kormány júniusban visszavonta ötéves adócsökkentési programjának maradékát, amely 2010-re a GDP 3%-ának megfelelő mértékben csökkentette volna a bevételeket, és korrekciós költségvetési csomagot fogadott el. A parlament már elfogadott több korrekciós intézkedést, köztük az összes bevételi oldali korrekciós intézkedést. Az adóemelések – az egészségügyet, a gázártámogatást, a közigazgatási kiadásokat érintő azonnali kiadáscsökkentésekkel és a GDP 0,3%-át kitevő általános költségvetési tartalék teljes elvonásával együtt – a kormány várakozásai szerint a GDP 1,5%-ának megfelelő mértékben csökkentik a többlethiányt a GDP 10,1%-ának megfelelő új hiánycél elérése érdekében. Ezek az intézkedések várhatóan az elkövetkező évekre is jelentős hatást gyakorolnak majd.

7. A Tanács 2006. januári kérésének megfelelően benyújtott módosított aktualizált konvergenciaprogram (a továbbiakban: program) nagyjából követi a stabilitási és konvergenciaprogramok felépítésére vonatkozóan az új magatartási kódexben meghatározott mintát és adatszolgáltatási követelményeket[16].

8. A programban felvázolt makroökonómiai pálya szerint a reál GDP növekedése várhatóan visszaesik a következő években: a 2006-os 4,1%-ról 2,2%-ra és 2,6%-ra 2007-ben, illetve 2008-ban, ami a programban meghatározott – 2006 júliusától részben végrehajtott – költségvetési kiigazító intézkedések gazdaságot szűkítő hatásának köszönhető. A növekedés várhatóan 2009-re éri el a kiigazítás előtti szintet. Ez tükröződik az implicit ciklikus feltételekben is, amelyek szerint 2007-ben és 2008-ban a kibocsátási rés negatív lesz, és a kibocsátás 2009-ben tér vissza a potenciális szintre. A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint, de a Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzését nem megelőlegezve ez a makrogazdasági pálya nagyjából elfogadhatónak tűnik. A 2009. évi növekedést és a foglalkoztatás alakulását illetően azonban a forgatókönyv egy kissé optimista, különösen a távolabbi évek tekintetében, amelyeket látszólag nem érint a növekedés lassulása és a közszféra tervezett létszámleépítése. A külső egyensúlynak a program által várt jelentős javulása a költségvetési kiigazítási intézkedések közvetlen és közvetett eredményeinek fényében elfogadhatónak tűnik. A folyó fizetési mérleg hiánya a GDP közel 8%-ának megfelelő 2006-os értékről 2009-ben várhatóan a GDP kevesebb mint 4%-ára csökken. Az infláció mértéke a 2006-os 3,5%-ot követően 2007-ben várhatóan 6,2%-on tetőzik, majd 2009-re 3%-ra csökken. Az előre jelzett minta az áfaemeléssel, az ártámogatások 2006 nyarán eldöntött csökkentésével, valamint a programban felsorolt egyéb, a tényezőköltségek növelésével várhatóan inflációs nyomást teremtő intézkedésekkel (például a személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulékok emelésével) magyarázható. Az inflációs szint mindazonáltal a teljes időszakban egy kissé alulbecsültnek tűnik.

9. A program célja, hogy 2009-re megszűnjön a túlzott hiány. Ennek megvalósítása a GDP-arányos hiány három éven belüli 6,9 százalékpontos, meredek és a korrekciós időszak elejére összpontosító csökkentésével történhet, a GDP 10,1%-ának megfelelő igen magas 2006-os értékről a GDP 3,2%-ára 2009-ben. Az elsődleges egyenleg javulása ugyanilyen nagyságrendű az időszakban. A programban elismerik, hogy a 2009-es, a GDP 3,2%-ának megfelelő hiánycél még mindig meghaladja a Szerződésben rögzített, a GDP 3%-ának megfelelő referenciaértéket, de feltételezik, hogy a Tanács és a Bizottság a Magyarországgal szembeni, túlzott hiány esetében követendő eljárás megszüntetésének megfontolásakor a módosított Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban figyelembe veheti a nyugdíjreformra fordított nettó kiadások egy részét[17]. A hiánycsökkentés közel felének már 2007-ben meg kell valósulnia. A nominális hiány tervezett csökkentését a bevétel/GDP arány 3 százalékpontos növelésével és a kiadás/GDP arány 3,9 százalékpontos csökkentésével kell elérni a programidőszak folyamán. A bevételi oldal tekintetében elfogadtak minden bevételi intézkedést, amely alátámasztja a bevétel/GDP aránynak a programban tervezett emelkedését. A fent említett, már elfogadott kiadáscsökkentéseken felül a magyar hatóságok a legtöbb kiadási fejezetet érintő szigorú, többéves kiadási korlátok végrehajtásával és a költségvetési fegyelem szigorításával tervezik elérni céljaikat. E terveket várhatóan az október végén a parlament elé terjesztendő 2007. évi költségvetési törvény részeként fogják részletezni. A program ezenkívül átfogó strukturális reformokat is bejelent, amelyek célja a hiánycélok elérése, különösen a programidőszak későbbi éveiben (például a díjfizetési kötelezettség bevezetése az egészségügyben, az ártámogatások átalakítása és a központi közigazgatás karcsúsítása).

10. A programidőszak alatt a közös módszertan használatával, a programban megadott számok alapján számított strukturális egyenleg (tehát a ciklikus hatásoktól megtisztított egyenleg az egyszeri és az egyéb átmeneti intézkedések nélkül) várhatóan évente átlagosan a GDP mintegy 2,25%-ának megfelelő mértékben javul, a GDP 9,75 %-ának megfelelő 2005. évi hiányról 3,25%-ra 2009-ben. A program a költségvetési egyenlegre nézve a GDP 0,5%–1%-a közötti strukturális költségvetési hiányt határoz meg középtávú célkitűzésként, amelyet a programidőszakban nem kívánnak elérni. A középtávú cél a Stabilitási és Növekedési Paktumban és a magatartási kódexben kijelölt sávon belül van, és megfelelően tükrözi a potenciális kibocsátás hosszú távú növekedését és az államadósság arányát.

11. A költségvetés egyenlegére nézve számos kedvező hatású elem található a programban. A 2006-os és 2007-es hiánycsökkentő intézkedések jó részét már elfogadták vagy a tervek szerint a 2007-es költségvetésben szerepeltetik. Az elmúlt hónapokban a kormány emellett döntést hozott a tervezett strukturális reformok egyes kezdeti lépéseiről. Sőt, a magyar hatóságok az átláthatóbb elszámolás, a kiadások ellenőrzésére szolgáló szabály 2007 elejétől hatályos bevezetése és a költségvetési intézmények kiadásainak több évre előre történő tervezése révén a költségvetési folyamatok javítását kívánják elérni; a programban arra is kötelezettséget vállalnak, hogy félévente tájékoztatják a Bizottságot és a Tanácsot az államháztartási folyamatok alakulásáról és a tervektől való eltérés esetén korrekciós intézkedéseket jelentenek be. A programban azonban komoly kockázatok is rejlenek. Még mindig érezhető némi bizonytalanság a kiadások 2007-re és 2008-ra tervezett visszafogásának eredményes végrehajtását illetően, valamint a tekintetben, hogy a visszafogás által nem érintett területeken nem fognak-e meglódulni a kiadások. A tervezett intézkedések ellenére a költségvetési célok elérése a programidőszak későbbi éveiben súlyos kockázatoknak lehet kitéve. Noha a bevételi oldalnak a makrogazdasági pályából eredő kockázatai egészében véve kiegyensúlyozottnak látszanak, meglehetősen optimisták a későbbi évekre, főként 2009-re vonatkozó bevételi várakozások, ami összefügg a szintén meglehetősen optimista foglalkoztatási előrejelzésekkel. Sőt, a kiadások ellenőrzésének meglehetősen hézagos múltjától és jövőbeni megvalósítására vonatkozó részletes információk hiányától eltekintve az államháztartási folyamatok gyenge intézményi ellenőrzése a tervektől való lényeges eltérés veszélyének teszi ki az államháztartást. A tervezett hiánycsökkentés ekképpen a tervezett strukturális reformoknak és a kiadáscsökkentésnek a program kezdetétől fogva következetes végrehajtásától függ. Végül, nem zárható ki, hogy az állam átvállalja a tömegközlekedési vállalatok 2002 vége óta felhalmozott, a GDP 2%-ának megfelelő adósságát (mivel ez a múltban rendszeresen megtörtént); ez átmenetileg növelné a hiányt. Az államháztartási folyamatok végeredménye összességében – mind rövid távon, mind a későbbi években – rosszabb is lehet, mint azt a program előre jelzi.

12. A fenti kockázatelemzés fényében a túlzott hiány 2009-ig tervezett, fenntartható megszüntetése a költségvetési célok következetes betartását követeli meg a kormánytól. Ennek feltétele a programban a 2006–2009 közötti időszakra bejelentett intézkedések eredményes végrehajtása, valamint a strukturális reformok és a kiadásellenőrzés tovább részletezése és végrehajtása.

13. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya a program előrejelzései szerint 2006-ban jelentősen, 68,5%-ra emelkedik (a 2005-ös 62,3%-ról), a Szerződésben a GDP 60%-ában meghatározott referenciaérték fölé. A program előrejelzései szerint az adósságráta 2007-ben tovább nő, 71,3%-ra, illetve 2008-ban 72,3%-ra. Az adósságráta várhatóan 2009-ben kezd csökkenni, 70,4%-ra. A tervezett adósságpálya kockázatai főként az elsődleges egyenleg vártnál magasabb hiányából származnak, beleértve a tömegközlekedési vállalatok adósságainak lehetséges átvállalását. E kockázatértékelés alapján az adóssághányad a programidőszak alatt nem csökken elegendő mértékben a referenciaérték irányába.

14. Az államháztartás fenntarthatóságának tekintetében Magyarország magas kockázattal szembesül. A költségvetés igen gyenge helyzete a viszonylag magas és növekvő adósságrátával összefüggésben még az elöregedő népesség költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatásainak figyelembevétele nélkül is jelentős kockázattal terheli az államháztartás fenntarthatóságát. Sőt, az elöregedő népesség költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatásai Magyarországon jóval meghaladják az EU átlagát, főként a GDP-arányos nyugdíjkiadások hosszú távon jelentős növekedése miatt. A kockázatok csökkentése érdekében a középtávra tervezett jelentős államháztartási konszolidáció és a költségvetési helyzet azt követő erősítése, valamint a nyugdíjkiadások jelentős emelkedésének kezelése szükséges.

15. Noha 2006-ban erősen romlott az államháztartás helyzete, gátolva a túlzott hiánynak a tervezett pályán való megszüntetését, a programban tervezett intézkedések részletes kidolgozása és végrehajtása nagyjából összhangban van az integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokkal[18]. Magyarország eredményes intézkedéseket tervez a túlzott hiány megszüntetésére és reformok végrehajtására a költségvetési fegyelem erősítése és az átláthatóság növelése érdekében. Ezek az intézkedések a folyó fizetési mérleg jelenlegi magas hiányának megszüntetéséhez is hozzájárulhatnak. A költségvetés fenntarthatóságának érdekében azonban az intézkedéseket strukturális reformokkal kell alátámasztani.

16. A 2006. október közepén – a növekedést és foglalkoztatást szolgáló megújult lisszaboni stratégiával összefüggésben – benyújtandó végrehajtási jelentés alkalmával a magyar kormány a 2005. októberi nemzeti reformprogramban szereplő reformtervek alapvető átdolgozására készül, a kormány új stratégiájának megerősítése céljából. A 2005. októberi nemzeti reformprogram a következő, az államháztartás szempontjából jelentős hatásokkal járó kulcsfontosságú feladatokat határozta meg: a) a költségvetési hiány csökkentése, b) az infrastruktúra javítása és c) az aktivitási és a foglalkoztatási ráta növelése, valamint a humán tőke fejlesztése. A módosított aktualizált konvergenciaprogram terveket és intézkedéseket vázol fel a közigazgatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer és a közoktatás szerkezetátalakítására. 2007-re a program tervei szerint intézkedéseket hoznak a közigazgatás méretének csökkentésére és hatékonyságának a méretgazdaságosságon alapuló javítására; a rászorultság elvén működő támogatási rendszer kialakítására; a gyógyszerár-támogatás átalakítására és a gyógyszerforgalmazás részleges liberalizációjára; díjfizetési kötelezettség bevezetésére az egészségügyben. Ezek mellett 2007-re törvénymódosítási javaslatokat kell benyújtani a parlamentnek, amelyek célja a nyugdíjkorhatár felemelése és a korkedvezményes nyugdíjbavonulás csökkentése az ösztönzőrendszerek javítása és a rokkantsági nyugdíjrendszer átalakítása révén; az egészségügyi szolgáltatásokban a biztosítási elv erősebb érvényesítése és e szolgáltatások nyújtásának és használatának ésszerűsítése; a közoktatás átalakítása. E tervek még indokolásra szorulnak. A programban e terveket kiegészíti az államháztartási keretek intézményi vonatkozásainak tervezett tökéletesítése.

A fenti értékelés fényében a 2006-ra várt magas magyar államháztartási hiány jelentős aggodalomra ad okot. Üdvözölni kell ezért, hogy a 2006. szeptemberi módosított aktualizált konvergenciaprogramban a magyar hatóságok elsőbbséget biztosítanak a túlzott hiánynak alapvetően a programidőszak elejére összpontosító megszüntetésére, és hogy kötelezettséget vállalnak arra, hogy félévente tájékoztatják a Bizottságot és a Tanácsot az előrehaladásról és a pályán maradás érdekében hozott intézkedésekről. Noha a 2007-es hiánycél elérése érdekében megtették az első fontos lépéseket a pótlólagos bevételek biztosítására és a kiadáscsökkentésre, valamint bejelentették a kiigazítási pálya fenntartásához szükséges terveket a költségvetési fegyelem javítására és a strukturális reformok bevezetésére, mégis vannak a kiigazítási pálya – mind rövid távú, mind a programidőszak későbbi éveiben történő – fenntartását veszélyeztető kockázatok. A tervezett hiánycsökkentés a tervezett strukturális reformok következetes végrehajtásától, a költségvetési fegyelemnek a programidőszak kezdetétől való erősítésétől, valamint a magyar államháztartás intézményi szabályozásának megerősítésétől függ, amely szempontok tekintetében a Tanács a magyar hatóságokat a legnagyobb erőfeszítések megtételére szólítja fel.

Ugyanebben az időpontban a Tanács a Szerződés 104. cikkének (7) bekezdése értelmében elfogadott egy Magyarországnak címzett ajánlást a súlyos költségvetési egyensúlyhiány megszüntetésére vonatkozóan.

Ajánlás

A TANÁCS AJÁNLÁSA MAGYARORSZÁGNAK

a túlzott költségvetési hiány megszüntetésére vonatkozóan

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 104. cikke (7) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság ajánlására,

mivel:

17. A Szerződés 104. cikke szerint a tagállamoknak kerülniük kell a túlzott államháztartási hiányt.

18. A Stabilitási és Növekedési Paktum a rendezett államháztartás célkitűzésén alapul, az árstabilitás és az erős, fenntartható, munkahelyteremtéshez vezető növekedés eszközeként.

19. 2004. július 5-én a Tanács a 104. cikk (6) bekezdésével összhangban megállapította, hogy Magyarország túlzott hiánnyal rendelkezik.

20. A magyarországi túlzott hiány meglétéről hozott határozatot követően a Tanács – a Szerződés 104. cikkének (7) bekezdésével és a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló, 1997. július 7-i 1467/97/EK tanácsi rendelet[19] 3. cikkével összhangban – a magyar hatóságoknak középtávú keretbe foglalt intézkedések meghozatalát ajánlotta, hogy 2008-ra hiteles és fenntartható módon a GDP 3%-a alá csökkentsék a hiányt azzal a hiánycsökkentési pályával összhangban, amelyet a 2004. májusban benyújtott konvergenciaprogramról szóló, 2004. július 5-i tanácsi vélemény határozott meg. A Tanács különösen azt ajánlotta, hogy a magyar hatóságok 2004. november 5-ig tegyenek eredményes lépéseket a 2005. évi hiánycél elérésére előirányzott intézkedések kapcsán.

21. 2005. január 18-án a Tanács a Bizottság ajánlására a Szerződés 104. cikkének (8) bekezdése értelmében megállapította, hogy Magyarország nem tette meg az eredményes intézkedéseket a 2004. július 5-i ajánlás nyomán, különösen, hogy a 2005-ös hiány várhatóan nagymértékben túllépi a hiánycélt.

22. Miután Magyarország 2004. május 1-jén csatlakozott a Közösséghez, ezért olyan tagállam, amely a Szerződés 122. cikke (1) bekezdésének értelmében eltéréssel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy el kell kerülnie a túlzott hiányt, de a Szerződés 104. cikkének (9) és (11) bekezdése rá nézve nem alkalmazandó; további ajánlások Magyarországnak csak a 104. cikk (7) bekezdése alapján címezhetők.

23. 2005. március 8-án a Tanács a Bizottság ajánlására a 104. cikk (7) bekezdésével összhangban elfogadott új ajánlásában arra kérte a magyar hatóságokat, hogy hozzanak középtávú keretbe foglalt intézkedéseket annak érdekében, hogy a hiány szintje 2008-ra hiteles és fenntartható módon a GDP 3%-a alá csökkenjen. 2005. november 8-án a Tanács a Bizottság ajánlására a 104. cikk (8) bekezdésével összhangban másodszor állapította meg, hogy Magyarország nem hozott eredményes intézkedéseket. Ennek megállapításánál a Tanács főként azt vette figyelembe, hogy a 2005-ös, a GDP 3,6%-ának megfelelő és a 2006-os, a GDP 2,9%-ának megfelelő (az 1998-as nyugdíjreformból eredő terhek nélkül számított)[20] hiánycélhoz képest nagymértékű eltérés várható, és hogy a 2006 elején bevezetett adócsökkentés ellentétes a Tanács ajánlásával.

24. Az 1467/97/EK rendelet 3. cikkének (4) bekezdése szerint a 104. cikk (7) bekezdésével összhangban tett ajánlásnak meg kell határoznia azt, hogy az érintett tagállamnak legkésőbb hat hónapon belül eredményes intézkedést kell hoznia, és hogy a túlzott hiány kiigazítását az annak megállapítását követő évben kell teljesíteni, kivéve ha különleges körülmények állnak fenn. Különleges körülmények fennállása esetén az érintett tagállamnak engedélyezhető a túlzott hiány középtávú keretbe foglalt kiigazítása. Ilyen különleges körülmények – nevezetesen a hiány nagyságrendje és a gazdaság folyamatban levő, strukturális átalakulása – a megítélés szerint fennálltak akkor, amikor Magyarországot a túlzott hiány esetén követendő eljárás alá vonták, ezért a hiány korrekciójára egy 2008-ig tartó keretet határoztak meg a 2004. májusi konvergenciaprogramban meghatározott magyar stratégiának megfelelően.

25. A Magyarország által a 2005. decemberi aktualizált konvergenciaprogramról szóló 2006. januári tanácsi véleményben foglalt felkérésre adott válaszul 2006. szeptember 1-jén benyújtott módosított aktualizált konvergenciaprogramban átdolgozták a túlzott hiány korrekciójára szolgáló középtávú keretet. A módosított aktualizált program célja, hogy 2009-re, a korábbi programokhoz képest egy évvel később, megszűnjön a túlzott hiány. Az államháztartási hiány mértékére a módosított aktualizált konvergenciaprogramban meghatározott éves célok a következők: a GDP 10,1%-a 2006-ban, 6,8%-a 2007-ben, 4,3%-a 2008-ban és 3,2%-a 2009-ben. A 2004. decemberi és a 2005. decemberi aktualizált konvergenciaprogramok gyakorlatától eltérően e hiánycélok figyelembe veszik a nyugdíjreform terheit. A magyar hatóságok tehát úgy döntöttek, hogy a továbbiakban nem élnek az Eurostat által 2004. szeptember 23-án a nyugdíjrendszerek ágazati besorolására felkínált átmeneti időszak lehetőségével, amely 2007. április 1-jével mindenképp megszűnik. A nominális hiány tervezett csökkentését a bevétel/GDP arány 3 százalékpontos növelésével és a kiadás/GDP arány 3,9 százalékpontos csökkentésével kell elérni a programidőszak folyamán. A strukturális egyenleg (a ciklikus hatásoktól megtisztított egyenleg, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül) – a 2006-ra becsült, mintegy 2 százalékpontos GDP-arányos romlás után – a 2006–2009 közötti időszakban a tervek szerint a GDP 6,5%-ának megfelelő mértékben javul. E lényeges javulás mintegy fele a tervek szerint 2007-ben következik be. A túlzott hiány várható korrekciója után a kiigazítás várhatóan tovább folytatódik a középtávú költségvetési cél felé, amelyet a GDP 0,5%–1%-a között mozgó strukturális hiányban határoztak meg. Az adósságráta 2008-ig jóval a GDP 60%-ában meghatározott referenciaérték fölé emelkedik, a GDP 72,3%-ára, és a tervek szerint csak 2009-ben kezd csökkenni.

26. A 2006. szeptemberi módosított aktualizált konvergenciaprogramról alkotott [2006. október 10]-i véleményében a Tanács megvizsgálja a magyar hatóságok hiánycsökkentési terveit, többek között a strukturális reformprogramot. A 2007-es hiánycél elérése érdekében 2006 folyamán megszülettek az első fontos lépések a pótlólagos bevételek biztosítására és a kiadások csökkentésére. A magyar hatóságok emellett bejelentették terveiket a költségvetési fegyelem javítására (az elszámolások átláthatóságának növelése, valamint többéves kiadási korlátok és egy kiadási szabály bevezetése révén) és strukturális reformok véghezvitelére. Mindazonáltal mind rövid távon, mind a programidőszak későbbi éveiben fennmaradnak kockázatok. Különösen, hogy még mindig jelentős bizonytalanság érezhető a kiadások tervezett visszafogásának eredményes végrehajtását illetően, valamint általában a kiadások keretek között tartásával kapcsolatban. Sőt, a tervezett intézkedések ellenére a költségvetési céloknak a programidőszak későbbi éveiben történő elérését kockára teheti a költségvetési eljárás gyenge intézményi keretrendszere is, valamint az, hogy a bejelentett költségvetési szabályokat még nem részletezték, illetve az államháztartási tervektől való lényeges eltérés ismételt előfordulása. Az államháztartás fenntarthatóságának tekintetében Magyarország magas kockázattal szembesül, ami miatt a terveknek megfelelően középtávon jelentős mértékű konszolidációra, azt követően pedig a költségvetés helyzetének további erősítésére van szükség. A vélemény a magyar hatóságoknak arra a kötelezettségvállalására is kitér, amely szerint félévente tájékoztatják a Bizottságot és a Tanácsot az államháztartási folyamatok alakulásáról és a tervektől való eltérés esetén korrekciós intézkedéseket jelentenek be.

27. A költségvetési konszolidációs intézkedéseknek általában biztosítaniuk kell az államháztartási egyenleg tartós javulását, és eközben oly módon kell hatniuk, hogy javítsák az államháztartás minőségét és megerősítsék a gazdaság növekedési lehetőségeit. Magyarország esetében a túlzott hiány korrekcióját a közigazgatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer és a közoktatás reformját, valamint a költségvetési ellenőrzést javító intézkedéseket is magában foglaló átfogó reformstratégiába kell ágyazni.

28. Noha a hiány korrekciójának eredetileg a 2008-ban végződő középtávú időszakban kellene lezajlania, az elmúlt időszakban a magyar költségvetésnek a tervektől való nagy mértékű eltérései miatt – amelyek a tanácsi ajánlások megsértésével az államháztartási hiány masszív növekedéséhez vezettek – e céldátum nem tekinthető megalapozottnak A módosított aktualizált konvergenciaprogramban a új középtávú korrekciós időszak vége 2009-re tolódott. A tervektől való eltérések fényében az új határidő – amely a strukturális hiánynak a GDP több mint 6%-át kitevő mértékű, három éven belüli alapvető korrekcióját ígéri – megfelelőnek tűnik.

29. E célból szükséges, hogy a magyar kormány i. az elfogadott és bejelentett korrekciós intézkedések következetes végrehajtása, valamint az esetleges nem várt nyereségek e célból történő elosztása révén 2006-ban állítsa meg az államháztartás helyzetének romlását. Ezáltal elérhető lenne a nominális hiány legfeljebb a GDP 10%-ának megfelelő mértéke 2006-ban, amely még mindig rendkívül magas; ii. a szükséges intézkedések következetes végrehajtásával biztosítsa a strukturális hiánynak a programidőszak elejére összpontosító, fenntartható lényegi korrekcióját, kezdve 2007-ben egy erőteljes csökkentéssel, amit a további években jelentős kiigazítási erőfeszítéseknek kell követniük egészen a túlzott hiánynak a módosított aktualizált konvergenciaprogramról alkotott tanácsi véleményben meghatározott mértékű korrekciójáig; legyen kész a túlzott hiány 2009-es korrekciójának elérése érdekében szükséges további intézkedések elfogadására és iii. megfelelő biztonsági rendelkezéseket foglaljon bele az eljövő költségvetési törvényekbe, hogy még az előre nem látható események bekövetkezése esetén is elkerülje a tervektől való eltérést. Emellett a konvergenciaprogramban meghatározott többéves hiánycsökkentési pályával összhangban, és lehetőleg 2009 előtt, szorosan csökkenő pályára kell állítani az államadósság arányát.

30. A túlzott hiány 2009-re tervezett korrekciója érdekében a kormánynak szigorúan ragaszkodnia kell a költségvetési célokhoz, aminek feltétele a programban a 2006–2009 közötti időszakra bejelentett intézkedések eredményes végrehajtása, valamint a strukturális reformokról és a kiadáscsökkentésről szóló döntések kellő időben történő meghozatala és végrehajtása.

31. A Bizottság és a Tanács az 1467/97/EK rendelet 10. cikkével összhangban, – többek között a magyar hatóságok által közzétett rendszeres jelentések alapján – figyelemmel kíséri a Magyarország által ezen ajánlásra adott válaszként hozott intézkedések végrehajtását.

AJÁNLJA,

32. A magyar hatóságoknak minél hamarabb, de legkésőbb 2009-ig meg kell szüntetniük a jelenleg fennálló túlzott hiányt.

33. A magyar hatóságoknak – a 2006. szeptember 1-jén benyújtott módosított aktualizált konvergenciaprogramról alkotott [2006. október 10]-i tanácsi véleményben meghatározott többéves hiánycsökkentési pályával összhangban – hiteles és fenntartható módon csökkenteniük kell a hiányt. E célból szükséges, hogy a magyar hatóságok:

34. Az elfogadott és bejelentett korrekciós intézkedések következetes végrehajtása, valamint az esetleges nem várt nyereségek e célból történő elosztása révén 2006-ban állítsák meg az államháztartás helyzetének romlását.

35. A szükséges intézkedések következetes végrehajtásával biztosítsák a strukturális hiánynak a programidőszak elejére összpontosító, fenntartható, jelentős korrekcióját, a módosított aktualizált konvergenciaprogramnak és az arról alkotott tanácsi véleménynek megfelelően; továbbá legyenek készen a túlzott hiány 2009-es korrekciójának elérése érdekében szükséges további intézkedések elfogadására;

36. Sürgősen fogadják el és hajtsák végre a közigazgatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer és a közoktatás tervezett reformját annak érdekében, hogy – a kiadásoknak a programidőszak végéig tartó és azon túli keretek között tartása és csökkentése révén – elérjék az államháztartási helyzet tartós javulását.

37. A Tanács a magyar hatóságok számára a 2006-os és 2007-es hiánycélok elérésével kapcsolatos eredményes intézkedések megtételére adott határidőt [2007. április 10]-ben állapítja meg. A tervezett kiadáscsökkentő intézkedéseket teljes mértékben integrálni kell a 2007. évi költségvetési törvénybe, majd a 2007-re tervezett jelentős mértékű hiánycsökkentés következetes végrehajtása érdekében gondoskodni kell a megfelelő időben való végrehajtásukról. Emellett a költségvetési törvényben megfelelő biztonsági rendelkezéseket kell hozni abból a célból, hogy még az előre nem látható események bekövetkezése esetén is elkerülhető legyen a tervektől való eltérés.

38. A magyar hatóságoknak a konvergenciaprogramban meghatározott többéves hiánycsökkentési pályával összhangban, és lehetőleg 2009 előtt, szorosan csökkenő pályára kell állítaniuk a bruttó államadósság mértékét.

39. A magyar hatóságoknak a költségvetési szabályok fejlesztése, nevezetesen a tervezett kiadási szabály és a kiadási korlátok révén, továbbá az intézményi keretrendszer erősítése által javítaniuk kell a költségvetési ellenőrzést.

A Tanács továbbá felkéri a magyar hatóságokat annak biztosítására, hogy a túlzott hiány megszüntetése után a konszolidáció tovább folytatódjon a GDP 0,5%–1%-ának megfelelő strukturális hiányban meghatározott középtávú cél felé.

A Tanács üdvözli a magyar hatóságoknak a 2006. szeptember 1-jei módosított aktualizált konvergenciaprogramban foglalt kötelezettségvállalását, amely szerint hat havonta jelentést nyújtanak be a Bizottságnak és a Tanácsnak az ezen ajánlással összhangban elért előrehaladásról; az első jelentés 2007. április elsején esedékes.

Ennek az ajánlásnak a címzettje a Magyar Köztársaság .

Kelt Luxemburgban, [2006. október 10]-án/-én.

a Tanács részéről

az elnök

[1] HL L 209., 1997.8.2., 1. o. Az 1055/2005/EK rendelettel (HL L 174., 2005.7.7., 1. o.) módosított rendelet. Az e szövegben említett összes dokumentum megtalálható a következő internetes címen: http://europa.eu.int/comm/economy_finance/about/activities/sgp/main_en.htm.

[2] A Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleménye az ECOFIN-Tanács által 2005. október 11-én elfogadott következő dokumentumról: „A Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásával kapcsolatos pontosítások, valamint iránymutatások a stabilitási és konvergenciaprogramok tartalmára és formájára vonatkozóan”.

[3] HL L 209., 1997.8.2., 6. o. Az 1056/2005/EK rendelettel (HL L 174., 2005.7.7., 5. o.) módosított rendelet.

[4] E célszámok nem tartalmazták a nyugdíjrendszer 1998-as reformjából eredő terheket, mivel a magyar hatóságok 2004 decemberében úgy döntöttek, hogy élnek az Eurostat 2004. szeptember 23-i határozatával, amely lehetővé teszi, hogy a nyugdíjrendszer második pillérét az államháztartási körön belül számolják el a 2007. április 1-jei adatjelentésig tartó átmeneti időszakban. A nyugdíjreform hatásáról készült legfrissebb adatok figyelembevételével az eredeti, a nyugdíjreformot tartalmazó hiánycélok a GDP 5%-ának, illetve 4,5%-ának feleltek volna meg.

[5] A módosított 1466/97/EK tanácsi rendelet 3. szakasza 9. cikkének (2) bekezdésével összhangban.

[6] A program megadja az új magatartási kódexben előírt valamennyi kötelező adatot. Egyes nem kötelező adatok nincsenek feltüntetve. Ezek főként az államháztartási kiadások funkciók szerinti bontásával, az államadósság alakulásával és az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatos adatok.

[7] A 2004. évi aktualizált konvergenciaprogram 2004. decemberi benyújtása után a magyar hatóságok úgy határoztak, hogy a költségvetési célokat és statisztikákat a nyugdíjreform költségeinek kizárásával közlik. A módosított konvergenciaprogram szakít ezzel a gyakorlattal; Magyarország tehát úgy döntött, hogy a továbbiakban nem él az Eurostat által 2004. szeptember 23-án a nyugdíjrendszerek ágazati besorolására felkínált átmeneti időszak lehetőségével, amely 2007. április 1-jével mindenképp megszűnik. A nyugdíjreform terhei nélkül a 2005-ös hiány a GDP 6,1%-a , míg a 2006-os hiánycél a GDP 4,7%-a lett volna.

[8] A parlament által 2005. november 7-én elfogadott ötéves adócsökkentési stratégia első lépései (legfőképp a felső áfakulcs 5 százalékpontos csökkentése) 2006. január 1-jén léptek hatályba és 2006-ban a GDP mintegy 1%-ának megfelelő bevételkiesést okoztak.

[9] Az 1056/2005/EK tanácsi rendelettel módosított 1467/97/EK tanácsi rendelet 2. cikkének (7) bekezdésével összhangban, amennyiben az államháztartási hiány „...jelentős mértékben és folyamatosan csökkent, és elért egy, a referenciaértékhez közeli szintet”, úgy a Tanácsnak és a Bizottságnak degresszív módon figyelembe kell vennie a tőkefedezeti pillért is tartalmazó nyugdíjreform nettó kiadásait. Magyarország esetében ez 2009-ben a nyugdíjreformra fordított nettó kiadások 20%-ának vagy a becslések szerint a GDP 0,3%-ának felelne meg.

[10] A hosszú távú fenntarthatósággal kapcsolatos részletek a programnak a Bizottság szolgálatai által végzett technikai értékelésében találhatók (http://europa.eu.int/comm/economy_finance/about/activities/sgp/main_en.htm).

[11] 2005 júliusában az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokat a megerősített lisszaboni stratégia részeként beemelték az integrált iránymutatásokba (HL L 205., 2005.8.6.).

[12] HL L 209., 1997.8.2., 6. o. Az 1056/2005/EK rendelettel (HL L 174., 2005.7.7., 5. o.) módosított rendelet.

[13] HL L 209., 1997.8.2., 1. o. Az 1055/2005/EK rendelettel (HL L 174., 2005.7.7., 1. o.) módosított rendelet. Az ebben szövegben említett összes dokumentum megtalálható a következő weboldalon: http://europa.eu.int/comm/economy_finance/about/activities/sgp/main_en.htm

[14] Magyarország úgy döntött, hogy a továbbiakban nem él az Eurostat által 2004. szeptember 23-án a nyugdíjrendszerek ágazati besorolására felkínált átmeneti időszak lehetőségével, amely 2007. április 1-jével mindenképp megszűnik. A nyugdíjreform terhei nélkül a 2005-ös hiány a GDP 6,1%-a, míg a 2006-os hiánycél a GDP 4,7%-a lett volna.

[15] Ezt a beruházást eredetileg a köz- és a magánszféra partnerségében, a költségvetésen kívül kívánták megvalósítani.

[16] A program megadja az új magatartási kódexben előírt valamennyi kötelező adatot. Egyes nem kötelező adatok nincsenek feltüntetve. Ezek főként az államháztartási kiadások funkciók szerinti bontásával, az államadósság alakulásával és az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatos adatok.

[17] Az 1056/2005/EK tanácsi rendelettel módosított 1467/97/EK tanácsi rendelet 1. cikkének (7) bekezdésével összhangban, amennyiben az államháztartási hiány „...jelentős mértékben és folyamatosan csökkent, és elért egy, a referenciaértékhez közeli szintet”, úgy a Tanácsnak és a Bizottságnak degresszív módon figyelembe kell vennie a tőkefedezeti pillért is tartalmazó nyugdíjreform nettó kiadásait. Magyarország esetében ez 2009-ben a nyugdíjreformra fordított nettó kiadások 20%-ának vagy a becslések szerint a GDP 0,3%-ának felelne meg.

[18] 2005 júliusában az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokat a megerősített lisszaboni stratégia részeként beemelték az integrált iránymutatásokba (HL L 205., 2005.8.6.).

[19] HL L 209., 1997.8.2., 6. o. Az 1056/2005/EK rendelettel (HL L 174., 2005.7.7., 5. o.) módosított rendelet.

[20] E célszámok nem tartalmazták a nyugdíjrendszer 1998-as reformjából eredő terheket, mivel a magyar hatóságok 2004 decemberében úgy döntöttek, hogy élnek az Eurostat 2004. szeptember 23-i határozatával, amely lehetővé teszi, hogy a nyugdíjrendszer második pillérét az államháztartási körön belül számolják el a 2007. márciusi adatjelentésig tartó átmeneti időszakban. A nyugdíjreform hatásáról készült legfrissebb adatok figyelembevételével ezek a nyugdíjreformot tartalmazó hiánycélok a GDP 5%-ának, illetve 4,5%-ának feleltek volna meg.